Meglepetééés! ^^




// 50 pont – 5 (oltalom szárnya) – 3 (páncél) – 2 (bénítás, mesterszó) = 40 pont //

Süt a mélyfagyasztott büszkeség abból a három szóból. Úgy mondta, mintha egyívásúak lennénk. A Bestiám most már nem annyira dühös, inkább játékos kedvébe kezd jönni, én magam pedig éhezem és szomjúhozom az igazságot, mint egy törvényszéki héja. Persze, hogy pontosan mire értette, az a szűkszavúság homályába vész. Nem hülye és nem naiv, csak váltogatja a szerepeit, mint komikus az egyszereplős hangutánzó műsorban. Vidámság kezd körbeárnyékolni, egyrészt, mert úgy érzem, most én diktálok és ő táncol füttyszóra, másrészről pedig a válaszában benne van annak a tagadása is, amit az előbb mondott. Ha nem lenne veszélyben, miért spórolna a szavakkal, mint kisnyugdíjas a nagybani piacon? Érdekfeszítő figura és most már kissé szórakoztatónak is találom. Ha nem idegláncon akar rángatni, akkor a nevetőizmaimra hat.
~Egyszer majd próbáld ki valakinél az alakváltó idegen fedőtörténetét, azt imádja a popkultúra~
Láttam én is filmalkotásokat mindenféle átváltozó művészekről és ismertem olyan elvarázsolt királylányt is, aki meg volt győződve róla, hogy a macskája az előbb említett bolygóról érkezett és éjszakánként szörnnyé változva járja a forró bádogtetőket, mert már unja a Whiskas-t. A hiszékeny emberek királlyá koronáznának egy ilyen vetítőgépészt, mint Jason. A dühöm szárnyakat kapott, mintha Red Bullt ivott volna és elrepült dél felé V alakban, most már vigyorgósabb atmoszférába léptem. A gyerek nyakán is rajta van a fogsorom, már nem is szorítom. Másnak nem tűnne fel, de aki miatt csinálom, az láthatja. Ha farkasként tudnék nevetni, most meg is tenném.
~Keresztkérdés: ez csak egy irányzott 100 éves hatásszünet, amit rákérdezéssel történő kiemelésre szántál vagy tényleg átaludtad az összes számtanórát?~
A hangomban most már csengő mulatozást, a felhőtlenül szórakozó cirkuszi közönség porondra kiabáló hangsúlyát hallhatja. Ó, hogyne, mindjárt előáll azzal is, hogy ő szállt meg mindenkit a Vörös Hold éjszakáján és az igazi neve Alignak. Rögtön kiszúrtam az apró hibádzó részletet és arra rámutattam anélkül, hogy hinnék neki. A lépéseimen közben változtatok, toporgok, mint kezdő buzi a gőzben. Ha lesz folytatás a részéről, akkor lesz a részemről is, de a véresszájúaknak unalmas folytatás.
~A csalitosban békák kuruttyoltak és az éjszaka szemeként a Földre tekintgető Hold előtt fátyolfellegek úsztak el. Na, ekkor ütöttük a biciklist.~
Ezt egy biztosítási kárbejelentőkből készített egyvelegben olvastam és valami hasonló végkifejletet várok. Fejem felemelkedik a megszorongatott torokról. A gyerek szemébe nézek és az összegyűlt tömegre. Fehér pofámból kinyújtom a vöröses, sötétrózsaszín nyelvemet és a rémült kölyök arcát kezdem vele nyalogatni. Mint egy játékos állat, aki torokra megy, de nem azért, hogy öljön, hanem csak gyakorol az igazi bevetésre. Majd körbetelefonálják az állam farkassimogatóit, hogy honnan hiányzik ez a hópihe. Felesleges itt halállal fenyegetőzni, mikor kabaré előadást kapok. Most már kezdem azt érezni, hogy nem is kell erőltetni az igazságot. Inkább játssza csak, amit tud, én pedig alázom majd és a rekeszizmaimat edzem. Ulfred Brandt meg a Nagy Egész, haha!
~A kreativitásodból eredőleg szerintem írógépet kéne lopnod először és lehet, hogy megalkotnád az év fantasy-jét! Tavaly jelent meg A farkasok hallgatnak, azt nem olvastad véletlenül?~
A könyvvásáron találkoztam a félelmetesen életszerű regénnyel. Allen Wrightnak ismernie kell a világunkat és rendkívül bátor, hogy bevállalta annak a műnek a megírását. Jó kérdés, hogy ki ő és miért tehette meg. Vagy a mi fajtánk vigyáz rá, vagy az Őrzők.
Jason meg belekezdett valamibe, amit természetesen elektromos töltésű szögesdróttal elkülönítek a valóságtól, de a szórakoztató avagy ponyva műfajba sorolva már egész derítő jelenség. Az emberek kezdenek közelebb húzódni és a gyerek, aki most a szemét is lehunyta, mert azt is nyalogatom az egész fejével együtt, már kapálózni kezd.
Ebben a pillanatban a nyalizás befejeződik, felnézek az emberekre, akik megállnak vagy lassított felvételben osonnak, mint a lopakodó hadegység. Egy utolsót üzenek a csenő manónak, mielőtt túlfeszített órarugóként pattanok fel:
~Ezt folytatjuk egy üdítő mellett és esküszöm, meghívlak rá. Taps helyett érd be ennyivel!~
Esti mese a száműzött gyerekről, aki az első farkasok látkörébe került. Sejtem a folytatást, az ősatya megharapta és kész is a sikertörténet. Már csak az lesz érdekes, hogy adja elő. Komolyan megfizetem a színdarabot, ha színvonalas. Nem várom én el, hogy ingyen csinálja. És pont annyira fogom elhinni, amennyire a Gyaloggalopp musical változatát kell. És a kis fehér farkas ezzel elrohan jobbra a hússütő standok felé. Az emberek kitérnek előlem és nekem így tökéletesen meg is felel. Harapásra nem készülök, illetve igen, de csak egy elcsórt marhaszelet gőzölgő darabjának fűszerezését akarom megkóstolni. A roham során feldöntök, amit lehet, a menekülő szakácsokra rávicsorgok és a pultról lekapott húsdarabbal eliszkolok. Egyenesen be az egyik színpad alá, ami szintén magaslaton áll és az állványzatot fekete nylon takarja. Ez a rendezvény designja, nem akarnak alucsöveket villantani, inkább a hullazsákok anyagát idéző borításban hisznek. Sokkal diszkrétebb, tényleg.
Hallom, hogy több irányból közelítenek és néhány kiabálnak, hogy látták, hova futott el a ragadozó. Szerencsémre a másik irányból jönnek, én pedig megint alakot váltok és egy félbarna, szinte kutyaszerű farkas alakjában kicsapódom a színpad túloldalán olyan sebességgel, hogy a kamerák semmit se rögzíthessenek. Ha mégis, akkor azt hihetik majd, hogy a barna folt valamiért ott rejtőzött el korábban és most elmenekült, mert nála erősebb állat érkezett a területre. Az ismeretlen farkas elűzte az ismeretlen kutyát és neki is nyoma veszett. Mókás lesz majd kisétálni innen és megkérdezni, mi a bugyborékoló izlandi gejzírek arcpirító gőzét hujjognak ennyire az emberek?

---

Ez volt a terv, amit összekotyvasztottam szürkeállományom begőzölt, ám hűlőfélben lévő főzőüstjében, az élet viszont másfelé terelte az ösvényt. A meglepetés nem is volt olyan meghökkentő. Mint egy világháború, mindig benne van a levegőben, csupán a kezdés időpontja kérdéses. A gondolati üzeneteket elküldtem még Jasonnak, hadd teljen meg a telepatikus postafiókja, de időközben a fogaim lepattantak a gyerkőc nyakáról. Mintha szó szerint kővé vált volna a félelemtől. Innentől már csak azt kerestem, merről jönnek a rendfenntartók, hol keressem a tetovált fegyelmező részleget, ami már megtalált engem. A lábaim olyan szépen rogytak össze, mint marionett bábué az előadás végén és felborított liszteszsákként terültem el a mögöttem szorgoskodó hölgyemény előtt. Pont most akartam útjára engedni a gyermeket, miután körbenyalogattam, de az Őrzőknek muszáj mindenbe belekotnyeleskedniük. Ismerem az általános indoklást: már az imént emlegetett ősatyák is ezt akarták, pánik lenne úrrá a világon, ha szabadon garázdálkodhatnánk mindig, amikor ránk jön a hírnév 15 perce, kegyesség, józan belátás, világbéke, rózsaszín szemüveget mindenkinek és hasonló, tőlem rendkívül távol álló eszmék. Sose tudtam elfogadni, hogy egyszerűen kijönnek és rácsapnak a kezemre egy ezüst sodrófával. A mostani gyorsreagálású egység szerencsére egy fűszálnyit csillapítja a megjelenésük során mindig tapasztalható felháborodásomat, mert úgy ragyognak a szemei, mint egy 100 wattos villanykörte Florida égszínkék tengervizében. Nála csinosabb Őrző még sose tette rá a takarót a madárketrecemre, hogy aludjak már az éjszaka beköszöntének elhitetésével. Lábadozó düh szavai fognak megszólalni a fejében, hacsak nem bűvészkedik olyat, amitől már a gondolataim is befogják a szájukat.
~Szép szőke boszorkány, hát nem tudtál volna türelemmel lenni, míg a halál torkából bizalmamba fogadó körbenyalogatást eszközölök a kabátos csöppségen? Szedd le ezt a csodakényszerzubbonyt és a két szép szemedért akkor megbocsátok neked, tetovált lány!~
Figyelem, hogy kinek intett, de nem igazán veszem észre, mert most túl nagy a kavarodás a parkban és a fejemben. Logikus lépés lenne Jasont idehívni, aki fajtabéliként többet tudhat a jelenlegi esetről, mint a laikus kívülálló szemlélődők.
Egy tömény, kollektív fellélegzés suhantja meg a füleimet, egyesek azon csodálkoznak, hogy tudott mögém kerülni a doktor néni, mikor orvosnak tűnik, nem némaléptű nindzsának. Szuper, az üdítőzésre nem kerül sor, helyette elvisznek a kínzókamrába. Ahol Őrzők győzködnek engem, hogy ne csináljam, amire hajt a vérem, az maga a vasszűz és a spanyolcsizma bevetésének helye. A nő nyilván láthat alibit is a szavaim mögött, de Jasonnak éreznie kell, hogy a belsőm tükrözi azt a lelkiállapotot, amit szavakba öltöttem. Némi harag a hölgyemény felé, némi nemi vonzódás ugyanebbe az irányba és a gyerek felé béke, nyugalom. Már megint rossz lecsóba csaptam bele és kifröccsent, aztán idegyűltek a legyek, akiket nem szeretek, még akkor se, ha ennél a példánynál szebbet nem küldtek még ellenem...
Üzenek még Jasonnek, nehogy szó érje a ház elejét, hogy faképnél hagyom, mikor belémcsapott az Őrzők villáma. Félmunkát ne végezzen, aki nem félember!
~Ősfarkas, most már kíváncsi vagyok, ki a gyilkos, úgyhogy a történeted végét majd meg akarom hallgatni. És áll a meghívás, egy üdítőre az enyém vagy. Még tárgyalok a banyával, de ha elrabolnak, úgy harmadik típusúlag, akkor meg foglak keresni.~
Ez hangozhatna fenyegetésnek is, de valójában csak arról van szó, hogy a film végén már váltom is a jegyet a 2. rész bemutatójára. Az érzéseim ki vannak terülve a farkas előtt, mint én a varázsló előtt. Ezeket a helyzeteket a pokol legmélyebb bugyrába kívánnám...

~Akkor az írógép mellé ez legyen a következő könyv, amit elemelsz. Allen Wright tollából és tényleg kitűnő, ezt szakmai megalapozottságból mondom, nem ugratásképp.~
Ez volt az utolsó gondolati üzenet, amit még oda tudtam lökni, mint füleskorsóban a sört. Beköszöntött a szőke ciklon ideje és olyan gyorsan történtek az események, hogy csak kapkodtam volna a fejem, ha nem bénult volna le minden porcikám. Szétfeszít az erő, de nem tudom használni. Tiszta leláncolt Prométheusznak érzem magam. A lesújtó hölgyemény menti magát, de engem ezzel nem nyugtat meg, nem most jöttem a falvédőről, sőt máskor sem.
~Vér egy csepp sincs, nemhogy tengerben folyna. Ez azért valamit elárul a halálra éhes ragadozó pillanatnyi félreismeréséről. Tudod, mennyi gondolkodás és béketűrés előzte meg a kölyökharcot?~
Mert ez már csak annyira volt harc, mint amennyire két farkaskölyök birkózik egymással. Torokra megyünk, de nem csontig, hanem csak semi-contactban. Amit Abi mond, az úgy hangzik, mint mikor az alkoholista eltanyál és mondják neki, hogy nem kellett volna annyit inni, ő pedig csípőből visszatüzel azzal, hogy dehogynem, hanem menni nem kellett volna. Amire hajt a vér, arra van szükség és ne a tintáshátúak mondják meg, mikor kell gondolkodnom! A büszkeségemet mindig sértik az ilyen helyzetek, amikből már megéltem párat a természetemből fakadóan, ugye.
~Értem én, hogy a munkádat végzed, mint a lakótelepek felrobbantását parancsra végző drónpilóta, de ettől még nem mászol be a szívembe, amire más körülmények között pedig nagy esélyed lett volna, bébi!~
Csodával határos, hogy egy szép női pofika mennyit tud finomítani a stílusomon. Ha egy marcona szőrmókot küldtek volna ide, annak már a halála napját emlegetném vagy legalábbis az öreganyja térde kalácsát. Ez a nő hordoz magában valami olyasmit, hogy tényleg megbocsátok neki. Ha nem fokozza tovább. Még most is ott tartunk, hogy szemet tudok majd hunyni a történetmesélés félbeszakítása felett.
Jason megint hozza a figurát és újabb álarcot ölt. Én nem vagyok képes követni a hazugságspirálját, pedig nem vagyok szédülős fajta. Asszisztáljon a szolganép, én nem fogok. A félreszámolós ősfarkas regéjéről hallgatok, mert az a kettőnk dolga és amúgy se érdekelne senkit az Őrzők közül egy ilyen csalimese.
~Jól van, mami, de akkor kérek egy gyógypuszikát is!~szólok vissza évődve.
Azzal tisztában vagyok, hogy az utolsó vagy azutáni dobásom ez és szorítani kell a Bestia nadrágszíján. Már ha lenne oly civilizált és hordana nadrágot. Be nem állnak a gondolataim és felváltva üzengetek, most a másik bundásnak:
~Meg sem lep, hogy már náluk is előadtad a koldusok királyát. Nem hinném, hogy odabent nyugodt körülmények várnának, de ha enyhítő körülményként kísérni kívánsz, hát nosza rajta!~
Köszönetet nem mondok, mert nem bízom én abban a fenenagy jóindulatban, amit ő tanúsítani fog ezek után. Most kezdem érezni, hogy ebből még lehet repülés szó szerint is, ha felültetnek az első gépmadárra, hogy keressek helyet magamnak a világban bárhol, úgy 1000 km távolságra innen. Heves ellenkezést fogok mutatni és ha erővel nem megy, akkor alkuval fogom ezt megtenni. Gyomorforgató alkuval, amit csak egyszer hozok meg és utána kirohanok az erdő szélére kipusztítani a helyi madárállományt stresszlevezetésként. Az első lépés mindig a szóbeli intés és ott meg kell állnom. Halad velem az idő kisbusza és tényleg meg kellene már tanulnom, hogy ne curikkoltassam már mindig vissza a kölyökkorom mentalitásával.
~Csillagszemű napsugár...miként is szólíthatlak anyakönyvezett néven? Jómagam Dr. Lester J. Edison vagyok itt a lábaid előtt heverve. Hallom, már közeleg az anyuka, majd kiesik a szíve a helyéről. Breston, ezt a nevet ismételgeti.~
A tömegből annyira élesen elválik ez az egy hang, jó messziről érkezve és az energiái egyértelműen ide irányulnak. Nem érdekem, hogy a gyerek kórházi ágy helyett egy kisméretű fadobozban végezze, ezért is hívom fel a figyelmet a hölgyre. A farkasfül pedig kiszűri, milyen nevet szajkóz a hölgy kétségbeesett rebegése.
~Elfajult kissé a társalgás az újdonsült asszisztenseddel. Azóta már lecsillapodtam és akármennyire is füstölgő pipát idéz, csak kérdezd meg tőle, mit érzett. Néhány valódi szót akartam kihúzni belőle, de igazából csak jegyet váltottam egy komédiaestre. Amiben amúgy kifejezetten tehetséges.~
Nem kívánok fikciót elővezetni, illúziókkal és illusztrációkkal. Hiányfoltok maradhatnak a történeten, de a feje tetejére nem állítom azt. Amúgy meg tudok én jót mondani arról is, akit korábban még nokedliszaggató alá kívántam volna vetni, hisz alkalmazkodom a tényekhez. Most például ahhoz, hogy a végén már csak jól mulató közönség voltam és egy egérlyuknyit kellett volna hamarabbra időzítenem a szabadon engedést. A felelősség az én nyakamat húzza ólomsúllyal és semmi értelme nem lenne Jason nyakába varrnom azt, ami nem oda tartozik. Merem remélni, hogy ő se tesz rá egy púpozott kanállal a bűnlajstromomra. És úgy visz a kezében, mint ha az atyám lenne, ez pedig szerfelett különös érzés, mégis olyat érzek benne, hogy gyakorlott ebben.
~Hány kölyköt termeltél ki almaidban eddig? Gyakorlottnak tűnsz a fiatalok kimentésében~üzenem Jasonnak, ahogy lógok a béna testemmel.
Fehér Agyar legendája megelevenedik és kitűnő kérdés, hogy happy enddel ér-e véget vagy valami olyannal, ami botrányosan pocsék érzés lesz... Mindenesetre düh már sehol, inkább remény és küzdő gondolatok, hogy ne kelljen újra a padlóról indulnom. Már többször felálltam és nem szeretnék ismét parkettanyalogatással kezdeni. A szépség és a szörnyeteg együtt sem tudnak most eléggé idegesíteni. A Nagy Egész pedig csak néz onnan fentről és nem hajlandó megosztani magát szegény kis gyermekterrorizáló leszármazottjával.

Ha a szemek varázsa alól kivonom magam egy pillanatra és a sértett büszkeségem sebeit sem nyalogatom bősz ellentámadásba lendülve, akkor képes vagyok külső szemlélőként testen kívüli élménnyel meglátni, hogy mi is történt. Nem árt emlékeztetnem magam, hogy azok az emberek, akik a haragom lángjait érezhetik, mikor kiszállási díj nélkül érkeznek, intézkedtek, hogy a tetemem megfelelő bánásmódban részesüljön. Amikor még nem is tudták, hogy új életet kapok odafentről, akkor kérték ki a pokróc stílusú boncmesterasszonytól a testemet és később derült ki, hogy ez mekkora jótétemény volt. Nem szaladgálhatnék ma, ha akkor hagynak a kés alá kerülni, mint sertéstarját a kifőzdében. Szóval egy kicsit lejjebb eresztem az orromat, mert tényleg kéne úgy hordani, hogy esővízzel teljen meg. Ismerem én a hála fogalmát, de az Őrzőknél ez vegyül az utálat pírjával és a felháborodás pillanatnyi gondatlanságával.
~Azért ez nem ért fel egy zsák citrommal, édes keserítő!~
Nem tört még belé a bicskám és tudom én, hogy a nők közül sokan várják el a kitartó bókhadjáratot vagy csak szeretik, hogy kapják, mikor előre tudják a hepiend elmaradását. Nem én lennék, ha ilyen helyzetben nem lennék képes a csillagokat leszavalni az égről egy ilyen jelenségnek. Harcolok a győzelemért a ringben, a katedrán és a női szívek csatamezején is. A morftestvérrel még váltunk pár pengét szóban engedélyről és annak feleslegességéről, meg a kölykét hordozó farkasatyáról, aki kutyamentő is lehetne, aztán visszatérek a szöszikéhez.
~Szintén doktor, Abigail gyönyörű nevet adtál magadnak. Ha jól sejtem, már szépkorú vagy, csak a varázslat sminkesdoboza fiatalít ilyen csodássá~
Remélem, ezt nem veszi sértésnek, mert most már nem annak szánom. Az idő telik, még nem született meg az a lény, aki megállítaná illetve fene tudja. Nem szégyen a ráncok korába lépni, főleg olyanoknak, akik botox nélkül is örökifjak maradnak. Az erejéből következtetek a nagymamakorra, mert simán lesöpört a színpadról, mint vak takarítónő a kandallódíszeket. Kezek között utazni egyáltalán nincs ínyemre, mert ez csak akkor következik be, mikor demonstrálja valaki az enyémnél nagyobb erőt és azt nem komálom.
Az egyetemen azért mindent megtekintek a rejtett útvonalon, ahová egyszerű becsengetéssel nem nyitottak volna nekem ajtót és lehet, hogy jobban jártam volna, ha lepattanó labdát játszom az Őrzők katakombáinak lakatra zárt ajtaja előtt. Egy fővel csökken az érkező csapat létszáma, ahogy az a fura kisugárzású mágiában érezhetően izompacsirtának számító gentleman elrabolja a gyerkőcöt, akinek az anyját én már megjelöltem Abigail előtt. Én harapófogót játszottam, ők humanitárius gyermekrablót.
~Kedves Abigail főnővér, én hajlom a megegyezésre, mint nádszál az északi szél lengedező ereje előtt.~
A megfontolt tekintély mintaképe ez a nő, minden hisztérikusan felfokozott szuggesztibilitás nélkül közli a tényeket és közben nem mászik olyan magas lóra, amiről túl nagyot eshetne. Az ilyen mentalitást szeretem, a tanártársak között is akad, aki hasonló okok miatt méltó az elismerésemre. Vele képes leszek úgy szót váltani kényesebb témákról is, hogy nem szeretném, ha a fogaim között vagy a karmom végén hunyná le égszínkék fénnyel világító szemeit.
Jason meg csak mondja a meséjét és az improvizációs készsége ismét megmutatkozik. Végre megláttam az igazi tehetségét. A bűvésztrükköknek is nekifeküdt múltkor, de azt még betudhattam a farkasügyességnek. Ilyen történeteket viszont csak a legpengébb tollforgatók szülnek meg pillanatok alatt. Menteni kívánja a mentőshölgy előtt a nehezen menthetőt, ez egy új fordulat. Az tiszta, hogy a cél felé tart, ami további terveket jelent velem kapcsolatban és talán rosszul ítéltem meg, nem a z élve elföldeltetésem a végső állomás, amely felé robog a Montgomery-vonat.
~Erre mondanák a kölykök a hátsó udvarból, hogy "Kösz, tesó!"~
A gyanú még lappang bennem, mint a lyme-kór kullancscsípés után, de nyitvahagyom azt a kaput is, hogy emögött nem kell pokolbéli hátulsó terveket keresni. Nincs minden bokorban ártó szándék és aláaknázott "Welcome" feliratú lábtörlő. Őszinteség Őnagyságát igen sajnálom megcsalni, de kezd az az érzésem lenni, hogy tényleg kapok egy one-way ticketet a forró égövre, ha homlokegyenest ellenkezve holdirányba viszem a történetet. Féléves félmunkát végezni ostobaság lenne, még a dühöm és a természetem sem indok rá. Tisztul a fejem, mint az ég dinamikus légáramlatok idején és már nem borzasztja annyira a méreg villogó szemű kígyója. Abigail most kicsit kiereszti a karmait és ez némileg engem is felbőszít, így olyan választ kap, amire én is nem tetsző válaszra számíthatok. Direkt azzal a két szóval, amit nem kért.
~Kifogás, DE tényleg azt hitted, hogy meg fogja haladni a felfogóképességemet? Úgy vélem, nem egy zigóta szintjén kommunikálok.~
A foggal karcolás utáni apás fenyegetés hasonlatos ahhoz, mint amikor a lyukas gumival gördülő kocsit emlegetik a nők. Minimális érintkezés történt és szándék mínusz nulla alá, ha egy nem létező osztályzatot kellene adnom rá. Ha mégis kölyköt alkottam, vegye el az ég vagy nekem kell tutujgatnom, amiből szerintem inkább szolid eltemetés lenne. Egy kissé zavarbaejtő ez a körülbelül fél ezreléknyi esély.
~Kérem, szólíts csak Jay-nek. J, mint jajdeszánombánom, hogy fogsorral ölelgetős kedvem szottyant. Néhány hónapja a halál jeges érintése fagyasztotta arcomra a mosolyt, szóval egy nem kívánt szaporodásnál súlyosabbat is átéltem már a közelmúltban. Inkább tárgyaljuk ki, meddig kívánod a mágikus kényszerzubbonyt rajtam hagyni? Nem tagadom, a bénítás öltöztet, de jobban kedvelem, ha képes vagyok gesztikulációval is alátámasztani a fejből fejbe avagy szájból fülbe intézett üzeneteimet. Arra pedig ígéretet teszek, hogy a mozgás képességét e helyen nem kívánom offenzív módon felhasználni, ha mégis ezen kapnátok rajta, vállalom a taxidermiai célú felhasználást is~
A diktátor szerepét nem adom át, követelésekkel állok elő, mint mesterlövészekkel és a terrorelhárítás bevetésével fenyegetett túszejtő. Egy kis szemtelenség mindig van a zsebemben, mint Zsugás Jimmy-nél a pótpakli és nem hiszem, hogy a tárgyalás útjára lépve a tartózkodási engedélyem megvonását eredményezné néhány fennhéjázó szó. A lényeg megfogható, hajlandó vagyok még arra is, hogy ha esetleg itt és most rögtönzött kihallgatást kívánnak tartani a város életét érintő céljaimról, jöttömről s mentemről, múltamról s jövőmről, csirkemenüről s edzéstervről, ha nem szűkítik le az érdeklődési körüket a kényszer hozta kérdésekre.
~Ha jól sejtem, a pincemélyi látogatásom soha vissza nem térő alkalmat nyújt arra is, amit ti, tetováltak minden új jövevénnyel szerettek elvégezni. Ha a mikrofon a te kezedbe kerül, igencsak készséges interjúalany leszek, becsületszavamra mondom és hidd el, az nekem igen sokat jelent!~
Az ígéret szép szó, a "megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért" még szebb, a tartalom viszont a szóalaknál is fontosabb a számomra, ezért is jelentettem ki, hogy ha szószegésen fognak, akkor kitömött farkassá tehetnek, ami a mágiámból eredően emberi alakban érne perverz véget. Most sem a poéngyáros szólt belőlem illetve az állítás lényege, hogy kérdezhetnek, én pedig válaszolok úgy igaz, minthogy fülből kettő nőtt a fejemre.
Annak az amputáltak között fél lábbal királynőnek számító egyetemistának nem nyilatkoztam szívesen, Abigailben viszont érzem az erőt a szellem és mágia szintjén együtt, ezeket pedig csak a begyűjtött festésekből eredően fizikailag is jóval turbósabb Őrzők birtokolják, így szívesen társalgok vele.
~Apropó új jövevény, a Te érezhetően nagy szíved alatt méltóságteljesen nyugodt ritmusban dobog a kicsi szívecske. Ki a szerencsés flótás, aki az elkészítésében oroszlánrészt vállalhatott?~
Indiszkréció a javából, de fel kell mérni, hogy egy magára hagyott anya esendőségére lecsapva próbálkozzak-e az esélyekért két kézzel kapó nőnél vagy teljesen más a gyerek fekvése. Nem hagyom ki az ilyen létfontosságú információk megtudakolását. Kérdésre kérdéssel, akár meg is nyithatjuk a zártkörű ülést, csak szeretnék már megmozdulni, mert így növekszik bennem a feszültség, mint egy túlhevülő erőműben.

~Örömömre szolgál tapasztalni, hogy nem csak érfelmetszésben jeleskedsz, hanem elvégezted a szőrszálhasogatás kiegészítő képzését is~
Szinte dermesztően félelmetes, hogy mennyire képes oldani a haragos természetemet egy bájos pofika szemlélése. Nem ilyen egyszerű a képlet, hisz Abigail aurájában is van valami szelíd tekintély, az erő tudata és a pedagógiai attitűd, no meg ide citáltam a kimentő akció emlékét is, amiről szeretnék néha elfeledkezni és ütni-vágni, mint egy megvadult cséplőgép az aszfaltdzsungelben, de időnként saját fejjel is kell gondolkodni, nem csak a Bestiáméval. Időről időre úgyis előhívja egy-egy elejtett szó. Nem nyugszik soha és így is van jól. Csak halálom napján feküdne le teljes csendben, sőt talán akkor sem. Lehet, hogy már megtörtént, sajna törlődött a memóriakártyám odaát.
~Nyitva vannak még a füleid, Dickens-rajongó? Ezt a nőt keblemre ölelném, mint te a Karácsonyi éneket. Az itteni Őrzők milyen néven ismerik a jelenséget, amit én Jason Fellmore-ként tartok nyilván? Ha már te kihúztál a mocsárból, én sem taszajtalak bele botladozó nyelvvel.~
A betyárbecsület megnyilvánulása ez és talán el fogja hinni nekem, hogy az a szó, amit én adottnak mondok, szentebb a Vatikánnál vagy mit tart ő sérthetetlennek. Korban mellé lőttem és öregítettem, ami egy nőnél szerencsétlen fordulat, de hát férjnél van vagy csak bekötötték a fejét, de azóta eldobta a takarót, ez majd kiderül. Nem egy könnyű dió, amit hüvelykkel és kisujjal szétnyomnék még emberi erővel is.
~Könnyeket ne várj, nem bengáli tigris vagyok, se nem nílusi krokodil, hanem vérfarkas. A magam szamuráj becsületkódexébe felvéstem, hogy igenis szánom-bánom és egyszer ismételt, nem követendő határfeszegetési kísérletnek minősült. Nem szükséges mágikus ostorral az orromra csapnod, de nehogy azt hidd, hogy a félsz ültetett zabszemet a fenekembe! Ha belső késztetést érzel a kínok további fokozására, tiszta sor, hogy meg fogod tenni, de azzal csak bőszíted a sarokba állított fenevadat~
A hangsúlyozás most szinte kiegyensúlyozott. Ha nem dob rám valami olyan varázslatot, amitől azt érzem, hogy lenyeltem egy termeszbolyt, akkor így is marad. A tragédiái nem nyomják meg különösebben a lelkemet, mivel a helyiek közül még keveset ismerek és fogalmam sincs, kit veszíthetett el véglegesen és amúgy se kerültünk még olyan közel egymáshoz.
~Az orvossal halál jár, a pankrátorral csonttörés. Le kell nyelni a békát és hagyni, hogy a cső végén kiugorjon más formában~
Talán gyomorforgatóan plasztikus hasonlattal kívántam rámutatni arra, hogy aki hivatásosnak áll, ne csodálkozzon, ha hálni szólítják, de az ilyen önsajnáltatást nem kedvelem, mert felesleges, mint lódarázs elé zabot tenni.
~Ugye nem hippi ez a mágiamániákus exorcista, akinek reményeink szerint senkit nem kell átűzni a szellemfarkasok birodalmába?~
Az én fülem mögött vaj van, de akié mögött virág és a béke-szeretet duóját isteníti, azt a földbe döngölném legszívesebben. Pont egy ilyen hipokrita miatt kerültem ingyenes fegyveres őrséggel ellátott cellába napi háromszori koszttal és azóta allergikus reakcióim vannak a fajtájára. Abi bűvészkedése során a tagjaim visszakapják a mozgás képességét, amit ilyenkor tudok leginkább értékelni. Persze ettől még nem szeretem meg a Bénítás varázslatot. A gesztust viszont nagyra becsülöm, mert adott egy esélyt s nem tekint rögtön minden hájjal megkent kriminalisztikai jelenségnek. A fehér farkasalakom felkel és első hadműveletként megrázza magát, mint kutya a strandolás után. A bundámba ragadt parki koszt kiporolom és elkezdek járkálni, mint aki becserkészi a zsákmányt. A fejemet hátrakapom, mikor orrom láthatatlan falba ütközik. A vasbeton és plasztik szentélyek elektronikus számzárjával őrzött biztonsági széfjeire! Már megint egy korlátozó cselekvés, amivel nem először találkozom...
~Látom én. Ismered-e a történet végét? A török császár janicsárjai foglyul ejtenek egy vándort, aki tiltott mezsgyére tette be az út porától elvásott lábait. Az uralkodó mondása kétélű kardként csap le és látszólag megoldhatatlan választás elé állítja a gondatlanságból elkövetett határsértés bűncselekményének elgyötört megvalósítóját. "Egy mondatod van! Ha igazat szólsz, felakasztanak. Ha hazudsz, lefejeznek." Eddig szól a történet általam idézett része. Ismered-e a rab mondatát, ami a túlélése kulcsává lett?~
A történet tanulságát pedig rá fogom bízni, hogy ismerjen magára avagy rám. Méltatlan eljárásnak tartom és ideje bevonni a nagy mesemondót is. Nem a történetbe, mert az egyszemélyes feladvány, a közönség segítsége nélkül.
~Levegőbörtönbe csukott a banya. Még jó, hogy nem mézeskalács-házikóba, megőrülnék a túlcukrozástól. Nincs kedved igazolni az előtted bizonyára nyitott könyvként olvasható érzéseim alapján, hogy nem kívánok itt életeket elvenni, csak a mozgásterem lecsökkenését úgy tűröm, mint fogság miatti depresszióval jelentős élettartam-csökkenéssel küzdő kilométer-hiányos foltos jaguár?~
A segítő kéz tulajdonosának talán több hitele van a doktornő előtt, hisz őt csak meggondolatlan illuzionizmussal vádolhatja, semmi súlyosabbal. Én pedig a biztonsági kockázat tényét kimerítő elemként szorulok egy hurokba. Trükközhetnék még, hogy behívom Jasont a kör közepén állni és együttes erővel kitörni, de én inkább szavahihetőséget akarok. Amíg meg nem kapom, járkálok körbe és karikába, a nyelvem pedig lóg, mint gigantikus építőelem az emelődaruról. A mozdulataim lassúak, de folyamatosak, hisz több percnyi kiesést kell bepótolnom, ami nálam igen soknak számít.
~Világos, mint a vakablak UV-fény alatt. Tehát mit tudsz biztosra ígérni? Mi a következő tisztán kivehető állomás a sötét metróalagútban?~
A tétlenség fehér kenyere elhizlalja az izmaimat és szeretnék inkább haladni az úton, amit kijelöltek, ha már letérni egyelőre nem áll módomban. Addig élvezheti a kíváncsi kérdéseket, hátha a mielőbbi megoldásra sarkallom ezzel is. Csalódást okoz azzal, hogy aktuálisan is le van foglalózva. Az arcpír viszont üdítő jelenség és meg is kell jutalmaznom a gyengeség egyértelmű jelét valamivel, amit ilyenkor oda szoktam vetni rágni való csontként.
~Szerencsés ember a gyűrűpár másik felének viselője és igen bátor lépés egy efféle városban kis Őrzőket gyártani, úgy hallottam~
A Teremtőm mesélt a városról és a társadalomrajzból kiindulva erősen felelőtlenségnek számít a fajfenntartás a tetkósoknál. Ami érdekelne engem, hogy mennyire gondolta komolyan a parton elejtett szavait a hazugságontó?
~Ímhol egy női lány cseperedő csemetével a szíve alatt. Őt is sajnálnád csak azért, mert látszólag gyengébb az erősebb nem képviselőinél? Igencsak nagy mértékű dinamizmus és erő feszült belé, ez némileg árnyalja a dolgot, nemde? Mielőtt szándékosan félre kívánnád érteni, aminek nagymestere vagy, 200-as szöggel szögezném le, hogy kérdésem pusztán elméleti, nem készülök a szép szemek fényét A kis hercegből ismert lámpaoltogató szakmájának áldozatává tenni~
A kőoltár mellett döbbentem rá, mekkora malomkőként őrli a hallgatóság idegeit időnként a stílusom egyik vagy másik oldala, de mivel azóta belőlem már csak egy van, eszemben sincs változtatni rajta. Még egy kardinális problémát kell megbeszélnem a majdnem sáros bűvész úrral:
~Egy mélyinterjúra számíthatok és lehetséges a jelenlévő személytől eltérő újságíró-küldöttség érkezése is. Megvársz a kapu előtt, mint vaksi bírót a vesztes csapat szurkolói vagy egyezzünk meg egy későbbi időpontban? Befejezetlen játszmákat még Zsugás Jimmy sem szeretett maga után hagyni.~
Az örökké emlegetett szenvedélybeteg legendája még Minneapolis-ban született meg és szájhagyomány útján terjed. Talán sosem élt, talán itt jár közöttünk, mindenesetre egyik kedvenc színesítő elemem a hamiskás hamiskártyás. A lényeg pedig, hogy az őstörténeti fejtegetést végig akarom hallgatni és egy üdítőt is ígértem a falazó falkapártinak.

Csak futjuk a köröket, mint egy hajnali kocogóedzésen, amit sokkal szívesebben vállalnék most, minthogy egy 2x2 magánzárkában járkáljak az őrület bekövetkezéséig. Jasonnal, aki David is és szerintem még számtalan álnéven ismerik, megegyeztünk, hogy építem köré a falat és ha tudom, hogy ő is felhúzott egy másikat, azt sem rombolom le. Ismerem én az összetartás fogalmát és képes vagyok vállvetve küzdeni, ha meg vagyok győződve róla, hogy jobb kivételesen nem a saját, hőn tisztelt fejem után menni.
Abigail túlbuzgó óvónéniként ismételteti velünk vissza a ma tanultakat és ez nem tetszik, így ki is nyilvánítom a nyilvánvalót:
~Az imént már megkötöttük az egyezséget. Sajnálom, ha memóriazavarral küzdő agysérültnek tűnünk, de lehet, hogy ez még mindig az illúzió mellékhatása, ami esetleg rád is átterjedt. Amit megmondtam, azt nem felejtettem el 5 perc után és gerincem is van, ha nem vetted volna észre.~
Farkasommal végrehajtok egy kis produkciót, amivel a fent említett csontszerkezetet egyértelműbbé tudom tenni. Abinek háttal állva ágaskodni kezdek, kaparom a levegőt, ami most megtart. Sose csíptem, mikor azt mondták, burokban vagyok, de most igaz. Már két hátsó lábon álldogálok és nekifekszem a morftrükknek. Hátam közepét a gerinc vonalánál átalakítom és egy szürke farkassá változom. Dasmarinas-ban volt egy igen tápos gyereknek számító informatikus vérfarkas, Barnaby. Alig evett és emberként is olyan volt, hogy be lehetett volna fűzni a tűbe. Azt a gebe farkast másolom most le, mint lusta diák a házi feladatot. A csigolyák úgy domborodnak ki, mintha egy sornyi varjúfióka bökdösné belülről a bundámat a csőrével. Íme, a gerinc! És ezt egy orvosnak mutogatom. Feel the kindness...
Jason a kérésemet egyéni látásmódban adja elő és gondolatban a homlokomra csapok. Nem azt kértem, hogy mondja el, mit kérek, hanem, hogy mondja el, mit lát az érzéseimben! Ez így most olyan, mint a botcsinálta bankrablóknál, mikor elmondják, merre akarnak menekülni és a végén hozzáteszik, hogy ehhez senkinek semmi köze. Megfordulok a nagy ágaskodásból és felöltöm azt az ábrázatot, amit talán már Abigail is látott, hisz mindketten az egyetemre járunk. Én tanítani, ő őrizni a békét és egyensúlyt. Dr. Lester J, Edison néz szembe vele, nyaktól lefelé pedig újra a fehér farkas.
- Nem egy félbeharapott káromló szót kell ott sejteni, hanem a banyát, ami az én olvasatomban szimplán mágiával operáló női emberpéldányt nyilvánít meg. A hitetlenséged arcpirító, mert ha az A szökés Alcatraz-ból modernkori változatában akarnék főszerepet vállalni - igaz, ehhez le kellene fogynom Clint Eastwood méretére - , akkor behívtam volna közös falnak feszülésre Davidet, nem a cellakulcsot kértem volna szép szavakkal a szép szemek tulajdonosától.
Egyelőre lefekszem és csak nézek Abire, majd Davidre felváltva, mint egy őrszem, aki pásztázza a terepet. Fejben még kommunikálhatunk és így beszéljük meg a folytatást, amiről azért eléggé eltérően vélekedünk.
~ Bizony mondom neked, hogy fekete cipőhöz nem szabad fehér frottírzoknit hordani. Szívből gyűlölöm a jelenséget, mikor az Őrzők kiszállnak, mint rab madár a ketrecből és félbeszakítják a Móka Miki műsorát, de az ittenieket van okom nagyra becsülni. Ha kémre van szükséged, akkor mellényúltál, mint vak gyerek a rózsabokorban. Én ugyan nem fogom a füleimet süttetni az egyetem központi fűtésén! Tudod, ahogy az a rapmetal sláger mondja: De ez vagyok én... Csak ilyen tudok lenni... elfogadod vagy el lehet menni.~
Talán megérti, hogy nem a cimpáim hőmérsékletéért aggódom, hanem ragaszkodom hozzá, hogy akik miatt újra életben lehetek, azokról nem fogok aktát vezetni, mint CIA-ügynök a felesége terhességéről. A konkrét válaszban általánosságokat találok és megint nem tudom eldönteni, mennyire kell komolyan venni vagy mennyire vetítésé. Léteznek világbékét hirdető farkasok, de nekik inkább szépségversenyen kellene indulniuk, mint közénk sorolni magukat...
~Augusztus idusa után 4 nappal a keleti szélen, északi szélben, vettem az adást! Nem fog ki rajtam a szagodat megtalálni, de a faragvánnyal cizellált ajtókra is kivetem majd a szemeimet.~
Ulfred szerepében fogalmam sincs, kit tisztelhetek majd. Meglepődnék, ha tényleg az lenne, akit leírt, a Nagy Egész nevű fantazmagória élharcosát. Egy név nem sokat számít, a lényeg odabent van. Tiszta horrorhétvége lesz, ősi farkasokról szóló mese egy elhagyatott házban. Ha készül filmes trükkökkel, maguktól nyikorgó ajtókkal és hasonlókkal, akkor válik teljessé a katarzis. Haha, már várom a mese végét! Elég lesz nekem aznap este nyomkereső túrára indulni, elvégre nem egy amatőr kiscserkész vagyok, hanem fejlett érzékekkel bíró vérfarkas.
Abitől pedig igazán kedves, hogy belökne ide egy kis ásványvizet, de azért ez elég kevés a mágikus cellám otthonosabbá tételéhez. Minimum egy vandálbiztos mosdó és egy ágy kellene, plusz valami megfogható, mert ezen levegőkerítésen legfeljebb könnyű fekvőtámaszt tudnék nyomni, semmi ingergazdagabb dologra nem jó. Ilyenkor gondolkozom el, hogy miként lehetne szóra bírni a bennem élő fenevadat és kicsit elnáspángolni, hogy ne én kapjam a virgácsot a seggemre. De hát ez lettem, ilyen az állat és ilyen az élet, ezzel élek együtt, mégis bízom abban, hogy sikerül elfogadhatóbb és fenntartható mederbe terelni a természetem vizét a mai napon is.
- Köszönettel veszem a nemes gesztust, de inkább egy húzódzkodó rudat szeretnék vagy legalább egy könyvet, hogy vagy a széles hátizmaimat vagy az elmémet pallérozhassam. Most már tudom, ki a férjurad, láttam a szórólapot és meg kell hagyni, eredeti ötlettel állt elő abban a mesekönyvboltban!
Mintha csak kémkedtem volna utána, pedig nem. Egyszerűen az egyetemi faliújságon annyi mindent kifüggesztenek a félregépelt ingatlanhirdetéstől a portugál-tibeti szótár elkészítésére keresett segítségig, hogy néha belekukkantok és ezen megakadt a szemem. A fotókon, a leíráson, az egész valami földöntúli varázsvilágot idézett és így már értem is. Gondolom, Killian Kenway szintén Őrző és a mágiát hétköznapi módon csempészi be a gyerekek lelkivilágába. Megelőlegezem a szőkének a bizalmat, hogy nem kívánok az információval visszaélni és hogy ezt megértve ő sem hág az ideglépcső tetejére. Pedig esélyes lenne ezt tenni, mikor egy problémásnak kikiáltott vérfarkas megtudja, ki a terhes Őrző férje.
- Azt hittem, ki fogsz akadni, hogy a pasidat nézegetem.


// zsebszöveg //


// Abi, Guta, nagyon köszöntem a játékot és remélem, mihamarabb találkozunk! //

//Köszöntem én is a játékot Élmény volt //

A műsor sikert arat, idáig kisütnek a kíváncsi lelkesedő szemekből a felélénkült aura energiavonalai. A csigolyabemutató tényleg nem mindennapi produkció és noha nem előadóművész vagyok, hanem előadókban tartok nyelvi órákat, a jussomat bezsebelem. Úgy érdemes cselekedni, ha van hatása a közönségre és Abi hálás publikumnak számít. És becsesnek is, minden hipermaternális vonása ellenére megkedveltem a szőke boszit.
- Kegyetlenségből állsz, kedves csillagszemű és noha a Napra lehet nézni, de rád nem, mégis jobban várom most bájos segítődet, mint a te foglalt bájaidat.
Férjjel az oldalán és aprónéppel a szíve csücske alatt nem pattanna rá az örökítőrúdra. Ismertem olyat, aki gond és gondolkodás nélkül megtette, terhes nővel pedig igazi csemege a párnatorna, de Abi nem olyan állatfajta. Őszinte sajnálatomra.
A sportszer követelése próbálkozás volt, nem eleve halálra ítélt kísérlet, hisz ahol Őrzők vannak, ott harcosoknak szóló edzőterem is fellelhető. Egyébként pedig nem esek kétségbe, 2 évig egy cellában edzettem. Jobban fel volt szerelve, mint a mágikus börtönöm, ami igencsak puritán, de szertelenül is edzhetek, ha akarok. Figyelem a babrálást a könyvekkel és felcsigáz, mit húz elő a kötetek archívumából. Jellemező az érzésekre, hogy ennyi osztás után nem meri bezsebelni a zsetonokat, hanem újabb negatívumot vár. Pedig nem vagyok én annyira lineáris személyiség, hogy megkíméljem a szimpatikus egyedeket némi határfeszegetéstől vagy hogy ne ismerjem el, amit az utáltakon is lehet becsülni. Vagy talán a félalakom borzasztja, mint alaszkai eső a libabőrt?
- Most már kifejezetten megkérlek, hogy add át neki, miként értékeltem a reklámanyagot. Ha kiakad, majd te visszaakasztod a fogasra.
Abire vigyorgok, mert az a hegyek mozdíthatatlanságánál is biztosabb, hogy remekül tud bánni a férjével. Aki tényleg szerencsés és irigylésre méltó. Ha együtt értik félre az egészet és eljönnek megbeszélni, hogy Don Corleone stílusában értettem-e ezt az egészet, akkor majd kapnak egy határozott nemet. Nem izgatom magam ily jelentéktelen problémák miatt.
Úgy érzem, rövidségében is hosszúra nyúlt társalgásunk a könyv átadásával abbamarad, így újra a fehér farkas bájos pofáját öltöm magamra. Lógó nyelvvel fekszem a könyv előtt.
~Köszönöm, drágaság és hidd el, nem fogom szétrágni, mivel fogakrobatikához ennél masszívabb anyagokkal próbálkozom és a fehérjebevitelt se akarom nyomdafestékes cellulóz fogyasztásával kiváltani~
A végére még be kell szúrnom egy olyan mozdulatot, amitől a nők és az állatbarátok hanyatt esnek. Felemelem a jobb mancsomat és integetek vele Abinak. Meg Jasonnek is, akit kikísér a hölgyemény. Egyedül maradtam, mint a gyermek, akit várat az anyja, hogy eméssze magát, hány napi játékmegvonás következik a rossz fa tűzre tétele folyományaként. Továbbra is szépségesen hófehér farkas alakban fekszem emelt fővel. A mancsaimat emberi kézzé alakítva forgatom meg a könyvet, hogy a hátlapon írtak alapján rájöjjek, ez miféle kötete a tudtommal egészségesen ezoterikus írónak. Kismamáknak szóló felvilágosító irodalom, komolyan ezt volt képes idetolni a pisze nózim elé? A búcsú tőrdöfése, szinte fájóbb, mintha még egyszer elismételt volna mindent. Rajtam ugyan nem fog ki, ha ezzel akart volna az unalomba száműzni. Egy indiai szellemóriás megközelítésében ez a téma sem hétköznapian rózsaszín és nyálfolyatós, úgyhogy vágjunk bele! Kiterítem és nekilátok, amíg érkezik a felkonferált riporter.






Telnek a percek, peregnek az oldalak, pedig nem villámolvasásban rágom át magam a könyvön, mivel nem szeretném úgy összegezni, mint Woody Allen a Háború és békét hasonló olvasási technika után annyival, hogy Oroszországban játszódik. Az érzéseim már lecsillapodtak, hűs tengeri levegőt szívnak itt a pince kövezetén. Nem tartok attól, hogy megmossák a bundás fejemet, sem kérdések tömkelege nem kelt félelmet a szívemben. A gondolataim majdnem elkalandoznak Ulfred meséi felé, amiket Jason, azaz David, művésznevén Houdini adott elő. Kihajtottam belőle némi együttműködést és igazmondási kísérletet. Igazán kimondta, hogy csak mesékben képes élni és én letettem arról, hogy egy bomlott elmétől kérjem, varrja már össze magát. Ha már epilepsziás, akkor fogadjuk el! Be a kádba, szennyest, mosószert mellé, aztán hadd menjen! Komolyan, már várom a találkozás az isten háta mögötti erdei házban. Remélem, elhozza Drakulát vagy a jetit legalább néhány történetben. Az itteni sorsom aggasztó is lehetne, de most bízom abban, hogy képes leszek kultúrpolitikát folytatni és a csillagokat leígérni, majd később lehozni az égről. Ha nagyon rászorítom a Bestiám nyakára a pórázt, annyira, hogy fuldokoljon, akkor képes vagyok balhé nélkül tovább leledzeni a városban. Túl sok minden köt már ide és ekkora energiabefektetés után balgaság volna hagyni magamat kitoloncolni, mint nemkívánatos személyt. Egy pillanatra felmerül bennem az is, hogy Abi életfogytiglanra ítélt és itt fog éheztetni, de ezt elvetem, mert nem életszerű aggály.
Az ajtó nyikordulására felkapom a fejem és füleimet előre fordítva figyelek az érkezőre. Deepak bácsi intelmei félretétetnek, mert megjött az interjúvoló. És még milyen! Nekem is ázsiai felmenőim vannak, kis csájníz vonással, ami a Fülöp-szigeteken is jellemző, szóval a mongolredős nőket nem vetem meg. Ennek itt olyan csípője és tornászbajnok teste van, hogy tátva marad a szám és lóg a nyelvem, igaz, ez csak farkaskodás, egy békét sugalló vadállat szeretni való külseje, de tényleg lenyűgöző a jelenség.
A könyv borítóval lefelé, kinyitva hever farkasalakom előtt, amiben csak a kezek emberiek, hisz manccsal nem lapozzuk egy megbecsült kismama könyvét, nehogy elszakadjanak a bölcsesség irományának oldalai. Témától függetlenül megkapó a stílus és a gondolatvilág is, ezért sem rúgtam ki a kötetet a dutyiból.
~Üdvözlégy, kecses fürtű szépség!~felelek meg gondolatban visszaköszönve.
Szemeim kutatják a részleteket, végighordozom a tekintetemet a nő ruházatán és az abból kiemelkedő részeken. Eszméletlenül jó géneket örökölhetett, ha ez nem edzéshegyek következménye. A haja pedig külön figyelemreméltó. Akár egy öltöztetős babáé, amit a játékboltok kirakatában látni. Kipróbálnám, hogy ha megpróbálnám átöltöztetni, mit találnék alatt és mit tudnék vele kezdeni. Nagyon is sokat, úgy látom. A bor nem hatja át minden sejtmagját, nem egy masszív alkoholistával van dolgom, de most bizony hozott egy kis vallató misenedűt. Hát ez azért elgondolkodtató, érzi a nüanszokat, ha nem egy egész palackot hívott segítségül, csak néhány kortynyi elit szeszt. A legfinomabb hölgy lehet! Mindkét kezemmel integetek is neki, mint anonim alkoholisták az új tag köszöntésekor.
~Tisztelt élettanos tanárnő, ennél tetszetősebb pozícióban még nem láttalak ülni!~
A nyilvánvalót felesleges megerősíteni, megcáfolni pedig nem fogom, amit egy egész park látott. Inkább kiemelem, hogy innen szemből nézni egy nőt, aki bátran terpeszti szét a lábait előttem, igencsak gondolatébresztő. Még akkor is, ha nem csibefalatnyi bikiniben teszi meg, a kétpúpú sivatagi hajó lába végét idézve, hanem rendes öltözetben. Azon kollégák egyike, akikkel még nem váltottam szót igazán, de itt az idő bepótolni! A híre egyébként is megelőzte, hallottam már a boncolt hulláiéhoz hasonló kedvességű biosztanerőről.
~A várandós naphajú méltóztatott téged kihagyni a gyaníthatóan nem túl hosszúra nyújtott információs láncból?~
Tudom én hogy megy az ilyesmi, mindenkit megkérdeznek, mit látott, aztán a gyanúsítottól is elkérik a saját verzióját, hogy az egyéni látásmód mennyire vág egybe a közösségi élménnyel. Ezzel a mondattal felágaskodom, ahogy a farkasok szoktak, kissé esetlenül és ülő pózt veszek fel, amiben deréktól felfelé emberré alakítom magam, hogy az esetlegesen felmerülő hitetlenkedésnek elejét vegyem. A buksimat már láthatta az egyetemen és szerintem a nevemet is mindenki ismeri, még azok is, akik leragadnak a bulvárnál, hisz a gázmérgezésben elhunyt diák tavaszi eseténél én voltam az, aki riasztotta a hatóságot és segédkezett a helyszínelés során.
- Dr. Lester J. Edison módfelett boldog attól, hogy megismerhet, Gina! A kérdésedre adott válasz egy macska. Játékosságánál fogva nem átallott megkörnyékezni és nem tágítani, a szellemi tekintély elfogadására nemet mondott, ezért fizikai atrocitásra ragadtattam el magam és torokszorító történetté alakítottam a találkozásunkat. Tehetséges illuzionista és komédiás ez a David, hogy képes volt elhitetni velem arról a lurkóról, kit aggódó anyja Brestonként szólongatott, hogy egy whiskas-imádó kóborkedvenc. Tudni már valamit, hogy hogy van a véletlen áldozat?
A kép teljességébe belerondít az, hogy Gina-n érzem, amit már máskor is éreztem a jelenlétében. Egy informátornál ilyenre nem lenne módom, úgyhogy vagy nyaral az összes vagy üresedés van náluk. Első körben gyógyítóra tippelnék a szakterületéből eredően, de majd kiderül és nem is ez a legfontosabb.
- Abi ígért nekem egy cellakulcsot, amit - idézem - "bájos kolléganője" hoz. A bájaid valóban lenyűgöznek, mint ipari lasszó a tenyészbikát, de szeretnék végre szabadulni is börtönöm láthatatlan rácsai közül, amik fogságában egyetlen barátom egy holisztikus kismamaismertető könyv volt az elmúlt percekben, ami noha eredeti és magával ragadó nyelvezettel bír, témaválasztásában inkább illik a birtokosához, mint egy testépítő nyelvész magánzóságában szabad attitűdjéhez. Balhéra nem szükséges számítani, csupán szeretném a mozgásteremet visszakapni, mielőtt begémberedek a csőszobába.
Hát ily szó szökkent ki fogaim kerítésén, rövid betekintés nyújtva az előadássorozatot megszakító farkasbemutatóba. Gina szemeit nézem egy egészen kedvesnek mondható mosollyal és időnként áttérek a hajára. Ha a füle is kiviláglik a sötét fürtök közül, mint szentjánosbogár az éjszakai bányában, akkor őket is megdícséri tekintetem figyelme.
- A te ketyegőd alatt nem dobog egy másik, ezt kiszűrték szívhangra fókuszáló füleim, de vajh nálad is akad-e, ki önerőből dobogtatja meg szívedet?
Finom utalás arra, hogy van-e barátja. Snassz módon nem kérdeznék rá, jobban szeretem a gömbölyűt emelni és a szögleteset gurítani, ha szóbeli önkifejezésről van szó.

~Ej-ej, a doktornénit felhasználni védvonalnak, hogy ne puhítsanak meg a bókok és csókok tüzes békái, királylány?~
Igazán nőies ellenkezés, amit csak úgy veszek, hogy kéreti magát, mint vágnivaló kacsa a gágogással. Megyek tovább az ösvényen, amin általában járni szoktam, mert mindig áll egy miniszoknyás az út mentén.
~Akik pedig magukat sorolják egy skatulyázott tömegbe, azok té per hármat használnak, mint a személyiségüket indokolatlan mennyiségű számmal megszorzó királyok?~
Nyelvészpoén volt, amit kaptam és ugyanolyan lapáttal dobok én is a vicc tüzére egy adag szenet, csak púpozottan.
~Elnézést kérek, szakmai ártalom szövődménye, hogy gyakorlatilag kikerülhetetlen akadálynak tekintem a túlzottan kurtafarkú mondatszerkesztést, hisz még az üveghegyen túl is megteremnek a legszebb szóvirágok.~
Rövidebben: nem. Persze ezt így csak nagyon ritkán mondom ki, akkor is sokkal többet jelentenek a lenyelt kiegészítő mondatrészek és szándékoltan csípem le a bővítményt. Ez az indítás kezd arra emlékeztetni, mikor egy másik kórboncnok nőcivel társalogtam. Az is jobban szeret kipukkant májak és felfeszített bordázat mellett álldogálni, mint kommunikálni és Gina-nak is ilyesmi híre van. Nem tudom, akik hullákkal dolgoznak, belehalnak a szakmájukba lelkileg? Kettőből kettő eléggé letális arány...
~Az órák, melyek halk remekbe fogták
A szép látványt, mit minden szem csodál
Zsarnokként törnek majd rá, s tönkre rontják
A gyönyörűt, mely most oly fényben áll;

Mert nyarunk a meg-nem-álló idő
Zord télbe hajtja és ott megöli;
Fagy nedvet ront; a friss lomb: lombeső;
Szépség: hó alatt; s táj?: csak romjai!...

Ne lenne akkor üvegcsékbe fogva
A nyár párlata, folyékony fogoly,
A szépség s a hatása oda volna,
És emléke se maradna sehol.

De jöhet tél: szűrt virágnak csak a
Színe hal el; él édes zamata.~
Nos, hó alól feljövő női mivoltjának éreznie kell, hogy butéliába szorított szellemnek érzem magam és sokkal közlékenyebb lennék, ha a zsebét égetni kezdené a mágikus cella varázstollú kulcsa. Az egyik legszebb szonettet idéztem, amit nemrégiben vettünk a diákokkal és sokukat megérintette. Nem vagyok egy verseket fejből elszavaló típus és színészi előadásmódot se kell várni, de ez most kijött, mert sokat foglalkoztam vele. Fantasztikus vers, számtalan réteget lebontottunk róla az órákon és még maradt is. Megintcsak a kéretésre adok választ azzal, hogy külön kiemelem, mennyire bájos a kolléganő és azt is, hogy ennél a bájtartálynál van az, ami engem kiengedhet a fogságból, amiben nem szaporodom... A lélek babusgatása mögött önös érdek is van és nem fog hálátlanságot tapasztalni, ha megnyitja az ajtókat.
~A dolgok állása ilyetén formában bizony megmutatkozik. Lested-e már egy hím farkas legnemesebb testrészének izgalmi állapotát?~
Nem hinném, hogy erre izgulna, de egy élettanos képes lehet a szodómiára is. Akár pusztán tudományos megfigyelés céljából. Vagy egyszerűen az ember már túl keveset jelent neki, mert mindent tud róla és állati módon vágyik a szexre, haha. Mókamester az öreglány, egészen kezd tetszeni a stílusa és tekintélye is van az egyetemen, úgyhogy nem akárki. Én is becsülöm, talán majd megérti. Például azért is, hogy nem átallja megkívánni azt, amire Abi nem volt vevő.
~Nem szeretnélek megsérteni azzal, hogy ne adjak lehetőséget a kérdés saját hatáskörben történő eldöntésére, fekete szálú hőskanca!~
A mutatványt válltájékon kezdem. Megláthatja, milyen formás domborulatokat növesztettem oda a súlyok emelgetésével. Farkastesten ez furán veheti ki magát, de fő a fokozatosság.
~Tövig merítelek a történetembe~
Szavaimat tett követi, örömmel teszem ki megtekintés céljából a sok munkát növekedéssel dícsérő testemet. Utána pedig őt is hasonlóra fogom majd kérni, természetesen, de egyelőre csorgassa a nyálát ő. Abi könyve nincs veszélyben, elég messze van Gina-tól.
- A technika ördöge megrágta a mikrofonkábelemet, ezért kényszerültem a mai előadás abbahagyására. Érthető hát, miért itt folytatom, zártkörű rendezvényként - mondom, mikor a számat és a hangképző szerveimet már emberivé alakítottam.
Igazi csemege lesz ez egy testszakértőnek, hisz farkassal kombinált emberi porcikákat nem látni olyan gyakran, lévén ritka vérvonal a miénk.
- A backstage szendvics és üdítőállományát kezdtük pusztítani Jasonnel, amikor engem elszólított a kiválasztás kérlelhetetlen parancsszava. Akkor még nem sejthettem, hogy a mobilmosdó békés magányában illúziót képes rám árasztani.
A következő lépés az orrom és az arcom megjelenítése, ami kimért lassúsággal úszik be a bunda közepébe. Kezdetben még szőrös valék, ám kopaszra, azaz inkább drótszőrűre váltok és felöltöm teljes emberi fejemet. Immár az egyetemről megismert jellegzetes arc néz szembe a másik jellegzetességgel. És egy vigyor ül ott rajtam, amivel az arca játékát avagy rezzenéstelenségét kísérem.
- A megmásított valóság kezdetét nem is tudom megmondani, annyira igazinak tűnt. Ismered azt az érzést, mikor ürítenéd a túltöltődött tárolót, de nyugalmadat egy bőszen nyávogó és kaparó macska zaja zavarja meg? Kivágtam a fülke alját és rátámadtam a csintalan szörnyetegre, hogy megfegyelmezzem.
Jason története színesedik, mint egy véraláfutással sújtott belső comb. Immár a nyakam is megjelenik eredeti formájában és a mellkasom is Gina elé tárul. Szinte tetkóversenyt játszunk, mert amilyen erős benne a mágia, biztosan ő is szénné van varrva. Leülök a fenekemre és deréktól felfelé már teljessé alakítom magam. Karjaimat az égre emelve folytatom:
- A fürge jószág a tömegbe szaladt, de rangon aluli lett volna futni hagyni. Beértem és a torkát kezdetem jótékony jelzéssel lefogni, hogy közöljem vele, ki az úr a területen. Akkor kaptam egy hátbaszúrást Abi bénító varázsinjekciójától. A mozgással együtt az illúzió is megszűnt és feltűnt a másik farkaskoma, aki talán most van vallatáson a kismama meggyűrűzőjénél. Onnantól pedig karbantartva utaztam ide, hogy elétek táruljak.
Ekkorra már karjaimat leeresztem és törökülésben ücsörgök a hideg kövezeten. Tenyereim a térdeimen nyugszanak és az ölemben Gina olyat láthat, amit csak ritkán. Farkasméretű szerszámot, méghozzá a teljes vérfarkas képességét. Mindkét kezemet felemelem és a like egyezményes jelét veszem fel, miközben fejemet oldalra biccentve vigyorgok egy 24 karátosat kacsintással. De nem csak a hüvelykujjam mutat ám az ég felé... Kutakodó nézéssel lesem, hogy értékeli-e, mennyire értékelem a csinos testalkatát.
- Abivel már tisztáztuk, hogy nem szándékozunk hasonló merényleteket elkövetni a város békéje ellen. Én megtartom, amit ígérek és nem úgy, mint a politikusok, akik béremelést ígérnek és megtartják maguknak. Professzori címet akarok, ezen az egyetemen kívánom megszerezni, nem másikon és uralmam alá hajtom a némely időben szerfelett szertelen fenevadat. Nos, nyikordul-e már a cella rácsa? Gina, tegyél próbára, ha a hit még nem született meg benned! Oldd fel a varázst és nem rúgom ki a szoba oldalát, nem szükségeltetik az erődet használni, ami ordít rólad, bár a szépséged mellett eltörpül. Ha mégis offenzív jellegű leszek, bezárhatsz újra.
Széttárt karral várom a következő lépést és bízom abban, hogy az a hűtőházi hőmérsékletű fej tényleg képes hideg ész logikájának megfelelő döntést hozni. Cirkalmazhatom még, ha hiányol bizonyos részleteket, de szerintem elég tág horizontot mutattam.

- Úgy hallatszol, mint aki pont ezt akarta kérdezni.
A párduc és ocelot közti kidolgozottsága kétségtelen, de az a fenenagy keménység még rejthet csigalágyságú érzéseket a kacskaringós házikó belsejében. És a drága kis lelke allergiás a szóvirágporra! Ilyen kegyetlen szépséggel szemben képtelen vagyok a felháborodás nemes eszméje mögé állni, főleg hogy már melegebb éghajlatokat emleget.
- Mi tagadás, kobakom nem veti ki magából a gondolatot, hogy kacér fürtjeid tényleg nehezen férnének össze egy világló liliommezőn gyűjtögető porzásra váró lényke attitűdjével, de ettől én még nem fordulok ki magamból beleket ontó jógamestert utánozva.
Nem kér sem csavart bókot, sem sima rejtvényt, a szavak értelme mögötti értelem beférkőzik elmémbe, de nem hatja meg különösen. Ahogy őt sem Shakespeare csodálatos eszmefuttatása a szerelemről, ami létezhet első látásra.
- A tudomány maskarája mögé rejti, hogy bizony erősen érdeklődik a nyelvem működése iránt, nemde, kolléga?
Az én mosolyom sem marad el, ahogy ismét feje tetejére állítom az állítást. Ennek mindig nagymestere voltam és a gondolatok ébredése a vágy felkeltésével jár együtt.
- Teljes töltöttség esetén segédkezhetsz a jótékony ürítés folyamatának akcelerációjában és tudod, azt sem bánnám, ha ezt még a hulkhúzásra tökéletesen alkalmas rácsok mögött tennéd meg.
A cellakulcs nem pottyant még ki a zsebe feneketlenségéből, de ha nem csak a zsebe fenekét kínálja fel, akkor megbékélek a fogda gondolatával, hisz jó társaságban jobban múlik a kangörcs rohanó idő is. Nem is fából van, hanem valami sokkal keményebb anyagból, de a látszat néha csaj és ha ilyen, én bizony megpróbálnám felpróbálni.
Minneapolis biotrágyával nemesített almafáinak pirosan pozsgó terméskosaraira! Ez a nevetés egy szilajul vágtató paripa szellemét idézi és mily szívesen fognám kezeim közé a felbőszült kanca csípője táját, hogy gyeplővel irányítsam ágyéki vonaglását! Nincs a világon még egy ilyen esztétikum, aki torkából a lóimitáció ily kellemetes volna.
- A cél felé tisztán haladva már elértnek kell tekinteni a zászló hegycsúcsi hóba tűzésének tényét.
A történetem szerint egy macskával kívántam közölni, kié a territórium, de azt se ismerem el szívesen, hogy a cukorként káros édességű Gina hordja a nadrágot, míg én pőreségben dicsőülök a hideg kövezeten.
- Kérdéseidet bátran dobd be ide a pince éterébe, drágalátos százkarátos borivó hírvivő! - tárom ki karjaimat, jelezve, hogy minden értelemben állok a további interjúzás elé.
A papír alapú jegyzethalmozásra készülve a mongoloid ujjai olyan tájékra tévednek, hogy szemeim végigkísérik a csontos ujjbegyecskék húsos begyhalmok felé irányuló feltáró munkáját. Nagy kilégzés következik és erősödés odalent, a vér növeli a térkitöltést és szemeim tágabbra nyílnak. Komolyan venni képtelenség, mivel ennél komolyabb nő hírében áll és mielőtt villantással horgászná ki a nagy halamat, le fogja pöckölni a csalit. Nem feltételül szabtam az élvhajhász együttlétet, hanem független időtöltésként, ezért is csalódás a kényszergombolkozás, de hát férfiatlan hím lennék, ha nem adnám egyértelmű jelét az altesti alkunak.
- Igen. Még egy gomb jöhet.
Annyi évtizeden átívelő szóvirágkor után szellemi kihívást fog jelenteni a tömör fogalmazás, de két ikercsúcsért megéri. Képes vagyok a spórolós beszédre és még a hallgatásra is, ha indokát érzem a húsomban. Az első helyes válaszért pedig várom is a következő gomblyuk felszabadulását és szemeimmel gyorsan felmérem, hány darab hasonló maradt még azon a csodás testre húzott szövetdarabon. A történetet így is, úgy is elmeséltem volna, de most olyan lesz, mint a kurta farkú kismalac, én pedig nagy disznóként kurtakodnék a jutalom után. A vigyorunk pedig kezd közelíteni stílusban. Ez a nő valami lenyűgöző verziója az északi fagy erejébe zárt, higgadt keleti erotikának. Hát bébi, légy az én egyetlen és igazi napfényladym itt a pince hűvös romantikájában!

[Egyetemi sportközpont]


Zene: https://www.youtube.com/watch?v=vaXNdVTGT0k

47 perckor megérkezek. Vállamon egy sporttáska, rajta a kabátom. Testre simuló fekete pólóban, vállamra hulló hajzuhataggal, fekete sportos leggings-ben sétálok be. Felmérem a terepet. A terem több, mint megfelelő. Egyből kiszúrom az egyetlen ott tartózkodó személyt. Hallom, hogy a zene alapján ő lesz a kliens. Kedves mosollyal kezet nyújtok neki. - Prudence Versipellis - mutatkozom be. - Látom, már hangolódik. Remek helyet választott!
Megvárom, míg bemutatkozik. Majd a fal mellett lepakolok, lecserélem a csizmám a táncos cipőre, melynek magas sarka dob rajtam vagy tíz centit. Kontyba kötöm a hajam. Majd ismét széles, elbűvölő mosollyal a férfi felé fordulok.
- Van már gyakorlata? Tangót beszéltünk meg igaz? - Ha nem is emlékeznék rá, a zene alapján is tudnék következtetni. Az úriember öltözéke teljesen megfelel a kívánalmaknak. Kezdem érezni azt a bizsergést, ami a társas táncok gyönyöre. Persze, ha mind a két fél tud táncolni.
A férfi vezet, nekem csak hagynom kell, hogy a zene kitöröljön mindent a fejemből, és csak figyelem a partner minden mozdulatát, apró rezdülését, amelyre testem reagálhat. Hasonló szenvedély, akárcsak a szex. Viszont ez tiszta, és endorfin-dús szórakozás, mindenféle szeretsz-nemszeretsz perpatvar nélkül. Az igazi kikapcsolódás.