Bevásárló utca

Bevásárló utca // Csüt. Ápr. 05, 2012 9:17 am

First topic message reminder :

Bevásárló utca - Page 9 Tumblr_or0prjuhh41uuir2po1_500

Re: Bevásárló utca // Szer. Szept. 03, 2014 5:37 pm

Fel öltözöm, de csak valami olyat veszekfel, amiben este, és éjszaka sem fázom, hisz Natan-nal leszek együt. Jól kirúgunk a hámbol, a tervek szerint, aztán majd meglátjuk. Sirius, már a farkát csóválva áll fel, szegénykém azt hiszi, hogy sétálni megyünk. Oda megyek hozzá, és le gugolok elé, aztán a szemeibe nézek, és mondom neki.
- Most csak én megyek, te itthon maradsz. - Simogatom közben a buksiját, aztán megyek a cipőmért, amit el kellett dugnom, hogy ő nehogy megrágja. Miután, mindennel végzek, indulok is a bevásárló utcába, hisz oda lett megbeszélve a találkozó. Amint az órámra nézzek, látom, hogy még bőven időben vagyok, így természetesen rá érek oda sétálni. Amint oda érek, elsőnek Natan t látom meg, aki szintén észre vet, és ezt egy intéssel jelzi is nekem. Az intést, én is viszonzom neki, és egyenesen oda megyek hozzá.
- Szia Natan. Régóta vársz itt? - Kérdem tőle, majd lehellek az arcára egy puszit. De, azért a nyakába tuti, hogy nem borulok. Rá nézzek Natan csuklópántjára, és hirtelen eszembe jut egy ujjabb kérdés.
- Natan, hol tudok szert tenni ilyen pántra? - Kérdem, és közben ujjammal, a csuklópántra bökök, jelezve, hogy arra gondolok.

Re: Bevásárló utca // Kedd Szept. 09, 2014 10:55 pm

Mosolyom még inkább kiszélesedett, ahogy hozzám lépett. Szemtelenül végignéztem éjjeli szerkóját. Csinos kis nőstény. Az cseppet sem érdekel, ha zavarba hozom, vagy kellemetlenül érinti, netalán pont önbizalmat öntök ezzel belé. Mindenesetre úgy tűnik, fázósabb a kislány, bár ezt nem rovom fel neki. Bennem finn vér csörgedezik, ráadásul a Farkasom is megedződött már az évszázadok során, de ha derékig érő hóban csörtetnénk, szerintem akkor is ujjatlanban rónám az utcákat.
- Szép estét Allison! Hát, félig szívtam csak el a cigit, szóval nem olyan rég. - kifújtam a füstöt. Bestiám ellenőrizve, körbesimult a nőstény körül, s közben szaglászva vette tudomásul, hogy bizony ez a nőstény szemtelenkedett vele a Pincében. De nem különösebben zavartatta magát, inkább egójához mérten kissé belecsípett a másik marjába, amolyan jelzésképp, hogy most bizony nincs láncon, nem vak, nem süket, s teljes erőbedobással küzd, ha netán a másik mégis szemtelenkedésre adná a fejét. Azután finoman ölelt engem körbe, de én csak kuncogtam, tudtam, hogy sem Bestiám, sem pedig én nem haragszunk a másikra, s nem fogunk semmit sem megtorolni, sem pedig bosszút állni. Ugyan már, ennyire kicsinyes nem vagyok. Csak játszunk mind a ketten.
A kérdésére a csuklómat díszítő kiegészítőkre pillantok, majd nemes egyszerűséggel leveszem a jobb kezemről, majd finoman megfogom Allison kezét, s beállítva a méretet a karjára csatolom a pántot.
- Nos, ezt is túltárgyaltuk. A tiéd. Amúgy net, rock és metal cucc boltokban, bár én magamnak készítem őket.
Vállat vonok, majd elnyomom a cigarettámat a közelünkben lévő kukánál. Rágyújtok egy újabbra, megkínálom vele a kis csajt is. Aztán szép lassan elindulunk, keresni valami bárt is, nehogy már szomjan maradjunk!
- Hogy telik mostanában az időd? - kérdeztem, hogy ne csak csöndbe burkolózva battyogjunk egymás mellett. - Gyakoroltad a vérvonal képességed, s betartottad amit utoljára tanácsoltam? - mosolygok, s beleszívok a cigarettába.

Re: Bevásárló utca // Vas. Szept. 14, 2014 10:10 pm

- Akkor jó. - Mondom. A másik kérdésemre, nem csak választ kapok, de még pluszba az egyik pántot is.
- Kö... Köszönöm. - dadogom neki, kicsit meglepetten. Majd a tárcámat keresem, és kiveszek belőle egy ezrest, és neki adom. Bár, tehetném azt is, hogy megkérdem mennyi, de szerintem a többi pénzemre még szükségem lesz, hogy vegyek magamnak italt.
- Rendben, megjegyzem magamnak, és nézek egy ilyen boltot. - Mondom, és mikor megkinál cigivel, csak a ejemet rázom, hogy nem kérek.
- Köszönöm, de én nem cigizek. - Mon dom neki, de csak ennyit, mert ez az ő élete, az ő teste, és azt csinál vele amit akar. Én, aztán nem szólok bele.
- Köszönöm kérdésed, jól telik kivéve azokat a napokat, mikor szét unom magam. - Mondom neki, a kérdésére válaszolva. - És a te időd? - Kérdezek vissza.
- Igen, gyakoroltam. De, mi is volt a tanács? - Kérdem tőle őszintén, hisz a tanácsát már azóta el is felejtettem. Hisz, annyi gondom volt, a takaritás, akkor még ott voltak a fontosabb elintézni való dolgaim is, így érthető, ha a tanácsát el felejtem. Miközben, megyünk észre veszek egy bárt, amiből öröm ujjongások szűrödnek ki, gondolom biztos meccset néznek oda bent.
- Nézzünk be oda. - Mondom neki, és várom, hogy mit mond rá.

Re: Bevásárló utca // Szomb. Nov. 22, 2014 10:57 pm

A felém nyújtott pénzre csak felnevetek, s elhárítom.
- Ajándék, ne csináld már! Ez csak egy tárgy, ha kell, készítek még magamnak. - zsebre vágom a kezem, nehogy még a tenyerembe nyomja - Majd akkor vedd elő a tárcádat, ha fegyvert rendelsz tőlem.
Vigyoromat nem tudom letörölni, a kiscsaj elérte ezzel a gesztusával a jókedvet nálam. Ha tudná, hogy a bankszámláimon milyen pénzösszegek futnak, nem nagyon foglalkozna azzal, hogy fizessen. Vállat vonok az elutasításra. Vérfarkasként bennünk semmilyen kárt nem okoz, szóval rákos tüdővel aligha diagnosztizálnának a gyógyítóink.
- Munkával, újítom a műhelyt. Akad dolgom.
A kérdésre mosolygok.
- Hogy gyakorolj többet. Kicsit úgy tűnt, nem igazán vagy képben, mire is vagy képes.
Bestiám füleit hegyezi bennem, én is kiszúrom, hogy ott bizony már megy a buli. A bár ajtajához lépek, belépek, majd tartom a kiscsajnak az ajtót. A szokás nálunk az, hogy kocsmába nem engedünk előre lányt. Utat török a tömegben, ami azért a magasságomnak, no meg a kisugárzásnak is köszönhető. A halandók nem érzékelik, de Allison biztosan megérzi, hogy kinyitom kissé a pajzsom, s Bestiám fürkészve, szemtelenül öleli körbe a "vacsora jelölteket". Tudom, hogy hideg futkos a hátukon, tudom, hogy tekintetük felénk irányul. Gonoszan elmosolyodok.
A pulthoz érve szerzek egy szabad széket, s rá imvitálom Allisont.
- Na, leányzó, mivel kezdjük elménk bomlasztását?

Re: Bevásárló utca // Szer. Nov. 26, 2014 10:56 pm

- Akkor jó. - Mondom, majd elteszem a pénzt, miután ő el rakja a kezét a zsebébe. Majd, mond valamit, a fegyverel kapcsolatban.
- Annak az eséje, hogy én fegyvert rendeljek, annyi mint, hogy ötösöm legyen a lotton. - Mondom, mert nem biztos, hogy én valaha is akarnék fegyvert, bár ki tudja, ha esetleg úgy gondolnám, hogy kéne egy fegyver, talán hozzá fordulnék, de akkor is csak egyet vennék.
- Az klasz. - Mondom neki. - Értem. - Bent, az épületben, meg érzem, hogy Natan résnyire engedi a pajzsát, és én akár még be is hatolhatnék, ha akarnék, de nem akarom egyrészt, mert úgy is észre venné, másrészt pedig, nem akarom meg tenni. Farkasommal, érzem hogy négyünket néznek, bár ez nem igaz, mert csak kettőnket látják. Miután, a pulthoz érünk, Natan egy székre invitál, amire azonnal rá is ülök. Kérdésén, nem gondolkodom túl sokat.
- Kezdésnek, jöhet mondjuk sör, majd kisérőnek, esetleg... Mindegy, a lényeg, hogy ártson. - Mondom, és úgy is gondolom. a lényeg, hogy ártson.

Re: Bevásárló utca // Kedd Dec. 23, 2014 9:14 pm

Mosolyogva figyelem, ahogy leül, s szavait hallgatva bólintok. Rendben!
- Két sör, két Jäger, és két tequila!
Míg a csapos az italokkal foglalatoskodik, visszafordulok Allisonhoz.
- Csodálkozom, hogy "röpke" századod alatt nem tanultál fegyver használatot. Bár igaz, nem kéne meglepődnöm a világ változásain.
A pultos végül kiteszi elénk a piákat, s fel is emelem a magam kis Jäger adagját. Pajzsom rését nyitva hagyom, s így hullámaim tolakodóan, szilárdan lengik körbe a kis nőstényt.
Bestiám figyelme azonban nem a másikra, sokkal inkább a halandó hölgyekre terelődik.
- Hát akkor! - emelem felé a poharat - Egészségünkre! - vigyorgok, majd lehúzom az üdítő, kesernyés piát. Leteszem a pultra az üres poharat, s vigyorogva nyúlok a sörömért, hogy abba is belekortyoljak.
Buli, s örök vidámság az élet. Pia, Farkasok, nők, sex, Rock'n'Roll! Kell ennél több?

Re: Bevásárló utca // Kedd Dec. 30, 2014 10:19 pm

Miután, Natan leadja a rendelést, ismét mond nekem valamit, amire nekem reagálnom kell.
-Az egyik fél testvéremnek köszönhetően, valamicskét tudok bánni a karddal, és a lőfegyverekhez is konyítok valamicskét, inkább amiat aggódom, hogy ha rendelnék nálad, akkor lekéne mondanom egy csomo más dologról, hosszú évekre ezminden. - Közlöm Natannal a dolgot. Bár, ezt inkább rá kéne hagynom, egyenlőre még nem tudom. Közben, az italok is meg érkeznek, és Natanhoz hasonlóan, én is meg emelem a poharat, majd gyorsan le húzom én is, aztán köhögni kezdek, de nem azért mert félre nyeltem, hanem csak egyszerűen ez nekem nagyon erős, és nem vagyok hozzá szokva. Megpróbálom magamban el folytani a köhögést, de nem tudom, hogy ez mennire sikerült. A kis rövídke után, én is a sörömbe kortyolok, abban a reményben, hogy az erős italnak el vész tőle a hatása, hát majd meg látjuk. Minden esetre, most egyenlőre csak vigyorgok, és úgy érzem magam, mintha húzna a fejem.

Re: Bevásárló utca // Csüt. Jan. 08, 2015 10:48 pm

Kissé meglepődve pillantok rá:
- Lemondani? Miről kellene lemondanod? Ha kifizeted a munkám, nincs gond.
Mikor a kis nőstény köhög, nevetve lapogatom meg a hátát. Fiatalabb, így persze, hogy nem igazán bírja úgy a piát, mint én.
- Hé, minden rendben? Nem ám itt kidőlsz nekem az első kör után! - és intek is a pultosnak, hogy töltsön nekünk újra Jägert.
- Na figyelj, kis csillag, mutatok neked valamit. - magam elé veszem a tequilás poharamat. - Tequila Silver, bemutatlak Allisonnak, Allison, ő itt Tequila Silver. Figyelj, és tanulj!
Enyhén ökölbe szorítom a kezem, kissé megnedvesítem a tequilák mellé adott citrom karikával, majd a benedvesített részre szórok egy kis sót. Hirtelen nyalom le a sót a kezemről, majd lehúzom a tequilát, s utána beleharapok a citrom karikába.
Allisonra pillantok, miután elfogyasztottam a karikát.
- Na kislány, most te jössz. - kacsintok rá.

Re: Bevásárló utca // Hétf. Jan. 12, 2015 9:35 pm

Kicsit, el gondolkodom azon amit Natan mond, és egy ötletem támad.
- Úgy, mennyit kostálna a dolog, ha mondjuk hoznék markolatot, és pengének valót, és én csinálnám meg? - Nézek kérdőn Natan ra, bár magamat ismerve, eléggé érdekes kard lenne belőle. De, majd még végig ezt a dolgot. Köhögésemre, nevetve lapogatja a hátamat majd, hallom amint hozzám szól, és én egyenlőre csak bollintani tudok. Kicsit, vissza fogom a köhögésem, de nincs rá szükségem, mert magától csillapodik. Hallom, hogy Natan rendel még egy kört, abbol az italból, márha jól értem/értelmezem a dolgokat. Natan, úgy mutatbe minke egymásnak, mintha egy régi nagyon jó barátját mutatnábe, aminek, talán lehet némi valóság alapja. Szerencsére, még nem tartok ott, hogy azt mondjam, hogy örvendek, és kinyújtsam a kezem. Attól még, jó pár pohárnyira vagyok. Natan ra koncentrálok, vagy is inkább arra amit csinál. Ahogy figyelem őt, eszembe jut, hogy Regolus bácsi is ezt csinálta. Majd, mikor rám kerül a sor, én is el végzem úgyanezt a müveletett, csak nállam a só, picivel több lett, vagy nem is tudom. Az elfogyasztás után, már nem érezttem, hogy köhögnöm kell.
- Fuh, még egyet. - Kurjantom felszabadultan.

Re: Bevásárló utca // Pént. Jan. 16, 2015 3:37 pm

Meglepődés fut végig arcvonásaimon ötletére. Aztán újabb nevetés tör ki belőlem, de nem a gúnyé, sokkal inkább az ajánlat tetszése hozza ki belőlem ezt a jó kedvet.
- Csak nem állnál be kovácsnak? Azért ez nem így működik, leányzó. Azt hiszed, csak úgy oda engednélek az üllőhöz a kalapáccsal, hogy "ne', ütheted"? Felejtsd el! Ha még tudnám is, hogy esetleg értesz hozzá, s eltudnád készíteni a fegyvert, az eszközeim, s a műhelyem bérlése is pénzbe kerül. Ha egy jó kardot készítesz, 4-5 nap minimum a vele való munka, szóval akkor annyi időt töltesz a műhelyben, akkor 4000 $ úgy nagyjából. Viszont akkor a műhely melletti faházban aludhatsz. Ennyi engedményt adhatok.
Újból a sörbe kortyolok. Hiába, a fegyverkovács drága meló, kertelni meg amúgy se szeretek. Figyelem, hogy issza meg a tequilát, s a kurjantásra a levegőbe emelem sörömet, s beleiszok. A csapos már hozza is az újabb tequilát, s újból megismételjük a "szertartást" a sóval, s a citrommal. Kellemes meleg futkos a gerincem mentén, Bestiám pedig elégedetten morog bennem.
- Amúgy nem örülnél jobban inkább egy pisztolynak? Vagy tőrnek? Manapság azok sokkal praktikusabbak.

Re: Bevásárló utca // Hétf. Jan. 26, 2015 8:21 pm

Natan mondatát, végig hallgatom, de mondani nem mondok semmit, csak el mosolyodok azon, hogy ezt mondta. Natant figyelem, majd én is belekezdek a mondandómba.
- Bocsásmeg Natan, de én nem hinném, hogy a kovács szakma, az én világom lenne. Ami, pedig a bérletet illeti, így hallva a dolgot kitudnám fizetni, de inkább egy profira, vagy is rád bíznám a dolgot. - Közlöm, vigyorral az arcomon a dolgot neki. Miután, Lehúzom az italt, kurjantok egyet, majd jön a következő, és azt is úgyan, úgy tüntetem el. Aztán, megint egy kérdés, amin el gondolkodom.
- Akkor, legyen tőr, de akkor kettőt szeretnék, és én szeretném kiválasztani a markolatot, és a penge vagy minek a... Szóval, hogy miből készüljön a penge. Legalább ennyi közöm, hadlegyen hozzá. - Nézzek magam elé, majd iszok még egyet a sörből. Nem tudom, hogy mit is mondjak még, de azt sem tudom, hogy ez így mennyi is lesz. De, ezen majd rá érek akkor agódni, ha már ott tartunk.

Re: Bevásárló utca // Kedd Jan. 27, 2015 11:21 pm

- Nem is azért mondtam, hogy kovács mesterségre beszéljelek rá. - kacsintok rá. Belekortyolok a sörbe, ami nálam szép lassacskán kezd elfogyni, így rendelek még egyet.
- A tőrökre meg azt mondom, semmi akadálya. Ha lesz szabad napod, elviszlek a műhelyhez, és választhatsz anyagot, és mintát is. Sőt, ha nagyon akarod, ezüstből is készíthetem őket.
A zenegéphez lépek, s némi zúzósabb témájú metal számot keresek a választékból. Találok is egyet, ráadásul magyar, amit kertelés nélkül ki is kérek, s a dallamok könyörtelenül belecsapnak a kocsma alap zajába. Depresszió - Ma éjjel
Vigyorogva lépek vissza Allisonhoz, majd kiiszom a maradék sört is, s az újat bontom meg. Egy fiatal lány lép oda hozzánk, vállamat megkocogtatja, majd mosolyogva pillant ránk.
- Bocsi, lenne kedvetek csatlakozni hozzánk?
Bestiám megnyalja a szája szélét, a felkínálkozó vacsorára, ám elpillantok a lány válla felett, s az asztala felé terelődik tekintetem. Ott még három lány mosolyogva súg össze, felénk pillantva. Allisonra tekintek vigyorogva, majd rákacsintok.
Kertelés nélkül fogom meg a piákat, Allisonét is, s könyökömmel kissé oldalba bököm, hogy jöjjön. Ki tudja? Vagy dugunk, vagy eszünk, minden esetre mindkét lehetőség kiválóan hangzik.

Re: Bevásárló utca // Hétf. Feb. 02, 2015 12:12 pm

Látom, hogy Natannak, már alig van neki a sörből. Egyenlőre, csak elismerően bolíntok. Bár, megfordult a fejemben, hogy szólni kéne, hogy csukjákbe az ablakot, mert elég nagy a huzat, de aztán inkáb hagyom a dolgot. Az első mondatára, már nem mondok semmit, de a másodikra viszont már igen.
- Remélem, a Szombat megfelel. - Nézzek Natanra, majd iszok egyet. Nekem, még félig van, így nekem nem kell kérni másikat. Natan, a zene géphez lép, és egy másik zene, aminek a zenéje ütős, és brutál király, csak érteném is a szöveget. Majd, Natan vigyorogva tér vissza. Én is elvigyorodok erre, majd ülve kezdek táncolni. Egy, fiatal csaj jön ide, és kopogtatja meg Natan vállát, aki erre meg is fordul. Azt, azért még én is hallom, hogy a lány maguk közé invitál minket. Natan, magához veszi az italokat, majd megbök, hogy kövessem. Amint, az asztalukhoz nézzek, vagy is inkább oda nézzek, látom a jó társaságot, és úgy gondolom, nekem nem kell kétszer szólni. Fel állok, és én is oda sétálok, vigyorogva, mint egy tejbe tök. Bár, nem tudom, hogy az milyen. Látom, hogy kiválló a elhozatal, és mintha fortuna vagy ki a rák nekem is a kedvemre akarna tenni, mert egy vöröskét is meg pillantok a szépségek közt. Látom, hogy Natan már ott van, és leteszi a pijákat.
- Helló, a nevem Allison. - Mutatkozombe, közben egyszerre intek mindenkinek, majd le ülök.
- Mi az ünneplés tárgya? Vagy csak, úgy buliztok egyet? - Kérdem őszinte érdeklődéssel, és várom, hogy mit is mondanak.

Re: Bevásárló utca // Hétf. Feb. 02, 2015 4:25 pm

- Nekem tökéletes. - a kérdésre válaszolva pillantok rá. - Jössz, aztán megnézzük, mit tehetünk a fegyvereidért.
Az ilyesfajta kapcsolat építések mindig is jól jönnek, pláne egy olyan tagnak, mint amilyen én vagyok a Falkában. Lehet Allison nem tölt be "hú de hűi" pozíciókat, attól még adhat infokat, tippeket, meg amúgy is, Farkasok vagyunk, egy családban. Erősíteni kell a kötelékeket.
Allison kertelés nélkül követ, amit szélesedő mosollyal nyugtázok, ráadásul ahogy az asztalhoz érünk, észreveszem a villanást a szemében, amit a kis vöröskére mereszt, mikor megpillantja. Nocsak.
~ Csajokat szereted, vagy a farkat se veted meg? - kérdezem mentálisan, miközben leülünk a csajok mellé. Nem érdekel különösebben, ha bunkó vagyok. Megkérdezem, és kész. Allison pont velem szemben helyezkedik el, a többiek mind kettőnk közt ücsörögnek.
- Daniel. - szólalok meg bemutatkozáskor. Halandóknak nem szeretem a rendes nevem használni, s ahogy jobban szemügyre veszem a lányokat, ők ráadásul turisták. Hogy miből gondolom? A városi, márkás szerkókból, meg a plázák jellegzetes illatából, amit magukon viselnek, a nagyvárosi bűztől szaglanak.
Mint kiderül, tippem helytálló. Négy hölgyünket Marynek, Lounak, Diananak és Jessicának hívják. A kis vörös veszi át a szót, mikor Allison kérdez:
- A síparadicsomba jöttünk, itt töltünk pár hetet Alaszka vadonjában. New Yersey forgatagát magunk mögött hagytuk, hogy kicsit elengedjük magunkat, igaz csajok? - nevet a barátnőire, akik próbálják tekintetüket nem rajtam tartani. Mosolygok, imádom a halandók effajta könnyed befolyásolhatóságát. És a pajzsom csak félig van lehúzva.
~ Allison, ma tanulunk. - küldöm felé mosolyogva. ~ Megmutattam, hogy igyál tequilát, de hogy vagy a vadászattal? Egyedül is könnyen megszerezhetünk bárkit, de vajon a Bestia segítségével mit érhetsz el? Próbáltad már? - kérdezem, s közben Farkasom finoman kúszik a mellettem ülő Jessica köré, aki erre zavartan tűri el tincsét a füle mögé, s előre dől, háta finoman ívbe feszül, s belekortyol az italába. És még csak a fejébe se kúsztam bele, csupán a belső hangja érzékeli a Bestiát, a Férfit, s halálba segítő, csábító játékunk már el is kezdődött.

Re: Bevásárló utca // Kedd Feb. 03, 2015 12:09 am

Kérdésemre, választ kapok Natantól, majd a csajokhoz megyünk. Talán, túlságosan is nézzem a kisvöröskét, és ez Natannak is fel tünik, majd mentálisan kapok egy kérdést.
~ Igen a nőket szeretem, de talán egyszer-kétszer kipróbálnám a dolgot egy pasival, de inkább a nők az eseteim. - Vallómbe, szintén mentálisan. Miután, bemutatkozom, Natan is megteszi, de nem a valódi nevét használja. Majd, a vöröske szólalmeg a kérdésemre válaszólva.
- Értem, és hogy tetszik itt? - folytatom a faggatásomat. Aztán, hallom Natant ismét az elmémben. Az ötletre, hogy tanuljak még valamit, a szemeimet forgatom, de azért jó legyen tanulás. Kérdésén, kicsit el gondolkodom, és keresem a megfelelő szót, ami az eszembe jut, már ha az eszembe jut bármi is. Nem érzem, hogy lenne gyomrom, egy sexy vöröske meg gyilkolásához, mert hát végülis biztos van nekik családjuk, akik haza várják őket. Ellenben, ha csövesekről lenne szó, akkor az ok, mert azokér még a kutya sem aggódna. Vagy, egy prostiért. Na, jó azért talán mondjuk a stricie, de csak a pénz miat. De, ők egy egészen más kategóriák a számomra.
~ Nem tagadom, néha vannak jobb napjaim, de akkor az álldozatnak nincs esélye. - Válaszólok Natan első kérdésére, míg a másik kettőn még agyalok.
~ Igen, egy update vacsorát, valamint nem is tudom. - Az utólso kérdésén már azért annyit nem kell gondolkodnom.
~ Igen. - Utólso gondolatom, csak ennyi. Minden esetre, ebbe talán bele megyek, de ez lesz az elsö, és egyben az utolsó is, hogy egy ilyen cuki csaj életét kioltsam. Legfejebb, egy csövessel próbálom majd kiverni ezt az egészet a fejemből, már ha sikerül.

Re: Bevásárló utca // Szomb. Feb. 28, 2015 2:11 am

Na igen. Ki kell próbálni mindent, nem igaz? Mondjuk vagyok már annyira öreg, hogy a sex szinte minden féle formájával találkoztam már. Mondom, szinte. Van az egészséges kíváncsiság és a beteg elme közt is különbség. Allison válasza mosolyra fakaszt. Még annyi minden van a világban, ami felfedezésre vár. Szóval a lányok mi? A mai világban ezek a szösszenetek olyan semmisnek tűnnek. Ó, emlékszem, mikor először volt szerencsém egyszerre több hölgy társaságához egy éjszaka. Először életemben nem csak a mohóság, a kielégülés, és a Fenevad irányított, hanem magával ragadott és elbűvölt a hölgyek kéjes játéka, testük iránt érzett rajongásom, a csodálat, mely mindig is bennem volt a gyengébbik nem iránt, mely hajtott mindig is annyi időn át. De egyszer minden mese véget ér, és a hölgyek is az én bendőmet telítették el a hajnali órákban. Mást nagyon nem tehettek.
- Meglehetősen hideg. - neveti el magát a leányzó Allison kérdésére. - De jól szórakozunk. Már régóta terveztük, hogy ide utazunk.
Allison válaszaira kissé megingatom a fejem. Fiatal még, de hát ez van. Nem minden Farkas kíváncsi a véleményemre, csak én meg pont leszarom.
~ Nyugi, nem feltétlen a meggyilkolásukra gondolok. - kiérzem a kiscsaj szavaiból, mire gondol. ~ Csupán arra, hogy a Bestiád hatalma sokkal többre képes, mint hinnénk. Nem csak egymás közt, de a halandók közt olyan piti ügyekben is "segítségünkre" van, hogy az szinte már természetfelettinek hathat az egyszerű lélek számára.
Csak jól akarom érezni magam. Ennyi az egész. Bestiám még inkább a kiszemelt lány köré fonódik, aki ennek hatáséára önkéntelenül felkacag. Mosolyom szélesebb vonalat vesz fel.
~ Nem csak a nyers gyilkolásban van művészet. A vad elejtése, becserkészése is az. Mesteri munka. És a szórakozás legfőbb alapja. - tenyerem játszva végigsimít Jessica hátán. A lány újból elneveti magát, s csípőjével felém tolja magát, mire csak elegánsan rá helyezem tenyerem a derekára. És ennyi, de a játéknak még koránt sincs vége.
~ Nem feltétlen a megölésük a legnagyobb szórakozás. - mosolygok Allisonra, majd belekortyolok a sörömbe, hogy utána hideg csókot leheljek a lány meztelen vállára, kinek ettől finom remegés fut végig a testén.

Re: Bevásárló utca // Csüt. Márc. 05, 2015 10:58 pm

Lehet, hogy ez a lány kinézetre, egy cuki kis vöröske, de agyilag inkább egy szökére emlékeztet, bár nem minden szöke olyan ostoba. Vannak közöttük, nagyon is okosak, csak hát szeretik azt a színt. Egy, szimpla nagyon tetszik itt, csak eléggé hideg van itt is elég lett volna, vagy legalább is valami hasonló. Még, végig gondolom, hogy fel hozzam-e ezt a dolgot, vagy inkább hagyam p....ába. Bár, egy egy éjszakás kaland igéretéért, még arra is hajlandó vagyok, hogy szemet hunyak az egész felett. De, azért a szemeimet förgatom.
- Ahha, értem és oda haza mivel foglakoztok? Vagy esetleg még tanultok? - Folytatom a faggatást, de lehet, hogy megfogom bánni. Közben, Natan is a tanításomon van el foglalva. Hallom, hogy mentálisan küldi felém az infókat. Amit hallok, attól kissé el csodálkozom, és most kissé csalódot vagyok, mert ezt se a teremtőm, se pedig a családom nem mutatta még meg soha. Valamint, hogy nem tanítottak meg rá. Bár, lehet, hogy tanítottak, csak már el felejtettem, mert nem használtam. Végül is ez mostmár lényegtelen.
~ Tehát mit kell tennem? - Kérdem Natant, és várom az instrukciókat, amiket követnem kell.

Re: Bevásárló utca // Vas. Márc. 08, 2015 8:15 pm

- Most akarjuk befejezni a diplomát, de már dolgozunk. Tudod, ilyen titkárnők vagyunk, ez a legegyszerűbb kifejezés a munkánkra. - mosolyog Allisonra a kis vörös. Meg kell állapítanom, szép mosolya van.
- És ti mivel foglalkoztok? - kérdezi az eddig csöndesebb harmadik leányzó, aki szintén engem méreget, de Allisonra is merészen kacsint. Ejj csajok, úgy tűnik a nagy város nem tartogat számotokra elég kalandot, hát egy kis városban úgy érzitek, meglelitek?
Allison kérdésére tekintetem az ő arcát fürkészi. Sok mindent nem tudhat még, s ezek szerint Farkasa energiáit se aknázta ki még teljesen. Mondjuk nekem is van még mit edzenem, formálnom, összhangban lenni vele, de mi már egy jól összeszokott Bestia-lélek páros vagyunk.
~ Egyszerű. Csak hagyd, hogy a Bestiád energiái megérintsék a leányzót. Hagyd, hogy körbefonja. Persze az emberek hatodik érzéke mindig vészjelzőként funkcionál, de ezt a halandók nem veszik figyelembe, s ezt kell kihasználnunk. Csak hagyd, hogy a raboddá váljon. S légy egy kicsit rámenősebb. - s újabb csókot lehelek Jessica nyakába, aki bizonyára nem hagyná először, de Bestiám körbehálózásának ő se tud ellenállni.
- Én tetováló vagyok a városban. - kiegyenesedek, s mintha mi sem történt volna, válaszolok a lány kérdésére.

Re: Bevásárló utca // Hétf. Márc. 09, 2015 7:26 pm

Végig hallgatom amit mond, közben figyelem őt, és látom, hogy milyen szépen mosolyog, és szerintem ezt még Natan is látja. A harmadik csaj, aki eddig csöndben volt, most egy kérdést tesz fel, amire először Natan válaszol, majd pedig én jövök.
- Egy kocsmában dolgozom. - Mondom röviden, majd egy nagyot kortyolok az italomból. Hallom, amit Natan mond, és késztetést érzek arra, hogy meg tegyem. Hisz, ahogy egyszer a teremtőmtől, majd Yodától a V. részben hallottam, próbálkozni nem lehet. Vagy megcsinálom, vagy nem, de próbálkozni nem lehet. Bár, ez nem mindig működik.
- Miből fogtok diplomázni? - Kérdem, és közben kicsit közelebb ülök az asztalhoz, és a terveknek megfelelően hagyom, hogy bundásom, vagy bestiám, körbe őlelje a vöröskét, és közben a lábammal az ő lábát simogatom lágyan, érzékien. Már, ha közben nem dönt úgy, hogy rám szól eréjesen.

Re: Bevásárló utca // Szomb. Jún. 27, 2015 8:49 am

Re: Bevásárló utca // Szomb. Okt. 03, 2015 7:44 am

Horatio & Bastien

- Bastien, hányszor kell neked szólni az isten szerelmére?! - csattan fel a hátam mögött az a jóvágású - se - fickó, aki a főnökömnek nevezi magát - méghozzá elég sűrűn figyelmeztet erre az "aprócska" tényezőre, ami azt illeti. Nem is értem mi baja van azzal, ha néha kifejtem neki a nem tetszésemet arról, hogy én például ezt az almát már nem adnám el. Persze, fogjam csak be, mert hát köszönjem is meg szépen, hogy egyáltalán dolgozhatok neki.
Mindegy, mert nem miatta vagyok itt, és ez a meló is csak addig szopogatja le a bőrt az ujjaimról, ameddig nem találom meg apámat.
Azután mondjuk fogalmam sincs, hogy mi lesz, de reménykedem; bőszen.
- Óóó. Itt vagyok már, mi van? - pördülök be a tenyérbe mászó képe elé, és még némi fintorgást is engedtem az arcomnak. Nos, nem, hát nem díjazta, sőt kifejezetten a tudtomra is adta ezt, ahogy időközben a kisebb nyálcsóvái félig a hajamon landolnak.
- Azt mondtam itt állsz, mint a szent fasz, nem? Erre te mit csinálsz? MIT CSINÁLSZ?! Bámészkodsz az utcára, mint akinek édes mindegy, hogy ma kap-e fizetést. Mindegy, Bastien? Nem kell a pénz? - utálom, komolyan. Főleg azt a temérdek szőrt a szája körül, amin szerintem a múlt heti lasagne lógicsált.
- De kell... - motyogom halkan, a számat oldalra vonva.
- Akkor meg eredj a helyedre. Ha pedig még egyszer meglátom, hogy szarsz a melóba, mehetsz is amerre látsz! - ultimátum, meg a szukáz... Köszi, Mr. Nagyon Seggfej. Kösz már.
Mindenesetre jobbnak tűnt, ha teszem, amit mondd; így röpke pillanat alatt tekerem magam a zöldséges rekeszek fölé. Kissé rendezgetem is őket, olykor-olykor megtörölve az arcomra mállott koszt, és verejtéket.

Súlyosan telnek a percek, én pedig nem merek megmozdulni se. Ez mi már? Érzem a szemeit a hátamon, ahogy belemarnak a lapockámba. Nem jó érzés, nagyon nem. Szerintem össze is esnék két légvétel múlva, ha végre nem farolna be elém egy húszas éveiben járó szöszi.
Kér is, én meg már szolgálom is ki... gyorsan lezavarjuk az adok-veszeket, én pedig megint egymagam ácsingózok. Tök jó.
Még a fuldoklás is rám jön, ahogy épp azon igyekszem, hogy ne boruljak el, mint a vascölöp. Szarul vagyok, de nem is csodálom. Már majdnem két hete a szomszédos sikátorban tanyázom. Legalább sátram lenne, érted. Vagy valami melegebb, mint a téli kabátom. De ez van, és örülhetek neki, hogy itt van időm megmosakodni a nap végén.
Ennyi jut mostanság, de le is szarom. Jobb... sőt: még ez is jobb, mint a kóter!

Este felé vonaglik már az idő, olyan ködös, őszi fátyolhomály borul a szemeim elé. Elmélázásomat - mert sikerült két egész percre lekapcsolni az agyamat - egy újabb vásárló szakítja félbe.
- Mennyibe kerül a... - de a mondandója már süket szócséplés csak a fülemben. A tekintetem merevvé válik, ahogy az egész testem is. Mint aki szellemet lát; és talán nem is tévedek.
Biztos már hallucinálok...
De bármi is ez, ócska délibáb, vagy franc tudja, nem bírok ellenállni annak az egyszerű érzésnek, hogy átugorjak a pulton, és rohanásba kezdjek. Mert így is van, majdnem sikerül is elsodornom magammal a szerencsétlen vevőt.
Futok, a szívem a fülemben dörömböl, ahogy néhány padot is gátugrásban hagyok magam mögött. Az sem érdekel, hogy a saját nyálam kezd el fojtogatni, karöltve a fullasztó köhögési ingerrel.
Csak akkor állok meg, mikor már késő, így gyönyörű mozdulattal karambolozok az idegen, mégis ismerős arc tulajdonosával. Persze lepattanok róla, de némi nyüffögést követően már igyekszem két lábra egyenesedni. Az egyik kezem önkénytelenül nyúl a másiké felé, belemarkolva a kabátja ujjába.
- Haskell! HASKELL! Azonnal húzd vissza a segged, te gyerek, vagy nagyon megbánod! - meg se hallom, hogy a dagadék utánam üvöltözik. Csak meredek az idegen férfira, és próbálom magam azon győzködni, hogy mondjuk: szólaljak meg végre.
Nyelek egyet, lassacskán elengedve a kabát szövetét, ha csak azóta nem vakarta le magáról az ujjaimat.
- He...Hello. Te... Baszki, izé... várj, ezt kezdem újra, oké!? - kihúzom magam, majdnem katonai egyenesebe vágom a testem. - Bocs, hogy csak így... meg minden. De... Jézus, tökre szánalom vagyok mi? - kényszer röhögök, de csak mert annyira zavarban vagyok, hogy jelenpillanatban azt se tudnám megmondani, hogy van-e rajtam alsó.
- Nah - köhintek, majd majdnem meg is ölöm magam némi tüdőből felszakadó slejmmel. - izé van... Kezdésnek bemutatkozok: Bastien. Vagyis Sebastien, de… csak Bastien. - nyújtom a kezem is, ám félúton rá is eszmélek, hogy a saját nyálamtól úszik a tenyerem. Visszahúzom inkább, és a zsebeimbe gyömöszölöm, mindkettőt...
Nem tudok érdemben megszólalni, egyszerűen totális sokkot kaptam. Csak bámulok rá, meredt, kerek szemekkel, és csak arra várok, hogy valamit mondjon... Bármit, akármit...

Re: Bevásárló utca // Szomb. Okt. 03, 2015 8:42 pm

Son & Father

A napom úgy indul, mint bármelyik másik. Reggel ébresztő, kávé - amiből az utolsó adagot főzöm le -, aztán nyomás a zuhany alá, ahol kénytelen vagyok konstatálni, hogy bizony a tusfürdőmből is csak annyi maradt, ami a reggeli pancsoláshoz elegendő. Felöltözés - szerencsére a cuccaim még nem fogytak el, de lassan nem úszom meg, hogy bepakoljak egy mosást is -, reggeli - anélkül egy tapodtat sem sehová -, fogmosás - kifogyott a fogkrém is és a fogkefémre is ráférne egy csere - és mindezek után állíthatom, hogy készen állok a mai napra. Mivel még mindig nem mentem el a bázisra, a héten viszont tuti megteszem, valamikor elkapom Victort, hogy megtudjam, mikor is lenne rám egy kis ideje. Egyik kölyökkel sincs mára megbeszélt edzés, így aztán rá kell döbbenjek, nem halogathatom tovább a bevásárlást. Kaját szeretek venni, ilyen vackokat viszont nem, mint amik ma teljesen ki- vagy elfogytak. Mindegy, mert ha nem akarok nélkülük maradni, akkor jobb lesz, ha felkerekedek, minél előbb túl vagyok rajta, annál jobb.
Fogom magam és beülök a kocsimba, majd levezetek a hegyről a városba. Útközben eszembe jut, hogyha már úgyis felkerekedtem, akkor beugrom Aiméehez is, rögtön azután, hogy túl vagyok a vásárláson.
Leparkolok a járgánnyal, kifizetem a parkolási díjat, így aztán már semmi nem tart vissza attól, hogy bevegyem magam az egyik drogériába. Csakhogy, időközben egy fiatalember belém rohan. Fel nem dönt, ellenben, ő elesik. Ember, ezt érzem rajta, valószínű valami ostoba kölyök. Mindkét szemöldököm feljebb szalad kissé az akciójára.
Ahogy felém nyúl, segítek neki két lábra állni.
- Hé, jól vagy? - és épp, hogy kiejtem csak a kérdést a számon, valaki nekiáll a nevemet kiáltozni. Értetlenkedő fejjel emelem a tekintetem a hang irányába és már készen állok nem tetszésemet kifejezni amiatt, hogy hogyan is beszél ez itt velem, amikor leesik, hogy a "húzd vissza a segged" és a "te gyerek" kifejezések minden valószínűséggel nem nekem szólnak. Oké, nem mondom, hogy nekem van a legkülönlegesebb nevem a világon, de azért nem is olyan gyakori, hogy lépten-nyomon belefusson az ember. Kivéve ezt a mostani esetet, amikor szó szerint ez történt. Pontosabban Ő futott én belém.
- Ez most neked kiabál, ugye? - teszem fel a leglogikusabb kérdést, amiben a válasz is benne van, mert, hogy nem nekem, az hót ziher.
- Helló neked is. - válaszolok a makogására, még mindig értetlen fejjel, mert ez az egész helyzet kissé érthetetlen számomra, de nem adom fel a reményt, hogy valami értelme csak lesz majd... valamikor.
- Ezt azért így nem mondanám. - nem szánalmas, csak furcsa, de azt most hagyjuk.
- Örülök Bastien, Horatio vagyok. Segíthetek valamiben, hogy ilyen... hatásos módját választottad a megállításomnak vagy keresztbe tettél a kiabáló ürgének és előle menekülsz, csak épp útban voltam? - kíváncsiskodok, kimondva a két eszembe jutó lehetőségeket.
- Amúgy Haskell a vezetékneved? - ha már ezen a néven szólította a zöldséges pasas, akkor azt hiszem jobb inkább rákérdezni.
Amúgy a srác kicsit ismerősnek tűnik, de abban biztos vagyok, hogy még sosem láttam, így aztán roppant zavaró ez az érzés vele kapcsolatban.

Re: Bevásárló utca // Vas. Okt. 04, 2015 6:46 pm

Annyira boldog vagyok, hogy majdnem ki is ugrok a saját bőrömből! Pedig az morbid lenne... Mindegy, mert amúgy is olyan, mintha fejbe lennék verve valami nagyon durvával; mondjuk egy baseball ütővel!
Továbbra is csak meredek rá, a szívem a torkomban kalapál, dübörög, mintha menten ki kívánna válni a testemből... a torkomon át. Hallom, hogy beszél, noha egy röpke pillanatig még azt is elhiszem, hogy csak hallucinálok. Becsap a saját elmém, és ő már régen lepattintva magáról tovább áll.
De nem.
Itt áll velem szemben, és nekem beszél! Hozzám. El se hiszem, még a látásom is homályossá válik, annyira eltömít valami felettébb furcsa érzés.
Persze, idővel én is eszmélek, és egy kisebb fej rázást követően már makogni is kezdek...
- Jaj, jézus de hülye vagyok! Bocs. Javítom: Sebastien Mason Haskell. - nyújtom a kezem újra, ezúttal nyáltól mentesen. - Szóval, igen. A vezetéknevem Haskell, ahogy neked is. Bár ez gondolom már neked is leesett. - jegyzem meg némileg büszkén, a szemeimben valami idétlen csillogás veti fel a fényét. - Ésss igen, az az ipse nekem üvöltözik, de ne is foglalkozz vele. Ja! Nem baj, hogy tegezlek, ugye? Már megszoktam. Vagyis... Biztos hülyének nézel... basszus. - morfondírozok el, és még a tekintetem is leszalad apámról, ahogy zavaromban a talajt kezdem el fürkészni. Tördelem az ujjaimat, a tarkómon pedig lassú folyamban indul meg az izzadság. Hideg, és kényelmetlen.
- Én... - pillantok végül fel rá, fejem kissé oldalra billen, miközben a számat ide-oda vonogatom. - Én tudom ki vagy. De rendes, hogy mondod. - vigyorgok, de kínomban hamar le is lohasztom a képemről a felfutó vonalakat. - Figyi, ez tök kényes így, meg nem is így terveztem, húú... tudod hányszor elképzeltem ezt? Hát mondjuk nem így, de ezzel ne foglalkozz... - fújtatok, hebegek, magyarázok összevissza, mint aki épp csak tegnap tanult meg beszélni.
Érezheti, hogy remegek, a vérem kihűl a testemben, ahogy az ujjvégeim fagyásnak kezdenek.
- Ömm, gondolom már leesett, hogy nem véletlen a névrokonság... - nyögök fel végül, kissé harapdálva a számból kifutó szavakat. - Jó, essünk ezen túl, mert már úgyis mindegy, hogy tálalom; ahmm... a fiad vagyok. - megfeszülve bámulok rá, egyetlen pislogás se mossa át a szemeimet. Másodpercek zuhannak alá, én meg már lassan össze kívánok esni...
Nekem nagy pillanat, neki meg biztos, hogy totál gáz. Utálom a gyomor ideget!
- Oké - kacagok, szánalmas - én vágom, hogy ez új és gyors, és főként hirtelen. Tök tiszta. De ez van. Nézd... - kaparom elő a farzsebemből a nyomokban erősen meggyűrt fotómat róla és anyáról, hogy némi hitelt is nyerjenek szavaim.
A képébe nyomom a két mosolygós arcot, persze azért valamennyi távolságot megtartva. - Ő az anyám. Melletted. - süllyesztem végül vissza a zsebembe a képet, meg-meg vakarva másik kezemmel a tarkómat.
Rágom a szám, habár időközben a köhögés is rám tőr, így hirtelen felindulásból kapaszkodom meg Horatio karjában, majd eszmélek is rá mit teszek, mihelyst jobban érzem magam.
- Sajnálom. - húzom el róla ujjaimat, az állam ívesen feszül a bőröm alatt. Már nem tudok rá nézni, annyira félek a reakciójától, hogy nem bírom feljebb emelni a fejem. Akarom, isten bizony! De nem megy...
Félek. Ez egészen komoly.

Re: Bevásárló utca // Vas. Okt. 04, 2015 7:23 pm

Oké, akkor ezek szerint tényleg Haskell az ő vezetékneve is. Nem lehetetlen éppenséggel, szóval még nem is gyanakszom semmi extrára, egészen addig, amíg az orrom alá nem dörgöli, hogy pontosan tisztában van az én nevemmel is, holott csak a keresztnevem árultam el neki.
- Hó-hó! Álljunk csak meg egy pillanatra! Honnan veszed, hogy Haskell a vezetéknevem? - összébb szaladnak a szemöldökeim a homlokomon, mert ez azért több, mint furcsa. Én ugyanis nem ismerem ezt a gyereket, az egészen biztos és bár nem hétpecsétes titok, hogy-hogy hívnak, azért mégiscsak furcsa, ha valaki, akit én nem ismerek, azzal áll elém, hogy ő pontosan tudja ki vagyok. Főleg azért zavaró, mert én még semmit sem tudok őróla és ez roppant frusztráló érzés.
- Tudod, hogy ki vagyok? Mégis... na jó, lehetne úgy, hogy én is értsem? - hallom, hogy közben magyaráz, sokat és a felében sem találok egyelőre értelmet, mintha hiányozna valami lényegi infó, ami valahogy összeköti a dolgokat és azt, hogy tulajdonképpen most miről is van szó.
- Hogy a MIM??!!! - döbbenek le és bukik ki belőlem azonnal a kérdés, majd akaratlanul, de hátrébb lépek együtt és természetesen a mély döbbenet jelei is megmutatkoznak az arcomon. Úgy tűnik, hogy ez az érzés mostanában visszajáró vendég nálam, mert lassan mindennapra jut valami, ami úgy nagyjából a feje tetejére állítja az életemet. Először is a feleségem itt léte, aztán Willow vallomása, most pedig... komolyan azt hallottam, amit hallottam??!
- Te most tényleg azt mondtad, hogy a fiam vagy? - kérdezek rá megint, mert ez valahogy nem tűnik nagyon hihetőnek. Honnan, mikor, hogyan? És ez alatt nyilván nem azt értem, hogy mégis, hogy lesznek a kisbabák, mert azt igen régen nagyon jól tudom, csak hát ez, hogy hirtelen a semmiből itt egy szinte felnőtt ember, aki az apjának hív, kissé döbbenetes. És akkor még finoman fogalmaztam...
A kezembe nyom egy meggyűrt, régi fényképet, amiről én magam nézek vissza és mellettem egy nő.
- Liliann... - suttogom halkan a nevét és valahogy összeáll a képtelen kép is. Csak némán bámulom a fényképet, amit egy randi után csináltattunk egy utcai fotómasinában pár dollárért. Emlékszem arra, hogy milyen jó kedvünk volt, hogy mennyit nevettünk aznap, hogy úgy éreztem bele tudnék szeretni ebbe a nőbe... Döbbenten nézem a képet, majd a fiút is, aki még mindig velem szemben áll, köhög és engem használ kapaszkodónak. Mintha nem is lennék jelen, de érzem az ujjait a karomon, azt, hogy mennyire izgul és izgatott, én meg köpni-nyelni nem tudok. Ha ez igaz, miért nem szólt róla, hogy a gyerekem várja? Miért nem mondta soha, hogy van egy fiam? Ez valami rossz vicc??!
- Ismerem őt. - bökök végül a képen bájosan és láthatóan nagyon boldogan mosolygó nőre, ahogy visszaadom a képet Bastiennek.
- Hol van... az anyád? Beszélnék vele. - tőle akarom hallani, hogy ez az egész tényleg igaz és a magyarázatot is, ami minimum kijár. Hogy titkolhatta el ezt előlem?! Hogy volt képes?!
- Feltételezem engem kerestél akkor. - mert ha feltételezem, hogy tényleg a fiam, akkor ennek csakígy van értelme.
- Üljünk be... oda. - találomra bökök az egyik kávézóra az utcában. Muszáj lesz leülnöm és kicsit emésztenem amit az előbb hallottam.

Re: Bevásárló utca // Hétf. Okt. 05, 2015 7:06 pm

Remegek.
Komolyan nevetségesebbnek tűnök, mint egy agyilag sajnálatos módon retardált fickó, aki öntudatán kívül csinál magából bohócot, pusztán azért, mert fogalma sincs már arról se, hogy kicsoda.
Ez a helyzet nálam is, leszámítva, hogy én pontosan tudom ki vagyok és mit csinálok.
Elsőként makogok, aztán hadarok meg ide-oda kalimpálok, mint egy elsőd rangú barom. De boldog vagyok, és a nagy magyarázásom közepette apám visszakérdezési is csak úgy elsuhannak a fülem mellett. Tulajdonképpen lényegtelen is ez a része, hiszen a választ fél úton - két röhejesen elszart mondat között - így is, úgy is megkapja.
Mégis már-már gyermeki csodaként élem meg a pillanatot, ahogy anyám neve legördül a nyelvéről. Emlékszik! Igen, emlékszik, ez az! Persze, az ezt követő szavak máris véres tőrként marnak a szívembe, a gyomromba; egy egész pillanatra fejre állítva a világot. Az arcomról elhal a mosoly, a szemeimet pedig félszegen sütöm le.
- Meghalt. Már régen... - nyelem el a hangomat, habár lehet csak az előbbi fuldoklásom következménye mindez... Nem tudom. Azt viszont igen, hogy a szemembe gyűlő könnyeket erőszakkal, szinte erővel gyömöszölöm vissza a könnycsatornáimba.
- Téged, igen... - suttogom csak kissé krahácsolva, majd végül felemelve a tekintetemet keresem meg az övét. - Nekem már csak te vagy... - fú de baromi szánalmas vagyok, te jóóó isten! Nehogy már puhánynak nézzen, basszus! Nah, ki a mell, fel az áll - ne legyek már nyafka; a meghívás pedig valóban okot is ad az egyenesedésre.
- Oké. - bólintok, és helyet adok egy halovány mosolynak is a képemen. Ha pedig elindul, úgy én is hozzá hasonló léptekre kelek. - Amúgy tizenhét vagyok. Ha érdekel. - magyarázok, és bár az előbbi kellemetlen érzés még bennem ül valahol, már jobban érzem magam. Örülök! Igen, örülök, és nem szeretném ha ezt most bármilyen sötét köd ellepné, vagy csak megpróbálná.
Anya már rég elment... Már elfogadtam.
- Figyi. - markolom meg a kabátját, a könyökénél, hogy kicsit lassításra intsem... kérjem; noha hamar el is engedem. - Nem vagyok rossz srác. Oké? Hidd el. És én tudom, hogy neked ezt most meg kell emésztened, de... tudtad, hogy bírom a skót zenét? Jó, hülye vagyok, honnan is tudnád, nem?! - megint egy kényszeres vigyor fut fel az arcomra, habár inkább csak a saját kínomat palástolom vele; azt hiszem.
Szóval indulok is tovább, ha ő is; olykor-olykor felpillantva rá, még ha többnyire lehajtott fejjel kullogok is az oldalán.

A kávézóban halk morajlás hallatszik, ahogy belépünk. Alig lézeng pár ember, megértem: késő van. Nem szólok egyelőre, csak várok. Várom, hogy válasszon egy asztalt, ha pedig megteszi, úgy követem őt.
Pontosan vele szemben foglalok helyet, de az ujjtördelésről még mindig nem mondtam le.
Feszengek? Valószínű. De ki ne tenné?
- Amúgy kösz, hogy nem küldtél el... - vonom oldalra a számat, ahogy csak lopva keresem meg a tekintetét. A hangom csendes, hangosabban sercegnek a fogaim, mint a saját baritonom.

» Utca a társasház előtt

Bevásárló utca

Bevásárló utca

Similar topics

Similar topics