- Semmiség. Kötelességem, de ezt nem ragozom. Ha nem díjazná, akkor sem tehetnék másként, minthogy bejelentem az érkezését, illetőleg csatlakozási szándékát. A többi majd elválik. - Azt azért remélem tudod, hogy jó eséllyel elvárás lesz a számodra, hogy… kicsit többet egyél. Óhajtok utalni talán nem túl finoman arra, hogy illene némi súlyt magára szednie, bár ezzel talán ő maga éppúgy tisztában van. Ettől függetlenül jobb, ha felkészíti magát rá, hogy ez nem igazán maradhat így hosszútávon. - Rendben. Akkor, hamarosan. Örvendtem Donovan. Engedek meg egy mosolyt magamnak felé, már pont kifogyott a forró csokim, így ideje mennem. Még jelentést kell tennem, és utána talán pont hazaérek, mire Emmett. Végül egy biccentést követően felkeltem a fotelből, és elindultam intézni a továbbiakat. Sosem szeretek félbehagyni semmit, vagy éppen másnapra…
//Kösziiii! //
Donovan Morgan
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 299
◯ HSZ : 102
◯ IC REAG : 91
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Állandóan kesztyűt hord a bal kezén.
- Igen, ezzel számolok - sóhajtottam némileg beletörődőn. Kétlem, hogy létezett falka a világon, amely hosszabb távon megtűrt volna a sora között egy nyilvánvaló koloncot. De micsoda nyűg ezzel törődni, Istenem! Tényleg egyszerűbb lenne csak úgy elvonulni, és pontosan ezt nem tehettem meg. - Részemről az öröm, Lilianne - köszöntem el én is, bár kissé érdekes hangzik az "öröm" olyasvalaki szájából, aki ürességen túl jószerével semmit se érez. Ostoba udvariassági formulák. A kijáratig követtem a tekintetemmel, majd elnéztem megint a hegycsúcs felé. Biztos tele van életveszélyes szakadékokkal... Kissé nehézkesen felkeltem - az immár kihűlt forralt boromat érintetlenül hátrahagytam -, kiballagtam a hidegbe és elindultam, hogy megkeressem a másik helyet, ami abban az emlékben felbukkant. Azt hiszem, az egyetem volt.