Felröhögtem, amikor a megszólalásomat kihasználva Tökinek hívott. Jófej volt, tetszett, hogy lecsapta a labdákat, és nem riadt meg attól sem, hogy nem egy szende nebántsvirág keveredett ide hozzá. Mondjuk távolról sem tűnt huszonéves kis suhancnak, így talán ciki is lett volna, ha "megijed" tőlem. Talán a távolabb állása, talán a Tökizése segített, de az is lehet, hogy kicsit ráhangolódtam végre a játékra, ki tudja, a lényeg, hogy sikerült pár golyót lyukba kergetnem és sokat lendített a hangulatomon, lefojtotta a frusztrációmat, és meghozta a kedvemet további kortyokhoz. - Vaaagy kikapnod - öltöttem rá nyelvet játékosan, mert hát na, ne temessük olyan korán a potenciális győzelmemet! Természetesen minden létező adottságomat - khm - bevetettem, hogy valahogy kizökkentsem, de lehet, hogy lassan ezzel segítettem? Közelebb mentem el mellette, mint az szükséges volt, szinte súrolta a testem az övét. Arcszesz és whisky illata volt. Bódító elegy, és lehet nem kéne ezzel szórakoznom, mert a végén én leszek az, aki nem tud koncentrálni, miközben ő stíröl kicsit. Megint ő vezetett, de már komolyan felháborodni se tudtam. Minek? Tök jól szórakoztam, és oké, hogy az eleje frusztrált az egésznek, mert egy rakás szerencsétlenség voltam, de összességében baromi vicces volt, ahogy játszottunk és húztuk egymás agyát. Nem volt profi... hát jó. Akkor túl jó amatőr. Azon nem változtat, hogy vezet, nekem meg megint szerencsétlenül áll a dákóm. Pontosabban a formám vagy mim. Tetszett, hogy kölcsönösen vettük egymás poénjait, akkor is, ha valamekkora részes esetleg az alkoholnak volt köszönhető. Kit érdekel? Jól éreztük magunkat. És külön örültem, hogy azon túl, hogy viccesnek talta a "vadászterület" szóhasználatot, nem mélyedt bele jobban. Érdekes amúgy, hogy ami nekem - nekünk - megszokott szóhasználat, az egy embernek alkalom adtán szemet szúrhat. Nehéz a szokásoktól megszabadulni, akkor is, ha évszázadok óta bujkálunk előlük. - Kimaradt pár folt - mondtam könnyedén, miután "letakarította" a kéznyomát. - De nem para, később tisztogathatsz alaposabban. Hogy felhívás volt-e keringőre. Ki tudja? Én csak hamiskásan somolyogtam. Aztán lassan sehogy se mosolyogtam, ahogy megint jöttek a lökései, és hát... BASSZUS! Mi ez? - Sejtettem, hogy nem vagy ügyetlen, de ez a lyukérzék kicsit sok, nem? - ingattam a fejem a pitemelegítésem után. Hja, melegedett. Ez van, nem vagyok fából, és nem is sajnáltam. Főleg, hogy egyelőre a menekülő stratégiámon voltam, már ami az érzelmi világomat illeti, így elég könnyen szökdöstem egyik virágról a másikra. Akkor is, ha ezt inkább pasik esetén mondják. Terápia volt, na. Leesett az állam, amikor végül a fekete golyó is lyukba került, majd a lelkendező Ryanre pillantottam, aki... nos, a dákón alkalmazott fogásból ítélve tényleg nagyon lelkes volt. Ez kizökkentett a vereség fölötti döbbenetemből és felnevettem. Értem én, értem. - Jól van, elismerem, te vagy a dákóbűvölő mester - tettem le a sajátomat és emeltem fel megadóan mindkét kezem. - Így már értem, miért játszottál előttem több másik pasassal - cukkoltam kicsit, mert ennyi járt nekem! Elkaptam a karját és magam után húztam a zenegéphez. Belementem a fogadásba meg mindenbe, nem fogok kitáncolni - haha - belőle. - Csüccs - löktem finoman a legközelebbi üres szék felé, amíg én válogattam a számok között. Tényleg óvatosan löktem! Ciki lett volna, ha a pia és a taszajtás hatására bezuhan a székek és asztalok közé. Röhögtem volna, de na, nem voltam ennyire genyó. Betehettem volna a You can leave your hat ont, de nem vetkőztem - még? -, szóval tovább pörgettem. - Háh! - kaccantam fel, amikor megláttam a tökéletes választást, majd gonoszkás fény villant a szememben. - Tudod mit? Mivel ilyen ügyes voltál, megkapod azt az öltáncot. Natalia Killstől a Problem pedig tökéletes lesz hozzá. Ahogy felcsendült a szám és Ryan elé léptem, észleltem, hogy többen immár nyíltan kíváncsian pillantgattak felénk, de nem zavart. Nem tartottam magamutogatónak magam, és a sok pillanatnyi munka, vagy stikli közt sose szerepelt a tánc vagy a vetkőzés. Voltak határaim meg némi büszkeségem, no. Plusz brazil vér ide vagy oda, nekem nem volt olyan kígyómozgásom, mint mondjuk a Riói Karnevál résztvevőinek. Csontosabb is vagyok náluk, ez van. De mindez nem számít, nekikezdtem a táncnak, elsőre csak közvetlenül előtte, neki háttal állva behajolva, majd megfordultam, széles terpeszbe guggoltam, megragadtam a térdeit és szélesre tártam őket, hogy kényelmesen közéjük tudjak lépni. Kikaptam. Szóval most megizzasztalak. Ez volt minden pillantásomban és mozdulatomban. Főleg, amikor eljutottam oda a szám közepe táján, hogy a combjára ültem, és a tarkójára csúsztatva a kezem közvetlen közelről mosolyogtam rá. - Tetszik - kérdeztem rekedtes hangomon. - Mert én jól szórakozok.
Úgy látszik, ahogy mondani szokták együtt rezgünk, ami tőlem nem olyan fura, mert szeretem a társaságot és akár a középpontban lenni. Talán ezért is vagyok ennyire laza és közvetlen, nem csak a piának köszönhető. Ezért is lehet, hogy megcsaltam a feleségem, habár elég sokáig kibírtam és most sem tudom, hogy hogyan történhetett pontosan. De ez most nem számít, ami megtörtént, az megtörtént, jobb lenne most már előrébb nézni. Mondjuk ezzel a pimasz nővel, akár hosszú távon, akár csak ma estére. Végül is most nincs megkötve a kezem, és ha ő nem avat be a dolgaiba, akkor elég, ha csak, ahogy az elején mondtam összerezgünk. Mindegy, főleg azért, mert az alkohol már kezd egészen keményen munkálkodni bennem, és tudom, ha túl sokáig nem nyerek, akkor én fogok kornyikálni neki. Le van maradva pár körrel, nem hiszem, hogy egy felnőtt nő két pohár piától kifeküdne, vagy csak túlságosan is befolyás hatása alá kerülne. Szóval hátrányban vagyok, de nem a meccsen, ez a szerencsém. - Nem akarooom - kapok a nyelve felé, de nem érem el, szóval bármit csinált is, nincs a kezembe a rózsaszín nyelve. Nem volt valami férfias kiszólás, de legalább annyira gyerekes, mint az ő nyelvnyújtogatása. Mindent bevet, ami természetadta, vagy korrektúrával ellátott, de látszik, hogy nem először csinálja a csábítgatást. Tovább játszva egyre csak cukkoljuk egymást, de a vezetésem nem múlik el. Megnevettet, megfogom a vállát, majd letörlöm. Persze nem veszi fel, inkább azt látom, hogy nem bánja, sőt még rá is tromfol az egészre. - Még szavadon foglak - vigyorgok és megrázom a fejem, hogy tuti, hogy ez is az érzelmi hadviselés része. Vagy nem? Hmm, ki tudja ezt egy nőnél, nem igaz? A következő pár körben megint egészen jól megy nekem, de most ő sem marad el igazán. Nem marad el a megjegyzés, hiába próbált levenni a lábamról egy stílfűrésszel. - Ó, még nem láttál mindent - ugratom tovább, ha már ő is ilyen szexuális áthallásokkal jött nekem. Nem tudom, hogy mi történt, lehet, hogy felspannolt és most már tényleg nem akartam veszíteni. A versenyszellem bennem is megvan. Annyira jól sikerül a cukkolása, hogy végül megnyerem! Ez az! A kezdeti lelkesedést azért egészen jól kezeltem és gyorsan visszafogtam magam, hogy ne menjen el a kedve a tánctól. Nekem mondjuk pont megjött. Meg érkezett menetrendszerűen a megjegyzése is. Imádom! - Háhá, touché! - nem veszem el az örömét, végül is én járok jobban. Emellett elkapja a kezemet és már megyünk is a zenegép felé. Helló, a pia ott maradt! Na nem ez lesz az a pillanat, amikor megemlítem ezt neki, így is égeti a bőröm a keze. Húha, kezd felizgatni a dolog, de bármilyen férfi mondjon erre mást, ha nem meleg! Na, ugye! - Máris - mondom, miután lelök a székre. Azt a rohadt élet! Közben a hátsóját stírolom, amíg kiválasztja a megfelelő számot. - Elkényeztetsz - vallom be, nem számítottam túl sokra, de az öltánc azért felülmúlja az elképzeléseimet. Mármint így utólag, amúgy nagyon is. Közben hallgatom a dal szövegét, ahogy elkezdi a táncot. Ha ez nem utalás az estére, akkor mi? Hát lehet, hogy a közönségünk is - mert közben jópáran minket néznek, de ez nem is vitás, sőt még meg is tapsolják, fütyülik Dakotát, ami nem csoda - ezt szeretné, illetve szeretne az én helyemben lenni. Aztán rám ül és ha eddig nem vette észre az éhes mosolyomat, akkor érezhette, hogy hatással van rám, mert már alig fértem a gatyámba. - Ha nem tetszene is hazudnék! - vigyorgok rá, miközben átkarolom és a fenekére vezetem a kezemet. Hát nehogy már csak ő élvezze ezt! - Én jobban - mondom, de aztán már elveszítem a fejem és megcsókolom. Ha hagyja elmélyítem a csókot, ha nem, akkor csak végigélvezem a tánc végét. Valahogy véget ér és elkapom a kezét, majd a pulthoz megyek, ahová Bill kiteszi A kulcsot. Ott megint megpróbálkozom a csókkal és némi feltérképezéssel hátul, majd eljutunk valahogy A szobáig. - Még meggondolhatod magad! - persze nem, de valahogy kijött még belőlem az utolsó úriember morzsa. Most már elkezdem kibontani a ruhájából, és a kulccsal bénázok egy kicsit, mire sikerül kinyitnom. Onnan pedig már bejutunk valahogy, ha a válasza igenleges volt.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 114
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
- De fogok! - Mármint látni mindent. Az arcára volt írva, meg persze az enyémre is. Ő nyert, ideje volt, hogy elnyerje a jutalmát, és vele ellentétben engem már nem érdekelt a pia. Ha túl sokat iszik, az amúgy is kihathatott volna a közeljövőben esedékes teljesítményére. Nézzenek oda, milyen felelősségteljes lettem hirtelen! Frászt, csak nem akartam egy ígéretes estét a felénél kidobni az ablakon. Szék felé löktem, ő leült, nekem pedig nem volt más hátra, mint a megfelelő szám kiválasztása. Reméltem, hogy tetszeni fog neki, mert hiába futó kaland meg csak egyszeri az egész, az egyforma adok-kapok híve voltam. Minden bűnözői hajlam és szemét húzás ellenére, ilyenkor azért érdekelt, hogy a másik is jól érezze magát. Minek basszak el valamit, amiből utána végképp semmi jó nem származik? Na ugye. - Ó, még csak most kezdtünk - duruzsoltam, az elkényeztetésére, a pillantásom és a mosolyom pedig ezeregy dolgot ígért - pedig nem is vagyok Seherezádé. Táncoltam neki, kizárva a többi pillantást, a füttyögést és minden egyebet. Ja, ez most egyszerre volt az ő dicsérete és a többi bosszantása, aki esetleg vágyakozva figyelt. A kedves szomszédlány és a szemét dög bennem tökéletesen megfért egyszerre, mint a jelen állás mutatta. Láttam és éreztem, hogy tetszik neki, amit lát, nem csupán az ölénél a dudor, de nekem illata is árulkodó volt. Egyre bódítóbb elegy lett, én pedig sokkal gyarlóbb teremtés voltam annál, semminthogy lógva hagyjam. Kívántam, az arcomra volt írva, és ahogy hozzámér, majd megcsókol, két kezem közé fogom az arcát, hogy mélyíthessek a pillanaton. A szakáll érzése ismerősen dörzsöli ajkaimat és mindkét tenyerem. De az energiák hiányoznak, az illat más... Elhessegetem magamtól a gondolatot. Engedtem neki, hagytam, hogy kézen fogva húzzon a pulthoz a szobakulcshoz. Izgatott várakozás kúszott fel a gerincem mentén, és kicsit megszorítva a kezét jeleztem, hogy tetszik, hogy ennyire férfi. A határozottsága, ez a fajta irányítás, ami nem tolakodó, csak olvas a helyzetből és mer annak megfelelően lépni, magához ragadni az irányítást. Vonzó tulajdonság. Adom és veszem útközben a csókot, kuncogok, amikor a fenekembe markol erélyesen, de nem fájón. Kár, hogy nem farkas. El tudtam képzelni, miként zúgna energiáinak árja. A szobához érve már mindketten felszínesen kapkodtuk a levegőt, ő pedig... még úriember is. Őszinte örömmel mosolyodtam el, mert annál jobban kívánt, semminthogy csak úgy elengedjen, de megszámolni nem tudom, hányan még csak az üres udvariassági formáig se szoktak eljutni. - Befelé! - parancsoltam játékosan, ahogy belöktem ajtót, majd Ryant a szobába. A ruháktól a különböző piamennyiségek miatt esélyesen könnyebben szabadulok meg, mint ő, de nem zavar. Nevetve csomagoltam ki, és futtattam végig ujjaimat hasfalán, és még lejjebb. Az arcát néztem, amikor megérintettem, mintha az lenne a térkép, ami a célhoz vezet, és valóban kicsit aszerint olvastam vonásaiból. Mi esett jól, mi vette el az eszét, mikor hagyta el feltartóztathatatlan nyögés a száját, amit aztán mohó csókkal kaphattam el. Kevésbé voltam heves, mert nem akartam kockáztatni, hogy véletlenül, túl nagy lelkesedésemben kárt teszek benne, ne adj' isten beharapom! De nem fukarkodtam, és az irányítást sem csak magamnak akartam, könnyedén engedtem át neki a gyeplőt, hogy ha akarta, az ágyra borulva folytassuk. Felül vagy alul, lényegtelen volt. Mindennek van előnye, élvezeti értéke. Amikor ő markolt, én finoman karmoltam, piros csíkokat hagyva hátán vállán, véletlenül se sértve fel bőrét. Engedtem, hogy tudja, mivel őrjített meg, és hogyan tudott teljesen kikészíteni. Kielégülést akartam, vettem el és adtam, mert éhes voltam, ő pedig talán hagyta, hogy felfaljam egy óra erejéig.
Hú, hát azt hiszem, hogy a biliárdot én nyertem, de a háborút ő. Mármint, ha az volt a célja, hogy elcsábítson. Lehet, hogy nem volt elég neki és akar még golyókkal játszani, rajtam nem múlik ezek után, az biztos. Már, ha odáig fajul a tánc, amiben teljesen elbizonytalanított egyébként. Jól hangzik, hogy táncot kértem, de simán el lehet ütni egy semmitmondóval is, végül is kikötéseket nem tettem. Meglátjuk, mivel áll elő. Hát, gyorsan eloszlatja a kételyeimet, mert már a számválasztás, az a székre lökés és az, hogy nincs zavarban, hogy több pasi néz bennünket, mint illene, egészen egyértelművé teszi a helyzetet. Jameson barátom pedig leoldotta a gátlásokat - nem mintha olyan nagyokkal rendelkeztem volna ma este -, szóval talán én is megkukkolhatom közelebbről, amiket most mutogat. Nem is bírom ki szó nélkül, de mint az eddigi este folyamán máris jön a rálicitálás a szavaimra. Jó, hogy nem akar megerőszakolni itt helyben, ahahaha! Vagy nem jó? Na, de nem akarok másnak ingyen műsort - főleg, mivel én dolgoztam meg érte - és amikor már túlhaladunk egy ponton, elkapom a kis kacsóját, majd szobára viszem. Ezt nem lehet túlságosan körülírni, eléggé felzaklatott és fel akarom falni, főleg, hogy az érzés kölcsönös. Remélem nem fojt bele a kukába és csak a pénzem kell neki. Ejj, Langston, nem kéne egy krimit nézned élőben. Jaaaa... Már a szobába való eljutás is okoz némi problémát, ahogy az egyik faltól a másiknak csapódva nézzük meg, hogy kinek milyen mélyre megy le a nyelve a másik torkába. Akár egy filmben megkomponált jelenetben, csak mi bénázunk is: hol megbotlunk, beleakadunk egymásba, a másik fogába, stb. Azért jobb ez így, mint filmen nézni. Még egy utolsó esélyt is adok neki, hogy visszakozzon, de nem él vele, sőt költői kérdésnek fogja fel. Mondjuk, magunk között, én is annak szántam. Aztán elindult az adok-kapok és bele-bele próbáltam néhány dologban, Alapvetően bírom a gyengédséget is, de ma azért nem ez dukált. Inkább vadabb harapások és kiengedett gőz, ami jellemzett, főleg az első szemrevételezés után. Nagyon kívánni való volt Dakota, illatát beszívva rontottam rá és faltam, ahogy tudtam. Néha átadtam a lehetőséget, vagy ha nagyon akarta ő vette át, nem vagyok biztos benne, hogy melyikünk akarta jobban a másik élvezettől telített hangját hallani. A szomszédok biztosan nem örültek most nekünk, mert ha nem is ordítok, mikor szexelek, de nem is vagyok néma. Igyekeztem minden téren elégedetté tenni, alul, felül, elől és hátul. Szerettem volna, ha emlékezetes maradok neki és nem tudom, hogy miért. Talán az egész este viccei és hangulata eléggé kivetkőztettek mindenből, és Dakota volt az egész kulcsa. Nem nagyon hagytuk egymást pihenni egy-egy akció után, szóval egészen kellemesen elfáradtam. Egy jó órát biztosan elvoltunk már, mire kifeküdtem, azt hiszem, hogy mindennel elégedett lehetett: méretben és játékidőben is kihoztam magamból a maximumot. Már egymáson pihegtünk, szeretem, ha ilyenkor hozzám bújik a másik, de azt is tudtam, hogy le fog lépni. - Nem maradsz, igaz? - kérdezem tőle úgy éjfél környékén, de szavaimból kiérződött, hogy nem számítok igenlésre. Még elborítom apró csókokkal és simogatásokkal, de egyébként tényleg kifacsart lettem, ő pedig egész jól bírta látszólag. Biztos ez is valami női képesség lehet. Végül hagyom, hogy tegye amit szeretne, és lehunyom a szemeim. Talán elalszok, mire elmegy, vagy meg is várja. De ez egy szuper este volt!
//Köszi a játékot :3
A hozzászólást Ryan Langston összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 06, 2023 9:21 pm-kor.
Dakota Miles
Wagabond
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 114
◯ HSZ : 582
◯ IC REAG : 527
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : gyűrű tetoválás a bal gyűrűsujjon
Jól éreztem magam, és ezt ki is mutattam. Ahogy adott, úgy vettem el és fordítva, annak pedig kifejezetten örültem, hogy nem szemérmeskedett, vagy próbálta az ágyban az úriembert játszani. Az ösztön mindig izgalmasabb és érdekesebb, akkor is, ha így többször kellett emlékeztetnem magam, hogy csak ésszel. Ő elengedhette magát, én is... de csak mértékkel. Ezért vonultam el ritkán emberekkel: olyankor mindig sajnáltam, hogy nem inkább farkasok, vagy legalább őrzők. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érte meg a plusz koncentrációt. Egyikünk sem vette suttogóra a dolgok, és olykor még fel is nevettem, elképzelve, hogy a földszinten, vagy esetleg valamelyik szomszéd szobában épp mit gondolhattak vagy élhettek át nekünk hála. Szerettem jókedvű lenni szex közben, nem csak csupa céltudatos felajzottság. Mondtam: szórakozás, annak pedig szerves velejárója jó esteben a nevetés is. Azt pedig elhessegettem, hogy valahol mélyen hiányzott a holdszínű pillantás.
Kevés nyomot hagytam rajta, mert igaz, hogy emberi alakban voltam, de jobb nem kísérteni a sorsot. Fiatal voltam, de nem pisis, hogy nyeretlen tacskó módjára beharapás legyen egy egyéjszakás kalandból. Főleg, hogy esélyesen nagyjából olyan jó lettem volna a szülőszerepben, mint Miguel - szinte azonnal magára hagytam volna. De ilyen balesetre nem került sor - másféle gyerek se lehet hálistennek az eredménye -, így kielégülten szuszogva hagytam, hogy még cirógasson. Igazság szerint a bemelegítés sokkal inkább volt a terepem, mint a levezető, az olyan... bensőséges és meghitt. Ettől pedig berzenkedtem, így nem is húztam sokáig most sem, bármennyire csábított a barna szempár. - Tudod, a tökhintó, meg a többi - feleltem játékosan. Az igazságra nem volt szüksége, nekem pedig semmi okom sem volt teszem azt bunkónak lenni. Míg ő heverészett, én elmentem zuhanyozni. Kényelmesre vettem a figurát, és jól számoltam: mire visszamentem, a kimerültség - meg gondolom a véralkoholszint - megtették a hatásukat. Békésen aludt. Nesztelenül felöltöztem, aztán csak-csak elvándoroltam a pénztárcájához. Én az enyveskezű. Kinyitottam, belenéztem, aztán... Visszakacsintott rám a fairbanksi rendőrség túl jól ismert jelvénye. Hogyazamegveszekedettkurvaéletmostmár! ZSARU! Baszki, mi a fasz van azzal a várossal? Osztódással szaporodnak a rendőrök, vagy nem is falkafeltétel az állás, hanem amint elhagyod az üdv Fairbanksben táblát letelepedési szándékkal, puff, már rád is manifesztálódik az egyenruha? Én még egy ilyen elbaszott települést, mint az, nem éltem... Aztán jött a következő felismerés. Aztakurva. A kezembe temettem az arcom. Sikerült leakasztanom Henry kollégáját. Mit? Mi a fészkes faszt követtem el előző életemben? MIT? Oké, nem voltunk együtt, szex volt extrákkal, vagy mi a szösz, de azért bazmeg, azt nem hiszem, hogy az egója csak úgy elnézi, hogy négy estével után kettyintettem egyet valakivel, akit lehet, hogy napi szinten lát és baszki, rohadtul érezni fogja rajta a szagomat! Ezentúl minden beszélgetést azzal kezdek, hogy rákérdezek a foglalkozásra. Ez már fix. Visszatettem a tárcát, annak minden tartalmával, egy centet nem nyúltam le. Én itt tényleg áldozat vagyok. A szexi rendőröké. Igen, ez jó, ez megnyugtatja a lelkem, helyreteszi a bioritmusom, meg minden. De hogy én ezek után legalább egy hétig meghúzom magam, és véletlenül se kerülök Henry színe elé, az is biztos. Ekkora balfaszt, mint én, istenem! Kisurrantam a szobából, és meg se álltam a kocsiig. Szartam rá, hogy Archie feltételezett haverja itt van-e vagy sem, fogtam a kocsit és visszahajtottam vele Anchorage-be. Minél előbb és minél messzebb akartam kerülni a fogadótól és Fairbankstől. Már a vonzáskörzete sem biztonságos... Rendőrök. Mindenhol fairbanksi rendőrök.
Kezdőlap
