Megint felvések pár adatot a papírra míg a nő megismétli mit akar. Elgondolkoztam, nah. De ettől még közel sem érzem jogosnak ezt a lekicsinyítő becenevet. Mondjuk akkor sem kedvelném különösebben a becéző szavakat, ha nem ilyen formában illet vele. A nevem Tara. Ezt meg sokféleképpen nem lehet becézni. Pláne nem a "csillagvirágszálam"-mal. - Üresedés az éppen lenne. - felnézek rá a papírról. Elég komoran ahhoz, hogy vegye a lapot. - Ellenben sem a kölyköd, sem a játszótársad nem vagyok. Javaslom, kezdjük elölről. Becenevek nélkül meglehet, hogy segítőkészebb leszek. Elhallgatok. Várom mit felel erre. Amennyiben folytatja a magas-lovon-ülök stílust, maradok is csendben. Ám ha kapok legalább egy keresztnevet, magam is elmormolom a sajátomat, majd megválaszolom a kérdést, szintén csak a gondolaton át. ~Elég sok fajtánk béli van itt. Két falkára verődtek. Nem annyira kiélezett a helyzet, hogy háború legyen, de azzal sem merném megvádolni a helyzetet, hogy fene nagy békesség van.~ És azt hiszem ennyivel tökéletesen körülírtam a helyzetet. Kitérhetnék arra, hogy én mennyire utálom ezt a sok impulzust, vagy elárulhatnám azt is hogy az erő melyik oldalán állok, vagy azt, hogy egyáltalán állok-e valahol. Egyrészt azért nem teszem, mert nem kérdezi. Másfelől meg: jelen állapotomban jobb lenne elkerülni egy esetleges balhét a nősténnyel, ha kiderül, hogy ez is valaki után akar szaglászni, és belőlem kívánja kitaposni a választ. Sz*r helyen dolgozok. Gondolatátvitel közben azért haladok a munkával is, szóval mérek és jegyzetelek serényen. Kész is leszek mire beindul a forgalom. Addig van ideje a nősténynek is feltenni a kérdéseit. Én meg majd eldöntöm, hogy válaszolok-e rá, avagy sem.
-Egyem azt az érzékeny lelked -Legszívesebben felröhögnék a lány szavaira. Mi lett volna, ha sértegetem? Most komolyan, ennyin fennakadni... Viszont Miss Sértődősnek jó lenne válaszolnia, nekem pedig megállni, hogy ne cikizzem ahhoz, hogy haladjunk is. -Jójójó, vedd úgy, hogy a keresztneveden szólítottalak az előbb. -Áhh, a jópofizás fog a sírba vinni. Nem megy ez nekem. Nem vagyok hozzá szokva, de a kényszer nagy úr. Hogy a fene vinné el várostól mindenestől... Két falka.... Na erre aztán a legkevésbé sem számítottam. Igaz, hogy idáig csak egyetlen falkához volt szerencsém atyám vezetésével, és nem hallottam sokat más falkákról, de nem hiszem, hogy túl gyakori lenne egy városban kettő is. A meglepődéstől szemöldökeim a homlokom tetejéig szaladnak, úgy látszik ennél pazarabb helyszínbe nem is tenyerelhettem volna.... Miért éppen Alaszka? Teszem fel a kérdést újra és újra én marha. Ez a tény most komolyan elgondolkodtat érdemes lesz-e itt maradnom vagy sem. ~Ez szép. Úgy látszik van érzékem a költözéshez... Akkor gondolom mindegyik falka kijelölte magának a területét. Van semleges zóna?~ -Mert ott fogom megvetni a lábam, így esetleg egy kis ideig még láthatatlan maradhatok. Hoppá, vagy mégsem, mert a lány bizonyára az egyik rivális falka tagja. ~Te hová tartozol?~ -Teszem még hozzá, majd kérek még egy pohárkával a pultot törölgető egyéntől.
Hallgatva ezt a fölényeskedő hangszínt, elkap a késztetés arra, hogy tükörbe nézzek, mert már nagyon gyanús, hogy van egy cédula, vagy csak egy szimpla felirat a homlokomon "Hülyék, ide!" szöveggel. Előbb Raffaello talál rám, most meg ez a szuka. Égi jel ez, nem? El is hinném, ha hívő lennék. Na elmondom neki amit lehet, aztán menjen isten hírével. Azt az álláskeresős részt meg figyelmen kívül hagyom. Ami azt illeti, elég érthető okokból... Ha nem túl beszámítható fajta (márpedig nem annak tűnik), és elkezd itt amperkodni nekem, megint hívhatjuk az őrzőket. Az előző kalandot megúsztam ugyan fejmosás nélkül, de legközelebb nem hiszem, hogy kihagynak a sorból. Eddig még egy őrzővel sem találkoztam (tudtommal), szeretném ha ez így is maradna. ~A hegyvidék a régiek területe. Odáig meg vissza vannak érte.~ Azt már nem teszem hozzá, hogy nem csípik sem a kóbor, sem az új falka népét. Hátha összefut a nőstény azzal a kedves Rowennel. Hát ki vagyok én, hogy akadályozzak egy ilyen randevút? ~A Holiday Inn Express szálloda meg az új falka székhelye. Egyéb határokról nem tudok.~ Objektívnek elég objektív válasz volt. Ha esetleg érzékeny a hazugságok kiszimatolására, hát rajtam semmit nem érezne azon a kevés Heléne Darcy parfümön kívül amit magamra fújtam. Még akkor sem amikor megválaszolom az utóbbi kérdést, és nem azért, mert jó hazudozó vagyok. Nem vagyok az. ~Egyikhez sem tartozom~ Persze az új falkával élek hivatalosan, de ez is valami olyasmi, mint amikor béta voltam Chicagoban. Elméletileg megvan a helyem a falkában, csak mégsincs. Nem vagyok közéjük való, mert fogalmam sincs arról, hogy ez mit jelent. Node ha már kérdezz-felelek... ~Céllal jöttél ide, vagy csak úgy kóborolsz?~ Megint felnézek a papírról, egyenesen a szemeibe. Ritka rossz hazudozó vagyok, de ha más teszi, azt kiszúrom. Tehát maga a válasz mellett a reakcióit is figyelem.
Örömmel tapasztalom, hogy amióta a pultosok megkapják a jattot és némi jutalékot a forgalomból, teljesen megszűntek a simlizések. Nincs több "elszámolás" a standlapon, meg sem próbálják már behozni a saját piájukat, hogy azt mérjék ki jó pénzért. Úgy hiszem, a "tartsd meg a jattot" mozgalom volt a legjobb döntésem eddig üzletvezetőként. Az alkalmazottak szemében sem vagyok már a köcsög kis könyvelő, aki folyton lebuktatja őket, és azt hiszem ez haladás. Megvagyunk, jól vagyunk. És csapatépítés címszó alatt a délelőttömet ruhaboltokban töltöttem az egyik pultos lánnyal. Nem vagyok az a pláza cica (nem is leszek az), de esküszöm, nagyon jól esett! Szóval úgy összegezve: ha nem lennék iszonyat fáradt és nyűgös, most egy igazán boldog ember lehetnék. A kedvemen nem sokat javít a nőstény farkas, aki betévedt ide, miatta másztam le ide a pulthoz az "iroda" helyett. Nem áll szándékomban belé kötni, ha nem ad rá okot. Már csak azért sem, mert nem érzem rajta a helyiek jellegzetes szagát. De figyelek, és ha kell akkor közbe lépek. Nem hiányzik még egy Rowenféle jelenet itt.
Ha így folytatom, nap végére bejárom az egész várost. Illetve bemotorozom. Ami nem is baj, mert nem árt, ha van egy minimális helyismeretem rögtön az elején, legalább biztosabban fogok mozogni. Annyit mindenesetre már most leszűrhettem, hogy a pletykák nem hazudtak. Itt nagyon sok a vérfarkas, őszintén szólva, több is, mint amire számítottam. Ez egyszerre volt jó, és rossz. Örültem, mert legalább nem fogok unatkozni majd, ugyanakkor azt a "majd"-ot meg is kell érni, és ennyi farkas között kicsit bajosabb, mintha csak emberek vennének körül. A bőröm szinte egész nap bizsergett, ahogy egyik energiamező a másikat váltogatva szőtte a várost. Minden zugban farkas, minden szórakozóhelyen legalább egy, ami pedig kifejezetten egy falka kezében volt... huhú, na arról már ne is beszéljünk. A mágia olyan sűrű volt Fairbanksben, hogy már tökéletesen értettem, mi vonzza ide a kóborokat. Ekkora energiának nem lehet ellenállni. Igaz, hogy éreztem köztük gyengébbeket is, de sok az erős. Ez csábította a gyengéket védelem reményében, az erőseket pedig a kihívás lehetősége izgatta. Egy vérfarkas számára a város most a lehetőségek hazája volt. Megálltam az Upper Deck előtt. Innen éreztem a legkisebb farkas koncentrációt, így talán ide bátran beléphettem anélkül, hogy meg akarnának kóstolna. Én kis naiv, igazán megtanulhatnám már, hogy a világ folyton rám cáfol. Alighogy a bárpulthoz ültem, már jött is egy farkas. Fújtam egyet. Mintha mindenki számára elérhető GPS-nyomkövetővel lennék felszerelve... Szerintem holnap reggelre már minden egyes farkas tudni fogja, hogy a városban vagyok - ami jó, mert talán James fülébe is eljut a hír -, az őrzők nem különb. Ők mindig mindenről tudnak. - Tequilát, tisztán, három jéggel - adtam le a rendelésem az egyik pultosnak. Egyelőre csak keveset akartam inni, amolyan kóstoló a helyi ízekből. A nőstényre pillantottam. - Nem kell cidrizni, jó kislány leszek - húztam el a szám - egyelőre...
A nősténynek konkrétan tele van a töke a mai nappal. Ezt veszem le róla legelőször. A farkasom sem indul be különösebben. Végigméri a nőstényt, aztán visszaalszik, szóval nekem sincs okom itt verni a tamtamot. Nem is teszem, csak ülök ott a pultnál iszom a kávémat meg a kólát (citromkarikával) és figyelek. Hozhattam volna velemi újságot is, csak nem éppen a körül járt az eszem mikor észrevettem a nőstényt. - Rendben, én sem kötekedni jöttem. - felelem ugyanolyan semleges hangnemben. ellenben az "egyenlőre" szó marad kimondatlanul az én mondatom végén. De azért teszek én ehhez egy apró magyarázatot is, ne támadólag vegye fel a jelenlétemet. Nem elmarni akarom őt innen, hanem békét a discoban. ~ Érzem az illatodon, hogy találkoztál már néhány fajtánkbelivel, gondolom a tököd tele van már velünk... Amíg nyugton vagy, én sem piszkállak, ha nem akarsz beszélgetni, akkor nem faggatlak. Szóval csigavér, nem az idegeidre akarok menni, csak felügyelek, mert én vagyok az üzletvezető. Ez a dolgom. ~ És ezzel kábé mindent elmondtam amit tudnia kell. Tényleg nem az a szándékom, hogy elcs*sszem a szórakozását, tehát ha nem akar beszélni, akkor én sem fogok hozzá szólni. Csak ülök a pultnál, figyelem az embereket. Ezt a zenét sosem fogom megszeretni, de már kezdek hozzászokni. Kéne tartani egy retro estet is... Nem, nem az 1800-as évek zennéivel... A 80-as 90-es évek dalai sem voltak rosszak.
Egy picit visszaveszek a feszkóból, amikor közli, hogy nem kötekedni jött, a gondolati üzenetére pedig kifújtam a levegőt. Talán jóval megkönnyebbülten, mint szerettem volna, és türelmetlen mozdulattal söpörtem hátra pár kósza tincset az arcomból. - Ennek örülök. - Most tényleg örültem! - Viszont nem tudok csöndben maradni. - Értettem ezt arra, hogy képtelen voltam gondolati úton kommunikálni, ami szívás, de hát ez van, ha nincs bestia. - Találkoztam ma pár fura fazonnal, szerintem néhányukat ismered is, bár attól függ, kinek a haveri körébe tartozol. Ja, tartsunk itt is terepszemlét. Remélem a következő farkas, akivel összefutok, góré lesz, mert ha már ennyi blöki flangál itt, legalább én is tartozzam valamelyik csapathoz. Kortyoltam egy kicsit az italomból, és pár másodpercig csak néztem ki a fejemből. A nyelvem hegyén volt a lassan védjegyemmé váló: ismered James Howardot kérdés, de nem tettem fel. Nem akartam még egy nemleges választ, mára a tököm televolt mindennel és mindenkivel. Ha a Dáma velem lenne, keresnék valami bunyót, balhét, ám így... ültem, mint a befőtt és örültem, hogy nyugi van. Hát ez... igazán szánalmas. A zene is idegborzoló volt, de az már olyan huszadrangú dolog, amit ki tudtam zárni. - Mika Bayle - mutatkoztam be, mert már mindegy volt, hogy eggyel több vagy kevesebb farkas tudja a nevem.
- Nem tudsz csöndben maradni... - nem értem hogy érti. Lehet, hogy csak mostanában változott át, és nem tud mit kezdeni a gondolatátvitellel? Mindegy, az érzékei ettől még élesebbek, mint az embereké. - Beszélj hangosan, úgyse értenek egy mukkot se, ha nem kiabálsz. A "haveri körön" fanyar mosolyra húzom a szám. Ez is egy átkozottul relatív fogalom... A klán, a falka, a horda már inkább megállná a helyét. De a haveri kör? Hát barátból nincs sok, annyi szent. Persze értem mire irányul a kérdés, bár az a kérdőjel csak képzeletben lóg ott. - Tara O'Ryan. És az újakkal vagyok. Ha már ő is bemutatkozott, akkor annyi a minimum, hogy én is azt teszem. - A balhé vonzott ide téged is? A kóborok többsége ezért jön, és csalódnak is rend szerint. Nem olyan kiélezett még a helyzet. Oda- vissza csapkodnak a falkák, de a helyzet még nem durvult el annyira. Nézem a nőstény... elég elveszettnek tűnik ami azt illeti. A testtartása látszólag laza, de a stroboszkóp már ingereli, és a zene sem tűnik a szíve csücskének, mégis itt van. - Most érkeztél? Hátha tudok segíteni... - már ha szüksége van rá.
Volt pár tippem, hogy mit vett le abból, hogy hézagosan állok gondolatátvitel terén, de hát istenem, ez van. Várjon még egy kicsit, és akkor már nem lesznek ilyen problémáim. Láttam a mosolyt, amit a haveri körre vágott. Szóval nem idilli a hangulat falkán belül sem. Ej, hogy mik vannak! Többet megtudtam már így is, mint amire első nap számítani lehetett. Többek között azt, hogy a frissek könnyebben kiadják a dolgokat, mint a másik bagázs. Bár az is lehet, hogy a helyieknél egy frissen csatlakozottat fogtam ki. Megjegyeztem a nevét, a kérdésre pedig elhúztam a szám, és ittam. - Is - feleltem egyelőre kitérően, mert már untam a mai napra a témát. - Segítség különösebben nem kell, hacsak nem annyi, hogy hol tudsz szállást ajánlani. Tervezés nélkül jöttem, nincs se lakásom, se semmim, és nem szeretnék az árokban, vagy egy padon durmolni. Nem is mernék, de ezt már csak magamban tettem hozzá. - Találkoztam az egyik társaddal, Katharinával - dobtam fel egy kissé másabb, de az eddigiektől nem igazán eltérő témát. - Amennyit tőle megtudtam, abból az derült ki, hogy kicsit kócosan áll a frizurátok, sok a pondró, és az előbbi reakciódból ítélve nem lubickoltok a saját berkeiteken belül sem a harmóniában. Így summázva: csoda, hogy még itt vannak! - Ezek után azt hiszem, az lenne a helyénvalóbb, ha én kérdezném meg, hogy segíthetek-e valamiben - hajtottam fel a tequilám maradékát, és egy üres mosollyal fordultam Tara felé. - Nincs igazam?
- Keletre a város szélén találsz egy fogadót, ami elméletileg farkas mentes övezet, és elég olcsó is, már ha az szempont. A Holiday Inn szálloda a mi területünk, oda nem akarsz bejelentkezni. - érkezik a válasz "segítség" címszó alatt. Hogy elfogadja vagy nem, már az ő dolga. Szóval összefutott Katharinaval. Ha nem jutott volna vissza a fülembe, hogy Castor megcsonkította, nem is tudnék róla, hogy itt van. Annak a nőnek kámfor volt a jele az oviban. Vagy valami légnemű, gyilkos akármi. Mondjuk gáz. Amiket Mika felsorol rólunk az igazán bájos. Erre már őszinte mosoly ül ki az arcomra, amiből rögtön vigyor lesz, mikor előadja a " mondok valami nagyon okosat, aztán felhajtom a piámat" című drámát. - Ez esetben azt kell mondanom, hogy elég szar helyzet felismerési készségekkel bírsz. - Súrlódások mindig vannak és lesznek is, ahogy az egy közösségben lenni szokott, de hogy ezért temetnénk a falkát, vagy egymást, azt kötve hiszem. - Nem az én tisztségem eldönteni, hogy szükség van-e magadfajtára a csapatban. A diplomácia meg amúgy sem az erősségem, szóval hagyjuk is a falka ügyeit, ahhoz egyébként sincs közöd. - ha a nőstény is nyersen fogalmaz, én sem erőltetek sima modort magamra. Annak amúgy is műanyag szaga lenne most. Benyúlok a pult mögé egy tál mogyoróért. Úgy rakom ki a pultra, hogy a nőstény is elérje ha kér. - Egyedül jöttél? - nem jövök az "ez egy zord vidék" szöveggel, arra maga is rá fog jönni majd hamar. A kérdéssel viszont éppen erre próbálok utalni.
Felvontam a szemöldököm. - Miért ne akarnék? - kérdeztem, mert ezt most tényleg nem értettem. Farkast nyúznak, vagy mi? Hacsak nem kell kannibálok, akkor nem hinném, hogy nagyon félnem kéne. Ráadásul az egy hotel. ha az emberek lakta résén maradnék... Bár ki tudja. - Ez nem helyzetfelismerés - vettem egy szem mogyorót. - Kösz! Szóval, ennek semmi köze a helyzetfelismerő képességemhez. Csak azt mutatja, hogy első körben egy idegen mit és mennyit tud meg, vagy hall. Szó nem volt itt arról, hogy én ezt a kisujjamból szoptam. Mint azt már neki is mondtam, Kattől hallottam ezeket. Az már más kérdés, hogy ő mennyire van képben a saját falkáját illetően. Elmosolyodtam azon, hogy nincs közöm a falka ügyeihez. - Milyen igaz... - csak ennyit mondtam, és vettem még mogyorót. - Mint a kisujjam, olyan egyedül. Ha most elkezdi nekem nyomatni az "egyedül ilyen gyengén veszélyes" szöveget, agybajt kapok! Az nem számít, hogy igaza lenne, mert egyszerűen ki nem állhattam, ha még fel is hívták rá a figyelmem, hogy milyen sebezhető vagyok. Tudom, basszus, azért - is - kéne egy falka. Meg ha már James is itt vert sátrat, akkor valószínűleg én se állok tovább két nap után. Abból egyébként, hogy nem az ő tisztje megítélni, kire van szükség, az a szomorú tény is nyilvánvalóvá vált, hogy megint nem egy alfába botlottam. Áh, nem érdekel! - Sok a kóbor errefelé. Nem fél a két falka, hogy azok meg összeállnak egy harmadiknak? - kérdeztem, mert erre tényleg kíváncsi voltam. Láttam már ilyesmire példát, elég durva volt, főleg, hogy azokat a kóborokat a frissen megalapulás mámora elragadta, és gyakorlatilag szarrá verték a másik két falkát. Teszem azt hozzá: az ilyesmi elég ritka, ezer esetből ha egyszer előfordul.
Messziről jött ember azt mond amit akar... Csakhogy visszafelé is éppoly igaz e állítás. Katherina-t nem ejtették a fejére. Célja volt azokkal a morzsákkal amiket a kóbornak szórt. Vagy csupán bal lábbal kelt fel, ami könnyen meg eshet... Én is gyakran utálom a világot, például most. Átkozottul hisztis, nyűgös és fáradt vagyok, ellenben igyekszem nem az idegen nőstényre zúdítani, hanem magamban tartani. - Nem olyan nagy város ez a Fairbanks, hogy felmerüljön egy harmadik falka veszélye is. Az anyagi javak legtöbbjei már színt vallottak valamelyik falka mancsai alatt, egy új társulat rendelkezhet nagyobb testi erővel és létszámfölénnyel, de a városban már nem tudná megvetni a lábát. - Hát, ez elég száraz véleménynyilvánítás lett... - Bár lehet, hogy rosszul látom, ez csak a személyes véleményem. Bekapok még pár szem mogyorót, aztán felpattanok a székről. - De mint mondtam, nem cseszegetni akarlak. Hagylak is szórakozni... Szép estét! Még elkérem a pultostól a kitöltött standlapokat, aztán felfegyverkezve a kólámmal meg a standlapos mappával eltűnök a raktár ajtaja mögött.
Nem is tudom, mikor voltam utoljára szórakozóhelyen – jó rég volt, az egészen biztos. Mostanság túlságosan lefoglalt a meló, és a falkán belüli feladatok, amiket természetesen nem lehet ellógni, mert Castor leharapja a drága kis fejemet. Viszont most már baromira hiányzik egy jó, izgalmas kis este; na meg néhány sör, ugyanis már több mint egy hete nem ittam egy csepp alkoholt sem. Még a végén elvonási tüneteim lesznek… Sötétedés után indulok el a hotelből, minden cél nélkül. Akár egy kocsma is tökéletes lenne – na természetesen nem az, ahol dolgozok. Valami jó, élőzenés kis kocsma. Mindegy. Egy kis bolyongás után viszont végül betérek az Upper Deck-be. Egyelőre nem nagyon van kedvem táncolni, úgyhogy csak a bárpultnak dőlve vizslatom a tömeget. Valahogy úgy nézhetek ki, mint egy tizenéves kiscsaj, aki a párját várja. A parketten kis csoportokban gyűltek össze ismertség szerint a gimisek és egyetemisták, de akad néhány középkorú felnőtt is – igen humorosan táncolnak a modern zenére. Hétvége van, úgyhogy teltház… Holnap nincs se ZH, se meló, mondjuk nem mintha egy vizsga tartaná vissza a diákokat a bulizástól. Bár én ezt nem tudhatom, hogy megy, hisz nem nagyon volt dolgom iskolákkal… Mégis ember lett belőlem – aztán farkas, de ez mellékes. (Najó, nem kezdem el szidni az oktatási rendszer értéktelenségét, nehogy valakivel konfliktust kezdeményezzek…) Már épp kezdem halálra unni magam, mikor megpillantok egy ígéretesnek ígérkező fickót. A harmincas éveiben lehet, kék szemei szinte világítanak sötét hajával keresztezett arcában. Bár sem öltözete, sem arckifejezése nem kirívó, mégis van valami különleges aurája. Na nem, nem farkas, nem őrző, semmi különleges. Egy egyszerű ember, mégis körüllengi valami titokzatosság. Tökéletes. Elkezdem bámulni, és ha véletlen ő is rám nézne, elhatározom, hogy makacsul tartom a szemkontaktust, hogy tudja, nem futólag pillantottam rá. Áthatóan nézem, és ha a szemeim beszélni tudnának, valószínűleg valami ilyesmit ordítanának: „gyere már ide te idióta!!!”. Ám mivel nincsen semmi hasonló képességem, egyszerűbb módot kell bevetnem: kihúzom magam a bárszéken, láthatóvá téve kivágott felsőmben női bájaimat, egyik kezemmel pedig hátrasöpröm a hajam – hisz köztudott tény, hogy a férfiak bolondulnak a meztelen nyakért, vállért (na meg a meztelen nőért, de ez most nyilván nem oldható meg, itt és most).
*Neki sem árt néha a kikapcsolódás, hiszen nem lehet folyton dolgozni. Bár oda meg vissza van a munkájáért, de azért nem hajlandó az összes estéjét beáldozni rá. Időnként simán belefér, hogy egy kicsit elmenjen valami buliba, a munkaköre sem tiltja, hiszen épp az a cél, hogy elvegyüljön. Inkább az lenne a feltűnő, hogy itt él már lassan két hónapja és nem mászkál a közösségbe. Ilyenkor meg azért kicsit összeszedi magát, Befigyel a sötétkék ing és a fekete farmer. Az ingen persze a felső gombok nincsenek begombolva, nem egy kiscserkész, aki most szabadult ki az esti iskolából. Feltett szándéka, hogy talál valamiféle szórakozást estére és esetleg még éjszakára is. Ez már csak attól függ, aki szórakoztatja. Persze nem mozdul rá minden nőre, aki él és mozog, azért megvan az ő pontos osztályozási rendszere. Például jónő, csaj pasival, ribanc... és végül megakad a tekintete a pultnál ülő nőn. Na, most hova sorolja? Első körben mondjuk rávágná, hogy jó nő, de... most komolyan kelleti magát? Könnyű préda. Azért egy misét megér, hiszen szemmel láthatólag meg akar ismerkedni vele a hölgyemény. Meg aztán tényleg veszett jól néz ki, na ezt el kell ismerni.* - Helló. Meghívhatlak egy italra? *Kedélyes mosoly jelenik meg szép metszettű ábrázatán, igazán kellemes látvány. Bár elég hamar ehhez egy kis homlokráncolás is társul.* - Egyébként... ugye nem ismerjük egymást? *Azért egy pillanatra megfordul a fejében, hogy talán nem is azért stírölte őt a csaj, mert akar tőle valamit, hanem esetleg már találkoztak. Akkor ez most elég nagy égés lenne, de hát csak nem. Tényleg nem napi rendszerességgel jön ide csajozni, szóval bőven emlékszik azokra, akikkel volt bármi is. Attól függően, hogy a nő mit mond, kér ki magának biztosan egy whiskey-t és vagy semmi mást, vagy ha Aylin is kért valamit, akkor neki azt.*
Veszélyes mosolyra húzom a számat, amikor a kiszemeltem észrevesz, és oda is jön. Igen, ezt én is valahogy így képzeltem el. Nem kell itt kéretni magát az embernek; soha nem értettem azokat a kislányos dolgokat, hogy ránézni sem merünk egy férfire… Meg hogy a férfi kezdeményezzen. Badarság. Értelmetlen hülyeség, amivel azok a nők próbálnak takaródzni, akik nem elég magabiztosak ahhoz, hogy odategyék magukat, és felhívják magukra a figyelmet. Ahogy közelebbről megszemlélem, igen vonzónak tűnik a férfi. Távolról is említésre méltóak a szemei, na de így! Azért egész más. Akár egy filmből kilépett hősszerelmes, akiért mindenki odavan, és vagy 500 fan oldal van teleaggatva a félmeztelen képeivel. Csak ez, itt előttem, se nem filmsztár (vagy csak ilyen alpári kulturálatlan némber vagyok), se nem hősszerelmes (nyilván akkor nem jött volna ide). - Csak egy pohár sört, köszönöm – ha már kapok egy ajánlatot, nem utasítom vissza. Annál is inkább, mivel ezért jöttem ide. Nem játszom a szende szüzet, hisz úgyis lerí rólam, hogy nem komoly kapcsolat reményében bámultam meg az imént. Csak szórakozás, semmi más. Fogja a hóhér itt lekötni magát, meg hallgatni a hisztisebbnél hisztisebb pasik féltékenységi rohamait, meg problémáit. - Még nem – próbálom rejtélyessé változtatni a hangom, és egy sokat tudó mosoly keretében ismét Robert szemébe pillantok, egy hosszú pillanat erejéig pihentetve a tekintetem a férfit, mielőtt az egész testén végigfuttatom a radarjaimat. Nem rossz.
*Azt elég hamar konstatálja, hogy a hölgy nem feltétlen egy ártatlan kis csitri, ami abszolút jó pont. Jó az, ha egy nő tudja mitől döglik a légy, vagy legalább el tudja hitetni a férfival. Márpedig Aylin remekül adja elő, szóval már jónak tűnik az este. Bizony ő is végigméri diszkréten a nőt. Tisztában van vele, hogy nem a húspiacon van, szóval nem fogja leplezetlenül megbámulni. Persze a világos tekintetekben ő is elveszik, távolról annyira ki se szúrta, pedig... hát hű. Lenyűgöző. Viszont gyorsan a pultos felé fordítja a tekintetét, mielőtt itt elveszne a szempárban és akkor kikéri mindkettejüknek az italokat. Attól azért megnyugszik, hogy még nem próbálkozott be nála ez előtt. Így tehát magabiztosan nekidől a pultnak.* - Csodálom, hogy ilyen könnyű volt megközelíteni téged. Azt hittem, hogy férfiak tömegén kell átverekednem magam, hogy ide jussak. *Mondja mosolyogva, majd bele is kortyol italába. Úgy fest, hogy nincs különösebben megilletődve nőtársaságban és bár szép bókokat tud kitalálni, de rendkívül hamar el is tudja rontani a dolgot. Mint, ahogy most is sikerül. Vannak helyzetek, amikor képtelen tartani a száját.* - Egyébként ha legközelebb így kelleted magad, azért csak óvatosan, mert egyszer még be fognak rántani valami bokorba. *Mosolya kiszélesedik, úgy fest remekül szórakozik az elképzelésen. Nem vak, feltűnik neki, ha egy nő megpróbál felé látványosan közeledni. Nem zavarja persze, sőt. Csak így fennáll a lehetősége annak, hogy az ember a saját fejére hozza a bajt. Ő például ezért kerüli a szende szüzeket, mert azok csak szerelmesek lennének belé és akkor sosem tudná levakarni őket. Márpedig a munkája közel sem olyan, hogy tudna velük hosszútávon mit kezdeni.*
Nem nagyon zavartatom magam, hogy egy pohár sör nem éppen a legnőiesebb ital. Nem fogok valami idióta koktélt rendelni, csak azért, mert drága, és olyan csiricsáré nőies színe van. Ráadásul a legtöbbnek az íze vetekszik valami bekevert moslékéval, amit a megmaradt piák összeöntéséből kapunk. Míg beszél, eljátszogatom azzal, hogy különböző gyerekes, nonfiguratív mintákat rajzolgatok a körmömmel a pohár gyöngyöző üvegére, majd letörölgetem őket, és megvárom, míg újra párásodik. - Csak most jöttem – füllentek egy aprót (nem mintha különösebben látszódna rajtam )– Amúgy sem szokásom csak úgy, bárkivel szóba elegyedni – nem túl egoista a hanglejtés, de hallatszik benne valami pajkos felsőbbrendűség-érzés. Érdekes este elé nézünk. Nem tűnik idióta embernek, valószínűleg nem egy munkanélküli senkiházi, aki minden estéjét itt tengeti. Viszont az biztos, hogy nem menekülne el, ha esetleg más irányba terelődne ez az este. Ezen kívül lerí róla, hogy nem tartós kapcsolat reményében jött ide, nem akar magának feleséget fogni, ami egy plusz pont a fickónak. - Akkor majd legközelebb vigyázok – húzom széles, titokzatos mosolyra a számat, ugyanis elképzeltem a jelenetet, amint valami pszichopata perverz állat beránt a bokorba, a következő pillanatban pedig… Nos, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, de az biztos, hogy a végeredmény nem lenne szép látvány. Az, hogy mennyire nem, csak az aktuális kedélyállapotommal egyenesen arányos mértékű.
*Ő sem mondott semmit a sörre, nem az a típus, aki ilyesmin fennakadna. Alapvetően maga is meg-megissza a kis sörét például munka után otthon, de amikor megteheti, hogy valami keményebbet igyon, akkor ugyan már miért ne? Amilyen gyakran eljár a whiskey igazán kijár neki ilyenkor. Természetesen észreveszi, hogy a nő remekül elszórakoztatja magát, amíg beszél. Csak nem annak a jele, hogy untatná, eddig ahogy levette Aylin amolyan megmondós csaj, valószínűleg egyértelműbben a tudtára adná, ha untatná.* - Akkor viszont szerencsém volt, hogy én jöttem ide először. Az a másik fószer is téged stírölt, de gondoltam nem adom meg neki a lehetőséget. *Mondja kiszélesedő mosollyal, egyébként fejével az említett úriember felé bökve. Kopasz, kétajtós szekrény, de úgy fest hamar túltette magát azon, hogy beelőzték, hiszen már egy másik nőt fűz. Rob se sokáig nézi a pasast, hiszen neki éppenséggel van min legeltetnie a szemét. Márpedig meg is teszi. Bizonyos határokon belül igazi úriember, csak ritkán lehet elkapni a tekintetét, amint esetleg kicsit jobban végigméri a hölgyet, legyen szó a dekoltázsáról, vagy akár a formás combokról. Egy igazi hős, megy neki a szemkontaktus.* - Persze, nem is gondoltam, hogy minden jött-menttel leállsz bájcsevejre, szóval... *Megjátszott színpadiassággal a saját mellkasára teszi a kezét.* - megtisztelve érzem magam. *Jelenti ki épp csak egy lélegzetvételnyi hatásszünetet követően. Nagyon drámai, de érezhetően csak megjátszott. Bár tény, hogy tényleg örül neki, hogy épp rá esett a hölgyemény választása, de ezt nem akarja komolyan is a tudtára adni. Persze a bájmosoly se csak dísznek van a képén, alap, hogy bejön neki a csaj, főleg ezzel a végzet asszonya stílussal.* - És miből gondolod, hogy nem épp én vagyok az a pszichopata? *Kérdi szinte már komoly érdeklődéssel, persze a mosoly így is ott bujkál a szája szegletében. Szó sincs ilyesmiről, csak érdekli a válasz, hogy mégis mi alapján szelektál a nő. Ha pedig választ kap, akkor már azért szükségesnek érezne valamiféle bemutatkozást is. Nem mintha név nélkül nem lenne sokkal... érdekesebb, de speciel nem hátrány, ha tudja az ember hogy szólítani a másikat.* - Ethan vagyok... amúgy. *Hát meg is ejti a bemutatkozást. Ja, hogy ez nem a saját neve? Hát igen, annak általában álneve van, aki titokban nyomoz. Arról persze fogalma sincs, hogy a farkasoknak vannak receptoraik a hazugságra, ő még csak a létezésükről sem tud. Szóval teljes magabiztossággal érkezik a bemutatkozás és még kezet is nyújt.*
Nem adja meg neki a lehetőséget, pf. Valószínűleg ha nem kezdem el nézni, ide se jött volna, szóval ennyit erről. Amúgy meg a másik hapsi nem is valami matyóhímzés, úgyhogy valószínűleg azért nem vettem eddig észre. Az meg, hogy stírölnek, előfordul, úgyhogy általában észre sem veszem. Ha nem túl egoista a hozzászólásom, mondhatom, hogy már megszoktam. Különben is a munkám része. - Helyes, hogy nem – válaszolom keserédes bájmosollyal – Különben sem szimpi az ipse. Bár ne bámulná olyan feltűnően a melleimet, te jó isten. Akár egy kiéhezett kutya, aki évek óta a saját keze munkáján él, és most itt áll vele szemben egy nő. Valószínűleg nem így van, de a feeling kicsit olyan. De hát Aylin, amúgy sem kéne megítélni az embereket 2 mondat után! Micsoda alpári viselkedés, hihetetlen. Lehet, hogy csak udvarias próbál lenni… - Ha akkora pszichopata lennél, nem itt beszélgetnél velem, hanem megpróbálnál kicsábítani a sötétbe.. – vetem rá a tekintetem egyik szemöldökömet félig felhúzva – Avagy nem így szokás? A bemutatkozáson egy kicsit elmosolyodok, elég gyenge próbálkozás volt arra, hogy inkognitóban maradjon a kedves… névtelenkém. Először azonban csak bólintok egyet, miközben kortyolok egyet a sörömből – ami teszem hozzá, kezd megmelegedni, úgyhogy gyorsan el kéne tüntetni. - Natasha – válaszolom hideg fejjel, majd kortyolok még egyet szépen, lassan – Ne nézzél madárnak, tudtommal nincsenek tollaim. Majd ha megtudom az igazi neved, te is az enyémet. Fair game, nem?
*A csajozás, akárhogy is nézzük arról szól, hogy teszi a szépet a nőnek és ebbe beletartozik az is, hogy magát fényezi. Meg feltételezi, hogy sokkal jobban hangzik az, hogy ő figyelt fel a nőre, mint fordítva. Mindegy is, az se zavarja különösebben, hogy az ilyen irányú igyekezete nincs különösebben díjazva. Ha Aylin jégkirálynőt akar játszani, akkor tessék. A fazonnal kapcsolatban csak egyetértően bólint, csak osztani tudja a szimpátia hiányát. Majd belekortyol az italába, amíg a másik beszél. Azért mosolyogva megcsóválja a fejét a szövegre.* - A kicsábításban a csábítás a lényeg és mivel gondolom, sem a szép két szemem önmagában nem hatna meg, sem az ha morzsákat szórnék magam után, hogy kövess, így attól tartok a beszélgetés egy elég fontos része a kicsábításnak. De én nem tudhatom. *Apró kis sunyi mosoly, amit oda tesz a nő, ahova akar. Mondjuk az is érdekes lenne, ha pszichopatának nézné, de neki speciel csak a szája jár. Elég jó beszélőkével van megáldva, vitázni is szeret bizonyos határok között, szóval kibonthatják még jobban a témát felőle. A bemutatkozást követő mosolyt viszonozza, hiszen arra számít, hogy ezt esetleg egy viszonzott bemutatkozás fog következni. Ez be is következik, viszont ezt követően a mosoly egy pillanat alatt tűnik el az arcáról és veszi át a helyét a mély értetlenség. Nyújtott kezét is leengedi. Bár ledöbben, de ami az arcára kiül, az inkább hat értetlenül sem mint egy lebukott férfi reakciójának.* - Ethan-nek hívnak, de ha nem tetszik a nevem, akkor mondd azt. Felőlem hívhatsz bárhogy, hallgatok a "hahó"-ra és a "gyere ide"-re is. *Még mindig szinte a homloka közepén vannak a szemöldökei, közben meg azért kattog az agya rendesen, hogy vajon miből is gondolja ez a vadidegen nő, hogy álnéven mutatkozik be. Hiszen itt a városban mindenki Ethan Wood-ként ismeri és ami még szebb, hogy még a papírjai is erre a névre szólnak.* - Ez a jégkirálynő stílus, amúgy sokaknak bejön? *Kicsit esett a lelkesedés, szóval megenged magának egy kis pofátlanságot már. De igazából még így is teljesen normálisan hangzik a kérdés a tartalma ellenére és érdeklődő tekintettel várja is a választ.*
Késő délután még nem lófrálnak sokan egy diszkóban, ezért is vagyok még itt. Na persze semmi kifogásom a társaság ellen, sőt! De a mai... hogy is mondjam... Szóval a mai generáció néha túl meredek nekem. Szar a zenéjük, némelyik a sok drogtól úgy néz ki mintha már a negyven környékén járna, pedig még épp csak elhagyta az iskolapadot. Ezért jobb ilyenkor itt üldögélni, és trécselni esetleg a pultossal, mint később hallgatni a dulakodókat és a részegeket a nagy ricsajban és tömegben. Egyetlen pozitívum van az ilyen helyekben... A csajok. Az 1800-as években még nem láttál ilyet, az biztos. Ennyi ringó csípő falatnyi szoknyákban. Akkor még a fehérnemű is nagyobb volt ezeknél... Könnyűvérűek, és néhány mosollyal mindig én lehetek álmaik hercege egy éjszakára. De a ma estém nem szabad, én leszek a soros az őrködésben, szóval elmarad a lepedőgyűrés. Az egyik csizmás lábamat feltettem a mellettem lévő székre, és a térdemre támaszkodva kortyoltam egy nagyot a sörömből. Ma már a harmadik korsó, de ennyi a minimum, hogy picit ellazuljak. Egy szál cigit is előszedek az ingem zsebéből, hogy teljes legyen a lazítás. Mindezt a szállodában is megcsinálhatnám, akkor legalább aludhatnék is, de néha jó kiszakadni onnan, és így legalább attól sem kell tartanom, hogy megtalálnak valami extrém hülyeséggel, amihez nem is értek, meg nem is érdekel, de azért ha már ennyi időm van, segítsek benne... Lecsomóztam a kezemről a kendőmet, melyen szülőhazám, Anglia zászlaja díszelgett, majd félbehajtottam, aztán megint és megint, de a végén csak nem úgy sikerült, mint akartam, ezért elölről kezdtem. Pompásan megy a látványos unatkozás, ugye?
Nekidöntöm a lányt az üveggel borított falnak és belecsókolok a nyakába. Fejét hátra szorítja. Haja úgy terül szét az üvegen, mint egy arany tenger, ujjaim felfedező hajóként szántanak bele. Néhány pillanatig még nyelvemmel dolgozom a nyakán, majd kezemmel benyúlok szűk farmernadrágjába. Kitapogatom a kéj oly' nemes és jelenleg igen nedves szentélyét. Úgy játszadozom el rajta, mint egy ősi bárd a lantján. Hangos nyögéseket csalok ki belőle, belenézek a szemébe. De sajnos nem azt látom, amit szeretnék. A felismerés csillan meg a kék íriszekben. Nem is kell sokat várnom, felnyög és eltol magától. Szajkózok neki még néhány üres ígéretet, de üres fülekre találok. Összehúzott pulóverrel siet vissza barátnőihez. Lenyalogatom ujjaimról a Wanda.../vagy talán Wera?/ rászáradni készülő maradványait. A csapszék felé veszem az irányt. A mai nap nem túl szerencsés. Eddig két pina utasított vissza, egy faszi meg majdnem megcsapott. Puha léptekkel odasétálok az ismeretlen fickóhoz. Már a bejáratnál megéreztem a jelenlétét. De akkor sem lepett meg. Tisztában voltam vele, hogy a "nagy" Castor de Luca gyermekének...és egyben szukájának helyén lesz valamiféle "őrizet". Lecsapódok az ellenkező oldalára és kérek egy whisky-t a felszolgáló fiútól. Majd felé fordulok és kimondottan barátságos hangon szólítom meg. -Mr. Holloway! Fogadja mélyről jövő örömömet. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen...prominens férfiú fogja ellátni a mai szolgálatot. Félmosoly. Ha van egy kis esze, közel sem lepődik meg, hogy tudom ki fia-borja. Az jobban érdekel, hogy Ő rám ismer e. Ebből majd kiderül, hogy a Kutyulim köpött e.
Kezdőlap
//
