Castor megbízásának értelmében elhívtam az öccsét egy teliholdas vadászatra. Még alig álltak talpra, s bár a sebeik már begyógyultak, sejtem, hogy azért még van mit erősödni. Ezen kívül nem is ismeri a terepet, minden bizonnyal szívesen fogad egy társat maga mellé. A terepjárómmal közelítettük meg az általam kiszemelt területet, és igyekeztem mindenről gondoskodni: váltóruha, kis lélekmelegítő termoszban és butykosban, valamint jó zenék az útra, amíg megérkezünk. Megérkezve leparkoltam, és oldalra pillantottam. Raffi kissé furcsa egyéniség volt szerintem is, mintha egyszerre mindig három négy vasat tartott volna a tűzben, sejtelmes volt, kissé kiismerhetetlen. De hát még valóban alig ismertem. De egy közös vadászat sok mindenre jó lehet. Megmutatkozhat alatta egy farkas igazi természete is. - Remélem, tetszeni fog a hely, amit választottam. Elég messze mentünk az őslakosok területétől, errefelé ők is ritkábban zargatják a vadállományt. A múltkor élveztem a vadászatot a környéken, a Vincenttel való találkozást már kevésbé. Nagyon remélem, hogy most senkiben nem futunk bele, bár elvileg van egy lovagom, aki megvéd.
* Egy kissé meglepett mikor Patrisha a béta, vagy a bátyám nője – tök 8 hogyan fogalmazok – elhívott magával vadászni. Sejtéseim szerint ennek csak egy oka lehet, még pedig az, hogy Carlo megkérte vagy rám uszította. Teljesen mindegy, mert most nem jön rosszkor egy helyi vezető. Nem ismerem még a környéket, hiszen csak nem régen álltam lábra. A kocsiban ülve a tájat kémlelem. Próbálok mindent megfigyelni ami mellettünk halad el. Tájékozódni mindig kell ugyebár. A zenék amik sorra felcsendülnek nem rosszak. Nincs rossz ízlése, bár én a saját zenémet jobban szeretem. A kezem ennek ellenére ritmusra jár a térdemen. Érzem ahogy a kocsi megáll és azt hiszem megérkeztünk.* - Gondolom fog, de majd ha bejártunk térjünk vissza erre.* Fordítottam felé a fejemet, mert igazából honnan tudnék erre most válaszolni. Valószínűleg, nem várt rá reakciót, mindegy. Valahogy el kell kezdeni a beszélgetést nem de? A kocsi ajtót kinyitom és magam után becsukom. Van egy sejtésem, hogy ebből séta leszel. A levegőbe szimatolok és az orrcimpám kitágul. Friss és üde a levegő, ezt már most is érzem.* - Miért féltek ennyire az őslakos falkától?* Teszem fel a lényegre törő kérdésemet, mert ezt érzem és nem igazán értem. Talán most sikerül felfognom a dolgot. A kocsi más oldaláról pillantok rá egy pillanatra, majd a zsebembe nyúlok és előhúzok egy dobozt, amiből kiveszek egy rudat és rá is gyújtok. Az égre téved a pillantásom, de a felhők miatt még nem látom a holdat. Talán ma éjszak nem is fog előbújni. Pedig szeretem nézni, ahogy megvilágítja a komor, bús, néma éjszakát, főleg ilyenkor.*
Raffaello, vagy Benito, nem is tudom, hogyan nevezzem, tartózkodó, de ez még mindig jobb, mintha túlontúl bizalmaskodna. Én is kiszállok, és a csomagtartóból szedem elő a két hátizsákot a ruhákkal. A mozdulat megakad közben és meglepetten nézek vissza rá. - Félni? Először magát a kérdést sem értem. Aztán meg azt, hogy mért is kérdezi ezt. Provokálni akar? - Miből gondolod, hogy félünk? Nem, még nem hordom le a sárga földig, nem kérem ki magamnak, egyszerűen csak megkérdezem, miből vonta le ezt a következtetést. Nekem sokkal inkább az az érzésem, hogy az őslakosok félnek tőlünk, de persze mindenki másképp láthatja. Közben azért befejezem a mozdulatot, és a két zsákkal a kezemben lecsukom a csomagtartót, majd odalépek hozzá, és átadom neki a zsákját. Bezárom a kocsit, s közben várom a válaszát.
* Előfordulhat, hogy rosszul fogalmaztam, legalább is erre gondolok a visszakérdezésből. Nem egészen úgy értem ahogy elsőre gondolja vagy talán még is? Nem látok a fejébe, nem tudhatom, mire gondol.* - Arra gondolok, hogy a minap is hallottam, ahogy duruzsolta az egyik a másiknak, hogy hova fognak menni ma és ott is szóba jött, hogy van ez a terület felosztás vagy minek nevezzem. Ha nem lenne félelem, akkor mehetnétek oda ahova akartok. Most is mondtad, hogy ide nem jönnek az őslakosok. Ebből gondoltam.* vonok vállat s a táskáért nyúlok. Egész részletesen kifejtettem neki, azt gondolom. Félelem vagy tartás tőlük, egyre megy nálam. A zsákomat a vállamra csapom és biccentek neki, köszönés képen. Még nem tudom mit rejt, de abban, biztos vagyok, hogy ruhát fogok benne találni. Remélem nem egy öltönyt, bár ha nincs más, akkor kénytelen leszek gyászhuszárt játszani benne.* - Merre? Mit fogunk itt találni. Gondolom egy termetes pumáról ne is álmodozzak* Jegyzem meg egy fél mosollyal az arcomon és ha meg van az irány, akkor el is indulok. Fél oldalasan rá pillantok séta közben.* - Mond csak, miért engem hívtál magaddal? Ne értsd félre a kérdést, csak kíváncsi vagyok. Biztosan akadt volna jobb úti társ is mint szerény személyem.* Én aztán nem tartok semmit magamban és ami érdekel, azt megkérdezem. Nos, ez is érdekel, mert valami oka csak volt és tudom, hogy nem sokan, sőt egész pontosan csak egy farkas örül az itt létemnek. Ő pedig a testvérem.*
Nos, úgy tűnik nem akar provokálni, csak kicsit értetlen. Na meg új a szentem. Megindulok befelé az erdőbe, a folyótól távolodva. Mivel a folyó völgyet vájt magának, így tőle távolodva a terep emelkedik. - Nos, bétaként kötelességem megismerni a falka tagjait, és te a kedvesem öccse vagy, rád duplán kíváncsi vagyok. - felelem meg először a második kérdést, mert az az egyszerűbb. - Ez a távolságtartás nem félelemből ered, csupán józan megfontolás. Nem tudom, mennyit tudsz a helyzetről. Mi még csak decemberben érkeztünk ide, és elég hirtelen jött ez a költözés, nem volt idő rendesen előkészíteni. Elégtelen felszereléssel, és egy csonka falkával érkeztünk. Értelemszerűen nem lett volna ésszerű azonnal nyílt háborúba kezdeni. Castor és Vincent, az akkori alfa megegyeztek egy paktumban, hogy mely területek képezik egy-egy falka kizárólagos tulajdonát, és melyek nem. A találkozót Vincent kezdeményezte, így a mi büszkeségünkön nem igazán esett vele csorba. Castor elfogadta az alkut, hogy megerősödjünk, de az atanerk váltás kapóra jött, mert így már igazából nem is érvényes semmi. Igyekszem röviden, velősen, de alaposan kifejteni a helyzetet. Remélem, ez kielégíti így a kíváncsiságát. - Szerintem rövidesen megcibáljuk az őslakosok bajszát, de ma estére nem akartam ilyesmit beiktatni. Ma vadászni akarok, és zavartalanul, ha lehet. Ha harcolni akarsz, szerintem arra is lesz hamarosan alkalom.
- Diplomatikus válasz* Jegyzem meg komolyan. Hát ha kíváncsi rám akkor be is fogok neki mutatkozni, ebben nem lesz hiba. A kérdés csak az, hogy a valódi énemet akarja e látni vagy a másikat. Van egy sejtsem, hogy a valódit, de úgy gondolom erre még nem érett meg a világ, bár ez a gondolat gyorsan változhat a fejembe. A lényeg most nem ez. Az irányt is tudom már, így hát nincs más dolgom mint menni és menni. Figyelem a szavakat és minden egyes szót végig rágok.* - Szóval minden terület szabad. Helyes* Jegyzem meg komolyan neki. Egy cseppet mintha el is gondolkodnék, ha figyel, akkor ezt láthatja is rajtam, amit nem leplezek. Hozzá fűz még valamit amire csak bólintani tudok.* - Vadászni jó lesz, mert már egy ideje nem volt hozzám szerencsém. Mi a kedvenced, mert biztos van.* Nézek rá újfent és szerintem tudja, hogy mire gondolok. Én egy gazellát tudok neki elképzelni, így nagy hirtelen a kecsessége miatt, de érhetnek még meglepetések.* - Emberre vadászni vétek? A bátyám semmi szabályt nem mondott ezért kérdezek és más, nem áll velem szóba.* Engem egyébként nem zavar, hogy a falka nem fogad be és ha ez később sem változik, hát később sem fog zavarni. Úgysem maradok sokáig, tehát nem töröm magam, hogy elfogadjanak vagy bármi. Egy célom van jelen pillanatban, vadászni.* - Harcolni pedig szeretek, de gondolom ez nem lep meg a katona énem miatt.* Szinte biztos vagyok abban, hogy ezzel tisztában van.* - Úgy hallottam Francia vagy, hogy kerültél erre a hideg vidékre?* Azt hiszem, ha ott éltem volna, nem biztos, hogy ide vezet az utam. Nekem még mindig túl hideg és ez a hó, ami most is körül vesz nekem túl sok. Még a lábnyomok is jól látszódnak benne. A cigibe megint szívók és a füstöt megint csak útjára engedem. Azt hiszem a déli sarkon már régen megfagyott volna, sőt még az is lehet én is.*
Diplomatikus? Úgy is lehet mondani. De egyenlőre ennyit érzek iránta: egy semleges jóindulatot, és kíváncsiságot. De hát alig pár napja még azt se tudtam, hogy a világon van, aligha lehetne ennél bensőségesebb a helyzet. - Konkrétan szabad a tánc. - pontosítottam. - Mostantól ha őslakossal találkozol nyugodtan megtépheted. A civilek viszont nem ajánlottak fogyasztásra. Elég erős az őrzői jelenlét. Ha erre is visszakérdez, hogy mért félünk z őrzőktől minden tartózkodásom ellenére megrágcsálom a fülét, vagy nem tudom ... - A csapattal együtt jöttem. Castor bejelentette, hogy költözünk, és kész. - felelem, hiszen így is van. Ha megelégszik ennyivel, akkor nem kezdek bele a korábbi falkában betöltött helyem ecsetelgetésébe, és a búcsú körülményeibe. - Amúgy itt még nincsen kedvencem. Még csak ismerkedünk az állatvilággal. Castorral az első holdtöltekor medvére mentünk. A múltkor egy szarvast kaptam el. A többi szerintem kisebb ... Nem is tudom, nem jutott eszembe, amikor készülődtem, hogy konkrétan válasszak velemi célpontot. Majd ami szembe jön.
* Egyébként sem kértem volna engedélyt egy őslakos felboncolásához, de ezt nem közlöm vele, még a végén azt gondolja, hogy nem vagyok jó falkatag. Nos, nem tévedne és bármennyire nem eszközöm a rejtegetés, ezt még nem akarom, hogy tudják. Egy kis időt kibírók ebben, „a legyünk nyugis falkatagok, mert van egy tesóm” szerepbe, bár a farkasom már most ki van tőle, pedig még csak most épülünk fel teljesen.* - Áhám. Ha azt kérdezem, hogy miért féltek az őrzőktől az már provokációnak számít, kedves Patrisha?* Egy pimasz vigyor, terül szét a pofázmányomon. Szoktam én provokálni bárkit is? Erre a válasz egyértelmű és kíváncsi vagyok meddig bírja. Valahogy kíváncsi vagyok arra is, mikor akar megfojtani egy kanál vízbe. Oh, sokan talán azt gondolják, hogy majd bevágódom a bétánál és akkor élvezhetem a kegyeiket. Nos, nem rossz gondolat és tervnek sem utolsó, csakhogy én valami mást forgatok a fejembe. Miért kéne nekem bárkinél is bevágódnom? Ilyen vagyok és ezen változtatni nem tudok, de nem is akarok. Szeretek mások agyára menni, mert szórakoztató. Carlot már sikerült kihozni a sorából, hát lássuk a francia hölgynek mekkora a tűrés határa. Vágom, persze. Ha csak egy haja szála is meggörbül, akkor végem van. Nem vagyok én hülye, csak De Luca!* - Nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy keveredtél Carlo falkájába.* Pontosítok, mert sejtettem, hogy együtt érkeztek ide. Engem az jobban érdekel, miként kerültek egy falkába. Az ajkamat húzom el, mikor felsorolja miket talált. Hát egyik sem kedvemre való. A medve túl szőrös és igen csak élesek a mancsain a karmok. A szarvas pedig túl izmos. Kissé rágós a húsa és amúgy sem szeretem az állati eredetű ételt. Jaj mami, hogy én mire vállalkoztam ezzel a falkába lépéssel. A Cigit a lábam elé dobom le és rálépek.* - Óvjuk a természetet. Még a végén okozok itt egy kis tűzet. Egyébként elég tetszetős ez a környék.* Lessek szét újfent. Tényleg kényezteti a szememet a látvány és az illatok keveredése a levegőben is kellemes. Azt nem mondanám, hogy sík terepen vagyunk, hiszen éppen elhagyni készülünk azt. Fák és fák, meg persze domb, amit inkább hegynek neveznék, mert jóval magasabb mint egy domb.* - Azt csiripelték a verebek, hogy benne vagy ebbe a Casino bizniszbe, jók a verebeim?* Kérdezek rá és ha igen a válasz, csak akkor folytatom. Ha nem, akkor tök fölösen beszélnék neki, én pedig olyat nem szoktam.* - Mivel a hotelbe lakóm, arra gondoltam, hogy játszhatnék a Casinoba. Ahogy láttam van vacsorázásra lehetőség. Esetleg adhatnám az aláfestő zenét. Üzlet nektek, mert olcsón zenélek és én is jól járok vele, mert szélesíthetem a közönségemet….* Felmerült bárkiben is a gondolat, hogy ingyen zenélnék? Az jó nagy hülye. Ennél azért nagyobb művész vagyok én.*
Sandán nézek rá az első kérdése után azonnal. - Igen. - felelem tettetett morcossággal, és úgy teszek, mint aki meglegyintené, de nem érek hozzá. - Látom nagyon vicces hangulatodban vagy, vagy túlontúl biztonságban érzed magad. Mondjuk, tény, hogy nem tudnám megverni. És ez egy kérdést vet fel bennem, amire mindjárt választ is akarok kapni. - Na, jó, akkor ha feltétlen most akarod meghúzni a határvonalakat a falkán belül akkor én is kérdeznék tőled. Tegyük fel, hogy elkövetsz valami olyasmit, ami helytelen, árt a falkának, és én fedezem fel először. Elfogadnád tőlem a büntetést érte, mint bétától, vagy ellenszegülnél? Ha már ő feszegeti itt a dolgokat, akkor én is azt teszem. Castor megkérte, hogy káderezzem le az öccsét és én megteszem. Szóval feltettem a kérdést, és várom rá a választ, és persze nagyon is egyértelmű, hogy nem csak a szavakra fogok figyelni. Mentálisan körbe is fonom Raff elméjét, érezheti a finom tapogatózást, ami azt jelzi, minden idegszálammal arra fogok összpontosítani, mennyire is őszinte most. Az őrzős kérdésre és a továbbiakra addig nem is fordítok figyelmet, amíg ezen túl nem esünk. Megjegyeztem őket, de amíg ez nem tisztázódik nincs miről tárgyalnunk,v agy beszélgetnünk.
* Ezt a reakciót vártam és nem csalódtam. A legyintésre nem húzódom el, de kifejezetten nem szeretném, ha hozzám érne. Nem vagyunk olyan viszonyba és amúgy sem kedvelem a fizikai kontaktust, kivéve, ha verekedésről van szó. Az, egy teljesen más téma és helyzet is egyben. Azt hiszem nem csak én szeretek határokat húzni, mert nem ér hozzám. Ez egy jó pont.* - Biztonságban? Ugyan, egy magamfajta soha nincs biztosságba. Ha pedig burkoltan kell érteni, ezt a kijelentést, akkor a válaszom nem. Nem félek egy falka tagtól sem.* Vonok vállat könnyedén. Ez persze, nem jelenti azt, hogy bárkit is alábecsülnék. Nem olyan családból származom én, kérem szépen. A feltett kérdésre nem válaszolok rögtön, hagyok egy kis szünetet. Érzem a finom tapogatásokat elmém körül és mosoly kerül az orcámra. Talán fel kellene húznom többszörösen is a falamat, de abból sok következtetést le lehet vonni. Például, hogy hazudni készülnék vagy rejtegetek valamit, ami nem akarok a felszínre hozni. Esetleg, hogy megijedtem tőle. Inkább hagyom, hadd „szaglásszon” finoman. * - Nem gondolod hogy belemászol az intimszférámba és ez, hogy is mondjam finoman. Pofátlanság? * Most mi van finom voltam nem? Csúnyábban is ki tudtam volna fejezni magamat, ha akarom. Mondhatni egy púderezett változtatott kapott. Hangom nyugodt, ahogy én magam is. Ugyan abban a társalgós stílusban közlöm vele, mint ahogy korábban is beszéltünk. A pajzsom csak abban az esetben fogom felhúzni, ha ez a finom, nőies, tapogatás átmegy valami másba. Az érzéseim csak rám tartoznak, senki másra, ahogy a gondolataimmal is, ez a helyzet.* - Egyébként egy mesteri kelepcét varázsoltál ide. Régen találkoztam ilyen személlyel. Ha most megkérdezném, hogy miért féltek tőlem, az már erősen provokációnak minősülne, de ezt a kérdést nem teszem fel, viszont az tudom, érzem, gondolom, hogy tartotok tőlem.....cáfolj meg ha tévedek!* Ha lenne kalapom még azt is megemelnél előtte, de komolyan. Szavaim elismerőek és komolyan is gondolom ezt a dicséretet. Nem nézek én senki hülyének és tudom, hogy van bennük egy félsz, ami természetes, de ez engem múlatott. Hány farkas mondhatja el magáról, hogy a nagy Castor és falkája, tart tőle?
Azonban, hogy ne hagyjam válasz nélkül, ha már ilyen lenyűgözően ravasz, választ is fogok adni. Már akkor is éreztem, hogy vigyázni kell vele, mikor Carlo megemlítette. Totál behálózta és ha erre egy nő képes, akkor az veszélyes, ugyám.* - Gyorsan tisztázzunk valami. Nem azért vagyok falkatag, mert ide vágytam és el is fogok menni hamarosan. Azért vagyok itt, mert szeretném megismerni a bátyámat és ő is engem. Egy kicsit eltengődöm ezen a csodálatos vidéken, de utána tovább állok. Nem nekem való ez az életforma. Gondolom, ezt eddig is tudtad. Ha valami olyat követnék el, mely árt a falkára egységesen, akkor ítélkezni, csak az Alfának van joga. Ő adhat és vehet el, esetleg büntethet. Ha, Te, rajta kapnál valamin, akkor kérdem én, honnan tudnád, hogy tényleg veszélyes az a falkára avagy tovább megyek, van e jogod eldönteni, hogy büntetést érdemlek e érte? A cél sokszor szentesíti az eszközt, kedves Patrisha. Mint béta, lehet, hogy jelen helyzetben fölöttem állsz, de mint farkas nem. Miért hagynám, hogy egy nálam gyengébb farkas büntessen, saját meglátása szerint? Miért hagyná ezt, az alfa, minden következmény nélkül? Nem erről szól a falkátok? Mindenki az alfának van alá rendelve, Ő az, aki eldönti ki él és ki szagolja alulról az ibolyát, nem de? Ha a hűséget keresed bennem, akkor ne keresd tovább. Nekem semmit nem jelent a falkád. Van egy mélyről jövő érzés…..* Hagyom, a köteléket vagy érzést felbuggyanni bennem, hogy érezze, miről beszélek és nem csak üres szavakkal dobálózom. A szavaim pedig igazak, ezt érezheti a másik is.* - ….amit nem lehet csak mondani, amit nem lehet megjátszani, ami csak úgy van, minden értelem nélkül, én érzem és Ő is érzi, hogy egymáshoz tartozunk, hiába az évek vihara, ez nem csillapodik több száz évszázad múltán sem, ez köt Carlohoz, de csak hozzá. A többiek nekem, nem számítanak, így nem is nagyon érdekel mi van velük…* Egy kis zavart érezhet bennem, az utolsó mondatnál, mert eszembe jut egy falkatag, kinek vére édes mint a méz. A falam ebben a percben húzom fel és zárom ki teljesen. Olyan gyorsan és erővel emelkedik a fal, hogy szinte kilököm Őt onnan.* - Azt hiszem ennyi elég volt belőlem. Amit tudnod kell, azt éreztettem veled és sokkal többet árultam el, mint bárkinek, ittlétem alatt. Ha átmentem a teszten, akkor menjünk, ha pedig nem, akkor Te kocsival jöttél. Én visszatalálok, de előtte eszem valamit.* Éhes vagyok, ez van. A hold is kezd magasra kúszni az égen, ami tudjuk, hogy mit jelent. "Közeleg a vadász idény", ahogy egyik tanítóm mondaná. Haladok felfelé, de érzem, hogy húzódik a lábam. Még mindig nem az igazi, de majd csak elmúlik egyszer. Talán nem hegyet kellett volna jönni mászni, bár ha ez is a terve része, akkor megint csak lenyűgözve érzem magamat. Eszes nő, ritka az ilyen.*
Nem feltételezem, hogy Rafitt egy szem szem dombmászással ki lehetne vallatni, de amikor érzékelem hogy kissé fárad, az egyáltalán nincsen ellenemre. A válasz meglehetősen kimerítő, és eléggé negatív ahhoz, hogy el tudjam hinni. - Értem, és tudomásul vettem. Akkor inkább tekintsek rád vendégként, mint falkatagként. Rendben. Először csak ennyit válaszolok, és nem érződik rajtam harag az elutasítás miatt. Egy ideig még hallgatok, megteszünk még pár lépést felfelé. - Nézd, én alapban ezt senkitől nem fogadnám el így, ez nem az a hozzáállás, amivel egy falkához lehetne tartozni. A béta az alfa helyettese, akiben az teljes mértékben megbízik. Ergo nincs felette más csak az alfa. De megértem azt, hogy Castor miatt vagy itt, és mindketten vágytok megismerni a másikat. Most nem taktikázom, valóban így gondolom. Nem fogok ilyen régi és fontos családi kötelékeket szétzilálni. Vannak dolgok, amik nekem is szentek, és Castort meg szeretem. - Ami a félelmet illeti, nem tudom, mért ez a vesszőparipád. Attól érzed magad erősebbnek, ha magad körül mindenkit gyávának tekintesz? Alapvetően semmi félelmetes nem lenne benned, ha a falakon kívül lennél. De a védelmi vonalokon belül sok bajt kavarhatsz, és nem biztos, hogy azonnal meg tudunk állítani, én ezért ezt a helyzetet veszélyesnek tartom. De nagyon remélem, hogy nem akarsz ártani a bátyádnak. Szépen lépésenként építem fel a kettőnk közötti viszonyt. HA valóban őszinte volt, ezt el kell, hogy fogadja majd, hiszen kompromisszumot ajánlok. - De Castor a kedvesem és az alfám, és bétaként az a feladatom, hogy védjem a hátát, felfedezzem a rá váró csapdákat. Szóval rajtad lesz a szemem. Ha nem tervezel semmi galádságot, akkor ez nem jelent rád nézve semmi kellemetlenséget. Ha igen, akkor viszont meggyűlik velem a bajod. Gondolom, ez így elfogadható ... Nem kapsz tőlem parancsokat, nem egrecíroztatlak, de azt elvárom, hogy időnként, ha esetleg kérdéseim lesznek, legalább ilyen nyíltan felelj rájuk! Megfelel? Ha nem hajlandó ennyire sem, akkor kalap-kabát, valóban itt hagyom, és figyelmeztetem Castort, hogy az öccse minimum összeférhetetlen, ha nem teljesen megbízhatatlan, és ismerkedjenek, csak lakjon házon kívül.
* Válaszára bólintok egyet, mert igen, vendég vagyok csupán nem több. Ahhoz, hogy a bátyám közelben legek be kellett lépnem ebben a számomra jelentéktelen falkába. Nos, néha áldozatokat kell hozni. Azt nem tudom mennyire fogj ez nekem megérni, de majd idővel kiderül. Igazából ha csak egy kicsit is megismerhetem a tesómat, akkor már megérte. Lépegetünk fel felé és úgy érzem, mind a ketten komprumiszum készek vagyunk a másikkal, ami nem hátrány sőt. Tisztán érzem, hogy kivételt képezek nála, legalább is a szavai erre engednek következtetni és nem is érzek felőle mást. * - Azt hiszem erre mondják azt, hogy kösz.* Célzok itt arra, hogy úgy mond nem köp bele a levesembe. Valahogy sejtettem, hogy nem akarja ezt a köteléket le rombolni. Azt hiszem kettőnk közül, Ő járna rosszabbul, mert ha Carlo rájönne, hogy Pat ebbe bele akar piszkálni, úgy vágná ki az esőre mint egy kutyát. Persze tévedhetek is, de magamból indulok ki. Ha ennyi idő után rám találna a tesóm és ezt valaki megakadályozná a torkát metszeném el. Okos nő.* - Nem vesszőparipám, de érzem minden egyes falkatag közelében, még ha nem is mondják és hiába leplezik érzem. Pontosan ahogy fogalmaztál. Belül okozhatok gondot.* Nem erősítem meg benne, azt hogy akarok e vagy sem ártani a bátyámnak. Sok dolgot takarhat ez a szó és másképp is értelmezhetjük. Megölni már nem akarom, így ezt ki lehet húzni a listáról. A többiről pedig mélyen hallgatok. A tervek vagy célok gyorsan változhatnak és lehet egyik nap azt gondolom, hogy bomlasztanám ezt az egységet, de lehet a következő nap már máshogy látom. Ami pedig nem állandó arról nem is érdemes beszélni szerintem. Egy apró mosollyal az arcomon hallgatom a „fenyegetését” és amit ajánl.* - Nekem, ez így teljes mértékben megfelel. Szeretem ha figyelnek kedves Patrisha. Ha pedig kérdésed lesz akkor tudod hol találsz. Szerintem már arra is rájöttél, hogy miért lakom a szállodába. Nem tervezem a beköltözést. A szálloda pedig elég közel van Carlohoz* Persze mehetnék messzebb is, de eszem ágában sincs. Csak azért nem fogok venni itt egy házat, hogy pár hónapot lakjak benne. Mondjuk ha lehet még annyira sem fogok, mert hamarosan történni fog valami. A kérdés csak az, hogy jó vagy rossz lesz, rám nézne. A jövő képlékeny és szerencsére nem látok bele.* - A falka ellen, nem tervezek semmit. Nem kell aggódnod. Hagyom a családi idilleteket úgy ahogy van, mert nélkülem is van elég gondotok.* Valóban a falka ellen nem tervezek semmit. Bizonyos személyek ellen, igen, de erre nem térek ki és mivel a pajzsom is fent van, ezt nem neszelheti meg. Hagyjuk is ezt az egészet, mert a hold hívását már érzem egy ideje. Itt az idő, hogy az legyek ami pár évszázada tombol bennem. Átalakulok egy fekete farkassá. Jobban szeretek ebben a őrben lenni, mert így nem érzem a fáradtságot és a fájdalom is enyhül, melyet emberi testem nehezebben visel.* ~ Egy verseny a tetőig?~* Küldöm neki és ha benne van, akkor figyelem, hogy mivé lesz. Ha pedig mehet akkor a verseny kezdetét is veszi, minden bizonnyal. Kíváncsi vagyok milyen gyorsan tud futni.*
Értem én, értem, elég lesz mára a tárgyalásból, túl erős a vér szava. Én nem vagyok ennyire szeleburdi, mint ő. Először a két hátizsákot felakasztom egy csonka faágra. - Menjél csak, mindjárt utolérlek. - mondom. Egy nőnél ez nem így megy, hogy ha egyszer átalakult, akkor utána majd felveszi a nyolcvanadik ugyanolyan nadrágot a kilencvenedik ugyanolyan pulóverrel, szóval én szeretem a ruháimat, és szoktam hozzájuk ragaszkodni egy-két évig is akár. Így félrevonulok egy bokor mögé, csak a mihez tartás végett, és levetkőzöm. Nem zavartatom magam túlságosan, miattam kukkolhat is, vagy akár kocsányon lóghat a szeme, ez is lehet a próba része, hogy mihez kezd a helyzettel. Aztán összehajtom a cuccomat, berakom egy zacsiba, rárakok egy követ, és csak aztán alakulok át, és lendülök neki a hegyoldalnak. Ekkor azonban valóban nagy sebességre kapcsolok, és élvezem a szabadságot és a mozgást.
* Ennyire alábecsüli a gyorsaságomat vagy készül valamire? Ha alábecsül, akkor azt sértésnek fogom venni, de komolyan. Szabad, csak nem igazán értem. Átváltozom, de nem indulok meg rögtön. Figyelek. Látom, ahogy egy bokorba bújik és nem kell közelebb mennem, hogy átlássak a levelek sokasága között. Remek a látásom főleg farkas alakban. Egy percre sem fordul meg a fejembe, hogy elfordítsam a fejemet. Ha nem akarja, hogy nézzem, akkor ment volna messzebb. Tagadhatatlan, hogy szép nő, hát még ruha nélkül. Ott kerek ahol kell és a bőre is elég szép. A tesómnak jó ízlése van, ezt meg kell hagyni, de hát még is csak egy De Luca, rossz nője nem lehet. Végig járatom a szememet egy párszor a testén, majd elindulok. Férfiből vagyok, még jó, hogy megnéztem. A lábam sebesen szedi a talajt és kerülgetem a fákat. Hogy izgalmasabb legyen a futás még el is rugaszkodom és egyik fáról a másikra ugrók. Úgy érzem magam mint egy kecske béka, de oda se neki. Erősen vájom a karmomat az odvas fák tövébe, de szedegetek hangyákat, így amint egy meg van, jöhet a másik. Ez megy egészen a tetőig. Érzem Pat-ot a nyomomba és le fogom hagyni. Ám mielőtt tényleg felérnék a csúcsra egy illat az, mely elvonja a figyelem és azonnal megállok. Nagyon kellemes ez a szag és én hegezem a füleimet. AZ illat nem új számomra, mert érzetem már hasonlót, bár nem ebben a térségben.* ~ Kóstoltál már kecskét?~* Kérdezem meg és még mindig nem mozdul egy lépést sem. A zsákmány be pontosan feltérképezem és mikor biztosan tudom, hogy merre van, csak akkor indulok meg settenkedve. Az áldozatot be kel cserkészni ezt minden valamire való farkas tudja. N pedig már nem vagyok kezdő. Ahogy hangtalanul szedem a lábaimat, lassan a kecskék is feltűnnek. Többen vannak és elég harciasak a drágák. Legelnek, de ez engem valahogy nem tud eltéríteni az evéstől. Én is „legelni” fogok csak nem füvet. Közelebb kúszom hozzájuk s a kelő pillanatban ugrok. A kecskék úgy szaladnak és ugrálnak mint a bolhák kutya fuvar idején. Nem sikerül egyet sem elkapni, de nem is volt célom rögtön ráharapni a húsokra. Az túl egyszerű lenne. Szeretek játszani, így most is azt teszem. Hagyok egér utat a jószágnak, de már elégé érzem a gyomromat. Most nem cicázok annyit a kajával mint szoktam. A következő ugrásnál a kecske a számba végzi és én gond nélkül érkezek meg egy nagyobb sziklára. Még jó, hogy enni kezdek.*
Észlelem a "megtisztelő" figyelmet, de nem zavartatom magam, csak megjegyzem az esetet. Benito végül is nem tett semmi nagyon rosszat, nem szólt, nem füttyögött. Ha tetszem neki, az meg nem olyan nagy baj. Talán még meg is könnyíti az életünket. Mire utolérném, én is megérzem a kecskéket. ~ Igen, persze. Nem tudom minek néz. Kezdőnek? Nem is tudom, mit nem ettem még ennyi év alatt ... Én is lelapulok, és úgy kerülök közelebb. Kecske szempontból ínyenc vagyok, szeretem a vemhes nőstényeket kiszemelni, és aztán élvezni az igazán zsenge falatokat a meg nem született kis gida formájában. Mikor kiszemelem a célpontomat, lekushadok, és megvárom, amíg a partner támad. Mivel az én kecském eleve nem túl fürge így nagy pocakkal, nem kell nagyon leterhelnem magam. A nyáj megugrik, velük én is, és gond nélkül lecsapom a kiválasztott prédát. Aztán letelepszem melléje, és nekilátok.
* Békésen eszegetem a kecskémet Pat mellett. Igazán finom falat, egy kicsit talán rágós. Azt hiszem ez sem mai kecske volt, bár az íze olyan mintha csirkét szopogatnék. Mondtam már, hogy utálom az állati húst? Nem, akkor most mondom. Oké, jobb híján ezzel is beérem és legalább van valami a bendőmben.* ~ Térjünk vissza a Raffy zenél részhez, így evés közben. Szóval a nagy terv, hogy zenélnék, aminek több oka is van. Az egyik, hogy szeretek. A másik, hogy ti is jól jártok, amíg itt vagyok. Voltam lent a múltkor és a zenészetek siralmas, hogy szépen fogalmazzak. Neked feltűnt, hogy 8 számon kívül mást nem tud?~* kérdezem meg miközben éppen a kecske hátsó lábán cuppogok. Amit angolosan a hátam mögé dobok és minden nehézség nélkül tépem le a követező lábat. Gyorsan eszem, de ehhez vagyok hozzá szokva. Közben figyelek rá, természetesen. Ismét egy szagot kezdek érezni, ami sokkal jobban a kedvemre való. A kezembe illetve a számban áll meg az egyik mellső lába, nagy hirtelen, de utána arról is lerágom a húst. A többihez viszont már nem nyúlok hozzá, mert emberi húsra fáj a fogam. Érzem őket. Nincsenek is olyan messze. Ha pedig nem tudják, hogy ilyenkor nem tanácsos az erdőben sétálni hát így jártak. Gondolom nem én vagyok az egyedüli aki érzi őket és mielőtt Pat rávetné magukat és nekem egyet sem hagyna, már talpon is vagyok.* ~ Érzem őket~* Csak ennyit jegyzek meg és a farkasom is sokkal élénkebb lesz mint korábban. Ezen nem csodálkozom, Ő sincs oda az állati kosztért. A dög pedig vadászni akar, én pedig ebben nem fogom megakadályozni. Elindulok hát feléjük.*
A gida ízletes, és nekem tökéletesen megfelelő. Visszatérünk a zenész témához. ~ Még nem jártam ott, én csak a háttérből, a gazdasági részt irányítom. De ott nem feltétlen a zene a lényeg, bár annak is jónak kell lennie, hanem a pikáns tartalom, némi szexuális túlfűtöttség. Aki ott fellép, az egy kicsit eladja a testét, és saját magát a közönségnek, kicsit bohóc lesz. Ha neked ez így megfelel, én nem tiltalak el tőle ... Én is megakadok az evésben, ami már nem annyira gond, mert majdnem jóllaktam, a gond az oka ennek a megakadásnak. Én is észleletem az embereket a környéken, de abszolút nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Legfeljebb akkor lett volna érdekes, ha túl közel kerülünk hozzájuk. Engem Raffi reakciója lepett meg, és érintett kellemetlenül. Mi az hogy csak úgy ... ~ Nem említette Castor, hogy emberekre jelenleg vadászati tilalom van? ~ jegyzem meg eléggé morcosan, és két szökkenéssel eléje állok. ~ És most nehogy azt hozd fel, hogy tőlük is félek! Azt mondtad, nem akarsz ártania falkának. De amíg hozzánk tartozol, addig ránk vet rossz fényt, ha ezt most megteszed.
- Mi, hogy én riszáljam a csípőmet mint valami Gogo fiú, akinek a nadrágjába dugdosnak pár ötöst? De Luca vagyok! Hol láttad Te Carlo-t a pulton táncolni és riszálni azt a fokhagyma gerezd seggét? Felvétel van róla?* Vigyorodom el rögtön s ahogy elképzelem, hogy fűszoknyában himbálja a lomposát, hát nevethetnékem támad, de ezt nem tartom magamba és ezzel a képpel bombázom meg Pat-ot ha egy kicsit is beenged. Nem, nem érdekel kutatni ott, csak látni akarom az arcát, mikor megjelenik előtte is a kép. Sőt hogy fokozzam ezt még egy píros orrot is kap, mint egy bohóc. Szinte a torkomon akad a falat ahogy elszórakoztatom magamat.* - Köszi, ezzel inkább nem élnék.* Eszem ágában sincs, hülyét csinálni magamból. Amúgy sem tudnék egy zongora mögül riszálni. Még a gitár csak-csak menne, de bele gondolni is elég rossz. Érzem az emberek jelenlétét és mi tartana attól vissza, hogy megkóstoljam az egyiket vagy a másikat? Semmi! Ezért állok fel és indulok is el. Szavaira csak megcsóválom a fejemet, jelezve, hogy nekem semmit nem mondott. Tényleg semmit, de hát ha mondta volna sem figyeltem volna azt hiszem. Nem állok én meg hülye lennék, de elém szökken. Ez nem kicsit lep meg és rögtön vissza hőkölök tőle. ~ Jaj Trisha olyan, hm, merev vagy. Tudom, hogy nagy felelőság a béta szerep, meg minden, de most messze vagyunk a területtől. Másrész, itt nem kell bétának lenned, tudod én csak vendég vagyok. Nem bántom őket, csak szórakozzunk egy kicsit. Lazíts már, mert így szörnyen unalmasak lehetnek a napjaid. Bocs, nem akartalak megbántani. Tudod, megkergetjük őket, meg rájuk ijesztünk és lépünk. Soha nem csináltál ilyen „kölyök” korodban vagy később?~ Remélem elengedi végre ezt a bétaság által bekorlátozottságot, mert tényleg nem lehet valami izgalmas egy napja. Szórakozni pedig kell és néha megörülni is. Itt az idő egy kis őrületnek vagy játéknak. Lássuk mit lép erre.*
Raffival még lesznek problémák, jó ez a holdtölte, mindet egyszerre hozza ki. Engedetlenség, forróvérűség, nőcsábász hajlamok, vérszomj. Ha nem az ő javára szólnának az erőviszonyok, most kellene legyűrnöm, és a torkára harapva megfenyítenem. De hát azért vagyok nő, hogy legyenek más módszereim is. ~ Tudod, ez nagyjából olyan, mint amikor a 18 éves tinilány leül Barie-babázni. ~ felelem eléggé lesajnálóan. ~ Civilek? Ugyan már ... ha én szórakozni akarok, akkor vérfarkast keresek magamnak. Most nem vágytam erre, mert bétaként az előző napok eléggé sokat kivettek belőlem. De ha te nem férsz a bőrödbe, akkor átírhatjuk a programot. Itt az autó, és cirka harminc perc alatt ott vagyunk az őslakos terület szélén. Ott aztán elszabadulhatsz. Na, megyünk? ~ teszek pár lépést az autó felé, aztán még visszafordulok. ~ Gondolom nem félsz ...
* Jaj hát tudom ám, hogy mi a célja ezzel az őslakós dologgal. Nem vagyok én buta, de ezt senkinek nem kell tudni ugyebár, így simán bele megyek az elterelésbe. Civilt meg ehetek máskor is.* ~ Okés, csak vigyél el a terültre és mehetsz is a dolgodra, én meg kiszórakozom magamat~* Nem kell nekem baby csősz, tudok magamra vigyázni és ahogy sem vagyok hozzá szokva a kísérgetéshez. Amire kíváncsi volt, azt megtudta és ennyi. A kocsi felé veszem az irányt ha minden igaz, akkor nem egyedül és Pat is velem jön. Sebesen szaladnék ha nem kezdene fájni a lábam. Talán még is csak napolni kéne ezt a farkast akarok kergetni szitut, de ezt persze, nem mondom meg a hölgynek. Még a végén azt hiszi, hogy félek. Cöhh, félni? Ezt a szót nem ismerem. A kocsi mögött állok meg s vissza is változom.* - Kéne a hátizsákom. * Van nekem ruhám, amit el is hoztam magamal. Csak annyi kell, hogy felnyitja a motorháztetőt és akkor feltudok öltözni. Meztelen vagyok, bár ez most nem zavar. Talán a hold miatt vagy kitudja. A kis Benito is rendbe jött már teljesen szerencsére, bár nem áll szándékomba mutogatni magamat. Azonban takargatni sem fogom. Ez a farkas lét egyik vele járója. Ha meg van a zsákom akkor felölözök és az anyós ülésre vágódom be.* - Akkor go.* Felölelem mehetünk arra a területre. Úgy is meg kell ismernem jobban ezt a várost, hogy terveim gond nélkül tudjam végre hajtani.*
Én nem követem Raffit teljesen az autóig, mivel a két hátizsákot felhoztuk a domboldalra, és én ott hagytam őket. Visszatérek a helyre, és kényelmesen, vizslató tekintetektől mentesen felöltözöm, majd megfogom a két hátizsákot, és leballagok velük az autóhoz, ahol Raffi már egy ideje vár ádámkoszümben. Nem zavartatom magam, mi több, viszonozva az érdeklődést, én is végigmérem őt, aztán átnyújtom neki a holmijait. - Rendben, elviszlek odáig. De csak szólok, hogy már csak egy váltás ruha van a zsákban, ha az őslakos területen is pazarolsz, akkor nem lesz mibe felöltöznöd utána. Aztán én szépen beszállok az autóba, és megvárom, amíg beszáll ő is, aztán elszállítom a falkaterületre. Úgy rakom ki, hogy a behatoláshoz szembeszelet kapjon. - Sok szerencsét, és jó vadászatot! - köszönök el tőle, aztán hazahajtok.
* A kocsit támasztom és váróm a hölgyet, hogy felöltözzön. Nem leskelődöm, már láttam nem is olyan régen. Amint hallom, hogy közeledik lassan fordulok meg felé és hát nah. Semmit nem tudok takarni, bár nem is akarok. Figyelem ahogy végig mér, de nem zavar a pillantása. Mindig jó ha egy nő megnézi a másikat. A zsákért nyúlok.* - Köszi a tanácsot, de engem ez nem zavar. Volt egy időszakom amikor nem hordtam ruhát, mert a skizofréniában az az igazán szép, hogy sosem vagy egyedül és lássuk be a farkas lét nagyon is az. Ennek ellenére azért észben tartom kedves Patrisha.* Mosolyodom el és a szákból kiveszem a váltás ruhát, melyet magamra is veszek, mert egy száll indával azért még sem ülök be a kocsiba. Azt hiszem neki azért kényelmetlen lenne és ha esetleg összetalálkozunk a bátyóval, lehet egy kicsit megszívnám. Valszeg előbb kapnék és csak utána kérdezne, hogy mit keresek meztelen a szerelme mellett. Most valahogy nincs kedvem vele balhézni, mert nem azért vagyok itt. Miután már nem vagyok meztelen beszállok a kocsiba és zenét kapcsolok. Azt muszáj, mert a zene jár át engem is, de ezt még kevesen tudják. Egy ismerős, de nekem túl nyálas szám csendül fel a lejátszóban.* - Jáj ez a szám. Jó régen hallottam é azt hittem csak a rémálmaimba hallom, de nem. Igen, vannak rémálmaim nekem is. Az egyik például, hogy fent vagyok egy színpadon, több ezres tömeg előtt lépünk fel. A villanyt valaki lekapcsolja. Aztán rózsaszín habszivacsokkal táncoltam, és újra meg újra elénekeltem a Titanicot! Pedig nagyon utálom és nem is tudom , hogy mi lett a vége, mert ezen a ponton szoktam felriadni.* Húzom el az ajkaimat, mert nem egy jó emlék és sajnos visszatérő álom. Azt nem tudom, mit jelent, de inkább nem is akarom tudni. Megérkezünk és most jön az a rész, hogy a magam útját járhatom. A kilincshez nyúlok és kinyitom az ajtót.* - Kösz a vadászatott és legyél egy kicsit lazább, még mindig azt mondom.* Ezzel kiteszem az egyik lábamat a kocsiból és meg is emelem a hátsómat, de még valami az eszembe jut, így Pat-ra pillantok.* - Hé, figyelj csak. A csokoládé jobb, mint a férfiak, mert édes, nem bánt meg és még kockái is vannak…..* Ezzel szépen kiszállok és az ajtót becsukom. Ha érti, hogy mire célzok, akkor jó, ha meg nem akkor majd rájön vagy sem. Szerintem elég idős már ahhoz, hogy értse a hasonlatot. Megváróm amíg a kocsi elgurul, s mikor már nem látom. Levetkőzöm. A ruháimat elrejtem és átváltozom.*
A levegő terhes volt a közelgő eső illatától, de engem ez sem riasztott el egy kis sétától a folyóparton. Szerettem kijárni ide olykor, hogy kicsit teljesen magam lehessek, és elgondolkodhassak a dolgokról. Bár szellemek itt is akadtak bőven, amit persze cseppet sem bántam, da valahogy mégis más érzésekkel töltött el a hely, mint az erdő. Valahol nekem kikapcsolódás egy folyóparti séta, míg az erdőbe sokszor ama határozott céllal megyek, hogy a szellemekkel beszéljek a falka ügyeiben. Ahogy a szél feltámadt elmosolyodtam, és nyugodt szívvel hagytam, hogy a hideg légáramlat belekapjon kibontott hajamba és a ruhámba. Hosszú fekete ruhámban valahogy nagyon kiríttam a folyóparti tájból, és közben mégis megvolt a helyem az összképben. Mély levegőt vettem, és hagytam, hogy átjárjon a hely sajátos varázsa. Ám a szél idegen illatokat hozott magával, amire nem számítottam volna éppen itt. Nem féltem, hogy talán az életemre akar valaki törni, bár az elmúlt évtizedekben védve éltem a falka belső területein mozogva csak. Volt egy olyan gyanúm, hogy most is figyelnek rám csak már olyan ügyesen álcázzák ezt, hogy nem tudom elcsípni őket. Mindig melegséggel töltött el, hogy a falka ennyire vigyáz rám, bár nem vagyok törékeny kis virágszál, bár az igaz, hogy néha…na jó, sokszor nem a földön járok, és ez veszélyes lehet. Azonban a szél nem egy másik farkas illatát sodorta felém, hanem egy emberét vagyis nem egészen voltam benne biztos, hogy csupán csak egy egyszerű ember e az, aki a közelemben jár. Nem láttam okát, hogy nyugtalanság költözzön a szívembe, és a szellemek sem rivalltak rám rémülten, hogy menjek innét, és térjek vissza a falkám területének biztonságos ölelésébe, így hát maradtam, és tovább élveztem a folyó békés csobogását. Bár csöppnyi kíváncsiság éledt bennem, de ha az idegen másfelé megy mégis csak nekem úgy is jó.
Kezdőlap
