Nem telik bele hosszú időbe, már szócsatába is keveredek az ismeretlen, alkoholtól bűzlő sráccal. Legszívesebben jól megrángatnám a fülénél fogva, hogy térjen magához, de nyilván túlzásba vinném a dolgot és az a csodálatos testrész, a kezemben maradna, ami nem lenne valami szép látvány. Végül legyűrve ingerültségemet, egy mély sóhaj kíséretében fújom ki a levegőt, lazítok az eddigi feszült testtartásomon, majd az eddig ökölbe szorított kezemet is inkább zsebre vágom. Lassan, fordulok oda Shannonhoz. A kérdésre csak idegesen fújtatok, akárcsak egy felbőszült bika, de végül biccentek. -Most arra vársz, hogy elismételjem, vagy mit szeretnél? Igen, aggódtam! Reggel óta nem voltál otthon, a telefont nem vetted fel, már vagy ötvenszer hívtalak és vagy harmincszor hagytam üzenetet, de cs*sztél rá reagálni! Így még szép, hogy aggódtam! – adok pontos és határozott választ. Nem szoktam kifejezetten felhúzni magam idegtépő dolgokon, de ez most azok közé tartozik, ami miatt mégis. Végül, ahogy a karom után kap, segítek neki a támaszkodásban, minek igen kellemetlen következménye lesz. Ingerlően megnyalja a fülcimpámat. Tudom, mire megy ki a játék, de jelen pillanatban semmi kedvem, mind emellett gusztusom sincs ahhoz, hogy elkezdjek szórakozni egy s*gg részeg csajjal. Mind emellett most az lenne a legmegfelelőbb lépés, ha kézen fognám, és mihamarabb eltűntetném innen. -Tőlem így is mondhatjuk! Már párszor elmondtam neked nem? Nem fogok akkor szórakozni veled, ha részegebb vagy, mint én! És szerintem ez egy ilyen alkalom – jegyzem meg egy vállrándítás kíséretében. -Te meg gyerekes… na gyerünk! – intek az ajtó felé, ő pedig szófogadóan eleget tesz a kérésnek nem nevezhető kérésemnek. Úgy érzem, ma határozottan fogalmazási nehézségekkel küzdök. Miután be kell pakolnom a kocsiba, azért kezd el nyafogni, hogy kapcsoljam be a biztonsági övét tekintettel arra, hogy ő most vagy hatot lát belőle, vagy csak nagyon szerencsétlen. De a bevitt alkoholmennyiséget megsaccolva, inkább választanám az elsőt. Minden esetre meglep a hisztije, de eleget teszek kérésének és már be is pattintom a csatot a helyére. Meglepetten, vigyorogva nézem végig, ahogy jót mulat azon, hogy a feje neki koccan az ablaküvegnek. A legközelebbi megjegyzése viszont kérdéseket merít fel bennem. -Hogy én p*cs? Ugyan miért? – érdeklődök, de nem is telik bele hosszú időbe, már mondja is a választ – De, felfogtam, eljutott hozzám kislány… És nem, nem használtalak ki! Csak szerinted, az mennyit segített volna neked a mivoltodban való előrébbjutásban, ha emellett azzal vagyunk elfoglalva, hogy mennyire szeretjük egymást? Szerinted nekem olyan jó volt, végig úgy élősködni melletted, hogy szerettelek? És szerinted olyan könnyű most is? Nem, egyáltalán nem az! Csak igyekszek a te érdekeidet szem előtt tartani, és az most nem lenne szerencsés, ha kimutatnám valódi érzelmeimet. De semmi gond, most elmondtam. Erre viszont holnap aligha fogsz emlékezni – kezdek el dobolni a kormányon. Mikor Shannont elfogja a hányinger, rögtön le is kanyarodok az út szélére, ő pedig azzal a lendülettel csapja ki a kocsi ajtaját és adja ki magából, ami nem odavaló. Ijedten kapok a fejemhez, mikor feltűnik, milyen vehemenciával csapja ki a kocsiajtót. Felháborodottan pattanok ki én is, majd veszem alaposabban szemügyre az anyós felöli ajtót, hogy egyben van e még. -Édes Istenem, te lány?! Mennyit ittál? – teszem fel a kérdést inkább csak az éjszakának, mint neki. Nem megyek oda hozzá, hogy fogjam a haját, nyilván elzavarna, helyette visszaülök a kocsiba és várom, míg maga sétál vissza. Mikor ez megtörténik, felé fordulok. Együtt érzően nézem végig, ahogy a lábait feldobja a műszerfalra, majd belesüpped az ülésbe, végül elkezd kotorászni egy gomb után azzal a kijelentéssel, hogy fázik. A gomb benyomását követően, csak három-négy perc múlva kezd el fűteni a kocsi, így előredőlve, lekapom magamról a bőrdzsekimet, amit Shannonra terítek azt követően, hogy bekapcsolom a biztonsági övét. -Jól van… ez addig majd segíteni fog, míg be nem kapcsol a fűtés. Pihenj, jó? – simítok végig mosolyogva a homlokán és az arcán. Tudom milyen érzés berúgottnak lenni, kellemetlen és olykor fájdalmas. Szédülés, hányinger, fejfájás. A kocsi halkan bőg fel, ahogy azt elindítom, majd rátérve az útra, fejben megsaccolom azt az időt, ami kell még ahhoz, hogy hazaérjünk. Nincs szükségünk negyed óránál többre, ami hamar el is telik. A kocsiban lenyomva a lakáskulcson lévő távirányító piros gombját, már nyílik is a kapu, amin áthaladva, leparkolok a bejárathoz legközelebb csak, hogy Shannonnak ne kelljen sokat a hideg levegőn lennie. -Kitudsz szállni, vagy bevigyelek? – érdeklődök leguggolva hozzá, miután feltárom az anyósülés felöli ajtót is
A bent bűzlő, és üvöltöző tömeg, a zene által adott basszus és a poharak összekoccanása már teljesen elnyomja a Wade és Büdi közt történő szócsatát. Úgy érzem, mintha az agyam hirtelenjében –a szívemmel együtt-, a zene ütemére kezdett volna el lüktetni, mintha csak ki akarna mind a kettő ugrani a meg szokott helyükről. Pedig jó lenne, ha még egy kis ideig ott maradnának, ahol kell nekik. Igazán tudnám értékelni! A zajokat már koránt sem olyan könnyű elkülöníteni egymástól, mint amikor józan vagyok, és nem másra, mint a farkas érzékeimre hallgatok. Ebben a teljesen kiszámíthatatlan állapotban –ami már koránt sem olyan vicces, mint eleinte is volt-, már képtelen vagyok parancsolni a testemnek, ami mintha önálló életre kelt volna, máris minden porcikájával Wadet kívánja, de piszkosul. Ezt kimutatva, máris tiltott helyeket igyekszik megközelíteni a kezem, hogy egy kicsit őt is tűzbe hozhassam. Ellenkezése azonban egy cseppet sem tünteti fel őt jó színben. Mocskos, állatias szexet akarok, olyat amiben már rég nem lehetett részem, és amibe mindent kiadhatok magamból, és a gondolat, hogy nem fogom megkapni, részegen még elviselhetetlenebb. Csodálja a szöszi, hogy megsértődök? Hát még szép! Mi az, hogy még csak hozzám érni se hajlandó? Hát szomorodjon meg az ilyen és száradjon le… jó, mindegy! Ettől csak agyvérzést fogok kapni, azért pedig kár lenne! -Ahhaaaa mert csak téged lehet elviselni részegen! – Kiáltom túl a kocsma zaját, értelmetlenül hadoválva össze-vissza. Már a nyelvem is zsibbad, érzem, illetve, nem pont az, hogy egyáltalán nem érzem, úgy ahogy a lábaimat és a zsongó fejemet se már. Csak is azért engedem neki, hogy a karjaiban tartva cipelje ki innen, mert nem akarok akkorát zúgni, hogy aztán betörjön a fejem, és a vértócsán és fájdalmas ordításon kívül más ne maradjon meg rólam az itt „partizók” emlékezetébe. Az tök gáz lenne! A kocsiban ülve már azért sokkal komfortosabban érzem magam. Talán csak a bőrülések teszik, amiket hamarosan be fog lepni a gyomortartalmam, ha nem húzunk bele, és sokáig fogunk sza*ozni még itt. Megköszönném neki, hogy bekapcsolta az övem, ha nem lennék ennyire vérig sértve. De mivel ezt is sikerült kihoznia belőlem, így sajnos nem engedhetem meg neki azt a luxust, hogy életében egyszer halljon tőlem végre egy igazi, őszinte „köszönömöt”. A kocsi alighogy elindul, máris hozzávagdosom fejéhez az évek során felhalmozódott sérelmeimet. Azokat, amiket józanul inkább ki sem mondanék, és próbálnék elfelejteni. Hiába, a részeg ember őszinte is egyben. -Te soha nem mutattad ki, hogy szerelmes voltál belém! Soha! Én meg persze, kis hülye, taknyos kamasz, akinek a tojáshéj még ott csüngött a se*gén, úgy ittam minden szavad, mintha… mintha te lennél az Atyaúristen! Istenítettelek ba*dki! – Szakad ki belőle, az amit már régen el kellett volna mondanom neki. Most így belegondolva, máris jobban érzem magam, csak ez a hányinger ne lenne. Ennek hatására kérem meg, hogy álljunk félre, én pedig mindent magam mögött hagyva, csapom ki rögtön a kocsiajtót és hajolok ki rajta, hogy mindent kiadhassak magamból, ami nem oda való. -Fogd be… - Morgom nyögve, így válaszolva a kérdésére, és kászálódom vissza az ülésre, ahol rögtön érzékelni kezdem az eddig fel sem tűnt hőmérséklet különbséget. -Kösz… - Sóhajtom, és mikor arcomat megsimogatja, egy ismeretlen, régen tapasztalt érzés kezdi el betölteni a testem. A dzsekijét, amit rám terített, alaposan magamra húzom. Oldalra biccentve a fejem, kezdem el belélegezni a dzsekin maradt férfi illatot. -Szeretem az illatod. – Nyöszörgöm, és már bóbiskolok, amikor a kocsi lefékez, nekem pedig muszáj kiszállnom. -Vigyél a fürdőbe… - Ekkor már nyújtózom is ki Wade felé, mint egy kisgyerek, aki azért könyörög az anyjának, hogy vegye ölbe.
Kezdőlap
