Arra, hogy tudják, hol a helyük, csak biccentettem. Ámen, úgy legyen! A találkozó híre nem lepett meg, de talán egy kicsit elkésettre fog sikeredni. Minden halasztódik, nyúlik, mint a rétestészta, és ez a betolakodók malmára hajtja a vizet, nem a miénkre. Egy szép hosszú káromkodást zongoráztam végig fejben. ~ Megpróbálok még a találkájuk előtt beszélni vele, hogy még véletlenül se csináljon magából sült bolondot. ~ Mondjuk Castor szemében nem volt nehéz bárkinek is odáig degradálódni. Egyfelől kíváncsi voltam, hogy vajon akkor mi lenne a megbeszélés eredménye, ha nem szólnék erről-arról Sednának, másrészt, lehet, hogy az még nagyobb trutymóba vezetné a falkát, arra pedig már nem maradt kapacitásunk. ~ Úgyis van pár dolog, amiről tudnia kéne. ~ Gondoltam itt Ianre, a lányára és a betolakodó oktatóra... De nem tudott a kis hármasról. Nagyon nagyot sóhajtottam. ~ Azt nem hagyom ~ Vágtam közbe, de még gondolatban sem emeltem fel a hangom. Egyszerű kijelentés volt csupán, amit halálosan komolyan gondoltam. ~ Ha Sed nem jut előrébb, akkor a mi dolgunk lesz előremozdítani díszes kompániánkat. Egy falka nem csak a vezetőjét jelenti. Szerettem volna rávágni, hogy akkor visszaveszem a helyem, és megmutatom, ki a Jani. De addig még hátravolt egy találkozó, nekem meg több kör. És különben sem tehetek ilyen felelőtlen kijelentést, túlságosan is megosztaná a falkát, holott most egy egységként kell viselkednünk.
Az egész egy nagy kalap kátrányos trutymó. Információkat akartam, és most hogy kapta párat, nem lett jobb. Sőt, kifejezetten rosszabb. Már, hogy így áll a helyzet. De legalább tudom, hogy mik vannak kilátásban. Viszont mindazonáltal tudtam, hogy Vincent, még ha nem is ő az alfa, akkor is cselekedni fog. Nyilván nem orrostul az ólajtónak szindrómát fog játszani, de intézkedésbe kezd majd, ezt még ha nem is mondta, pontosan tudtam. Vagy már kezdett is... Ez már az ő dolga. ~ ...És belőlünk. ~ toldottam meg mondandója végét. Elvégre, ha így állna fel Castorral szemben, akkor bizony nem csak ő, de mind egy kalap alá kerülnék. Az pedig nem hiányzik. Se Sednát, se minket ne nézzenek már palotapincsinek! Ha érzik, hogy helyre álltunk, az legalább szül beléjük némi tartást irányukba. ~ Jó volna, ha végre nem csak külön-külön beszélgetne mindenki mindenkivel. Mert így abszolút nem jutunk előrébb... ~ vetettem oda egyszerűen, és így is gondoltam. Ami a szívemen a számon. Nem kertelek. ~ Véleményem szerint össze kéne hívnia a falkát. De világért nem akarok én ebbe belepofázni. ~ de azért megtehettem, jelenesetben, hogy hozzá rágom még, ami csak úgy jön. Az újabb mondatra felvillantak füstszín íriszeim Vincentre. Tehát tényleg van még jó pár dolog, amiről még Sedna mindig nem tud. Aaaaz, marha jó. Kissé meg is húztam szám sarkát bal irányosan, aprót rántva szemöldököm. ~ Fura, hogy pont ő nem értesült a főbb dolgokban. ~ lankasztó valóban. ~ De remélem meg tudjátok majd beszélni. ~ tettem hozzá, teljesen komolyan. Némileg el is agonizáltam ezen az egészen, csak úgy önmagamban. Latba véve megannyi lehetőséget. Tiszteltem Sednát, és tudtam, hogy megteszi azt, amit csak tud. Most mégis úgy éreztem, hogyha nem történik valami villámgyorsan, lehúzhatjuk magunkat a klotyón. ~ Nyilván. Ezért falka. Mindenki egységes erővel, együtt, egymásért. Ezt mindig is így gondoltam. Így is álltam hozzá. ~ a lehető legnagyobb elszántsággal és büszkeséggel mondtam. Igen, büszkeséggel. Ha más nem is, de ez mindenképp olyan szilárdan élt bennem, hogy a falait se volt képes senki megrengetni. Büszke voltam rá, hogy így érzem és gondolom. Hogy egyáltalán képes voltam erre... Mert valljuk be, a falkán, és Shayenen kívül, mindent és mindenkit nagy ívben, hátulról sz@rtam telibe. De a falkáért éltem, és élek. Ez pedig rendíthetetlenül ott lüktetett a zsigereimben. ~ Netalán van olyan dolog, amiben szükség lehet rám? ~ nem utaltam pontosan semmire. De ha akadt bármi, amibe segíthettem, azt szívesen vállaltam. Akármikor.
~ A falkát nem csak összehívni, hanem sűrűbben tájékoztatni kéne. Ha van miről. Ha nincs, akkor már régen rossz. Miért féltem vajon attól, hogy az egyetlen, amivel beszámolhatnánk mindenkinek, az, hogy Nikolai csatlakozott hozzánk? Kikívánkozott némi bírálat Sedna vezetési módszereivel és eddigi teljesítményével kapcsolatban, de én, mint falkát magára hagyó, egy büdös szót nem szólhattam. Pedig basszus, előre látom, hogy fogok. De most még nem. ~ Muszáj lesz megbeszélni ~ gondoltam végül, s igazán derűsre sikeredett ez a gondolatom, szóval talán nem látott át rajta. Pedig pipa voltam. Tetszett Olen hozzáállása, bár egy Tarktól az ilyesmi el is várható. Aki nem így érez, az ne legyen Tark - pontosabban, az nem lehet. Szerencsére nála nem kellett az elkötelezettség hiányától tartani. ~ Egy Tarkra mindig szükség van ~ mosolyodtam el. ~ Most így konkrétan... Csak annyit tudok kérni, hogy ésszel, de mindent! Nem adhatunk okot az Őrzőknek dorgálásra, inkább a betolakodókat kéne az orruk elé tolni, befeketíteni. Egy a lényeg: az Őrzők ne érezzék úgy, hogy gond lenne velünk, a városi bolhafészkek, meg tanulják meg, hol a helyük. ~ A mosolyom sötét lett. ~ Nem akarok vérengzést, csak egy kis... cirógatást.
Nos, igen. Teljesen igaza van. Abszolút nem vagyunk sajnos tájékoztatva tulajdonképpen semmiről. Ami elég szomorú. ~ Nyilván van miről. Legalábbis merek benne reménykedni. ~ vagy lehet nem kéne? Annyira kezd kuszává válni ez az egész, hogy a végén ott találom magam a sötét lyuk közepén, a fény pedig évezredekkel arrébb röhög rajtam a markában. Áhh, nem. Idáig azért nem fajulna a dolog. Ha meg mégis úgy alakulna, úgyis elébe mennék. Hiába hatott derűsnek a gondolatfoszlány, azért pontosan tudtam, hogy ez már nem ilyen egyszerű. És bizony nagyon gyorsan tennünk kell valamit, mielőtt falnak csapódunk frontálisan. Igazából jól esett Vincenttel beszélni, főleg, hogy számos olyan információt tárt elém, amire már annyira szükségem volt, mint egy pohár vízre. És persze, csíptem benne a szilárd elszántságot, az akarást mindig is. Talán pont ezért is volt ő az alfa... ~ Ez természetes. Nem vagyok az a típus, aki ajtóstul a házba rongyol. Akkor már nem is feltétlen állnék a két lábamon. Részemről, ettől nem kell tartani. Az őrzőknek amúgy se adtam sosem okot, én személy szerint semmire. Legalábbis nem rémlik. ~ próbáltam visszapörgetni azt a megannyi évet a fejebe, de valahogy egy hézagos kilengésbe se ütköztem. ~ Félek, ilyen hibába maximum azok botlanak, akik még fiatalabbak... ~ elkeserítő ez is, de megint csak igaz. És mivel nincs semmiféle instrukció kiadva, mióta Vincent elment, így talán ők végképp nem tudják merre van az előre. ~ Szerintem tudják hol a helyük, csak erősen próbálgatni kívánják a határainkat. De ha időben felkészülünk, egységbe vágódba, akkor nem hiszem, hogy annyira tartanunk kéne tőlük, mint amennyire ezt igyekszenek adagolni. ~ legalábbis így gondoltam, az meg hogy egyébként miként fog alakulni ez az egész, már a jövő zenéje. Az utolsó szavaira akaratlanul is elvigyorogtam magam. Végül is egy kis cirógatás még beleférhet. Sőt... Ínyemre is lett volna, de hát csak úgy tüzet nem szítanék. Viszont, ha egy ilyen betolakodó köt belém, megeshet, hogy megsimogatom a kis bundáját. ~ Biztos vagyok benne, hogy volna mit a másik falkáról is bőven az őrzők elé vinni. Csak az a baj, hogy ehhez nem elég egy farkas. Kettő sem. De nyilván, ha úgy alakulna, értesítelek. Apropó... ~ villantak meg íriszeim. ~ Talán fontos lehet, ha még nem értesültél róla. De van egy srác, odaátról, Duncan. Azt mondja a te sarjad... Volt némi eszmecserém vele, és Sednával is már értekeztek. ~ kicsit elnyújtottam a gondolatsort, mintha csak finomra kavart tészta lett volna. ~ A lényeg, hogy át akarna állni hozzánk. De én... hogy mondjam... Erősen gyanakszom, hogy ez nem feltétlen őszinte akarás. ~ pontosan értenie kellett mire céloztam, nem akartam ezt tovább fejtegetni. ~ Mindenesetre, Sednával is közöltem, hogy ne legyen annyira biztos a szavaiban, mint ahogy azt az asztalra teríti... ~ dőltem még hátrább a székben, elszemezve az üres korsómmal. Lehet nem ártana még egy adag... Szóval, nem tudom mennyire volt ez számára érdekes, de úgy gondoltam, hogyha ennek nem volt még tudatában, nem árt, ha odalökdösöm neki.
Elmosolyodtam. ~ Ez ezután is maradjon így. ~ Szerettem, ha valaki a fejét gondolkodásra is használta, nem pedig csak más koponyák betörésére. ~ Én is bízom benne, hogy nagyobb a füstjük, mint a lángjuk, de jobb szeretek a fordítottjára felkészülni. Arra pedig néha őket sem árt emlékeztetni, hogy mi sem habszivacsból vagyunk. Kértem még egy bögre kakaót. Lassan kezdtem érteni, hogy Shane mit szeretett benne annyira! ~ Ó, igen, vele már beszéltem. ~ Elhúztam a szám. ~ Róla csak annyit, hogy amíg én ebben a falkában vagyok, ő nem lesz tag. Elsősorban nem azért, mert betolakodó, hiszen vele ellentétben Liut szívesen látnám, ha úgy gondolná. Nem, egyáltalán nem ez az ok. Corvin a végletekig labilis, nem tudom, hogy ez nála általános, vagy csak az utóbbi időben ilyen, mindenesetre rengeteg problémát okozna. Arról nem is beszélve, hogy akár a kedvenc nagybácsija is lehetnék, valószínűleg akkor sem fordulna Castor ellen. Legyintettem. ~ Ha rám hallgatsz, nem foglalkozol vele, amíg nem támad. ~ Érzésem szerint az se lenne meglepő, ha egyszerűen megveszne, de hát ez nem az én ügyem. Kihozták a kakaóm, én pedig nagyot kortyoltam. - Mégiscsak van valami, amiben besegíthetnél! - mondtam felélénkülve. - Mondd, sose gondoltál még arra, hogy legyen egy saját kocsmád? - kérdeztem kaján vigyorral a képemen.
Kétségtelen, hogy így fog maradni. Mindig így volt, mindig így is lesz. Ez a kérés nélkül sem változhatna. Mindenesetre elfogadón biccentettem egyet felé, így nyomatékosítva az amúgy teljesen felesleges választ. Hiszen ő is tudta, hogy ez így is lesz a továbbiakban is. A szavaira elmosolyodtam. Örültem, hogy ő is hasonlóképpen látja a másik falkát. Csak remélni merem, hogy a társaink sem ostobák, és nem generálnak majd felesleges feszültséget. Nem volna jutányos, ha megint az egyikünket félholtra vernék... Gondolok itt Dorothyra... Végig néztem, amint még egy kakaót kért magának. Ő legalább tudja mit akar. Én azt se tudtam jelenleg eldönteni, hogy igyak, vagy sem. Mindegy továbbra is talonba teszem, aztán majd ha a torkom sikítva fellángol, akkor már tudni fogom, hogy valóban kell-e még egy kör forralt bor. ~ Reméltem, hogy nem ér tudatlanul a hír. És ami azt illeti, azt is reméltem, hogy így állsz majd hozzá. Nem feltétlen azért, mert odaátról való. Bár tény, hogy akárhogy is nézem, jól nem sült volna el. ~ lezártam a témát, nem kívántam feleslegesen feszegetni. Az pedig, hogy foglalkoztam volna vele, az erős túlzás. Csupán információként közöltem. Mióta magam mögött hagytam a GoldenWolfs-ot, nem is jutott eszembe ez az egész. A következő mondatra viszont felemeltem a fejem, és némileg talán testtartást is változtattam. Nos, érdekes gondolat... ~ Nem. Igazából sosem jutottam el odáig, hogy bármit is vezessek.. Akár egy kocsmát. Meg hát... a jelenlegi munkahelyem eléggé leköt, nem fontolgattam eddig még váltást. ~ vigyorodtam el, miközben mégis csak rendeltem egy korsó bort. Megártani úgyse fog. ~ Miért, mit kéne benne segítenem? ~ szegeztem neki a kérdést egyszerűen, némileg érdeklődön. Bár nem igazán tudtam volna magam elképzelni ilyen helyzetben, de a lényegre mindenképp kíváncsi voltam, hátha megindítja a kicsorbult agykerekeimet. Azért rágcsálgattam a dolgot magamban, hiszen egyelőre nem tudtam igazán rájönni, mik is a tervei...
Corvin-kérdéskörre nem fecsérlek több időt, ő csak egy parányi csepp a tengerben. Ha hullámmá növi ki magát, majd foglalkozom vele, addig viszont érzésem szerint legalább száz évnek kellene eltelnie. Olen kifejezetten érdeklődővé vált, és ez jó! ha azt láttam volna, hogy élből elutasító, akkor nem folytatom, így viszont még lehet, hogy megtetszik neki az ötlet. - Azért remélem rugalmas vagy - vigyorodtam el, majd megsimogattam az állam. - Te is úgy látod, hogy az O'Connors kifejezetten impozáns helyen van, sok vendéggel? És hogy a tulaj úszik az adósságban a fogadásai miatt? - Na meg persze amint megnyílt a kaszinó, rohant, hogy elverje a pénzét. Ember létére csíptem a pasast, és hát felebaráti szeretetből kihúznám az anyagi csávából. Bár úgyis tudom, hogy heteken belül megint abban lesz, függetlenül attól, mennyit fizetnék a kocsmáért. Van egy olyan érzésem, hogy amilyen kedvelt hely, hamar behozná az árát. Sőt! - Te lennél a... hm, üzletvezető. Persze csak a fickó kötélnek, vagy inkább pénznek áll, és te is vállalod. Az a kocsma egy információs gócpont, minden pletyka elhangzik ott, legalább egyszer, és a legtöbbnek van igazság alapja. Vétek lenni hagyni, hogy parlagon heverjen, emberkézen, vagy ne adj isten, a másik falka megkaparintsa!
Nos, hogy én mit látok az O'Connorsból arra sok válasz lehetőségem nem igen akad. Főként, mert csak hírből ismerem, eddig még nem volt alkalmam, meg hát kedvem sem igen, lemászni oda. Mindenesetre az értesüléseim helyben voltak, és a kérdést tekintve épp elegendő ismeret volt. - Látni nem látom sehogy, viszont a hírforrások szerint valóban úgy van, ahogy mondod. Hallottam ezt-azt én is a tulaj fogadásairól... - persze csak részlet dolgokat, sztorizgatásokat, semmi extra konkrétumot. Bár, ez mostanság úgy fest nem is meglepő, hogy kimaradok az információk hadából. Elég nagy hiba... Számat kissé oldalra húztam, majd belekortyoltam a kiérkező borba. Igen, azt kell hogy mondjam, hogy tényleg kellett! Elég mélyen elgondolkoztattak a szavai. Nyilván megfontoltan, és több időt elrágva jutott erre a döntésre, hogy belefektetne. Már csak ezért is kezdett érdekelni a dolog. - Érdekesen hangzik, és mindenképp átzongorázom ezt még magamban. Hogy őszinte legyek, nem igazán vagyok jártas az üzletvezetés fortélyaiban, de hát ki tudja... Egyébként...! Miért pont rám gondoltál, ilyen hirtelen? - vigyorodtam el. Nem igazán éreztem magaménak a dolgot, ám a lehetőséget fenn hagytam. Mindenképp átfutok rajta fejben még párszor. De azért érdekelt, mi az oka annak, hogy ezt csak így felhozta nekem, és felajánlotta. Most vagy nincs embere rá, vagy kapóra jövök... Vagy valami bűzlik Dániában! Bár, ez utóbbi elég esélytelennek látszott. - És ha kötélnek állna, hogy terveznéd a továbbiakban? - halvány lila elképzelésem se volt, hogy miként is működnek az ilyen dolgok, nem az én kenyerem. De hát mire való az újdonságot. Elvetni semmiképpen nem akartam. Noha a munkámmal semmi bajom nem volt, jól fizetett. Sőt. Na meg szerettem is. És ha azt vesszük csak akkor kell mennem, ha hívnak. Ami mellé befér egy ilyen kocsma is... Mindenképp megfontolandó.
Ahogy látom, Olennek nincs ellenére túlzottan a felvetés, legalább ezt az oldalát a biznisznek kipipálhatjuk, a másikat pedig majd meglátjuk. - Bele lehet jönni - legyintettem, s arra gondoltam, hogy én is egész gyorsan és jól belerázódtam a síparadicsom, valamint a hajózási vállalat irányításába. - Egyrészt az ilyenkor nyilvánvaló dolgok miatt: megbízhatóság, csapat iránt elkötelezettség, stb. Másrészt könnyen és gyorsan jutnál információhoz, amiket élből le is adhatnál nekem. Harmadrészt minél több tagnak van a városban valami tennivalója, annál kevésbé feledkeznek meg de Lucáék arról, hogy végső soron ki van itthon. És negyedrészt, a többieknek más a feladatuk. Te pedig még szabad vagy, ezért pöccinteném ezt át neked. - Igen, ez is beletartozik az indoklistába. - Ha nem sikerül teljesen megkaparintani, legalább egy társulást jó lenne elérni. Aztán azt, hogy az alkalmazottak között több legyen az őslakos, mint az ember. Persze nem egyik napról a másikra. Az emberi dolgozókat pedig eltávolítanánk. Ez alatt nem gyilkosságot kéne érteni, dehogy! Mortimer meg is nyúzna. Csak esetleg jobb ajánlatot kapnak máshol, vagy hosszabb betegszabira szorulnak, meg hasonló finomságok. - Ilyesmire gondoltam. Ha összejön, vállalod? - Ha nem, akkor intézem én, de őszintén szólva a sí meg a hajó mellett nem hiányzik plusz egy. Még társtulajként sem.
Persze, bele lehet jönni. Mindenbe bele lehet, ha van rá kellő akarat, na meg ész sem árt. Ezek hiányában nem szenvedtem, hál égnek, de egyelőre még nem láttam a dolgok mögé, addig pedig nem is adhatok választ neki. A szavai jól estek. Ez egyértelmű. Elvégre, még ha ténykifejtés is volt, magamra vehettem. Nyilván enélkül is elvoltam, nem sokat számított, de azért elraktároztam magamban. Az érvelése helyénvaló volt, és nem is éreztem semmi buktatót benne. Másfelől pedig, nekem sem árt, ha szemmel tudok tartani egy s mást. Figyelmesen hallgattam, míg mondandója végére ért, miközben újabbat kortyoltam a lassan már ehülőbe vesző boromból. Legközelebb termoszba kérem... - Nos, megpróbálhatjuk. Persze nem garantálom, hogy gyalog-galopp lesz. - mosolyodtam el. - Tényleg nem csináltam még ilyet. - toldottam meg, hogy mégiscsak tudja mire is utaltam előtte. És fontosnak is tartottam, hogy ez semmiképp se kerülje el a figyelmét. Deh... végül is, egyszer mindenbe bele kell kezdeni, ő pedig még ha nem is tettem fel a kérdést, tudtam, hogy valamilyen szinten ott lesz hátszélnek. Elcseszni úgyse hagyná. Másrészt meg, nem is hiszem, hogy nagyon ellehetne... - Szabad... Ez relatív. Ha a munkám elhív, akkor mennem kell. Ez remélem, nem fog gondot jelenteni. - sajnos, vagy még inkább nem sajnos, de így volt. Akármikor felkereshettek, hogy újabb melót varrjanak a nyakamba. - Ez utóbbit pedig... - gondolok itt az őslakosok kontra emberek felállásra. - Lassacskán nyilván el lehet érni. A kérdés már csak a leépítésen van. De hát új tulaj, új alkalmazottak. - persze ezernyi variáció létezik az ilyesmire, bár én ezt a részét félvállról vettem. Nekem édes mindegy, hogy szimpla lecseréljük az alkalmazottakat, mert megtehetjük, avagy jobb lehetőséget kínálva eltávolítjuk őket. - Mindenesetre, az ötletek lehetőségét meghagyom neked. - vigyorodtam el haloványan. - A válaszom pedig, legyen az... Így kijelentő módban. - kissé szórakozottan gesztikuláltam, már csak pótcselekvésként is. - ...Hogy megpróbálom. Aztán meglátjuk hogyan tovább. - zártam le végül ezt a részét a dolognak, többet úgyse mondhattam. - Mikorra tervezed? - érdeklődtem tovább, hiszen az ilyesmit sem árt tudni. - Gondolom a tárgyalás részét elintézed egyedül. Vagy vágysz a marha izgalmas társaságomra? - a vigyor ismét az arcomra szaladt, de a kérdés végül is helyben volt. Egyébként, ha jobban belemászok agyban, nem ártana legalább megnéznem vele ezt az O'Connors-t.
Olen jó fiú, ezt el kellett könyvelnem, persze egyáltalán nem negatív értelemben! Inkább olyanban, hogy olyan, amilyennek egy valamirevaló Tarknak lennie kell. - Nem kell tőle fosni, lesz segítség! - nevettem, és a második bögre kakaómat is kivégeztem. - Ha menned kell, nem probléma, csak előre tudjak róla, ne az utolsó pillanatban jelentsd be. - Azt hiszem, ez így volt fair, nem kértem lehetetlent, Olen pedig nem hülye, hogy ezt ne tudja. A "megpróbálja" egyelőre megteszi. Mondjuk nem olyannak ismertem, aki ha valamit megpróbál, akkor azt félgőzzel csinálja, szóval reményeim szerint nem lesz miatta fejfájásom. Más farkasok más ügye miatt viszont még elképzelhető, de ne fessük az ördögöt addig a falra, amíg még seték sincs a háznál. Felálltam, hogy csontropogtató nyújtózásba kezdjek. A benti meleg, kényelem és kakaó elálmosított, viszont még korántsem terveztem aludni, szóval ebből valószínűleg vagy snowboardozás lesz, vagy farkasfuttatás. Bár inkább az előbbi. A farkasom mostanában kapott elég teret, végre emberi mivoltomat is meg akartam mozgatni. - Nem kell velem jönnöd, de azért jó lenne, ha majd elbattyognál terepszemlére - mosolyogtam. - Ha megbocsátasz, ha nem, én most odébb állok. Úgy érzem magam, mint egy jóllakott napközis, és ha nem vigyázok, az úszógumim is körülbelül akkora lesz. - Mintha valaha is érdekelt volna a külső. Mondjuk... nem cseréltem volna le. - Légy jó, és ne hozz frászt senkire sem bundás barátoddal! - búcsúztam el, aztán könnyed, ruganyos léptekkel kisétáltam, hogy átadjam magam valami adrenalindoppingolónak.
Aggódni nem aggódtam, ezt azért leszögezem. De jó az, ha akad segítség. Főleg, hogy én meg a kocsma dolog csak akkor áll össze, ha nem én ügyelek rá, hanem ő rám. De persze nem volt gond, el tudtam képzelni az eshetőségeket. - Mindenképp jelezni fogom. Ez természetes. - nem is gondoltam úgy, hogy majd fogom magam, aztán mint aki jól végezte dolgát, lelépek, csapot meg papot is ott hagyva egy ültő helyében. Nem, persze, hogy nem. Ennél sokkal értelmesebb, és normálisabb voltam, még az öntörvényűségemet is leszámítva. Végig követtem, ahogy Vincent ellökte magát a fotelből, majd jó ropogósra nyújtózta magát. - Igen, erre gondoltam én is... Na majd valamelyik nap elnézek arra, egy röpke randira. - mosolyodtam el, miközben én magam is felemelkedtem az ülésből, gyorsan lehúzva a maradék forralt bort, ami ezúttal már kevésbé volt forrónak nevezhető... - Menj csak. Lassan nekem is dolog lesz... Örültem, Vincent! - biccentettem felé, majd törtem egy-kettőt a nyakamon. Kissé elgémberedtem, azt hiszem. No de! Tényleg örültem, ennek a beszélgetésnek. Nem csak az információk végett, hanem amúgy is. Szeretem, ha valakivel értelmesen is ellehet diskurálni. A szavain csak mosolyogtam, csíptem, hogy képes volt mókásra venni a figurát. - Meg lesz, de te se. - toltam még hozzá, majd megvárva míg elhagyja a helységet, körbefürkészve az alig népes társaságot, én magam is elpárologtam...
Hihetetlen, hogy mostanság mennyi kóbor farkas lófrál errefelé, mintha csak éreznék, mekkora a baj. Úgy gyűlnek, akár haldokló prédára a vadak... Gondolatban felképeltem magam a sötét gondolkodásmódért, elvégre nem így kellett tekinteni a dologra, hanem úgy, mint egy lehetőségre, egy lehetőségre, hogy erősödjön a falka, hogy több esélyünk legyen a győzelemre. Nemrég feltűnt egy új sakkbábú is a színen, aki nagy meglepetésemre ő maga keresett fel engem. Kezdtem irigykedni Castorra, amiért mindig beelőz és elsőként tárgyal a magányos farkasokkal. Habár reménykedtem benne, hogy most is lesz akkora mázlim, mint (remélhetőleg) legutóbb Nikolai-jal, de persze nem bíztam magam. Még nem beszéltem ezzel a farkassal, nem tudtam mit szeretne, hogy jó lesz-e neki a mi falkánk. Minden esetre elhívtam ide a Síparadicsomba. Ez a hely már önmagában igen jó képet festett rólunk, azért gondoltam, hogy kivételesen itt fogadom, nem pedig otthon. Nos a másik ok az volt, hogy a házamban nem lehetett megmaradni a kölyökkutyáktól, az állandó visítás pedig nem kell egy tárgyalás közepébe. Az asztalra már ki volt készítve a forralt bor, a tea, valami finom sütemény a konyháról, meg egyéb nyalánkságok. Odaléptem az ablakhoz és kifelé bámultam a még mindig havas tájra. Gyönyörű volt, ez volt az én otthonom. Lassan közeledik már a megbeszélt időpont, kíváncsi voltam mennyivel jön később, előbb, vagy éppenséggel pontosan. Az ajtó zárva volt, de persze nem kulcsra, szóval bármikor bejöhetett, ha ideért. Én addig is, amíg megjelenik, ott ácsorogtam az ablakban és figyeltem a birtokunk a téli sütemények és italok kellemes illatában.
*Még ő sem nagyon tudja, hogy mire számítson az őslakos falkától, hiszen Castortól már azért hallott egyet, s mást és azoknak a fényében valahogy a betolakodó falka tűnt szimpatikusabbnak. Még szerencse, hogy nem az a típus, akit olyan baromi könnyű lenne befolyásolni. Éppenséggel nem ma jött le a falvédőről. Késik. Öt percet, de ez akkor is késés. Mondjuk az éppen parkoló kocsi hangját hallva éppenséggel már nem annyira meglepő, ha esetleg problémái voltak az útviszonyokkal. Egy ősöreg platós jeep-ről van szó, de még csoda, hogy nem esik szét a gazdája alatt. A típusát meghazudtolóan satnyán bírja a terepet, de igazából csak kétszer robbant le út közben és lefelé tuti könnyebb lesz. Majd bobozik. Kiszáll hát a járgányból, nem öltözött nagyon ki ide sem. Sima farmert visel, sötétkék inget és fölötte pedig kabátot. Haját szokás szerint kiengedve hordja. Ahogy elsétál a kocsija mellett, kicsit megpaskolja a motorházat, mely erre válaszul durran egyet. Csakhamar el is kapja róla a kezét. Úgy fest már a leállással is gondok vannak. Egyre jobb.* - Akkor dicsérjen a hóhér... vagy a bontó. *Ha faépületről van szó, akkor mindenképp behallatszik a morgolódása, de már caplat is befelé. Persze annyi esze nincs, hogy elnézzen az ablak felé, hátha valaki szemtanúja a kis magánprodukciójuknak Herbie-vel. Egyenest az ajtó felé veszi az irányt és illedelmesen először kopog, majd csak eztán próbál meg benyitni... és sikerül. Hát be is merészkedik akkor ezzel a lendülettel, már szagról megvan a nő és gyorsan a tekintetével is megtalálja a másik farkast.* - Jó napot. Sedna, igaz? *Gyanítja, de azért jobb megkérdezni. Az ajtót egyébként be is csukja maga mögött. A kabátot még nem veszi le azért, azzal megvárja, amíg beinvitálják. Addig egyébként jó is neki ott az ajtónál.*
Az alakban ácsorogva végignézem az egész jelenetet. Minden estere nem vonom le egyenlőre semmilyen következtetést erről az új farkasról, de legyen elég annyi, hogy különös figurának tűnik. ~ Persze a különös soha nem egyenlő a rosszal, van a jó különös, meg a különös, akit csak darabokban és egy zsákban akarsz látni... Remélem ez a fickó nem az utóbbi kategória. ~ Amikor megindult a ház felé, akkor én is az ajtó felé fordultam. Kissé lesimítottam a ruhám, csak úgy megszokásból. Nem voltam túlöltözve, csak a szokott egyszerű stílusomat adtam. Nem én voltam az az ember, aki nagyestélyiben parádézott, ha fogadott valakit. Egy egyszerű kényelmes fehér pulcsit és egy szimpla sötétkék farmert viseltem. Soha nem divatbemutatóra készültem. Szerettem, ha a többiek magam miatt, nem pedig a kinézetem alapján ítélnek meg. Az utóbbi amúgy előfordult néhány esetben, és nagyon nem kedveltem az ilyen helyzeteket, amikor csak egy gyönyörű, de üresfejű libának gondoltak. Amikor a fickó bekopog, kiszólok neki, hogy jöjjön be, majd amikor belép és megkérdezi, hogy én vagyok-e, arra már tényleg muszáj elmosolyodnom. Kicsit olyan félszeg hősre emlékeztet így elsőre, de majd meglátjuk. Tehát széles mosollyal válaszolok. - Igen, Sedna Stormborn, örvendek a találkozásnak. Könnyed léptekkel odasétáltam hozzá és kezet nyújtottam. Ha elfogadja határozottan, de nem olyan macsósan erőlködve kezet rázok vele. Aztán a fotelok és a kitett nasi felé intek. - Kérlek foglalj helyet. Szerintem sokkal kellemesebb ülve beszélgetni. - mosolyogtam rá, és hogyha ő is arra indul, akkor vele szemben helyet foglalok én is. - Nos, üdvözöllek Fairbanksben én is, habár ha jól sejtem, ezzel már megelőztek. És mi szél hozott téged ebbe az álmos kisvárosba? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal. Persze ha nem akar nem válaszol, de úgy gondoltam, valami viszonylag semleges témával indítok.
*Azt meg kell hagyni, hogy azért nem egyszerű, nem a másik külseje alapján ítélni, amikor a hölgy ennyire attraktív. Mekkora mázli, hogy a fejében hordja az agyát és nem a nadrágjában... Mindenesetre a kéznyújtást elfogadja és egy kicsit ki is húzza magát. Épp csak apró, amolyan kelletlennek tetsző mosoly jelenik meg az ábrázatán, de ez inkább tudható be arcberendezése sajátosságának, mint sem annak, hogy ellenére lenne a bemutatkozás bármelyik momentuma.* - Sánchez... José Vicente Sánchez. *Mutatkozik be apró biccentés keretében. A második vezetéknevével már végképp nem fárasztaná a nőt. Egyébként a kézfogással ő sem próbál macsóskodni, egyszerűen nem az a típus. Azt persze azért elkönyveli magában, hogy Sedna azért fiatalabb, mint Castor... de nála meg mindkettő fiatalabb, szóval édesmindegy. A tegeződés a legkevésbé sem zavarja, sőt, mintha fel sem tűnne neki igazán.* - Köszönöm. *Ismét az előbbihez hasonló halvány mosoly jelenik meg a képén, de még mielőtt valóban helyet foglalna, leveszi a kabátját és az első adandó akasztóra felakasztja. Nem szándékozik nagykabátban ücsörögni. Ezt követően viszont minden további nélkül leteszi magát az egyik fotelbe. Közben persze nézelődik, kicsit felméri a helyet. Csak amikor Sedna újból megszólal, akkor tekint rá és tán még van is némi érdeklődés a tekintetében. Csak apró bólintással helyesel arra, hogy megelőzték a nőt az üdvözléssel, de nem szándékozik kifejteni, hiszen ezek szerint tud róla, hogy már járt a másik falkánál.* - Falkát keresek és szeretnék megállapodni. *Nyílt, egyenes választ ad. Sedna-nak már nem fog úgy kertelni, mint ahogy Vincent-tel szemben tette, hiszen most az ő érdeke, hogy őszinte legyen. Az meg talán egyre egyértelműbb, hogy nem a hosszas monológok híve. Kissé felvont szemöldökkel várja hát a következő kérdést.*
Nyugodtan hallgatom végig a farkast, úgy ahogy Nikolaijal is tettem. Mondjuk azt meg kell hagyni, hogy a helyzet egy kicsit más, szerintem ez a két farkas erőteljesen különbözik egymástól. Annyira régen még nem ismerem őket, de így is érzem a különbséget, érzem, hogy nem éppen édestestvérként nőtt fel a két magányos farkas, aki a területünkre tévedt. ~ Csak tudnám mi ez a nagy magányos farkas bevándorlás... ~ Ellenben abban is biztos voltam, hogy ennek a farkasnak is bőven lenne helye a falkánkban. Éreztem, hogy öreg, méghozzá jóval idősebb nálam. Habár nem éppen én voltam az a vénség, de ő már rendesen benne volt az időben. Nem azt mondom, hogy vén volt, de éreztem rajta az erőt. Az őszinte szavak alapján úgy veszem, nem szereti a sok mellébeszélést és köntörfalazást, így én is a tárgyra térek, egy biccentés kíséretében kezdek bele a beszédbe. - Nos értem. Talán kezdjük az elején. Nem szeretnék fellengzősnek tűnni,ezek egyszerű tények. Ez a terület hivatalosan a mi területünk, a betolakodók azok, akik el akarják foglalni, én pedig azért küzdök a falkával, hogy ne vehessék el azt, ami jog szerint minket illett. Nem tudom, milyen poszt, vagy szerepkör az, amit szívesen csinálsz, ha elmondod, meglátjuk, a mi falkánkban van-e lehetőség rá, minden esetre ha csatlakozol hozzánk biztosítalak, hogy a falka támogat és megvéd téged. Mi egy csapat vagyunk egy nagy család és vigyázunk egymásra. Ha bármilyen értelemben bajba kerülsz, legyen az szociális, vagy rendőrségi ügy, esetleg pénzügyi, vagy fizikális bántalmazás, akkor ahogy tudunk segítünk neked. Elsírhatod a bánatod, meg az összes többi. Az öregek néha sokat beszélnek, de az ő szívük sincsen kőből. Nincs túl sok kölyök a falkában, szóval velük sem kell annyira foglalkoznod, ha nem akarsz. - mosolyogtam. Közben elé toltam a tálcát, hogyha a beszédem közben enne, vagy inna valamit, tegye bátran. Amikor befejeztem a beszédet egy pillanatra eltűnődtem. - Így elöljáróban ennyit. Ha bármi kérdésed van, mond bátran. - tettem még hozzá.
*Igazán értékeli, hogy Sedna is rögtön a tárgyra tér. Nem mintha nehezére esne csevegni, de nem az a típus és nem fogja megerőszakolni magát azzal, hogy megpróbál jó színben feltűnni. Ő ilyen és így kell elfogadni, ha egyáltalán el akarják őt fogadni. Costornak sem tette a szépet. Viszont érdeklődéssel hallgatja a nőt. Épp csak addig emeli le róla a tekintetét, amíg tölt magának a forralt borból, majd ismét hátradől és kézbe veszi. Jó meleg, ezt egy kicsit még elszorongatja tenyerei között, amíg figyel. Ha nem is a legjobb beszédpartner, hallgatóságnak kitűnő. Néha még bólint is aprón, jelezvén, hogy érti és még nem vesztette el a fonalat. Közben azért felállít egy pro és kontra listát magában, mert szinte tapintható a két falkavezér között a különbség. A Castorral folytatott beszélgetés például olyan volt, mint egy üzleti tárgyalás, mindketten bedobtak valamit a közösbe és végül meg voltak elégedve. Ez meg kicsit olyan, mintha a szeretetszolgálathoz jött volna, ami egyébként nem feltétlen negatív, ha tényleg nyugisan akar élni. De ez meg azért túl szép... szinte már gyanakvást ébresztően szép.* - Nos... nem tudom mennyire terjednek a hírek, de infamia vagyok, ami nem szokott különösebben tetszeni a falkavezéreknek. Egyébiránt gyógyító lennék. Viszont úgy hallottam, hogy a másik falkát azért hívták, mert egy kissé elkanászodott ez a falka. *Még ha nem is fogalmazza meg a konkrét kérdést, de az utóbbi kijelentése után kissé felvonja szemöldökeit kérdőn. Azért vár valamiféle magyarázatot erre, hiszen nem feltétlen jó előjel, ha ilyen hírek terjengenek egy falkáról. Véleménye szerint többek között gyenge vezetésre utal, de egyelőre nem tisztje megítélni Sednát. Egyébként hangvétele kissé akár unottnak is tűnhet, biztos nincsenek vérnyomás-gondjai az öregnek. De hát ilyen a stílusa. Belekortyol a forralt borba, de figyel, várja a választ. Az is kimondottan érdekli, hogy mit fog szólni az ő elűzött alfa mivoltjához. Castornál nem érezte szükségesnek megemlíteni, a férfi úgy festett mindennel számol, de Sedna részéről ez a vendégszeretet, akár változhat is. Ki tudja.*
Nos a másik nem túl bőbeszédű, az biztos. Amikor elmondja hogy infamia, akkor meglepődök. Nem tudom hogyan gondolta, hogy Castor adta tovább nekem a drótot, hogy mi az ő posztja, vagy hogy egyszerűen minden farkasról mindent tudok, minden esetre meglep a dolog. Nos az sem semmi, hogy ezen a fránya világon mindenki azt hiszi, hogy nekem mindent kéne tudom, de ezt már kezdem megszokni, sőt már csak alig-alig akadok fent rajta. Végül, amikor összeszedtem a gondolataim, őszintén válaszoltam. Nem volt értelme szépíteni a dolgokon, ha hozzánk áll, úgyis kiderülnek a dolgok, ha nem akkor meg végképp nincs értelme jópofizni. Teljesen normális nyugodt hangszínnel beszéltem, ahogy mindig is szoktam. - Nos nem, ezt még nem mondta nekem senki. Én ez alapján nem ítéllek el, ha nálunk nem törsz vezetői pozícióra, akkor engem nem zavar a dolog. Sőt úgy gondolom, vannak olyan dolgok, amikben hasznos tanácsot is tudsz adni. Ha hozzánk fogsz csatlakozni, akkor meg foglak kérdezni a múltadról, hogy mi történt, de addig nem zaklatlak ilyenekkel. Ittam közben én is egy kortyot, a többire azután válaszoltam. - Amúgy igen, ezért hívták a másik falkát. Voltak kisebb gondok, kissé kicsúszott az irányítás. Jómagam sem vagyok régóta vezető, körülbelül két hónapja vettem csak át a vezetést. A helyzet még nagyon változékony, főleg most, hogy a másik falka is megjelent. Mostmár azonban falkán belül rendeztük az ügyeink, persze, hogy ne legyen minden egyszerű, most kaptunk egy külső ellenséget... Nem is tudom, melyik a jobb. - sóhajtottam fel. - Tehát azért ne aggódj, hogy gond van a falkán belül, mert köszönjük, megvagyunk magunkban, nekünk most egyedül a betolakodókkal vannak gondjaink. Mellesleg nem voltak olyan nagy botrányok, úgy hiszem az őrzők kicsit elhamarkodottan hívták ide az újakat, minden esetre ami történt megtörtént. Én szívesen látlak nálunk, biztos vagyok benne, hogy gyógyítóként is nagy hasznodat vennénk, abból nem igen van túltengésünk. Tehát nézzük, mit vársz el a falkától, milyen falka az, amit keresel? Ha elmondod, mi az, amire szükséged van, meg tudom mondani nálunk ideális-e neked a hely. - mondtam nyugodtan. Majd felvettem én is a teám és beleittam, vártam, hogy ő beszéljen, azt a keveset, amennyit szokott.
*Persze, mondjuk sejthette volna, hogy itt a múltbéli szégyene fog a legkevésbé számítani, hiszen két falka feszül egymásnak, mindkét oldalon elkélne az erősítés. Többek között ezért is jött Fairbanks-be, csak nem gondolta volna, hogy mind a két falkavezér tárt karokkal fogja fogadni. Így cseppet sem könnyítik meg a döntését. Arra, hogy hatalomra akarna törni, csak némán nevet fel, annyiban látszik ez, hogy kissé megrázkódik a nevetéstől és szája szegletében ott bujkál a mosoly. Ezt a feltételezést gyorsan el is akarja oszlatni, így amíg Sedna iszik egy kortyot, gyorsan megerősíti a nevetése tárgyát.* - Nincsenek ilyen törekvéseim. *Jelenti ki halkan, továbbra is mosolyogva, ami azért tőle nem egy olyan dolog, amit csak ok nélkül szokott csinálni. Mondjuk mosolya könnyen tűnhet kényszeresnek kissé, de erről nem tehet, ilyen az arcberendezése. Miközben aztán tovább hallgatja a nőt, ő maga is belekortyol a forralt borába. Ha másért nem is, de eddig ezért mindenképp megérte feljönni ide. Bár tény, hogy a hallottak is érdekesek, nem is tűnik úgy, mintha unná, még ha néha a hangja erre is engedhet következtetni.* - Akkor nézzük jól értem-e. Miközben ti orvosoltátok a falkán belül felmerülő problémákat, idehívtak egy másik falkát, hogy tegyen rendet köztetek. És most már bármennyire is nincs rájuk szükség, nem tudjátok őket kipaterolni. *Csak simán felvázolja a dolgot, hogy jól érti-e a szituációt. Nem szeretné, ha úgy döntene majdan falka mellett, hogy nem érti, nem látja át az itt uralkodó helyzetet. Hogy ha erre választ kap, akor foglalkozik a kérdéssel végre. Hogy ő mit is vár el a falkától. Igazából nem kell túl sokat gondolkodni, így csak egyet szusszant és akkor felvázolja az álláspontját.* - Alapvetően nyugalomra vágyok, hogy ha rendeződtek itt Faribanks-ben a problémák. Kölykökkel már nem szívesen foglalkoznék, de azt te is mondtad, hogy nem is igazán kellene. A gyógyítás pedig az életem, így ahhoz mindenképp ragaszkodnék. Ezen felül azt hiszem nem lenne másra szükségem, de ezek nem olyan égbekiáltó igények. *Valami félmosoly félének az árnyéke suhan át az arcán, viszont érezhetően nem fejezte még be. Rövid hatásszünet után folytatja is, de immár egy másik, őt foglalkoztató kérdésről van szó.* - Ha nem vagyok tolakodó, akkor megkérdezhetem, hogy miért nem egy hím van a falka élén? *És tényleg, igyekszik a lehető legnagyobb tiszteletet erőltetni a hangjába, ahogy halkan kérdez. Viszont ez tényleg érdekli, nem mintha olyan nagyon hímsoviniszta lenne, de általában a nőké a béta posztja szokott lenni ugyebár...*
Nos nem túl nagy a vidámság, de még azt a bizonytalan, illetve inkább különös mosolyt is pozitív jelként értelmezem. Legalább már nem csak savanyú pofával bámul a világra. Mondjuk eddig sem volt savanyú, de túl vidornak sem mondható, amit nem bánok, mert fültől-fülig vigyorgó hülyékre nincs szükségem, csak úgy eszembe jutott. Az pedig határozottan megnyugtató, hogy nem tör hatalomra. Nah nem mintha olyan borzasztóan remegne a léc a talpam alatt, de meg kell hagyni, hogy most a sok gebasz közepébe nagyon nem hiányzik még egy trónbitorló is... Persze nem azt mondom, hogy aggódtam volna emiatt, de határozottan jobb így. Az eszmefuttatására pedig csak bólintottam. - Igen, a lényege ennyi. Volt néhány problémás farkasunk, akik megszegték az őrzők szabályait, ezért az őrzők úgy gondolták, idehívnak egy másik falkát... Mi rendeztük a soraink, de most itt vannak a betolakodók is, akik az őrzők hívása jogán magukénak mondják ezt a területet, ami alapvetően a miénk, elvégre már a város alapítása óta a mi falkánk él itt. - tovább nem ragoztam a dolgot, mert nem állt szándékomban minősíteni az őrzőket, de maradjunk annyiban, hogy nekem megvolt a véleményem róluk. Aztán az utolsó hosszadalmasabb beszédét nyugodtan hallgattam végig, mialatt elmondta a magáét, valamiért az volt az érzésem, hogy alapjáraton csak karácsonykor beszél ennyit, vagy valami nagy ünnepen. Közben megittam a teám, és szépen visszaraktam a csészét az asztalra, csak azután válaszoltam, hogy ő már befejezte a magáét. - Nem is olyan rég csatlakozott hozzánk éppen egy másik farkas. Ő is úgy volt vele, hogy a fiatalokkal nem igazán szeretne foglalkozni, de nálunk tényleg nincsenek sokan, akik meg vannak, azok nem balhésok, és többnyire nem nyafogósak, foglalkozni sem kell velük. Arra meg én kérnélek meg konkrétan, hogy ne add fel a gyógyítást, mert nagy szükségünk lenne egy jó gyógyítóra. Az utolsó kérdés megválaszolása előtt pedig tartottam egy afféle feszültségfokozó szünetet, nah jó, igazából csak ittam egy korty teát, az újratöltött csészémből. - Nos kissé a véletlen játéka, de örülök, hogy így alakult. Az előző vezetőnk Vincent hagyta rám a posztot, amikor el kellett mennie, ezt egy kivétellel a tanács is megszavazta. Most Vincent visszatért, de mellettem áll, ahogy én falka mellett. Nem fogok hazudni neked, mert mocskos dolog lenne. Igazából a véletlen hozta így, de legjobb ügyességem és erőm szerint igyekszem a végsőkig megfelelni az elvárásoknak és a legjobbat kihozni a helyzetből úgy, hogy senki ne csalódjon bennem. Ha neked gondjaid vannak egy női vezetővel azt is megértem, habár sajnálom a dolgot, mert azt hiszem a te segítséged és tanácsaid is sokat érnének, hogy még jobb vezető váljon belőlem. Én ugyanis elismerem, hogy nem én vagyok a mintakirály, de szeretnék minél jobb lenni, hogy minél jobb legyen a falkának. - válaszoltam nyugodtan és őszintén. Innen már egyedül tőle függött, hogy erre mit reagál.
*Hallgatja a nőt érdeklődőn, legfeljebb aprókat bólint, jelezvén, hogy képben van és figyel. Persze közben egyúttal mérlegel is, hogy miben is különbözik a két sztori, amit hallott... de csak a nézőpont a különbség. Ami meg ezt illeti, amit Sedna mond neki, az valahogy szimpatikusabbnak tetszik. Igazából személy szerint szívesebben állna azoknak a pártján, akik jogosan vannak itt, mint azokén, akik csak az őrzők hívására jöttek és most olyasmit követelnek, ami nem feltétlen illeti meg őket. Valahogy mindig olyan falkában volt, akiket megtámadtak, így ez a szerep már ismerős neki.* - Értem. *Egy nagyobb bólintással nyugtázza a dolgot, de egyelőre nem szándékozik nyíltan véleményt alkotni. Míg nem kap minden kérdésre és felvetésre választ, addig megtartja magának a véleményét. Amíg hallgatja tovább Sednát, újra belekortyol a forralt borba, persze figyel. Ismét csak bólint arra, hogy szükség lenne gyógyítóra. Érti, felfogta, de nincs mit hozzáfűznie. Gyógyítóra egyébként majdnem minden falkában szükség van, lévén elég kevesen vannak, akik farkas létükre elkezdenek orvostudományt tanulni. A továbbiakra pedig ugyancsak figyel, belehelyezkedik a kényelmes hallgatóság szerepébe, ez úgy is remekül megy neki. Aztán, amikor Sedna befejezi a mondandóját... csend. Nem szól, szinte hosszú másodpercekig csak nézi a nőt, ami azért elég furcsa és talán egy kicsit bosszantó is lehet. De látszik, hogy forognak a fogaskerekek, eléggé gondolkozik, majd végül, még mielőtt a másiknak eszébe juthatna megtörni a csendet, ő szólal meg.* - Nos, Sedna, úgy vélem ez egy nagyon tanulságos beszélgetés volt, legalább is részemről. Azt egy percig nem titkoltam, hogy jártam a másik alfánál is és meghallgattam őt is, mert szerettem volna rendesen tájékozódni és csak ezt követően dönteni valamelyik falka mellett. És azt hiszem, hogy döntöttem. *Komolynak tűnik és igyekszik azért tárgyilagos maradni, hiszen nem az időjárásról csevegnek, hanem arról, hogy szeretne-e velük élni még hosszú ideig, vagy sem. Kicsit megköszörüli a torkát, mielőtt folytatja. Ennek egyáltalán nem drámai hatáskeltés a célja, pusztán a nagy csendességében kicsit berekedt.* - A ti falkátokhoz szeretnék tartozni. *Most viszont azért hallgat el, hogy lássa, ez milyen reakciót vált ki a másikból. Neki meg azért ez egy hatalmas megkönnyebbülés, végre kimondta, végre döntött.*
Figyelem minden mozdulatát, nem mintha olyan nagy gondolatolvasó lennék, aki egy legyintésből is kiolvassa a legrejtettebb titkodat, de azért szerettem odafigyelni arra az emberre, akivel beszéltem. Ő nem tűnt egy izgága farkasnak, de szerintem aki az ő korában jár, vagy akár az enyémben, az már ritkán pattog, a pattogás inkább a kölykök dolga... Először alig egy szót szól, aztán hosszú csend következik. ~ Kíváncsi leszek, mit reagál... ~ Hosszú csend következett aztán. Engem soha életemben nem zavart a csend. Otthonosan mozogtam benne, inkább, mint a lármában, inkább, mint a pörgő szóforgatagban. Most azonban ezt a csendet áthatotta egy kevés feszült várakozás. Ez még mindig nem volt zavaró, habár be kell vallanom egy cseppet izgultam a dolog miatt. Nem akartam megtörni, hagytam, had gondolkozzon, de azért örültem, amikor végre megszólalt. ~ És... ~ Aztán újabb hatásszünet következett, amire a fejfájósabb egyének már a körmüket rágták volna. És végül kimondta azt, amire vártam, habár nem mertem elhitetni magammal, hogy ki fogja mondani. Erre őszinte és kedves mosoly terült szét az arcomon. Örültem, hogy itt és most döntött, nem kért időt, mint Nikolai. - Nos ennek őszintén örülök. Ebben az esetben köszöntelek téged is a falkánkban. Itt tartottam egy rövid gondolatrendező csendet, majd folytattam. - Így viszont van néhány dolog, amit tudnod kell. Elsősorban elvárjuk, hogyha meghoztad a döntést, tartsd magad hozzá. Ne vedd személyeskedésnek, ezt mindenkitől elvárom, a hűséget a falkához. A falka is hű lesz hozzád, de neked is hűnek kell lenned a falkához. Aztán még valami. Rövid időn belül össze fog ülni a falka egy megbeszélésre. Neked is jó tanulság lesz, megismerkedhetsz a többiekkel és ha van valami ötleted, mit tehetnénk a betolakodók ellen, azt is szívesen meghallgatjuk. A Tanácsteremben lesz a Farkaslakban, ahol ha szükséged lenne rá neked is találunk szobát. A számom tudod, de hívlak amint meglesz a pontos dátum, persze csak ha szeretnél jönni... Habár szerintem ártani nem árt. - mosolyodtam el ismét. - És még valami. Most viszont megkérnélek, hogy mesélj egy kicsit magadról, szeretem ismerni a farkasokat, akik a falkában vannak. - mondtam csöndesen és nyugodtan.
*Ahogy látja, hogy Sedna arcán mosoly jelenik meg a válasza hallatán, ő ugyancsak produkál egyet. Mikor megérkezett a városba, nem hogy mosolygásra nem számított, de még arra sem, hogy igényt tartanak a szolgálataira és most pedig a nő még felül is múlta a várakozásokat. Miután kimondja a döntését, szinte azonnal tudja, hogy jól választott. Nincs ennek különösebb oka, pusztán érzi. Bár ez lehet, hogy már ilyen öreges dolog, most már azt érzi, amit akar. Egyébként lehet nem váratta meg Sednát a döntéssel, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne maximálisan átgondolt. Itt helyben mérlegelt, nem szeretni húzni azokat a dolgokat, amikről tudja, hogy mire jutna a hosszas rágódás után is. - Köszönöm. *Biccent is mellé aprón és bujkáló mosolya továbbra is ott ül a szája szegletében. Egyszerűen jól érzi magát és jóleső érzés így ötven év után újra egy falkába tartozni, most már hivatalosan is. Persze a továbbiakra figyel, számított rá, hogy vannak a pozitív válasza után is dolgok, amiket meg kell hallgatnia. Egy bólintással nyugtázza ismételten a hallottakat.* - A hűséggel nincs probléma, azt hiszem menni fog, még ha ahhoz, hogy teljes vállszélességgel kiálljak mellettetek, egy kis időre is van szükségem. Egyszerűen bele kell szoknom az itteni életbe és meg kell ismerjelek titeket és azt hiszem ez a gyűlés ennek az egyik legjobb eszköze, tehát természetesen tiszteletemet teszem. A szállás is kimondottan érdekelne. *Megint csak nem ereszti túlságosan bő lére a mondandóját, de igazából minden lényeges benne van, amit úgy véli, hogy mindenképp meg kellett osztania. Őszinteség terén pedig sosem volt vele probléma, bízik benne, hogy ez nem fogja szúrni Sedna szemét. Hiszen hogy is várhatná el tőle a nő, hogy most azonnal a falka bármelyik tagjáért akár az életét adja? Értelemszerűen a hűség egy több lépcsős és lassú folyamat, aminek az első lépcsőfokát azzal, hogy csatlakozott természetesen meglépte. Viszont a kérésre, hogy meséljen magáról, úgy fest már nem szándékozik ilyen lelkesen rábólintani. Inkább belekortyol a forralt borába, addig is összeszedvén gondolatait, mit is kellene erre mondania.* - Spanyolhonból származom, túl vagyok a háromszázhetvenedik életévemen és a legnagyobb hibám az volt, hogy amikor megpróbáltak leváltani a falkám éléről úgy ötven éve, én nem haltam meg. Viszont ennél többet, ha nem haragszol meg érte, egyelőre nem mondanék. Bonyolult is, hosszú is és nem úgy készültem, hogy holmi múltbéli sebeket fogok piszkálni. Remélem nem haragszol. *És tényleg, mintha sajnálná a dolgot, de most nem szándékozik többet beszélni a múltjáról. Minden ami releváns volt a falkába lépésénél, azt közölte... magyarán, hogy elűzött alfa, aki nem szándékozik az élre törni. Ennyi. Minden más, ami vele történt, egyelőre nem tartozik Sedna-ra, de egyáltalán nem kizárt, hogy egyszer tán rá is tartozhatnak a részletek.*
Kezdőlap
//
