A helyi kórház. - Nos, egyszer már megközelítettem ... - kezdem kissé sejtelmesen - de nem értem oda. Az egy érdekes este volt. előbb megmentettem Lenat a kóbor kutyáktól, aztán be akartam vinni a kórházba, de útközben láttunk elszállni a fák közé egy mentőautót, és amíg én ott próbáltam segíteni, addig a mi autónkat is eltrafálták, úgyhogy végül a második és harmadik mentő vitte be a sérülteket, köztük Lenát is. Hiába, no, csúszósak az utak errefelé. - Az egy katonai kórház, de ellátja a várost is. Én csupán ennyit tudok róla. Nekünk ugye nincs rá szükségünk ... Na, a kutatásaim már egy sokkal érdekesebb téma, legalább számomra. - A kutatásim egyik eredménye a biztonsági rendszer. Egy pár hőkamera, és aurafotó segítségével, egy eléggé intelligens szoftver felfedezi a területen mozgó vérfarkasokat, fotó alapján beazonosít, és ha nem a falka tagja valaki, akkor riaszt. Ezen kívül a különböző rokonsági szálakat próbálom kimutathatóvá tenni genetikailag. Vér szerinti testvérek, vagy egyéb rokonok, akik közül az egyik farkas lett, vagy olyanok akiknek itt van a nemzője a körünkben jó tesztalanyok. Erről még órákig tudnák beszélni, miközben a folyosón haladunk, de jó házigazdaként egyéb kötelezettségeim is vannak. - Ez a folyosó a szállóvendégek részére már nem látogatható, de a személyzet még jár rajta. De ez vezet a falkaterületre a hotelen belül.
- Akarsz beszélni róla? - kérdezem el se mosolyodva suta poénomon, pedig teljesen olyan hangsúllyal ejtem a cinikus szavakat, mintha menten füzetet és tollat kapnék elő, Gabe-et pedig egy kanapéra kényszeríteném, aztán adja ki, ami nyomja a lelkét. Miközben haladunk, persze igyekszem megjegyezni, amit látok, amerre járunk. - Nem, tényleg nincs. De a civileknek szükségük van rá. Nekem pedig munkára, hacsak nem akar valamelyikőtök eltartani. - vonok vállat aprón. Valószínűleg, aki ilyen ajánlattal állna elém, azt körberöhögném. Minden esetre félreértés ne essék, nem én leszek a civilek helyi védőszentje, tényleg csak a melóról szól a dolog. Szeretem csinálni ezt is, ahogy anno a vallatást is élveztem valami beteges módon. Hallgatom a kutatásairól szóló beszámolóját, s a közönyösség álarcán túl valamiféle érdeklődés csillanhat tekintetemben. Talán Gabe lelkesedése a téma iránt ragad át kicsit rám is. Nem tudom, minden esetre érdekes és dicséretes, amivel foglalkozik. - Attól tartok, minden téren kiesek a célcsoportból. - Hacsak nem keríti elő a húgomat, de azért pedig én lennék kissé zabos, ahogy ő az apja felemlegetéséért. - Világos. De... külön részen vannak a szállásaink is a civilekétől? - a szavaiból ez jön le, azt pedig még nem tudom, hogy ennek örüljek e, vagy sem. - Mi történt a sráccal, akit említettél, hogy Castor nála van? - firtatom, csak hogy tudjam, mire számítsak, ha esetleg még ott találnánk a Főnököt.
Most érünk be az elzárt részre. Ebből szinte senki semmit nem vehet részre, csak van egy ajtó, ami jelenleg nyitva, de amúgy bármikor kézileg, és távolról is lezárható. Amint nyílik, azonnal kamerák kereszttüzébe kerül, aki belép. - Szeretnéd meghallgatni? Érdekes sztori, de szerintem nem a szájad íze szerint való. - fordulok vissza, felvéve a stílust legalább részlegesen. Igaz arról a kis kalandról nem nagyon beszéltem senkinek, de nem is titok. - Igen, egy folyosó el van nekünk különítve. Most értünk be oda. De ha ilyen dicséretes ütemben szaporodunk, akkor lehet, hogy kevés lesz. Szóval Emily nem fia borja itt senkinek. Nem baj. Egyenlőre van elég kusza rokoni szálunk, lassan megközelítjük egy brazil szappanopera felépítését ilyen szempontból. - Ezt még nem tudjuk. De érdekes, mert valószínűleg a támadója riasztotta Castort, hogy szedje össze valaki az egyetemi parkban, és Castor egy kóbort volt kénytelen megkérni erre, mert az egyetlen tagunk, aki komolyabban tudott eddig foltozgatni, az pont ő. De szerintem ti már ismeritek egymást Ash-el ... Na, szóval nem tudjuk mi volt ez, mert még csak most ébredezik szegény.
Kissé meglepetten szalad fel szemöldököm a kijelentésére, noha arcom továbbra is nyugodt, szinte már semmitmondóan közönyös ábrázattal bír, ahogy rá tekintek. - Ezt meg miből vontad le? - már, hogy lehet, nem a "szám íze szerint való" a története. Nem az előbb mondta, hogy nem is ismer?! Oké, én meg erre közöltem, hogy ha az apja dolgait ismerte valamennyire, akkor épp eleget tud rólam. És ez így is van! De ettől még nem tudom hova tenni ezt a megjegyzését. Vagy ő előítéletes, vagy én csinálok valamit rosszul. - Szerintem semmibe se lenne akkor Castornak egy teljes emeletet lefoglaltatnia. - Legalábbis, amennyire én ismerem. Ki tudja, ez a hideg, hegyi levegő mennyire ment az agyára, mióta nem láttam. - Ash?! - hangomból valami kétkedős, hitetlen nevetés árad - Ismerjük. - teszem hozzá, mintegy mellékesen. Azt hiszem, mindig is kedvelt a srác. És ami azt illeti, én is őt a magam fura módján... - De ki az a féreg, aki pont egy kölyökkel kezd ki? Komolyan mondom, az ilyeneket farkasszámba se lehet venni... - fejcsóválok aprón, szőke tincseim csak győzzék követni a mozdulatot. Ash-t elverni nem művészet, már bocsánat. Akkor legalább csinálta volna rendesen az illető és tette volna el végleg láb alól! Hacsak nem figyelmeztetésnek szánta a dolgot... ez valószínűbb, főleg, ha igaz, amit Gabe mondd, hogy még riasztotta is Castort, hogy 'Gyere b'zmeg, szedd össze, ami maradt a kölyökből!' Mi ez, ha nem nyílt üzenet?
A hozzászólást Emily Hart összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 13, 2012 5:04 pm-kor.
- Kissé másképpen gondolkodom, és élem az életem, mint ahogyan a nagy átlag farkas. - vonom meg s vállam. Már megszoktam, hogy kilógok a sorból. Chicagoban is kilógtam, itt is kilógok, de azért elboldogulok valahogy, és néha kiderül, hogy az én megközelítésem is elég jó, vagy éppen az a nyerő. - A hotel közel nem hoz annyit, mint a kaszinó hozott, azt hiszem. Bár a pénzügyi részekbe nem folytam bele. Nem tudom, jelenleg nyereségesek vagyunk-e. Én próbálom tehermentesíteni a falkát, Asht sem kell eltartani, a többiek nem tudom, hogy állnak ezzel. De azért még így sem két fillér már csak lakrész fenntartása sem. Bár tényleg nem tudom a számokat, a pénzügyek soha nem érdekeltek jobban, mint muszáj lett volna. - Majd kiderül, mi van e mögött. Én általában senkivel se kezdenék ki, mert ha jobb nála, akkor hülyeség, ha meg gyengébb, akkor szemétség, de ezzel a véleményemmel megint egyedül fogok maradni, azt hiszem.
- Más, mint nagy átlag farkas... - horkanok fel nevetve. Egó az van. - Vigyázz Gabe, mert a végén még azt kell hinnem, hogy sértegetsz. - jegyzem meg, játékos éllel a hangomban, ám tekintetemben mindemellett valami különös fény csillan. Valami veszélyes, ami a legbátrabbakat is óvatosságra inti 'Dr. Szöszivel' szemben. Az pedig, hogy az elejtett, szinte már majdnem poénnak szánt megjegyzésemre ilyen... komolykodós választ ad, csak megerősít abban, hogy az ő társaságát valószínűleg csak akkor érdemes keresnem, ha konkrét célom van vele. - Igazad van. Majd kiderül. - sóhajtok elpillantva végig a folyosón és akkor megpillantom az ismerős alakot, akit keresünk, és aki épp kilép az egyik szobából.* - Nocsak, de gyors látogatás volt ez... - jegyzem meg Gabenek fejemmel Castor felé bökve, de talán már ő is kiszúrta. - Nem is tartalak fel tovább, hacsak nem tartasz velem... És köszönök mindent! - Gabe-bel, vagy nélküle, de ráérős léptekkel haladok tovább néhai/jelenlegi alfám felé.
*Szóval ide lettem irányítva valami Gabriel-hez, én meg tudok nagyon jó kutya is lenni, szóval jövök. Nem kéne kihúznom már nagyon Castornál a gyufát, pont elég volt tegnap. Hát az a pasas tényleg nem viccel, de legalább felmértük az erőviszonyokat. És még délután költözhetek is át az új szobámba... nagyszerű. Nem mintha egy bőröndön kívül nagyon fel lennék szerelkezve, de hát na. Erről meg csak az ugrik be, hogy bevásárolnom sem ártana. Öltönyöket, meg mindent ami a hosszútávú élethez szükséges, mert az nem pálya, hogy csak én vagyok meg a fogkefém. Nekem igényeim vannak! Egyébként elég hamar megtalálom a megfelelő ajtót. Biztos a zseniális tájékozódóképességemnek köszönhetem. Vagy annak, hogy lefele jövet megkérdeztem egy farkast, hol is van ez az igazgatóság, de csak ne vesszünk el a részletekben. Szóval bekopogok és akkor be is nyitok, meg sem várva a választ. Ha be lehet menni úgyis nyitva van az ajtó, nem de? Amúgy kíváncsi vagyok erre a Gabrielre, bár speciel az egész falka érdekel. Castorral elbuktam a menősködést, de csak találok itt valami értelmes lényt, akivel esetleg jól kijövök. Ha már úgy tűnik, hogy huzamosabb ideig maradok, akkor örülnék valamilyen hasonszőrű társaságnak. Bár egyedi és megismételhetetlen vagyok, de biztos van itt még olyan, akinek megvan a magához való esze és nem képzeli magát kakasnak a szemétdombon. Főleg nem velem szemben.*
Castor jelezte, hogy felvett egy új tagot, aki majd be szeretne lépni a falkaterületre. Szaporodunk ... Csak azt nem értettem pontosan, hogy ha ez a fickó Patrisha "fia", akkor hogyan is kerül ide? De én csupán adminisztratív ügyeket intézek a biztonsági rendszer körül, a falkaügyekbe nagyon nem akarnék beleszólni. Szóval bárki is az illető, én megcsinálom a beléptetését és kész. Most, hogy kitört a vizsgaidőszak már lazább az órarendem, mivel nekem gyakorlati tárgyam volt, és a nebulók zöme már megszerezte nálam a jegyét. Aki nem, azok nagy része meg már feladta, és úgy döntött, hogy jövőre velem ugyanitt. Van pár makacsabb egyén, aki még próbálkozni fog egyszer, de ez nem lesz túl nagy leterhelés időben. Én kívánom nekik, hogy hirtelenjében táltosodjanak meg, és vágják be az egész féléves anyagot, amihez pár napja még közük nem volt, de erre reálisan kevés reményt látok. De majd kiderül a vizsgákon. Most éppen a szoftvert bütykölgetem, hogy minél intelligensebb üzeneteket tudjon kiküldeni a csipogókra. Nem árt, ha nem csak azt olvashatja az illető, aki megnézi, hogy baj van, hanem azt is, hogy hol és pontosan mi. Ekkor toppan be egy ismeretlen farkas az irodába. Legalább kopogott előtte, ez már egy fél jó pont. Nagyjából kétszer annyi idős lehet, mint én, és ritka ronda fizimiskával áldotta meg a sors. Szóval biztos tudott valamit annak idején, ha Patrisha beharapta, mert a kinézete nem lehetett alap. - Hello!- Most rákérdezhetnék a neve alapján, hogy ő-e az, de azt hiszem a Benji úgy elsőre túl közvetlen lenne, márpedig Castor ennyit közölt csupán. - Az új falkatagunk?
*Hát elég nagy szerencséje a fickónak, hogy nem osztja meg hangosan is a véleményét a megjelenésemről. Igen is van, akinek kifejezetten bejövök, a kisugárzásom egyszerűen elragadó. Le se tagadhatnám. Amúgy meg most is jól festek, mert éppenséggel egyik öltönynadrágomat és a fehér ingemet viselem. Persze közel sem festek olyan hivatalosan, mintha kétszer ilyen hivatalos lennék.* - Helló! Úgy valahogy. Te vagy a biztonsági csávó, igaz? *Csak ő lehet, nem hiszem, hogy olyan sok farkas dekkolna itt egy számítógép előtt. Azt egyébként elég hamar leszűröm, hogy nagyjából fele annyi idős lehet mind én. Ez már most egy jó pont, szimpatizálok a fiatalabbakkal, mert általában lehet rájuk hatni. Ráadásul biztos okos is, nem hiszem, hogy pont vele kéne rosszban lenni. Így előveszem a legbarátságosabb mosolyom, amitől egy kicsit kevésbé tűnhetek sunyi dögnek. De amúgy nem értem miért mondja mindenki, hogy annak tűnök. Mindegy is. A monitorra tekintve azért kissé felvonom a szemöldököm. Halvány gőzöm sincs, hogy mit csinálhat, az ilyesmi nekem magas, szóval csak elismerően bólintok, kezeimet a zsebembe süllyesztem.* - Nem semmi. Érted is, amit írsz? *Tiszta barátságos vagyok. Nem nagyon szoktam zavarba jönni idegenek társaságában és azt hiszem ez látszik is rajtam. Mindenesetre már most igyekszem kifelé terelni a beszélgetést a hivatalos mederből. Mindenféle ügyintézés számomra túl modoroskodó. Ha muszáj, akkor nekem is megy, de speciel most nem az. Akkor mondjuk lehet megnyerőbb lennék, ha tudnám, hogy hívják... pedig Castor mondta is. Áh, ezek a lényegtelen információk teljesen kimennek a fejemből.*
"A biztonsági csávó"? Felpillantok rá még egyszer ezen szókapcsolat hallatán, és megnézem magamnak még egyszer a fazont. Na, ez még mindig jobb, mint a titkárnő, de persze Emily azt nem mondta ki hagnosan, így arról nem is tudok. - Igen, én lennék. Elmentem a változtatásokat egy ideiglenes fájlba, még nem akarom ráereszteni azonnal a rendszerre, előbb tesztelni fogom. Aztán előkészítem az adminisztrációs rész. - Nem szeretek olyasmit leírni, amit nem értek. - felelem közben. Na, persze, majd úgy gépelgetek össze-vissza, találomra halmozva a karaktereket. Szóval roppant intelligens kérdés volt, de azért érzem benne a pozitív hangsúlyra törekvést azért. Amint a rendszer kész az adatbevitelre, akkor felveszem az asztalról a fényképezőgépet, és azt is bekapcsolom. - Készítek rólad fényképet a rendszer számára. Észleltem én, hogy nem szólított a nevemen, de ha ezen változtatni akar, akkor esetleg kezdheti ő is a bemutatkozást. Én is csak egy Benjit tudok.
*Nem vagyok ám bunkó... annyira. Amikor közli, hogy ő az, akit keresek, akkor természetesen nekem is eszembe jut bemutatkozni, de ne tudja már minden jött-ment, hogy hívnak. Bár egy pár pillanatig elgondolkozok, hogy vajon melyik nevemet is mondjam, de ide jó az eredeti is.* - Benjamin vagyok, de gondolom már biztos leadták a drótot, hogy jövök. De amúgy tényleg, mi történne, ha anélkül bóklásznék a falkás terepen, hogy becsekkolnék nálad? Szétkapnának, mint Foxi a lábtörlőt, mi? *Csak érdeklődök, mert amúgy tényleg elgondolkodtam rajta, hogy föl kéne menni, kicsit lemeóznám ezt a híres biztonsági rendszert, de aztán úgy döntöttem inkább nem játszok az életemmel. Amúgy elmosolyodok és még ha nem is bizalomgerjesztően, de legalább a gesztus megvan. Továbbra is zsebre tett kezekkel figyelem, ahogy ügyködik. Hogy én ehhez mennyire nem értek... Jó, persze felhasználói szinten megtanultam használni a számítógépet, de ilyen cifraságok álmomban nem jutnának eszembe.* - Persze, logikus. *Helyeslek készségesen, még bólogatok is mellé. Rá kell jönnöm, hogy tényleg hülye kérdést tettem fel, de a fazon sem úgy nézett ki, mint aki épp most akar lyukat beszélni hasamba. Néha amúgy a magam gesztusaival kicsit akár karikaturisztikusnak is hathatok, hiszen egy kicsit mindent eltúlzok. Egészen meglepettnek tűnhetek a fényképező láttán, hiszen nem gondoltam, hogy ez is hozzátartozik. Ha tudom, akkor csináltattam volna valami profival képet. Kicsit fel is emelem a kezeimet, jelezvén, hogy kicsit lassítsunk.* - És itt akarsz képet csinálni rólam? Borzalmas a fény, ráadásul ülsz, ha meg lentről fotózól, akkor olyan mintha lenne tokám, márpedig nincs. Meg gondolom te is csak olyan hobbifotós vagy. Nem lehetne, hogy elmegyek ahhoz a fotóshoz, aki tudja is, hogy kell használni a gépet és elhozom a képet? *Ha valaki azt gondolná, hogy nyafogok, ez nem így van. Csak nem vagyok fotogén és nem szeretem, ha rossz képek születnek rólam. Amúgy pedig tök higgadtan beszélek. Nem akarom megsérteni, de ő inkább maradhatna a gépelésnél, mert azt láttam, hogy nagyon megy neki. De mondjuk én még a villanykörtét is szakemberrel cseréltetném ki, szóval...*
Nagy dumás ez a Benji gyerek, az biztos. Félszemmel sandítok fel rá, amikor az illegális behatolást kérdezi. - Nos, én csak azért felelek, hogy akinek kell, az tudomást szerezzen a behatolásról. Hogy ők aztán mit csinálnak az illetővel, az nem az én dolgom. De túl sok jóra feltételezem nem lehet számítani. Még egyszer ellenőrzöm, hogy jól csináltam-e mindent, a gépen is jók-e a beállítások, miközben meghallgatom a felsorakozó kétségeket. Aztán újfent feltekintek, és előveszem minden egyetemi oktatásban szerzett tanárbácsis készségemet. - Először is fel fogok állni. - kezdem a legtriviálisabbal, mert ugye mért ne tenném? Hol van az megírva, hogy csak onnan lőhetek, ahol most ülök? - Másodszor meg ez valóban nem művészfotó lesz, nekem csak az kell, hogy a számítógépes rendszer a továbbiakban megismerjen, ne jelezzen illegális behatolót, és így ne legyen belőled .. khmmm ... lábtörlő. De ha úgy véled, hogy ciki, ha a számítógépnek nem a legelőnyösebb profilodat mutatod, akkor mehetsz felőlem fényképészhez is, csak addig ki vagy zárva a falkaterületről. Ebben az esetben hozhatsz a masinának egy csokor virágot is, hátha úgy még jobban fogsz tetszeni ... Remélem, ezek után elkészíthetem a fotót, de ha inkább elrohan műészfotóért, nekem az is jó.
*Hát, bemutatkozást azt nem kapok, de akkor marad biztonsági csávó, vagy kitalálok majd neki valami jobb nevet, majd még meglátom. A válaszon se lepődök meg különösebben, hiszen nagyjából erre számítottam, szóval bólintok is rá egyet.* - És megéri ez a sok macera? Tényleg olyan sokan be akarnak jönni ide, hogy kell ez a hatalmas biztonsági felhajtás? *Érdeklődök tovább, mert én már csak ilyen kis kíváncsi vagyok. Castortól nem sokat tudtam meg az itteni helyzetről, szóval máshonnan kell összeszednem, hogy mégis mi a nagy helyzet. Tudom, hogy van egy másik falka, meg hogy nem éppen rózsás a helyzet itt a városban közöttük, de ezen kívül semmit. A válaszban azért bőven felismerem az iróniát, de az a nagy gond, hogy a fószernek igaza lehet. És ez bosszantó. Azért villantok valami mosolyszerűt, de az egész úgy hathat, mintha közben savanyú cukrot szopogatnék, szóval nem a legőszintébb. Tudom, hogy egy gépnek lesz a kép, de speciel engem zavarna, ha rosszul sikerülne.* - Bármennyire is vonz az igénytelen gyors meló lehetősége, azért remélem az nincs ellenedre, ha az ablakhoz állok. Amúgy nem valami tágas ez a hely, csodálom, hogy nem golyóztál még itt be. Én megőrülnék, ha itt kéne dolgoznom és egész nap a gép előtt görnyednék. *Nem nagyon várom meg, hogy mit válaszol az ablakos felvetésre, csak simán odasétálok. Legalább ennyi választásom hagy legyen a témában. Egyébként közben pedig végig beszélek. Szoktam tudni lakatot tenni a számra, de most speciel a helyiség leszólásának nincs különösebb tétje. Nem baj, ha tudják az itteniek, hogy ami a szívemen a számon típusú ember vagyok.*
Hogy megéri-e ez a sok macera? Amikor ideköltöztünk volt itt egy szem testőr velünk, aki pár hét múlva lelépett. Akkor nem volt más választásunk, ha egyáltalán tudni akartuk, ki dugja ide az orrát. Most már gyűlnek a falka nagyágyúi, és nem vagyunk annyira védtelenek. - Mért? Szerintem mennyire sűrűn lenne jó - ezt a szót megnyomom - ha erre járna valaki az őslakosok közül, és csinálna egy kis felfordulást? Szerintem egy eset is több a szükségesnél. A fényképpel nem kell sokat mesterkedni, nekem az a lényeg, hogy pár szögből benn legyen az arca, és hozzá legyen rendelve a nevéhez. Az ablaknál éppen úgy jó, mint máshol. - Nem itt dolgozom, ide csak néha járok be, amúgy az egyetemen tanítok, és a diákokat kergetem a hegyekben. Én is bediliznék, ha itt kéne ülnöm egész nap, de szerencsére erről szó sincs. - Késze is vagyunk. Visszaülök a helyemre, és a gépből kiszedett memóriakártyát beteszem a leolvasóba, átmásolom a képeket a gépre, és hozzárendelem Beji profiljához.
*Tökéletesen értem az álláspontot, de személy szerint speciel már akkor is voltam falkában, amikor a számítógépeket, meg a belépőkártyákat ki sem találták és akkor sem nagyon kellett félteni minket, mert megoldottuk a saját védelmünket. Pusztán erre asszociálok, de mondjuk pont én lennék, aki az ilyesmit magában tartaná? Ugyan már.* - A modernizációval a kényelem is beette magát a falkákba? Vagy egyszerűen nincsenek olyan farkasaitok, akik meg tudnának védeni titeket? Mert az elég cink, ha tényleg azért vagytok itt, mert kell a város. *Ha a hangomból nem lett volna egyértelmű, az arcomon azért ott ül az kissé gúnyos mosoly. De mondjuk én se vagyok ép. Ez most már az én falkám is... jaj, borzasztó, hogy kötődnöm kéne hozzájuk. Ez megint egy olyan dolog, amit ideje lenne megszoknom, de speciel ezt még a számlámra lehet írni, új vagyok. Meg aztán falkában marad. Valószínűleg bármilyen kívülálló számára az én falkám lenne a legtutibb, de engem azért még érdekelnek a gyermekbetegségeink, miket is kéne lehazudnom. Azért a következő kijelentésre kicsit meglepetten tekintek a férfira, na meg némi értetlenség is vegyül bele.* - Diákokat kergetsz a hegyekben? Azt hiszem ez túl sok információ, inkább csináld a képeket. *Végül átcsap némi undorba a grimasz az arcomon. Van amit az én gyomrom se vesz be, de speciel lehet, hogy én vagyok az akinek túl piszkos a fantáziája. De akkor meg tessék egyértelműen fogalmazni. Jaj, olyan rossz vagyok. Amint elkészülnek a képek, némi érdeklődéssel figyelem a ténykedését, de annyira nem köt le a számítógép, így hamar megtöröm a csendet.* - Ennyi? Mehetek a szobámba? Tényleg, amúgy a szobaszerviz nekünk is jár? *Na igen, az utóbbi kérdés nagyon fontos, mert én nem vagyok hajlandó sem takarítani, de levánszorogni a reggelimért, ha megtehetem, hogy másra bízzam. Ha nem így lenne, akkor lehet még megfontolom, hogy vendégként maradok, csak hát drágaság van, meg pénzügyi válság...*
Benji szövegel, és szövegel, de nem bánom, végül is beszélgetünk, de azért vannak dolgok, amiken megakadok. - Mármint minket, úgy érted, ugye? Minket kéne megvédeni. Amúgy egy vagy tíz kamera senkit nem fog megvédeni, ugye. De arra jó, hogy ne kelljen 24 órában a hotel minden egyes pontját és bejáratát farkasoknak őrizni. Mert az egy kérdés, hogy hányan vagyunk, és milyen képességekkel. DE az igazi lényeg az, hogy aki itt van a falkában, az tud-e ennél hasznosabb dolgot is végezni? Mondjuk amitől bevételünk lesz, vagy amitől a többiek harci képességei nőnek majd esetleg. Gondolom te is képes lennél mondjuk kipucolni a cipődet, és kivasalni az ingeidet, és mégsem magad csinálod. Elkényelmesedtél, vagy egyszerűsítettél az életeden? A kenyeret és húst sem te sütöd, amit megeszel. Majd ha egy robotot küldünk ki pofozkodni magunk helyett, akkor beszéljél elkényelmesedésről! De ha akarod beájánlak az egyik testőrnél vagy kiképzőnél, hogy mérje fel, te mennyire vagy elkényelmesedve ... Míg előadom ezt a kis monológot, el is végeztem minden szükséges módosítást, így már csak szépen kilépegetek a használt felületekről, és leállítom a gépet, hogy a rendszer újra automatikusan végezze a dolgát, külső beavatkozások nélkül egy ideig. - Szobaszervíz van. Csak mielőtt bárki embert felhívsz a farkas lakrészre, tájékozódj, hogy nincs-e valami olyasmi éppen folyamatban, amit jobb, ha nem lát. És ha van, akkor kapd el az egyik kölyköt, és őt küldözgesd inkább!
*Úgy fest mindenkiből ki tudom hozni a beszédes énjét. Ez valószínűleg a személyiségem varázsa, vagy nem is tudom. Amikor azért kijavít, meg emlékeztet arra, hogy itt mindenféle többesszámokban kell beszélni, mert mi egy falka vagyunk, akkor azért kissé elhúzom a szám, amolyan kelletlen engedékenységgel. Hát legyen.* - Persze. Minket. Eeeegy nagy család vagyunk, de ha nem gond, azért dalra nem fakadnék. *Azért az érzelgősségnek is van határa. Persze nem azt mondom, hogy a többes szám túl érzelgős lenne, csak szeretem eltúlozni és kicsit kifordítani a dolgokat. Pusztán nem szeretem, ha kijavítgatnak, ezért is válaszolhatok tán egy kicsit bunkón. Azért a kis szent beszédet követően, kissé gyanakvón tekint a férfire, amolyan tőle már megszokható karikaturisztikus túljátszással.* - Meghekkelted az oktatásügyet? Fogadni mernék, hogy az idei irodalom érettségi érvelése pont ugyanez volt. Egyébként pedig... nincs szükségem, hogy bárhova is ajánlgass. *A végére nyájas mosoly jelenik meg a képemen, csak hogy biztos átmenjen az információ, hogy még véletlenül sem vagyok kíváncsi a felgyorsult világról alkotott képéről. Nekem megvan a saját véleményem, amit ki is mondok, de ez nem jelenti azt, hogy másé érdekel, vagy akár egy percig is megfordul a fejemben, hogy fogok majd rá hallgatni. Észreveszem, hogy úgy fest végzett az adatok felvitelével, hiszen innen nagyjából rálátok a monitorra. Nem vagyok egészen analfabéta a számítógéphez azért. Azért a kis szobaszervízes magyarázata nem kicsit érdekes.* - Eddig csak gyanús volt, de most már biztos vagyok benne, hogy te komolyan meg vagy róla győződve, hogy nincs túl sok sütnivalóm. És ez sértő... a lelkembe tiportál. *Persze rájátszok erre is, igyekszem drámaian megrendültnek hatni, még a végén a mellkasomra is teszem a kezem. Hol érdekel, mit gondol? Csak játszok. Van néhány rossz tulajdonságom, amik miatt gyakran alábecsülnek, de én ezzel tökéletesen tisztában vagyok és fel is használom.* - Amúgy végeztünk? *Itt már váltok normális hangvételre, ami kissé éles lehet az eddigi magánszámomhoz képest, de speciel tényleg mennék. Úgy fest Gabriellel sem leszünk puszipajtások.*
- Biológiát tanítok, nem irodalmat. - felelem még inkább a gépre összpontosítva, mint a beszélgetésre. De a lépernyő elsötétül, és immáron teljes figyelmem Bejaminé lehet. - Hát, tudod, ha eddig csak gyanús volt, akkor mégiscsak lehet a dologban valami. - nézek rá, és azért a tekintetemen most már látszik, hogy inkább gyengéd, tréfa szintű oltásról van szó, mint komoly heccről. - De nagy örömömre szolgálna, ha végül az derülne ki, hogy tévedtem. Hát egy hajóban evezünk, még ha falkának is hívják, szóval nem ártana, ha lenne ennek a Benji gyereknek némi sütnivalója, mert nem egy harcos alkatnak tűnik, kenyeret pusztítani meg mindenki tud. Szóval kéne valami, amiben kiemelkedik a tömegből ... ja, hogy tömeg sincs? Még inkább! - Igen, végeztünk. Még biccentek is egyet, amolyan "álltam szolgálatodra" formában, adjuk meg a dolgok udvarias módját, még ha közben oltogatjuk is egymást rendesen. - Amúgy dalra meg majd a közelgő bulin fakadhatsz, ha addigra megjönne a kedved. Itt a fél banda olasz, szerintem kieresztik a hangjukat. Üdv a családban!
*Azzal nem nagyon tudok mit kezdeni, hogy biológiát tanít. Tök jó, és? Még ha értékelem is a közlékenységet, erre annyira nem voltam kíváncsi, mert úgy, mint most, nem nagyon tudok mit kezdeni az információval. Na persze a kis hecce hallatán kissé felvonom a szemöldökeimet. Még szerencse, hogy a végén szépít, mert amúgy már kész voltam egy kicsit erősebb válasszal.* - Gondolod a nagyfőnök bevett volna a bandába, ha nem lennék a hasznára? Nem csak szép vagyok, de sütnivalóm is van. Kettő az egyben. *Válaszolom elégedett mosollyal. Ha eddig nem lett volna vele tisztában, akkor most már eléggé egyértelmű, hogy kicsit el vagyok szállva magamtól. Persze a földön járok többnyire, de mások előtt az arcom akkor is nagy. Már épp megfogom a kilincset, amikor még az éneklésen lovagol egy sort Gabe. Visszanézek rá, némi türelmetlen tekintete szegezve rá. Erről az egy család dumáról valahogy mindig a Tarzan főcímdala jut eszembe.* - Éljen, mindig egy rakás részeg digóval akartam énekelni. Hát akkor szervusz. *Még valami gúnyos mosoly is megjelenik a képemen az énekléses megjegyzést követően, majd a köszönést meg az ajtón kívül ejtem meg és végül becsukom magam mögött és távozok.*
*Nem siettem, hisz időben indultam. A pontosság fontos, ezt megtanultam és talán nem is tudtam volna késni, ha csak nincs valami külső behatás. De hát a szobámtól a recepcióig mi történhetett volna? Semmi. Már pár napja a városban vagyok, s az feltűnt, hogy a Hotelben hemzsegnek a farkasok. De nem zavart, még ha némi kételkedéssel töltött el. De ez ellen csak annyit tettem, hogy a pajzsom félig-meddig fenntartottam. Érezhették, hogy mi vagyok ahogy azt is, hogy semmilyen ártó szándékom nincs. De a korom és a vérvonalam rejtettem. Tapasztalataim szerint ez ijesztő szokott lenni, ámbár Martinez vérvonala nem igazán elterjedt, de az ismeretlen mindenkit megrémiszt. Egy fekete ruhában lépdeltem a hölgy mögött, aki mutatta az utat, hajam kiengedve, a kezemben pedig egy dosszié lapult, benne a megfelelő iratokkal. Ajkaimon mosoly lapult s lépéseim szinte már szórakozottak. Jó kedvem volt, még ha kissé tartottam is a találkozástól. Annyira kísérteties volt a kép... Nem, most nem szabad erre gondolnom. Kiszivárgó energiáim vidáman táncoltak körülöttem, s helyet foglaltam, ahogy azt kérték. Vártam, de a kínálatot visszautasítottam. Egyrészt nem voltam szomjas másrészt meg, ez csak szimpla udvariasság, hogy ne türelmetlenkedjen a nép. Én pedig, nem voltam türelmetlen fajta. Vártam és ujjaim finoman doboltak a térdemen. Valami kellett ami lefoglalja a gondolataim. A városban egyszer jártam, megnéztem azt a szórakozó helyet, ahol ez a Castor a vezető, vagy mi. De nem találtam ott, bár kimondottan nem is kerestem. Így nem maradt csak a Hotel. Persze itt már kicsit jártasabb voltam, hisz nem töltöttem a szobában a napjaim. Igyekeztem felmérni, hogy milyen a hely, milyen az étel és milyen úton - módon férhetnék a tulajdonos közelébe, akit nem láttam. Így nem volt más, mint a tudásomra hivatkozva jelentkezni Séfnek. Ehhez értettem, s meg is kaptam az időpontot a mini de Lucához. Már csak fogadjon és minden rendben lesz.*
Castor egészen furcsa feladattal látott el. Vagyis inkább meglepővel. Valaki séfnek jelentkezett a Hotelbe és enyém a "megtisztelő" feladat, hogy beszéljek vele, azaz interjúztassam. Mondjuk látok benne logikát, elvégre mégiscsak felderítő vagyok, az a dolgom, hogy tudjak mindenről, amiről csak lehet, szeme és füle legyek a falkának, én legalábbis ezt a rációt találtam a dologban, de ezen túl nem sokat. Tekintve, hogy a konyhával még csak mostanában kerültem épp, hogy köszönő viszonyba, tulajdonképpen azt sem tudom mi fán terem egy jó séf, vagy, hogy a Hotel konyhájára ki is lenne a legalkalmasabb a lábasok mellé. Azonban sosem mernék, vagy vetemednék arra, hogy ellent mondjak az alfámnak - lévén, hogy még mindig azt gondoltam, bármelyik pillanatban felbukkanhat akárhol és lenyelhet keresztben -, szóval természetesen vettem a feladatot és tulajdonképpen kérdés nélkül bólintottam, hogy naná, még szép, hogy megteszem! Na, de mit is? Meghallgatom, hogy eddig hol dolgozott, meg beszélgetek vele egy kicsit, és aztán...? Aztán nem tudom. Talán lerongyolok vele a konyhára, hogy mutasson valamit. Ha jó ízű, amit készít, akkor gondolom alkalmas lehet a feladatra... Vagy passz. Oké Rosie, okos kis farkas csajszi vagy te, majdcsak feltalálod magad! Aztán meg reménykedj erősen, hogyha felveszed, az új séf ne csesszen el semmit, mert akkor bizony Castor nem lesz boldog és azt hiszem tényleg keresztben fog lenyelni... Egy kék ruhát vettem fel, hozzávaló cipővel, majd elindultam az irodák felé, hogy még időben odaérjek a találkozóra. Oké, interjúztattam már, de mégiscsak más tészta egy pultos, mint egy séf... No sebaj, megoldom ezt is, mint mostanában minden mást is. Úgy terveztem, hogy ezután bemegyek az Upperbe és egészen estig ott is maradok. Lendületesen nyitok be az irodába, ami már nyilvánvalóan nem üres. A pajzsom csak annyira van lent, hogy lehessen tudni, élek és virulok, de mást nem. A mosolyom is megvan, alapvetően nagyon is jó kedélyű vagyok, szóval ez a felszerelés része. - Helló, Rose Anne McGregor vagyok. Nagyon örülök, hogy találkozunk. - köszöntem kedvesen, majd becsuktam az ajtót és a nőstény felé nyújtottam a kezem. Ha elfogadta, akkor rövid kézrázás, közben meghallgatom a nevét, feltételezem, hogy ő is bemutatkozik, majd leülök vele szemben. Mikor beléptem, azonnal feltűnt, hogy egy farkassal lesz dolgom, egy kóborral. Castor róluk kifejezetten sokat szeretne tudni, szóval, vehetjük úgy is, hogy most ez a nőstény nagyon is megkönnyítette a munkámat a jelenlétével, illetve azzal, hogy idejött. - Kávét, vagy teát, esetleg ásványvizet? - kérdeztem meg közben és a nálam lévő dossziéból előbányásztam egy lapot, és tollat is. A nőstényre függesztettem a tekintetem és még mindig szélesen és kedvesen mosolyogtam rá. - Mikor érkeztél a városba? - az első egy egyszerű bemelegítő kérdés. Ha ő ember lenne és nem farkas, akkor is ezzel kezdtem volna, hiszen nem szeretek csakúgy belevágni a dolgokba, kell a felvezetés. Viszont, mivel ő az volt ami, tulajdonképpen már nem csak az udvariaskodást vezérelt. Egyszerűen többet szerettem volna megtudni róla. - És, hogy tetszik Fairbanks? - jött a következő ártatlan kérdést, közben pedig végig a nőstény tekintetét kutattam a sajátommal. - Szóval, úgy tudom, hogy séfként szeretnél elhelyezkedni itt a Hotelben. Hol dolgoztál eddig? Mióta vagy séf? Mi volt a legutóbbi munkahelyed? Vannak esetleg referenciáid? - ha voltak neki és ideadta, akkor átvettem tőle és elkezdtem belelapozni. - Miért pont a Holiday Inn-re esett a választásod? - érdeklődtem felőle tovább kíváncsian.
*Amint megéreztem az energiákat, amik voltak de mégis ápoltak és eltakarták az érkezőt, azonnal figyelni kezdtem. Sok mindent nem tudtam levonni, de eléggé vidám. Összevontam a szemöldököm és figyeltem tovább... na nem a vidámsággal volt a baj, hanem azzal, hogy mintha sarkak kopogását hallottam volna. Nos, ha csak nem szereti Castor de Luca a magassarkú cipőket, akkor azt hiszem, hogy más jött. De persze ezt nem vezettem túlzottan messze, hisz ahogy nyílt az ajtó felálltam és mosolygós arcom és tekintetem az érkező felé fordult. Halványan felszaladt a szemöldököm, némi kérdő hangsúllyal, de alig volt észrevehető pláne nem számon kérő. Mindössze meglepett, hogy valóban nem a hím vagyis férfi érkezett. Ahogy közelebb ér, magam is a jobbom nyújtom felé.* - Vittoria de Luca, de én egy bizonyos Castor de Luca urat várok. Lehet, hogy rossz helyre kísértek. * Mosolyodtam el bocsánat kérőn, de ahogy a tekintetem lesütöttem, naná, hogy észrevettem a gyűrűt az ujján és egy széles mosoly került az arcomra, ahogy a nőre emeltem a tekintetem.* - Szép darab... mostanában lesz vagy csak az urakat próbálja lerázni? * Kérdeztem kíváncsiságtól fűtött hangomon. Bizony, nekem is volt egy olyan időszakom, mikor gyűrűt húztam magamra, hogy távol tartsam az udvarlókat, de ezek rövidek voltak. A kérdése azonban egyértelművé tette, hogy bizonyára nem én járok rossz helyen és ami azt illeti, Ő sem.* - Nem kérek köszönöm. * Utasítottam el udvariasan ismételtem a kérdést miközben helyet foglaltam és a dossziém az ölembe fektettem.* - Csak pár napja... * Legyintettem könnyedén, hisz ez nem számított. Az első utam a Hotelbe vezetett és szobát foglaltam, ha dátumra pontosan érdekli, akkor megtudja tudni. Ez nem ellenséges válasz volt, mindössze nem befolyásol semmit.* - Csendes, de még nem merültem el komolyabban benne. Egyedül érkeztem és szerettem volna piheni. Talán ha akad majd egy idegen vezető... * Csiripeltem vidáman. Na nem mintha annyira elveszett lettem volna, egyedül is felfedezem én amit szeretnék, de először pihenés. Ráérek van még... nos, sok időm és a sietség amúgy sem vezet sehová. Az első mondatára bólintottam, hogy bizony az információi jók. A kérdésre elnevettem magam vidáman, a nő farkas s tisztában voltam vele, hogy tudja ugyan ezt rólam.* - Ha azt mondom, hogy három éve végeztem a fősulin, akkor megmutatja a kijáratot. Ha azt mondom, hogy 1950 óta azt csak maga tudja és vagy elhiszi vagy nem, hisz a papírjaim mást mutatnak. De természetesen vannak... * Nyújtottam felé a dossziét, amelyben Vittoria de Luca néven egyetlen hely volt megemlítve ami közismert, pár pozitív kritika az Éttermemről és a "tudományomról", egyetlen személyesen Rólam és persze az üzletvezetői engedélyem mellé csatolva. Ezek az elmúlt 10 évre nyúltak vissza, de hát istenem nem látszom többnek 28-nál, nem is nyúlhatnának vissza régebbre, még így is sok. Halványan elmosolyodtam az utolsó kérdésre és megingattam a fejem.* - Bocsásson meg Signorina, de Castor de Lucával szeretném a részleteket lezongorázni. Bizonyára roppant elfoglalt és ezért küldte magát, de mi lenne, ha tenne még egy próbát, hogy ide hívja? Ha nem ér rá, kereshetünk egy másik időpontot is, nem sietek. * Kérdeztem, a dosszié felé intve. Ha más nem, akkor a referenciám elegendő, hogy szánjon rám tíz percet. Legalábbis bíztam benne. Szavaim őszinték voltak, de nem feltétlen csak az állás érdekelt. Hanem kimondottan de Luca.*
Nem tudtam a nő nevét, akivel találkoznom kell, ezért amikor bemutatkozott, kissé meglepődtem, habár nem mutattam jelét. Ugyanazt a nevet viselte, mint Castor. Nem tudom, hogy az alfám neve teljesen álnév-e vagy csak részben, de mindenesetre érdekes, hogy ez a nő ugyanazt a vezetéknevet használta és ráadásul Castort várta. - Nagyon örülök Vittoria. És pontosan tudom, hogy kit vártál, de Mr. de Luca engem küldött, nyilvánvalóan nem véletlenül. Egyelőre velem kell beérned. - mosolyogtam még mindig, és a hangom bár kedvesen csengett, nem traccspartizni ültünk össze, és ez benne volt a hangsúlyomban. Itt nem egy vadidegen, akárki tudja, hogy honnan szalajtott kóbor fogja megmondani, hogy kivel is akar beszélni, de még csak nem is én. Castor engem küldött, velem kell beérnie. - Köszönöm, ez nagyon kedves. - pillantottam a gyűrűmre, amit Jessetől kaptam. - A közel jövőben. - nem a magánéletemről óhajtottam csevegni, tehát részemről ezzel le is zártam ezt a témát, Jesseről amúgy sem szerettem másokkal fecserészni. Hiába vagyok egy beszédes farkas, van olyan téma, amiről én sem beszélek minden jött-menttel. Meghallgattam mindent, amit mondott, hogy csak nem rég érkezett, hogy pihenni szeretne, hogy egyedül jött és a többi. Aztán kérdeztem és ő (ki?)felnevetett, amire kérdőn néztem rá. Már említettem, ez nem egy traccsparti. Nem válaszoltam neki azonnal, megvártam, amíg végigmond mindent. Ha én tennék még egy próbát és idehívnám? Minek néz ez engem? És minek nézi Castort? Ez a nő teljesen elmeháborodott, ha azt hiszi, azért, mert pár napja ide érkezett, akkor majd itt mindenki ugrik, amikor elfingja magát... Átvettem a dossziét és nézegetni kezdtem, amit benne találtam, majd a nőre emeltem a tekintetem. - Ám legyen. Egyikünk számára sem titok, hogy micsoda a másik, ez tény. Azonban te jöttél ide, hogy itt szeretnél dolgozni, és ahelyett, hogy fényeznéd magad egyből azzal indítasz, hogy mindegy mit mondasz, az valószínűleg nem fogja a valóságot fedni. Érdekes indítás, ha valaki munkát szeretne... És tulajdonképpen ennyi már elég is ahhoz, hogy azt feltételezzem, nem a munka érdekel téged igazán. Tehát Ms. Vittoria mi legyen? Folytassuk az interjút és szorítkozzunk csak a séf pozícióra, mert ez esetben teljesen és tökéletesen elégséges, hogy kizárólag velem beszélj, vagy elárulod az idejöveteled valódi okát és célját, és majd akkor meglátjuk, hogy mi legyen a következő lépés. Egy azonban bizonyos. Csak azért nem fogok Mr. de Lucához szaladni, mert te vele szeretnél beszélni. És bármely más időpontot kérsz, minden bizonnyal továbbra is csak velem fogsz találkozni. - hát ez nem tartott sokáig. Mármint, hogy kiderüljön nem az állás miatt van itt. Általában hosszabb ideig tart, amíg rájövök arra ki mit akar valójában, de most máshogy alakult. A szavaim kedvesen csengtek és én továbbra is vidám voltam és mosolygós. Viszont azt egészen biztosan tudtam, hogy egy falka nélküli kóbor akarata itt kb. semmit sem ér. Kíváncsi vagyok, hogy akkor most, hogyan is lesz tovább.
Kezdőlap
//
