Gyorsforgalmi út a városon keresztül

Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Csüt. Ápr. 05, 2012 9:18 am

First topic message reminder :

Gyorsforgalmi út a városon keresztül - Page 5 A29e4d03ddabbff4ca5168bf3292e250

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szer. Dec. 24, 2014 9:34 pm

Noah Heatley & Natan Vreth

Úgy kell ez nekem, mint púp a hátamra. Castor parancsát azonban teljesíteni kell, nem tehetek mást. A lista egyszerű, telefon, és autó vétel. Meg valami piát is kéne szereznem, Nori vodkája elfogyott. 3 nap telt el, mióta meglátogatott, s azóta se híre, se hamva, és Morrighan se tért vissza. Szarok rá, sértődékeny pukkancs mindkettő, fene a jó dolgukat! Morgok, naná, hogy morgok, mert kibaszottul fáj minden tagom, és semmi kedvem kimozdulni a szobám mélyéről. Tisztában vagyok vele, hogy erőltetnem kéne a tagjaimat, de semmit sem érzek, ami okot adna rá. Semmit. De Cas üzentetett, hogy hol a kocsim, látni akarja, és még egy kölyköt is mellém rendelt, aki kikísér a szalonba, ha esetleg még nem szedtem volna fel az agyonvert seggemet. Felhasadtak megint a hátamon a hegek, mikor öltöztem, ráadásul a fél szememmel nem biztos, hogy túl bizalomgerjesztő leszek az eladónak. S úgy nézek ki, mint valami kalóz a szemkötőmmel. Mindenesetre van orvosi papírom, ami igazolja, hogy csak ideiglenes a fél szemem, nyugodtan vehetek kocsit. Max csak a kölyök fog vezetni addig is. Noah-t láttam már párszor , bár úgy hallottam, ő is most tért vissza, s a rádióban az olimpia folyamán párszor felmerült a neve jéghokiban. Most itt csörtet mellettem, s hogy azért ne legyen már ennyire nyűg ez az egész, beszélgetünk is. Igaz, én csak mentálisan. Az hogy ő mit hallott rólam, az cseppet sem izgat.
~ Azért jó kis meccset tudhatsz a magadénak. Szép eredmény, még ha ez nem is nagy durranás úgymond Farkasok között. Viszont ahhoz képest, mennyi idős vagy, tényleg nem rossz, ráadásul csapatban voltál, emberekkel. Darren mit szólt az eredményeidhez?
Úgy tudom, Őslakos volt a srác, s bizonyára azért Darrenhez jobban kötődik, s megosztotta vele az eredményeit. A hó ropog a lábunk alatt, az ünnepi illatok kellemesen csiklandozzák orrunkat. Hm, talán még egy forralt bort is megengedhetünk magunknak. A telefonos bolt felé vesszük először az irányt, mert sajna is erre is kárhoztatva vagyok, hogy ketyerével szereljem fel magam.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szer. Dec. 24, 2014 10:12 pm

Mozgalmas a hét, most jöttem vissza, fater örült és elvert, így egyszerre, naná, hogy a karom bánta, de mázlimra nem a lövő, és az is hamar összeforr. De nem ám pihenhetek, neeem, az nekem nem jár, még a szülinapomat sem tudom megünnepelni, mert kocsit kell venni valami Natannek, és én kísérem el.
Nagyon jó program, ahelyett, hogy tortát zabálnék, és hasonlók, nem, egy félig halálán lévő farkast kísérgethetek, mint valami bébiszitter. Ahogy meg kinéz, hát komolyan mondom, mintha valami halloween partiba készülne.
Első ránézésre is potenciális rablónak tűnik, nem vevőnek, és nem elég, hogy kocsit kell szereznie, nem, még telefont is. A havat rugdosom jókedvemben, és beszélgetni sincs kedvem, de ő csak mondja, mert nehogy már kussban tudjunk közlekedni. Neki is nyűg, nekem is, hát akkor meg? Mindegy, most aszonták a nagyok, hogy ez valami parancs, mint a seregben. Oké, majd bevonulok, ha kedvem tartja, fater bonyolult hozzátartozója az a Victor úgy is bejáratos oda.
Felsóhajtok az égre pillantva, még oda sem értünk, máris unom az egészet, mikor ez a Hook kapitány megszólal a fejemben, és elcsodálkozom. Nézte a meccset?
~Nem nagy durranás? Tudod te, hány farkas hokizik? Majdnem az egész csapat belőlünk áll, ja de tényleg nem az, én élvezem. Fater? Asszem azért örült neki, de nekiadtam az érmemet.
Egyelőre nem foglalkozom semmivel sem, csak azzal, hogy imádom a hokit, és fejlődni akarok, meg rekordot dönteni. a bunyók pedig... azok a kedvenceim.
~Áruld már el, miért pont ma kell neked telefont meg kocsit venni? Nem ért volna rá ünnepek után? Na jó, milyen kütyüt akarsz? Kurva okos telót, vagy nem? De ahogy rád nézek, már bocs, szerintem jobban jársz a karórával, már van olyan, amibe be van építve, és ha így szétkapnak, akkor nem kell még azt is keresgetni. Kocsi? Extra cucc, vagy normál hegyi, sétakocsi, egyéb?
Legalább tudnám, mit szeretne, nem mintha bíznék abban, hogy így valaki kiszolgál minket, nekem is törött még a karom, de azért ezerszer jobb képű vagyok, mint ez a hím itt mellettem.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Csüt. Dec. 25, 2014 3:19 am

Az bizony tény, ha így beállítanék egy férfi szépségversenyre, nem én kapnám a Mr. PlayBoy címet. Nem is vagyok túlzottan most oda a tükörképemért, de ez van. Ez egy test csupán, egy burok, majd összeforr, majd begyógyul. Feleletére csak bólintok. Nem tudtam, hogy ilyen sokan versenyeznek. Mármint, a küzdő versenyeknél persze, de ha úgy vesszük, sokkal nagyobb előnnyel kezd minden egyes Vérfarkas, mint a halandók. Ettől függetlenül mégis igen nagy kihívásnak hangzik, pláne, ha Farkasok gyarapítják az ellenfelek sorait is. Másrészt pedig azért akkor az apja büszke lehet rá.
~ Gondolom a karod is ott sérült meg.
Szavaiból kiérzem, hogy neki sincs nagy kedve ehhez a szaros shoppingoláshoz, de csessze meg, nem én kértem ezt. Nekem is jobb dolgom lenne, feküdni, aludni, és gyógyulni. Keserűen felröhögök, ami valami beteges horkantásnak hangozhat a törött állkapcsomon keresztül.
~ Mert Castor parancsba adta, hogy kocsit, meg telefont kell vennem, azért. Még idén. Nekem nyolc, milyen kütyü, csak lehessen rajta telefonálni. Utálom ezeket a technikai szarokat, laptop is csak a munkám miatt van. De tudod mit, ezt rád bízom, te fiatal vagy, biztos tisztában vagy a mai trenddel. Tudjanak hívni, és én is tudjak hívni, az a lényeg.
Szegény Patrol, felrobbant azon a telepen... Tovább sétálunk, s közben Bestiám energiái körbe pásztázzák az utcát, a környezetet, mindent magába szippant, amit csak lehet.
~ Kocsit azt meg bízd csak rám. - egy rövidke, vicsort sikerül produkálnom, mikor vigyorogni próbálok. ~ A másik munkám miatt jó nagy kocsira van szükségem, de ha szereted az autókat, ez tetszeni fog neked. Amúgy meg nem értem, mit nyafogsz? Jobb dolgod lenne? Vagy inkább fát díszítenél a Hotel aulájában? A legtöbb kölyköt ma azzal bízta meg Castor, szóval még örülhetsz is, hogy inkább eljöttél velem.
Megállunk végül a telefonos bolt előtt, majd megpaskolom a gyerek vállát.
~ Na, befelé, én se akarom sokáig elhúzni. Meg kíváncsi vagyok az eladó pofájára, mikor meglát minket.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Csüt. Dec. 25, 2014 4:16 pm

Az igazat megvallva fogalmam sincs, hogy az öregem mennyire büszke, sosem kérdeztem, de szemmel láthatólag örült az eredménynek, és a meccs is tetszett neki. Az már kevésbé, hogy az amcsikkal meggyepáltuk egymást, de azt sem ott a jégen, akkor még csak kicsiben toltuk, pár kiállítással megúsztuk.
~Öööö... nem éppen, ez frissebb, de a hokiban előfordul az ilyesmi.
Vigyorogva nézek a hímre, de azért fatert sem mószerolom be, mert ő vágta haza a karomat, mikor beköszöntem neki, viszont nem baj, ha azt hiszik, meccsen szereztem hadi sérülést.
Szétnézve a placcon elmebeteg az, aki ilyenkor nyitva van, de mégis akad, mert jó érzékkel tartunk egy mobilos felé. Jaj de jó nekem, most jön az órás válogatás, én pedig le fogok petézni. Nem elég, hogy így is minden bajom van, de amikor elhangzik az idén szó, na arra felkapom a vizet.
~Az idén? Arra még van egy hét, és neked meg most jut eszedbe, hogy beszerezz mindent? Öregem, te nem vagy ép. Ahelyett hogy otthon zabálnád vagy szívnád szívószállal a kaját, ehelyett a városban bóklászol velem, mert neked éppen ma, éppen most kell mindent megoldanod. Te most szórakozol velem, ugye? Mondd, hogy ez vicc, és mindjárt visszafordulunk.
Rosszul hallok, álmodok, fel fogok ébredni, és egy szép nagy torta vár, nem pedig a hó és a város forgataga, díszkivilágítása. Behunyom a szemem, nem foglalkozva azzal, hogy esetleg nekimegyek valaminek,erősen reménykedek abban, hogy nekem van igazam, és ez csak egy rémálom. De nem.
~Ennyi? Tudj hívni, meg téged, vagyis semmi extra? Oké. Mi a melód? Hullaszállító? Platós vagy fedett? Összkerekes, vagy sem? Napfénytetős, vagy teljesen zárt? Brenyás vagy dízel? Utóbbit nem javaslom ide, azzal gebasz van télen. Igen, sokkal jobb dolgom lenne, a saját szülinapommal lennék elfoglalva. Fát díszíteni? Én? Rádobom az ütőm és kész. Annyian meg amúgy sem férünk hozzá.
Micsoda kérdés, csak én lehetek olyan marha, hogy bébiszitterkedek itt Hook mellett, csoda, hogy járókeretet nem hozott, vagy tolószéket, akkor legalább kipróbálhatnám, mi a terhelhetősége. Castor mit hagyott meg, na azt nem tudom, szelektív lehetett a hallásom, de anyám se szerette ha segítettem neki ilyesmiben, mert több kárt okoztam, mint hasznot.
Szerintem a díszek elrendezése akkor jó, ha nem tervezzük meg, hová kerül, vagyis az ütőmmel vágtam fel mindet... legtöbbször a falra.
~Bevágja az ajtót és kiteszi a zárva táblát, aztán nyom egy pánikgombot.
A kirakatra meredek, ha rajtam múlna, két ilyen alakra, főleg Hook-ra simán ráhívnám a zsernyákokat. Hatalmasat sóhajtva lépek az üzletbe, legyünk már túl rajta, legyen egy telefonja, aztán húzzunk haza. Ja, nem, kocsit venni.
-Jó napot! Olyan telefont keresek, ami vízálló, ütésálló, porálló, kártyafüggetlen, nem merül le két nap alatt az akksija, nem fagy le a szervere, van benne GPS, ami automatikusan frissíti magát a változásokhoz, quad core-os, két simes, plusz bővíthető memóriás, és lehetőleg az alapmemóriája ne legyen alacsony fos... izé... kevés, kicsi. Kb. ilyen Cat, vagy Bee x tipusúra gondolnék, vagy Samsungra. Mondjuk lehet, jobban járnánk egy okos órával, aminek automatice rugalmas a szíja, és nem szakad el, tehát ultrabutál. Ja, a kezelése meg egyszerű, mert... nem akarok vele bajlódni.
Szegény eladó, hát én rázúdítottam mindent egyszerre, de Hook-ból kiindulva jobb ha nem bonyolult szerkezetet kérek. Van igényem rendesen, de hogy nekem miért szükséges a rugalmas óraszíj? Magánügy.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Csüt. Dec. 25, 2014 9:00 pm

Próbálok nem a tagjaimat zsibbasztó fájdalomra koncentrálni, ezért jobb az, hogy beszélgetünk, számunkra teljesen hétköznapinak számító dolgokról. Nézem a vigyorát, s még egy mosoly féle is kitelik tőlem. Nem igazán értek a hokihoz, mindenesetre a sportot követni szeretem, ahogy pl. szeretek nézni tv-t, vagy hallgatni rádiót. Ilyen gyógyulós állapotok folyamán meg aztán kénytelen a Farkas ezekből némi hírmorzsát szerezni a világról. Az olimpia meg egy jó kis erő megmérettetés. Ezek szerint meg akkor nem kevés Farkas is részt vesz rajta, így nem is csoda, ha egy kéztöréssel "megúszta" a kölyök. Jó, mondjuk nem is várom, hogy egyszer bemondják a rádióban, az olimpiai játékok megszakadtak, mert az egyik úszó kitépte egyik ellenfele nyelőcsövét a medencében. Bár ki tudja?
A felháborodására csak jó ízűen felnevetnék, ha képes lennék rá, de ehelyett csak a hullámaimból érezheti, hogy sikerült jókedvre derítenie.
~ Hidd el kölyök, én is vártam volna vele, és szívesebben aludnék, meg enném a szívószálas kaját. De ezt dobta a gép, Castornak elő kell állnom a cuccokkal, még ma. Amúgy meg engem különösebben nem érint az ünnep, szóval nekem aztán papolhatsz arról, hogy pont ma. De ha nem rinyálsz, annál hamarabb végzünk, visszafelé meg úgyis neked kell vezetned a kocsit, szóval egy rossz szavad nem lehet!
Aztán sorolja itt nekem a legextrémebb dolgokat a kocsiról, mire csak megveregetem a vállát.
~ Nyugavér Mr. Auto Meister. Már meghozták a kocsit, meg van rendelve. Személyre szabottan szállítják nekem. (Ennyi sz betűt, a rosseb) Csak a papírok miatt személyesen kell a szalonba mennem érte. Tudod a pénz sok mindent megold, bár úgy hiszem, ezt te is tapasztaltad már.
A születésnapját említi, s erre persze megértem, miért ilyen kis nyűggombóc szerencsétlen kölyök.
~ Tudod mit? Ha gondolod, haza felé beugorhatunk valahová, hogy ajándékot válassz, enni, inni, vagy valami kis apróságot. Mit szólsz? Legyen már valami jó is abban, hogy ki kellett kísérned az Omegát. - semmi rossz szándék nincs bennem. Nem hiába voltam Californiában Mentor, értek a kölykök nyelvén, csak az kell, hogy ők is értsék az enyémet. Igaz, hogy rohadtul fáradt vagyok, de ez a csípős hideg azért megteszi a hatását.
~ Hát ha téged meglát, akkor biztosan. - nézek rá vidáman, aztán már lépünk is be az üzletbe. Én megállok az egyik kiállító pult mellett, nézelődök a sok ketyere közt, és hallgatom az előadását. Hát a felét rohadtul nem vágom, fogalmam sincs róla mit keres, de valami azt súgja, az eladó ábrázatából legalábbis, hogy ő se biztos a dolgában. Mindegy, majd előállnak vele, aztán rábólintok, és kész. Hallom, ahogy az eladó előveszi a cuccokat, meg hátra is megy a raktár részbe, s onnan hozza elő a választékot. Közben néha érzem magamon a tekintetét, hát ja, nem gyakran látni kalóz szemű fazonokat mászkálni errefelé tél derekán. Közben azt nézem, milyen laposakká váltak ezek a ketyerék, és milyen baszom nagy képernyőjük lett. Mintha áthajtott volna valaki rajtuk úthengerrel. A srác mellé lépek, s vizsgálgatni kezdem az elénk kitett választékot.
~ Na, melyik legyen? - kérdezem elméjében, ahogy arcára pillantok.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Csüt. Dec. 25, 2014 10:43 pm

Eddig sem volt túl nagy kedvem a mászkáláshoz, de amikor még az is kiderül, hogy erre lenne még egy hét, na az totálisan kiborít. Miért nem várhatott ez hétfőig? Miért kell pont ma, pont most, és pont nekem? Minden összeesküdött ellenem, tuti, erre már nem tudok mit mondani. A város kellős közepén vagyunk, ez az egyedüli oka annak, hogy nem akadok ki látványosan, és nem rendezek jelenetet, inkább magamban dohogok, és a hím fejébe. Persze ha határidő van, az megint más.
~Jaaa, le is kell jelentkezned? kezdhetted volna ezzel is, hogy te barom kölyök, két óra múlva jelenés van verdával és telefonnal Castornál. Téged nem érint, engem meg igen, mert szeretem ezt a napot, egyszer van egy évben. Nekem? Vezetni? Öregem, nekem el van törve a karom. Szerinted hogyan fogok vezetni? Kötélre kötöm és húzom magam után veled együtt?
Mik vannak, leadni mindent, bemutatni, ez állati, bár tök érthető, hogy az alfát érdekli, mit szerzett be a muksó. Hook-ot nem érinti ez a nap, de engem túlságosan is, és akár tetszik, akár nem, szerzek egy picike kis tortát, és rávágok egy szem gyertyát, ahogy szoktam.
Már épp felsóhajtanék, hogy nem tart sokáig ez az egész, mire a hím kinyögi, hogy én fogok vezetni. Ezen már röhögnöm kell. Ő félholt, én félkezes, de ha kell, úgy is elfurikázok a verdával, nem gond.
~Ne mááá, az a legjobb része, kiválasztani, de így, hogy megvan... milyen lesz? Tép rendesen? Be kell járatni, nehogy ellustuljon és ilyesmi, meg tudni, hogy veszi a kanyarokat, hogyan driftel, gyorsul. Tetszik. Aha, meg.
Már kezdtem felvillanyozódni, hogy van értelme annak, itt vagyok, és kiderül nincs, már minden le van zsírozva. Puff neki, sebaj, nem érdekel, legalább vezethetek. Ugye nem jogsival megy az autó? Mert olyanom még nincs, de már túl vagyok a Kresz nevezetű förmedvényen.
~Kösz, de csak egy pici apró tortát akarok beszerezni, mindig azt szoktam, aztán így ennyi... de azért kösz.
A korcsolyámat már sikerült megvennem Chicagoban, azaz megcsináltatnom, igaz, az a hokihoz kell, ajándékozni meg nem nagyon szoktam, anyámmal is mindig kimaradt. Ez van. Tavaly kaptam először ilyesmit, meg is lepett a dolog, és hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a helyzettel. Örültem, csak hát na.
Vigyorgok a megjegyzésen, biztos miattam fog pánikolni az ipse, hogyne. Megijedni nincs ideje, azonnal letámadom azzal, mi kell nekünk. Ahogy kihozza a kínálatot, azonnal mutatom Hook-nak.
-Köszönöjük. Na, a Cat az annyiban jó, hogy elméletileg ha pofára ejted sem fog bekrepálni a kijelzője. Azt nem mondom, hogy zseniális képeket tudsz vele készíteni, de arra, amire neked kell, arra jó. Vagy itt van hasonló kinézettel ez a Bee X, ez is annyit tud, mint a másik. Ha nem akarsz érintőképernyőset, hanem sima nyomógombosat, akkor ennek a típusnak van olyanja is, ez ugyancsak Bee X, és nem kell taperolnod. Ha okos órát akarsz, akkor ezt javaslom, itt. Samsung termék, na ezen beszélhetsz is, ha nem éred el a telódat, szóval ez halál jó, többhöz is tudod kapcsolni. Ha belefér a keretbe, akkor én azt mondom, ezt a párosítást ne hagyd ki.
Szegény eladó néz ránk bután, mert Hook egy szót sem szólt eddig, én meg mindent felsorolok neki azonnal. Én ha gondolkodnék egy kettőt szereznék be, a szíjat megoldjuk, mert ha gáz van, akkor nem szakad le esetleges átalakuláskor sem, és onnan is tud szólni, ha segítség kell. Vadászni nem megyünk telefonnal, igaz, az órával járó farkas sem éppen jobb látvány.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Pént. Jan. 02, 2015 10:27 pm

~ Minek dorgáljalak le, nézem, ahogy itt füstölögsz, nekem az bőven elég. - kuncogok magamban, s az ő elméjében. Legalább nem valami komor Testőrt osztottak be mellém, akivel csak némán végigbattyogjuk az egészet, vagy egy Falka mániás, hierarchia őrült taggal, akinek hallgathatnám a véget nem érő kioktatásait, mennyire nem vagyok Falkába való.
~ Csak nyugi, kölyökként ezt is meg kell tanulnod. Meg fogod oldani. Legalábbis kénytelen leszel megoldani. - mosolygok. Igaz, nem vall rám, de végül is csak egy tárgy, egy kocsi. Minden eshetőség megfordul a fejemben, baj esetére, de azért kiérzem belőle azt a kis izgatottságot, hogy nem hagyja hidegen az autó vezetésének lehetősége. Én meg most, bevallom férfiasan, kurvára lusta vagyok volán mögé ülni, és ha már itt egy sofőr, még ha félkarú is, mutassa meg, mit tud. Ha elbassza, akkor max nem ültetem többé a vezető ülésbe, és kész.
~ Bejáratjuk, ne félj. Hát remélem, hogy jót hoznak, mert ha nem, akkor fölfaljuk őket. Azt nem mondom, hogy forma-1es versenyen nyerne, de nekem nem is ez a fontos. Ereje lesz, az biztos. Driftelni nem hiszem, hogy fogsz vele, bár ki tudja... Ha sikerül neked, akkor gratulálok! Ki kell próbálni.
~ Ugyan, ez a minimum. Hiába vagy kölyök, mégiscsak a születésnapod. Csak a nagy driftelések közepette sikerüljön megállnunk a cukrászdánál.
Nézem a cuccokat, amiket mutogat nekem a kölyök. Még be is kapcsolja nekem, mutogatja, mi, mit tud, én meg csak szemlélődve nézem a dolgokat.
~ Legyen akkor egy telefon, meg egy óra. - rohadtul nem vagyok oda a tudatért, hogy máris két ilyen szarral leszek bővebb, de muszáj. ~ Rád bízom, melyik telefon. Majd kitanulom a használatukat. Viszont neked kell valami? - nézek rá, s ha bármilyen készülék kell, vagy esetleg egy ilyen óra, hát akkor csak rajta. ~ Csomagoltassuk be őket, aztán menjünk is tovább.
Ha közben kiválasztotta a készülékeket, mind magának, mind nekem, s a pulton landolnak egy szatyorban, nyújtom is a készpénzt az ürgének. Gyors vásárlás, nem szeretek totojázni. Meg aztán, vár az új autóm!

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szomb. Jan. 03, 2015 12:56 am

~Gondolom nagyon vicces kívülről nézve, és lehet, pár száz év múlva már én is szórakozok az ilyesmin, de most még nem.
Örülök neki, hogy szórakoztatom a hímet, legalább neki az a dohogásom, hallelujah, de ha nem baj, akkor én most nem fogok vigyorogni. Vagy mégis, mert azért csak sikerül, nem megy nekem ez a morcos pofa, kivéve amikor faternak estem neki. Kölyökként megtanulni törött testrésszel autót vezetni, hát álmaim netovábbja. ha nagyfater vagy Jared anno azt mondja, ezt is tudnom kell, kiröhögöm, és most is marha viccesnek találom az ötletet.
~Az jó, ezt eddig senki nem mondta, majd rákötöm a kormányra és rángatom.
Annyira nem vészes a helyzet, de alig pár napja reszeltek a karomnak, nem esik jól a mozgatása, de ha arról van szó, hogy kipróbálhatok egy verdát úgy, hogy nem ellopom, majd hülye lennék kihagyni az alkalmat. Erről jut eszembe.
~Te, épségben kell azt a kocsit leszállítani, vagy gebasz van, ha sérül? Semmit nem ígérhetek.
Jobb ezt már most tisztázni, nincs kedvem még azért is kapni, mert esetleg totálkárosra töröm a verdát. Nem szándékozom, de na, benne van az is a levegőben, hogy sikerül.
~Ahogy elnézlek, lehet, neked se kéne több balhéba keveredned, de akkor meg jó embert tettek melléd, mert a baj engem mindig megtalál. Mint a mágnes, vonzom.
A kipróbálásban benne vagyok, de ha meg felaprítjuk a fél várost, akkor nem csak magamat vágom haza, hanem ezt a hímet is. Valaki nagyon elverte, nagyon de nagyon, ránézek és nekem fáj, de nem kérdezek, az is lehet, ugyanolyan bajtaláló, mint én.
-Kösz, fékezni tudok, nem két éve vezetek, igaz, jogsim az még folyamatban.
Puff neki, mert ezt is közölnöm kell, naná, ha megállít egy zsernyák, akkor cseszhetem, tényleg nincs papírom. A boltban meg nem éppen a kocsi érdekel, leadom az igényeket, aztán tanácsot adok a hímnek. A választás megvan, így közlöm is az eladóval.
-Akkor ez a telefon lesz és az óra. Plusz szíjat kérünk hozzá, köszönjük.
Amíg csomagolnak, addig nézelődök, na meg Natannel pofázok egy sort.
~Köszi, nem, van telóm.
A fizetést megvárom, nehogy azt higgyék, meg akarunk pattanni a szajréval, aztán máris kifelé tartok egy tömör köszönés és köszönöm után, hogy mehessünk a kocsiért. Nem is értem miért vagyok izgatottabb máris.
~Hol a verda?

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Pént. Jan. 16, 2015 10:34 pm

Összekócolom a gyerek amúgy se túl rendezett frizuráját, és így már kezd egy kis punk beütése is lenni, bár nem hiszem, hogy túlzottan adna a mai trendekre, engem meg amúgy se izgatna, csak még inkább kiröhögném, ha a haja miatt sikonyálni kezdene. Bár ez utóbbit nehezen képzelem el a kölyökről. De legalább már ő is vigyorog. Viszont a kérdése meglep, s némi fájdalmas állkapocs ropogás hangzik felőlem, nem mintha szánt szándékkal tenném, de helyre kell kissé raknom a csontot.
~ Őszintén szólva, működjön, az hogy behorpad, meg ilyenek, nem számít csak működjön még egy jó ideig. Ha kiállja a te terhelő tesztedet, akkor egy jó autó.
Bár lehet, hogy most túlbuzgóan szóltam, ráadásul fogalmam sincs, hogy a srác hogy járatja be a kocsikat, sőt az is lehet, hogy estére nem a Hotel parkolójába, hanem a bontó telepre kerül a verda, nem baj, azért csak szépen nyugodtan menünk tovább, és vigyorogjunk, mint a tejbetök.
~ Hát, majd előbb vagy utóbb csak megtanuljuk elkerülni a bajt, nem igaz Noah? Vagy ha mást nem, majd a Falka megtanít rá bennünket.
Oh, hát igen. A mindenre készséges, csodálatos Falka. Nem haragszom rájuk, szó se róla. Tették, amit tenniük kellett. Volt, aki élvezte. Volt, aki nem. Ennyi. A természetben sincs lelkizés az ilyesmin. Tanulunk belőle, aztán jól van.
~ Nincs jogsid... - ez nem visszakérdezés, csak amolyan hangos gondolkodás részemről mentálisan.
~ Ha tudsz vezetni, akkor mi a probléma? Én nem vagyok zsaru, hogy az okmányaidat lifegtesd előttem, szondát se fogok a torkodba dugni. Csak vigyél a Hotelhez a kocsival, aztán csók mindenkinek.
Míg az eladó szöszmötöl, szemeim végigmérik a fiút, de közli, nem kér semmit. Hát jól van, ha nem, hát nem. Akkor csak torta dobálás lesz. Hmmm... Tényleg, ha már a kocsimat így össze akarja törni, a telefonomat miért nem? Azt nem sajnálnám annyira. Némán, ahogy bejöttem, úgy megyek ki, a szabad levegő hidege finoman imít végig újra rajtunk. Jobb, mint a bolti műanyag szag, mely a ketyerékből árad. Érzem rajta az izgatottságot, s mosoly szalad fel szám sarkára.
~ Két ház tömb, és ott lesz a szalon. S ahol a szalon, ott lesz az autó. - mutatok az utca további irányába kacsintva, és látni is az autómárkás zászlókat az út szélén lobogni, meg a nagyobb épület kilógó, áramvonalas tetejét. Elindulunk, s nem is kell 5 perc, az épület teljes pompájában előttünk, belátni a hatalmas üvegeken át, s látni a szebbnél szebb modelleket. Van itt Jeep, Honda, Mercedes, BMW, Mustang, meg a jó ég tudja még. A szalonba belépve egy öltönyös fazon mosolyt (erőltetve magára) lép oda hozzánk, de mielőtt még a seggnyalásba kezdene, a kabátzsebemből elő is veszem a papírt, és a kezébe nyomom. Természetesen azonnal felcsillan a szeme, s el is szalad a szükséges okmányokért, no meg a kulcsért.
~ Nézz körül, mi tetszik? - fordulok a kölyök felé, amíg várunk, bár itt épp most a limuzinokon kívül csak az ilyen "hobby" terepjárók vannak kinn, amik nagyjából szart se érnek terepen. A szalonban egy házaspár nézelődik még az egyik autót vizsgálják, meg a recepción pötyög egy hölgy, azon kívül senki rajtunk kívül.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Vas. Jan. 18, 2015 5:21 pm

Az összekócolásért nem vagyok oda, akkor sem, ha a sérómnak tök mindegy, de nem vagyok már 5 éves kiskölyök, akiknek az idős nőstények csipkedik a pofikáját, ezért felmordulok, amikor a hím ezt megteszi. A ropogást fel sem veszem, ahogy ez a szerencsétlen kinéz itt mellettem, az is csoda, hogy nem hajítottak ki minket az üzletből, bár talán még belefér valami idióta halloween-i jelmeznek.
A verda érdekel, az, hogy hol van, mit tud, mit nem, mire jó és mire nem.
~Ennyi? Ha hazavágom sem számít, csak guruljon? Érdekes felfogás, akkor vigyük roncsderbire.
Korszakalkotó ötleteim vannak, de ott legalább az kiderül, mennyire strapabíró a kicsike. Castor arcát elképzelem, amikor majd begurulunk a parkolóba, nyikorogva, zörögve, hörögve, és büszke vigyorral jelentjük be, megjött az autó. Szerintem nem lenne leragadtatva a látványtól, és akkor nekünk reszeltek is.
~Haggyááá má ezekkel a nagy dumákkal. Ki tanít meg mire? Azzal hogy minden nap agyon vernek, mit érnek el? Vagy beledöglesz, vagy azért is lázadsz... valamivel.
Én így működök, aztán hogy Natan hogyan, azt én nem tudom, de engem minél inkább csesztetnek és törnek darabokra, annál inkább bedacolok. Maximum nem élem meg a 100 évet sem.
~Nincsen, mégis honnan lenne, nem értem rá ilyen hülyeségre. Úgy nézek ki, mint aki okiratot hamisít, vagy vesz egyet a piacon? Á, én nem. Most tanultam a kreszt, te apám, ekkora hülyeséget. Idióta táblák, sebességkorlátozás, az, hogyne.
Morgok egy sort, mert így van kedvem. Nincs papírom, de tudok vezetni, az nem elég? Soha nem okoztam balesetet, míg sok hülye a jogsijával igen.
~Azt tudok, azzal nincsen gond. Egy verdát sem törtem meg eddig. Oké.
Büszkén húzom ki magam, más már leamortizált ebben a korban egy csomó autót, vagy törte totálra, én meg nem. Mi ez, ha nem csúcs? Megvárom, míg az eladó becsomagol mindent, Natan fizet, aztán húzok is kifelé a boltból. Kíváncsi vagyok, milyen verdát kell leszállítanom hímestől, mit választott ki.
~Csúcs, akkor húzzunk,
Szinte rohanni kezdek a szalon felé, érdekes módon már nem olyan kedvetlenül battyogok, mint tettem eddig. Majd megvárom az öreget, ha odaér, addig én nézelődök, és reménykedek, hogy valami szuper sportverda kiszemelt.
A mustang jól fest, bár nem az igazi, így reménykedem abban, hogy bent már mást látok, valami autócsodát. Nem foglalkozom az ipsével, míg a hím rendezi a papírokat, kedvetlenül húzom el a számat.
~Mondd, hogy nem ezek közül választottál, mondd, hogy valami félreértés van, és ide csak leszállították a rendelést.
Csalódás a szalon, ezek itt lószarra sem jók, a nézelődő öregekre pillantok... na nekik igen. Beülnek, 20-szal városnéznek, és nekihajtanak egy villanyoszlopnak. Kb. így képzelem el. Az egyetlen amiben reménykedek, a fazon, akik ragyogó arccal rohant el... csak nem hoz valami nullát.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szer. Jan. 28, 2015 3:02 am

Az idős párocskából a hölgy végigmér mindkettőnket, majd valamit oda súg a férjének, azzal inkább távolabb is sétálnak. Nem vagyok hülye, egyrészt kiváló a hallásom, másrészt pedig hát... ja, nem mi vagyunk az "álom vevő"-ről alkotott kép a kölyökkel.
~ Azért ha lehet, hagyj valamit a melóra a kocsiból. Nem csak az Alfa miatt veszem. Minden esetre ez a roncs derbi nem rossz ötlet, csak ne új autóval.
Persze, nem vagyok én semmi rossznak elrontója, de azért a kocsi megkönnyíti a munkát, pláne onnan az erdőből. Persze, Farkasként gyorsabb, és erősebb vagyok, de nem hiszem, hogy a vevőim túlzottan rajonganának egy kardokkal, üllővel, meg kalapácsokkal rohangáló Farkasnak az udvaraikon.
~ Valamit érhet, még ha nem is sokat. Annyit biztosan, hogy megismered a társaid. Sose voltam az angol tea délutánok híve. - elvigyorodok, majd oda lépek az egyik sport kocsi mellé, majd neki dőlve nézem Noah arcát. Mindenesetre a kölyök viselkedése eszembe juttat egy régebbi kölyköt Californiából. Ő is ilyen pukkancs volt, lázadt, amikor csak tehette, bár nála a büszkeség és a dölyfösség is párosult a dominanciával. Mulattatott, mikor szimplán ott hagyott az utcán, még ha nem is szándékosan, hogy a szalonhoz érjen. Azért olyan marha sokat nem kellett rám várnia, de tény, ebben az állapotomban nem mennék el maratont futni.
~ Hé, nyugalom! Ki tudja? Lehet faterod intézett egyet, vagy valaki másét használod, esetleg nyomtattál valahol. Nem tudhatom. - nevetek fel újra. Nem nagy kunszt ma már az okirat hamisítás. Pláne nem a magunk fajtának. A kölyök utolsó mondataira viszont valami nevetés féleség tör fel törött állkapcsom mélyéről.
~ Noah, semmi vész. Mondom, ide csak jön az áru. Nézd csak! - bökök fejemmel a háta mögé, s a fogadó pasasunk jön, kezében lóbálva a kulcsot, s nagy gesztikulálások közepette mutogat, hogy kövessük. Sóhajtva lököm el magam a támasztó kocsitól, és megyek a kölyök mellett. A szalon másik ajtaja, mely a szabad térre nyílik, egy hatalmas belső udvarra vezet. Itt is sokféle autó parkol, ám minket egy fedett részhez vezet, ahol a legtöbb autó lepellel van letakarva. Végül az egyik legnagyobb lepel mellett áll meg, s egy könnyed mozdulattal húzza le a kocsi motorháztetejéről, s szélvédőjéről az őt takaró anyagot. Egy Nissan Navara tárul szemünk elé, s a fazon azt ecseteli, mi minden extrával van felszerelve. Persze itt most nem a kondiról, meg a többi faszságról beszélünk, hanem a egyedi henger fejekről, a kenésről, a lengéscsillapítóról és más motor beállításokról, amit szigorúan én kértem a beszállítóktól. A faszinak bizonyára lövése sincs, miről hablatyol, csak mondja a leckét. Én közben a motorháztetőhöz lépek, majd egy könnyed mozdulattal nyitom ki. A motor olyan patyolat tiszta, mint annak a rendje, s persze látom, hogy minden változtatást, amit kértem, azt elvégeztek rajtra. Jó, nem egy Bugatti motor, de az ereje az van annyi, állítom. Négy személyes, hátul meg hely a munka eszközöknek, fegyvereknek, hulláknak...
Az ipse, miután befejezte az előadást, kérdőn néz rám, én meg mosolyogva nyújtom felé a kezem. Ez az én kocsim. Értetlenül a némaságomra, elfogadja a kezem, kiteríti a motorháztetőre a papírokat, aláírom, s a kulcsot megkapva, dobom is Noah felé. Én nagy kényelmesen beülök az anyósülésre, de azért bekötöm magam a biztonság kedvéért. Eddig kényelmes. Tűnődve pillantok a hátsó részekre. Ha a kölyök beszállt, mosolyogva pillantok rá.
~ Na, kerítsünk valami cukrászdát, vegyünk neked egy tortát oké? - és ezzel hátra is dőlök kényelmesen.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szer. Jan. 28, 2015 7:13 pm

Most mi van? Még egy bárgyú vigyort is eleresztek az öregek felé, és akkor itt lefitymálva arrébb vonulnak? Már éppen azon vagyok, hogy utánuk lépek, álljunk már meg egy kicsit, hát nehogy már itt megjegyzést tegyenek ránk ismeretlenül, amikor inkább legyintek, de csak azért, mert Natan magyaráz.
~Hallottad, hallottad? Hát én mindjárt leverem őket, komcsi. Kimegyünk, elcsapom őket, vagy le, tutira. Jóvan, akkor nem csapok el semmit és senkit, de csak miattad.
Csakis azért, mert kell neki a verda, de felhúztak, na. Dekkolok a hím mellett, várom a szállítmányt, és nem tudom, mire számíthatok.
~Azt nem tudom, még nem tudom. Mi? Nekem nincs hamisított papírom, és ha csak nálad nincs, akkor reménykedj, nem futunk bele zsarukba.
Két lehetőség van, vagy nem okozunk zűrt, vagy autós üldözés lesz, több opció nincs. Fatertól mg nem kértem ilyesmit, de ha lehet, akkor majd felkeresem, hogy intézzünk már valamit, amíg nincs tök legális jogsi a kis mancsaimban.
Bár utálom az egészet, az a Kresz is csak azért érdekelt, hogy meg legyen a vizsga, a vezetéssel nincs gondom, csak utálom a táblákat. Mit érek én el ilyen bekarikázott 60-asokkal?
Nagyon kétségbeesett fejet vághatok a kérdésem után, mert Natan röhögni kezd rajtam, és tényleg tartok attól hogy valami nyugdíjas autó érkezik, ami arra jó, hogy mutogassa valaki az elért egzisztenciát.
~Tuti?
Gyanakszom, én már nem tudom, itt milyen kocsikkal foglalkoznak, és minden átfut a fejemben, míg tényleg el nem indulunk az ipse után, és elő nem kerül a Nissan. Azért kicsit megnyugszom, egy fokkal jobb, mint amire számítottam.
Amíg a fickó magyaráz, körbejárom, alálesek, és már a motortér is érdekel, de kérdezek is. Mindent megnézek, bika van benne, kérdés, mekkora?
-Oké, lengéscsillapító milyen? meg van erősítve, vagy a tipikus városi futásra van?
Ezzel nem fogunk hegyeket hódítani, a platója miatt ez lehetetlen, szállításra alkalmas, de igazi furikázásra, hajtásra nem alkalmas. Nem szórakozok, alig várom, hogy menjünk végre, nem érdekelnek semmiféle papírok, menjünk már.
Fellélegzek, amikor Natan már az autó felé tart, hát elköszönök, és ezerrel ugrok be a vezetőülésre. A friss szag azonnal megcsap, tüsszentek is egyet, ehhez nem vagyok hozzászokva.
~Komolyan? Komcsi veszünk egy picit?
Elvigyorodok, annyira örülök neki, hogy nagyon, nincsenek nagy igényeim, de tényleg jól esik, hogy a hím nem csak viccelt az előbb. beteszem a kulcsot, indítok, és ezerrel tolatok ki, hogy utána kipróbálva a kéziféket, irányba állítsam a verdát. Rátaposok a gázra, nézzük mit tud ez a gép.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Hétf. Feb. 02, 2015 10:06 pm

Újból nevethetnékem támad, hát ez a kölyök kész. Domináns ugrabugri, de ez jelen pillanatban még nem a fennhéjázó, lenéző fajta, hanem a kölykök vehemenciáját tükröző. És ilyenkor igencsak szórakoztatóak.
~ Felőlem mehetsz, lecsaphatod őket, de ha balhét kavarsz, akkor itt hagylak. - vonom meg a vállamat vigyorogva. A halandók hülyesége nem érdekel, had mondják. Mondjuk persze az én vérmérsékletem egész nyugis, ezért se izgatom magam az öregeken, de a kölyök reakciója mulattat. A kocsihoz érünk végre, és szemem sarkából azt figyelem, hogy áll a kocsihoz a kölyök, bár azért észreveszem, ahogy fellélegzik a verda láttán. Átvizsgálja, motort is megnézi, alá fekszik, szóval ahogy sejtettem, ő se ma kezdte a kocsikkal való randevúzást.
Csak mosolyogva ülök be új autómba. A friss, új szag nekem is csiklandozza a szaglásom, amikor azonban a kölyök tüsszent, megveregetem a vállát.
~ Meg van erősítve. Ha speckó lenne a kaszni, talán még Dakar rallira is nevezhetnénk. De egyenlőre csak jussunk egy egy cukrászdáig. - vigyorgok, naná, miért ne tenném, s a műszarfalra vetek egy futó pillantást.
~ Persze, hogy veszünk. Néha még egy magam fajta is tarthatja a szavát, nem igaz? Meg aztán... Ünnepelni kell a születésnapot, meg a karácsonyt is egy kölyöknek. Taposs bele! - vetek rá egy vigyort, s ezennel rá is bízom magam a tudományára.
Úgy veszi be a gépet, mintha mindig is ezt vezette volna. Hiába számít nagynak az autó, könnyedén tolat, és már nyomja is neki ezerrel. Az eddigi kételyeim, már ha voltak bennem, el is szálltak. Mellkasom előtt összefonom a karjaimat, s mosolyogva figyelem, hol az utat, hol a kocsit, hol a kölyköt, hogy vezet. Egy balhéban elkél az ilyen ügyesség, pláne menekülésnél. Vagy ki tudja, bank rablásnál...
Szépen, ívesen veszi a kanyarokat, néha ránk dudálnak, vagy kiáltoznak a gyalogosok, én azonban csak nyugodtan ülök, szemem se rebben. Élvezem az új autómat, meg hogy van egy saját sofőrőm. A cukrászda kis idő múlva felbukkan az út szélén, jó széles parkolóval.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Vas. Feb. 15, 2015 7:15 pm

Bennem van a hév, hát de na, most nem? Tök normális bájvigyorom volt, és akkor megjegyzést kapok. Hálátlan táplálékok, bár nem szeretem őket, mert túl rágósak. Hirtelen felkapom a fejem, ez most tényleg komoly?
~Képes lennél itt hagyni? Pont te, aki annyira balhés, mint én? Na szép, hát tudod? Itt hagyna a szarban, ezt nem hiszem el, ezt most komolyan nem hiszem el. Hős lehetne, megvédett, és akkor tessék, inkább behúzza a farkát a lábai közé, mert nehogy már beszálljon a balhéba, hát ne már.
Eddig az öregek miatt dohogtam, most meg a hím miatt, hozom a formám, megy ez nekem, biztos felnőtt vagyok, de tényleg csak papíron, mert ha kívülről nézném magam, hát na. Én is röhögnék. Mint egy hisztis picsa.
Izgatottan várom a kocsit, át is vizsgálom gyorsan, roncsot nem viszünk el, akkor sem, ha én teszem tönkre, abban a roncsderbiben is van lóvé, oda még mehetünk, de nem kéne felidegesíteni az Alfát.
Beszállok, tüsszentek a friss szagoktól, aztán döbbenten nézek Natanre.
~Dakarra? Ilyennel? Apám, te semmit nem értesz a verdákhoz. Az első dűnén ott maradnál, ahogy vagy, aztán áshatnál reggelig, de akkor is maximum eltemetnéd. Ezt ahhoz tökre át kell alakítani, de akkor már inkább vennél olyat, amivel kevesebb a meló.
Áldom az eget, hogy nincsenek komolyabb tervei ezzel a kocsival, mert akkor nagyon csúnyán befürdött volna.
~Kösz. Akkor... akkor indulás.
Én beletaposok, ahogy a csövön kifér, arra nem lehet panasz, hogy nem tesztelem le a kocsit rendesen. Dudálnak, mutogatnak, én meg vissza. Befértem, nem? Tanuljon meg vezetni, volt ott még 5 cm, akkor meg csend van, majd akkor lehet ordítozni, ha összetörtem valakit.
Ezerrel tartok a cukrászda felé, és driftelve parkolok le. Még jó, hogy nem magasabb a verda, különben felborulna, de bírta a kiképzést, és olyan tökéletesen állok a két vonal között, hogy öröm nézni. A törött karomat meg leszarom, majd elmúlik a fájdalom.
~Megérkeztünk uram. Köszönjük, hogy a szolgáltatásunkat választotta. Amennyiben hányingere van, vagy hányni akar, akkor vagy odakint tegye meg, vagy legalább az ablakot tekerje le.
Kiugrok a kocsiból, a kulcsot a hím kezébe nyomom, és elsprintelek a cukrászdába, hogy keressek egy szép, és picike tortát. Nincsenek nagy igényeim, tényleg nincsenek, csak egy olyan aprót szeretnék, ami emlékeztet arra, hogy tényleg szülinapom van.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Kedd Márc. 03, 2015 11:16 pm

Hiába fáj az állkapcsom már rendesen a a sok vigyorgástól, valami hörgő nevetés tör föl belőlem, ami külső szemnek eléggé betegül hangozhat, pláne, hogy szó el se hagyta a szánkat.
~ Ezt a tagot egy ujjpöccintéssel elintézed. Mit védjek rajtad, hokizol, balhézol, edzésnek nem árt. Majd ha náladnál erősebb súlycsoport marakodna veled, akkor persze, kihúzlak a szarból.
Az meg csak az én fejemben marad meg, hogy persze sose hagytam ott senkit, ha balhé volt. A kölyköt se hagynám itt, max a háttérben elüldögélek. Hogy hős lennék? Ezt azért kétlem, inkább jól nyakon vernének, hogy miért hagytam verekedni az amúgy is verekedős gyereket? Én meg csak vigyorognék, és megpaskolnám Noah fejét.
A Dakaros megjegyzésre csak mosolyogva vállat vonok. Nem mintha mostanában indulni akarnék a versenyen, és abban is biztos vagyok, hogy a kölyöknek igaza van, nem ezzel a kocsival. De nem is azért vettem ezt a gépet. Én elfurikázgatok itt vele Fairbanksben, szállítani, vinni a cuccost tökéletes. Meg néha ráijeszteni a gyalogosokra. Bár hallottam, hogy az Őslakosok köreiben tartanak utcai versenyeket, és nem is ritkán. Majd egyszer oda is el kéne lesni.
Apropó ijesztegetés. A kölyök jól veszi az elé állított feladatot, még így, fél karral is. Ellazulok az ülésemben, és csak élvezem a menetet. Érzékeim az autó munkájára hangolódnak, és Noah határozott hullámaira.
Emlékeztet régi önmagamra, de nem hagyom, hogy elsüllyedjek az emlékek tengerében. Az a luxus nem jár ki nekem. És nem is vágyok rá. A driftnek köszönhetően szépen parkolunk, mintha ezt az autót a cukrászda elé teremtették volna. No, az autó is, és Noah is jól vette az első akadályt. Ahogy megállunk, nevetés tör ki belőlem a kölyök üzenetére, s bár ő gyorsabban kipattan a kocsiból, én ráérősen csukom be a kocsi ajtaját magam mögött. Mosolyogva nézek utána, megpaskolom az autó motorháztetejét, utána bicegve lépek be a cukrászda bejáratán. Kis csengő jelzi, hogy valaki betoppant, s látom, a kölyök már a tortácskák pultjánál ácsorog, hogy kinézze születésnapi kedvencét. Odalépek mellé.
Nem vagyok túlzottan édes szájú, de el kell ismernem, itt minden szelet igencsak guszta, és kívánni való. Beállok a sorba végül, s a tárcámat előhúzom, hogy ne kelljen annyit várakoznunk, ha a kölyök választott.
~ Itt esszük, okés? - küldöm a kölyök felé, miközben némi pénzt veszek elő a tárcámból.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Vas. Aug. 09, 2015 11:00 am

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Pént. Okt. 16, 2015 3:19 pm

Bastien & Aiden

Nem lövök túlságosan mellé, ha azt mondom, tiszta idegbeteg lettem, ahogyan közelítettem a városhoz. Minden kis apróságon felhúztam magam, már akkor képes voltam ledudálni bárki fejét, ha nem tette ki az indexet, ha pedig valaki bevágott elém.. hát szinte szó szerint a kormányt püföltem. Fogalmam sincsen, mi ütött belém, hiszen a feleségem már jó ideje hátrahagytam - azaz ő hagyott hátra engem -, és bőven volt időm feldolgozni a traumát, amit okozott nekem. Talán az lehetett a baj, hogy már több napja nem engedtem ki a bundást és az ő érzései mételyezték meg az én alapjáraton nyugodt természetemet. Ez köztünk mindig is így működött, annyira nem meglepő dolog, én csak szimplán szerettem volna végre hazaérni. Legalábbis akkor még azt gondoltam, amikor Fairbanks felé száguldoztam. Azonban ahogyan egyre közelebb értem a városhoz, a határozottságom fokozatosan elpárolgott. Nem igazán akaródzott mégse visszatérni, találkozni az ismerősökkel és elmesélni nekik, mi is történt. Nem akartam megosztani senkivel sem a történteket, ahhoz pedig becsültem őket eléggé, hogy ne hazudjak a képükbe.
Akkor ugrott be az ötlet, amikor elhajtottam a Motel mellett; itt fogom meghúzni magam még pár napig. Addig a farkasom is kiereszthetem és legalább visszaszokok a fairbanksi levegőhöz, talán az segíteni fog, hogy ismét betegyem oda a lábam, a határon megszokom az ittlétet és utána nem lesz probléma. Legalábbis bízom benne. Nevetséges amúgy, hogy ilyen dolgokon parázok, de mit ad Isten, sajnos ez volt a helyzet, nem tudtam mit tenni vele, mint megbarátkozni vele.
Nem sokkal hajtottam túl a Motelen, a nem sokkal arrébb lévő, út menti kis boltba tértem be, hogy némi vacsorának valót és valami piát is szerezzek mellé. Skót whisky nyilván nincs egy ilyen kis putriban, de sör az talán akad, én meg már boldog leszek attól. Leállítottam hát a kocsimat az út mentén, félig a járdán álltam, de sajnos parkoló nem akadt errefelé. Minden bizonnyal ki fogok tűnni egy ilyen autóval a környezetből, de a feleségem ellopta az előző autómat, nekem pedig ez volt, amit a leghamarabb és legolcsóbban meg tudtam szerezni, azaz az egyik kapcsolatom szervált nekem. Mire nem jók az ilyen érdekismeretségek! Nem pattogtam hát, hogy nekem ez nem felel meg, kellőképpen gyors volt, szóval a célnak tökéletesen megfelelt.
A riasztóval nem szórakoztam, hiszen csak pár percre szaladok be a boltba, nem is kellett sok, hogy visszafelé baktassak, egyik kezemben a hatos pakkos sörösüvegekkel, a másikban pedig egy kisebb papírzacskóval, ami némi rágcsálnivalót rejtett, hiszen ebben a boltban mást nem kaptam, ami ehető lett volna. Ekkor vettem észre a kocsim körül matató kölköt, háttal állt, de minden bizonnyal húsz körül járhatott.
- Mégis mi a fenét csinálsz? - dörrentem rá, néhány lépésre megállva tőle, mert fogalmam sem volt, miért sertepertél a kocsim körül, de egyáltalán nem tetszett a dolog.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Pént. Okt. 16, 2015 5:46 pm

BigBro' & LittleBro'

Késő van. Én meg marha jól megszívtam az utolsó buszt!
Igen, basszus. Szóval kutyagolhatok hazáig, hacsak nem állok át stopposnak.
Áh, nem. Azért annyira még én se vagyok megmakkanva!
Úgyhogy sétáltam. Hosszan és kimerítően. A táskámat már csak mint valami elhalt részemet vonszolom magam után, ahogy a fagyos szél beköltözik a kabátom alá. Nem jó, nagyon nem...
Viszont kár szüttyögni, és a selejtes helyzetemen vergődni, mert azzal nem jutok előrébb. Már pedig nagyon is szeretnék...

Talán egy órája vonaglok a gyorsforgalmi út mentén; komolyan mondom valaki rajzolt még ide pár mérföldet!
Mit számít, nemde? Így is, úgy is cseszhetem.
Egyébként, meglehet idővel csak levágom magam az út mellé és annyi - meg is voltam erről győződve -, viszont valami feeelfoghatatlan csoda folytán le is tehetek erről az elméletről.
Már haloványan látom a motel pislákoló, elmosódó fényeit.
- Édes jézus, kösz! - emelem arcom az ég felé, noha még mindig nem hiszek semmiféle istenségben. De jól esik, és ennyi. A megkönnyebbülésnek hangot kell adni!
Szóval minden erőmet összekaparászva haladok tovább, bal alkarommal védve az arcomat a felerősödő szél ellen. Mindennek fényében, marhára nem látok semmit, olyannyira semmit, hogy mikor már el akarnám venni a karomat a szemeim elől telibe vág egy autó. Mármint, csak a pocsolya, ami a kereke alá került.
- Ne már, baszki! - csattantam fel, mindkét karomat levágva a testem mellé. Ellenben... azzal már nem számoltam, hogy valami csúcs szuper kocsi közvetlen közelében kezdek el csapkodni. Kár volt, hát kár. Mert hogy olyan szépséges csíkot rajzoltam a jobb hátsó kereke fölé... Hújjuj!
- Ezt nem hiszem el! Ne szívass... - hőkölök, elképedek, aztán meg sietős mozdulatokkal guggolok a járgány mellé. - Ne már, ne már, ne már! - dörzsölöm, de minek dörzsölöm? Csak még jobban elcseszem, de király!
Felegyenesedek, kapkodva nézve körül. Szerintem sápadt is vagyok, sőt... ez biztos.
- Kell egy... - forgolódok, mint a dodgem... de nem látok semmit, ami segítene. - Jól van, akkor ezt totál buktam. - engedem le a vállaimat, térdelve kapaszkodva a kocsi oldalába. Mint, aki épp imádkozik, vagy tudom is én.
Lehet így is maradok órákig, ha nem csap meg oldalvást egy idegen férfi hang. Íriszeim kipattannak, de a fejemet nem merem még felemelni. Dermedten kapaszkodom a kaszniba.
- Én csak... - makogok, hebegnék is, de minden szó benn ragad a torkomban. Végül felállok - próbálok - tekintetemet csak lassan futtatva fel az előttem állóra. - Ammm, a te verdád? - bökök fejemmel a kocsira, nagyobbakat nyelve. - Figyelj, én sajnálom, oké? Tényleg. Kifizetem! - hadarok, magyarázom a bizonyítványom, vagy micsodát. Talán még nem látja, de meg fogja!
Tuti ketté szed... Vagy ordít, de szuper; hát egész nap erre vártam...
- A helyzet az, hogy... megkarcoltam... - lépek arrébb, teret adva neki a... látványhoz. - a táskámmal. Nem direkt volt, esküszöm! Látod? Nem is olyan vészes... látod? Nem olyan nagy... Ahh. Sajnálom... - hajtom le végül a fejem, egész el voltam keseredve, hogy ennyire szerencsétlen vagyok. Komolyan: nevetséges.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szomb. Okt. 17, 2015 1:29 am

Cseppet sem tett boldoggá a helyzet, hogy a kölyök képtelen volt normális választ adni, a szavak is beléfagytak, még felállni sem tudott, bakker! Sóhajtva lépdeltem közelebb, nem foglalkozva azzal, hogy sikerült-e felállnia, vagy sem, a csomagtartóhoz léptem és bedobáltam a cuccokat. Viszonylag gyorsan mozogtam, bár arra figyeltem, nehogy szemet szúró legyen a sebesség, de így sem telt bele sok időbe és már ott álltam mellette. Ha még mindig a felállással szenvedett, akkor nemes egyszerűséggel megragadtam a hozzám közelebb eső felkarjánál fogva és nem finomkodva rántottam talpra. Amennyiben már a saját lábán állt, úgy természetesen csak megálltam mellette, mellkasom előtt keresztbe font karokkal, ezzel is jelezve, addig innen el nem megy, amíg nem ad magyarázatot.
- Nem, csak szimplán brahiból ijesztgetek lúzer kölyköket… - morogtam némi felháborodással a hangomban, bár a hitetlenség erősebb volt. Tényleg képes volt feltenni ezt a kérdést? Az eszem megáll, mégis mit gondolt?
- Ne szórakozz, kölyök, inkább bökd már ki! - cseppet sem volt jó hangulatom, szerintem elég volt a fejemre nézni, számára is egyértelművé válhatott. Ahogyan az is, hogyha még tovább húzza az időt, akkor tényleg a padlóhoz vágom, nem törődve azzal, hogy ki lát és ki nem. Aztán végre összeszedi magát és kinyögi, én meg hirtelen nem is tudom, mit mondjak. Megkarcolta a kocsimat… Annyira nem vagyok kocsibuzi, hogy egy ilyentől tajtékzani kezdjek, szeretem a szép verdákat, de nyilván nem fogom letépni a fejét. Nem örülök neki, de szerintem túlélem.
- Nézz rám! - szólalok meg néhány pillanatnyi csend után, amikor lehajtja a fejét. Csak akkor folytatom, ha ezt megtette és bízom benne, hogy meg fogja, mert nem szeretném felpofozni. - Hogy hívnak? - tettem fel a kérdést ahelyett, hogy a problémáról kezdtem volna el diskurálni és csak akkor beszéltem tovább, ha megtudtam a nevét. - Azt mondod, kifizeted? Tényleg ki tudnád? - húztam össze egy pillanatra a szemeimet. Éjszaka van, a városból kifelé halad, arrafelé pedig a motelen túl csak az üres pusztaság van. Most vagy ott lakik, vagy szimplán őrült, vagy esetleg ide jön a fuvarja. Bármelyik eset is állt fent, nem igazán tudtam volna elképzelni, hogy képes leperkálni nekem annyi zöldhasút, amennyivel a javítást fedezhetném. - Mit szólnál hozzá, ha más ajánlatot tennék? - billentettem enyhén oldalra a fejemet, ahogyan a szemeit fürkésztem. Kölcsönös haszon, szerintem mindketten jól járnánk vele…

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szomb. Okt. 17, 2015 6:20 pm

Lepergett előttem az egész életem.
Na jó, ez túlzás, de az kétségtelen, hogy húszezerféle formában képzeltem el, miként fog menten ketté szedni, kinyírni, autó alá vágni, és a többi...
Hát na... nem vagyok egy beszari gyerek, de van a pasiban valami, amitől a hideg is kiráz. Mondjuk lehet, hogy pusztán a tény, hogy: összebarmoltam a kocsiját! De most komolyan... véletlen volt! Esküszöm!
Ahogy kér; még inkább: rám szól, úgy sietősen mégis szakaszosan emelem rá kék íriszeimet. Nem mondanám, hogy rettegek, de azért eléggé rá vagyok feszülve a dologra. Szorítom a táskám pántját, olyan erősen, hogy ha élne, most már tuti a lelket is kipréseltem volna belőle.
- Ba... Bastien. - nyögöm ki, noha lehet az egészet kellett volna. Azt kellett volna?
Persze rá is kezdek parázni, de hamar el is vágja a kételyeim torkát a következő mondatával. Néhány másodpercig csak pislogok rá, mint aki nem ért a nyelvén, míg végül sikerül összeszednem magam annyira, hogy meg is szólaljak.
- Hát, attól függ... ha a javítása majdnem annyi, mint a verda... - vizslattam végig a fekete bmw-t - akkor lehet, hogy nem. Vagy részletre? - magyaráznék én, hajjaj, de mennyit. Köztudottan nem bírom befogni, amikor már be kéne... Mégis kérdése újra és újra végig szalad az elmémben. Kicsit még az értetlenség is felül a képemre, de sietve hessegetem el onnan. Nem kell, hogy rápipuljon, aztán esélyt se adjon.
Kicsit kijjebb húzom magam, fejemet parányit döntve oldalra.
- Milyen ajánlatot? - puhatolózom finoman, de azért korrigálok. - Úgy értem, örülnék. Már, ha nem akarod, hogy kinyírjam a kis boltos fickót - bökök jobb mutatóujjammal a közért felé, csak jelképesen -, mert az nem volna túl jó. Ugye, nem akarod? Rendes pacák. - vonom fel egyik szemöldököm. Igazából én se tudom pontosan, hogy poénkodok-e vele, vagy amúgy halálosan komolyan teszem-e fel neki a kérdést... de mindegy is. Reméljük simán viccnek veszi, és még értékeli is a fene nagy baromságom.
Nyelek egyet, számat megvonva oldalra.
- Mit szeretnél? Miben tudok én neked... segíteni? - mert hát gondolom nem csupán azt kívánja tőlem kérni, hogy kis gatyába alázzam magam szarrá az út közepén, tingli-tangli táncot lejtve.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Szomb. Okt. 17, 2015 10:40 pm

Ha szétkaptam volna, vagy leordítom a fejét, azzal nem mentem volna sokra, nem sok hasznom származott volna belőle, bár tény, hogy élveztem volna befosatni egy kisfiút, hiába nem vagyok egy gyerek-szadizós személyiség. Hiába nem járkálnak errefelé sokan, a boltban lévő eladó tuti leskelődik, hiszen jobb dolga sincsen, az meg már bőven eggyel több, mint amennyinek látnia kellene minket, úgyhogy maradok a hűvös távolságtartásnál.
Sietősen emeli a fejét, mégis kellőképpen szakaszosan, hogy legszívesebben odanyúljak és én emeljem fel a buksiját, nem minden esetben vagyok túl türelmes, ami azt illeti, de most próbálok az maradni. Látom, mennyire erősen szorítja a táskájának pántját, ráadásul az érzelmeit is érzem és így.. komolyan? Ennyire ijesztő fejem van?
- Oké, Bastien - ismételtem meg a nevét, mintha csak ízlelgetni szeretném, egyelőre bőven megelégedtem ennyivel, a sajátomat viszont még nem árulom el neki. Majd idővel talán.
- Vagy egyben, vagy sehogy. Elég simlis képed van ahhoz, hogy ne bízzak meg benned. De ezt ne vedd magadra - rándult meg szám egyik széle. Sajnos elégszer tört már bele a bicskám ebbe a bizalom dologba, hogy óvatosan tegyem meg ezentúl a lépéseket. Erről a srácról meg semmit sem tudok, nem fogok alkudozni. Inkább ajánlatot teszek neki, egyrészt jobban is szórakoznék, másrészt talán neki is kényelmesebb lesz, mint perkálni. Tessék, itt az élő példa, hogy valamennyi jó szándék még belém is szorult!
- Ez most komoly? - nevettem fel röviden, mégis jóízűen. Tényleg ijesztő fejem lehet, ha azt gondolja, képes lennék megöletni vele a boltos fickót. Biztos a több napos borosta teszi… - Nem, nem azt akarom, egészen másmilyen törlesztési módra gondoltam - húztam még egy picit ezúttal én az időt, talán növelve kicsit a feszültséget benne.
- Nem a segítséged kell, hanem az, hogy törleszd az adósságodat. Két hónapig minden héten kitakarítod a kocsimat, kívül és belül is. Aztán ha meg vagyok elégedve a munkáddal, két hónap után akár plusz kereseti forrás is lehet belőle - vázoltam fel előtte, mire is gondoltam egészen pontosan. Nyilván egy karcolást eltűntetni nem olyan vészesen nagy összes, de azt hiszem egészen korrekt ajánlatot tettem neki. Ha tényleg jól csinálja, akkor akár fizetnék is érte, amint letelt a két hónap. - Vagy pedig perkálsz, rajtad áll - vontam meg a vállam, én minden tőlem telhetőt megtettem, innentől övé a terep.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Vas. Okt. 18, 2015 6:07 pm

Simlis képem? Tényleg?!
Vágnék egy fejet, de igazából nem merek. Így is elég galibát csináltam magamnak ezzel... hogy megkarcoltam a kocsiját.
Szóval rá hagyom, nyelek, és elengedem a fülem mellett a megjegyzését.
- Nem veszem. - ingatom meg a fejem, nem kommentálva feleslegesen azt sem, hogy nem bízik bennem. Hogy is bízna, nem? Azt se tudja ki vagyok, én meg pláne nem, hogy ő ki.
Kicsit még feszengek, de kezd jobb lenni, főleg akkor, mikor már ő is normálisabb hangszínben beszél. Legalábbis nekem úgy tűnik, és még azt se mondanám, hogy mérges lenne. Talán egy picit. Ettől pedig mindenképp könnyebbnek érzem magam.
- Jó. - suttogom csak, ahogy a feltételeket szabja, de az elmémben felgyülemlő kérdés egyfajta szóhányásként tör fel a torkomból. - És amúgy hol laksz? Vagy, hova kéne menni? Úgy értem, szívesen csinálom, suvickolom a kocsidat, ha ezzel kiegyenlítem a károdat. Csak... mindegy mikor? Időben. Vagy inkább este... reggel? - hülyeségeket kérdezek, komolyan. Miért nem tudom egyszerűen befogni és várni, hogy kiadja az "utasításait". Elég kellemetlen amúgy, mert hát nem vártam, hogy éppenséggel ilyen plusszal indítom a holnapot - vagy a mát(?) -, de most már mindegy.
- Maradjak csendben, igaz? - pislogok fel rá, a szél még mindig erősen csap a szemembe. Magamhoz húzom a táskámat, a mellkasomhoz - fázok -, de nem mozdulok.
Olyan jó lenne, ha most apa itt lenne... Na, nem azért, mert el akarnám kerülni a felelősséget, hanem mert akkor nem lennék ennyire... megszeppenve. Vagy mi. Fura érzés, még furább az, hogy kezelni is csak nehezen tudom. Sosem történt velem ilyen. Sosem.
Néhány percig - talán csak pár, ez tőle függ - némán állok előtte, néha-néha elpillantva róla a mellettünk zúgó autókra.
Mennék már, nagyon is... Éhes is vagyok, na meg sose tudhatom apa mikor jön értem. Lehet már otthon vár, akkor meg szívatom a fogam, hogy ennyi időt elvesztettem belőle.
- Ma is kell takarítani, vagy ráér holnaptól? - szegezem neki a kérdést, már-már gyermekien, mégis hangomban némi szelíd érdeklődés bújik meg. Nem akarom kihúzni a gyufát, oké? De őszintén: legszívesebben elfutnék, marha messzire, hogy utol se érjen!

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Vas. Okt. 18, 2015 8:04 pm

Kifejezetten örömömre szolgál, hogy nem ellenkezik és nem pattog, hogy ő márpedig nem fog takarítani, mert az milyen szar munka már. Az ilyen mindig ezzel jár és számomra sokkal szórakoztatóbb ilyennel traktálni a srácot, mint megmondani neki, hogy mennyit kell fizetnie. Mindenki jól jár. Legalábbis én biztosan.
- Te itt laksz a motelben? - böktem a fejemmel magam mögé, egészen pontosan az említett épület felé, ezzel elütve minden kérdését. Majd válaszolok, ha úgy érzem jónak. - Első alkalommal eljönnék majd érted és elvinnélek, hogy tudd, merre is az arra - válaszoltam az egyik előbb feltett kérdésére, vagyis nem pontosan ezt kérdezte, de elégedjen meg egyelőre ennyivel. - Inkább reggel, talán neked is egyszerűbb, ha nem vaksötétben kell koszfoltokat keresgélned - vágtam zsebre a kezeimet. Micsoda jótét lélek lettem, apám, beszarok!
- Ezt senki sem mondta - nevettem fel kurtán - Az soha nem baj, ha van véleményed és ki is mered mondani. Az már inkább, ha utána mentegetőzöl - osztottam meg vele a véleményem, a képemen azonban továbbra is ott ült egy halvány mosoly. Vicces, menten felcsapok tanárnak!
- Nem, ma már késő van, csak több kárt tennél benne, mint hasznot, úgyhogy megelégszem a holnappal. Egy pár napig még a motelben maradok, szóval még gondot sem fog jelenteni, hogy megtaláld a kocsimat - természetesen majd ezután jön el az az alkalom, hogy megmutatom, hol is lakom pontosan. Addig maradjunk ennyiben.
- Egyébként Aiden vagyok és örülnék, ha megadnád a számod, biztos, ami biztos. Én is mondom a sajátom - ha nem ellenkezik, akkor előkapom a mobilom, nehogy itt nekem átverjen, ha elmondja a számát, hát tárcsázom is, derüljön most ki, hogyha rossz számot ad meg. Nem mintha ne érezném, ha esetleg kamuzik.

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Kedd Okt. 20, 2015 7:35 pm

Követem fejének ingását, ahogy a motelre "mutat". Szinte már vágyódom oda, a melegbe; arról nem is beszélve, hogy a hűtőben hagytam tegnap egy fél pizzát! Szóval már azután is úgy sóvárgok, mint akit négy napja éheztetnek.
- Igen, ott. Az emeleten. - én mondjuk az ujjammal is nyomatékosítom a hely mivoltát - nem mintha érdekelné -, de hamar vissza is ásom ujjaimat a táska pántjára.
- Rendben, a-az jó ötlet. - bólintok is, hogyha már a szavaimmal nem is, de legalább ezzel nyomatékosítsak. Igazából nem sok kedvem van a fickóhoz, pláne nem kívánkozom beülni mellé. Isten tudja mi ez... és ha pedó, vagy ilyesmi, aki "kisfiúkra" bukik? Jó, ez már csak az erős fantázia, biztos az. De ha még sem? Jó, mindegy. Hülye vagyok.
- Igen, az lényegesen egyszerűbb lenne. - mármint nappal pucolni a verdát. Mert na... jól látok én, azzal nincs is baj, de ha ne adj isten ott hagyok egy szöszt el tudom képzelni, hogy kiakad. Persze, lehet megint csak én képzelek bele többet. Mindenesetre jobb ha az eszem a helyén van, és kész.
A továbbiakat már csak tudomásul veszem, nem nagy örömmel fogadva - csak magamban -, hogy ő is a motelben lesz. De igaza van, így azért könnyebb lesz eleinte. Aztán meg megyek amerre kell. Ugyebár...
- A számom? - kérdezem kicsit értetlenül, de aztán világossá válik mit akar. Jól van, mára már rövid vagyok, nézzük el. Figyelem, ahogy előkaparja a mobilját, és én sem teszek másként.
Nem kamuzok neki, lediktálom pontról pontra a számom, noha még én se tudom jól - pár napos a ketyere -, de kivételesen nem hibázom el a számok egymásutánját.
Ezzel együtt meg is csörren a kezemben, amit sietve ki is nyomok, hogy én is mentsem az ő számát.
- Akkor Aiden. - írom, miközben a nevét ízlelgetem, görgetem át a nyelvemen. - Ez ilyen csajos név, nem? - magyarázok csak úgy a semmibe, miközben a mentés gombra nyomok. Aztán hamra leesik mit csináltam. A szemem elkerekedik, az arcomon a vonások megfagynak egy pillanatra. Jézus basszus, miért nem tudom be fogni a pofámat??! Komolyan? Tényleg, ezt muszáj volt?! - Ne-nem úgy. Csak majdnem olyan, mint az Ayden. Az csaj név. Dee... a tied sokkal jobb, tényleg! - nem szabadkozom, ugyan. Csak mentem a menthetőt. Én nem megbántani akartam, csak megint hamarabb beszélek, mint gondolkodok...
- Akkor öm... kellek még, vagy mehetek? - pillantok rá, kicsit félszegen, elvégre kis híján az előbb lecsajoztam...

Re: Gyorsforgalmi út a városon keresztül // Csüt. Okt. 22, 2015 9:20 pm

- Nagyszerű! - csaptam össze a kezeimet, hiszen mi sem volna egyszerűbb, mint a megbeszélt időpontban kiállni a folyosóra, egyből el tudom csípni. Arról nem is beszélve, hogy szag alapján is simán megtalálnám, ha úgy adódna, szóval remélem nem akar kibújni az egyezség alól.
Bólintottam a szavaira, ezennel ezt a részét le is beszéltük. Érezni se nagyon kellett, látszott rajta, hogy semmi kedve sem hozzám, sem ehhez az egész szituációhoz, de ha már itt tartunk, nekem sem volt kedvem ahhoz, hogy meghúzza a kocsimat, de ha megtörtént, akkor megtörtént, ezt kell szeretni. És kihasználni a helyzetet, természetesen.
- Igen, jól hallottad - szavaim mellett a határozott bólintásommal is egyértelművé tettem a mondandómat. A számát akarom, mert simán kinézem belőle, hogy tényleg eltűnik. És lehet nem lenne olyan nehéz feladat megtalálni, de nem szeretném az egész város átszimatolni, hogy a nyomára bukkanjak. Így mindenkinek egyszerűbb, őt is megmentem a buta cselekedetekből fakadó következményekre. Mert ha megszegi az alku rá eső részét, hát akkor tuti nem leszek olyan kedves, mint most.
- Öhm, oké. Amikor azt mondtam, nem baj, ha van véleményed, nem egészen erre gondoltam - süllyesztettem el a telefonomat, majd homlokom ráncolva pillantottam rá, amikor azzal jött nekem, hogy csajos a nevem. - Ha ebben a városban akarsz élni, azt ajánlom, tanulj meg lakatot tenni a szádra, mielőtt ilyen baromságokat és cseppet sem kedves dolgokat fecsegsz ki, mert nem biztos, hogy mindenki szólni fog, mielőtt meg akarna ütni - vagy ki tudja, mit akarna vele csinálni. - Merthogy ha még egy ilyet szólsz, eskü betöröm az orrod - egy bájos mosolyt villantottam a szavaim végére. Még kifejezetten kedves is voltam!
- Menjél csak. Mielőtt még tényleg olyat tennék, amit később megbánn… Ja, nem, bocsi - abszolúte nem bánnám meg, hogy esetlegesen betörtem az orrát, vagy merő véletlenségből fellöktem, jobb, ha ezzel ő is tisztában van. - És akkor holnap reggel! Hétkor megfelel? Ajánlom, hogy ne késs, mert nem szeretem, ha valaki nem tartja be a megbeszélteket - pillantottam még rá, miközben már az ajtót nyitottam. Fel sem ajánlottam, hogy eldobom a motelig, felesleges lett volna, hiszen itt volt egy köpésre, nekem viszont kellett egy másik bolt, ahol minőségi szeszt is árulnak.

// Köszöntem a játékot, öcskös! És akkor a megbeszéltek szerint mehet a folytatás is. //

» Bicikliút a városon keresztül
» Főutak a városon keresztül

Gyorsforgalmi út a városon keresztül

Gyorsforgalmi út a városon keresztül

Similar topics

Similar topics