- Igen, nem volt hiány szerencsére. – Könnyedén bólintottam, nem kedveltem a balhés napokat, amikor jobbára semmi esélyünk arra, hogy értelmes időben elszabaduljunk, mert valaki beleszart a palacsintába. Különösen azért nem, mert szükségem van némi szépítő alvásra. Dorian elhúzásával megint ribanc üzemmódba kapcsoltam, szóljon hozzá bárki-bármit, és ezen eztán eszemben sem lesz senki ember fiáért változtatnom. Kapja be az összes pasi. Elhibázott lépés volt engedi az érzéseknek, többé nem fordul elő, mert kétszer ugyanazt a hibát én bizony nem követem el. - Naná. – Hogy én ne kérjek piát? Merőben esélytelen a dolog, szóval azonnal ráharaptam a lehetőségre, és nem szándékoztam egy pillanatig sem rosszul érezni magam tőle. Kiváltképp a Teremtőm előtt nem, aki igencsak hasonló attitűddel volt megáldva, szóval nagyjából esélytelennek éreztem, hogy zavarja az élet erkölcsi fertőjéhez való viszonyulásom. - Túl kevés a jó pasi, aki még nem volt meg. – Toldom meg a témát, bár ez a része abszolút lényegtelen, de Fairbanks engem még arra is emlékeztet, hogy mennyire mellényúltam, éppen ezért a magam részéről egy pillanatig sem fogok ahhoz ragaszkodni, hogy márpedig maradjunk itt. Kösz, de kösz nem. - Részemről akár holnap is elhúzhatunk, rajtad kívül nincs miért maradnom. – Megyek, ahova ő, amíg megtűr maga mellett, de a hírre azért lehúzom az első után rögvest a második felest. Számítottam valami hasonlóra, nem véletlenül éreztem úgy, hogy nincs itt helyem, de ez már a kezdetektől így van. A falkába sem azért kerültünk, mert annyira vágytunk rá. - Bár azért be kell valljam, szerintem ez eddig is igaz volt. Vagy te másként gondolod? – Pillantok rá oldalvást, némileg gyanakvóan. Könnyen lehet, hogy az egésznek köze van ahhoz az általam határozottan nem preferált nőstényhez, akivel annyit időzött az utóbbi időben. Más egyebet nem tudok az egészről, de ennyi épp elég volt ahhoz, hogy ne értékeljem a szituációt, mindenesetre épp olyan makacs vagyok, mint ő, tudom jól, hogy letojta volna, ha kifejtem erről a kéretlen véleményemet.
- Nagyszerű - bólintottam. Egyikünk sem rajongott azért túlzottan, ha netalán hiány keletkezett, újraszámolni az egészet, megkeresni a hiány forrását cseppet sem kellemes dolog. Hála égnek ezúttal sem volt probléma, szerettem az ilyen zárásokat. - Akkor egészségünkre! - emeltem meg a poharamat, mielőtt lehúztam volna a felest. Cseppet sem ítéltem el amiatt, amiért ribanc üzemmódba kapcsolat, tökéletesen meg tudtam érteni. Bosszantott is a szitu, mert emlékszem, beszéltünk erről a Dorianról és habár nekem a kezdetektől fogva nem volt szimpi, bíztam benne, hogy összejön a dolog, Yvonne rohadtul megérdemelte volna. Ehelyett mit kapott? Hát egy szép pofára ejtést. Ha Yvonne nem teszi túl magát a helyzeten ennyire könnyen, tuti utána megyek annak a szarházinak és a szart is kiverem belőle. Velünk senki se packázzon! - Új vadászterületre tartanál igényt? - mosoly görbült az ajkaimra, mert bármennyire is nézzék le a pasifaló nőket, rohadtul nem tudott érdekelni, mit gondoltak rólunk. Én iszonyatosan büszke voltam a lányomra, ennél több pedig szerintem egyikünknek sem igazán kellett. Aprót bólintottam, mielőtt újratöltöttem volna a poharainkat. Nem tartottam attól, hogy azt mondja, ő maradni akarna, bár az ellen sem lett volna egy szavam sem. Felnőtt nő, azt csinál, amit szeretne, bár azért hiányozna, ha egyszer úgy döntene, nélkülem folytatja az útját. A jelek szerint ennek egyelőre azonban még csak a veszélye sem áll fent, úgyhogy nyugodtan folytatom a kis mondandómat. Azaz folytatnám, ha nem talál be egy tökéletesen időzített és megfogalmazott kijelentéssel. - Rowena felbukkanása után megváltoztak a dolgok és igen, egy ideig nem mehettem volna, ha akartam volna se - nem fogok a Kölykömnek hazudni és megfordult a fejemben a gondolat, hogy nem árulom el neki a történteket, de nem akarom titkolózásban élni a továbbiakban és ha mellettem marad, előbb-utóbb úgyis kiderülne, vagy rájönne magától, akkor meg nem mindegy, mikor árulom el neki? Ebben a kérdésben sajnos lehet tényleg nem mindegy. - Tudom, hogy nem túlzottan csípted, nekem sem volt a szívem csücske, talán pont azért nem, mert túl sok mindenben hasonlítottunk - legalábbis szerintem. - Mi is olyan idegesítőek vagyunk, mint ő? - nevettem fel az újabb pohárka legurítása előtt. Nem terelni akartam a szót, egyszerűen csak kikívánkozott a megjegyzés. - Utálok titkolózni előtted, de ebbe most nem avathatlak be teljes egészében. Annyit kérek tőled, fogadd el, hogy üzleteltem Rowenával, fontos dolgot bízott rám és bízom benne, hogy egyszer lesz lehetőségem beavatni téged a hatalmas „titokba” - két kezemet emeltem fel, hogy macskakörmöket rajzoljak a levegőbe. Hangom könnyed volt, ebből sejthette, hogy nem olyan nagy dologról van szó. Persze, ennek ellenére az volt, de így egyszerűbb és talán ő is könnyebben elfogadja, hogy egyelőre nem beszélhetek erről. - Darren falkát akar alapítani - bököm ki ezt is a semmiből, valószínűleg tovább tetézve a megdöbbenését, de ez már csak egy ilyen hajnal. - És elképzelhető, hogy csatlakoznék hozzá. Egyelőre mondjuk csak annyi időre, hogy meglássam, tetszik-e egyáltalán. Az ajtaja előtted is nyitva áll - nem fogom ezúttal sem olyasmire kényszeríteni, amit nem akar, de bízom benne, hogy nem fogja túlzottan megbotránkoztatni a dolog és kapható lesz az ilyesmire. Tudom, ironikus, hogy most önszántamból csatlakoznék azok után, hogy egyszer már behódoltatott, de hát ilyen ez a popszakma.
Kezdőlap
