// A Tawny-ról szóló nyilvános infók megtudása után //
To: Lucas
Szeretem követni az eseményeket, tudni, hogy kikkel kell vigyázni, kikkel bővülünk és kit hagyunk élni bizonyos juttatásokért cserébe. Ma pedig rá kellett jönnöm, hogy a zaklatott életmód és a kötődések zűrzavara kitörölte a fejemből, hogy egy számomra igenis fontos személyről jelentenem kell. Fene vigye, elfelejtettem! Felhívom Lucas-t, ne gondolja, hogy itt sunyulok. - Helló, Lucas úr! Itt BB - szólok, mikor felveszi. Fogalmam sincs, el vagyok-e mentve a telefonjában. Hangról megismerne, de inkább bemutatkozom. - Figyelj, van egy kis gebasz... Tawny Vaidya-t ismerem régről is és az Alyeskán is találkoztunk, de egyszerűen elfelejtettem szólni. Ha kell egy kis kiegészítés a többiek jelentéséhez, szívesen elmondok mindent. Bocsánat, tényleg nem szándékos, csak valahogy elmaradt. Nem szórok hamut a fejemre, nem drámázok nagyon. Lucas egyenes és lényegretörő, meg fogja mondani, mit gondol, én meg zsebre teszem. Szar ügy, de megcsináltam, vállalom a feddést. Kaptam már durvábbakat is az élettől.
- Hello, Balthazar lovászmester. Miben segíthetek? – Vigyorgok bele a telefonba, vagyok, aki vagyok, de az urazáshoz még bőven nem szoktam hozzá, soha nem is fogok, és szerencsére nem is bevett szokás, maradjon is így. Amúgy mindenki el van mentve a telefonomba, jó kiscserkész vagyok. Azok is, akik nem tudják, hogy tudom a számukat. Érdekes tud lenni, amikor valaki felveszi flegmán a kagylót, aztán bemutatkozom, hogy helló, itt a bétád. - Akkor érezd magad megtisztelve a bakancsommal, öregem… elszívtad az agyad? Vagy elvette az eszed a szerelem? Mindegy melyik… majd felrobbantam, mikor bejött a csaj, és nem tudtam róla semmit. Többet ne forduljon elő! – Váltok át hamar morgós medvébe, ez a vesszőparipám, az elfelejtek jelenteni, mert épp lepisilte a bokám valami hülye korcs, tök mindegy miért… hacsak nem temették el időközben a delikvenst, az ilyenekről tudni akarok. - Mondj el mindent, ne legyen már fölösleges ez a telefonhívás... – Amellett, hogy felbaszta az agyam vele, legalább legyen hasznos is, nemde?
Én is belevigyorodom, de nagy nevetést nem rendezek. Meglesz még a böjtje a vidám kezdésnek. Lovászmester, ez jó. Van olyan tagunk, akire illik, rám nem, de ha nagyon akarom, akkor igen. A vallomásom után szinte érzem Lucas büntető lehelletét az arcomon. Nem ordít, de így is összezsugorodom. Még be is húzom a nyakamat. - Rendben van, nem lesz több ilyen... - felelek halkan. Elrontottam és nem tudom megmagyarázni, de igény sincs rá, hogy megtegyem. Lucas-nak az számít, hogy legközelebb ne legyek ilyen barom. Lazábban veszem ezeket a dolgokat, aztán néha jön a krach, meg a gyomorgörcs. - Jó, oké. Szóval őt ismertem már emberként, mikor itt élt és drogozott. Együtt is nyomtuk. Aztán bepasizott, teherbe esett, akkor kezdett leállni és segítettem terápiával. Lelépett, mert a gyerekei elhagyták és valahogy ellene is fordultak. Az egyik gyilkos lett. Tawny elvált a férjétől, de most, hogy visszajött, megint nála lakik. Ez egy Őrző, Axel C. Bohannon, aki egyébként rólam csak annyit tud, hogy én voltam a terapeuta, azt nem sejti, hogy a teljes K.O. is félig miattam volt. A csaj nem nagyon tudja, mit akar, de megint drogozik, haragszik a világra, utálja magát. A lényeg ennyi, a legintimebb részleteket nem mondom el, mert nekem is nehéz még csak gondolni is arra, hogy miket tettek vele. Úgy hallottam, van már, aki foglalkozik vele, én meg nem akarok túlbuzgó lenni. Talán jobb is, ha szűz kéz alá kerül. Persze keresni fogom, mert ha lehet mondani, barátok vagyunk. Megvárom még, hogy Lucas mit mond erre, mennyire nyugszik meg, aztán búcsúzom. Majd úgyis ütközünk valamikor.
- Hálás köszönetem. – A végén még eljutok oda, hogy csóri jelentkezni vágyókon csattan az ostor, holott igazán nem tehetnek róla, hogy a falkatagok elfelejtenek ezt-azt… Mondjuk jelenteni magányos farkasokról. Erről eszembe jut, hogy azóta nem hallottam a kiscsajról, ideje lesz megérdeklődnöm, mi a helyzet vele. - Anyám borogass, igen elcseszett élete volt akkor. Nem csodálom, hogy egyszerűbbnek tartja a szerek világába menekülni. – Ettől megsajnálni mondjuk nem fogom, de jobb tudni az ilyesmit, hátha ennek kapcsán könnyebb lesz valahogy lehozni a szerről. - Elárulom, hogy csatlakozni akar. Igaz, a feltételem az volt, hogy szokjon le. Mit gondolsz, sikerülhet neki? – Erősen szkeptikus vagyok, de ha Balthazar ilyen jól ismerte, akkor érdekel a véleménye.
Én csak kicsit dilis vagyok, a gondolataim sokszor saját magam ellen irányulnak, de ilyen fontos dolgokat nem szoktam elfelejteni. Lehet, hogy tényleg a szerelem ment az agyamra. Lucas-nak nem mondom, de akkor nem bánom! - Ezért értem meg én is. Más a sorsom, de annyiban hasonlít, hogy én is inkább fetrengtem a földön félig öntudatlanul, minthogy az elmebeteg szülőfalum életét éljem kívülállóként, aki szenved, mert nem mer lépni. Léptem, de kellett a muníció is. Azóta is így van, bár a Vörös Hold óta kicsit nyugodtabb vagyok. Már tudjuk, hogy az álombeli választás miatt és ennek örülök is. Végre valahol nem nyúltam mellé. - Na, ez jó! A függősége most már tisztán lelki eredetű, úgyhogy kéne hozzá valami jóféle pszichomókus. Emberként már megcsinálta egyszer, akaraterő az van, csak azóta volt pár dolog. Hát... Hülyeséget se mondanék, de lehúzni se akarom a nőstényt. - Végülis van célja, velünk akar élni. Igen, meg fogja csinálni. Ha kell, én is segítek, meg úgyis rá akarok majd nézni.
- Akkor talán valóban képes rá. Csak éppen, ahhoz, hogy farkasként függő legyen valaki, igencsak szép meló kell, leszokni is sokkal nehezebb lesz. – Valahol azért szorítok a szőkeségnek, hogy sikerüljön, én is meglehetősen elcseszett vagyok, és az idő sem segített ezen, még jó, hogy senki sem közölte soha, hogy max akkor lehetek falkatag, ha nem gyújtok fel semmit. Ez mondjuk engem nem befolyásol a döntéseimben, az ép eszem mindig a helyén van, nem úgy, mint egy beszívott tagnak. - Nézz rá nyugodtan, gondolom, jót tesz majd neki, ha minél többen támogatják. – Adom rá áldásomat, nem feltétlenül két emberes meló, és sejtem én, hogy ezt maximum akkor fogja végigcsinálni, ha ténylegesen állandóan vigyáz rá valaki, aki támogatja. - Kösz, hogy szóltál! Szevasz! – Köszöntem el végül, letudva a kötelező kört, és ennek örömére szerintem dobok is párat kosárra, eszembe ötlött a múltkori meccsünk. Egyébként is nehezemre esik egy helyben ácsorogni, mióta a tőr van rám hatással.
- Mélyen elmerült a nihilben és az önsajnálatban, tudom, hogy nem egy pocsolyából kell kimásznia, hanem a Mariana-árokból. Segítséggel tényleg nem lehetetlen. Rossz is belegondolni, hogy ha nem sikerül és bedrogozva szabadul el... Mint Yetta. Akinek az én szereim jutottak, mikor kiirtott egy családot. Brrr, bele is borzongok. Amiket én beszedtem, azoktól sose tettem ilyet. Inkább magamnak ártottam. - Úgy lesz. Tetszik, hogy Lucas-t megérintette Taw sorsa. Legyinthetne, hogy csak egy hülye drogos kóbor, penderítsük ki inkább. Ezt szeretem én az itteni Falkában, a nagyvonalúságot és a szívet. Mindig is nagy volt. - Nincs mit, szép napot, haver! Megnyugszom, hogy nem harapta le a fejemet. És legközelebb a tali végén már tárcsázok is, ha kóborba futok...
// Nyár közepén, Corinne és Skye balesete után, a motelből, videohívással //
To: my one and only Maeve
Az a fenenagy nyugalom most egy kicsit lecsökkent bennem. Aggódom, hogy Maeve mit fog szólni. Az első reakciójától félek. Utólag majd értékelni fogja, hogy mindent elmondtam. Ismer ő engem, lelkiismeretes doki vagyok. Csak ha a volt feleségemet ápolgatom mindenféle módon, azt a nőt, aki évtizedekig meg tudta dobogtatni a szívemet, máshogy hat az egész. - Szia életke! Hogy vagy? Remélem, nem én ébresztettelek fel! És ezt akkor is megkérdezem, ha látszik, hogy már aludt... - Kihívtak terepre. Autóbaleset történt, súlyosan megsérült egy civil, akit a kórházba vittem és Skyler, a volt feleségem. Tudod, aki kóbor. Elsőre csak ennyit. Aztán a többit. Aggódva nézem Mae arcát. Ő meg a fürdőszobai csempét láthatja és ez már gyanús lehet. Idegen csempe. Én is eléggé idegennek érzem itt magam. Inkább lennék Mae-vel, de egyszerűen nem bírtam Skye-t itt hagyni.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Egyáltalán nem számítottam arra, hogy bárki is keresni fog az éjszaka közepén. Természetesen mindig akadnak kivételes esetek a kórházban is, de szerencsére mostanság az ilyenek eddig elkerültek minket. Igaz, ma nem sokat beszélgettünk Balthazarral se, de nem is akartam nyaggatni azzal, hogy mi van vele, vagy csak felhívni, mert a végén túlzásba esem. Számomra ez az egész fura volt és szokatlan, pedig több hónapja tartott már a kapcsolatunk, vagy ha a bolondozásunkat nézzük, akkor még régebb óta. Meg se néztem, hogy kihívott, mert örültem annak, hogy egyáltalán megtaláltam a „hívás” elfogadása gombot, így egyből le se esett, hogy videó híváshoz van szerencsém. - Mackó? – kérdeztem meg a lehető legálmosabb hangomon, majd a kócos fürtjeim közé túrtam, miután felkapcsoltam az éjjeli szekrényemen lévő lámpát. – Hmm, dehogy, hiszen vámpír vagyok, még nem mondtam? – próbáltam kicsit viccesre fogni, miközben elnyomtam egy ásítást is. Egyértelmű volt, hogy felkeltett, de akkor is jó volt látni őt, miközben szép lassan az álmosság is kezdett kiszállni a szemeimből. - Te ugye jól vagy? – ez volt az első kérdésem, másodpercekkel később pedig sikerült felfognom is, hogy mit mondott és ekkor tűnt fel igazán az is, hogy nem éppen otthon van, legalábbis sose láttam nála még ilyen csempét. – Aha… - először csak ennyi bukott ki belőlem. – Miért érzem azt, hogy nem otthon vagy, hanem sokkal inkább ott, ahol… - „nem kéne lenned”, de ezt már nem mondtam ki hangosan. Elharaptam, de kezdtem úgy érezni, hogy már nem is vagyok annyira álmos. Viszont az is egyértelművé vált, hogy csöppet se vagyok nyugodt. Láttam már azt a kóbort, és egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Mondjuk azt, hogy a természet bizonyos tájékokon tuti adakozóbb volt, de még nem is ez zavart igazán, hanem az, hogy pontosan ott van Balthazar és azzal, akit egykoron szeretett. – Ezért keltettél fel, hogy elmond, hogy a volt feleséged fürdőjében vagy? – akármennyire is akartam leplezni nem éppen jött össze, hogy ez mennyire nem nyeri el a tetszésemet. Az oka, meg valahogy még inkább nem érdekelt, mert nő létén persze, hogy a legrosszabbra gondoltam.. Talán, ha nem éppen most keltem volna fel, akkor lehet jobban tudtam volna uralni az érzéseimet, de most valahogy minden szakmaiság és mindent a betegért elv totálisan messze repült, hiszen biztosan lett volna más orvos is, aki elláthatta volna azt a nőstényt…
Telibe. Számítottam erre, nem esem kétségbe, de nem is örülök. Tud viccelődni, akkor nincs örök harag. Még. - Ja, még én se mondtam - kontrázok és elkezdek vicsorogni, hülye fejet vágva. Ez inkább nyuszis volt, mint vámpíros. Mindegy. Mosolyogva bólogatok. Csak fáradtságot láthat, mert elég hosszú nap volt ez és mindjárt jön a következő. - Ez egy motel. Skye itt szállt meg és én felajánlottam, hogy maradok reggelig. És azért ülök a fürdőben, telefonálva, mert alszik a betegem. Mae viszont egyre éberebb. Megiszom én még ennek a levét. - Nem akarok előtted titkolózni, eperkém. Úgy éreztem tisztának, ha elmondom, amint tehetem. Ő hívott, mert mást nem tudott itt a városban. Elláttam a sebeit, elhoztam ide, ahol lakik. Lefürdettem és átöltöztettem, mert egyedül nem ment neki. Én is nyelek egyet. Most érzem, mennyire nehéz ez. Nem kéne szégyellnem. Semmi rosszat nem tettem. Nem ébresztettem fel vágyakat. Biztos? Nem azért voltam zavarban az előbb? És most? - És még fogok jönni párszor, ránézek, hogy hogy van. Maeve, egyet tudj: a szívem a tiéd, te vagy a vágyaim tárgya. Skye a múlt, de annak tényleg a része volt és nem bírom ki, hogy ne segítsek. Ennyi. Többet ő se akar, de ha akarna, leszerelném. Én abban hiszek, hogy az igazság utat tör magának. A sok titok pedig olyan, mint a konyhamalac. Egy idő után nagyon büdös lesz és ki kell üríteni, elő kell szedni, ami benne van. Most viszont érzem, mennyire nehéz volt elmondani, azt pedig csak próbálom érezni, hallani milyen lehet. Mae-nek még soha senkije nem volt. Nem tudja, milyen úgy szakítani, hogy nincs utálat, nincs szerelem, hanem valami köztes törődés van. A szám körüli részt kezdem vakarni, mert félek, hogy nem fogja megérteni. Már félek egy üres lakástól és attól, hogy most léket kap a szerelmünk hajója. Be lehet foltozni, de... Itt a nagy dilemma, a gyógyítás és a magánélet ellentéte. Zűrzavar a fejekben. Abban bízom, hogy a szívekben nem lesz.
Destiny Maeve Bluefox
Tatkret
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 90
◯ HSZ : 451
◯ IC REAG : 382
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : lapockáján és a csuklóján lévő tetoválás
Könnyedén dörzsölöm meg ismét még mindig a kicsit álmos szemeimet, hogy jobban lássam őt, de a bohóckodásának köszönhetően egy apró kuncogás hagyja el az ajkaimat és a mosoly könnyedén jelenik meg az arcomon. Mindig is könnyedén csalt mosolyt és jókedvet elő, hiszen mellette inkább vidámabb énjét ismertem az életnek, mintsem a rosszat és a hasonló dolgokat. Nem is veszekedtünk még talán sose, vagy csak annyira apró dolog volt, hogy nem is rémlik. - Egy motel… - mondtam pontosan úgy, mint aki a leghülyébb ötletnek és dolognak tartotta azt, amit hallott. Csöppet se tetszett, hiszen Balthazar előtt sose kötődtem senkihez se még, így pontosan tudtam, hogy a motel milyen dolgoknak is tud a színtere lenni és talán pontosan ez a dolog még inkább keserűszájízt varázsolt elő belőlem. - Nem tudott mást, vagy nem akart mást? Szerintem mindenki ismeri a mentők számát, vagy egy-két másik farkast, ha hosszabb ideje él már itt a városban… - mormogtam csöppet se barátságosan, mert nem voltam abban biztos, hogy tényleg ne tudott volna mást előkeríteni a nőstény, vagy éppen Balthazar inkább mást odaküldeni. Igyekeztem uralkodni magamon, de nem igazán ment és ezt egyre inkább utáltam magamban. – Milyen önzetlen volt valaki… - bukott ki ismét az, ami bökte a csőrömet és egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy nem akarom se ezt hallgatni, se ezzel a dologgal jelenleg szembe nézni. Eleve az egész kapcsolat dolog új volt számomra és most még mellé ez is. Tudtam jól, hogy neki voltak korábban kapcsolatai, de tudni és mondhatni szemben találni magamat a múltjának egyik ilyen árnyával csöppet se volt ugyanolyan. - Szóval igazából te se vagy biztos abban, hogy nem akar többet, igazán biztató! – túrtam a hajamba, majd inkább egy pillanatra oldalra pillantottam, mintha a mondandója többi dolgát meg se hallottam volna. – Nem is akarlak feltartani, biztosan vár rád, vagy arra, hogy vigyázz rá és ápold!– s azzal a lendülettel ki is nyomtam a hívást. Könnyedén landolt a készülék mellettem az ágyon, miközben én is eldőltem és a plafont bámultam. Nem kizárt, hogy túlzottan gyerekes voltam, de akkor se örültem annak, hogy ezt kellett hallanom. Nem Balthazarban nem bíztam, hanem sokkal inkább talán magamban. Benne túlzottan is bízok, viszont sose értettem, hogy miért pont én és látva azt a nőstényt… Nos, még inkább nem értem a dolgot. Ránézésre sincs semmi hasonlóság köztünk. Nem kizárt, hogy a féltékenység apró szikrái könnyedén lobbantak fel bennem a semmire, de akkor se tudtam megváltoztatni a dolgokat. Pár perccel később majdnem visszahívtam mackót, hogy megbeszéljem vele a dolgot és félretegyem a gyerekes viselkedésemet, de még se tettem. Ha pedig ő hívott, akkor inkább csak figyeltem a kijelzőt, de nem válaszoltam. A dallam könnyedén tölthette be akkor az üres szobát. Még az is megfordult a fejemben, hogy inkább estére átmegyek Abiehez, hiszen neki tuti lenne valami jó tippje, tanácsa, mivel múltkor is eléggé bejött az, amit mondott, de még se kelthettem fel ilyenkor. Főleg nem akartam az unokahúgomat se zavarni, hátha éppen aludtak most ők is, így inkább maradt a plafon bámulása. Azt pedig csak remélni tudtam, hogy nem most szúrtam el totálisan mindent...
|| Ha semmi olyat nem írsz már, akkor ez szerintem részemről vehető zárónak is. A rövidtsége ellenére is nagyon élveztem ezt a "játékot" is.
Remélem, jobb híreket hozva is ébreszthetem még ilyen mókásan. Nagyon cuki, ahogy dörgöli magát és nevet. Szeretem őt nevettetni. Így kovácsolódtunk mi össze, a bohóckodás sodort mellé. - Még egy valakit tudott volna, de vele nincs jóban. Nem él itt túl régóta. Lilit nem akarta hívni. Most ébredek rá, hogy megkérhettem volna valakit a feladatra. De miért tettem volna? Mert arra is illett volna gondolni, hogy Mae-nek ez fájni fog? Jobban, mint Skye-nak a beleállt vas? Hülye Balthazar. hülye Balthazar. Meg is pöccintem a homlokomat. Ököllel. - Kicsim, ugye érted a lényeget? Érzem a hangjából, hogy sértett. Mellette lett volna a helyem. Vagy ha nem is ott, de nem Skye mellett, ezt érezteti. Hát... Betudom annak, hogy mikor a szomszéd kislányba voltam szerelmes, én is féltem, ha másik fiúval láttam játszani. - Azt direkt megkérdeztem, hogy ugye nem akar nekünk bekavarni és azt mondta, nem körülöttem forog a világ. Mármint, hogy nem nem körülötte, hanem hogy nem énkörülöttem. Rám mondta. Szóval érted. Basszus, érzem, hogy most minden szó egy újabb vádpont lesz. Körbemagyarázhatom, ahogy akarom, Mae a fejébe vett valamit. - Már alszik. De... Itt szakad meg. A jegyesemet beszippantja a tölcsérként eltűnő alkalmazás. Uh. Persze, hogy újra tárcsázom. Videóval is, simán is. Szerintem már kinémította, belerakta egy dobozba és kivitte az előszobába a telefont, hogy semmi esélyem se legyen. Sms-t írok, ezerszer visszatörlök, újraírom és...végül nem küldöm el. Ha szóban ennyire jutottam, pár sor megold bármit is? Feladom. Holnap reggel az első dolgom lesz, hogy elé megyek és mindent megbeszélünk. Most pedig aludni kéne. Ezek után biztos fogok tudni. A fürdőben, egy széken, telefonnal a kezemben, hátha Mae mégis visszaszól. Persze...
Hívott: Darren Northlake Hívás ideje: május közepe
A fejem bezombult, mióta kiszőkültem. Keresem a kiutat, kutatom, de magamtól nem fogom megtalálni. Nem tudtam, kinek mondjam el azt, ami még a barátaim előtt is gázos. Meg akarom keresni Mae-t, de egyszerűen muszáj tanácsot kérnem. Darren azt mondta, búcsúzáskor, bármikor kereshetjük, ha van valami. Most van valami, mégpedig olyan, amit ő is megtett és amiből kimászott. Azt hiszem. Úgyhogy kihúzom a telefont a nadrágzsebemből. Beakad a kirángatott ingbe, de nem pottyan le. Huh! Tárcsázok és ha felveszi, rögtön támadok, lesből. Lehangoltan, monoton lejtéssel sorolva, ami eszembe jut. - Szevasz Darren! Van rám pár perced? Balthazar vagyok. Ja, ezt látod. Látod? Ööö...nagy marha vagyok, nagyobb, mint gondoltad vagy mint én gondoltam volna. Figyelj, az a helyzet, hogy... Hogy nem csak marha, hanem bunkó is vagyok! Pedig egy ideje leálltam mindennel. - Hogy vagy? - kérdezem hirtelen váltással lelkesedve. - Mi újság felétek? Jól megvagytok Yetta-val? Akit egyszer szintén becuccozva vitt magával az állat a bűnbe, csak épp másfajtába. Azt is én okoztam. Idegesen vakarom a nyakamat, talán bele is hallatszik. A grimaszomat szerencsére nem látni.
A tetőn kopácsoltam, az utolsó lyukak egyikét foltoztam épp, amikor megcsörrent a telefonom. Letettem szöget-kalapácsot és a kijelzőre pillantottam. Meglepetten láttam, hogy Balta az, az utóbbi időben én kerestem fel másokat és nem fordítva, úgyhogy a meglepettség mellett a kíváncsiság is elöntött. Mi lehet, hogy engem hív? Felvettem, de megszólalni is alig volt időm, röpke "sziá"-m alatt már jött is a szóáradat, amit esélyem se volt megszakítani. - Őőő, jól kösz - feleltem elsőre, majd leültem a tetőn és amennyire lehetett, elhelyezkedtem. - Igen-igen, szépen lefoglal mondjuk mindkettőnket a felújítás, de nem panaszkodik miatta. Festeni kifejezetten szeret. Szerintem a műhelyem újraépítésénél nagy gyakorlatot szerzett - nevettem röviden, könnyedén. - De miért is vagy marha? Mert erről hamar átugrottál az én magánéletemre - mosolyodtam el, s ezt talán még hangomból is kiérezte. Könnyen mosolyogtam úgy, hogy nem tudtam, amit ő igen...
Érzem a meglepettséget Darrenen. Amíg itt élt, dumáltunk, nem egyszer, nem kétszer. Engem nem érdekelt, hogy már nem Alfa. Vagány, szabad szellemű farkas, mindig is kedveltem. És sok mindent megbeszéltünk. - Ezt örömmel hallom. Ezeket örömmel hallom. A hangomba vegyül valami, ami már fényesebb, nem olyan árnyékos, de érezni, hogy nem vagyok a toppon. Azért az nem rossz, hogy bejött nekik az élet. - Hát azért, amiért te voltál. Félreléptem, basszus! Sose csináltam ilyet, Darren! Most meg pont az esküvő előtt. El akartam titkolni, de a hülye fejemmel motyogtam álmomban. Épp kísérleteztem, nagyon ütős fájdalomcsillapítóval. Tényleg jól hatott! Hagytam magam megharaptatni egy medvével és meg se éreztem. Bezzeg azt a nőstényt megéreztem... Megint belelendültem, de nem ez a lényeg! Hatásszünet, sóhaj. Csend. Mintha elfelejtettem volna, hogy épp telefonálok. - Neked hogy sikerült helyrehozni? Hogy kezdtél hozzá? Maeve ott hagyott, nem veszi fel a telefont, én meg nem mertem még elé állni. Elé fogok, csak elveszettnek érzem magam. Taníts, mester! Biztos tud valamit. Darren mindig tele van ötletekkel. Jó vagy rossz, jöhet. Bevetem, amit lehet.
Éreztem a hangján, hogy egy árnyalatnyit javult a hangulata, de ez mindig csak amolyan "örülök a másik örömének" boldogság. Az igazi pedig önző, saját sikerből és örömből fakad, nem ebből. Hallgattam, hogy mit művelt és pár pillanatig tényleg nem akartam elhinni, hogy van, aki túltett rajtam időzítésben. Hát ez... öcsém, szép volt. Én elnézően mosolyogtam, sejtem Mae marhára nem így reagált, és igen, már mondja is, hogy otthagyta őt a nőstény. Sajnos nem volt ezen mit csodálni, az csoda lett volna, ha egyik pillanatról a másikra megbocsájt és azt mondja, hogy spongyát rá! - Igen kevés hím van a világon, aki nem érzi meg egy nőstény harapását, Balta. Az sokkal... elemibb ösztönt ér el, mint bármi. - Ezt lehet, hogy eddig is tudta, ha nem, hát mostanra a saját bőrén is tapasztalhatta. Meg azt is, hogy milyen ha nem a megfelelő nőstény harapdálja... - Nos, kezdjük azzal, hogy sokat ront a helyzeteden az időzítés. Mindkettő, a megcsalásé és a színvallásé is. - Ő vakarta a tarkóját én dörzsöltem a magamét. - Én minden nap írtam neki egy levelet és mellékeltem hozzá egy apró plüssnyulat. Tudod, ő szereti a törpenyulakat meg minden... az összesnek olyan nevet adtam, ami valamilyen módon hozzánk volt köthető. Aztán egyszer csak válaszolt rájuk, vadászni hívott és szakított velem - nevettem fel, mert most már tudtam ezen derülni. Ott kibaszott üresnek éreztem magam. - Nem tudom, BB... nálunk ekkor buktak ki olyan dolgok is, amiket addig a szőnyeg alá söpörtünk. A szakítás után, mikor először összefutottunk, oltári veszekedés lett a vége, minden kibukott mindkettőnkből és talán ez is segített. Utána vadásztunk. - Az államat simogattam eltűnődve, a környező erdőt szemléltem és igyekeztem minél pontosabban visszaemlékezni. - Aztán minden ment tovább mindenféle előrelépés nélkül. - Nem volt egy vidám időszak, de annyira kétségbeejtő sem. Valamiért élt bennem a megingathatatlan bizonyosság és ez elég sok mindent kevésbé katasztrofális fénybe helyezett.
Szinte átnézek a telefonon és látom Darren fejét. Ő jó az ilyenekben. Pedig tényleg örülök, hogy szépen megy a soruk! Ez egy álom nekem, most az. - Hogy teljes legyen a kép, elmondom, hogy az is volt. Megharapott, mert kértem rá. Bele akartam keverni a véremet, hogy lássam, hogy hat a szer. Mert volt ott egy nyúl is... Szám elé kapom a kezem. Yetta imádja őket. A fránya részletek, mindig elveszek bennük. - Az első igaz, de ha tovább halogatom, hogy elmondjam, az se lett volna jobb. Itt nem volt jó megoldás. Érzem a volt alfánkon, hogy próbál segíteni, de megérezte a helyzet súlyát. Annyira jó fej! - Levélke! Ez jó. Mae-nek volt egy plüssmajma. Megkeresem a város összes plüssmajmát a gorillától a cerkófig, sőt rendelek Kínából is és elkezdem adagolni. Írni pedig tudok, jobban is fog menni, mint a beszéd. Mivel itt nem ütközöm abba, hogy nem veszi fel. Kidobja? Lehet, de nem erre fogok gondolni. - Tudom, hogy szereti őket. Aranyos hobbi. Az én nevemet fogják viselni a majmok. Becenévből is akad, Maeve mindig máshogy hív és én is őt, szóval ez menni fog. Felcsillan a remény. Egy megnyugvó sóhajba foglalom. Aztán döbbent csend. - Kimondta hivatalosan is. Aha. Hát... Az is valami. Én még nem tudok ezen nevetni. Ha Maeve a nyakából is elhajítja a gyűrűt, nem lesz könnyebb. Azért van különbség a két pár között. Szakítani fogunk? Még nem tettük meg? A gyomrom összeugrik és vissza. Tiszta téboly van odabent. - Én is azt tervezem, hogy kivágom a szőnyeget, hadd ugorjanak elő a porcicák. Torokra, ha kell és akkor mi is megyünk vadászni. Ettől féltem, de most már felfogtam, hogy valahol el kell indulni. Fájdalom nélkül nincs műtét. Ha adok csillapítót, az is csak az érzetet veszi el, maga a jelenség megmarad. Ennek tekintélyes dokumentációja is van, de most nem az orvosi részébe akarok belemenni. - Kígyót, békát és döglött baglyot fogunk egymásra mondani, de legalább kijönnek és nem belülről. rohasztanak meg minket. Igen, igen... - összegzek a magam módján, lassú, elhaló hangon. - Nálatok meddig ment ez? És mivel tartottad magadban a lelket? Hangulatjavító az első gondolatom vagy komolyabb szer, de azt nem kéne. Azzal orvosolni, amivel elbasztam az egészet? Nagyra értékelem, hogy Darren ennyit foglalkozik velem. Mindig is számíthattunk rá. Elkezd remegni a fogsorom. Szerintem nem fog belehallatszani, legfeljebb a hangom lesz idegesebb. Áh...
- Jól belenyúltál - ingattam fejemet, de a nyúl említése nem zavart. Ha rajtam múlt volna, lehet rituális keretek közt egy orgiás hét folyamán feláldoztuk és felfaltuk volna Admirálist meg Hercegnőt, de... nem. Sose tennék ilyet velük. - Egyáltalán nem kellett volna elmondanod. - Én, a szélhámos, oh, jejj. - Nagyon szép dolog az őszinteség és tök jó, hogy legalább afelől megbizonyosodhat, hogy egyenes vagy vele, csakhogy van, amikor többet árt, mint használ. Szereted és csak őt, nem? Egyetlen botlás ezen nem fog változtatni, rendszeressé gondolom nem vált volna... és feleslegesen mondom ezt, mert már megtörtént az egész - sóhajtottam, ahogy rájöttem, hogy ez már eső után köpönyeg. Most ennyiből bántam, hogy hosszú strigula-lista ide vagy oda, de nem beszélgettünk a nőügyeinkről többet. Akkor talán mindketten elkerültük volna a mellélépéseinket. Inkább elmeséltem, hogyan igyekeztem puhítani Yettát, amikor hidegháborús volt köztünk a viszony. - Nem állítom, hogy Mae-nél is beválna, igazából a körítés valószínűleg mindegy, ami azokban a lényeg volt, az az őszinteségem. Vissza akartam őt kapni, ezért pedig nem volt nagy ár, hogy lecsupaszítottam magamat előtte. - Azóta is ő az, akihez a legőszintébb vagyok,és még így is akad, amikor inkább elhallgatok beszéd helyett. Elmosolyodtam a porcicákra. - Egy kit torzsalkodás sosem árt - vontam vállat. - Inkább, mint az ál-békesség, úgyhogy pártolom a szőnyeg kihajítását! Összegzésére egy "pontosan"-nal reagáltam, jól látta a lényeget. Nem mondom, hogy kezdeményezzen oltári patáliát, mert a történtek tükrében kissé hülyén is venné ki magát. De ha teret és helyet Mae keserűségének és felgyülemlett haragjának, az valószínűleg előre tudja mozdítani a dolgokat. Rosszabb is lehet, hogyne, mindig lehet. De bizonytalan egyhelyben toporgás se okés. - Azt hiszem... nagyjából fél évig. De ehhez tedd hozzá, hogy két külön városban éltünk, elég messze egymástól. Ami talán segített abban, hogy lehiggadjunk, talán csak késleltette a dolgokat. Nem tudom, már mindegy is. - Ismét csak kár lenne meglovalni a "mi lett volna ha" témakört. Emellett hülyeség is! Lassan egy éve élhetek vele, nem épp nyugis, de közös életet, ennyi pedig bőség. - Hozzám tartozik, Balta - mondtam nemes egyszerűséggel. - Akkor is így volt, amikor szakított velem, abban a fél évben is. Nekem ez sziklaszilárd meggyőződésem volt, ezért attól se tartottam, hogy valaki lecsapná a kezemről. Ő a párom, a társam; az emberé és a farkasé. És fordítva is igaz. Ez olyan kötelék, amit nem lehet normálisan megmagyarázni, csak érzed. Azt hiszem, amikor ezt már ő sem próbálta elnyomni, letagadni, akkor nyitott felém újból. Onnantól pedig félelmetesen egyértelmű volt minden.
Nem kellett volna? Tudok hallgatni, próbáltam is, de belül éreztem, hogy ez nem jó így. Maeve előtt nem akarok titkokat. És ha éjjel mondom ki azt a nevet? De ezzel már nem fárasztom Darrent. - Szeretem, a lehető legjobban, igen. Igen. Némi lelkesedés most már érezhető a bánat mögött. Reménykeltő az, hogy újra megtaláljuk magunkat. Darren végigcsinálta. Nekem is menni fog. Mennie kell! - De, beválik, jó ötletnek tartom - mondom ezt már teljes magabiztossággal. Tudtam én, hogy a legjobb helyre fordulok! Érzem, hogy ez működni fog. - Uh... - döbbenek le a hat hónapos mosolyszüneten. A folytatás enyhít a letaglózott állapotomon. Egy kicsit. - Mi egy városban lakunk és egy kórházban dolgozunk... Nem tudom, ez előny lesz-e. Remélem. Párszor még át fogom gondolni, hátha megértem. - Ezeket én is érzem, de a bizalom a kritikus pont. Hogy mikor hiszi el nekem újra? És főleg, hogy mi győzi meg? A szíve mélyén biztosan tudja, a gyűrűt se dobta el, a nyakláncán lóg. Szavakkal ezt nem fogom megoldani és... Szám elé teszem a kezemet. Azt hiszem, rájöttem. - A kísérleteimre fogja az egészet. Jogosan, mert cucc nélkül ez sose fordult volna elő. Ha azokkal leállnék, mármint hogy azzal leállnék, hogy mindent magamon próbálok ki...szóval ha ezt teljesen elhagynám, az azt mutatná, hogy érte még azt is feladtam, ami gyerekkorom óta velem van. Csak most is épp szőke vagyok, mert kicsit mellényúltam a lombikosdival... Nem tudom, hogy bírnám, elvonási tüneteim lennének - motyogom el hangosan gondolkodva. Az ötlet jó, de hogy én ezt kibírnám, azt nehezebb elhinni, minthogy újra összekovácsolódunk Mae-vel. Nem akarok könnyelmű döntést hozni. Ezt a döntést kell meghoznom, de megfontoltan és elhatározással. Óriásit sóhajtok. - Darren, örök hálám, hogy ennyit segítesz! Mit tehetek cserébe? Hallani a fényt az alagút végén és ezért tényleg nagyon nagy köszönet jár.
- Tényleg nem tudom, BB, hogy esetetekben előny vagy hátrány lesz-e a közelség, szóval... legyél ügyes és nem lesz gond. - Ezen a téren, ezt a szegmenst tekintve tényleg nem tudtam jobb tanácsot adni. Miután elregéltem a mi esetünket figyelmesen hallgattam, ahogy mintegy hangosan gondolkodott. Türelmesen vártam, hogy kimazsolázza magának mindazt, ami számára hasznos lehet. Nincs tuti recept - sajnos -, de sokszor az igyekezet a legjobb és a legtöbb. Aztán egyszer csak bedobta a lemondást én pedig egyből közbe akartam vágni, de elsőre csak kinyitottam, majd becsuktam a számat. - Balthazar, hidd el nekem, hosszú távon egyikőtöknek se tenne jót, ha egy, számodra ennyire fontos dolgot adnál fel azért, hogy őt kiengeszteld. Hiányozni fog, közben győzködöd magad, hogy érte van, de egy idő után kopni kezd az, hogy miért is tetted és el fogod várni, hogy ezért szeressen. Megint a magam példája: amíg nem lett olyan a helyzet, hogy mindenképp távozni akartam, saját magamért, a falkáért, addig nem tettem meg Yettáért sem. Amit ezzel kiváltottam volna, az a puszta hála, miközben nekem rohadtul hiányzott volna a falka, és őt okoltam volna érte. Nem vagyunk egyformák, aláírom, nálad nem feltétlen kell, hogy ez legyen, csak mondom ezt az oldalát is. - Annyi évet élünk - kivéve, ha jön Alignak és telibebassza a levesünket -, annyi ideje van. - Szereted, ő is téged, adj magatoknak időt és főleg: ne tegyél elhamarkodott ígéreteket és lemondásokat. - Pofont adna az egésznek azzal, ha elhamarkodottan olyat tenne, amit később bánna, aztán megint a szereihez nyúlna és azzal végképp lerombolná kettejük közt a bizalmat. Elmosolyodtam a szőke hajon, láttam őt lelki szemeim előtt és.... baszki, borzalmas.... Én se festettem mondjuk csodásan John SMith-ként az Alyeska Feszten két éve. - Ne baszd el - nevettem fel válaszképp. - Egyébként hagyjad, ha tudok, segítek, de tényleg csak annyit kérek, hogy ha helyrehoztad, vigyázz rá.
Ügyes akarok én lenni. Tudom, hogy a mi esetünk is egyedi, Darren nem mondhatja meg telibe a frankót. Sokat segített, mert vannak azonos tényezők a képletben. Na, megint receptet írok... - Eddig se nagyon szerette a kísérleteimet. Amikbe egyszer-kétszer majdnem bele is haltam. Azért nem annyira gáz egy ilyen hobbit letenni, nem? Ijesztőek a szavai. A megváltást várom ettől és a másik hím rögtön lebeszélne. Csüggedt hangon válaszolok: - Ez nagyon rosszul hangzik. Nem akarom elhinni. Gondolkodni fogok rajta. Beültette a bogarat a fülembe. Mae azért szeretne újra, mert megtettem valamit? Mert valamit már nem csinálok? Ezt nem hiszem el. Nem tudom és nem is akarom. - Nem kapkodom el, köszönöm, amit mondtál, azon is gondolkodni fogok. Remélem, tényleg sok időnk van még. És nektek is! Mert azt se felejtem el, hogy noha nekem, nekünk a mostani probléma a legnagyobb, Darren és még sokan mások is küzdenek. Szívből szurkolok, hogy jól menjenek a dolgaik, ezt hallhatja a hangomon. - Nem fogom. Nem akarom. Ehhez már ragaszkodni fogok. Köszönöm, barátom, jövök eggyel! És ígérem, jelentkezem, ha sikerült elkergetni a felhőket. Jársz erre valamikor? Ha nem, lehet, hogy átugrom a városba. Üdvözlöm Yetta-t is! Aki miatt vakarom a fejemet, mert nem tudom, mennyire emlékszik rám. Túl sokat nem beszéltünk, ami nekem maradt emlékként, az pedig megintcsak a szerekhez köthető. Darren tudja, hogy az én piruláim miatt szedte szét azt a családot az asszony? Ez már tényleg nem ide való, úgyhogy ha ő is elköszön, bontom a vonalat. Fel vagyok vértezve ötletekkel. Gondolatokkal. Átgondolnivalóval. Kezdetnek viszont jöjjön az e-bay és valami irtó cuki majom. Aki hasonlít rám...
Hagyom, hogy kissé leülepedjen benne mindaz, amit hallott. Nem akarom ide-oda rángatni az ötleteiben, de jó, ha látja az érme minkét oldalát, s csak eztán dönti, lemond-e valamiről a nőstény kedvéért vagy sem. Ha nem rohan fejjel a falnak, az igazából már félsiker. És ki tudja, lehet egyszerű időadás, szívből jövő megbánás is elég. Sokszor sokkal bonyolultabb, nagyobb dolgokban gondolkodunk mint kéne, miközben a megoldás olyan egyszerű. Nála ez tudós fejjel talán hatványozottan igaz. - Ügyes legyél! - kívántam ezzel mintegy sikert is neki. - Szívesen bármikor És a közelben tanyázok, ha van kedved valamikor összefutni, csak szólj. A városba meg falkaterületre nem mennék, de azon kívül a közelben vagyok. - Anchore-nek jó ideje vége a magam részéről, habár mint opciót sose fogom elvetni. De ami most tervben van, az túlmutat azon a városon. - Átadom. Vigyázz magadra és Mae-re! Békésen köszöntünk el egymástól, ami százszázalék, hogy messze nem lett volna így, ha tudom, amit nem. Telefonon keresztül téptem volna meg. De nem tudom és talán sose lesz ez másképp - nekem már is jó, hogy Harlan nem bánthatja többé. Úgyhogy szívből bízva Balta sikerében tettem el a telefont és fogtam neki újult erővel a tetőjavításnak.
Kezdőlap
//
//
//
