Jesse (Naomi első munkanapján, a szerződés aláírás után)
Miután Naomi lement a pulthoz, vagyis aközben szólalt meg a telefonom és közölte velem az egyik alkalmazottam, hogy van itt valaki, aki beszélni szeretne velem és a férjem egyik barátja. Elképzelésem se volt, hogy ki lehet az, de nem kezdtem el azonnal gyanakodni. Bár lehet rosszul teszem, hiszen a disco nyilvános hely, és hegyiek is betévedhetnek ide, bár nem tudom mennyire vannak tisztában azzal, hogy Jesse és én egy pár vagyunk. Mondjuk Ashley tudja, szóval könnyen lehet, hogy már mindenki. Na nem mintha azt gondolnám, hogy bárkit is érdekel a kettőnk dolga rajtunk kívül. Mindegy, nem számít, még mindig a hely üzletvezetője vagyok, ergo ha valaki be akar jutni, akkor nem kell azzal a mesével előállnia, hogy Jesset ismeri és miatta akar velem találkozni, hiszen tulajdonképpen egy elégedetlen vendég is megkereshet, elvégre azért vagyok, tehát sokkal könnyebb hozzám eljutni, nem kell meséket kreálni hozzá. És ha már itt tartunk, Emma is azzal keresett fel, hogy Jesse küldte hozzám, és nem akart semmi rosszat. Tehát amennyire gyanakodhatnék, pont annyira vannak ellenpéldáim is arra, hogy nem mindenki akar feltétlenül rosszat nekem. Az asztalom mögé ülve várom, hogy belépjen a fickó, aki hamarosan meg is teszi ezt, kopogást követően. Felállok és úgy üdvözlöm, nem magasabb Jessenél, a szeme sötétbarna, a haja fekete. Helyes pasas, nem mondom, de ez most tulajdonképpen lényegtelen is. Bemutatkozik, a nevét megjegyzem, aztán beszélgetni kezdünk. Kedves és sokat mosolyog, nem hezitál válaszolni, mikor megkérdezem, hogy honnan és mióta ismeri a férjemet. Azonnal rávág egy helyet és egy dátumot, és bár Jessevel töltöttem az elmúlt majd' százötven évet, már nem emlékszem pontosan, hogy mikor hol voltunk, hosszú idő másfél évszázad és nem maradt meg minden dátum és helyszín a fejemben, mint ahogyan szerintem senkinek sem, aki annyit menekült, mint mi. Ahogy beszél Jesseről, rájövök, hogy tényleg ismerheti, és nem meglepő, hogy én nem, hiszen számtalan olyan alkalom volt, amikor Jesse napokra magamra hagyott, amikor dolgozott és nem ismerhetek mindenkit, akivel csak összehozta az élet. A beszélgetés nem tart sokáig és nem is hosszú, ellenben szimpatikus a fickó és meghagyja, hogy kérjem meg Jesset, találkozzon vele. Az időt és a dátumot megjegyzem, megölel, amit viszonozok, hiszen nálam nem ritka, hogy valakit csakúgy megöleljek, bár most nem én kezdeményeztem. Annyi azért feltűnik, hogy a rezgései, vagy a kisugárzása valahonnan ismerős, de a pajzs szinte teljesen fent van, éppen csak annyit érzek, hogy farkas, de mást szinte semmit sem. Nem tudom, hogy mitől tűnik ismerősnek, vagy, hogy mi ez az egész, de majd kifaggatom Jesset, hátha többet megtudok. Elköszönünk egymástól, tényleg talán, ha tíz-tizenöt percet volt az irodámban, aztán elmegy. Én meg a telefonomra pillantok, Jesse elvileg kb. mostanra fog értem jönni, hogy hazavigyen. A sebeim még húzódnak, de már gyógyulok. Leülök a székembe és várok a férjemre. Ahogy megérkezik, lesz miről beszélgetnünk.
A héten Rose-al vagyok párban, így könnyebb az életünk. Bár ma ragaszkodott ahhoz, hogy hozzam be az Upperbe néhány rövid órára, végül kiegyeztünk abban, hogy nem marad idebent felügyelet nélkül, és nem fog csak úgy akárkivel találkozni, még én elintézek pár dolgot a városban. A saját kis elsősegély ládámból pár dolog kifogyott és nem rohanunk minden sebbel a dokikhoz, így be kell szereznem némi kötszert, steril gézt és fájdalomcsillapítót injekcióban és tablettában is. Továbbá beugrottam Bradhez is, mivel vele is volt megbeszélnivalóm. Amint ezzel megvoltam, elmentem még egy két helyre, az Arms Tradbe is benéztem, hogy ott minden rendben van-e aztán mentem tovább a magam dolgára, két órába sűrítettem bele mindent, amit mostanában akartam, tekintve, hogy én is jó pár napot lábadoztam a sebesülésemből és Rose sincsen még tökéletesen jól. Úgy gondoltam kedveskedek neki, ha már ágyba parancsoltam és nem engedtem mozogni az elmúlt két napban, úgy gondoltam egy kis süteménynek örülne, és mellesleg nekem is összefutott a nyál a számban az eper torta láttán, szóval nem volt kérdés, hogy elhozom és megesszük majd. Ezek után mentem vissza az Upperbe, belépek a fő ajtón és keresztülvágok a tömegen, a pultnál megállok és az egyik lányt megkérdezem, Rose merre van. Rhys pár méterre lete tőlem, ő akkor megy ki, mikor én a pultnál vagyok, ha tudtuk volna, hogy csak néhány méteren belül van a másik akkor nem jutottam volna fel Roseig, azonnal rövidre zárjuk a dolgainkat egymással. Felmegyek Rose irodájába, és mikor belépek, valamit megérzek, amit már régen nem, de hírtelen nem tudom hova tenni, addig nem, még Rose oda nem jön hozzám, hogy üdvözöljön, akkor megérzem rajta a szagot intenzívebben, beleszagolok a nyakába és a dekoltázsába, és a fejemben erősen kattognak a kerekek, ezt a szagot, régen nem éreztem már. Rose szemeibe nézek bele, és azonnal megnézem magamnak nincs-e rajta újabb sérülése, nem bántották –e?
Mikor Jesse megjelenik, mosolyra húzódnak az ajkaim. Odamegyek hozzá, és mint egy szerelmes tinilány, úgy bújok. Ő pedig elkezd körbeszimatolni, majd nézi, hogy jól vagyok-e. - Valami baj van? - a kezeim közé veszem az arcát és így figyelem a tekintetét. - Jól vagyok, semmi bajom sincs. Minden oké. Tényleg! - bizonygatom, mert azt hiszem, hogy túl aggódja magát, ennyitől azért még nem fekszem ki, mármint, hogy bejöttem Naomit elkalauzolni, meg szerződést aláírni. Oké, hogy lassabban regenerálódom, de azért nem vagyok olyan gyenge, hogy ennyi kifárasszon. Legalábbis nem tudom, hogy miért másért viselkedne Jesse így, ahogy. - Hoztál sütit? - csillannak fel a szemeim, mert megérzem az illatát és örülök is neki. Összefut a nyál a számban, de mielőtt sütiznénk, valamit el akarok mesélni neki. - Nem sokkal korábban járt itt egy fickó. Szerintem épphogy csak elkerültétek egymást. Rhys Amundesként mutatkozott be. Azt mondta, hogy ismeritek egymást. Kb. olyan magas, mint te, sötét szemek, fekete haj. Kedves volt és sokat mesélt rólad, szóval biztosan ismer. Csak az volt furcsa, hogy ismerősnek tűnt, de nem külsőre, inkább érzésre. Viszont többet nem tudtam meg róla, úgy értem a pajzs fel volt szinte teljesen húzva, éppen csak annyit engedett át, hogy farkas. Mondd neked ez a név valamit? Ki ő? - kérdezem meg, majd a süti után kezdek el kutakodni. - Ó, igen és a Három Medve Fogadóban szállt meg. Kéri, hogyha van egy kis időd. akkor keresd fel, mert szeretne veled találkozni. - teszem még hozzá és most már tényleg minden figyelmem a sütié. Na jó, meg Jesseé is, mert tulajdonképpen érdekel, hogy ki is ez a Rhys?!
Nem válaszolok neki csak a szaggal foglalkozom ami rajta van, vadászkutya módjára fogtam rá, és próbálom felidézni, hogy kié is, olyan ismerős, de hírtelen akartam és elsőre nem ugrott be, majd ahogy kimondja a nevet az előtt egy pillanattal tudatosul benne, hogy kinek is a szagát érzem rajta, annyi éven át nem akadt a nyomunkra, kezdtem azt hinni, hogy valahol leráztuk, de most be kell látnom tévedtem, és mekkorát! - Rhys….- morgom a nevet, és karon ragadom Roset. – Visszaviszlek a Hotelbe, onnan ne merészeld kitenni a lábadat még nem, mondom azt, hogy megteheted. Azt mondtad három medve? – kérdezek rá és már kapásból indulok vele kifelé innen. Önkéntelenül simítok végig a derekamon lévő Desert Eagle markolatán. A másikat is hoznom kellett volna, de az ott van a Mustang kesztyűtartójában, a pokolba is, mióta lehet a városban. - Az öcsém, és utánunk jött…- morgom a szavakat, és már vezetem is ki Roset, magam mellett tartom, fogom a kezét, és húzom magam után lefelé a lépcsőn. – Épp elkerültük egymást? – A fenébe lehet még itt van az Upperben? Mind egy akkor sem biztonságos Rose-nak itt, el kell vinnem a Hotelbe, ott nem esik baja, de itt nyíltan préda lehet Rhys számára. - Ígérd meg a Hotelből addig nem mész, ki még nem szólok, hogy biztonságos?! – Fordulok vele szembe a lépcsőn és addig sehova sem megyek, még ígéretet nem kapok arra, hogy megteszi, amit kértem. – A fejünket akarja, ugyan az ami én is vagyok, szóval nem kis pályás attól, hogy fiatalabb nálam. – Nézek bele Rose szemeibe, és megsimogatom az arcát.
Összehúzott szemöldökkel nézek Jessere, amikor morogva ismétli meg a nevet. Nem értem, hogy mi lehet a gond. Aztán Jesse karon ragad, én meg megijedek. Riadt, nagyra nyílt tekintettel nézek a férjemre, mert nem értem, hogy most mi is van. Sosem szokott megragadni, nem így és főleg nem azért, mert meséltem neki valakiről, akivel találkoztam. A süti más rég nem érdekel, a szívem majd' kiugrott a helyéről és most úgy ver, mint egy riadt kis verébé. Ha egy idegen tette volna ezt, az nem ijesztett volna meg ennyire, hiszen egy idegentől nem tudom, hogy mire is számíthatok és úgy kezelem, hogy minden benne lehet a pakliban, de Jessetől nem megszokott ez és ezért jobban megrémít, mint kellene. Erre az érzésre pedig még csak rátesz az, amit mond és ahogy mondja. - Jesse, mi ez az egész? Miért akarsz hirtelen visszacipelni és miért ne jöjjek ki a Hotelből? - szaladnak ki a kérdések a számon, miután már sikerült megtalálni a hangomat. Kérdésére bólintok, igen azt a helyet nevezte meg Rhys. Ahogy elindul az irodámból kifelé, épphogy csak sikerül a táskámat is felkapnom és így megyek a kedvesem után, továbbra sem értve semmit. Aztán a lépcsőn haladva végre kiböki, hogy Rhys kicsoda is. A rettegés jeges folyamként száguld végig az ereimben, nem lehet, hogy annyi év menekülése után ránk találjon bárki is. Megállok, ahogy tudatosul bennem, hiába menekültünk, a sorsunk elől nem futhattunk el. A kérdését elengedem a fülem mellett és hitetlenkedve állok a lépcsőn, mint aki megdermedt. - Jesse nem menj utána! Pont ezt akarja, ezért jött ide. Nem azért vagyunk egy falkában, hogy egyedül intézkedj! Szólj Calebnek, vagy Dylannek, vagy Balázsnak, Dantenak, akárkinek, de ne menj oda egyedül! - hiába tudom, hogy mire is képes Jesse, most kibújt belőlem az aggódó feleség. Féltem Jesset és kész. Mikor azt kéri tőlem, hogy ígérjem meg, a Hotelben maradok, csak bólintok. Azonban tudom, hogy ennyivel nem fog megelégedni. - Rendben, megígérem! - vágom rá, mikor tovább unszol, vagyis inkább parancsolóan adja ki, hogy ígérjem meg. Tudja, hogy amit megígérek, azt meg is tartom, bár ennek most nem örülök. Hallgatom őt és ahogy megsimogatja az arcomat, megfogom a kezét és a tenyerébe bújok. - Nem tudlak lebeszélni erről, ugye? - kérdezek vissza és nem várok választ, mert tudom, hogy mi lenne az. - Ígérd meg, hogy hazajössz! Kérlek! - nagyon halkan szólalok meg, de tudom, hogy Jesse hallani fogja, elvégre farkas.
Nagyon jól tudom, hogy Rhys mit akar, nem jött volna ide, és nem üzen nekem, ha nem akarja azt, hogy utána menjek egyedül. Persze, van egy adum vele szemben mögöttem most ott áll egy falka, és megfordul a fejemben, hogy valakit vigyek magammal, biztosításnak, hogy ne menjek szembe az alfa törvényével, de ez a dolog, csak rám és az öcsémre tartozik. Amúgy meg, nem lenne méltó a hírnevemhez, ha magammal vinnék bárkit is, ezt a dolgot csendben akarom elintézni, szemtanuk nélkül. Rhys ügyes és talpra esett, rengeteget tepert, hogy legyen olyan jó, mint én, de nekem még mindig közel negyven évvel több tapasztalatom van, mint neki. Nem, ez családi ügy, ebbe nem fogok senkit sem belekeverni, egész egyszerűen, elmegyek és lerendezem vele a dolgot, csak ő és én nem kel oda más. Ez abszolút magánügy, és a Falkát nem érinti. Nem kell ebbe senkit sem belekeverni, akire nem tartozik a dolog. - Ez az ő és az én dolgom Rose, ideje lerendeznünk ezt. – Nézek bele Rose szemeibe, ha más lenne és nem az öcsém akkor magammal vinném Calebet, ő a legjobb barátom, és megértené, hogy párbaj és nem tömegverekedés, de most ebben az esetben őt sem viszem magammal. Ha még ismerem az öcsém, akkor nem lesből fog támadni, hanem szemből, és nem pisztollyal, hanem puszta kézzel teszi meg. Richard tanításai megvannak mind a kettőnkben és velem ellentétben ő valóban beharapónk fia, a vér szerinti, és nem csak a vérvonal szerinti. - Nem ezt el kell vele intéznem. – Aztán újra, megfogom a kezét és magam után húzom, a tömeget pásztázom, és a kezem a derekamnál a dzseki alatt, balom pedig Rose kezében és összekulcsolom az övével az ujjaim, húzom magam után, hogy haladjunk, ne álljon meg, minél hamarabb tűnjünk el innen. A tömeget figyelem, miközben kifelé haladunk, a kocsiig rendben eljutunk, megvárom, még beszáll, utána gyújtást adok. Aztán a Hotelhez hajtok, nem kívánok vacakolni a legrövidebb és gyorsabb úton megyünk, nem nagyon érdekelnek a közlekedési szabályok. A szobánkban átöltözöm, szakadt farmert veszek, és egy kopott fekete pólót, egy régi farmerdzsekivel. Egy Desert Eagle van nálam ezüsttel töltve, és két kés a csizmáimban, utána megcsókolom a párom, átnézem a szobát, és közlöm vele senkivel ne álljon szóba aki nem falkatag, bárki aki azt mondja engem ismer annak ne menjen a közelébe. - Visszajövök, ígérem! – súgom oda neki, majd elengedem, és elindulok.
Nem tetszik, hogy Jesse egyedül akarja elintézni ezt az egészet. Nem azért vagyunk egy falka tagjai, hogy magánakciókba kezdjünk, nem értek ezzel egyet, de tudom, hiába is mondanék bármit Jessenek, csak süket fülekre találnék. Egymaga akar Rhys után menni, mert családi ügynek tekinti pedig nem az. Egy fickó, aki a falka egyik végrehajtója és felderítője után jött, az szerintem már nem magánügy és nem családi dolog. Azonban úgy tűnik, hogy kettőnk közül ezt csak én gondolom így. Jesse után megyek, kezem az övébe van kulcsolva, keresztül vágunk a tömegen. Normál esetben még integetnék a lányoknak, vagy váltanék velük néhány szót, de most erre se időnk és tulajdonképpen eszembe sem jut a dolog, szóval ez elmarad. Kimegyünk a parkolóba, Jesse megvárja, amíg beszállok az autóba és végig nézelődik, Rhys után kutatva, ahogyan én is. Úgy érzem magam, mintha nem a valóéletben, hanem egy akciófilmben lennénk. Bent vagyok a kocsiban, Jesse is bepattan, aztán őrültek módjára száguldunk végig a városon, egészen a Hotelig. Felmegyünk a szobánkba, Jesse még mindig szorongatja a kezemet, de nem durván, csak úgy, mint aki többé el sem akarja engedni, vagy minimum attól tartana, hogy megszököm mellőle, vagy eltűnök. Pedig egyiket sem terveztem. Leülök az ágyra és némán, aggódva nézem végig, ahogy Jesse átöltözik és tesz-vesz a szobában. Tiltakoznék, de ismerem annyira, hogy tudjam, csak falra hányt borsó lenne, úgysem hallgatna rám. Aggódom és félek, görcs van a gyomromban és nem tudom, hogy hogyan is maradhatnék a Hotelben nyugodtan, amíg pontosan tudom, hogy Rhys a fejünkért jött. Jesse legutóbb megígértette velem, hogyha vele bármi történne, akkor is folytatni fogom az életem, nélküle. Nem akartam erre rábólintani, mert azt hsizem képtelen lennék rá, de kiharcolta, hogy tegyem meg és most úgy gyűrűzik be a rettegés a gyomromba, az ereimbe és a zsigereimbe, mintha soha többé nem akarnának onnan távozni. Félek. Félek, hogy be kell tartanom egy olyan ígéretet, amit meg sem akartam tenni. Mikor odalép hozzám és megcsókol, viszonozom azt, de nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy nem fogom többé látni, vagy nem egyben, ahogyan most. Bólogatok mindenre, amit mond, hogy mindent úgy teszek majd, ahogyan kérte, vagyis inkább közölte velem. Mikor megígéri, hogy visszajön, felszakad a lelkemben valami és bár eddig némán tartottam magam, most kövér könnycseppek buggyannak ki a szemeimből, de elengedem őt. Nézem, ahogy kisétál az ajtón, amihez odamegyek, majd a hátamat nekivetve állok egy ideg, a homlokom a tenyerembe temetem. Fogalmam sincs meddig állok így, mire eldöntöm, hogy felhívom Calebet, segítsen. Jesse nem fog ennek örülni, de én jobban érzem magam ettől...
Az utóbbi napokban egyre több időt töltöttem a Kölykömmel, magam sem tudom, miért. Kezdett felolvadni a jég, azt hiszem. Yvonne mindent megtett ezért az elmúlt körülbelül három hónap alatt és bár az elején még voltak összetűzéseink, nem is kevés, azért mostanra egészen jól rendeződtek a dolgok. Elég csak arra gondolnom, hogy rajzszögeket szórt a küszöbök elé, festékkel tömte meg a csapokat, az ágyamról és a viszketőporról pedig már ne is beszéljünk. Jha, a legjobb italaimat pedig meg sem említem, mert menten sírhatnékom támad. Na jó, ez utóbbi erős túlzás, de azért szerintem mindenki érzi a dolog súlyát. Az elmúlt hétben.. akármennyire is szar beismerni, de tényleg szükségem volt rá. Így, hogy Nicholas is megjelent, valakinek el kellett mondanom, mi i történik velem, akivel meg tudom beszélni, hogy ne csak gyűljenek odabent a dolgok. És azt kell mondjam, hogy egészen hasznos volt. Habár még nem nyíltam meg neki teljesen és nem is tudom, valaha meg fogok-e, de azt hiszem egészen jó úton haladunk. Oly`annyira, hogy még abba is beleegyeztem, hogy közösen vágjunk bele ebbe az egészbe. Az elején igaz vonakodtam kicsit, amikor szóba került a dolog, de végül is miért ne? Ketten talán könnyebb lesz, sőt, hárman, mert a másik falkától is kapunk majd valakit. Fene gondolta volna, hogy ilyen pozitívum is lesz abban, hogy beléptünk a falkába, azazhogy beléptettek minket a falkába. Darrent is fel kellene majd keresnem, azért egy köszönetet ezért lehet megérdemel, mert magányosként ilyen tulajdonra tutira nem tehettünk volna szert. Lényeg a lényeg, hogy mivel otthon ötleteltünk már, hogy milyen eseménnyel dobhatnánk fel a hely forgalmát, vagy úgy egyáltalán felhívhatnánk magunkra a figyelmet, hogy kérem szépen, itt bizony vezetőváltás történt. Több ötlet is megfogalmazódott bennünk, végül kettő között vacilláltunk, de megszületett a végleges döntés. Egyszerre csak egyre koncentráljunk, a másikat pedig majd nyáron, ha már jobb idő lesz. Tehát ha az ötlet megvan, akkor már csak a helyet kell felmérni, amúgy sem árt kicsit körbenézni. Ezért is pattantunk hát kocsiba, hogy eljussunk az Upper-be, most pedig már az iroda ajtaját nyitom, hogy beérve egyből ledobjam a kabátomat egy székre és ajkaimon halovány mosollyal forduljak Yvonne felé, széttárva kissé a karjaimat. - Nos, mit szólsz? Bár ez csak az iroda, tudom jól, de nekem is újdonság, hogy irodánk lesz. Apropó, kellenek még asztalok úgyis, elvégre nem egy fős lesz a vezetőség és nem árt, ha mindenkinek jut saját íróasztal. Persze ez még később is ráér, először is irány egy kis terepszemlére. - Na de gyerünk, nézzük meg magunknak ezt a helyet. Leérve teljes a sötétség, de nem nehéz megtalálni a lámpakapcsolókat, tegnap már eljöttem és körbenéztem kicsit. Milyen fura egy diszkót úgy látni, hogy teljesen üres, nem dübörög a zene, csend van és totál nyugalom. Furcsa, de ez engem most egy cseppet sem zavar. - Ha szeretnéd, még most meggondolhatod magad. Pimasz kis mosoly jut a leányzónak, miközben a lépteim máris a bárpult felé vezetnek. Senki ne mondja rám, hogy piás vagyok, most egyszerűen csak koccintani szeretnék a Kölykömmel, az üzlettársammal, akár így is fogalmazhatok. Szóval keresek valamit, igazándiból mindegy, mi is lesz az, máris töltöm két pohárba, hogy az egyik csúsztathassam Yvonne elé, a sajátomat pedig emeljem a magasba egy koccintás erejéig. Elég bizarr ilyen neonkék löttyel koccintani, de az íze határozottan nem rossz. - Akkor hát.. a jövendőbeli sikereinkre!
Mióta megérkeztem a városba, kétségkívül ezekben a napokban voltam a legboldogabb, alapvetően nekem kevés is elég volt ehhez, mert már Sarah közelében lenni is nagyon kellemes volt, örültem, hogy megtűr, annak meg pláne, amikor már elkezdtünk beszélgetni is. Az meg egyenesen a cseresznye volt a tortahabon, hogy együtt fogunk dolgozni. Legszívesebben repkedtem volna örömömben. Most először éreztem úgy, hogy igenis van tényleges esélyem visszanyerni a bizalmát, és nem kell miatta az én értékrendemet felülbírálnom és megváltoztatnom. Én a magam részéről csinibe vágtam magam, egyrészt, jobb szerettem így kifejezni lelkem nőiesebbik felét, másrészt, ha már üzletet fogunk vezetni, számomra adta magát a dolog. Az különösebben nem zavart, hogy a Teremtőm lazább szerelést választott, szíve joga úgy öltözködni, ahogy szeretne. Az én szememben egyébként is mindig tökéletes volt. Végül az én kabátom is a széken landolt, aztán körbesétáltam, és végül az ablak mellett álltam meg. - Viselhető, de át is lehet alakítani, lévén csak egy asztal van, jó, nyilván ritka lesz, hogy mindketten benn leszünk, már a későbbiekben, de nem árt, ha mindenkinek megvan a maga kis birodalma. Fejtettem ki az őszinte véleményemet, nyilván, ha már mi vezetjük, legalább az irodát olyanra formáljuk, ami nekünk tetszik, a többi meg a mi ízlésünk szempontjából egészen elhanyagolható. - Szerintem valamelyik este majd körbejárok akkor is, amikor nyitva van. Az alkalmazottak még úgyis csak téged ismernek, így egy kicsit a körmükre nézhetek. Egészen aljas hozzáállás volt, ha engem kérdeztek, de szerettem, ha rend van magam körül, noha viselkedéselemzőként dolgoztam évtizedekig, és nem okozna gondot kibújtatni a szöget a zsákból senkinél, de így érdekesebb lesz a dolog. - Már miért gondolnám meg magam? Úgysem repkedhetek csak úgy kedvemre egyik országból a másikba, s nem tűnhetek el hetekre a munkám miatt, szóval kénytelen vagyok váltani. A naplopás meg nem az én műfajom. Enyhe vállrándítás követően sétáltam a tánctér közepére, ahonnan egészen könnyen be lehetett látni a terepet. Tudom én, hogy csak szívat, de attól még muszáj voltam kifejteni a nézeteimet ezzel kapcsolatban. Egyszerűen szóba sem jöhet, hogy visszatáncoljak, határozottan nem abból a fából faragtak. - Sőt, ha megtanítasz a pultban való sündörgésre, szívesen beállok oda is néha, ha egy-egy jobb arc a személyzetből kimenőre vágyna. Tudod, én leszek a jó zsaru, te meg a rossz. Öltöttem pimaszul nyelvet, majd végül én is odasétáltam a pulthoz, és felültem az egyik bárszékre, majd az ujjaimat a pohárra fontam. Inkább nem kezdtem el azon gondolkodni, hogy mi a jó élet lehet benne, elvégre, egyszer élünk. - Úgy ám! Koccintottam a poharam az övéhez, majd megízleltem a szeszt, és az első korty után úgy döntöttem, ez inkább a nyalogatós verzió, semmint a rögtön lehúzós, úgyhogy én a magam részéről még egy ideig elleszek vele. Úgysem szándékoztam felönteni a garatra. - Összességében nekem határozottan tetszik, nem mondom, hogy tökéletesen megfelel az ízlésemnek, de nem is az a cél, hanem hogy a vendégek így gondolják. Azt inkább hagyjuk, hogy a discokért eleve nem rajongtam, mert valahogy túlzottan régimódi voltam még mindig, pedig nem vagyok olyan öreg, de sem ez a zene, sem pedig az ilyen helyre látogató fiatalok nem tudtak megnyerni maguknak soha.
- Pontosan és a harmadik személyről se felejtkezzünk el, elvégre kapunk mellé még egy illetőt majd. Bár erről fogalmam sincsen, ki lehet majd, férfi lesz-e, avagy nő, de így egyeztünk meg.. csak akkor vihetjük a kócerájt, ha a másik oldalról is csatlakozik valaki. Nem szívesen, de elfogadtam, elvégre már így is hálás lehetek, hogy körülbelül három hónapi falkatagság után, szinte teljesen ismeretlenként bízták ránk a helyet, tehát emiatt legfeljebb majd magunk között puffogunk. - Igen, ez egy remek ötlet. Nem árt megnézni, hogyan teljesítenek éles helyzetben és az meg plusz előny a mi javunkra, hogy téged még nem ismernek. Bólintok egyetértően és helyeslően, ártani biztosan nem fog a dolog, sőt, nekünk csak jó, ha szélesebb képet kapunk a beosztottakról. Egyelőre senkivel nem volt nagyobb probléma, bár akadnak olyanok, akiknek kicsit gyengébb a teljesítménye, de elég picit a körmükre nézni és megoldódik a probléma. Ha pedig nem, akkor nem lesz kétséges, hogy repülni fognak, nem éppen a könyörületességemről vagyok híres. - Jól van, ennek rendkívül örülök. Bólintok, mert az előbbi kérdésem csak szívatás volt, ez viszont őszinte kijelentés, tényleg örülök neki, hogy nem akar akár csak pár hétre itt hagyni és változtat a dolgokon. Habár a teljes bizalomtól még messze állunk, de szerintem ez is egy jó lépcső a cél elérése felé. Arról nem is beszélve.. hogy tényleg szükségem van rá, még ha nem is mutatom ezt ki. - Aha, persze, hogy téged szeressenek, engem meg a sírba kívánjanak? Még mit nem.. Csóválom meg a fejem, de ajkaimra őszinte mosoly kúszik, pontosan annyira gondoltam komolyan a szavaimat, mint ő a sajátjait. Szívesen megtanítom a dolgokra, ezen nem múlik, habár én tuti, hogy olykor be fogok állni a pultba. Hiányzik az ilyen fajta élet, egy kis pörgés, feszkó, a vendégek.. Nem árt néha így is lefárasztani magamat. Koccintunk, az nem számít, hogy mivel, a lényeg nem azon van, sokkal inkább azon, hogy ennek az egésznek mi most együtt fogunk belevágni. Az ital kapcsán én sem döntöm egyszerre magamba az egészet, most nem az a célom, hogy minél többet igyak, csak a koccintás kedvéért töltöttem meg a poharakat. - Tudom, nekem sem ez volt minden álmom… Szívesebben vezetgetnék egy kocsmát, de most örülnünk kell annak, hogy legalább itt bizonyíthatunk. Nem akarok én olyan nagy elismerést a falkában, sőt.. Éppen ezért nem is pedáloztam annyira a titulusért, Darren is megmondta, hogyha nem szeretnénk, ő sem erőlteti ezt. Csak azért mégis jó lenne legalább azt elérni, hogy tudják, nem koloncok vagyunk, ha már be lettem hódoltatva… Az Upper vezetése pedig szerintem tökéletesen megfelel a céloknak. - Amúgy szerintem simán megoldható itt a buli, amit beszéltünk pár napja. A hely tökéletes és szuperül meg lehetne oldani a fényeket is. Pillantok körbe, a pultot is fel lehet díszíteni, a tánctér elég nagy, a személyzet is kaphatna valami festést, vagy speciális ruhát. Fel kell dobni a helyet, fellendíteni a forgalmat, egy ilyen black light party pedig kezdetnek szerintem tökéletes lesz. Legalábbis baromira bízom benne.
- Ne is emlegesd, remélem, valami jó arc lesz. Nem mintha azt feltételeztem volna a másik falkáról, azaz, a falka másik feléről, hogy nincsenek köztük ilyenek, de tuti, hogy voltak nagyon nem jó arcok is. Mint ahogy az őslakosok közt is, de ez már legyen az én magányvéleményem, nem fogom fejtegetni, fölösleges. Azon én sem problémázom, hogy kell mellénk valaki, mert elég egyértelmű, hogy igen, tökéletesen megértem, a bizalmat nem adják könnyen, hiába az összeolvadás. Én sem tennék másként hasonló helyzetben, s bár újabban nem szeretem csillogtatni racionális gondolkodásomat, de alapvetően nagyon jól megy a dolog. - Így van. Eljátszom, amíg el lehet, előbb-utóbb úgyis elterjed, hogy én vagyok a másik jómadár. Nem hiszem, hogy az ilyen infókat visszatartanák egymás előtt. Ami nem is baj, az a jó, ha összetartó a csapat. Olyat mondjuk én még nem láttam, hogy egy munkahelyen mindenki jóban lett volna mindenkivel, és talán úgy nem is lenne normális, de a betyárbecsület az azért mindig ott van a főnökséggel szemben. Kivéve, ha van gusztustalan kis seggnyaló köztük, de az olyanokat szerintem Sarah is épp annyira rühelli, mint én. - Enélkül sem hiszem, hogy imába fogják foglalni a nevedet. Mondjuk, az enyémet sem… Vigyorogtam ezerrel, nem sértegetni szándékoztam, távol álljon tőlem, egyszerűen tisztában voltam vele, hogy egyikünk sem egy pehelykönnyű személyiség, és határozottan nem a kilóinkra értem a dolgot. Mondjuk, ok nélkül egyikünk sem egy kiállhatatlan sárkány, bár az ok pusztán értelmezés kérdése, nem olyan nehéz találni, ha keres az ember. Kezdetben mondjuk szerintem nem lesz probléma, azért nem két perc alatt derülnek ki a sumákolások, a nem megfelelő munkaerő, vagy hogy kik a bomlasztó alakok, mert olyan is van mindenhol. De csak egyszer halljam meg, hogy valaki szidja Saraht, nyakon is vágom, hogy padlót fog. - Akkor most ezt a helyet rázzuk gatyába, aztán majd jöhet a kocsma. Időnk az van bőven szerintem. Nem mintha állandóan tudatosítani akarnám benne, hogy most már tényleg nem megyek sehová, egyszerűen csak úgy voltam vele, hogy szeretném, ha teljesülnének a vágyai, nekem ilyen téren most minden mindegy volt, lehet később jön majd valami agylövésem, hogy mondjuk mindenképpen gondolás szeretnék lenni Velencében, de egyelőre képes voltam idomulni. - Szerintem is, viszont szerintem a legjobban úgy jönnénk ki, ha a plafonra tennénk fel a fénycsöveket, úgy nem kell olyan sok, és eljut mindenhová. Gondolkodtam hangosan, és már alig vártam, mert szerintem ez nagyon menő dolog, és mi is azok vagyunk, hogy eszünkbe jutott. Sokkal egyedibb, mint a szokásos black and white partik, viszont a farsangból kiindulva a jelmezes mókák is jöhetnek majd később, de egyelőre valami nagyot kell durrantani, hogy a nagyfőnök alkalmasnak ítéljen minket, aztán azzal felmérhetjük azt is, hogy az emberek vevők-e az ilyesmire. - Annak majd utánanézek, hogy hol lehet kapni ilyen festékeket, bár szerintem nem olyan elterjedt, és neten kell rendelni, de ez legyen a legnagyobb problémánk.
- Brr, előre félek, hogy valami karót nyelt barmot kapunk. Rázom egy pillanatra a fejem, tényleg tartok kicsit attól, ki fog még mellénk társulni, de igazándiból ha azt nézem, hogy mi ketten leszünk egy ellen.. Az pedig szerintem már pozitívum. Oké, tudom, hogy még mindig nem túl fényes a kapcsolatunk és még messze állunk a bizalom fogalmától, de már megtettük az első lépéseket és el kell ismerjem, hogy Yvonne nagyon jó úton halad. - Igen, ilyen körökben villámgyorsan terjed a pletyka. Ez szinte mindenhol így van, magam is dolgoztam hasonló helyen és bár az kocsma volt, de az alkalmazottak között szintúgy rendkívül gyorsan terjedt a pletyka. Különösebben nem érdekel, miről trécselnek, amíg nem akarnak kést döfni a hátunkba, addig tegyék csak nyugodtan. - Nem célom megkeseríteni az életüket, bár az tuti, hogy nem én leszek a kedvenc főnök. Még a szemem is megforgatom, habár a vigyor éledezik ajkaimon, ezt elismerem. Nem az a fontos, hogy szeressenek minket, hanem hogy jól működjön a masina, amúgy sem érdekel túlzottan, miféle pletykák terjengnek rólam a háttérben és nem hiszem, hogy Yvonne olyan típus lenne, hogy éjszaka telesírná a párnáját, ha valaki csúnyát mondana róla a háta mögött. A következő szavait csak bólintásom és szélesedő mosolyom kíséri, a kocsma még várhat, most tényleg az Upperen van a hangsúly. Időnk pedig tényleg van, ezt elismerem. Egy ivónak meg amúgy is nagyobb konkurenciája lenne, én pedig nem mozgok túlságosan otthonosan a vezetői székekben, bele kell jönni, arra pedig tökéletes először ez a hely. Aztán majd meglátjuk. Lehet a végén annyira a szívemhez fog nőni, hogy nem is kell majd mellé kocsma. - Igen, ez jó ötlet, a plafonon még jól is mutatna. Bólintok egyetértően, tényleg ez a legjobb kivitelezés, egyrészt jól néz ki, másrészt pedig valóban így volna a leghasznosabb. Abban pedig baromira bízom, hogy nem csak nekünk fog tetszeni a dolog. Láttam már egyszer-kétszer ilyesmit, bár részem sajnos még nem volt benne, legalábbis ebben a verzióban még nem, szóval ideje kipróbálni. Az pedig ezer százalék, hogy azon az estén és tuti a pult mögött fogok állni, menő harci szerelésben, mert imádok a pult mögött állni, pláne ilyen bulik alkalmával. Csak nyerje el az emberek tetszését, keltse fel az érdeklődést és jöjjenek csak, hogy láthassanak minket és megmutathassuk, hogy mi is tudunk valamit. - Az asztalok alá is lehet szerelni kisebb csöveket, illetve a pult alsó részére. A sík felületekre mehetnek a színes minták, graffitik és minden ilyesmi. Látszik, hogy lelkes vagyok, egyrészt mert tényleg érdekel a dolog, másrészt pedig valóban bizonyítni szeretnék, hogy megérdemeljük a dolgot. Persze nem magas rangra vágyom a falkában, chh.. a világért se, nem kell nekem semmiféle titulus, legalábbis nem azért pedálozok. Csak ha már Darren behódoltatott, akkor nem fogok szar teljesítményt nyújtani és direkt arra utazni, hogy a pengeélre táncoljak, ezzel Yvonne-t is magammal rántva. Azért annyira nem vagyok köcsög. - Valószínűleg nem jutunk hozzá minden utcai boltban, szóval jó lenne, ha elintéznéd. Én pedig utánanézek a neoncsöveknek. Valami ismert és menő dj-t is kellene szerezni, ennek is utána járok. Aztán az italakciókat is meg kellene beszélnünk, hétfőn lesz a leltár, felmérhetjük mi az, amiből a kelleténél is több van, ami nem fogy annyira, vagy éppen közelít a lejárathoz, azokat kell előre vennünk a sorban. Maga a nap kell még és a beosztottak, bár én tutira szeretnék akkor a pult mögött sündörögni, tehát én máris itt vagyok. Aztán jöhetnek majd a plakátok, internetes hirdetés, falkaterületek, újság és minden ilyesmi, ami ilyenkor szükséges.
- Ne temesd előre a dolgot, szerintem azért ott is vannak jó arcok, és hátha belenyúlunk a tutiba. Kacsintottam, mert én szerettem azt gondolni, hogy az életünk jobban alakult, ha eleve pozitívan állunk hozzá, lásd, hittem, hogy nem fog elküldeni a picsába, mikor újra megkerestem, s lám, így is lett. Ami meg a spicliskedést illeti, maximum akkor tudnám sokáig űzni, ha pultosként működnék köztük, de én ennél jóval gerincesebb személyiség vagyok, és nem igazán szeretem a bolondját járatni senkivel hosszútávon. Egy kis háttérinfónak megteszi majd az alkalmazottak személyiségéről, simulékonyságukról, de ennél azért nem akartam mélyebben belemenni a dologba. - Én sem, melóban nincs kecmec. Vonok vállat, mert az sosem érdekelt, ha valaki, aki esetleg alám van beosztva, nem csípi a búrám. Korábbi foglalkozásomból adódóan elég hamar megtanultam, hogy ne haverkodjunk melóban, mert abból semmi jó nem sül ki. Igaz, hogy az elhalálozás elég extrém körülménynek számít ilyen esetben, de azóta inkább élesen különválasztom a kettőt, biztos, ami biztos. - Akkor ezt elég hamar megbeszéltük. Csövek a plafonra, pipa, mi sem egyszerűbb ennél. Nyilván nem fogunk mindig mindenben egyetérteni, de jelenleg nem árt, ha kicsit még lazábban vesszük ezeket a dolgokat, mert az efféle fölösleges feszültségek jelenleg szerintem nem férnek bele. - Szuper lesz, már látom magam előtt. Istenem, alig várom. Fura nekem is, hogy ennyire tudok lelkesedni egy discoban tartandó eseményért, de mégiscsak olyan dologról van szó, amit a Teremtőmmel együtt csinálok, ez pedig nekem maga a mámor. Én nem a bizonyítás miatt csinálom, hanem egyértelműen Sarah miatt, ha ő nem vállalta volna be, én ugyan nem akasztok a nyakamba semmiféle külön feladatot. Annyira nem akarom még bizonygatni, hogy hasznos eleme lehetek egy falkának, szoknom kell még ezt az egész falkásdit nekem. Sokat segít, hogy nem egyedül vagyok a nagy sokaságban, de attól még nagyon is újszerű a dolog számomra. - Vedd elintézettnek. Átnézek majd előtte pár látogatottsági statisztikát, hogy mennyi emberre lehet számítani, és mennyi festékkel kalkuláljunk. Egy kicsit azért rászámolok majd, mert ki tudja, lehet hogy egy ilyen újszerű ötlet be fog jönni az embereknek. Az italakciókat felőlem megbeszélhetjük most, a leltárra meg bejövök én is, és az italokat rendbe tesszük akkor. Nem gond nekem, ha kicsit több elfoglaltság jut, néha nagyon tudom unni magam, bevallom, ahhoz vagyok szokva, hogy egy perc szabadidőm sincs, itt pedig egyelőre ez a veszély nem fenyegetett. Végül Sarahval átbeszéltünk mindent, amit kellett, meg töviről-hegyire bejártuk az épületet, aztán ki-ki ment a maga dolgára, én mondjuk jobbára csak haza, vagy ahova ő akarta, hogy menjek, és otthonról el is kezdtem intézni a festékes ügyleteket, miután az ágyam közepén csücsülve átnéztem a kimutatásokat, és nagyjából besaccoltam, mennyi festékre lehet majd szükségünk a bulihoz.
//Tekintettel a VH-s játékra, szorgalmaznám, hogy zárjunk, meg már régi is, aztán maximum, ha lesz kapacitásod, kezdünk újat. //
- Reméljük a legjobbakat. Mosolyra kunkorodik szám sarka, mert én bár nem hiszek az olyan dolgokban, hogy tekintsünk pozitívan a jövő felé és sokkal szebbek lesznek a dolgok. Sajnos eleget csalódtam már, hogy így érezzek, ez pedig nem olyan dolog, amin pikkpakk lehet változtatni. Az persze már más kérdés, hogy igazándiból nem is nagyon szeretnék. Jobb ez így. Közben haladunk a dolgokkal, a megbeszélésekkel és örömmel veszem tudomásul, hogy egyet értünk. Ha valami nem tetszik, azt úgy is el fogom mondani, ezzel bizonyára Yvonne is tisztában van, de ez a dolog egyelőre még nem fenyeget minket. - Nagyon kíváncsi leszek és baromira remélem, hogy sikerül feldobnunk vele a hely forgalmát és nem csak mi fogunk ennyire lelkesedni az ötletért. Vigyorodtam el szélesen, mert tény, hogy én is lelkesedek a dologér,t meg sem próbálnám palástolni. Fura nekem is, hogy pont egy disco-ban tartandó esemény hoz ennyire lázba, de ha már sikerült azt elfogadnom, hogy egy ilyen helyet vezetek, akkor ezen a kis apróságon már fent sem akadok. - Igen-igen, nem árt rászámolni, szerencsére van keretünk az ilyesmire és bízom benne, hogy meg is fog térülni. A maradékot pedig eltesszük, pontosan, mert ha tetszik az embereknek, akár ismételhetünk is majd. Az italakcióknak is a végére jártunk, ahogyan mindennek, még egy alapos felmérés, megbeszéltük a részleteket és elégedetten konstatáltam, hogy már szinte teljesen sikerült megszerveznünk a partyt. Hála égnek, remélem ezzel sikerül valamennyire bizonyítanunk, hogy képesek leszünk vezetni ezt a helyet. Fogalmam sincs, mennyi időt töltöttünk az Upperben, de ideje lassan indulni, amúgy is a végére érkeztünk a megbeszélnivalók listáján. Elköszöntem tőle, menjen csak, ahova szeretne, nem fogok neki semmit sem megmondani, nekem is akad még bőven dolgom, ideje hát nekilátni.
Igazából pár napja érkeztem, és jártam az utcákat, hogy megismerjem a helyet, hideg volt. Utáltam a hideget, de hát, ezért is jöttem ide. Mert itt nem fognak keresni, és hála annak, hogy anyámmal időnként beszéltem, nem is akart kerestetni, egyedül csak azt szerette volna, ha jól vagyok, és nincsen semmi bajom. Időnként azért, jól esett a hangját hallanom, kiderült, hogy ismét kibékültek apámmal, talán az, hogy a fia fellázadt a rendszere ellen, kellett ahhoz, hogy ők ismét jóban legyenek? Nem értettem, és őszintén szólva nem is érdekelt. Csak békességet szerettem volna, magamnak. Kell szereznem majd egy strapabíróbb autót, ha itt tervezek maradni, egyelőre békés és nyugodt városnak tűnt, idő közben kiderült, hogy azt a lakást is amit kinéztem magamnak, már rég kiadták másnak, nem baj, addig elleszek egy motelben is. A hamburger készítés kiválóan megy, bár nem ezen élek állandóan, igyekszem egészségesen és változatosan étkezni, ami a vándorló életmód miatt kicsit bajosan összeegyeztethető. Egyszer két hónapig egy farmon éltem, nem mintha gond lett volna, jó kajákat is kaptam, mennem kellett, mert minidig valahogy utolért a sport múltam, leginkább a fiatalok körében. Főleg, ha edzősködtem egy ideig egy teremnél, aztán jöttek a kérdések, hogy miért hagytam abba, mi történt, tényleg az történt-e... Reméltem itt, ebben az isten háta mögötti városkában, végre nem kell ezekkel foglalkoznom. Csak a jelenemre akartam koncentrálni. Disco, nem baj végül is itt italokat kell felszolgálni , nem kell a konyhán állni, mert ki a franc akarna hamburgert enni bent, csak a pia, pia és pia. Egy farmert viseltem, fekete cipővel, vastagabb kabátot, odakint havazott, így még a kapucni is a fejemen volt, sikerült vennem egy jó meleg kabátot, mielőtt átléptem az Alaszkai határt. Alattam pedig egy fehér ing, és egy lazán megkötött nyakkendőcske, ez csak azért, hogy összeszedettebbnek tűnjek, talpra esettebbnek, egyébként nem volt semmi baj sem a megjelenésemmel, a mosolyommal többnyire már nyert ügyem volt, és általában sikerült megtalálnom bárkivel a közös hangot. Nyitás előtt volt a hely, de beengedtek, mert az állásinterjúra hivatkoztam, nem mentem fel az emeletre, hanem lent vártam a parkettek és az asztalok környékén, sőt, le is ültem az egyik helyre, innen vettem szemügyre a diszkó berendezését. Levettem a kabátomat, és kényelembe helyeztem magamat, csendben várakoztam. Idebent legalább meleg volt. Tényleg nem értem, hogy honnan jött az az ötlet,hogy én Alaszkába jöjjek, ha le fagy a tököm, arról bizony én tehetek majd... Volt, hogy egy hétig nem tudtam közlekedni, mert a hó eltorlaszolt mindent, pedig akkor már igen csak-csak menni akartam az adott városból. Kíváncsi voltam, hogy meddig bírom itt, és tetszik-e annyira a légkör, hogy az időjárás ellenére maradjak. Egyedül azt nem szerettem a vándorlásaimban, hogy ha valahova meg érkeztem, akkor mindent újra fel kellett építeni, napi rutint, hogy mikor kezdődik a meló, és a többi és a többi. Kicsit összeborzoltam az egyébként is zselés hajamat, majd tovább várakoztam. Yvonne Blake-el kellet találkoznom, bármikor itt lehet, elvileg. Egyébként sosem voltam az a türelmetlenkedő fajta.
Szokás szerint megérkeztem reggel az Upperbe, ma én voltam a soros, hogy felügyeljem a dolgokat, és hogy elintézzek egy interjút, mert csapost keresünk. Mióta a kis vörös felmondott, még beugrónk sincs húzósabb estékre, szóval nem árt a vérfrissítés. Szokás szerint csinibe vágtam magam, a metsző téli hajfagyasztó hideg után a mostan hőmérséklet meg se kottyan, szóval harisnyával jöhetnek a szoknyák és a magas sarkakkal rendelkező csodák. Semmi jele rajtam az elmúlt időszak gyötrelmének, hála a magasságosnak idén nem kellett Sarah miatt lerágnom az összes körmömet, az kiakasztott volna. Nem mondom, hogy nem hatottak meg a történtek, de ha tetszik, ha nem, olyan szerves részei mi nem vagyunk anyuval a falkának. Valahogy fura ez úgy, ha külön lakik a vérfarkas. Ma már mindent rendbe tettem, amit kellett, már csak az interjú volt hátra, aztán lelépek, esténként ritkán maradok benn, csak akkor, ha valami külön program van, mert agyamra megy az a nagy zsivaj. Szeretek bulizni, főnököt játszani a buliban már kevésbé. Inkább beülök valami kocsmába, és jól érzem magam némi feles, meg az utamba akadó sármos férfiemberek társaságában, minthogy árgus szemekkel figyeljem az alkalmazottainkat. Néha megteszem, sokszor beállok a pultba is, de ha nem szükséges, csak úgy őrjáratozni nem szeretek. Ma szerencsére megvan a létszám, nem kell koktélokat gyártanom, de ha gond lenne, maximum bedobjuk a mély vízbe a srácot. Épp a pultnál ücsörögtem, figyeltem, ahogy a pultos lány készülődik a rohamhoz, jönnek még ketten hamarosan, de egy ember mindig kellett ide és a galériára is, akik rendbe teszik a pultokat még idejében. Forgó rendszer működik, szóval nem mindig ugyanazok szívtak. Közben a már szolgálatba állt biztonsági őr szólt, hogy az imént sétált be a jelentkező, akit vártam, úgyhogy felálltam a bárszékről, lesimítottam a szoknyámat, és egy mosollyal felszerelkezve hozzá léptem. Nem mondhatni, hogy a krémszínű selyemblúzom illett volna ehhez a helyhez, de a vezetőséghez tartoztam, nem pedig laza pincérkislány voltam. Olykor előfordult, ez tény, de most adnom illett a látszatra, de egyébként is szeretek nőiesen öltözködni. - Dorian Prescott, ha jól értesültem, örvendek. Yvonne Blake. Nyújtok felé kezet rögvest, hogy aztán határozottan megrázzam, majd intsek a pult felé, folytassuk ott, egyszerűbb letudni a dolgokat pár négyzetméteren belül, mintsem összevissza szaladgálni - Először is, azt még leszögezném, hogy kidobót is keresünk, biztosan maradjunk a pultosnál? Kérdezem rögtön, elvégre elég jó kötésű fiatalemberről van szó, ahogy futólag végigmértem, azzal sem lenne gondja véleményem szerint, de nyilván ő döntsön arról, mit akar csinálni a jövőben.
Nincs minden teljesen rendben velem - már egyébként, ehhez semmiféle különösebb behatás nem kell, de nem vészes -, viszont ha erre még rápakolódik olyan "dolog" is, mint Willow meg a benne lévő vörös, az szépen rá tud tenni még egy lapáttal arra a bizonyos hegyre. Nekem pedig véletlenül sincs annyi eszem, hogy hátrébb lépjek egy vagy kettőt, felvéve egy kellemes, három méteres távolságot, nem. Legalábbis ez akkor volt elve halálra ítélt szándék, amikor a közelemben tartózkodott, nélküle azonban mintha a józanság különös perceit éltem volna, rádöbbenve, hogy ittasan mégis miket műveltem. Mindennek hála pedig ilyenkor inkább szerettem volna felhúzni a nyúlcipőt, és még ha a városból nem is léptem le, a Lakot, valamint az O'Connorst messzire kerültem. Satnya óvintézkedés egy ekkora városban, mégis több a semminél. Azok a párok is így gondolkodhatnak, akik nem akarnak gyereket, de eszük ágában sincs gumit húzni. Szabadnapom volt, pontosabban estém, és ezt szórakozással, tánccal akartam tölteni, de Darim tervez, hülye kis gimitöltelékek végeznek. A férfimosdóban kell kokót cserélni, miközben a zsaru brunyálna, tényleg... észkombájnok. Elkoboztam a cuccot tőlük, bár szolgálaton kívül voltam, és egy-egy tockossal tettem ki őket hátul, a francnak se hiányzott, hogy ilyen kis szarosok a falka egyik szórakozóhelyén sefteljenek ilyen cuccal. A markomba rejtettem a kis tasakot, a partihangulatomat átmenetileg kiherélték, bár az elfogyasztott italnak hála még így is sokkal könnyedebben és vidámabban vigyorogtam rá az irodához vezető lépcsőnél strázsáló kidobóra, mint egyébként. - Csak így tovább - lapogattam vállon, az idióta-fogót, nem közölve vele, hogy szobrozás helyett olykor azért grasszáljon. Volt némi gúny a hangomban, de ha ezt magára veszi, akkor röhejesen érzékeny lelkű. Az irodához érve kissé nagyobb rést nyitok a pajzsomon. Tudom, hogy Yvonne van bent, ha Sarah lenne itt, akkor lennék máshol - jobb nekünk külön légtérben és nem egy fedél alatt -, így inkább felé jelzés, hogy jöttem némi pofavizitre. Akár tetszik, akár nem. Kopogtatok, majd benyitok és egyből felé is dobom a kis zacsit. Pontosan dobok, remélem az ő reflexei is jók, mert ha nem, akkor arcon találom, ebben az esetben pedig nem vagyok rest röviden és cseppet sem szolidan kinevetni. - Belőjük magunkat, aztán szex? - kérdeztem csak félig komolytalanul. - Na jó, a kokó nem kell feltétlenül. Amúgy két merevedés-zavaros gimisnél volt, remélem titokban nem akartok ennek is helyet adni, mert az csúnya lesz. - Nem fenyegettem, legfeljebb felkészítettem mind őt, mind magamat, miközben akár kínált hellyel, akár nem, letettem magam. - Hello - pótoltam be az elmaradt köszönést a lentről duruzsoló zene lüktetésére.
Amikor megéreztem az ismerős energiákat, várakozó tekintettel pillantottam az ajtó felé, majd mosollyal futtattam végig tekintetem a hím alakján, energiám lustán nyújtóztak körülöttem, noha mi tagadás, most kissé megélénkültek. A mosoly azonban akkor tűnik el, amikor meglátom felém lendülni a kis zacskót, naná, hogy elkapom, Unalaq odafentről miattam aztán ne szégyenkezzen ilyen tekintetben. A kérdésére felvonom a szemöldököm, mert bár szex az jöhet bármikor, de a droggal nem viccelek, zsaru voltam én is korábban, csak ezt sokan nem tudják. - Légyszi, fogd be a szád, és nézd meg ezt. Csattantam fel, mert némileg dühített, hogy ezt kinézi belőlünk, másrészt pedig zavart, hogy már megint itt egy zacskó. Egyszerűen kevés dolog volt, ami ennyire fel tudott cseszni. Emberek, és ezzel a szarral teszik tönkre magukat. - Szeretetcsomag tőlünk neked, bár Sarah mintha úgy fogalmazott volna, hogy basztassam vele azt a pöcsöt. Egy kisebb műanyag tárolónyi anyag van már nálunk. Komolyan nem értettem, hogy miként sikerült behozni ennyit, nagyjából semmit sem csinálnak a biztonsági őrök a jelek szerint, én meg nem járhattam körbe szaglászgatva, hátha valakinél kiszúrom. - Ez az elmúlt két este eredménye, élek a gyanúval, hogy ez valami új cucc, és hogy belső ember terjeszti. Nincs időm utánajárni, ezer dolgom van. Pillantok a papírkupac tömkelegre magam előtt, arról nem is beszélve, hogy megdobott egy olyan lehetőséggel, amihez sokkal több kedvem van. - Tudom, nem vagy szolgálatban, de civilben még jobb, elvegyülsz? Utána szexelhetünk, vagy felőlem mehet előtte is, ha az kellő ösztökélést jelentene. Én mondjuk tök komolyan gondolom minden részletét, mert sem a munkámban, sem a szex terén eszemben sincs viccelődni. Közben azért felálltam a helyemről, és az asztalom másik oldalára álltam, vele szemben, nekidöntve a hátsómat.
A hozzászólást Yvonne Blake összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 22, 2015 11:24 am-kor.
Egyszer pofázok egy kicsit, akkor is lepisszegnek. Így próbáljon szociálisabb lenni az ember fia... Duzzogni viszont eszemben sincs, már csak azért sem, mert ennyitől nem esek sértett depresszióba, plusz amit mutat, attól inkább röhöghetnékem támad. Hát ez igazán remek. - Köszi, legközelebb megteszi egy szelet torta is - mondtam a szerzeményeket nézve. - Mikor termés ez, mennyi idő alatt gyűlt össze? - kérdeztem a kis csomagokat vizslatva. Ennyit a leülésről is. - Amúgy csókoltatom anyád, én is szeretem őt még mindig. Igazából nem tudom, miért rühelljük egymást azzal a nősténnyel, szerintem kifejezett oka sincs, egyszerűen csak... vannak azok, akikkel lehetetlen megtalálni a közös hangot, vagy ha sikerül, akkor is egymás basztatásában. Ő nem bír engem, én meg őt, teljesen jó és viszonzott érzelmek, legalább egyikünk részéről sem plátói a dolog. Vicces, hogy ennek ellenére a lányát meg bírom, sőt! Lehet ezért sem szeret Sarah. Ciki. Elmondja, mikori termés, amire szép hosszan fütyülök egyet. - Az igen! Ezt be fogom vinni bizonyítéknak, nagyon besűrűsödtek körülöttetek a balhék. - Értettem ezt a helyre, mert magánélethez semmi közöm nem volt, nem is érdekelt. Majd max akkor, hanem-et mond a szexre. - Körbe fogom szimatolni a belsősöket, minél előbb le kell kapcsolni, mielőtt azt hinnék, hogy tényleg ti is benne vagytok. - Mutatok az elkobzott anyagmennyiségre. Tudnak róla és ha nem tennénk semmit, tényleg úgy jönne le, mintha erre rábólintanánk. - Mindenkinek kijár a lazítás, főleg nagy munka előtt. - léptem közvetlenül elé és szórakozottan fogtam meg a felsője alját. - Vagy utána, tök mindegy, szerintem előbb jobb, serkentőleg hat. - Nem voltam egy évődés-nagymester, főleg, ha konkrét elképzelésem volt és tudtam a másikról, hogy nem egy virágcsokrokat és hajbókolást igénylő valaki, akinek teljes körű randi fétise van minden egyes menet előtt. Alulról indítva szakítottam szét a felsőjét egyetlen határozott mozdulattal. Ha nincs váltása, majd kitalál valamit, vagy kisegítem a sajátommal, ezen ne múljon a dolog.
- Megjegyzem. Csokis, túrós, gyümölcsös? Nyilván nem fogok neki tortát bekészíteni, de azért jól esik lovagolni a szavakon. Nem érzem attól rosszul magam, hogy csendre intettem, lévén fölöslegesen papolt nekem arról, amiről, inkább csak megelőztem, hogy többet kelljen a kelleténél beszélnie bármiről is. - Átadom, imádja, ha csókolgatják... Itt, ott, amott, ez, az, amaz. Nekem senki se mondja, hogy nem hasonlítok rá, kiröhögném. Mindenesetre ő most van túl azon a Nicholasos témán, szóval nem nagyon fogom firtatni ezt a Darimos dolgot, meg mondjuk a drogokkal sem szívesen sokkolnám, de azt muszáj, nyilván értekeznünk kell majd a rendőrséggel miatta ciki lenne, hogyha nem vágná, miről van szó. - Akartam javasolni. Ha még egyet találok, felrobbanok. Ezért temetkeztem inkább papírokba, mert amint valaki odalenn használja, és már nem védi a műanyag borítás, félreérthetetlenül ki tudom szagolni, és el is veszem, de a forrást eddig senki sem köpte el, én meg lecsukatni senkit sem fogok némi használatért. Jó volna, ha azt is tudnám már, kitől ered a szer, de most, hogy Darim is beletenyerelt a témába, már nem kifejezetten szándékom ezen agyalni, intézze csak a rendőrség. - Ezzel csak egyetérteni tudok. Bólintottam rá gond nélkül, nagyon örültem volna, ha sikerül még csírájában elfojtani, de az eddigiek sajnos nem ezt sugallják. Bízom benne, hogy több szem többet lát alapon majd nagyobb esélyünk lesz megtalálni a dílert. - Az hiszem, ez inkább úgy lenne helyes a legtöbbek szerint, hogy jól végzett munka gyümölcse lehet a lazítás, bár tény, hogy én magam inkább veled értek egyet. Kacér mosoly pihent meg ajkaimon, nem tehetek róla, nehezen bírtam a véremmel, és voltak páran, akik segítettek néha csillapítani a vágyaimon. Darim is közéjük tartozik, beszélgetni nem sokat szoktunk, de nem is az a lényeg, számomra legalábbis. Ahogy közelebb lép, már egészen biztos vagyok benne, hogy ez a napirendi pont nem lesz elhalasztva, de nem is bánom. A fekete csipke kisvártatva előbukkant használhatatlanná avanzsált rongyaim alól, még szerencse, hogy akad váltásruhám, nem örültem volna, ha el kell kérnem valamelyik alkalmazottamtól. - Azt hiszem, mégsem annyira tök mindegy. Állapítom meg pofátlanul, miközben sietve nyúlok a nadrágjához, hogy kioldjam azt, a mellkas tapizó fétisemet vele kapcsolatban majd kiélem kicsit később. Most csak az gyors numera számít, aminek pillanatok alatt robbantunk az előszobájába.
- Gyümölcsös, főleg málnás, imádom a málnát! - csillan fel egy pillanatra tekintetem. Röhögnék, ha tényleg kapnék tőle ilyesmit legközelebb, most viszont más miatt tör ki ez belőlem. - Hajaaaj, akkor igazak a pletykák - vigyorogtam, mert bizony van mindenkinek orra-szeme-füle és hiába nem vagyok egy nagy kíváncsi, ha mások magánéletéről van szó, azért van, ami feltűnik. Szégyentelen egy ribanc, de nekem édes mindegy. - Ha ennyire szaporán és látványosan csinálják, szerintem hamar meglesznek - mondtam eltűnődve nézegetve a zacsikat, egyiket-másikat arrébb lökve. - Főleg egy ekkora városban és úgy, hogy eléggé jellegzetes bűze van - ejtem vissza az egyiket a többi közé. Szépen benne lett az utóbbi időben ez a hely a tutiban. Régebben az O'Connors volt hangos mindenféle szarságtól, úgy tűnik, átvándorol a kór, vagy inkább terjed tovább az Upperre is. Ami annyiból jó, hogy fixre nem mondanak fel nekem, annyiból meg bosszantó, hogy mindkét hely falkatulajdon és csinos summát tudnak hozni. - Ki nem szarja le, mi a helyes mások szerint? - mordultam türelmetlenül. - Ez a beszéd! - szakítom szét felsőjét egyetlen, határozott mozdulattal, majd hasonlóképp sietős mozdulatokkal nyúlok nadrágja után, miközben ő is megtalálja az én övem. Örültem, hogy nem kell neki tenni a szépet, flörtölgetni meg babusgatni, hanem egyből kapható volt a dologra. Így szép az élet, nem mindenféle lelki szarságokkal meg érzelmekkel... Legalábbis így lenne szép, de ezt meg sose én döntöm el - azt viszont igen, miután megszabadítottam a nadrágtól és neki is sikerült félig vetkőztetésem végére érnie, a feneke alá nyúltam és feltettem az asztalra. - Még szép, hogy nem az - kapcsoltam ki melltartóját beszéd közben. - Csinos darab! - dicsértem a feketeséget, ám ennek ellenére is szívbaj nélkül hajítottam el a fenébe, hogy aztán ívbe hajlítva a hátát boruljak a halmokra. Volt bennem némi levezetésre szoruló frusztráció és szemernyi bűntudatot sem éreztem afölött, hogy ezt rajta vezetem le, vele élem ki. Amilyen kis kéjenc, pontosan megkapja ettől azt, amit szeretne, ahogyan én is. Mint egy fair üzlet, csak ez annál is élvezetesebb és szükségszerűbb, ezt pedig mi sem mutatja jobban, hogy a levegő hamarosan megtelik a semmivel össze nem téveszthető aromákkal. Gondolataim elröppennek, hogy semmi más nem maradjon, csak a vágy, annak űzése, kielégítése. Megragadtam egyik kezét és férfiasságomra tettem, vele simogattatva magam, miközben nyelvem, szám mellét kényeztette. Nem kellett sok előjáték részemről, ha neki többre volt szüksége, azt is örömmel teljesítettem elé térdelve. Volt valami kellemetlen nekem ebben a pózban, amit nem engedtem, hogy lásson. Szolgaság, hódolás, ami valahol izgatott, hiszen két karcsú comb és azok találkozása felé mutathattam mindezt, ám hódoltam én már olyan combok tulajdonosának is, akit utána őrjöngve fojtottam meg. Erélyesebben markoltam és húztam magamhoz, tettem a kedvére, hogy ezzel a magamét is fokozzam.
Kezdőlap
// 
//
