A White Mountains National Recreation Area területén található apró menedékház. Bárki betérhet és megszállhat benne, amolyan "becsületkassza" jelleggel: ne vigyél magaddal semmit, amit nem fontos, de ha meg is teszed, hagyj magad után valamit! Főként szerszámok, a favágáshoz, vadászathoz szükséges eszközök találhatók a kabinban, "csináld magad" elv alapján eszközöket biztosít mindenki számára egy nyugdot, hóvihart-túlélő éjszakához.

- Jó nekik, vagy éppen szegények, hiszen fogalmuk sincs, hogy milyen érzés igazán élni, mert talán túl óvatosak. – nem volt nehéz ezt mondanom, mert ezt is gondoltam. Vannak tényleg túl óvatosak is, és olyan felnőttek is, akik elfelejtették azt, hogy milyen gyereknek lenni, így már annyit nem is nevetnek és hasonló dolgok. Belőle is kinézem azt, hogy még arra is ügyel, hogy nehogy a nadrágja alja piszkos legyen, én az ilyenre se szoktam ügyelni, hiszen a mosógép mindent ki tud mosni, meg amúgy is az életet élvezni kell, nem pedig szabályok hadai között élni.
- Mondtam én, hogy a fenekemre gondolok? De ezek szerint akkor annyira nem tartom nagyra, ha egyből ezt említette... – kérdeztem vissza még mindig totálisan higgadtan, majd pedig hozzátettem. – Amúgy meg a férfiak szeretik, ha egy nő hanyatt vágja magát, vagy tévednék? – biztos voltam abban, hogy érteni fogja a célzást, még akkor is, ha én nem éppen azon nők társaságát erősítettem, de attól még engem se kellett félteni sose szavak terén. Talán nem volt annyira kedves a hangom, mint lenni szokott, de azért még az ingerült hangnemtől is eléggé távol álltam. Nem volt sose könnyű kihozni a sodromból, és ha rajtam múlik, akkor most se fog sikerülnie az idegennek, vagyis mint percekkel később kiderült, hogy annyira nem is idegen.
Ha nem estem volna korábban ekkorát, akkor most lehet, hogy megcsípném magam, hogy ébredjek már fel, mert ez nem lehet a valóság, de ez az. Látom a szemeiben azt, hogy mennyire élvezi azt, ahogyan szép lassan felismerés átjárja az egész lényemet. Az ajkai szélén megbújó mosolyról már nem is beszélve. Mennyi időn át azon voltam, hogy elfelejtsem azt, amit azon az estén láttam, vagy éppen átéltem, míg végül kiderült, hogy nem én csavarodtam be és képzelődtem, hanem ez a valóság. Már csak az a kérdés, ha a vének ennyire rosszul tippeltek arról, hogy nem jönne utánam, akkor vajon miben tévedhetnek. Talán tényleg el kellett volna árulnom, hogy miként néz ki, de hát utólag mindig bölcsebb az ember. Figyelme őt, de talán úgy, mint aki szeretne abban hinni, hogy csak délibábot lát, vagy túlzottan beverte a fejét, pedig pontosan tudom, hogy ez nem csak a képzeletem szüleménye.
- Aki, amit vet, azt arat. – felelem végül egy kisebb vállrándítás keretében. Nem volt ő se éppen a kedvesség mintaképe, így nem csoda, hogy esetleg nekem is sikerült már ennyi kedveskedés után kissé élesen sikerült megszólalnom.
- Gyakran szereti a hülyét adni? Vagy csak elhiszi, hogy minden embert annyira könnyedén átverhet? – kérdeztem visszahabozás nélkül, de még mindig mosoly ült az arcomon. Lehet, hogy szőke a hajam eredetileg is, ahogyan néha tényleg két ballábas tudok lenni, de attól még hülye nem vagyok. A szívem és az eszem is a helyén van. Az arcmemóriám meg mindig is jó volt. Ha nem is olyan körülmények között találkozunk, akkor is vélhetően emlékeznék rá. Lehet, hogy akkoriban még együtt voltunk Byronnal, de attól még vak nem vagyok. Nekem is van szemem, s ahogyan a férfiak is néha megnéznek egy-egy nőt, úgy a nők is megszoktak. De a találkozásunknak köszönhetően még inkább megmaradt az emlékeimben. Balszerencse-e, vagy nem… Ki tudja…
- Akkor további jó utazgatást. – felelem kicsit talán már bosszúsabban, mint előtte bármit, hiszen kicsit sikerült kibillenteni, abban meg reménykedni tudtam, hogy legalább a táskámmal sikerült kicsit eltalálnom őt. Nem ebbe fog belehalni, de akkor is. Megérdemelné. Lehet neki ez a hobbija, hogy ha nem széttép valakit, akkor az életét felforgatja? Ki tudja.
Érzem a pillantását a hátamon, de annak örülök, hogy nem mozdul. Szép lassan kezdek lehiggadni én is, mintha mi sem történt volna. Egyre közelebb érek az erdőhöz, de talán tényleg tiszta idióta vagyok, hogy pont abba az irányba indultam el, ami nem is a város felé vezetne. Az se kizárt, hogy van fura hatással rám, s emiatt történik velem ez a sok furcsaság, mint ennyi esés. Nem volt szokásom sose ennyit esni.
- Nem mindenki fél a nagyvadaktól. – álltam meg, majd hátrapillantottam rá, ha még mindig sétált, akkor könnyedén vártam meg azt, hogy beérjen. – Megijeszteni próbál? Hajrá, eddig nem sokaknak sikerült. Másrészt meg ki tudja, talán hamarosan látnánk egymást a túloldalt is. – villantottam rá egy igazán édes mosolyt, mert biztos voltam abban, hogy érteni fogja, ha én meghalok, akkor talán p is meghalhat, ha pont arra jár egy farkas vagy egy őrző, hiszen nem ritka ebben az erdőben. Biztosan igazán jó szomszédok lennénk a szellemvilágban, vagy majd 50 év után meglátogatnám, hogy akkor én menjek az idegeire. Ha pedig volt egy kisebb távolság közöttünk, akkor most én tettem felé pár lépést, hogy majdnem szinte előtte álljak meg és úgy nézzek fel rá.
- Ha az idegeim akarsz táncolni, akkor ahhoz korábban kelj fel, ezzel a mosollyal meg talán másoknál elérsz valamit, de nálam nem. Biztos vagyok benne, ha tényleg annyira rossz lennél, mint mutatni akarod, akkor most nem beszélgetnénk. Itt... – s azzal megböktem a mellkasát, ahol a szíve lenne, mintha csak kísérteni akarnám az egésszel a sorsomat. – még van valami… - s közben a cuki hangnem és a mosoly jelen volt, mintha most csak én akarnám az őrületbe kergetni őt ezzel a dologgal.

Szemöldököm kicsit feljebb szalad a szavai hallatára, mert kezdem úgy érezni, hogy bármit is mondok, akkor is ki fogja forgatni, mintha csak direkt erre menne rá. Nem értem, hogy miért jó ez neki. Persze, tudom… Túl nagy a szívem és mindenkiben meg akarom látni a jót, még benne is, de miért? Magam sem tudom, mert láttam valamit azon az estén is az íriszeiben, ami után kutatok mindig az álmaimban is, mintha meg tudnám fejteni, de végül sose sikerül.
- Ez most komoly? Ennél jobbat nem tud? – kérdeztem vissza kissé talán cinikusan, ami szintén nem volt rám jellemző. Kezdem azt érezni, hogy ez a férfi olyan oldalamat kezd el felszínre hozni, ami még számomra is ismeretlen. Az pedig, hogy jó-e ez, vagy nem… fogalmam sincsen.  
- Csak Ön után. – felelek neki már ismét higgadtabban, bár annyira nem volt egyszerű visszanyerni ezt a hangomat és még egy mosolyt is kap mellé. Azt pedig még leplezni se próbálja, hogy végig mér. Zavar-e? Részben igen, hiszen van valami fura abban a nézésben, abban a méregetésben, amitől még a nem létező szőrszálaim is felállnak. Komolyan, mi a franc folyik itt? Miért fog el megannyi érzés a közelében, egyszerre maradnék és egyszerre futnék is, de talán pont azért maradok, hogy megértem őt. Megfejtsem azt, ami a múltban történt, hogy miért nem ölt meg, vagy harapott be. Miért csak szórakozott velem. Másrészt meg biztos, hogy nem fogok neki semmilyen módon se hajolgatni, se olyan értelemben a ruhám alá engedni. Ahhoz túlzottan is tuskónak tűnik és a legtöbb lánnyal ellentétben, nekem nagyon is vannak elveim.
- Miért is mondanám el? Azért, hogy azt kis kiforgassa? – kérdeztem vissza szemrebbenés nélkül. Szerintem már így is sejtheti, hogy inkább kedves és aranyos típus vagyok, így szinte úgy állnak hozzám is az emberek. Ha éppen nem zökkent ki ebből, akkor vele is pontosan úgy beszélek, mint másokkal.
- Valóban? És mégis miben látja most ezt? – fontam össze a karomat magam előtt. Kár lenne tagadni, hogy nem féltem tőle valamennyire, de attól még annyira hülye se voltam, hogy az orrára kössem. Az ellenfelünknek se szoktuk elárulni a gyengeségünket és inkább megállok most a két lábamon, mintsem teljesen hasznavehetetlen és gyengének tűnjek. Persze, a szeretet erejét is lebecsülik, pedig az is elég nagy fegyver lehet és nekem szinte csak ez az egy fegyverem van, semmi több, de még mindig jobb, mint a semmi.
- Vagy csak nem mindenkinek áruljuk el. Erre még nem gondolt? – lehet, hogy megfontolnom kellene a szavaimat, de miért kellene minden helyzetben bevallanunk? De most komoly? Bevallanám azt, hogy tartok tőle, vagy éppen milyen káosz él mélyen legbelül bennem, akkor szerintem még abból is gúnyt űzne, vagy csak kiforgatná. Annyira gonosz csak nem lenne, hogy utána felhasználja ellenem, vagy igen? Nem, biztosan nem. Győzködtem magam, de én mindig is szerettem mindenkinek esélyt adni és meglátni a jót.
- Esetleg szeretne sminkelni? Ha így van, akkor ki kell ábrándítanom, de nincs. Túrázni jöttem, nem pedig sminktanfolyamra. – és mellé még egy mosolyt kapott. A hangom pedig higgadtan csendült, még ha kicsit feszültebb is voltam a kelleténél. Hamarosan pedig könnyedén sétálok hozzá közelebb, miközben beszélek és egy pillanatra újra valamit megpillantok az íriszeimben, mint azon az estén, de túl hamar tűnik el. Nem elég, hogy megfejtsem, vagy tudjam, hogy mit látok benne. A kezemet elkapja és amikor rászorít, akkor fel is szisszenek.
- Muszáj? – csak ennyit nyögök ki és picit meg is rántom a kezemet, ami csak még inkább fáj ennek köszönhetően, de szabadulni nem sikerül.
Könnyedén árasztja fejembe a képeket, amikre jó magam is tisztán emlékszem, de valahogy még se érdekel. Attól még, hogy neki azt mondtam, hogy nem félek, vagy bármi hasonló nem jelenti azt, hogy igazat is mondtam. Jackson is megmondta, hogy meg kell tanulnom hazudni, hát tessék gyakorolom pont azt, amit utálok és talán pont azon, akin nem kellene. Tényleg nagyon „ügyes” vagyok.
Amikor a kezemet a szájához emeli, akkor a szívem is egyre hevesebben dobban.
- Miért? Miért vagy itt? – csak ennyit nyögök ki, mintha azt várnám, hogy ezzel sikerül megakasztanom őt, de fogalmam sincs, hogy így van-e, de ha túl nagy veszélyt érzékelnék, akkor a térdemmel biztosan megtalálom a legérzékenyebb pontját, hogy utána még a táskámmal is fejbe kólintsam őt és abban az esetben futni kezdjek a menedékház felé. Ha pedig nincs veszély, akkor csak figyelem őt szinte lélegzetvisszafojtva, hogy választ kapjak a kérdésemre.  

- Attól függ, hogy kinek mi az... – pillantottam rá komolyan, de a hangom totálisan higgadtan csendült. Talán akadnak olyanok, akik szeretik azt, ha bántják, vagy verik őket, de szerintem, ha bárki ezt tenné velem, akkor nem állnék jót magamért. Nem vagyok egy amazon, de az tuti, hogy egy-két ütést azért be tudok vinni, ahogyan rendőrségen se lennék abban az esetben feljelentést tenni. Talán gyerekes, de legalább akkor az a puhány se tudna mást bántani. Aki nőket bánt, az szerintem nem férfi.
- Miért maga azt szereti, ha szenvednek maga alatt ahelyett, hogy inkább élveznék? – kérdeztem vissza, ahogyan ismét nem adtam választ. A pillantásomból láthatta, hogy nem lenne senkinek se az jó, ha ilyen értelemben is megpróbálna bántani. Akkor lehet, hogy nem haboznék dalolni arról, hogy miként néz ki, hogy utána elvegyék az életét. Ha valaki valakivel ilyet tesz, akkor mi a garancia arra, hogy mással nem fog? Semmi se. S ha már nekem áldozatnak kellene lennem, akkor más nőnek ne tegye tönkre az életét.
- Vigyázzon, még a végén lesz olyan, aki elhiszi, hogy maga a jégkirály, akinek nincsen szíve. – utaltam a hanglejtésére és a stílusára. Talán mások elhiszik azt, hogy vannak olyan személyek, akiknek nincs szívük, de én nem voltam ilyen. Én hittem abban, hogy mindenkinek van, csak egyesek jobban megfeledkeznek róla, mint esetleg kellene, de tényleg. Nem értettem, hogy mit vétettem azzal, hogy pont még meg kellett kapnom őt is a nyakamban. Talán el kellett volna sétálnom, de ha most megtenném, akkor gondolom utánam szegődne és ki tudja, hogy valaha elhagynám-e még az erdőt. Nem akarok kockáztatni se, még akkor se, ha nem éppen mindig sikerül úgy reagálnom a dolgokra, ahogyan szoktam, vagy szeretném.
- Szeretné, ha azt mondanám, hogy álmaim főszereplője azóta az este óta és már vártam azt, hogy újra megjelenjen? Ne csak az álmaim mezején lehessünk együtt? – viszonoztam a mosolyát, de érezhette azt, hogy csöppet se gondolom komolyan, amit mondok, de ha ennyire érdekli, akkor miért ne? Ostoba lennék bevallani azt, hogy szinte minden éjjel részese volt az álmaimnak, hogy valami után kutatok. Talán túl közvetlen vagyok a legtöbb emberrel szemben és most is az lennék, vagyok valamennyire, de mintha most inkább a kiskapukat elkezdtem volna becsukni, hogy elrejtsem a valódi gondolataimat és érzéseimet előle. Az pedig, hogy mennyire sikerül… Nos, ki tudja…
- Tényleg ennyire a helybéliek érdekelnének? Ha így van, akkor javaslom az erdő helyett a város utcáit és megtapasztalhatod magad is, hogy milyenek. – kicsit ismét sikerül élesen szólnom, de valahogy nem érdekel, viszont szerencsére totálisan se sikerült még kiakasztania, mert elegendő pár mély levegő és mindig sikerül visszatalálnom az alapjáratomhoz, a kedves, megértő és segítőkész énemhez, még akkor is, ha ez most roppant nehéz, de igyekeztem nem engedni semmi olyan gondolatnak, ami nem lenne helyénvaló.
- Élvezed, ha fájdalmat okozhatsz, igaz? Talán nem volt gyerekszobád? – sziszegem alig hallhatóan, hiszen baromira fáj a kezem, ahogyan szorítja és megint kicsit elszakad a cérna belül, nem tudok kedveskedően megszólalni. Bár vélhetően az is közrejátszik, hogy a fejemben matat és mutat olyan képeket, amiket nagyon nem akarok látni. Tudom, hogy milyen hatásokat vált ki belőlem, de még mindig ő se látott, így ennek kicsit örülök, hogy ő csak a rémületet és a meglepettséget látta. A többit még magam sem tudom hova tenni, így nem is baj, ha nem kerültek felszínre.
Ahogyan elkezd átváltozni, úgy kezd el egyre hevesebben dobogni a szívem. Szabadulni akarok, de mielőtt még védekezni megpróbálhatnék azelőtt még abba hagyja. Figyelem a pillantását, az íriszeit, s ő is könnyedén láthatja, hogy miként fut át a düh a tekintetemen, de még se adok más jelét neki. Ahogyan annak se, hogy legszívesebben bemosnék egyet, még akkor is, ha nem jellemző rám. Szerintem még Jackson is meglepődne azon, ha ilyet tennék. A kezemet inkább magam mellé ejtem, majd a kabátom zsebében tűntetem el, miközben ő méreget. Egyáltalán nem tetszik a pillantása, se a nézése. Van benne valami bizarr, amitől még a hideg is kiráz.
- Talán, de az is lehet, hogy hamar ki kellene találnod, mielőtt túl késő lesz… - sose vallanám be, hogy mit akarok, hiszen magam sem tudom. Nem értem azt, hogy miért vagyok itt. Miért hagyom azt, hogy a szavaival, vagy éppen a tetteivel kóstolgasson engem, hogy kizökkentsen a jól megszokott hétköznapi énemből és olyat varázsoljon elő, amit nem kellene. Látok valamit, de nem tudom mi az. Nem tudom megfogni és mindig is olyan voltam, hogy nem eresztek csak úgy el ilyet. Meg akarom fejteni, hogy mit láttam. Még akkor is, ha jelenleg túl veszélyes. Figyelem, ahogyan megfordul, amikor meghallom a következő kérdését, akkor csak elnevetem magam.
- Szerintem se az idő, se a hely nem alkalmas. Se tea, se sütemény, hogy ilyenről akarjak veled csevegni, miközben talán éppen az jár a fejedben, hogy most melyik testrészemet kóstold meg, ha már a lábam nem volt elég. – könnyedén jönnek a szavak, de még valami meglelhető benne, Magam sem tudom, hiszen sose szoktam így viselkedni. Végül pedig kikerülöm őt és elindulok a ház felé. Nagyon remélem, hogy nem fog követni, hiszen ha az erdőn át nem juthatok ki, akkor onnan legalább ki tudom zárni őt és talán nem fog megenni, vagyis nagyon remélem. Ha pedig elindulna utánam, akkor nem kizárt, hogy futni kezdek, hogy tényleg sikerüljön kirekesztenem őt, már ha egyáltalán van erre esély és inkább nem nagyobb csapdába esem…

- Már csak az a kérdés, hogy milyen fajta élvezeteket… - nem váltam tőle választ, de ez azért nem mellékes dolog. Vannak olyanok, akik mások szenvedéséből nyernek örömet, ahogyan olyan férfiak is vannak, akik elvenni imádna, de adni semmit se. Na, az olyanokat örökre bezáratnám. Nem is értem, hogy egy erőszaktevő, vagy gyilkos miként járkálhat még mindig szabadlábon. Bár az igazat megvallva az egyik miattam, hiszen én nem mondtam el senkinek se, hogy miként is nézett ki az, aki rám támadt.
- Köszönöm a becenevet, de talán jobban látok, mint azt hinné. – tűröm egyik oldalt a szőke tincseimet a fülem mögé, miközben őt figyelem. Nem tudom, hogy miért mondom ezt, de tudom, hogy nem csak képzelni akarom azt, hogy van neki szíve, hanem tudom is. Ha nem így lenne, akkor vélhetően idáig se jutottunk volna el, ahogyan talán már régen engem enne. Biztosan kedvére való lenne, ha már abban a parkban is olyan jól elszórakozott, de mégis hinni akartam abban és hittem is, hogy van benne jó is. Csak ezt sokszor magunkban se látjuk meg.
- És mi lenne az az igazság, ami számodra jelent nehézséget kimondani? – kérdeztem vissza, ha szerinte a szavaimban van igazság, akkor halljuk, hogy ő mit rejteget. Tény, hogy volt valami igazság alapja annak, amit mondtam, de nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért voltam képtelen kiverni a fejemből, hogy miért volt egy aprócska része a lényemnek olyan, aki reménykedett abban, hogy még látni fogjuk egymást. Talán pontosan az a megfoghatatlan dolog miatt, ami után mind a ketten kutathattunk egymás íriszeiben, vagy tetteiben.
- Még a végén el fogok pirulni a sok bóknak köszönhetően. – nem vettem magamra, hogy lehülyézett. Nem voltam az, s szerintem nem is leszek. A hangom pedig igazán kedvesesen csilingelt, mintha nem érdekelne a szava és tényleg így volt. Nem érdekelt az, hogy mit mondott. Sokakat hülyének tartanak, de a legtöbb hülye valójában nagyon is okos, csak remekül titkolja azt.
Utána pedig szinte egymást fürkésztük, mintha a felszín alá akarnánk látni, megfejteni azt, hogy éppen miért nem éppen macska-egér játékot játszunk már. Én menekülhetnék sikítva, de helyette itt állok, miközben ő pedig velem szemben van, s ő se éppen úgy néz ki, mint aki kergetni próbálna. Persze, azért egymással való évelődés se maradhat abba, így a csönd hamar megszakad. A kérdésén pedig könnyedén nevetem el magam, miközben megigazítom a hátamon a táskát.
- Fenyegetni? Talán annak tűnt volna? – a hangom ártatlanul csendült, ha ezt a találkozást túlélem, akkor tuti valakit megkérek, hogy tanítson meg pár ütést, mert még talán jól jöhet a később, mert ha életben maradunk mind a ketten, akkor ez még csak talán a bevezető volt, a cselekmény, a bonyodalom még csak ezek után fog jönni, ahogyan a lezárás is, de ki tudja, hogy egyáltalán mi fog még itt történni. Őszintén szólva nem látom ennek még a következő egy percen belül való folytatását is, mintha teljesen kiszámíthatatlan lenne, vagy csak ezernyi végkimenetel lehetne és éppen most dobnának arra az életírói, hogy mi is legyen a következő lépés az élet sakktábláján.
Hamarosan viszont futni kezdünk, de bármennyire is igyekszem hirtelen úgy érzem, hogy a ház olyan távolságban van, amit sose lehet elérni. Bár arra se számítottam, hogy esetleg a nevetésemmel képes leszek felhúzni őt. Sietve pillantok hátra, látom, ahogyan a kő repül, de kitérni már nincs időm, viszont eltalál annyira szar helyen, hogy a lábam egy pillanatra megadja magát és máris megvan a baj. Én elesem és a fűben megbúvó kőbe könnyedén verem be a fejemet. Egy apró nyögés, de utána már a sötétség ránt magával.
Az a sötétség, ami hirtelen egyszerre lehet a menedékem, vagy éppen a legnagyobb ellenségem, ha tényleg meg akarna enni vagy bántani. Arra meg mekkora az esély, hogy becipeljen a házba és legalább addig hozzám se nyúljon, amíg nem térek magamhoz? Szerintem elég picike, így reménykedtem abban, hogy a sötétség nem fog sokáig magához ölelni, bármire is ébredjek fel…

- És ha nem akarom? – kérdeztem vissza totálisan higgadtan, de talán egy kisebb fajta pimaszsággal megfűszerezve volt a hangom. Lehet, hogy nem pont vele kellene szórakoznom, de csak azt mondtam, amit gondoltam. Egy szóval se mondtam, hogy tudni akarom azt, hogy ő mégis miben leli meg ezeket, vagy inkább miként. Van olyan dolog, amit jobb nem ismerni, se hallani, ahogyan talán ez is az volt. Másrészt meg egy szóval se mondtam azt, hogy én tudni akarnám bármilyen értelemben is. Költőinek szántam a korábbi dolgokat is.
Az újabb „hízelgő” szavaira egy picit feljebb szaladt a szemöldököm, de már nem húztam fel magam. Korábban jobban sikerült neki, de most már kezdtem belátni azt, hogy ő biztosan mindenkinek ezt a megnyerő arcát mutatja. Így talán nem is csoda, hogy ennyire magának való, s igazán imádnivaló. Minden volt, csak az nem, de ha másoknak se hagytam sose azt, hogy felhúzzanak, akkor nem neki fogom. Nem ismert és eddig eléggé melléfogott a jelzőkkel is. Kisebb szünet után viszont megköszörültem a torkomat és megszólaltam.
- Biztosan vannak olyan nők, akiket ezzel a stílussal és kedves szavakkal levehetsz a lábáról, de nálam baromira nem nyerőek, ahogyan ha fel akarsz húzni… Kelj fel hozzá korábban! – hmm kicsit kihívó is voltam, mert már korábban sikerült neki, de most érezhette is azt, hogy a korábbi félelmet és kételyeket sikerült egész jól elzárnom és teljesen higgadtan álltam előtte, mint akinek tényleg nem bántanak a szavai.
- Minden hulla sápadt, vagy ezt nem volt időd még megfigyelni? – kukacoskodtam vele, de a hangom meg túl édes volt ahhoz, hogy ténylegesen annak lehessen nevezni, de biztos vette a lapot, hogy amennyire könnyű dolga volt az első percekben, most már annyira nem lesz. S bármi is fog történni, nem fogom engedni azt, hogy kibillentsen az alap hangulatomból, abból, aki vagyok. Legyek naiv, mert hiszek a jóban és a többi mások által maszlagnak nevezett dologban, de ha nem így lenne, akkor most biztosan nem állnék itt, hanem már rég megpróbáltam volna elfutni. Nem volt egyszerű, néha tényleg szívesen elmasíroztam volna, amit meg is tettem, amiből persze máris jött a Piroska-effekt, pedig még nem is viseltem pirosat. Amikor pedig a lábamon baromi rossz helyen talál el, akkor automatikusan csuklom össze, s már a nevetését is alig hallom, mert a sötétség elnyel.

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig lehettem kiütve, de a fejem zsong és biztos vagyok benne, hogy felrepedt a homlokom is, mert érzem a nedves folyadékot ott, meg mintha valami még rám is szárat volna. Óvatosan mozdulok meg, de a kezem nem úgy mozdul, ahogyan én akarom, így pillanatok alatt riadok meg, a szemeim meg sietve nyílnak ki és hamar rá kell jönnöm, hogy a kezemet összekötözte. Így sok választásom nincs, így nyúlok a fejemhez és tényleg hamarosan megpillantom a kezeimre tapadt vért. Sietve pillantok körbe, mielőtt még ülőhelyzetbe tornáznám magam az ágyon, majd meg is pillantottam őt. Fürkészem őt, majd egy kisebb horkanás hagyja el az ajkaimat, amikor meglátom, hogy a telefonomat nyomkodja. Legalább itt nincs térerő, ezt már tudom jó magam is, hiszen próbáltam telefonálni. Másrészt, meg jó része eleve elveszett az üzeneteknek, meg a hívásnaplónak, névjegyzéknek is, mert Totó valahogy múltkor sikeresen rálépett, így talán annyira sok információt nem tud szerezni róla. Meg amúgy se a telefonon éltem az életemet sose. Ebben eléggé kivétel vagyok a mai fiataloktól. Végül pedig felülök.
- Találtál valami érdekeseket? – csak ennyit mondok higgadtan, majd újra a kezemre pillantok és hamar rájövök arra, hogy telefonkábel van köré csavarva.
- Csak nem félsz, hogy esetleg a cica karmol? – kérdeztem tőle kíváncsian, miközben oldalra billentettem a fejemet, ha pedig időközben elindult volna felém, akkor én a falhoz csúsztam az ágyon és a lábaimat is felhúztam, hogy akár rúgni is tudjak, ha szükséges. Nem vagyok egy harci maca, de azért alapvető dolgokat még én is tudom.

Csak sóhajtottam lemondóan egyet, hiszen mit is vártam? Azt, hogy majd figyelembe veszi, hogy én mit szeretnék, vagy éppen mit gondolok? Magam sem tudom, de akkor is képtelen voltam a félelmeim és a démonaim ellenére is elhinni, hogy teljesen rossz és romlott. Nem tudom, hogy miért gondoltam ezt, miért akartam ennyire ebbe kapaszkodni, de nem tudtam elengedni és talán ennek köszönhetően sikerült néha igazán megőriznem a nyugalmamat is, mind a hangban, mind tettekben.
Csak bólintottam egy aprót, hiszen biztosan volt ideje, mennyi idős lehet? Abból, hogy tudja mit csinál biztosan több száz éves, de mégis mennyire? A külseje alapján harmincas évekre tippelnék és kár lenne tagadni, hogy nem lenne megnyerő, ha csöndben maradna és csak a külseje alapján kellene megítélnem, de így… A szavaival frászt hozza rám legtöbb esetben, még ha néha leplezni is igyekszem, míg máskor inkább fel se veszem, mintha nem hallottam volna a szavait. De mivel tudom, hogy mivel osztozkodik egy testen, így azt is tudom, hogy sokkal több van belül, mint aminek látszik, mind korban és talán mind tapasztalatban, ahogyan borzalmakból is többet láthatott. Az pedig, hogy mennyi borzalmat okozott ő…. Nos, az titok, ahogyan azt se tudom, hogy mennyi lehet, de legalább 200 évesnek tippelném, de lehet még annál is jóval több. Sose voltam jó az ilyen fajta játékokban.

Kár lenne tagadni, hogy a rémület nem járta át a testemet, de először legfőképpen amiatt, mert hirtelen azt se tudtam, hogy merre vagyok, utána jött a vér, ami szép lassan alvadni kezdett. Biztosan nekik ez is gyorsabban megy, ahogyan a legtöbb őrző is tud tenni ellene, de én? Igazából semmivel se voltam több, mint egy átlagos ember, aki látja azt, hogy a színfalak mögött mi van ,de ennyi. Talán még a tudatlanság is jobb lett volna. Vajon akkor miként alakul ez a találka? Ő élvezte volna, hogy nem emlékszem rá, vagy inkább bosszantotta volna és inkább felfrissítette volna az emlékezetemet?  Nem tudom és nagyon agyalni se volt időm, hiszen eléggé hamar ki is szúrtam ott. Egy darabig még feküdtem és csak utána tornáztam fel magam, de nem volt éppen túl jó ülni, hiszen a fejem majd szét ment… Rettentően sajgott.
- Nem mondták még, hogy aki kíváncsi az hamar megöregszik? Meg azt, hogy nem illik másnak a dolgaiban kutatni? – kérdeztem meg tőle kedvesen, majd megdörzsöltem kicsit a fejemet, miközben azt is néztem, hogy miként szabadulhatnék ki a csapdámból.
- Számít az, hogy mit gondolok? Eddig is eléggé tudtomra adtad azt, hogy nem érdekel semmi se, amit mondok. – szegtem fel a fejemet, miközben néha egy-egy grimasz a fájdalom miatt átfutott az agyamon.
- Szerintem sokkal inkább az a kérdés, hogy képes vagy-e átlépni és kivágni a kukába azon érzéseket, amik miatt még mindig élek és nem öltél meg. Pedig rengeteg lehetőséged lett volna, ha annyira meg akarnál ölni. – miközben beszéltem őt kerestem meg a pillantásommal és valahogyan még az se érdekelt, hogy ezzel csak még inkább felhúzom őt. Úgy adtam elő, mint aki biztos ebben, de valójában nem voltam az, ez inkább csak egy tipp volt. De kellett valaminek lennie, ami miatt még mindig levegőt veszek és nem éppen engem rágcsál. Annyi lehetősége lett volna már rá. Követem a mozdulatait, de még nem mozdulok meg. Inkább csak feszülten figyelek.
- Csak az ég… - kezdenék bele, mire a szék repül, hangosan törik darabokra, én hátra siklom az ágyon, hogy minél távolabb legyek tőle és sietve pillantok körbe, hogy találok-e valamit, amivel meg tudom védeni magam, de nincs semmi se. A pillantásunk könnyedén fonódik össze, s újra megcsillan valami. Valami, ami reményt adhat, de még mindig nem tudok teljesen belekapaszkodni, a félelem pedig könnyedén jár át. Ha pedig túl nagy veszélyt érzékelnék, akkor tényleg lendítem a lábaimat, az pedig, hogy mennyire járok sikerrel, vagy mennyire nem ki tudja… A szívem egyre hevesebb táncot jár és próbálok minél távolabb kerülni tőle, de ezzel csak azt érem el, hogy vélhetően közé és a fal közé szorulok, főleg, ha a lábaimmal se sikerült őt eltalálnom, ha annyira támadómaradt volna a közeledése.

Legszívesebben azt mondanám a reakciójára, hogy „Jobb helyeken az emberek megismerkednek az illemmel”, de inkább csak hallgatok, ha már annyira kedvesen nyilvánult meg. Tudok én hallgatni is, de attól még nem bízok benne. Magam sem tudom, hogy miért vagyok még életben, vagy éppen meddig fogok életben maradni, de nagyon nem állt szándékomban meghalni.
A szavai meglepnek, ami ki is ül az arcomban, ugyanakkor szinte máris a cinizmust keresem a szavaiban, vagy éppen azt, hogy nem-e éppen most próbál bárány bőrbe bújni, hogy utána jobban lakmározzon belőlem. Azt hiszem az indítás után nem meglepő, hogy nehezen tudom elhinni.
- Mindent? Miért hinnék neked? Netán azért, hogy utána még nagyobb pokolba taszíts? – talán nem éppen olyan a feltételezés, ami rám jellemző, hiszen hiába hittem abban, hogy benne is van valami jó, csak túl mélyre van temetve, attól még a nyelvemre valami miatt nem tudtam időben ráharapni és a kételkedés könnyedén tört utat magának. Kár lenne tagadni, hogy nem volt kényelmetlen a helyzet, ahogyan hirtelen nem is tudtam mit kezdeni vele, hiszen azt se tudtam, hogy esetleg azért mondja-e ezt, mert azt mondtam. Mintha csak a lelkére akartam volna hatni. Nem, ennyire könnyű nem lehet… Próbálom magam óvatosságra inteni, hiszen túl könnyen menne. Ez többről szól, de mi az a több? Egyáltalán képes lennék bízni benne? Esélyt adni arra, hogy lássa azt, aki vagyok és az hatással legyen rá? Olyan hatással, hogy esetleg előcsalogassa azt, ami mélyen legbelül lappang, amit látni akarok és amit talán láttam is az íriszeiben? Túl sok volt a kérdés, túl nagy volt a káosz, ahogyan a félelem is újra és újra képes volt átjárni, még ha igyekeztem nem is kimutatni. Csendesen fürkésztem őt, mintha hirtelen nem akarnék már beszélni…
Hamarosan eléggé közel kerül, de arra végképpen nem számítok, amire ezek után következik. Az ablakok is beleremegnek abba a kiáltásba, ami elhagyja a torkát, én pedig ijedten rezdülök össze, mintha csak egy aprócska lányka lennék, aki most találkozott a csúnya ordassal. Akár lehetnék Piroska, ő meg a Farkas, csak balszerencsére nem kellett piros köpeny se, hogy megtaláljon. Rémültem csúszom még hátrébb, mire már nincs hova menekülni. Próbálom összeszedni magam, de mire esélyem lenne, addigra már az ággyal szórakozik. Sietve próbálok megkapaszkodni valamibe, hogy ne essek le, majd egy hatalmasat huppanok, amikor az ágy visszazuhan eredeti állapotába. Egy aprót szisszenek, hiszen lehet nem vagyok porcelánbaba, de amazon se, akit nem lehet összetörni se, vagy éppen semmise fáj.
Figyelem, ahogyan vetkőzik, a kidolgozott test könnyedén vonja oda a pillantásomat, mire megköszörülöm a torkomat. – Szerintem senki se kért sztriptízt. – nyögök ki ennyit, mintha csak ezzel akarnám leplezni azt, hogy ideges vagyok, vagy éppen mennyire félek, illetve a zavaromat. Pedig sejtem, hogy nem arra készül, ahogyan azt is kötve hiszem, hogy le akarna teperni, vagyis nagyon remélem, hogy nem. Már csak az kellene, nem ilyenre nem is akarok gondolni. Biztosan nem bántana egy nőt se olyan értelemben, vagyis remélem… De hamarosan inkább egy farkassal találom magam szemben. Még apróbbra húzom össze magam a "sarokban" és onnan figyelem őt. Egyszerre jár át a félelem, a halál apró szele, ugyanakkor valami fura érzés is, ami azt súgja, hogy ne adjam fel, hiszen nincs semmi veszve és bármennyire is becsülik le a szavak erejét… A hallom elmémben a szavait, de egy pillanatig nem mozdulok meg, csak farkasszemet nézek vele, még akkor is, ha őrültség. Nem engedem, hogy a félelem irányítson, pedig legszívesebben talán sikítoznék és segítségért kiáltanék, de végül mégis teljesen más szavak hagyják el az ajkaimat…
- Mutasd meg azt, aki a felszín alatt vagy valójában… A máznélküli énedet... - ha már utolsó kívánságokról lenne szó, akkor ezt mondanám. Hogy miként jön ez ajkaimra? Fogalmam sincs, talán megérzek valamit. Talán egy bizonytalanságot mostanról, korábbról. Van valami abban szempárban, ami nem egy vadállatra utal, de az is lehet, hogy csak képzelődöm és jobban bevertem a fejemet, mint gondolnám. Nem tudom, hogy mi ütött belém, vagy mi történik, de mire észbe kapnék addigra óvatosan nyúlok felé az összekötözött kezeimmel, mintha csak meg akarnám őt érinteni. A kezem megremeg, de még se húzom vissza, mintha nem is egy farkast akarnék megérinteni, hanem valami báránybőrbe bújt farkast, vagy fordítva. Mi ütött belém? Talán csak a szellemek tudják, de a félelem helyét részben valami fura és szokatlan érzés veszi át, amire magam sem találom a megfelelő szót. Sose éreztem még ilyet korábban, ha pedig esetleg a kezem után kapna, akkor igyekszem időben visszarántani, hiszen íriszeimmel egy pillanatra se engedem el őt. Hiába lehetnék részben olyan, mint egy viharban szállingózó árva madárka, aki fél és eltévedt, de talán a remény és még valami élt bennem irányába. Most biztosan sokan azt mondanák, hogy megőrültem és teljesen megtébolyodtam, de lehet nekik lenne igazunk. Mr. Keldront hangja könnyedén csendül az elmémben, amikor naivnak nevezett. Lehet tényleg az vagyok, amiért hiszek abban, hogy nem egy vadállat lappang totálisan velem szemben, hanem annál több és különlegesebb dolgokra lehetne bukkanni a felszín alatt, a máz alatt.

Amikor meghallom a szavait, akkor talán kicsit úgy pillant rá, aki inkább azt próbálja megállapítani, hogy nála mentek el, vagy már képzelődöm is. Esetleg rossz a látása, vagy mi a manó? Nem értem magam, hogy miként is keveredtem ide, de hirtelen az egyik mese jut eszembe. Alice Csodaországban, szerintem mindenki hasonlóan érezné magát, amikor ilyen fura világba keveredik és még mellé zöldeket is beszél valaki.
- Jól van? – tettem fel óvatosan a kérdést, hiszen még a végén ezért fog megenni, de hát ki tudja. Azok után, hogy már engem is macskának néz… Már semmiben se vagyok biztos, de az is lehet, hogy ez nála valami sajátos kifejezés arra, hogy nő vagyok, de az meg szerintem nem újdonság és szerintem nem is gond.
Hamarosan viszont úgy érzem, hogy totálisan kifordult önmagából, s egy pillanatra még az is megfordul a fejemben, hogy vajon mi válthatta ezt ki belőle. De választ nem találok rá, viszont  mindennap lehet olyan hírekről hallani, vagy majdnem mindennap, ahol a férfi gyógyszerre egyszer csak elgurul és bántalmazni kezdi a nőt, vagy éppen a gyerekeit. Még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy ő képes lenne bárkit ilyen szinten várni, vagy ártani neki, de ugyanakkor hiába akartam reménykedni, mert ilyenkor könnyedén hozta rám a frászt, ahogyan a megérzéseim ingoványos talaja még inkább ingoványosabb lett és nem tudtam azt, hogy jól teszem-e azt, hogy hagyatkozok azokra az érzésekre, hiszen még mindig nem tudtam, hogy mi váltotta ki. A műsorból meg szívesen kihagytam volna az ágytáncoltatást, de inkább azzal szórakozzon, mint esetleg nekem ártson.
- Nem gondoltam volna, hogy szereti a szappanoperákat. Esetleg van otthonkája is, meg cuki házi papucsa, miközben azokat nézi? Hmm, nyuszis lenne a mamusz? – kérdeztem vissza tök idétlenül, hiszen nem értettem azt se, hogy ez miként jön ide, hát lehet, hogy nem is én vertem be a fejemet, hanem ő is. Vagy már a kiejtett szavak kuszálódnának  össze az elmémben totálisan értelmetlenné? A vetkőzése pedig… Kár lenne tagadni, hogy a kidolgozott teste nem vonzza a pillantásomat, amikor viszont egyszer csak az alsóját is letolja, akkor zavaromban ajkamba harapok, elfordítom a fejemet is. Sőt, mint valami kisgyerek még kicsit el takarom a szemeimet is. Nem szoktam meg azt, hogy csak úgy férfiak ledobálnák a ruháikat, a sikátorban meg egykoron eléggé sötét volt, így nem figyelhettem meg minden becses testrészét, ahogyan most se bámulom, de kár lenne tagadni, hogy nem láttam. Mintha nem zavarná az egész meztelenség. Mintha annyira nem is számítana, hogy egy idegen előtt dobja le…
Az ember nem mindennap nézhet farkasszemet egy farkassal. Tudom, érzem mélyen legbelül, hogy könnyedén okozhatná a vesztemet, hogy talán észbe se kapnék és máris vége lenne, de a félelem mellett mégis van valami, s talán pontosan emiatt keresem meg a pillantását és hagyom, hogy újra egymásba fonódjon mind a kettő. Mintha csak ott keresnék ismét valami kapaszkodott, amiért ne féljek teljesen, hanem a remény és egy kisebb magabiztosság is átjárjon végre.
Miért azt mondtam, amit? Nem tudom… Sokszor kimondunk olyan dolgokat, amiket végig se gondolunk, de hiába pörgetem vissza a szavak előtti helyzetre elmémet, akkor se találom a megoldást. Nem végszónak szántam, hanem sokkal inkább mentőövnek és tényleges kívánságnak, hogy mutassa meg azt, aki ő valójában. Miért gondolom azt, hogy ez csak máz? Talán pontosan az az apró és megmagyarázhatatlan szikra miatt, amit az íriszeiben láttam. A szemről amúgy is azt tartják, hogy a lélektükre. Meg mond azt egy nőnek, hogy mondjon egy szót, s akkor örülhetsz, ha nem egy regényt kapsz cserébe. A kezem megremeg, míg végül meg nem érintem őt. Még magam sem hiszem el talán, hogy megtettem. Hmm, több ok miatt, hiszen ő forgatta fel az életemet, ő indított el ezen a lejtőn is, de talán pont ő lehet részben az, aki vissza is fog rángatni…
Amikor viszont ugrik, akkor ijedten rántom vissza a kezemet és ismét a lehető legapróbbra húzom össze magam. Vajon, ha bajom esne, akkor valaki itt rám találna? Ha már ennyi mágia van a világban, akkor valaki érzi azt is, ha bajban vagyok, vagy csak szép hiúábrándról van szó. A pár pillanatra ránk telepedő békesség könnyedén illan el az ugrásának köszönhetően. Figyelem a forgolódását, amikor rám lép, akkor kicsit felszisszenek, hiszen van súlya, amikor pedig a feje egyre közelebb ér, akkor a félem apró szele könnyedén jár át, még akkor is, ha látom rajta, hogy sebezhető… Viszont valami miatt azt is érzem, hogy képtelen lennék neki ártani, pedig talán sokak szerint megérdemelné. Figyelem őt, nem mozdulok meg, amikor már szinte az orromhoz ér, amikor viszont pofája szét válik és felém kap, akkor a szívem újra őrült ritmust jár, még akkor is, ha nem bánt.
Hallom, amit mond, de nem reagálok rá, mintha burkoltam és titkolózva akarná elmondani azt, hogy kicsoda is ő valójában, de számomra eme szavak csak még inkább növelik a káosz ködét. Amikor pedig vicsorog és a többi dolgot teszi, akkor újra hátrálok, ha van még hova, a lábaimat is felhúzom ismét, mintha menekülni akarnék, de a fogai elérnek, vagyis csak a kábelt, amivel összekötött. Fáj, ahogyan marcangolja azt. Többször a bőrömbe vájódik, de inkább csak összeszorítom a fogaimat és nem adok hangot neki. Szerintem ha Abigail meglát ezekkel a sérülésekkel, hiszen közben a vér is rászáradt az arcomra, akkor szívrohamot fog kapni… De amint végzett, akkor csak könnyedén heveredik le, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, egy lány és egy farkas egy ágyon, mintha csak legjobb barátok lennének. Talán a filmek világa szeretné ezt a fura és szokatlan történetet, ahogyan néhány regény is biztosan megirigyelni. A kérdése viszont meglep, de válasz helyett már csak arra eszmélek, hogy a szoba közepén állok. Ott torpanok meg és pillantok vissza rá. Csak figyelem őt.
- Honnan tudod a nevemet? Ki vagy? –  utóbbit ő kérdezte korábban tőlem, de úgy néz ki ő többet tud, mint én róla… Pár pillanat erejéig még állok, majd egy láthatatlan erő szinte visszahúz oda, az ágyra. Sietve ülök vissza rá, miközben a csuklómon lévő sebeket megtapogatom, hiszen még mindig fájnak. Ha pedig engedi, akkor egészen közel hozzá, hogy a kezemmel ismét bundájába túrjak, mintha csak azt akarnám megállapítani, hogy tényleg itt van és nem csak a képzeletem szüleménye.
Fuss kislány, fuss... egy hang ezt súgja, míg a másik azt, hogy maradjak... S úgy néz ki az utóbbi nyert, de miért? Azt talán csak az égiek tudják, vagy még ők se...


|| Nagyon jó lett xDD S bocsi, megszaladt a kezem

Csak feljebb szalad kicsit a szemöldököm, és úgy figyelem őt. Ha viccnek is szánta, akkor se nyerte el a tetszésemet. Talán túl fura vagyok ilyen téren, de vannak olyan dolgok, amik számomra nem viccesek. Pár pillanat erejéig nem szólalok meg, de végül nem tudok lakatott tenni.
- Egyszer nyuszika, míg máskor macska lennék? – kérdezek vissza kíváncsian, még ha poénnak is szánta mind a kettőt, de talán nem is én vertem be a fejemet, hanem sokkal inkább ő is. Nem mintha le akarnék ragadni az ilyen fajta megnevezéseknél, de mondjuk a nyuszika talán jobban is illene rám, még ha nem is felhúzás szemszögéből, de azért kár lenne tagadni, hogy sokkal kevésbé szoktam bátrabb lenni, mint például Celeste, vagy éppen Jackson. Én voltam a túl ártatlan és kedves a csapatban, de attól még mindig kiálltam azokért, akik fontosak számomra, ahogyan magamért is. Csak vélhetően előbb próbálnék valakire szavakkal is hatni, mint az erőmmel, vagy hazugsággal. Mindegy is, nem lehet mindenki ugyanolyan. Másrészt meg talán ezért is volt meglepő, hogy nem minden egyes másodpercben ijedtem halálra, mintha csak valahonnan kaptam volna kisebb bátorságot is, hogy ne úgy remegjek már, mint valami nyárfa… Egyszerre volt és akár halálos ez a találkozás, ugyanakkor még valami volt még a levegőben. Főleg olyankor lehetett megpillantani, amikor a két szempár találkozott, de még mindig nem tudtam, hogy mi az a valami.
Sose gondoltam volna azt, hogy ennyire felfordulhat az életem bármilyen téren is. Először az a támadás, az, hogy idáig menekültem előle, most meg pedig szinte alig eresztem el őt az íriszemmel és nem is sikítva menekülök minden egyes percben. Nem értem, hogy mi folyik itt és milyen fura játékot űz velem, velünk az élet. Nem látom a jövőt, egyszerűen nem tudom, hogy hova vezet, de mégis miként láthatnám a jövőt, ha még a jelent se vagyok képes teljesen megfejteni? Képtelen vagyok elfordítani a fejemet, amikor farkas alakban bámul rám, mintha csak a sorsomat akarnám azzal kísérteni, hogy elmerülök azokban az íriszekben, de amikor hirtelen felpattan, akkor kár lenne tagadni, hogy a frászt hozza rám. Kész csoda, hogy hangot nem adtam neki, de szerintem a szívem hamarosan kiugrana és vándorútra menne. A közelsége, a lehelete, ahogyan arcomat simogatja, azok a fogak… Egy bestia, veszélyes… Mintha csak az élet  újra fel akarná nyitni a szememet, hogy Ő nem lehet egy békés, hanem legyek óvatos, mert a végén még lehet, hogy ő lesz a Farkas a Piroskából, én meg a Piroska. Ki tudja, hogy milyen „szerepeket szánt” nekünk az élet, a sors fura és kiszámíthatatlan kereke.
Egyik pillanatban még mellette ülök, a kéz szabadul és a lábak visznek is, de aztán egyszerűen nem mozdulnak. Az ész, a szív és talán még valami súg valamit. A káosz egyre nagyobb lesz és talán ennyire elveszetnek még sose éreztem magam.
- Ohh, igaz is, hiszen a magánszféra megsértését könnyedén vitted véghez. – bukik ki az ajkaim közül, már csak az a kérdés, hogy mennyire tapogatott át, hiszen a telefon is a hátsó farmerzsebemben volt, viszont még se akarok arra gondolni, hogy esetleg amíg kiütve feküdtem, addig ő könnyedén barangolt be egy-két helyen a kezével, ahogyan kutakodott. Mire viszont észbe kaphatnék, addigra ismét ott ülök az ágyon és még mindig a sérüléseimet fogdosom, mintha csak nem akarnám elhinni azt, hogy nem vagyok többé megkötözve. Fájt-e a csuklom? Még szép, nem is kicsit, ahogyan a fejem is sajgott. Főleg, hogy oly hirtelen álltam fel, kész csoda, hogy nem szédültem meg és estem megint el. Amikor megemelkedik, akkor habozok, nem simítok ismét végig a bundáján, mintha csak támadástól tartanék, de helyette csak közelebb jön és hamarosan a mancsa a combomon pihen.
- Talán nem volt az, vagy ha ő annak mondható, akkor gondolom akad olyan is, aki téged is annak néz, vagy tévednék? Hans, német? – kérdeztem meg ismét, hiszen annyira profi a nevek eredetében se vagyok biztos, miközben továbbra is a bundást figyeltem, de totálisan még mindig nem voltam nyugodt. Még mindig féltem attól, hogy olyan történhet, ami az első találkozásunkkor. Nem tudom elengedni a félelmet és a többi hasonló érzést teljesen. Még akkor se, ha az a megfoghatatlan erő nyert, ami miatt még mindig itt vagyok.
- Lehet, nem tudom… - fogalmam sincs már arról, hogy mit tudok. – Végzet vagy új kezdet… - értelmetlennek tűnő szavak. Nincsenek mondatok, mintha hirtelen csak a bennem lakozó kételyek, káosz törne fel és emiatt képtelen lennék értelmesen fogalmazni. Közelebb csúszom, hacsak nem tesz olyan mozdulatot, akkor talán giccsesen és a filmekből is jól ismert jelenet elevenedik. A fejemet bundájához, fejéhez fúrom, ahova érek és hagyja, ha nem, akkor csak az ágyon dőlök el kicsit, hiszen a korábban szerzett seb is hasogatni kezd, ahogyan néha kicsit homályos is a világ.

- Ha elmondanám, akkor túl egyszerű lenne… - pillantottam rá komolyan, hiszen már talán így is könnyű neki. Ő érzi azt, amit érzek. Érezheti a félelmemet, akár még azt az érzést is, amire nem találom a megfelelő szót és még számomra is új. Illetve a többit is, így miért is könnyíteném meg a dolgát? Na meg, ott van az is, hogy talán magam sem tudom, hogy mi vagyok, vagy éppen ki már. Egyszerűen csak elveszettnek érzem magam a jelenlegi helyzetben. Mintha csak valami ismeretlen helyre tévedtem volna, vagy erdőbe keveredtem volna és magam sem tudnám, hogy az ott lappangó farkas közelében valójában mi is tart, vagy miért nem rohanok el.
- Szerinted ez vicces? – kérdeztem tőle kissé bosszankodva, hiszen egyáltalán nem tetszett az, hogy ha akarnék se tudnék senkit hívni. A telefonkábel nem sokkal korábban a kezem köré volt még csavarva, a telefonom meg ott pihen az asztalon. Jó pár lépés lenne még nekem is, de van egy olyan sejtésem, hogy mielőtt megtehetném ő már ott lenne. Ahogyan azt se tartom kizártnak, hogy akkor már nem egy farkasnak, hanem sokkal inkább egy emberre emlékeztető testbe botlanék bele. Ha az átalakuláshoz le kellett vennie a ruhákat, akkor visszaalakulásnál… Inkább csak sietve ráztam meg a fejemet, hogy elkergessem eme gondolatokat, hiszen óhatatlanul is bekúszott elmémbe a nem sokkal korábban látott kép, amikor átváltozás előtt láttam és még a szemeimet is eltakartam.
Szavainak köszönhetően összerezdültem, mintha csak hallottam volna a mögötte lakozó ridegséget, a fenyegetést és a többi nem éppen békésnek mondható dolgot. Rövid ideig még hallgattam, majd szőke tincseimbe túrtam. – Tényleg tudni akarod, hogy milyennek gondollak? – kérdeztem meg határozottan, még ha legbelül baromira nem is voltam az. – Olyannak, aki imádja másokra a frászt hozni, akinek talán van ördögi oldala is, de ugyanakkor mélyen legbelül megtalálható a jóság és a többi hasonló dolog, aki szeretetre és megértésre vágyik! Nem vagy szörnyeteg, még ha annak is akarod mutatni magad! – magam sem tudtam, hogy miért mondtam ezt ki, vagy miért ennyire határozottan, de közben végig őt néztem, hiszen már mellette ültem az ágyon ismét. Talán inkább hallgatnom kellett volna, de ő akarta tudni. Hát tessék most már tudja, hogy mit gondolok, aztán maximum még egyszer megkapom azt, hogy mekkora naiv vagyok. Nem lehetettem egyikben se biztos, hogy igazam van, talán csak ezekben akartam hinni, vagy ennek egy részét pillantom meg újra és újra azokban az íriszekben... Egyszerűen csak nem tudom, hogy honnan vettem eme dolgokat, megérzéseket...
Ha eddig nem sétáltam volna ismeretlen területen, nem keveredtem volna egy olyan lavinába, aminek nem tudtam volna megmondani a végét, hogy hol lesz, akkor most már biztosan ott vagyok. Azt hiszem, hogy sikerült megkavarnom még inkább a dolgokat.
- Tudomásom szerint igen. – feleltem röviden, hiszen nem ismertem a nagyszüleimet, vagy legalábbis nem rémlett olyan történet, ami arra utalt volna, hogy nem itt élnénk már régóta. Arról pedig fogalmam sem volt, hogy mit fog hozni még a jövő. Mi lesz akkor, ha elmegyek, ha tényleg egyszer elsétálok innen úgy, ahogyan nem olyan régen képtelen voltam, pedig ott álltam a szoba közepén, de mégis inkább visszajöttem az ágyhoz. Látjuk még egymást, vagy többé nem? Mi lesz akkor, ha az itteniek megtudják, hogy ki van itt a városban? Elhinnék, ha azt mondanám, hogy nem veszélyes, hiszen ő kergetett idáig. Még egyelőre senki se tudja, hogy miként nézett ki az a személy, vagy farkas... Miatta csöppentem bele részben az őrzők életébe is… A káosz nem hogy csökkenne, de egyre inkább nő, ahogyan itt ülünk és beszélgetünk.
- A halál akkor jön el, amikor jönnie kell. Nem futhatsz el előle. – csak ennyit mondtam, de kár lenne tagadni, hogy a kérdése nem ijesztett meg kicsit, mert nagyon is megrémisztett. Mi van akkor, ha tévedtem, ha esetleg ez az egész csapda? Akkor mi lesz? Hagyta, hogy hozzábújjak, hogy arcomat a bundájába fúrjam, de a veszély nem múlt el. Sőt, talán inkább csak még veszélyesebb helyzetet teremtettem. A félelem és a remény pedig könnyedén kezd harcba mélyen legbelül. Még akkor se sikerül teljesen megnyugodnom, amikor a fejét combomra hajtja, a mancsaira. Amikor az orrával megbökdösi a kezemet, majd meg is nyalja, akkor meglep és kicsit meg is remegett a kezem bökdöséskor, mintha csak attól tartottam volna, hogy a nyelve helyett esetleg a fogaival találna meg… Amikor éreztem, hogy nem akar ártani, akkor viszont nem húztam el a kezemet. Sőt, ha hagyta, akkor a másikkal a feje tájékán simítottam végig, újra és újra…
- Miért kerestél? – teszem fel a kérdést, de most már nem bújok hozzá, hanem inkább csak lepillantok rá, ahogyan ott ülök mellette. – S most, hogy megtaláltál mi lesz? Mit fogsz tenni… – szegeztem neki egy újabb kérdést, de a hangom kicsit bele is remegett, hiszen féltem és az utolsó kérdést be se bírtam fejezni. Nem értettem, hogy mire gondol, vagy miért keresett. Vagy miért hozza rám egyik pillanatban a frászt, a másikban meg miért érzem biztonságban mellette magam. Mintha egyszerre félnék tőle, de ugyanakkor mintha ő lehetne a megoldás erre a félelemre is, csak ő hozhatná el a békességet.

Watch the sunrise
To fill our souls up
Drink some wine 'til we get drunk
It's crazy I'm thinking
Just knowing that the world is round

Here I'm dancing on the ground
Am I right side up or upside down
Is this real or am I dreaming

- Nem! – csak ennyit mondtam és eléggé határozottan pillantottam rá. Ha tudnék, akkor se válaszolnák már a kérdésre, hogy mi is vagyok valójában. Magam sem tudom, hogy már mi, vagy éppen ki vagyok. Mintha csak a régi énem egyre inkább kezdene már csak emlék maradni és a helyére egy ismeretlen teremtés költözne be. Azt mondják, hogy az emberek nem képesek a túl nagyot változni, de mégis úgy érzem, hogy az egyik részem azóta a találkozás óta megváltozik és egyre inkább ismeretlen terepen sétálok. Még mindig voltak kételyeim az egésszel kapcsolatban, de egyszer talán el fog múlni. Talán még sose morfondíroztam semmin se annyit, hogy jól döntöttem-e, mint most azzal, amikor igent mondtam az elhívásra. Talán amiatt se vagyok normális, hogy egy farkasnak mondtam nemet valamire.
A morgása nem éppen nyugtat meg. Vagy nagyon mellé nyúltam, vagy pedig túlzottan is eltaláltam, de egy dolgon nem változtat, biztosan nem nyertem el a tetszését azzal, amit róla mondtam. Az már csak talán részletkérdés, hogy miért nem. Azt hiszem, hogy ezt még magam sem fogom tudni jó darabig, hogy talált süllyedt-e a megérzésem, vagy nem.
- És te lennél az a villámcsapás, aki miszlikbe szakít? – kérdeztem meg kíváncsian, de talán felesleges volt, hiszen részben tényleg az volt. Ő szakított el a régi életemtől, a családomtól, a szeretteimtől, a páromtól, akik közül a legtöbben már nem is beszélnek velem. Ő volt az a villámcsapás, amely teljesen más mederbe sodorta az élemet. Olyan irányba, amiről még magam sem tudtam azt, hogy képes leszek-e megbirkózni, még ha szerettem volna abban is hinni, hogy nem lehet baj… Vajon én is számára valamilyen értelemben villámcsapás lehetettem? Felforgattam én is az életét részben, ahogyan ő tette az enyémmel? Vajon így volt megírva, hogy találkoznunk kell és a világát a másiknak ki kell forgatni, fel kell bolygatni, hogy valami ismeretlenbe felé „tereljük” a másikat? Magam sem tudom, de talán idővel tisztábban fogok látni ebben a káoszban is.
- Mind a kettőt ismerem, ahogyan a testvéreimet is. Egyszerűen csak sokszor a felmenőink másabb vidékről származnak, de arról fogalmam sincs, hogy nálunk ilyen téren mi a helyzet. – rántottam meg a vállaimat és talán naiv voltam, amiért azt hittem, hogy ismerem a szüleimet, vagy a testvéreimet, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy az orvos azt akarta közölni a családom valójában nem a családom… Hans talán jobban tudta, mivel ő turkált a telefonomban, de azt nem is sejtettem, hogy esetleg elolvasta azt az üzenetet is, amit én képtelen voltam.
- Miért inkább máshol lennél, mint itt?  - pillantottam rá kérdőn, de persze most se adtam választ a kérdésre, inkább csak kérdeztem. Bár mind a ketten tudtuk azt, ha futnia kellene tényleg bármi elől is, akkor nem itt feküdne mellettem az ágyon. Talán őt is ideköti valami, ahogyan engem? Valami, ami nem enged elmenni csak úgy? Mintha még nem teljesítettük volna be azt, ami a csillagokban meg van írva, de ez nem volt egyszerű. Nem tudtam, hogy mi fog történni, mi vár rám. Csak azt tudtam, hogy egyszerre félek tőle és egyszerre érzek valami fura és megfoghatatlan békességet is. Olyat, amit a távozásom, a szökésem óta nem éreztem. Mintha csak egy aprócska részem azt súgta volna, hogy végre hazataláltam, vagy legalábbis nincs olyan messze az az otthon, ami hiányzott…
Amikor feljebb emelkedik, akkor a kezemet is visszahúzom és kíváncsian követem a mozdulatait, hiszen kár lenne tagadni, hogy nem tartok még mindig attól, hogy egyszer csak nekem fog támadni. Fogalmam sincs, hogy valaha tényleg képes leszek e teljesen megbízni benne és nem félni attól, hogy egyszer a vadállat énje felülkerekedik és megszűnik létezni a világ a következő pillanatban. A szavai pedig nem nyugtatnak meg. Sőt, inkább sikerül megint a frászt hoznia rám. Ismét hátrébb csúszom az ágyon, a lábaimat felhúzom és úgy dőlök neki a falnak, miközben továbbra is őt figyelem.
- Ez úgy hangzik, mintha csak azt akarnád mondani, ha tovább faggatlak, akkor megeszel… - s a végén egy picit nagyot is nyelek, mert így kimondva még rosszabb, mint csak belegondolni. Talán tényleg ezt akarta sugallni. Ő tud valamit, amit én még nem. Egyszerűen nem tudom megfejteni minden érzésemet, ahogyan azt se, hogy pontosan mit is keresek még mindig itt.
Nem nyúlok már felé, mintha csak attól tartanék a korábban mondottak miatt, hogy a kezem után kapna. Még akkor is, ha most totálisan ártatlannak tűnik, de talán ez rémiszt meg leginkább, hogy az egyik pillanatban kedves, semmilyen rettegésre nem ad okot, míg a másikban… Mintha csak két énje viaskodna…
- Semmit… - bököm ki végül az orrom alatt motyogva. Ha volt ablak az ágy mellett, akkor azon át bámultam ki a sötétségbe, ha nem volt, akkor csak a szobát bámultam, mintha csak valami érdekeset látnék ott. – Nem beszéltem rólad, vagyis annyit tudnak, hogy egy farkas támadott meg, de hogy ki, vagy miként nézett ki… azt nem… - talán ostobaság bevallani neki, hiszen így könnyedén ölhetne meg. Senki se keresné vélhetően, de talán ez is azt sugallja, hogy bizni akarok benne, hogy bizalmat szavazok neki, vagy csak szimplán azt fogja gondolni, hogy ostoba vagyok. Nem néztem rá továbbra se, mert nem akartam esetleg megvetést, vagy bármi mást látni azokban az íriszekben, se azt, ha ezzel részben a végzetemet pecsételtem volna meg. De már valami miatt akkor se voltam képes ártani neki, vagy beszélni róla. Hogy mi miatt? Fogalmam sincs, ahogyan továbbra se tudom, hogy pontosan mi is zajlik itt, ebben a menedékházban.
A karomat végül pedig magam köré fontam, hiszen ahogyan egyre inkább sötétségbe borult a táj, úgy kezdett egyre hűvösebb is lenni. Hiába voltunk zárt helyen, attól még ezt a helységet is átjárta idővel a hideg, a szellő, így kicsit elkezdtem fázni is.

A lefestett képnek köszönhetően kirázott a hideg is, és láthatta, hogy mennyire döbbentett és a félelem járt át, ugyanakkor talán egy kisebb fajta hitetlenkedés is. Egyik felem, vagyis egy kisebb része az énemnek valahogy nem akarta elhinni, hogy tényleg képes lenne megtenni. Sietve ráztam meg kicsit a fejemet is, hogy a lelki szemeim előtt felderengő képeket száműzzem.
- S ha megtennéd, akkor boldog lennél? Élveznéd tényleg? Vagy csak inkább szereted a frászt hozni az emberekre? – pillantottam rá kérdőn, mintha már tudnám rá a választ, de valójában nem így volt. Csak reménykedni tudtam, hogy ez csak egy rémkép és semmi több. Hogy ez nem válhat valósággá, de talán inkább jobb lenne menni, mielőtt még elszabadul a pokol. Mintha magam sem tudtam volna azt, hogy mit lenne jó csinálni, tenni vagy éppen mondani. Csak egy ismeretlen vidékre tévedtem, ahol sok esetben aprónak és elveszettnek éreztem magam.
Csak bólintottam, de nem mondtam semmit se, hiszen még túl elevenen éltek bennem a korábban lefestett kép, ahogyan nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy talán hatalmasat tévedtem és ha nem figyelek, vagy igazából akár óvatos vagyok, akkor is járhatok így és megtörténhet velem ez. Egyszerűen nem tudtam csak elmémből száműzni azon képeket, ahogyan talán legszívesebben a fejembe a „falba” vertem volna, hogy végre észhez térjek, de valahogy nem ment. Egy fura ladikba keveredtem, ami a háborgó tengeren van és összevagyok zárva egy „szelíd”, de ugyanakkor mégis csak egy fenevaddal. Vajon, ha elmennék, akkor képes lennék kiverni a fejemből? Nem, azt hiszem soha többé nem, hiszen ha azóta az este újra és újra azzal a szempárral álmodtam, akkor ez a fura találka, történések után képes lennék rá? Kötve hiszem. Valami fura oknál fogva sikerült bekúsznia a bőröm alá, és képtelen vagyok onnan száműzni őt.
- Ennyire könnyedén hagynád azt, hogy elsétáljak? – nem néztem rá közben, inkább csak kifelé bámultam, pedig lassan már semmit se lehetett látni. Nehezen tudtam elhinni, hogy tényleg ennyire könnyű lenne és csak úgy engedné azt, hogy hátat fordítsak neki. Vajon akkor látnánk még egymást, vagy csak ennyi volt? Mi vár még ránk, vagy most kellene inkább hátraarcot csinálni és végre megtalálni a biztonságos talajt az ingoványos helyett. Talán az eszem tudta, hogy mi a helyes, a szívem mást súgott és szemmel láthatóan az győzött, mert nem mozdultam meg, legalábbis nem úgy, hogy távozásra gondolna abból bárki.
- De ölni már öltél? – s most nem arra a farkasra gondoltam, hanem egyszerű emberre, amilyen én is voltam egykoron. Ártatlan és tudatlan. Néha még mindig visszavágyom arra, hogy bárcsak ne ismerném ezt a világot, akkor is felfedte volna ismét magát? Vagy akkor nem lenne ennyire nagy a káosz, mint most? Másrészt meg nem bánom azt, hogy igent mondtam, ugyanakkor kicsit tartok attól, hogy ez a kettőség is egyszer szét fog tépni, ha csak hamarabb el nem tudom fogadni teljesen az új életemet. Ha másoknak ment, akkor nekem is fog.
Hmm, lehet, hogy ostobaság volt mindenki előtt titkolni azt, hogy miként néz ki, vagy ki ő, de igazából még most se tudom pontosan azt, hogy kicsoda ő. Így belegondolva szinte semmit se tudok róla, míg ő szerintem már jó pár dolgot meg tudott rólam. Az pedig, hogy nem árultam el, vagy nem meséltem róla soha senkinek se… Azt hiszem, hogy okkal tettem, de még magam sem ismerem a pontos okot. Valami talán azon az estén elkezdődött, ami most tovább folytatódik.
Állom a pillantását, de nem mozdulok meg, ahogyan az se érdekel, hogy hozzám ér. Valahogy képtelen vagyok igazán megmozdulni, de mire észbe kaphatnék addigra ismét emberi alakot öltött. Meglepetten nézek, hiszen számomra ez még eléggé fura, hogy egyik pillanatban egy farkassal beszélek, mintha csak valami könyvbe csöppentem volna, a következőben pedig már emberrel.
- Igen, eléggé hűvös… - mondom alig hallhatóan, miközben figyelem minden mozdulatát, mintha testének minden porcikáját meg akarnám jegyezni, de végül elfordítom a fejemet, hiszen rájövök arra, hogy nem illik senkit se így bámulni. Főleg akkor nem, ha ruhátlanul van. Nem vagyok már tinédzser, de attól még nem volt szokásom idegen férfiakat meztelenül megbámulni. Így talán nem volt meglepő, hogy inkább elfordultam idővel és hagytam, hogy a gondolataim magukkal ragadjanak.
Szavai rángattak vissza a valóságba, de nem mozdultam meg egyből, haboztam, majd végül elindultam, de egy pillanatra a telefonomért nyúltam, meg a táskámért, mint aki menni akarna, de kint sötét van és az erdő nem éppen kedves hely, de nem ez volt az ok, ami miatt a telefon visszakerült az asztalra, ahogyan a táska is a korábbi helyére. Pontosan ugyanaz az ismeretlen érzés volt, ami miatt egykoron visszasétáltam az ágyhoz. Ha volt pulcsija, vagy kabátja, akkor azt viszont felkaptam és magamra öltöttem és csak utána foglaltam helyet a mellette.
Mondanom kellene valamit és mondanék is, ha nem olyan sok gondolat cikázna a fejemben. Így inkább csak némán ültem ott és figyeltem a tűzjátékát, ha pedig a felsőjének az eltulajdonítása nem nyerte volna el a tetszését, akkor inkább kibújtam belőle. Nem akartam felhúzni őt, hiszen akkor vélhetően eléggé veszélyes tud lenni, de vajon rám nézve is? Vagy inkább csak szórakozik velem, amikor olyan ijesztő dolgokról beszél? Nem tudtam elhinni azt, hogy képes lenne igazán bántani engem… Egyszerűen nem ment…

- Hmm, talán egyszer, de csak akkor, ha igazat mondanál. – pillantottam rá komolyan, de magamat se értettem. Nem akarok még több borzalomról hallani, se elképzelni, de mégis meg akarom ismerni idővel. Nem értem, hogy miért, vagy mi történik pontosan. Egyszerűen csak nem kellene ezt tennem, de még se tudom megakadályozni azt, hogy ne maradjak a közelében. Tudom, hogy veszélyes, láttam mire képes és a korábban hallottak alapján nem is bánja azt a gyilkosságot, de még ez se volt képes elüldözni mellőle, ahogyan az előbbi pillanatokban lefestett brutális gyilkosság se. Mintha csak nem létezne olyan dolog, ami miatt esetleg úgy menekülni akarnék, mint az első találkozásunkkor. Valami megváltozott azóta, de legfőképpen az ismételt találkozás óta. Arról pedig fogalmam sem volt, hogy ez jó, vagy inkább csak a vesztemet, vesztünket okozhatja ez a fura érzés, erő, ami itt tart a közelében…
- Sose az számít, hogy ki mit mond, hogy mit érdemes és mit nem, hanem sokkal inkább az, hogy a szívünk mit mond, vagy nem így gondolod? – pillantottam rá kérdőn, hiszen tényleg érdekelt, hogy ő mit gondol. Kár lenne tagadni, hogy nem zavart valamennyire az, hogy ő általában kitért a válaszadás elől. Én feleltem neki, vagyis sokszor igen, de ő… Szinte még mindig alig tudtam róla valamit, pedig nagyon is érdekelt, hogy a külső máz alatt mi is lappang valójában. Volt egy tippem, sejtésem, amit meg is osztottam vele, amire végül csak egy morgással felelt. Így nem csoda, hogy fogalmam sem volt arról, hogy vajon nagyon mellé nyúltam, vagy inkább túlzottan is sikerült a bőre alá látnom…
- Öltél, mert kellett, vagy azért, mert élvezted? – nem volt lényegtelen kérdés, se finomkodó se, de valami miatt muszáj volt tudnom. Vajon élvezte azt, hogy elveheti mások életét? Számít neki, hogy ki él és ki nem? Valószínűleg igen, hiszen máskülönben nem élnék már, nem? Akkor nem engedte volna azt, hogy ujjaim, vagy arcom eltűnjön bundájában, legalábbis ebbe igyekszem kapaszkodni, hiszen a reménynek néha erősebbnek kell lennie, mint a félelmeinknek…
Kár lenne tagadni, hogy kicsit nem hozott zavarba, nem frusztrált kicsit az, hogy ő meztelen volt egy darabig, de már valahogy nem tudott annyira zavarni, mint első pillanatban, amikor kiáltozni kezdett, majd pedig felöltötte a bundását. Valami nagyon megváltozott az elmúlt időszakban. Hideg van, de még se. Egy fura érzés kerít hatalmába, amire talán egyáltalán nem kellene hallgatni, de még se tudom kizárni és pontosan emiatt nem tudok elmenni, emiatt kerül vissza a telefon az asztalra, hiszen fogalmam sincs, hogy valaki érzi azt, hogy félek, hogy történ baj is, hiszen a fejem még mindig sajog, nem is kicsit. Nem volt sok a vérveszteség se, de attól még kicsit úgy érzem magam, mint aki most járta meg a sivatagot és szomjazik, illetve a világ néha forog. Főleg akkor, amikor felálltam és tettem pár lépést. Hamarosan pedig mellette kötök ki és átmenetileg az ő kabátjában, amíg át nem jár a tűz melege, addig jó lesz az is.
A kérdése meglep és nem is felelek sokáig, csak a kandallót nézem. Én magam sem tudom, hogy mi jár egy gyilkosnak, hiszen vannak balesetek, vannak olyanok, akik élvezik a gyilkolást és hasonló dolgok. Azt hiszem, hogy nem lehet általánosságban beszélni erről, vagy legalábbis nagyon nehezen. A piszkavasat nem vettem el, mert vélhetően hamarabb ejtenék szerintem magamon sebet, vagy máson akaratlanul is, mint szeretném. Amennyire balszerencsés voltam mostanság.
- Miért kérded? Tőlem várnád a feloldozást? – érezhette, hogy egyáltalán nem gondolom komolyan a második kérdésemet, de nem értettem, hogy miért mondta. Nem pillantottam rá továbbra se, csak magam elé bámultam. Kicsit még mindig fura volt, hogy szinte alig van ruha. Biztosan a legtöbb nőt le se lehet róla vakarni, ahogyan legtöbb esetben nekem is nehéz volt megállni, hogy ne bámuljam őt, vagy ne veszek el ismét azokban az íriszekben, miközben válaszok után kutakodnék.  – Fogalmam sincs, ahogyan egyik ember se ugyanolyan, úgy egyik gyilkos se egyforma. Vannak balesetek, vannak betegelmék, így valakinek jár új esély, míg másnak talán nem. – rántottam meg végül a fejemet, ahogyan pedig egyre melegebb lett, úgy bújtam ki a kabátjából, majd picit a fejemet érintettem meg, mert egyre inkább hasogatni kezdett és egy aprót szisszentem is. A következő pillanatban, ha nem akadályozott meg, akkor ismét felálltam, hogy a táskámból szerezzek legalább egy kis innivalót, mert egyre inkább úgy éreztem, mintha kicsit kiszáradt volna az ajkam. De pár lépés után viszont ismét megszédültem picit, így sietve nyúltam valami kapaszkodó után, mert semmi kedvem nem volt megint elesni…