Ó, hát erről van szó! Gyanútlanul besétált, és fogalma nem volt arról, hogy itt vagyunk. Most pedig próbálja megőrizni a méltóságát ebben a roppant kényes helyzetben. Hogy én mit tettem volna a helyében? Valószínűleg visszamondom a szobafoglalást azonnal. De én falkaharcoktól terhes területen éltem, ahogy Castor is. Ő meg itt, az őslakosokkal, és nincs hozzászokva az élet-halál harcokhoz. - Igen, Ian, ez igaz. Annak kellene, hogy tekintsem. Az pedig alapvetően egyet jelenthetne: nem hagyja el élve a szállodát. - felelem komolyan, de nincs fenyegetés a hangomban. - Itt élt Fairbanksben, nem Chicagoban, ahonnan a falka jött. Ha ott így besétált volna a kaszinó területére az erdei falka tagjaként, öt percen belül széttépik. Nos, itt, Fairbanksben még életben van, ez mutatja, hogy mi is változunk. Ettől függetlenül az én részemről továbbra is ez lenne a helyes taktikai lépés. - mélázok el, és komolyan hezitálok, hogy mit tegyek. - És ami az őslakosokat illeti, az eddigi tapasztalatok alapján nem sok retorzióra számíthatnánk. Az őrzők a két falka viadalaiba nem szólnak bele, tehát onnan sem kellene tartanom semmitől. Még mindig nem fenyegetem. Két felnőtt, idős, tapasztalt farkas megbeszél egy helyzetet. Nyugodtan, indulatok nélkül. Legalábbis még egyenlőre azok nélkül ... - Hogy akkor mért is nem lépek a tettek mezejére. Két okom van rá. Az egyik, hogy Ön az első az őslakosok közül, akiről úgy érzem, hogy tényleg ér valamit. Vincentnek, Rowennek is vannak értékei, de a hibáik majdnem teljesen, vagy Rowen esetében jócskán ellensúlyozzák az értékeiket. Önnél egyenlőre nem látok ilyen hibákat, hacsak azt nem, hogy gyanútlanul besétált a területünkre. - egy csintalan mosoly terül el az arcomon, ahogy ezt a kis bakit most felhozom, de nincs benne gúny, ez bárkivel megeshet. Egyszerűen csak vicces a dolog. - És ha esetleg tévedek a hibáit illetően, Ön úgysem fog kijavítani, igaz? Nem várom el tőle, hogy most itt nekem önostorozóan felsorolja, miért is nem jó falkatag ő. - A másik okom ezzel összefügg. Ön az első őslakos, akivel tényleg értelmesen tudunk beszélgetni. Vincentnek is voltak ilyen irányú próbálkozásai, de nem igazán volt sikeres.Szóval van két indokom arra, hogy ne bántsam. De még nem tudom, hogy ezek eléggé erősek-e ahhoz, hogy elengedjem. Még mindig nincsen érzelem a hangomban, s nem is mutatok ilyesmit. Nem haragszom rá, nem utálom, csupán taktikailag lenne értelme annak, hogy ellenségesen lépjek fel vele szemben. Ha megtenném, valószínűleg szomorú lennék miatta. Nem szeretek értéket tönkre tenni. Viszont érdekel Ian reakciója, hiszen az elmúlt percben nem sok jót mondtam a falkájáról. Mi vajon a véleménye?
Arra kell rájönnöm, hogy hasonlóképpen gondolkozok, mint Miss Bennett. Én már rég széttéptem volna valakit aki ilyen lazán belép a területemre, és még közli is velem, hogy egykor az ellenséges falka területéről érkezett. Persze Írországban nem voltak riválisaink akkoriban még, amikor fény korát élte az O'Sulliven (azaz Shiver) falka apám irányítása alatt, de az azt követő időkben volt szerencsém kívülállóként feltérképezni, milyen az igazi rivalizálás két falka között. Ha jól veszem le az eddig hallottakból, arra következtetek, hogy itt még csak tapogatózás folyik. A nőstény meg-meg áll beszéd közben, gondolkodik, majd hűvös, kimért eleganciával folytatja. Könnyebb lenne elhinni, hogy nem akar az életemre törni a következő lélegzetvétele során, ha nem lenne tetőtől talpig elzárkózva, habár így sem gondolom, hogy valami ilyesmi következne. Nem a szó szerinti értelemben vett "legerősebb" vérvonalból van a nő, ahogy én, erre már magam is rájöttem. A kor pedig... Nos, az a maximum két évtized semmit nem jelent ebben a helyzetben. Ám amíg a hölgy tartja ezt a kimért, tárgyilagos élt a beszélgetés során, ugyanaz érvényes rá is, mint Liura, a kölyökre akivel nem rég már összefutottam itt. Nem fogom bántani. Falka terület ide, vagy oda, korábban is megesett már, hogy a saját házában hasítottam fel egy farkas torkát. Igaz, az férfi volt, és még Rowennél is vadabb. Az alfája nem köszönte meg, de nem is akart megölni... - Ne feledje el Miss Bennett azt sem, hogyha én nem osztom meg Liuval, hogy korábban a helyiekkel voltam, akkor ez a kellemes beszélgetés meg sem történik. Ez lehetne a harmadik indok. - fűzöm hozzá a megjegyzést, mikor már egyértelművé válik a számomra, hogy a hölgy befejezte a mondandóját, és az én reakciómra vár. Az pedig semmi. Ugyanolyan hideg a fejem, mint mikor bemutatkoztam neki. - Nem hazudok Miss Bennett, erre már Ön is rájöhetett. Jelenleg nem a helyi falkát képviselem, hanem saját magamat, ám nem állíthatom, hogy ez később nem fog változni. - Álláspontomat Vincentről és Rowenről nem osztom meg vele. Nagy valószínűséggel akkor sem tenném meg, ha nem a betolakodó falka bétája lenne, hanem egy vadidegen. Egyébként nem kavar fel amit róluk mond. - Tehát most fogoly vagyok? Mert akkor lemondanám az ebédet a polgármesterrel.
Ian nem izgatja fel magát, és ezt becsülöm benne szintén. De az érve eléggé erőtlen. - Én igazán tisztelem az őszinteségéért, Ian. De rbben a helyzetben ez nem számít. Ami pedig azt a bizonyos kérdést, és az őszinte válaszát illeti ... ne becsülje le a kölyköket! Liu tudta volna, ha hazudik neki, vagy ha ennek elkezdőzésére megerősíti a pajzsát. Ott követe el a hibát, hogy elábecsülte azt a kölyköt, és nem volt elég erős a pajzs, amit felhúzott. Ott már a lebukást nem kerülhette volna el. A mostani vészhelyzetet igen, ha megöli, leüti, vagy egyszerűen nem jön vissza a hotelbe. De hát ... itt van. S nem, Ön nem fogoly. Vagy távozik innen szabadon, amikor időpontja van, vagy már nem lesz addigra életben. Az előbbi esetben viszont nyugodtan jöhet mehet, amíg vendégként van nálunk, mert többet nem nagyon fogjuk zaklatni, hacsak rá nem szolgál valamivel. Hogy elbírok-e Iannel? Ez lényegtelen részletkérdés. Ez egy nyilvános terület, nem eshetünk egymásnak, szóval tökmindegy. De ha úgy döntök, hogy halnia kell, akkor meg fogom oldani a dolgot, és engem nem zavar az ilyesfajta "alfabüszkeség", ha segítség kell hozzá, akkor azt fogok igénybe venni. Remélem, Ian felfogja, hogy tényleg a döntésemen múlik az élete, és nem fáraszt mindenféle fenyegetőzéssel. Viszont én remélem, hogy van még pár percem, amit kellemes társalgással tölthetek, és találok közben valamit, ami erre vagy arra billenti a mérleget, esetleg Castor hazaér, és átterhelhetem rá a döntést, még ha a kivitelezést meg is tartom magamnak. - Jelenleg roppant erős érv a beszélgetés önnek kellemetlen befejezése mellett, hogy nem szeretném, ha az őslakos falka egy újabb idős, tapasztalt és erős harcossal gyarapodna. - teszem hozzá, és bizony Iannek is éreznie kell, hogy e mellett az érv mellett az őszinteség ugyan ragyogóan szép, de súlytalan.
- Ezt mondta a kölyök? Hogy lebuktattam magam? Hogy alábecsültem Őt? - na most érezhet rajtam a nő először hangulatváltozást. Nem viselem el, ha kétségbe vonják a szavahihetőségemet. Ha olyan személyiség lennék aki lop-csal-hazudik ha kell, akkor a nő szavaira egy pimasz mosoly lenne a válaszom. Csakhogy az előbb felsorolt három tulajdonságból egyik sem igaz rám, így maradnak a megkeményedett arcizmok, az orrnyergem felett összeérő szemöldökeim és az őszinte felháborodás az energiáimban. Nem magamat buktattam le, hanem én mondtam el hova tartoztam, illetve ha nem akartam volna, hogy belásson a pajzsom mögé, akkor nem lehelet halványan húzom fel magamra azt. És még én becsültem le a kölyköt?! Bah! - Elnézést Miss Bennett, de most érkezett el a beszélgetés azon pontja, amelytől már nem érdekelnek az Ön kötelességei, illetve szándékai velem. Ön nekem csupán egy idegen, egy olyan területen, amit jobban ismerek Önöknél, és kettőnk közül mégis én vagyok hajlandó az együttműködésre ha már így alakult, holott az Ön részéről eddig csak burkolt fenyegetéseket kaptam. Mégis miért kellene partnernek lennem ebben, ha minden bizonnyal egyoldalú ez a beszélgetés? Ha nem kerestem volna fel korábban már Mr Appletown-t, most úgy ülnék itt, hogy azt sem tudom ki fia-borjai maguk. Mondja, miért kellene nekem továbbhallgatnom ezt? Mire befejezem, teljesen meg is nyugszom. Habár nem voltam dühös, csak némiképp felháborodott. Ez az egész nevetséges. Itt vagyok már egy jó ideje, és most nekem kellene meghúznom magam, és magyarázkodni? Miért is?
Csak vannak neki is idegei, még ha kötélből is. - Nem, Ian, félreértett. Nem arra céloztam, hogy eltitkolta volna a hovatartozást, hanem hogy az után, ahogy indította a társalgást, amikor Liu feltette a kérdést már nem tudta volna titkolni. Mellesleg ha már a beszélgetés elején felhúzza a pajzsát, akkor előbb találkozunk, mert a kölyök előbb riadóztat. Liu nem tett önre semmilyen becsmérlő megjegyzést, ő nem az a fajta. De tudja, amit tud, és ez nem kevés. A másik téma már bonyolultabb. De még midnig türelmesen társalgok, ahogyan ő is erre törekszik. - Ian, valóban Önök éltek ebben a városban már ősidők óta, és nekünk semmi jogalapunk arra, hogy itt legyünk. De ugye a farkasvilág még egyenlőre nem a római jog alapján működik. Akkor fogunk elmenni, ha erre rákényszerítenek. És amíg képesek vagyunk uralni a területet, addig a miénk. Amúgy én nem fenyegetem Önt. A fenyegetés az, amikor arra uralok, hogy veszélybe kerülhet valamilyen magatartásával. De ez már megtörtént, Ian, amikor belépett a szállodába. Most már csak a tette lehetséges következményeiről beszélünk. Tudom, bosszantó lehet, hogy egy ilyen apró figyelmetlenség miatt vert helyzetbe került, de ez van. És becsülöm a bátorságát és a lélekjelenlétét, ahogy állja a sarat. Az én energiáim teljesen nyugodtak, s most egy kicsivel lejjebb engedem a pajzsomat, hogy érezze, még mindig nincs bennem agresszió. Én megkedveltem őt, és noha már semmiképpen sem akarom csak úgy,következmények nélkül elengedni, szeretném úgy intézni a dolgokat, hogy a lehető legkevésbé legyen az ügy megrázó, vagy kellemetlen. Mármint hogy a becsülete, és a renoméja ne nagyon csorbuljon. Hogy a testi épségével mi lesz, az kérdés. Abban, azt hiszem, lesznek némi hiányosságok.
- Elfelejti Patrisha, hogy nem egy falka áll Ön előtt, hanem csak egy személy. Én pedig nem a helyiek nevében beszélek, hanem a magaméban. Kérem, ne általánosítson. - Elvégre a nő biztosan nem tudhatja hová tartozom, és ha máris, bizonyíték nélkül elkönyveli, hogy a helyiekkel vagyok, az nem mond mást róla, minthogy mekkora ambíciói vannak a falkán belüli ranglétrán. Arra, hogy rendelkezzen mások életéről, vagy haláláról, hisz látszik rajta mennyire élvezi mikor azt latolgatja, hogy mihez kellene kezdenie velem, holott nem adtam rá okot. Nekem viszont se kedvem, sem humorom nincs arra, hogy egy nő becsvágya alá rendeljem magam. Nem téveszt hát meg az a kis betekintés, amit enged a pajzsán át. Célja volt azzal, hogy felhúzta mielőtt idejött, és most sem figyelmetlenségből engedi le. Nem játszik tiszta játékot, nekem meg nem kötelességem a része lenni annak. Annyira azért nem érdekelnek, hogy lesüllyedjek a szintjükre. Még ha az nem is olyan mély, mint ahogy az ebből a megvilágításból tűnik. - Részemről itt a vége a beszélgetésnek, Ms Bennett. Nincs értelme tovább szajkózni a magunk igazát, hisz abból úgyse engedünk. Javaslom, legközelebb jobban készüljön fel egy ilyen találkozó előtt. Bizonyíték nélkül esztelen vagdalkozásnak minősülnek az ész érvek. Ezzel nem őt minősítem, bár ha akarja, veheti magára is. Mostanra már egyértelművé vált, hogy a béta annyira bízott magában, hogy nem vette a fáradtságot arra, hogy utánam nézzen még ha felületesen is. Így viszont tényleg nincs értelme folytatni. Majd keres valaki mást, akin kiélheti a hatalomvágyát. Felállok, lassú, higgadt mozdulatokkal veszem magamra a fürdőköpenyem. A hajam még nedves, de nem zavar. Kellemesen hűti a fejem. A hidegvér pedig sokat jelent. Ha olyan ambiciózus, mint azt sejteti magáról, nem fog csak úgy elengedni. Nem hagyja a büszkesége. Viszont az első támadás lehet az enyém. Persze csak verbálisan, és azt is csak nagyon burkoltan. - Minden jót Miss Bennett. Még ma elhagyom a szállodát, az előre fizetett szolgáltatások árát meg természetesen nem igénylem vissza. - ha erre nem lép a nő, magára hagyom.
Ian megpróbál kihátrálni a helyzetből. Persze ez hiábavaló próbálkozás. Ahogy készülődik, én is felállok. - Megértem, hogy nem óhajt a szállodában maradni. Elkísérem a szobájába. - ez nem felajánlás, hanem kijelentés. Érezheti, hogy ha ellenkezik, akkor is vele fogok menni. Már nem magyarázom neki az álláspontomat, hiszen valóban hiábavaló szócséplés lenne. De ha most minden baj nélkül távozik innen, akkor az a gyengeségünk és puhányságunk jele lenne. Hogy én mit döntöttem el? Semmit. Ő volt az, aki jogtalannak minősítette az ittlétünket, és noha a saját nevében, de éppen úgy beszélt, ahogy az őslakosok. Ha független lenne, akkor ugyanúgy felmerülhetne benne a hozzánk való csatlakozás lehetősége is. Ehelyett arról volt szó, hogy noha most még nem tekinti magát az őslakos falka tagjának, ez napokon belül megváltozhat. Magyarán ez csak egy formalitás. Míg megindulunk a szobája felé, telepatikusan utasítást adok a szállodában lévő farkasoknak, hogy állják el Ian útját, ha távozni akarna, amíg én ellenkező utasítást nem adok. Még nem mondom el neki, mi a szándékom, majd csak a szobában, ahol valóban négyszemközt lehetünk. S nem, nem félek bemenni oda vele. Ha rám támad, meghal.
Hogy nem akarok maradni? Egy szóval sem mondtam ilyet. Van pénzem, ez a kiadás jelentéktelen a számomra, de nem szokásom pocsékolni. Tehát igen, én maradnék. A nő van odáig meg vissza azért mert itt vagyok. El akar kísérni, amit nem bánok. Elvégre most kezdődik az igazi találkozó. Már érzem is, hogy nyüzsögnek odafent. Nincsenek sokan, és egyik sem erősebb nálam. Ettől persze még lehetnek fegyvereik. - Komolyan ezt akarja csinálni? Most ki becsül alá kit, Patrisha? Az, hogy "mert nem akart csatlakozni hozzánk", elég halva született érv, még akkor is ha csak szellemi síkon mozog, nem szóban. Egyik falka sem akkora főnyeremény itt, hogy önszántából akarjon csatlakozni hozzájuk a vérfarkasfarkas. Véleményem szerint fene nagy önelégültségre vall már maga a feltételezés is. Lesz ahogy lesz, én készen állok. Megfutamodni nem fogok, az nem vallana rám. Kiszállok a liftből, és úgy megyek a szobám felé, mintha ez lenne a létező legtermészetesebb dolog. Lényegében az is. Nem látok egy farkast sem, nem is érzem őket ezen a szinten, persze ez még változhat. Lehúzom a kártyát a leolvasóban, az ajtó pedig nyílik. - Bejön? Mert ez esetben szégyellem, hogy nekem se pezsgőm, se gyümölcstálam.
- Kukutyin egy olyan hely, ahol Ku fekszik egy Kutyi nevű barátján, és szépen lassan pelenkás kis Kukutyinkák lepték el a várost. - mondja a szőke nő roppant elmésen, a mellette ülő alfahímnek, amivel semmi bajom nem lenne, ha nem pont ekkor lépek be az uszodába, és ha nem kellett volna meghallgatnom. Megjegyzem, a két emberi vendég első látásra is tök száraz, és csak fürdőszerelésben lógatják lábaikat a medencébe, tehát máris indokolatlannak érzem a jelenlétüket. Úgy döntök, hogy az lesz a legjobb, ha nem veszek tudomást róluk. Elég későre jár már, lassan úgyis aludni térnek, én meg folytatom az emós merengésemet, de már úszás közben. Ennek készülök neki, mikor ledobom a köntösömet, a törölközőt, és lerúgom a papucsom. Még mindig látszanak halványan sebet a mellkasomon, szóval egyrészes fürdőruhába bújtam. Általában úgy fordulok, hogy az emberek ne lássák meg a jobb combomon a beharapásom nyomát, mert abból érdekes kérdések szoktak születni, de ez a két hülye úgy belefásult az észosztásba, hogy még a fáraddtságot sem veszem leplezni. Szarnak ezek le engem magasról. Még jó... Lelépcsőzök a vízbe, elrugaszkodok, és egyelőre még fásult emberi tempóban szelem a habokat. Ha ezek elmennek, majd gyorsítok, mert így nemhogy nem erősödik meg a vádlim amit Raffaello leszaggatott, de még jobbal el is tunyulok. -Úgy szeretnék egyszer meztelenül keringőt táncolni veled egy szökőkútban, miközben mormon hittérítők menekülnek a látványtól sikoltozva, és kisgyerekes anyák menekítik ki a térről kisdedjeiket. ~Azt a kurv....~ Nyelek egy nagy adag vizet, hallva ezt a csodálatos udvarlást a fickótól. Ki is evickélek a medence széléhez, hogy kiköpjem a tüdőmet. Amint ez megtörténik, én is engedek a késztetésnek, hogy valami hihetetlenül magasztos dolgot osszak meg a világgal. Illetve ezzel a két szerencsétlennel. -Picinyem! Egy valamire való férfi nem visít úgy, mint egy fába szorult féreg, még akkor sme, ha tuljadonképpen tényleg egy féreg, mint amilyen te vagy.-hagyok két másodpercet nekik, vagy többet is, hogy a feldolgozottság elérje legalább a 20%-ot. - Kedveseim mi lenne, ha a szobátokban elmélkednétek el arról, hogy mit mondtam az előbb, és hogy ebből rátok mi minden vonatkozhat, hmmm? Alapjáraton nem vagyok ekkora tahó az emberekkel, de most senki máshoz sincs türelmem. Szóval húzzanak már el innen!!! Úgy látszik, hogy alfahím és szőke nő megfogadják a tanácsomat, pislognak kettőt felém, egymásra, majd távozóra veszik. Én meg elrugaszkodok a medence szélétől, és úszkálok tovább. Most, hogy egyedül vagyok, már gyorsabb tempót diktálok. Közben azon tűnődöm, hogy vajon mi jöhet még...
* Ha már itt „ragadtam”ebben az átkozott hotelben, akkor kihasználok pár lehetőséget vagy inkább szolgáltatást amit nyújthat nekem ez a monstrum. Már elég későre jár ahhoz, hogy ilyenkor senki vagy csak pár ember legyen az uszodába. Meg kell erősítenem az izmaimat és erre legjobb az úszás, mert mindent átmozgat. A mankók még mindig meg vannak, de már egészen megszoktam vele a közlekedést. Pár percig megtudom állni nélküle is, de tényleg csak pár percig. Több idő kell ennek, hogy helyre jöjjön. A balkezemet, még mindig nehezen mozgatom, de már nem ejtem a poharat. Haladok, csak lassan. Mondjuk amilyen sérüléseket szereztem két nap leforgása alatt csoda, hogy ennyire jól gyógyulok. Azt nem mondanám, hogy valami helyes gyerek vagyok jelen pillanatban, hiszen a nyakamon még mindig ott éktelenkedik Tara lenyomata és tele vagyok erősen píros csíkokkal. Soha nem bírtam a csíkos rucit és tessék, most még levenni sem tudom. Ilyen az én formám ez van gyerekek. Az illatok amik keverednek a levegőben egy kicsit zavaróak. Túl sok itt most nekem az emberi szag. Kénytelen vagyok megállni egy kicsit mankózás közben, mert a bal oldalam elfáradt. Nem kis erőfeszítésbe kerül mozogni, főleg a béna részemet. Nem baj, majd a vízben teljesnek érzem magamat és nem leszek béna fiú a clubból! Fújok párat és ahogy veszem a levegőt egy ismerős édesen hívogató szag nem ez már inkább illat kúszik a fejembe. Rögtön látom magam előtt az arcot bevillanni. Tara…. Ezer közül is felismeri a farkasom és mindig felragyog bennem, amit próbálok elnyomni,de hát túl erősen akarja, csak fognál fel, hogy mit. Oké, a vérét, de azon tegyük már túl magunkat az isten szerelméért. Nem ehetem meg, pedig élvezném. Mindegy egyes falatot kiélveznék, a húsa zamatát, a vére üdeségét, azt, ahogy melegen végig száguld minden egyes részemben. Ahogy feltölt és erősebbnek érezem magamat. Tessék már megint utat engedek ennek a dögnek! Régen volt ennyire kezelhetetlen, bár nem is ez a megfelelő szó. Régen volt már ennyire vággyal fűtött. Csak már a sírba tesz a megszálltságával, de komolyan! Az úszást inkább napolom és más felé veszem az irányt, de valahogy nem tudok egy másik helység felé menni. Akkor mi van ha Ő is ott van? Nem az övé. Mikor lettem ilyen? Nem vágom, de most már biztos vagyok benne, hogy rossz hatással van rám Carlo. Ezt így borítékolom is és feladom postán magamnak, csakhogy emlékezzek erre, mikor megkapom. Nos mindegy. Követem az illatot, igen, azt hiszem követem, bár alapból arra indultam, akkor viszont még sem. Oh, egy cseppet összevagyok zavarodva, de majd rendeződik ez is. Már nem kell sok, hogy oda érjek, és látom ahogy egy hím és egy nő jönnek ki kissé fura ábrázattal. A férfi még nekem is jön, ami nekem abszolút nem tetszik és cseppet felmegy a pumpa.* - et mojam! men dotál, ygoh tlürés koygav!* Jah igen, ha még nem mondtam volna, akkor a beszédem sem állt helyre, de gondolatba már egész faszán meg. Már csak azt kénné a helyére tenni és akkor tényleg nem érezném magamat selejtesnek. Soha nem éreztem, így magam és ez új számomra vagy is de. Mikor gyerek voltam és mindenki elhagyott. Akkor pont ugyan ezt éreztem, de az olyan régen volt, hogy inkább hagyjuk. Mázlia van, annak a faszinak, hogy nem estem el, mert akkor tuti széttépem és nem érdekel, hogy ez hotel és miegymás. Inkább bemegyek és úszom pár hosszt, ha tudok. Remélem Tara már nincs bent, csak az illata maradt itt. Mielőtt bemennék elrejtem a jelenlétemet, bár ha a pocakját sütetei a fedet uszodába akkor tök mindegy. Be is megyek, de nem válik valóra a kérdésem, mert a vízben van. Elvileg nem tudja hogy itt vagyok és talán az úszás kellő képen lefoglalja ahhoz, hogy egy kicsit szekáljam vagy valami.* ~ Raffaello~* Ennyit küldök neki gondoltban és várok a hatásra. A hangom megszólal a fejében, de kíváncsi vagyok, milyen arcot vág, amint meglát egy elégült mosollyal a képemen. Magam sem tudom, hogy mászott oda a mosoly, de ott van, más nem számít. Az első széken foglalok helyet és megigazítom a köntöst magamon. Ha rendesen tudnák mozogni tuti elvenném az itt hagyott cuccait és eldugnám. Valahogy mindig ezt váltja ki belőlem. A szekálást, igen! * ~ Szia hugi! Hát nem is köszöntöd csókkal a nagybátyád? Szégyen és gyalázat, hát milyen rokon vagy Te?~ Nem sokkal a nevem után küldöm neki a gondolatot, így legalább érti, hogy mit mondok neki és nem mondhatja, hogy bocs de nem vágom.*
Elképesztően jól esik végre megmozgatni az izmaimat. Szelem is a hosszokat egyre másra, a farkasom meg szinte vigyorog, ahogy nyelve kilóg a pofájából. Neki is kellett már ez a pár napos tétlenség után. Sőt! Neki még inkább. Mióta Raffaello is itt van, folyamatosan éber, és figyel, amivel engem is nagyon nyugtalanít. Furcsa, mert még ritkán fordult elő vele, de nem kezelhetetlen, nem akarja átvenni az irányítást, szóval nem történik semmi komoly. Maximum akkor, ha Raffaello is a közelben van. A közel pedig egy azonos emeletet jelent nála, ezt is sikerült kiderítenem a mi nap, amikor is ők édeskettesben zuhanyoztak az alfával azon az emeleten, ahol az én szobám is van. Ilyenkor még éberebb a dögöm, ami teljesen ellehetetleníti a pihenést. Pontosan úgy, ahogy most is... Csakhogy a farkasom nem éberebb a szokottnál, nem cikáznak tűz vörös szemei, nem hegyezi a füleit, hanem szimplán csak morog, de úgy hogy attól megfájdul a fejem. Először nem tudom hová tenni, mert a kóbor kutya jelenlétét abszolút nem érzem... De aztán felcsendül hangja a fejemben, és leeseik a tantusz. Amikor gyorsúszás közben fel-fel bukkan az arcom a vízből, hogy levegőt vegyek, már érzem is az illatát. ~Mondanám, hogy hozz nekem is egy dobozzal belőle, de szerintem ezentúl már nem fogom tudni megenni azt a szart se. Tudod, megakadna a torkomon.~ Köszönök vissza maró, savas gúnnyal még gondolatátvitelen keresztül is. Remélem leesik neki, hogy a bonbonról beszélek, amiről lekoppintotta a nevét. Ha nem érti a viccet akkor meg... Nem, nincs másik lehetőség. Ha nem érti, akkor csak szimplán hülye, és én se fogom tovább törni magam beszéddel. A kör végén kiúszok a medence szélére, csak hogy szembe nézzek már vele. Az egyik nyugágyon ül már a kutya köntösbe tekerve. Felmerül bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne kihúzni azt a pántot a köntösből és a nyaka köré tekerni. A farkasom morgása most először hallgat el a fejemben, de csak annyira, míg megcsóválja a farkát. Neki is tetszik ám az ötlet... Hogy miért nem kap egy csókot a nagybácsi? Én miért nem hangosan beszél? Jah, igen, az agysérülés. Így viszont már rögtön vissza is tudok vágni. - Mert nem kérted elég szépen. Miért nem próbálod meg hangosan is? Hmmm? - sikerült annyi "szőke vagyok" tónust rakni a hangomban, hogy lezokogjon róla, mire gondolok. A kutya agysérülést szenvedett, amitől konkrétan visszafelé beszél. Tehát az, hogy megkértem, szóljon hozzám hangosan is, valami olyasmi, mintha egy tolószékest kérnék arra, hogy álljon fel és fusson egy kört az udvarom. - Hagyd ezt a hugis baromságot, mert köznevetség tárgya leszel. Persze, ha a kutyának eszébe jutott hogy nagybácsinak titulálja magát, az azt jelenti, hogy Castor már előállt a "gyermekem" dologgal, ami bemar. Nem is kicsit. Ahhoz képest, hogy én voltam az, aki feltétel nélkül meghalt volna érte, az orrát nem volt képes bedugni hozzám az utóbbi napokban. Nem vártam azt, hogy órákat töltsön mellettem, sem azt, hogy hálás legyen, mert igazán nincs miért. Megint félre vagyok rakva a sarokba, aztán majd lesz valami... Na ez fáj de pokolian ám. - Maradsz ott perverz vigyorral a képeden, vagy belefojthatlak végre a vízbe? - Bunkó vagyok? Az, de sz*rok rá. Ép eszű ember nem kezd aranyos társalgásba valakivel aki kicsi híján kibelezte, és amúgy is csak költői kérdés. Úgyse bánthatom, ezt ő is tudja. De a gondolattal eljátszhatok, az nem tilos, ugye?
* Milyen kis kedvesen köszönt, hát nem ennivaló ez a lány? Szó szerint értendő! A humora viszont nem a legjobb sőt egyenesen szar. Úgy látom, ezt nem fejlesztette neki senki, de majd megedződik, bár vagy van valakinek vagy nincs. Mindegy. Nem is értem miért mentem ebbe bele olyan mélyen.* ~ Ezt szomorúan hallom, mert nagyon finom vagyok, te is élveznéd a nyalogatásomat.~* Hát…..öh…...az, úgy volt, hogy…inkább nem térek ki a cipzár és a kis Raffy esetére. Viszont, aminek örülök, hogy egészséges vagyok. Legalább a fantáziám legyen az nem? Nem mintha róla álmodoznék olyan téren. Hopp, most ebbe, hogy is mentem bele? Jah, úgy, hogy kimászott a medencéből, nekem meg semmi baja nincs a szememnek. Lehet, hogy a modorával vannak gondok, de a testével nincs. Végig is nézem és nem leplezem ezt. A combján lévő lenyomaton viszont megakadnak a szemeim. Meg van jelölve általam s ahogy ránézek arra "jelre" eszembe jut a mi kis harcuk. Vissza pörög minden esemény a fejembe és elvigyorodom. A farkasomból még több vágy árad felém, mely már szinte fojtogat. Ráparancsolok, de beszélhetek én neki. Sejtem, hogy lesz valami velős beszólása, de nem igen érdekel a dolog. A nyugágy nagyon kényelmes, és hátra is dőlök benne. A két mankót oldalra teszem le a földre és felrakom a lábaimat. A kényelem fontos ezt mindenki tudja.* ~ Vajon miért nem? IQ ász! Mintha nem tudnád, de ezzel még messze nem idegesítesz, próbálkozni lehet~* Húzom el az ajkamat, de csak egy kicsit és még a vállaimat is megvonom. Rajtam aztán köszörülheti akár a nyelvét is, az sem zavara. Sőt perverz módom még élvezném is a dolgok. Ki, miben, leli örömét. Épp úgy örül ennek a dolognak mint én magam. kaptam egy tesó meg egy uncsi tesót. Kettő az egyben, szokták volt mondani, bár én jobban szeretem, ha csak egy dolgokkal kell egyszerre foglalkoznom. Ámbár, mivel éppen jó kis tesót játszok, így megpróbálom azt, amihez a legkevésbé van kedvem.* ~ Jaj már, pedig azt hittem, Te is örülni fogsz, hogy láthatod a nagybácsikádat. Én repesek az örömtő Hugi!~* Az irónia csak úgy süt a gondolatomból. Nem, abszolút nem vagyok oda érte, de tudok tenni bármit is ez ügyben? Most még nem és a jövőt nem láthatom. Ha már ilyen szépen kérte akkor feljebb ülök az ágyon és tovább figyelem.* ~ Most is simogat a kedvességed. Egyébként még élvezném is azt a fojtogatást~* Billentem oldalra egy kicsit a fejemet és hát én úszni jöttem nem igaz? Akkor meg mi tart vissza? Több dolog is átfut a fejemen, hogy miképpen tudna velem kiszúrni ha akarna. Nos, ettől nem félek, mert van egy ász a kezembe. Óvatosan lehámozom magamról a köpenyt és mind a két mankót a kezembe veszem. Felállok és lehull a lepel. A vöröses és rózsaszínes csíkok kívül, amik szinte fedik az egész testemet más látni való nincsen. Legalább is szemből biztosan. Sajna a tetoválásom sem látszik, pedig már jó ide ott van. Hát így jár az aki két nap leforgás alatt, két farkassal is megküzdött. Sebaj, majd megcsináltatom még egyszer, csak jöjjek rendbe. Elvileg, gond nélkül mankózóm a lépcsőig. Egy cseppet fázom és libabőrös leszek, de majd a vízben, ezt, megfogom szokni és nem lesz gond. A lépcsőnél leteszem az egyik mankómat és a korlátra támaszkodom. A derekamnak még semmi baja szerencsére így gond nélkül tudok hajolni. A másik mankó is a földön végzi és a korlát segítségével beljebb lépegetek a vízbe, egészen addig, amíg a fekete úszónadrágom szélét el nem éri a víz. Most még jobban fázok mint korábban, de bele vetem magamat a habokba elég gyorsan. (relatív kinek mi a gyors, mert farkas gyorsaságomat még nem kamatoztatom)* ~ nah, hol marad az a fojtogatás húgi?~* Küldöm Tarának, amit a fejem felbukik a vízből. Lényegesen jobban tudom használni a kezemet is és a lábamat is. Ez kifejezetten tetszik. Lassan úszok vagyis inkább lebegek egy kicsit a vízen. Hosszan nyúlok el és érzem, ahogy izmaim végre ellazulnak és nincs az a görcsös érzés, mint a szárazföldön.* ~ Egyébként a bátyám azt szeretné, ha, várj, hogy is fogalmazott? Rendezzük a viszonyunk, bár szerintem csak iszonyunk van, egyet értesz vagy egyet értesz?~* Még mindig fura, úgy gondolni, rá mint a bátyóra, de már egész kezdek vele megbarátkozni. Most nem ez a lényeg, hanem, hogy ússzak egy kicsit vagy imitáljam, egyre megy. Nem, én nem fojtanám a vízbe, mert még a végén szét folyik a vére, amit kár lenne hígítani vagy pocsékolni. Túl finom…..*
A kutya csak hárít és hárít és hárít, én meg már elnyomok egy ásítást, jelezvén, hogy unom. Meg se moccanok a medence széléről, továbbra is ott könyökölök ahová az előbb kiúsztam. Csak addig mozdulok, míg fejemet a kezeimre hajtom, kicsit még a számat is lebiggyesztem, mint egy kislány, mikor azt mondja, hogy jobban oda kell tennem magam ahhoz, hogy felidegesítsem. Azt hiszem, ez menni fog. - Akkor se lennél a nagybátyám, ha tényleg Castor testvére vagy. - Az én szavaim nem voltak tele iróniával, inkább kristály tiszta gyűlölettel fröcsögtem. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez a dög a nemzőm rokona. Nem az, és kész. Még ha valaha volt is közük egymáshoz... az óta eltelt minimum 300 év, könyörgöm! Ezek nem testvérek már, hanem két vadidegen, én meg nem az vagyok aki majd jó képet fog vágni mindehhez. Hány rokon, meg hercegnő fog még előkerülni a pénz szagára? Nah jólvan, ehhez semmi közöm... Ennyire jóban azért nem vagyunk Castorral. Raffaello vetkőzni kezd, illetve kibújik a köntöséből. Nem csapom el a tekintetem, látni akarom... Ha már nem kacaghatok a hullája felett (még), legalább ennyi örömöm legyen. A fickó feláll, a lepel lehull, én meg nem csalódok a látványban. Illetve mégis, mert jobb szeretném kibuggyanó belső szervekkel látni, nem pár hegedő karmolás-harapás nyommal, aminek minimum a fele nem is tőlem származik. Nos, ezen még változtathatunk, igaz? Amikor elbotorkál a medence lépcsőjéig, nem úgy méregetem, mint férfit, bár be kell ismernem magamnak, hogy más körülmények között odáig meg vissza lennék attól amit látok. A vállai szélesek, és izmosak, amitől már bárki eltekintene az apró szépséghibától, hogy maga a fickó viszonylag alacsony. Az arca egészen szimmetrikus, a szemei pedig sötétek, mint minden bizonnyal a gondolatai is. A nők megvesznek az ilyenért. Talán még én is megengednék magamnak most egy ábrándozó sóhajt, ha nem tudnám mekkora patkány… Illetve nem tudom, csak feltételeznem kell róla. Így rögtön megint az a racionális nő vagyok aki eddig is voltan, és nem öltök cseppfolyós állagot, mikor ő is bejön a medencébe… Erre emlékeztetem is magam folyamatosan... Elrugaszkodok a medence szélétől, mikor felhív arra a keringőre, de még fogalmam sincs arról, hogy mit akarok csinálni vele. A fojtogatás ki van zárva, arra már úgyis számít. Így csak közel úszok hozzá. Ha jó színész lennék, előadnám én a végzet asszonya című darabot ami végén feltépem a torkát... Csakhogy csapni való színpadi készségekkel áldott meg az ég, és egyébként is esélytelen, hogy annyira közel engedjen magához. Szóval csak a medence közepéig úszok be, majd ő jön közelebb ha mer. Innen hallgatom, mit kért tőre Castor. A "bátyám" kifejezésre csak megforgatom a szemeimet. - A teremtőmnek remek humora van. - nyugtázom. - Csak azt lehet rendezni, ami már létezik... Azon meg mit raksz helyre, hogy megvetlek? - költői kérdés... Ezt már akkor se lehetne "rendezni", ha akarnám. A farkasom gyűlöli, én utálom. El van b*szva ez az egész, de leginkább ő maga. Meg egy kicsit Castor is, már csak úgy a feltételezésért, hogy lepaktálok az ördöggel. Egyszer már megtettem érte, többet nem esek ebbe a hibába. Mint már korábban említettem: annyira azért nem vagyunk jóban... És a jelek szerint ő is ugyanígy tekint erre. - Javaslom, ne rendezkedj még be. Ha majd felnyílik néhány szem, Te ki leszel rakva innen... De akkor legalább lerendezzük ami a múltkor félbemaradt. Még mindig a medence közepében ringatózok. Nem mozdulok innen már csak azért sem, mert én voltam itt előbb...
* Nocsak, egy kételkedő személy. Amit be kell valljak, hogy tetszik. Azt nem tudom, hogy a többiek, hogy viszonyulnak hozzám, de nem is érdekel. Mással még nem találkoztam a híres és megbecsült falkából, de valahogy nincs is hozzá sok kedvem. Persze, tudom, hogy kénytelen leszek, de ezt most hagyjuk.* ~ Képzeld nekem sem tetszik, hogy Carlo gyereke vagy, de tudok ellene tenni valamit? Tudnék, csak az életembe kerülne s semmi kedvem nincs meghalni~* Tisztán a tudomásomra hozta, hogy ha megölöm, akkor végem van. Nem tudom mit szeret ebben a csajban ennyire, de bolond nem vagyok, vagy ennyire nem. Tisztán érzem, hogy gyűlöl és az érzés kölcsönös. Ha már itt vagyok, akkor ideje úszni egy kicsit, ezért be is merészkedem a vízbe. Nem megy valami gyorsan és zökkenőmentesen, de végül csak bemegyek. Érzékelem, hogy meddig merészkedett a vízbe. Amit nem igen értek, mert Ő is tudhatja, hogy most nem vagyok annyira erős mint a múltkor. Egyrészt, ott vannak a sérüléseim, másrészt már jó ideje nem ízlelhettem a csodás vérnek mennyei ízét. Itt csak íztelen emberi kajával etetnek, meg a tököm sem tudja, hogy még mivel.* ~ Akkor ezt mond meg Carlonak is, mert Ő nem éppen így gondolja. Egyébként pedig miért is vetsz meg? Azért, mert megkóstoltalak vagy azért, mert szívem szerint ízekre akartam szedni?~* Van egy sejtésem, hogy mind kettő, de ezt, gondolom mindjárt el is mondja. Közelebb úszkálom hozzá. Én nem tartok tőle, még egy kicsit sem. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyelek minden egyes rezdülésére. Nem megyek túl közel, csak csökkentem a távolságot kettőnk között.* ~ Én, erre nem vennék mérget húgi. Azt pedig bármikor lerendezhetjük, majd azt mondjuk játszottunk vagy gyakoroltunk, csak egy kicsit jobban elszabadultak az indultok. Ezt minden farkas ismeri és a győztesnek sem lesz nagy baja, egy kis büntetésen kívül. Ennyit megér a halálom nem?~* Küldöm neki folyamatosan a szavakat, én pedig úszkálok körülötte. Még mindig tatom a távolságot, de jól esik körözni. Nekem megérné, bár én nem ölném meg. Eszem ágában sincs, mert ha megtenném, akkor hogy jutnék megint a véréhez? Sehogy.* ~ Tara, lehetnél kedvesebb is, mert van nálam valamid, vagy tán nem tartasz rá igényt? Annyi baj legyen, Majd eladom a bolha piacon vagy oda ajándékozom valakinek.~* Most állok csak meg és egyenesen a szemeibe pillantok. Kíváncsi vagyok erre mit reagál és nem kell kimondanom, mi van nálam ami az övé, mert biztos vagyok benne, hogy tudja mire gondolok.*
Különösebben nem győz meg a "nem bántalak, mert nincs kedvem meghalni" történet. Szemernyi kétségem sincs a felől, hogy megtenné amint alkalma adódik rá. Pont, ahogy én fogom. Mert ezt nem hagyom annyiban, esküszöm. Hogy miért utálom? Kell erre különösebb ok azon kívül, hogy a vadállat odabent veszetten kaparja a falat még egy falat húsért? Nem hinném. - Biztos a kisugárzásod teszi... - megrántanám a vállam, ha nem fájna már annyira, de aztán rájövök, hogy tulajdonképpen még ennyit sem ér a pasas. Alakulhatott volna máshogyan is, de nem így lett. Na nem mintha oroszlánkönnyeket hullajtanék majd érte, hisz hol van az megírva, hogy nekünk jóban kell lennünk? Mert Castor azt mondja? Nos, az alfa mostanában elég sok marhaságot beszél. Az utalásra, miszerint nem fog olyan hamar elkotródni innen, csak megforgatom a szemeimet, a többit meg elengedem a fülem mellett. Egyelőre. - Még is mit akarsz itt, Raffaello? - úgy ejtem ki a nevét, mintha átkozódnék. Tetszik. Azt hiszem ez a hangsúly mindig rajta fog maradni a szón. - Pénzt? Befolyást? Netán saját falkát? Mert ne merd bemesélni azt, hogy napok alatt megkedveled akit minden bizonnyal már évtizedek óta le akartál vadászni. Számomra már ugyan egyértelmű, hogy ha a dög marad, azt csakis céllal teheti. Mi magányos fajták rohadt nehezen szocializálódunk vissza a mieinkhez, szóval egy bizonyos idő elteltével falkába kerülni inkább nyűg, mint védelem és biztonságot. Összegezve: hát ne adja már be nekem, hogy Castor két (azaz egy) szép szeméért marad itt, mert nem hihető a történet. A döntés, hogy közli ezt velem nyíltan, vagy tagadja és nekem kell rájönnöm, az övé. Szóval most inkább a válaszra figyelek, mint arra hogy egyre kisebb köröket ír le a vízben. Persze egy adott pontnál nem fog tovább jönni. Bolond is lenne.
Hogy van nála valami, ami az enyém? Kérdő ívben hajlik fel az egyik szemöldököm, de nem, nem kell sokat gondolkozni hogy rájöjjek mi az. Valami ami valóban fontos volt a számomra és ő elvette tőlem még az Upperben... Ha ez igaz, úgy majd az a valami lesz az útlevele a pokolba, nekem meg az ok, amiért "már csak azért is" megölöm. - Tudtam, hogy elhagytam valahol a mensi naptáramat. - ne legyen az olyan egyértelmű, hogy tudom mi van. Ha rébuszokban beszél, akkor fulladjon bele! Nekem se humorom, se energiám nincs fejtegetni... Azt hiszem, úszásból ennyi pont elég lesz mára, szóval kiúszok a rohadék gyűrűjéből egészen a medence lépcsőjéig, ott leülök még egy kicsit. Van egy téma amit szeretnék még átbeszélni. - Egy hónap elég lesz, hogy összeszedd magad? - biccentek is felé. Tudja ő hogyan és mire értem, nem kezdem ecsetelni neki. A választ még megvárom, aztán távozok.
* Csak elvigyorodom a válaszán. Hogy látja e vagy sem az nem érdekel. Van egy kisugárzásom ez tagadhatatlan, de nem hiszem, hogy az mosolyt csalna bárki arcára is. Én tudom, ő tudja, a többi pedig nem lényeges. Azon kezdem el töprengeni, hogy miért lát ilyennek engem. Egész pontosan, miért lát a vesémbe. Talán a vérem miatt, amit volt szerencséje megízlelni. Sok mindent elárulhat a vér, ha elég tapasztalt egy farkas. Úgy gondolom Tarának meg van a tapasztalati szintje, hiszen szembe szállt velem. Erősebb és alattomosabb is vagyok nála, de szerintem ezt már az első percben tudta és ez tetszik. A nevemet úgy köpi ki szexi ajkai közül, mintha átok lenne és erre kénytelen vagyok felnevetni. Ami elég fájdalmas, így gyorsan abba is hagyom. Nem kell, hogy bajom legyen, már így is van elég. Nem felelek neki rögtön. Hagyok egy kis hatás szünetet mielőtt bármit is mondanák.* ~ Érezlek Tara, érzem a dühöt, a sértettséged, a gyűlöletet, a magánosságod, a vágyadat és ezek szórakoztatóak számomra~* Amint a vérének az íze felrobbant a számba, abban a percben éreztem mindent ami benne volt. Ha a vér mesélni tudna, szokták volt mondani. Nos, mesélni nem tud, de pár dolgot elárul, annak aki érti a vér szavait. Nekem pedig erre volt pár évtizedem és akadt hozzá segítségem is, hogy megfejtsem a hosszú évek alatt. Jöjjön rá maga, mi a maradásom valódi célja, én nem fedem fel előtte. Ahogy sejtem ezért, mindent meg is fog tenni. Nos, kíváncsian várom, mire jutott ez ügyben. Fel fedek valamit, egész pontosan, hogy a lánca nálam landolt, de olyan választ kapok, ami nem igazán tetszik. Szóval ennyire nem fontos neki vagy csak ezt velem akarja elhitetni? Én a másodikra voksolnék, mert ahogy nézegettem elég egyedi darab és ilyen nincs miben hol. Hogy egész pontos legyek, még soha nem láttam ilyen darabot, pedig megfordult már a kezembe pár ékszer. Elhagyni kívánja a medencét és ezzel csak az enyém lesz. A célom most elértem, mert tovább állt, bár még nem egészen. Valamin töri a fejét ebben biztos vagyok, mert ha nem így lenne, akkor simán elment volna, de nem, még nem megy, vár és gondolkodik.* ~ Ez a nagy terved bogaram? Ez most komoly? Verekednél a láncért és egyben a halálomért? Azt hittem okosabb vagy ennél. Pedig még vissza is adtam volna, ha szépen kéred. Csupán egy kis árat kellett volna fizetni érte. Így legyen előzékeny és kedves a farkas….~* A körözést már akkor befejeztem mikor kiúszott. Csak simán lebegtem eddig, de amint gondolatokat kezdtem felé küldeni mellúszásba váltottam át. Ez még nem olyan megterhelő, bár minden egyes húzásnál érzek egy enyhe fájdalmat.* ~….tudod mit, egy hónap múlva választunk egy helyet, ahol ismét találkozunk. Én nem szólók senkinek, így ha valami csoda folytán megölnél, nem ütöd meg a bokádat. Senkinek nem fog feltűnni. Azt hiszik majd, hogy ahogy berobbantam, úgy is fogok eltűnni. Szerintem ez elég korrekt még tőlem is. Ha pedig megint legyőzlek, én nem ölek meg. Az túl kegyes lenne neked. Valami mást tartogatok neked és folytathatod a szánalmas kis életed tovább hugi ~* Ha menni akar, hát rajta, én aztán nem fogom megakadályozni. Én viszont maradok még és úszkálok egy ideig.*
Hogy mi szórakoztatja, illetve mi nem, a kutyán sem érdekli jelen pillanatban, nemhogy engem. Így rendre el is engedem a fülem mellett az összes felsorolt érzelmet, ám az nem vitás, hogy igazat beszél. Ezek az érzelmek mindmind meg vannak bennem, de nem kizárólagosan az ő irányába. Jelenleg mindent és mindenkit gyűlölök magam körül, nem csak ezt az ázott kutyát. De ha ő játszani akarja az empatikus, átérző lelket, akkor tegye. Remélem jól lerokkan a súlya alatt. Hogy a láncért verekednék? Hatalomért? ÉN?! Na most rajtam a sor, hogy nevessek egy jóízűt. a hangom sokáig visszhangzik még az uszodában... Ezt így az átérző dolog után előadni... Kevesebbért is neki mennék, és ezt szerintem nagyon jól tudja. A medál... Igen, az sokat jelent számomra, és bárki másnak is aki tudja mit rejtenek a farkas alak vöröslő kristály szemei. Míg nekem egy emlék Castortól, hozzá értő kezek alatt eszenciát jelent egy igen erős alfától. Ne Castor kárán erősödjön egy nyomorult őrző, vagy ne ezen keresztül nyerjen hatalmat egy farkas, illetve egy beavatott ember... Vajon gondolt erre Castor, mielőtt elkészítette? Vagy neki ez semmit nem jelent, és csak én lihegem túl? Nem, most nem fogok erre gondolni... Visszatérve a medálhoz: miért kérném szép szóval, ha a mód amivel visszaszerzem lehet sokkal édesebb is? Meg aztán: mégis miért alázkodnék meg előtte? Mert egyszer már elvert? Ugyan már! Legközelebb máshogyan fog alakulni. Sosem tanultam harcolni, és nem készültem támadásra sem. Így az, hogy elgyepált, csak a meglepetés erejét jelenti. Ennek fényében pedig inkább tűnik gyáva kutyának, mint nemes hősnek akinek előadja magát előttem. Legközelebb már nem lesz ilyen őszinte a mosolya, erre esküszöm. Kiszállok a medencéből ha már kiúsztam a lépcsőkig. A törölközéssel már nem is bíbelődök, egyből felveszem a köntösöm. A pántját kötözöm, mikor válaszolok. - Korai még eldönteni, hogy ki mit tesz majd a másikkal ha legyőzi, nem gondolod? Addig még sok víz lefolyik a Chenán, az is megeshet, hogy addig valaki megelőz... - hogy "ez esetben csalódott lennék" már nem teszem hozzá. Hagyom ott lógni a levegőben, meg kimondatlanul a mondat végén, én meg végre elhagyom a helységet. -Számolom a perceket... Tik-Tak...
~ Élvezd ki az utolsó egy hónapodat húgi ~ * Csak ennyit küldök neki és tovább folytatom az úszást. Érzem ahogy kimászik a környezetből és én a gondolataimba révedek. Azt hiszem igaza van, még korai eldönteni, hogy mi lesz a vége annak a harcnak. Hazudnék, azt mondanám, hogy nem várom. Nem azért, mert legyőzhető. Inkább azért mert….nem is tudom miért. A vére Te tökkelütött! Jah igen, a vére miatt váróm. Azért még valami motoszkál bennem, amivel most nem foglalkozom. Egy biztos, ha újra ízlelhetem az édes vérét az maga lesz a paradicsom. Eszembe jut Caro szavai, de mire rájön, én már régen nem leszek a falkája tagja. Ha pedig megtalál és számon kér, akkor nem tudom mi lesz. Az majd akkor fog kiderülni. A lényeg, hogy megismerjem és erre van egy egész hónapom. Remélem már Ő is kezd felépülni és lesz is kedve velem elmászkálni ide is, meg oda is. Azt nem tudom, hogy a falka ügyek mennyire kötik le, de talán a hátérbe tudja tolni egy időre. Reménykedem benne. Nem tudom hány óra telt el, míg végig gondoltam minden egyes szösszenetet a fejembe, de ideje lesz indulni, mert aszalt szilva leszek. Ahogy látom a bőröm már igen csak kiázott és elég ráncos lett. Még szerencse, hogy farkas vagyok és ezek a ráncok nem látszódnak folyamatosan rajtam. Undorító, én mondom. Kimászok a medencéből és magamra öltöm a köntösömet. A mankókat is a hónom alá csapom és elindulok a fekhelyem felé. Van egy kis dolgom, amit el kéne intéznem. Mondjuk azt, hogy a csomagjaim ide kerüljenek, de majd később ezt is megoldom.*
Az utóbbi pár éjszakán "kimenőn" voltam, mert rendbe kellett tennem az Upper papírjait a hosszú lemaradás után. A meló jó, mert elterelte a figyelmemet arról, amire készülök. Végülis nem nagy bumm, csak néhány ruhát akartam behozni a szállodába arra az esetre, ha váratlanul rendelnének be mindannyiunkat. Ami másnak egy abszolút lényegtelen, rutin feladat, az nekem igazi kihívás. Leginkább Castor miatt. Nem arról van szó, hogy szándékossággal kerülném őt, mert nem, csak... a fene se tudja hogyan kell ezt csinálni. Szakítottunk, nem kér belőlem, megint egymás szemére hánytunk egy rakás sérelmet, és valószínűleg ez következik majd minden találkozás alkalmával. Eszemben sincs bujkálni előle, vagy kitérni egy újabb vita elől, mert -véremnek hála- nem adok igazat neki, amit szívesen hangoztatok is. Más körülmények között hajlandó lennék felvenni a kesztyűt, és tovább feszegetni a húrt, de ez most nem alkalmas... és akkor még rohadt enyhén fejeztem ki magam. A hegyiek ex-atanerkje halott, Castor megölte. Idő kérdése csupán, hogy elkezdődjön a pokoljárás Fairbanksbaen, és az sem vitás, hogy sokan meg fogunk halni majd. Szóval azt kívánom, bárcsak a mi személyes drámánk volna a világ legnagyobb problémája. De nem az... Így ha nem muszáj, én sem teszek rá még pár lapáttal a nyavalyáimmal. Nincs elfelejtve, vagy megbocsátva semmi, de amíg tart ez az őrület, és senki nem provokál, addig "kuss" a nevem, és teszem amit kell, meg amit elvárnak/kérnek/parancsolnak. Szóval behoztam egy utazótáskányi ruhát ide is, a szállodai szobámba. Kicsit azért meglepett, hogy nem adták ki másnak, tudtommal érkezett pár tag a falkába, de ez a szoba egyelőre még érintetlen maradt... Remek! Kipakolok gyors a táskából, de amiért elég későre jár (hajnal 1), és semmi mozgás a szállodában, úgy döntök, hogy lemegyek még úszni egyet, mielőtt haza mennék. Nem zavarok senkit, engem sem zavar senkit, és legalább az illatomat is végighordom a szálloda folyosóin, a liftben , egészen le az alagsori uszodáig, így téve egyértelművé, hogy: igen, jelen vagyok még én is. Legalábbis addig amíg leúszok 50 hosszt, biztosan.
Szórakozottan járom körbe a hotelt, de csak azért, mert amióta készültség van, rajta tartom a szemem a nyájon, hogy azok a bizonyos utasítások mennyire vannak betartva. Egész örömteli, hogy elmondhatom, hogy még mindig komolyan vesznek a régiek és az újak is egyaránt. A folyosókat és a helyiségeket betöltő Tara illat gyakorlatilag fojtogat és azonnal le akarom vetni magam a tetőről, de inkább fogom magam és üveget bontok. Egyébként is elhatároztam, hogy a gyászidőszak leteltével egy kissé én is leteszem magam a piáról. De ha mégis meghalnék, akkor legalább elmondhatom, hogy az utolsó hetekben az ír nő helyett az ír whiskyt élvezhettem és az legalább sose pofázott vissza. Szóval a kötelező köreim után visszamentem a szobába és sikeresen magamba döntöttem egy egész üveggel. A másodiknak csak a feléig jutottam. Fel-alá járkáltam, mint egy ketrecbe zárt állat. Ha valaha bárki skizofréniával gyanúsítana, hát az elmúlt időszak után biztosan nem fogom tudni kétségbe vonni a vádakat. Kellően bizseregnek már a tagjaim és szédelgek ahhoz, hogy olykor spontán röhögésben törjek ki, vagy hogy megvitassam magammal, hogy basszameg, csálé az a rohadt kép a falon. Hogy-hogy nem, kitámolyogtam a folyosóra. Az Illat intenzívebb volt, mint a lakosztályomban. Halk kacajjal és lehunyt szemekkel dőltem neki a falnak, ahogy ízlelgettem. Észre sem vettem, hogy mikor indultam el lefelé és mikor kötöttem ki az uszodánál. Tudtam, éreztem, hogy ott van. Na most azért kicsit én is összeszedtem ám magam, már ami a pajzsomat illeti. Nem, nem toltam fel teljesen, csak azért mégis, na. Acél helyett nagyjából annyira szigetelt, mint egy gipszkarton fal, még illúziónak is kevés volt.
Belépek a nagy üvegajtón, ami a medencéhez vezet, és mintha a nőstény ott se volna, sétálok el az egyik nyugágyig és terülök el rajta. Akár egy árnyék, vagy valami fanatikus kukkoló - csak én nem a szememmel, hanem az orrommal és az energiáimmal elégítettem ki a vágyaimat, részben. Az alkohol feloldott most annyira, hogy azt gondoljam: ez az én falkám, az én hotelem, akkor és oda megyek, ahova akarok. És ha épp itt kívánok lenni, akkor itt leszek, nem kell ennek összefüggésben lennie Tarával. A klór mondjuk nem esik jól, de most mit csináljak. Próbálok nem tudomást venni róla, úgyhogy nyújtózom egyet, iszom egy kortyot az üvegből, aztán felnyitom a szemem és csak lopva sandítok Tara felé. Nem szólok. Abból mindig baj van, és ha már úgy döntött, hogy itt marad, legalább a látványának örülhessek a magam eltolt és illuminált módján.
Az átlag ember úszó-tempója engem most inkább bosszantana, mintsem szórakoztatna, vagy fárasztana, szóval érzékeimmel kicsit mindig az uszoda környékén kóválygok, hogy tudjam tartani a saját kényelmes tempómat, lehetőleg a nélkül, hogy egy ember is észrevenne. Míg a halandók jelenlétét számításba vettem, úgy az alfáét a legkevésbé sem. Ki is esek a ritmusból, mikor egyértelművé válik számomra, hogy márpedig idejön. Noha a víz alatt még éppen nem merülök el, de meglep annyira, hogy gyors úszásból hátúszásra kelljen váltanom. Aztán már csak reménykedni merek benne, hogy nem volt annyira szerencsétlen és feltűnő a mozdulat, amivel megtettem ezt... Bár végülis tök mindegy, mert Castor - mintha itt se lennék- kipécéz magának egy nyugágyat, és el is terül rajta. A következő két hossz alatt még találgatok, hogy vajon mit akar. Futni még egy kört, olyat mint az Orfeumban? Vagy most csak úgy spontán gyalogolna át rajtam? Netán azon tűnődik, hogy milyen feladatot adjon a falkán belül; vagy hogy kellek én ide egyáltalán? Nem mondd semmit. Issza azt a whiskey-t, rám-rám sandít... és ennyi. Még két hossz után feladom, kiúszok a medence, hozzá legközelebb eső széléhez, ahol végül felkönyökölök a peremre, innen figyelem tovább az alfát. A lábaim nem érnek le, így pótcselekvés gyanánt csak evezek velük... - Bajban vagyok? - kérdezem úgy egy perc múlva, ha még mindig nem szólalt meg. Az ital szagot érzem rajta. Már nem azt ami az üvegből árad, hanem azt ami már elkeveredett a nyállal, és masszív szájszagot "kölcsönöz". Vajon most józanodik, vagy még csak most nyomott be? Akármelyik legyen, azt hiszem már tudom is a kérdésem válaszát. Aha... Bajban vagyok. Szóval ha ő még nem felelt, akkor inkább én állok elő egy javaslattal: - Bejössz a vízbe?
Egy kicsit itt is vagyok, meg nem is. A tisztítóberendezés zúgása és Tara csobbanásainak visszhangja valahol eljut hozzám, de egyébként olyan minden, mintha egy kriptában lennék. Legalább is számomra. Mondjuk minden napra rányomhatnám ezt a bélyeget, de az alkohol ma nem szándékozik agresszívvá tenni, inkább csak rám ül és visszafog.Talán ezért is olyan lusta az a fejmozdulat, amivel felkutatom a felém szálló hang forrását. Ah, mint egy kibaszott sellő. Mit sellő, szirén. Most jön az a rész, h becsábít a vízbe, hogy aztán átharapja a torkomat és a véremből csináljon új medencét magának? Nem tudom, hogy erre a gondolatra vagy a kérdésére kacagok-e fel, de megtörténik. Lassan, kissé mintha fáradt hangon válaszolnék. - Szeretnél? Mármint bajban lenni. Mondjuk számomra a kérdése inkább valamiféle csalafintaság volt, nem pedig komoly szándékú. Talán annyi esze még van, hogy amennyiben égne a talaj a talpa alatt, akkor nem úgy úsztam volna be ide, mint a mosott szar. Egy kicsit becsípett mosott szar. Nem is őt magát nézem, inkább a lábai által szórakozottan felvert vízcseppek játékát. Nem mondom, hogy a női boka íve nem kelti fel az érdeklődésemet, de ezen nem kell meglepődni. Mint egy szűz kölyök, de ez csak nála van így. Talán azért, mert nem kaphatom meg. Talán azért, mert tudom, hogy akarja de nem veszem el, amit megkaphatnék. Talán azért, mert valahol félek, hogy az első olyan mozdulattól begörcsölne és zokogva képelne fel a történtek miatt. A második kérdésére először nem felelek. Elnézek róla, jobbára oldal irányba és úgy szipogok egyet, mintha meg lennék fázva. Aztán mégis csak visszafordítom felé a tekintetem. Látszik rajtam, hogy nem filózok túl sokat, inkább csak szeszélyesen teszem fel magamnak a kérdést: bemenjek? Ne menjek? Inkább lehúzok egy nagy adagot a folyékony tűzből, és lassan felkelek, A földet nézve kapcsolom ki a világoskék ingem ujjain a gombot, majd mintha mi sem lenne természetesebb, szinte belegyalogolok a vízbe. Ruhástól. Az első pillanatokban ahogy a hűs - bár fűtött - víz arcon csap, kicsit megrázom a fejem, de aztán Tarától úgy két-két és fél méterre én is belekapaszkodom a medence szélébe. - Most jobb? Kérdezem piszkálódva, de nem bántóan. Élmény lesz majd csöpögve felmászni a lakosztályomba, de hát már annyira mindegy. Különben is be vagyok állva, ilyen apróságokkal én nem foglalkozom. - Nem akartalak zavarni, csak jól esett nézni. Azt még lehet, nem? Kérdezem egyszerűen, majd megrázom a fejem, amibe kissé beleszédülök, majd beletúrok a hajamba, hogy lehetőleg onnan ne csöpögjön a szemembe a klóros víz.
~Aww, te jó ég, ez be van baszva...~ vonom le a roppant elmés következtetést. Ha van is bennem némi csalódottság, azt nem miatta érzem, hanem saját magam miatt, mert nem kellene még így is szívdöglesztőnek találnom őt. Ami azt illeti, sehogyse kellene annak látnom. Most talán nem is a részeg tekintete miatt, hanem magában a mozdulatban van valami, amivel felemeli a fejét, rám sandít, és fáradt hangon beszél. Elcseszett paródiája ez a reggeli ébredésnek, mégis arra emlékeztet. Csak az arca nem gyűrött, és a szájszaga is brutális most a piától. Hiába kapaszkodok foggal és körömmel a valóságba, azért kicsit most is elszorul a torkom, ha eszembe jutnak ezek az emlékek. Majd elmúlik... gondolom. Részben ezért, részben a válasz természetétől vonom meg a vállamat. - Mondd meg te. - persze felfogom, hogy ha "ölni" jött, akkor nem ott üldögélne, hanem már rátért volna a lényegre, hogy essen túl rajta mihamarabb, aztán faképnél hagyjon. Amúgy igen, egy másféle "baj"-ra gondoltam, nem a szokásos katasztrófákra. Bár még benne van a pakliban az is, hogy ebből is kisül valami hasonló. Abból, ahogy félrenéz, már látom rajta, hogy eldőlt: bejön a vízbe, így amikor ő visszanéz rám, majd feláll, akkor én vagyok az aki elemeli róla a tekintetét, mert nem tesz az jót nekem, ha vetkőzni látom... Azonban az alfa nem vacakol a ruhadarabok lehámozásával - természetesen magáról, hát ki másról?! - csak kiold pár gombot az ingen, aztán úgy ahogy van, cipőben, ruhástól jön be a vízbe. Tőlem tisztes távolban "pihen meg", bár abba most nem mennék bele, hogy azért ez a nagy távolság, mert nem akar a közelemben lenni, vagy azért mert itt, ahol én vagyok, már nem érne le a lába. Mintegy végszóra: egy nedves hajtincs bukik le az arcomba, és tapad a bőrömhöz. Mielőtt még követné a többi is, hátra feszítem a fejemet, és a víz alá bukok. Mire megint feltűnök a víz felett, a hajam egy kötegben simul hátra a fejemről, ami pedig még a vízbe ér, az korom fekete szőnyegként úszik, és hullámzik körülöttem. Castor olyan hangszínen kérdezi tőlem, hogy most jobb-e, hogy képtelen vagyok megállni nevetés nélkül. Felkacagok hát, de csak röviden. - Mert neked jobb? Most komolyan. Így tudsz úszni? - még egy halvány mosoly ott bujkál a szám szélében, ahogy végignézek rajta, és a világoskékből haragos sötét kékké lett ingén, a nedves haján, de amint belegondolok, hogy már megint hol tartok, lelohad az a halvány mosolyom is. Pláne mikor közli velem, hogy csak nézni akart. - A te házad, a te várad. Ha valaki itt zavarja a másikat az én vagyok. Na jó, nekem kell valami szilárd felület a talpaim alá MOST_AZONNAL! Szóval én most elrugaszkodok a medence peremétől, és közel evickélek Castorhoz, és a területhez is ahol még leér a lábam. Az érzés semmivel sem jobb most, hogy két lábon állok. Klór ide, vagy oda, azért tisztán kiérzem Castor illatát is, és most hogy -amennyiben nem húzódott el tőlem, akkor- úgy fél méternyire csökkent a távolság, még a kényszer is ott motoszkál a bőröm alatt, hogy megérintsem. Hogy legomboljam róla a vizes inget, aztán a nadrágot is... a farkasomnak nagyon tetszik az ötlet, izgatottan ugrál bennem, ő akar a porondon lenni, mert neki volna mersze is ahhoz, hogy megtegye. - Akarod?... - mármint az, hogy elmenjek, de a hangom elcsuklik, így nem is folytatom tovább. Még nyelnem is kell egyet, mert a torkom menthetetlenül száraz. Ha elérném azt a whiskys üveget, most alaposan meghúznám, mert tiszta fejnek már úgyis tök mindegy, akkor miért ne raknék rá még egy lapáttal? De ha jól sejtem, akkor hamarosan következik majd valami olyan ami a hajamnál fogva cibál vissza a valóságba. Szóval talán mégse akkora kár azért a piáért.