*Igazából elég hirtelen jött az ötlet és onnan indult, hogy... unatkozott. Bizony vele is megesik és már az is kezdett bántó lenni, hogy alig ismer valakit így az őslakosok közül. Hát úgy döntött szervez egy görbe estét, az még senkinek sem ártott. Persze nem ő a szociális háló középpontja, de azért ha egy kicsit iszik, azért neki is megered a nyelve, szóval nem lesz itt gond. Mondjuk nem küldött mindenkinek írásos meghívót, annak szólt, aki szembe jött vele. Annyi éppen elég. Mondjuk nem is nagyon készült. Délután elment boltba, a kocsi platójára temérdek mennyiségű alkohol fért. Ha valami nem fogy el, jó lesz vésztartaléknak, vagy más nem fertőtleníteni a sebeket. Egy jó kis helyet is kiszemelt, valami táborhelyféle lehet, mert körbe vannak kövek, így ülőalkalmatosságra sincs szükség. Mit sejti ő, hogy valami rituális helyet szemelt ki... Tűzgyújtásra alkalmas, kész. Idejéből kitelt, még tűzifát is szedett és hamar fel is lobbannak az első lángok a kialakított kör közepén. Hűtőtáskában már felhozott egy rakás sört, meg van nála egy fél italbolt. Ha nem jön senki, max egyedül elbandázik. Mindenesetre ő teljesen elkészül, a lángok is már szép magasra csapnak középen, ő pedig megbontja az első sörét, mely halk szisszenéssel adja meg magát. Most majd kiderül, hogy mekkora a népszerűségi indexe. Egyelőre egyedül ül a tüzet nézi és iszogat.*
Joséarmandó egész kellemes farkasnak tűnik. Máris szocializálódni szeretne, és mégis mi mással szólítaná magához a hím farkas szőrös szívét, mint pár láda alkohollal? Csak fél füllel hallottam a dologról, de ha nem kívánatos társaság leszek, akkor én már tuti jól fogom magam érezni. Hogy ne legyek annyira modortalan, viszek magammal két üveg vodkát. Meleg van, így csak egy hosszú ujjú fehér póló van rajtam, na meg persze gatya. De, amikor messziről meglátom a kocsit... Hááát. Nem, már biztos kiszúrt, nem tudom megmenekíteni a piát. Nem baj, több is veszett... hol is? Ja, Mohácsnál, vagy mi. - Na, te aztán tudod, mivel kell lekenyerezni az öreget... Lépek mellé, és feltűnően a platóra sandítok. Ledobom a földre a két üveget, amit hoztam, és letelepszek vele szemben. - Szép este lesz. Bólintok, és megbontom az egyik vodkát, és mintha csak vizet innék, úgy húzok le belőle négy-öt kortyot. Aztán hátra kapom a fejemet, érzem, hogy jönnek még...
Alakult az életem, és nem elég, hogy a szervizt is sikeresen elintéztem, mert baromi tehetséges gyerek vagyok! Még apám is elhívott egy összeröffenésre. Igaz nem tudtam mi vár rám, de azért magamhoz vágtam egy minőségi whiskyt, és neki indultam az estének. Grossot otthon hagytam, mert mégsem tudom kik lesznek ott, sőt ha belegondolok, még senkit se ismerek szinte a falkából... Na, de mindennek eljön az ideje, ennek épp most. A Camarot az egyik parkolóba hagytam, és onnan már gyalog sétáltam be, a megbeszélt helyig. Nem vittem túlzásba a stílust, szaggatott farmer, és egy lezserebb ing jutott mára, ami épp megfelelt az alkalomnak. Lassan haladtam, ám ahogy egyre közeledtem már éreztem apám jelenlétét, és még egy farkasét. Hmmm, fincsi este lesz! Pláne mikor megláttam José platóját, már messziről feltűnt az a tömérdek alkohol. Ühmm... Lehet Detoxba lesz ma a buli? - Látom készültél, José. - vigyorodtam el, amint kellő távolságba kerültem már. Már most biztos vagyok benne, hogy lesz itt képernyő hiba, rövid időn belül. - Szevasztok! - biccentettem egyet az ismeretlen farkas felé is, aki már önkényesen neki feküdt egy üveg vodkának. - Dustin. - löktem oda egyszerűen a nevemet, mert még valamennyire tudtam, hogy így illendő viselkedni. Na, meg anélkül is szorult belém némi jó modor. - Whiskyt? - dobtam le magam melléjük, az egyik kőre, egyelőre még nem bontva meg az italt.
Mivel a falkatagok megismerését nem éppen kötetlenül segíti elő egy hivatalos gyűlés, a szocializálódás meg fontos, ha nem is feltétlenül nekem való, vagy kellemes, elvégre ezekkel a farkasokkal fogok együtt élni hosszabb, vagy éppen rövidebb ideig. Egy kis együtt töltött idő nem árthat. Az ivás meg a sütögetés különben sem hangzik rosszul, talán még egy csepp nosztalgia is van benne. Ma gyalog érkezem, és nem véletlenül. Az erdő irányából közelítem meg a helyszínt, valószínűleg már messziről meghallják, hogy jövök. Gyakorlóbakancsban elég nehéz lopakodni, akkor is, ha szeretne az ember. Főleg akkor, ha cipekednie is kell. Nekem ez a tavaszi idő már nem is egyszerűen kellemes, szinte meleg, úgyhogy kényelmes farmerben és egyszerű pólóban vagyok, a jobb kezemben két üveg korábban már jégbe hűtött vodkát lóbálok a lépteim ütemére, a bal vállamon meg – örüljön mindenki, sütögetni fogunk! – egy már kibelezett őz érkezik. Még ki sem hűlt teljesen, a vérétől a teteme alá terített pokróc védi a ruhámat. Érzem, hogy már vannak páran, ami tökéletes. Az lenne még jobb, ha már a tűz is égne, mire odaérek, de elég egy szippantás a levegőbe, és tudom, hogy erre kár számítanom. A vérszagot mondjuk tuti előbb kiszúrják, mint engem, mert friss, és erős… Nem is baj, úgyis lassítás nélkül sétálok be a helyszínre. Egy megfelelőnek ítélt helyen ledobom az őzet takaróstul. - Jó estét mindenkinek! Már mindannyiukat láttam legalább futólag, és a nevüket is tudom. A rengeteg pia látványa némileg megingatja azon hitemet, hogy nem fogok berúgni ma este. Azért ez nagyon durva mennyiség, hacsak nem bulizik velünk az egész falka a komplett egyéb rokonságával együtt…
*Természetesen azonnal megérzi, hogy jön valaki, csak azért nem ismeri még annyira Shane-t, hogy ez alapján azonnal be is tudja azonosítani. Viszont ennek ellenére sem fordul hátra, őslakos területen van, nincs kitől tartania. Persze, amikor már az idős Amarok a látókörében is megjelenik, akkor rátekint gyanútlan érdeklődéssel és apró mosollyal a szája szegletében. Nem gondolta volna, hogy ő is eljön, de egyáltalán nincs ellenére.* - Nos, van benne némi tapasztalatom. *Mondja továbbra is halvány mosollyal. Egyébként semmi hátsószándék sincs abban, hogy ezt az estét kitalálta, nem akar ő senkit lekenyerezni, csak egy kicsit kikapcsolódna, azzal akikkel az életének megint csak egy igen nagy szeletét el akarja tölteni. Kicsit azért felvonja a szemöldökét, ahogy Shane leküldi a vodkát, kicsit talán elismerően is, majd Dustint is megérzi. érte sem fog forgolódni, ugyancsak kivárja, míg odaér hozzájuk.* - Úgy van. Még jó, hogy az alkohol eláll, szóval nem kell elpusztítani mindent ma este, bár Shane tempóját elnézve... *Kiszélesedő mosollyal tekint végül az említettre. Az lenne a szép halál, ha az összes piát meginnák, ami itt van. Azért erre ő sem számított. Jó lesz még ez egy esetleges következő alkalomra is, ha ez jól sikerülne. Végül is fő az optimizmus. A whiskey-re kicsit elhúzza a száját azért. Nem mintha nem inná meg, ha nincs más, vagy ha éppen burzsuj kedve van.* - Én hoztam magamnak rumot. Majd ha az elfogyott, lehet igényt tartanék rá, de majd kiderül. *Na, most az is kiderült, hogy ő mit iszik a legszívesebben. Pedig sosem volt hajós, de egy spanyol hajós városban tény, hogy ez volt a legkelendőbb alkohol, így talán nem csoda, hogy ez áll hozzá a legközelebb. Bár manapság, olyan igazi jó rumot már nem is igazán lehet kapni. A vérszagra kicsit azért felkapja a fejét és eltekint az erdő felé. Nem igazán tudja, hogy még kire számíthatnak, így amíg meg nem jelenik a látóhatáron Nikolai, addig nagy érdeklődéssel figyel arra. Amikor az őz pedig a földre kerül halkan elneveti magát.* - Neked is jó estét, látom te is felkészültél. Már csak az a kérdés, hogy sütve esszük, vagy... vagy nem. *Mondja végül továbbra is mosolyogva. Úgy összességében nem nagyon lehetett őt ennyit látni mosolyogni eddig. Dustin mondjuk tudhatja, hogy képes erre, volt ő azért a mostaninál sokkal szociálisabb is. Az pedig, hogy esetleg nem sütve eszik... itt egy adag nyers hús és ők meg isznak... ki tudja mikor bújuk elő belőlük a bundásabbik énjük. Azért elcsípi Nikolai tekintetét a kocsi platója felé. Feltételezi, hogy ez ugyanaz a reakció lehet, amit Dustinból is kiváltott a temérdek alkohol látványa.* - Nem kell ám mindnek elfogynia. Amúgy foglalj helyet. Várunk még valakit? *Az utóbbi kérdését már úgy mindenkinek intézi. Speciel nem venné zokon, ha csak ennyien lennének, mert azért egy bizonyos számú társaság már tömegnek minősülne. Ez a négy fős társaság még azért kezelhető. Viszont elszokott már ettől a sok beszédtől, ki is száradt, gyorsan lehajtja hát a söre felét egy szusszra.*
Rövid időn belül gyors gyarapodásnak indultunk. Ha nem lennék ennyire rangidős, és ha nem sodort volna az élet egyik helyről a másikra, akkor lehet, hogy most zavarban lennék, amiért a saját... hangsúlyozom: a SAJÁT falkámban csak olyanokkal lógok, akikről fogalmam sincs, hogy kicsodák. Jó, tudom... Joséarmando, Porcica (gyk.: DUSTin) és Nazdarovje testvér. De így ennyi, azt hiszem. A vér szaga engem már nem igazán izgat fel. Ettől függetlenül kedves gesztus volt tőle. Halkan felnevetek, mert eszembe jut, mit mondtam Vincentnek. "Mondd meg neki, hogy buli lesz nálad, és kellene vagy tíz szarvas vacsira, de neked nincs időd, és tegye már meg, hogy levadássza őket, amíg te lufikat fújsz, és meghívókat küldesz." Erre nem beállít egy őzikével? Túl jó vagyok. - Csá fiúk. Dustin. Nikolai... Őzike. Nézek a tetem felé, és vetek egy keresztet, aztán megint meghúzom a vodkát. Talán ha megbontom a második üveget, majd elkezdek szédülni. - Én nem várok senkit kimondottan, eddig sem vártam, csak jöttem rontani a levegőt. Dustin, te hogy kerülsz ide? Néztem a srác felé. Úgy tűnt, ismerik egymást Joséval, úgyhogy puszta udvariasságból kérdeztem csak rá. Aztán, ha Niko is elhelyezkedett, akkor átnyújtom felé a másik üveg vodkát, hátha... Mutassunk valami szépet is magunkból a szőke fürtjeinken kívül. - És mi a terv? Vandálkodás, esetleg csoportterápia jellegű beszélgetés? Szívesen levezénylem... Húzom ördögi mosolyra a számat. Az, hogy hogyan tesszük magunkévá a húst, nem érdekel különösebben, így José kérdésére csak megvonom a vállamat.
Nos, én felajánlottam. Nem tudják ezek mi a jó... Lassan bontottam fel az üveget, egy erősebbet kortyolva a torokszaggató whiskeyből, mely olyan érdekes gurgulázott végig a nyelőcsövemen, hogy az már felért egy élménnyel. Szerettem, nagyon is, és hát nem mondhatnám, hogy mostanában volt alkalmam iszogatni. Szóval kifejezetten jól esett. - Rendben José, akkor hagyok neked, hátha ráfanyalodsz. - dőltem hátrább, arcomon kedélyes mosollyal. Ám nem tartott sokáig, az erős vad szag, mely valami módon közeledett, beitta magát az orromba. Lassan fordultam hátra felé, bár egyelőre senkit és semmit se láttam, viszont annál inkább éreztem. Végül a kontrasztos alakzat kezdett kirajzolódni, és mikor Nikolai ledobta elénk az őzet, nem is volt több kérdésem. - Üdv. - pillantottam fel az érkezőre, miközben még lejjebb csúszva megtaláltam a nekem való pozíciót. Apám kérdésre már nyitottam volna a számat, ám Shane megelőzött. A felém irányzott szavakra igazából majdnem elmosolyodtam, de végül bennragadt az efféle reakció. - Hát, gondolom úgy, hogy ide jöttem. De megismételhetem újra. - mutattam a nem régiben elhagyott nyomaim felé. - Egyébként, José hívott el. - válaszoltam immár komolyan, újabbat kortyolva az üveg tartalmából. - Én se várok amúgy senkit, bár nem tudom ki van értesítve. Részemről zéró. - emeltem át tekintetemet Shaneről apámra, majd Nikolaira. Az őz még gőzölgő szaga, azért erősen ingerelt, de nem volt szükség türtőztetésre. Nem vagyok már kiscsoportos óvódás, hogy az ilyesmi képes legyen egy ültő helyemben felzaklatni. De tény, hogy mint a helyi felhozatal legfiatalabbika, talán az én farkasom érdeklődését keltette fel a legjobban. Jól van, kis cicám, majd ha én azt mondom! Addig nem háborgunk... - Terv? Én olyat nem hoztam. De részemről mindegy. Csak, hogyan éljünk boldogan és kiegyensúlyozottan órát ne tartsunk. Szóval, lőném a csoportos lelki mélységekbe való kapirgálást, bocs Shane. - löktem egy újabb adag whiskeyt a torkomnak, lábaimat kissé előre nyújtóztatva, szórakozottan mosolyodva el. Értettem én az érces humort, szó se róla. De, ezt hozzá kellett fűznöm. Egyébként el tudok sok eshetőséget képzelni, de szerintem miután kellően ázottra ittuk magunkat, már mindegy lesz, mit csinálunk, csak a lakásig találjak el... Kérdőn pillantottam fel Joséra és Nikolaira, hátha nekik akad valami tervnek nevezett, dobd el a hajad ötletük.
Sejtettem, hogy a vérszagra mindenki felfigyel, még akkor is, ha látványos jelét nem adják. Ennyi idős farkasok már nem toporognak farkcsóválva a friss, meleg vérszag miatt. José nevetésére az én szám sarkába is kiül egy félmosoly és a kérdésre az őzre pillantok. - Nekem bárhogy megfelel… Én megeszem átsütve, és teljesen nyersen is. Elég öreg vagyok, megszoktam, hogy nem mindig lehet megsütni, amit megeszünk. Shane nevetésének okát nem firtatom. Ha más pozitívumot nem is tud felmutatni a nap, én már vadásztam, és azt sem vetheti senki a szememre, hogy nem próbálkoztam vele, hogy szociális legyek. Mindenesetre első lépésként kényelmesen elhelyezkedem a földön. Ha bárki arra várna, hogy én fogok tüzet rakni, akkor sokára eszünk őzsültet. A kérdésre vállat vonok. - Nem tudom, én biztosan nem szóltam senkinek… Nem is nagyon volt rá érkezésem. A felém nyújtott vodkát egy biccentéssel elfogadom, nem hiszem, hogy különösebben hiányt generálnék ezzel, hiszen én is hoztam, a kocsi meg tele van alkohollal. Mondjuk ha mindent megiszunk, akkor valószínűleg vér fog folyni, mert én rossz fajta részeg vagyok, és kötözködöm, nem összeborulok mindenkivel és szeretem a világot. A csoportterápia említésére felmordulok. Na, azért mindennek van határa. Elég elképzelnem a jelenetet, ahogy szépen körbeülve meghallgatom mindenki nyűgjeit, és legszívesebben máris főbe lőném magam. - A csoportterápiát én is kihagynám… Remélem a csapatépítő tréning vérfarkas változatában nincsenek akkora marhaságok, mint a vállalati verzióban, vagy az egyetemi gólyatáborokban. Akkor inkább a vandálkodásra szavazok… Nem tervezek felesváltóban részt venni, sem közös agyagedénykészítésben, de szerencsére a felkészülés alapján legalább utóbbira kicsi is az esély.
*Egyébként már ég a tűz, mielőtt még bárki ideért volna, már begyújtott, szóval erre már nem kell várni. Arra pedig, hogy kik jönnek még... Hát ő nem szólt több embernek, így kizárásos alapon ennyien lesznek, ami pedig nem is feltétlen baj.* - Oké, én is csak nektek, mert veletek futottam össze. Elég spontán ötlet volt. *Kissé vállat von, nem is igazán érdekli, hogy kiket nem hívott el. Senkivel sincs még annyira jóban, hogy nagy sértődések legyenek abból, hogy valakit nem invitált egy közös iszogatásra. Amúgy ő érti Shane kérdését. Vagy legalább is érteni véli, így Dustin válasza után, azért azt kiegészíti.* - A fiam. *Csak, hogy képben legyenek, úgyis kiderült volna, meg aztán nem is olyan hatalmas titok. Csak egyszerű tényközlés egyébként. A húst illetően igazából neki is mindegy, majd meglátják, hogy éhesek lesznek-e, aztán majd csak lesz valami az őzikével. Elszaladni már biztos nem fog. Ha csak be nem zöldül és el nem mászik, de azt se egy este alatt. Mondjuk a csoportterápia ötletén elmosolyodik, de ez nem az a lelkes "csináljuk" mosoly, hanem csak szimplán feltételezi, hogy Shane nem komolyan gondolta.* - Én is megvagyok nélküle. Bár engem nem is feltétlen az egyetemi gólyatáborokra emlékeztet... azok azért tudnak jók lenni. Inkább az ilyen anonin gyűlésekre. De speciel még anonim vérfarkasok klubjáról még nem hallottam és szerintem igény sincs rá... vagy van? *Végignéz azért kérdőn a többieken, hátha valakiben elindít valamiféle gondolatot a megnevezés. Viszont akkor válaszolnia sem ártana már a feltett kérdésre, hiszen ő szervezte ezt itt.* - Egyébként nem terveztem semmi különöset azon kívül, hogy iszunk, beszélünk, de igazából teljesen nyitott vagyok. Felőlem randalírozhatunk az erdőben, vagy csinálhatunk közös falka-tetkót, bár abba nem szállok be. Csak gondoltam úgyse ismerlek titeket - kivéve Dustin-t - szóval nem tűnt rossz ötletnek így egy kicsit összeülni. *Nincsenek nagyszabású tervei. Most is csak annyit tervez, hogy a mellette lévő rumosüveget megbontja, a sört meg addig leteszi a helyére, és belekortyol. És így is történik. Van amikor nem érdemes nagyon előregondolkodni.*
- Milyen szép, mikor egyesül a család... Közöltem semleges hangon. Nekem nem volt bajom a felállással, de tapsikolni sem fogok az örömtől. - Belétek se sok szarkazmus szorult, mi? Kérdezem felröhögve, amikor egységesen leszavazzák a csoportterápiás kezdeményezésemet. Most komolyan... Gondolt arra bárki is, hogy én most itt nekiállok Anonim Friss Csatlakozók Baráti Körét alapítani? Ugyan már... Érzem, hogy a hangulat azért még eléggé nyers. Nem baj, bele kell húzni az alkohollal, aztán jó hamar fel fogunk majd oldódni. Gondolom én... De fogalmam sincs, hogy milyen irányba vigyem el a beszélgetést. Egyikünk sem tűnik túl szószátyárnak, magukról nem akarnak beszélni, úgyhogy egy vállrándítással nyugtázom a dolgot, és összebújok a vodkával. Nem vagyok egy túlzottan közösségépítő alkat, úgyhogy ha bárki témaindításra vár nálam, akkor nem jó ajtón kopogtat. Legalább is addig nem, amíg nem kezd hatni a pia. Utána még az eredetinél is jófejebb tudok lenni. - Kezdhetnénk valami általánossal... - vetettem fel mégis. Tele vagyok meglepetésekkel. - Ha valami érdekel, vagy akartok tudni róla, akkor beszéljünk arról. De ülhetünk csendben is, amíg be nem rúgunk, és aztán nézhetünk valami kellemesebb elfoglaltságot. Mondjuk, riogathatnánk a faházakban lakó civileket. Nem is rossz! Csak kár, hogy büntetik...
Értettem a kérdést, csak én nem feltétlen tartottam úgy, hogy rá tartozna. Főként, mert nem tudom apám, hogy áll a dologhoz jelenleg. Az nem készpénz semmire sem, hogy elhívott. Persze a jó irány felé tendál. Shane megjegyzésére csak felrántottam a szemöldököm. Nem fogok kis estet tartani, hogy valakinek legalább van rá esélye... és ha fontos neki, valahol legbelül, akkor tesz is érte. Persze nem tudhatta mibe tapicskolt bele. Mindenesetre bólintottam egyet, erősítésként, hogy így van, ahogy José állítja. - Az még talán... - vigyorodtam el, hiszen az én stílusom is eléggé szarkasztikus tud lenni, ha úgy adódik. Azért megesik, hogy moderálom magam. - De értettük a poént, ne idegesítsd magad. - nevettem fel halkan. Nem, cseppet sem voltam genya, kivételesen. Csupán gondoltam megnyugtatom a kis lelkét. Újabbat öblítettem a torkomon, a tiszta whiskey pedig jótékonyan csordult rajta végig. Megeshet, némileg már a vállamra is ült, de ez még semmi komolyat nem hordozott magában. - Egyébként, én tudok szerintem itt a legkevesebbet... Mint a legújabb falkatag. De, most a legkevésbé se kívánnék ilyen ügyekről beszélni. Azt majd levezénylem máskor. - pedig, azért azon kívül, hogy tudtam, mind hárman idősebbek nálam, más nem igen volt a tudásom birtokába. Információ hiányban azért csak nem temetnek még el...!! Persze, leszámítva Josét. Őt, ha az ötven évet kivonom a számításból, akkor kifordítva is ismerem. Vagyis... azért úgy nem. Viszont, az este folyamán, úgyis kiderül majd ez-az. Feltételezem. - Nikolai, egyébként jó ötlet volt ez a vagdalt hús. Rendes tőled, hogy loptad a hentestől. - csak viccelődtem, újabbat kortyolva az italomból. - De, tényleg részemről kössz, értékelem. - komolyan mondtam, elengedve egy kedvesebb vigyort. A mosoly már nem igazán ment. Whiskey, én így szeretlek! - Te... Öhm, Shane? - pillantottam fel rá, feljebb emelkedve a kövön. Na, igen. Nem volt mit elfelejteni, mert talán csak hallomásból ismertem őt... - Engem az érdekelne... Milyen vodkát iszol? - hát, ha már egy társaságban vagyunk, csak szabad kérdezni nem? Ha nem, akkor is megtettem, szóval mindegy! Mellesleg feltett szándékom volt bizniszelni vele egy kicsit, szóval így is úgy is megkérdeztem volna, ha engedély kell hozzá, ha nem! - Amúgy, remélem nem vagytok annyira elkanászodva, hogy részegen majd kántálni kezdetek a tűz körül! - pillantottam el Nikolai és José felé is, amennyiben Shane már reagált. Némileg talán imitáltam is ültemben a jelenetet, de nem volt mérvadó a mozgáskultúrám, miközben jót nevettem. Én legalábbis jót!
Úgy tűnik, ennyien leszünk. Tulajdonképpen még örülök is neki, mert azért annyira én sem vagyok partiarc, hogy húsz főnél kezdődjön a buli. - De azért a biztonsági készletet az egész falkára méretezted, ahogy látom… Jegyzem meg a kocsi platója felé pillantva. Nincs ebben rosszallás, elvégre az ő dolga, hány hipermarketet vásárol fel, a szesz meg úgysem romlik meg. A lényeg, hogy aki itt van, az ma este azt hiszem mindenképpen részeg lesz. Mikor kiderül, hogy vannak rokoni kapcsolatok is, röviden fellángol az érdeklődésem a dolog iránt. Mindig érdekelt, hogy is működik ez, már ahol működik. Én csak egyszer próbálkoztam a családom bevonásával, és soha többé. Az az egy pedig nem működött. Shane kérdésére megcsóválom a fejem. - Nem sok, úgyhogy beosztom… Nem tudom, nem vettem részt egyetemi gólyatáborban, de nekem inkább idióták gyűjtőhelyének tűnt abból, amit láttam, és csupa olyasmit műveltek, amit még kevéssé civilizált népekből sem nézne ki az ember. Főleg, hogy én viccesnek sem találtam. Na de nem számít. - Biztos lenne rá igény, de ha van egy kis szerencsénk, akkor nem falkán belül… Annyi vinnyogó szerencsétlent láttam, tuti akad, aki csoportterápiával szeretne kigyógyulni a vérfarkasságból. Abszurd… Dustin legalább korához mérten könnyeden veszi még az életet, de nem olyan tenyérbemászó, mint a fiatalok többsége. Ezt mindenképpen értékelem. A tetoválást azért akaratlanul is sikerült elképzelnem, már ahogy össznépileg beállít ez a meglehetősen vegyes társaság egy szalonba, és valami Pokol Angyalai stílusú bandatetoválást csináltat. Na, ezt azért még én is megmosolygom visszafogottan. Az indoklásra biccentek. Az ivásra sosem kell alkalom. Shane felvetésére megkísért a gondolat, hogy mélyenszántóbb ismereteket szerezzek a helyi viszonyokról, de aztán rögtön el is vetem. Ez nem az a buli, ahol bele kéne folynom az ilyesmibe. Dustin megjegyzésére féloldalasan elvigyorodom. - Van benne rutinom, nem tesz semmit… Legyen szó lopásról, vagy vadászatról, mindkettőt volt alkalmam gyakorolni eleget. És most, hogy a srác rákérdezett, már megnézem én is, pontosan milyen vodkát nyomott a kezembe Shane. A tűz körül kántálásra felkapom a fejem, és felvonom a szemöldököm, míg Dustin mozgáskultúráját figyelem. - Nem, legfeljebb éneklés jöhet szóba, de csak ha nagyon részeg vagyok És akkoris csak régi, orosz, katonadalokat tudok. Na jó, csak azt vagyok hajlandó.
- Megindító. *Mondja ő már azért némi szarkazmussal ezt az egy szót Shane családegyesítéses megszólalására. Csak, hogy Dustin ne érezze annyira jól magát. Jó, persze nem célja, hogy egész este szekálja, ez most csak úgy kicsúszott. Viszont Dus válaszára azért bólint, miszerint értették a poént.* - Hogy is mondják? Értettük a poént, csak nem értékeltük. *Amolyan kis piszok mosoly jelenik meg a szája szegletében. Nem akar ám ő rosszindulatú lenni, csak belé ilyen kis szemét humorérzék szorult. Ezt ugyanúgy meg kell szokni, mint a néha kicsit unott stílusát, vagy azt, hogy szinte képtelenség az ábrázatáról olvasni. Azért szorgosan kortyolgatja a kis rumját is, meg figyel. Dus kijelentésére, miszerint ő a legújabb nem nagyon tud mit mondani. Igazából ő maga sem régi darab, meg ahogy hallotta Nikolaj is még újnak minősül. Az éneklésre meg a kántálásra csak a kezével jelzi, hogy ez bizony szóba sem jöhet.* - Ti sem akarjátok, hogy énekeljek, vagy akár kántáljak... de speciel én sem akarom, hogy ti. Viszont akkor dobok fel egy témát. Honnan jöttetek? halljunk egy kis élettörténetet! *Hátha már közlékenyre itták magukat. Mondjuk feltételezi, hogy ez a három itt legalább annyira nem közlékeny ilyen téren, mint ő, szóval tényleg nem is nagyon számít részletekbe menő sztoriba. Nem is feltétlen érdekelné. Dustinét meg speciel ismeri is.*
- Mit tudom én, milyen vodka... Mar, mint a jeges tűz, nekem ennyi bőven elég. Morgok vissza Dustinra, aztán meghúzom az italt, rátekerem a kupakot, és odadobom a srácnak. Tartsa meg. Felkelek, odasétálok a platóhoz, és magamhoz veszek egy sört. Fogalmazzunk úgy, hogy öblítek. A tűz körüli kántálás felemlegetésére kissé elsötétül az arcom. Belebámulok a lángok közé, mert az igazság az, hogy jelen esetben én is értem a viccet, csak nem értékelem. Történetesen, ahonnan én jövök, ez nem valami NatGeós csodának, vagy éppen részeg cserészőrületnek számított, hanem az életünk része volt. Úgyhogy ezt a dolgot inkább nem kommentálom, csak kibontom a sört, és csendben megvárom, amíg más vizek felé evezünk. Közben inkább végig fürkészem a társaság mindent tagját. Azt, aki éppen beszél. Felfedezem, elraktározom magamba a karaktereket, a vonásokat, a kifejezéseket, vagy éppen a kifejezetlenségeket. Korai lenne bármit is tényként lefektetni, ennek ellenére én élvezem a terepszemlét. Igazából csak akkor "eszmélek" fel, amikor Hozéármándó beveti a mesélős adut. Az Ősökre... Szerintem baromira nem szeretné senki, hogy közel ötszáz évet végigzongorázzak. De kapok az alkalmon, és nem barátkozási céllal ugyan, de megemlítem a múltam egy szeletét, hátha lesz valami közös témánk... - Én Odin földjén születtem, ma Turkunak hívják azt a környéket. De majdnem kétszáz évet húztam lesz Moszkvában. Ott szerettem meg azt. És ott utáltam meg sok mást. Közben persze Nikolai és a vodka (pontosabban csak a vodka) felé bökök, mert hogy őt nem ott szerettem meg, az biztos. De nem is ott utáltam meg. Voltaképpen az aggályaimtól eltekintve még akár szimpatikusnak is nevezhetném.
Jó móka lesz ez fiók, csak pörögjetek már fel! Vagy ez már a korral jár? Mhhh... Azért értékelendő, hogy a piát ők is jószerével fogyasztják, így legalább nem csak ökör iszik magában! A platót elnézve pedig, erősen érzem, hogy határ a csillagos ég! - Akkor mindenképp a tied lesz a színpad Nikolai, ha már felajánlottad. - mosolyodtam el sunyin, de barátságosan, elvégre csak szórakoztam vele, ezt pedig az ő "X" néhány éves fejével is értenie kellett. Végül átfordítottam pillantásomat Joséra, és nem bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Persze még diszkréten. - Pedig, néha egész jól nyomod. - áhh talán egyszer ha hallottam dúdolászni sokat mondok, de azért ezt el kellett lőni, ha már nyílt titok lett, hogy közünk akad egymáshoz. A kérdésére csak hátra dőltem, elkapva a felém hajított vodkát. Köszönésként csak biccentettem Shane felé, majd meg is húztam a torokfertőtlenítőt. Nem is rossz, értesz valamihez papa! A whiskeymet talonba rakva, lefektettem magam mellé, látható helyre, hogyha José éppen úgy döntene, hogy most kívánja megkóstolni, el is érje, én pedig mint a friss, hideg vizet, úgy öntöttem tovább le a vodkát gyomromig, majd szakítottam el szám szélétől az üveget. Shane pedig esti mesébe kezdett... Rövid és voltaképpen nem sokat mondó, de azért ezt-azt feltáró volt. Így tudnám jellemezni. - Moszkvát kihagytam... - jegyeztem meg egyszerűen, átvéve a szót. - Viszot számos más helyet bejártam az életemben, egy egész kislexikon vagyok... - húztam el oldalra számat, felpillantva apámra. Igen Fater, miattad volt a zöme! Jó, nem róhatnám fel, elvégre... Én is részese voltam annak, amiért eltűnt. Nem is agyalok ezen, már alakul a helyzet, szóval... Hol a vodka? - rántottam meg újra az üveget, helyet adva Nikolainak is, ha beszélni kíván.
Megindító… micsoda szavak! Engem mondjuk nem igazán izgat semmiféle családegyesítés. Lehet, hogyha nem lennék magányos típus úgy általában, akkor jobban meg tudna fogni a dolog. És hogy Shane nem tudja milyen vodkát iszik… Kár, hogy egyszerűen megfogalmazzam az ezzel kapcsolatos érzéseimet. Nekem is van kedvenc fajtám, bár annak a beszerzése nem zökkenőmentes. Úgy tűnik – legalábbis Shane elsötétülő képe alapján -, hogy ez éneklős, kántálós téma nem éppen a legszerencsésebb választás, de mivel a lelkisegély-félórát leszavaztuk, nem foglalkozom vele, hogy miért vág ilyen arcot. Dustin sunyi kis megjegyzésére megcsóválom a fejem. - Nincs szükségem színpadra, nem tehetségkutató műsorról volt szó, legfeljebb valami részeg éneklésről… Azt nagyon valószínűnek tartom, hogy egyikük sem ismerné a kedvenc dalaimat, de a részegeket ez nem szokta zavarni, vagy éppen megakadályozni az éneklésben. José témaváltására én is elgondolkozom rajta futólag, vajon bárki kíváncsi-e rá valóban, hogy mit is csinált a másik többszáz éven keresztül, de Shane válasza elég némi kiindulópontnak. Azt sejtem, hogy Dustin még akkor sem lenne ismerős, ha történetesen járt volna Moszkvában, mert nem elég idős hozzá, hogy akkor találkozhattunk volna, mikor még Oroszországban éltem. Shane több időt töltött a szülőhazámban, mint én magam… Ki sem néztem volna belőle. - Én orosz vagyok, de Moszkvában nem gyakran jártam az előtt sem, hogy eljöttem Európából. Megvonom a vállam. Egyszerűen csak nem sokszor volt dolga arrafelé a falkámnak. - De a vodkát én is Oroszországban szerettem meg. Amennyiben Shane esetleg igényli is a vodkát, nem csak nosztalgiázik róla, akkor visszapasszolom neki egy kör erejére.
*Bár ő is nézelődik, de nem veszi észre Shane reakcióját az énekléssel kapcsolatban. De igazából ha látná se nagyon érdekelné, főleg hogy ugyanazon az állásponton vannak csak éppen más okokból kifolyólag. Egyébként figyeli a vodkás üveg röppályáját, speciel a vodkához nem nagyon tud hozzászólni. Neki nem a szíve csücske. Inkább rumpárti, így azt most jól meghúzza ismét. Viszont a tehetségkutató hallatán kissé megrázza magát. Nem sokat tv-zik, de ha igen, akkor általában borzalmas élményekkel kapcsolja azt ki. De inkább nem is mond rá semmit. Viszont Dustin kijelentésére halvány mosollyal húzza fel a szemöldökét.* - Szeretnéd, ha én is hozzád vágnék egy üveget? *Teljesen nyugodt hangon, hiszen csak szívózik a sráccal. Bár valószínűleg az ő dobása kevésbé lenne kézbe irányzott, mint Shane-é. Nem csak Dustin tud ám beszólogatni, most meg már ivott annyit, hogy belemenjen az ilyen csörtékbe. Úgy fest nem nagyon sikerült fellendítenie a témát, talán túl vegyes a banda. Viszont az nem zavarja, hogy a platóról elkezd fogyni a pia, így van jól. De amúgy akkor már ő is válaszol a saját kérdésére.* - Akkor Európa stimmel azért ahogy látom. Én spanyol vagyok... *Ezen a ponton kicsit meglengeti a kezében lévő rumos üveget. Egyértelműen a balkáni országok itala. Nem mintha ránézve olyan nehéz lenne belőni, hogy ugyan honnan is származhat.* - De leghosszabb ideig Angliában éltem, amíg a falkám úgy nem gondolta, hogy szar alfa vagyok. *Mindezt teljesen higgadtan közli, mintha csak fű növését firtatná. A tabudöntögetést nem tartja rossz dolognak, ha pedig erről sem alkotnak véleményt, akkor komolyan leveszi a kezét a társaságról. Ha valamit meg nem akar elmondani, azt nem fogja, speciel nem fog minden kis sötét foltot kiadni most az életéből. Egyébként észreveszi, hogy az iménti megjegyzés után Dustin rá nézett, így most rajta a sor, hogy a fiúra nézzen. Valószínűleg ezt még száz év múlva is fel fogja hozni Dusnak, szóval ideje megszokni... főleg ha kicsit már spicces, akkor tényleg, ami a szívén az a száján.* - Oroszország amúgy számomra is ismeretlen. Ritka ronda egy nyelvet beszélnek... már bocsánat. *Mondja végül ismét a társaságra tekintve halvány mosollyal. Nos, igen... az őszinteség. Teljesen józanul is ritkán kapni rajta, hogy másít a véleményén, de ilyenkor...*
Repkednek a helyek, országok, mellékes megjegyzések... De mind csak üres információ, és valljuk be: igazából senkit nem érdekel a másik. Azt hiszem, hogy most először kezdek elgondolkozni azon, hogy mennyi értelme van ennek az egésznek. Elveszem Nikolaitól a vodkát, és meghúzom, aztán bajtársiasan vissza is adom neki. Aztán megüti a fülemet José egy mondata Anglia kapcsán. Szóval Alfa volt? Érdekes. Soha nem mondtam volna meg róla. Egyszerűen, nem olyan a kisugárzása, de az is lehet, hogy már az én orrom sem a régi... - Akkor már rég meg kellett volna halnod, nem? Hihetetlen, már a tradíciók sem a régiek... Sóhajtok fel, aztán az imént bontott sörbe temetkezem. Mondjuk pont nem érdekel, hogy milyen módon úszta meg ezt az egészet. Talán még Dustin lenne az, akivel társasági szempontból a legtöbbet lehetne kezdeni. Hiába, ahogy a farkas öregszik annál magának valóbb lesz, és úgy tűnik, hogy ez minden országban és minden falkában így van. Na, nem mintha öribarikat szeretnék magamnak bennük. De nem akarnak falkatémáról beszélni, ezen felül értelmesebb és élvezetesebb témáig nem nagyon tudok mivel beszállni. Csak iszom, hallgatom őket, és ha valami olyan hangzik el, amibe be tudok szállni, akkor megteszem.
Lassan már csak annyit fogok fel, hogy blablabla, blablabla... és nem azért, mert nem érdekel az, amit mondanak... Csak valahogy kezd erősen lefoglalni a kezembe akadó vodka és whisky párosa. Még nem vészes a helyzet, és mint farkas összetehetem a kezem, hogy nem két korty után vonaglok végig a földön, de azért... Már kezdek kicsit koncentrálatlanabb lenni. Egy-két infot azért elcsíptem, és még úgy ahogy reagáltam is rá. - Nikolai... - néztem fel az említett hímre, sunyi vigyorral képemen. - Még az is lehet, hogy te fogod azt hangoztatni pár üveg után, hogy te vagy az új kis csillag! - nevettem el magam, nagyobbat húzva le a... ömmm... ja igen. A whiskys üvegből. Csak szórakoztam, elvégre azért vagyunk itt. Nekem édes mindegy egyébként, hogy ki fog énekelni, vagy táncolni, vagy hülyét csinálni magából. Ez az este a piálásról szól nem? Akkor meg...? Voltaképpen ezen szívesen el is filozofálgattam volna, ha José hangja nem kúszik a fülembe. Féloldalasan pillantottam fel rá, némi fintort vágva, de csak élcelődve. - Nos, ha egy teli whiskyvel óhajtasz dobálózni, azt kibírom. - a vigyor a képemen egyre szélesebb lett, és talán úgy is maradok, ha Shane időközben nem szólal meg. Szívesen reagáltam volna rá, de ez nem az én dolgom, másfelől pedig... jogom sincs hozzá. Mégis egy halkabb morranás elhagyta szám szélét, amolyan jelzésértékűen, de semmi extrát nem hordozva magában. - Szerintem, dobjuk a tűzre ezt a húscafatot. - biccentettem fejemmel az őz felé, és noha nem voltam még kellően éhes, lehet mire elkészül már az leszek. Talán ők is. Lassan fellöktem magam a földtől, ezúttal már a vodkás üvegből nyelve le pár kortyot.
Bár Európa stimmel, de más nem nagyon, ahogy látom. És nem csak a származásra értem a dolgot. Egyszerűen nagyon ás kaliberű farkasok vagyunk mind. Azért némi érdeklődés az én szememben is megcsillan, mikor José a saját leváltásáról beszél, de Shane-nel egyáltalán nem értek egyet. Mikor visszaadja az üveget, meghúzom még egyszer, aztán megcsóválom a fejem. - Miért kellett volna meghalnia? Én is voltam Alfa. Ritka szar munka. Állandóan csak a vinnyogást hallgatni és az életképtelen kölykök helyett dolgozni. Mondjuk engem nem a falkám váltott le, hanem egyszerűen otthagytam őket, mikor megnősültem. Persze még az sem jelent semmit, hogy a falka nem elégedett a vezetővel. Attól még lehetett ő a legerősebb… Dustin kiscsillagos poénját elengedem a fülem mellett, mert a dalolós témát szerintem bőven kiveséztük, de José megjegyzésére a farkas felé fordítom a fejem. - Szóval rondának találod az orosz nyelvet… Feltételezem, akkor nem is beszéled… Nem fejtem ki azon véleményemet, hogy a spanyolt meg lehetetlen férfiasan beszélni, elvégre a származása azt hiszem mindenkinek szívügye. Kár ezen vitát nyitni. Mindesetre Dustin javaslatára megmozdulok, és felkelek. Még stabil vagyok, bár kezdem érezni a vodkát… Mrrrrrrrrrrrr…. Ezer éve nem voltam részeg. A zsebemből előveszem a késemet, kihajtom a pengéjét, és letérdelek az őz mellé, hogy gyakorlott mozdulatokkal, a lehetőségekhez mérten gyorsan és hatékonyan megnyúzzam, elvégre csak nem szőrüstül-bőröstül akarják megsütni. A bőre, a lábszárai, a belei és a feje külön kupacba kerül, maga az őz pedig mehet a nyársra. A sütést már másra bízom… Én inkább visszatérek a vodkához, hogy behozzam a lemaradásomat.
*Na, úgy fest két vélemény ütközik, ami egészen érdekes, hiszen ez azért elég sarkalatos pontja a farkas-társadalomnak. Itt az őslakosoknál is furán megy a dolog, ezzel a sok titulussal, de valószínűleg nem csak ők a kivételek a megszokott hierarchikus berendezkedés alól. Mindenesetre ő se nagyon bírja megállni, hogy ne szóljon bele, bár még mielőtt kinyitná a száját elég egyértelmű, hogy melyik véleményt támogatna. Shane kijelentésére ugyanis bólintott egyet.* - Az igaz, hogy szar meló, de a tradíció, az tradíció. Legyőztek, meg kellett volna halnom. De gondolom te nem azért nem vagy alfa, mert volt egy nálad erősebb farkas. *Tekint kérdőn Nikolai-ra, hiszen a válaszából valami ilyesmit szűr le. Ha valakit ugyanis legyőznek, az szerinte nem addig tart, míg valaki két vállra kerül, vagy mint a vívásban, ugyebár első vérig... Ez azért más dolog. Szóval teljes mértékig egyetért Shane tradicionális gondolkozásával. Dustin megjegyzésére kicsit felhúzza a szemöldökeit, szinte már elismerően. Bár ez nem jelenti azt, hogy feltétlen értékeli is, hogy nagy a szája a fiának.* - Ki fogod ma még húzni a gyufát, kölyök. *Igazából a fenyegető élbe vegyül némi játékosság is, valószínűleg nem fog nekiugrani... még. Csak szívózik. Na, meg iszik, mert nem csak dísznek van a rumos üveg a kezében. A hússütésből inkább kimaradna. Többek között azért is, mert Dustin és az orosz már rajta is vannak az ügyön. Persze a nyelvet illetően válaszol.* - Nem személyes, magukkal az oroszokkal nincs bajom, csak a nyelv hangzik borzalmasan. Nem is beszélem. *Csak kissé vállat von, annyira nem érzi bűnnek a dolgot. Őt legalább is teljesen hidegen hagyná, ha valakinek a spanyol nyelvvel lennének problémái. Figyeli, amúgy a ténykedést a tűz közelében az őzzel. Már érezhetően csak néz ki a fejéből, a rum nála is kezdi megtenni a hatását. De persze feleszmél lassan, hogy már egy ideje kukán ül.* - Amúgy Shane... támadott már meg titeket másik falka ez előtt? *Csak egy árva kérdés, mert valahonnan a tudatalattija mélyéről ez most így felmerült benne. Speciel nem nézné ki az őslakosok tanácstalanságából, hogy igen... aztán ki tudja. Na, még egyszer meghúzza a rumos üveget.*
Nem tud igazán meghatni az, hogy Nikolai nem ért egyet velem. Úgy látszik, hogy ő az egész Alfa létből csak a negatívumokat élte meg. De én ugyan nem fogom arról győzködni, hogy nem, az Alfaság nem csak erről szól... De egyébként ennyiből is remekül kitűnik, hogy a vezető szerepre tényleg születni kell, és ez nem csak az évszázadok alatt felhalmozódott erőt jelenti. -Egy igazi Alfa, aki tényleg erre az útra született, szerintem nem bírná elviselni azt a szégyent, hogy valaki jobb nála. Elismerheti, de akkor feláldozza magát. És így válik teljessé az élete. Végül is, ezt akár győzelemként is fel lehet fogni. Már fogalmam sincs hirtelen, hogy mit húzok meg, csak iszom. Aztán a maró hatásból rájövök, hogy igen, ez nem sör volt, hanem vodka. - Nem kell hozzá szeretetszolgálatnak lenni. Ott van a betolik főfejese, az is, vagy száz éve csinálja, és nem egy irgalmas szamaritánus, ahogy hallottam innen-onnan. Abba nem akarom beavatni őket, hogy elég sok infót kapok Kaapótól, nem kell nekik tudni, hogy az öreg Saaristónak szellemek vannak a farzsebében. Néhány pillanatra elmerengek a felém illanó hús, vér és bunda illatában, még a fejem is hátravetem, de nem tulajdonítok ennél több figyelmet a húsnak. José kérdésére lassan felé fordítom a tekintetem, ami némileg elsötétül, mert a háborúról nekem megint sokkal régebbi és sokkal fájdalmasabb emlékek ugranak be annál a színjátéknál, ami most ebben a városban zajlik. Beletelik néhány pillanatba, mire megint a jelenben találom magam, nem pedig a Turku melletti lángoló erdőségben. - Voltak próbálkozások, de ők nem telepedtek le. Inkább kóbor területszerzők züllött csoportja volt, nem terveztek, nem volt stratégiájuk, csak körbe akarták pisálni a környéket... De régen más volt. Nagyon más. - egy pillanatra Dustin felé sandítok. Kivételesen nem akarok a jelenlévők lelkébe gázolni, de sajnos muszáj leszek - Az a sanda gyanúm, hogy azzal, hogy a materialista javak, mint ház, a síparadicsom, a hotel, meg minden egyéb, elvakította a farkasokat is. A fiatalokkal semmit nem lehet kezdeni, mert úgy nőttek fel, hogy soha semmiért nem kellett úgy igazán harcolniuk. Megszületnek, ott a kocsi, a plazma TV... Nekünk mink volt a bőrünkön kívül? Semmink. Csak az, amit elvettünk. A régi harcosaink és vezetőink elhagytak már bennünket, ki szó szerint, ki pedig végleg. És az ilyen Sedna félék pedig nem hallgatnak az öregre, csak őrzik a szivárványos békét, meg a cukormázas emberbarátiság idealista ocsmány képét. Vállat vonok. Már így is indulatosabban és intenzívebben fakadtam ki, mint szerettem volna, vagy éppen terveztem. Na nem baj, a vodka mindenre megoldás... Meg is húzom,aztán egy nyögéssel felkelek, és egész egyszerűen kitépek egy cafat húst a szarvasból, és majszolni kezdem anélkül, hogy egy pillanatra is a tűz fölé tenném.
Nos, a whiskymnek annyi... De sebaj... Mennyiből tart elmászni apám platójáig? Hát, úúúúgy... na jó, még csak érzem azt a lappangó, édesen fűtő hatást, amit a tömény ital képes okozni. Mondhatjuk, hogy egész figyelmesen hallgattam a társaságot, olykor el-elvigyorodva egy-két megjegyzésen, vagy kijelentésen. Bár, a továbbiakban nem tudtam, és nem is akartam hozzáfűzni semmit. Inkább csak arra koncentráltam, hogy bizony ideje lenne felállni, és elmászni addig a platóig... Amikor Nikolai felállt, és elkezdte "vetkőztetni" az őzet, elmosolyodtam. Ez is valami, jobb, mintha napestig azzal fárasztanánk egymást mi volt X száz évvel ezelőtt. Nyilván én fele annyit éltem, mint ők, de azt hiszem ez még önmagában nem jelent semmit. - Nem játszom gyufával... - vágtam egy szórakozott képet, kisebbet nyújtóztatva végtagjaimon. Ahh, az a rohadt plató még mindig túúúl messze van... Igen, ezt így ebből a szögből kifejezetten fel tudom mérni! Épp kedvem lett volna megindulni, hogy halásszak magamnak még egy whiskyt, - mert biztos, hogy van azon a Jeepen az is! De Shane meginduló szavai, melyek áramoltatóan omlottak bele a friss esti levegőbe, nem hogy megállítottak, de a késztetést is belém szorították. Pláne, mikor a fiatalokról kezdett el beszélni. Már előtte se néztem rá jó szemmel, mikor apámról alkotott vélemény, most meg aztán végképp nem. - Hiába pislogsz ide. Az, hogy még nem verem a kétszázat, nem jelenti azt, hogy a szuper technikába születtem volna. Tudod, rossz idők nem csak akkor voltak, mikor te éltél. Nem kell minden fiatalabbat egy kaptafára venni. Mhhh... Elég begyöpösödött látószöged van, azt kell, hogy mondjam. És, most komoly isten, nem sértegetlek! - vigyorogtam, hiszen nem oltogatni kívántam, elfogadok én sok mindent. És nem mellesleg, érdekes módon ettől függetlenül még egészen szimpatizáltam is ezzel az idétlen stílussal, amit képviselt. Igen, kissé már idegesítően jópofa volt. De lehet csak a pia beszél belőlem... Ja igen! A whisky! Lassan emelkedésbe kezdtem, mert bizony, most már ideje lesz beszereznem egy nekem való üveget! - Talán, az a baj, hogy esélyt sem adsz magadnak, meglátni más nemzedékekben az erőt, és kitartást. A kor, nem minden. Ezt ennyi év alatt neked is tudnod kéne... - nem támadóan beszéltem, csupán tényt közöltem. Sőt, mondhatnám úgy is, hogy kissé elkeserítő volt, hogy egy ilyen érett, és idős farkas, nem képes elszakadni a gyökerektől... Öregek... Igazából nem is akartam én közbe szólni, viszont azt már nem igazán csípem, ha egyetlen pillantással megalkotnak rólam egy véleményt, csak mert az anyám, nem akkor szart a világra, amikor még széna házakban éltek! Mert igen, elég volt az a sanda, villanó tekintet. Nem ma másztam le a fáról...! Minden nézőpont kérdése, ahogy az is, hogy apám miért él még! Fele annyit sem tud, mint amiről beszél... Csurran-csöppen pár információ, és komolyan úgy beszél, és viselkedik, mintha legalábbis ő alkotta volna a harmadik világot! Ebből leszűrve pedig, külön öröm, hogy José nem egy ilyen szűk látókörű figura. Már nem a múltban élünk, sajnálom, ha ez nehéz felfogni, és elfogadni... Mindegy, ettől függetlenül egyéb gondom nincsen Shane-el. Ha neki így jó, hát éljen így, ameddig még van ideje... Végül felálltam, és elmásztam egészen a platóig, hogy felugorva arra, kibányásszak egy erős, és elmeroncsoló whiskyt, két vodkát, és egy üveg rumot, majd visszasétáltam a tűhöz Nikolai mellé. - Igyatok srácok, az legalább meglátszik. - nevettem el magam halkan, egész barátságosan, amint átdobtam a rumot apámnak, az egyik vodkát Shane-nek, a másikat Nikolainak. A whiskyt meg... nos azt azonnal meghúztam.
Tulajdonképpen már korábban valószínűnek tartottam, hogy nem sokban fog egyezni a véleményem Shane-ével, de immár biztos lehetek benne. Igen, a vezetésből csak a negatívumokat éltem meg. Bizonyára van olyan falka, de legalábbis volt, akiket szívesen vezettem volna még én is, de sem a korábbi falkám, sem ez nem olyan. Ami azt illeti, felőlem lehet vezetőnek születni, mindenkinek meglehet a maga véleménye, de én úgy élem az életemet, ahogy nekem tetszik, és azt tartom értéknek, vagy szégyennek, ami az én értékrendem szerint az. - Az igazi Alfa nem hagyja életben azt, akit legyőzött… Ha megteszi, már nem alkalmasabb, mint a másik. José kérdésére nemet intek a fejemmel. - Nem. Én magamtól hagytam ott a falkámat, mert fontosabbat találtam az életemben… Megvonom a vállam. Gondolom Shane-nek megvan a véleménye rólam emiatt, de szintén fogva egyáltalán nem érdekel. Ami a szeretetszolgálatot illeti, szerintem Castor is bőven többet foglalkozik a falkája idétlen problémáival, mint amennyire én bármikor hajlandó lennék, de nem vitatkozom Shane-nel. Én is békésen elvodkázgatok, egy üveggel még nem érzek meg igazán, de nem is áll szándékomban ennyinél abbahagyni. Az orosz nyelvet, mint témát felőlem akkor most ejthetjük is. Még az őzzel foglalkozom, mikor Shane megjegyzésére felé fordítom a fejem. - Hogy semmiért nem kell igazán küzdeniük, az nem csak az ő hibájuk, bár az is tény, hogy nem is csak a vezetőiké. Eszemben sincs megvédeni a kölyköket, mert gyakorlatilag egyiket sem bírom elviselni, de nekem senki nem mondja, hogy egy megfelelő vezető keze alatt ne tanulnák meg a helyüket a falkában, a tiszteletet, és azt, hogyan is kell küzdeni valamiért. Most azzal nem foglalkozom, hogy Sednáról mit mond. Még mindig nem gondolom, hogy az segít, ha más védi meg az ő tekintélyét. Sőt valószínűleg inkább árt. Bár, amit Shane csinál, az sem segít az Atanerknek. A válasz, amit Dustin ad Shane-nek, kifejezetten tetszik, el is vigyorodom, még halkan nevetek is rajta egy sort az őz majdnem teljesen megnyúzott teteme felett. Mire Dustin visszaér mellém, addigra végeztem az őzzel, és a kést meg a kezemet a pokrócba törlöm. Elkapom az üveget, megvárom, míg Shane kiszolgálja magát, aztán a hús a tűz fölé kerül. Séf nem vagyok, így hacsak nem feltétlenül muszáj, akkor nem foglalkozom a sütéssel, helyette megfogadom Dustin tanácsát, és iszom. - Remélem is, hogy meglátszik… Jó lenne, ha nem falkán belüli bunyóvá fajulna ez a kis összejövetel…
Kezdőlap
