A Lak épületétől néhány méterre egy különálló, egyszintes faházban lehet tárolni mindenféle limlomot, használatlan bútort, feleslegessé vált holmit.
________
Amennyiben a kölyökállomány úgy dönt, hogy ideiglenesen kipakolja és feltakarítja a placcot, úgy itt rendezhetik meg a farsangi pizsamapartit, amire minden 50 év alatti hivatalos. Az áramellátás biztosítva van, tehát saját kontóra fel lehet pakolni zenelejátszásra, tv-zésre alkalmas elektronikai eszközökkel. Néhány porosodó asztal és szék kézre esik, amin a rágcsálnivalót és az üdítőket lehet felsorakoztatni. A nagy munka eredményeképpen egy párnákkal és matracokkal teledobált helyiséget kapunk, ennek ellenére még marad hely némi barátságos birkózásnak, táncdalfesztiválnak, páros jógagyakorlatnak igény szerint. A falakra színes, farsangi dekoráció került, elszórva néhány lufi, az asztalon alkoholos filc és műanyag poharak, papírtányérok hevernek, további papírmaszkok, soha-fel-nem-takarítható csillámló konfettik fenyegetik az örök kárhozattal azt, aki majd itt lesz, amikor robban a bomba. Mosdó nincs, tehát az ilyen ügyeket kéretik a Lakba visszasunnyogva intézni, hogy az öregek szendergését ne zavarja fel az ifjonti hevület. Igény szerint az ügyeletes Tarktól lehet kérni ehhez támogatást, aki biztos közelségben mereng saját fiatal korán, amíg a jelen generációs aprónép elereszti a haját.
Ennivalót, innivalót hozni kéretik. Igény szerint hálózsákot, kispárnát, alvósmacit hozni szintén kéretik.
Megjelenés: bármiféle vicces, szép, kényelmes öltözetben, jelmezben vagy akár egy részes pizsamában is (pizsit mindenképpen hozzon Batman is).
Végre eljött a Buli ideje! Ennél jobb ötletet nem is találhattunk volna ki, hogy a kölyköknek közösen megszervezünk egy jó kis ereszd el a hajam-ot. Ez az este nem csak arra lesz jó, hogy mindenki ellazulhasson, hogy kitombolhassa magát, hanem arra is, hogy jobban megismerjük egymást. Bár sokukkal találkoztam már mégis alig tudok róluk valamit. Úgy érzem nagyon is ideje volt egy ilyennek. Mondjuk nagy munka volt kitakarítani közösen a faházat, és beszerezni a megfelelő felszereléseket, de nagyon is megérte. Jo kis csapattréningnek is fel lehetett fogni! Elsőként érkezem meg a házhoz, hogy még egyszer ellenőrizhessem a dolgokat. Pia kaja dögivel, zene rendben és a sok játék... Már most tudom, hogy remek kis estének nézünk elébe. Bár Farsangi pizsipartinak lett meghirdetve mindenki maga dönthette el, hogy melyiknek is tesz eleget. Én kihasználva képességeimet úgy döntöttem olyan jelmezt készítek el, ami akár pizsamának is elmehetne. Kissé ironikusra véve a figurát végül a szarvasra esett a választásom. Most nem én leszek a vadász, hanem a zsákmány. Nem bonyolítottam túl a dolgot. Megvarrtam ugyan abból az anyagból egy hosszú ujjú felsőt és egy hosszú szárú nadrágot. Eleinte arra gondoltam lehetne kezeslábas is, de utána elővillant az a kép ahogy rohanok a mosdó felé és a cipzárt nem tudom lehúzni... Nem akarnám ezzel magam beégetni, így maradt a külön-külön megoldás. Ahogy végre lenyugszom a zenegéphez sétálok és már el is indítom. Egy régi, nagyon régi klasszikus szólal meg, amire már most kedvem lenne táncra perdülni.
Korábban már szó esett a többi fiatallal arról, hogy ne csak mindig a nagyok bulizzanak, ideje lenne nekünk is összedobni valamit! Pláne, hogy hiába a falkacsatlakozás, valahogy még mindig olyan távolságtartónak éreztem a két társaság kölyökállományát. Jó, mondjuk azt is tegyük hozzá, hogy amikor 10 évvel ezelőtt a falka tagja voltam, az akkori kölykök már vagy nincsenek, vagy elhúzták a csíkot, szóval mondhatni, nálam mindenki egyenlő eséllyel indult – mindenki ugyanolyan új arc volt… Ezek után meg végképp nem volt kérdéses, hogy jövök, összekötve a kellemeset a hasznossal… Áldottam az eszem érte, hogy Japánból egy csomó „hülyeséget” magammal hoztam, mint például a manga-gyűjteményeimet, kottákat, pár animefigurát, meg egy rakás cosplay-es kiegészítőt…. most pedig hálát adtam magamnak, amiért a Totorós pizsamámat sem hagytam hátra a szigetországban… Nem mint ha amúgy ebben aludnék, de mellesleg irtó kényelmes, azt pedig szerintem senki nem gondolná, hogy milyen meleg, szóval attól sem kell tartanom, hogy esetleg fázni fogok a lomos faházban, amit berendeztünk a bulihoz. Persze azért körbekérdezgettem pár fiatalt a Farkaslakban és a hotelben, akikkel összefutottam a hét folyamán, nehogy a végén itt beállítsak nagy lelkesen, aztán vagyunk összesen 2-3-an… Bár először eszembe jutott, hogy viszem a gitáromat is, de aztán ki tudja, mennyire akarnak alkoholizálni a fiatalok, no meg mennyire bírják egyáltalán, én meg inkább nem kockáztatom, hogy baja legyen a kicsikémnek… Mindenesetre mindenféle chipset, kekszet, meg rágcsálni valót azt viszek, egy szatyorral, meg egy pakk sörrel is hozzájárulok a bulihoz, így felszerelkezve indulok le a jelmezpizsamában, kapucnival a fejemen szobámból a faházikó felé. - Konnichiwa, Masako-chan, ezek szerint én is dobogós vagyok az érkezők között? -köszöntöttem a lányt, ahogy belépve a házba realizáltam, hogy egyelőre milyen kevesen vagyunk -Szerintem tinikorom óta nem hallottam ezt a számot… Te jó ég, milyen rég is volt az! -nevettem fel, miközben kipakoltam a muníciót az asztalra - Mi újság veled? Egyébként csini a jelmezed, tiszta Bambi… te készítetted? És jut eszembe, a többiekről tudsz valamit, hogy mikor érkeznek? Tényleg, ha addig még segíteni kell valamit, szólj nyugodtan, szívesen segítek, ha már ilyen korán érkeztem… -magyarázok neki lelkesen, hogy addig se csak kukán üljünk itt, amíg a többiek befutnak.
Már akkor teljesen izgatott lettem, amikor Masa megemlítette ezt az egészet, hogy összehozhatnánk valami kis pizsibulit a falka fiatalabbjainak, naná, hogy rábólintottam, ott a helyem! Amiben csak tudtam, segítettem Masának, ötletelni, meghívni a többieket, aztán persze a takarításból is kivettem a részemet. Nem mondom, hogy pikkpakk végeztünk, de azért elég vicces volt, főleg, amikor találtunk egy-két érdekes, említésre méltó holmit. Egy ősrégi kabát, amiről képtelenség volna eldönteni, hogy férfi, vagy női és akkor arra is próbálj meg rájönni, hogy kié lehetett.. Kitakarítottunk, behordtunk egy csomó párnát és matracot, zenelejátszó és már csak azt kellett kivárni, hogy elkezdjük a bulit. A jelmezemen is rengeteget agyaltam, de a sablonos macska jelmeznél jobbat sajnos nem sikerült kitalálnom, főleg azért, mert eléggé az utolsó pillanatra hagytam a dolgot. Akkor aztán meg nyargaltam Lynx-hez, hogy ugyan már legyen olyan kedves és aranyos és adja kölcsön a cicás hajpántját, amit Elvistől kapott a buliján. Ő meg volt olyan kedves és aranyos - nem meglepő -, hogy odaadja a cicafület. Egek, ezen még kis csengők is vannak! Sebaj, legalább tudni fogják, hogy merre járok. A ruha többi darabját sem volt olyan nehéz beszerezni, hála égnek akadt fekete harisnyám, szoknyám és felsőm is, a cica farkát pedig egy régi harisnyából csináltam meg, szétvágva és teletömve vattával. Fejembe nyomtam a hajpántot, felhúztam a hacukát és megindultam a faház felé, felpakolva, mint egy málhás szamár. Egyik kezemben egy hatalmas szatyor, benne mindenféle rágcsa és két üveg sangria, a másikban a hálózsákom és a mamuszom, jól nézhetek ki. Mondjuk zavarni egyáltalán nem zavar. - Sziasztok! - toppanok be nagyjából akkor, amikor Phil pont befejezi a mondandóját, kis segítséget kérek, így ha valamelyikük megkönyörül rajtam, akkor elveszik a cuccokat a kezemből, hogy aztán valahova ledobhassam a kabátomat és csizmámat is a kényelmes mamuszomra cseréljem. Amint ezzel végeztem, egyből mentem is Masához, hogy megöleljem és egy puszival köszöntsem - Nahát, Masa, ezt te csináltad, ugye? Nagyon csini vagy! Aztán óvatosan, nehogy valaki becserkésszen - kacsintottam még a lányra, majd Phil-hez rebbentem, hogy őt is hasonlóképpen üdvözöljem. Túltettem magam a múltkori szaunás eseten, szóval nincsen semmi probléma, ráadásul ott volt a közös kis hadjáratunk Darren ellen, ami után még inkább megkedveltem a fiút. Szóval ő is kapja a puszit és az ölelést is - Szia, Phil, te is igazán csini vagy. Nagyon cuki a pizsid! - pöccintem meg a kapucnin lévő egyik fülecskét, hogy aztán nevetve nézzek körbe. - Na és hol vannak a többiek? Azt hittem már nagyban megy a buli és én leszek az utolsó, aki betoppan. Pedig nem is csináltam semmit, csak hajat mostam és kifésültem, no meg megszárítottam. Ennyi volt a nagy kunszt, aztán már öltöztem is, meg megrajzoltam az orrot és a bajuszt, szóval fogalmam sincsen, hol csúsztam meg. - Ú, király ez a szám! Még énekelni is elkezdem, persze csak halkabban, mint a gépezet, mert én nem tudok énekelni és még arról is megfelejtkezem, hogy Phil-nek azt mondtam, hogy csak a zuhany alatt szoktam énekelni. Most extrán jó a kedvem, ilyenkor megy bárhol. Az asztalhoz lépek, kicsit még riszálom is magam a zene ritmusára, táncolnék már én is, az az igazság. - Ki kér inni? - kérdezem a többiektől, így ha kérnek, akkor először is poharat írok nekik, valami kedves kis dologgal megspékelve. Masa egy kis őzikét kap, nem is értem, miért ez jutott eszembe, Phil-nek meg egy lepke jut, mert nem tudom, miért. Én a magam részéről máris sangriát töltök, nagyon szeretem, szóval nekem jöhet. Ha a többiek kérnek, akkor nekik is töltök. - Nagyon szuperül megcsináltuk a helyet!
// A pizsim az így néz ki, csak természetesen nagyobb kiadásban és ezzel a cicafüllel //
Kicsit úgy érzem, hogy mindketten túlzásba estünk ezzel a bulival. Mármint Faye meg én, természetesen. Mivel ő is a falka tagja, ezért nem kellett ecsetelnem neki, hogy miről van szó, mert hozzá is eljutott az infó, de ezek az előkészületek! Meg persze az, hogy már egy órával előbb (!!!) szélnek eresztett, csak hogy ne késsek el! Miért? Én szeretek késni, szoktam. Ez valahogy benne van a személyleírásomban. "Az a kék szemű, izgága srác, aki mindig késik". Felajánlotta, hogy felhoz kocsival, mert elég sok a cuccom, de ellenkeztem a dolog miatt. Ugyanis... Mondják, hogy járt utat a járatlanért el ne hagyj, de persze az sem én lennék, ha ehhez tartanám magam, szóval mentem én az (eeeelvileg) járatlanon, a kisboltig, ahol vettem egy csomó lónyálat meg nasit és persze sört is. Kiadni csak azért adták ki, mert már ismertek, mivel sokat láttak Faye-jel, úgyhogy még csak lopnom sem kellett, de megoldottam volna. Vagy lehet, hogy a jelmezem aratott kasszasikert. A hátimban ott lapul a zsírúj PS4-em, meg minden játék, amit kaptam hozzá. Mellette begyűrve egy kockás pizsamaszett, amit én tutira nem fogok felvenni, mert baromi gáz, inkább elalszom pucéran, ha kell. A kezeimben két nagy szatyorban pedig a több napos ellátmány, és akkor irány a hegy. Azt persze senki sem mondta, hogy szétizzadom majd az agyamat is, mire felérek gyalog. De azt hiszem, hogy az egy órával korábbi indulás nagyon jól jött, mert volt időm elkurvaanyázni meg lihegni az utat. A felénél bemondtam az uncsit, felcsörgettem Nonót, és mondtam, hogy puszi és hogy sajnálom, hogy nem jöhet el, aztán már mentem is tovább. Meglepő, hogy még csak hárman vannak. Ahogy beszerencsétlenkedem magam az ajtón, kócosan, lihegve, telepakolva cuccokkal, még le is döbbenek, mert szinte már ciki, hogy szól a what is love, és csak ennyien vagyunk. - Csá! - kurjantom el magam és berúgom az ajtót, aztán csak állok és nézek a mardekáros szerelésemben miss őzikére, a szürkefarkaspajtásra és az ügyeletes cicalányra. Egyikükkel sem beszéltem még egy szót sem soha, max pont annyit, mint az előbb, ráadásul tudomásom szerint Norinán kívül nincs más, aki a szó emberi értelmében is annyira kölyök lenne, mint én. Szívás. Minden esetre betotyogok, kipakolom a kaját, a táskámat meg egyelőre levágom az egyik sarokba, mert lehet, hogy ez a videojátékozás mégsem fog ma összejönni. Aztán bontok egy sört, de csak mértékkel. Amikor utoljára ittam... Igen, azt már lassan mindenki tudja. Zöldikének meg rém fura a helyzet, valamiféle játékos pajkossággal és némi fölényeskedéssel "szimatolja" körbe a többiek farkasát, és azt hiszem, hogy most vált nyilvánvalóvá számomra, hogy kajak jó választás volt ez a mardekárcucc. Meg az is, hogy valahol elég izés dolog nem itt lakni a többiekkel, de majd imprózok. A zenével nem tudok mit kezdeni, csak azt tudom, hogy marha régi darab az én Skrillexhez szokott fülemnek és egyébként is Green Day mániás vagyok, de azt hiszem, hogy ez most a legkisebb bajom. - Köszi, hogy jöhettem. - legyünk cuki jófiúk, huh? - Nem tudjátok, hogy Norina itt lesz-e? Teszem fel a kérdést, bízva abban, hogy lesz valaki, akivel valami beszélgetési alapom lesz. Egyébként pedig akinek kell, annak bemutatkozom (igen, én vagyok az, akit átharapott egy kóbor és Faye-nél lakok), aztán egyelőre várok arra, hogy oldódjon kicsit a hangulat.
Tekintve, hogy a pakolászás nem igazán az én világom - csak ha nagyon muszáj - és különben is fél négyig bent nyúzták az idegeimet a bíróságon, így jómagam inkább az anyagi jellegű dolgok terén, mint kaja és italok, szálltam be a szervezésbe. Ne mondják, hogy bomlasztom itt az egységben az erő szlogent... Norinától is megkaptam, hogy ha az a fintor fog egész este a képemen ülni, amit a pizsiparti kifejezésre legelőször vágtam, akkor inkább el se menjek. Ehhez képest ő volt az a "hoteles bagázsból", aki miatt kissé késve indulunk a hegyre, mert órákon át azon vacillált, mit vegyen fel, aztán, hogy mégse jön, de mégis és... a lényeg, hogy itt van és szóval tartja Annet a hátsó ülésen. Merthogy ő is jön, hozzám hasonlóan piros-feketében, csak ő katica. Én magam egy lezserebb, home-made Piroska mellett döntöttem, Norina pedig... nos ő ugye a bonyolult történet. Leo meg csak azért jött, mert kihasználva, hogy a nyakamra jár és lépten nyomon imponálni szeretne, megkértem, hogy hozzon el engem és a csajszikat.
Elérjük a faházat, én pedig egy szórakozott, arcra hintett csókkal köszönöm meg Leonak a fuvart, elhintve a "Biztos, hogy nem jössz be? Legalább tízig, utána Anne-t úgyis vissza kell juttatni valahogy." mondatot, mire a hátsó ülésről határozott felháborodásnak adnak hangot, én pedig akaratlanul is elnevetem magam. Na, ezért csípem ezt a kislány...
Akárhogy is határozzon Leo, mi bizony Anne-nel befáradunk a társasághoz - remélve, hogy Norina se nagyon marad el tőlünk. Valahol ott érkezhetünk meg, amikor Connor kérdése elhangzik, így pedig becsatlakozni sem esik nehezemre - mondjuk mikor csinálnék én ilyesmiből problémát - a kezdődő beszélgetésbe: - Miért nem kérdezed meg tőle magától? Sziasztok! - Szélesedik ki kissé mosolyom, a kis szőkeséget meg, akivel érkeztem, nem féltem, legfeljebb elsőre szeppen meg a nagyobb társaságtól.
Dana mondta ezt a pizsamapartis dolgot, és így két év után rá is ébredt, hogy Ashley-n kívül senkit nem ismer a hegyiek közül. Lelkesen vetette bele magát a készülődésbe, majd úgy döntött, mégsem megy, aztán mégis, aztán megint nem, és végül is de. Késnek, miatta késnek, naná, mert nem mindegy, mit vesz fel, tehát kipakolta a szekrényét, majd vissza, végül megint ki, és megint vissza, és újból ki, csak akkor már nem olyan finoman, mint előtte. Ráadásul alig indultak el, mikor kiderült, ott hagyta a kajákat, szóval mehettek vissza. Gyalog jönnének, sosem érnének ide, szerencse, hogy Leo amúgy is tud vezetni, és bevállalja a fuvart 3 nősténnyel. Na őt sem kell félteni, látta az arénában, és azóta is azon röhögnek, hogy ott döbbent rá, Dana nőstény, és neki bejön. Csípi a hímet, Danát is szereti, vele legalább mindent meg tud dumálni, ami olyan csajos dolog, és Rose távozása óta senkivel sem. Anne-re ő vigyáz a kocsiban, imádja a kicsit, és aranyosan fest a kis katicás szerelésében, ráadásul be nem áll a szája egész úton. A faházhoz érnek végre, meg is jegyzi Leonak, hogy sose menjen autóversenyzőnek, mert akkor a boxból sem jut ki és már vége is a versenynek, amire egy vigyorral egybekötött morgás a válasz. Kipattan a kocsiból, Anne egyik mancsát Danának adja, aztán a másikat is, mert még igazgatja a ruháját. Nagyon de nagyon reméli, hogy nem hálóinges kölykök fognak itt mászkálni, mert akkor velük van a baj, hiszen egészen másként értelmezték a dolgot.
Ahogy belépnek, megnyugszik, jó brigád, senki nem jött szó szerinti pizsamában, így a jelmeze sem lóg ki a sorból, máris jobb. Még a kérdést is elcsípi, amit Connor tesz fel, és Dana adja meg a választ. -Sziasztok! Köszi a meghívást! Tudod Connor, volt, hogy meggondoltam magam, de végül győzött a bulizás, ami annyira nem érdekel, csak a többiek, na meg az, hogy ne rohadjon ránk a kaja. Köszön mindenkinek, felel Connornak, végül nevetve lép az asztalhoz, és kipakol mindent, a táskát meg benyomja Leo kezébe, nem tudja felvenni, még rongálná a szárnyait. Akit nem ismer, annak bemutatkozik, azaz szinte mindenkinek, mert lehet, látták egymást, de sosem beszéltek.
Amikor először hallottam erről Ethantől, elkezdtem rágni a fülét, hogy nincs-e esetleg valami mód arra, hogy mi is részt vehessünk rajta. Igen, azt mondtam, mi, nyilván nem engedne el a kis szent nélkül, úgyhogy ezt a kört inkább kihagytam már eleve. Meglepett, mikor végül azt mondta, hogy elintézi, és onnantól kezdve még csak pofákat sem vágtam rá. Lássa csak, hogy én is tudok úgy csinálni, mintha kerek lenne a világ. A jelmez kérdés már más tészta volt, abban biztos voltam, hogy nem akarom beérni valami csöppet sem vérlázítóval, az nem én volnék, természetesen az ördög jutott elsőként eszembe, de túlságosan adná magát azoknak, akik egy kicsit is ismernek – tudom, én egyik kölyköt sem ismerem, és viszont, de Anica attól még helyeslően forgatná a szemét, tudom, hogy azt csinálja, olyan szemforgatós kis szentléleknek tűnik – meg aztán, nem nyúlnám le Ethan szerepkörét, úgyhogy végül arra utaztam, hogy a drága testvéremet a lehető legjobban idegesítsem vele. Így lett belőlem szexi apáca, nesze neked drága nővérkém. Remélem, belül forrong majd, mert hogy kimutatni nem fogja, az teljesen biztos. Noha a szentbeszédet már vártam, biztos voltam benne, hogy előjön majd valami megbecstelenítem Istent jellegű szörnyeteggel, de tudhatná már jól, egyik fülemen be, másikon ki. Még arra is rábeszéltem Ethant, hogy vegyünk egy popcorn gépet, mert az tök menő, és akkor frissen lehet mindig enni. Imádom a popcornt, és mellesleg arra is jó, hogy lehet vele dobálózni, meg jó nagy mocskot csinálni a földre. Rég ettem, jut is eszembe. Nem mintha amúgy bárkit meg tudnék dobni, meg úgy azt sem tudom majd, ki hogyan néz ki, bár őszintén megdöbbennék, ha egy ilyen kölyökbanzáj nem durvulna el, és nem kíváncsiskodna a farkasom. Akkor majd felvilágosodom a ki-kicsoda területén. A másik eszementségem az volt, hogy szerezzünk színes feles poharakat, amíg férjnél voltam, gyűjtöttem őket, mert mennyivel jobb már, mint a sima áttetsző üveg… Olyan dilis, fiatalos, s mikor érezzük magunkat annak, ha nem egy ilyen eseményen? Meglepő módon totálisan felvillanyozott ez az egész, és alig vártam a napját. Na jó, Rapunzelre hajazó bezártságunk okán mégsem lehet oly csodálkozásra méltó, hogy ennyire el akartam menni. Végre megismerek egy rakás másik farkast, olyanokat, akik hozzám hasonlóan a kisujjukat sem mozdíthatják meg mások figyelő tekintete nélkül. A popcorn mellett ki tudja mi a jó eget hoztunk még, ételt, italt, sejtéseim szerint Ethan meg akarta mutatni, milyen jó dolga van a kis drágáinak, s ki vagyok én, hogy eme képet leromboljam? Egyelőre legyen csak minden úgy, ahogy ő akarja, majd idővel én is beszállok a játszmáiba, addig figyelek, és tanulok. A kocsiban már alig bírtam megülni a hátsómon, még a tesókámhoz is dumáltam egy csomót, volt egy nagyobbacska táskám, benne a motyókkal, plusz egy cuki hálóinggel, mert hogy én pizsamát fel nem veszek, az tuti, alvás közben is csinosnak kell lenne. Vagy meztelennek, ez utóbbi érthető módon jelenleg nem biztos, hogy okos ötlet lett volna. Végül kiszálltunk az autóból, én pedig pofátlan módon belekaroltam drága testvérkémbe, hogy vezessen már, noha a zene is mutatta az utat, de így viccesebb volt. S amint beléptünk az ajtón, megvártam, míg elül kicsit a zsivaj, mert bizony, igazából elméletileg senkinek sem lett szólva arról, hogy meglepivendégek is várhatóak. - Halihó! A kérdéseket megelőzve, Ethan porontyai vagyunk, szóval nem csak elmebetegségünkben állítottunk be. Elvégre, melyik az a hülye kölyök, amelyik bemegy vagy nyolc másik közé, gőzöm sincs amúgy, mennyien vannak. - Ő itt Anica, de nem beszél, ne is próbálkozzatok vele… Az én nevem pedig Aleesha, és igen, nem látok... Vonom meg a vállam, és ezzel a lendülettel részemről letudtam a kötelező köröket, ha valaki problémázna rajtunk, akkor majd elcsámborgunk Ethanért, azt mondta, itt marad majd a közelben valami Farkaslakban… Remélem, az nem valami barlang, vagy hasonló, tök furán hangzik. - Ellenben hoztunk piát, meg popcornt. Szélesedik ki mosolyom, és ha senki sem akar a tettek mezejére lépni, akkor bizony beljebb is sorolunk a faházban.
Jyoval történt beszélgetésemkor jöttem rá arra, hogy nem is ismerem a falkatársaimat, a kölyköket még kevésbé, Ashley-t igen, de ő elment, így maradtam egyedül. Eleve ki voltam tiltva a lakból, aztán meg én léptem le, így nem sok lehetőségem volt az ismerkedésre, amit meg megtettem, hát mind szarul végződött, még Shane-t is felidegesítettem. Elméletileg beilleszkedni készülök, még ha nem is megy zökkenőmentesen, és amikor hallottam, lesz pizsama parti, nem egészen vágtam, miért kell pöttyöscsíkoscsipkésrojtosfoltos hálócuccba menni, de ha ez a szokás, akkor nem akarok kilógni a sorból. Nem kapok röhögőgörcsöt a melegtől, de abban megyek, amiben aludni szoktam, azzal a különbséggel, hogy még az erkölcsrendészetre is gondoltam. Egy zsákot cipelek magammal csupán, mint valami megkésett télapó, abban van a muníció, azaz az ellátmány, sós süti, üdítő és pia, vésztartaléknak. Jókedvűen lépek be a helyiségbe, de amikor szembesülök az ott megjelent "ruhakölteményekkel", hát alaposan benéztem az egészet, hiszen az én kemény "jelmezem" az tényleg két darab fügefalevél, ami elől-hátul takar. Én így szoktam aludni, hát na, azt meg senki nem mondta, hogy nem kell szó szerint értelmezni a kiírást. -Hali! Noah vagyok, és asszem... mindegy. Ez mekkora gáz, ha ezt fater megtudja... azért nem jövök zavarba, a nőstények sem öltöztek túl, igaz, én kissé alul, de most már nincs mit tenni, én haza nem megyek valami mást keresni. Szégyellni meg nem szégyellem a testem, kisportolt, vagyis nem festek rosszul, ezt akkor is tudom, ha nincs előttem tükör, sem egyéb. A táskát kiürítem, leteszem a sarokba, majd összeszedem, ha kivágnak, vagy vége van a bulinak. Eddig jó vagyok, felmérem a terepet, és inkább nekitámaszkodok az egyik falnak, az a biztos. Lehet, jobban jártam volna, ha megkérdezem Darrent, hogy akkor most mi az ábra, de én azt hittem, marha nagyfiú vagyok, tudom magamtól is. Tudtam, csak a jelmezem üt el másokétól, a többi stimmel. Megvonom a vállam, elvégre már mindenki látott ilyet levelek nélkül is, ha máshol nem, vadászaton, farkasok vagyunk, nem szüzek, vagy tévedek?
A hozzászólást Noah Heatley összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 02, 2015 10:21 pm-kor.
Anica Laurelle Bright
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 30
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 70
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Nem beszél és még kettő sétál belőle a város utcáin.
Ha azt mondom, hogy botrány, akkor nem fejeztem ki magam elég világosan. Amikor felmerült a pizsamaparty eshetősége én csak csendben hagytam, hogy ikrem kibontakozzon, engem az egész láthatólag nem érdekelt jobban, mint bármi más. Ha beszélnék, akkor sem hiszem, hogy közöltem volna a véleményemet, főképpen azért, mert a félelmet nehéz szép köntösbe csomagolva kinyilatkoztatni. Márpedig én félek, nem is kicsit. A sok kölyök és az, hogy mik vagyunk.. hát nem is tudom! A jelmezemet magam varrtam, legalább a tevékenység lekötött, s nem gondoltam arra, hogy milyen kellemetlenül is elsülhet ez az egész. Tökéletesen konszolidáltra sikerült darab lett, passzol ahhoz a képhez, amit ki akarok alakítani magamról. Nem, mintha régen ilyen lettem volna, de a régen nem most van, s megváltoztam az elmúlt másfél évben. Nem érdekel, hogy mennyire nem illik a fonottincses Kleopátrámhoz az, hogy Converse tornacipőt öltsek (s a fehér szoknya alá fehér cicanadrágot, így ha törökülésbe helyezkednék, akkor sem teszem közszemlére a bugyimat), megteszem. Ebben érzem jól magam, ez köt Ethanhöz, s akkor sem vagyok hajlandó más lábbelibe bújni, ha a jelmez megkívánja. Az elvárt időre készülök el, s csak egy néma, beletörődött sóhajjal illetem Mira jelmezválasztását. Ethanre nem merek nézni, mert nem akarom látni az atya tekintetében a nyálcsorgatást. Csak essünk már túl rajta, azt kívánom, semmi mást! Megadón kullogok be a Faházba ikrem mögött, erősen sminkeltem, így legalább az arcmimikámat elnyeli a vakolat. Megvonom a vállamat és egy bólintással jelzem, hogy minden igaz, amit mond, nincs mit hozzáfűznöm, néma vagyok. Pedig szívesen leírnám neki az összeverődött díszes társaságot, de hát ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Ha engedi, akkor odakísérem egy fotelhoz és leültetem. Nem kicsit érzem hülyén magam (s kínomon Mr. Fügefalevél megjelenése sem segít), s ez valószínűleg mégis a homlokomra van írva. Még jó, hogy Kleopárta frufrus volt, azt hiszem.
Sok mindenre gondoltam 1.5 évvel ezelőtt, de arra nem, hogy egyrészt apucival fogok lakni, illetve Tío nyakán, másrészt pedig egy pizsamapartinak álcázott buliba cipelek 3 nőstényt. Mint az orgonasípok. Van egy nagy, egy kicsi és egy még kisebb, én meg sofőrt játszok csodálatos dolog, de megígértem Danának, hogy feldobom őket a hegyre. Azt viszont elfelejtették mondani, hogy ez az egész úgy kezdődik, hogy a megbeszélt időponttal ellentétben kb. 2 órás kését produkálunk már az indulásnál is, mert Norina képtelen eldönteni, hogy jön vagy sem, aztán azt, hogy mit húzzon magára. Mondtam volna neki, hogy a szekrényt, és akkor nincs ennyi huzavona. Mire végre levergődnek, szerencsétlen kislányon már meg sem lepődnék, ha egyesével lebányászná magáról a pöttyeit, és egyszínű katica lenne, Dana pedig Piroska helyett Feketécske lenne. Tudok várni, nem arról van szó, de ez nekem is sok. Várok még az autóban is, nem arra, hogy bekössék magukat, dehogy, hanem arra, mért kell még visszamenni? Semmiért, tehát indulhatunk, hurrá, ünnepnapnak nyilvánítom ezt a percet, komolyan mondom. Kezdek fellélegezni, mikor kiderül, csak jó volt az a rohadt megérzésem, mert mi maradt ott, na mi? A lényeg. A kaja. Beszarok, tényleg beszarok, nőstényekkel soha többé nem utazok sehová, kitiltok mindenkit a kocsimból, akinek nőstény formája van esküszöm. Kivételt képez Dana, és a kislány, mert ők mindent elhoztak. Megemlítem, hogy jobb lenne, ha a hotelt is elvontatnánk, Norina pedig most nézzen körül, mert legközelebb csak a buli végeztével jövök erre, de esküdözik, minden itt van. Zsír, most már tényleg mehetünk, és nem vagyunk olyan nagy csúszásban, á dehogy, csak röpke 3 óra telt el az aktuális indulás óta, mi az nekem? Aztán csodálkoznak, ha a hímek megőszülnek meg agresszívebbek a kelleténél.
A faházig kényelmes tempóban autózok, van velünk egy törpe, aki miatt nem nyomom a gázpedált, ha ezért mindenki kiakad, akkor sem. Persze a beszólást megkapom, de csak morgással reagálok. Dana kijelentésére viszont vigyorgok. Ő se gondolta komolyan, hogy ha várok rájuk 3 órát, akkor majd kint fogok dekkolni továbbra is, Anne meg egyébként sem akar este 10-kor hazamenni. Okos kislány, pacsi neki. Kiszállok, kipakolom amit kell, és majd megyek a lányok után, csak még pakolok egy kicsit, rám fér, hogy kifújjam magam.
Talán utolsóként lépek a helyiségbe, a franc se tudja, de amit ott látok... még jó, hogy rendőrnek öltöztem, de eszem ágában sincs senkire rászólni, még arra a fügefaleveles hímre sem. A nőstények meg tegyék csak ki amijük van, nincs ezzel semmi baj. -Sziasztok! Leo vagyok, aki nem ismerne... azaz a fél banda. Illendően bemutatkozok, de azt nem állok neki felsorolni, hogy tulajdonképpen ki a teremtőm, Tío miért Tío, ez bonyolult. Sokakat láttam az arénában, de sokakat nem, és mit keresek én itt? Szokom a falkaéletet, amit cukorfalat is akar.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Vacilláltam, nem keveset, mielőtt úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem a kölyökpartyn. Még szerencse, hogy nem tudom, hogy jelenleg én vagyok a „legkisebb”, mert akkor tuti, hogy nem mennék el. Így is nehezen bírja el az egóm, hogy erő tekintetében egyelőre a béka segge alatt tanyázik a sajátom. Mivel ez egy amolyan laza buli lesz az elmondottak alapján, ezért próbálom én is lazábbra venni a figurát. Ami a megjelenésemet illeti, a nadrágom egy márkás férfi pizsamanadrág. Mivel elég vékony az anyagja, ezért gyorsan is szedem a lábaimat, mielőtt befagyna a seggem a faházig. Elég hülyén nézne ki hozzá egy bakancs, ezért inkább az egyik sportcipőmre esett a választásom, amit áthoztam a Farkaslakba a házamból. Egy jópofa kék pólót húztam felülre, fölé pedig csak egy vastag kabátot vettem. Mivel üres kézzel érkezni nem illik sehova, ezért beszereztem egy karton Guinness sört, és a kedvenc pezsgőmből egy rekesszel. A Dom Perignon nálam alap, ha bulizni megyek valahova, és egyáltalán nem érdekel, hogy lényegében a legdrágább árkategóriájú. Ilyenekkel nem szoktam foglalkozni. A faházhoz közeledve kicsit elbizonytalanodok, de ha már nekiindultam, nem fogok szégyenszemre megfutamodni. Ez csak egy buli… A könyökömmel nyomom le a kilincset, aztán betoppanok. Tekintetem szinte azonnal Dana után kutat, hiszen meggyőződésem, hogy csak őt ismerhetem a kölykök közül. - Sziasztok! – Köszönök, és a legközelebbi szabad helyre lepakolom rekeszt, és a tetején egyensúlyozott kartont. Ahogy felpillantok, kiszúrom azt a lányt, akit majdnem elütöttem, még tavasszal. Kleopátrának öltözött be, de még így is felismerem. Legalábbis azt gondolom, hogy ő az. Ő is farkas? Az agyam eldobom. A körülöttem kavargó energiáktól kissé feszélyezetten, de Kleopátrához sétálok. - Hello. Emlékszel rám? Én voltam… aki majdnem elütött tavasszal… - Cövekelek le mellette. - Rahim. Elvittelek a Holiday Inn-be. – Csepegtetek több infót, hiszen ki tudja, talán nem is emlékszik már rám. Lassan egy éve volt… - Meggyógyultál? – Határozottan emlékszem rá, hogy vak volt, most pedig nem tűnik annak…
A házban várakozva egyre idegesebbé válok, ahogy telnek a percek. Az asztalhoz sétálva idegesen kezdek el pakolászni. A poharakat kicsit arrébb helyezem, az üvegeket közelebb tolom egymáshoz és miegymás, mikor hirtelen nagy örömömre megjelenik az első kölyök... Ne jó ő már nem számít kölyöknek, de a mai este igen is az lesz! -Konnichiwa!-A mosolyom kiszélesedik úgy lépek közelebb hozzá, hogy puszit nyomjak az arcára. Igen nem ússza meg ezt a fajta köszönést, de ha nagyon irritálná a dolog természetesen megjegyzem magamnak és legközelebb nem fog kapni. -Igen te vagy az első...-És te jó ég a szívem iszonyatosan hevesen kalapál. De mégis miért izgulok ennyire? Talán csak rég tomboltam egy jót és talán azért is, mert az egész falkából jönnek ide kölykök, nem csak azok akiket ismerek. Remélem jól fog sikerülni és nem lesznek konfliktusok. -Oh én iszonyatosan ideges vagyok. Izgulok, hogy mi lesz ma itt… Már nincs mit csinálni. Én is csak ide-oda pakolgattam a cuccokat és igen én készítettem a jelmezt és köszönöm. Amúgy a tied se semmi. Ez Totoro ugye!? Rég láttam már azt a rajzfilmet, de tetszett!-És pár pillanat múlva már Payne is megjelenik az ajtóban. -Szia Payne! Jó kis füleid vannak!-A mosolyom ismét kiszélesedik. Természetesen segítek neki a cuccokkal, de amint minden a helyre kerül jöhet a köszöntés. Az ölelést és a puszit természetesen viszonzom. Csöppet sincs bennem harag az aréna miatt. Az egy kötelező kör volt, ő volt a jobb és így ő nyert. Azóta tanultam az esetből és fejlődtem. Szóval inkább hálás is lehetnék érte. De mindenesetre nem neheztelek rá, kedvelem őt és remélem ő is így érez. -Igen én csináltam és nagyon szépen köszönöm… Mondjuk bevallom neked nem bánnám, ha valaki becserkészne!-Kacsintok egyet felé, majd hangosan felnevetek. -Hu én kérek, de azt ne kérdezd, hogy mit. Így is túl sok a választási lehetőség. Mondjuk önt abból, amiből magadnak is.-Bármit is választ biztosan nem lehet rossz, mert mindegyik italt szeretem. Érdeklődve figyelem, hogy mit is alkot Payne a poharakra és mikor megkapom az enyém csak elmosolyodom. -Hát ez nagyon aranyos lett! Köszönöm!-És ekkor az első számú idegen lép be az ajtón. Ahogy a többieket is őt is nagy lelkesedéssel üdvözlöm. A poharat leteszem az asztalra majd oda is sétálok hozzá, hogy be is mutatkozzak neki. -Szia, Masako! Jó a jelmezed! Varázspálcát is hoztál?-És ekkor mintha megeresztették volna a csapot a vendégek egymás után érkeznek folyamatosan. Danát megpillantva odalépek hozzá és őt is egy-egy cuppanós puszival köszöntöm és csak ez után fordulok a kislány felé. Hát milyen kis cuki. Kedvesen bemutatkozom neki és meg is tudom az ő nevét is. Anne a kis katica. Ahogy gyűlünk kezdek egyre izgatottabb lenni. Nem hittem volna, hogy ilyen sokan leszünk és még mindig érkeznek. Az ikerpár érkezésére kissé meglepődöm. Őket még sehol sem láttam eddig, de nem is igen izgat a dolog. Azonnal ott termek előttük és kedvesen üdvözlöm őket egy bemutatkozással egybekötve. Bevallom őszintén végignézve a lányokon kissé túlöltözöttnek érzem magam. De nem is foglalkozom ezzel, hiszen azért vagyunk itt, hogy mindenki jól érezze magát. Noah megjelenésére egy röhögés szökik ki a torkomból. Ez most komoly? Kíváncsi vagyok meddig fogja bírni. -Hé hello Noah! Dögösen festesz a levelekben! Ha tudtam volna, hogy lesz egy Ádám, Évának öltöztem volna!-Nevetem el magam ahogy beljebb invitálom őt. Közben a zene folyamatosan pörög és egyre jobban elfog a vágy, hogy táncolni kezdjek. Már-már azt hinném, hogy többen nem érkeznek, mikor újabb vendég lép be a házba. Előbb Leo, akit még a viadalon láttam, majd Rahim is betoppan utolsóként. Őt már többször is láttam, de még sosem volt alkalmam beszélgetni vele. Nah majd ma mindenkit alaposan kifaggatok… De előtte induljon a buli! -Nah azt hiszem mindenki megérkezett, szóval akkor bele is csaphatunk a tombolásba. Érezzétek otthon magatokat. Pia, kaja dögivel… zenét bármit választhattok, Szóval érezzétek nagyon jól magatokat!!!-Kezembe is veszem a poharam, amit még Paynetől kaptam és bele is iszom, hogy utána ismét letéve táncolni kezdjek a zene ütemére. Ha csatlakozik hozzám valaki annak roppantul örülni fogok, ha nem akkor meg egyedül maradok… Nem izgat!
Legnagyobb meglepetésemre a drága nővérem nem kényszerzubbonyt választott, pedig istenemre mondom, az passzolt volna hozzá a legjobban. Esetleg bónuszként egy szájpecek, hogy senki se kérdezze, miért nem beszél. Képzelem, mennyire süllyedt volna a dologtól, és milyen szemét vagyok, hogy ez a kép engem szórakoztat… Hogy eshet egy alma fája egymástól ennyire messze? Érthetetlen, de különösképpen nem foglalkoztat, nem akarom, hogy hasonlítsunk, belőlem csak egy van. Ez a Kleopátra téma egész csini, biztosan jól áll neki, bár jellemében tutira halál messze áll tőle, pont, mint én egy apácától, de ez benne a poén. A Converse cipőről el kell majd beszélgetnünk, tudom, hogy az van rajta, érzem a szagát. Tutira rontja az összképet. Amúgy, kicsit lehetne lelkesebb, legalább nem kell a már untig ismert négy fal közt tengődni. Az biztos, hogy akárhányszor jön valaki, én elismétlem a saját, meg Anica nevét is, éljen a papagáj üzemmód, rojtosra fogom beszélni a számat a tesókám helyett is szerintem, de nem baj, szeretek pofázni. Egyébként, legszívesebben annak a Masakonak a karjába lökdösném, pátyolgassa csak ő, elég kedvesnek tűnik, de félő, még visszapattanna róla, szóval nem erőltetek én semmit, csinál, amit akar. Gardedám nem leszek, elég hamar ki fog bukni, hogy nem rajongunk egymásért, de hát, az vesse rám az első követ, aki fenntartások nélkül kezelne egy húsz év után felbukkanó klónt magából. Tudom, technikailag én volnék a klón, de hát na, az egoizmusom szárnyal. - Ha Ádám kosztüm, akkor a levél is túlzás. Nem vagyok rest ám lecsekkolni a témát, de csak annyira, hogy véletlenségből arra fordulok, amerre az utánunk érkező Noah nevezetűt sejtem, és jaj de béna vagyok módon nekiütközök. Vak vagyok, nekem szabad. Meglepő módon olyan halál jó vagyok a kamuzásban, hogy abszolút nem tűnik modorosnak a mozdulat, de mentségemre legyen mondva, csak mellkasilag csekkolom le a hímet. Hümm. Falnám. Mármint, nem úgy. ÚGY. - Bocsiii! Lépek kettőt hátra, remélhetőleg ezúttal nem menve neki senkinek, és próbálom kitalálni, merre legyen az arra, mire a tesókám úgy dönt, én fogom képviseltetni egy személyben a nyugdíjasklubot, és leültet. Eszem elszáll. Na mindegy, egyelőre jó itt, majd ha úgy érzem, hogy meguntam, ami esélyesen két perc múlva bekövetkezik, akkor felpattanok. Nekimenve ismerszik meg a kölyökfarkas, nemde? Aztán meghallok egy ismerős hangot, és arra kapom a fejem, tutira nem hozzám beszél, és szabályosan lesápadok a gondolatra, hogy engem bárki összekeverhet a testvéremmel. Hát ez… fáj. Mármint, nyilván elég hamar rá fog jönni, hogy az én pofázási szokásaimmal ellentétben Anica bizony nem beszél, ellenben lát, nem kell túl sok ész ahhoz, hogy rájöjjön, itt valami nem kerek. Verseng bennem a hiúság, és a szenvedni hagyás vágya, de végül nem engedem, hogy Anica elkezdjen felém mutogatni, inkább megszólalok. - Hát, kedves Rahim, ő biztosan nem emlékszik rád, ellentétben velem. Azzal el is kezdek az ajtó felé integetni, nem nehéz belőni, a hideg onnan jön a leginkább. - És… nem gyógyultam meg. Teszem még hozzá, bár erre hamar rá fog jönni szerintem, ha felém pillant. Elég vicces az élet, úgy értem, ha ő is kölyök, akkor örülhetek, hogy nem falt fel a kocsijában tavaly, de az is lehet, hogy azóta lett belőle Holdra vonyító. - Kicsi a világ, nemde? Vagy csak ez a város... Nem használom a koszfészek jelzőt, mert még tőlem is túlzás lenne a harmadik itt töltött percben belemászni az itteniek kis lelkivilágába.
A legkevésbé sem zavar a puszival való köszöntés, amíg lánytól kapom, így aztán Masánál sem idegenkedek tőle. Amikor közli, hogy első vagyok, győzedelmesen a levegőbe boxolok, de aztán ahogy hangot ad annak, hogy mennyire idegeskedik az este miatt, csendesen felnevetek. - Ugyan már, Masako-chan, mégis miért? Felesleges! Csak lazíts, érezd jól magad, és ne stresszelj ilyen apróságokon… Ha megérkeznek a többiek, biztosan nem fogsz unatkozni, fogadni merek, hogy a fiatalok többségét még te sem nagyon ismered, itt az idő! -ő azért, mert a lovardában él, én azért, mert eddig nem voltam Fairbanksben… Bár így, hogy a Farkaslakban élek és a Hotelben dolgozok, legalább látásból ismerős mindenki ábrázata – hittem én, naivan… - Totoro bizony! Benned bíztam, hogy legalább te felismered, és nem nagy, dagadt szürke nyúlnak nézed… -kezdek magyarázkodni, amikor betoppan kedvenc szaunázós barátném is, s még csak egy szavába sem kerül, már repülök is, hogy segítsek neki a cipekedéssel. A puszit és az ölelést neki is viszonzom, szép lenne, ha pont a bűntársamnál kivételeznék. Ahogy megdícséri a pizsimet, egy meghajlással köszönöm meg, mint ha épp egy koncert után sétálnék vissza a színpadra, épp csak a tapsvihar hiányzik… - Te is csinos vagy. Látod? Kellett múltkor macskát emlegetni…-csóválom meg a fejem, amikor pedig Payne beáll rögtönzött pincérnőnek, én is jelentkezek, hogy kérek, igaz, halvány lila fogalmam sincs róla, épp mit tölt… - Ez most komoly…? Egy pillangó? -kérdezem némileg megrökönyödve, de cseppet sem gondolom komolyan a problémázást, vigyorogva bele is kortyolok az italba, közben pedig csak a feltartott hüvelykujjammal jelzem a lányok felé, hogy valóban pöpecül kitakarították-berendezték-feldíszítették a helyet. Már épp mennék, hogy meglessem, mi a következő szám a lejátszóban, amikor kitárul az ajtó, és egy újabb versenyző fut be… Még egy fiú! Nem mint ha bánnám, ha egyedül lettem volna, de na, azért valahol mégis olyan izé helyzet lett volna, pláne, hogy jó eséllyel így is én leszek a rangidős… - Gyere, bújj beljebb! Norinát pedig nem tudom, gondolom igen…-intek az ifjú Pitonnak, majd felkapok két üveg sort az asztalról, hogy az egyiket azon nyomban a kezébe is nyomjam - Még nem volt alkalmunk beszélni korábban… Phil vagyok. -mutatkoztam be, majd a lányok felé fordulva őket is bemutattam a bajtársnak, igaz, még a végére sem értem, már duplázódott is a csipetcsapat száma. -Sziasztok, lányok! -köszönök, ahogy meghallom a hangjukat, majd már fordulok is feléjük, hogy ha úgy adódik, náluk is besegítsek a cipekedésbe, amikor meglátom, minek öltöztek, és kis híján le is fagyok a döbbenettől… Meg kell hagyni, stílusos, ahogy mindhárman vörös-feketébe öltöztek, bár én naiv nem számítottam rá, hogy hasonló szerelésben is fognak érkezni. És akkor még nem is sejtettem, hogy ezek még nem a legdurvább jelmezek lesznek, amihez az este folyamán szerencsém lesz… -Ööö… Sziasztok! -köszöntöttem az ikreket, majd Payne felé fordultam némi segítségért - Te tudtad, hogy Ethannek vannak leszármazottai? Mert én egyáltalán nem…-súgtam oda neki, hátha ő okosabb e téren. A cseresznyét csak az teszi fel a tejszínhab tetejére, amikor kiderül, hogy egyikük néma, a másik pedig vak. - A harmadikat hol hagytátok? -bukik ki belőlem a kérdés a nem hall, nem lát, nem beszél makikra asszociálva, mielőtt még átgondolhattam volna, hogy milyen sértően hangozhattak a szavaim, így aztán, miután felocsúdok a döbbenetből, próbálom is menteni a menthetőt, ha még van értelme… A cipekedésnél persze a lányoknak is besegítek, ismeretlenek vagy sem, közben pedig nem bírom megállni, hogy a bemutatkozásomat követően ne kérdezősködjek tovább. - Anica, nem beszélsz… csak így, vagy mentálisan sem kommunikálsz másokkal? Vagy hogy szoktátok vele megértetni magatokat? -fordulok Aleesha felé, az esetben, ha a nővére sehogy sem reagálna a szavaimra. Egyelőre elég zavarba ejtő helyzet… ahhoz beszéljek, aki válaszol? Kívülállónak tekintve a némát, vagy neki intézzem a szavaim, annak ellenére, hogy úgy sem fog válaszolni? Ahogy befut Noah, mint a következő pasi a kölykök sorában, neki is passzolok egy sört, és ismét felmerül bennem a kétely, hogy úgy tűnik, csak én vettem ennyire „gyerekes” értelemben a jelmezes pizsipartit… legalábbis az utóbbi néhány érkező öltözékét figyelembe véve. A rendőrünket és a banánfiút is pacsival megy egy-egy üveg sörrel köszöntöm, már amennyiben nincs kifogásuk ellene. Igaz, ahogy az egyik iker egyből közelebbi kapcsolatba kerül Noah-val, megfordul a fejemben, hogy inkább hagyjam őket… Ha tovább folytatják, biztosan.
Beljebb is orientálódok az ajtóból, lévén kezdünk kissé sokan lenni. Persze mind Masakot, mind pedig Paynet üdvözlöm, utóbbi esetében magamban megjegyezve, hogy még jó, hogy elvetettem a macskás ötletet. Úgy fest, az apácás dolgot se volt elvetendő ejteni, mert alig fordulok el a lányoktól, érkezik két tojás - pontosabban azok lennének, ha a az egyik beszélne, a másik meg látna. Ezen mondjuk napirendre is térnék, igyekezve nem felröhögni Phil elmés kérdésein, de hogy Ethan kölykei lennének?! Nevezzenek felszínesnek, de valamiért ez jobban felkelti az érdeklődésemet, mint a nyomoruk. A kezdeményezést azonban megtöri az időközben a kocsitól beérkező Leo, akinek kijár egy széles, biztató mosoly, illetve Noah, aki... remélem valaki gondol Annere is a keveredésben, nem hiányzik, hogy én szívjak miatta is. - Éva aligha volt ázsiai. - Jegyzem meg szórakozottan Masako szavaira, melyet Aleesha közjátéka tesz teljessé. Baszki, elég lenne leülni a sarokba és figyelni őket, már jól szórakoznék... Alábecsültem ennek az összejövetelnek az erejét. - Azt hiszem, kell valami ital. Te kérsz valamit? - Ez a mellettem álló hímnek szól, s bár Rahim érkeztét is realizálom, ha találkozik is tekintetünk, pusztán apró biccentéssel nyugtázom, hogy végül eljött. Nagyon helyes! De én most tényleg keresnék valami ihatót magamnak, ami nem Bambi.
// Elnézést, ha valaki kimaradt és nem reagáltam rá vagy hasonlók, de el lehet veszni a reagokban, ezért próbáltam kiemelni a neveket is kicsit, hátha.//
Ahogy mindenkit megnézek, hát tényleg gáz az öltözékem, úgy tűnik, itt a pizsiparti nem éppen az alvós cucc bemutatásaként funkcionál, hanem valami jelmezes bálként, de sebaj. Én vissza nem megyek öltözni, nekem jó így, akinek nem tetszik, hát na, majd nézeget mást. Megkérdezik, Ádám vagyok, csak szakállam nincs... és hogy a fenébe nézett ki Ádám? Na ugye? Nincs itt gond, eleinte a falat támasztom, aztán mégsem, mert ha már kipakoltam a cuccokat és le a táskát, akkor minden mindegy alapon jöhet a buli. Bemutatkoztam, intek az ismerősöknek, akikkel kell lekezelek, aztán Masakora vigyorgok, felőlem átöltözhet, én nem mondok rá nemet. -Még megteheted, csak némi ruhaneműtől kell megszabadulnod hozzá. Segítsek? Én aztán segítőkész vagyok, ha arról van szó, mármint ha lefelé kell venni valamit egy nőstényről, akkor pláne. A belém ütköző nőstényre pillantok, mélységesen egyetértek, ebben a cuccban nem tudnék aludni sem, de hát na, így nem vágtathattam volna végig a hegyen, az kizárt. Egy szót sem szólok azért, mert letapogat, igaz, a nőneműek nem ott szoktak, de társaságban vagyunk. -Igyekeztem nem teljesen sérteni a közízlést, de szerintem is az. Ahogy a mellkasomhoz ér, egészen véletlenül megfogom a karját, mintha támogatnám, el ne essen, de azért nem vagyok paraszt, nem lépem át a határt, azaz nem ismétlem meg a mozdulatát, bár... szívesen megtenném, annyi szent. -Semmi gond, ha megbillennél, nyugodtan nekem eshetsz. Mert én lovag is vagyok, az ám, sajnálom, hogy ennyi mindent eltakar előlem, de mielőtt még mást mondhatnék, a testvére el is húzza, így inkább az érkezőket figyelem, no meg Masakot, és a Phil által nyújtott sört. -Kösz. Nem iszom alkoholt, de annyi baj legyen, megkínáltak, nem leszek tapintatlan, a hármasra pillantok, a kis Katicára, a Piroskára, no meg az Angyalkás szőkére is. Az érkező hímeket is végigmérem, a rendőrről már hallottam, a másikat pedig láttam már, asszem Jenny nénihez tartozik. Dana kijelentésére elvigyorodok, nekem aztán édes mindegy, hogy Éva milyen származású volt, ha a megfelelő helyeken gömbölyödik. -Felőlem az is lehet, ha nem egy hím akarja eljátszani a szerepét. Nem, nem fogok kutatni az ősök eredetét illetően, tényleg nem, én arra nem érek rá, de kiegyeznék azzal, ha hasonló szerelésben lenne, mint én.
Anica Laurelle Bright
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 30
◯ HSZ : 89
◯ IC REAG : 70
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Nem beszél és még kettő sétál belőle a város utcáin.
Botrány! Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy botrány. Pontosabban ezt sem tudom mondani, hiszen nem beszélek, de ami azt illeti, most nem is bánom. Aleesha előad kettőnk helyett is mindent, bemutat engem, mint az ügyeletes idiótát, amitől én a fülem hegyéig elvörösödöm, de hála Istennek ezt ő nem láthatja, csak mindenki más rajta kívül. Csodálatos az élet, mondhatom. Nem elég nekem ez a fügés dolog, amitől szénné vörösödöm magam, még a húgom is éget, mint akinek jobb dolga sincs. Az Atya nevét meghallva - már persze hogyha elég hangosan beszéltek róla - odakapom pillantásomat Philipék felé. Szívesen tennék kiegészítést, hogy az Ethan ugyan pucér, de egyrészt ebben a közegben a pucér szó egész más jelentőséggel bír Noah miatt, másrésztg meg nem hiszem, hogy észlelnék, amikor feltartom mutatóujjamat figyelmeztetőn, majd imára kulcsolom kezeimet, s megpróbálok eljátszani egy papot. Ez még Kleopátraság nélkül is röhejesen festene, tehát visszafogom magam. Tenyereimbe temetem arcomat a közjátékra. Az első arra alkalmas pokróchoz pattanok, majd Noah mellé lépek, s először megkocogtatom a vállát - a torokköszörülés is hangkiadás, így azt sem művelem - hogy rám figyeljen, majd amint ez megtörtént, úgy a kezébe nyomom a pokrócot. A nemesebbik testrésze felé nem fogok célzatosan tekintgetni, de remélem, hogy érti, hogy mégis mit lenne illendő balladai homály helyett pokrócba rejtenie. Phil kérdésére megrázom a fejemet a mentális kommunikáció résznél. Nem szoktam olyasmit csinálni, ellenben mutogatok, ezt próbálom elmagyarázni valami módon, de nagyjából a felénél járhatok a pantomimnak, amikor leesik, hogy a banán hozzám beszél. Felvonom szemöldökömet, próbálnék rá is reagálni, de csak egy újabb igen tartalmas fejrézésra futja azelőtt, hogy Aleesha megint bedobja magát. Néma sóhaj szakad fel tüdőmből, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy kár volt eljönni ide. Esküszöm, hogy sírni szeretnék! Szerencsére a vízálló szemfesték a legjobb barátom - ha már Sammel nem levelezhetek Ethan miatt, így elvesztettem esélyemet arra, hogy barátságba keveredjek vele mélyebben - így meg is tehetem, ha elönt majd a kétségbeesés. Egyelőre azonban mással próbálkozom. Masa elé sétálok, miután leültettem Aleeshát - szerintem körülbelül fél percig tud megülni a fenekén, de próbálkozni szabad - majd körbemutatok mosollyal a helyen. Végül a mozdulatsort a "király" egyezményes jelével, a hüvelykujjaim feltartásával jelzem, ekképp dicsérve meg a partiját. Udvariassági kör letudva. Csodás. S most hogyan tovább?
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
- Köszi! Rahim vagyok… - Veszem el a sört, és mutatkozok be a vörös kölyöknek (Philip). Kérdő kék szemeim Kleopátrára merednek, aki egy mukkot se szól hozzám, csak a fejét ingatja. Ezt most nem igazán tudom hová tenni, pedig biztos vagyok benne, hogy ő az. Egészen addig, amíg meg nem jelenik a hasonmása. Döbbenet ül ki az arcomra, majd zavartan az Apáca felé fordulok, aztán vissza… pontosabban Kleopátra után, mert kereket is old elég hamar. - Ő… ti ketten vagytok!? – Gondolom már nagyon unhatják ezt az ismétlődő kérdést, amit többször is megkaphattak, ha együtt mutatkoztak. Én nagyon ritkán találkozom ikrekkel, az meg még annál is ritkább, hogy az ikrek ennyire ikrek legyenek! Tök zavarba ejtő. - Hááát igen, elég kicsi. – Szóval… nem lennék férfi, ha nem mustrálnám végig ebben a szerkójában, ami se a szűziességet, se az erényességet nem sugallja, mint a rendes apácaruhák szokták. Engem ez egyáltalán nem zavar, sőt. Egy dolog miatt érzem magam egy kicsit taplónak, hogy vak csajt méregetek ilyen pofátlanul. Mondjuk aki így öltözik, az valószínűleg nem is rója fel, mert épp az a célja vele, hogy feltűnést keltsen. - Lázadó apáca? – Nem hagyhatom szó nélkül a jelmezét. – Épp olyan merész, mint amilyen mutatós! – Bókolok vigyorogva. - Kérsz valamit? Inni vagy enni? Hozok szívesen… - Pillantok körbe, aztán kiszúrom Danát is. Tekintetem végigsiklik rajta. ~ Piroska? Dögös fűző. ~ Jegyeztem meg gondolatban, ha kiszúrta, hogy nézem és ő is felém pillant, akkor a kezemet felemelve odaintek neki. Mindenképp meg szeretném környékezni őt is ma este, hiszen ő hívott meg… és legutóbb is olyan gyorsan kereket oldott, hogy alig volt alkalmam csak pár szót váltani vele, de hacsak Mira nem pattint le, akkor ez a beszélgetés még várat magára. - Te mióta vagy farkas? Akkor még nem voltál az, amikor először találkoztunk… vagy igen? – Jennifertől tudom, hogy nekünk elméletben nincs szükségünk orvosi segítségre, Mira pedig a kórházból pattant meg, amikor majdnem elütöttem. Szóval vagy nem volt még vérfarkas tavaly tavasszal, vagy már az volt, és épp azért lépett le a kórházból, nehogy gond legyen.
Noah szavaira kiszélesedik mosolyom. Nem is lep meg a reakciója. No de ne higgye azt, hogy ilyen könnyen megszabadíthat a ruháimtól. -Nos esetleg van pár felesleges leveled?-Persze mondhatná, hogy az minek, de no itt gyerek is van, meg nem igen vagyok az a magamutogatós fajta főleg nem ennyi "idegen" előtt. Persze tudom vérfarkasok vagyunk, nem kellene szégyellnünk mezítelenségünket... Majd húsz év múlva biztosan nem fog zavarni a dolog. Addig meg csak azok láthatnak ruha nélkül, akik érdemesek rá! Közben Dana is elkezd csipkelődni. Tudom jól, hogy csak poénból mondja, de akkor sem hagyom annyiban a dolgot. -De ki mondta, hogy nem ázsiai volt? Csak ti fehérek hiszitek azt, hogy Ádám és Éva is fehér volt. De tudtommal mindenkinek a közös őse Afrikából származik. Szóval... De amúgy is ez egy jelmezes pizsiparti féleség... és a beöltözésnek pont az a lényege, hogy más legyél.-Rántom meg a vállam széles vigyorral a képemen. Közben Noah is elmondja a magáét a témával kapcsolatban, ami szintén csak megmosolyogtat. Úgy tűnik egy igazi nőcsábászt fújt ide a szél. Bár ezen nem kellene meglepődnöm egy ilyen jelmez után. -Noah ha rajtad múlna minden nőből Évát csinálnál mi?-Kacsintok felé újra, majd tovább is állok picit, hogy elindíthassam a bulit. Beszéd pipa, majd tánc. Senki nem csatlakozik hozzám, de az egyik számomra még idegen leányzó szépen odasétál és elkezd mutogatni. A táncikálás így abba is hagyom és őt figyelem. Elsőre megértem, hogy mit akar mondani, így reagálok is rá. -Örülök, ha tetszik, de ez nem csak az én érdemem. Sokan dolgoztunk rajta. Csoportos munka volt. Annak is örülök, hogy eljöttetek. Bár nem ismerem Ethant, vagy legalább is nem rémlik nekem ez a név... Esetleg kérsz valamit inni?-Ha igen akkor el is sétálok vele az asztalokhoz és, ha kiválasztotta az italt töltök is neki, majd ismét körbenézek és hangosan megszólalok. -Nos gyerekek! Mit szólnátok egy kis játékhoz?... Egy gyerekbarát felelsz vagy mersz?-Legalább ezzel jobban meg is ismerhetnénk egymást. Tudom egy némának ez egy nehéz játék, de hiszem, hogy ezt is megoldjuk majd.
Pont időben sikerült felböfögnöm a szolid kérdést. Csak kapkodom a fejem, hogy mégis miféle banda özönlik be ilyen villámtempóban, és a hozzám szóló lány arcát is jól megjegyzem magamnak, de ahogy kiszúrom Norinát, hatalmas kavics esik le a szívemről. Öcsém, én komolyan nem gondoltam, hogy ennyien vagyunk kicsik! - Hát, ha rajtam múlik, tuti nem fog iderohadni semmi! - nevetek, és közelebb is megyek hozzá megnézni, hogy mit pakol ki, ami olyan, abba pedig bele is nyúlok, hogy megkóstoljam. Közben persze módjával iszom a bontott sört is, és egy idő után már nem is tudom, hogy ki jön, meg hogy ki megy. Szemmel láthatóan mindenki népszerűbb, mint én. Ez nem zavar, csak így több időbe telik majd, amíg fel tudok oldódni. Persze a szöszmötölésemnek hála lemaradok az ikrek érkezéséről. Csak percekkel később gondolkozom el azon, hogy akkor ez most mégis mi a szar, mert ennyire azért csak nem rúgtam be egy fél üveg sörtől. Amíg mindenki a szexi apácával van elfoglalva, én kiszúrom magamnak Cleót, aki látszólag pont annyira érzi magát a közösség részének, mint én. Percekbe telik, hogy elhatározzam magam, de végül is veszek némi édességet, és oldalazva mellette termek, mellé állok/ülök, amilyen helyzetben épp találom. Felé nyújtom a tányért, hátha kér esetleg belőle, és igazán minden hátsó szándék nélkül gondolom azt, hogy mi majd jól ki fogunk jönni ma este. - Szia. Hoztam neked ennivalót. Gratulálok, Connor. Mintha ez a gesztusból nem lenne egyértelmű. Egyébként sem fog válaszolni, én meg nem beszélek jelül, úgyhogy... Érdekes lesz. Bár ha mozdulatlan marad, legalább tudni fogom, hogy nem kíváncsi a társaságomra. - Connor vagyok, egyébként. Mosolyodom el, és ha nem lenne tele a kezem, akkor még nyújtanám is a jobbomat, de így csak a vigyorgó érdeklődés marad. Idő közben az ázsiai lány ötletét bedobva kér magának kitüntető figyelmet. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy szeretnék-e nevezni a játékba, mert hát... Nem és kész. Talán majd egy kicsit később, de az fix, hogy akkor majd mindenki rajtam fog röhögni.
[Noah-Masa, majd Rahim-Aleesha (meg közben olykor Leo, ha feléled)]
Leo-ban szemmel láthatóan is túlteng a party-szellem (ha-ha), így kénytelen vagyok saját magam a tulajdon szórakozásomat intézni, de ennél nagyobb bajom ne legyen az életben, komolyan! Noah megjegyzésére azzal kapcsolatban, hogy neki szinte bárki jöhetne, aki nem pasi, széles mosollyal tekintek végig rajta, leplezetlenül legeltetve szemeimet a jégkori pályán edzett izmokon. - Ezt valahogy mindjárt gondoltam. - Találja meg tekintetem kékje az ő pillantását pár mozzanatnyi idő erejéig. Szimpatikus egy hozzáállás, mit ne mondjak, de ezt úgyis tudja, hisz volt szerencsénk már egymás húzó-flörtölő habitusához a Nanooks edzésein és meccsein egyaránt. Ezzel szöges ellentétben áll Masako viselkedése, amire kikerekedő tekintetem a válasz. Take it easy, kislány! Rád férne valami homeopátiás nyugtató, ha már a piától úgy fest, nem tudod elengedni magad. - Akárhogyan van, nem igazán tudom hova tenni ezt a kirohanást, de nem is igazán erőltetem a dolgot. Felnevetek. - Azért drága, mert ők megették volna a kígyót és tettek volna magasról az almára. - Szélesedik ki mosolyom a kulturális sztereotípia nem túl kedves voltának teljes tudatában, hisz szemmel láthatóan ugrik rá, ez pedig eddig a legszórakoztatóbb dolog ebben az egész dzsemboriban! Mégsem időzök velük sokáig, meglapogatva Noah vállát fülébe súgok egy "Sok szerencsét hozzá!"-tot, hisz úgy fest, a kiscsaj eléggé kinézte magának, ha már ennyire itt Évázik neki. Nem irigylem egyiket se, az az igazság, de ki vagyok én, hogy útjába álljak bárminek is? Na ugye! Inkább szerválok valami enyhén alkoholos tartalmú italt (akár velem tart ebben Leo, akár nem) meg egy odakészített kisebb tálka rágcsát, s a Rahim-Aleesha féle társaság felé tendálok, pontosabban egy könnyeden elegáns mozdulattal foglalok helyet a lány melletti ülőalkalmatosságon. - Aleesha. Rahim. Örülök, hogy végül csak eljöttél! - Üdvözlöm őket széles mosollyal, utóbbival még a szemkontaktust is megkísérlem közben. Előbbivel nem sok értelme lenne, azt hiszem. - Hoztam ilyen... valami rágcsát, fogalmam sincs, hogy hívják ezeket a hal formájú cuccokat, de vegyetek belőle nyugodtan! Mi a téma különben? - Érdeklődöm meg, s mindebből csupán Masako felemelt hangja az, ami kizökkent. Kissé kihúzom magam, igyekezve nem hangosan felnevetni a megszólítására. Gyerekek? Hol él ez... Anne-en kívül már mindenki büntethető korban van valamely szinten, ha jól körülnézek. Az ötletre apró sóhaj hagyja el ajkaimat. Tényleg komolyan vették a hegyiek ezt a pizsiparti témát, de akkor már hozzunk ki belőle valami jót, nem igaz? - Remek! Kezdhetjük mondjuk veled: Mersz vagy felelsz?
- Harmadikat? Csapj a szádra. Állapítom meg Phil felé, már amennyire be tudom lőni hang alapján, hol állhat, az kéne még nekem, hogy legyen egy harmadik is. Szerintem akkor már bizonyosan esélytelen lenne velem szemben bárki a világ legrosszabb testvére cím elnyeréséért. - Én jobbára sehogy, de otthon van neki ilyen számítógépes kütyüje, ami felolvassa, amit ír. Ha engem kérdeztek, ez csalás, főleg azóta gondolom így, mióta tudom, hogy miért nem beszél, de ez nem tartozik másra, akkora szemétláda még én sem vagyok, hogy kikiabáljam, amúgy tudna ő, ha akarna. - Egyébként szerintem activityben verhetetlen. Állapítom meg nevetve, nem kell komoly témákra terelni az este folyását, elvégre szórakozni jöttünk, nemde? Hát én azt is fogom tenni, ez holt biztos. - Az én ízlésemet tutira nem sérted. Elvégre, ennyi tapi is elég ahhoz, hogy rájöjjek, egész formás a hím, ép csak nem nyalom meg ajkaim szegletét, de még csak az kéne, hogy Anica szívrohamot kapjon itt nekem a produkcióm láttán. - Szívesen esem neked bárhol, és bármikor, csak ahhoz a közelben kell lenned. Csicsergem még mindig Noahnak, és ez az a pont, ahol végül is enyhén beharapom az ajkamat. Ettől még tudom, hogy nem volna okos dolog a szavakon túlszárnyalnom ilyen téren, jó eséllyel nem gyakoroltam még rá eleget Ethannel. Ám nem bájologhatok tovább, mert Anica szerint nekem itt és most ülnöm kell, hát legyen. Úgy két percig teljesen jól elleszek vele. Ám akkor felbukkan Rahim, aki valamelyest enyhíti az ikertestvérem felé irányuló morcoskodásomat. - Ketten, igen. Szűröm a fogaim között, aztán természetesen érzékelem, hogy végigmér, amit aligha bánok, bár nem tudom, hogyan festek pontosan a göncben, de sejtéseim szerint van mit nézni rajtam. Igen, a szerénységemet is otthon hagytak. Még az anyaméhben, vagy mind Anicának jutott. - Köszönöm, nagyon igyekeztem. Az igazság azonban az, hogy ez egy csöppet sem elegáns fricska a testvérem részére, ám ezt másnak nem kell tudnia, ő meg játsszon csak rajtam ördögűzőset a fejében. - Valami üdítő jó volna, mindegy mi, a szeszt egyelőre még eltolnám egy kicsit. Fogok inni, de nem én akarom elkezdeni, ne nézzenek pont annyira feslett nőszemélynek, mint amilyen amúgy vagyok. - Nem, akkor még közel sem, augusztusban történt. Inkább nem részletezném, hogy beszívtunk a drága Teremtőmmel, aztán úgy döntött, jobb lesz az összegabalyodásunkat ezzel koronázni. Azóta sem kérdeztem meg, hogy az tulajdonképpen szándékos volt, vagy csak úgy jött? - És te? Mivel kölyökbuli, nyilván te sem vagyok olyan régen az. Vagy ki tudja, azt sem tudom pontosan, ki meddig számít annak egyáltalán. Túl sok minden homályos még a számomra. A figyelmemet némileg megragadja ez a felelsz és mersz dolog, és valahol ez az a pont, amikor úgy érzem, hogy itt bizony hangyák mászhatnak a bőröm alá, lehet, hogy itt a többiek már sokkal jobban bírják, de én még közel sem vagyok ura önmagamnak, nem is nagyon értem, mit gondoltam. Meglehet, hamarosan jobbnak látom majd felkeresni Ethant, hogy kösziszépen, de elég volt. Egyszer én is lehetek megfontolt, nemde? Egyelőre azonban nem érzem úgy, hogy baj lenne, csak nem kell sokat tapiznom a Noah nevezetűt. - Nekem a hal formájú cucc is megteszi. Fordítom fejem a hozzánk csapódó Danára, és ha úgy alakul, akkor kinyúlok a rágcsa felé, hogy vételezzek belőle. Nagy a kísértés, hogy felpiszkáljam kicsit a farkasomat, hogy a szemével körbenézhessek, de végül nem teszem, nem kockáztatok. - Ohh, remélem a merést választod, az sokkal izgibb. Szúrom közbe, őszinteségi rohamom nincsen, szóval biztos, hogy én felelni nem fogok, százszor inkább csinálok magamból barmot, minthogy bárki elkezdje lehámozni rólam a külső mázt. - De ha ő nem, hát én majd merek. Ám mivel Masako dobta fel a témát, nem hiszem, hogy megfutamodna, de ha mégis, hát én önként ajánlkozom fel, amennyit eddig Danából láttam, vélhetőleg nem valami ovis stílusú feladattal dobna meg.
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Elég gyorsan megteszem az utat. Egy pohár Fantát sikerül legkönnyebben szereznem, szóval ezt adom Aleesha kezébe. - Egy kicsit túlöntöttem, szóval csak óvatosan.. – Figyelmeztetem, nehogy véletlenül nyakon öntse magát az üdítővel. - És te mit tudsz? Vagyis mit fogsz tudni? – Kíváncsi vagyok, na. Általában ez a második kérdés, amit mindenkinek felteszek. Jennifer mondta, hogy többfélre vérvonal van, és mindenki másban jó, és ehhez idő kell, mire kifejlődik, de engem akkor is érdekel. Szeretnék minél több dolgot megtudni a magamfajtákról. - Hát nem. November 30-án történt. Azóta lényegében nem is tartózkodtam huzamosabb ideig a Farkaslakon kívül. Te már mész emberek közé? – Oké, csak három hónappal idősebb a farkasa az enyémnél, de ki tudja, hogy ez mekkora előnyt jelenthet? Nekem még mindig sok minden zavaros, de Jennifer folyton türelemre int, hogy ne aggódjak, idővel átlátom majd az egészet, ne akarjak egyszerre mindent. Egyébként igaza van, néha tényleg nagyon fárasztó tudok lenni a csomó kérdésemmel, de a munkámban is maximalista vagyok… szeretem, ha mindent kézben tarthatok, és jelenleg nem érzem úgy, hogy a saját életemet maximálisan kézben tudom tartani. Danára pillantok, amikor odalép hozzánk, és helyet foglal. - Szia! – Hosszabb ideig nézek a szemeibe, mint az amúgy indokolt lenne, vagy mint más… számomra közönyös nő esetében tenném. Dana egyáltalán nem közönyös, és nem csak azért, mert volt hozzá szerencsém közelebbről is. Próbálom palástolni a vonzalmam, pláne mert nem tudom, hogy a környezetünk ebből mit érzékelhet. - Nem mondhattam nemet, kedves invitálásodra. – Mosolyogtam rá, majd vettem abból a halas nem tudom miből, és bedobtam a számba. - A kölyöklét, és a „póráz” hosszúsága. – Vigyorodok el. Gondolom majd szép fokozatosan leszek hosszabb pórázra eresztve. Egy kicsit zavar, hogy beszűkült a mozgásterem, viszont tényleg bajban lennék akkor, ha emberek közé mennék, és történne valami, ami kizökkentene a nyugalmamból, és nem tudnék megállj parancsolni a farkasomnak. Általában nem vagyok se kihúzó, se hangulatromboló típus, ráadásul még játékos kedvemben is vagyok, ezért a kérdésre szinte azonnal válaszolok. - Én benne vagyok! – Kapok be még egy ilyen halas izét, majd iszok rá egy kortyot, és várakozóan végignézek a többieken.
Kezdőlap
//
