Ők nem hagyták volna, én nem gátoltam, legalábbis amíg van valaki félig-meddig józan is mellette. A tiltott gyümölcs mindig édesebb, ha pedáns kölyköt akarnék belőle nevelni, az vezetne a legnagyobb ellenálláshoz és lázadáshoz. Szerintem. Általában hagytam, hogy mindenki azt tegye, ami jól esik neki, egészen addig, amíg nem viszi túlzásba. Vagy nem okoz vele bajt. - Akkor azt hiszem, eléggé különbözünk - ingattam a fejem. Komoran hallgattam, ahogy Reed meggyilkolásáról beszélt.Elhiszem, hogy fűtötte a harag és a bosszúvágy, de azért egygyilkosság még mindig nem ilyen egyszerű, pláne nem ilyen fiatalon. Erre ő is rá fog jönni, vagy a döntő pillanatban, vagy utána. Az első sosem egyszerű, megfogadod, hogy többet ilyet nem teszel, a másodikra ráfogod, hogy nem volt más választásod, a harmadiknál ezt láttad a legegyszerűbb megoldásnak, és innentől már nincs semmiféle bűntudat, mert megérted, hogy az marad állva, aki előbb öl. Persze lehet ágálni meg tüntetni is ellene, de akkor is így van. - Persze! Kíváncsi vagyok, mennyire vagy kreatív - mondtam szórakozottan, s kicsit megigazítottam magamon a plédet, majd hallgattam az előadását. Bármit is mond, továbbra is tartom magam ahhoz, hogy segítek neki a vadászatban, az utána esetlegesen fellépő lelkiismeret furdalással és/vagy rossz érzéssel viszont neki kell majd megküzdeni. Emberéletet oltani ilyen fiatalon... Meglátjuk, mi sül majd ki belőle. A tekintetén láttam, hogy nincsenek kétségei. Nem akartam lelombozni, ezért nem mondtam, hogy bizony majd lesznek. - Tudod mit... ha ennyire kíváncsi vagy, meddig bírod, a következő edzésen megnézzük. - Rajtam ne múljon! - De tudod, ha valamit máshogy gondolsz, vagy másképp szeretnéd csinálni szólhatsz ám. Nem harapok érte - vigyorodtam el. Oké, mindenki mindent szeretne és azonnal, szóval a türelmetlensége nem lepett meg, nem ő volt az első kölyök, aki "elégedetlenkedett", én pedig nem szoktam mellreszívni, vagy magamra venni. Felnevettem a havas szerencsétlenkedésére, aminek hála megfejelte a bordám. Na, ott nyögtem egy kicsit, mert azért még fájt az a részem is. Alig vártam, hogy megint teljesen jól legyek, rühelltem, hogy minden második mozdulat fájdalommal járt. - Megvagy? - kérdeztem, miközben visszamanőverezte magát az eredeti testhelyzetébe, én meg tovább vigyorogtam. A következő kérdésénél már megszégyenítettem egy vadalmát is. - Az úgy néz ki, hogy alkalom adtál ő se lenne ellenemre - mondtam minden szégyenkezés vagy zavar nélkül. - Nem vagyok biszex, és nem érdekelnek a pasik, nyugi. James külön kategória - nevettem, de tényleg ez volt az igazság. Az a lökött Kangunart már-már olyan fontos volt, mint a családom, a vérvonalrokonaimon kívül még senkit nem éreztem ilyen közel magamhoz, és itt nem testiségen volt a hangsúly. Maximálisan megbíztam benne és szerettem - a szó szeretet értelmében -, mindezek hozadéka volt a "Jamesszexualitás". Az én részemről ez az érzés egyszerű, elmagyarázni viszont nehezebb. Sokkal! A baleset közlésére kapott reakciója enyhén szólva is heves volt, és már egyáltalán nem a részegek bizonytalansága és sutasága áradt belőle. Úgy püfölt, hogy pár ütés után le kellett fognom, még a végén tőle is kapok valami hosszabb emlékeztetőt, már pedig mostanában elég volt a sérülésekből. - Hé-hé, nyugi... - Beszélhettem, nem hatott. - Dehogy kell, hé, naaa... Végül a nyakamban kötött ki, ami egyszerre lepett meg és esett jól. Aggódott értem!? Az ölembe húztam oldalasan, mint egy gyereket, hogy rendesen magamhoz tudjam ölelni, mialatt a könnyei ingyen zuhanyt adtak a nyakamnak. - Nincs semmi baj - mondtam halkan, fejéhez döntve az enyém. - Jól vagyok, pár nap és tetőtől talpig rendbe jövök. Hallod, Ashley? Minden rendben... - Megigazítottam rajta a plédet és a hát simogattam. - Különben is, Jenny már jól összeszidott, úgyhogy ne félj, alapos fejmosást kaptam tőle is. Te jó ég, neki is hiányoztam volna! Ha ezt tudom, előbb összetöröm kicsit magam. A további magyarázata és dorgálása közben már halványan mosolyogtam, nem hittem, hogy ilyen hamar megérem, hogy ő csesszen le engem, de ezt csak magamnak, a másik kocsinak meg a Yettával való veszekedésnek köszönhettem. - Azt hiszem, végre megértettelek - szólaltam meg, mikor elhallgatott és előhalásztam egy zsebkendőt, amit odaadtam neki, hogy megtörölhesse az arcát. - Sajnálom, hogy így feldúltalak, legközelebb jobban vigyázok. És megtanulok rendesen vezetni. Tudom, hogy annál a balesetnél se én ültem a volán mögött, ettől függetlenül muszáj volt. Bármikor adódhat olyan, hogy nekem kell vezetnem, márpedig gáz lenne, ha abból még nagyobb baj kerekedne. Te jó ég, hogy mennyire fogom ezt utálni! - Nem kapsz többet, mondtam már! - tartottam el tőle továbbra is a piét, ellentmondást nem tűrve, de ennyivel nem szereltem le, a kisasszony elkezdett rajtam kepesztetni, itt megnyomott, ott belém könyökölt, mintha egy mászóka lennék, komolyan! Próbáltam fél kézzel eltolni, de csak a fejét tudtam, a kezével ugyanúgy hadonászott, néha lekevert véletlenül (vagy direkt?) egy pofont is és vinnyogott tovább a whiskyért. - Ha nem... fejezed be, kihúzom... belőled a.... farkasod! - nyökögtem, mialatt vele hadakoztam. - Vagy havat... tömök... a pólódba! - Nem állt le. - Na, megállj! Fordítottam magunkon, az ő kis ötven kilója semmi volt az én kilencven körülimhez képest, szóval ha mással nem, a puszta súlyommal nyomtam a hóba egy pillanatra, majd feltérdeltem - gipszes lában nem díjazta a túlzott ficánkolást, de ez van -, megragadtam hátul a pulcsija nyakát, markoltam egy adag havat és kegyelem nélkül betömködtem a hátához. A "harcot" kiváltó üveg ezalatt ott hevert tőlünk egy karnyújtásnyira. ha felvisított a hótól, én felnevettem, kapott még egy adagot a fejére is, hogy teljes legyen a fürdetés, majd lekászálódtam róla és a fenekemre huppanva nevettem tovább. Attól nem féltem, hogy megfázik, farkas. - Na, most ihatsz, hogy felmelegedj - mondtam vigyorogva, majd gyúrtam egy hógolyót és játékosan a lábának dobtam.
*Na nem mintha megerősítésre szorultam volna, hogy tudjam, hogy a három említett férfi ég és a föld. Mégis megnyugodva bólintottam az észrevételére. Mikor azonban még érdeklődését is mutatta a kis bosszúm iránt, valami mélyen azt súgta, hogy nem volna ildomos elárulnom. De ez nem érdekelt jelenleg, majd fájjon a fejem miatta holnap. Továbbra is kissé elrévedt tekintettel néztem a távolba, mikor megszólaltam. Vagyis igyekeztem értelmesen beszélni.* - Nos… még sokaságot kelletik majd tanulodzom, mertisnem nem tudok késességgel bánni. De valakicske majd megtanulgatja nekem. Ha meg nemis… nos.. akkoris lesznek karmosaim amilyek majd segítséggel nyújtóznak meg. Minden egyes izmozatát megnyírbálom, persze csakis lenn ugyosan, hogy ne vérezzen el. Majd közepetten kapisgál egykicsike elsősegély izét… egy emberesben sok a csontozat… apránkétesen pedig megtördelem és fokozatosan leis vágosom neki. Van egy könyvesem amiben leírják, hogy miként is lehet valakinek a tagolásait úgy elvenni, hogyisnem még ne hallodzon bele… a só, alkoholos meg az ilyen izék összehúzogatják az ereket. És még sok-sok ilyenes kínzásos izék vannak beleje. De persze ez még messze lesz… először a kicsilánynak felkell növögetnie, hogy ne akarja az első illatfoszlányosságra rögtönözve meghamizni. A-a… az túl kegyelem lenne számosára. * Ingattam meg a fejem és abba hagytam. Tudtam, hogy sokat kell sőt, rengeteget kell tanulnom ahhoz, hogy ezt véghez tudjam vinni. Ismertem magam, így a következményeivel is tisztában voltam. De nem, még ha a pszichihátrián kötök is ki utána, akkor is megteszem. Darrennel vagy nélküle, de elérem, amit akarok. Bár tény, meg sem fordult a fejemben, hogy nem tartaná be az ígéretét. Tekintetem Darren szavaira összeszaladt, de nem bírtam az istenért se letörölni azt a boldog vigyort a képemről.* - Tényleges? Szuper… - csillogtak a szemeim boldogan – Nem, csak lepasszozol másoknak. Inkább csendességben maradokolok. * Húztam el a számat és néztem rá kissé komoran. Na azt már nem, szenvedjen Ő velem. Egyébként meg, mástól nem is viseltem volna el, hogy szadiz. Semmi joguk hozzá és ezen semmilyen falkatagos hülyeség nem változtat. A kérdésére csak bólintottam még a nagy bénázásom közepette. Naná, hogy megvoltam nem tűntem el, és Darren sem varázsló. Márpedig magamtól nem tudtam volna még két métert sem odébb menni. Maximum csúszni. Összevont szemöldökkel hallgattam a válaszát és bambán pislogtam is. Gőzöm sem volt, hogy ezt, hogy értsem… Hisz a lehetséges opciókat kizárta.* - De Jamesel fiúcska… ha nem vagyol biizé… meg nem is érdekelődzenek. Akkor a látszat nyalóka és James fiú egy hibrid… * Vontam meg a vállaim mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. De ettől függetlenül még mindig nem értettem a lényeget, de se baj. Végeredménybe az apám szexuális indítatása nem rám tartozik… S különben sem tarthatott sokáig ez a felelőtlen csevej, tekintve, hogy Darren egy barom. Bár nem tudom, hogy most azért mert kocsiba ült, vagy azért mert azt így a pofámba vágta minden gond nélkül. A heves kitörésem után, a könnyeim sem maradtak el, s ahogy Darren az ölébe vont én csak féltve őt és félve, hogy elveszítem szorongattam. Miközben megnyugtató szavait hallgattam.* - El kellettözött volna neki törödésni a másikokat is… * Morogtam neki arra, hogy Jennytől már megkapta a magáét. Na igen, neki biztos sikerült volna eltörni Darren másik lábát, hogy megtanulja nem szabad. * - De lehetetözött volna… *Morogtam továbbra is, ahogy ölelgettem. De miután megosztottam a véleményem. Elvettem a zsebkendőjét és elkezdtem vele legyezni magam. Nem tudom minek adta ide, de játéknak jó.* - Csak ne szállingozzál olyan vackosban… nekem az untosan elégséges. * Néztem rá némi szigorral. Na persze, Stevent is megpróbáltam lebeszélni róla. De neki muszáj hisz ha a városba akarna menni, mire az Egyetemre ér megfagy. De Darrennek erre kevesebb esélye volt, szóval használhatja a két jó lábát. Vagy legalább legyen annyi esze, hogy Jennyt kéri meg, hogy vezessen… az sem jobb, de ha tényleg olyan jól vezet, mint mondja, kevesebb a rizikó.* - Dehogyisnem… * Adtam meg a választ és csak a bizonytalanságommal voltam tisztában. Na nem a szavaimban hanem a mozdulataimban és gyenge próbálkozásomban, ahogy igyekeztem elérni az üveget. Azt észre sem vettem, hogy mikor, mimmel és hova könyökölök vagy, hogy a nagy kapálózásomban néha, néha megütöm Darren arcát is. Mikor meguntam a hadd- el – hadd – ot. Kissé feltérdeltem és persze azt sem vettem észre, hogy szerencsétlennek épp a combjába térdeltem. De még mindig jobb, mint máshova. A fenyegetésére csak lenéztem rá és egy pillanatra abbahagytam.* - Felőlem… együtt még úgy senem farkosoztunk. És, ezt fizethetödheted szemekre okádásnak is. * Vontam meg a vállaim. A múltkori ide-oda változás óta nem jött elő, azonban az akkori fájdalmaim, amit a sokszori egymást követő átváltozás okozott egy darab kényszer átváltozás már nem múlja felül. Szóval felőlem aztán hófarkast is csinálhat belőlem, akkor kell az az üveg. S így szavaim után továbbra is „harcoltam” azért a fránya üvegért. Ahogy megfordított a hóba már reflexszerűen fontam a kezem a nyaka, karja - vagy épp amelyik testrészét elértem – köré. Reflex védekezés, hogy ne zuhanyjak nagyot. Na de Darren azért erre figyelt, szóval felesleges volt és mikor földet értem, csak mint egy partra vetett bálna hadakoztam.* - Meg ne merészelödj… * Kiabáltam rá fenyegetve, amit csak a nevetésem nyomott el. Közben persze járt a kezem, lábam mint egy veszett dögnek a szabadulás reményében, de csak a havat kaptam ajándékba. A hideg érintése, még így is borzongással töltött el aminek következtében fel is kiáltottam.* - Hogy az a… * Kezdtem rá, de de belém akadt a szó, ahogy Darren abba hagyta és most leginkább egy rühes kutyára hasonlíthattam, ahogy a még nem elolvadt hó maradékát igyekeztem kiszedni a pulcsijaim alól. Hát erre nem kaptam még egyet a hajamra. Ez kész… na várjál csak, csak végezzek. Mikor sikerült kiszednem a havat, visszatűrtem a derekam, hogy ne fázzon meg. (Hát hol jutott már nekem olyan eszembe, hogy ez nem is lehetséges?)* - Mocsokos vagy… * Hagytam ennyiben és ha nem csak a szája járt, akkor bizony az üvegért nyúltam és meghúztam. Amiből sűrű köhögés roham lett és könnybelábadó szemekkel néztem Darrenre.* - Még mindig nem finom… * Húztam el a számat levegő után kapkodva, de legalább már nem éreztem úgy, mintha vattát rágcsálnék. Kicsit közelebb kúszva mentem oda Darrenhez, miközben valahol menetközben elhagytam az üveget. Oda érve azonban a megtorlás már nem maradt el. Kezemmel elkezdtem rá dobálni a havat, és megpróbáltam felborítani, hogy bizony most Ő jön. Ha sikerült feldöntenem, akkor csak oda sepertem a fehér pelyheket ahol épp értem. Arca, nyaka, dereka, lába… nekem aztán egyre ment de egy idő után megpróbálkoztam a ruhája alá is tömködni, csak persze én nem a nyakánál, hanem a derekánál felhúzva az anyagot.*
Te jó ég, miket olvas ez a lány? Ahogy hallgattam a kiselőadását az eljövendő kínzó-gyilkoló bosszúról, egyre biztosabb voltam benne, hogy nem olyan tinikönyveket, mint a korabeliek. Elnézve ennek a korosztálynak szóló kínálatot lehet még jobb is... - Váó... nem fogod elaprózni - ingattam a fejem elismerően, és nem tudtam eldönteni, hogy ennek örüljek, vagy kicsit elborzadjak. Háromszáz évesen még el tudnék borzadni, ez ám a teljesítmény! Mindenesetre kíváncsi voltam, mindebből mennyit fog megvalósítani, amikor odajutunk, és mennyit veszít a határozottságából, ha az áldozata könyörögni kezd. Nem lesz könnyű, de erre ő is rá fog jönni. - Dehogy passzozlak le másnak! - nevettem fel, mert még az elképzelés is abszurd volt a részemről. - Leköpném magam, ha mások kölykét mentorálom, a sajátommal pedig nem törődök, ilyen egyszerű - mosolyogtam rá, de ebben az is benne volt, hogy nem csak kötelességből teszem, amit. Az első találkozásunk óta - én legalábbis így éreztem - sokkal jobb lett a viszonyunk, határozottan fejlődtünk ezen a téren mind a ketten, ami már csak azért i nagy szó, mert az ilyen random beharapások nem szoktak boldog véget érni. Általában vagy a kölyök patkol el, mert a falka megöli, vagy a Teremtő, ha balhésabb és a kölyköt átharapják. Bár esetünkben azért nem sokan tudták volna "átvenni" tőlem Ash-t. A kérdése Jamesszel kapcsolatban egy eltöprengő állvakarást eredményezett. Hát ezt tényleg nem lehet normálisan megmagyarázni, vagy ha igen, hát nekem nem sikerült. - James-fiú, fiú, hidd el - mondtam végül, és inkább ennyiben hagytam, mert tényleg nem tudtam volna rendesen elmagyarázni. - A vérvonalon kívül talán ő az, akit olyan közel érzek magamhoz, mint a testvéreimet. Aztán jött a balesetes téma, és Ashley kifakadása, ami teljesen jogos volt, még úgy is, hogy váratlanul ért. - Meg kell barátkoznod vele, hogy még fogok autóba ülni - mondtam, de én se lelkesedtem érte. Nem a baleset miatt, alapjáraton se szerettem a járműveket. - Sőt, meg akarok tanulni vezetni - tettem hozzá, hogy teljes legyen a lesokkolása. - Bármikor adódhat olyan helyzet, hogy nekem kell volán mögé ülnöm, nem akarok csődöt mondani olyankor se. Beszéd közben tulajdonképpen az ölelésembe csomagoltam, jóval kisebb volt nálam, szóval ez nem volt nagy bravúr. Megszerettem ezt a kis pukkancsot, na! Az üvegért folytatott harc utáni megjegyzésére leálltam. Tényleg nem változtunk még át együtt, általában ő bóklászott farkas alakban az én ráhatásomra, olyankor pedig mindig emberként voltam mellette. Éltem a gyanúval, hogy ő még nem is látta a bundás alakomat, leszámítva a beharapása pillanatát, ami viszont elég kusza lehetett számára. Most viszont a gipszes lábam akadályozott abban, hogy farkasként rójam vele az erdőt, amit bántam, mert tényleg nem lett volna rossz. Na, de jött a fürdetés, amit ő visongva, nevetve volt kénytelen elviselni, de aztán én is megkaptam a magamét, és mi tagadás, én se voltam halkabb nála. Hideg volt a fenébe is! Ráadásul a hasamnál kaptam az áldást, amit szívesen kihagytam volna. Nevetve igyekeztem távol tartani magamtól, de különösebb erőt ennek érdekében nem fejtettem ki, szóval bőséggel kaptam én is havat. Jól szórakoztam, így le tudott dönteni, hanyatt feküdtem a földön, miközben próbáltam lefogni mindkét kezét, de hiába volt ő részeg, én meg majdnem színjózan, nem ment. Nem is akartam igazán leállítani, úgyhogy lassan egy szép kis hókupac alá temetett félig-meddig. - Ne már! - fordultam inkább hasra, ami rossz ötlet volt, mert így a hó sehogy sem juthatott ki a pulcsim alól. De jóóóó.... - Fú, mit fogsz még kapni ezért! - fenyegetőztem, de ez semmilyen formában nem volt komolyan vehető, mert közben jóízűen nevettem. Amikor egy kis szünethez engedett, arrébb kúsztam tőle és a fenekemre huppanva, kicsit fáradtan zihálva néztem rá, a képemről pedig levakarhatatlannak bizonyult a vigyor. - Vettem gumicukrot - mondtam, miután nagyjából kifújtam magam. - De farkaslakban hagytam - tettem hozzá ártatlan fejjel, s ettől hirtelen pedofil cukros bácsinak éreztem magam, holott egyáltalán nem voltak ilyen jellegű hajlamaim. - Na, itt túlélőzöl még, vagy jössz velem felverni a falkát? Nekem ez is, az is megfelelt, de ha marad, számíthatott rá, hogy nem hagyom egyedül. Hiába a mi területünk, azért nem akartam megkockáztatni, hogy egyszer csak felpattan, és dönt, kikukucskál a hotel felé is.
- Nem-nem… * Ingattam meg a szavaira a fejem és bármily morbid is volt a kép, amit lefestettem, társítva az én szőke hajammal és gyerekesen ártatlan arcommal és akkor is jogosnak éreztem azt, amit kapni fog. A gyűlöletem és a kegyetlenségem. De szavai hamar elterelték ebből az irányból a figyelmem és már boldog vigyorral néztem rá. S hirtelen feljebb emelkedve nyomtam egy puszit az arcára. Ami azért kissé balul sült el és hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkossági kísérletnek is beért volna, ahogy hála az alkoholnak összekoccant a fejünk és ezzel egyetemben a fogaim is. S csak nevetve dőltem vissza a vállára miközben még koordinálatlanabb mozgással megsimogattam a fejem.* - Bocsánat… * Morogtam az orrom alatt és már nem tetszett a helyzet. A fejem fájni kezdet az ütközésnek köszönhetően és lehunyt szemmel hagytam helyet kicsit a csendnek, ahogy itt ültünk. Már-már majdnem úgy, mint két normális ember. Ha a képletből kivonjuk az alkoholt, a két farkast, azt, hogy az erdő szélén tábortűz mellett vagyunk, tél közepén és, hogy nem rég még kínzásról cseverésztem úgy, mintha csak a reggeli elkészítését vitattam volna. Szóval… az a normális lét, tényleg csak egy majdnem. De ez nem változtatott azon, hogy mégis annak éreztem. Mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Jamesre még mindig értetlenül pislogtam, de aztán az utolsó mondata sem magyarázott meg semmit. Bár a közelség meg a testvérség annyira nem illett össze, mint Jamie parancsos szexualitása és az, hogy harapdáltam a szám. Na de erre eszembe jutott, hogy mi is történt a műhelyben és az arcom lángba borult.* - Értesém… * Nyögtem ki és próbáltam elfelejteni azt, ami ott történt. Na nem azért mert túlságosan meghatott a fenyegetése, hanem azért mert Én magam sem akartam, hogy Darren megtudja. De soha nem is fogja, ha rajtam múlik. Az a fiú beteg és nem csak agyilag… nem kedveltem. Nagyon nem. De hát ha az összes farkasnak ilyen a szexualitása… Jamie parancs-szexuális, Darren James-szexuális… nekem nem lesz ilyenem az fix. Az újabb autós mondataira már megint dühös lettem, de most csak fújtattam egyet. De istenem, tudtam, hogy nem tudok tenni ellene semmit. S leginkább ez volt az ami jelenleg bosszantott.* - Ha meginten ilyen balesetezzik akkores komolyan mondogatom, hogy lyukasba teszünk. *Adtam a tudtára komolyan, hogy nem érdekel… na jó ez így túlzás. Nagyon is érdekelt, de nem tudtam mit tenni, azonban ha nem vigyáz magára, akkor elásom. * - De azis tutkós, hogy nem mászok veledsenem sehovase. Erről fordul fejembe… Jennysszel meg ööö… Yeti, nem hanem ööö… Yetta vagy valami ilyesmin szólják. Szóval megyek velük Altoperbe vásározni. De félösködöm Tőle… * Biggyesztettem le az ajkaim. Na nem azt akartam, hogy megnyugtasson - amúgy sem sikerült volna -, hanem csak kicsúszott ez is az igazság mellé. Ami az volt, hogy azt akartam, hogy tudja, hogy megyek vásárolni a lányokkal. Bár éltem a gyanúperrel, hogy nem fogom Én ezt az utat annyira élvezni, mint amilyen lelkes lett Tőle Jenny. Valamennyire megbíztam benne, de önmagamban már kevésbé és ezt csak tetőzte azt, hogy alapból sem szerettem vásárolni. De szükség törvényt bont és nem is kedv kérdése a dolog, hanem létszükséglet. Darren nevetése, halknak kicsit sem nevezhető kiabálásai, ahogy visszhangozva szálltak tovább csak a jókedvemet növelték, no meg persze a lelkesedésem. Annyira belelendültem, hogy néha-néha a nagy lendület tovább vitt és hol Darrenre könyököltem, hol a hóba dőltem. De azért lelkesen sepertem rá, míg meg nem untuk. Mondjuk mikor hasra fordult azért még a háta is kapott az áldásból egy kicsit, csak hogy biztos ami tuti, mindenhol érezze a törődést. Mikor elmászott, csak megfogtam magam és hátamra feküdve néztem nevetve felfelé. Szavaira oldalra fordítottam a fejem és mikor csillapodott a nevetésem ruhám ujjába töröltem meg az arcom, ahogy a menetközben kibuggyant könnyeket, olvadt havat egyaránt letörölgessem.* - Jólosan hangzik… deee… ma megint nálad éjszakázom. Lassacskán már többeset vagyogatok ott mintsem otthon. * S ebből kiindulva nem ártana egy szoba, de ez meg sem fordult a fejemben. Nekem tökéletesen megfelelt, hogy mikor itt alszom akkor Darrennél vagyok. Magamtól nem kértem volna külön szobát, lakást meg pláne nem mert nem volna kihasználva. De ha megunja Darren egyszer, akkor majd áttessékel egy másik szobába. Ellenkezni nem fogok, de amilyen jól alszom, úgy is átmásznék hozzá. Szóval a kísérlet nem biztos, hogy sikerrel jár.* - Bosszúsítani a többieket? Hmm… nem is tudozkodom… naná… * Vigyorodtam el. Bár tudtam, hogy ha megyünk is, akkor is igyekszem csendben maradni. Nem akartam zavarni a többieket és nem véletlen voltam általában egyedül, vagy csak akkor mással, ha összefutok valakivel és azt sem sokáig. Felülve a törött lapát után nyúltam, hogy a tűzre havat lapátoljak miközben oldalra dőlve a könyökömön támaszkodtam. Így biztosabb volt, hogy nem dőlök el. Mikor kialudt a tűz és nem láttam már parazsat sem Darrenre néztem, bármit is csinált eddig.* - Irány - surány a bosszúságoskodás… - nyújtottam felé a mancsaim, hogy ahhoz felkéne állnom elöször is. – húúú… nem vagyogatok biztosan benne, hogy fogodzkodom menni. * Valahogy nem éreztem a lábam alatt semmit, folyékony volt a talaj és mikor lépni próbáltam olyan magasra emeltem a lábam, mintha csak egy hegyet próbálnék meg átlépni melynek következtében majdnem előre is buktam, de ha Darren nem fogott, akkor megkapaszkodtam Én benne. Nekem már eszembe sem jutott a táska, amiből mondjuk a telefonom volt a lényeg. Mozdulataim olyan lassúnak éreztem, hogy még egy lassított felvételt is leköröztem volna lassúságban.
Lassú víz, partot mos… Mondják a nagyokosok, de a lassú járás fagyhalállal jár. Najó, azért ennyire nem volt vészes a dolog, inkább csak az, hogy már nem éreztem a lábaim, bár azt sem a hidegnek volt köszönhető. Folyamatosan fecsegtem, de hogy mit… na azt már én sem tudom, nem hogy még Darren meg is értse. De azért csüngtem rajta, hogy a nagy bicegésében el ne hagyjon menetközben. A farkaslakhoz érve, szinte majdnem, hogy be estem az ajtón. * - Csss… alszanak. * Emeltem ujjam a szám elé, Darrennek, csak épp kettőnk közül én voltam a leghangosabb, ahogy mind ezt nevetve próbáltam megtenni. No mindegy, azért Én igyekeztem csendre inteni a másikat, hogy ne zavarjuk a többieket. Azt nem mondom, hogy már álmomban is feltaláltam volna Darrenhez, de tény, így, hogy támogatott nem volt nehéz megtalálni az odavezető utat. Ahogy beértünk ledobtam magam a kanapéra, s ahogy a meleg átjárt már nem is volt fontos az a gumicukor. Mondjuk, milyen gumicukor? Már arra sem emlékeztem, hogy volt szó ilyesmiről. Csak az áldott sötétséggel voltam elfoglalva, amely szinte magába szippantott.*
Az elmúlt napjaimon túl sok mindent nem csináltam. Inkább csak a laptopom előtt ültem és próbáltam mindent elrendezni az életemben. Tervet készítettem, hogy mit mikor fogok megcsinálni, rengeteget emaileztem és telefonáltam. Nem kell mondanom, hogy nagyon igyekeztem nem tönkretenni a telefont és a gépet. Nem szívesen küldtem volna el megint Jamest bevásárolni. Viszont pár ruhámat így is megkínoztam. Ez az erő megszokás elég durva egy dolog. Amikor éppen azt hinném, hogy na most sikerül valami történik és tönkretesz azt, ami éppen a kezemben van, ennek köszönhetően sok poharat és tányért is kivégeztem nagy ügyességgel. Amíg nem szokom meg az új erőm nem is merek nekikezdeni a ruha varrásnak. Félek, hogy egy hirtelen mozdulattal tönkreteszem az egészet, csak az az egy baj, hogy egyre kevesebb időm van, így muszáj rávenni magam, hogy igen is tanuljam meg használni azt azokat a láthatatlan izmokat. Mikor James kirángat a friss levegőre bevallom őszintén hálás vagyok neki. Magamtól nem mentem volna ki, túlságosan is elmerültem a munkába és nem is volt kedvem még kimozdulni, de egy kis unszolás meghozza az eredményt. Ahogy kiteszem a lábam a szabadba érzem, hogy bent a kisfarkas azonnal szaladna, mint egy őrült, de én nem engedem neki. Emlékszem ám arra, amit James mondott és csak azért sem akarom, hogy igaza legyen, nah meg én mint ember továbbra sem kívánom a futást. Szóval azt hiszem neki kell majd meghívnia egy forrócsokira. A hangokat természetesen itt is sokkal erősebbnek hallom, de sokkal kellemesebbek is. Nem vitázó személyeket, vagy a cipők koppanását hallok egész áldott nap, hanem csak a szellőt, a madarakat, a fák nyikorgását. Mennyivel nyugodtabb és békésebb. Ezt meg is említem Jamesnek. Beszélgetés közben én nem is figyelek arra, hogy merre is megyünk. Teljesen megbízom Jamesben. (fura is lenne, ha nem tudnék), így csak élvezkedek. Nem tudom mennyi ideje sétálhattunk, de egyik pillanatról a másikra egy különös illatot érzek. Hasonlít a házban lévők illatára, de valamiért mégis más. Látom Jamesen, hogy ő is megérezte, de a jelek szerint neki nem idegen. Éppen rá is kérdeznék, mikor megelőz és szól, hogy Jamie az. Érzem, hogy akaratomon kívül is, de mosolyra húzodnak ajkaim. Jamie! Már rég láttam őt és iszonyatosan hiányzik nekem. Azt hittem, hogy korábban fogunk tudni találkozni, hogy egyszer James behozza a szobába, de nem úgy volt. Viszont ezen inkább most nem agyalok. Most itt van és végre találkozhatunk. Ahogy közelebb sétálunk Jamiehez megjelenik előttünk egy feketebundás farkas fehér gallérral. Azonnal felismerem őt, hiszen már láthattam a farkasát, viszont mégsem rohanok oda hozzá és ölelem át egyből. Érzem, hogy a kölyköm érdeklődve kezdi el szaglászni a másikat. Jamesre pillantok talán kérően. Remélem most nem küld vissza a szobába és beszélgethetek Jamievel egy keveset. Vagy a nézésem miatt, vagy csak a jó szíve miatt, de végül James magunkra hagy. Végig nézem, ahogy eltűnik a fák között, majd csak Jamie farkasát figyelem.
Hát... Darren azt mondta, hogy minden nap legalább 4 órát kell farkas alakban töltenem, plusz egy étkezést vadászattal kell megoldanom. De azt nem mondta, hogy melyik alakban kell ezt csinálnom, szóval maradtam a rendesnél. Azt már jobban megszoktam, mint a hatalmas, teliholdas alakot. Könnyebben mozgok így. De ez csalásnak számít? Csak nem. Meg kellene kérdeznem... Még egyáltalán nem vagyok éhes, szóval igazából csak grasszálok itt össze-vissza. Megpróbáltam megfogni valami madarat is, de sajna szárnyakat még nem növesztettem, szóval... Inkább csak lefeküdtem a hóba és hemperegni kezdem, élvezve, hogy a hó lassan nedvesíti át a vastag bundámat. Valami bogár száll az orromra... Tüsszentek. Aztán nagy levegőt veszek, mert facsarja még egy tüsszentés, de ezzel párhuzamosan idegen-ismerős szagokat sodor felém a szél és... Hörrenve gördülök a pocakomra, oldalt döntöm a fejemet. De nem látok még semmit, szóval négy lábra állok és kicsit kiügetek a tisztás felé a bozótból és... És... Masa az. És egy másik hím, azt hiszem, hogy James és Darren barátja. Valami megváltozott. Valami... Már nem vagyok egyáltalán a Fehér Galléros Klán tagja, már nem kell mindig viselnem a pajzsomat, így hát egész testemben megfeszülve szabadulok meg tőle és amint megérzek, azzal hirtelenjében nem tudok mit kezdeni. Igazából azt sem igazán tudom, hogy mit és miért csinálok. A szívem egész egyszerűen zakatol, a boldogság és valami egészen újfajta, mély harag kavarog egyszerre az egész testemben, emberben és farkasban egyaránt. Magas hangon morogva, hörögve, szinte már prüszkölve acsarkodok a másik hím felé, aki annyira biztos léptekkel hozza elém Masát, és aki olyan bizalmasan szól oda neki, majd hagy magunkra szépen lassan... Ők ketten... Masako... Az nem. Az nem lehet. A felismerés ledöbbent. Megfagyok, pedig egyáltalán nem fázom. Egy fiatal, James-hez hasonlatos izgága valami törleszkedik hozzám, és én egyáltalán nem akarom. Mert nem... Ez nem lehet igaz. A fenyegető morgásom elhal, szinte érzem, miként tágulnak hatalmasra a pupilláim, ahogy a közeledő lányt nézem. Hátrálni kezdek... Megbotlok a saját lábaimban, és oldalt vágódom el. De hamar felpattanok, össze vissza lihegve járkálok fel alá... Nem is tudom, hogy miért és hogyan változtam vissza emberré, szinte észre sem vettem. Hogy felvegyek valami ruhát? Áhh! Meg a fenéket! - Úr Isten... Úúúúúristen! Az első megszólalás még halk. Érzem, hogy könnyek szöknek a szemembe és egész egyszerűen nem akarom felfogni, ami történik. Éppen ezért a második felkiáltásom már hangos, a tisztás visszhangosan veri vissza a feleslegessé nehezült kiáltásomat. Masako farkas lett. És én nem voltam vele. És nem védtem meg. Nem akart farkas lenni, tudom. - Ez hogy történhetett...?! Súgom bele a hirtelen csendbe. A könnyeim már megadóan zuhannak lefelé az arcomon, ami eltorzul a visszafojtott bőgéstől. Mint egy gyerek. Mint egy lány. Ha Masa megengedi, közel megyek hozzá, a kezeimet remegve emelem az arca felé. Szeretném megérinteni, szeretnék végigsimítani rajta, mégis csak a vonalát követik le a mozdulataim. - Masa... Szűkölöm bele a szemeibe. Egész egyszerűen térdre esek előtte, de átfogom a lábait és magamhoz szorítom. És csak bőgök. A bőrömön forrón és játékosan cikázik végig a kölyökfarkas energiája, ami mostantól a lány részévé vált. Én sosem gondolok magamra. Örülnöm kellene, hogy így mellettem és velem lehet. De képtelen vagyok rá. Már hangosan is kitör belőlem a sírás, mert tudom, hogy ő nem ezt akarta. Amikor volt választása. Visszhangoznak a fejemben a mondatai, ahogy összevesztünk, mert nem akart olyan lenni, mint én, hogy ő családot akart és... és... Elbuktam. Megint.
Ahogy Jamire koncentrálok érzek valami furcsát magamban. Azt tudom, hogy ezek nem az én érzelmeim. Mintha Jamie felől érzeném, de mégis hogyan? A farkasok erre is képesek? Érzem, hogy az állat bennem visszavonulót fúj mikor morogni kezd a másik hím. Megijedt tőle, ahogyan én is. Már vártam arra, hogy találkozzam vele és többször is elképzeltem, de nem hittem volna, hogy így fog reagálni. Valamiért azt gondoltam, hogy már tudja, hiszen már két nap is eltelt azóta és, hogy örülni fog neki. Elmondta nekem anno, hogy Ő örülne neki, ha bennem is ott lenne egy kölyök farkas. Most mégis a mérget érzem benne. Miután visszaváltozik emberi alakjába be kell vallanom zavarba jövök, de az ordítása ezt elfeledteti velem. Meg is rezzenek, ahogy hirtelen felkiált, de még a farkasom is megilletődik. Még sosem hallottam őt üvölteni. Pár lépést hátrálok és csak figyelem őt. Vajon maradjak, vagy inkább menjek és hagyjam magára? Lehet, hogy túl sok ez így neki egyszerre? Tekintetemmel csakis az arcát!! fürkészem. Nem kezdek el hátrálni, ahogy felém közeledik. Igazából örülök is neki és abban bízom, hogy végre átölelhetem őt. De ez nem történik meg. Elsírja magát és a térdére rogy. Ahogy átölel farkasom már közeledik is felé és szagolgatja, de tisztes távolságot tart. Én hirtelen jött könnyektől megbénultam, de kis késéssel végül kiszabadítom magam az öleléséből és letérdelek elé, majd átölelem őt jó szorosan. -Jamie kérlek ne sírj!-Nem akarom őt sírni látni, meg érzem, hogy nem kell sok idő és az én könnyeim is utat törnek maguknak. -Annyira örülök, hogy végre láthatlak! Ez a két nap nélküled pokoli volt!-Igen jelezni szeretném felé, hogy nem a mai napon váltam azzá, ami most vagyok. Amint behunyom a szemeimet érzem ahogy a könnyeim végigfutnak arcomon. Nah ennyit erről. Nem akartam elsírni magam főleg nem Jamie előtt, de úgy tűnik nem vagyok elég erős hozzá. Ha most látna minket valaki biztosan egy jót szórakozna rajtunk. Egy pucér fiú és egy felöltözött lány térdepel a hóban ölelgetve egymást és mind a ketten bőgnek...Azt hiszem erről többet nem kell mondanom semmit.
Ne sírjak? Még hogy ne sírjak?! Ezt mégis hogy gondolhatja komolyan? Tudom, egy gyenge kis vakarcs vagyok, egyébként is, de így meg aztán főleg, hogy itt bőgök, mint a hülye. És azért meg pláne, mert egész egyszerűen nem voltam még arra se képes, hogy megtartsam a szavam és egy embert (!!!) megvédjek. Mit keresek én a farkasok között? Minek és kinek bizonyítsak ezek után? Darren mondhat, amit akar, egyszerűen annyira semmirekellő feleslegnek érzem magam, és ezt se magam miatt sajnálom. Hanem Darren belém vetett hite miatt és Masa halandósága miatt... - Két napja...? Suttogom hitetlenkedve, mert egyszerűen nem érzek magamban elég erőt ahhoz, hogy ennél hangosabban beszéljek. Iszonyatosan imádom a testének melegét és az illatát, ami kabát helyett most felöltöztet, de egyszerűen nem bírom ki: megfogom a kezeit és lehámozom magamról. - És én miért nem... Nem kell befejezni, úgyis tudja, hogy mi lenne a mondat vége. Már értem. Teljesen távol voltam tartva tőle, pont ezért. Ezért kellett a műhelyben töltenem az estéket, nem büntetésből. Már tudom, annyira tudom. Azért, mert féltek, hogy összeomlanék. Hát tessék, megtörtént! Újfent másoknak volt igazuk, senkinek nem okoztam meglepetést... A könnyes és a sírástól egészen kipirult arcomat Masa vállába fúrom. Erőteljesen, megadóan, megalázkodva előtte. - Bocsáss meg, Masa... ...hogy nem voltam ott és nem védtelek meg. Szeretném megkérdezni, hogy miért harapta be őt ez a hülye képű James-majom, de egyelőre szeretnék inkább levegőt kapni, mert azt még nem nagyon sikerült összehoznom. - Deh.. Deh mih.. miér'? - hüppögöm teljesen artikulátlanul és a sírástól rázkódva, levegő után kapkodva. Tudnom kell, és azt is tudnom kell, hogy miért nem lehettem én, ha már így kellett lennie... Nem bírok a szemébe nézni, szóval a válláról elfordítom a fejemet, és úgy döntök, hogy oldalt fekve leterülök a hideg hóban. Legalább valami lehűt engem, a farkasomat, a testemet meg az agyvizemet is.
Letörlöm könnyeimet miután ismét a szemeibe pillanthatok. Hogy miért? Erre pontosan én sem tudnák válaszolni. Nekem semmit sem mondott erről James, csak hallgatott erről a témáról. Én sokszor agyaltam azon, hogy talán meg kellene kérdezni tőle, hogy mégis mi van Jamievel, de valahogy nem mertem. Talán mert tudtam, hogy ő csak jót akar nekem és jobb ha várok? Áááh a fene se tudja. Folyton csak ezek a miért, meg mi lett volna ha...Már kezd az agyamra menni. -Talán, hogy nem is tudom...Hogy legyen időm feldolgozni és te se borulj ki annyira.-Bár erre csak Darren és James tudna válaszolni, de azt hiszem most már ez lényegtelen. Itt vagyunk, végre találkozhattunk és végre megtudta. -Ne kérj bocsánatot Jamie, ez nem a te hibád! Nem tehetsz erről hallod?-Tudom, hogy mit ígért nekem, de csöppet sem haragszom rá azért, mert akkor nem volt ott velem. Csak az a másik nőstény tehet róla, vagy én amiért éppen arrafelé sétáltam...Vagy az is lehet, hogy valami más külső tényező indította el ezt az egészet. Azt hiszem ezt már sosem fogjuk megtudni, de igazából már nem is érdekel. Megtörtént és már nem fordíthatjuk meg. Most már bennem is él egy farkas és ha túlélem a kölyköt több száz évig még bennem is fog élni. Végignézem ahogy elterül a hóban, de csöppet sem tetszik ez nekem. Mégis hogy nem fázik? A végén még megbetegszik...Vagy még arra sem vagyunk képesek? Talán valami jó dolog is van ebben az egészben? -Jamie állj fel! Keressük meg a ruháidat és öltözz fel. Addig elmesélek mindent neked rendben?-Nézek rá egy kedves mosollyal arcomon. Most visszafojtom a könnyeimet. Tudom nem lenne szabad, mert csak fel fog emészteni, de amíg Jamie ilyen állapotban van meg kell próbálnom megnyugtatni őt és ez csak akkor fog sikerülni, ha nem sírom el megint magam előtte, egyelőre. Mitán felállok a földről felé nyújtom kezemet segítségképpen. -Gyere! A végén megfázol...Ha egyáltalán ez lehetséges!-A kölyköm sem hagyja békén. Már jóval közelebb merészkedett hozzá és egyre lelkesebb a hím közelsége miatt.
Oké, azt még értem, hogy neki legen ideje feldolgozni, de az nem volt tök mindegy, hogy most borulok ki, vagy akkor, amikor megtörtént a dolog? De, baromira mindegy! Mert most is ki vagyok borulva, szóval Darren is, meg ez a James is, mindketten elmehetnek a sunyiba! Nem tehetek róla... De én akkor is felelősnek érzem magam érte, hiszen ígéretet tettem! Azt hiszem, hogy ebben nem fogunk tudni megegyezni. Érzem a kölyökfarkast, aki abszolút nem érzi a helyzet súlyát. Csak jönne és törleszkedne, de én nem vagyok kíváncsi rá. Nem tudom, nem vagyok képes elfogadni, ahogy a farkasom sem, hiszen... Persze, ő is örült volna, ha Masa farkas, de nem így és nem ilyen áron! - De igenis tehetek! Ha nem jövök ide, ha nem hagylak magadra, ha nem állok be a falkába, ott lehettem volna és... és... Újabb, forró hullámban tódulnak az arcomra a könnyek, ahogy elterülök a hóban. Meg akarok halni... Persze nem úgy komolyan, csak szeretnék egy olyan helyen lenni, ahol nem fáj semmi, ahol nincs más, csak a hó és a nyugalom és ahol ez az egész meg sem történik. A saját nyomoromon felül pontosan érzem, hogy Masa is visszatartja az érzelmeit, talán azért, hogy ne essek még jobban kétségbe. Tessék, még a sírás lehetőségét is elveszem tőle. Hát milyen barát vagyok én? Milyen?! - Ne-nem tudok megfá-fázni. Szipogom bele a hóba, és igazából egyáltalán nincs kedvem felkelni. De ha ezzel még, legalább képes vagyok Masának örömet szerezni, akkor részemről jó... Megfogom a kezét és talpra állok. A ruháim nincsenek messze, úgy ötven méterre egy fa tövében. Ahogy felkelünk, nem eresztem el Masa kezét. Belefúrom az ujjaimat az övéi közé, és szorítom, szinte már csimpaszkodok. Közben igyekszem jó mélyeket lélegezni, hogy legalább beszélni tudjak. - Ennyi volt, kész... Mindennek vége van. Én tudom, én éreztem, hogy mennyire nem akartad ezt és hülyeség, de nekem talán ez jobban fáj, mint neked. Hogy történt? Pislogok rá komoly képpel. A szempilláimra kiültek a könnyfoszlányok, az arcom teljesen kipirult és valószínűleg baromira kócos vagyok, de ez most mind-mind hidegen hagy. Ha elérjük a ruhákat, felöltözöm, és újra Masára borulok. Átfogom a nyakát, mint egy kisgyerek, a fejemet az övéhez dörgölöm és lassan, finoman dörgölőzöm neki. Annyira sajnálom és... Annyira fáj, hogy nem tudok változtatni rajta. De ha elmeséli, hogy mi történt, akkor egészen biztosan kitalálok valamit... Valami olyat, amivel visszanyerhetem azt a kevés önbizalmamat és talán kicsit jóvá is tehetem a dolgot. Nem tudom. Az egész világ zsibong, pedig csend van az erdőben. Minden zavaros és üres. Eltekintve persze attól, hogy mindent beterít Masako illata és... A farkasának az apró, pislákoló energiafoszlánya is.
Nem örültem annak, hogy magát okolja a miat, hogy ez történt velem. Legszívesebben felpofoznám, hogy térjen már észhez és kapja össze magát. Nem borulhat ki jobban, mint én! -Jamie! Ha még egyszer meghallom, hogy magadat okolod soha többé nem állok veled szóba! Fogd már fel, hogy nem a te hibád! Nem te haraptál meg értetted? Ha nem lettél volna falkatag sem biztos, hogy aznap együtt lettünk volna! Én örülök neki, hogy van munkád, családod! Erre vágytál és megkaptad! Örülj neki! Én a mai napig nem sajnálom azt, hogy megismertelek. Semmi köze sincs a kettő dolognak egymáshoz. Sőőőt...ha nem ismertelek volna most lehet, hogy nem is élnék. James tudta, hogy köztünk szoros a kapcsolat és ő is ismert már engem. Ez volt a nagy szerencsém, még ha most ezt őszintén nem is így érzem! Foggd fel úgy, hogy inkább te mentettél meg! Rendben?-A hangom kicsit határozottabb és keményebb, mint az eddigi. Nem lehet ilyen gyenge. Darren most biztosan jól t*k*n rúgná, amiért így pityereg. Ezt még sem engedhetem meg neki Megkönnyebbülök ahogy feltápászkodik a földről. Legalább ezt elértem nála. Hagyom hadd fogja a kezem, nekem is jól esik az érintése. Hiányzott már a közelsége, bár nem ilyennek terveztem az első találkozónkat, de remélem idővel megnyugszik és jobb lesz a hangulat. A szavaira felnevetek kissé. Valahonnan ismerősen cseng. -Mintha csak magamat hallanám. Nekem is ezek voltak az első gondolataim. És bevallom őszintén néha még most is így érzek. Nem tudom, hogy képes leszek e teljesen elfogadni azt, amivé váltam. De bízom Jamesben és számítok a te segítségedre is.-Mélyen belefúrom a tekintetem az övébe és úgy nézek rá kérlelően. Ha ő nem lesz mellettem biztosan nem fog sikerülni ez az egész. Kell nekem egy barát, aki akkor is mellettem lesz, mikor legszívesebben vízbe fulladnék. -Ahogy azt már mondtam két napja történt....Vagyis nem...Nem...Nem tudom mennyit aludhattam utána. Talán egy két napot...De nem is ez a lényeg. Szóval... Fényes nappal volt, így még az sem lehet a bűnöm, hogy este mászkáltam egyedül. Csak sétálni volt kedvem. Azt sem tudom, hogy merre járhattam, mikor megpillantottam egy farkast. Teljesen készen volt. Morgott, vicsorgott...Fogalmam sincs, hogy hogyan került oda. Természetesen elkezdtem futni, de hát simán utolért és hátba támadott. Azt hiszem nem kell részletezni, hogy mit csinált. Utána jött James és leszedte rólam...meg ha jól emlékszem volt ott egy másik farkas is, aki szintén segített nekünk....Utána elhozott James ide egy szobába és ott ős is megharapott...Hogy az ő kölyke legyen bennem és nem azé a másiké, aki állítólag egy fiatal egyed volt. Ezt te jobban érted.-Csak figyelem őt, hogy mit reagál a hallottakra. Természetesen mikor átkarolt és én viszonoztam az ölelését és ahogy csak lehet hozzábújtam.
- Te-te-te... Kezdeném, de Masa annyira mondja, hogy belém fagy a szó. De mit is mondanék neki? Azt, hogy ne dirigáljon nekem és ne döntse el helyettem, hogy mit érzek? Igen, lehet. Ki tudja, talán az idegesít, hogy ő nem ideges és nincs kiborulva. Pedig.. Pedig... Ha mást nem, akkor legalább annyit megtehetnék érte, hogy összeszedem őt, felnyalábolom a földről és megnyugtatom. Megvigasztalom. De nem, ő vigasztal engem, és úgy kezeli ezt a dolgot, mintha mi sem lenne természetesebb. Miért nincs jobban kiborulva, mint én? - James, a hős... Morgom az orrom alatt. Persze, tök jó, hogy elvileg miattam vállalt ekkora áldozatot, de akkor miért nem szólt senki? Velem miért nem beszélték ezt meg? James most egy hatalmas gonosszá nőtte ki magát a szememben. Nagyobb, erősebb és tapasztaltabb nálam, most már Masa is hozzá tartozik, szóval remek. Úgy érzem, mintha megint elbuktam volna és felesleges lenne minden, amit én farkasként nyújtani tudok, mert sokadjára vagyok lekörözve. A kérlelő tekintete a szívemet egyszerre lágyítja meg és egyszerre okoz mély fájdalmat. Mintha egy kést forgatnának a mellkasomban. Mély levegőt veszek. - Tudod, hogy sose hagynálak magadra. Ezért is... Ezért is fáj ennyire ez az egész. Már nem sírok, nem zokogok. Csak az arcom piros és a szemeim könnyesek még, de legalább beszélni már tudok. Igaz, néha szipognom kell, de annyi baj legyen. Ahogy a történetet meséli, egyre csak elkerekednek a szemeim, és érzem, hogy újra megtelnek könnyekkel. Te jó ég! Három farkas is ott volt vele... Csoda, hogy túlélte, tényleg az. Egyre csak szorítom, ahogy ő is szorít engem. - I-igen... - súgom elhalóan. Pontosan értem, hogy miért kellett átharapni őt. - Engem pont azért raktak ki a Klánomból, mert túl fiatal voltam a harapáshoz. Csak... akit én választottam, őt nem harapták át, hanem megölték. Óvatosan és finoman tolom el magam a lánytól és kitörlöm a friss könnyeket az arcomból. Fáj a fejem... - Megengeded, hogy közeledjek a farkasodhoz egy kicsit? Kérdezem meg tőle óvatosan. Ha már így alakult, azt hiszem, hogy jobb lesz megbarátkozni a helyzettel és a kiskölyökkel is. Bármennyire nem akarom.
Érzem a hangjában az iróniát és valahogy meg is értem őt, de azt is tudnia kell, hogy ha James nem lett volna lehet, hogy nem beszélgetnénk most itt egymással. Hálásnak kéne lennünk neki, de még nem tudom megköszönni. Idővel majd annak is eljön az ideje és minden módon ahogy majd csak tudom meghálálom neki azt, hogy megmentette az életem. -Nem tudom, de talán így a jobb...Különben is most folyton csak a ház körül leszek, szóval gyakrabban tudunk majd találkozni. James nem engedi, hogy haza menjek. Megértem őt, de közben mérges is vagyok rá. Hiányzik a lakás, az életem!-Az utolsó szavakat már szinte csak suttogom. Emlékszem milyen boldog voltam otthon, amikor Jamie is beköltözött hozzám. Azok az esték felejthetetlenek voltak. Akkor éreztem, hogy végre megtaláltam a helyem...Erre most itt vagyok...Vajon fogom ezt a helyet annyira szeretni, mint a lakásom? Egyáltalán valamikor visszaköltözhetek majd, vagy örökké itt kell élnem a továbbiakban? A történetét egyszer már elmesélte nekem és még a mai napig is értetlenkedek azon, hogy miért kellett megölni szerencsétlen lány, hiszen ő semmiről sem tehetett, ahogy én sem. Csak rossz helyen voltam rosszkor. Milliószor átgondoltam az egészet, hogy miért nem figyeltem oda jobban, mért mentem el odáig és nem maradtam a belvárosban, de rájöttem, hogy csak bele fogok őrülni, ha továbbra is csak ezen fog kattogni az agyam, így jobb nem foglalkozni ezzel. -Mi?...Én...Én nem tudom, hogy ez hogyan működik. Eddig csak Jamesel találkoztam...Nem tudom, hogy mit kell csinálnom. Azt érzem, hogy a lény, a kölyök bennem érdeklődik az idegen farkas iránt, de nem tudom...Mit kell csinálnom, vagy hogy tudom megengedni neked? Tőlem aztán még meg is kergetheted, csak mondd el, hogy mit csináljak!-Úgy érzem magam, mint egy kisbaba aki éppen felállni, járni tanul. Iszonyatos egy érzés.
Ahogy kiejti a száján, hogy hiányzik neki a lakás és hiányzik neki az élete, megint csak újabb könnyek buggyannak ki a szememből. Basszus, én ezt nem bírom ki! - Deh... Deh... M-már ez az éle... - nem megy. Úgyhogy inkább úgy döntök, hogy gondolatban fejezem be inkább, arra nincs hatással, hogy a tüdőm kapkodó tágulását és szűkülését képtelen vagyok szabályozni. ~Már ez az életed. Velem... Velünk... És én azt akarom, hogy a lehető legjobb legyen és ezért mindent meg fogok tenni, ha már nem tudtam megelőzni azt, hogy ez így legyen.~ Csóválom meg kissé a fejem és belenézek Masa szemeibe. Szeretném, ha azt érezné, hogy bízhat bennem, de nem merek már ígérni neki semmit. Félek, rettegek, hogy újra elbukom, és bár sokat képes vagyok elviselni, az talán már nekem is nagyon sok lenne. Azért egészen gyengéden elmosolyodom, ahogy megilletődik és bizonytalan. Felnyúlok az egyik kezemmel az arcához, hogy finoman végigsimítsak rajta. - Neked nem kell csinálnod semmit. Gyere! - megragadom az egyik kezét és lehúzom őt a földre. Bár a föld hideg, számunkra ez nem jelent veszélyt, sőt, mivel a testünk melegebb, így később is kezdünk el fázni. Először leültetem a földre a lányt, aztán pedig lefekszem a földre, és húzom őt magammal. - Nem lesz baj, ne félj. Ebben jó vagyok! Az már egy kicsit szomorúbb történet, hogy miért nem kell tőlem félteni a kicsiket, de ebbe most nem akarok belemenni. Ahogy lefektetem Masát a hóba, háttal fordítom őt magamnak, és átkarolom a dereka körül. Az egyik lábamat finoman átdobom a combjai felett, teljesen magamhoz zárva ezzel őt. Lehunyom a szemeimet és a nyakába fúrom az arcom, újra. Kieresztem a Fehér Gallérost a helyéről. Boldogan ismerkedve, valahol egy másik dimenzióban körbeszaglássza a picit, közben pedig érdeklődve csóválja a farkát. Rendkívül barátságosan reagálnak egymásra, ahogy nézem. Talán sokat segít, hogy az én farkasom már emberként is rajongott Masakóért, így meg aztán pláne! Mindez úgy történik, mintha álmodnánk. A valóságban nem látjuk, ahogy a két farkas ismerkedik, ez pusztán az elménk játéka. De iszonyatosan jól esik és megnyugtat. Érzem, hogy a szívem lassan csitulni kezd, és még akkor is, ha csak átmeneti az egész, de rám ül a nyugalom. És a szeretet. - Biztos nagyon szép leszel. Suttogom mosolyogva a hajába, bár ezt ő nem láthatja. Kicsit olyan most számomra, mintha eltűntünk volna a világ elől, beleolvadtunk volna valami egészen kívülálló rendszerbe, mintha csak egy sziget lennénk. Ha csak őt nem zavarja a dolog, akkor én még vagy húsz percig nagyon szívesen fekszem így, akár tovább is. A magam részéről nem akarom megtörni a csendet ennél előbb. - Van valami,amit szeretnél csinálni? Kérdezem finoman és halkan. Nyugodnak tűnök és talán az is vagyok. Egyelőre.
Nem örülök a könnyeinek, ha a boldogságtól jelennének meg más lenne a helyzet, de sajnos most ez nem így van. Ő is szomorú, ahogyan én is. Vajon mivel vigasztalhatnám meg? Nem akarja elhinni nekem, hogy ő nem tehet semmiről. A makacssága akár egy szamáré. Pedig az én helyzetemet is megkönnyítené, ha tudnám, hogy nem magát emészti fel e miatt. Olyan jól haladt előre. Nem lenne jó, ha most miattam megállna, vagy esetleg visszaesne a kezdeti állapotokba. Darrennek sokat köszönhet és nagyon is látszik a pozitív irányba történő változás a jellemében. Jót tesz neki az, hogy végre valaki a szárnyai alá vette és megmutatja, hogy merre, hogyan menjen tovább. A hangok a fejemben már nem ismeretlenek a számomra. Volt már alkalmam találkozni velük...a diliházban...vagyis inkább még réges-régen valahol az erdőben, mikor Jamie megmutatta farkasát. Most már tudom, hogy ez tőle jön, de még mindig nem tudok ugyan úgy válaszolni rá. James azt mondta majd idővel azt is elsajátítom. A szavai, gondolatai jól eső érzéssel töltik meg testemet. Én mindig is bíztam Jamieben, most is és ez után is ugyan úgy fogok. Kiben bízzak, ha benne nem? Igaz nem több éve ismerjük egymást. Mégis úgy vagyok vele, hogy életem során ő az, akiben a legjobban megbízom és szó nélkül bármit megtennék érte! Ahogy végigsimít az arcomon kicsit beledörgölődzöm a kezébe. Jó ez a közelség és még jobban oda is bújnék. Engedelmesen ülök le mellé a földre. Ha ő nem fázhat meg pucéran a hóban, akkor velem sem történhet semmi baj. Gondolom maximum vizes les z a ruhánk. -Nem félek Jamie! Teljesen megbízom benned!-Annyiszor kihasználhatott volna és nem tette. Mi más kell még ahhoz, hogy elnyerje a bizalmam. Na jó igaz tudom már megismerkedésünk napján bizalommal ajándékoztam meg, de megmentett egy csúnya gyomorrontástól! Ahogy elfekszem a hóban kicsit be is hajlítom a lábaimat és a megszokott babapózt veszem fel, majd behunyom én is a szemem. Érzem, hogy a kölyök is élvezi a hím barátkozását és játékra hívja őt. Könnyen el tudom képzelni a két farkas játékát. Bár nem tudom én milyen leszek, de nem is ez a lényeg. Élvezem ezt a nyugalmat és én sem akarok innen elmozdulni. Teljesen jól vagyok így, sőt még el is tudnék aludni. Hogy mit akarok csinál? Igazából csak sírni, hisztizni, csapkodni. Erre még nem volt alkalmam. James előtt mégsem tehettem meg, bár Jamie előtt sem szívesen teszem főleg azok után, ahogy reagált erre az egészre. Nah meg nagyon el szeretnék menni vásárolni, jó sok ruhát. Az mindig feldobta a hangulatom. Meg szívesen megennék vagy öt tábla csokit és benyomnék pár agybutító filmet, amiken jókat lehet nevetni. -Igen! Veled szeretnék lenni! Hiányoztál és nem akarom, hogy megint több napig ne lássuk egymást. Olyan jó volt mikor naponta beszélgethettünk, együtt moziztunk esténként. Hiányzik! Esetleg megnézhetnénk pár filmet...Vagy csak sétáljunk?-De nekem az is tökéletes, ha így maradunk és holnapig meg se moccanunk.
Megdobogtatja a kicsi szívemet, amikor azt mondja, hogy teljesen bízik bennem. Teljesen elérzékenyülök, ahogy kihallom és kiérzem a teljes őszinteséget a hangjából. Ez nagyon fontos nekem. Tényleg. Bár meglehet, hogy Masa nem egy érett és fejlett, erős farkas szemén át tekint rám, hanem emberként. Hiába farkas, még akkor is inkább az emberi tapasztalatai élnek benne, főleg velem kapcsolatban. De az én szememben egyáltalán nem mérvadó, hogy valaki ember vagy farkas vagy marslakó. Ha valaki jó ember, azt mindig megérzem. És nagyon hálás tudok lenni érte. Ebben a szellemiségben eresztem össze a farkasainkat, és pihenek meg vele a hideg hóban. Egyáltalán nem érzem annak és szerintem Masa sem. Főleg azért, mert még melegítjük is egymást. Amikor válaszol, kissé eleresztem, hogy hátra tudjon fordulni, ha szeretne, a földre könyökölve támasztom ki a fejem és úgy nézem a lányt. - Te is hiányoztál nekem, nagyon. De nem mehettem haza, mert... Volt egy kis balhé és büntetésben vagyok. - húzom el kissé a számat kamaszos daccal, mintha csak szobafogságot kaptam volna a rossz jegyemért - Én a filmre szavazok. Annyit vagyok idekint, hogy felüdülés lenne egy szobában összebújni a takaró alatt, kakaózni és aztán csiki-támadással rád vetni magam! Nevetek fel. Borzasztóan jól esik, hogy sikerült elképzelnem a jelenetet és őszintén kacagtam a gondolaton. Aztán hasra fordulok, így már mindkét alkarom lent van a földön, a fejemet oldalra fordítva beszélek tovább a lányhoz. - De tényleg... Basszus... - csóválom meg a fejem kissé - Még mindig furi, hogy mostantól örökkön örökké össze leszünk zárva, de... Ne utálj érte, de valahol ezt akartam, amikor Darren nálunk járt. Képzeld el... Szoktunk edzeni és bár nem lepődtem meg, de totálisan nem tudok harcolni. És Darren azt mondta, hogy kell nekem motiváció. És most már teljesen biztosan tudom, hogy Te vagy nekem a motiváció. Nem azért mondom el ezt neki, hogy vigasztaljam vagy hogy hizlaljam a máját. De úgy érzem, hogy ehhez neki is köze van, hiszen mégis róla van szó... Fordított esetben én is szeretnék tudni róla. Meg ez amúgy is ilyen túlzott őszinteséges berögződés. Áthajolok kicsit, hogy megpuszilhassam a homlokát. Most mindkettőnknek nagyon sok erő és kitartás fog kelleni az előrelépéshez. Ahhoz, hogy ne legyünk depisek és ne akarjunk mindig sírni. De engem nem érdekel, ha Masa erre vágyik, az ölemben mindig sírhat, vagy éppen ütlegelhet és kitöltheti rajtam a mérgét. Tudom, hogy nem nekem szól, de akkor is. Ahol tudok, segítek. - Tényleg, az a látomásos dolgod működik még? Jut eszembe nagy hirtelen a kérdés. Mondjuk biztos nem ez most a legfontosabb, de kiszaladt a számon, na. Talán nem is tudja, mert nem volt ideje ezzel foglalkozni. Kissé el is szégyenlem magam, de ha látom rajta, hogy nem vette zokon a kérdést, akkor nem kezdek el látványosan pironkodni, szerencsére.
Ahogy elenged reflexből megfordulok, hogy láthassam őt. Az előbbi helyzettel sem volt semmi baj, csak jobban szeretem, ha belenézhetek a szemeibe, látható az arcmimikáját. -Büntetés? Teee? Mi rosszat csináltál, amiért büntetést érdemeltél ki?-Nem hittem volna, hogy Jamiet meg fogják büntetni, hiszen olyan kis kedves, aranyos, ártatlan. A nevetésére én csak elmosolyodom. Ahhoz, hogy megint őszintén nevethessek, úgy mint régen kell még egy kis idő. Talán csak hetek kérdése, de az is lehet, hogy hónapok, vagy esetleg évek? Ezt nem tudom megjósolni. Sok mindentől függ, hogy hogyan fogom megélni beszokást, betanulást. Ám bízom abban, hogy Jamie és James mellett jó dolgom lesz! -Nekem nagyon tetszik a felvázolt kép, csak a csikizés része nem. Azt ki lehetne majd hagyni! De mondjuk mi Jamesel csak egy vendégszobában vagyunk. Filmeket nem tudom, hogy honnan lehetne szerezni. Ennyire még nem néztem körül odabent.-Talán Jamie erről többet tud. Ahogy tovább hallgatom őt felülök a hóban, térdeimet behajtom és karjaimmal átölelem őket. Örökkön örökké? Talán túl nagy bátorság ezt kijelenteni, hiszen nem lettünk istenek. Nem vagyunk hallhatatlanok, van gyenge pontunk, így vigyázni kell, ha nem akarunk vágóhídra kerülni. -Tudom, hogy ezt szeretted volna és nem utállak érte...-Bár az akkori veszekedésünkkor azt mondtam, hogy gyűlölni tudnám, ha megtenné, de nem ő tette meg. Jamie békén hagyott engem és elfogadta a véleményem. -Én?-Meglep a dolog. Felemelem fejemet a térdeimről és felé pillantok. Én motiválom őt? De mégis miért? -Azt hiszem kölcsönös ez a dolog! Bevallom őszintén első nap legszívesebben beleugrottam volna egy szakadékba, hogy ne kelljen kibírnom ezt az egészet....De eszembe jutottál te és nem akartalak itt hagyni. Látni szerettelek volna...-Ezt a kis kaszás dolgot még Jamesnek sem meséltem el, nem mertem, vagy csak nem akartam nem tudom. Bár az nem lepne meg, ha megérezte volna rajtam, hogy az életkedvem egyenlő a nullával. -Öhm...Ezzel nem is foglalkoztam...De most, hogy így mondod azt hiszem nem. Amióta ilyen lettem egyszer sem volt látomásom, pedig sok alkalom volt rá, ahogy az előbb is veled. Talán a farkasom elűzte...-Bár lehet, hogy ha lehetne választani inkább a látomások mellé álltam volna...De ezzel már elkéstem. Idő közben ismét csak magam elé bambulok. Most még nincs kedvem innen elmozdulni, másokkal találkozni. Túl nyugodt és békés ez a hely ahhoz, hogy ilyen hamar itt hagyjam.
- Ööö... - húzom el a számat a kérdésére és kicsit el is pirulok, ahogy eszembe jutnak az Ashley-vel történtek - Hát, elvesztettem a fejem és megtéptem Darren új kölykét. Egy kis csitri, na. Bejött a műhelybe, mindent levert és tönkretett, aztán arról panaszkodott, hogy hű de szar neki. Áh, nem tudja ez, milyen, ha egy kölyökkel rosszul bánnak. A szép, kék szemeim valamivel sötétebb árnyalatúra színeződnek, ahogy az emlékek felidézésétől egy kisebb harag-góc kavarog a torkomban. Na meg persze ott volt az a másik eset is... - Hja, aztán meg együtt kellett meóznom vele. Vagyis kellett volna, de olyan éretlenül viselkedett. Harapdálta a száját meg nekem préselődött és... nyeh, mindeeegy. Nagyon remélem, hogy Masa nem érti félre ezt az egészet vagy nem hiszi azt, hogy egy perverz állat vagyok. Bár... Az vagyok. Voltam. Na. Sok dologról egyáltalán nem tehetek, de ennek ellenére vannak és léteznek, hála Charlotte közbenjárásának. De ezt Masa tudja, legalább is azt hiszi, hogy mindent tud, pedig nem. Annyira mélyen sosem avattam be, mert félek attól, hogy megutálna érte, hogy milyen undorító dolgokat műveltem és műveltek velem. És hogy nekem ez... valahol tetszett is. Megint elhúzom a szám. James, James, James... James csak fulladjon meg! - Átmehetünk akár hozzám is. Megkérem Darrent, hogy adja kölcsön a tv-jét, mert nekem nincsen semmi ilyesmim. Ja, tényleg semmim. De igazából nem is kell, nem is hiányzik. Bár azt hiszem, hogy most, hogy Masa itt lesz, elég sok dolgot elő kell teremtenem, amit magamért nem tennék meg. Zavartan, de valahol mégis büszkén görbül mosolyra a szám, ahogy meglepetten visszakérdez. - Te... Suttogom vissza válaszul, aztán a kis monológja végére annyira széles lesz a vigyorom, hogy kilátszik az egész fogsorom. - De izé vagy! Ne ugráljál szakadékba, mert leharapom az orrodat! Csattanok fel játékosan, az arcom pedig újra belefúrom a vállába, a hajához, de csak egy kicsit. A farkasom elégedetten hempereg és megvallom őszintén, én is így tennék, ha nem tudnám, hogy Masát biztos zavarná, hogy pucéran tekergek a hóban. De így is jó, hogy hozzá furakodom csak oda. - Nyugi, szerintem nem vesztettél sokat... Vagyis, nem ezt akartam mondani... - javítom ki magam gyorsan - Idővel elég sok olyasmit meg fogsz tudni mondani másokról, amit eddig a képességeddel sikerült csak. De így legalább nem kell félned, hogy olyat látsz, amit nem akarsz és tudod majd szabályozni. Közlöm vele tudálékosan, majd hosszú puszit nyomok a homlokára, aztán feltolom magam. - Na, megyünk hozzám? Persze, csak ha szeretnél... Majd elszaladok forrócsokit hozni, vagy amit szeretnél és nálam megisszuk. Bár gondolom James biztos mondta, hogy nem kéne emberek közt mászkálnod, szóval megint lemaradtam egy körrel... A hangomban éppen csak egy falatnyi vádaskodás és irigység hallatszik, de már akkor próbálom túltenni magam rajta, ahogy visszamegyek Masához és kezet nyújtok neki, hogy felsegíthessem.
//Szerintem még írj ide, aztán nyitok magamnak szobát és ha van kedved, én már oda fogok írni *-*//
-Darrennek van farkas kölyke? Ezt nem is tudtam!-Bár sok mindent nem tudok még a falkáról. Viszont az nagyon is meglep, hogy Darren is befogadott egy kölyköt. Szegény lány. Vajon hogy viseli ő ezt az egészet? -De Jamie! Meg kell értened őt is. Tudom, hogy szerencsém van Jamesel és szerintem jobb tanítót nem is választhatnék, de mind ezek ellenére nekem is rossz ez az egész. Jó mondjuk én nem szeretem minden bajomat kiönteni, de szerintem te már ismersz eléggé ahhoz, hogy tudd mit érzek most.-Persze nem voltam ott és nem tudom, hogy pontosan mit csinált az a kölyök, de végül is hasonló a helyzetünk, csak engem elvisel Jamie. -De az miért baj? Lehet, hogy így fejezte ki a tetszését nem?-Ha már dörgölődzik akkor az csak azt jelentheti, hogy nagyon is bejön neki Jamie. Tudom kis szerény e téren Jamie, de azért ennyire nem lehet. A mosolyt nem viszonozom. Én komolyan gondoltam, amit mondtam. Voltak is pillanatok, mikor csak hajszálon múlt az, hogy megteszem és van egy olyan érzésem, hogy még sokszor fogom ezt érezni. Az átváltozásokon még nem vagyok túl és már hallottam arról, hogy milyen borzalmasak. Vajon akkor nem fogok inkább vágyni a halálra? Úgy szeretném azt, ha ez csak egy rossz álom lenne. Fel szeretnék ébredni és mosolyogni, örülni annak, hogy mind ez nem a valóság. De hiába várok erre. Már ébren vagyok és akárhányszor fel fogok kelni ugyan olyan leszek örökre. -Oh én megvagyok a nélkül is. Jó nekem inkább a tudatlanság. Lehet, hogy ha a képességem elárulta volna a legelején rólad, hogy nem vagy rendes ember, akkor most nem lennénk itt együtt. Néha jobb nem tudni a dolgokról. Sokszor az megkíméli az embert a fájdalmaktól.-Az arcom komollyá válik, majd a felém nyújtott kezet megragadom és én is felállok a földről. -Jó lesz nálad! Legalább nem zavarjuk Jamest és igen mondta. Iszonyat nehéz nem lemenni a városba. Már el szeretnék menni vásárolni, új ruhákat, anyagokat...De nem mehetek, pedig nekem ez olyan, mint férfinak a kocsi vásárlás, vagy a foci, golf. Megnyugszom tőle és boldog leszek, még ha nem is veszek semmit. Elveszni az anyagok rengetegében, álmodozni mindenféle ruháról.-Igazából nem értem, hogy miért is haragszik ennyire Jamesre, de remélem hamarosan túllép rajta és ő is megkedveli majd. Jól bánik velem, tényleg mint egy gyermekét féltő apuka. Már rég éreztem ilyen féle biztonságot. -Forrócsoki jöhet, meg sok sok sok csoki és éhes is kezdek lenni, de előtte majd átöltöznék mert vizes lett a ruhám és lehet, hogy mi nem betegszünk meg, de zavar. Szóval esetleg míg te áthozod a tévét meg ilyenek én átöltözöm. Az úgy jó neked?-Pillantok rá kérdőn. Egyik kezemmel megfogom az övét és az ujjaimat az övé közé csúsztatom.
Néha néha az embert elkapja az unalom, dacára annak, hogy majdnem halhatatlanként már volt időm megszokni a hosszú élet bizonyos mellékhatásait. Persze mit is csinálok ha unatkozok? Igeeen balhét, vagy zűrt, vagy valami vicces dolgot. Vagy éppenséggel tehetek is valami hasznosat. Az ágyam alól előkotrom a kedvenc baseball ütőmet, melyet nem baseballra használok, hanem inkább krikettezni az ellenfeleim golyóival. Azt hiszem ma próbára teszem az egyik újoncunkat, tudom még minden tekintetben fiatal, de annyit sürgölődik a Tarkok körül, hogy lassan felkelti az én kíváncsiságomat is. Vajon milyen fából faragták? Kemény mint az angol tölgy? Vagy puha mint a balsafa? Hamarosan kiderítem. A sok utat látott hátizsákomba pakolok jó pár sört, majd a biztonság esetére egy palack ásvány vizet is. Le csekkolom a zsebeimet. Öngyújtó? Pipa! Friss csempészett Kubai szivar? A zsebem tapogatva tudtam, hogy valami hiányzik. A szekrényhez lépve két tubust vettem ki, mindegyik alumínium tartályban egy szivar rejtőzött. Nagy volt a kísértés, hogy most azonnal az egyiket a számba vegyem, de inkább később. Helyette inkább folytattam a zsebeim leltárát. Bicska? Megvan. Mobil telefon? Ez is. Rögtön fogtam is az ősi készüléket, és be pötyögtem a központ számát. - Itt Tabitha! Lécci valaki küldje már fel a tisztáshoz azt a Ashley nevű kölyköt. Igen azt amelyik virít mint egy papagáj. Zseblámpát hozzon, lehet sokáig maradunk. - Majd a készüléket kinyomva az ágyamra dobom. Nem akarom, hogy valaki zavarjon, és egyébként is a fák közt a térerő amúgy is luxus, mint a friss levegő a nyilvános mosdóban. Gyorsan végig néztem magamon megfelelő-e egy kis erdei kiruccanáshoz a ruhám. Ez felesleges volt, hiszen még nem volt olyan jó idő, hogy nagyon neki vetkőzve járjak. A bakancsom a farmerom, és a fekete toppom pont tökéletes. Mikor úgy éreztem meg vagyok mindennel, sietős léptekkel indultam meg, hogy még a kislány előtt érjek fel. Nem is kellett csalódnom. Mikor meg érkeztem a tisztásra, még teljesen egyedül. Voltam, így míg várakoztam a baseball ütőmmel fenyő tobozokat ütögettem. Majd lépteket halva a közeledő felé fordultam az ütőt átvetve hátul a nyakamon, és kíváncsi vigyorral vártam a felbukkanó lányt. - Mindig megváratod a partnered a randin, vagy csak én miattam késtél ilyen sokat? - Kérdezem széles ragadozó vigyorral az arcomon. Ó igen! Itt a mai napi préda.
*Az ember lánya mit csinál késő délután? Azt nem tudom, de én mindenesetre Darren nappalijában ücsörögtem és jobbra balra kapcsolgattam a készüléket. De semmi… végül kikapcsolva fújtattam dühösen és… azt hiszem Darrennek kell vennie egy új távirányítót. Hát mit ne mondjak, biztos szeretni fog érte. De véletlen volt. Nem kell itt egyből dühkitörésre gondolni, nem vágtam a falhoz… mindössze összeroppant a kezemben. Hát na… farkas vagyok és egy elég fiatal, nem csoda, hogy nem tudom szabályozni olykor az erőm. Nagy merengésem a semmin, egy kopogás zavarta meg. Darren nem kopog.* - Nincs, nem volt és nem is lesz. De azért bújj be. * Kiabáltam ki de egy halk sóhajt követően azért csak-csak beljebb invitáltam. Nem tudtam ki az, és bár nem érdekelt azért mégis na… Darrent is kereshetik. Na de mikor a fazon megmondta, hogy miért is van itt és ki üzent felvontam a szemöldököm.* - Ne szopass… ma nincs hozzá hangulatom. Gray miért hívatna? *Tettem fel az öt pontos kérdést, de még be sem fejeztem már érdekelt a dolog. A másik csak megvonta a vállát és közölte, hogy Ő a helyemben menne. Hát kac-kac nem vagy a helyemben és jelenleg én sem szeretnék ott lenni. Nah de be sem csukódott az ajtó már pattantam is fel. Öltözködjön a fene… lila nadrág, citromsárga póló volt rajtam aminek a tetejébe felkaptam egy neon zöld cipzáras pulcsit, hajam összefogtam a tarkómon, kapucni fejbe, tornacsuka és már indultam is. Ja, hogy lámpa… hátha valamit nem látok meg a farkas szemeimmel, akkor az nincs is. Szóval lámpa felesleges… no meg, nincs is. Mire odaértem már ott volt a nő. Éreztem az energiáit, farkasom meg félve de mégis érdeklődőn szemlélte a másikat. Azaz kislány, járass le kapásból. De hát Raven-James incidens óta mindenkitől félt. Mázli, hogy én nem. A nő érezhette, hogy kissé mintha nem volnék jó kedvemben. Nem meglepő az utóbbi időben, de ott volt a kíváncsiságom is. Késtem? Nos, nem szokásom késni… de hát akár megeshet ez is. Nem néztem az órámra csak is a nő tekintetét kerestem és a vonásaira figyeltem a magam szürkés-zöld íriszeivel. A telefonom a zsebembe, másra nekem nem volt szükségem. A kérdésére azonban egy halvány mosoly jelent meg az ajkaimon és oldalra biccentettem a fejem kissé.* - Mindig korábban érkezel és türelmetlenkedsz, mint akinek randija van? * Kérdeztem vissza. Hangomban nem volt semmi. Se él, se vidámság se… semmi. Azt meg nem kell tudnia a másiknak, hogy én meg a randik hat különböző dolog legalább tíz univerzumban. De egy mondatban semmiképp sem állja meg a helyét. Fejemről hátra löktem a kapucnim és körbe tekintettem.* - Van valami különösebb oka, hogy látni szeretnél vagy csak szimplán unatkoztál? * Vontam fel a szemöldököm kérdőn. Naná, hogy érdekelt… ámbár ennek különösebb jelei nem voltak láthatóak az arcomon. Na nem azért mert olyan baromi nagy színész vagyok. Hanem szimplán kevés dolog tudott lázba hozni a történtek óta. *
Az ember nem várjon túl sokat. A lány tényleg olyan tarka mint egy ara papagáj. Ha pasi lennék tuti nem választanám arának, olyan rikítóan ízlés ficamosan öltözik. Bár ki tudja. Már észre vettem, hogy sok dologban kezdek konzervatív lenni. Tutti jele az öregedésnek, a nagy Tabitha elkezd rigolyás és konzervatív lenni. - Persze, hiszen így sokkal mulatságosabb az élet. - Vigyorgok még mindig, majd most hogy megérkezett előhalászom az egyik szivart tubust a zsebemből, és kinyitom. A sötétbarna henger a tenyerebe csúszik, és jólesően szívom be a sodort dohány illatát. Mint valami kiéhezett kutya, még az orrom alatt is elhúzom kétszer, majd a sarkát a számba véve leharapom azt. A nyálam össze fut a dohány ízére, és kiköpöm a sarkot, majd gyújtót előhalászva kényelmesen rágyújtok. - Nem mellékesen aki először érkezik a csata helyszínére az kiválaszthatja a legjobb pontot a harcra. - Jegyzem meg a gyújtó fedelét a helyére kattintva, és szürke füstöt eregetve az ég felé. - Gyere közelebb hadd lássalak pöttömke. - Mondom, neki gondolkozás nélkül, persze nem mintha én sokkal magasabb lennék nála, hiszen szinte nem is vagyok az. Inkább a kora miatt hívtam így. - Az ok amiért találkozni szerettem volna veled az, hogy... igen az, hogy unatkoztam, és mivel sokat szimatoltál a Tarkok körül gondoltam én is megnézlek magamnak milyen fából is faragtak téged. - Mondom neki és lassan közelebb sétálok hozzá. Már most élvezem, hogy rá fogok ijeszteni szegény lányra. - Gondoltam ismerkedjünk mielőtt elviszlek a beavatási rituáléra. Nem tudom mondták-e, de a lány farkasoknak rá szoktak tetoválni egy jelképet a fenekükre. - Mondom kiismerhetetlen póker arccal, Nah persze tetoválás, mintha meg maradna rajtunk.
*A válaszára csak megingattam a fejem. De legalább Ő tud mulatni, bár ennyi idősen csoda, hogy még nem jelentkeztek a kapuzárási pánikok nála és ilyen apróságokban éli ki az örömét. De hát istenem, szíve joga eldönteni, hogy milyen idős. Tekintetem követi a mozdulatait… tiszta pasi. Bár erről én csak hallgassak jó mélyen. Viszont ahogy rágyújt a bűz az orrom csavarja. Emberként is elviselhetetlen volt, így meg aztán… grr… hányni hova szabad? Na jó, azért itt még nem tartok. * - Aki ostoba mód rohan a helyszínre, hogy első legyen összefuthat egy orv lövésszel. * Feleltem a szavaira könnyedén. Nem, nem tudtam sokat a farkasokról meg a Tarkoskodásról és ilyenek. Szavaim inkább csak megállapítás, mintsem tudomány. De egy apró mosoly megint ott bujkált az ajkaim szegletében, amit még a bűzre való fintorom sem tudott elrejteni. A kérésére (?) csak felvontam a szemöldököm. Pöttöm? Nah így Darren szokott nevezni, vagy KisFakírnak. De hát egye kutya… mit bánom én, hogy hogy hív. Farkaséknál ez már mellékes dolog. De maradtam a helyemen, biztos jó a szeme így is megtud nézni magának. Viszont a kérdésemre adott válaszára összeszűkültek a szemeim és kissé gyanakodva néztem Tabithára. * - Egy Tark érdeklődik utánam… ez akár megtisztelő is lehetne. Azonban azért legyeskedek arra, mert többnyire oktatók után kajtatok. * A cél más kérdés, és ahogy közelebb jön sem zavar. Rezzenéstelenül – de nem mereven vagy félve - állok egyhelyben egészen addig, míg meg nem érzem töményebben annak az izének a szagát.* - Ez rohadt büdös… * Jegyzem meg úgy mellékesen, de inkább tovább figyelek a szavaira. Vazeg… ez is megakar etetni. Könyörgöm, nem vagyok éhes és különben is kitudom szolgálni magam. Szavai végén felhorkantok, és ha nő épp mögöttem van, akkor megfordulok de mindenképp úgy helyezkedek, hogy a szemeit láthassam. Nem tudom miért, de mániám annak a szemébe nézni, akivel épp beszélek. Különben is, ne engedj senki olyat a hátat mögé, akinek nem tennéd kezébe az életed. Nem mintha esélyem volna, ha ilyen szándékai lennének, de hát a berögződés.* - De, hallottam róla… ahogy arról is, hogy a fiatal lányokat utána meztelenül rohantatják végig az erdőn, s ha célt ér akkor jutalom falatkaként a szüzességük is elveszik, hogy tuti biztos jó harcos legyen. * Irónia… még ha nem is hallatszik, de ha játszunk, hát játszunk így. Engem aztán nem zavar, talán még valami jó is ki sül a mai napból. * - A tetováláson is átestem, szeretnéd megnézni? * Vontam fel a szemöldököm. Hát szívesen megmutatom neki a hátsó felem, amin semmi nincs tekintve, hogy ez úgy baromság, ahogy van. Oké, kölyök vagyok és gyerek, de nem hülye. Vagyis nem ennyire. Viszont hiába volt ott az arcomon a lelkes vigyor a nő pontosan érezhette, hogy bizony egy szavát sem hiszem. Hát ejnye… nehéz úgy pókorezni, hogy az ember lányának nincs pajzsa. Már pedig a rekordom két perc… addig fent tudtam tartani, aztán összeomlott mint egy kártya vár. No meg a vérvonalamban két lány rokonom van, már biztos figyelmeztettek volna. Mondjuk már vártam, hogy mikor kóstól be valaki. Jó, Ryan nem egyszer megetetett, mint például mikor Militől kéretett velem egy csomag óvszert jelezve, hogy Ő tartja az ilyeneket számon, nehogy túlnépesedés legyen a falkában. Én barom meg oda mentem az Antennához… csoda, hogy még a fejem a helyén van. Ha valakinek ilyen jó fej rokonai vannak, minek neki ellenség? Bár… minden szívatást összevetve, imádom. Mármint Ryant. De jelenleg csak csendesen vártam a nő válaszát. Bár, akár zokon is vehetném, hogy ennyire hülyének néz. De se baj… a suli sem volt jobb.*
Kezdőlap
//
