- Megbeszéltük - vágom rá szinte azonnal, mellkasom még sűrűn emelkedik, ő is tudja ám, hogyan kell kényeztetni, ráadásul a látvány is.. Na jó, nem áradozok többet, főleg, mivel a válasz után én magam is álomra szenderültem. Persze közelebb húztam magamhoz, egyik kezemet kinyújtva kínálva fel párnának, ha igényli, bár ki tudja, figyel-e még és nem vágta be egyből a szunyát. Mindenesetre én próbáltam úgy magamhoz ölelni, amennyire csak lehetett, majd helló báránykák. Azaz Yvonnekák, merthogy álmomban is ő „kísértett”. Persze a szó legpozitívabb értelmében véve. Te jó ég, minden reggelre ilyen ébresztőt kérek! Azok az érzéki csókok.. Hejj, a mindenit, ezt meg tudnám szokni! Ahogyan azt is, amit ezután produkált, aljas kis némber, de egy pillanatig sem bántam. - Egy pillanatot kérek - válaszolok halkan, továbbra is ott fekszem az ágyon kiterülve, lehunyt szemekkel, szétdobott karokkal. Ne már, hogy ilyen gyorsan véget akar vetni ennek az egésznek! Mármint nekem kell még pár pillanat, amíg teljesen lenyugszom és felfogom, hogy tulajdonképpen mi is történt az előbb. Aztán persze felülök, hajamba túrok - szokásos reggeli mozdulat -, amivel csak még kócosabbá varázsolom szőkés tincseimet. Egy cseppet sem zavar. A fürdő felé haladva kerítek egy törölközőt is a leányzónak az egyik szekrényből, hogy belépve egyből nyissam is a meleg vizet. Ezúttal nem leszek udvarias, én lépek be először, hogy szinte egyből utána húzhassam is magam után. Lazán tolom be a zuhanyfülke ajtaját magunk mögött, a zuhany maga nem túl nagy, de sebaj, kicsi helyen is tökéletesen elférünk, nem igaz? A csempéhez szorítom, fejem máris hajtom lejjebb, hogy érzéki csókokkal illessem először arcélét, majd lefelé a nyakát és a vállát. Kezem végigsiklik az oldalán, hogy derekán állapodjon meg, másik lejjebb halad, hátrafelé, fenekébe markolva. Kis ideig hasonló módon játszadozom, hogy utána arról tegyek tanúbizonyságot, hogy bizony az én éhségem ismét fellángolt. Újból a gyönyör felé hajszolom hát, miközben zubog ránk a víz. Ha egyelőre úgy ítéljük, elég volt, még a hátát is ezer örömmel megmosom. Kilépve a kabinból a törölközővel lazán törlöm meg felsőtestem, majd a hajam, minek következtében szerteszét áll, leginkább egy süni tüskéire hasonlítva, de a hajam az a pont, ami a legkevésbé sem érdekel. Az anyagot a derekam köré csavarom és egyetlen pillanatot kérek csupán Yvonne-tól, hogy betartva a megadott időt térjek is vissza egy boxeralsóval és egy inggel. Tudják a nők magukról, hogy milyen jól néznek ki a férfiak cuccaiban? - Jöhet a reggeli? Mit szeretnél? Tojás? Szendvics? Pirítós? Palacsinta? - sorolom fel a palettát, ilyen téren is adok magamra, lehet bőven miből válogatni. A konyha felé veszem hát az irányt, ha ő is készen van, hogy aztán nekilássak a reggelinek. Persze kávét is főzök, nekem mindenképpen kell, ha ő inkább teás, vagy kakaós, az is megoldható. Ma reggel igazi kis konyhatündér leszek.
18+ Ez az összebújós móka igencsak olyasmi, amire nem számítottam, de végül a kezét használom párnához, a simulós móka jó dolog, igyekszem nem arra gondolni, mennyire fogok sóvárogni később hasonló után. Istenem, bár ne szeretném ennyire a szexet, akkor sose fájna a fejem ilyen hülyeségek miatt. Túl jól aludtam, édesen, bújósan, mint egy kiscica, épphogy nem doromboltam. Valahogy nem akartam, hogy ez az egész elmúljon, úgyhogy a borús gondolatokat a kellemes ébresztővel űztem el, esküszöm, szerintem ennél jobb reggelem soha nem volt még, és ezt egyszerre imádtam, és képzeletben fogtam miatta a fejem. - Nem bírod a strapát? Húztam az agyát nevetve, de nem cibáltam ki az ágyból, annyit bőven ráért a zuhany, míg összeszedi magát, én meg egy pillanatra sem zavartattam magam meztelenségem okán, rég megszoktam már, hogy a mi világunkban ez nem olyan nagy dolog, emberként azért igyekeztem volna elrejteni közszemlére tett idomaimat, most azonban aligha jutott eszembe. Sőt, inkább gondoltam azt, hogy legalább van mit nézni, cserébe én is megtettem, és szomorúan konstatáltam, hogy nem sikerült csúnyára gyűrnie az ágynak. Alig pár perccel később megiszom a beszólásom levét, na nem mintha bánnám, sőt… ha ez a bünti, akkor ezerszer is képes lennék köszörülni rajta a nyelvemet. A csempe csak egy pillanatig kellemetlenül hideg, hamar megszokom, pláne úgy, hogy a csókjaival elveszi az eszem, és kénytelen vagyok érzéki sóhajok formájában viselni a kényeztetést. Azt hiszem, bőven lesz mit mesélnem Sarahnak, sőt, még imába is fogom foglalni a nevét, amiért elhozott ide. Komolyan, olyanok vagyunk lassan, mint egy tüzelő szuka és a fedező kanja, de cseppet sem bánom, hacsak azt a részét nem, hogy tudom, minden egyes alkalommal jobban fog hiányozni ez az egész. Sokadszorra olvadok a karjaiba, pár pillanatig csupán pihegve élvezve testének közelségét, és egyúttal a hűs víz nyugtató hatását, mi segít, hogy némileg csillapodjanak zaklatott lélegzetvételeim. Próbálom szárazzá varázsolni a tincseimet, amik nem úszták meg szárazon a zuhany alatti akciót, de feladom, inkább a testemről itatom fel a ragaszkodó vízcseppeket, majd mosolyogva veszem át a cuccait. Basszus, egyrészt tök szexi, hogy csak egy törülköző van rajta, és holt biztos az is, hogy én is elég jól fogok mutatni az ő ruháiban. Én nagyon is tudom, hogy jól áll egy nőn az ilyesmi. Az ingnek csak azt a két gombját erőszakolom bele a hozzá tartozó lyukakban, amik a melleim előtt feszülnek, a többit nincs kedvem. Sőt, az alsó szárait még össze is kötöm, hogy látszódjon feszes hasfalam. Nem mintha nem ismerné már minden porcikámat egészen alaposan, de én szerettem minden pillanatban tetszeni. - Hm… a palacsinta szuperül hangzik. Bár az igazság az, hogy nem feltétlenül a palacsinta miatti feltétlen szeretetem miatt esett arra a választásom, sokkal inkább azért, mert azt tart a legtovább megcsinálni. Szörnyű vagyok, tudom… - Segítsek valamiben? Kérdezem, aztán ha nem kapok feladatot, jobb híján a terítéssel foglalom el magam, miután feltúrtam a szekrényeket tányérok, poharak és evőeszközök után. - Oké, bevallom, ez szörnyen fura, nem szoktam pasikkal reggelizni, általában lelépek a móka után… de… eltépted a bugyim. Ecsetelem vigyorogva, azt meg inkább hagyjuk, hogy menyire lefárasztott a móka, tökéletesen pozitív értelemben, de attól még szerintem két métert sem tudtam volna megtenni. És basszus, Sarah… - Ó anyám… hol a telóm? Írnom kell egy sms-t. S már keresem is a táskám, az valahol már a bejáratnál lényegtelen eszközzé degradálódott, de most gyorsan írok is egy röpke sms-t, hogy minden ok, majd megyek… Aztán majd meglátjuk, mennyire hamar, de talán saját lelki békém megőrzése céljából jobb lenne mihamarabb, már így is túl sokáig maradtam. Azért a reggelit még megeszem.
- Egy adag palacsinta rendel - biccentek továbbra is vigyorogva, ám előtte ismét szükségem lesz egy pillanatra, hogy pár szívdobbanással később a derekamra tekert törölköző helyett egy egyszerű boxerben térjek vissza. Mégiscsak kényelmesebb és nem kell amiatt aggódnom, hogy egy figyelmetlen mozdulatot követően lehull a lepel. Jó, mondjuk most emiatt pont nem aggódnék, amiatt sem vagyok egy szégyenlős fajta és ez után az éjszaka után meg pláne nem. - Ahh, hagyjad csak, megoldom - bevallom őszintén, jól esik kicsit törődni valakivel és habár ezt nem fogom rendszeressé tenni, most had élvezzem ki. Éppen ezért nem is kérek segítséget tőle, de úgy látom ez sem zavarja, segít ő kérés nélkül is és megterít. Semmi kifogásom ellene. Én közben lisztet mérek, tejet öntök, hogy hamarosan már a tűzhelyet gyújtva állhassak neki a palacsinta megsütésének. A szavait hallva elmosolyodom, azonban mikor a bugyira terelődik a szó, még szélesebbre szalad a görbület. - Komolyan olyan szörnyű lenne bugyi nélkül felvenni a nadrágot? - kúszik feljebb egyik szemöldököm, ahogyan a nőstényre tekintek, hangomban ott bujkál a pimasz él, miszerint valóban ez az oka annak, hogy nem lépett le egyből? Vagy valami más is megbúvik a háttérben? Sejtéseim nekem is vannak és vagyok olyan piszok, hogy rá is kérdezzek. Mondjuk eszem ágában sincsen kellemetlen helyzetbe hozni, inkább csak a vérét szívom. Amúgy se hiszem, hogy a lelkébe taposnék a kérdésemmel. - Egyébként meg nem vagy vele egyedül. A legtöbb hölgyemény hamar magamra hagy - vagy én lépek le -, így nem tudom kiélni a gondoskodó oldalamat - tessék, saját magamon is tökéletesen tudok poénkodni, széles vigyor ül az arcomon, ahogyan megfordítom a palacsintát. Természetesen csak konyhai eszközök segítségével, ahhoz túl béna vagyok, hogy feldobjam és megforgassam a levegőben. Soha nem sikerül. - Anyuci aggódik? - továbbra is pimaszkodom, de vigyorgom ezerrel, szerintem haláli vicces lenne, ha valóban ez lenne a helyzet. Mindenesetre hagyom, nyugodtan sms-ezzen csak, az sem biztos, hogy az anyjának ír. Fene tudja. - Jártál már amúgy Anchorage-ben? - teszem fel a kérdést, mert lehet már mondta az éjszaka és csak én nem emlékszem rá, mindenesetre érdekel a dolog. Közben egyre több palacsinta készül el, úgyhogy lassan enni is lehet. - Mit kérsz hozzá? Juharszirup, lekvár? Minden ott van a hűtőben - bökök fejemmel a masina felé, ha esetleg nem vette volna észre. Amint az utolsó palacsinta is megsül, a megrakott tányért az asztalra pakolom, majd gyorsan elkészítem a kávékat és voila, készen is van a reggeli. Amint a végéhez közeledünk, persze illedelmes úrfiként felajánlom sofőri szolgálataimat és persze az ajándék mackó nadrág sem maradhat el, hiszen ha jól emlékszem, a szoknyáját is eltéptem.
Kedvtelve nézem végig, ahogy kivonul, majd visszajön boxerbe, és meglehetősen feltűnően nyalom meg ajkaim szegletét. Tudom, javíthatatlan nőszemély vagyok, és nyilván már csak a vérét szívom, úgy hiszem, bőven elég gyönyörrel ajándékoztuk már meg egymást. Megeszem a palacsintát, és viszont látásra, ideje visszatérnem Sarah mellé, elvégre, elvileg van még valami terve erre a kis kiruccanásra, és a világért sem hagynám cserben egy pasi miatt. Remélem, legalább fele ennyire tökéletes éjszakája volt. - Meglepő egy pasit a konyhában látni, ilyesmihez még nem volt szerencsém. Bár nem ma született kisborjú vagyok, de tényleg nem volt még erre példa életem során, nem durrogtatok olyan sallangokat, hogy a végén még beleszeretek, mert az még viccnek is abszurd az én esetemben. Nagyjából lehetetlennek gondolom, hogy valaha még hosszú életem során bármi komolyat is akarjak egy hímtől. - Szívesen felvennék bármilyen nadrágot bugyi nélkül, édes, de tudod, szoknyába jöttem, és annak is kapufa. Kártékony vagy a ruhatáramra nézve. Kacsintok, hisz közel sem bánom, efféle ruhatépős szex részemről bármikor jöhet, de nem szívesen hívnám fel Saraht, hogy ugyan jöjjön már elém, és mellesleg hozzon magával bugyit, meg nadrágot… kicsit sem lenne ciki. - Egyébként meg, nem tehetek róla, hogy úgy kifárasztottál éjszaka, hogy korog a gyomrom. Ha már pedzegeti a kérdést, nesze neki egy olyan válasz, amit úgy hiszem, nem tesz zsebre. Nem kell engem félteni sem őszinteség, sem visszavágások tekintetében. Még egy nyelvöltést is megengedek magamnak, elvégre, annyira már bőven közel kerültünk egymáshoz, hogy megtehessem. - A gondoskodó oldaladat? Megzabállak, komolyan, amúgy képzelem, mennyire bánod, már ne is haragudj, de teljesen biztos vagyok benne, hogy nem vágysz egyetlen ragadós némberre sem. Ezzel nincs is semmi problémám, mert én abszolút nem vagyok ilyen, de egy jó dugás már nagyon is hiányzott, több meg pláne, szóval most holt biztos, hogy bepótoltam az elmaradásaimat ilyen téren. - Nem hiszem, tudja, hogy rossz pénz nem vész el, de azért nem árthat, ha közlöm, hogy nem evett meg egy naaagy, rooosz farkas. Az sms-t hamar bepötyögöm, mellé azt is, hogy egy óra múlva ott vagyok a szállodában, aztán mehetünk, amerre látunk. - Nem, ez az első alkalom, és valószínűleg az utolsó is, ritkán adódik ilyen lehetőség. Természetesen a falkától való elszabadulásra gondolok, nem hiszem, hogy Castor díjazná a gyakori kiruccanásokat. - Lekvár, szilva van? Persze rögvest fel is túrom a hűtőt, nem kell engem félteni, s ha megmondja, hogy neki mi kell, azt is kiveszem, aztán el is kezdhetünk falatozni. Feltűnően élvezem az ízeket, valószínűleg tényleg nagyon éhes lehettem már. Kényelmesen belakmározom, és elfogyasztom a kávémat is, aztán amint megkapom a macinacit, belebújik. - Mackónadrág magas sarkúval, szerintem divatot fogok teremteni. Az alsó gatyádat nem adom vissza, ellenszolgáltatás az eltépett gönceimért. Ja, és ha véletlenül Fairbanksben járnál, nyugodtan csengess be, ígérem, akkor sem lesz rajtam bugyi. Kacsintok rá jókedvűen, és nemet mondok a fuvarra, nem kell ezt tovább komplikálni, jobb lesz, ha szépen elpályázok innen, aztán ez az egész egy fantasztikus kis kaland marad mindkettőnk számára. Búcsúzóul azért még elorozok tőle egy szenvedélyes csókot, amolyan útravaló jelleggel, majd már ott sem vagyok.
Leköltöztem és az első héten nagyjából úgy éltem, mint egy remete. Mélabú kapott el, mondhatnám, ha ilyesmit fel mernék vállalni, de nagy lóherét, antiszociális vagyok, ennyi. Egy besavanyodott pöcs... Járkáltam a városban ugyan, felmértem a terepet, hogy ne kelljen minden sarkon útbaigazítást kérnem, de a várt "jézusatyaúristenfasza, szabadvagyok!" életérzés messzire került. Utáltam beismerni, de hiányoztak a többiek, a megszokott közeg és energiagombóc. Addig azért nem jutottam a nagy honvágyban, hogy egy bödön fagyival bevackoljam magam a TV elé és bőgős filmeket kezdjek nézni. Az ezt követő hetekben többet mászkáltam, pár szót váltottam helybeliekkel is és igazán jó fiú voltam, mert egy stikli nem sok, annyit se követtem el. Kitüntetést nekem, most! A farkasom ezzel párhuzamosan egyre elégedetlenebb lett, s ami azt illeti, én is. Nem ezért jöttünk, nem a plöttyedt ücsörgés a mi stílusunk, egy idő után pedig egyre jobban viszketett a tenyerem, dobolt idegesen a lábam, a vadászat pedig kurvára nem segített. Azt otthon is megkaptam, más kellett, több! Mintha Daniel - ja, kezdtem gyakorolni az új nevét, bár ennyi erőből Rudolfnak is hívhattam volna - ráérzett volna a növekvő viszketegségemre, amikor felhívott, hogy kirángassa az antiszociális seggem a lakásom borzasztóan kényelmes magányából. Nagy kegyesen beadtam a derekam. Elég nagy parti arcnak tűnt, sokkal barátkozósabb, mint én, szóval ziher, hogy széles ismerősköre van itt, ami - hangozzon ez bármilyen gecin és csúnyán - nekem tök jól jön. De hé, legalább barátkozok én is majd! Ja... pont az a brahizós fajta vagyok, nem látszik? A Pitben találkoztunk, egy kicsit késtem, mert a parkolóban problémám akadt: valaki nem akarta elhinni, hogy az én motorom bizony azon a helyen fogja a legjobban érezni magát, ahol ő épp leszopatja magát. Szépen intéztem a dolgot, tök diplomatikus voltam, senki nem halt meg - napi jócselekedet pipa. - Baszki, melletted még kicsattanó örömömben is savanyúnak tűnnék, ne vigyorogj már ennyit! - szóltam rá az öcskösre köszönés gyanánt, amikor letettem magam mellé a szabad bárszékre. - Amúgy hello. - Nem, nem akartam pedzegetni, hogy a legutóbb, amikor még Fairbanksben találkoztunk, mennyire téptük meg egymás. Hangyaszarnyi szerencsével ez az alkalom talán nem úgy fog végződni. Talán... bár amilyen kedves vagyok vele is... - Ó, még mindig az a pszichopata vezeti ezt a helyet! - Már-már felderültem, amikor megláttam Bobby-fiút, az ügyeletes balfasz kidobót, ami csak azt jelenthette, hogy Raymond még nem tette rá a mancsát a helyre, vagyis én se vagyok lemaradva. Máris szebb az este.
Naná, hogy nem bírtam túl sokáig hagyni, hogy otthon csücsülve, antiszociális balfaszként hagyja aszalódni magát. Nem. Egyrészt a testvérem és milyen lenne már, ha hagynám, hogy begubózódjon? Nem én volnék. Másrészt meg.. tudom, hogy nem iszik, vagyis jó pár éve nem ivott már, épp itt az ideje, hogy megtörjük ezen csúnya szokását. Oké, persze, tök szép dolog, hogy képes megtartóztatni önmagát és nem nyúlni a piához - én ilyenre nem lennék képes -, de éppen elég volt. És pontosan amiatt, mert én meghalnék ilyen esetben, szerintem egy hetet nem bírnék ki pia nélkül, éppen ezért bízom benne, hogy azért még benne is megvan valahol az alkoholra való vágy. Ezt fogom én ma este előcsalogatni. Az tutifix, hogy addig nem megyek ma haza, amíg nem iszik legalább egy pohárral! Ha meg egy pohár lemegy, akkor gond nélkül jön majd a többi is, nem igaz? Dehogynem. - Inkább próbálj meg te vigyorogni, bakker! - forgatom meg a szemem, amikor ledobja magát mellém, persze továbbra is vigyorgok, ezen nem fog tudni változtatni, én viszont rajta fogok! Vagyis megpróbálom. Csak nem lehet olyan nehéz egy begyöpösödött - bocsi, bro - hapit kicsit szocializálni! Vagy de? Mindegy, én akkor is megpróbálom, legfeljebb megint összekapunk, de magasról teszek rá, nem lenne meglepetés. Az lenne inkább a furcsa, ha sikerülne normálisan elválnunk egymástól és kibírni anélkül, hogy valamelyikünk bevágja a durcát. - Hello - köszöntem én is vigyorogva, de tekintetem már a pultban álldogáló kiszolgálót kereste. Amint megleltem, a szokásosból kértem, ezúttal azonban kettőt, a hölgyemény mosolyogva biccentett. Bizony, már őt is elég jól ismerem, azazhogy annyira pont eléggé, hogy tudjam a nevét, ő pedig tudja az enyém mellett azt is, hogy általában mit szoktam inni. - Pszichopata? - vontam fel a szemöldököm, míg vártunk a piára, ha Duncan esetleg ellenkezett, akkor egész egyszerűen figyelmen kívül hagytam. Nekem most ne picsogjon. A pszichopata azonban újdonság, nem gondolnám az ipséről, hogy az lenne, bár aztán ki tudja. Nem mellesleg meg Duncan honnan ismeri? Remélem erre is fény derül majd. Közben érkezik a pia, én pedig az egyik poharat magamhoz ragadom, a másikat Duncan elé tolom. - Mivel nem hívtál meg a házavató bulidra, ami amúgy jobb is, nem akartam volna fagyit zabálva filmet bámulni, ezért most itt az ideje, hogy igyunk a becuccolásodra! Szóval emelem a poharam, méghozzá rád!- Valóban megemelem a sajátomat és valószínűleg ilyen könnyen nem fog menni a dolog, úgyhogy az első korty után le is teszem az enyémet - Az ott pedig a tiéd, bizony. Nézd, milyen hívogató! Emlékszel még egyáltalán az ízére? - próbáljuk meg finomat, bár kétlem, hogy ennyi elég lesz, de próba cseresznye, aztán majd meglátjuk, mennyire tiltakozik a dolog ellen.
Kapott egy vicsort, nesze örülj, és legyen elég ennyi a következő fél évre. Hogyan lehet valakinek a semmitől jókedve? Mondjuk magamat ismerve brutális sebességgel tudom ezt eltöröli nála is, de mi a szart várhatnék tőle, ha én folyamatosan baszogatom? Semmit, és valljuk be, nem azért jöttem, hogy az imbolygó kis kapcsolatunkat végérvényesen eltemessem, szóval erőt vettem magamon és próbáltam jó testvérhez méltón tekintettel lenni arra, hogy ő jól érzi magát. - Ja, az - bólintottam, tökéletesen figyelmen kívül hagyva, hogy a második poharat nekem rendelte. Én makacsul ragaszkodtam a narancsléhez. - Legalábbis elég beteg hajlamai vannak, amikor először itt jártam, láttam pár csúnyaságot, remélem neked semmi közöd hozzá. - Nem mintha én szentéletű lennék, de azért van egy határ... azt hiszem. És nem örülnék, ha köze lenne ahhoz, amit itt láttam, amikor Emmával erre jártunk. A házavató említésére kelletlenül mordultam egyet, a fagyira viszont már ránéztem. Hát takarodj a fejemből! De ezt nem tettem szóvá, örüljön a fejének, én is örültem a magaménak úgy ahogy. Különben se volt fagyi, ám ezt valószínűleg nem tudtam volna olyan hangsúllyal mondani, hogy az ne tűnjön duzzogásnak. Köszöntőt mondott, rám emelt poharat én pedig úgy néztem rá, mit aki nem tartja teljesen normálisnak, ami pontosan így volt. Egyikünk sem százas, szóval nincs mit csodálni azon, hogy nem őt tartom egy esetleges kivételnek. Felvontam a szemöldököm az unszolására és a kiérkező narancslevembe ittam tüntetően. - Tökéletesen emlékszem az ízére. De ha te ennyire szereted, megihatod az enyémet is - toltam elé a poharamat. - Itatás helyett inkább mesélj, mi újság Siennával. - Direkt nem azt mondtam, hogy a "lányoddal". Itt a falnak is füle lehet, egy női név elhintése pedig nem akkora kunszt, mintha a rokoni fokot mondanám. Azt tudtam Sebastiantól, hogy jól elvan a Goldenben, nélkülem is figyeltek rá, de most nem is ez az oldala érdekelt a sorsának, hanem a kettejük dolga, annak alakulása. Hátha ez megfelelő elterelés lesz és nem pedzegeti tovább az "igyál tesó" témát.
- Hm, egy picit még finomítani kell rajta, de nagyon jól haladsz! - lapogattam meg kicsit a vállát a vicsort látva, már nem kell sok és olyan szép lesz a mosolya, mint az enyém. Nekem hála égnek nem kell különösebb ok ahhoz, hogy jó kedvem legyen, egész egyszerűen… ilyen vagyok és kész. - Dehogy - emelem fel két kezemet megadóan, most speciel azt sem tudom, miről beszél. Mármint sokszor történnek is csúnya dolgok, szóval annyira nem meglepő, ha ő is részese volt egy ilyennek. És hogy én miben vagyok benne, az maradjon az én dolgom. Mert oké, hogy a bátyám, de attól egyelőre még nem változik semmi, hogy úgy dönt, lecuccol valami hülye fogadás miatt. Azt is megértem, hogy nem igazán örülne annak, ha valami csúnya dologba keverednék, de istenem, eddig is keveredtem mindenféle ilyesmire, ezután is fogok és nem fog meghatni vagy megváltoztatni az, hogy betoppant az életembe és morcos fejet vág, ha valamit rosszul csinálok. Ez vagyok én, nem tudok rajta változtatni. Úgy érzem ez nehéz menet lesz, hiszen a poharát elém tolja és a narancslevéből kortyolgat. Nem lesz ez így jó, nagyon nem. Sóhajtok, amikor már a témát is terelné, majd újfent elvigyorodom. Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod, pajtikám. - Minden okés. Találkozgatunk, ezt csinálunk, azt csinálunk.. építgetjük a kapcsolatunkat és egész szépen haladunk - vonom meg a vállam végül, nyílt terepen, ahol bárki bármit hallhat, nem szívesen beszélek ilyesmiről. Még akkor sem, ha nem mondta ki, hogy a lányom, csupán egy női nevet említett. Pláne azok után nem szívesen beszélek róla, hogy Ray a tudomásomra hozta, hogy látták a lányt feljönni a lakásomra. Nagyszerű. - Szóval.. Nehogy azt hidd, hogy feladtam - tolom kicsit közelebb hozzá a poharát - Miért nem iszol? Csak egyetlen jó okot szeretnék! Azt meg ne mondd, hogy Anne miatt, mert ő nincs itt - intettem körbe a kezemmel, nézzen csak körbe. Annyira szeretném, ha jól érezné magát, ha kicsit lazítana. Egy amolyan igazi testvéri piálás, berúgás, hányás, hazatántorgás. Nem egyszer volt már ilyesmiben részem, de Duncan-nel még soha nem éltem át ilyen pillanatokat. Oké, elég, inkább a feladatra koncentrálok. - Ugyan, Duncan! Lazítanod kéne, kicsit kiereszteni a gőzt. És ahogyan ezt tapasztaltam, ne vedd sértésnek, de ez neked nem igazán megy. Itt egy kis segítség - tolom még egy egészen icipicit közelebb a poharat. Nem viszem túlzásba, most úgy félúton járhat kettőnk között - Miért olyan nagy baj, ha iszol egy kicsit? Szeretném megérteni. De tényleg. Csak adjon egy épkézláb indokot erre az egészre és békén hagyom. Na jó, valószínűleg nem, de akkor is kíváncsi vagyok. - Amúgy meg basszus! Én lazítani, kikapcsolódni jöttem, de azt nem igazán lehet, ha bámulnom kell a citromba harapott fejed. Lécci már, az én kedvemért! A végén megunom a morcosságod és inkább más társaságot fogok keresni. Nem vagyok teljesen tisztességes, ezt elismerem. És igazándiból attól is fosok, hogy azt mondja oké, akkor ő most hazamegy, mert neki ehhez nincsen kedve. De ne legyen már ilyen ünnepromboló! Bulizzunk! Azt nem mondom, hogy rúgjuk ki a ház oldalát, de.. iszonyatosan kíváncsi lennék a bátyámra, milyen lehet részegen!
Örültem, hogy Siennával jól haladtak a dolgaik, megérdemelték, hogy így legyen. ~ Tudják itt, hogy ki ő? ~ kérdeztem pusztán gondolatban, mert ez ,ár tényleg olyan volt, amivel a legindirektebb módon se tettem volna kockára a lány életét, vagy az öcsémét. Nem hagyta terelni a témát, nagyszerű.... pedig én mindent megtettem, és boldog lettem volna tőle. Amikor Anne neve felmerült, alig észrevehetően villant a szemem, de nem lettem dühös, ó nem. Anne és pia együtt említése által kiváltott érzéseket annál sokkal jobban védem és elzárom, semmint hogy ennyitől kiadjam. Ránéztem, hallgattam a további érveit és azon gondolkodtam, hova a picsába fog még ez az este kifutni. Valamilyen szinten igaza volt, ezt el kellett ismernem, csakhogy korántsem tudott mindenről. A pohárra meredtem, arra, ami benne volt, ami évek óta nem égette a torkomat. Kiereszteni a fáradt gőzt. Elhúztam a számat, de nem mondtam semmit. Most még nem. Majd ha véget ér az éjszaka, akkor nyakon vágom az igazsággal, utólag fogom vele megértetni, hogy most mit tesz velem. - Reggel elmondom. Hajnalban majd elárulom, miért akkora baj, ha én kieresztem a gőzt. Elvettem a poharat és egy húzásra felhajtottam a tartalmát. Leittasulva akarsz látni? Megkapod, lesz neked gyereknap, nekem meg - ha előbb nem is, utána - pokoljárás. Mindkettőnkre ráfér talán tényleg. Mondhattam volna, hogy akkor innentől ő vállal felelősséget a tetteimért, de nem vagyok kölyök, aki kényszerítő hatásra iszik, ha valami ezen az estén - is - katasztrofálisan sül el, azt csak magamnak köszönhetem majd. Kicsit azért fostam ettől. Az alkohol régi, elhanyagolt ismerősként égette végig a nyelőcsövem, hogy aztán a gyomromat melegítse tovább, s tekintve, hogy mikor tivornyáztam utoljára, láttam rá esélyt, hogy fele annyitól be fogok állni, mint Daniel. Gőzöm nem volt emellett, hogy milyen állomásai lesznek az ivászatomnak, mértéket akartam tartani, de valami azt súgta, hogy ezen az estén nem fog úgy és annyira sikerülni, mint amire majd utólag büszke lehetnék.
~ Nem. Legalábbis rohadtul remélem, hogy nem! Ray múltkor rákérdezett. Mert valaki látta, hogy feljöttél hozzám egy fiatal lánnyal. ~ szinte hallható, ahogyan megcsikordulnak a fogaim, amikor összeszorítom őket. Magától a gondolattól is feláll a szőr a tarkómon, hogy Ray tudomást szerez Siennáról. Mert oké, hogy elméletileg haverok vagyunk, azért mégiscsak tisztában vagyok vele, ki a nagyobb kakas a házban. Sienna pedig gyenge pontot jelent és igencsak sok olyan mocsok akad errefelé, aki minden gond nélkül kihasználná ezt, fittyet hányva arra, hogy egy tizennyolc éves ember lányról van szó. Mély levegő és nyugalom. Persze, hogy nem hagyom a pia témát! Nem tudom a pontos okokat, csak annyiból ítélkezem, amit látok, nézze el nekem, ha olyanba tenyerelek, ami nem túl kellemes. Amúgy meg lazítani jöttünk, itt az ideje, hogy szocializáljam kicsit a drága bátyámat. Ráfér. Pláne, hogy ide költözött, nem árt, ha nem csak a morcos fejét ismerik. - Okkkéé - bólintok magasba emelt szemöldökökkel, csupa fül leszek, az tuti. És remélem, hogy nem fogja elfelejteni reggelre a dolgot. Mert ha eleget iszunk, lehet én fogom. Bár egy ilyet.. mondjuk kicsi rá az esély, de na. Azt nézve, hogy ő jó régen ivott, így minden bizonnyal jóval kevesebb is elég lesz neki, mint nekem, egy ideig még tudok rá vigyázni. Aztán meg.. majd meglátjuk. Bízzunk magunkban! - Hohóóó, bratyó! - vigyorodom el, amikor egy húzásra eltünteti az italt - Ha így haladsz, akkor a negyedik kör után már a pulton fogod riszálni - lapogattam kicsit meg a hátát, szó se róla, én örülök neki. Főként annak, hogy sikernek könyvelhetem el, hogy sikerült leküldeni az első poharat a tesó torkán. - Tényleg! Látod azt ott? - mutatok a táncparkett és az ott riszáló, egyelőre még csekélyke csoportosulás felé - Majd azt is ki kell próbálni. Persze csak idővel. Józanul semmiképpen. Ha majd látom, hogy eleget ivott, akkor riszálhatunk. Már persze, ha sikerül rávennem. Azt már nem fogom erőltetni, egy estére egy sikerrel is bőven megelégszem és szerintem tökéletes kezdet volt az előbbi. Intek is a pultos lánynak, hogy hozhatja a következő kört, sőt, vodkát is a narancs mellé, úgy sokkal finomabb. - Amúgy.. - hajolok közelebb, ha már a második pohár is lecsúszott - Mikor voltál utoljára nővel? - nevetek fel, nem is kell válaszolnia, csak cukkolom, legfeljebb lekever egy taslit, nem igazán érdekel. Mondjuk őszintén.. azért kíváncsi is vagyok a dologra, de ha most nem válaszolok, majd megkérdezem akkor, ha eléggé részeg lesz. Aztán majd meglátjuk, egyelőre vigyorgok, mint a vadalma, ahogyan újabb kortyra emelem a poharamat.
- Ne álmodj! Ekkora kihagyás után kettő is elég lenne szerintem... És lesz is kettő, de még több is, ebben biztos voltam, én pedig nem tudtam hova tenni az egészet. Valahol kellett, szükség volt rá, nem csak azért, hogy az itteni közegnek megfeleljek, hanem a saját érdekem is volt némi szocializáció, mégsem leszek képes egyik estéről a másikra átállni, ez egészen biztos. Nem is baj, így talán elkerülhetem azt, ami miatt egész eddig megtartóztattam magam. Meglapogatta a hátam, mire csak a fejem ráztam, nem tudod öregem, mit kívánsz, de nagyobb baj, hogy én se tudom biztosan, mi lesz ebből. A táncolók felé lestem, ahogy feléjük intett és horkantós nevetést hallattam, ami sehol sem volt egy jóízű kacagáshoz képest. - Felejtsd el! - mondtam és ha jött a második kör, akkor ittam. Türelmetlen fajta voltam általában, ha le akar itatni, és ha már beadtam a derekam, intézzük minél előbb és hatékonyabban, hogy aztán megtudhassa, miért nem lenne nekem szabad mindez, hogy mire fel a savanyúságom. Vodkanarancs... idejét se tudom, mikor ittam. Közelebb csusszant, mire szemöldök ráncolva fordultam felé, valamiféle bizonytalan mosolyfélével a szám sarkában. Nagyon csúnyán fogok kinézni nagyon hamar. Azért is vagyok ebben biztos, mert az első gondolatom az volt, hogy talán buzis-tesós puszit akart adni az arcomra. A kérdését hallva viszont szinte azt kívántam, hogy bár azért jött volna közelebb! - Elmészapicsába! - csúszott ki egy svungra a számon morgolódva és inkább ittam még, semmint hogy válaszoltam volna. Nem is akartam ebbe amúgy belegondolni, inkább duzzogtam, hogy ilyen könnyedén megkérdezte. Duzzogtam... - Ebből nemlesz rendszeroké? Vagy ha igen, akkor máshogy és edzéstervszerűen beosztva, mert az nem állapot, hogy emberi mennyiségtől legszívesebben fejre állnék. A baj mondjuk onnantól kezdődött mindig is, ha már nem volt elég az ücsörgés az épületen belül tartózkodásom, hanem vezetni akartam, vagy valami hülyeséget művelni az éjszakában.
- Oké, oké! - emeltem fel mindkét kezem, ezzel is jelezve, hogy oké, én nem vitatkozom - Csak jobb. Oké, nem az az elsődleges célom, hogy a sárga földig igya magát, csak hogy lazuljon kicsit és hogy végre lássam mosolyogni! Nem kell mindig olyan karót nyelt.. khm-nek lenni, szóval minél hamarabb oldódik, annál jobb. A tánc nem tetszik neki, oké, nem erőltetem, már azt is nagy lépésnek tartottam, hogy sikerült rávennem arra, hogy megtörje ezt az egész absztinens dolgot. Meg amúgy is, ki tudja, mi lesz még itt, ha így halad. Oké, hogy elkezd inni, de nem is kell egyből mindent magába tölteni, mert nem lesz jó vége. Ha lány lenne, most jönne el az a pillanat, hogy megjegyezném, hogy ne aggódjon, majd fogom a haját, de jelen helyzetben ez a veszély nem áll fent, maximum a kabátját foghatnám meg, de ha azt közölném, az mégis hogyan hangzana? Fúj, inkább nem, még a végén valami divat-buzinak fog titulálni. - Nem terveztem - nevetek fel jóízűen a reakcióját hallva, hát egek, már ezért megérte. Köcsög vagyok, tudom, de ez van.. Ez itt bizony Daniel Corvin világa és drága bratyó, azzal, hogy ide költöztél, a részévé fogsz válni, akár akarod, akár nem. - Oké, oké, ahogyan gondolod. Én semmit sem erőltetek. Te jó ég, ránk ne szakadjon a plafon.. Újabb kört kértem, egy-egy feles képében, aztán rábíztam a dolgot, innentől az ő kívánságai szerint iszunk, mégsem akarom azért, hogy túlságosan szar emlékként maradjon meg neki az este, úgyhogy én kompromisszum kész vagyok, mert szerintem az eddig elfogyasztott alkoholmennyiség is hatalmas előrelépés és minden bizonnyal ennyi is hatásos lesz.
Rám hagyta a dolgot, de kedves, kár, hogy nem kéne most már. Ejj öcsém, van még mit tanulnod velem kapcsolatban, nem mintha ez fordítva ne lenne igaz, de én vagyok a nagyobb, megtehetem, hogy ráhúzom a vizes lepedőt. A legnagyobb baj az volt, hogy mindezen ivászat közepette megfeledkeztem a leckéztetési szándékomról, csak hagytam, hogy sodorjanak magukkal az események. Benyomások maradt meg inkább: megnövekedett mozgásinger, egymáshoz préselődő izzadt testek, lüktető zene, üveg nyakát markoló kezem, Ethan kaján röhögése, amikor rám loccsantott valaki véletlenül egy egész korsó sört. Aztán a riadalom, hogy ezért nyílt színen nekimegyek - azt hiszem, kapálóztam is, de ő józanabb volt, mint én, így könnyedén félreterelt. Hideg levegő ért, fogalmam sem volt az időről, könnyűnek és gondtalannak éreztem magam, jobban, mint talán az elmúlt hat évben bármikor. Nem aggódtam, nem rágódtam semmin, csak az öcsémbe karolva, imbolyogva mászkáltam. Fogalmam sincs, hogy mit hadoválhattam, rémlett, hogy talán említést tettem Amberről, ha már rákérdezett korábban a szexuális életemre, és amikor kellőképpen kiszellőzöttnek éreztem a fejem, motorozni akartam minden áron. Semmi sem lett belőle, csak további járkálás, elhoztam egy üveg valamit a Pitből, azt szorongattam nagy bőszen még akkor is, ah már rég elfogyott belőle az utolsó csepp is. Én ittam meg, vagy együtt fogyasztottuk el, esetleg eleve üresen ragadtam magamhoz, nem tudtam, nem is számított. Arra viszont jó volt, hogy egy hullámvölgy legmélyebb pontján elkínzott üvöltéssel egy ház falához vágjam. Danielre néztem és röhögtem, nem tudtam min vagy miért, csak röhögtem és magamhoz öleltem, aztán pár sarokkal arrébb kitaccsoltam. Remélem nem próbálkozott meg a picsás hajfogással, bár ha így is tett volna, az sem maradt meg másnapra. Csak a maró-kesernyés íz a számban, a hideg kőfal a kezem alatt, a szagok, majd a támogatás. Kérdeztem Sienna anyjáról, de nem tudtam kinyögni a lány nevét így csak Si-ztem. Életem legbénább becenevét adtam neki ezzel azt hiszem, valószínűleg soha többé nem fogom használni és más sem. Mintha kérdezte volna, hogy haza mennék-e vagy a kanapéját választom, magamtól biztosan nem kezdtem volna éltetni a kanapéját. Odafelé szerintem már inkább vonszolt, semmint a saját lábamon jártam, a lépcsőház tejes egészében kiesett és onnantól minden más is. Talán egy "ne haragudj" vagy egy "sajnálom" még elhagyta a számat, de fogalmam sem volt, hogy miért. Valószínűleg mindenért, már megint...
//Nos akkor... a rohamtempós befejezés ellenére is örültem. XD És természetesen: <3333333//
// Solomon & Achilles - You just fucked with the wrong mexican //
Az ember azt hiszi, hogy a háborgó tenger időnként megáll és úgy marad. Aztán mindig jön egy újabb hullám. Jöjjön csak, én nem csipázom az unalmat, inkább történjen mindig valami. Ami az elmúlt 3 napban ment, az viszont felbaszta az agyamat. Már szombaton találtam egy kis fecnit a boltom ajtaja alatt becsúsztatva, hogy "Beszélnünk kell a biztonságról. Legyél ott a szökőkútnál 5-kor". Szétszabtam és kivágtam a kukába. Velem ne szórakozzanak! Persze elmentem, hogy a szemükbe nézzek. A tárgyalás hamar befejeződött a vízpára mellett és a szökőkút alját megismertettem az egyik fazonnal, a legpofátlanabbal. Jó megtermett feketeingesek fekete kocsival, elsötétített üveggel. Mediterrán fazonok, talán görögök. Penelopé mániája üldöz engem... Szartam az egészre, míg ma késő este megjelent nálam Terence fia. Az eladóm, aki napközben a Spearheadben melózik, tudja, hogy nálam nincs telefon, hanem személyesen szeretek beszélni. Ha valakit ideküld este 10-kor, akkor gáz van. - Jó estét, Achilles bácsi! - köszönt a huszas éveiben járó srác. Intettem, hogy jöjjön be, de közben muszáj volt lebasznom. - Bácsi az öregapád! Szevasz! Mi történt? Amíg helyet foglalt és töltöttem egy italt, a srác előbányászta a csúcsszupi telóját, amitől én irtózom, pötyögött rajta. - Apa üzent, mert most csak így tud. A berezelt gyerek egy videóüzenetet indított el, majd felém fordította. Az arcomra viharfelhők települtek, ahogy megláttam a bekötött szemű fickót egy kórházi ágyon fekve. - Achilles, nem tudom tovább csinálni. Kilépek. Nem vágtam, mi a szarért jött ez hirtelen, mikor már 5 éve nálam van és a legjobb vadász, akit ismerek, mindent tud a szakmáról, a fegyverekről, sattara, sattara. Betegség, sérülés eddig nem ijesztette meg. Nagy sóhaj és egy nyögés. A srácra néztem olyan méreggel, hogy még ő is beleszégyellte magát, pedig istenbiz nem rá haragudtam. - Te főnök, én nem tudom, kik ezek, de nem akarok többet találkozni velük. Lőttem már medvét, farkast, sast meg sok mindent, de az ember a legaljasabb. Ott vártak a bolt előtt. Először papíron üzentek, aztán így. A rohadt anyjukat! Újabb sóhaj. 5 év alatt nem hallottam ennyit szuszogni, mint ma! - Az egyik szememet dagadtra püfölték és tele vagyok foltokkal. Majdnem lerúgták a vesémet. Teljesen kivagyok. Kik ezek, Achilles? A kezem ökölbe szorult, ahogy hallgattam. Sokszor ordítottam Terence pofájába, ha valami nem tetszett, meg is lökdöstem párszor, de másnak ezt nem engedem meg. A lényeg még hátravolt. Terence nyögött egyet és eltelt 2 másodperc is, mire válaszolt. Már kopogtattam az ajtófélfát kagylót, hogy mi van. - "Holnap 5-kor tali ugyanott". Nekem már unokáim vannak és a vadászat veszélyes szakma, de ennyire nem. Bocs, Achilles, de befejeztem. Kösz mindent és amint lehet, elutazunk innen. Te se játssz a tűzzel, én azt mondom! - fejezte be suttogva. Elnyomtam egy mexikói káromkodást, jó cifrán és rábasztam a kandalló tetejére egy nagyot. - Kölyök, ezt nem ússzák meg szárazon. Egy egész családdal szórakoznak, olyan családdal, ami mellettem állt mindig, amióta a papa a boltosom. Az az üzlet csak alibi, én másból élek, de ne szarjanak bele a palacsintámba! Terence fiának adtam egy jó adag suskát, az ingzsebébe nyomtam és üzentem az apjának: - Apádat nagyon becsültem mindig. Húzzatok el a picsába, jó messzire! Az öreg fogja érteni, hogy ezzel a javát akarom és az útra adtam egy kis borravalót. A srác hazaindult, én pedig a bolthoz nyomokat keresni.
Hát persze, hogy ugyanazok voltak, az üzenetből is kiderült. A görögöket már ismertem, habár a nevükig nem jutottam el. Csak a főnök mondta el, hogy hívják. Sztavrosz, ő landolt a vízben, mert túl nagy volt a szája. A boltnál őt éreztem erősen és még pár szagot, de azokat nem ismertem. Ezek szerint sok embere van és egyesek csak verni mennek, mások őrködni, mikor tárgyal a nagyfiú. A bolttól könnyedén követtem a szagukat a birtokra, ahol laknak. Jó nagy kecó fehér elektronikus kerítéssel és őrséggel. Az ottani gorillákból kivertem, hol kell keresni a munkaadójukat. Az egyik legjobb anchorage-i helyre jöttek. Szerintem itt is üzletelni akarnak és a jó öreg Issumatar hamar lerendezné, de nem szokásom másra bízni, ami a büszkeségemet szántotta fel. Én akarok a pofájába nézni a fürtöskének és olyat adni neki, hogy a faltól kapja a másikat. Aztán a többi is kap szépen sorjában. Amúgy meg Solomonnal konfliktus volt már, de lehet vele beszélni és nagyon ért az egyensúlyhoz. Félelmetesen jó diplomata, sose tudnám utánozni. Ma se azért jöttem, hogy segítsek neki, hogy jó pontot kapjak. Ha kapok, kapok, de magamért csinálom. Szétnéztem, de még nem voltak friss nyomok, se szag, se görög. Úgyhogy most szépen beülök a bárpultba, iszom egyet, kettőt, hármat és megvárom a jómadarakat. - 2 tequilát sóval és citrommal! Kösz, baby! - szólok a csinoska pultoslánynak, kipengetem, beleiszom, aztán morcos pofával vizslatom a tömeget. Fehér rövidujjú ing mellközépig kigombolva, fekete bőrmellény, ugyanilyen naci és a hajam hátrafogva lófarokban. Nem vagyok átlagvendég, tudom. Kilógok, de leszarom. Nem rejtőzni jöttem, hanem "beszélgetni". Az ököl nyelvén, amit legjobban beszélek...
Az éjszakai motorozásnál nincs jobb, bárki bármit mond. Na jó, egy valami jobb nála, ez tény, de csak az. Meg talán a vadászat hosszú elvonó után. Ma este mind a hármat megkaparintottam egy füst alatt, úgyhogy erőtől duzzadozva és lendületesen érkeztem meg a Pitbe. A hátsó bejáratot használtam szokás szerint, bementem Goranhoz, megérdeklődni, hogy minden okés-e, rendben megy a bolt és nincsenek seggfejek, akik disznóságra használják a szórakozóhelyet. Elvileg minden rendben, csak Achilles ül úgy a bárpultnál, mintha lenyelettek volna vele egy hordónyi keserű epét. Ó yeey. A dühös mexikói durva mexikói, erre pedig csak rátesz egy lapáttal, ha az illető történetesen háromszázas vérfarkas és Muszkli. Azok valahogy különösen balhés népség. Vállon veregettem Gorant, levettem a dzsekim és magamra kaptam a bent tartott, feltűrt ujjú inget. Hannah szokott róla gondoskodni, a tulaj mégse mászkáljon úgy a saját felségterületén, mint holmi motoros banda tagja. Pedig szerintem tök menő lenne, de vannak témák, amikben nem érdemes egy nővel vitatkozni. Szóval félig átvedlettem a tisztesség kedvéért.
A bárpult felé nyomultam, mint egy anyahajó, de korántsem olyan durván, kikerülgettem a vendégeket, odaköszöntem a sűrűbben erre járóknak és természetesen a személyzetnek is. A kutya nem dolgozna itt, ha nem viselkednénk velük normálisan. A levegőben alkoholszag terjengett, a töménységből ítélve pedig jó volt a fogyasztás ezen az estén is. Nagyszerű, igyatok csak szépségeim. Meg csúfságaim, ki melyik kategória a közízlés szerint. Achilles körül tiszta volt a terep, amit nem csodáltam. Ilyen negatív és haragos aurának én se szívesen dörgölőztem volna. Csakhogy nem az a fajta vagyok, akit némi kellemetlen energia eltántorítana, vagy meghátrálásra késztetne, így minden szívbaj nélkül dobtam le magam a mellette lévő bárszékre és vodkát kértem. - A ház vendége vagy - mondtam köszönés helyett a hímnek. - Má' nem azért, hogy bunkózzak, de baromi szarul festesz. - Mit szépítsem. Meg amúgy, ő nem az a fajta volt, aki igényelt volna bárminemű, irodalmi magaslatokba szökő társalgást, és mit ne mondjak, néhány udvariaskodó kör meg finom lelkű után nekem is jobban esik a szabad száj. Emellett tudni kell, kivel hogyan lehet a legkönnyebben szót érteni, nemde? - Mi történt? - kérdeztem rá kertelés nélkül. Ha nem csak az ő problémája, mindenképp tudnom kell, ha csak az övé, akkor is ide jött inni, ha meg a problémája éppen a Pitben leledzik, pláne tudni akarom! Az elmúlt egy évben több szarkavarás volt itt, mint egy komposzttelepen. Kicsit ki voltam már az ilyesmire élezve, de az vesse rám az első követ, aki nem így lenne a helyemben. Amúgy, egészen nyugisan tűrtem a felhajtást hónapokig, de több hősiességre nem nagyon futja ilyen téren. Úgyhogy érdeklődve vártam, hogy mi lesz Achilles felelete, mert hiába nem vagyunk kelebbarátok, de ivócimborák sem, attól még az ő problémája kihathat másokra. Éppen ezért jó,ha tudok róla.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
A tequila már rég eltűnt a torkomban, most csak a poharat forgatom, macerálom. Kopogok vele, vaskos ujjaim között szinte morzsolom és közben nézem a bagázst. Milyen vidámak! Én is az szoktam lenni a magam módján, de máshogyan. Nálam a belső öröm nem látszik annyira. Ha mégis, meg szoktak ijedni attól a torz mosolyomtól. Torz pofa, torz mosoly, ez vagyok én. És jó így nekem. Majd a görög kap mosolyt és attól aztán összecsinálhatja magát. Ha még egyben lesz... Ismerős energiák érkeznek. Számítottam is rá. Ha megjelenek itt vagy bárhol máshol, arra illik odafigyelni. Solomon ezt jól tudja. Szerencsére nem olyan, mint egyes Őrzők, akik rögtön fenyegetnek és kihúzzák a gyufát. Nem szól közbe, míg nem muszáj. Most is inkább meghív egy italra. Ránézek, tudja, hogy a morcosság nem neki szól. - Kösz! Mindkettőt. Tudom, hogy zord ábrázatú öregemberként szarul festek. Nem újdonság. A meghívást komolyan veszem és intek is a hölgyeménynek. Kicsit meglepődik, hogy a nagyfőnök ül mellettem. Új csaj, nem ismer még, pedig szoktam ide járni. - Még 2 tequilát nyomass, szivi! A tulaj biztos nem iszik ilyenkor, de én felhajtom a két rövidet. Simán. Még többet is. Amíg a csaj molyol a poharakkal, citrommal, sóval, addig válaszolok. A szemeim még mindig viharfelhőnek tűnnek, ahogy kutatják a jónépet. - Valami új banda odaszart a küszöbömre. A nőnek bólintok és végignézem, mikor kiszolgál. Ujjammal a főnökre mutogatok, hogy ő állta a cehhet. Só a kezemre, egy gyors húzó, aztán citrom és elégedett sóhajtás. Jó hangos, kéjes sóhaj. - Egy görög geci, Stavros ajánlatot tett, én meg leszartam. Ma összeverte a boltosomat. Éjjel itt lesznek és "meg lesz beszélve". Ezt olyan maffiózósan mondtam, értheti, hogy nem szócséplés várható. Lehet, hogy ismeri őket, hallott már róluk vagy ha nem, akkor se árt tudnia, kik bolygatják a helyi farkasokat. A másik pohár is a kezembe kerül, de akkor megérzem a bejáratnál a fickót. Lebaszom a pultra a pohárkát, csak úgy porzik. Solomonról szinte tudomást sem véve indulok meg. Szürkésbarna öltönyben feszít az uszkárhajú, mögötte egy terebélyes, vastag karú, vastag derekú kopasz és még egy másik, aki inkább kommandós alkat, szálkás, de látszik az ereje. Az emberek között átvágok, eddig nem kellett senkit fellöknöm. Majd azt a patkányt, de inkább kivágom innen és a klubon kívül húzom ki a belét.
Ha valaki függetlenséget és falkamentességet akar egy városban elérni - és ilyen tekintetben Anchorage is óriásinak számít -, akkor nem árt, ha felszed magára az évszázadok alatt akkora simulékonyságot, hogy képes legyen a legkülönfélébb szerzetekkel is kellemesen semleges vagy jó viszonyt ápolni. Ezért is hallgatok, nem veszem magam, ami nem rám vonatkozik és sírásra alkalmas váll helyett inkább piával kínálom. Három és fél évszázados Muszklival nem jó baszakodni, ezt külön tesztelés nélkül is megtanultam, emellett okom sincs rá, hogy a tekintetében tobzódó viharfelhők számát gyarapítsam. Zavartalanul hagyom inni, én csak egy tál mogyorót kérek ropogtatnivaló gyanánt. Az utóbbi időben rákaptam, mintha valami mókus lennék. - Ó, de jól hangzik - morogtam orrom alatt, közben ripp-ropp, s egy biccentés a pultos felé. Igen, nem flúgos az öreg és még csak be sincs nyesve, hogy ilyesmit lódítson, tényleg a vendégem. - Stavos - ízlelgettem a nevet. - Farkasok? A legfontosabb kérdés és szempont részemről, ami azt hiszem, érthető. Ha kaptam is választ, igen kurtát, mert a következő pillanatban már itt sincs a mexikói. Ó, te jó ég! - Mary, drágám, légy oly' jó és ne szólj senkinek. - Se zsaru, se őrző, se senki. Egyelőre lássuk meg, mi lesz ebből, Goran lent van, több vérfarkas is mérgez itt májat, a saját portámon pedig szeretek külsős beavatkozás nélkül rendet tartani. Achilles után eredek egyből, miközben egy pillantással felmérem az érkező hármast. Király, úgyis rég volt részem régimódi kocsmabunyóban! Bár annyira meg finnyás lettem, hogy ne akarjam a saját szórakozóhelyemet romokban látni. Jelentőségteljesen kapok a mexikói válla után és szorítom meg erősen, figyelmeztetőn, hogy lassabban a testtel. Bár ami nekem erős szorítás, azt lehet ő éppcsak megérzi. Mindegy. Vegyen vissza, mert a forrófejűség nem biztos, hogy első nekifutásra jó lesz. - Mielőtt bárki bármi baromságot csinálna és ideszarna az én küszöbömre is - érződött a hangomból, hogy ezt mennyire nehezményezném -, inkább higgadjunk le és mindenki tolja le a seggét a pincébe. Most. Itt tuti nem hepajodnak nekem, kint se nagyon kéne amúgy, mert kisfaszom se vágyik kíváncsi tekintetekre. Nem véletlen van itt pince. És külön annak a helyiségnek fenntartott mosoly. Azóta egyébként kifejezetten kellemes hely lett, hogy az előző ügyintézőm beteg hobbijának nyomait eltüntettük.
Achilles Kilpatrick
Tark
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 394
◯ HSZ : 307
◯ IC REAG : 256
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Bazi nagy tetkók a karomon és a hason-háton
Ha tartaná a vállát, hogy azon sírjak, kapna is egy öklöst főhajtás helyett. Nem szokásom sírni. Az faszság. Inkább szétverem, ami zavar. Vagy ráiszom, mint most. Solomon vágja a dörgést, tudja, mi kell nekem. De az a mogyoró! - Mókustáp, haver? - kérdezem ridegen. Ha farkasok lennének, szerintem már rég nekik mentem volna. Azért nem tartottam őket ellenfeleknek, mert csak szaros emberek. Aztán ma túl messzire mentek. - Faszt. Kis senkik - lököm oda két korty között és felnézek a plafonra, ahogy lehúzom a piát. És már történnek is a dolgok. Az emlegetett szamár megjelent. Mert ide vártuk, azért. Semmi misztika. Még hallom, hogy a tulaj úr szól a csajnak. Ha lesz balhé, ha nem, megoldják házon belül. Én is... Érzem, hogy közeledik és mikor a vállamra markol, tudom, mit akar. Lefejtem az ujjait magamról, de nem töröm ki őket. Nem Solomon az ellenség. Stavros-ék eddigre már kiszúrnak minket és az a rohadék csak vigyorog. A Bestiámat már két kézzel kell szorítani, hogy ne passzírozza bele a falba a görög koponyáját. Vicsorítok, még torzabbá válik így a pofám, pedig egyébként se egyszerű. Haladok tovább, ökölbe szorított kézzel, de ez a higgadt arc itt mögöttem tényleg tud valamit. Már azon gondolkodom, hogy tényleg képes vagyok várni és csak a pincében belezem ki ezeket. - Jó estét kívánok, Mr. LaChazar! Szeretnék Önnel beszélni, ha a morcos testőre megengedi - mondja tört angolsággal és bicskanyitogató vigyorral. A gorillái meg ugrásra készek. Ahogy én is és meglököm a nagyobbikat úgy, hogy rendesen megtántorodjon: - Húzzatok az ajtó felé! A fejemmel intek arra. Láttam már, hol mennek le. Csak kerüljünk ki a bulinépség látóköréből. Páran megijednek, arrébb mennek vagy csak lesnek. A zene meg döng, kellően aláfesti a találkozást. A kommandós alkat már a zsebéhez nyúl, de a görög leinti. - Mr. Kilpatrick, úgy hallottam, ma járt nálam. Egyelőre még csak én hallottam... A szemem villan és ha Solomon nem veti be az erejét, akkor úgy hanyattlököm ezt a patkányt, hogy a gerince kettéesik. Fenyeget itt rendőrséggel, mintha ő lenne a nagyágyú, mi? Lehet, hogy azokat megvette, de engem nem fog...
- Az. Segít szép fényesen tartani a lompost - vágtam rá gondolkodás nélkül, szám sarka pedig megrándult. Könnyedségem addig tartott, amíg nem közölte, hogy emberek. Jaj de jó. Azokkal mindig sokkal macerásabb, mert nem tépheted meg őket csak úgy, figyelni kell, hogy ne szerezzenek tudomást arról, mi vagy valójában és míg farkasok között a dominancia, hierarchia, harc a döntő - vagy épp a jó beszélőke -, addig az embereknél még jogi útvesztő is van, kismillió buktatóval. Arról nem is beszélve, hogy esetükben az őrzőknél is megüthetjük a bokánkat, nekem pedig kurvára nem hiányzott, hogy Anchorage-ből is olyan petri-csésze váljon, mint amilyet annak idején Mortimer varázsolt Fairbanksből. Nos ha csésze nem is, de fürdő lesz, méghozzá a véresebb - és ami még rosszabb, nyilvánosabb! - fajtából, ha nem vagyok résen. Kinézem Achillesből, hogy valami meggondolatlanságot csinál, s habár nagyra értékelem, hogy épségben hagyta a kezem a lefejtő mozdulat közben, energiáim azért figyelmeztetőn járják körbe egyszer. Csak egyszer. A szellemek őrizzenek attól, hogy én basszam fel még jobban és ezért fogyjon el a cérna, nem hülye, csak forrófejű, kis szerencsével tud még várni. - Jó estét, Mr. Stavros - mosolyodtam el hasonlóképp kellemesen, teljesen más hangszínt és stílust ütve meg, mint korábban a Muszklival szemben. - Én nem szorulok testőrökre. - Apró szúrás, ugyanolyan tónusban kilőve, mint a köszönés, udvarias mosolyba csomagolva, épp csak nem tettem hozzá, hogy "ellentétben önnel". Achilles mordulását egy szívélyes mozdulattal támogatom meg, amivel az említett irányba mutatok. Szeretnék mielőbb eltűnni a kíváncsi és illetéktelen tekintetek elől, de hülye lennék sürgetni őket, inkább úgy teszek, mintha a világ össze ideje a zsebemben lapulni. ~ Nyughass, az ég szerelmére! ~ dörrenek rá a hímre ezúttal már erélyesebben, mint amilyen a vállra tett kéz sugallata volt kicsivel korábban. - Egyelőre még csak ő járt önnél. - Nem szeretem, amikor a kis hal próbál nagyot játszani, ráadásul nálam. Azt szeretem, ha mindenki tudja a helyét, bár ez nyilván akkor működne a legtisztábban, ha nem lenne titok a létünk.
Elhatároztam, hogy kiiszom Aident a vagyonából. Fogalmam sincs, hogy a farkasoknak lehet-e alkoholmérgezésük, minden esetre ha így folytatom az esténkénti ivászatokat, vagy alkoholista leszek, vagy mérgezett. Erről eszembe jutott, hogy egyszer, régen, jóanyám megmondta, hogy nincs visszataszítóbb látvány egy spicces nőnél. Nos, anyu, én ritkán vagyok spicces - az olyan időpocsékoló, inkább rendesen berúgok, annak értelme is van. Segít elnyomni a fekete dög kapálózását. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy kimatekoztam, mennyi kettőnk életkora összesítve és hogy milyen vénséget kéne keresnek ahhoz, hogy megszabaduljak ettől az egész fojtogató helyzettől, de oda jutottam, hogy ha találnék is olyan vén csontot, akkor is... Minek harapna át? Szívjóságból? Ugyan már... még a végén kapok egy szamaritánus farkast és akkor abba őrülök bele. - Ma is Jim lesz a legjobb barátod? - kérdezi a szőke nőstény a pult túloldaláról, mire kedvetlenül bólintottam a bárszéken ülve és lecsaptam pár zöldhasút a falapra. Adhat egyből egy egész üveggel, elbánok én vele. Eleinte páran megpróbáltak felcsípni, amikor ezt az egész szeánszot kezdtem, de a bájos modorom meggyőzte őket, hogy jobb, ha békén hagynak. Most már legfeljebb az új tacskók próbálkoznak be mindenféle béna csajozós dumával. Volt, akinek amúgy engedtem. Csak azért, hogy Aident bosszantsam. Egyébként meg annyi élet és kedv szorult belém, mint egy maréknyi sós mogyoróba. Pajzsom félárbocon hevert, mutattam is meg nem is magam, miközben nekiláttam az üveg tartalmának elpusztításához. Egy pohárnyi az elvesztett függetlenségemre. Egy pohárnyi Aidenre, hogy kapná be, maiért nem vitt inkább és láncolt ki egy pincében. Egy pohárnyi meg arra, hogy ebben a városban legalább nincs falka. Ezt mondjuk tényleg díjaztam. Nagyot sóhajtottam, fejemet a pulton pihenő alkaromra ejtettem és üres tekintettel figyeltem a pohárban lötykölődő piát. Pont olyan volt a színe, mint a mostani farkasom szemének. Buta kis fruska, idegesítő a hype, amit Aiden felé mutat non-stop...
Látványos befarolás – a motorommal, nem a sejhajommal természetesen –, passzentos naciba rejtett lábam lendítése, a betonon ütemesen kopogó hangot vernek bokacsizmám sarkai, ahogy befelé veszem az irányt. Megérkezni tudni kell és egy nőnek mindig legyen megfelelő belépője, szóval, ha eddig nem érkeztem volna látványosan, akkor most a bukósisak levételével még meg is rázom az üstököm, hadd szálljanak tincseim a fejem körül. Megjöttem. Kulcsaimat a bőrdzsekim zsebébe süllyesztem, miközben az italmérés hátulja felé veszem az irányt. Legutóbb egyedül akartam inni, erre beesett az ajtómon egy szexi szőke, tetovált farkas. Mondjuk nem mintha olyan nagyon bántam volna, de az most nem ide tartozik. Ez alkalommal lássuk mire megyek, ha nem otthon óhajtom ivásra adni a fejem. Pajzsom félig fent vagy félig lent, ki honnan nézi. Odaintek az ismerős arcoknak, egyet kifejezetten keresek, de úgy tűnik nincs bent. Nem baj, nem konkrétan hozzá jöttem. Levágódom az egyik bárszékre a nőstény mellé, aki meg a másikat foglalja be a… sokból. Ismerősek az energiái, noha őt magát nem ismerem. Kifejezetten hasonlít Aidenére, mi több, a hím szaga is rajta van. Hm. - Tequilát, az üveg maradjon, meg egy poharat, sót, citromot nem kérek. – nem mintha nem tudná a szőke nőstény, de azért a biztonság kedvéért elmondom, biztos, amit hót ziher alapon. - Csinos csizma. – sasolom meg innen megszólítás közben – hát noh, vásárolni utálok, de attól még bírom, amibe a lábát bújtatta – és miközben megkapom a áttetsző piámat, oda is fordulok. - Te vagy Dakota, ugye? – most mit játsszam azt, hogy nincs tippem rá, kicsoda, amikor van?! Aident ismerem, kedvelem, jó fej, emlegetett valami asszonykát és/vagy kölyköt, feltételezem hozzá van szerencsém.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 114
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Tettem rá, ki pakolja fel magát a mellettem lévő bárszékekre, amíg ennek hagynak a magam dugájába dőlni. Bár szó, mi szó, néha eléggé piszkálnak az energiák, de lassan tényleg hozzászoktam ehhez a koncentrációhoz, így az se érint meg különösebben, amikor egy - feles pajzzsal is rajtam szépen túlmutató - nőstény csüccsent mellém. - Klassz dzseki - dicsértem én is viszonzásképp, egyrészt, mert tényleg tetszett - az enyémet valahol elhagytam -, másrészt mert épp tartotta kedvem. Azt meg megtartom magamnak, hogy tetőtől talpig apuci öltöztetése vagyok, már ami a göncök anyagi oldalát illeti. Te jó ég, egy eltartott kölyökasszony voltam, ennél nincs lejjebb! A kérdezésre elfelejtettem, hogy inni akartam és letettem a poharam, úgy fordultam felé, most már egy hangyafasznyival nagyobb érdeklődéssel. Annyira még sose ittam le magam, hogy fennhangon kezdjem híresztelni az aktuális nevem. Sok hülyeséget és nagy adag szart tudok összelapátolni, de ekkorát azért nem. Ha most kiderül, hogy valami útszélen, motelben elhagyott pasas nősténye és épp revansot akar venni, mert a kedves párja nem fér a gatyájába... akkor remélem gyorsan adja meg, ami jár. - Bingó - mondtam egykedvűen, majd az első meglepettségen túltéve magam, öntöttem és ittam, hogy aztán kézfejemmel töröljek le ajkamról egy kicsorduló cseppet. - Találkoztunk már és elfelejtettelek, vagy nem találkoztunk még, de tudom kéne, ki vagy? - kérdeztem, mert hát az én életvitelemmel... egykori életvitelemmel, sose lehet tudni, honnan szalajtott "jó akaró" ül az ember lánya mellett. Végignéztem rajta még egyszer, leplezetlenül bámulva, majd vállrándítva fordultam vissza a pia felé. Nem, egyáltalán nem volt ismerősnek, legfeljebb ha olykor futólag láttam itt, de akkor se tett mély benyomást. Más se, nem ismerkedési szándékkal szoktam ide betévedni, pedig annak se lett volna utolsó a hely.
Kezdőlap
//
