Örülök, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcára. Valahol itt kezdődik, azt hiszem a megkedvelés, ha örülök, hogy jókedvű. - Egyenlőre ostornak ott van a veszély, ami ránk leselkedik. Hidd el, mindenki érzi a bőrén. Köszönöm, azon leszek, hogy továbbra is elégedett lehess velem. Az hiszem, ha alfa lennék, nekem ez okozna örömet, ha tudnám, hogy a falka tagjai teszik a dolgukat, és minden halad a megfelelő mederben. De persze nem tudhatom, Castor mire is gondol, mit szeret, mire vágyik igazán. De most elégedettnek tűnik, és a szavai is ezt mutatják. Ez nekem egyenlőre elég.
Ez is egy olyan beszélgetés lesz, amihez halvány gőzöm se volt, hogyan kezdjek hozzá. Márpedig a fene se akarja tovább halogatni. Válaszokat szeretnék, addig nem is nagyon akarok az alfa közelébe menni. És ki felelhetne nekem a legnagyobb bizonyossággal, mint egy biológus aki a fajtánkat tanulmányozza? Senki. Éppen ezért vagyok itt. Gondolkoztam, hogy valami kedves dallamra kopogok Gabriel ajtaján, mint pl a Queen, We will rock you nótája, de ha ő sem mai darab már, akkor nagy valószínűséggel nem értékelné a gesztust. Tehát marad a normális kopogtatás, aztán a lábdobolás míg ajtót nyit. - Szia! - köszöntöm, ha ki dugja fejét az ajtón. - Segíts.
Még a rendszer beállításait finomítgatom, bütykölgetek, de alapvetően már minden rendben, és ha megjönnek az alkatrészek, szerelhetünk. Érzékelem a farkast az ajtóm előtt, de csak mikor kinyitom, akkor jövök rá, ki is az. - Á, Tara! Szóval mégis itt? Gyere beljebb! Kicsit feszültnek néz ki, ami persze az elmúlt napok hajcihője után érthető, de ugyanakkor már ideje lenne megnyugodni, hiszen úgy tűnik a probléma rendeződött. - Foglalj helyet! szívesen segítek bármiben, ha tudok. De először is ... - Előkotrok egy 1000 dollárról szóló csekket. - ... ez a tiéd. Castor pénzjutalmat adott a rendszerfejlesztésért, és azt mondta, hogy osszuk el. Igaz, ő csak kétfelé akarta osztatni köztem és Ash között, de én meg úgy vélem, hogy Liu és Tara is beledolgozott rendesen, Tara ráadásul igen veszélyes terepen. Aztán leülök, és várom, hogy előadja, miben kérne segítséget.
-Ühüm... mégis itt. - Ismétlem, majd beljebb lépek. Nem keresek ülőalkalmatosságot, mert nem tervezek maradni. Sőt, ki akarom rángatni magammal a farkast. A szállodában szemek és fülek vannak... igen élesem, ami azt illeti, szóval nem itt fogom nyaggatni. Elővesz valamit, amit először nem igazán értek, de aztán meglátom a számokat a csekken, és megkapom a magyarázatot is rá. Két kezemet mell magasságban tartom fel, és én-ugyan-el-nem-veszem-ezt tekintettel nézek Gabrielre. - A-a. Ha pénzért tettem volna, azt előtte letisztáztuk volna. Már nem vagyok úgy leégve, könyvelőnek áltam az Upper Descben. - hadarom, mielőtt még erősködni kezdene, a kezeimet pedig leengedem és összekulcsolom a hátam mögött. - Tedd csak el, és vegyél fel egy kabátot. Szeretném, ha elkísérnél valahová. - ezer wattos mosolyt villantok, hátha azzal többre megyek.
- Én se pénzért tettem, ez nem fizetés, hanem jutalom. Én sem tudtam, hogy kapni fogunk érte. Nem cövekelek le, ha Tara ki akar menni, akkor mehetünk, de a csekket azt még nem tárgyaltul le ennyivel. Viszont nem viszem magammal, visszateszem a fiókba. Ennyi pénzzel nem sétálunk. - Ezt majd még megbeszéljük később. Lekapcsolom a gépeket, kamerákat, lecsukom a lap-topot, szóval minden áramtalanítok, és elrendezek, aztán kezembe fogom a szoba kulcsát. Aztán felöltözöm rendesen, hogy ne fagyjak össze odakinn. - Mehetünk. Kiengedem Tarát, kilépek, és zárom az ajtót.
- Nem baj, akkor sem kérem és nincs is mit beszéli ezen. De kedves vagy, hogy gondoltál rám, ezt köszönöm szépen. Nézem, ahogy elrakja a fiókba azt a csekket, aztán elmegy a kabátjáért amit fel is vesz, és hallom egy kulcs csörrenését is. - Jogsit hozol? Kelleni fog az is. Lehet... - kérdezem már a szoba előtt a folyosón. Megvárom míg bezárja az ajtót. közben én is nyakamra tekerem a sálamat, és begombolom a szövetkabátot. Megint elképedek azon, hogy ahhoz képest milyen vékony anyag, nagyon jól melegít. Ha mindennel megvagyunk, elindulok a liftek felé. - Egy autókereskedésbe megyünk. Vettem egy kocsit. Csak vezetni nem tudom még... - jómagam utálom a titokzatosságot, tehát még így az elején szeretném Gabriel tudtára adni, hogy nem csak sétálni szeretnék. Aztán majd később előállok a farbával. Megint úgy viselkedek mint egy tipikus nő. Előbb körbeudvarolom a másikat, csak aztán kérdezek rá arra ami igazán érdekel. - Ha nincs kedved bajlódni velem, semmi baj, majd megkérek mást, hogy tanítson meg vezetni. Viszont a kocsit el kell hozni. Már ha a II-es Golf még autónak számít.
Kezdőlap
