Mint tudjátok, a Staff minden felhasználó IC születésnapját nyomon követni, amit a rendszer ki is jelez. Ebben a topicban lehetőségetek van felköszönteni egymást, amikor aktuális. Linkelhettek képet, zenét, videót, írhattok verset, vagy azt, hogy milyen ajándékkal lepnétek meg IC az ünnepeltet. Ezt tetszőleges módon illusztrálhatjátok is
Aki szeretné IC kijátszani a születésnapi partiját, és esetleg nincs hozzá játékostársa, vagy egy ötletre vágyik, keresse fel az Adminokat. Meglepetésbulikat, esküvőket és halotti torokat is vállalunk! Na de lehet kérni ilyesmiket is, ha van hozzá kedv
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 09, 2017 3:14 pm-kor.
Szerző
Üzenet
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Személyesen keresem fel Naomit a születésnapján, hogy felköszönthessem. Informátorként sok dolgot kell észben tartanom, és mivel megszoktam, hogy a legjobb jegyzetfüzet a saját buksim, ezért igyekszem a jeles napokat is mindig fejben tartani. Kora este keresem fel, nem szeretném zavarni, hiszen talán épp buliba készül, vagy szűk baráti körben akarja majd eltölteni ezt az estét, de miután megállapodtam az ajtaja előtt, és becsengettem, izgatottan várom, hogy ajtót nyisson nekem. - Szia! Nagyon Boldog Születésnapot! - Csicsergem széles mosollyal, s csak azért nem ölelem át kivételesen, mert mindkét kezem tele van... de a puszi természetesen nem maradhat el. Egyik kezemben egy rózsaszín sütis dobozt fogok, a másikban pedig egy zsinórfüles kis ajándék papírtáskát. Mindkettőt átnyújtom. - Ezeket neked hoztam, remélem örülni fogsz neki... - Piros, pomponos sapkámat megigazítottam a fejemen, mert egy kicsit elcsúszott, amikor kiszálltam Franciból.
Nonóka ajándéka:
Le se tagadhatnám, hogy én magam eszeltem ki, milyen ajándékokat adjak Nonónak. A sütis doboz vidám, cukorvirágokkal és marcipánnal díszített muffinokat tartalmaz, természetesen saját készítésű mind. Az ajándéktáska egy cuki kis ékszerdobozkát rejt, aminek a teteje gazdagon díszített. Igazi lányos ajándék, ami talán még egy felnőtt nőből is elő tudja csalni kislánykori énjét, amikor a világ legszebb és legértékesebb dolgainak az ilyen kis csecsebecséket tartottuk.
Tavaly ilyenkor még egészen új voltam a városban, nem csodálkoztam azon, hogy nem kilincselt senki nálam, hogy meglepjen, ma sem vártam, egy szürke keddi napon ugyan kinek van kedve és ereje kimozdulni. Teljesen nyugisan ültem hát otthon, elvégre a Nagyiékkal is csak hétvégén fogok ünnepelni, bár voltam ma náluk, de közölték, hogy ajándék és torta majd szombaton, amit már nagyon vártam, imádtam a nagyi tortáit. Apa is meglibbentette ma a telefonba, hogy valamikor hazamehetnék hozzájuk, mert ha nem, kénytelenek lesznek ők jönni. Sietve közöltem, hogy megpróbálok hazamenni az ünnepekre, nem mintha annyira vágynék New Yorkba, de olyankor talán könnyebben elengednek. A nyuszis mamuszomban csattogtam ki az ajtóhoz, mackó nadrágban, felfogott hajjal, kinyúlt, laza pólóban, és némi nemű sokk ért, amikor megláttam Florát. Úristen, hát mennyire ciki így fogadni valakit, aki fel akarja köszönteni az ember lányát? Jött is azonnal a fülig vörösödés, de azért visszamosolyogtam rá, mert tényleg, őszintén örültem ennek a kellemes meglepetésnek, tündér ez a nő. - Szia! Köszönöm szépen, nagyon kedves tőled! Bocsánat, hogy így fogadlak, eszembe sem jutott, hogy jön majd hozzám bárki is. A puszit viszonzom, és természetesen beljebb invitálom, azért egy forró teával vagy csokival gond nélkül meg tudom kínálni. - Hú, nagyon szépen köszönöm! Még meg sem néztem, de az sütis doboz árulkodó, rólam meg tudvalevő, hogy bizony imádom az édességeket, ezzel nem lehet mellélőni. Mégis, amikor kinyitom a dobozt, és belelesek, eltátom a számat. - Jesszusom, ezeket sajnálni fogom megenni, olyan szépek. Ámuldozom, ez persze nem újdonság Florától, nem véletlen, hogy séf-helyettes. Az ajándéktáskát már kíváncsibban nyitom szét, elvégre arra nincs ötletem, és mikor meglátom, még szélesebb lesz a mosolyom, már ha ez lehetséges. - De gyönyörűséges, nagyon Nonós, köszönöm szépen Flora, szuper vagy! Csak akkor lehetne hozzám illőbb, ha rózsa helyett orchideák lennének rajta, leteszem a csomagokat, aztán megölelem Florát, mert tényleg nagyon örülök a figyelmességének. - Van kedved kicsit maradni? S ha igen, akkor szóval tartom, amíg nem kell mennie, úgysincs semmi dolgom ma estére, csak az édesded szundikálás.
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Egy percig se zavar, hogy otthoni ruhában fogad, hiszen nem jelentkeztem be előre, nem tudhatta, hogy jövök. Meg aztán otthon mindenki szeret kényelmesen lenni. - Ugyan, ne is foglalkozz vele! Egyébként meg nagyon cuki ez a nyuszis mamusz, biztos jó meleg lehet! - Naná, hogy rögtön az extrém lábbeliket szúrom ki. Imádom magam vidám dolgokkal körülvenni, és az ilyen mamuszok kétségkívül mosolyt csalnak az ember arcára. Az invitálást elfogadom, beljebb lépek a küszöbön át a házba, majd a sapimat le is húzom a fejemről, nehogy kiizzadjak. Odabent kellemes meleg van a kinti hideghez képest. - Igazán nincs mit, csak apróság... - Legyintettem egyet. Imádok sütni-főzni, másoknak örömet szerezni az alkotásaimmal, szóval ha lehet, én még izgatottabb vagyok ha egy ismerősöm születésnapja közeleg, mint maga az ünnepelt. Imádok ajándékokon agyalni, hogyan lephetném meg a másikat valamivel. Willnek is pár nap múlva lesz a születésnapja, már arra is nagyon készülök, egy-két őrzőt be is avattam a dologba, hogy minden simán menjen, és a meglepetésem sikerüljön. Meg persze nemsokára jön a Hálaadás, a Karácsony... úgyhogy bőven le fogom foglalni magam. Imádom az ünnepeket. - Ugyan, ne sajnáld! Edd csak meg egész nyugodtan... azért kaptad. - Mosolyogtam rá, majd figyeltem, mit szól az ékszeres dobozkához. Örültem, amikor láttam a reakcióját. Nem nyúltam mellé ezzel a választással sem. - Jaj, nagyon örülök, hogy tetszik! Féltem, hogy talán túl giccsesnek találod... - Osztom meg vele aggodalmam, ami el is párolgott azon nyomban, mikor láttam, hogy tényleg tetszik neki. Viszonzom az ölelését, majd a kérdésére határozottan bólintok egyet. - Nagyon szívesen. Nem akartam zavarkolódni, úgy terveztem, hogy csak beadom az ajándékokat, és már megyek is, de ha ráérsz, akkor maradok egy kicsit. Úgyis olyan ritkán van időm mostanában kimozdulni otthonról... - Gombolom ki a kabátomat, lehúzom a nyakamból a sálamat, aztán kilépek a cipőimből is, úgy megyek beljebb a lakásba. Nagyjából két órát töltök el Nonónál, mielőtt elköszönnék tőle, és Francikámba visszahuppanva hazafelé venném az irányt.
Nincs az a hatalom, hogy elfelejtsem Naomi születésnapját. Milyen legjobb barátnő lennék én? Te szent szatíra! Bele sem merek gondolni. Éjfélkor már az ajtaja előtt állok, s a telefonomon nézem az órát. Amint 00:01-re vált, már nyomom is meg a csengőt, széles vigyorral a képemen. Jó, tudom, hogy nem egy vendégváró időpont, de így garantáltan én lehetek az első, aki felköszönti őt. - Hoztam pizzát! - cuppantok egy puszit a képére, hogyha kinyitotta az ajtót, majd a kezébe nyomom a pizzás dobozt. Természetesen nem rendes pizza van benne, hanem csokoládéből készült darab, de ettől még nem kevésbé méretes, mint egy normális olasz főétel lenne. Lehajolva felveszem a másik csomagot is, majd a doboz tetejére rakom szépen becsomagolva. - Ezt meg azért kapod, mert mindig fázni szoktál és szerintem illik majd a párnádhoz meg a takaródhoz is. Zavarni nem akarok, ezért egy "Boldog szülinapoooot" éneklést követően el is voharzom, hadd pislogjon Nonó a meglepetéstől a küszöbön. Másnap viszont meglátogatom ebédidőben, mert szeretnék beszélgetni is vele, de az éjféli szeánsz így volt vicces, ahogy. Szerintem legalábbis.
Már az igazak álmát aludtam, amikor megszólalt a csengő, úgy megijedtem, hogy lezúgtam az ágyról, és levertem a vekkeremet is. Ég a ház, vagy mi van? Beletelik jó öt percbe, mire egy köntöst magamra véve kibotorkálok az ajtóig, és némi lyukon való kukucskálás után ki is nyitom. - Panda… baj van? Dörzsölöm meg a szemeimet, és a pizzát abszolúte nem értem, mondanám, hogy nem vagyok éhes, de a kezembe nyomja, én meg csak bambán pislogok, és azon gondolkodom, hogy ez valami nagyon nem vicces április tréfa, amikor kapok még egy csomagot az előzőre. - Aha… te, ez valami kész átverés? Nem tudsz aludni? Kérdezem, és már ott tartok, hogy az egészet elkönyvelem egy kusza, értelmetlen álomnak, még a dalolászás sem segít abban, hogy úgy érezzem, ez tényleg megtörténik, ez van, félig még alszom. Amint elszelel, én visszabotorkálok az ágyamba, és csak reggel tudatosul bennem, hogy valóban itt járt az éjszaka. Éppen ezért ebédidőre csúszik a köszönetnyilvánításom is, de akkor megszorongatom rendesen.
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Napok óta ünnepi lázban égek. A Halloween, Nonóka szülinapja, s most Will születésnapja. Néhány bentlakót muszáj volt beavatnom a terveimbe, hogy a meglepetés sikerülhessen. Francival megálltam a parkolóba, majd előbányásztam a mobilomat, és megcsörgettem Jim-et. (njk) A mágusnövendék néhány percen belül fel is bukkant, és bekopogtatott az ablakomon. Gyorsan kiszálltam, majd egy gyors ölelést, és pusziváltást követően Franci csomagtartójához léptem, hogy a palackot kivehesse onnan. Frida segített berámolni, mert nem épp könnyű darab. A táskát a másik kezébe adtam, annak lényegében nem volt súlya, én magam meg egymásra tornyoztam a süteményes dobozokat, és azokkal egyensúlyoztam el az egyetemig. Halkan osontam végig a folyosókon Jimet követve, majd a szívem a torkomba ugrott egy pillanatra, mielőtt kinyitotta volna Will irodájának az ajtaját. Amikor láttam, hogy tényleg nincs bent, kicsit megkönnyebbültem. Megköszöntem a segítségét, majd kiküldtem a folyosóra őrködni, amíg én előkészítettem Will szülinapi meglepetését. A táskából egészen pontosan 93 darab, a szivárvány minden színét képviselő lufit öntöttem az egyik székbe. Hoztam magammal még néhányat pluszba, hogyha valamelyik hibás lenne, akkor legyen helyette csere. Sajna nincs akkora tüdőm, se annyi időm, hogy mind a 93-at felfújjam, ezért hoztam magammal a palackot. Gyorsan beüzemeltem, aztán egyesével elkezdtem felfújni a lufikat, majd a szájukat színes szalagokkal kötöttem össze, és elengedtem őket. Nemsokára majdnem a plafon egésze tele lett színes lufikkal. A hélium nem tartott ki, az utolsó közel húsz lufit muszáj volt saját magamnak felfújni, és szétszórni az irodába. Nem baj, talán jobb is így, jobban mutat. A dobozokból vidám, színes muffinok kerültek elő... szám szerint 40. Burkolt célzás arra, hogy a protektorunk nem néz ki ennél többnek. A színes, cukorkás díszítésű... mindenféle ízű muffint este sütöttem, és itt elég hűvös van ahhoz, hogy mire Will reggel bejön, bőven ne romolhasson meg. Másfél napig simán elállnak, és ehetőek, úgyhogy nem fogom kóros gyomorrontással sújtani. Ezeket az asztalára úgy pakolom ki, hogy ha belép és ránéz, a "Happy B-day!"-t formálják meg. Úgy másfél... két órát töltök el az irodában, mielőtt kilépnék onnan, hogy hazafelé vegyem az irányt. Remélem Will alaposan meg fog majd lepődni, meg persze örülni is fog a meglepetésemnek...
Mivel annyira nem ismertem a helyi Protektort mint a kedves őrző társai, így maradtam az egyszerűbb, jelképesebb ajándéknál születésnapja alkalmából, ami véleményem szerint kellően személyes is - azt hiszem, ha nem írtam volna mellé az apró köszöntőkártyát, akkor is jó eséllyel kitalálta volna, kitől érkezett. Pláne, hogy szándékosan nem vörös vagy rózsaszín színt választottam , hanem a sárgát, amit így a bocsánatkérés egyik jelképeként is lehet értelmezni. Ezek után már remélem, az őrző, akit sikerült az egyetem bejáratánál elcsípnem, tényleg eljuttatja a Protektori irodába az ajándékomat, ahogy ígérte...
Spoiler:
"Születésnapod alkalmából hosszú életet, boldogságot, erőt, egészséget! S."
Nem annyira titokzatosságból, semmint a meglepetés ereje miatt postán adom fel a csomagot, amit Williamnek szánok a születésnapjára. Vaskos holmi, viszonylag nagy doboz, amiben ha megérkezik hozzá a futár és kibontja a dobozt öt fotóalbumot talál. Mind egyformák, bőrborításúak, stilizált fával az elejükön. Le se tagadhatnám, hogy én választottam, hiába akartam férfiasra venni a figurát külcsínben, mégis a kezem és ízlésem nyomát hordozza a választás. Az albumok időrendbe vannak állítva, mindegyik nagyjából öt év időtartamát öleli fel, s jórészt Aaronról készült képeket tartalmaznak az oldalak. Azóta gyűjtögettem a képeket, amióta William elhagyott minket, s bár nem voltam biztos abban, hogy még lesz hová elküldenem, mégsem hagytam abba. Minden kép mellé írtam is pár sort, amolyan képeskönyv lett ez így az elmúlt évekről, mindarról, ami a fiunk életében történt, s amit Willnek is joga lett volna látni, átélni az én olvasatomban. A csomag mellé tömör, de igen magvas üzenet jár a „Boldog születésnapot”-on kívül: ”Minden pillanatban velünk voltál, hát itt az ideje, hogy ezek a pillanatok a te lelkedhez is eljussanak. Szívem legmélyebb szeretetével osztom meg veled mindezt! Csókol: Ellie (és Aaron)”
Magamban kuncogva, amúgy derűsen, az ajtója elé teszek egy fadobozt. Egyértelmű, hogy szivarok vannak benne és egyértelmű, hogy csak úgy simán a vámon nem lehet áthozni. Egy igazi testes bor, melyben egy kortyban benne van az élet veleje. És egy egércsapó. Damillal. A tréfa sosem árt. Az egérfogó rafináltan becsapós, mert úgy tűnik, csak azt megfogva lehet elvenni az ajándékot. A dobozra egy régies kézírással, ami az enyém, a következő olvasható: „A jóízű és tartalmas beszélgetésekre, még kétszer ugyanennyit.” Nevet nem írok oda, az írásom felismerhető, mint ahogy a szivar és a bor fajtájáról is felismerhető vagyok. Ha Will el akarja venni az ajándékot és végül úgy dönt megfogja az egérfogót, vagy bármit tesz vele, az egérfogó lassan zárul be, a Livin' la Vida Loca-t játszva.
Minden átkozott évben ugyanaz a procedúra. Díszdobozos szivarok, vaníliás és tormakrém ízű cigarettakülönlegességek, valami szalonnapörccel füstölt egzotikus szesz... Már én unom, de tényleg! Na de nem úgy, mint idén, idén minden más... Kivéve persze az a csomag, amit Evától hoztam, mert már a csomag tapintásából teljesen egyértelmű, hogy pulcsi, mindazonáltal furdal a kíváncsiság, hogy tudjam, idén mivel örvendeztette meg Williamet az öreglány. Zeuszra, és a karácsony még csak a küszöbön tanyázik!
Talán meglenne a jogköröm arra, hogy hívatlanul berúgjam az iroda zárt ajtaját, de nem teszem. Tudom, milyen kis háklis a barlangjára, szóval szépen leteszem a küszöbre a csomagot, bízva abban, hogy nem fog átesni rajta. Tehát, alulra kerül a terjedelmesebb pulcsiscsomag, ezüst színű fényes csomagolópapírba hajtogatva, és annak a tetejére egy cipősdoboz, Nike, de legalább ragasztottam rá olyan gyorsmasnit, amit előre meg lehet vásárolni. Nem vagyok igénytelen. Csak bízom abban, hogy más ilyet úgyse csinál, szóval ezzel is egyedibb lehetek. A cipősdobozban a legszembetűnőbb egy szürke karkötő, amit én csináltam. Nekem is van hasonló, és bár fix, hogy nem fogja hordani, legalább lesz mit a szemére vetnem néhanapján. A másik egy fehéres kisebb doboz, nem kell sokáig találgatni, hogy egy doboz nikotintapasz van benne, aminek a hátuljára a mai fiatalságtól csenve némi humort, felírtam festékkel, hogy LOL. Találhat még egy fényképet is, a hátuljára pedig a következőket körmöltem: "A nyári kirándulás emlékére <3" De hogy értelmes ajándék is legyen benne, egy díszdobozos, remek minőségű tollal is megajándékozom. Biztos sok a papírmunkája, csinálja hát úriemberhez méltóan! És a kis leveles melléklet:
Nézzétek el nekem, hogy nem köszöngetem meg külön-külön a jókívánságokat /akit tudtam, fb-n már elkaptam ezzel úgyis/, nagyon jól esik, hogy gondoltatok rám ezen a napon! Köszönöm nektek, unalmas lenne az év további 364 napja nélkületek!
Ha már egyszer annak idején Paloma elkotyogta nekem, hogy mikor született és én meg voltam pofátlan megjegyezni, akkor élek is a lehetőséggel, amit a nap eljötte kínál. Viszont megint ott voltam, hogy vakartam a fejem rendesen, mivel is rukkoljak elő. Sajnos nem nagyon voltam kreatív, ami az ajándékozást illeti, szóval szó szerint napokig ültem a kérdés felett... mint ha ez olyan nagy újdonság lenne az egyéb dolgaimat szemlélve, de annyi baj legyen. Igazából a kirakatok előtt sétálgatva jöttem rá a megoldásra, még kint az utcán. Kis híján nyomtam is egy facepalm-ot, amiért ilyen szempontból nem közelítettem meg a dolgot, de még időben voltam. Hiába, a megfelelő ötletek mindig hirtelen jönnek. Szóval elkészültem, elkészítettem a "merényletet" és egy kisebb eltereléssel is készültem, ugyanis megígértem Palomának, hogy aznap csinálok vacsorát. Amilyen gyakran van része ilyesmibe manapság már valahol az is ajándék kategóriába esett. Ezt be is válthatta rajtam és ezúttal nem csúszott át reggelire. Viszont a csomagot már előre elrejtettem a lakásában, majd amikor már ott ültünk az asztalnál és egy ideje már folyt az eszegetés, kétbetűs kitérő címszó alatt kilopakodtam érte, majd visszajöttem. - Boldog születésnapot Paloma - nyújtottam át neki az egyszerű csomagolású valamit. Ha már az ember holtestekkel foglalkozik, miért ne?
Aggódva, hogy mi lehet veled, eszel-e rendesen most, hogy nincs aki rendes kaját tegyen le eléd, úgy gondoltam, valami praktikus ajándékkal leplek meg születésnapod alkalmából. Fogadd hát szeretettel ezt a termoszos ételhordót! :3 Ugyan a kórház menzáján még nem kóstoltam a menüt, az egyetemét bátran merem ajánlani! Majdnem olyan jó, mintha otthon főznénk.
Boldog születésnapot!
Ölel: Mallory
Dr. Paloma Santiago
Ember
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 38
◯ HSZ : 277
◯ IC REAG : 292
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : Fehér "Honda VFR800 ABS" típusú motorral közlekedek
Tavaly előre hozott születésnapozás volt, mert egy évvel ezelőtt ilyenkor épp az utazás előtti utolsó pillanatokban voltam… Akkor nem gondoltam rá, hogy egy év múlva, azaz ma mivel fogom tölteni ezt a napomat, vagy az estémet. Azt hiszem a lehető legjobb emberek társaságát sikerült magaménak tudnom. Délelőtt a FedEx hozott egy csomagot, a szüleim küldtek nekem ajándékot, aztán valamikor kora délután Mallory is befutott. Ő volt a nap legnagyobb meglepetése, azt hiszem, ezt teljes joggal mondhatom. Borzasztóan örültem neki, és nem csak az ajándék miatt, hanem azért is, mert hiányzik itthonról. A szobát meg se hirdettem azóta, hogy kiköltözött. Marasztaltam egy kicsit, hogy beszélgessünk, mi újság vele azóta, hogy elköltözött… én meg közben leteszteltem az egyetemi konyha menzájának menüjét. Tényleg egész jó. A kórházinál kifejezetten jobb… de hát ugye éhes ember nem válogat, szóval eddig beértem a kórházival munka közben. Mindent azért nem ettem meg, mert Adam már előre jelezte, hogy csinál nekem vacsorát. Igazán kitett magáért, bár egyébként is szeretem a főztjét… szóval két pofára tömöm. Nem gyanakszom, amikor kifut wc-re, mindenkinek vannak emberi szükségletei, amikor azonban megjelenik az ajándékkal, egy kicsit meglepődök. Nem kicsit vannak/voltak ugyanis előítéleteim azzal kapcsolatban, hogy a férfiak képtelenek megjegyezni a dátumokat. Adam erre rácáfolt, és már ez önmagában is kellemes meglepetés volt. - Hűha! – Megtöröltem a számat, mert azért maszatos képpel ne vegye át már az ember lánya az ajándékát. - Köszönöm. – Kibontottam a csomagot, majd legyezőszerűen széthúztam ujjaimmal a DVD-ket, és elnevettem magam. - Nem hiszed el, de valamelyik nap a héten beszélgettem a kórházi menzán az egyik gyógytornásszal, és a véleményemet kérdezte, hogy szerinte mennyire hitelesek a Walking Dead zombiinak fizikális állapota. Én mondtam neki, hogy fogalmam sincs miről beszél, mire közölte velem, hogy ez egy sorozat, nézzek bele. Mondta, hogy mikor van a TV-ben, de te is tudod, mennyire összevissza dolgozok. Találó ajándék, köszönöm! – Nyomok egy csókot Adam ajkaira, aztán felkapom az első évad DVD-jét, meg a kis tányérkámat, és átnyargalok vele a nappaliba, hogy betoljam a lemezt a lejátszóba, aztán törökülésbe felülve a kanapéra tekintetemmel a képernyőre tapadok. Már alig várom, hogy orvosi szemszögből kritizálhassam a szereplőket. Gondolom Adam is követett a nappaliba, úgyhogy neki is dőlök a vállammal, majd Rick „csodálatos” magához térésénél a kórházban már fel is szisszenek, és kezdek magyarázatba, hogy ez az egész önmagában már miért abszurd…
Győzelmes Drágaságom! - talál egy levelet Victor a postaládájában.
Boldog születésnapot kívánok neked, de mivel nekem te nem ma, hanem egy virágosabb napon születtél, így az ajándékod később érkezik. Remélem, hogy izgatottan várod! Elöljáróban annyit, hogy fadobozokban kapod majd. Megadom a módját, ne félj!
Mielőtt Victorhoz "betörnék", egy sms-t kell küldenem, és csak remélem, hogy az a szám még mindig él, és annak a személynek a birtokában van, akinek szánom.
"JLH, öregfiú!
Akármerre is jársz, kívánom, hogy szuper éved legyen, de kevésbé sem őrült, mint amilyeneket itt éltél meg. Hiányzik a képed, az enyémről nem küldenék semmit, az állkapcsom még kicsit félrecsúszott állapotban van.
Ryan"
Vigyorogva nyomok rá a küldés gombra, maximum valaki más válaszol, ha már kézbesített a kis irományom. Végül az öregnél kötök ki, hogy az asztalára tegyek egy csomagot, amin a következő áll:
"Szülinapod alkalmából... mindent köszönök.
Ryan"
Ha kibontja, akkor egy nagyon ritka római kori bronz olajmécsest, és egy ugyancsak ritka fehér hun ezüst drachmát talál benne.
Csak azért, mert a 90. és olyan szép kerek szám, csak azért, mert a 90. és olyan szép kerek szám, csak azért mert a 90.... Mantrázgatom magamban, csakhogy ettől még nem tűnik kisebb hülyeségnek, amit elkövetni készülök, illetve félig el is követtem. Nem vagyok normális. De ha megfázok, akkor az is biztos, hogy leköltöztetem magamhoz és nővérke ruhában fog ápolni. Bahhh, megveszek, itt tényleg sokkal hidegebb van, mint Anchorage-ben! Az időzítés mindazonáltal jó volt, alig egy-két percig kellett csak fagyoskodnom a motorháztetőn terpeszkedve, leopárdmintás fehérneműben, mint egy autósmagazinból szabadult ribanc nőci. A garázsajtó felhúzva, nehogy véletlenül elkerüljem a figyelmét - bár ez csak nem fordulna elő, látva, hogy a saját, nagyvárosi négykerekűjével nem tud beállni. Megvárom, amíg megérkezve kiszáll a kocsijából és felém indul, akkor csusszanok le a motorháztetőről - csak kecsesen és nőiesen! -, elé riszálok éppcsak a szája sarkát érintő puszit nyomok az arcára és miközben elkezdem kibújtatni lassan a kabátból a fülébe duruzsolok. - Boldog születésnapot, nagyfiú! - A fülcimpájára harapok, azzal kibújtatom a kabátból és azzal a lendülettel magamra is kanyarítom. - Úr Isten, hogyan bírsz ilyen hidegben létezni? - engedek teret minden vacogásomnak és a hóról visszalépek mezítelen lábammal a betonra, az egy fokkal még mindig jobb. Összehúzom magamon a kabátot, éppcsak az orrom hegye látszik ki, ahogy behúzom a nyakam, beszédemet a gallér motyogássá tompítja. - Ha egyszer nagy kirándulásra adnád a fejed. Kicsit öreg, de pont ettől van meg a hangulata, az írógép meg... - folytatom, ha közelebb lépve a lenyitott platón megpillantja a kocsinál is öregebb masinát - Kate-et még úgyse boldogítottad a hangjával, nekem meg... nosztalgikus volt - vonok sután vállat és rámosolygok. - Az elmaradt nászéjszakánkat is majdnem megkaptad... - utalok itt lenge öltözékemre és minden vacogásom ellenére jókedvűen felnevetek. - Boldog szülinapot - mondom még egyszer és immár minden pimasz, játék-kacérkodás nélkül ölelem meg a melákot. - És most könyörgöm adj egy liter forró teát, kakaót vagy kávét, tök mindegy, meg egy tucat plédet és kandalló vagy kályha melletti helyet mert azt hiszem, átfagytam...
Igaz, valahol ciki utólag felköszönteni az ünnepeltet, - pláne, ha utólag kiderül, hogy nem is annyira utólag, mintsem előre előre köszöntjük, úgy három hónappal benézve a dátumot. De nézzék el nekem, sosem voltam jó töriből, pláne, ha az évszámokat kellett magolni, Asami-san pedig, ha említette is, hogy mikor van a nagyi szülinapja, az nem tegnap volt, nekem pedig valószínűleg amilyen lendülettel bement az egyik fülemen, olyan lendülettel távozott a másikon át az információ. Csak a véletlennek köszönhető, hogy pont tegnap hívtam fel a Teremtőmet, hogy az iránt érdeklődjek, minden rendben van-e, amikor elújságolta, hogy felkereste valamelyik régi templomot a közelben, ahol annak idején is jártak a nagyival, szó szót követett, én pedig valamit sikeresen félreértve, abban a hitben élve, hogy a héten volt a nagyi szülinapja, pár órával később már az egyik helyi régiségkereskedés kínálatát bújtam, a megfelelő ajándékra vadászva... hogy aztán még a postára is tegyek egy kört, miután becsomagoltam és otthon előtúrtam valamelyik kotta sarkára firkantva a nagyi lakcímét... tudom, tudom illene már rendet raknom végre, de ha egyszer telefonálás közben csak Beethowen IX. szimfóniája volt kéznél?! Remélem, összekapják magukat a posta dolgozói, és másnapra tényleg kézbesítik a csomagot, ígéretükhöz híven, ha már annyi pénzt elkértek ére. Tényleg remélem, hogy odaér a csomag, pláne, hogy igyekeztem úgy választani, hogy ha a levelet nem is tudja egyből elolvasni a címzett, az ajándék akkor is sejteti, hogy kitől érkezhetett...
"Kedves nagyi Julia, remélem, hogy a soraim eljutnak hozzád a híresen "megbízható" amerikai postaszolgálat minden képessége ellenére,... Gomenasai, hogy így megkésve... küldenék virágot is, de sajnos nem tudom, melyiket szereted, másfelől pedig kétlem, hogy túlélné az utazást Anchorage-ba ilyen mínuszokban, így inkább egy másik aprósággal szeretnélek felköszönteni. Remélem, elnyeri a tetszésedet! Boldog születésnapot, Isten éltessen sokáig! Üdvözlettel, Phil
Ui.: Brian, gondolom te fogod felolvasni a levelet, utólag is köszönet érte!"
[a levél alatt pedig egy antik zenedoboz lapul, amit ha felhúz az illető, és a fedelét is felnyitja, az alábbi dallamot kezdi játszani]
A csomagot csodálkozva vettem át, s csak azért tudom, hogy kitől jött, mert a postástól rákérdeztem a feladó kilétére. Átcsengettem Brian-hez, megkértem, hogy nyissa ki nekem, és olvassa fel a levelet. A kis mocsok először átfutotta, majd jóízűen felnevetett. - Na, mond már, mit küldött Phil!? - Rúgtam bokán finoman, nőiesen... mert megérdemelte. A kezembe nyomott egy dobozt. Ujjaimat lassan végighúztam rajta, majd felnyitottam miután felhúztam az alján levő fém pöcköt. Kellemes dallamot játszott, amire elmosolyodtam... mindazonáltal nem értettem, hogy miért kaptam. Brian nevetve olvasta fel a levelet, még az utóiratot is, ami inkább neki szólt. - Három hónapot tévedett. - Jegyezte meg cinikusan, mire újabb nőies bokán rúgásban részesítettem. - Néha annyira gonosz tudsz lenni! Lehet, hogy nem január 19., hanem április 19., de benne legalább megvolt a szándék... te meg még több száz év után is képes vagy elfelejteni. - Böktem oda, majd kikaptam a levelet a kezéből, és visszavonultam vele a szobámba. ~ Jól van na, ne húzd fel magad, csak poénnak szántam! ~ Érkezett a gondolati üzenet, amit követően a fejem búbjáig felhúztam a pajzsomat. Időnként nagyon fel tud bosszantani. Igazából fogalmam sincs, mikor születtem, ezért azon a napon ünneplem a születésnapomat, amelyiken Kilaun a kölykévé tett engem.
A mobilomat kézbe véve ültem le az ágyamra, majd írtam sms-t Philipnek: "Drága Phil! Megkaptam az ajándékodat, nagyon szépen köszönöm! Bizonyára félreérthettél valamit, mert nem január 19-én, hanem április 19-én tartom, a beharapásom napján. A zene nagyon tetszik, és a doboz is csodálatos! Köszönöm, hogy gondoltál rám! Julia"
Ma van a nagy nap! Legalábbis Payne szülinapja, a múltkor közös csínytevés után pedig véletlenül sem akartam lekésni a születésnapját, sőt! Már napokkal előbb elkezdtem szervezkedni… Ahhoz képest, hogy milyen gyakran megfordulok a Lak közös helyiségeiben, ezen a bizonyos héten mint ha elnyelt volna a föld, csak elvétve, jártamban-keltemben lehetett elcsípni, ahogy épp munka jövet-menet mászkáltam, vagy épp a közeli erdőkbe indultam, hogy gyakoroljak a gitáromon. No meg összeszedtem a bátorságomat, hogy Darrentől megszerezzek egy-két infót, mert ahhoz, amit elterveztem, pont az időzítés az egyik kulcstényező, azt pedig nem akartam kockáztatni, hogy akár pár perccel is elbukjam a tervet. A szokásos „veszek valamit, becsomagolom aztán jó az…” hozzáállás helyett fontosabbnak tartottam, hogy inkább egy - remélhetően - feledhetetlen emlékkel ajándékozzam meg, így hát… Reggel, mielőtt még Payne ébresztője megcsörrenne, én már rég kint szobrozok a hidegben az ablaka alatt, az órámat lesve, hogy 1-2 perccel az ébresztő előtt elkezdjem játszani az első akkordokat, mintegy bemelegítésként… A dal eleje úgy is stimmel:
”Ahogy felkel a Nap, te is ébredsz Szemed nyílik és dől a fény Csak téged vár, ez a népes család Gyere hát, te is olvadj közénk…”
A fő szólamot gitáron játszom, azonban ha végre Payne-t is felfedezem az ablaknál leskelődni, akkor a képességemet bevetve az elméjében felcsendülhet mellé a cselló hangja is… mivel ez jelen esetben sokkal egyszerűbb, így talán nem lesz gond vele. Ugye nem….?! Bár, ha mégsem jönne össze, akkor azt hiszem, magában sem olyan rossz a helyzet, mint ha fordítva próbálkoznék, és csak a cselló brümmögő basszusából kéne felismernie a híres dalt. Épp, hogy a dal végére érek, már a látóterem széléről érzékelem, hogy máshol is nyílik az ablak, nekem pedig nem sokon múlik, hogy a gitárommal egyetemben ki tudok térni a felém repülő levélnehezék elől… Felnézve aztán Victor morcos képe fogad az egyik ablakban, én pedig a hangszeremet felkapva iszkolok vissza a lakba… - Boldog születésnapot! -kiáltok még vidáman Payne-nek, búcsúzóul, mielőtt eltűnnék az épület takarásában, azonban ha a tekintete visszavándorol arra a helyre, ahol az előbb szerenádoztam neki… pontosabban néhány méterrel hátrébb, így, hogy már nem takarok bele a képbe, láthatja, hogy nem csupán a hó van összerohangálva, hanem egy üzenet olvasható az éjszakai friss hóban:
„Isten éltessen sokáig, Payne!”
Ez azonban még mindig semmi, ugyanis a bejárati ajtó kilincsén ugyanis még lógott egy egész karcsú kis ajándékdoboz, benne egyetlen CD-vel, mellette az alábbi rövidke üzenettel:
„Nem tudom, hogy a Broadway változatot ismered-e, szerintem valami fantasztikus! (Nekem a ”They live in you” az egyik nagy kedvencem!) Mindenesetre, ha van kedved, egyszer megnézhetnénk élőben is!” PAH
"Az első felbukkanó állat, ez volt a szabály. Patrónus lesz, totemünkké tesszük és nem válogathatunk."
Vörösre marta a jeges hó meztelen talpamat. Éreztem felkúszni a zsibbadást a bokáimra, méterekkel később pedig már a térdeim is bele-belereszkettek, de tartottam magam. Hová lenne a világ, ha ennyi képes lenne arra késztetni, hogy egész egyszerűen megforduljak, belebújjak a kényelmes Puma sportcipőmbe, és inkább a Bentley Mall melegében fürödve válogassak a késztermékek közül? adász vagyok. Harcos vagyok, úgyhogy aképp is kívántam cselekedni ezalkalommal is. A kötelességet némi leleményességgel fűszerezve az első, erre alkalmas fára csimpaszkodtam, hogy felhúzzam magam az ősöreg ágak védelmébe, és amíg csak lehetett, fáról fára ugráljak tovább. Nem mondanám, hogy túlságosan nagy zajt csaptam, csupán az erdő mélyére kellett jutnom ahhoz, hogy zsákmányt szerezhessek. Hiszen tudják, megszokták már, hogy a Farkaslak környékén hemzsegnek a prédára éhes ragadozók. Egészen az erdő mélyén lassan már a bivalylegelőnél járok és még mindig nem találkoztam semmivel. Nem lehet véletlen, hogy még egy sasfészekbe sem botlottam bele, maradt hát a kitartó előremenetl egészen addig, amíg a legelő messzeségén elém nem tárult egy kisebb csordányi pézsmatulok. Elgedett macskamosolyra húzom a szám, és már ugrom is le a fáról, meztelen mellkasomon átemelve az íjamat, hátranyúlva egy vesszőért. Amikor elég közel értem hozzájuk, némán töltöm meg a tüdőm a fagyos téllel, a csorda szagával. ~ Adjatok áldást, kísérje minden nyilam jó szerencse, kegyes halál, hogy méltóképp áldozhassak most előttetek. ~ Magamban mantrázom a fohászt, kivárok, majd lehunyom a szemem, hagyom feszülni az ideget, célra tartok... és vaktában választok áldozatot. Fiatal, épp hogy kinőtte a borjú-kort, ennek nem örülök, de talán egészen testhez álló lehet. A combját érte a lövés, felé rohanva célzok még egyet és még egyet a fejére, miközben a csorda egységként veti magát felém. Menedék felé rohanva kapaszkodom fel egy fára megint, óvva magam a komolyabb sérülésektől. Onnan lövöm még tovább a sebesült, lelassult állatot, és amint lehetőségem van rá, már ugrom is, hogy a csorda mögé kerülve beérhessem az ifjú példányt. A hátára vetem magam, egész egyszerűen a szőrébe kapszkodok, egyszer sikerül lerúgnia magáról. A földön hemperegve gurulok talpra, akár egy macska, eldobom az íjat, újra támadok. Késem a torkába vág, ő felbőg: vére az első dolog, ami órák óta képes valamelyest felmelegíteni. Érzem, miként hagyja el az élet, hogyan süpped Földapa tenyerébe a nehéz test, aztán hálát mondok neki, amiért életét adta, és munkához látok.
Semmi sem marad feleslegben. Megnyúzom, húsát veszem, de még csontjából is török, hiszen arra is szükségem lesz. A húst hazaviszem, felajánlom közös fogyasztásra, mintegy mellékesen. Aztán több hetes munkával feldolgozom a prémet, a csontból pedig gombokat faragok. A bőr végül egy táskává lesz, a gombok a tulok csontjából készültek el, és már napokkal a nagy nap előtt a szobámban pihen az ajándék. Addigra már a vadászat során szerzett sérüléseim is nyom nélkül begyógyultak. Ráadásul esélyem sincs elfelejteni, hogy pontosan mikor is kell majd átadnom a csomagot. Úgy tűnik, hogy Phil nem csak úgy véletlenül kacérgodott Payne gondolatával. Nehezen állom meg, hog ne nevessem el magam a szerenádra, de nem azért, mert mókás, hanem mert ritkán látni manapság ilyen eredeti, kedves gesztust. Talán t kellene gondolnom az O'Connor's-os kijelentésemet. Még azért iszom vagy két kávét, mielőtt benézek a Northlake-barlangba, hadd örüljön csak az Ezüstlány Phil énekének. Felöltözöm, rendbe teszem magam - egyébként is munkába kell mennem, szóval... - Pszt! Payne! - kukucskálok be az ajtón, és ha észrevesz, csak a fejemmel biccentek, hogy jöjjön közelebb - Tudod, a múltkor szóba került rólam és a szokásaimról egy-két dolog, szóval... Remélem, hogy ezt tudod úgy fogadni majd, ahogy én szánom és nem gondolsz valami barbár idiótának, de... Fogadd szeretettel. Neked vadásztam. Nyújtom át a táskát úgy, ahogy van, csomaglás nélkül, és ha a reakció pozitív, akkor egy-egy puszival és öleléssel is megtámogatom a dolgot. - Van benne egy kis útbaigazítás. Ha lesz időd, majd sasold meg. Boldog születésnapot, és még sokszor ennyit a családban!
(majd fordítok neked, ígérem! :* http://balancedwomensblog.com/animal-spirit-guide-musk-ox/ itt meg nem tudom, miért boci a kép http://jencasper.com/tag/musk-ox-animal-spirit-guide/ )
Tekintve, hogy párducmintás női fehérneműben roppant hülyén festenék és kényelmetlen is lenne néhány ponton azt hiszem, így az "azt kapod, amit adtál" dolog nem fog működni... Szóval meló után bepattanok "A furgon"-ba, amit azóta nem volt szerencsém kiállítani a garázsból, hogy megkaptam. Különleges ajándékhoz különleges alkalom és személy is dukál, hogy felavassam, nem igaz? Miért ne tehetném meg mindezt egy hat órás út keretében, ami Fairbanksben kezdődik és Anchorage-ban, Savannah lakása előtt ér beesteledve időközben véget. Sajnos elemes magnót nem hoztam, hogy a fejem fölé tartsam, de talán az is megteszi, hogy az ablakokat leengedve tökig felcsavarom a rádió hangerejét, ami épp az "It's my life"-ot üvölti bele így az éjszakába - na meg a házak rengetegébe. Egy idő után kezdi a hideg ellepni a furgon belterét, szóval becsatlakozom a kormányon dobolva az énekszóba. Persze, direkt fejhangon, hogy teljes legyen az élmény. Nem lennék meglepve, ha a drága kivágna valamit felém az ablakon. Akárhogy is, felbukkanását az én kocsiból való kihajolásom követi. - Na mi lesz, kislány? Egyedül kell ezt a rakat sütit megennem? - Szélesedik ki mosolyom, s intek neki, jöjjön már le, ne nekem kelljen elrabolnom a saját házából - azt meghagyom jövőre ötletnek - épp elég, hogy amint leér, nyitom az ajtót neki az anyósülésen, s még biztonsági övet kapcsolni se hagyok neki (érdekel is engem, hogy esetleg már pizsamában/otthoni melegítőben van), máris a gázra lépek. - Nem lett volna az igazi nélküled. Boldog szülinapot, szöszi! - Szélesedik ki mosolyom, épp csak felé pillantva az útról. Kettőnk között egyébként epres sütemény - igen, sikerült szereznem az év ezen szakaszában is, nem volt egyszerű, de tudom, hogy szereti, így megérte - és egy rajz pihen. - Vegyél nyugodtan, a tiéd. A rajzot pedig Cathy küldi. - Szerintem baromi jól eltalálta a fültől-fülig érő mosolyt a szőke emberalakon kislány, a kép ugyanis Savannaht hivatott ábrázolni. A tengerhez hajtok egyébként, egy olyan szakaszához, ami kellően fátlan hozzá, hogy bárki is erre vadásszon, de mégis kellemesen megközelíthető a számunkra. Az meg már csak rajtunk múlik, meddig bírjuk az itteni időjárást, a csomagtartóban lapuló festőkészletet úgyis csak otthon nyújtom át az évek során szinte épp csak nem testvéremmé fogadott nőnek.