Mint tudjátok, a Staff minden felhasználó IC születésnapját nyomon követni, amit a rendszer ki is jelez. Ebben a topicban lehetőségetek van felköszönteni egymást, amikor aktuális. Linkelhettek képet, zenét, videót, írhattok verset, vagy azt, hogy milyen ajándékkal lepnétek meg IC az ünnepeltet. Ezt tetszőleges módon illusztrálhatjátok is
Aki szeretné IC kijátszani a születésnapi partiját, és esetleg nincs hozzá játékostársa, vagy egy ötletre vágyik, keresse fel az Adminokat. Meglepetésbulikat, esküvőket és halotti torokat is vállalunk! Na de lehet kérni ilyesmiket is, ha van hozzá kedv
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 09, 2017 3:14 pm-kor.
Jó darabig csak forgattam a kezemben a kis csomagot, majd kibontva ugyanígy tettem a pendrive-val is, a képről pedig nem is beszélve. Ültem a kanapén és csak meredtem a kapott tárgyakra, a fotó furcsa érzéseket ébresztett bennem, amiket egyelőre nem tudtam hová rakni, úgyhogy inkább előkerítettem a laptopom, hogy lejátszam rajta a felvételt. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy csak azért is a Pit-ben hallgatom meg, de elég csak a mellékelt fotóra pillantanom, hogy azonnal elvessem az ötletet. Aztán elkezdődik a felvétel, a kérdésre pedig elhúzott szájjal csóválom meg a fejemet. Kevés emlékem van az árvaház előtti időből, azok is főként csak érzések és egy bizonyos momentum. A bezártság, az egyedüllét.. nem sokszor volt alkalmam megszemlélni a környékünket. Majd jönnek a szavak, én pedig.. egész egyszerűen nem tudom, mit mondhatnk. Olyan állapotba kerülök, amiben évek óta nem volt részem, az érzések szinte maguk alá temetnek és ha nőből volnék, most tuti elbőgném magam. Mivel azonban nem vagyok, így csak bámulok ki a fejemből, Anne hangjára elmosolyodom és amint véget ért a felvétel, gondolkodás nélkül nyomok rá az ismétlés gombra. Újra és újra. Fogalmam sincsen, hányszor hallgatom végig, de az egészen biztos, hogy nem fogom kitörölni, hülye vagy Duncan, ha csak egy pillanatig is feltételezted, hogy megteszem. A fotó kikerül a hűtőre, a pendrive pedig biztonságos helyre, a telefonomért nyúlok, hogy gyorsan pötyögjek be egy üzenetet. Mindössze ennyi áll benne: Köszönöm. Hogy pontosan mit is? Azt hiszem.. azt hiszem mindent. Az ajándékot, a kedves szavakat, a múltat és legfőképpen azt, hogy a testvére lehetek.
Munka után mint akit rakétából lőttek ki, már pattantam is kocsiba, hogy régi kedves ismerősömnek "lőjek" a legközelebbi bevásárlóközpontban... Igen, igen, zárás után egy helyen akartam letudni minden vásárlást, mert ki tudja, belefért-e volna az időmbe, ha még keresztül-kasul bejárom az egész várost... Mindenesetre a mire esteledni kezdett, egy nagy méretű, masnival átkötött doboz várta a szülinapost a szobája ajtaja előtt, rajta egy "vigyázat, törékeny!" címke jelzi, hogy csak óvatosan vele. Igaz, a magunk fajtánknak mi nem törékeny?
"Joyeaux anniversaire, Sarah! Csak hogy helyetted is vigyázzak a májadra! Üdvözlettel, Odie"
Spoiler:
A csomag tartalma:
Ha már korábban megígértem, Sárika...
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Na, ha valaki látott volna az előző napon valószínűleg őszintén elgondolkozik rajta, hogy a manóba oldhattam meg korábban annyi mindent, ha egy ilyen egyszerű dolog felett ennyit ülök. Persze a megoldás végül mindig adja magát és néhány tucat bolt körbejárását követően megvolt, ami eszembe ötlött. Gondoltam rá, hogy elküldöm neki futárral, de hamar elvetettem, inkább intézem személyesen. Így hát elkocsikáztam a kedves házához. Bekopogtam, álldogáltam egy ideig, mígnem ajtót nyitottak, én pedig rámosolyogtam a szőkére. - Szia. Boldog születésnapot! - kicsit megmozgattam a vállaimat. - Melyik kezemet választod? Mindkettőben lapult egy kis apróság, de persze akármelyiket választja, megkapja őket, csak a sorrend más.
Amióta újra visszakerültünk egymás életébe, most van először szülinapja, úgyhogy igazán kitettem magamért. Tortát nem sütöttem, inkább pattogtatok majd neki húsz liter popcornt, és öblítjük le whiskyvel, minthogy ilyesmire vetemedjek. Mindenesetre az ajándékról nem feledkeztem meg, reggelre szépen becsomagolva ott várta minden a szobájának ajtaja előtt. Nem az útban, ilyesmivel nem tenném tönkre ezt a napot, sem a meglepetést, hanem gondosan félrehúzva, ügyelve, hogy ne lépjen rá még véletlenül sem.
A csomag tetején:
A csomag alján:
Utána én mentem az Upperbe, szóval nem tudtam megvárni, míg felkel, és megnézi, de este mindenképpen megünnepeljük majd személyesen is, legalábbis úgy terveztem.
Flora Ashwood
Informátor
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 51
◯ HSZ : 188
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Salt Lake City (Utah)
◯ Feltűnést kelthet : Sárga VW Beetle típusú személyautóm, bájos szempilláival ;)
Mint utólag megtudtam, az erdőben kóborló hím nem is ismeretlen számunkra, már évek óta Anchorage-ban él. Nem tudom ki informálódott róla, de elég alapos munkát végzett. Mikor látom a rendszerben a róla meglevő adatokat, feljegyzek egy októberi dátumot a kis noteszomba, majd az ebay-en kezdek kutakodni. A kis csomag egy légpárnás borítékban indult útjára a Fairbanks-i postáról, de csak a bélyeg árulkodik arról, honnan is érkezik, ugyanis a feladója nincs feltüntetve. Nem vagyok annyira butus, hogy tálcán kínáljam neki a házunkat, vagy a nővéreimet. Mégis… úgy éreztem, ha már Savannah-nak köszönhetően oda az inkognitom, akkor ennyi szarkazmust megengedhetek magamnak a hím felé. Ha kinyitja a borítékot, egy kék pólót találhat benne. Pont a mérete. Egy nőnek, pláne olyannak, akinek a testvére profi szabó, nem esik nehezére ránézésre megállapítani mások méreteit. Csak egy kis rózsaszín cetli van a pólóhoz mellékelve, ami eperillatot áraszt magából.
"Vész esetére, ha esetleg máskor is lenyúlnák a barátai a ruháit. Srećan rođendan!"
Rahim Alidad
Kölyök
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 40
◯ HSZ : 184
◯ IC REAG : 135
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : extravagáns ezüst színű Aston Martin DB9 sportkocsija
Szeretek ajándékozni, és az anyagi körülményeim megengedik, hogy bármit megvegyek, ami csak megtetszik. Jennifer születésnapjára is csak a legjobbak közül válogattam. A torta, amit kap tőlem, két emeletes, elegáns... mutatós darab, aminek minden része ehető, ugyanis a díszítése bár élethű, de marcipánból és cukorból készültek. Gyémántokkal díszített vörös rózsacsokrot választottam, pontosan annyi szál rózsával, ahány éves lett idén. A három ajándékot, amit kap, különböző méretű, de egyforma díszdobozokba csomagoltattam. - A legalsó dobozba egy elegáns, pénztárcát nem kímélő magassarkú került selyempapírba bugyolálva. A fekete cipő különlegessége az a több száz.. aprócska swarovski kristály, amivel díszítették. Elegáns, dögös darab... Szerintem jól fog mutatni Jennifer hosszú lábain. - A középső doboz egy szexi, minőségi csipke fehérneműt rejt. Itt kicsit magamra is gondoltam, hiszen ez nem utcai viselet... - A legfelső doboz egy egyszerű, letisztult, mégis elegáns gyémántkarkötőt rejt.
Nem számít, hogy honnan tudom, mikor van a szülinapja. Egyszerűen tudom és azok után, amit tett értem, azt tartom a minimumnak, hogy megajándékozom. Kedvelem őt, s bár bajban vagyok azt illetőn, hogy mit is vegyek neki, végül csak dűlőre jutok. első találkozásunk emlékére egy ízléses pezsgőspoharat vásárolok, melybe belegravíroztatom a Jenny nevet. S hogy ne feledje el a közös táncunkat, egy táncos motivummal díszített sminktükröt is kap. Remélem, hogy örülni fog neki. A csomaghoz mellékelt kártyán a szokásos boldog születésnapot-on kívül valami más is áll. "Köszönöm!" Szerintem érteni fogja, hogy miért. Aláírás Pandora, s máris nem maradok inkognitóban. Nem akarok. Szeretném, hogyha tudná, hogy tőklem vannak a holmik, mert az igaz, hogy nem találkozunk gyakran, de ettől még Jenny fontos nekem, az életem része, s sokkal többet köszönhetek neki egy kellemes esténél. Nem viszem fel személyesen a csomagot a Lakba, de felküldöm valakivel. Ha engedélyt kapok, akkor felmegyek magam is, de csak kísérővel. Jobb a békesség.
A postásnak alsógatyában nyitok reggelt valamikor 13-án reggel, és nem kicsit hökken meg, hiába, új arc, nincs tisztában azzal, hogy letojom, ha valakit megbotránkoztatok. Aláíratja velem vagy hat helyen a hülye papírjait, én meg már szívom a fogam, hogy mi a picsa lehet benne. Cuki kis légpárnás izé, az ember azt hinné, hogy valami törékeny. Amúgy, a tegnapi napot átaludtam, lévén mocskosul leittam magam a haverokkal tegnapelőtt, ez van, ha az embernek születésnapja van, még akkor is, ha volt már előtte háromszáztizenhét belőle. Végül lelép, én meg nem kímélve a csomagolást feltépem a zacskót, azt már fogtam, hogy Fairbanks, épp ezért nem vágom a dolgot. A papírt megtalálom, és homlokráncolva olvasom el. Eper… Hát én becsinálok, komolyan, biztos a kis sütibaba, más nem lehet. Természetesen az eperillat csak mellékes, igazából már az első mondatból tudom, bár sokszor nyúlják le a ruháimat, vagy inkább adom én valami gyökér fogadás miatt, de közülük senki sem magáz. A pólót kitartom magam elé, aztán nemes egyszerűséggel elröhögöm magam. Egy pillanatig sajnálom, hogy nem szoktam a környéken járni, de nem hagyom, hogy elragadjon valami gyerekes hév, Savannah megkért oly szépen a múltkor, hogy ne keressem a bajt. Mindenesetre jó tudni, hogy van humora, és ha már kaptam egy ilyen szép pólót, akkor biztos nem haragszik rám a kis barna.
Most mondanám azt, hogy újra eljött családunk legfiatalabb tagjának megajándékozása, de nem mondanék igazat. Ezt a címet már elhappolták tőle a kölykök. Bááár... akárhogy nézem, még mindig ő a legkisebb gyermek. Nem én voltam a teremtője, de apja voltam ahelyett a tetű apja helyett, akárcsak Darrennek és Nathalie-nak. S ő a legkisebb. Valahol pedig mindig jeles alkalomnak tetszik a legkisebb gyerek születésének jeles napja, nemde? Ráadásul kerek szám, még ha nem is jubileumi. Törtem is a fejemet jó ideig, hogy vajon mit kapjon, mire eszembe jutott valami. Még szerencse, hogy van pár ismerősöm, akiket kellő szépérzékkel áldottak meg a szellemek és elég hamar végzett is. Szóval amikor Jennifer fáradtan esett haza, egy újabb objektum kelthette fel a figyelmét az asztala mellett. Egy vékony, ámde mind széltében, mind hosszában nagyobb tárgy, rajta egy levéllel, az én kézírásommal.
Levél:
Kedves Jennifer!
Sok boldog születésnapot kívánok neked! Remélem még hosszú évekig a család tagjaként leszel jelen az életünkben, mert közénk tartozol. Wainwright vagy és mindig is az maradsz az én szememben, akármilyen hullámvölgyek is érjenek el minket. Fogadd el tőlem ezt az "apróságot" a mai jeles nap alkalmából.
Victor
Tömör levél, nem képes azt kifejezni, amit valóban érzek a nőstény iránt, de nem is kell. Sosem voltam ömlengős típus és tisztában voltam vele, hogy mindenki tudja, hogy állok hozzájuk. Mindenesetre maga az ajándék egy...
Széles vigyorral a képemen baktattam át Jennyhez, mintha nem is neki, hanem nekem lenne születésnapom. (Ha az ajtaja zárva volt, nem ügy, feltörtem, ha nyitva, úgy illegálisnak minősíthető behatolás nélkül surrantam be.) Az ajándékot a nappalijában hagytam.
Ajcsi!!!!!:
"Drága húgom!
Erősebb, mint amiket te hordasz általában, de azt szeretném, ha ez okozná neked még hosszú-hosszú ideig a legsúlyosabb sebeket. Semmi más ne tudjon benned kárt tenni, semmi más ne ártson.
Tupilek éltessen sokáig! Darren
U.i.: tortaátadó ünnepély a kikötőben lesz, érted jövök!"
Átslattyogok Annabelle szobájához. Elég jól terjednek a hírek falkaterületen belül, vagy csak én hegyezem túl jól a fülem... nemtom... de a lényeg, hogy elcsíptem tegnap, hogy ma a kedvenc "csontkovácsom" szülinapos. Na hogy mennyi, arról gőzöm sincs... viszont sokat köszönhetek neki, szóval meg akartam lepni valami kis figyelmességgel. Mivel nem ismerem még annyira, ezért személyre szóló ajándékkal nem nagyon tudok előrukkolni, ezért maradok inkább a vidám, csajos ajándékok listájánál. Valami édesség, plusz valami kis csecsebecse, ami tartós lehet. Így lyukadtam ki egy látványcukinál, ahol egy mini tortát csináltattam... amolyan marcipánbevonatosat, belül viszont fincsi csokitorta. Mellé egy "örökmozgó"... vagyis mint megtudtam, aprócska napelemmel működő kis virágot vettem, ami ide-oda billeg. A nőstény ajtaján, születésnapján... hajnali fél kettőkor dörömbölök. Nekem ugyanis ilyenkor még nincs késő, de lehet ő már alszik. Az biztos, hogy bent van, mert érzem az energiáit. Ha ajtót nyit nekem, könnyedén rávigyorgok. - Szia! Remélem nem zavarlak semmi fontosban, csak hallottam, hogy születésnapod van, szóval gondoltam felköszöntelek, ha már olyan faszán helyrehoztad a virgácsaimat. Remélem szereted az édességet. Boldog Szülinapot! - Nyújtottam át a dobozt, ami tartalmazta a tortát, és kis méretű színes lufimintás papírtáskát, ami meg a billegő virágot rejtette. Nyomtam egy puszit is az arcára, aztán nem is tartottam fel tovább, hanem visszamentem a szobámba.
Kissé kómásan nyitok ajtót, ügyelet után vagyok, azt sem tudom, hol áll a fejem, de szerencséje van az illetőnek, mert elég jámbor nőszemély vagyok, és az új farkasom sem egy vérmes dög, szóval nincs gáz, ő igazából békésen szunyál, én is azt tenném szívem szerint, de inkább kinyitom, minthogy más is felkeljen a dörömbölésre. Amikor meglátom Fifit, elgondolkodom, hogy vajon mit akarhat, de hamar megtudom, szóval fölöslegesen jár az agyam. Hallom ugyan mit mond, de hamar eljutok odáig, hogy a tavalyi év ezen napjára gondoljak, amikor is rengetegen leptek meg, és szinte senki sincs már a falkában közülük, természetesen Ray hiánya különösképp kellemetlen, de már nem úgy. Meglepő, de hamar rájöttem, hogy Ray a farkasom párja volt, nem az emberé, nem az enyém, nem közös, s most, hogy más lakik odabenn, már közel sem fáj annyira a hiánya. Attól még összeszorul a szívem, de végül mosolyt öltök ajkaimra, és veszem át az átnyújtott dobozt. - Van olyan, aki nem szereti az édességet? Nagyon szépen köszönöm! A puszit viszonoztam, de mikor láttam, hogy indul is, azért gondoltam, megkérdem, nincs-e kedve maradni, enni egy szeletet, ha már így megdobott vele. - Nincs kedved maradni egy kicsit? Tök lehangoló egyedül tortázni. Persze nem erőszak, így ha ment, tudomásul vettem, és a torta a hűtőmben landolt, míg a kis kütyüt megnéztem magamnak. Cuki, olyan Bellses, azt hiszem, joggal mondhatom ezt rá. Ki is tettem az asztalomra, ha maradt, akkor bizonyára elbeszélgettünk kicsit, a lába szuperálásáról mindenképpen, de ha nem, akkor hamar visszabújtam az ágyamba.
Hattie D. van de Vliert
Felderítő
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 173
◯ HSZ : 80
◯ IC REAG : 93
◯ Feltűnést kelthet : Ha nem hord kontaktlencsét, akkor a jobb szeme világoskék, bal szeme borostyán színű. (Farkasának mindig.)
Nem felejtem el Bellst, soha többé nem felejtek el semmit, ami vele kapcsolatos. A praktikus ajándékok híve vagyok, s az üveg bor mellé, amit vettem neki egy egészen meghökkentő dolgot akasztok még a kilincsére. Egy belépőt a katonai bázisra, hogyha akar, bármikor elszabadulhasson ebből az őrültekházából és velem tölthesse az idejét. Nem csinálnak meg akárkinek ilyesmit, de a férjemre való tekintettel - és özvegységemre - meghágták a kedvemért a szabályokat. Szóval ott van a kis kártya, rajta Bells fényképével, nevével és a "visitor" felirattal a szalagos nyakú bor fölött. És van ott még valami. Egy vékony aranylánc, hold alakú medállal, s a következő kártyával mellette: "A férjem édesanyjáé volt, szeretném, hogyha elfogadnád. Én örököltem, de szerintem May jobban örülne, ha egy olyan csodás személyiségé lenne, mint amilyen te vagy. Szeretlek! Hattie"
Ma szinte egész nap a hotelben voltam, lévén szabadnapom volt, már persze azóta, hogy valamikor dél tájékában hajlandó voltam kikelni az ágyból Fifi hajnali ébresztője után. Így egy könnyű ebéd után, amit ezúttal az étteremben költöttem el, mikor, ha nem a szülinapomon, visszatértem a szobámba, hogy kitaláljam, mit kezdjek magammal a szülinapomon. Megnéztem a kártyát a bor nyakán, és már tudtam is, mi lesz a délutáni programom. Megyek, meglátogatom, úgysincs semmi halasztást nem tűrő dolog jelen pillanatban az életemben. Viszem a bort is, majd megisszuk kettecskén, már ha épp nincs valami komoly munkája. A nyakláncot pedig gondolkodás nélkül teszem a tavaly kapott szíves medál helyére, amit le is tépek a nyakamról, ideje megválni tőle, mint minden egyébtől is, ami még Rayre emlékeztet. Az üzenet szövege melengeti a szívemet, és tudom, hogy sok mindent kell bepótolnunk, van mit mesélnem, és van miért bocsánatot kérnem tőle.
Az első ajándék, amivel szembesülök, azok a Rahimtól kapott holmik. Afelől semmi kétségem nem volt már előzőleg sem, hogy drága és márkás lesz minden, amit kiválasztott nekem. Elég volt első körben csupán a rózsacsokorra nézni. Bele is szagoltam egyből, aztán mosolyogva áttértem a dobozokra, mert mégiscsak azokban rejlenek az igazi ajándékok, igaz? A cipőbe egyből belebújtam, amint kicsomagoltam a dobozából. Éppen jó volt a lábamra, ráadásul remekül állt, úgyhogy a további bontogatást már abban folytattam. A fehérnemű láttán akaratlanul is elnevettem magam, egyszerűen nem tudtam másként reagálni. Talán majd, ha jó fiú lesz, akkor láthat benne ő is. A karkötő láttán már nem nevettem, azt alaposan megnéztem, de fel sem merült bennem, hogy ne lenne igazi. Akárcsak a cipőt, ezt is egyből felvettem. Ezt követően áttértem az újabb ajándékokra, amiket, mint kiderült, P.S.-től kaptam. Egyáltalán nem is számítottam rá, hogy ő is megajándékoz majd, hiszen nem fordult meg a fejemben, hogy tudhatja a születésnapomat. Ennek ellenére egy pillanatig sem voltam mérges emiatt, inkább kiemeltem a karcsú poharat, és a sminktükröt. Ajkaimon egyből széles mosoly jelent meg, mert nagyon jól tudtam, hogy mire utalt azzal a táncos díszítéssel, a köszönete olvasását követően pedig csak a fejemet ráztam meg. Nem volt mit köszönnie, igazán. Ezt már nem egyszer elmondtam neki, de olybá tűnt, hogy így nyugodtabb a lelke. Ki vagyok én, hogy ebbe belerondítsak? A Victortól kapott levélke egy egészen kicsit érzékenyített, de amint elolvastam, máris az ő ajándékának estem neki. Egyértelműen csak az lehetett, ráadásul nem is volt nehéz kitalálni a formája alapján, hogy mi rejtőzhet a csomagolás alatt. A festménynek már egyből keresni is kezdtem a helyet, valószínűleg majd a nappaliban fogom elhelyezni az egyik üres falfelületen, vagy esetleg a hálóban az ágyam felett. Ezt a két lehetőséget tudtam elképzelni. Végül pedig Darren aprócska kis dobozára esik a pillantásom, és miközben az üzenetét olvasom, eszek néhány falatot a Rahimtól kapott tortából. Már most eldöntöttem, hogy át fogok vinni belőle a kedves bátyámnak, mert egyedül úgysem lennék képes megenni. Ráadásul még ünnepséget is kapok az étteremben? Te jó ég! A fülbevaló láttán pedig csak még több jó ég! Tökéletesen passzol az új karkötőmhöz, úgyhogy azon nyomban cserélem is ki az aranyat erre a félholdra. Egyből égeti ugyan az érzékeny bőrfelületet, de ezúttal kedves ismerősként üdvözlöm a jól ismert fájdalmat.
Nem szoktam túlzásokba esni, a hatalmas felhajtást és a csiricsáré dolgokat pedig kifejezetten feleslegesnek tartottam, így ezúttal is igyekeztem a praktikusság mellett maradni. Arról nem is beszélve, hogy némi személyességet is szerettem volna belecsempészni az aprócska ajándékba. Aprócska fadoboz érkezik Annabelle-hez születésnapjának estéjén, melyhez borítékoz mellékeltem. Ha felnyitja az egyszerű dobozkát egy kulcstartót talál benne, rajta egyetlen kulccsal. A kulcs a házunk ajtaját nyitja, természetesen szóltam Kilaunnak is, hogy kulcsot adok a Kölykömnek. Ezzel egyáltalán nem azt szeretném, hogy költözzön hozzám, hiszen azzal sokkal többet ártanék, mint segítenék. Csupán jelkép, egy gesztus, hogy tudja, hozzám bármikor fordulhat. A borítékot felnyitva pedig egy kisebb papíron a kézzel írott betűimet olvashatja.
Drága Annabelle! Születésnapod alkalmából fogadd sok szeretettel ezt a kis, jelképes ajándékot. Talán nem is kell elmondanom, mit nyit a kulcs, rájössz magadtól is. Az ajtóm mindig nyitva áll előtted. Ölel, E.
A tatyót pontosan Misha szobaajtaja előtt teszem le, aztán bekopogva elrohanok. Igen... én már csak ilyen gyerekes tudok lenni olykor. A szagomat úgyis érezni fogja a cuccokon, meg aztán elég jellegzetes ajándékot kap tőlem a szülinapjára, szóval le fogja vágni, hogy kitől kapta. A cuki ajándéktasiban egy papírdoboz található. Zenélő-forgó... éjszakára bekapcsolható hangulatfényeket sugárzó... LED-es izzós mini-óriáskerék. Giccses darab, annyi szent. A doboz tetején egy vörös selyemszütyő csücsül, fekete szalaggal összehúzott szájjal. A szütyő egy bizsu, divatkarkötőt rejt. A rajta levő medál felirata önmagáért beszél. A tatyó egyik fülén lógó kicsi kártyára csak ennyit firkantottam: Boldog Szülinapot szivi!
A fadobozt némileg tanácstalanul veszem át, mert fogalmam sincs róla, kitől érkezhetett, és mindaddig a sötétben tapogatózom, amíg a borítékot ki nem nyitom, és el nem olvasom a papírra rótt sorokat. A farkasos kulcstartó addigra már a kezemben, és a kulcsot látva már az első pillanatban azt gondoltam, hogy ez valami nagyon is fontos dolog. E. Elmosolyodom, annyira hihetetlen még mindig ez számomra, és olyan bizsergetően jól esik, az új bundásom érdeklődve kapja fel a fejét, s már csóválja is a farkát. Nem hittem volna, míg őt meg nem kaptam, hogy lehet valaki ennyire hozzám illő. Olyan szintű hálával tartozom az új Teremtőmnek, hogy szerintem sosem egyenlíthetem majd ki a számlát. A mellkasomhoz szorítom a kulcsot, és tényleg, mélységesen meghatottam állok a szobámban, és valahogy megszáll az az érzés, hogy végre valami tényleg jó az életemben. Nekem nem adatott meg, hogy olyan Teremtőm legyen, aki gondoskodik rólam, akit érdekel, mi van velem, viszont kaptam egy második esélyt. Nem fogom elpazarolni. El is határozom, hogy valamikor elmegyek, bár semmiképpen sem fogom bejelentés nélkül tenni.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Bevallom, ciki-nem ciki, hogy pár nappal ezelőtt eléggé furcsa hangulat uralkodott rajtam. Üldögéltem a szobámban, nézelődtem, de valahogy nem tudtam hova tenni az érzést. Valami hiányzott... elfelejtettem volna valamit? Igen, könnyen lehet, de mégis mit? Már fogalmam sincs hányadik órája ültem a kérdés felett, amikor egy egyszerű, naptárra tekintés megoldotta a dilemmát. Kedd, október 14... s kb megvilágosodtam, mint Buddha annak idején. A jelek szerint még mindig nem szoktam hozzá teljesen a gondolathoz, hogy él az egyik testvérem, ráadásul a közvetlen közelemben. Persze, még mindig jobb, mint ha pár nappal később nézett volna rám vádlón a "Nem felejtettél el valamit?" című kérdéssel, de hát na... előbb is eszembe juthatott volna. Na mindegy, időbe voltam, fel is túrtam - megint - fél Fairbanks-et, tűnődve, mivel lepjem meg drága hugicámat, mire meg is találtam. A jeles napot csomagolással töltöttem, majd kivártam az estét. Már tíz óra is elmúlt, amikor megérkeztem a hotelbe és felkapaszkodtam a szobája emeletére. Amikor ajtót nyitott, széles mosollyal üdvözöltem. - Remélem nem gondoltad, hogy megfeledkeztem rólad - húztam oda a buksiját és nyomtam rá egy puszit. - Boldog születésnapot, Tanya. Majd átnyújtottam neki a csomagot.
Ajándék:
A csomagban két dolog lapult. Az egyik dolog talán nem érdemel nagyobb magyarázatot, azon kívül, hogy lapjai teljesen üresek, leszámítva az első lapra általam odaírt "Boldog születésnapot" feliratot.
A másik egy póló volt a hugi méretében, égetett sienna színű, rajta pedig egy sárga felirattal, no meg az ábrával.
Aztán végül csak mosolyogtam, amikor feltettem a kérdést. - Van programod éjszakára? - s ha nem, akkor irány a város, mert ezt bizony meg kell ünnepelni.
Michelle Tedrow
Vérvonalfő
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 355
◯ HSZ : 261
◯ IC REAG : 225
◯ Lakhely : Holiday Inn Express
◯ Feltűnést kelthet : égési sérülésből származó heg a háton
Úgy tűnik, mégiscsak van isten, hogy a kapitány már benne van a korban és az agya sem úgy vág, mint régen, legalábbis ennek tudom be azt a kisebb csodát, hogy a születésnapomon épp szabadnapos voltam. Azt hiszem, sikerült annyira belopnom magam a szívébe, hogy ha emlékezne rá, akkor biztosan beosztott volna mára. Így aztán kihasználva az alkalmat, végre kialudtam magam, késő délutánig lustálkodva az ágyamban.
Fifi: Épp az egyik kedvenc művészeti albumomba mélyedve olvastam, mit sem törődve a folyosón járókelőkkel, amikor azonban a kintről beszűrődő léptek hirtelen elhaltak, majd egy kopogást követően sietve távoztak. Csak nem a postát nem meri behozni valamelyik falkatárs? Vagy valamelyik kölyök szórakozik? Mert akkor olyat kap, hogy többet biztos nem próbálkozik nálam… Azért még szép ráérősen megvártam, amíg elérem a fejezet végét, s csak utána mentem megnézni, hogy minek is köszönhetem a kopogást. Óóó… Azt hiszem, ha az ismerős illatok nem bizonyultak volna elégnek, a zacskóba kukkantva akkor is egyből tudtam volna, hogy kinek köszönhetem a meglepetést. De honnan derítette ki, hogy mikor van a születésnapom? Hmm… nem is olyan rossz a csaj… A szobámba visszatérve alaposabban szemrevételeztem az ajándékot, a jópofa karkötő láttán pedig úgy csillant fel a szemem, mint ha nem is a Holló, hanem egy Szarka vérvonalához tartoznék… Fel is vettem azon nyomban, majd szemügyre vettem azt a csodálatos mini-óriáskereket is, ami annyira borzalmasan giccses, hogy az már jó. A vigyort mindenesetre nem bírtam letörölni a képemről a láttán, így neki is láttam, hogy valami megfelelő helyet kerítsek neki a szobában. Csak ne felejtsek el Fifi éjjeliszekrényére csempészni egy „Köszönöm a csodálatos ajándékot, szivi!” feliratú köszönőkártyát a nap folyamán, ha épp nem lesz a hotelben…
Nicho: Épp a szobám ablakában gubbasztottam, ölemben a rajztömbömmel, mellettem pedig egy pohár vörösborral és egy nagy tál nassolni valóval, az éjszakai tájat megörökítve, amikor ismét kopogtattak a szobám ajtaján. Egy pillanatig kivártam, hátha meggondolja magát az illető, és inkább tovább áll, de miután úgy tűnt, marad, belekortyoltam a boromba, majd a rajzfelszerelésemet a párkányom hagyva célba vettem az ajtót, hogy fogadjam az éjszakai látogatómat. -Alexei. -köszöntöttem a bátyámat széles mosollyal - Pedig már kezdtem azt hinni. Látod, italba fojtom a bánatom… -mutattam hátra az ablakban pihenő pohár borra, ha esetleg nem lenne elég kifinomult a szaglása ahhoz, hogy a levegőből is kiszimatolja az ital jellegzetes illatát. Viszonoztam a bátyám pusziját, sőt, ajándékba még egy jó nagy, szoros, tesós ölelést is kapott tőlem, aztán kíváncsi lelkesedéssel huppantam le az ágyamra, hogy gyerekeket megszégyenítő sebességgel tépkedjem le a csomagolást az ajándékomról. Mert az ilyen szépen becsomagolt ajándékot már csak így illik kibontani, nem igaz? A napló forma könyv láttán csak finoman végigsimítottam a borítón, majd bele is pörgettem a lapokba, megtalálva a bátyám által írt sorokat is. -A naplóírás nem az én műfajom, jegyzetfüzetnek pedig sajnálnám, de azt hiszem, nagyszerű rajzfüzet lesz belőle. -állapítottam meg vidáman, nem tudom, Alexeinek volt-e bármi elképzelése azzal kapcsolatban, hogy mire használjam majd a könyvet, vagy csak megtetszett neki és gondolta, rám bízza a döntést. A pólót is felkaptam, a levegőben meglibbentve és magam elé tartva, hogy a gyűrődésektől mentesen, teljes valójában csodálhassam meg. Hát ez kész… -Személy szerint én imádom. -kezdtem bele nevetve a felirat láttán - De nem tudom, hányan és mennyire bíznának meg bennem, ha ilyen pólóban mászkálnék közöttük. Lehet, inkább félnének… De ne aggódj, fogsz még látni benne. Remélem, neked is van hasonlód. -sandítottam a bátyámra, majd összehajtogatva letettem magam mellé a pólót… egészen addig, amíg meg nem hallottam a következő kérdést, amire fejrázva jeleztem, hogy nincs – majd amikor megtudtam, hogy mi célból született a kérdés, már bújtam is bele újonnan kapott pólómba. -Mire várunk még? Indulás!
/ Rendkívüli akció! Bűvös 50. reagom csak most, csak nektek! ^^ /
Reggel a Farkaslak bejárata körül fülön csíptem egy kölyköt, hogy a kezébe nyomjam az üveget (természetesen whisky, méghozzá a rendkívül márkás fajtából), hogy most azonnal vigye el Darrenhez, nyomja a kezébe és tűnjön el, vagy tegye az ajtó elé, de bizonyosodjon meg róla, hogy a csomagom kézhez ér. A palack nyakára egy kicsiny levélke van tűzve, piros kis masnival díszítve. Ajkaimon pimasz vigyor, ilyen szülinapi ajándékban sem részesítettem még senkit. Teljesen józanon írtam a levelet, csupán vicces hangulatban voltam és hát miért ne? Legfeljebb kapok érte a fejemre, de ennyi kockázatot be merek vállalni, hogy láthassam majd az arcát. Köcsög vagyok? Igen. De nem érdekel. A papíron az alábbi szöveg áll, saját kezem írásával:
Drága Darren!
Első találkozásunk óta el szerettem volna neked mindezt mondani, csak sehogyan sem találtam hozzá megfelelő időpontot. Ám most, születésed jeles napján nem is kívánhatnék jobb alkalmat, minthogy megosszam veled, mit is érzek valójában. Először is boldog születésnapot, füled érjen bokáig, majd ha összefutunk, jól meghúzkodom. No de komolyra fordítva a szót már biztosan kíváncsi vagy, mi is az a nagy dolog, aminek bevallásához ilyen sok időre volt szükségem. Bizony, olykor, egyes dolgokhoz még nekem is össze kell szednem a bátorságom. Hiszel a szerelemben, ugye? Én eddig azt hittem, ilyen idős korban már ilyesmi nem létezik. Ám most.. talán túlzás lenne ilyen egyértelműen megfogalmazni a dolgokat, de egészen biztosan érzek valamit, ott motoszkál legbelül és nekem fogalmam sincsen, hova tegyem mindezt, hogyan kezeljem. Az O'Connors óta forrong valami a levegőben, ebben egészen biztos vagyok, pláne, amikor még az alsódat is ledobtad! Arról már ne is beszéljünk, hogy a házunk nappalijában mi is történt... Most bizonyára tágra nyílt szemmel bámulod a papírt, hogy jól olvastad-e a szavakat és valóban én írtam-e őket. Igen, biztosíthatlak, hogy semmi átverés nem lapul a dolog mögött, minden szó hozzám tartozik. Egész egyszerűen csak... csak el kellett mondanom. Holnap este egészen véletlenül az első találkozónk helyszíne felé fog vinni az utam.. Én egészen biztosan ott leszek.
Ölel, Sarah
// Kérem szépen, tényleg ne vegye senki komolyan a levelet! Csak poén. xD //
Hát ezt is megéltük... eltelt egy újabb év anélkül, hogy akár egyetlen tagjai s a családnak feldobta volna a pacskert, s most kifejezetten igaz ez egy személyre. Nem mondom azt, hogy csodaszámba megy az ilyesmi nálam, de valahol azért tényleg jó érzéssel tölt el, amiért ennyire életképesek a családtagjaim. S most akkor a hülyeségeikről ne beszéljünk. Az más lapra tartozik, ami valószínűleg egy szép napon nekem fog agyvérzést okozni, de ez most tényleg mindegy. A lényeg, hogy Jenny után a hónap adott egy újabb születésnaposat és szándékomban is áll őt felköszönteni. Mondjuk ez most kicsit problémásabb, valahogy a férfiaknak állandóan nehezebb ajándékot adni. Persze lehetetlen nincs, szóval amint - vagy amikor - Darren este hazaesik, egy csomag várja őt is a nappalija asztalán, rajta egy levéllel.
Levél:
Kedves Darren!
Nem tudom, hogy van norvégul, szóval angolul kívánok neked boldog születésnapot! Remélem még sokszor el fog jönni életedben ez a nap, s bár éveink száma egyre csak nő, számolni azért érdemes. Gondoltam a mai nap alkalmából ezen kis aprósággal leplek meg. Ne kérdezd tőlem, mi ez az új őrület az embereknél, de valamiért úgy érzem illik hozzád.
Victor
A csomagot felemelve meglehetősen könnyű anyagúnak tűnhet, bontogatás után pedig előkerül belőle A pulóver.
Eszem ágában sem volt túl nagy dologgal készülni, mert még mindig haragszom rá kissé a történtek miatt, de szépen lassan túl kell lendülnöm a dolgon és elfogadni a tényt. Azt hiszem aprócska kis lépcső lesz, hogy felköszöntöm a születésnapján. Mivel a farkaslakot az utóbbi időben nem sok kedvem volt elhagyni - minő meglepő - ezért az otthoni készletekből gazdálkodtam. Beizzítottam a sütőt és még a konyha is egész szépen megúszta. Akkor osontam be a lakába, amikor éreztem, hogy éppen nincsen itthon, nem szerettem volna egyből a kezébe nyomni a tányért, az valahogy.. nem, már túl személyesnek ítéltem. Szóval fogtam, leraktam a tányért az egyik asztalra, úgy, hogy észre is vegye. Négy darab kis muffin trónolt rajta, egészen pofásra sikeredtek. Egyetlen kis cetlit tűztem mellé, melyen girbegurba betűim olvashatóak - ezt sem vittem túlzásba. Boldog szülinapot, Darren! Payne
Nem viszem túlzásba a körítést, mert sajnos nincs rá időm, hiszen Darren bármelyik pillanatban felbukkanhat. Reggel már felhívtam őt, hogy megköszöntsem, így a kártyán mindössze ennyi áll:
"Tudod, hogy mennyire szeretlek!
Jenny"
Cirkalmas betűim sora ezzel véget ér, a dobozban lapuló ajándék pedig majd magáért beszél. Külön neki csináltattam, úgyhogy nagyon remélem, hogy fogja értékelni. Az ajándék nem más, mint egy ezüstből készült erényöv, férfiaknak. A klasszikus minta, de biztos vagyok benne, hogy elnyeri majd a tetszését.
// Nagyon vicces képeket találtam, de úgy döntöttem, hogy inkább nem linkelek be egyet sem xDDD //
Sarah levelét olvasva először csak felszaladt a szemöldököm, majd nagyra nyílt a szemem, végül némán hápogtam, mint egy hangszálműtéten átesett kiskacsa és azt hiszem, zavarba is jöttem. Még jó, hogy nem volt épp a lakásban senki más velem, ugyanis ott olvastam el a levelet. A többi ajándékról percekre megfeledkeztem, mert ez... te jó ég! //Anyás volt!!!!! XDDDDDDD //
Ezek után kifejezetten hálás voltam Victornak, amiért ő még véletlenül se kezdte el próbálgatni a szárnyait nem-angol humor fronton és bombázott le valami hasonlóval brahiból. A pulóver láttán a képemre idült vigyor szaladt, majd gyorsan előkaptam a mobilomat és írtam neki egy rövid SMS-t. "Szólsz, mikor érsz rá, és jössz játszani! Akkor majd megtudod. :3 Köszönöm!!!" Némely helyzetben tényleg túl gyerek vagyok... //*_______________* találó volt! XD //
Payne muffinjai megleptek, de tagadhatatlanul jól is estek. Egyből neki is láttam az evésnek, nehogy véletlenül bármi bajuk essen. Mondjuk berepüljön egy sas és elragadja őket! Az horrorisztikus lenne. Minden esetre már tudtam, hogy ezért a kis figyelmességért - amit nyilvánvaló bosszúsága és felém mutatott színtelen haragja ellenére sütött - mit fog kapni. //Nyami! Ö_Ö Olyan jól néznek ki! //
Jennyét nyitottam ki utoljára és hát... nem az én húgom lenne, basszus! Hatalmasat nevettem az ajándékon, ha itthon volt, biztosan meghallotta. Olyan kis figyelmes, egyem a szívét... meg persze a humorát. Mert ugye csak viccel, ugye!? //Hát ez hatalmas volt! XDDDD //