Nem igazán tudom hova tenni az aggodalmát, hiszen szemmel láthatólag nincs kutya bajom se... mármint főleg kutyabajom nincs. Így a kérdésre csak némi értetlenséggel válaszolok az ábrázatomon, majd végül produkálok mellé, valami bólogatást is, szólni meg már felesleges, hiszen úgy fest a szöszi helyettem is beszél. Így maradok annál, hogy figyelem érdeklődőn. Bár sosem volt kutyám, azért voltam már annyit szőrös lények között, hogy ne lepjen meg az, amit a kölyökről mond. - Amíg nem neveled belé, addig nem is fog. Neked kell a... - Ezen a pontok tekintek le a nadrágomat cibáló kutyára, így ha már úgyis le kell hajolnom és a nő nem is nagyon tud vele mit kezdeni, így inkább lerendezem én. Nem kell semmi szörnyűségre gondolni egyébként, csak kicsit megcsapom az orrát, hogy elmenjen a kedve ettől a rágcsálástól. Épp csak megsuhintom. Közben persze hallom, hogy a nő beszél. - Szóval neked kell a nagyobb kutyának lenned. - Fejezem be végül a mondatomat, amikor felegyenesedek ugyebár már a cigivel. Amúgy nem vagyok akkora paraszt, nem felé fújom a füstöt, csak annyi megy rá, amennyit felé fúj a szél. Bár mint tudjuk, szépre száll a füst. Igazából nem is gond, hogy nagyrészt lemaradok a sztorirészről, tekintve, hogy amúgy se tudnék különösebben hozzászólni. A pórázra is egyszerűen csak vállat vonok, az ő kutyája végül is. Én már lerendeztem vele a rágcsálós dolgot. Egyébként halál lazán tegezem le, szinte fel sem tűnik az ő magázása. Hozzászoktam már ahhoz, hogy a nagy átlag fiatalabb nálam, szóval ezt azért meg szoktam engedni magamnak. Kivéve persze, amikor valami hülye alá-fölérendeltségi viszony van. A kérdésre először csak megrázom a fejem, közben szabad kezemet zsebre vágom, hiszen szemmel láthatólag továbbra sem sikerült kesztyűt beszereznem és éppenséggel lefagy. - Új bútordarab vagyok, Jerry. Amúgy az egyetem felé tartok... arra van, igaz? - Általában nem kell rájátszanom az elveszett tekintetre, jön az magától, mint most is. Egyébként elmutatok irányba a kérdés mellé a cigit tartó kezemmel. Természetesen az a célom, hogy fogja magát és elkísérjen. Egyelőre rendes lánynak tűnik, szóval egyelőre csak utalgatok, aztán ha nem jön be, akkor majd konkrétabb leszek.
*A rakaprton ücsörögve figyelem, ahogy a víz szép lassan andalog. Szeretem ezt a helyet, mert annyira nyugodt és itt ki tudok kapcsolni kicsit. Mára már végeztem az óráimmal és habár lenne mit tanulnom, inkább kijöttem ide - természetesen autóval - hogy egy kicsit lazítsak. Egy egyszerű, szerelmes regényt tartok a kezemben, ahogy az egyik sziklán ücsörgök. A szikla már majdnem bent van a vízben, szinte az alját csapdossák a hullámok, de nem bánom.Szeretek itt ülni, talán már törzshelyemmé vált ez a hely. Még jó, hogy eddig nem véstem bele a Legra nevet a sziklába, de lehet, hogy majd egyszer az is meg fog történni. Ahogy olvasgatom a könyvet, ugatásr leszek figyelmes, és ahogy oldalra nézek, nem messze tőlem meglátok két alakot és egy kutyát. Egy aranyos kutyust. Mosolyra húzom a számat és feltápászkodom a szikláról. Nem ismerem az embereket, de biztos vagyok benne, hogy a lány nem fog megharagudni, hogyha közelebb megyek és esetleg csatlakozom hozzájuk. Leugrok a szikláról, a könyvemet fonott rojtos táskámba süllyesztem, és megindulok a páros felé. Remélem ne mvalamirandevút, vagy ilyesmit zavarok meg. Ahogy egyre közelebb érkezem, felismerem Abigail-t, a Gyógyító mentort. Bizonyára emlékszik rám, hiszen találkozhattunk már egy párszor, bár hogy beszélgetni beszélgetünk-e komolyabban, arra nem emlékszem. A gyógyító közül igazából csak Maggie-hez állok közel, hiszen ő tanított gimiben is. Ahogy közelebb érek, nyilván felfigyel rám a kutyus is, majd mosolyogva, bár kissé zavarban állok meg a férfi háta mögött, szemben Abigail-lel.* - Szia Abigail. Láttalak a szikláról és megtetszett a kutyusod. Eszméletlen aranyos. Szabad? *hajolok le és nyújtom ki a kezemet a kutyus felé, aki hogyha tényleg nem bánt, és kíváncsi, akkor valószínű, hogy odajön hozzám, én pedig megpróbálom megsimogatni.* - Bocsi, nem akartam zavarni, csak... Öhm... Gondoltam ideköszönök. *motyogom zavartan, ahogy lassan felállok és a srácra nézek.* - Helló, Legra vagyok. *mutatkozom be neki a kezemet nyújtva felé, majd krédőn nézek Abigail-re. Remélem, hogy tényleg nem zavartam meg semmit, vagy ha igen, akkor esetleg a nő szólni fog...*
//Remélem nem gond, hogyha csatlakozom. Hogyha igen, szóljatok bátran, és akkor törlöm a hsz-t! //
Kissé meglep, hogy a férfi milyen egyszerűen lerendezi a kutya közeledését, tőlem jobban talán csak a blöki döbbenhetett meg, aki egy időre le is mond a ruha-rongálásról, és inkább marad a szimatolásnál. -Öhm… értem. Köszönöm a tanácsot, majd megpróbálom kivitelezni a dolgot valahogy. –nézek le a kis házi kedvencemre. A fejrázásra egy kissé oldalra billentem a fejem, s már várom az élménybeszámolót, idekeveredésének történetét, amikor kemény 2 mondattal el is intézi és le is zárja a témát. Na mindegy, biztos csak nincs beszélgetős kedvében. Mindenesetre amikor a város felé mutat, én is megfordulok, hogy lássam. -Azt hiszem, hogy inkább arra… -mutatok pár órával arrébb, de aztán elbizonytalanodok, és megint új irányba mutatok- Inkább erre… Húha, ott a templomtorony, az a… az a nagy épület amiről nem tudom, hogy micsoda, egy pillanat! Ezt megfognád egy kicsit? –azzal már lépek is mellé, és ha nem ellenkezik, akkor már nyomom is a kezébe a pórázt, hogy aztán nem kis küzdelmek árán, de elővarázsolok egy összehajtogatott térképet a zsebemből. Ha ellenkezne, akkor persze nem, de akkor kb. 3-szor annyit várhat… Na igen, alapból egyszerűbb lenne a művelet, de nincs az a pénz, hogy én levegyem a kesztyűmet. Így viszont elbénázok egy darabig, mire széthajtogatom, majd megtalálom, hol vagyunk. Elkezdem nézegetni a térképet, majd valamivel később fordítok rajta egy 90 fokot jobbra, rá néhány pillanatra meg az ellenkező irányba egy 180-at, aztán én is körbefordultam lassan a tengelyem körül amíg betájoltam magam… Persze ha szeretne, Jerry is segíthet, de ha már ennyire új errefelé, akkor illene nekem jobban kiismernem magam a környéken. Illene… -Szóval, itt vagyunk most, az egyetem pedig… itt van! –böktem az ujjammal az egyik szürke foltra a térképen, majd a levegőben is a helyes irány felé. - Úgy tűnik, nem is tévedtél olyan sokat. Max. két órányit… -mosolyogtam fel a férfira- Ha gondolod, akkor elkísérlek odáig, egy párszor már jártam arra. Igaz, túl sokat egyelőre nem, mert még egy hónapja sincs, hogy itt vagyok… Tényleg, te mi járatban vagy erre? Csak nem mint új oktató? Vagy valami konferencia lesz? Vagy csak egy rokonlátogatás? –faggatom tovább, hátha kicsit megered a nyelve. Oké, tudom, nem terveztem, hogy bemegyek a városba, de egy ilyen elveszett tekintet láttán kinek lenne szíve csak így itt hagyni? Tudom én jól, milyen nehéz úgy tájékozódni, hogy valaki újként csöppen bele egy város életébe, így aztán az a minimum, hogy segítek neki. Az meg, hogy közben én is átváltottam tegezésre, csak így utólag esett le… na mindegy, csak nem harap érte, vagy ha zavarja, majd szól. A kutyus viszont időközben egyre izgágább lesz, s nem sokkal később én is meghallom egy ismerős hangot hátam mögül, mire egyből megpördülök a tengelyem körül. -Ó, Legra? Szia! –integetek neki vidáman, a kutyás kérdésre meg csak mosolyogva bólintok. Persze, akárkinél is legyen a póráz, a kutya már iramodna is a lány felé, minden energiáját beleadva, hogy őt is körbeugrálja-nyalogassa örömében. Én viszont a kérdés hallatán csak elvörösödök egy kissé, majd Jerryre nézek, s megrázom a fejem. -Nem, ugyan, dehogy! Csak pár perce futottunk össze, segítek neki útba igazodni. –magyaráztam.
//Engem nem zavar, bár csak akkor vettem észre amikor már megírtam a reagot, szóval kicsit meglepődtem igen, tudom, még szoknom kell az itteni rendszert… de sebaj, írtam még hozzá, így remélem jó lesz //
Elégedett és apró mosollyal bólintok egyet arra, hogy megköszöni a tanácsot. Így nem is kell kimondanom hangosan, hogy szívesen tettem, a gesztusban ez is bőven benne van. Egyébként még agyalok, hogy mit is fűzhetnék hozzá a dologhoz, valami tanácsot, vagy egyebet, de speciel nem értek a kutyákhoz, csak annyira, amennyire a farkasoknak közük van hozzá. Nem vagyok híve az ilyen domesztikált állatoknak, hűséges partner ide, vagy oda. Mondjuk reméltem, hogy jobban ismeri nálam a terepet, így pedig csak kapkodom a fejemet a folyton változó irányba, mint valami vadászkopó, aki szagot fogott. De nem fogtam szagot... helyette pórázt. Egyébként sincs egy túlságosan értelmiségi fejem, de a kezembe kerülő póráz okozta meglepettség, határozottan tovább ront az összképen. Igazából nem az a bajom, hogy nekem kell fogni, mert oké, engem még elrántani se tud... hanem az, hogy mi a frász az a nagy összehajtogatott papír. Ó, hogy térkép... áhhá. Némileg oldalra billentem a fejem, amikor elkezdi még forgatni is. - Biztos nem szeretnéd, hogy esetleg én... - Orrnyergemet felráncolom, ahogy nagy óvatossággal igyekszek arra kilyukadni, hogy esetleg én is megnézhetném. Erre megtalálja, szóval inkább el is harapom a dolgot és csak valami sután bárgyú félmosollyal nyugtázom a dolgot. Ezek szerint jó irányba mentem, ami mondjuk különösebben nem lep meg, hiszen a taxist már egyszer megkérdeztem és ő is ezen az utcán mutatott végig. Légvonalban elég nehéz lenne megközelíteni. - Hát... munka is, meg rokonlátogatás is. Kellemest a hasznossal, mert amolyan nyomozószerű lennék és él is itt a városban egy húgszerűségem, szóval... - Vállvonás és még nyilván be is fejezném, de ugyebár a blöki elkezd ugatni, meg rángatni, de én kemény vagyok, simán megtartom. Már épp rászólnék az ebre, ha eszembe jutna a neve, de nincs így, viszont a hangra már egyébként is fordulok az irányába. Némi meglepettséggel tekintek végig a másik szőke lányon... ha tudom, hogy itt hemzsegnek ezek a szöszik, akkor előbb jövök, komolyan, de jellemzően Rachel erről egy szót sem írt. Amikor Abigail bólint, akkor én nemes egyszerűséggel elengedem a kutya pórázát, hogy hagy húzza maga után, amíg üdvözli az új jövevényt. Én pedig már eldobom az egyébként kialudt cigim csikkjét, amit már vagy egy perce elfelejtettem szívni. Így közvetlen a mozdulatot követően már fogadom is el a kéznyújtást. Persze nem ropogtatom meg Allegra kezét. - Jerry. És nem zavarsz, sőt mi több... épp az egyetemet kerestük, elvileg nem kéne innen messze lennie. - Kiszélesedő mosollyal tekintek az új jövevényre és persze beszéd közben el is mutogatok hátra, amerre elvileg lennie kéne.
Ahogy közelebb sétálok, a kutyus ugatni kezd, és lelkesen csóválja a farkát, még a nyelve is kilóg a nagy örömtől. Mindig is szerettem az állatokat, és ők is szerettek engem, úgyhogy ezen annyira nem lepődök meg. Nagyon édes kutyus, úgyhogy boldogan sétálok oda, majd köszöntöm Abigail-t és a férfit, aki vele van. Lopva végigmérem alakját, és elfojtok egy mosolyt. Leguggolok és megsimogatom a kutyust, aki ad egy nyalást az arcomra is. - Ehh, hű! Köszi! - nevetek fel és fel is állok, majd rákérdezek, hogy nem zavarok-e. Abigail kicsit zavarba jön, amire csak lágyan elmosolyodom és kérdőn felvonom a szemöldökömet úgy, hogy Jerry ne lássa. - Útbaigazítás? Nocsak. Üdvözlöm! - fordulok a férfi felé és kérdőn nézek rá, aki hamar be is mutatkozik és elmeséli, hogy az egyetemet keresi. Még az irányába is mutat, mire bólintok. - Igen, arrafelé van. Igazából egy óra múlva órám lesz ott, szóval szívesen elviszem.- magázom le a férfit, majd Abigail-re nézek. Remélem, hogy nem bánja, hogy elrabolom a férfijét, habár még bőven van időnk. - De még van időnk, az egyetem innen autóval kb. 20 perc, úgyhogy... - vonom meg a vállamat és megsimogatom a kutyus fejét. Kicsit zavarban érzem magam, hiszen a) nem vagyok benne biztos, hogy nem zavartam meg egy kellemes ismerkedést és b) a kézfogásból egyből lejön, hogy farkas az illető. Biztos vagyok benne, hogy ez Abigail-nek is feltűnt már, hiszen ő idősebb és tapasztaltabb Őrző, mint én, bár kérdés, hogy ők kezet fogtak-e. - És mi járatban az egyetemen? - fordulok ismét a férfi felé,miután Abigail-nek küldök egy figyelmeztető pillantást. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál rá és hogy leesik-e neki, hogy én is észrevettem, hogy Jerry kicsit "más".
Amikor Jerry elengedi a kutyát… hát, egy kissé ijedten pislogok Koda után. Mert hát én nem arra bólogattam, hogy engedje, hanem hogy Legra megsimogatja, de azt úgy képzeltem el, hogy odasétálnak egymáshoz, vagy valami… bár, most már mindegy. Csak abban reménykedek, hogy nem fogja felborítani szegény lányt. Ahogy a cigicsikk landol a kavicsok közt, a tekintetemmel végig követem az útját. Aztán újra Jerryre pillantottam, majd le a csikkre, várva, hogy mikor mozdul már végre, hogy felvegye. Úgy tűnik, különösebben nem érdekli a dolog, így hát amíg kezet fognak, én hajolok le, hogy felvegyem a szemetet. -Khm… azt hiszem, ezt elejtetted. –nyújtottam vissza Jerrynek, s ha esetleg nem venné a lapot, akkor a tekintetemmel a valamivel arrébb eső, út mellett lévő szemetes felé pillantottam, hátha… Ha meg még így sem, akkor istenem, ezen ugyan nem akadok fenn, odamegyek aztán kidobom én. Persze mire visszaérek, Koda már agyonpuszilgatja a lányt, legalább 3-szor körbeszalad körülötte, végigszimatolja, aztán csak vidáman csóválja a farkát, ahogy simogatni kezded. Amikor helyette Jerryvel kezdesz inkább foglalkozni, csak vakkant egyet, de el nem mozdulna mellőled. -Ó, csak nem egy kis séta az óra előtt? Egy kis friss oxigén úgy is segít jobban odafigyelni az órákra. –mosolyodok el Legra szavaira reagálva. Ahogy hallgatom, hogy a lány is épp órára készült, így aztán még szerencsés véletlennek is tekinthető a találkozás. Azt hiszem, amúgy is szerencsésebb, ha tájékozódásban Legrára bízza magát a férfi, ha én navigálok, abból lehet, hogy inkább városnézés lenne, mint célirányos séta. Mármint nem direkt, csak hát a tájékozódás még elég nehezen megy… Na mindegy, amíg ketten túlesnek a bemutatkozáson, addig én újra kézbe kaptam a póráz végét, biztos ami biztos. A végén még kiszúr valami pockot aztán mehetek érte a város másik felébe, az meg nem hiányzott. Már épp felegyenesedtem, amikor sikerült elcsípnem a lány tekintetét. Először nem tudtam mire vélni… Valami baj van? A kutya megint Jerry cipőjével szemezik? Vagy Legra nadrágját kezdte el rágcsálni? Vagy a pasas valami régóta körözött bűnöző, és most ismerte fel?! Vagy fegyver van nála? Vagy… Oké, leállok, nem kell egyből rosszra gondolni. Az is lehet, hogy csak egyszerűen arra gondolt, hogy farkas a férfi? Szótlanul gyorsan végigmértem a tekintetemmel, majd gyorsan összegeztem a dolgokat: Valószínűleg az utóbbi. Az viszont annyira nem para, mert melyik az az idióta farkas, aki nyílt terepen akarna vérontást csinálni napjainkban? Na ugye, akkor meg semmi gond. -Az jó, akkor legalább nem teljesen ismeretlenként érkeztél ide. Biztos vagyok benne, hogy a testvéred segíteni fog eligazodni a városban. És Jerry, mennyi időre is tervezted az itt tartózkodást?
- Nocsak? - Kérdem szinte már gyanakvóan körbenézve magam körül, miközben elismétlem a szócskát. Ettől a kifejezéstől valahogy olyan érzésem van, mintha... nem is tudom, mint amikor egy ember nem azt mondja, amit valójában akar, csak nem akar megsérteni. De nyilván én vagyok paranoiás. Erre pedig még egy Aby is felemelkedik mellettem. Őszintén szólva észre se vettem, hogy lehajolt, csak arra vagyok figyelmes, ahogy felegyenesedik a csikkemmel a kezében. Nem is igazán értem egyébként, hogy ezt miért teszi. Szemöldökeimet összevonva tekintek rá és a csikkre még a kijelentése után is. Majd követem a tekintetét a kuka felé. - Hagyd csak, nem akarlak ugráltatni. - Mármint nem akarom, hogy úgy érezze, ki kell dobnia, mert én ugyebár a legkevésbé sem látom szükségét. Szóval egyértelművé vált számomra, hogy a megjegyzés annak szól, hogy márpedig ki szeretné dobni. Egyébként még fejcsóválva legyintek is mellé. Ahogy Legrára tekintek, a zsebeimbe süllyesztett kezeimmel kicsit összébb vonom magamon a dzsekit, nem erre a klímára öltöztem én, viszont elég hamar elfelejtem, hogy fázok, amikor közli, hogy mennyire távol is van az egyetem innen. Bozontos szemöldökeim azonnal felszaladnak a homlokom közepéig. - Húsz perc? Kocsival!? A taxis azt mondta, hogy innen simán be lehet sétálni. Nem azt mondtam neki, hogy túrázni akarok, csak hogy valamivel előbb tegyen ki. A pofám leszakad. - Egyszerűen képtelen vagyok feldolgozni az információt. Hát akkor sétálhattam volna én itt. De basszus, mi az, hogy húsz perc kocsival? Ez a város az elejétől a végéig tart egyáltalán húsz percig? Jó, Legra gondolom nem az én vezetési stílusommal számol, de ez akkor is baromi messze van. Amúgy az egyébként teljesen jogos felháborodásom közepette elkerüli a figyelmem, hogy ez a két nő itt nekiáll jeleket küldeni, ezekre amúgy is teljesen vak vagyok. Legra kérdésére már valamelyest sikerül rendeznem a ledöbbent ábrázatomat. Készen van egyébként a legkézenfekvőbb sablonszöveg, szóval elég hamar tudok is válaszolni. - Nyomozás, beszélnem kell pár emberrel. - Vonok vállat, nem nagy cucc. Mivel nekem halvány fogalmam sincs, hogy ők őrzők, így nem mondhatom, hogy a protektorral akarok beszélgetni. Még akkor se ha tudnám. Mindenesetre azért szeretem ezt a szöveget, mert akkor ha kérdeznek is, teljesen logikus, hogy hárítok, hiszen az ilyesmiről nem szabad ám beszélni. Aby-nek már egyébként is említettem, hogy amolyan nyomozóféle vagyok, de most azért odasandítok rá is, hogy mit szól ehhez a válaszhoz. Az ő kérdésén már egy kicsit jobban elgondolkozok, barna tekintetem felfelé emelem és sikerül is valami csücsörítős grimaszt produkálnom gondolkozás közben, majd végül bólintok. - Egy hónap, esetleg kettő. Nem nagyon tudom, hogy meddig lesz rám itt szükség, de remélem, hogy nem túl sokáig, mert baromi hideg van. Mondjátok azt, hogy itt azért nyáron jobb az idő. - Tekintek egyik nőről a másikra, engem az sem érdekel, ha hazudnak, csak adjanak valami reményt, mert én ehhez nem vagyok hozzászokva. - Ha afrikai és egyben retardált lennék, akkor biztos örülnék, hogy havat látok... de nem vagyok. - Billentem oldalra a fejem levonva a végső konzekvenciát.
*A kutyus végül szabadjára lesz engedve és hamarosan már rohan is felém. elnevetem magam és mielőtt még felborítana, leguggolok. Sejtem, hogy nem valami támadós állat, így nyilván ha leguggolok, lassítani fog. Egy keveset, de még így is majdnem fellök. Szerencsére sikerül megsimogatnom a kutyust, és még egy nyalást is kapok tőle az arcomra. Miután felállok, bemutatkozom a srácnak, akivel Aby van. Kíváncsian és egy rejtett mosollyal figyelem a cigicsikkről folytatott párbeszédet, miközben Koda füle tövét vakargatom. A kutyus lelkesen lihegve pislog fel rám, én pedig a párost hallgatom mosolyogva. Jerry nocsak kérdésére csak megvonom a vállam és elpirulok.* - Sok a turista, illetve az új ember errefelé, és a minap találkoztam egy leányzóval, aki szintén az egyetemet kereste. Habár ő nyílt nap okán. *nevetem el magam, jelezve, hogy bizonyára Jerry nem valamiféle nyílt nap miatt akar az egyetemre menni. Aby kérdésére elmosolyodom és bólintok egyet.* - Igen, néha muszáj, mert tele van a fejem minden félével. Gyakran szoktam ide kijönni. Kiülök egy sziklára és olvasgatok, vagy ilyesmi. *vonom meg a vállam és ismét lenézek a kutyusra, akit még mindig simogatok, bár már kezd elfáradni a kezem. A furcsa pillantást szerencsére Aby veszi, de nem igazán reagál rá. Persze, hiszen mit is kezdene velünk itt egy farkas? Gyorsan körbekémlelek és kicsit idegesebb leszek, hiszen nincs itt senki, csak mi hárman. Az agyam pörögni kezd. Én nem szóltam senkinek, hogy idejövök. Vajon Aby igen? Uramisten, mi van, ha senki nem tudja, hogy itt vagyunk? Idegességemből a kutyus ébreszt fel, aki megnyalja a kezemet, mert abbahagytam a simogatást. Lenézek rá és elmosolyodom, majd Jerryre pillantok.* - Hát, kb. olyan 6-7 mérföld innen az egyetem. Azt hiszem. És lehet, hogy én vezetek lassan. De egy 15 perc minimum. *kacsintok a férfire. Még nem nagyon mértem le az időt, csak találomra mondtam valamit, de azért innen gyalog elég messze van szerintem. (Google maps szerint 6 mérföld. xD). A kérdésemre, hogy mi járatban is van a férfi, egy egyszerű, de tömör választ kapok: nyomozás.* - Ó. Óóó! *lepődök meg és kerekednek ki a szemeim, amikor végre leesik, hogy mi újság.* - Tehát akkor maga valami nyomozóféle? Ez tök izgis! *vigyorodom el és Abyre nézek. * - Itt lakik a tesója is? *kapom fel a fejemet, és kérdőn Aby-re nézek. Vajon ő is vérfarkas? Talán van már róla valami a Krónikák Termében. Lehet, hogy Betolakodó falka tag.* ~OK, Legra, állítsd le az agyad.~*szólok magamra. Az biztos, hogy a friss oxigén segít gondolkodni. Talán túlságosan is. A férfi megjegyzésére az időjárással kapcsolatban elnevetem magam.* - Nyáron? Oh, meg lehet sülni. Akkor kinőnek a pálmafák is, és homokos lesz a part és koktélokat szolgálnak fel a napágyaknál. *kacsintok vigyorogva a férfire.*
-Ugye, milyen jó kis nyugis hely? Az egyik kedvenc kutyasétáltatós helyem, ilyen időben nincs az a pénz, hogy én ide kiüljek olvasni. Így viszont nem fagyok meg, meg a blöki is mozog, szóval duplán jó. Amikor a lány mondja, hogy milyen messze is van az egyetem pontosan, még én is megdöbbenek az infó hallatán, ám ahogy meglátom a férfi reakcióját, hát az kész… csak egy jót kuncogok magamban. -Végülis, az a pár mérföld nem vészes, meg ennyi mozgás úgy is kell az egészséghez. –próbálom vigasztalni, bár nem tudom, mennyire fogja meghatni- Amúgy, Jerry, milyen ügyben nyomozol, ha szabad kíváncsiskodni? Mármint nem akarok semmi konkrét dolgot kiszedni belőled, gondolom az úgy is titkos… csak egy kicsit aggódok… Ugye nem valami komoly dolog? Sorozatgyilkos Fairbanksben vagy valami hasonló? Legra kérésére a férfi tesójáról csak bólintok, bár sokkal többet én se tudok a témáról. Max. annyit, hogy a húga… -Ó, az nem is olyan sok idő, de akkor ezek szerint nem is maradsz addig. –jegyzem meg, majd amikor a nyárról kérdez, csak vállat vonok- Sajnos nem tudom, én is csak egy hónapja érkeztem. De én is nagyon remélem… -pillantok segélykérő tekintettel a lányra, amikor pedig meghallom a válaszát, akaratlanul is megjelenik előttem a kép, amiről mesél. De szép is lenne… Mezítláb rohangálni a forró homokban, hűsölni a pálmafák alatt. Hát, ha mást nem, fogok egy vödör homokot és elmegyek a botanikus kertbe. Ott aztán tuti van pálmafa. Ahogy a férfi ismét a hidegre panaszkodik, még egyszer végignézek rajta. Így sapka, sál, kesztyű nélkül… megesik a szívem rajta, így aztán le is tekerem a sálamat és az ő nyaka köré tekerem. Jó, lehet, hogy az apró virágmintás sál nem valami férfias, de legalább meleg. Rajtam úgy is garbó van, hozzá még felhúzom a kapucnit, szóval túlélem. -Csak mielőtt megfáznál. –kezdem gyorsan magyarázni. Oké, tudom, farkas, úgy se fog megfázni. De szerencsétlennek szinte vacog a foga a hidegtől. - Ha egy hónapig itt leszel, akkor biztos összefutunk még a jövőben, annyira nem nagy ez a város. Vagy max, ha a síparadicsom közelében jársz, hagyd ott nyugodtan, ott van a rendelőm. Közben Koda már megint megunta az egy helyben ücsörgést, lévén, így jobb dolga nem lévén, csak a pórázt rángatta. Rápillantottam, majd körbenéztem s a többiekhez fordultam. -Nem akarunk sétálni egyet? Akár az egyetem felé is mehetünk, legalább a mozgástól egy kicsit átmelegszünk. Mit szóltok hozzá? Vagy van valami jobb ötletetek?
- Áh, értem. - Válaszolom Legra válaszára, immár csak csekély érdeklődéssel. Azt hittem van valami komolyabb következtetés a "nocsak" mögött, de akkor nincs. Az meg nem izgat különösebben, hogy múltkor valaki, valahova el akart jutni. Ez pont olyan információ, ami kívül esik az érdeklődésemen. Ezért nem olvasok regényeket sem, egyszerűen nem értem mi olyan érdekes bennük. Szóval továbbra is csak összehúzva magamon a dzsekit figyelem a szép időről és a sziklán olvasgatásról csevegő szőkéket, csak tekintetemmel sandítok egyikről a másikra. Mintha említették volna már, hogy ilyenkor nagyon kis sunyi ábrázatom van. Úgy fest tényleg át lettem verve a taxis által. Arra azért, hogy az a pár mérföldes séta nem árt senkinek, csak felvont szemöldökökkel nézek Aby-re, kettőnk közül azt hiszem nem én vagyok meghúzatva. - Legfeljebb a legközelebbi buszmegállóig sétálok. Jár arra valami buszféle? - Megint egyikről a másikra nézek. Ebben nem nyitok vitát, biztos nem fogom lesétálni ezt a távot, viszont Legra kocsis ajánlatáról sem feledkeztem meg, de mekkora parasztság lenne már itt hagyni a másik szöszit. Főleg, hogy próbált segíteni is, meg minden. A nagy lelkesedésre, hogy nyomozó vagyok akaratlanul is elvigyorodok, persze nem ez az első ilyen, már éppen volt időm megszokni, hogy az emberek marhára lelkesek lesznek ettől. Már épp nyitnám is szóra a számat, amikor elhangzik az ominózus sorozatgyilkosos kérdés, meg Aby már itt rémeket lát... - Nem, semmi komoly. Csak a szokásos rutin. - Húzom el a számat, még fejemet is csóválom mellé kicsit, hogy éreztessem mennyire nem komoly. Akkor nem bolygatom fel a lelki világát és kapok is inkább legra kérdésén, ezzel is terelve. - Jajaja, itt lakik, ő a... valami színháznak a mindenese. Vagyis... pontosan nem tudom mit csinál, de a színházban ő valaki. Lehet, hogy már hallottátok is a nevét, Rachel. Rachel Stern. - Magyarázom, néha kicsit megakadva, hiszen jócskán híján vagyok az információknak. Persze, mindent leírt nekem a leveleiben... mármint úgy tényleg mindent. És én meg ugye említettem, hogy nem szeretem a regényeket. Kíváncsian tekintek egyébként végig a lányokon a név elhangzása után, hátha ismerik, nem tudom mekkora nagymenő itt a csaj. Egyébként, bár én nem tudom, de a szőkéknek azért leeshet, hogy az őslakos falka szellemi útmutatója az említett nő... vagy valami ilyesmi. Egyik szemöldököm felszalad, amikor Aby elkezdi leszedni a sálát, meg van ez húzatva? Hova vetkőzik? Aztán amikor már a nyakamba akarja akasztani, szinte úgy ugrok félre és hajolok el, mint akibe áramot vezettek. - Az maradjon csak rajtad. Neked azt hiszem jobban áll. - Úgy nézek továbbra s a sálra, mintha valami csörgőkígyót akarna a nyakamba akasztani. Ennyire nem tűnhetek gyámoltalannak. Mindenesetre ismét kiegyenesedek, ha visszaveszi a sálát. Elmosolyodva mutatok Legrára a megjegyzés hallatán, ami az időjárás változását illeti. - Értem ám az iróniát. Tehát az a sorsom, hogy itt a hómezőkön fogok kockára fagyni, király. De sétáljunk, nincs jobb ötletem és valamit muszáj csinálni, ami nem a lassú fagyhalál. - Tekintek végül Aby-re és ha rajtam múlik, akkor én bizony meg is indulok, közben telefonom is előkerül a zsebemből, hogy megnézzem mennyi az idő és ugyanígy vissza is süllyesztem a helyére. Végül is ráérek sétafikálni.
- Az biztos, hogy tök jó nyugodt hely. És néha még a nap is ide süt, úgyhogy nincs olyan hideg. - mosolygok Abyre és megvonom a vállam. Én személy szerint szeretem ezta helyet, akár nyugodt ücsörgésre, de persze kutyasétáltatásra is tökéletes. Mikor Aby kijelenti, hogy az a pár mérföld nem is olyan vészes, kicsit hangosabban nyögök fel, mint szeretném, és el is pirulok. - Hát nem tudom, azért nem szívesen sétálnék be az egyetemre... - jelentem ki és elhúzom a számat. Lehet, hogy Aby baromi edzett, meg minden, én szívesebben járok kocsival. Úgyhogy biztosan nem fogok velük sétálni, főleg hogy a kocsit sem akarom itt hagyni. - Busz? Nem tudom, hogy jár-e, de mondom, én beviszlek kocsival. Aby, te sétáltatás után hazamész,vagy merre tartsz? Kerülhetünk feléd, ha hamarabb elindulunk. - mosolygok a nőre kedvesen, hiszen tényleg nem nehézség elkanyarodni a nő háza felé - már ha hazamegy a sétáltatás után. Habár kicsit parázok azon, hogy a kutya összekoszolja az üléseket, végül is ennyi belefér, nemde? Aby sorozat gyilkosos megjegyzésére felnevetek, majd a szám elé kapom a kezem és úgy kuncogok tovább. - Csak nem... Azért azt már lehet észrevettük volna. - nevetek és kacsintok a lányra. - Persze soha nem lehet tudni, lehet,hogy pont eltitkolják az emberek elől a dolgokat. - teszem hozzá vigyorogva. Jerry közli, hogy csak valami laza rutin dolog, úgyhogy én nem is feszegetem tovább a témát, amúgy sem nagyon érdekel az ilyen nyomozásosdi. A férfi elmeséli, hogy a nővére a színháznak a vezetője és hogy mi is a neve. - Rachel? Nem, nekem nem rémlik, bocsi. - nézek bocsánatkérően a férfire, habár sejtem, hogy ezért nem fog megorrolni rám, vagy ilyesmi. A sálas incidensre elvigyorodom, habár felmerül bennem a kérdés, hogy miért akarja Aby ráerőltetni a férfire a sálat, amikor tudja, hogy farkas? Úgysem fázik meg. Persze, lehet, hogy valami női praktika, hogy aztán nála maradjon és vissza kelljen kérnie. VAgy talán hajszálat akar gyűjteni tőle? Ez nem is olyan rossz ötlet! Felcsillan a szemem és kicsit tovább időzök Jerryn, mint kellene. Végül a kérdése térít magamhoz, és ironikusan vigyorogva válaszolok a férfinek, aki le is vágja, hogy mi a helyzet. - Hát,ha jég kocka nem is, de az biztos, hogy lebarnulni nem fog. - mosolyodom el. Mikor a férfi megindul, kérdőn nézek Aby-re. - Ha gondolják, akkor arra van a kocsim! - mutatok előrefelé, kicsit jobb oldalra, ahol néhány bokron túl felrémlik egy sárga Seat.
//Ne haragudjatok a kései reagért, ihlethiányban szenvedtem. :$ //
~Most mi van?! Valami rosszat mondtam, vagy miért néz rám mindenki így? –kaptam jobbra-balra a fejem, ahogy megláttam, milyen képet vágnak a többiek a sétálós megjegyzésem hallatán. Várjunk, kitalálom. Nem szeretnek sétálni? Vagy nem ennyit… Puhány banda! -Pedig egy óra alatt kényelmesen le lehet sétálni pár mérföldet és az még nem is sok idő. Bár attól függ, ha valaki mindig késésben van, akkor igen. Amúgy innen hazafelé terveztem az utat, legalábbis nem akartam máshová menni, csak Kodát hoztam ki levegőzni. Nem lakok messze, gyalog egy olyan bő fél óra, abba az irányba, a város szélén. –mutatok a távolba a folyó mentén, aztán vállat vonok- De ha siettek, akkor menjetek nyugodtan, miattam nem kell aggódnotok. -Ó, értem. Akkor jó. –felelem Jerry válaszára, majd amikor a húgáról kezd beszélni, megpróbálok visszaemlékezni rá, hogy találkoztam-e vele eddig. -Nekem se ismerős a neve, bocsi. –válaszolom végül, mert az tényleg nem, bár amennyi új nevet meg kellett tanulnom itt nagy hirtelenjében, azon nem is csodálkozok. Attól függetlenül lehet, hogy találkoztam már a nővel korábban, csak épp nem tudok nevet társítani az arcához, előfordul az ilyen, elég gyakran. Na mindegy, kár is tovább ragozni, mást nem ha esetleg találkozunk, akkor már lesz egy közös ismerősünk. Ahogy Jerry menekül a sálam elől, kissé furcsállom, hisz szemmel láthatóan fázik, de aztán nem erőltetem a dolgot, csak simán visszatekerem a nyakam köré Ha nem, hát nem. Én megpróbáltam. Amikor a jégkockákat meg a fagyhalált emlegeti, szomorúan bólintok. Bizony, ez a sanyarú sors vár mindenkire, akit erre fúj a szél. Amikor pedig meghallom Legra szavait, már csak reménykedek benne, hogy nyáron kabát nélkül, 1 pulcsival ki lehet majd merészkedni a házból… Jobb híján, hacsak a többieknek nincs más terve, akkor elindulok velük a kocsi felé, magam mellett tartva a blökit aki eddig unottan heverészett a földön, aztán ha mást nem, akkor a parton még sétálhatunk egy kicsit. Ha nem megyünk messzire, akkor az nekik se plusz kitérő, ha aztán kocsival folytatják az utat. Ha viszont úgy döntenek, hogy indulnak, akkor azt hiszem, részemről most jött el a búcsú ideje.
//Semmi gond, előfordul az ilyen Részemről is bocsi, most ennyire futotta... //
Ahogy hallgatom a lányok beszélgetését, azért elnézek én a folyó felé, hogy némileg elhúzzam a számat. Hát most marhára nem süt a nap és egyáltalán nincs meleg, nyilván valami teljesen eltérő testhőmérsékleten működhetünk, ha ő meg tud lenni a szabadban hosszabb ideig. Nyilván nekem se lenne kutya bajom se, ha mondjuk lett volna időm megszokni, de nem, lemaradtam a "hogyan éljünk túl Alaszkában" kurzusról a rendőr akadémián. Örülök, hogy Allegra egyetért velem, mélységesen támogatom a szavait a bólogatásommal is. Szó sem lehet itt több mérföldes sétáról. Viszont hallva az opciókat, határozottan elgondolkozok. Ez mondjuk annyiban nyilvánul meg, hogy félrevont szájjal ráncolom a homlokom, de nálam okosabbak szerint szemernyivel se tűnik úgy ettől sem, mintha több sütnivalóm lenne. - Oké, mi lenne ha elkísérnél minket a kocsiig még legalább? Csábító ez a kocsival elvivős dolog, elég lusta dög vagyok, hogy elfogadjam. - A kérdést egyértelműen Aby-hez intézem bocsánatkérőn, elővéve a kutyatekintet is hozzá, mert tényleg nem akarnám ilyen simán faképnél hagyni. Mármint ez túlzás, simán faképnél hagyom, csak úgy kéne, hogy ettől még később is össze tudjak futni vele, bár nem mintha nagy sétákra vágynék, vagy női sálra. Apropó női sál, amikor leáll az anyáskodással, akkor azért visszaóvakodok mellé gyanakvó tekintettel még. Mindenesetre nem akarom, hogy még sokáig húzzuk ezt a dolgot, megoldás kellett, döntöttem a továbbiakat illetően, kész. - Áh, a sorozatgyilkosság nem olyasmi, amit titkolnának. Esetleg ha egy UFO lenne a sorozatgyilkos. De általában nem az. Szóval törvény van rá, hogy tájékoztatni kell a civileket, ha ilyesmi történik. - Magyarázom, az egész vad ufo-s részt is teljesen komoly ábrázattal, hiszen szerintem az a gondolatmenet szerves része és egyébként sem jut eszembe semmi más, ami miatt egy sorozatgyilkost el kéne titkolni. Egyébként észlelhetően hadarok kicsit és egyébként ha okosakat mondok se tűnök annak. Állítólag soha. Hát úgy fest mégsem olyan nagymenő az én kishúgom, mint ahogy azt gondoltam, szóval végül csak vállat vonok, ez van. Végül is ez mégsem olyan kisváros... nem ismerhet mindenki mindenkit. - Hát akkor induljunk. - Mutatok is előre, arra amerre Allegra is és akkor magam elé engedem a két nőt, mert nem vagyok azért sült paraszt. - Jut eszembe... Abigail. Még nem nagyon ismerek senkit a városban... mármint a húgomon kívül... - És itt egyelőre abba is hagyom, hátha fogja magát és kap a szón, ne kelljen már telefonszámért kuncsorognom. Legalább is túl egyértelműen. Amúgy fogalmam sincs hogy kéne egyszerre két nőnek csapni a szelet, általában egynek se szokott igazán menni, szóval a másik szőkét meghagyom addigra, amikor kocsikázunk.
Mikor Aby a sétálás lehetőségét dobja fel, riadtan pislogok a nőre, majd amikor Jerry is ugyan ezt teszi, elfojtok egy mosolyt. Lám, két puhány ember! Hát igen, bár nehezen tudok elképzelni egy lusta vérfarkast, de a mellékelt ábra mutatja, hogy már pedig vannak. - Persze, amúgy néha jó a séta, én viszont annyi idő alatt már elkések az órámról. - nézek az órámra és megcsóválom a fejemet, majd kicsit elhúzom a számat. - Negyven perc múlva az egyetemen kellene lennem. De Aby, ha gondolod, egyszer szívesen kijövök veled Kodát sétáltatni. - mosolygok bocsánatkérően a lányra és remélem, hogy esetleg meg van neki a számom, vagy ha kell, akkor meg tuja szerezni. Amúgy is szeretnék majd vele még beszélgetni, hiszen ő is Gyógyító Mentor, biztosan lenne tőle mit tanulnom. Lassan megindulunk az autóm felé, és míg Jerry és Abigail beszélgetnek még egy sort, én lassan kinyitom a kocsi ajtaját és várakozóan nézek a fiatalokra. Sajnálom, hogy a nő nem fogadja el a fuvart, kicsit kellemetlenül fogom magam érezni Jerryvel az autóban, de hát ha nem, hát nem. Megállok az ajtó mellett és mikor Jerry Abyhez fordul jelezve, hogy nem igazán ismer itt senkit, elvigyorodom. A férfi háttal áll nekem, így vigyorogva pislogok Abyre és kezemet a fülemhez rakom, telefont imitálva, jelezve a nőnek, hogy bizony a telefon számára pályázik a srác. Rá is kacsintok Abyre és elfojtom a vigyort. Habár vonzz a kutyus és egy utolsó simogatás, most nem akarok kicsit közelebb menni a pároshoz, nehogy elcsesszek valamit. Képes vagyok rá így egyszerűen csak beülök a kocsiba, még mindig nyitott ajtóval és úgy figyelem a többieket, hogy vajon mi fog kisülni ebből az egészből.
Ahogy megláttam a többiek reakcióit, csak jót mosolyogtam rajta, de inkább nem erőltettem tovább a dolgot. Ha nem, hát nem. -Nem, megsértődtem, menjetek csak nélkülem! –válaszoltam tettetett sértődöttséggel, de egy pillanattal később már el is nevettem magam, nehogy már komolyan gondolják a korábbit- Persze, még szép. –válaszoltam Jerrynek, de aztán Legra felé fordulva folytattam- Így meg pláne… ha az ember jól érzi magát, csak úgy rohan az idő, az egyetemről meg tényleg nem túl szerencsés késni, a legtöbb tanár pipa tud lenni miatta. Emlékszem, nekem annak idején volt olyan tanárom, akinek óra kezdéskor első dolga volt kulcsra zárni az ajtót, ha valaki késett, még véletlenül se tudjon bemenni. Tanulság, legközelebb induljon el időben… Na mindegy, bocsi a „kitérőért”… Amúgy, Legra? Részemről rendben, majd összefuthatunk később még. -indultam meg velük együtt az autó felé, közben szórakozottan megsimogattam párszor a blöki buksiját is. -Ühüm… ez eddig valahogy kimaradt az életemből, de jó tudni róla. –figyeltem Jerryre, miközben a sorozatgyilkos témáról magyaráz. Ahogy odaérünk az autóhoz, csak állok, aztán várok… Most jönne a nagy búcsúzás pillanata, nem? Egy darabig csak állok egy helyben, kezemben a pórázzal, hogy van-e valakinek még bármi mondanivalója, mielőtt „fájdalmas” búcsút veszünk egymástól, s ekkor figyelek fel a nevemre. -Hmmm? –fordulok a férfi felé kíváncsian, ám hiába hallgatom végig, csak kissé értetlenül nézek rá, hátha kissé bővebben is kifejti, hogy mire is akar kilyukadni. Mert most erre mit mondjak? Én egy embert se ismertem, amikor idejöttem? Ne aggódjon, biztos hamar szerez barátokat? Vagy mutassam be valakinek? Közben sikerül elcsípnem a férfi háta mögül Legra Activity – „Mutogatás” súgását, nekem meg végre leesik, hogy mire is akart célozni vele. Legalábbis, azt hiszem, bár amikor a végére még kacsint is, csak kissé elvörösödve kezdek el a táskámban keresgélni. -Á, oké… ne haragudj, csak egy pillanat… -szabadkozok, majd már keresem is a névjegykártyámat, majd a hátuljára még gyorsan ráfirkantom a mobil elérhetőségemet is. De atyaég… Ezt most komolyan gondolta Legra? Azt hiszem, kicsit félreértelmezte a helyzetet… Na mindegy, mást nem majd amíg odaérnek az egyetemhez, Jerry felvilágosítja, hogy ez nem randi volt, csak összefutottunk a parton sétálva. Vagy ha nem, akkor mást nem majd én, ha legközelebb találkozunk. -Tessék! –nyújtottam át a névjegykártyámat, rajta a rendelő címével, elérhetőségével- Nos, ha bármi orvosi, vagy nem orvosi segítségre van szükséged, vagy csak nagyon unatkozo és beszélgetni van kedved, akkor keress nyugodtan, valamelyiken számon mindig elérhető vagyok. –magyaráztam, majd Legra felé fordultam – A te számod úgy emlékszem, hogy megvan, szóval a későbbi kutyasétáltatást majd megbeszéljük, ki mikor ér rá. Hmm, van még valami? Mert ha nincs, akkor inkább nem is tartalak fel titeket, nehogy még miattam késsetek el. Akkor… minden jót, még biztos összefutunk a közeljövőben! –búcsúztam tőlük mosolyogva, majd ha beszállnak a kocsiba, még integetek nekik egyet búcsúzóul, amíg el nem tűnik a jármű, s csak utána indulok hazafelé.
Aby megjátszott sértettségére azért hirtelen összeszaladnak a szemöldökeim, képes lennék még a végén komolyan venni, ha nem folytatná és így végül sikerül is egy zavart mosolyba fojtanom a dolgot, ami meglehetősen butának tűnhet, mintha nem érteném a poént. Megjegyzem tényleg nem is szeretem, ha az emberek nem azt mondják, amit gondolnak, szóval mondhatjuk, hogy nem értem. Mindegy is, békésen indulok meg a lányok mellett, miközben Abigail Allegrának kezd el mesélni, valami egyetemi történetet. Több szempontból sem tudom átérezni, szóval csak csendben hallgatom, ahogy zsebre tett kézzel lépkedek, épp csak fütyörészni nem kezdek el, de az már taplóság lenne. Azért ennyi eszem nekem is van, sok-sok év munkája, hogy nem vagyok tahó azért. Igazából én magam sem tudom, hogy mit várok ettől az elejtett megjegyzéstől. A legjobb eshetőség persze a telefonszám, de speciel igyekszem kivárni, amíg kiolvassa a fejemből. Ha nagyon nem megy, akkor majd max nyomok én egy telefonszámot a kezébe, nehogy már itt megszakadjon ez a friss kapcsolat. Egy telefonszám még bármire is jó lehet. Észlelem, hogy elnéz mellettem, de nem igazán mutatom a jelét. Csak némileg oldalra billentem a fejem, hogy azért észrevegye, hogy a szemkontaktusért teperek, de úgy fest megvilágosodik közben. Hát köszönöm Legra. Úgy fest kettejük közül megtaláltam a talpraesettebbet. - Köszönöm. - Elmotyogom, miközben szépen megnézem a névjegy színét, majd a hátulját a frissen írt telefonszámmal, minek láttán azért elmosolyodok. Ugyanezzel a mosollyal tekintek rá is, amikor biztosít arról, hogy bármikor találkozhatunk. - Élni fogok vele. - Biztosítom róla bólogatva, majd ha távozik, akkor még intek egyet utána, majd megindulok a kocsi anyósülés felőli oldala felé, ha Legra persze kinyitja az ajtókat, mert nyilván nem állok majd neki feltépni. Nagyot szusszantva ülök be, kicsit körbenézek a kocsiban, a női sofőrök jellegzetes nyomait keresem, mint a kupi, vagy az élettérként használatos kocsibelső. Sokat elárul az emberekről a kocsijuk, főleg a nőkről. - Sose jött volna rá, hogy a telefonszámát akarom, mi? Pedig direkt óvatos voltam, mert már így is elég pofont kaptam, amiért nyomulok. De ami az egyiknek nyomulás, az a másiknak ismerkedés, nem? Tök relatív. Amúgy kösz. - Mondom végül felé nézve, mikor már ő is beül. Nem véletlenül vagyok nyomozó, lehet hogy nem vagyok egy észkombájn, de ha valamit észre kell venni, azt észre isszoktam venni. Egyébként nem igazán tudom, hogy mennyire jó barátnők, lehet, hogy máris elástam magam Legra előtt, de végül is semmi rosszat nem mondtam, csak annyit, hogy a másik szöszi egy picikét naiv. Ez egyébként nem hátrány, aranyos is, de a mai korban hogy körbe kell őket udvarolni... Ilyenkor inkább lennék azért újból az a lengyel katona... de mindegy. Nem lehet mindent ugyebár. - Remélem nem úgy vezetsz, mint a húgom. - Jegyzem meg szinte már szokásosnak nevezhető hadarásommal. Amúgy egyelőre nem kötöm be magam. Pozitív válasz esetén mindenképp, de egyelőre jó így.
Hamarosan a búcsúzkodásánál tartunk, és látom, hogy Abi nem nagyon fogja fel, hogy Jerry mit is akar tőle, így egy kis Activity-t bevetve segítek a csajszinak. Aby totál vörös lesz, majd végül átadja a telefonszámát. Elvigyorodom az ajánlatára, hogyha Jerry unatkozik, akkor bátran hívja fel. Megforgatom a szememet és hányást imitálva szállok be a kocsiba, egészen addig, amíg a többiek rám nem néznek. - Persze, Aby! Örültem a találkozásnak és ne haragudj, hogy elrabolom Jerry-t. Majd keressük egymást! - köszönök el egy gonosz vigyorral, végül megvárom míg a srác is beszáll. Integetek még a lánynak egysort, majd a gázra lépek és kikanyarodok a rakpartról a városba vezető útra. Jerry megjegyzésére elnevetem magam. - Igen, lehet, hogy jól jött a segítségem. - vigyorgok a srácra, majd ismét az utat figyelem. - Pedig nem tűnik annyira nyomulós fajtának. - vetek egy oldalpillantást a férfire és néhány másodpercnél tovább tartom rajta a szememet, végül ismét az útra koncentrálok. Megállok egy piros lámpánál és hátra pillatnva meglátom mögöttem az egyik szaktársamat. Integetek neki, majd lefordulok jobbra és látom, hogy jön utánam. - Az egyik szaktársam. Ő is biztos az órára jön. - magyarázom meg a kis dolgot Jerrynek, hogy ő is tisztában legyen a dolgokkal, hogy nem őt követik, vagy mit tudom én. - Az egyetemen belül hova megy? - nézek ismét a férfire, aztán újra az utat lesem. Nem lenne jó, hogyha karamboloznánk, vagy ilyesmi. Az órámra pillantok és kicsit kiráz a hideg. Késésben vagyok, és még sosem késtem el az órámról. Pech!
//Én is köszi a játékot Aby, és bocsi, hogy ilyen rövidre sikerült miattam. :$//
Allegra rövid kis produkciójáról lemaradok a hányás imitálásával, igazából, ha látnám se nagyon izgatna. Ez kéremszépen így működik a mai világban és bár régen sokkal hatékonyabbak voltak a módszereim, de az a mai világban nem csak hogy törvényellenes lenne, hanem még sok minden más is. Mindegy, amikor megkapom a telefonszámot, szépen beülök a kocsiba a szőkeség mellé. - Én biztos vagyok benne. Vannak emberek, akiknek kell ez a lökés, bár komolyan nem vágom, mitől félnek. - Csóválom meg némi értetlenséggel a fejem. Az ilyen visszafogott, naiv emberekről mindig az a benyomásom támad, hogy félnek megtenni azt, amiről pedig tudják, hogy az, aminek látszik. Szerintem marha-érdekesek, na meg mellette egy idő után halálosan bosszantóak. Én azért jóval harsányabb vagyok. Meg is támaszkodok az ajtón lévő műanyag könyöktámaszon és a tenyerembe helyezem az állam. Rossz szokásom, hogy az arcomhoz nyúlkálok folyton... ha gondolkodok, vagy ha valami mondandóm van, ez ilyen megszokás. Most például a türelmes várakozás jele, amitől máris kevésbé tűnik türelmesnek. - Nem is vagyok. Csak ismerkedek, barátkozok, ilyenek. - Válaszolok könnyeden, mint, aki a bambulás ellenére is képben van. Valóban előre felé nézek amúgy, csak válaszadás közben sandítok Allegrára. A szaktárs említésére hátrapillantok, nekem is pont akkor kezdene gyanússá válni a minket követő autó, amikor érkezik a megjegyzés, szóval csak helyeslőn bólintok... mint aki engedélyt ad, hogy ha szaktárs, akkor az követhet minket, pedig semmi ilyen szándék nem volt benne. Mit érdekel engem, hogy egy ismerőse is arra jön, amerre mi. - Áh, azt még nem tudom, majd felhívom az ismerőst. - Válaszolom egyszerűen, miközben elő is kotrom akkor a telefonomat a zsebemből és megnézem az időt, meg hogy jött-e valami üzenet. Aztán ha a hölgy kirak, akkor szépen megköszönöm a fuvart és mehetünk is mindannyian a magunk útjára.
//Köszönöm a játékot és bocsánat, hogy zártam, de már jól elhúzódott a játék. Ha igényt tartasz még rám, akkor kezdhetünk majd újat. //
Egy hosszú és fárasztó hét után mi sem esik jobban egy embernek egy kis pihenő otthon. Persze lenne még mit csinálni bőven. de nem vagyok egy megszállott munkamániás, aki tönkreteszi az egészségét az állása miatt. Úgy vélem így is többet dolgozom az átlagnál. Hazavinni már nem fogok munkát, főleg, hogy otthon is lenne mit csinálni, de az ráér majd akkor, ha kipihentem magam. Ma kivételesen nem az ébresztőre keltem és meglepetésemre sikerült sokáig aludnom. Amióta kiköltöztem a farkaslakból nyugodtabbak az éjszakáim, de mondjuk nincs is szomszédom, aki zavarna. Örülök annak, hogy megvettem a házat. Lehet, hogy nem új és modern, de pont egy ilyen békés helyre volt szükségem. Itt senki sem fog megtalálni. A címemet nem árultam el a többieknek. Ha kellek valakinek telefonon továbbra is elér. Az otthoni pihengés után beautókázom a városba bóklászni. Régen néztem körül a mi kis városunkban, pedig szeretem. A maga módján aranyos és szép. Nem egy New York, vagy Tokió, de pont ezért is jöttem ide. Pár boltba belestem és a pénzemet is költöttem rendesen, de egy kis kényeztetés sosem árt. Egy kis csoki, parfüm, ékszer. A nők kedvencei, még nekem is. A vásárolgatás után végól a lábam a folyópart felé visz engem. A Nap még magasan az égen van, de az óra szerint már az esti órákban vagyunk, ám ez csöppet nem zavar engem. Nem sietek sehová főleg nem haza.
Több üzletet és céget is bejártam ma, ahova riasztó rendszereket kell majd telepíteni. Voltak kisebb és nagyobb helyek, volt néhány, ami a falkához tartozik, itt vagy karbantartás, vagy újítás volt szükséges. Egész nap számoltam, mértem, áron és modellen agyaltam, egyezkedtem a megrendelőkkel, így mostanra már elegem van az egészből és egy kis nyugalomra vágytam, meg egy pohár finom italra, de a Hotelbe nem volt kedvem visszamenni, helyette inkább sétára indultam, és a papírokat a kocsiban hagytam a gépemmel együtt. Fekete nadrág, szürke póló és fekete vörös bőrdzsekit viselve, sétálok a rakparton, kezemben egy üveg kóla, ami kellemesen hideg, de nem éppen erre vágytam viszont ez volt kéznél, messzebb nem akartam menni, így egy kis vegyesboltban ezt vettem meg magamnak, sötét színű és ragacsos ital, most pedig valami édes jólesett. Lassan sétálok a parton figyelem a vizet, miközben kinyitom az üveget. Lecsavarom a tetejét, és zsebre rakom a kupakot. Nagyot húzok az üvegből, közben a pajzsom tökig fent van, nem akartam most konfrontálódni senkivel sem, csak egy kis nyugalomra vágytam és nem többre. Jobb kezemben az ital, bal kezem a zsebemben, közben úgy sétálok, hogy nekem balra van a folyó és a gyalogút szélén megyek viszonylag, de az én szélességemmel, elég sokat elfoglalok az útból. Megakad a szemem egy hajón, és nem figyelek, oda ki jön velem szembe, így szép balesetet eredményezek, a nő aki velem szemben jött, a nyakába kapja a kólám egy részét, de én sem úszom meg szárazon, de szegény csaj, ebből a magasságból, folyt a hajára és a dekoltázsába is. - Oh, Pardon! – Nézek le a nőre meglepetten. – Elnézést, nem vettem észre, az a vacak hajó nagyon lekötötte a figyelmem… - Mentegetőzöm hirtelen, hogy szerencsétlent majdnem letaroltam, és még nyakon is öntöttem egy fél üveg kólával is, ami ráadásul hideg lötty. Előkapok egy csomag zsebkendőt a dzsekim zsebéből, és a nőnek nyújtom. A szagán érzem, hogy farkas, és azt is, hogy őslakos, de jelen pillanatban tök mind egy, sok az ember, és ha most lemorognám segítség helyett az nagyon feltűnő és kellemetlen is lenne.
Egy pillanatra leállok, hogy nyugodtan figyelhessem a víz lágy táncát és a hajókat. Az emberek mindig csak rohannak főleg hétköznap és alig állnak meg egy-egy percre megszemlélni a környezetüket és mire észbe kapnak már nyugdíjasként egy idősek otthonába zárják be a gyerekei és bánkódik, hogy mennyi mindent elmulasztott. Farkasként tudjuk, hogy sok időnk van, így a rohanás sem jellemző ránk, vagy legalább is én ezt vettem észre. Minek rohanjunk, ha úgy is több száz évünk van még hátra? Ennyi idő alatt sok mindent át lehet élni, még a Földet is körbe lehet utazni. A szél felém hozza egy idegen betolakodó hím illatát. a farkasom azonnal támadó állásba áll és már morogni kezd, de amint lenyugtatom visszafekszik a helyére. Nyilvános helyen nem csinálok fesztivált. Sajnos neki is joga van itt lenni, ahogy nekem is akármennyire is utáljuk ezt a falkámmal. A gyűlöletem azonnal feltör belőlem, de a jelenléte miatt a pajzsomat teljesen felhúzom. Nem pont egy ilyen alaknak fogom elárulni magam. Csak egy gyors pillantást vetek a férfira, majd vissza fordulok a folyó felé. Nem akarok vele foglalkozni. Felesleges lenne. Majd ha harcra kerül a sor annak úgy is eljön az ideje. Addig meg jobb nyugton maradni. Viszont úgy tűnik, hogy a hímünk nem az ügyesebbik csoportból származik. Egy erős lökés mozdít el a helyemről és ami hab a tortán a rám zúduló kóla. Nem elég, hogy eláztam, de még ragadni is fogok ettől a szar cukros izétől. Sosem értettem, hogy hogy lehet meginni azt a kotyvaszt. -A jó büdös...-Kezdenék bele a szitkozósásba, de inkább visszafogom magam. -Úgy tűnik a szaglása is cserben hagyta Uram!-Az uram szót kissé megnyomom és egy grimasz is átfut az arcomon. A zsebkendőit nem fogadom el, helyette kiveszem a táskámból a nedves kéztörlőt és azzal törlöm le magamról a cukros üdítőt.
Éreztem én az őslakos nőstény szagát, tudtam, hogy ott van, ki kerülhettem volna, de nem tettem. Túl csinos ahhoz, hogy csak úgy hagyhattam volna elsétálni magam mellett. Szóval, na ná, hogy úgy oldottam meg, hogy a nyakába boruljon a kóla, és eláztassam egy kicsit. Ja, tudom, nem ez a legjobb csajozós megoldás, de a hatása megvan. Ideges lesz, a zsepit nem fogadja el, hmm… kemény diónak ígérkezik? Ugyan, ne legyen a nevem Bradley Glover, ha nem tudom rávenni arra, hogy megigyon velem valahol egy kávét vagy valami mást. - A szaglásommal nincs semmi baj. De kicsikegyed, igen apró. – Villantok rá egy mosolyt, közben az emberekre sandítok, hogy nézik-e még a műsort, mivel figyelő szemek vesznek körbe még mindig minket, így maradok a gavallér stílusnál. - Had hívjam meg valami meleg italra, ha már így a nyakába borítottam a kólát. Ilyen szép nőnek, nem kellene ennyire morcosnak lennie. – Nézek rá, miközben a zsepi csomagot még nem tettem messzire. Ha már így belefutottam ebbe a nőbe, akkor miért is nem próbálkozhatnék be nála, ki tudja, lehetséges, hogy valamire jutok vele, elvégre igen csak formás, és csinos nő, pont olyan, mint amit szeretek megnézni a női nem tagjai között. Szőke, beszédes kék szemekkel, formás combokkal, bár a nadrág ebből sokat takar, de a szabásból ítélve, szép izmos lábai lehetnek, olyan nőiesen izmos, amit szívesen elnézek szoknyában is.
-Apró?-A szemöldököm felszökik a homlokomon. Nah ilyet sem mondtak még rám. Egy féreg, vagy valami ostoba rovar tényleg apró, észrevehetetlenek. Mindennap eltapossuk őket a nélkül, de én eléggé látható személyiség vagyok, bár lehet, hogy ő óriásnak képzeli magát és így minden körülötte apró. Akkor még szerencsém van, hogy nem próbált meg eltaposni. -Miért mégis mit gondolt? Talán örülnöm és mosolyognom kellene azért mert leöntött azzal a sz*rral? Talán Ön örülne, ha nyakon öntenék?-A meghívása akármennyire is mérges vagyok rá tetszik nekem. No félreértés ne essék nem azért mert bejön a pasas. Nem szívesen cseverészek betolakodókkal, de ha már volt olyan "kedves", hogy meghív valamire kár lenne nem kihasználni az alkalmat- Már tudok is egy remek helyet, ahová beülhetnénk. Lehet, hogy nem fogom tudni kifosztani a vagyonából, de legalább hadd érezzem jól magam, ha már így megszívatott. Nah meg egy tükör sem ártana nekem. Biztosan röhejesen nézhetek ki így elázva. -Tudok egy jó helyet, bár lehet, hogy kocsival kellene odamenni.-Az én kocsim nincs messze, ha az kell elviszem, bár utána biztosan kitakaríttatom, hogy eltűnjön belőle a betolakodók tipikus bűze. -Az én kocsim itt van a közelben...De engem az sem zavar, ha külön megyünk.-Vagyis ezzel csak azt akarom jelezni felé, hogy tőlem aztán gyalog is elmehet oda én biztosan beülök az autómban. Nem fogok így végigmenni a városon. Ennyire azért nem hibbantam meg.
- Hogy magában mennyi méreg van?! – Nézek rá a nőre, tudom, hogy hegyi, hogy nyilván gyűlöli a mi falkánkat, de hogy egy csinos nőben ennyi harag és düh legyen, ami most szinte fröcsög kifelé belőle? Na, íme, az indok, hogy 320 évesen miért is maradtam nőtlen, oké, egy idő volt mikor volt párom, de manapság a nők, hol vannak ahhoz az időhöz képest, hol kedvesek, bájosak, és finomak? Manapság, már tökösebbek akarnak lenni egy férfinél. Bár ahogy elnézem némely hím társamat a férfi is ritka jelenség manapság. Még jó, hogy mi pár száz éve élünk és látjuk a különbséget. - A kocsi nem akadály. – Félre döntöm a fejem és így nézem őt. Tényleg egészen csinos lenne, ha nem folyt volna el most a sminkje, meg, ha nem lenne ilyen kis pukkancs, és mellé nem hegyi lenne, bár azon lehet változtatni, egy átharapás és meg is van oldva a dolog. De vajon a hegyiek, ennyire nem törődnek a nőstényeikkel, hogy ennyire dühös és puffogós ez a nő? Jó, tudom leöntöttem, de akkor is, majd felrobban, ami azért szórakoztató is. Irányt mutatok neki, hogy menjünk csak az én kocsimmal, majd én elviszem arra a helyre. Szívesebben vagyok a sajátomban, mint egy hegyiében, még akkor is ha most nem akarom bántani ezt a nőstényt, helyette inkább azt remélem, hogy letudok vele ülni beszélni, és esetleg elejt-e pár megjegyzést a falkájával kapcsolatban. Bár ez inkább egy felderítő feladata lenne, de ha egyszer én futottam bele, akkor miért is ne? - Mindegyik hegyi nőstény ilyen kis tüzes, vagy csak beléd szorult ennyi méreg? – Muszáj megkérdeznem, érdekel, hogy csak ő ilyen tűzről pattant menyecske?
Kezdőlap
//
igen, tudom, még szoknom kell az itteni rendszert… de sebaj, írtam még hozzá, így remélem jó lesz 
//
//
