Az emberek lassan elszivárognak az étteremből, lassan a fényeket is lekapcsolják, már csak én ücsörgök ott a bárpultnál, és már a második pohár italomat szürcsölgetem,mikor valaki kilép a raktárból. Egy pillanatra odanézek, s legnagyobb döbbenetemre Gabrielt látom, aki néhány napja kimentett a kutyák karmai közül. Nem vártam volna azt, hogy valaha is még összefutok vele, pláne nem azt, hogy éppen itt. Úgy emlékeztem, azt mondta, még csak most érkezett a városba, ezért sem értettem, hogy akkor mit mászkálhat egy hotel raktárjában. ~ Biztosan gyorsan kapott munkát? ~ Mindenesetre ez legyen a legkisebb gond, tulajdonképp örültem, hogy látom, bár a megdöbbenés kiült az arcomra, s mi tagadás, ez rajta is látszott. - Helló, köszönöm kérdését, most már jól. - Küldtem felé egy mosolyt, és kicsit felé fordultam. - Meg kell mondanom, nem hittem,hogy még összefutunk. Hogyan hálálhatnám meg azt, amit tett értem? Kifizessem az autóját? - Végül is, miattam indult el később, ha nem kell rajtam segítenie, akkor talán nem történik baleset sem.
Hogy ki akarná fizetni az autómat? Ugyan már... - Köszönöm, de nem az én autóm volt. Kölcsönzött. És megoldja a kölcsönzős meg a biztosító. Erre kár is több szót vesztegetni, nem azért segítettem, hogy pénzt kapjak érte. - Hogyhogy itt ilyen késői órán? Egy fiatal nő egy bárban ül és iszik. Mi a baj? Mért nem alszik? Nincs jobb dolga? Lehet, csak én vagyok túl maradi, de nekem egy ilyen késő éjjeli italozás mindig konfliktusszagú. Én mióta Castorral elmentünk inni még csak nem is szagoltam alkoholt. Egy időre elég lesz belőle az a három pohár, amit ott lenyomtam. Még most is kóvályogni kezd a fejem, és émelyegni a gyomrom, ha csak rágondolok. Életemben nem voltam még ennyire részeg. Ez jár annak, aki bekerül egy ilyen maffiózósabb farkasfalkába. Előre a züllés útján! Azért én majd megpróbálok fékezgetni közben.
A legtöbb ismeretlen bizonyára kapott volna azon, hogy valaki fizet neki, legyen szó bármiről is, de úgy tűnt, hogy Gabriel nem kér a pénzemből, és ő tényleg nem azért segített rajtam, hogy később majd busás jutalomban részesítsem. - Rendben. - Rámosolyogtam, ezzel egyrészt értékelve a hozzáállását, másrészt, köszönettel azért, amit értem tett. - Lehet, hogy most nem kér tőlem semmit,de szeretném,ha tudná, hogy ha majd egyszer szüksége lesz segítségre, akkor rám számíthat.- Úgy éreztem, ezt tudnia kell, s részemről ezzel le is zártam a beszélgetésnek azon részét, ami velünk történt. - Ez jó kérdés, nem volt dolgom, nem tudtam elaludni. - Halványabb mosolyt küldtem felé, tulajdonképp ez volt az igazság, megfűszerezve azzal a ténnyel, hogy teljesen egyedül voltam, és kezdtem melankóliába esni a négy fal közt. - Itt legalább akad társaságom. -Céloztam ezzel a férfire egy mosoly kíséretében. - Meghívhatom egy italra?- Kíváncsian fürkésztem a tekintetét, bár nem úgy tűnt, mint aki épp velem szeretne italozni ilyen késői percekben.
- Lana, Ön csak akkor tud elaludni, ha dolga van? Rossz hozzáállás... Letelepszem a székre melléje, ha már egyszer társaságnak nevezett ki. Amúgy újak vagyunk itt, és minden kapcsolat jól jön. Nem szeretek kihasználni másokat, de tekintve a körülményeket, ha Lana úgy érzi, hogy tartozik nekem, lehet egyszer majd szaván fogom. Sose lehet tudni. - Nem sokat tudtunk beszélgetni az autóban. De említette, hogy keresett ott valamit, valami helyet. Megtalálta már? Erre emlékszem, ez volt minden baj alapja, hogy eltévedt, és aztán még az autója is elromlott. Peches nap volt. Nem tudom az újsághírt látta-e már. Még jó, hogy egyikünk sem volt név szerint említve benne. Nem tudom, ha például Castor megtudná, mennyire lennék megdicsérve. Gyanítom semennyire. De úgy tűnik az ügy lezárult, engem nem hibáztatnak, és így nem okoztam gondot a falkának. Így hát bevallanom sem kell, mert nincs mit. Remélem ... - Nem, köszönöm, nem kérek! Alkoholt semmiképpen, amúgy meg itt kedvezményesen fogyasztok. Kérek is egy ásványvizet, mert valóban munka közben megszomjaztam.
- Nem, de nem tudtam elaludni. - Vállat vontam, ezt nem is akartam tovább magyarázni, hisz előfordul az emberrel néha, hogy hiába próbálna elaludni,csak bámulja a plafon repedéseit. Egyik kezemmel megtámaszkodtam a pulton, fejemet a férfi felé fordítottam és belepillantottam a szemeibe, az italt egyelőre hanyagoltam, most már nem csak az volt az egyetlen társaságom. - Igen, sikerült megtalálnom, bár az út kicsit kacskaringós arra felé, egyszerű föld út, de megérte kimenni. Gyönyörű erdős terület, van rajta egy erdészház is. Éppen azon gondolkodom, hogy kicsit felvirágoztassam a területet, talán kialakíttatom kiránduló ösvénynek, vagy építtetek még néhány faházat és akkor szállásként is szolgálhat az arra kirándulóknak. - Hopsz, nem kéne ennyit kotyognom a terveimről, talán az ital tehet arról, hogy most ezt így egyben ki is fecsegtem. Pedig apám mindig azt mondta, hogy ha van egy jó ötletünk, addig ne meséljünk arról másoknak, míg azt meg nem valósítottuk. Azonban akárhogy is figyeltem Gabrielt, nem gondoltam azt, hogy ez az információ majd éppen az ő figyelmét keltené fel. - Elnézést, kicsit sokat fecsegek így a második Martini után. - Kedvesen mosolyogtam rá, tényleg, mintha az ital kicsit a fejembe szállt volna. Kicsit melegem is lett, ezért lekaptam a kardigánomat, ami alatt egy világos rövid ujjú felső volt. - Oh, értem. - Kicsit bántott, hogy semmire sem hívhatom meg, de ami azt illeti, elég zárkózottnak tűnt a férfi. - Kedvezményesen? Itt dolgozik? - Érdeklődtem, miközben kortyoltam az italomból.
Na, igen. Mit keres egy biológus egy szállodában? Mármint mint dolgozó ... - Igen. Az új tulajdonossal érkeztem. Szóval tervei vannak a területtel? Ezek szerint itt szeretne letelepedni? Megtetszett a környék? Nem tudom, milyen Oroszország, de azért Fairbanks nem a világ közepe, elég komoly motivációk szükségesek ahhoz, hogy valaki ideköltözzön. Mondjuk például a muszáj ... - Mondjuk az erdő nekem is tetszik. Csodás itt a természet, még olyan érintetlen, mármint viszonylag, és olyan erőteljes! Én élvezni fogom itt az életet. Chicago környékének növény és állatvilágát azért meg lehet unni 70 év alatt, itt viszont új felfedeznivalók várnak rám. Bár nem tudom, az új munkaköreim mennyi szabadidőt engedélyeznek majd. Nem bánom, hogy Lana fecseg, az elmúlt heteket egy szobába zárva töltöttem, mindenféle szórakozás nélkül. Se társaság, se könyv, csak a saját gondolataim, meg a fájó sebeim. Nekem most lehet fecsegni.
~Megtetszett? Nem is jöttem volna ide, ha nem történik az a szüleimmel, de ezt nem mondhatom el neki. ~ Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra, bár, ha jó emberismerő, sejthette, hogy nem a teljes igazságot mondom. - Mondhatjuk így is, bár itt Alaszkában minden hasonló Oroszországhoz, ugyanúgy hideg van. - Nevettem el magam a végén, s ekkor már tényleg kezdtem érezni azt, hogy kicsit fejembe szállt az ital. - Egy ideig itt fogok élni, míg vissza nem húz a honvágy Moszkvába. - Fűztem még hozzá ezt a csekély információt. Jelenleg az érdekelt, hogy megtaláljam a bátyámat, azt pedig tudtam, hogy valahol Amerikában járhat, legutóbbi forrásaim alapján. Amerika pedig közelebb van ide, mint Oroszországhoz. - Látom, ön tényleg igazi természetbarát. Nem sokan beszélnek ilyen rajongással erről. - Letettem a poharamat, kezeimmel megigazgattam a hajam, majd ismét a férfire pillantottam. - Meséljen kicsit magáról, miért hagyta ott Chicagot? Az a város Fairbankshez képest pezsgő élet, és ott a hőmérséklet is kedvezőbb, ott nem kell tartani hóviharoktól vagy lavináktól. - Miközben a válaszra vártam, egy nő sétált ki a raktárból, kicsit meglepődött, hogy még vendég ül a pultnál, majd a mellettem ülő férfihez sétált, de azt nem értettem, hogy mit súgott a fülébe.
Jaj, itt jön az én legnagyobb problémám, ha egy civillel állok le társalogni. Most vagy nem mondok semmit, és akkor bunkó vagyok, vagy hazudok, mint a vízfolyás. De utálom ezt! Ezért vagyok olyan visszahúzódó. Ritkán ismerkedem. - Igazából éppen a természet az egyik, ami érdekel itt. Alapképzettségem biológus, és szabadúszóként űzöm is a szakmám, ha mód van rá. Alaszka érdekel. És ennek a környéknek Alaszkán belül is különleges a mikroklímája. Na, ennek csak egy nagyon kis része maszlag, a többi az csúsztatás. - A tulajt már ismertem régebbről, és vele jöttem, a hotel kitűnő kiindulóbázis, aztán majd meglátom mi lesz.
- Biológus? A nagybátyám is az volt, ő klónozással foglalkozott, aztán kiöregedett a szakmából. - Hogy miért is említettem neki meg ezt, túl sokat fecsegek, vissza kellene fognom magam, hisz látszik rajta, hogy visszahúzódó. - Elnézést, nem akarom untatni a hülyeségeimmel. - Próbáltam mentegetni magam, majd az órámra pillantottam, nem azért, mert untam a társaságot, csak kíváncsi voltam arra, hogy mégis mennyi idő lehet, elég későre járt. - Értem, akkor önnek is vannak céljai.- Halványan rámosolyogtam, közben felálltam a székről. - Nem szeretném rabolni az idejét, valószínűleg már várnak magára. - Menni sem igen akartam, de kicsit azt vettem észre, hogy ő unja a beszélgetésünket, ezért megadtam neki az esélyt, hogy döntsön.
Nocsak. Klónozás? A nagybácsi sem lehetett semmi a szakmájában. De ez a terület engem nem érdekel. Belőlünk éppen elég egy-egy példány is. Néha sok is ... - Nem untat, Lana, és így éjjel már nem vár rám senki más, csak az ágy. - felelem egy legyintéssel. De nem akarom tartóztatni. Lehet, így menti ki magát, és már menne. Én is felkelek. Mondhatnám, hogy ha keres, itt megtalál, de nem akarom ajánlgatni. Már ez a rövid beszélgetés is megmutatta, hogy nem nagyon tudunk úgy időt együtt tölteni, hogy ne kényszerülnék hazugságokba, azt meg nem szeretem. Arról nem is beszélve, hogy vele ellentétben én tudnék most aludni. A bér is nemsokára bezár, a hölgy már türelmetlen volt. - Örülök, hogy találkoztunk! Elköszönök, és elballagok a szobámba.
- Minden jót Gabriel! - Mosolyogva köszöntem el a férfitól, kezemet egy pillanatra a vállára helyeztem, majd elindultam, bicegve visszasétáltam a szobámba, ahol végre rám tört az álmosság, s perceken belül el is aludtam.
Mostanában legalább fele "munkaidőben" pályát váltottam, és biológusból technológusba váltottam át. Emellett munkát kaptam az egyetemen, és edzenem is kell naponta. Úgy ki vannak centizve a perceim, hogy néha azt sem tudom, hol áll a fejem. Most is lejöttem vacsorázni, de hoztam a lap-top-ot és amíg megjön a kaja dolgoztam. S miután meghozták, gyorsan belapátoltam, és már dolgoztam is tovább. Kértem még egy teát, és nekiláttam befejezni, amit a vacsora előtt elkezdtem, majd rendesen ottfelejtettem magam az asztalnál. Mert jött egy újabb ötlet, és egy újabb probléma, és megint egy ötlet, és még ezt is meg kell nézni ... Már teljesen elfelejtkeztem róla, hogy hol is ülök, de amikor rendeltem még egy teát, azért feltűnt, hogy ilyen opció nincs a szobámban. Mindegy, már amúgy is későn jöttem le, a csúcsidő után,a forgalmat nem zavarom, annyira nincs tele az étterem.
Hát, ha valaki, akkor én tuti meg tudnám érteni Gabriel túlhajszoltságát, és mélyen együtt is tudnék vele érezni. A kialvatlanságról árulkodó sötét sávok már állandósultak a szemem alatt, nem is nagyon nézek mostanában tükörbe, csak ha muszáj a borotválkozás miatt… Sajnos így aztán nem nagyon tudom lecsökkenteni a képemmel való szembesülések számát. De legalább lezuhanyoztam, és most a vacsorához tisztán, és civil öltözékben sikerült lejönnöm. Frissnek botorság lenne neveznem magamat. Annyi mindent kell megtanulnom, átértékelnem és emellett a „rendes” életemben is intézni, hogy két embert is huzamosan lekötne. Nem nagy teljesítmény kiszúrni a laptopjával összenőni tetsző Simmonst, hiszen alig vannak. És ha már itt van, miért is ne örvendeztetném meg a társaságommal, meg persze magamat az övével? Végülis lassan kialakul a Pavlovi reflex, hogyha csak meglátom, elkezd fájni valamim. A fejem legalábbis biztosan. - Jó estét, Mr. Simmons! Nem bánja, ha zavarom egy kicsit? És ha nem hajt el – vagy felnéz egyáltalán -, akkor megengedek magamnak egy nem igazán professzionális kérdést. De hát most civil vagyok, elfér… - Nincs már késő dolgozni? Mert bár a képernyőt nem látom, az tuti, hogy nem valami számítógépes játék ragasztja a monitorhoz. (meg persze kérdezem én, aki mostmár nagyjából alvás közben is melózik)
Észlelem, hogy a környezetemben megváltoztak a fényviszonyok, mozgás van, és hogy valakinek a szaga eléggé intenzívvé válik. Ha nem lennék ennyire beletemetkezve a munkába, már akkor tudnám, hogy Jake közeledik, amikor még csak öt lépésre van, de így már megáll, és köszön, mire azonosítom, és felpillantok rá. Nehezen térek vissza a különböző huzalok, kapcsolások, feszültségek, és egyéb értékek világából. Már elhangzik a következő kérdés is, mire az elsőt egyáltalán feldolgozom. Visszapillantok a monitor sarkára, ahol itt az óra. - De. Késő van. - állapítom meg tárgyilagosan, aztán visszapillantok a rendőrre. - Jó estét, Jake! Örülök, hogy egyben látom, foglaljon helyet, és zavarjon bátran! Ekkor tűnik föl, hogy ő még mindig Mr. Simmonsnak szólított. A fene azt a hivatalos módit! - És nem lehetne, hogy tegeződjünk? Vagy szeretne távolságot tartani? Még mindig haragszik? Remélem, hogy leül, és elbeszélgethetünk, így lecsukom a gépet, és oldalra tolom. A pincér azonnal jön, amint Jake helyet foglal (hála az általam nyújtott protekciónak). - Remélem, nem maradt semmi komolyabb utóhatása annak az éjszakának! Persze ha farkas lenne, már tudnám. De mit tudom én, mi minden jöhet még közbe ilyenkor.
Hihetetlen, hogy Gabriel mennyire bele tud temetkezni a munkájába. Én sosem vagyok képes elérni a se nem hall, se nem lát állapotot. Mindenesetre azt azért észleli, ha szólnak hozzá. Ez megnyugtató. - Köszönöm. Valami fontos? Érdeklődöm, direkt nem kérdezve túl célzatosan. Valószínűleg úgysem tartozik rám, mi foglalja le ennyire. Erre még éppen megfelel egy igen és egy nem is, de ha valami világmegváltó dolog, amire büszke, akkor el is mesélheti. Közben helyet foglalok, bár eredetileg azért ennyire hosszú beszélgetést nem terveztem. A következőre sóhajtok egyet, és hátradőlök. Hogy errefelé mindenki imád tegeződni. - De, tegeződhetünk. Távolságot úgy is lehet tartani. Rád? Nem haragszom… Meg is csóválom a fejem nyomatékosításképpen. Castorral soha nem leszünk jóban, ez már tuti, de rá tulajdonképpen nincs okom haragudni. És ha már jön a pincér is, akkor rendelek magamnak egy szarvassültet, szigorúan ásványvízzel. Az aggodalom kedves tőle. - Nem, semmi nyoma nem maradt, és utóhatása sem sok, ha leszámítjuk, hogy a közeletekben megfájdul a fejem. Fájni eddig is fájt, de most rosszabb… - És köszönöm a fuvart és a segítséget.
- Fontosnak fontos, de még vagy egy hétig nem leszek vele kész úgysem. - legyintek az érdeklődésre. - Meglepő módon úgy tűnik én értek a legjobban a mindenféle elektronikus biztonsági kütyükhöz, úgyhogy bedolgozom a biztonsági rendszer átépítésébe. Ez nem titkos, aki csak egy kicsit is logikusan gondolkodik, sejtheti, hogy nem hagyjuk fenn a régit, hanem újat telepítünk. A tény, hogy dolgozunk rajta tehát nem titkos. Az, hogy milyen lesz, az már igen, de arról nem is ejtettem szót. Jake már nem haragszik, és ez megnyugtató, látom rajta, hogy komolyan is gondolja. Mégsem olyan méregzsák, nem tartja a haragot feleslegesen. - Megfájdul a fejed? Ebben az esetben nem lenne jobb neked az étterem másik végében? Félre ne érts, örülök, hogy itt vagy, de ha ez neked kellemetlen ... A fuvart pedig ne köszönd! Ez volt a legkevesebb. Neked is nekünk is kellemetlen volt a szituáció. És egy ilyen sérüléssel nem lehet viccelni, ez komoly dolog. A pincértől én is kérek egy sajttálat még, és egy pohár gyümölcslét. Valóban annyi ideje itt ücsörgök, hogy újra megéheztem. Ma sem fogok túl sokat aludni, de nem is hiányzik. Érdekes az új munkakör (mindkettő), és az edzések is. Sokkal mozgalmasabban telnek a napjaim az új falkában.
Miért is lepődöm meg? Végülis Gabrielből kinézném amúgy is, hogy ért a számítástechnikához. Én személy szerint nem ápolok túl bensőséges viszonyt a gépekkel, de nem is baj, mert időm nem is jutna rá. - Amennyit eddig láttam a biztonsági rendszerből az elég jónak tűnt, ennek ellenére nem csodálom, hogy lecserélitek. Beszerelni is egyedül fogod? Az egy hét előprogramozásra kicsit soknak, telepítésre meg kevésnek tűnik. A felesleges haragtartás nem az én asztalom, meg aztán, ha korábban nem köszönhetek neki egy tüdőgyulladást, akkor most mondhatnám, hogy jövök eggyel Gabrielnek. A kérdésre nemet intek a fejemmel. - Nem, már hozzászoktam. Ki lehet bírni, és talán nemsokára meg is szabadulok tőle. Elég sokakkal nem beszélhetnék, ha emiatt nem mennék a közelükbe. Azt, hogy kinek mennyire volt kellemetlen a helyzet, szerintem nem kéne feszegetni, mert én voltam, akinek folyt a vére. - A köszönet jár, egyrészt mert illik, másrészt mert jogosnak érzem. Mindenesetre tanultam az esetből. És azóta is elég sokat. Ha végre lesz egy lélegzetvételnyi időm, akkor a hotelből is kiköltözöm. Tervezem már egy ideje, és talán az is szerencsésebb, ha távolabb maradok Mr. de Lucától… Végtére is kutya kötelességem kerülni a felesleges konfliktust… Nem igaz?
- Jónak tűnik, de emberekre van tervezve. - felelem, és ezzel nagyjából mindent elmondtam, hogy mi bajunk van vele. - Nem, a szereléshez van segítség. Ha minden jól megy, Duncan és Liu is tudnak segíteni. Az egy hét az csak a tervezési, tesztelési fázisra vonatkozott. S arra még nem is sok, mert olyasmit próbálgatok, amit eddig, azt hiszem, még nem sokan. - Igen, valóban egészségesebb lesz egy bizonyos távolság. Castor nem egy könnyű eset, és most a helyzet is feszült. És talán a fejfájásodnak is jót tesz, ha nem alszol egy falkányi farkas közvetlen közelében. - pillantok feléje egy mosollyal. - Elnézést, de van benne némi humoros felhang, hogy akkor is fájsz, ha hozzád sem érünk. Legközelebb elég, ha simán lemegyünk látogatóba, nem? Remélem, nem sértődik meg ezen a kis csipkelődésen. Én tényleg nem bántani akarom. De mi már csak ilyenek vagyunk: fájdalom, sérülés .... könnyen vesszük, és könnyen szerezzük. El sem tudnánk kerülni, azt hiszem. És ha nem tudnánk utána felengedni, és mosolyogni, akkor már rég gond lenne. - Ha tudnád én hogy néztem ki pár hete! - csak legyintek egyet. Néha még most is belenyillallik a fájdalom a vállamba, főleg, ha kimegyek a hidegre. De remélem, elmúlik hamarosan, mert nem érek rá egy sérüléssel bajlódni, amikor rövidesen csőstül jön majd a többi. Ma délután is volt valami balhé éreztem Castor tomboló energiáit, de most nincs az épületben.
- Ha tehetek egy javaslatot, ne bonyolítsátok túl, mert mindig a szuperfejlett, ultramodern cuccok azok, amik akár magukat is kinyírják, vagy túl hosszú a tesztidejük, míg nem működnek kielégítő hatásfokkal, esetleg egyszerűen túl sok vakriasztást produkálnak. Ez legalábbis a saját tapasztalatom… Gyorsan átfutom a riasztókról, meg biztonsági rendszerekről eddig szerzett – nem túl széleskörű – ismereteimet, és tapasztalataimat. Persze egyik sem volt vérfarkasokra optimalizálva (legalábbis tudtommal) - A falkatagok segítenek majd felszerelni? Ha azt szeretnék, hogy ne derüljön ki mit csinálnak, akkor ez lenne a logikus lépés. Ami a Castorra vonatkozó megjegyzését illeti, arra bosszúsan fújok-morranok egyet. Szerintem túlságosan finoman fogalmaz a „nehéz eset”-tel. - A fejfájásomnak az tenné a legjobbat, ha néha aludnék… A mosolyom most meglehetősen fanyar, de azért az öniróniában ott van az is, hogy valahol már én is viccesnek találom az egészet. Vagy csak nem tehetek már mást, mint szórakozom rajta, különben már főbe lőttem volna magam… - Semmi gond – nagyvonalú legyintéssel biztosítom róla, hogy szórakozzon csak rajtam nyugodtan – Annyira azért nem egyszerű. Már hozzáedződtem a fejfájáshoz, de Castor megjelenése elég lenne akkor is, ha nem ér hozzám, csak beszél. Túl könnyen nyitogatjuk egymás zsebében a bicskát, azt hiszem… Egyébként pedig valahol, és valamilyen szinten én megértem Gabrielt. Én sem tudom elkerülni a sérüléseket. Az emberek nagy átlagánál valószínűleg én is könnyebben szerzem őket, ahogy könnyebben is teszem túl magam rajta. Persze csak lélekben. A gyógyulási folyamat sajnos hosszú időre ki tud ütni. - Nincsen róla fénykép? Megnézném… Ez most inkább csak ugratás. A tüdőgyulladásomért cserébe megnézném csúnyán lerendezve. És most egyáltalán nem a zsaru beszélt belőlem. Hogy ő mit kapott, szinte biztos, hogy a magánügyük, de az tuti, hogy a rendőrségre nem tartozik, így nem is kell nyomozó üzemmódba kapcsolnom. Közben megkapom a pompásan illatozó vacsorát, és a vizemet. Már az illatától megkordul a gyomrom.
A modenr techika valóban nem kiforrott még, meg is fogjuk támogatni élő erővel, de jelenleg erősen rá vagyunk szorulva. És valóban nem fogok külsőst alkalmazni a beszerelésnél. - Igen, ők. Ez így biztonságos. Az se baj, ha nem nagyon tudják mit is szerelnek, még ők sem. Amit a bicskanyitogatásról mond, azon somolygok egy jót. - Igen, Castornak van ehhez tehetsége. Még nem láttam olyat közvetlenül, hogy összeugrott volna valakivel, de elég sokakat láttam már erősen feldúlt állapotban, és általában kedvenc főnökünk volt az oka. Engem még nem sikerült felhúznia, de mondjuk az tényleg világrekord lenne, ha már engem is ... - Nem tudok róla, hogy készült volna, de elég sokáig öntudatlan voltam, szóval akár élvezkedhetett is valaki. Ízelítőnek csak annyit, hogy el volt törve a csuklóm, a kulcscsontom, és az összes bordám. Ennyi nagy vonalakban ... De amíg beszélünk, érzem, hogy a több bögre tea megtette a hatását, és mielőtt még megérkezne a kaja, nekem jobb lenne meglátogatni a mellékhelységet. - Elnézést, egy pillanat! Mindjárt jövök! Így, hogy Jake itt ül, nem zavar, hogy ott hagyom a laptopot, mert biztonságban van. Minden rendben megy, amíg a kézmosáshoz nem érek. Ekkor azonban úgy érzem, hogy most nyomban leszakad a hátam. - Ó, te jó ég! - nyögöm, és a falnak dőlök a meglepetésétől. Valaki akciózik a falkából. Ez eléggé világos azonnal. Na, én leszek a legjobb riasztórendszer! Gyorsan körbekutatok, de a hotel területén nem érzek feszültséget senkiben. Valaki kinn van, és nyomul. Mondjuk ez így nem ér! Az jó, hogy most éppen egyedül vagyok kb. két percig, de nem tenne jót az étterem forgalmának, ha itt üvöltenék a WC-en, mint a sakál ... márpedig lehet, hogy fogok ... vissza kell mennem ... ekkor érzem azt, hogy a jobb kezemet valaki berakta egy darálóba. - Jesszus! - nyögök újra, és gyorsan, még mielőtt jönne valami újabb adag, gyorsan kilépek az ajtón. Aztán odakinn veszek pár mély levegőt, mielőtt visszaindulnék Jake-hez. Sikerül egy viszonylag normál arckifejezést felvennem, de olyan fehér vagyok, mint a fal.
Sejtettem, hogy falkán belül fogják megoldani, ami teljesen logikus is, bár a válasz alapján nem igazán ért a segítsége ahhoz, amit csinálni kell. - Sejtettem, és értem is. De ha nem tudják mit csinálnak, lehet hogy csak feltartanak majd... Nem, egyáltalán nem ajánlkozom segíteni. Nem érek rá, nem is akarok, és mindennek a tetejébe nem is értek hozzá. A Castor témát inkább nem feszegetem tovább, mert a puszta emlegetésétől is kezd jobban hasogatni a fejem. Ami pedig a fényképet illeti, úgy tűnik fájó szívvel le kell mondanom róla. Persze a felsorolás szarul hangzik, de ők olyan gyorsan gyógyulnak! - Kihúztad a gyufát valakinél, megtámadtak, vagy amolyan háborús sérülés volt? Csak érdeklődöm, mert lassan kezdek képbe kerülni az ő világukkal. Ìgy talán egyre kevesebbszer lövök majd mellé, ha feltételezek valamit. - Csak nyugodtan... Nem fogok eltűnni, míg visszaér. Az asztalon nyitva maradt laptop bizalmat feltételez. Akár meg is nézhetném, jin dolgozik, de eszemben sincs. Elvégre ez csak egy biztonsági rendszer. Meg aztán nem is vagyok az a sunnyogós fajta. Inkább nekilátok a vacsorának. Tulajdonképpen nem gyanakszomsemire,elvégre Gabriel nem marad el túl sokáig. Azért mikor felnézek rá, kis híján kiesik a villa a kezemből, olyan ijesztően sápadt. - Jól vagy? Borzasztó szarul nézel ki...
Igen visszafogott sebességgel ereszkedem le Jake mellé az asztalhoz. Legszívesebben a szobámban fetrengenék az ágyon, de tartok tőle, hogy akkor jön még egy adag. Ezt persze semmiképpen sem tudom elkerülni, de legalább az első sokk múljon, és csillapodjon kicsit a fájdalom! - Nem, nem vagyok jól, de majd elmúlik. Most van itt az ideje, hogy lecsukjam a lap-top-ot, mert már úgysem tudok majd dolgozni. A jobb kezem most nincs abban az állapotban. Tudom, hogy nincs semmi baja, de képtelen lennék vele megnyomni egy billentyűt. Most még ... de majd megszokom az érzést, és akkor menni fog. Remélem ... - Megjött a kaja? Jó étvágyat! Én is magam elé húzom a sajttálat, és eszegetni kezdek, legalább az eltereli a figyelmemet. Jó lenne tudni, hogy fog ez működni. Addig fáj majd nekem, amíg a másiknak is? S még egy csomó kérdésem lenne. De elgondolom, hogy én ezt kívántam Castornak. Hát ... jó, hogy hamar leszedtem róla, mert ha ezt egy párszor át kellett volna élnie miattam, garantáltan kinyír. Tudom, hogy Jake kérdezett egy pár dolgot mielőtt elmentem WC-re, de egyenlőre nincs energiám visszatérni a beszélgetés fonalához. Talán pár perc múlva ...
Aggodalmas homlokráncolással figyelem, ahogy visszaül. Vagy rejtőzik egy hegyi troll a mosdóban, estleg maga a Halál, és bekóstolta Gabrielt, vagy valami nagyon nem stimmel. Ő nem lehet beteg. - Mi történt? Úgy nézel ki, mint akin oda-vissza átment az Orient expressz... Még méregetem, mikor elkezdi piszkálni az ételt. - Jó étvágyat... Bár eredetileg nem ezt akartam mondani, mégis győzött az udvariasság. Persze hosszútávon megállni nem tudom a kérdést... - Nem akarod, hogy inkább felkísérjelek a szobádba? Esetleg egy fél hordó whisky-vel együtt, vagy csak vehetnél egy forró zuhanyt... Nem tudom, neked ilyenkor mi tesz jót... Nekem általában a zuhany, a whisky, és az alvás tudja megoldani a problémáim, de ez annyira emberfüggő. Mindenesetre szeretnék segíteni.
Kedves Jake-től, hogy aggódik, tényleg, de az ötletre, hogy felkísér a szobámba gyorsan megrázom fejem. Aztán önkéntelenül is elmosolyodom a kérdésen, hogy mi tesz nekem jót. - A társaság, Jake, a társaság. - felelem egy jó adag öniróniával. - Megszüntetni nem tudja a bajt, de elodázza kissé. Mért van az az érzésem, hogy Castor bunyózik? Mondjuk, mert amit a kezemen éreztem, az kísértetiesen hasonlított ahhoz, amikor az én csuklómat törte el? Ja, és mert éreztem a dühét a szállóban, mielőtt elment. Akkor tényleg ő lesz az ... na, szép kilátások ... És az Orinent Expressz? Igen, ez elég jó hasonlat. - Ez egy bonyolult úgy, Jake, és nem magyarázhatom el. Fájdalmaim vannak, és nem tehetek ellenük semmit az ég világon jelenleg. Hosszú távon van megoldás, de az tényleg nagyon hosszú táv. Olyan ... farkasosan hosszú. A sajttál viszont finom, és ez egy jó pont a mában, érdemes erre összpontosítani. Meg a beszélgetésre. - Na, és hogy érzed magad az új szerepkörödben? Mit gondolsz róla? Testhez álló feladat lesz?
Kezdőlap
