A nagy nap reggelén már egészen korán kipattantam az ágyból, hogy bevessem magam a konyhába. Minden szükséges holmit előző nap megvettem és összekészítettem, így ma már csak a sütés és a tényleges akció maradt. Merthogy én nem felejtettem el Phil szülinapját és azok után, hogy én milyen csodálatos ajándékot kaptam tőle, az volt a minimum, hogy nem egy tábla csokival fogom felköszönteni. Amúgy sem tettem volna ilyet, az egyedi dolgoknak voltam a híve, Phil-t ráadásul a legutóbbi kis akciónk során eszméletlenül megkedveltem és akkor még ott volt az anchorage-i út is..
Inkább sütök. Nem egy muffint rontottam el, így bőven keletkezett "selejt", elpusztításra váró mintadarab, Darren legnagyobb örömére. Én mindenesetre élveztem a dolgot és igyekeztem a maximumot kihozni mind magamból, mind a muffinokból.
Tudtam, hogy Phil mikor megy el dolgozni és azzal is tisztában voltam, meddig tart a munkaideje, így nagyjából egy órával a várható hazaérkezése előtt osontam be a szobájába, hogy szépen mindent előkészítsek. Lepakoltam a cuccokat az asztalra, elővettem a szép kis kockás terítőmet, ízlésesen letakartam vele az asztalt, hogy aztán előkerüljön a tányér, rajta a muffinokkal, amiket szépen le is takartam ezután. Jöhetett a termosz, egy adag finom teával, majd a bögre és nem utolsó sorban a kis kártya, rajta a kézzel írott szavaimmal.

Drága Phil!
Nagyon boldog szülinapot kívánok neked! Mivel nem tudom, hogyan, kivel töltöd a mai napodat, így ide készítettem mindent, de ha gondolod és lesz egy szabad délutánod, felpakolhatunk és odakint is szívesen megterítek neked. A hideg nem akadály, ugyebár. ; )
Legyen csodálatos napod!

Puszi,
Payne

Amint minden tökéletes, még a kis piknik kosarat is ott hagyom, amiben a cuccokat hoztam, hogy teljes legyen az összkép. Remélem ha van is terve estére, előtte még hazajön. Még igazgatok egy kicsit, hogy minden tökéletesen álljon, aztán iszkolok is vissza a saját szobámba, hogy a konyhában okozott rumli feltakarításának álljak neki.

Az ajándékom nagyon egyszerű, apró csomagban érkezik, vörös masni van rajta, utalva ezzel arra, hogy ki is lehet a feladó. Hogyha Phil kinyitja a dobozt, akkor három kulcsot találhat benne felfűzve egy kulcskarikára, melyen egy kulcstartó is díszlik. Ha emlékai között kotor, akkor megismerheti a kulcstartót, neki is volt ugyanilyen, nekem is, s Pruenak is. Egyik nyáron vettük, bóvli kis valami, de kifejezte azt, hogy tulajdonképpen összetartozunk. Prudenceét kapja mostg meg tőlem ekképp, valamint a Mallory-lakhoz tartozó, lemásolt kulcsokat. Kapu, bejárati ajtó, hátsó ajtó. Az ajándékhoz mellékelt szöveg igen rövid, velős és lényegre törő.

"Mert az én otthonom a tiéd is. Szeretlek! P.S."

Nem érdekel, hogy mi lesz, hogyha otthon találja Claudeot valamikor, amikor esetleg használni akarja a kulcsait. Falka és farkasszinten nem gondolkodtam el az ajándékom természetén, ahogy őrzőfejjel sem. Egyszerűen a rokoni szeretet csalta elő belőlem az ötletet, a gesztust, s remélem, hogy értékelni fogja majd. Tulajdonképpen a lelkemet nyitottam ki neki, megint. Mertg fontos nekem, hiányzott, s nem akarom újra elveszíteni, hangozzon ez akármilyen nyálasan.

Épp az ebédszünetemet töltöttem, a hotel konyhájáról kifelé somfordálva, amikor az egyik kollégám megtalált, hogy csomagom érkezett. Egyből el is szaladtam érte a recepcióra, hogy megnézzem, mi lehet az, ám amint megláttam a címzést, egyből elvigyorodtam. A nagyi!
Akármennyire is furdalt a kíváncsiság, hogy ugyan mi lapulhat a csomagban, erőt vettem magamon és nem ebben az őrültek házában nyitottam ki… Nem, nem, adjuk meg a módját, majd otthon, ha nyugi lesz…!
Nos, végül mégsem sikerült tartani magam az elhatározáshoz – az igaz, hogy a hotelben nem bontottam fel a csomagot, de úton a hegyre a Farkaslak felé megálltam az egyik útelágazásnál, hogy egy kivágott fenyő tönkjére telepedve megnézzem, mit rejt a doboz. Vagyis, először a levél, utána a többi…
Miközben a sorokat olvastam, megállás nélkül vigyorogtam, mint a vadalma… ezek után mondja valaki, hogy minden hétfő borzalmas! Igaz, ahogy megbabonázott tekintettel kivettem a kaikent a dobozból, majd a hüvelyből, sikerült egy kis vágást ejtenem az ujjamon… most már legalább azt is tudom, hogy ez is olyan veszélyesen éles, mint a többi japán kard- és tőr féleség. A füstölőket viszont csak gyorsan végignéztem, mindenképp ki akarom majd próbálni őket, de nem itt, a szabad ég alatt. Különlegesebb alkalmakra tartogatom.


Mire visszaérek a Farkaslakik, szerintem még legalább 15-ször olvasom el Julia levelét, ahogy viszont benyitok a szobámba és meglátom, hogy mit „garázdálkodott” itt valaki, egyből sikerül elterelniük a figyelmemet róla… ha nem is hosszú időre. A csomagot lerakom az ágy szélére, majd néhány nagyobb lépéssel már az asztalnál is termek, hogy közelebbről is megszemléljem az engem váró kis terülj-terülj asztalkát. Fel is kapok egy muffint a tálról, s amíg a rövid kis lelvélkét olvasom, el is pusztítom. Annyira nem meglepő, a munkától mindig megéhezek…
Payne levelét olvasva egyből felcsillan a szemem, tetszik az ötlet, és valóban… csak most szúrom ki, hogy a piknikkosarat is itt hagyta. Tulajdonképpen belegondolva, ma délutánra úgy sem terveztem semmit, és ha már így kitett magáért, akkor most is adja magát a piknik… A poharat látva elkönyvelem magamban, hogy most már tuti nekem van a legmenőbb bögrém az egész Lakban, ám miután felavatom néhány korty teával, elő is túrom a mobilomat a zsebemből, hogy üzenjek az első emeletre.
”Most értem haza, istennő vagy! Köszönöm! Mit szólsz a maihoz, mint szabad délután? Phil
Egy órán át még önmegtartóztatom magam és csak még egy muffint tüntetek el a tányérról, bár az is nagyban segít, hogy olyan szépek, hogy nem nagyon van szívem megenni őket. De „sajnos” finomak is, úgyhogy egy órát várok, aztán ha addig nem érkezik válasz, akkor én bizony tovább pusztítom őket, mást nem máskor, mogyoróvajas szendviccsel megyünk kirándulni az erdőbe.


Este, a Farkaslak nappaliján átrohanva veszem észre, hogy bizony még egy csomag érkezett mára, biztos valamelyik nyugdíjasunk vehette át, mert ők úgy is mindig itthon vannak túl büszkék és lusták ahhoz, hogy felhozzák nekem a másodikra. A masni színét látva már van egy erős sejtésem, ki lehet a feladója, amikor pedig kibontom az apró dobozkát, egyből be is bizonyosodik a megérzésem – Pandora. Igaz, ahogy meglátom a kulcstartót, egyből eszembe jut Prue is, és egyből eluralkodik rajtam valamiféle különös hiányérzet, mint amikor az ember nem igazán tudja elhinni, hogy valakit már soha többé nem fog látni, mert… mert olyan hihetetlen az egész. Ez a kis intermezzó sikeresen eltereli a figyelmemet a lényegről, magáról a kulcsokról, néhány pillanatra, de aztán leesik, hogy hoppá, ezek is itt vannak, és mielőtt még túlságosan elmeditálhatnék arról, hogy vajon mihez tartoznak, a rövid kis üzenetet is megpillantom a doboz alján.
Lakáskulcs. Hirtelen nem is tudom, hogy mit szóljak a meglepettségtől és a meghatottságtól, így egy pár pillanatig még a tenyeremben tartva nézek farkasszemet a fényes fémdarabokkal, mielőtt a zsebembe csúsztathatnám őket. Amikor már visszafelé tartok a szobámba, még mindig nem találok szavakat az unokatesóm ajándékára, így csak egy egyszerű ”Köszönöm!”-öt küldök neki üzenetben. Azt hiszem, már késő lenne a látogatásra, azt viszont már most eldöntöm, hogy ha kipróbálom a kulcsokat, igyekszem valami meglepetéssel egybekötni. Úgy is adja magát egy közelgő alkalom…


Azt hiszem, ilyen gyorsan sem rohant még el a hét, mint ez a mostani… Munka a köbön, így minden nap végén szinte már annak is örültem, ha csak beájulhattam az ágyamba és semmi mással nem kellett foglalkozni… Nem is vittem túlzásba semmi mást, legyen szó főzésről vagy házimunkáról, egy dolgot azonban nem felejtettem el – vasárnap Pandora is egy évvel öregebb lesz… akarom mondani, tizedik 18. születésnapját fogja ünnepelni, mert mind tudjuk ugyebár, hogy a nők nem öregszenek…
Amire szükségem volt, a hátizsákomba pakoltam, aztán fel is kerekedtem, hogy a háza közelében telepedjek le – előbb meg akartam bizonyosodni róla, hogy nincs otthon, így egy darabig csak a közelben kuksoltam, aztán merészkedtem közelebb, hogy megpróbáljam kideríteni. Szerintem vagy egy órám is ráment, mire eljutottam odáig, hogy benyissak a házba, ám akkor munkához is láttam – vagyis előbb még nem, előbb körbenéztem, mert a kíváncsiság az nagy úr… Amúgy vicces, hogy úgy kalapál a szívem, mint ha épp betörő lennék, pedig eszem ágában sincs bármit is magammal vinni, sőt! Inkább itt hagyni szeretnék…
Végül a hálószobában, a párna alatt találok helyet az apró kis csomagomnak, amit ha kibont, egy nem olyan kis tűzzománc szelencére bukkanhat benne. Ha már ilyen „jó” és kreatív neve van a leányzónak, használjuk ki, mellesleg tetszik is a neve, szóval remélem nem megyek az idegeire azzal, hogy mindig ehhez köthető meglepetésekkel állok elő neki… Bár véges a lista, szóval meglátjuk, meddig tudom még így folytatni a rögtönzött kis hagyományt. Végül még keresgélek-turkálok annyit, hogy egy kis üzenetet is hagyjak neki, lopok némi papírt a nyomtatóból, meg egy tollat az íróasztalról, aztán neki is látok. Végül a nappali kanapéján hagyom a levelet, gondolom, ott gyakrabban megfordul, mint a konyhában…
”Jelentem, „felavattam” az ajándékodat, igazán bájos otthonod van! Bocsi, hogy olyankor jöttem, amikor pont nem vagy itthon, de ez volt az első és ilyen alkalom, ígérem! Sajnálom, de attól tartok, én nem tudok hozzád hasonlóan lakáskulccsal szolgálni, félő, hogy a falkatársaim élve megnyúznának érte… De majd ha egyszer elköltözök!
Köszönöm, hogy legalább te még itt vagy nekem a családból, remélem, még hosszú-hosszú éveken keresztül így is marad! Boldog születésnapot! P.A.

Ui.: Az ajándékodat elrejtettem a házban, de hogy még a következő szülinapod előtt megtaláld, segítek egy kicsit... (=^-ω-^=) ”

Végül jöhetnek az elmaradhatatlan post-itek, amivel nem bánok szűkmarkúan, ki is dekorálom vele a lakást – az biztos, hogy haza nem fogok vinni belőle… „hideg”, „langyos”, „melegszik”, „meleg”, „forró”, meg néhány „nem, sajnos ez nem nyert…” üzenet a lakás különböző részeiben, bútoron, falon, tükrön, ágy alatt, ablakon, fiókra ragasztva, meg még sorolhatnám, hol hagytam kis útmutatást, a keresgélés segítésére.
Persze nem csupán a szelence az egyetlen meglepetés, amit neki szántam, a kibontja, akkor egy egyszerű CD lapul benne, mellette egy újabb kis üzenettel:

”Majd hallgasd meg! Az első két számot neked komponáltam, a többi sajnos nem eredeti...”, a CD-re pedig alkoholos filccel az alábbi pár szót firkantottam: ”Boldog születésnapot! 2015”

Ahogy végeztem a lakás kidekorálásával, fogtam is a hátizsákomat, és sietve távoztam a lakásból, mielőtt még Pandora hazaállítana és kapnék a fejemre a post-itekért… Így azonban biztosan megúsztam, mást nem egy darabig, és dilemmázhattam azon, hogy vajon mi a búbánatot keresett egy másik vérfarkas az unokahúgom házában? Egyszer majd biztos rákérdezek…

Yvonne születésének jeles napján közepes méretű ajándékdoboz várja a konyhaasztalon. Nem vittem túlzásba a dolgot, de mégsem hagyhattam szó nélkül a Kölyköm születésnapját és habár ez évben semmi olyan frappánsat nem sikerült kitalálnom, mint előző évben, azért igyekeztem. Ha a bodozt kinyitja, egy fekete alsónemű várja, ugyanazzal a mintával az elején, mint ami a tavalyi pólót díszítette. Hogy legyen mit felvenni hozzá, ugyebár.
Aztán persze komolyabb dolgok is lapulnak abban a dobozban, egy elegáns cipő és egy csinos ruha, mert habár tudom, hogy rengeteg divatos darabja van, erről legalább elmondhatja, hogy tőlem kapta. Apró cetlit mellékeltem a saját kézírásommal, bizonyára nem kell sokáig magyaráznom, miféle ismétlésre gondoltam.

"Képzeld el a Földet az emberi élettől mentesen - kizárólag növényekkel és állatokkal benépesítve! Gondolod, akkor is lenne múlt és jövő? Vajon akkor is lenne értelme az időről beszélnünk? A "mennyi az idő?" vagy a "hányadika van ma?" kérdés - ha lenne ott bárki is, akitől megkérdezhetnénk - teljesen értelmetlenül csengene. A tölgyfa vagy a sas csak összezavarodna az ilyen kérdéstől."Hát természetesen most van. Az idő: most. Mi más lehetne?"
//Eckhart Tolle//

Miért törvényszerű az, hogy születésnapon csak az ünnepeltet kell felköszönteni? Soha nem születhettünk volna meg, nem léteznénk, ha ehhez nem teremtett volna lehetőséget az, akitől származunk. Mivel a valódi születésnapomat nem tudom, ezért mindig is azon a napon ünnepeltem meg azt, amikor Kilaun beharapott. Hosszú évszázadokon át nem volt alkalmam megosztani vele ezt a napot, és sajnos most is úgy alakult, hogy nem tudtam Fairbanksbe menni hozzá. Az esküvőt követően már elkezdtem előkészíteni az ajándékomat, amivel sikerült is időre elkészülni, és április 19-e reggelén egy futárautó áll meg a Fairbanks-i ház kocsibejáróján... Egy nagy, lapos dobozt ad át, és egy kísérőlevelet a címzettnek, vagy a feleségének... Függően attól, hogy ki nyit ajtót.

Igazándiból nem ismertem túlságosan a nőstényt, de úgy voltam vele, hogy ki ne örülne annak, ha valaki felköszönti a születésnapján? Allison is biztosan örül neki, pontosan emiatt készültem neki egy kis meglepetéssel. Nem volt valami nagy durranás, lévén nem ismertem a nőstényt és nem tudtam, mi az, amit szeret, de egy egyszerű tortával csak nem lehet mellé lőni, ugye? Mivel nem találtam a szobájában, ezért csak letettem az asztalra a tortát, mellékelve hozzá egy saját kezűleg írt kis szöveget.

Kicsinosítva magam várom haza Adamet.
Nem volt nehéz dolgom amikor az ajándékát kiválasztottam. Előre gyártott dobozokba helyeztem őket, és letettem a dohányzóasztalra az epres-csokis muffin tál mellé. Szóval az úgy volt, hogy vettem tortát, deee... inkább hagyjuk. A muffin vészmegoldás, majd pótolom a tortát.
Elé sietek, amikor hazaér, majd tenyeremet az arcára simítva megcsókolom.
- Boldog Szülinapot! Gyere... - Húzom magammal a szobába, majd átnyújtom a két dobozkát. Egyik se kifejezetten nagy...

Halk léptek zaja töri meg a folyosó csendjét. Még korán van, a legtöbb diák mélyen alszik a pihe-puha ágyában, de csak egynek van ma Születésnapja.
Egy szőke leányzó sétál végig a folyóson, figyelve arra, hogy ne csapjon zajt, majd az egyik zárt ajtónál meg is áll. Az ember azt hinné, hogy azonnal be is kopog, de ez most elmarad. A kezében lévő csomagot szépen lehelyezi a földre, majd felegyenesedve csak az ajtót figyeli hosszú percekig. Nem kopog be csak nézi némán, majd szép lassan elsétál magára hagyva a kis csomagot.

To do list on Aimée’s birthday:

• Korán kelés, lehetőleg Aimée előtt
• Kávé főzés végül kissé hangosan lehetőség csendben
• Kávé ágyba szervírozása kilöttyentés nélkül, felköszöntés, születésnapi-jóreggelt csók
• Reggeli készítés! Palacsinta & Gofri nem égettem oda és még el is mosogattam
• Napközben lehetőleg nem láb alatt lenni, minél többet segíteni
• figyelni, hogy a rosszkedv ellenére ne vágjak egésznap savanyú pofát, holnap majd bepótolom a mai adag önsanyargatást
• Jár a hát- , nyak- és talpmasszázs a nap bármely percében
• Ebédrendelés
• Délután tovább folytatni ami már délelőtt is ment
• Elmenni az ajándékokért
• Vacsora főzés ehető lett
• Ajándékok átadása


Boldog Születésnapot Életem!