Eci-peci kimeheci, te vagy az a rohadt g*ci... Kb ez alapján döntöttem el, hogy a befutásom után, melyik helyet választom ivászatra. Több kocsma és ivó mellett is elhaladtam a motoromon, de, mit szépítsem, egyiktől jobban felállt a szőr a hátamon, mint a másiktól. Beszari, én? Igen. De már csak pár hét, és ennek vége, és esküszöm, az lesz az első, hogy szétrúgom az első utamba akadó kötekedő seggét, csak a rend kedvéért. Most viszont maradtam a biztonsági játéknál, így kinéztem a legflancosabbnak tűnő helyet a városban. Annyi szépséghibája volt, hogy áradt belőle a farkasszag, az energiától pedig libabőrös lettem. Na, se baj, amíg jó kislány vagyok, csak nyugtom lesz. Ráadásul az én erőmből - a fenevadam híján - vajmi keveset érezhettek, akár még minden gond nélkül el is vegyülhettem az emberek között. Amikor beléptem, egyből láttam, hogy itt nem lesz egyszerű elvegyülni. Pucc és flanc minden, még a legutolsó pincér is elegánsabban öltözött nálam. Hát istenkém, én nem pingvinnek készültem. Amilyen észrevétlenül csak tudtam beszambáztam, és letettem magam az egyik asztalhoz, majd kapásból két pohár tequilát rendeltem. Kell a szíverősítő a "bátor" nyulaknak. Az éppen menő műsor és zene... nos, távol állt a stílusomtól, de arra pont jó volt, hogy elterelje a figyelmem, kikapcsoljon, és hát nem én tehetek róla, hogy egyeseknek ízlésficama van... Az első tequila anélkül csúszott le, hogy egyáltalán felfogtam volna, ittam. A másodiknak már kicsit komótosabban álltam neki. Nem akartam még azon agyalni, hogyan fogom felderíteni Jamest és beállni egy falkába. Három napja úton voltam, hadd üljek egy kicsit olyan "nyeregben", ami nem megy alattam.
A napokban elég sokat sündörgök errefelé. Hivatkozhatnék arra, hogy a kaszinó ügyeit intézem, de igazából lóf*szt se intézek. Kicsit elhagytam magam. Öltöny és társai szépen pihennek a szekrényemben, inkább a farmer-póló-bőrdzseki kombót részesítem előnyben. Hiába, nem törődöm most ilyenekkel. Gondoltam, kinézek erre, hogy mi a pálya, amikor kiszúrok valakit a nézőtér közepén, aki valahogy nem illik bele a képbe. Kissé ráborítom a saját energiáimat, hogy letapogassam. Farkas, az már ziher, de valami nem stimmel vele. Vagy nagyon kölyök még, vagy valami baja van. De igazából ez most nem érdekel, engem inkább az öltözködése, a megjelenése és a testtartása érdekel. Kérek két whisky-t a pultnál, és azokkal a kezemben megyek oda hozzá. Kemény csajnak tűnik, szóval én se fogok udvariaskodni, és nem veszem elő a lehengerlően csábos mosolyomat - ami mostanában így is sok zűrt kavart. Leteszem a poharat elé, a sajátommal a kezemben pedig leülök a vele szemben levő székre. - Csak nem állásinterjúra jött? Vontam fel a szemöldökömet, majd meghúztam a piát. Kidobtam az asztalra egy doboz cigit, és rágyújtottam. - Kér? Közöltem, miközben a gyújtó után kutattam a kabátzsebemben. Lazán beszéltem hozzá, mintha már ismerném - pedig ez nem volt így. Hanyag lennék? Lehet, de most baromira nincs erőm jópofizni senkivel, és szerintem ez a nő nem is igényli az ilyesmit.
Leült hozzám egy fószer. Első kérdés: ki a tököm ez? Második: mi a fenéért zaklat? Harmadik: mi a szert csináljak??? Khe! Az ő farkas bezzeg érintetlen, ezt még lestrapáltan is éreztem, hát basszus, nincs igazság a földön! Laza csávókám kicsit mondjuk nyúzottan néz ki, de felőlem a halálán is lehetne, akkor se váltana ki sokkal több érdeklődést belőlem. Legfeljebb leszúrnám, hogy ne szenvedjen annyit, nekem meg ide a glóriát, hogy ilyen szent vagyok! Nem, inkább a bundás felem kérem vissza! - Jól elvagyok pukkancs főnökök nélkül - feleltem egykedvűen, és tényleg így volt. Egy ideig nem akarok melót, nem akarok semmit sem. Áh, olyan vagyok, mint egy tizenéves menstruáló kiscsaj... De k*rva hosszú két hetem lesz! - Inkább whiskyt - mondtam, és már nyúltam a másik poharáér, majd nagyot kortyoltam az italából. - Hm, nem rossz. Ha már így levágódtál mellém, azt elárulod, ki vagy? - kérdeztem, mert azt azért szerettem tudni - főleg, ha farkasról volt szó -, hogy kivel pazaroltam az időt. A magázást elhagytam, elég vén voltam már, és egyikünk sem úgy festett, mintha olyan magas úri körökben mozogna, ahol ez elvárt lenne. - És melyik brancs tagja?
Pukkancs? Ez most komoly? Mondott volna pöffeszkedőt legalább. Ahogy a gyújtó lángja fellobbant, a tüzén keresztül fürkésztem végig a csaj arcát. Valami nagyon nem stimmel, érzem. Ilyen szája egyébként nem lenne - ha egy kis szaros kölyök lenne, nem lenne olyan bátor, hogy egy másik farkassal így beszéljen egy olyan helyen, ahol nincs egyedül az ellen. - Aha. Akkor nem tudom, mit keres itt ilyen szerkóban, ha csak nem tervez biztonsági verőlegénnyé avanzsálni. Pedig le mertem volna fogadni. Vontam meg a vállamat. Én is tévedhetek, ez az utóbbi időben sokszor kiderült. Beleszívtam a cigibe, és a pohárért nyúltam, amit aztán szórakozottan forgattam az ujjaim között. - Attól függ, ki kérdezi. Húztam sejtelmes mosolyra a számat, amikor a kilétem felől érdeklődött. Na nem, olyat nem játszunk, hogy kiteregetjük az összes lapunkat. Csepegtessen ő is, és ennek arányában esetleg tőlem is kaphat némi információt. Úgy tűnik, képben van a helyi helyzettel kapcsolatban, ám nem ismeri az itt lévőket. Nem fogok még egy farkast átengedni a hegyieknek. Ha tudomást szerzek egy kóborról, aki nem hozzánk csatlakozik, akkor még azelőtt meg fogom ölni, hogy felérne a hegyre. Elég volt.
- Sajnálom, de a kisestélyim a tisztítóban hagytam, király uram - húztam el a szám, magamban pedig egy hatalmas tockossal jutalmaztam a mondatot. Teljesen meghibbantam! Jó, hogy nem kezdem provokálni! Francba, inkább le kéne lépni... Úgyis van itt még más farkas is... De emberek is, szóval talán nem ugranak nekem. Vagy elvonszolnak hátra, és utána kezdődik a buli? Nem, nem, semmiféle buli nem lesz itt velem, legalábbis amíg nem tudok érdemben én is hozzátenni. A válaszára felvontam a szemem. Ez most komoly? Ne játsszuk már ezt, piszkosul nincs hozzá kedvem! Ráharaptam a nyelvemre, nehogy megint olyasmi csússzon ki a számon, ami a testi épségem rovására mehetne. - Egy kóbor farkas, akinek minden vágya kasztrálni egy pofátlan árulót. - Hangomba némi morgás vegyült, és mivel nem voltam játékos, időhúzó kedvembe, előrukkoltam a nevemmel. - Mika Bayle, ex-végrehajtó. Ezzel többet mondtam, mint amennyit az előbbi kérdés magában foglalt, de cserébe ugyanennyit vártam. Ha nem kapom meg, már itt sem vagyok. A whiskyt megittam, és újból a tequilára terelődött a figyelmem. Közben a zene elhallgatott, és stand up show következett. Az, az, rá is fér a humor meg a nevetés az emberekre! Főleg a pajzán!
A válaszára felnevettem. Mindig is imádtam, ha ilyen mértékben magasztalnak, még akkor is, ha tisztában vagyok a mondanivaló mögött húzódó maró gúnnyal. Megnevettet, mit csináljak? Aztán, amikor beszélni kezd magáról, épp a számhoz emeltem a poharamat, és mikor kimondta a tisztjét, inkább ivás nélkül eresztem vissza a karomat az ölembe. - Végrehajtó... Maga...? Ugye most viccel. Mert mind mondottam volt, ki van zárva, hogy bitang farkas legyen, ennek ellenére nem éreztem rajta azt, hogy hazudik. Ha tehetném, megvakargatnám a fejemet, de ennyire azért nem süllyedek mélyre. - Castor de Luca, a chicagói "Betolakodó" falka Alfája. Nem nyújtok kezet, de hasonlóan felsorolásszerűen válaszolok, mint ő. Az én köreimben ez egyébként is így volt szokás. Most minek meséljek róla? Castor vagyok, Alfahím. Sziiia Caaastooor. Nem. Rövid, velős és mégis minden benne van. - Amennyiben az a pofátlan áruló a védelmembe tartozik, gyanítom, hogy nem lesz hosszú itt tartózkodása. De ha beavat, talán még segíteni is tudok. Néztem rá nagyon komolyan, és rákönyököltem az asztalra, lógó cigivel a számban.
Összehúztam a szemem, és talán a három farkas nélkül töltött évben másodszor éreztem megközelítőleg akkora haragot, amekkora "egészségesen" szokott lenni. Ha bennem lett volna a bestia, rámordul a hímre, azonban maradt ennek satnya, emberi utánzata. Úgy éreztem magam, mint egy kiégett villanykörte. Városon belül kapásból összefutni az egyik főmuftival... most mondja valaki, hogy tehetségtelen bakfis vagyok! Igaz, ez akkor lett volna a legszebb, ha már a benzinkútnál is egy fejesbe botlok, de az élet nem vattacukor. Eltűnődve hallgattam, és máris beszereztem egy fenyegetést. Valami azt súgta, nem kéne listát vezetnem továbbra sem az ilyesmiről, mert ezeroldalas spirálfüzet sem lenne elég. - Mielőtt válaszolnék - fejemmel a cigaretta felé böktem -, azt vedd ki, vagy tartsd a kezedben, mert úgy néz ki, mintha egy lekonyult pöcs lógna ki a szádból. - Én pedig nem szerettem az ilyesmit nézni. De komolyon, legalább harapjon rá, vagy valami, ne csak ott... konyuljon. Mindegy. - A farkas neve James Lee Howard - közöltem kissé zsémbesen, ahogy felrémlett az öcskös képe. - Hogy mit tett ellenem, az magánügy. Ha a te pondród, akkor faggasd ki, ha nem... akkor nincs probléma! - tártam szét a karjaim, és lehúztam a tequilám. Még egy rezdülésnyi mosolyra is futotta. De egyébként is: tök mindegy, ki/kik védik, két hét és pár nap múlva maga a jóságos Atya Úr Isten se mentheti meg, ha összetalálkozunk ebben a tenyérnyi városban.
Esküszöm, hogy felröhögtem, és kiszedtem azt a lekonyuló pöcst a számból, és inkább el is nyomtam. Helyette inkább ittam. - Csak hogy lásd, mennyire nem vagyok pukkancs... Váltottam én is tegezésre még mindig mosolyogva. Felőlem pattoghat, meg játszhatja a kemény csajt, én egyelőre csak jót mulatok a dolgon. Rég találkoztam olyan nősténnyel, aki ennyire nem volt nőstény. De tetszett, tényleg. Amikor kimondja a faszi nevét, lebiggyesztem az ajkaimat, és megrázom a fejemet. - Lövésem sincs, kiről van szó, úgyhogy, ez pozitívum. Legalább is, ami a kettőnk ismerkedését jelenti. Ha mondjuk Duncant keresné, akkor lehet, hogy nem is menne ki élve az orfeumból. - Mivel még csak a nevét se hallottam, így feltételezem, hogy otthonülős figura. Aki akart, már bemutatkozott nekünk. Gondolod, hogy a közelébe tudnál férkőzni egyedül? Húztam össze a szemeimet kissé. Hát hiába, mindent meg kell próbálni a jó ügyért cserébe. Jó ügy=új falkatag a láthatáron. Mondjuk, ha esetleg nyitott a dologra, akkor be kell avasson abba, hogy miért tűnik tacskónak, amikor elvileg bosszúszomjas végrehajtó. Mert a kép nem állt össze, és amíg nem érzem az erejét, érdektelennek minősül. De egy nyeretlen kölyök nem szokott így fenyegetőzni, így aztán erős a gyanúm, hogy szarban van.
Nem, egyelőre valóban nem pukkancs, de amikor Leopold elejtett róla pár megjegyzést, akkor nem éppen úgy festette le, mint aki bárkitől elfogad bárminemű utasítást. Márpedig én határozottan nem kérni szoktam, de ő egyelőre csak jód derül mindezen. El tudom képzelni miért: itt egy nyeszlett bundás - akinek egy ideje nincs is bundája -, aki beszólogat, fenyegetőzik, holott elsőre nincs is ereje. Vagy legalábbis nem számottevő. Neki pozitívum, hogy nem ismeri Jamest, nekem negatív, mert így nem tudom kifaggatni a pontos hol- és hogyléte felől. Csessze meg! - Gondolom, ha segítséget kérnék,az nem lenne ingyen. - Elnéztem a színpad felé, és jót mosolyogtam az egyik poénon. - Azt rebesgetik, hogy ti is segítségre szorultok. Senki ne gondolja, hogy felkészületlenül jöttem. A jelentéktelen energiámnak hála, sokan embernek, vagy harmadrangú őrzőnek néztek, így meg se fordult a fejükben, hogy milliószor jobban hallok az átlagnál. Amit a pletykákból összeszedtem: Fairbanks a parázshangulat miatt vonzza a kalandvágyó kóborokat, az új falka létszámban kevesebb, és tudtommal a helyiekhez menet közben még csatlakoztak is. - Nem áll fényesen a szénátok, igaz? - Körbelötyköltem azt a néhány jégkockát a pohár alján.
Ja, hát nyilván nem vagyunk a helyzet magaslatán, de ezt nem fogom neki kerek perec megmondani. Franc se tudja, hogy hol köt ki, az meg nem kell, hogy kiszivárogtasson mindent. - A mai világban semmi sincs ingyen. Farkasok közt sose volt. Vontam meg a vállamat egyszerűen. Mutasson nekem bárkit, aki irgalmas szamaritánus életet él farkasként! Olyat tuti nem tud, mert már rég lemészárolta a konkurencia. - Rebesgetik? Mi ez a királyi többes...? Vonom össze a szemöldökömet, de a hangom nyugodt és érdeklődő. - Nézőpont kérdése. Nyilván nem lehetünk akkora ászok, mint Chicagóban száz feletti létszámmal. Ennek ellenére senkit nem vesztettünk el, úgyhogy vagy nem is állunk olyan rosszul, vagy nem csak mi állunk rosszul. Még egy? Bökök a pohara felé és elmosolyodom. Azt vesz le belőle, amit akar. A lényeg, hogy nem mondtam ki nyíltan, hogy igen, szarul állunk, innentől kezdve pedig maradnak a rébuszok. Imádom a rébuszokat, Raymonddal is vicces volt, de hát... Behódolt egy nőnek. Mindenkinek vannak hibái. - Ha végrehajtó voltál, nyilván nem elégszel meg egy munkával. Ha tetszik itt északon, nálam mindig akad utánpótlás. Odafent csak harcosokat tartanak készültségben. Iszom ki a poharamat, és intek a pincérnek, hogy Mika válaszától függően még egy, vagy még két poharat hozzon.
Castor óvatos, és szereti becsomagolni a mondandója velejét. Ez izgalmas, de ha az ember nem áll a türelem tetőfokán, akkor bosszantó, és csak elkergeti vele a társaságát. - Igen, többen rebesgetik. Átutazók, kóborok, alaszkaiak, a várostól távol és közel lakó bundások. Fairbanks érdekes hely lett az elmúlt fél évben. A hosszas kifejtésnek egy a lényege: nem állnak a helyzet magaslatán. Persze ettől még szent igaz lehet, hogy olyan cefetül mélyen sincsenek. A kérdésére biccentettem, de kettőt kértem. Párosával szép az élet, nem? Lassan örömtelen mosolyra húztam a szám. Lassacskán csak kibújik az a szög a zsákból. - Eléggé kétségbe lehetsz esve, ha egy erőtlen farkasnak kínálsz helyet a falkádban. - Cicózni, én? Mindig. Bár ez jelen állapotomban valószínűleg nem a legokosabb dolog. - Valamit viszont tudnod kell: ragaszkodom a régi rangomhoz, az alá nem megyek. Legfeljebb fölé. Nektek nem árt az erősítés, nekem James töke kell, amit azért egyedül is meg tudnék szerezni. - Egy városon belül vagyunk, bármelyik nap összefuthatnék vele, és kétlem, hogy több fős kísérettel járkálna. - Akárhogy is... - kihozták az italom, és egyből ittam is. Nagyon ritkán, és nagyon nagy mennyiségnél ártott csak meg -, ha hozzátok csapódom, az nektek nagyobb biznisz. Ezt minden beképzeltség nélkül állíthattam.
Nem, ami azt illeti nem vagyok kétségbe esve. Csak kihasználok minden lehetőséget. Akkor is kihasználnám, ha már jóval erő és létszám fölényben lennénk, csak azért, mert ennyire telhetetlen és nagyra vágyó vagyok. Amikor azt pedzegeti, hogy alább nem adja, csak feljebb, kissé felvonom a szemöldökömet. Ezt tekintsem kihívásnak? Na kérem. Azért az több, mint vicces, hogy lassan nagyobb vonzóerő leszek a farkasoknak, mint a helyi nevezetességek. Először Raymond, aztán Mika... Mindenki engem akar. - Tisztázzunk valamit, ha már ennyire szókimondó vagy. - hajolok közelebb. Amilyen az adjonfarkas... - Szarul csinálod, ha annyira hülyének nézel, hogy sejtelmem sincs arról, hogy valamiféle átb*szás van a háttérben. Amiről fogalmam sincs, hogy micsoda, de ha már együtt fogunk dolgozni, minden bizonnyal be fogsz avatni. Öreg vagy, és tapasztalt, különben ilyen szájjal már rég halott lennél. És amióta itt vagyok ebben a porfészekben,láttam egyet s mást, ami alapján nem lepődnék meg, ha blokkolva lenne az erőd. De ez csak megérzés. Néztem nagyon komolyan a szemébe. Rendben van, felőlem legyen egoista, de arról ne feledkezzen el, hogy esetleg nálam is lehet raktáron pár élesebb megjegyzés. - Akárhogy is... - fejezem be úgy, ahogyan ő - Ha együtt dolgozunk, az mindkettőnknek meg fogja érni. Ha nemet mondasz, nem érdekel. Ha a másik falka tagja leszel, rajta leszel a kiemelt listámon. Ennyire egyszerű. Mosolyodom el sötéten, és beleiszom az italomba.
- Nem néztelek hülyének - közöltem szenvtelen arccal. - Csak szeretem felmérni a határokat - vontam vállat. - Nocsak, érdekelne, hogy miket láttál, amiből erre következtetsz! - Lát, és azt hiszi, tud is. Kicsit ingerülten intettem újabb pohár tequiláér, és lassan kezdtem azt fontolgatni, hogy ma rongyosra iszom magam. Addig viszont semmiképp, amíg Mr. Halállistázó itt ül mellettem. - Mindenkit ilyen PR fogással csábítasz? Aki nincs velem, az ellenem - mélyítettem el a hangom ironizálva, aztán kifújtam a levegőt. - De váltsunk komolyra: ha te adod a posztot, én csatlakozom, és adom az erőm. - Senki nem mondhatja, hogy nem fair ajánlat! Sőt, az én koromban, ekkora erővel ez még kifejezetten nagylelkű is. - Ami bizton állíthatom, elég nagy, még ha most nem is úgy tűnik - fúrtam a tekintetem az övébe, ezzel is jelezve, hogy baromira nem viccelek. - Ha beleegyezel, mesélek, ha kell. Ha nem, akkor ne raboljuk tovább egymás idejét. Abban az esetben vállalom, hogy felkerül a nevem arra a hú de veszélyes kiemelt listára, és kigondolom, mi legyen a következő lépés.
- Süt belőled a sok éves bosszú, Mika. Az elhatározás. Benne van a tekintetben, ami nincs a kisugárzásodban. Egy kölyök nem dobálózna ilyen kaliberű dolgokkal. Ennyire egyszerű, hogy mit látok. Bár, nem is inkább látom, inkább ezt súgja valami belső ösztön. A Bestiám szeretné őt körbejárni, felmérni, de semmit nem talál, csak tátongó ürességet, úgy, hogy még csak pajzsba sem ütközik. Nem vagyok hülye, felfogom, hogy ez mennyire nem mindennapi. - Nos, nem. Nincs kimondott marketingfogásom. Bár, mostanában elgondolkodtam egyen pólón, és éves magazin előfizetésen... - felelem könnyedén, enyhe csillogással a szememben, és újra az italba kapaszkodok. - A poszt a tied. Az erőd az enyém. A haszon és a buli közös. És most halljuk a mesédet. Nem, azt hiszem nem értékelné, ha koccintásra emelném a poharam, úgyhogy csak bólintok. Azét elégedett vagyok, de megeshet, hogy egyben túl felelőtlen is. Nem érdekel. Ha itt lesz az ideje, akkor bizonyít, ha nem, akkor bármikor likvidálhatom. De nem szeretném, ha már az őszinteségnél tartunk...
Kussoltam. Igaza volt, mit szépítsem. Bosszút akartam, méghozzá kegyetlent, ami nem feltétlen könyörületet nyújtó gyilkossággal tetőzik be. Nem, annál van sokkal rosszabb is. Az egyen pólón és a magazinon felhorkantam, egyszerűen azért, mert nem néztem ki belőle, és ettől nevetséges volt elképzelni, amint pólót osztogat, vagy magazinnal bíbelődik. Még a végén kiderül, hogy van humorérzéke. Mik vannak! Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan és könnyen belement. Gyorsan akartam falkát, szó se róla, de ez az első-napon-egyből-falka-és-még-a-posztom-is, elég rapid tempó volt. Félreértés ne essék, meg voltam elégedve, csak ez olyan könnyen ment, amilyen könnyen még soha semmi eddigi életemben. Legszívesebben megeresztettem volna egy jó hosszú wooooow-ot, ehelyett ittam. Na, igen, a mese. Úgy tűnik, ez ma nálam fizetségszámba megy. Pár órája az életemért fizettem vele, most a helyemért egy falkában. Habár, annyiból nem vészes a dolog, hogy nemsokára elfelejthetem ezt a farkastalanságot. Istene, hogy én azt mennyire várom! - Ezt nevezem én gyors és hatékony felvételi elbeszélgetésnek. - Azért ezt nem hagyhattam megjegyzés nélkül, annyira meglepett vele. Egy darabig figyeltem, hogyan hangoltak a zenészek újabb számhoz, aztán belefogtam a regémbe. - Az én erőmet nem blokkolták, Castor. Egyszerűen elvették, mint gyerektől a cukorkát. James Howard a vérvonaltestvérem, ő adott a washingtoni őrzők kezére, akik három évre elvették tőlem a fenevadat. - Tök mindegy, hányszor mesélem el, vagy idézem fel a sztorit, mindannyiszor k*rva pipa vagyok. Az ujjaim elfehéredtek a poháron, az üveg hangosan pattanva megrepedt. Inkább elengedtem, mielőtt ripityára törne, és szétkaszabolná a tenyerem. Farkas ide, farkas oda, emberként is jó erőlétnek örvendtem... már amennyire ez egy embernek lehetséges. - Elsősorban azért jöttem, hogy őt kizsigereljem, tönkretegyem, megalázzam, kicsináljam, átvitt és majd szó szerinti értelemben is. Neki egy leheletnyivel többet árultam el, mint Katnek, de mert ő az alfa, és valahol el kell kezdeni építgetni egy érdekkapcsolatot is. A kis mondókámból pedig azt is egyből levehette, hogy nekem miért van olyan cefet nagy szükségem még egy kis ideig mindenképp falkára: védelem kellett, amit még magamnak is utáltam bevallani.
- Mi a francnak húzzam? Olyanokkal úgyse tárgyalsz, akik a Nemesisedet pátyolgatják. Vontam vállat. Gyors és hatékony. Ennyit a felesleges körökről. Kétszer udvarias voltam, mindkétszer ráb*sztam, ennyi elég volt a pofára esésekből. Aztán hallgatom a sztorit. Azért egy pillanatra megfagy bennem a vér. Három év...? Egy napot nem bírnék ki Nélküle. Szinte érzem, ahogy hátra csapja a füleit odabent, és masszívan összecsinálja magát. Mert arról egyikünk se tudott, hogy ilyen megtörténhet... És tessék. - Azt hiszem, hogy meg tudom érteni a szándékaidat. Három év? Azért ez kemény, b*sszameg. Mondjuk az itteni Őrzőket nem mondanám k*csögnek, kimondottan jó üzleti partnerek. Próbáltam kicsit beavatni a dolgokba. De legalább most már tudom, hogy mivel játszom, ha mégis civil vérre szomjazom. De gondolom ez nem csak rám vonatkozna, szóval... Talán még előnyt is kovácsolhatnánk ebből az egészből. - Remélem, hogy nem fogod unni magad, ha ezzel végeztél. A te prédád, úgyhogy én aztán nem fogok beleköpni a levesedbe. - vonom meg megint a vállam, de a hangom valahol együtt érző kissé - Viszont, lenne itt néhány dolog... Benyúlok a dzseki belső zsebébe, kiveszem a tárcámat, és átcsúsztatok neki egy névjegyet. - Rajta van a hotel címe, és a számom. Ha nincs hol laknod, akkor kapsz egy szobát. Nyilván tudod, hogy ez ami fenségterületünk, a bejárás sem túl egyszerű. Be kell vinni majd téged a biztonsági rendszerbe, blablabla... Ezen felül szeretném, ha mást nem, egy pofavizitre beugranál. Ja, és a te számod is kell. Aztán... Mi van még... Ja, igen! Nem tudom, neked mennyire kényes a téma, de civileket nem ölünk, különben az Őrzőkkel számolunk. Gondolom, nem akarod még pár hónapra hidegre tenni a farkasodat, ahogyan egyikünk sem. Bár feltételezem, hogy Mikának csak ez a James kell.
- Vajon miért érzem úgy, hogy valamiről már lecsúsztál, mert nem kapcsoltál nagyobb sebességre? - ingattam a fejem, és egyre szórakoztatóbbnak találtam az egész helyzetet, így aztán rendeltem még két tequilát. Igen, lassan, de biztosan araszoltam a becsiccsentés felé. nem ő az első, és minden bizonnyal nem is az utolsó, aki rá csodálkozott a hároméves kényszerpihenőre, én már belefásultam. Annak azonban kimondottan örültem, hogy eddig egyik farkas sem akart itt egyből kinyírni, amint megérezték, hogy nincs bennem mit megérezni különösebben. Valójában azt hiszem, jobban tartottam az őrzőktől, mint a bundásoktól... Azon, hogy a helyi őrzők kimondottan jó üzleti partnerek, már hangosan felnevettem. - James is ezt mondta a washingtoniakról - húztam le egy újabb pohárral, pont akkor, amikor a következő megérkezett. - Bár, nézőpont kérdése, Neki, lehet, hogy azok voltak. Én mindenesetre nem közösködnék velük, szóval, ha kell hozzájuk valaki futárnak, pincsinek vagy seggnyalónak, engem véletlenül se küldj! - Legfeljebb, ha likvidáltatni akarja valamelyiket. - Áh, kib*szott k*rva élet... - Iiiigen, ha elegendő mennyiséget ittam, majdnem olyan finoman és kulturáltan tudtam beszélni, mint egy kocsis. Arra, hogy nem köp bele a levesembe, helyeslően bólintottam. Én is pontosan így képzeltem el. A kártyát átvettem, memorizáltam mindent, ami rajta állt, számot, címet - szerencsére a farkassal együtt az emlékezőtehetségemet nem vesztettem el, valamint a pia se szokta elmosni -, aztán fogtam az öngyújtóm, és elégettem. Tudom, nem titkos, de szerintem nem örülne neki, ha esetleg elhagynám, és mindenfélék hívogatnák telefonon, vagy zaklatnák a hotelben. Ez egyfajta berögződés: infót kapsz papíron, jegyezd meg, égesd szénné. - Se szállásom, se mobilom - néztem rá naaaaagy bociszemekkel. - A hajlék jól jön, telefont meg szerzek, aztán megadom a számát. - Újabb korty tequila, újabb löket a hangulatomnak. - Innen egyből odagurulok, tudjuk le minél előbb a formaságokat. - És hadd aludjak végre ágyban! - A civil-ölés miatt felőlem nem lesznek álmatlan éjszakáid, nagyon profin takarítok - bólogattam nagy komolyan, és habár ez most elég hihetetlennek tűnhetett, de tényleg így volt. Washingtonban egytizedéről ha tudtak a lelkemen száradó gyilkosságoknak, és ha nincs a Seggtitán, akkor nem kerülök szarba se. - Ez a kóceráj is a tiétek? - mutattam körbe.
A kérdésére csak vállat vonok. Igen, sok dologról lemaradtam az évszázadok során, többről is, mint szerettem volna, de most lehetőségem van pótolni, és nem zárkózok el előle. Mortimertől már fültővakargatást is kaphatnék lassan. - Nyilván nem egy végrehajtóval fogok üzengetni. Nektek más dolgotok lesz.És nem velük. Erről ennyit. Nézem, ahogy felgyújtja a kártyát. Gyakorlatias, és ez tetszik. Nagyon tetszik. Annyira, hogy még el is vigyorodom, olyan fogvillantósan. De amint a tűz kiégett, és nem marad más, csak az égett papír bűze, a mosolyom is lehervad, normalizálja magát. Azt már látom is, és érzem is, hogy az alkohol kezdi kifejteni a hatását. De ez engem nem zavar, főleg nem úgy, hogy elvették tőle a szörnyetegét. Még a legrosszabb esetben is egy hibbant veteránnak néznék a civilek, ha esetleg kibelezéssel kezdene fenyegetőzni. De ettől nem tartok. - Ha sürgős a mobil, menj fel az irodába, mondd, hogy Castor küldött, és kérj egyet. És igen, nem olyan rég nyitottunk. A Testőröm, Duncan Corvin üzemelteti a helyet, de a mi fennhatóságunk alatt áll. Ha akarod, elintézhetem, hogy itt melózz, már ha van igényed arra, hogy egy gócpontban rúgd szét az erre tévedő hegyiek seggét. És még fizetést is kapsz érte! Emelem ki röhögve, és lehajtom a maradék piát.
Mára abba kéne hagyni az ivászatot... De egy búcsúpohárka még belefér. Amíg azt is megittam, Castor tovább magyarázott, én pedig lassan úgy bólogattam, mint az a játékkutya a kocsik műszerfalán, vagy hátul a kalaptartón - ki hova szereti tenni. - A munka jól jön. - Hiába voltam túl több mint három évszázadon, istenesen le voltam gatyásodva. Leo tudott bánni a pénzzel, én csak elkölteni tudtam. - Majd mondjátok, hogy mikor kezdhetek. Felálltam. Pár másodpercig mintha az egész helyiség a zene dallamára imbolygott volna, aztán egyenesbe került a világ. Na azért! - Jobban bírom ám a blökivel - magyaráztam nagy beleéléssel, mintha ez bárkit is érdekelne, majd megindultam a kijárat felé. - Kösz a piát Castor! - mondtam búcsút. Kint egy darabig szemeztem a motorommal. Lehet, hogy nem kéne kísérteni a sorsot. Marha ciki lenne, ha egy közúti balesetben halnék meg, égne a pofám. Inkább zsebre tettem a kezem, és gyalog indultam el a hotel felé. Ha nem emlékeznék a címére, akkor se lenne nagy kunszt odatalálni: vagy fél tucat plakát hirdette, hogy hol van.
Lassan, de biztosan elérkezik az idő, amikor az Orfeum kivirágzik, és egyre több olyan fontos ember libbenhet be, akikkel szeretnék egy kicsit... Közelebbről megismerkedni. Bankárok, itteni vállalatok fejesei, és a többi. Úgyhogy a munkámat átszerveztem kicsit, és esténként, ha nem épp Tarával vagyok, akkor beugrom ide pár órára. Italozgatok, nézelődök, és várok arra, hogy valaki esetleg belesétáljon énem sötét kelepcéjébe. Tudom, borzasztó vagyok. Épp kikérek egy újabb pohár whiskyt. Egy sereg nő libben el mellettem, kacéran mosolyognak, és én csak azért intek vissza nekik, mert sosem lehet tudni, épp kinek a felesége szúrt ki engem. Másrészt, nem akarom, hogy bárki homokosnak nézzen, mert nem reagálok a nőkre. Ennyi és nem több pont elég, ebbe én sem halok bele, és nyugodtan felidézhetem azt a nőt, akinek nemhogy visszaintegetnék, hanem az ölembe is rántanám. Sokan vannak ma este, és ez jó. A színpadon egy helyik jazz zenekar adja az aláfestő zenét, én pedig újra a hatvanas évek Chicagójában érzem magam. Az italom megérkezik, belekortyolok, és tovább nézem a tömeget.
Az utcáról megláttam egy plakátot egy bizonyos jazz bandáról, akik ma fellépnek valahol. A jazzel nincs bajom és a szórakozóhelyekkel is...Bár nem tudom milyen lehet a hely, de hát ki kell próbálni, ha már egyszer ide költöztem. Miután szépen kiöltöztem el is indulok megkeresni azt a bizonyos helyet. Csak nem lehet olyan bonyolult megtalálni...Bár rólam van szó. A végén képes vagyok Kínában kilyukadni. Igaz legalább egy óra kellett, de végül csak sikerült eljutnom az Orfeumba. Nah mindenre gondoltam csak arra nem, hogy itt még jobban ki kell öltözni. Noh de ha már itt vagyok, akkor muszáj bemennem. Még az is meglehet, hogy jó estém lesz. Amint belépek az ajtón meghallom a zenét. Nah Masako sikerült elkésned....Remek...Remélem nem ez az utolsó számuk. Ezt a tömeget! Itt mindenki ilyen kőgazdag? Persze a legjobb helyeket már elfoglalták...De ott..Az a pali mintha egyedül ülne...Csak nem zavarja, ha csatlakozom hozzá. Amint közelebb érek a kiszemelt áldozatomhoz egy pillanatra elkerekedek szemeim, majd összeráncolom a homlokom és úgy figyelem őt. Neeem az nem lehet....Ő biztos nem Ő! Pár perces bambulás után végül csak odalépek hozzá. -Öhm elnézést....De maga...maga esetleg nem az a híres színész?....Húú, hogy is hívják....Áh....Tudja aki fél pucéran rohangászik sok társával és mindig azt kiabálja, hogy ez itt Spárta....Meg Jennifer Anistonnal is játszott egy jó kis filmben....-De hogy hívják? A francba...bezzeg most nem jut az eszembe.
Épp készülök belekortyolni az italba, amikor valamiféle izgatott zavart érzek a hátam mögül. Nem, úgy döntök, hogy nem akarok megfordulni, jó itt nekem az itallal és a zenével a háttérben. De sajnos az érzésekhez hang is társul, ráadásul olyan... Gyors, heves, zavart és cserfes, hogy követni sem tudom. Hogy mi van? Spárta? Ki rohangál? Hova? Álljunk meg egy szóra, ez nem Spárta, ez Fairbanks, kisanyám! És ki az a Jennifer Aniston? - Nem szokásom őrülten rohangáló görög harcost alakítani, nem ismerek semmifél Jennifert, félpucéran pedig legfeljebb a családom lát. Húzom össze a szemöldökömet. Részemről ennyi. Inkább elnézek a színpad felé, nézem, ahogy zenélnek, és nagyon reménykedem benne, hogy veszi a lapot, és lekopik. Amúgy sem szoktam filmeket nézni. A nagy vonatrablást még élveztem annak idején, de az mikor volt már... Öreg vagyok.
Ahogy jobban elnézem őt rá kell döbbennem, hogy tényleg nem színész...vagyis Az nem ő! -Oh elnézést kérek. Nem is tudom mi ütött belém. Fura is lett volna, ha Ő lett volna főleg, hogy semmi rajongói tábor nincs körülötte.-Ha máshol lenne hely tovább mennék, de úgy tűnik nagy "örömére" nem szabadul meg tőlem olyan könnyen. De talán nem is olyan antiszoc...Úgy tűnik, hogy ebben a városban sok a helyes pali...Csak ne lennék ilyen fiatal.... -Öhm esetleg leülhetek az asztalához? Máshol nem nagyon látok helyet...-Közben rendelek is egy koktélt a mellettem elhaladó pincértől. -Nagyon kellemes a zene. Róluk még sosem hallottam, de jól játszanak.-Igen most barátkozni próbálok vele, bár lehet, hogy nem a legjobb embernél kezdtem. Vajon miért csücsül itt egyedül? Lehet, hogy nincs falesége? Áh az kizárt...Egy ilyen palinak ne lenne? És gondolom pénze is van elég, ha egy ilyen helyre jár. Bár igaz én is itt vagyok és nincs yachtom.
Kezdőlap
//
