Az utóbbi két nap kész bolondok háza volt. A falkán belül is zajlottak az események, de most nem erre gondolok, hanem a farkasomra. Nekem már a negyedik holdtöltém lesz, neki az első. A "tapasztaltak" fensőbbségével figyeltem, hogy milyen dilis, de amúgy halálra fárasztott. Erősen kellett kontroll alatt tartanom. Nem mintha szét akart volna tépni bárkit is, inkább csak zsongott és zsibongott, mintha egy méhkas lett volna bennem. Meg kell állapítanom, hogy ez a bestia is dilis, csak ő inkább jóféle értelemben. De lehet, hogy az összes farkas dilis valamilyen szinten. Az eddigi tapasztalataim nem cáfolnak rá erre. De most eljöttem ide, és a kölyök végre kitombolhatja magát. Nem véletlenül választottam ezt a helyet. A várostól délre lévő síkság egy vízi- és vándormadár paradicsom. Itt garantáltan lesz mit hajkurászni. Kerestem egy alkalmas helyet, levetkőztem, elrejtettem a ruháimat, s megpróbáltam saját akaratból átalakulni. Nem ment első nekifutásra, de aztán egy madár rémült rikoltása hallatszott nem is olyan messziről, és ennyi elég volt, hogy a farkas beinduljon. Pár perc múlva az amúgy már csendes nádas nyugalma nyom nélkül szertefoszlott, ahogy egy zabolátlan kölyökfarkas kezdte el riogatni a már éjszakai nyugovóra tért madársereget. Eleinte nem akartam elkapni egyet sem, csak rohangálni, megtalálni, és felzavarni őket. Majd ha már kibohóckodtam magam, akkor törődöm a gyomrommal is.
*Nincs túl régóta itt a városban, így lényegében ez az első holdtöltéje a környéken. Persze már napokkal ez előtt is felfedezte a terepet, olyan helyet keresve, ami elég néptelen, de mégsem kopár. Tehát ahol élhet és... élni hagyhat. Ez a mocsaras vacak tűnt a legjobbnak, aztán majd ha valamelyik falka beveszi, akkor feltételezi, hogy ennél jobb helyek is lesznek, de speciel egyelőre beéri a C kategóriás tereppel is. Egyébként is volt már rosszabb. Az ezer éves jeep-jével valahol a túloldalt parkol, ruháitól pedig már rutinosan megszabadult, szépen összehajtogatta őket, elrejtette, mindent úgy, ahogy ezt már annyi éve csinálja. Jó, mondjuk azt el kell ismerni, hogy most legfeljebb a nyelve izzad, pedig azt hitte, hogy az esős Angliánál rosszabb nincs is... hát de, a hideg Alaszka. Így inkább fel is ölti a bundáját, nagy rutinnal, az átmenet szinte észrevehetetlen. És akkor megindul a susnyásban. Ő azért már jócskán kinőtte a kölyökkort, így esze ágában sincs mindenféle értelmetlen hajszába belemenni a madarakkal. Inkább már a megfontolt és körültekintő vadászok táborát erősíti, tehát amint körbeügette kicsit a területet, szépen megbújik az egyik bokrosabb rész mögött, bizony kiszemelte magának azt a bizonyos madarat... aminek így hirtelen a fajtáját nem is tudná megmondani, de az íze biztos jó. Végül is nem zoológus, hanem állatorvos. Vár, figyel, a megfelelő alkalomra készül... amikor is ismeretlen szagot fedez fel. Az akció tehát lefújva, igyekszik belőni honnan és miből is jöhet, de azért elég hamar megállapítja, hogy ugyancsak egy vérfarkas ólálkodik itt. Még csak a képességeit sem kell latba vetnie, hogy megsaccolja a korát, ugyanis ekkor már hallja is az idétlen kölyköt. Huss... ezzel a vacsora is szárnya kapott a rémülettől. Nagyszerű.* ~ A mocsár túloldalán még néhány nem hallott meg téged. ~ *És akármennyire is kiábrándító, hogy a kölyök miatt hosszabbra nyúlik a vadászat a szokottnál, hangjából csak az unott szarkazmus tükröződik. Ezzel szemben rejtekéből egyelőre nem bújik elő, jó ott neki. Pajzsát is csak épp annyira húzza fel, hogy a másik azért érezhesse, hogy nem egy hasonszőrű kölyökkel van dolga.*
Épp egy elrugaszkodás közben ér a mentális üzenet, el is rontom az ugrást rendesen, aminek következtében nem a következő zsombékon, hanem előtte a vízben landolok, hatalmas csobbanással, a vizet szerteszét fröcskölve magam körül. Hát ... ez hideg volt. Meg még hideg is. És hát eléggé égő ez így. Gyorsan kimászom a vízből, és megrázom magam, hogy a bundámból minél több víz távozhasson. ~ Biztos vagy benne, hogy ott nem hallották? ~ kérdezek vissza egy jó adag öniróniával. Persze közben már a hirtelen jött ingerek és gondolatok után jön a következő lépés: ki ez a fazon? Ismerem? Némi összpontosítás, egy kis szaglálódás, óvatos mentális tapogatózás, de nem megyek hozzá közelebb. Arra a következtetésre jutok, hogy nem ismerem. Korra közel van Ray-hez, a fanyar hangnem akár ő is lehetett volna, ettől is tört ráma frász az első pillanatban. Nem, nem Ray, de nem is falkatag, szóval ez még nem a kánaán, lehet őslakos. Az a ciki, hogy rólam mindenki elég hamar leveszi, hogy nem lehetek kóbor, elvégre ilyen fiatalon ez valószínűtlen. És innentől már csak egy apró logikai lépés a falka beazonosítása, amennyiben a másik is falkában van. És ahogy Vincent is megmondta, az, hogy Castor vére lettem nem növeli a túlélési esélyeimet egy ilyen találkozás alkalmával. Szóval nem megyek közelebb, és a terepet próbálom felmérni, hogy van-e esélyem agresszív magatartás esetén kereket oldani. Mondjuk, hosszú távú üldözés esetén esélytelen, hogy valami biztonságos (lakott) terepet elérhetnék. Roppant kellemetlen, hogy tulajdonképpen csak pesztrával lennék életképes. ~ Ha zavarlak, már itt sem vagyok. Ez egy megfelelő mondat lehet a feltűnésmentes, taktikai visszavonulásra.
*Csak hallja, meg a talaj rezdüléseiből érzékeli a történteket, de nem kell túl nagy zseninek lennie, hogy kikövetkeztesse, nem úgy sikerült az ugrás, ahogy az el volt tervezve. Ennek ellenére továbbra sem jön elő, nagyon is jó neki ott, ahol van.* ~ Most már kétségeim vannak ~ *Érkezik is a válasz kimérten, valóban hallott a csobbanást követően néhány újabb szárnycsapást, szóval... teljesen vacsora-mentesítve lett a mocsár. Így már nem nagyon van, ami elvonná a figyelmét a kölyökről, szóval figyel, érzékel és ha nem is tudja, hogy milyen gondolatok születnek meg a másikban, azért azt érzi, hogy aggasztja a jelenléte. Igazából nem is nagyon várt mást, az a minimum ennyi év után, hogy vannak, akik tartanak tőle. Ez azért valahol elégedettséggel tölti el, még ha nem is úri passziója, hogy kölyköket riogat. Nem nagyon kell mérlegelnie, hogy mit kezdjen a másikkal, lévén ő az, aki valamelyik falkához csatlakozni akar, így bizonyára nem lenne jó pont, ha megritkítaná a kölyökállományt. Plusz ha jól sejti, akkor azért egy erős farkas a kölyök atyja... talán pont az alfa. Így a nagy gondolkozásból pedig a kijelentés zökkenti ki. Ha Liu eddig nem volt mentálisan kinevetve, akkor most átesik a vízkeresztségen, ugyanis Sánchez-ből kitör a röhögés és ezt szándékosan a másik által is hallható módon teszi. Úgy fest kimondottan szórakoztatja az öreget a kölyök taktikai lépése.* ~ Miből szűrted le, hogy zavarsz? ~ *Szinte már érdeklődőn hangzik a kérdés, továbbra is az iménti nevetés miatt kissé vidámabban, az előbbi unott hangvételnél. Viszont nem fog itt gubbasztani hajnalig az tuti, még a végén elgémberedik ebben a megbúvó pozícióban, így inkább rendesen feláll és kicsit meg is kerüli halk léptekkel azt a bokros részt, ahol eddig volt. Az őt figyelő sárga szempár már tökéletesen észrevehető Liu számára. Egyelőre semmi jele, hogy támadni szándékozna, bár valószínűleg ő el tudná rejteni az erre utaló jeleket, ha akarná.*
Az ismeretlen nem nyugtatott meg a viselkedésével. Kinevet? Jó, ezt már lassan megszokom. Persze, ilyen erőviszonyok között bármivel is próbálkozik az ember, aligha lehet hatásos, legyen az szó akcióról, vagy csupán szavakról. ~ Feltételezem vadászni szeretnél. És elzavartam a zsákmányt a közelből. ~ Ez tény, nincs mit szépíteni rajta. Vagy igen? ~ De ezek a madarak buták. Alig pár perc, és elfelejtik a dolgot, és álomra szenderülnek kicsivel odébb. Még én se ettem, nem csinálok olyasmit, amivel keresztül húzom a saját vadászatomat. Na, ja hát ennyit azért meg kéne jegyezni, kölyök vagyok, nem hülye, bár aki ilyen élemedettebb korban van, az a két fogalmat gyakran hajlamos összekeverni. Azt meg nagyon remélem, hogy a másik nem rám vadászik. Persze ez alapvetően nonszensz, ugyan honnan tudták volna, hogy én ma éjjel itt akarok vadászni? Mármint az őslakosok ... ha ő őslakos egyáltalán. Persze az is lehet, hogy véletlenül bukkantunk egymásra, és ő is madárra jött ki, de éppen most folyik odabenn az "újratervezés". Kissé idegesen csóválom a farkam, ahogy meglátom előbukkanni a bokor mögül. Nagy, idős, és egyenlőre kiszámíthatatlan a számomra.
*Miközben hallgatja a másikat, kissé oldalra billenti a fejét. Az egész gesztus olyan kérdőn hat... vagy épp nyíltan hülyének nézi a kölyköt, ez nem derül ki igazából, ugyanis nem szól közbe. Sőt, alapvetően nem is reagál azonnal a kijelentésre sem. Igazából... ezzel ő tisztában van és egy percig nem adta jelét annak, hogy kimondottan ellenére lenne a másik jelenléte. Jó, nem ugrik ki a bőréből, de ha el akarta volna zavarni, már megtette volna.* ~ Nem jött veled senki. ~ *Állapítja meg végül, mit sem törődve az iménti témával, hiszen azt már lezártnak tekinti. Inkább érdekelné az, hogy miért engednek el egy ilyen fiatal kölyköt egyedül. Nem mintha aggódna, hogy mi történhet, de számára ez akkor is furcsa. Végigpesztrált már néhány generációt, szóval némileg van elképzelése hogy is megy ez. Mindeközben érdeklődő tekintettel indul meg a kölyök felé szép lassan. Hogy pontosan mi is ezzel a szándéka az rejtély, bár személy szerint csak kicsit jobban szemügyre venné a másikat. Valamit kell csinálnia, amíg a hülye madarak leteszik magukat újra. Meg aztán ki tudja, lehet pont ez a kölyök lesz, aki beviszi őt a falkába. Nem igazán volt még alkalma ismerkedni, így speciel ő az első farkas akivel találkozik.*
Hát nem. Nem jött velem senki. Amikor elindulok, mindig úgy örülök, hogy nem kell nekem pesztra. De ilyenkor mindig megbánom egy kicsit. Persze azt is tudom, hogy az idegen a farkasom miatt fiatalabbnak hisz a koromnál, és főleg nem tudja, hogy milyen előképzettségem van. Szóval biztos, hogy gyengébbnek és esendőbbnek gondol, mint amilyen valójában vagyok. Nem akarok mindenáron harcolni, nem ettem meszet, de meg akarom magam védeni, ha arra lenne szükség. Feltehetőleg egy húzásom lesz, mert utána már lehullik a lepel a képességeimről. Egy húzás, de nem támadhatok először, csak ha ő már kinyilvánította a szándékait. Közelít. Hát ez nem tetszik. Maradna ott ... ~ Igen, egyedül vagyok. Na, bumm. Ezt már úgyis tudja. Nem mondtam sok újdonságot. Kamuzhatnék, hogy perceken belül ideér a mentorom, de sajna megérezné, hogy hazudok. Ez van. Azt latolgatom, hogyan támadhat, és én hogyan tudom azt hárítva vagy elkerülve úgy visszatámadni, hogy utána legyen időm menekülni. Ha az egyik lábát kiiktatnám ...
*A helyeslésre csak egy szusszantás a válasz így hirtelen. Igen, ő is pont ugyanezt mondta, így aztán baromi gyorsan fognak egyről a kettőre jutni. De mondjuk legyen még bocsánatos bűn, hiszen pontosan érzi, hogy a kölyök fenyegetve érzi magát tőle. Igazából még érdekes is lenne, hogy vajon futásnak eredne, vagy inkább nekirontana. Valahogy egyik opciótól sincs különösebben oda* ~ Gondolom nem nagyon szoktál összefutni senkivel. ~ *Jegyzi meg, talán kissé kérdőn. A hangnem alapvetően csevegő, mintha csak az időjárásról társalogna. Közben igyekszik belőni egy olyan három méteres távolságot a másikkal szemben és aztán hasonlóan kényelmes tempóban indul el körbe. Ezen a három méteres sugarú köríven indul meg, most borzasztó drámainak érzi magát. Igazából megfogalmazódik benne, hogy akár ki is használhatná, amíg a kölyök nem tudja, hogy nem szándékozik bántani. Még ha a rögtönzött vallatás nem is az ő stílusa, de hát valami előnye csak kell lennie annak, hogy ilyen idős és erős.* ~ Melyik falkába tartozol? ~ *Jön is az első kérdés, még ha a hangvételt illetően továbbra sem vált át kínvallatóra, pusztán kérdez. Színtelenül, életlenül... csak egy kérdés.*
Hogy én nem szoktam összefutni senkivel? Lépten-nyomon belebotlok valakibe, aki erősebb nálam (ez nem nagy szó), és a másik falkába tartozik, vagy független. Erről elég sokat mesélhetnék, de nem fogok. Úgy döntök erre a kérdésre nem nagyon adok választ. Amikor elkezd körözni körülöttem, akkor már szó szerint az össze szőrszál feláll a hátamon. De nem fordulok utána, beengedem a hátam mögé. Ezzel nem fog tudni rajtam kifogni, az, hogy hátulról jön, nekem nem hátrány. Neki lesz az, ha elbízza magát. Aztán felteszi a következő kérdést, és nagy kő esik le a szívemről. Ha ez nála kérdés, akkor ő nem őslakos. Ha őslakos lenne, akkor tudná, hogy nem annak a falkának vagyok a tagja. Persze ettől még lehet ellenséges, csak nem leereszteni! ~ Castor de Luca falkájába. Megkapta az információt, egyenesen, némileg büszkén, mert az ember (farkas) a sajátjaira büszke, ez így kell, hogy legyen. Hát nem tudom továbbra sem, hogy mi a szándéka velem, de ha nincs támadó szándéka, és itten csinálja nekem a feszkót, azt nem fogom díjazni. Persze azt még kevésbé, ha rá támad. Igaz sokat ellene tenni nem tudok. A farkam ide-odacsapkod, nem is kísérelem meg leállítani, de legalább nem húztam be. A karmaim a puha, ázott földbe mélyednek. Valamit muszáj kicsit bántani, ha már őt nem ajánlott.
*Talán jobb is, hogy nem tudja, min ment keresztül a másik, pusztán azon egyszerű oknál fogva, hogy nem érdekli. Tehát ha nem is tartja túl sokra Liu-t, azt mindenesetre örömmel fogadja, hogy nem kezd bele sztorizgatni az élményeiről. Ő is csak a lényegre szorítkozik és így a srác is, ezt tudja értékelni. Mondjuk azt viszont nem nagyon tudja hova tenni, hogy a kérdését követően, mintha valamiféle megkönnyebbülést vélne felfedezni, de ez jelenleg ugyancsak nem tűnik releváns kérdésnek a számára. Inkább tovább érdeklődik, miközben folytatja a körözést. Még lassan a farkát is csóválja hozzá, bár ez nála inkább a fölényeskedés jele.* ~ És hol lehet megtalálni ezt a Castor de Luca-t? ~ *Igazából ez az utolsó kérdése, innentől kezdve már tényleg nem kell "csinálnia a feszkót", bár be kell vallani, hogy azért tetszik neki a szituáció. Rég volt az, amikor tartottak tőle és bár nincsenek alfa ambíciói, de azért jó egy kicsit nosztalgiázni. Amúgy pedig pontosan tisztában van vele mit csinál és gyanítja, hogy a kölyök ennek nem fog feltétlenül örülni, de részéről úgy áll hozzá, hogy inkább örülhetne, amiért ennek a kis beszélgetésnek nagyobb a füstje, mint a lángja. Ezt tűnt a gyors és fájdalommentes információszerzés legjobb módjának. De ha arra van igény, akkor megcincálja egy kicsit, nem arról van szó, de alapból minek ellenségeskedne. Végül is, ha azt nézzük ő itt az új legény.*
Tényleg új. Ha azt sem tudja, hol lakik Castor, akkor nem lehet túl sok ismerete a vidékről. Amúgy meg, ha érdeklődik, és találkozni akar vele, akkor csak nem az lesz a belépője, hogy engem kinyír ... Bár ugye senki nem tudná meg, hogy ő volt ... Kicsit morfondírozok rajta, hogy az információéhségét tudom-e a túlélésem javára fordítani. Persze a név birtokában már elég egy telefonkönyv is, szóval nincs rám szorulva. ~ A Holiday Inn Hotelben. ~ felelem hát egyszerűen. ~ Amennyiben beszélni szeretnél vele, vadászat után adhatok közvetlen telefonszámot is, hogy időpontot beszéljetek meg. Na, ez azért jó így. Egyrészt ha magányos és falkát keres, akkor inkább jöjjön hozzánk, mint a másik oldalra. Szóval gyaluljuk simára az útját. És ha elfogadja az ajánlatot, akkor most nem fog kinyírni, és ha meg az én telómról felhívja Castort, akkor még annyira sem ajánlott már utána. Abban a reményben, hogy ezt tényleg jól kiókumuláltam, várom mit is válaszol majd. De addig, amíg még nem tudom, mik a tervei, a figyelmem egy pillanatra sem lankad.
*És a vártnak megfelelően választ is kap, sőt még telefonszámot is fog, ha minden igaz. Ekkora segítőkészségre aztán nem számított, de most akkor meg van elégedve a módszerével. Persze meggyőződése, hogy ha barátságosan indít, akkor nem jutottak volna ilyen gyorsan, bár ami azt illeti... ellenséges sem volt. Egy árva morranást sem hallatott, épp csak meghagyta a kölyköt a bizonytalanságában. Most viszont, hogy megvan, amire szüksége volt, szépen megtorpan. Ha még sokáig kellett volna érdeklődni, még elszédült volna.* ~ Rendben. Nos... nem vadászni akartál? ~ *Tekint végül oldalra a srácra, majd szinte rögtön meg is indul, bár részéről jobban támogatja a gaz megkerülését, mint az egyenest bele vetődést. Nem fél tőle, hogy koszos lesz a bundája, inkább csak nem akarja elüldözni a madarakat, mert már itt a nagy körözgetésben megéhezett. Így is tesz, tehát kerül. Azt meg már a másikra bízza, hogy vele jön-e, avagy a saját útján szándékozik megoldani a vadászatot. Az pedig a legkevésbé sem izgatja, hogy most ebben a pillanatban mit is gondolhat a kölyök. Mert azért így már elég egyértelmű, hogy nem akarta egy percig sem bántani őt. Mindenesetre nem tart tőle különösebben, ezért is fordít hátat neki ilyen lazán.*
Hát ez gyors váltás volt. Egy pár pillanatig csak bambán bámulok magam elé. Most azért nem támad mert eleve nem akart, vagy mert kell neki a telefonszám? De ... végül is ... nem mindegy? Vadászni? De. Azt akartam. Vállat vonok, ami farkas alakban kissé furán néz ki, aztán megindulok utána. Nézzük, hogy fog maradat egy ilyen khmmm ... vénség. Érzem, hogy még Castornál is idősebb. Az idegen elég fura. Igen szűkszavú volt eddig is, és az érzései is homályban maradtak. Persze most én sem csacsogtam sokat, mert ideges voltam és bizalmatlan. De talán ez jól jött ki így, mert az az érzésem hogy a fickó nem szereti a sok beszédet. Amúgy valóban ideje már enni. De most először ő fog elkapni valamit, nem hinném, hogy illene megelőzni. Aztán majd én ... Bár ha esetleg van egy rakáson kettő ... őőő ... bármi ... bármi ehető ... huhhh, tényleg kezdek éhes lenni. Kiterjesztem az érzékeimet, amennyire csak lehet, hogy én is képben legyek, mi van előttünk, és haladok mellette, de egy egészen kicsit lemaradva.
*Csak megy elől, úgy fest szagot fogott, ugyanis időnként meg-megtorpan pár pillanatig, hogy beleszimatoljon a levegőbe. Célzottan szagolt ki egy madarat, most az után igyekszik menni. Persze tisztában van vele, hogy a kölyök utána jön, de nem igazán adja jelét, hogy különösebben zavarná. Amíg nincs láb alatt, addig hagy jöjjön. Nem először vadászna most kölyökkel, úgy véli tudja őket kezelni. Ráadásul, ha minden jól megy akkor talán még egy falkába is fognak tartozni, ki tudja...* ~ Hogy hívnak? ~ *Hát megtöri a hosszú csendet. Nem mintha kibírhatatlan vágy gyötörné, hogy márpedig neki most kommunikálnia kell, pusztán... jó fej akar lenni...? Mondjuk. Tény, hogy jobban szereti a nyugalmat és a csendet, de azért közel sem zárkózik el mindennemű emberi kapcsolattól. Végül is ha elzárkózna, akkor beállt volna remetének és nem keresne már évek óta falkát magának ugyebár. És egyszer csak megtorpan, szinte behasal az egyik nagyobb gaz-csomó mögé és onnan kezdi el szemlélni a növény levelei, szárai között a kiszemelt áldozatot. Egy igen nagyra nőtt madárról van szó egyébként, szóval így már érthető, miért nem volt jó a három másik, ami mellett egyébként lazán elügetett. A szárnyas pedig mit sem sejt a rá leselkedő veszélyről. Érzékelhetően Sánchez nem az az idegbajos típus, simán bevárja még a srácot is.*
Egy ideig csendben baktatunk egymás mellett, és én nem erőltetem a társalgást. Számtalan emberi mesterem volt már, és közöttük volt hasonlóan "bőbeszédű" fazon is, szóval tudok alkalmazkodni ehhez a stílushoz. Észlelem a madarakat, amik mellett elhaladunk, és mindig a legutolsó pozícióját rögzítem is magamban, mert ezek szerint ezekről a példányokról az idegen lemondott, és az enyém lehet. De addig nem akarok vadászattal zajt csapni, amíg az ő prédája nincs meg. ~ Liu. ~ felelem a kérdésre. Nem fárasztom a továbbiakkal, és nem kérdezek vissza Ha akarja, majd közli a saját nevét. Amikor megtorpan, megtorpanok én is. Észlelem a madarat, s látom, hogy ő nekikészülődik a támadásnak, tehát ez lesz a zsákmánya. Akkor nekem jó lesz a legközelebbi, ami mellett elmentünk. ~ Egy pillanat ... Kicsit hátrálok, a megtett nyomvonalon zajtalanul visszaügetek a másik madárhoz, lekushadok a támadáshoz, és aztán jelzek. ~ Felőlem mehet. Aztán amikor ő elrugaszkodik, akkor ugrom én is, hogy egyszerre csapjunk le a prédára. Egyetlen harapással elintézem az én madaramat, és aztán a számba veszem, és kicsivel közelebb viszem hozzá, de legalább öt lépés távolságot tartok azért. Lehet, hogy megkínált volna a saját zsákmányából, de én nem akarok másra hagyatkozni, ha már egyszer magam is tudok vadászni. Elég volt az egyszer, amikor törött volt a mancsom.
*Nem gondolta volna, hogy tényleg csendben tud maradni a másik. Igazából lehet, hogy a hosszú idő alatt, amit lehúzott az "iparban" tényleg elkönyvelte a kölyköket egyben hülyéknek, értetleneknek és fárasztóknak. Pedig azért ennyi idő után azért tudhatná, hogy a kettő nem következik egymásból. Ki gondolta volna, hogy érik ma éjszaka még pozitív csalódások is. Mindenesetre neki sem derogál különösebben közölnie a nevét, ha már választ kapott a kérdésére. Miért is titkolná? Itt szándékozik élni a városban, tehát óhatatlanul is megismerhetik egymást. Ha meg egyik falkának sem kell, akkor meg oly mindegy, hogy itt ki tudta a nevét.* ~ Sánchez ~ *Jön is a rövid, velős válasz. Elég kevesen vannak, akik a keresztnevén szólítják, eddig erre valahogy mindenkinek jobban ráállt a szája, szóval nem most fog világmegváltó változásokat eszközölni az életében. Tehát ő már el is helyezkedik, már csak el kell rugaszkodnia, hogy rávesse magát az áldozatra. Erre várnia kell, viszont tekintetét nem veszi le a madárról. Pusztán a füle rezdüléséből lehet arra következtetni, hogy figyeli mit csinálhat a másik... és a teljes elcsendesülésből ki is következteti, hogy nem nézőként akar részt venni a vadászatában, hanem tevékenyen... hát ez nagyszerű. Csendben van és önálló, régen is több ilyen kellett volna. A következő megszólalás után vár még pár másodpercet, hogy az egész ne legyen olyan váratlan, majd...* ~ Most! ~ *És ő bizony már el is rúgja magát a talajtól, szinte csak átsuhan az előtte terpeszkedő gazrengetegen és a következő pillanatban már úgy átharapta a szegény madár nyakát, mint annak a rendje. Abban már csak az ideg dolgozik, amikor még rúg párat, amit egyébként nagy érdeklődéssel figyel. Jó múltkorában sikerült úgy átharapni, hogy az állat utána még lábra állt, most is valami ilyesmiben reménykedik... Hát igen, meghalna az unalomban, ha csak rutinosan vadászna. Őt már úgysem gyötri annyira az éhség, talált benne mókát. Viszont az a szegény állat már semmit sem csinál.* ~ Gratulálok... Valószínűleg ez nekem sok lesz, szóval, ha nem derogál a maradék... ~ *Nem fejezi be, szerinte ez egyértelmű felajánlás volt így is. Az, hogy nagyvonalúsága más szándékot sejtet... részletkérdés. Neki már közel sem olyan fontos, hogy az egész éjszakát végigfutkorássza, így csak jó lenne, ha előbb nyélbe tudnák ütni a megbeszélteket. Nem esne nehezére az egészet megenni amúgy, de nincs is benne csillapíthatatlan vágy.*
Madarat még ne ettem így nyersen. Nem is fog a kedvenceim közé tartozni. Miután levadásztam, nagy büszkén, lendületesen beleharaptam, kissé dagadt az egom Sanchez gratulációjától. Aztán a harapás után nem győztem kiköpdösni a tollakat. ~ Ezen nincs is hús ... Mérgesen megmorogtam a tetemet, amiért ilyen anorexiás ehetetlenség, de aztán csak találtam rajta némi mellehúsát, és azt befaltam. Ha már megöltem, csak egyek belőle ... de ez nem volt sok. A másik madárra sandítok. ~ Nem derogál ... ebben a korban az ilyesmit nem engedheti meg magának az ember ... köszönöm, Sanchez! Odalépek a maradékhoz, és eszem belőle még annyit, hogy elmúljon az éhségem. Ez persze nem sok, és nem is karok sokat enni, mert eddig még mindig émelyegtem visszaváltozás után a nyers hústól. ~ Megkérdezhetem esetleg ... csatlakozni szeretnél? ~ teszem fel óvatosan a kérdést, hiszen most már ő is bőbeszédűbb valamivel. Egy közös vadászat úgy tűnik még az idősebb farkasok esetében is oldja a távolságtartást.
*Gratulált mert szokott, mert annak ellenére, hogy idős, még nem kibírhatatlan és alapvetően nem gyűlöl mindenkit maga körül. Egyébként az ok, ami miatt elsétált nem is olyan régen a srác madara mellett, elég hamar kiderül, de inkább nem is szól. Madarat enni nem nagy élvezet, meg aztán a tolluk is baromi megtévesztő. Tény, ő tényleg egy kövérebbet fogott ki. Kicsit megcincálja, eszik kicsit, közben szorgosan szabadul meg a tollaktól is, hiszen tisztában van vele, mennyire nem nagy élmény lenyelni.* ~ Helyes. ~ *Mondja elégedetten, majd amikor már nem szándékozik tovább szerencsétlenkedni a madarával, egyszerűen csak odébb sétál, kicsit körbeszimatol a kölyök madara környékén, majd azért a levegőbe is beleszagol, hogy nem fenyegeti-e valami az ittlétüket, de úgy fest nagy a nyugalom. A kérdést természetesen hallja, hiszen mentálisan érkezik, erre még azt sem lehet ráfogni, hogy esetleg túl halk volt a másik. Ezzel szemben nemes egyszerűséggel ignorálja.* ~ A madár után vissza tudsz majd változni? ~ *Mintha nem is hangzott volna el imént egy másik kérdés. Terelni tudni kell. Egyébként tényleg nem szándékozik válaszolni, lévén jobb az, ha minél kevesebben tudnak részleteket.*
Az, hogy nem kapok választ, az is igen beszédes. Megtartja a távolságot, nem közösködik. Hát ha nem, akkor nem. Eszem, amennyit úgy vélem, hogy elég, és aztán abbahagyom. Nem akarom túlterhelni a gyomrom, elég kínos lenne az idegen előtt hányni aztán. ~ Ennél többet eddig se ettem. Én sem fogom túlcifrázni a dolgot, ha ő szűkszavú, akkor én is az leszek. Kicsit még bökdösöm a madarat, megszaglászom, tanulmányozom (már ami még megmaradt belőle), aztán körbepillantok, és prüszkölök egyet. Betájolom, hol is hagytam a ruhámat, és megindulok abba az irányba. Most én fogok vezetni, hiszen én tudom, hová tartunk. Persze az a visszaváltozás, az kérdéses. Szerencsére már a vadászat előtt kibolondoztam magam, így talán nem lesz gond vele már. Bár ez a farkas még új, és nem ismerem igazán a természetét át- és visszaváltozás ügyben. Remélem, nem bőgök le ezzel sem. Az megintcsak kínos lenne, ha ott toporognánk a ruháim mellett és nem lennék képes alakot váltani. Szótlanul haladok, mert nem hiszem, hogy az idegen válaszolna bármi kérdésemre, akkor meg minek strapáljam magam?
*Jó, hát neki mindegy, nem tartott volna sokáig elkapni még egy ilyen szárnyast, de ugyebár nem erőszak a disznótor. Így nem is nagyon méltatja válaszra a megszólalást, inkább amíg a kölyök még turkál az ételben, ő egy kicsit ledörzsöli a pofájáról a vért valami gazosabb részen, ahol azért mégsem a sárba dörgöli bele a pofáját. Feltehetőleg őt már azért lazán össze lehetne keverni egy igazi farkassal a rendes farkasalakjában. Tényleg tud úgy viselkedni, mint az igaziak. Amikor pedig Liu megindul, ő is felpattan és megindul utána könnyű léptekkel. Nem igazán zavarja, hogy át kell adnia a vezető szerepet, egyszerűbb követni a másikat, mint kiszagolni hol is vannak a cuccai. Egyébként hiába nem szól a másik, sejti azért, hogy ilyen fiatalon a visszaváltozás még nem fog csettintésre menni. Tehát azért fel van készülve némileg, látott már sikertelen visszaváltozást.* ~ Nem akarok indiszkrét lenni, de ugye menni fog a visszaváltozás? ~ *Azért hangot ad a felmerülő kérdésének megszakítva a nagy csendet. Nem akarja megsérteni a másikat, de jó tudni, arról, ha mondjuk ez lenne az első ilyen irányú próbálkozás. Meg aztán... a kölyköknél sose lehet tudni.*
Még messze a holmim, elvére nem akartam a vizes-tacsakos részen hagyni, így az idő is mellettem szól, mire odaérünk, a farkasnak minden bizonnyal elege lesz már a kóborlásból. A kérdésen kénytelen vagyok mosolyogni egyet. ~ Hát eddig még egyszer sem maradtam úgy ... Jah, kérem, ha te így én is úgy, azaz erősen megszabom, mennyit is mondok el. Az, hogy elérje Castort, az én, vagyis a mi érdekünk is. Abban minden segítséget megkap. De én nem fogok pitizni neki, meg készségeskedni ezen felül csak mert ő idős, én meg nem. Sőt ... ~ Ami a beszélgetésünket illeti ... az kétségtelen, hogy tőlem feléd jóval több információ áramlott. ~ jegyzem meg azért. ~ És nem tudom, mért gondolod, hogy ez a továbbiakban is így fog menni. Amit én is akartam, hogy megtudjál, azt már tudod. Csak hogy tisztázzuk: nem vagyok egy bábu, van saját elhatározásom. Ha most ezen túl egy szót sem szól hozzám, az sem zavar. Csak sikerüljön az alakváltás ...
*Ha a megjegyzésen most nevetnie kéne, akkor ez nem jött össze. Inkább csak kelletlenül prüszköl egyet a kijelentést hallatán. Bízott benne, hogy nem nyílik ki a srác csipája. Lehet maradni kellett volna a megfélemlítős módszernél, akkor azért jóval könnyebben ment az egyirányú információcsere. Viszont nem esik különösebben kétségbe a továbbiaktól sem. Csak kicsit felzárkózik Liu mellé, de nem kívánja ignorálni a másikat ezúttal.* ~ A legénykedést esetleg hagyd meg azoknak, akiknek nem egy harapás vagy. Elhiszem, hogy emberként vagy valaki, van önérzeted... de amikor bundát öltesz, változnak a szabályok és a körülmények. Lényegében a nulláról indulsz és nem azzal fogsz kivívni tiszteletet, hogy megpróbálod megöletni magad. ~ *Teljesen nyugodt a hangja, nem beolvas a kölyöknek, inkább felvilágosít, mindenféle kioktató jelleg nélkül. Tényleg nem egy generációval volt már dolga, és ha már a saját kölyökségére nem is nagyon emlékszik, azért van honnan merítenie. Ő így vélekedik a dolgokról, aztán lehet, hogy errefelé teljesen máshogy működnek a dolgok, ki tudja. Amúgy ezt közel sem jelenti azt, hogy lepacsizott volna a másikkal. Ez csak egy egyszerű jó tanács volt az idősebbtől. Arról meg már személy szerint le is mondott, hogy választ kap az iménti kérdésére.*
Jaj, hát azonnal jön a kioktatás. Hogy én ezt már hányszor megkaptam? Komolyan, mindenki azt hiszi magáról, hogy újdonságot mondhat nekem ezzel? Már ott tatok, hogy aki ezzel jön elő, az nálam már csúszik is le a megbecsültségi listán. És ha jól emlékszem már majd mindenki előjött nekem ezzel. De elsősorban Ray, és most Sanchez. Castor is a képembe ordította már ezt, sokkal durvább formában is, de aztán mégis bejött egyik éjjel, és tanácsot kért tőlem. Viszont arra nem emlékszem, hogy Tara vagy Vincent ezzel túráztatott volna. Annyira nem tudom már felvenni a halálos fenyegetéseket! Olyan reménytelen az ügy, elvégre tényleg elég egy-két mozdulat nekik, de azt ők döntik el, hogy mikor minősítenek engem kiiktatandó feleslegnek. Nekem ebbe túl sok beleszólásom nincs. Egy bizonyos szint alá pedig az életem védelme érdekében sem fogok süllyedni. ~ Rendben. ~ felelem, és ezzel lezártnak tekintem az ügyet. Izmozott egyet a szájával, és meghallgattam, és ennyi. Akkor a továbbiakban még inkább szótlan leszek. Inkább kissé megszaporázom a lépteimet, mert most már látom azt a facsoportot, ahol a ruháimat hagytam.
*Ő aztán nem fenyegetőzött, tartja magát ahhoz, hogy nem szándékozik bántani a másikat, csak éppen előrevetítette, hogy esetleg lesz majd olyan, aki nem így fogja gondolni. Mindenesetre, bár a válaszról tökéletesen tudja, hogy súlytalan és teljes mértékig érdektelen, annyiban hagyja. Nem fogja magát ráerőltetni se erre a kölyökre, se senkire. Tehát a továbbiakban csendben léptet Liu mellett, nem esik nehezére nem megszólalni. Nem is nagyon szereti azokat, akik mindenféle csendet kínos csendnek minősítenek, amit meg kell törni. Igen is vannak mély, sokatmondó csendek, amikre szükség van. Ha most különösebben érdekelné, hogy hogyan is vélekedik róla a másik, akkor minden bizonnyal ebből a csendből is le tudna szűrni sok mindent, de az igazat megvallva, hidegen hagyja a téma. Vannak olyan emberek, akikkel nem lehet mit kezdeni... azokkal általában jobb nem is próbálkozni. Tehát elmélázik a környező szagokban, eltűnődik azon, hogy majd ha hazaér, akkor vesz egy forró fürdőt és többek között azon is, hogy vajon mikor érnek már oda, ahol Liu hagyta a cuccait. A séta nincs ellenére, csak úgy jó lenne már látni a célt. Érzi már a másik lerakott holmijait, szóval gondolja, hogy nincsenek messze, de valahol azért bosszantó, így a másikra utalva baktatni az éjszakai mocsárban.*
Kezdőlap
