Nem kedvelem a kicsi utcákat, ahol nem lehet gyors, folyamatos tempóban haladni, mert ötven méterenként egy sarokhoz érek, aminél le kell lassítani. Szeretem a száguldást, de szerintem ez nem meglepő, ha csak azt nézzük, hogy milyen kocsit vezetek. Terepen voltam kint, elég jól egy hullámhosszra kerültem a megrendelőmmel, azt hiszem nem kell attól tartanom, hogy túlságosan elhúzódik ez a munkám. Lehalkítom a zenét, amikor megérzem, hogy a zakóm belső zsebében rezegni kezd a telefon. A kijelzőre pillantok, ismeretlen szám. Mielőtt felvenném, átkapcsolom a kocsi vezérlését automatára. Férfi lévén nem tudok egyszerre több mindenre figyelni, s noha ott a fülemen ott a bluetooth headset, a vezetésről akkor is elvonja a figyelmem a beszélgetés. Kicsit lassítok, az automatika visszavált. A középső tükörbe pillantok, mielőtt megérintem a headsetet, és fogadnám a hívást. - Rahim Alidad.. - Szólok bele, majd egy markáns férfihang szólal meg a vonal túl végén. Angolul szólal meg, bár érezhetően töri azt, nem az anyanyelve. Valami munka felől érdeklődik, s olyan névre hivatkozik, aki egyáltalán nem ismerős számomra. Amikor kiderül, hogy valahonnan Görögországból keres, kicsit fel is vonom a szemöldökömet. Egyáltalán nem szándékozom Görögországba utazni egy kis project kedvéért, így meg pláne nem, hogy épp egy megbízás kellős közepén vagyok, ezért udvariasan, de lekoptatom az alakot. A zenét felhangosítom, majd a műszerfalra pillantok, hogy visszaállítsam a manuális vezérlést, amikor érzékelem a látómezőmben az alakot, aki 40-50 méterrel előttem lelép a zebrára. Reflexből a dudámra tenyerelek, de látom, hogy már késő. Gyorsan kell reagálnom, hiszen a féktáv miatt minden centiméter számít ilyenkor. Nekem van elsőbbségem, de az illető úgy tűnik megunta az életét. A lábam leveszem a gázpedálról, majd tövig nyomom a féket. A kocsim kerekei jajjveszékelve nyögnek fel, a fekete gumik féknyomot hagynak az úton, miközben enyhén kifarolok oldalra. A megállás pillanatában a lendület az ülés támlájához vág, s egy pillanatra a tüdőmbe szorul a levegő. - Mi van kisanyám!? Meg akarsz halni!? – Horkanok fel mérgesen, majd az egyensúlyából kibillenő, és motorháztetőre dőlő alakra meredek. Benyomom az elakadás jelzőt, hátra pillantok, hogy nem jön-e valami, aztán kivágom a kocsim ajtaját, és kiszállok az úttestre. - Elment az esze? Nem látja, hogy piros a lámpa? – Ingerülten horkanok rá a nőre, miközben a kocsihoz lépek, és a karja után nyúlok, hogy lekapva róla magam felé fordítsam. Szavait nem hallottam a kocsiban ülve, a botját pedig még nem vettem észre.
Megáll bennem az ütő pár kurta pillanatra, ám nem a sutaságom az oka, hogy nem vagyok képes mozdulni, mert határozottan nem vagyok ügyetlen teremtés, hanem a riadtság az, minek okán a szívem kalitkába zárt kismadárként kalimpál. Nem tudom, időközben hol landolt a botom, de még szerencse, hogy nem maradt a kezemben, mert a végén még összekarcoltam volna a járgányt, és a tulaja leszedi a fejem. Nem mintha lenne arra garancia, hogy jelenleg nem fogja. Most mondhatnám azt, hogy a motorháztető legalább meleg, de annyira azért nem vágyom a fűtésre, hogy majdnem összetörjem magam érte. Nem mintha nem rajonganék a szép kocsikért, mert imádom őket, de jelenleg fogalmam sincs, hogy milyen járgányt csókoltam le majdnem. Ezt mondjuk mindjárt orvosolni fogom, elég csak kicsit megtapizni a járgányt, ha már így felfeküdtem rá, szerintem nem lenne sokkal nagyobb probléma, ha kutatok valamiféle márkajelzés után. Az autó kivágódásából arra következtetek, hogy az illetőt kicsit felpaprikázta eme intermezzo, de bassza meg, fogalmam nem volt róla, hogy a lámpa piros, mert a fékezésből adódóan annak kellett lennie, hacsak nem száguldott ész nélkül az illető. Nem mintha nem nézném ki ezt bárkiből is, de most nagyobb esélyt látok arra, hogy én tévedtem, minthogy más legyen egy igazi tahó. Eme elgondolásomat nagyjából fél pillanat múlva vissza is vonom, amikor meghallom az illető szavait, és nem kicsit vág arcon mentálisan a dolog. A pofám leszakad, de tényleg. Az eszem mondjuk nem ment el, sosem szerettem túlzottan komolyan venni az életem, vagy épp a világot, nem vagyok ostoba, csak inkább lusta és rezignált. Mondhatni, állandó jelleggel tömöm magamba a leszarom tablettát. - Mennyiért árulják a tahóság kilóját, zsenikém? Kérdezek vissza gondolkodás nélkül, és miközben felránt a kocsiról, lecsekkolom, hogy milyen járgány is akar lenni. Azt a büdös eget! Ez komoly? Sikerült majdnem elüttetnem magam egy Aston Martinnal? Nem mondom, elegáns módja lett volna a halálnak, de így egy héten belül sok lett volna már a balesetekből. Próbálok arrafelé nézni, amerre az arcát sejtem, bár én nem láthatom a szemeit, így fölöslegesen nézek bele, de ez már amolyan berögződött mozdulat. Abból, hogy nem fókuszálok, könnyedén rájöhet, hogy valami nem stimmel a szemeimmel. Ám, ha nem lenne elég, természetesen nem vagyok rest szavakkal is kifejezni, hogy mennyire nem járja eme stílus szerénytelen személyemmel szemben. - Történetesen az égvilágon semmit sem látok. Morgom, mintegy válaszul az ingerültségére, majd elkezdek a lábammal körözni a földön, hátha belerúgok a botomba, mert ha erre az ipsére aztán várhatnék, tutira nem fogja visszaadni nekem. Kérni meg nem fogom, annyira nem vagyok képes most, hogy elővegyem a simulékony modoromat.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Tipikus női mentalistás kérem szépen! Még csak véletlenül se fogadná el, hogy ő volt a hibás, máris én vagyok a tahó csak azért, mert szabályosan mertem közlekedni. Inkább örülne, hogy megálltam, és nem ütöttem el teljes gázzal. Nem vittem volna el a balhét érte, mert ő nem tartotta be a kresz szabályait. Mosom kezeimet. Amikor sikerül szembe fordítanom magammal, haragtól szikrázó kék szemeimmel a tekintetét kutatom, de nem sikerül elcsípnem. Szabad kezemmel integetni kezdek az arca előtt, de akkor se látok rá reakciót. Remek, szóval vak. - Ha nem lát, miért járkál egy ilyen forgalmas úton egyedül? Magának még nem mondták, hogy ez veszélyes? – A méreg szól belőlem továbbra is. Én is megijedtem… már hogy ne ijedtem volna meg? Soha nem ütöttem még el senkit, és nem is most akartam elkezdeni. Volt ugyan balesetem, akkor törtem szarrá a Skyline-t is.. de ott személyi sérülés nem történt, csak egy telefonfülkét sodortam el magammal. A lábával való matatás odavonzza a figyelmem, automatikusan körbepillantok, és az útpadka mentén megpillantom a fehér botot. Gondolom azt keresi. - Ne, ezt fejezze be.. – Utalok a lábával való matatásra. Tök idegesítő. Nem bírom nézni, ha valaki ennyire szerencsétlen, és kiszolgáltatott. - ..most elengedem, de ne mozduljon el innen. – A belső sávban a kocsik lassítás nélkül húznak el mellettünk, nem kéne, hogy valamelyik elé kilépjen. A francba már, hogy pont elém kellett lelépnie. Már a szállodában ülhetnék, és ehetném a négy fogásos ebédem, ehelyett itt dekkolok az úton. Lehajolok a fehér botért, a járdán elhaladó kíváncsi járókelőkre vetek egy futó pillantást, mikor kiegyenesedve megigazítom a nyakkendőtűmet, és visszalépek a vak nőhöz. A keze után nyúlok, úgy adom át neki a botot, amit elhagyott. - Gondolom ezt kereste. – Fűzöm hozzá hangosan szavaimat, aztán a hátára teszem a tenyerem, és a járda felé terelem. - Nincs maguknak vakvezető kutyájuk, vagy valaki, aki az utcán kísérgeti? – Kérdezem, mert azért ez így nem okés. Legközelebb talán nem lesz ekkora mázlija, és tényleg átmennek rajta.
A nem túl bájos jelzőm abszolút nem arra vonatkozott, hogy majdnem elcsapott, az igazából hullára nem érdekel. Sokkal inkább a nem lát strófa volt az, ami kicsapta nálam a biztosítékot, bár úgy vélem, ez érthető, ha a jelenlegi állapotomat vesszük. - Történetesen azért, mert csöppet meguntam, hogy arra várjak, valami jótét lélek felajánlja a segítségét, és azt hittem, hogy zöld. Bocs… Az utolsó szavam olyan halk, hogy alig hallható, értelemszerűen nem vagyok túl jó a bocsánatkérésben, sőt, de attól még nem mindig szeretek tahó lenni, főleg nem olyasvalakivel, aki Aston Martinnal járkál. Nevezzetek csak nyugodtan anyagiasnak, nem tévedtek sokat, valóban az vagyok, szóval megsértődni nem fogok a dolgon. - Már miért fejezném be? Valahogy meg kell találnom azt a szart... Mordulok fel rögtön, mert engem csak ne utasítgasson senki, elég tré a helyzetem enélkül is, és képes lennék elbőgni magam ebben a szent minutumban, de csak azért nem teszem, mert mélységesen cikinek érezném egy tök idegen előtt. Nem mintha nem lenne mindenki teljesen idegen a számomra ebben a nyomorult városban, szóval igazából halál mindegy, de attól még nem fogok sírni, bármennyire is szerencsétlennek érzem magam jelen pillanatban. - Jó. Adom meg magam halkan, és nem mozdulok, mert azt még én is képes vagyok belátni, hogy az út közepén nem nagyon kellene ugrálnom, attól még, hogy szertelen, s szeles vagyok, gondolkodásra közel sem képtelen. Várok hát, magamhoz képest hajmeresztő csendben, miközben a világ közel sem csendes a számomra. Sokkal kivehetőbbek a lépései, miként az is, ahogy elhaladnak mellettünk az autók. Már-már zavar a sok zaj, de nincs mit tenni, ez már így marad, szóval kénytelen leszek megszokni. -Igen, ezt. Köszönöm. Bólintok, és basszus, nem igaz már, hogy egy beszélgetésen belül képes vagyok kinyögni egy bocs-ot, és még meg is köszönni valamit. Hová fajul eme világ? Ráfogok a botomra, és a kis kengyelbe, vagy mi a bánatnak hívják, beledugom a csuklóm, majd hagyom, bár kelletlenül, hogy a járdára tereljen, s lám, már ott is vagyok, ahol a kis intermezzo előtt elindultam. - Lesz majd, de nézze el nekem, hogy egy hét alatt nem sikerült beszereznem egyet, főleg hogy ezt az időt kórházban töltöttem. Sóhajtottam, majd intettem felé, mert gondoltam, úgyis elhúz a dolgára, én meg itt maradok szerencsétlenkedni továbbra is. Végül aztán úgy döntöttem, még szóval tartom egy fél pillanatra, hátha kisegít a bajból. - Nem ismer valakit, akitől lakást bérelhetnék? Vagy esetleg… nincs egy újságja, amiből tudna egy telefonszámot diktálni, ahol érdeklődhetek? Tudom, tudom, elintézhettem a kórházban is, de nem akartam ott maradni, most pedig már nem valószínű, hogy visszatalálnék, bár az esélyes, hogy rám találjanak egy idő után, de azt nem igazán szeretném megvárni.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Amíg a botjával babrál, szemrevételezem a kocsimat. Horpadás, karc… sérülés után kutat a tekintetem, de úgy tűnik a motorháztető és a lökhárító is szerencsésen túlélte a nővel való találkozást. Gondolok rá, hogy nekem se ártana bocsánatot kérnem.. mert alapvetően nem vagyok ilyen tuskó a nőkkel… csak most ezt hozta ki belőlem a szituáció. Az egóm egyelőre nem engedi meg nekem, hogy megtegyem ezt a lépést. Inkább csak felsegítem a járdára. Ott legalább biztonságos neki. Azt hiszem. Bár innen indult el, szóval lehet hogy inkább a másik oldalra kellett volna átkísérnem. - Hova indult? Most itt van a zebrától két méterre, ahonnan lelépett. Jobbra. – Próbálom neki behatárolni a pozíciót, ahol most van, mert máshogy úgyse tud tájékozódni. Végigpillantok rajta újfent, valami külsőleg is látható sérülés után kutatva, ami indokolhatta az egy hetes kórházi tartózkodást, de nem látok rajta semmit.. ha van is, szerintem a ruhái eltakarják. Műtét után egy héttel kétlem, hogy ilyen szabadon járkálna, és ugrálna le autók elé, ezért kizárásos alapon egyetlen tippem a kórházi tartózkodásra, a vaksága. Ez stimmelne is a képletbe, hiszen láthatóan nem „gyakorlott világtalan”. Se kutya… se kísérő, se önálló tájékozódás. Csak megy amerre a lábai viszik, ami megjegyzem, elég veszélyes „hobbi”. Habozok kicsit, amikor eleresztem, hogy mehessen az útjára. Mi van ha mégis megütötte magát valamennyire, ha megtesz néhány száz métert, rosszul lesz, és összeesik? Nem vagyok érzelgős típus, de engem is úgy karoltak fel a nevelőszüleim. Ha ők nem fogadtak volna örökbe, és nem kezelnének a sajátjukként, akkor most nem lehetnék az, aki. Hm. Ez most a lelkiismeretem, ami belülről csesztet? Nagyon úgy tűnik! Ritka alkalmak egyike, hogy valami.. valaki miatt lelkiismeret furdalásom van. Akkor szóltam volna utána, amikor elfordulni készült, hogy még várjon.. de megelőzött. Nincs hova mennie? „Remek.” - Nem vagyok idevalósi, de utána nézhetek néhány ingatlanosnak. Az egyik szállodában lakom, ha szeretné elviszem oda. A recepción biztos tudnak segíteni, és én is felhívhatok pár embert, hogy van-e valahol kulcsrakész bérlakás. – Ennyit igazán megtehetek, és ez még csak nem is megerőltető, mert amúgy is a szálloda volt az úti célom, mielőtt keresztezte volna.
Amikor megkérdezi, hogy hová indultam, akkor némi nemű szószban érzem magam, mert erre most mit mondhatnék, hiszen fogalmam sincs, csak úgy, bele a vakvilágba, mert a kórház már kicsit sok volt nekem. Nem mintha tökéletes állapotban lennék, mert nem vagyok, volt egy nagyobbacska agyrázkódásom, és vélhetőleg a fejsérülésem hozadéka az is, hogy nem látok, de mivel a légzsák kinyílt, és megfogott, némi kék-zöld folthalmazon kívül nem volt más bajom. Nem mintha a jelenlegi nem lenne elég, ami engem illet, még túl soknak is találom, pláne úgy, hogy nem én voltam a ludas. Nem para mondjuk, mert a biztosítási összegem szép nagy lesz, csak azt nem tudom, hogy vegyem fel, hogy a férjem ne tudja meg, de ez legyen a holnap problémája. - Ki a kórházból, további tervem nem volt. Oké, nyilván most kattantnak néz, meg totálisan felelőtlennek, de könyörgöm, tizenkilenc vagyok, még majdnem gyerek. Inkább gyerek, mint felnőtt, bár ha ezt rajtam kívül valaki más jegyezné meg, képes volnék mélységesen felháborodni, mert nehogymár engem annak tartson bárki. Azonban most akár tetszik, akár nem, meg kell ragadnom ezt a szerencsétlen pillanatot, mert ha az kell ahhoz, hogy valaki felfigyeljen rám, hogy majdnem elüssenek, hát legyen, nem vagyok én szívbajos. Kérdezek, és nem mozdulok a járdáról, nem akarom további fölösleges riadalmakba kergetni, jobb lesz az mindkettőnknek szerintem. Mikor meghallom, hogy nem idevalósi, elhúzom a számat, és máris kicsúszna ajkaimon, hogy jellemző, ám mivel folytatja szavainak fűzését, nem teszem, inkább figyelek, mert ha valami számomra fontos, arra képes vagyok koncentrálni. Nyilván eme kérdés ilyen súllyal esik latba a szememben, szóval nem fogom elszórakozni a dolgot. - Hú, az nagyon nagy segítség lenne! Tátom el kissé a számat, pozitív csalódásomat tükrözendő, s végül megeresztek egy mosolyt is nagy lelkesedésemben, elvégre, egy szállodában kénytelenek legalább a recepción rám figyelni. S mivel nem látszik rajtam, hogy a kórházból szabadultam, tán nem is fogják felhívni őket, hogy hahó, elcsatangolt egy beteg. - Mi egyébként a szálloda neve? Csak hogy tudjam, hová megyünk… Kérdeztem, ami természetesen válaszul is szolgált arra, hogy persze, hogy szeretném a fuvart oda, de az eddigieket alapul véve inkább várok, hogy a kocsija felé tereljen, mert szerintem még szívrohamot is kapna, ha a járgány közelében matatnék a botommal. Uhh, és egy Aston Martinban fogok ülni. Hát ez frankó!
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Nem láthatja az arckifejezésem, amit vágok… s talán jobb is neki, hogy ebben a pillanatban világtalan. Az arcomra van írva a véleményem arról, hogy csak úgy nekivágott a világnak. Az ilyen ember nem bátor, az ilyen ember bolond. Ez a nő bolond! Mindig kell lenni tervnek… különben a sors diktálja az élet ütemét, nem pedig magunk. De nem kezdem el kiokítani, mert egyrészt ez az ő baja, amibe nem kívánok beleavatkozni, másrészt mert ha van esze, már ő is rájött a saját hibáján, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, amit választott. - Semmiség. – Felelem, s figyelem az arcára kiülő mosolyt. Egész szép kis nő… lány…? azt meg kell hagyni. Már csak emiatt se kéne ennyire kiszolgáltatnia magát a világnak. Én nem vagyok az a fajta, aki visszaélne testi fogyatékosságával, de keresztezhette volna az útját olyan alak is, aki ezt az előnyére kovácsolná.. és kihasználná. - Holiday Inn Express. Ne aggódjon, igényes hely. – A környéken a legjobb szálloda, szóval ez a maximum, amit Fairbanksban vendégként elvárhat az ember. Ha már a neveknél tartunk, eszembe jut, hogy be se mutatkoztam, s én se tudom a nő nevét. Egy társalkodást normális esetben bemutatkozással kezd az ember, de ez a találkozás egyáltalán nem sodorható az átlagos közé.. már ami engem illet. Vele kapcsolatban nem tudok nyilatkozni. Egyszóval elnézhető, megbocsájtható nekem, hogy még csak most jut eszembe ez a hiányosság, amit azonnal orvosolok is. - Én Rahim Alidad vagyok. Rahim. – Mutatkozok be. Az idegenül csengő nevem alátámaszthatja azt a gyengén érzékelhető akcentust, ami a beszédemet jellemzi. Mivel nem lát, ezért gondolom most egy tipikus arab fazon jelenik meg lelki szemei előtt.. és valószínűleg meglepődne, ha tudná, hogy egy teljesen „átlagos” fehér amerikai szülött vagyok. - Ön pedig…? Hogy szólíthatom.. Ms… Mrs…? – Tudakolom a nevét, miközben valóban már az Aston anyósülés oldali ajtajához kísérem. Ha engedi, lefejtem a kezéről a hurkot, amivel a botot tudhatja keze ügyében, és átveszem tőle, mielőtt lendítőtávolságba kerülhetne az autóm. Kinyitom az ajtót, hogy besegítsem a luxus kényelmet biztosító ülésre. - Kapaszkodjon nyugodtan a karomba. Húzza be a fejét, és óvatosan üljön be. – Ha a karomba kapaszkodik, egyrészt érezheti zakóm minőségi anyagának tapintását, másrészt azt is, hogy a ruha alatt megfeszülő izmokat nem söröskorsó emelgetésének köszönhetem. A kocsim belseje árasztja magából karakteres, fás-fűszeres parfümöm illatát. - Ne ijedjen meg, csak becsatolom az övét. – Fogok rá a csatra, és a szíjat a teste előtt áthúzom. Kicsit be is kell hajolnom elé, hogy becsatolhassam, aztán kiegyenesedve óvatosan belököm az ajtót. A botot a csomagtartóba teszem, ott nem érdekel, ha végighempergi az utat. Körbepillantok, s mikor nem jön jármű, gyorsan visszaszállok a volán mögé. - Indulhatunk? – Kérdezem, miközben kezem a slusszkulcsra csúszik.
- Igazából, az sem hatna meg, ha nem lenne igényes… Kicsit elkomorodva vonok vállat, elvégre, mit látok én a nagy igényességből, mert valljuk be, a szállodák nagy része a látványra megy rá, és az szerintem nem sokról mondható el, hogy szagos is volna, a kényelem meg úgysem mozgat, mert szobát nem fogok kivenni, nem óhajtanám elverni ilyesmire a pénzem, annyi azért nincs. A lényeg, hogy segítsenek ki néhány telefonszámmal, a többi nekem nem számít. - Örvendek, Rahim! Evangeline Daniels, szólítson csak Angienek… Mutatkozom be én is, szándékosan hagyva el a Mirát, mert az senkinek sem vagyok jelenleg kerek e világon, és bár imádom, az vagyok igazán én, de túlságosan fáj a viselése, mindig arra emlékeztet, hogy mit vesztettem, és bár ott van az irataimon az is, mégsem kötöm ilyen alkalmakkor a másik orrára. Az akcentusát érzékelem, és természetesen élből arabnak gondolom, de ez sem változtat semmin, ettől sem utálni, sem kedvelni nem fogom, az oly mindegy, mit milyen színűre festettek születésekor az égiek. Azt sem hirdetem, hogy Mrs. volnék, mert hát, elszöktem, vagy mi a fene, és nem óhajtok visszakúszni hites uramhoz. Elválni macerás, és egyébként is szeretnék nevet változtatni… Mondjuk, ehhez nem ártott volna valami kamu nevet mondanom, de késő bánat. Együttműködöm, mert elhiszem, hogy segíteni akar, nem pedig valami baltás gyilkos, aki vagy nőkre specializálódott. Haha. Némileg kényelmetlenül érzem magam bot nélkül, de hagyom, hogy elvegye, és besegítsen a kocsiba. Ha már felajánlotta, én bizony belekapaszkodok, ezzel egyúttal megtudhatom azt is, milyen fából faragták. Tetszetős, mondhatom, biztos a hasa is kockás… A zakója igencsak jóféle, a parfümje, amitől túlteng az autó belseje, kellemes, de jelen állapotomban sokkal erőteljesebbnek tűnik, mint amilyen valójában lehet. Nem azt mondom, hogy nem tetszik, egyszerűen csak túl intenzív. - Jól van, csak nyugodtan. Bólintok, naná, mert bár be tudnám kötni az övemet, de ha ő csatolja be, akkor kicsit közelebb lesz hozzám, és talán a bőrének illatát is megérzem a parfüm alatt. Szeretek férfitársaságban időzni, mindenféle tevékenység közepette, bár jelenleg közel sem vagyok olyan szórakoztató, mint amilyen szoktam lenni, amit sajnálok, mert úgy könnyebb lenne felvennem a ritmusát, ráhangolódni, és kitalálni, vajon milyen stílus volna a legnyerőbb nála. Hiába, a gazdag pasik mindig jobban vonzottak, bár jelenleg nem feltétlenül kell átvernem senkit, de nem árt értelmes ismeretségi kört kialakítani, nemde? Persze, lehet tök kattantnak tart, amire meg is van minden alapja… - Persze, indulhatunk. Bólintok is mellé, kicsit, mit kicsit, nagyon sajnálom, hogy nem tudom megnézni magamnak a kocsit, helyette inkább óvatosan végigsimítok rajta itt-ott, mint ahogy egy szeretővel teszi az ember, majd vélhetőleg olyan kérdést teszek fel Rahimnak, amilyet nem sokszor hallhat nőtől. - Gyönyörű lehet az autója, sajnálom, hogy nem láthatom. Elmesélné nekem, hogy milyen? Valóban érdekel, milyennek festi le a saját járművét, egyrészt, mert tényleg vágyom tudni, másrészt addig legalább nem ülünk csendben, és nem is én beszélek, mert bár nem esne nehezemre, de egy férfi erőteljes baritonját mindig szívesebben hallgatom.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
A motor úgy dorombol, mint egy kicsinyeit nyugtató anyaoroszlán. A kocsiban tomboló erő jól érzékelhető, amikor gázt adok, és hirtelen… zökkenőmentes gyorsulásnak köszönhetően testünk a kényelmes ülésbe préselődik. Nagyobb, kényelmesebb ülések jellemzik az autót az olcsókategóriás városi „fapados” kocsikhoz képest. Ebben olyan érzése lehet az embernek, mintha otthon ücsörögne a nappali kényelmében egy pohár whiskey mellett tévézve, vagy olvasgatva. Meglepetten pillantok Angie-re a visszapillantóban, amikor a kocsi felől érdeklődik. A nőket nem nagyon szokta érdekelni a színén és az árán kívül más. - 2013-as, ezüstszínű Aston Martin DB9-es. Kupé kivitel, 6 literes V12-es, 510 lóerős. – Fogalmam sincs, hogy ebből mennyit ért, tudja-e hogy ezek mit jelentenek pontosan, de ha már kérdezte, akkor belelendülök. Mi pasik imádunk a kocsiinkról beszélni, persze nem túl megszokott, hogy egy nőnek áradozzunk róla. A nők ha összeülnek a pasi ügyeiket beszélik ki egymás között, mi férfiak meg általában a kocsikról beszélgetünk. Vagyis csak a magam nevében beszélhetek, mert én nem szoktam a nőügyeimet kibeszélni. Diszkréten kezelem az ilyet. - 4,6 másodperc alatt gyorsul százra, 295 kilométer per óra a végsebessége. 1790 kilós, karbon-kerámia fékekkel felszerelt. Úgynevezett Touchtronic 2 váltós. Ez azt jelenti, hogy az automata funkció mellett manuális váltásra is lehetőség kínálkozik. Hagyományos váltókar helyett kormányváltós. – A száraz adatokról úgy gondolom ennyi is elég. - A bőrkárpit bordó. A műszerfal és az ajtók nyírfaberakásosak, az oldalsó ablakok hőre sötétednek. – Lámpához érünk, ezért lassítok. A kocsisor előttünk lefékez, araszolva az előttem levő autótól megfelelő távolságban állok meg, miközben a mögénk érkező autó sofőrjére pillantok a visszapillantóban. - Nem akarok tolakodó lenni, de mi történt a szemeivel? – Váltok aztán témát, hogy egy kicsit róla is beszéljünk, őt is beszéltessem. Érdekel, de eddig nem faggattam róla, mert kellett egy kis idő, hogy megnyugodjak a „majdnem-gázolás” után. Erőt veszek magamon, és megteszem, amit már akkor meg kellett volna. - Elnézést kérek Angie, amiért olyan stílust és hangnemet ütöttem meg önnel szemben. Nem szokásom így bánni a nőkkel. – Nem fogok mentegetőzni, a körülményekre és az ijedtségemre hivatkozni. A lámpa zöldre vált, amikor megindul az előttünk levő autó, én is rálépek finoman a gázra, aztán kiteszem az indexet, és lekanyarodok a gyorsforgalmiról arra az útra, amin át eljuthatunk a hotelbe.
Élvezem, ahogy a testem nekifeszül az ülésnek, mikor elindulunk, olyan finom, puha, tökéletesen megfelel az ízlésemnek, még ha nekem nem is futja ilyen járgányra, bár az én kicsikém sem rossz, de fene tudja, hogy helyre lehet-e hozni. Inkább nem is gondolok rá. Nem mintha a közeljövőben volna esélye annak, hogy újra vezessek. Talán soha többé nem is lesz, ezt inkább még magamban sem forszírozom, mert a végén kiakadok tőle. - Ohh egek, milyen gyönyörű lehet, remélem, nem lett baja, mikor felkenődtem rá. Mosolyodom el, kissé talán szégyenkezve, vagyis, ezt próbálom kieszközölni, mert a start elég kellemetlen volt, épp itt az ideje a jobbik arcomat villogtatni, ha már egy gazdag pasas csapott el majdnem. Úgy tűnik, ebből a szempontból pontosan olyan, mint a többi férfi, imádja a járgányát, és legalább annyira szeret is róla beszélni. Eddig még képben is vagyok, noha azt nem merném állítani, hogy mindent értenék, amit egy autóval kapcsolatban el lehet mondani, de én is szeretem ezt a fajta közlekedési eszközt, szóval nem vagyok hozzá tök süket, ami sokszor jól jött már, és valószínűleg nem is most válik utoljára a hasznomra. - Jó gyors a kicsike akkor, mi volt az a végsebesség, amit még be mert vállalni vele? Ha nem lennék vak, akkor bizonyára olyan pillantással méregetném, amit akkor szokás bevetni, ha az ember rá akar venni egy pasit mindenféle őrültségekre. Így talán csak a hangomból érezheti ki, hogy bizony, vevő vagyok a sebességre, meg azokra az őrültekre is, akik hasonlóképp vannak ezzel. - Sosem vezettem még kormányváltós járgány. Milyen? Tényleg érdekel, úgyhogy szerencsére nem kell úgy tennem, mintha élvezném a témát. Olykor jól jön, hogy mindig is fiúsabb lány voltam, és ez azóta sem változott. - Szinte érzem a kísértést, hogy ráleheljek az ablakra, de úgysem látnám a változást, szóval mindegy is, meg gondolom, nem díjazná túlzottan. Nem teszem meg, de nem azért, mert esetleg felháborodhatna, sokkal inkább azért, mert nem élvezhetném ki a dolgot, azon nincs mit hallani vagy érezni szerintem, hogy egy üveg sötétedik, majd visszavilágosodik annak elmúltával. Ez is olyan dolog, amit talán már sosem láthatok. A nyírfaberakás hallatán az ajtóra siklanak ujjaim, megpróbálom kitapogatni az említett részét, hisz az már sokkal inkább kézzelfogható, arra nem maradok vak hát. - Nem tudom, mennyire lesz ostoba kérdés… de elnevezte valahogy? Csak mert vannak páran, akik nevet adnak a kocsijuknak. Én biztos megtenném, ha pasi lennék, nőként pont nem az számít, hogy milyen kocsim van, úgyis azt fogják hinni, hogy az apám/férjem/szeretőm vette nekem, más farkával meg nem illik verni a csalánt. Mondjuk igaz is volna, az én esetemben legalábbis. - Autóbaleset, viszonylag könnyen megúsztam, „csak” a fejem vertem be, íme az eredmény. Mutatok a szemeimre, ha nem tapasztaltam volna meg már egyszer életemben, biztosan nem venném ennyire könnyedén, de öt éves koromban már megesett, akkor sok mindent megtanultam, amivel megkönnyíthető az életem, de sokat is felejtettem, ám úgy sejtem, a berögződött dolgok előbb-utóbb visszatérnek. - Semmi probléma, szerintem én is felkaptam volna a vizet a helyében, szóval fátylat rá. S egyébként is, a kivétel erősíti a szabályt. Felajánlhatnám, hogy tegeződjünk, de nem teszem, ez így most olyan elegáns, olyan finoman távolságtartó, ami jól esik a lelkemnek, marad hát így. Kellenek ilyen pillanatok is az ember életébe, nemde? Tényleg nem zavar, hogy majdnem elcsapott, az már csak a hab lett volna a tortán, vagy a cseresznye a habon. Részletkérdés… Arra mondjuk kíváncsi lennék, miként bánik alapesetben a nőkkel, mondjuk azóta lényegesen udvariasabb, de biztosan egész másként csapódtunk volna le egymás szemében, ha nem így találkozunk. Nem baj, ilyen is kell, legalább nem túl szokványos. - Egyébként, hová valósi? A neve meg az akcentusa nem épp tősgyökeres amerikaira utalnak. Kérdezem, hátha felhomályosít, mondjuk, ezek a nevek csalókák, az enyém is. Semmi sem utal arra, hogy Magyarországon születtem, s nevelkedtem, csupán két éve élek Amerikában… Bizonyára nekem is van némi akcentusom, de mindig is azt mondták, hogy jó a nyelvérzékem, annyira talán nem feltűnő.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
- Ne aggódjon, nem sérült meg. – Ha így lenne, akkor most biztos nem lennék ilyen nyugodt, és talán nem is ajánlottam volna fel a segítségem. Törtem már össze kocsimat.. de teljesen más, ha valaki a saját hibájából vág totálkárra egy autót, meg teljesen más az is, ha a kocsi valaki más miatt sérül meg. - Ezzel? – Kérdezek vissza, amiből sejtheti, hogy nem ez az első, és nem ez az egyetlen autóm.. legalábbis, amit vezetni is szoktam. – Az Astonnal százkilencven. Nem régóta van nálam, és az Alaszkai utakon még nincs nagy tapasztalatom. Volt egy Skyline-om.. Nissan… azzal 273 kilométer per órás sebességig felmentem.. Egy magánreptér kifutópályáján teszteltem. Az ilyen sebességekhez megfelelő minőségű utak is kellenek, ha nem akarja, hogy kiskanállal szedjék össze a maradványait a helyszínelők. – Fejtem ki kicsit hosszabban a gondolatmenetemet. - Először furcsa volt, bár nem az Aston volt az első olyan kormányváltós kocsi, amit vezettem. Az emberbe belerögzül gépiesen a mozdulat, hogy maga mellé nyúlna a váltóért, mert azt szokta meg. De mindent meg lehet szokni… és most meg már fordítva vagyok így. Ha átülök egy másik kocsimba, ami nem kormányváltós, ott is a kormánynál kezdek el tapogatózni, mire rájövök, hogy abban nem ott van… - Vigyorodok el rajta. A rálehelés ötletére kérdőn felé fordulok. Ennek nem igazán látnám értelmét.. és tényleg nem díjaznám túlzottan, ha ilyet tenne. Azt már ő is levehette, hogy eléggé érzékeny vagyok a kocsimat illetően. A kérdését el is engedem a fülem mellett, nem válaszolok rá. - Nem. Nem szoktam nevet adni az autóimnak. – Inkább nem fejtem ki, miért nem. Szerintem csak a nőknek.. meg a melegeknek a mániájuk az ilyen. Meg se fordult a fejemben, hogy valami névvel, vagy személyiséggel ruházzam fel az autóimat. Megtette helyettem a gyártója. - Sajnálom. De örülök, hogy nem lett nagyobb baja. – Lehet még ennél is nagyobb baja valakinek. A szemvilág elvesztése is szörnyű lehet, de legalább életben maradt. Fő a pozitív hozzáállás. – Nekem is volt már autóbalesetem. Rándulásokkal, ficamokkal és zúzódással megúsztam a dolgot. Az én hibám volt. Szerencsére nem történt személyi sérülés. Azóta nem is veszek részt utcai versenyeken. – Ha más kárán nem, de legalább a sajátomon tanultam. Elég húzós tanulópénz volt, de talán mondhatom, hogy megérte. Végül is még itt vagyok, nem? - Teheránban éltem tizenhat éves koromig, aztán négy évet Dubaiban… húsz évesen jöttem Amerikába. Éltem már New Yorkban, Las Vegasban… tavaly óta pedig Anchorage-ban. – Nem árulom el neki, hogy amerikai születésű vagyok. Ez annyira nem fontos. Egyébként is Teheránt.. és egy kicsit Dubait tekintem az otthonomnak. - Én ön hova valósi? – Nem az akcentusából sejtem, hogy nem környékbeli, ugyanis „külföldiként” nem érzékelem az akcentusát. Nagy általánosságban hibátlanul beszélem a nyelvet, megértem a szlengeket, én is használom… de nincs ahhoz fülem, hogy megkülönböztessem kiejtés alapján, hogy ki hova valósi. Amerikában amúgy is rengetegféle ember él… Lassan feltűnik a Holiday Inn előttünk. – Mindjárt megérkezünk. – Informálom le a helyzetünkről.
Én magam is úgy sejtettem, hogy nem esett baja a járműnek, máskülönben egészen biztosan ott hagyott volna az út közepén, mint macskát szarni. Csak hogy illeszkedhessen tevékenységem az egykori kedvenc becenevemhez. A visszakérdezésére felvonom a szemöldököm, oké, egy kocsi még nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki mocskosul gazdag, de több, még akkor is, ha valaki csupán cserélgeti őket, mint más a zokniját, nos… az már nagyon is lefedi az iménti jelzőt párost. Lehet mégsem bánom annyira, hogy nem csapott el, legalább egy kicsit, akkor talán lenne némi bűntudata, és a kórházi kezelés talán több kontaktust indokolna. - Az fantasztikus lehetetett, elképzelni sem tudom azt a száguldást. Gyorsulási versenyeken megfordultam már, de sosem volt olyan járgányom, amivel értelme lett volna indulni. Azt hiszem, már nem is lesz. Fanyar mosoly, nem fogok nekiállni keseregni a saját helyzetemen, fölösleges volna. Sok dolog nagyon fog hiányozni, amit nem művelhetek világtalanul, de nincs értelme azon sírni, ami ellen nem tudok tenni. Marad a fantázia világa ilyen téren, és szerencsére nincs okom panaszra, elképzelni is pontosan el tudom. Persze, attól még száguldozhatok majd, csak épp más lesz a volánnál, tudom én, de az nem ugyanaz. Egy másik kocsimba. Te jó isten az égbe. Ki vagy te ember? Ezek után kíváncsi lennék arra is, hogy fest kívülről, a keleti fazonokért nem rajongok túlzottan, a neve alapján oda tartozhat, de fene tudja a mai világban. Az én nevem már amerikai, mégsem itt születtem, szóval ennyi erővel akárhonnan is származhat. - Világos, ez már csak így szokott lenni a berögződött dolgokkal. Nem is ültem még olyan kocsiban, amiben nem a megszokott sebváltó van, úgyhogy ez is életem első alkalmainak egyike. Olykor ilyen apróságok is képesek örömmel eltölteni, sőt, tulajdonképpen az én életemben csak ilyen apróságok vannak, szóval ha nem kapaszkodnék ezekbe, tán már régen feladtam volna. Nem akarok most erre gondolni, jelenleg inkább az az első, hogy találjak magamnak egy kuckót, meg egy ápolónőt, vagy valaki ilyesmit, aki segít nekem a hétköznapokban egy darabig, legalább míg meg nem szokom a megváltozott életkörülményeimet. Fura, én eddig úgy tapasztaltam, hogy a férfiak hajlanak inkább az ilyesmire, de ezek szerint ő nem tartozik bele a nagytöbbségbe. Nem is baj, a legtöbb férfi úgyis unalmas… Mondjuk, ő már a pénze miatt sem lehet az a szememben, de ugyebár ezt nem szokásom elköpni senki felé, úgy elég nehéz az orránál fogva vezetni egy férfit, ha tudja rólam, hogy milyen is vagyok valójában. Mondjuk, most olyan nagy kísértést nem érzek, hogy lépéseket tegyek ilyen ügyben, túlságosan lefoglal az aktuális állapotom, de azt nem állítom, hogy később nem éreznék kedvet hozzá… Kár lenne elveszíteni lelki szemeim elől egy ilyen tökéletes jelöltet. - Annak én is, legalább nem nyomorodtam le, vagy valami hasonló borzalom. Vonom meg finoman a vállam, ezt már legalább egyszer megtapasztaltam, és nagyjából tudom, hogy lehet boldogulni, csak még szoknom kell, és vissza kell jönnie az évek során megfakult emlékeimnek, s tudásomnak a dologról. Sokat segítene, ha legalább ismerős környezetben lennék, de ezt buktam, a franc tudta, hogy amint áthajtok a városhatáron, egy faszkalap belém hajt, és ez történik. - Akkor tényleg szerencsésnek mondhatja magát, főleg, hogy ezek szerint utcai versenyeken történt. Azok azért el tudnak durvulni. Viszont, ha részt vett ilyen eseményeken, akkor nem csak szemérmetlenül gazdag, de még bevállalós is, ami talán azt jelzi, hogy nem egy begyöpösödött, vagyonán ücsörgő kiskakas. Legalábbis a szememben. - Szép kis lista. Mondhatnám, hogy ismerős, de én csak egy országon belül vándoroltam ennyit, mielőtt Amerikába kerültem. Nem szoktam hirdetni, hogy nevelt szülők gyermeke vagyok, pontosan négy páré, s inkább volt az utca az otthonom, mint bármi más. Egyrészt, nem akarom hogy sajnáljanak, másrészt, már vége, visszanézni minek? - Magyarországon születtem, és két éve élek Amerikában, eddig Los Angelesben volt a székhelyem, de sosem bírom sokáig egy helyen… Ez igaz, bár inkább amolyan berögződés, életem történései elhitették velem, hogy két-három évnél több nekem nem jut sehol… Mikor meghallom, hogy mindjárt megérkezünk, felsóhajtok, mert egy autóban beszélgetni, kellemes társaságban, még mindig sokkal egyszerűbb, mint boldogulni egy teljesen idegen helyen. Nem baj, megoldom, ez a Holiday Inn biztos meglehetősen fényűző szálloda, különben nem felelne meg egy ilyen vagyonos férfinak, akkor pedig azt sem engedhetik meg maguknak, hogy egy bajbajutotton, jelen esetben rajtam, ne segítsenek. Pár telefon egyébként sem a világ. - Szuper! Remélem, van valami olcsóbb szobájuk is, mert nem szeretném fölösleges dolgokra elverni a pénzem. - Köszönöm szépen, hogy elhozott, nagyon megkönnyítette a helyzetemet. Mosolyodom el, s megkísérlek arrafelé nézni, ahol az arcát sejtem, hellyel közel sikerül is, majd már csak az következik, hogy leparkoljon, és útbaigazítson, merre is van a bejárat. Nem várom el, hogy kísérőt játsszon mellettem, abból sosem sül ki jó, ha egy nő ráerőszakolja magát egy férfira… A botomra persze még szükségem van, de vélhetőleg meg fogom kapni amint kiszállunk. - Annyit még megtenne, hogy elmondja, mi hány óránál van, hogy nagyjából be tudjam tájolni magam? Kérdem, ha már kinn állunk a szabad levegőn, persze, ha mélygarázsról van szó, akkor kicsit nehezebb a dolgom, azokból még a látás képességével is lehetetlennek érzem a kijutást.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
- Igen, utcai verseny volt. Tudja, hogy van ez… Az ember könnyen elcsábul, ha van benne versenyszellem, és mersz. Tapasztalásnak mindenképp jó volt az a néhány alkalom, de tudni kell, mikor kell kiszállni az ilyenekből. Ha valaki túl sokáig csinálja, a fogát is jó eséllyel otthagyhatja. – Nem hiába cserélődnek viszonylag gyakran ezek a közösségek. Néhány évre összeállnak, nyomatják a versenyeket, az őrült száguldozást. Akik szerencsésebbek.. mint például én is, azok nem hagyják ott a fogukat. Mert… ezeknél a versenyeknél nem az számít, hogy milyen képzett valaki, hogy milyen „vassal” nyomul. Annyi külső tényező közrejátszik, hogy minden csak a szerencse kérdése. Veszélyes játék ez, nem hiába illegális.. mint a drogok is. Ha valaki túllő a célon, nincs visszaút. Tudni kell leállni. - Magyarországi? – Kérdezek vissza meglepetten. – Dubaiban volt több magyar származású ismerősöm is. Bár sose jártam ott, de hallottam, hogy rengeteg gyógyvízforrást rejt az országuk, és azt is, hogy nagyon szépek az ottani asszonyok. – Leplezetlenül pillantok rá a középső tükrön keresztül. - Nem hazudtak. – Teszem hozzá egy mosollyal. Bár Evangeline-t nem sorolnám azon nők közé, akiket a gyengéimnek nevezek –hiszen nem szőke-, de azt el kell ismernem, hogy szép nő.. a bókjaimmal pedig nem szoktam fukarkodni. - Jó messze került az otthonától. – Állapítom meg félhangosan, aztán a hotel elé érve leparkolom a kocsimat. - Nem tesz semmit. – Csatolom ki az övemet, aztán az övét is. A kattanás, és a jellegzetes pityegés is jelzi, hogy kinyitottam az autó ajtaját. A csomagtartót felemelem, majd kiveszem hátulról a botot, és úgy sétálok az anyósülés felőli ajtóhoz. Kinyitva megtartom, és a nő keze alá tolom az alkaromat. - Kapaszkodjon belém nyugodtan. A fejét húzza le kicsit, nehogy beverje, amikor kiszáll. – Adom meg az instrukciókat a kiszálláshoz. Az Aston Martin sportos kivitele lévén alacsony autó, ezért nem lehet belőle úgy kiszállni, mint egy Xsara Picasso-ból. Amint sikerült kiszállnia, a kezébe adom a botját. – Tessék. – A hotel felé fordulva végigpillantok az épületen. - Pontosan szemben állunk a bejárattal. – Belököm finoman a kocsiajtót, és a nő mögé állva megfogom azt a csuklóját, amelyik nincs lefoglalva a bot által. Lényegében a feje mellett beszélek a fülébe. Enyhén megemelem a kezét előre. - Húsz méter előre, aztán egy fellépő… arasznyi magas padka. Onnan még tíz méter, és eléri a bejáratot. Önnek balkéz felől strázsál ott egy inas. Úgy egy fejjel lehet magasabb önnél. Kilenc.. és három óránál… - Mozdítom finoman a kezeit. - …parkolók. – Elengedem a kezét, és ellépek mellette. - Csak.. óvatosan, rendben? – Megtehetném, hogy bekísérem, de nem teszem. A nyers valóság az, hogy meg kell tanulnia egyedül boldogulni, és nem lesz mellette mindig valaki, aki a segítségére siessen. Amit tehettem érte, azt megtettem. Elhoztam, s most elválnak az útjaink. Nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy mások bajait is a vállamon hurcoljam. Nagylány már.. felnőtt nő. Megoldja. - Sok szerencsét, Evangeline. – Köszönök el tőle, majd visszaülök a kocsimba. Megvárom míg elindul, s ha látom, hogy szerencsésen elérte a bejáratot, csak akkor adok gázt, és keresek egy parkolóhelyet. A szobám felé veszem az irányt, az ebédet is oda kéretem, mert van még pár átalakításra váró részlet a terv jelenlegi állapotán. Ezeket szeretem még akkor megcsinálni, amikor frissek a fejemben az ötletek, és a megrendelői igények..
- Talán épp ezért nem képesek sokan abbahagyni, túlságosan nagy az adrenalin mértéke hozzá... Bizonyára sokan vesztették már emiatt az életüket, és még csak nem is nevezném őket ostobának, inkább megértem, én is szomjazom az adrenalint, vágyom a veszélyt, az fűt, az éltet. Megtölti halott lelkem valami érdekessel, valamivel, aminek van értelme. Csak bólintok a visszakérdezésre, még egyszer elmondani fölösleges volna, elvégre, ezt mondtam, a jelek szerint pedig tökéletesen hallotta is. Kicsit megrándulnak az ajkaim, Dubai meg a magyar lányok, hagyjuk, miket hallani erről, sőt, egyszer még nekem is lett volna lehetőségem kimenni, és a testem árulni. Erről inkább mélyen hallgatok, bár nem sok hízelgő tény akad szerény személyemről, szóval akár mindegy is lenne, de eddig a szebbik felem mutogattam, maradjon is inkább így. - Igen, sok gyógyvízforrásunk van, és a nők is szépek. Be kell vallanom, meglep, hogy hallott az országról, sok embernek ötlete sincs, merre lehet. A bókra elmosolyodom, elvégre, melyik nő ne örülne annak, ha szépnek találják? Ha tudtam volna, hogy a szőkékre bukik, tuti magamra aggatok egy szőke parókát, sosem árt ilyen előnyökkel indulni egy-egy új keletű ismeretség terén. Köszönettel azonban nem igazán fejezem ki a dolgot, nem tartom természetesnek, de lovagolni sem szeretnék rajta. Hümm. Mármint a szép nem szép kérdéskörön. - Van ez így. Magyarország nem tartogatott számomra mást, mint négy különböző családot, és nem túl békés felcseperedést. Muszáj volt valahol újrakezdenem. Hiheti azt bárki, hogy egyszerűen ráböktem a térképre, Fairbanks kapcsán így is volt, de Amerikába a férjem hozott, nélküle talán nem jutott volna eszembe átszelni az óceánt. Türelmesen megvárom, míg kinyílik az ajtó, az ilyen úriemberek esetében egyértelműen meg fog történni, én meg elég hamar megtanultam, miként viselkedik egy hölgy, úgyhogy igyekszem most ilyen formában előadni magam. Belékapaszkodok hát, finoman markolva meg a karját, majd húzom fel magam a segítségével, menne enélkül is, de őszintén meg kell valljam, kedvemre való volt mindig is a férfiakat társaságát közelebbről élvezni, mint ahogy azt egyébként engedné a személyes terük, így pedig feltűnés nélkül megtehetem. Elveszem a botomat, egyből jobban érzem magam, félelmetes, mennyit számít, de nem csoda, nekem most ez az egyetlen támaszom, így nagyon is ragaszkodom hozzá. Figyelek a szavaira, bár sokkal jobban érdekel a hangja, annak csengése, lejtése, mint amit amúgy mond, ám attól még eljut hozzám a lényeg. S amint befejezte, még mielőtt elengedné a kezem, enyhén oldalra fordítom a fejem, s pipiskedek egy kicsit, hogy megkíséreljek egy ügyetlenül aranyos puszit nyomni az arcára. Veheti a hálám jelének, vagy hiheti, hogy túlzottan közvetlen vagyok, számomra teljesen mindegy. - Köszönöm szépen. Óvatosságot nem ígérhetek, de igyekszem. Normál esetben kacsintanék, de így nem teszem, kicsit hülyén venné ki magát lélektelen lélektükrökkel. Nem kérem, és nem is igénylem tovább a segítségét, innen valóban boldogulok, a többi előttem álló nehézségnél sem lesz senki, aki fogná a kezem. Nem is kell, nem szeretem, ha valaki folyton a nyakamba liheg, megőrülök tőle. - Viszont kívánom! Szép napot, Rahim! Nem fordulok már vissza felé, elveszteném az irányzékot, csak intek egyet szabad kezemmel abba az irányba, amerre sejtem, majd betámadom a szállodát, hogy aztán kapjak pár telefonszámot, és természetesen felhívják miattam a kórházat, akik nem restek azonnal kijönni értem, hogy visszaszállítsanak… De legalább kirándultam egyet, és közben telefonálgathatok lakás után. Öröm az ürömben.
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Noah Heatley & Natan Vreth Úgy kell ez nekem, mint púp a hátamra. Castor parancsát azonban teljesíteni kell, nem tehetek mást. A lista egyszerű, telefon, és autó vétel. Meg valami piát is kéne szereznem, Nori vodkája elfogyott. 3 nap telt el, mióta meglátogatott, s azóta se híre, se hamva, és Morrighan se tért vissza. Szarok rá, sértődékeny pukkancs mindkettő, fene a jó dolgukat! Morgok, naná, hogy morgok, mert kibaszottul fáj minden tagom, és semmi kedvem kimozdulni a szobám mélyéről. Tisztában vagyok vele, hogy erőltetnem kéne a tagjaimat, de semmit sem érzek, ami okot adna rá. Semmit. De Cas üzentetett, hogy hol a kocsim, látni akarja, és még egy kölyköt is mellém rendelt, aki kikísér a szalonba, ha esetleg még nem szedtem volna fel az agyonvert seggemet. Felhasadtak megint a hátamon a hegek, mikor öltöztem, ráadásul a fél szememmel nem biztos, hogy túl bizalomgerjesztő leszek az eladónak. S úgy nézek ki, mint valami kalóz a szemkötőmmel. Mindenesetre van orvosi papírom, ami igazolja, hogy csak ideiglenes a fél szemem, nyugodtan vehetek kocsit. Max csak a kölyök fog vezetni addig is. Noah-t láttam már párszor , bár úgy hallottam, ő is most tért vissza, s a rádióban az olimpia folyamán párszor felmerült a neve jéghokiban. Most itt csörtet mellettem, s hogy azért ne legyen már ennyire nyűg ez az egész, beszélgetünk is. Igaz, én csak mentálisan. Az hogy ő mit hallott rólam, az cseppet sem izgat. ~ Azért jó kis meccset tudhatsz a magadénak. Szép eredmény, még ha ez nem is nagy durranás úgymond Farkasok között. Viszont ahhoz képest, mennyi idős vagy, tényleg nem rossz, ráadásul csapatban voltál, emberekkel. Darren mit szólt az eredményeidhez? Úgy tudom, Őslakos volt a srác, s bizonyára azért Darrenhez jobban kötődik, s megosztotta vele az eredményeit. A hó ropog a lábunk alatt, az ünnepi illatok kellemesen csiklandozzák orrunkat. Hm, talán még egy forralt bort is megengedhetünk magunknak. A telefonos bolt felé vesszük először az irányt, mert sajna is erre is kárhoztatva vagyok, hogy ketyerével szereljem fel magam.
Mozgalmas a hét, most jöttem vissza, fater örült és elvert, így egyszerre, naná, hogy a karom bánta, de mázlimra nem a lövő, és az is hamar összeforr. De nem ám pihenhetek, neeem, az nekem nem jár, még a szülinapomat sem tudom megünnepelni, mert kocsit kell venni valami Natannek, és én kísérem el. Nagyon jó program, ahelyett, hogy tortát zabálnék, és hasonlók, nem, egy félig halálán lévő farkast kísérgethetek, mint valami bébiszitter. Ahogy meg kinéz, hát komolyan mondom, mintha valami halloween partiba készülne. Első ránézésre is potenciális rablónak tűnik, nem vevőnek, és nem elég, hogy kocsit kell szereznie, nem, még telefont is. A havat rugdosom jókedvemben, és beszélgetni sincs kedvem, de ő csak mondja, mert nehogy már kussban tudjunk közlekedni. Neki is nyűg, nekem is, hát akkor meg? Mindegy, most aszonták a nagyok, hogy ez valami parancs, mint a seregben. Oké, majd bevonulok, ha kedvem tartja, fater bonyolult hozzátartozója az a Victor úgy is bejáratos oda. Felsóhajtok az égre pillantva, még oda sem értünk, máris unom az egészet, mikor ez a Hook kapitány megszólal a fejemben, és elcsodálkozom. Nézte a meccset? ~Nem nagy durranás? Tudod te, hány farkas hokizik? Majdnem az egész csapat belőlünk áll, ja de tényleg nem az, én élvezem. Fater? Asszem azért örült neki, de nekiadtam az érmemet. Egyelőre nem foglalkozom semmivel sem, csak azzal, hogy imádom a hokit, és fejlődni akarok, meg rekordot dönteni. a bunyók pedig... azok a kedvenceim. ~Áruld már el, miért pont ma kell neked telefont meg kocsit venni? Nem ért volna rá ünnepek után? Na jó, milyen kütyüt akarsz? Kurva okos telót, vagy nem? De ahogy rád nézek, már bocs, szerintem jobban jársz a karórával, már van olyan, amibe be van építve, és ha így szétkapnak, akkor nem kell még azt is keresgetni. Kocsi? Extra cucc, vagy normál hegyi, sétakocsi, egyéb? Legalább tudnám, mit szeretne, nem mintha bíznék abban, hogy így valaki kiszolgál minket, nekem is törött még a karom, de azért ezerszer jobb képű vagyok, mint ez a hím itt mellettem.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Az bizony tény, ha így beállítanék egy férfi szépségversenyre, nem én kapnám a Mr. PlayBoy címet. Nem is vagyok túlzottan most oda a tükörképemért, de ez van. Ez egy test csupán, egy burok, majd összeforr, majd begyógyul. Feleletére csak bólintok. Nem tudtam, hogy ilyen sokan versenyeznek. Mármint, a küzdő versenyeknél persze, de ha úgy vesszük, sokkal nagyobb előnnyel kezd minden egyes Vérfarkas, mint a halandók. Ettől függetlenül mégis igen nagy kihívásnak hangzik, pláne, ha Farkasok gyarapítják az ellenfelek sorait is. Másrészt pedig azért akkor az apja büszke lehet rá. ~ Gondolom a karod is ott sérült meg. Szavaiból kiérzem, hogy neki sincs nagy kedve ehhez a szaros shoppingoláshoz, de csessze meg, nem én kértem ezt. Nekem is jobb dolgom lenne, feküdni, aludni, és gyógyulni. Keserűen felröhögök, ami valami beteges horkantásnak hangozhat a törött állkapcsomon keresztül. ~ Mert Castor parancsba adta, hogy kocsit, meg telefont kell vennem, azért. Még idén. Nekem nyolc, milyen kütyü, csak lehessen rajta telefonálni. Utálom ezeket a technikai szarokat, laptop is csak a munkám miatt van. De tudod mit, ezt rád bízom, te fiatal vagy, biztos tisztában vagy a mai trenddel. Tudjanak hívni, és én is tudjak hívni, az a lényeg. Szegény Patrol, felrobbant azon a telepen... Tovább sétálunk, s közben Bestiám energiái körbe pásztázzák az utcát, a környezetet, mindent magába szippant, amit csak lehet. ~ Kocsit azt meg bízd csak rám. - egy rövidke, vicsort sikerül produkálnom, mikor vigyorogni próbálok. ~ A másik munkám miatt jó nagy kocsira van szükségem, de ha szereted az autókat, ez tetszeni fog neked. Amúgy meg nem értem, mit nyafogsz? Jobb dolgod lenne? Vagy inkább fát díszítenél a Hotel aulájában? A legtöbb kölyköt ma azzal bízta meg Castor, szóval még örülhetsz is, hogy inkább eljöttél velem. Megállunk végül a telefonos bolt előtt, majd megpaskolom a gyerek vállát. ~ Na, befelé, én se akarom sokáig elhúzni. Meg kíváncsi vagyok az eladó pofájára, mikor meglát minket.
Az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy az öregem mennyire büszke, sosem kérdeztem, de szemmel láthatólag örült az eredménynek, és a meccs is tetszett neki. Az már kevésbé, hogy az amcsikkal meggyepáltuk egymást, de azt sem ott a jégen, akkor még csak kicsiben toltuk, pár kiállítással megúsztuk. ~Öööö... nem éppen, ez frissebb, de a hokiban előfordul az ilyesmi. Vigyorogva nézek a hímre, de azért fatert sem mószerolom be, mert ő vágta haza a karomat, mikor beköszöntem neki, viszont nem baj, ha azt hiszik, meccsen szereztem hadi sérülést. Szétnézve a placcon elmebeteg az, aki ilyenkor nyitva van, de mégis akad, mert jó érzékkel tartunk egy mobilos felé. Jaj de jó nekem, most jön az órás válogatás, én pedig le fogok petézni. Nem elég, hogy így is minden bajom van, de amikor elhangzik az idén szó, na arra felkapom a vizet. ~Az idén? Arra még van egy hét, és neked meg most jut eszedbe, hogy beszerezz mindent? Öregem, te nem vagy ép. Ahelyett hogy otthon zabálnád vagy szívnád szívószállal a kaját, ehelyett a városban bóklászol velem, mert neked éppen ma, éppen most kell mindent megoldanod. Te most szórakozol velem, ugye? Mondd, hogy ez vicc, és mindjárt visszafordulunk. Rosszul hallok, álmodok, fel fogok ébredni, és egy szép nagy torta vár, nem pedig a hó és a város forgataga, díszkivilágítása. Behunyom a szemem, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg nekimegyek valaminek,erősen reménykedek abban, hogy nekem van igazam, és ez csak egy rémálom. De nem. ~Ennyi? Tudj hívni, meg téged, vagyis semmi extra? Oké. Mi a melód? Hullaszállító? Platós vagy fedett? Összkerekes, vagy sem? Napfénytetős, vagy teljesen zárt? Brenyás vagy dízel? Utóbbit nem javaslom ide, azzal gebasz van télen. Igen, sokkal jobb dolgom lenne, a saját szülinapommal lennék elfoglalva. Fát díszíteni? Én? Rádobom az ütőm és kész. Annyian meg amúgy sem férünk hozzá. Micsoda kérdés, csak én lehetek olyan marha, hogy bébiszitterkedek itt Hook mellett, csoda, hogy járókeretet nem hozott, vagy tolószéket, akkor legalább kipróbálhatnám, mi a terhelhetősége. Castor mit hagyott meg, na azt nem tudom, szelektív lehetett a hallásom, de anyám se szerette ha segítettem neki ilyesmiben, mert több kárt okoztam, mint hasznot. Szerintem a díszek elrendezése akkor jó, ha nem tervezzük meg, hová kerül, vagyis az ütőmmel vágtam fel mindet... legtöbbször a falra. ~Bevágja az ajtót és kiteszi a zárva táblát, aztán nyom egy pánikgombot. A kirakatra meredek, ha rajtam múlna, két ilyen alakra, főleg Hook-ra simán ráhívnám a zsernyákokat. Hatalmasat sóhajtva lépek az üzletbe, legyünk már túl rajta, legyen egy telefonja, aztán húzzunk haza. Ja, nem, kocsit venni. -Jó napot! Olyan telefont keresek, ami vízálló, ütésálló, porálló, kártyafüggetlen, nem merül le két nap alatt az akksija, nem fagy le a szervere, van benne GPS, ami automatikusan frissíti magát a változásokhoz, quad core-os, két simes, plusz bővíthető memóriás, és lehetőleg az alapmemóriája ne legyen alacsony fos... izé... kevés, kicsi. Kb. ilyen Cat, vagy Bee x tipusúra gondolnék, vagy Samsungra. Mondjuk lehet, jobban járnánk egy okos órával, aminek automatice rugalmas a szíja, és nem szakad el, tehát ultrabutál. Ja, a kezelése meg egyszerű, mert... nem akarok vele bajlódni. Szegény eladó, hát én rázúdítottam mindent egyszerre, de Hook-ból kiindulva jobb ha nem bonyolult szerkezetet kérek. Van igényem rendesen, de hogy nekem miért szükséges a rugalmas óraszíj? Magánügy.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Próbálok nem a tagjaimat zsibbasztó fájdalomra koncentrálni, ezért jobb az, hogy beszélgetünk, számunkra teljesen hétköznapinak számító dolgokról. Nézem a vigyorát, s még egy mosoly féle is kitelik tőlem. Nem igazán értek a hokihoz, mindenesetre a sportot követni szeretem, ahogy pl. szeretek nézni tv-t, vagy hallgatni rádiót. Ilyen gyógyulós állapotok folyamán meg aztán kénytelen a Farkas ezekből némi hírmorzsát szerezni a világról. Az olimpia meg egy jó kis erő megmérettetés. Ezek szerint meg akkor nem kevés Farkas is részt vesz rajta, így nem is csoda, ha egy kéztöréssel "megúszta" a kölyök. Jó, mondjuk nem is várom, hogy egyszer bemondják a rádióban, az olimpiai játékok megszakadtak, mert az egyik úszó kitépte egyik ellenfele nyelőcsövét a medencében. Bár ki tudja? A felháborodására csak jó ízűen felnevetnék, ha képes lennék rá, de ehelyett csak a hullámaimból érezheti, hogy sikerült jókedvre derítenie. ~ Hidd el kölyök, én is vártam volna vele, és szívesebben aludnék, meg enném a szívószálas kaját. De ezt dobta a gép, Castornak elő kell állnom a cuccokkal, még ma. Amúgy meg engem különösebben nem érint az ünnep, szóval nekem aztán papolhatsz arról, hogy pont ma. De ha nem rinyálsz, annál hamarabb végzünk, visszafelé meg úgyis neked kell vezetned a kocsit, szóval egy rossz szavad nem lehet! Aztán sorolja itt nekem a legextrémebb dolgokat a kocsiról, mire csak megveregetem a vállát. ~ Nyugavér Mr. Auto Meister. Már meghozták a kocsit, meg van rendelve. Személyre szabottan szállítják nekem. (Ennyi sz betűt, a rosseb) Csak a papírok miatt személyesen kell a szalonba mennem érte. Tudod a pénz sok mindent megold, bár úgy hiszem, ezt te is tapasztaltad már. A születésnapját említi, s erre persze megértem, miért ilyen kis nyűggombóc szerencsétlen kölyök. ~ Tudod mit? Ha gondolod, haza felé beugorhatunk valahová, hogy ajándékot válassz, enni, inni, vagy valami kis apróságot. Mit szólsz? Legyen már valami jó is abban, hogy ki kellett kísérned az Omegát. - semmi rossz szándék nincs bennem. Nem hiába voltam Californiában Mentor, értek a kölykök nyelvén, csak az kell, hogy ők is értsék az enyémet. Igaz, hogy rohadtul fáradt vagyok, de ez a csípős hideg azért megteszi a hatását. ~ Hát ha téged meglát, akkor biztosan. - nézek rá vidáman, aztán már lépünk is be az üzletbe. Én megállok az egyik kiállító pult mellett, nézelődök a sok ketyere közt, és hallgatom az előadását. Hát a felét rohadtul nem vágom, fogalmam sincs róla mit keres, de valami azt súgja, az eladó ábrázatából legalábbis, hogy ő se biztos a dolgában. Mindegy, majd előállnak vele, aztán rábólintok, és kész. Hallom, ahogy az eladó előveszi a cuccokat, meg hátra is megy a raktár részbe, s onnan hozza elő a választékot. Közben néha érzem magamon a tekintetét, hát ja, nem gyakran látni kalóz szemű fazonokat mászkálni errefelé tél derekán. Közben azt nézem, milyen laposakká váltak ezek a ketyerék, és milyen baszom nagy képernyőjük lett. Mintha áthajtott volna valaki rajtuk úthengerrel. A srác mellé lépek, s vizsgálgatni kezdem az elénk kitett választékot. ~ Na, melyik legyen? - kérdezem elméjében, ahogy arcára pillantok.
Eddig sem volt túl nagy kedvem a mászkáláshoz, de amikor még az is kiderül, hogy erre lenne még egy hét, na az totálisan kiborít. Miért nem várhatott ez hétfőig? Miért kell pont ma, pont most, és pont nekem? Minden összeesküdött ellenem, tuti, erre már nem tudok mit mondani. A város kellős közepén vagyunk, ez az egyedüli oka annak, hogy nem akadok ki látványosan, és nem rendezek jelenetet, inkább magamban dohogok, és a hím fejébe. Persze ha határidő van, az megint más. ~Jaaa, le is kell jelentkezned? kezdhetted volna ezzel is, hogy te barom kölyök, két óra múlva jelenés van verdával és telefonnal Castornál. Téged nem érint, engem meg igen, mert szeretem ezt a napot, egyszer van egy évben. Nekem? Vezetni? Öregem, nekem el van törve a karom. Szerinted hogyan fogok vezetni? Kötélre kötöm és húzom magam után veled együtt? Mik vannak, leadni mindent, bemutatni, ez állati, bár tök érthető, hogy az alfát érdekli, mit szerzett be a muksó. Hook-ot nem érinti ez a nap, de engem túlságosan is, és akár tetszik, akár nem, szerzek egy picike kis tortát, és rávágok egy szem gyertyát, ahogy szoktam. Már épp felsóhajtanék, hogy nem tart sokáig ez az egész, mire a hím kinyögi, hogy én fogok vezetni. Ezen már röhögnöm kell. Ő félholt, én félkezes, de ha kell, úgy is elfurikázok a verdával, nem gond. ~Ne mááá, az a legjobb része, kiválasztani, de így, hogy megvan... milyen lesz? Tép rendesen? Be kell járatni, nehogy ellustuljon és ilyesmi, meg tudni, hogy veszi a kanyarokat, hogyan driftel, gyorsul. Tetszik. Aha, meg. Már kezdtem felvillanyozódni, hogy van értelme annak, itt vagyok, és kiderül nincs, már minden le van zsírozva. Puff neki, sebaj, nem érdekel, legalább vezethetek. Ugye nem jogsival megy az autó? Mert olyanom még nincs, de már túl vagyok a Kresz nevezetű förmedvényen. ~Kösz, de csak egy pici apró tortát akarok beszerezni, mindig azt szoktam, aztán így ennyi... de azért kösz. A korcsolyámat már sikerült megvennem Chicagoban, azaz megcsináltatnom, igaz, az a hokihoz kell, ajándékozni meg nem nagyon szoktam, anyámmal is mindig kimaradt. Ez van. Tavaly kaptam először ilyesmit, meg is lepett a dolog, és hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. Örültem, csak hát na. Vigyorgok a megjegyzésen, biztos miattam fog pánikolni az ipse, hogyne. Megijedni nincs ideje, azonnal letámadom azzal, mi kell nekünk. Ahogy kihozza a kínálatot, azonnal mutatom Hook-nak. -Köszönöjük. Na, a Cat az annyiban jó, hogy elméletileg ha pofára ejted sem fog bekrepálni a kijelzője. Azt nem mondom, hogy zseniális képeket tudsz vele készíteni, de arra, amire neked kell, arra jó. Vagy itt van hasonló kinézettel ez a Bee X, ez is annyit tud, mint a másik. Ha nem akarsz érintőképernyőset, hanem sima nyomógombosat, akkor ennek a típusnak van olyanja is, ez ugyancsak Bee X, és nem kell taperolnod. Ha okos órát akarsz, akkor ezt javaslom, itt. Samsung termék, na ezen beszélhetsz is, ha nem éred el a telódat, szóval ez halál jó, többhöz is tudod kapcsolni. Ha belefér a keretbe, akkor én azt mondom, ezt a párosítást ne hagyd ki. Szegény eladó néz ránk bután, mert Hook egy szót sem szólt eddig, én meg mindent felsorolok neki azonnal. Én ha gondolkodnék egy kettőt szereznék be, a szíjat megoldjuk, mert ha gáz van, akkor nem szakad le esetleges átalakuláskor sem, és onnan is tud szólni, ha segítség kell. Vadászni nem megyünk telefonnal, igaz, az órával járó farkas sem éppen jobb látvány.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
~ Minek dorgáljalak le, nézem, ahogy itt füstölögsz, nekem az bőven elég. - kuncogok magamban, s az ő elméjében. Legalább nem valami komor Testőrt osztottak be mellém, akivel csak némán végigbattyogjuk az egészet, vagy egy Falka mániás, hierarchia őrült taggal, akinek hallgathatnám a véget nem érő kioktatásait, mennyire nem vagyok Falkába való. ~ Csak nyugi, kölyökként ezt is meg kell tanulnod. Meg fogod oldani. Legalábbis kénytelen leszel megoldani. - mosolygok. Igaz, nem vall rám, de végül is csak egy tárgy, egy kocsi. Minden eshetőség megfordul a fejemben, baj esetére, de azért kiérzem belőle azt a kis izgatottságot, hogy nem hagyja hidegen az autó vezetésének lehetősége. Én meg most, bevallom férfiasan, kurvára lusta vagyok volán mögé ülni, és ha már itt egy sofőr, még ha félkarú is, mutassa meg, mit tud. Ha elbassza, akkor max nem ültetem többé a vezető ülésbe, és kész. ~ Bejáratjuk, ne félj. Hát remélem, hogy jót hoznak, mert ha nem, akkor fölfaljuk őket. Azt nem mondom, hogy forma-1es versenyen nyerne, de nekem nem is ez a fontos. Ereje lesz, az biztos. Driftelni nem hiszem, hogy fogsz vele, bár ki tudja... Ha sikerül neked, akkor gratulálok! Ki kell próbálni. ~ Ugyan, ez a minimum. Hiába vagy kölyök, mégiscsak a születésnapod. Csak a nagy driftelések közepette sikerüljön megállnunk a cukrászdánál. Nézem a cuccokat, amiket mutogat nekem a kölyök. Még be is kapcsolja nekem, mutogatja, mi, mit tud, én meg csak szemlélődve nézem a dolgokat. ~ Legyen akkor egy telefon, meg egy óra. - rohadtul nem vagyok oda a tudatért, hogy máris két ilyen szarral leszek bővebb, de muszáj. ~ Rád bízom, melyik telefon. Majd kitanulom a használatukat. Viszont neked kell valami? - nézek rá, s ha bármilyen készülék kell, vagy esetleg egy ilyen óra, hát akkor csak rajta. ~ Csomagoltassuk be őket, aztán menjünk is tovább. Ha közben kiválasztotta a készülékeket, mind magának, mind nekem, s a pulton landolnak egy szatyorban, nyújtom is a készpénzt az ürgének. Gyors vásárlás, nem szeretek totojázni. Meg aztán, vár az új autóm!
~Gondolom nagyon vicces kívülről nézve, és lehet, pár száz év múlva már én is szórakozok az ilyesmin, de most még nem. Örülök neki, hogy szórakoztatom a hímet, legalább neki az a dohogásom, hallelujah, de ha nem baj, akkor én most nem fogok vigyorogni. Vagy mégis, mert azért csak sikerül, nem megy nekem ez a morcos pofa, kivéve amikor faternak estem neki. Kölyökként megtanulni törött testrésszel autót vezetni, hát álmaim netovábbja. ha nagyfater vagy Jared anno azt mondja, ezt is tudnom kell, kiröhögöm, és most is marha viccesnek találom az ötletet. ~Az jó, ezt eddig senki nem mondta, majd rákötöm a kormányra és rángatom. Annyira nem vészes a helyzet, de alig pár napja reszeltek a karomnak, nem esik jól a mozgatása, de ha arról van szó, hogy kipróbálhatok egy verdát úgy, hogy nem ellopom, majd hülye lennék kihagyni az alkalmat. Erről jut eszembe. ~Te, épségben kell azt a kocsit leszállítani, vagy gebasz van, ha sérül? Semmit nem ígérhetek. Jobb ezt már most tisztázni, nincs kedvem még azért is kapni, mert esetleg totálkárosra töröm a verdát. Nem szándékozom, de na, benne van az is a levegőben, hogy sikerül. ~Ahogy elnézlek, lehet, neked se kéne több balhéba keveredned, de akkor meg jó embert tettek melléd, mert a baj engem mindig megtalál. Mint a mágnes, vonzom. A kipróbálásban benne vagyok, de ha meg felaprítjuk a fél várost, akkor nem csak magamat vágom haza, hanem ezt a hímet is. Valaki nagyon elverte, nagyon de nagyon, ránézek és nekem fáj, de nem kérdezek, az is lehet, ugyanolyan bajtaláló, mint én. -Kösz, fékezni tudok, nem két éve vezetek, igaz, jogsim az még folyamatban. Puff neki, mert ezt is közölnöm kell, naná, ha megállít egy zsernyák, akkor cseszhetem, tényleg nincs papírom. A boltban meg nem éppen a kocsi érdekel, leadom az igényeket, aztán tanácsot adok a hímnek. A választás megvan, így közlöm is az eladóval. -Akkor ez a telefon lesz és az óra. Plusz szíjat kérünk hozzá, köszönjük. Amíg csomagolnak, addig nézelődök, na meg Natannel pofázok egy sort. ~Köszi, nem, van telóm. A fizetést megvárom, nehogy azt higgyék, meg akarunk pattanni a szajréval, aztán máris kifelé tartok egy tömör köszönés és köszönöm után, hogy mehessünk a kocsiért. Nem is értem miért vagyok izgatottabb máris. ~Hol a verda?
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Összekócolom a gyerek amúgy se túl rendezett frizuráját, és így már kezd egy kis punk beütése is lenni, bár nem hiszem, hogy túlzottan adna a mai trendekre, engem meg amúgy se izgatna, csak még inkább kiröhögném, ha a haja miatt sikonyálni kezdene. Bár ez utóbbit nehezen képzelem el a kölyökről. De legalább már ő is vigyorog. Viszont a kérdése meglep, s némi fájdalmas állkapocs ropogás hangzik felőlem, nem mintha szánt szándékkal tenném, de helyre kell kissé raknom a csontot. ~ Őszintén szólva, működjön, az hogy behorpad, meg ilyenek, nem számít csak működjön még egy jó ideig. Ha kiállja a te terhelő tesztedet, akkor egy jó autó. Bár lehet, hogy most túlbuzgóan szóltam, ráadásul fogalmam sincs, hogy a srác hogy járatja be a kocsikat, sőt az is lehet, hogy estére nem a Hotel parkolójába, hanem a bontó telepre kerül a verda, nem baj, azért csak szépen nyugodtan menünk tovább, és vigyorogjunk, mint a tejbetök. ~ Hát, majd előbb vagy utóbb csak megtanuljuk elkerülni a bajt, nem igaz Noah? Vagy ha mást nem, majd a Falka megtanít rá bennünket. Oh, hát igen. A mindenre készséges, csodálatos Falka. Nem haragszom rájuk, szó se róla. Tették, amit tenniük kellett. Volt, aki élvezte. Volt, aki nem. Ennyi. A természetben sincs lelkizés az ilyesmin. Tanulunk belőle, aztán jól van. ~ Nincs jogsid... - ez nem visszakérdezés, csak amolyan hangos gondolkodás részemről mentálisan. ~ Ha tudsz vezetni, akkor mi a probléma? Én nem vagyok zsaru, hogy az okmányaidat lifegtesd előttem, szondát se fogok a torkodba dugni. Csak vigyél a Hotelhez a kocsival, aztán csók mindenkinek. Míg az eladó szöszmötöl, szemeim végigmérik a fiút, de közli, nem kér semmit. Hát jól van, ha nem, hát nem. Akkor csak torta dobálás lesz. Hmmm... Tényleg, ha már a kocsimat így össze akarja törni, a telefonomat miért nem? Azt nem sajnálnám annyira. Némán, ahogy bejöttem, úgy megyek ki, a szabad levegő hidege finoman imít végig újra rajtunk. Jobb, mint a bolti műanyag szag, mely a ketyerékből árad. Érzem rajta az izgatottságot, s mosoly szalad fel szám sarkára. ~ Két ház tömb, és ott lesz a szalon. S ahol a szalon, ott lesz az autó. - mutatok az utca további irányába kacsintva, és látni is az autómárkás zászlókat az út szélén lobogni, meg a nagyobb épület kilógó, áramvonalas tetejét. Elindulunk, s nem is kell 5 perc, az épület teljes pompájában előttünk, belátni a hatalmas üvegeken át, s látni a szebbnél szebb modelleket. Van itt Jeep, Honda, Mercedes, BMW, Mustang, meg a jó ég tudja még. A szalonba belépve egy öltönyös fazon mosolyt (erőltetve magára) lép oda hozzánk, de mielőtt még a seggnyalásba kezdene, a kabátzsebemből elő is veszem a papírt, és a kezébe nyomom. Természetesen azonnal felcsillan a szeme, s el is szalad a szükséges okmányokért, no meg a kulcsért. ~ Nézz körül, mi tetszik? - fordulok a kölyök felé, amíg várunk, bár itt épp most a limuzinokon kívül csak az ilyen "hobby" terepjárók vannak kinn, amik nagyjából szart se érnek terepen. A szalonban egy házaspár nézelődik még az egyik autót vizsgálják, meg a recepción pötyög egy hölgy, azon kívül senki rajtunk kívül.
Az összekócolásért nem vagyok oda, akkor sem, ha a sérómnak tök mindegy, de nem vagyok már 5 éves kiskölyök, akiknek az idős nőstények csipkedik a pofikáját, ezért felmordulok, amikor a hím ezt megteszi. A ropogást fel sem veszem, ahogy ez a szerencsétlen kinéz itt mellettem, az is csoda, hogy nem hajítottak ki minket az üzletből, bár talán még belefér valami idióta halloween-i jelmeznek. A verda érdekel, az, hogy hol van, mit tud, mit nem, mire jó és mire nem. ~Ennyi? Ha hazavágom sem számít, csak guruljon? Érdekes felfogás, akkor vigyük roncsderbire. Korszakalkotó ötleteim vannak, de ott legalább az kiderül, mennyire strapabíró a kicsike. Castor arcát elképzelem, amikor majd begurulunk a parkolóba, nyikorogva, zörögve, hörögve, és büszke vigyorral jelentjük be, megjött az autó. Szerintem nem lenne leragadtatva a látványtól, és akkor nekünk reszeltek is. ~Haggyááá má ezekkel a nagy dumákkal. Ki tanít meg mire? Azzal hogy minden nap agyon vernek, mit érnek el? Vagy beledöglesz, vagy azért is lázadsz... valamivel. Én így működök, aztán hogy Natan hogyan, azt én nem tudom, de engem minél inkább csesztetnek és törnek darabokra, annál inkább bedacolok. Maximum nem élem meg a 100 évet sem. ~Nincsen, mégis honnan lenne, nem értem rá ilyen hülyeségre. Úgy nézek ki, mint aki okiratot hamisít, vagy vesz egyet a piacon? Á, én nem. Most tanultam a kreszt, te apám, ekkora hülyeséget. Idióta táblák, sebességkorlátozás, az, hogyne. Morgok egy sort, mert így van kedvem. Nincs papírom, de tudok vezetni, az nem elég? Soha nem okoztam balesetet, míg sok hülye a jogsijával igen. ~Azt tudok, azzal nincsen gond. Egy verdát sem törtem meg eddig. Oké. Büszkén húzom ki magam, más már leamortizált ebben a korban egy csomó autót, vagy törte totálra, én meg nem. Mi ez, ha nem csúcs? Megvárom, míg az eladó becsomagol mindent, Natan fizet, aztán húzok is kifelé a boltból. Kíváncsi vagyok, milyen verdát kell leszállítanom hímestől, mit választott ki. ~Csúcs, akkor húzzunk, Szinte rohanni kezdek a szalon felé, érdekes módon már nem olyan kedvetlenül battyogok, mint tettem eddig. Majd megvárom az öreget, ha odaér, addig én nézelődök, és reménykedek, hogy valami szuper sportverda kiszemelt. A mustang jól fest, bár nem az igazi, így reménykedem abban, hogy bent már mást látok, valami autócsodát. Nem foglalkozom az ipsével, míg a hím rendezi a papírokat, kedvetlenül húzom el a számat. ~Mondd, hogy nem ezek közül választottál, mondd, hogy valami félreértés van, és ide csak leszállították a rendelést. Csalódás a szalon, ezek itt lószarra sem jók, a nézelődő öregekre pillantok... na nekik igen. Beülnek, 20-szal városnéznek, és nekihajtanak egy villanyoszlopnak. Kb. így képzelem el. Az egyetlen amiben reménykedek, a fazon, akik ragyogó arccal rohant el... csak nem hoz valami nullát.
Kezdőlap
