KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
57 TAG 30 FÉRFI 27 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
22 TAG 12 FÉRFI 10 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
11 TAG 7 FÉRFI 4 NŐ
ŐRZŐK
13 TAG 6 FÉRFI 7 NŐ
EMBEREK
2 TAG 1 FÉRFI 1 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Egon Candvelon Tegnap 7:30 pm-kor
írta  Bruno Manzano Csüt. Júl. 04, 2024 9:58 am
írta  Bruno Manzano Csüt. Júl. 04, 2024 9:57 am
írta  Catherine Benedict Szer. Júl. 03, 2024 1:36 pm
írta  William Douglas Vas. Jún. 30, 2024 7:25 pm
írta  Bruno Manzano Csüt. Jún. 27, 2024 9:25 am
írta  Theodora Zoe Morano Szer. Jún. 26, 2024 7:48 pm
írta  Bianca Giles Vas. Jún. 23, 2024 6:40 pm
írta  Theodora Zoe Morano Vas. Jún. 23, 2024 11:25 am
írta  Theodora Zoe Morano Szomb. Jún. 22, 2024 10:43 am
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Bianca Giles Hétf. Jún. 17, 2024 12:58 am
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:28 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Abigail Cecile Kenway Csüt. Május 23, 2024 11:01 am
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
írta  Theodora Zoe Morano Szer. Ápr. 24, 2024 8:03 pm
írta  Alignak Szer. Ápr. 24, 2024 5:55 pm
írta  Alignak Szer. Ápr. 24, 2024 5:55 pm
írta  Rebecca Morgan Vas. Ápr. 21, 2024 10:15 am
írta  Alignak Csüt. Ápr. 18, 2024 8:49 pm
írta  Dakota Miles Csüt. Ápr. 18, 2024 9:57 am
írta  Theodora Zoe Morano Pént. Ápr. 12, 2024 10:08 am
írta  Alignak Hétf. Ápr. 08, 2024 3:16 pm
írta  Alignak Hétf. Ápr. 08, 2024 3:12 pm
írta  Alignak Vas. Ápr. 07, 2024 7:36 pm
Bruno Manzano
Sétálóutca - Page 3 I_vote_lcapSétálóutca - Page 3 I_voting_barSétálóutca - Page 3 I_vote_rcap 
Bianca Giles
Sétálóutca - Page 3 I_vote_lcapSétálóutca - Page 3 I_voting_barSétálóutca - Page 3 I_vote_rcap 
Catherine Benedict
Sétálóutca - Page 3 I_vote_lcapSétálóutca - Page 3 I_voting_barSétálóutca - Page 3 I_vote_rcap 
Egon Candvelon
Sétálóutca - Page 3 I_vote_lcapSétálóutca - Page 3 I_voting_barSétálóutca - Page 3 I_vote_rcap 
Theodora Zoe Morano
Sétálóutca - Page 3 I_vote_lcapSétálóutca - Page 3 I_voting_barSétálóutca - Page 3 I_vote_rcap 
Jackson Carter
Sétálóutca - Page 3 I_vote_lcapSétálóutca - Page 3 I_voting_barSétálóutca - Page 3 I_vote_rcap 
Rebecca Morgan
Sétálóutca - Page 3 I_vote_lcapSétálóutca - Page 3 I_voting_barSétálóutca - Page 3 I_vote_rcap 

Megosztás

Sétálóutca - Page 3 Empty
 

 Sétálóutca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 10, 11, 12  Next
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7316
◯ IC REAG : 8924
Sétálóutca // Vas. Ápr. 08, 2012 11:05 am

First topic message reminder :

Igény szerint mesélhető boltok, üzletek, éttermek.

Sétálóutca - Page 3 35900_pedestrian_precinct_in_worksop_town_centre_


A hozzászólást Alignak összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Dec. 07, 2023 7:53 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com


Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
Sétálóutca - Page 3 Empty
SzerzőÜzenet
Jason Lane Harley
Renegát
Jason Lane Harley

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 257
◯ HSZ : 408
◯ IC REAG : 495
◯ Lakhely : Anchorage (#99ccff)
Sétálóutca - Page 3 Giphy
Re: Sétálóutca // Hétf. Jan. 14, 2013 5:37 am

Ez a nő annyira hangsúlyozza, hogy valami hatalmas és óriási titkot rejt, hogy már szinte azt akarja nekem sugallni, hogy igen is kérdezzek rá, faggassam addig, hogy elmondhassa, de egyúttal vegyem le a felelősséget a válláról - mondván kierőszakoltam belőle, és nem önszántából beszélt róla. De ezt nem fogom megtenni. Egyrészt, rám nem jellemző az ilyen megnyilvánulás, másrészt majd megvitatom a dolgot Darrennel, ha megfelelőnek ígérkező alkalmat találok rá
- Abban én is egészen biztos vagyok.
Jelentem ki mosolyogva, hogy igen, meg fogom tudni, hogy mit próbál rejtegetni előlem. A mosoly vigyorrá szélesedik, amikor végigmutat magán, és azt próbálja érzékeltetni, hogy gyenge és elesett lenne a farkasok között. Egyelőre nem mondok neki semmit, hiszen látom a közeledő két barátnőt, ekkor küldöm neki gondolatban az üzenetet. Igen, hallotta, de túlságosan elvonta a figyelmét a mögüle jövő csacsogás.
Odalépdelek mellé, és minden probléma nélkül átfogom a vállát, majd haladásra késztetem az irodám felé. Lassan indulnom kell, de azt senki sem tiltja meg, hogy egy darabon még magammal vigyem. Egyébként is jobb lenne lassan, ha elkülönülnénk az itt összegyűlt tömegtől.
- Nem mondtam semmi fontosat. - vonom meg a vállam később - Egyébként pedig kár lenne az elkeseredésért. Ezt az életet senki sem magának választja, csak megtörténik. De tudja... - kicsit lecsendesítem a hangom, és ahogy lépdelünk, megdöntöm a törzsem, hogy halkabban, a füléhez közel beszélhessek - Az állatvilágban az a szép, hogy remekül tudnak alkalmazkodni a hirtelen megváltozott körülményekhez. De nem csodálkozom. A tisztán emberi elme ezt képtelen felfogni, hacsak nem történik vele valami olyan tragédia, ami kiszakítja a komfortzónájából.
Például nem lesz hirtelen hajléktalan, vágják le a lábait, kerül ki egy lakatlan szigetre vagy éppen szorul egy lavina fogságába. Bár, ez utóbbi errefelé nem is olyan elképzelhetetlen.
- Bíznia kell magában.
Egyenesedek fel, mert már nincs szükség a suttogó hangnemre.
- A barátai egész biztosan ezt teszik. És ha ők bíznak magában, nem tisztelné meg őket is azzal, hogy elhiszi, képes valamire? Egyébként is, bárhogy is alakul, önbizalomra mindenképpen szüksége lesz, ha el akar érni valamit.
Mert az egy dolog, hogy gyengének tartja magát, ennek ellenére én nem hiszem, hogy tényleg az. Aki nem kerül diliházba, vagy gyógyszeres kezelés alá azok után, hogy tisztában van a világban élő természetfeletti lények létezésével, az minden, csak nem gyenge. Szerintem.
- De persze ezt az egészet felfoghatja valami átokként is, de akkor a maradék életét, legyen az ötven év, vagy kétszázötven, úgy fogja leélni, hogy válaszokat vár, átkosnak érzi magát ahelyett, hogy örülne annak, amit kapott.
Emlékszem, amikor engem beharaptak, csodáltam az egészet világot. Persze engem foglalkoztatott a kérdés orvosilag, hogy ez miként lehetséges, ennek ellenére minden pillanatát élveztem a farkaslétnek. Még azokat is, amik kínzó fájdalommal jártak.
Vissza az elejére Go down
Masako Saito
Kölyök
Masako Saito

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641
Sétálóutca - Page 3 2lo4soz
Re: Sétálóutca // Szer. Jan. 16, 2013 11:59 am

Meglepődöm mikor átkarol, de nem ellenkezem. No nem azért mert félnék tőle, vagy bármi ilyesmi, csak nem látom értelmét annak, hogy most ellökjem a közelemből. Majd ha egy sikátor, vagy az erdő közelébe érünk, akkor majd elfutok, bár tudom hamar utolérne, de addig míg nem érzem magam veszélyben nem kell tennem semmit. Amúgy sem hiszem, hogy fényes nappal akarna bármit is csinálni velem. Szóval engedelmesen elindulok abba az irányba, amerre vezet engem és hallgatom őt. Érdekes amit mond és elgondolkoztató, de nem tudok mindennel egyetérteni. Főleg nem arról, amit rólam mond. Lehet, hogy tényleg szükségem van picivel több önbizalomra, de én nagyon is úgy érzem, hogy már igen sokat elértem az életben. Oké ezt ő nem tudhatja, de ez pont az a példa, hogy első találkozással már azt hiszi, hogy ismer engem, pedig csöppet sem. Oké talán jobban kiismert, mint egy nem pszichológus, de ez még csak egy morzsa. Ha elkezdenék mesélni magamról biztosan az álla is leszakadna egy két dolog hallatán.
-Már elnézést, de nagyon is jól tudom, hogy kell az önbizalom és én úgy hiszem, hogy már sikerült is elérnem valamit. Beleesett abba a hibába, hogy úgy ítélt el engem, hogy nem is ismer. Rengeteget dolgoztam azért, hogy most az legyen aki vagyok. Célom volt megnyitni itt egy ruhaboltot...Ha nem is olyan nagy, mint az átlagos, de megnyitottam és már nem egy vásárlom volt és bízom benne, hogy idővel majd bővülni fogok. Ám abban igazat kell adnom, hogy tényleg van olyan terület amiben nem ártana, ha lenne egy kicsivel több önbizalmam. De szerintem sok embernél így van.-Persze vannak kivételek, ahogy mindig vannak, de szerencsére nem minden ember van megáldva túl sok önbizalommal.
-Nos ha már megkapta ezt az "ajándékot", akkor gondolom tényleg jobb megpróbálni megbarátkozni vele, de azért gondolom ez sem lehet könnyű, hiszen egy csomó mindent elveszíthetünk. Vagy legalább is én a jövőben nagyon szeretnék egy családot, de ha jól tudom ez nem lehetséges az ajándék birtokában. Szóval lehet, hogy van sok szép dolog benne, de sok lemondással is jár. És ezt sem szabad elfelejteni!-Gondolom sok farkas nőnek volt tragédia az, hogy le kellett mondaniuk a családalapításról, vagy esetleg a gyerekeikről. A férfiak biztosa nem szomorkodtak e miatt annyit, hiszen ez nekik sokkal kisebb élmény, mint egy nőnél. Nálunk szint már belénk van az kódolva, hogy akarjunk gyereket. Mi már kislányként is arról álmodozunk, hogy majd milyen lesz az esküvő és a család.
Vissza az elejére Go down
Jason Lane Harley
Renegát
Jason Lane Harley

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 257
◯ HSZ : 408
◯ IC REAG : 495
◯ Lakhely : Anchorage (#99ccff)
Sétálóutca - Page 3 Giphy
Re: Sétálóutca // Szer. Jan. 16, 2013 4:09 pm

Jóízűen és lustán nevetek fel a heves ellenkezésén. Öntudatos egy nő, az már egészen biztos. Olyasmi, mint egy pislákoló erdőtűz, ami csak a megfelelő szélirányra vár, hogy az egész erdőt lángba borítsa. Ki tudja, lehet, hogy már nem kell túl sokáig várnia arra, hogy megérkezzen a hűvös, északi szél egy hatalmas farkas képében...
Egyébként rosszul gondolja, én egyáltalán nem állítottam olyat, hogy ismerem őt. Tudom, hogy nem. Minden bizonnyal akkor sem ismerném, hogyha már egy éve a páciensem lenne, tekintve, hogy mindannyian napról napra változunk, még akkor is, amikor nem vesszük észre. Úgy gondolom, hogy további tiltakozásnak, vagy mentegetőzésnek nincs helye a beszélgetésben, úgyhogy inkább igyekszem lezárni ezt a vonalat.
- Önnek ruhaboltja van? - a szemöldökeim egészen a homlokom közepéig masíroznak fel, ahogy adom az érdeklődőt és a csodálkozót. Egyébként egyáltalán nem érdekel, csak nem szeretném az eddig belém fektetett bizalmát érdektelenséggel elvesztegetni.
- Maga tényleg többet rejteget, mint amennyit mutat. Ha sok ilyen meglepetése van, nem csodálkozom, hogy vannak különleges barátai...
Mosolygok rá kedvesen, de egy pillanatra sem szeretném, ha a cserkésző vadászt látná meg a tekintetemben. Pedig nagyon is be akarom cserkészni, hogyha majd újra találkozunk, akkor kicsit máshogy és másról is hajlandó legyen beszélni velem.
Aztán rátérünk a beharapásra. Őszintén tetszik, milyen módon megfogalmazza a dolgokat, és megértem, hogy miről beszél. Egyszer kezeltem egy meddő nőt, szóval... Nem biztos, hogy szeretném végignézni azt a folyamatot egy farkasnál.
- Csak magamat tudom ismételni. Emberi... és állati gondolkodás. De tudja mit? Felejtsük el. Remélem, hogy minden úgy alakul majd, ahogyan az magának a legjobb. Ennél jobbat úgysem kívánhatnék egy friss ismerősnek.
Kissé elkacagom a mondatom végét, és eközben jobban megszorítom a nő vállát. A kívánságom teljesen őszinte, én nem vagyok az a harcos típus. Szeretem, ha gördülékenyen és kisimultan mennek körülöttem a dolgok, épp ezért másnak is hasonlókat kívánok.
Egész biztos vagyok benne, hogy most már nyugodtan elengedhetem, akkor is jönni fog mellettem, szóval finoman elemelem a kezeimet róla, majd a zsebembe süllyesztem. Egy ideig némán ballagok, aztán megtorpanok és rövid kutakodás után egy világoskék névjegyet nyújtok át a nőnek.
- Tudom, hogy már megvannak a hasonszőrű - haha - barátai, de itt a névjegyem. Ha esetleg gondban lenne, vagy csak szeretne... Tudja... Beszélni valamiről egy beavatottal... Keressen nyugodtan. Hívja a mobilt, az irodában nem mindig vagyok bent, csak ha betegem jön.
Kedvesen és bíztatóan villantom rá a kék szemeimet, és átadom a kártyát. Veszíteni nem veszíthetek vele semmit, legfeljebb kidobja, vagy elfelejti. De talán még meg is tudna lepni azzal, hogy egyszer valóban felhív.
Vissza az elejére Go down
Masako Saito
Kölyök
Masako Saito

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641
Sétálóutca - Page 3 2lo4soz
Re: Sétálóutca // Szer. Jan. 16, 2013 5:15 pm

-Igen van kettő is. Egy otthon és egy itt. Tudja divattervező vagyok!-Azért most kicsit büszke vagyok magamra. Nem sokan mondhatják el ilyen fiatalon, hogy ruhaboltjuk van. Oké nagyon sok segítséget kaptam otthon, de azért nekem is sokat kellett dolgoznom e miatt.
-Örülök, hogy ezt mondja.-Tényleg sok olyan dolog van amiről szinte senki sem tud. Például azt, hogy mondhatni árva vagyok csak Jamie tudja. Neki meséltem a múltamról nem is keveset, de azt is csak azért, mert közel kerültünk egymáshoz nah meg rá is kérdezett. Különben meg nem igazán tárgyalom ki az életem ama részét.
-Látja én is reménykedem ebben.-Bár egyre kevésbé. Sok hímnemű ismerősöm van, de mégsem érzem azt, hogy szerencsém lenne. Nem azt mondom, van akit megkedveltem nem is kicsit, de ez nem elég. A másik félnek is ugyan azt kell éreznie ahhoz, hogy működjön és ennek nem látok sok reményt. Egyszer már kaptam egy esélyt, hogy családom legyen, de végül ismét csak pofára estem. Azt hiszem magányosnak lenni még mindig jobb, mint annyiszor pofára esni, hogy végül már a plasztikai sebész sem tudja rendbe hozni a dolgokat. Ahogy elenged egy lépéssel arrébb megyek, de csak azért, hogy ne legyünk olyan közel egymáshoz. Nem áll szándékomban elfutni előle. Élvezem ezt a beszélgetést, bár gondolom neki már vissza kell mennie dolgozni. Azért felnézek rá amiért ilyen munkája van. Én nem tudnám mások panaszaid nap mint nap végighallgatni. Persze a barátoknak szívesen segítek, de az teljesen más.
-Köszönöm szépen! Szerintem majd meg fogom Önt keresni a későbbiekben.-Van egy olyan érzésem, hogy nem fog ez olyan könnyen menni nekem és majd kelleni fog valaki akivel el tudok beszélgetni. Persze ott van Jamie, de őt sem akarom mindig a bajaimmal bombázni, hiszen neki is megvannak a sajátjai. Jamesnek meg ez a munkája. Talán még segíteni is fog tudni nekem. Miután elveszem a kis névjegykártyát tőle el is teszem a pénztárcámba.
-Amúgy sok betege van?-Most csak kíváncsiskodom róla egy keveset. Eddig mindvégig én voltam a téma, így ideje, hogy a beszélgetés végére eljussunk ő hozzá is.
Vissza az elejére Go down
Jason Lane Harley
Renegát
Jason Lane Harley

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 257
◯ HSZ : 408
◯ IC REAG : 495
◯ Lakhely : Anchorage (#99ccff)
Sétálóutca - Page 3 Giphy
Re: Sétálóutca // Szer. Jan. 16, 2013 8:02 pm

Divattervező? Érdekes. Azt hiszem, hogy még soha nem találkoztam kimondottan divattervezővel hosszú életem során. Akkor még egy dolgot hozzáírhatunk: kreatív. Szeretem a kreatív embereket. Magamat is annak tartom, csak én egészen másban élem ki, mint az átlagemberek. Régen ez fifikásabbnál fifikásabb halálnemek kiötlése volt, ma diagnosztizálás és a nők. Elismerően mosolyogva bólogattam, kifejezve, hogy tetszik a szakmája. Ruha teszi az embert, én pedig már akár a viselet alapján is számos következtetést le tudok vonni az egyénről. Úgyhogy, akár még hálával is tartozhatom neki valahol.
- Örömmel venném.
Biccentek a nőnek, amikor tudtomra adja, hogy valószínűleg fel fog keresni a jövőben. Valóban örülök neki, mert ez már félsiker. Tekintettel arra, hogy a bizalmát akartam, ez az is jelenti, hogy valamelyest sikerült már megszereznem, tehát célt értem, ha úgy tetszik.
A kérdése azonban meglep. Kicsit meg is rökönyödök rajta, hiszen váratlanul ér a témaváltás. De a meglepettség után egy kedves mosollyal viszonozom az érdeklődését.
- Ez változó. Folyamatosan jönnek-mennek a páciensek, de jelenleg tizenöt betegem van. Férfi-nő, fiatal-idősebb vegyesen. Mondjuk mostanában sokan jönnek, mert az első alkalom, az ismerkedő beszélgetés, állapotfelmérés ingyenes. És ha a kedves beteg szimpatikusnak talál, akkor eldöntheti, hogy szeretne-e hozzám járni, vagy mást keres.
Avatom be a munkám nyilvános oldalába, miközben újra elindulok. Szép lassú, nyugodt tempót diktálok. Idő előtt indultunk el, szóval van még időm arra, hogy andaloghassunk kissé.
- Van egy irodám itt, a belvárosban. De akinek arra van igénye, azt a házamban fogadom. Ott azért mégis más, rájönnek, hogy a nagy, mindent tudó, problémamegoldó pszichológusuk is emberi környezetben él, nem pedig egy... Burokban, ami az irodáját jelenti. Tudja, sokan azt hiszik, hogy mi tökéletesen kívülállók vagyunk ebben a világban. Pedig ez nincs így. Pont a saját problémáinkat nem tudjuk kezelni, míg másokét egy csettintéssel lerendezzük.
Nevetek fel a végén, mert ez tényleg igaz. És azt is észrevettem már egyébként, hogy akik a lakásomon keresnek fel, sokkal nyíltabbak velem szemben, ha úgy tetszik. Jót tesz nekik a környezet, így a javulásuk is látványosabb. Jobban együtt tudnak működni, mert nem csak a dokit látják bennem, hanem az embert is.
Vissza az elejére Go down
Masako Saito
Kölyök
Masako Saito

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641
Sétálóutca - Page 3 2lo4soz
Re: Sétálóutca // Szer. Jan. 16, 2013 9:14 pm

Érdeklődve hallgatom őt végig. Egyre szimpatikusabbá válik nekem ez a pali. Az eleje elég döcögősre sikerült, de úgy tűnik mégis csak jó véget ér ennek a találkozásnak. Nah meg talán nem is baj az, ha minél több farkast megismerek, az meg csak hab lenne a tortán, ha még jóban is lennék velük.
Talán majd szólok Jamienek, hogy kivel futottam össze. Neki is jól jöhetnek a kapcsolatok, ha egyszer bekerül a falkába.
-Igen sajnos ez tényleg így van. Én is így szoktam érezni, bár igaz én inkább csal felvidítani tudom az embereket és nem megoldani a problémákat, de talán ez így is van jól. Hiszen ha mindenki meg tudná oldani a saját problémáit nem ismerkednénk. Mindenki csak magával foglalkozna. Érdekes egy világ lenne. Bevallom őszintén én még sosem voltam pszichológusnál. Lehet, hogy el kellene mennem, de nekem fura az, hogy egy szinte idegennek elmesélek mindent magamról. Vagyis én sokszor még a barátaimnak sem árulok el mindent...Sőt...Így miért tenném egy idegennel? De gondolom sokan így vannak és biztosan megtanulták, hogy hogyan is kell kezelni az ilyen embereket. Szóval akkor az első alakalom ingyenes! Nekem is?-Elmosolyodom és úgy pillantok rá. Csak viccelek bár azon tényleg elgondolkoztam, hogy egyszer meglátogatom őt egy komolyabb beszélgetésre.
-Amúgy tényleg! Miért pont ezt a szakmát választotta? Mehetett volna orvosnak is.-Mondjuk boncnoknak. Ilyen múlttal biztosan ő lett volna a legjobb és a jelek szerint bírja is az ilyen piszkos munkákat. Én mondjuk biztosan kiöklendezném az ebédemet a halott gyomrába. Ezért se mentem el az orvosira.
Vissza az elejére Go down
Jason Lane Harley
Renegát
Jason Lane Harley

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 257
◯ HSZ : 408
◯ IC REAG : 495
◯ Lakhely : Anchorage (#99ccff)
Sétálóutca - Page 3 Giphy
Re: Sétálóutca // Szer. Jan. 16, 2013 10:41 pm

- Nem hinné el, de pont ez a lényeg az egészben!
A szemeim kissé felcsillannak, ahogy egyre érdeklődőbb. Szeretem és csodálom a munkámat, ebből következően pedig szeretek beszélni róla. Főleg akkor, ha valaki őszintén érdeklődik iránta.
- A barátainktól félünk. Félünk, hogy mit gondolnának rólunk, ha tudnának dolgokat. Félünk, hogy megbántjuk őket. Elveszítjük őket. Kiábrándulnak belőlünk. De egy "idegennel" szemben nincsenek sem elvárásai, sem pedig megfelelési kényszere. Nem kell felelősséget vállalnia a kimondott szavai után, ezért felszabadul, ha kiadja magából anélkül, hogy annak a világon bármilyen következménye is lenne. És igen, természetesen magának is ingyenes az első alkalom.
Bár nem tudom, mennyire lenne jó, ha a páciensem lenne. Egyelőre még nincs vele probléma, hivatalosan viszont nem biztos, hogy jó ötlet lenne kezelnem, ha úgy adódik, hogy bekerül a falkánkba. Persze akkor is beszélgetnék vele, de az mégsem annyira... Hivatalos. És akkor már nem leszek számára idegen szemlélő, ezért velem sem lesz majd annyira őszinte.
A kérdése... Nos. Mivel már tudja rólam, hogy mi vagyok, talán nem lesz túl meredek, ha címszavakban elmesélem neki a történetem. Legfeljebb frászt és nem hív többet.
- Hóhérnak születtem. - közlöm vele természetesen, tekintve, hogy ez engem sosem zavart és teljesen máshogy állok ehhez a mesterséghez, mint az egyszerű emberek - Hóhérból lettem az, ami. Elkezdtem foglalkozni az emberi testtel és... A mi testünkkel. Orvos lettem. Sebész, fogorvos, ortopéd orvos, gyakorlatilag mindenhol megállom a helyem. Pár éve tértem rá a lélekre. Kezdett egysíkúvá válni a test boncolgatása. - kacagok fel kissé - Ugye most nem ijesztettem halálra?
Vissza az elejére Go down
Masako Saito
Kölyök
Masako Saito

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641
Sétálóutca - Page 3 2lo4soz
Re: Sétálóutca // Szer. Jan. 16, 2013 11:40 pm

Elgondolkozom a szavain egy picikét. Ebben is van igazság, de nem száz százalékig. Én nem félek elmondani a titkaimat a barátaimnak. Ha igaz barát akkor nem fog kiábrándulni belőlem, ha meg nem akkor meg jobb is, hogy kiderült róla.
-Nos én általában nem félelem miatt nem osztom meg a dolgaimat a barátaimmal. Inkább csak úgy vagyok vele, hogy nekik is megvan a maguk baja. Nem mondom azt, hogy nem szokta,m hisztizni, vagy panaszkodni, de azért megpróbálok odafigyelni, hogy minél kevesebbet. Például a múltamról az itteni barátaim szinte semmit sem tudnak, kivéve egyet...De amint azt már említettem őt testvérként szeretem. Én nem szégyellem a múltam. Ami megtörtént az megtörtént, változtatni sajnos nem lehet rajta. De sajnáltatni sem akarom magam. Így ha nem kérdez rá, vagy nem terelődik arra a téma minek mondjam el?-És mivel eddig nem sűrűn kérdeztek rá, így nem is tudnak róla. Engem ez nem bánt. Majd idővel csak jobban megismernek engem is és talán nem csak a kislányt fogják bennem látni.
A történetén igazából nem lepődöm meg, hiszen a kézfogáskor sikerült belelátnom a múltjába és nos pont a "legszebb" pillanatokat kaptam el. Ám azért megpróbálok valami meglepettséget színlelni, bár nem tudom, hogy ez mennyire sikerült. Sosem próbálkoztam színészkedéssel, így fogalmam sincs, hogy nekem ez hogy megy.
-Halálra nem! De azért meglepett elég rendesen. Hóhér? Te jó ég! Ez borzalmas...vagyis gondolom Önnek nem, de uuh...Én sosem bírtam az ilyen dolgokat. Ha megvágom magam azt is nehezen bírom. Oké nem ájulok el meg ilyenek, de azért nem is állok le nézegetni...Hogy bírta?-Ismét elfog a hányinger, de kisebb mértékben, mint korábban.
Vissza az elejére Go down
Jason Lane Harley
Renegát
Jason Lane Harley

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 257
◯ HSZ : 408
◯ IC REAG : 495
◯ Lakhely : Anchorage (#99ccff)
Sétálóutca - Page 3 Giphy
Re: Sétálóutca // Csüt. Jan. 17, 2013 12:12 am

Szelíd mosollyal hagyom, hogy meggyőzzön az igazáról. Egyébként sem a páciensem, csak egy független, fiatal nő. Neki is meglehet a véleménye önmagáról és a világról egyaránt. Ki vagyok én, hogy bármiről is meggyőzzem? Egyelőre csak egy nagyjából 220 évvel idősebb férfi, ráadásul a véresebb és a farkasabb fajtából.
- Akkor talán én majd egyszer rákérdezek, és mesélhet még magáról. Szeretem az emberi sorsokat. Minden sablon történetnek egyéni színezetet ad a személyek változatossága.
Itt arra utalok, hogy lehet, hogy már több száz szerelmi bánatról szóló értekezést hallgattam végig karrierem során, ennek ellenére egyik sem olt ugyan olyan. A páciensek, vagy éppen a közeli barátok annyira különbözőek volta, hogy érdekes jelenség volt ugyan azt a történetet végignézni az ő szemükkel. Mi mindent csináltak eltérően, milyen irányt vett a végkimenetel? Apró, talán jelentéktelen módosítások voltak ezek, mégis teljességgel felforgatták az alapsztorit, a végeredmény pedig teljességgel egyedinek bizonyult.
Közben lassan elérkezünk az iroda épülethez. Az órámra nézek, még van néhány percem, amit a nőre áldozhatok. De valahogy a szavai és a belőle áradó rezgések egyáltalán nincsenek összhangban egymással. Megleptem? A szíve dobogása inkább izgalmat, nem meglepetést tükröz vissza számomra. Csak egy pillanatra villan meg a szemem, ahogy ezt realizálom magamban, majd megtorpanok, és teszek felé egy határozott lépést, végig fenntartva a szemkontaktust. Kicsit oldalra billentem a fejem, ahogy fürkészem Masako arcát.
- Meglepi? Valóban? - még gy kis lépéssel közelebb megyek. A kezem még mindig a zsebemben van, a másikkal az aktákat tartom továbbra is. A hangom azonban kissé cinikus suttogássá halkul.
- Tudja mit? Szerintem egyáltalán nem lepi meg. Sőt. Maga már tud valamit, amit én nem mondtam el magának. Hogy csinálta? - rögtön Darren jut eszembe - Talán a barátai felkészítették a városban kószáló különleges egyedekről? - folytatom tovább halkan, követelőző hangnemben - Hóhér nem lesz akárki. Csak aki annak születik. A mesterség atyáról fiúra száll. Nincs választás. De ez persze a mai világban elég meglepően hangzik. És ahhoz mit szól, hogy minden egyes pillanatát élveztem? - valamiféle fojtott düh fortyog bennem. Egyébként szívesen beszélnék vele erről sokkal nyitottabban és barátságosabban, ha nem lenne ott az a kicsiny zavar a levegőben, ami a nőből áramlik. Gyűlölöm, ha egy egyszerű ember többet tud nálam.
- Én jobbá tettem ezt a világot a bűnösök kivégzésével.
Közlöm vele keményen és megmásíthatatlan tényként. Ezt nevelte belém apám, a Teremtőm és a falkám is egyaránt, ettől a nézettől a mai napig sem vagyok hajlandó tágítani.
- Nem olyan hihetetlen ez. Képzeljen el egy világot ahol nincs internet, se telefon, hogy segítséget hívjon, de még fejfájás csillapító tabletta sem. - egészen elhalkulok, ahogy próbálom érzékeltetni vele, hogy bizony, eléggé más idők jártak akkoriban. Olyanok, ahol talán egy napot sem élne túl...
- Ebben a világban az emberek és gyerekek naponta nézték végig idegenek és a szeretteik vergődését, ahogy vért köhögve, habzó szájjal s emberhez méltatlanul haltak meg. Ebben a világban a Hóhér többet ért a papnál... De ebben a világban nem volt senki, aki titkolózni mert volna a Hóhér előtt. Úgyhogy... Javaslom, hogy tanuljon az őseitől, és ha már ennyire nyakig benne vagyok a maga kis titkában, akkor kezdjen el beszélni...
Egy pillanatra sem hátrálok el tőle. Valóban bosszant, hogy mégis honnan tud rólam ilyeneket? És ha ezt tudja, hát mi mást tud még? Ezzel a kérdéssel nem várhatok. Ebben a városban elismert orvosnak tekintenek, nem hagyhatom, hogy egy beavatott halandó akár csak egy hajszálnyit is belekeverjen a kétes kis ügyleteibe.
Vissza az elejére Go down
Masako Saito
Kölyök
Masako Saito

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641
Sétálóutca - Page 3 2lo4soz
Re: Sétálóutca // Csüt. Jan. 17, 2013 1:00 am

Ahogy elindul felém elfog a félelem. Nem tudom, hogy miért de a tekintete sem tetszik nekem. Először csak egyet, de később még árat lépek hátrafelé. Most átfut az agyamon az a gondolat, hogy most fog átváltozni és átharapja a torkom.
De mégsem történik meg ez. A jelek szerint nem vagyok valami jó színész és kiszúrta a dolgot. Innen már nincs menekvés. El kell mondanom az igazságot, akármennyire sem szeretném ezt. Jelenleg amúgy is jobban félek az ő haragjától, mint a következményektől. Talán ha megtudja, hogy honnan is tudom a dolgokat ismét barátságosabb lesz...Bár az is lehet, hogy csak még jobban feldühítem.
Az arcomra kiülő félelemből talán rájöhet, hogy én semmi rosszat nem akarok neki és nem is tudnék benne ártani. Nem akarom, hogy mérges legyen rám, de meg kell értenie azt is, hogy ez bizony nem egy olyan dolog amiről mindenkinek nagy örömmel mesélek. Egy mély levegőt veszek, majd lesütöm a tekintetem és úgy szólalok meg.
-Rendben elmondom! De nem itt kellene az utcán. Talán esetleg felmehetnénk az irodájába, ha Önnek is jó.-A mondatom végén ismét felpillantok rá, majd folytatom.
-De kérem nyugodjon meg. Én semmi rosszat nem akarok Önnek, még nekem is új ez az egész dolog és én sem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Darren próbál segíteni, de nem olyan egyszerű ez az egész. Higgye el ha tehetném megszabadulnék az egésztől! Nem akarom feldühíteni, de lehet, hogy nem fog örülni annak, amit hal.-Megvárom, hogy mit gondol az ötletemről, majd ha benne van a dologban akkor el is indulhatunk az irodája felé.
Vissza az elejére Go down
Jason Lane Harley
Renegát
Jason Lane Harley

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 257
◯ HSZ : 408
◯ IC REAG : 495
◯ Lakhely : Anchorage (#99ccff)
Sétálóutca - Page 3 Giphy
Re: Sétálóutca // Pént. Jan. 18, 2013 11:48 am

- Az irodámba? Oda semmiképpen sem... - közlöm vele határozottan - Remélem, megérti, hogy ezek után nem engedem be a privát szférámba. Legalábbis... Egyelőre.
Teszem hozzá cinikus éllel, aztán kimászom az arcából, ennek ellenére az arcomon még mindig ott ül a haragos szigor.
Ennek ellenére elégedettséggel tölt el, hogy mégis sikerült belőle kicsikarnom a hajlandóságot az együttműködésre. Bár, azét azt tegyük hozzá, hogy nem így szerettem volna, sőt. Jobban szeretem, ha mások őszintesége a bizalomból fakad, nem pedig az irántam érzett félelemből, de most ezt dobta a gép.
Amikor Darrenről kezd beszélni, megállom, hogy kiüljön az arcomra az elképedés.
- Rendes gyerek lehet ez a Darren.
Jegyzem meg hűvösen. Mégis mi a jó franc köze van ehhez a nőhöz? Azt hiszem, hogy csúnyán félreismertem, ha azt hittem, tudom, mennyire nem érdeklik a halandók problémái. Meg úgy általában a halandók. Lehet, hogy Vin halála miatt bekattant és most irgalmas szamaritánust játszik? Tudja a franc, minden esetre egyáltalán nem örülök neki.
- Már feldühített. És egyáltalán nem örülök. Úgyhogy nem hiszem, hogy túl sok vesztenivalója lenne.
Csak puszta tényközlésként mondom el neki, hogy egyáltalán nem vagyok felvillanyozva, bár ezt láthatja. Nincs most kapacitásom a lelkével foglalkozni, azzal, hogy mennyire érzi magát esetleg szarul azért, mert a kicsiny magánéletembe gázolt. Nem érdekel.
- Szóval? Hol szeretné megejteni a konfesszióját?
Vonom fel a szemöldökömet. Nekem aztán édes mindegy, hova akar elvonulni, nekem akár ez a hely is tökéletesen megfelel. De hajlandó vagyok hozzá alkalmazkodni, amennyiben tényleg színt akar vallani.
Vissza az elejére Go down
Masako Saito
Kölyök
Masako Saito

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 596
◯ IC REAG : 641
Sétálóutca - Page 3 2lo4soz
Re: Sétálóutca // Pént. Jan. 18, 2013 12:15 pm

A szavai tűként hatolnak át szívembe. Nem engedne be? Most már ez lesz? Kerülni fognak engem? Hogy lehet ezt nem átoknak nevezni? Eddig semmi jó nem sült ki az egészből...Nem hittem volna, hogy eljutok arra a szintre, mikor már annyira nem bíznak meg bennem, hogy a munkahelyet sem mutatják meg nekem.
Érzem, hogy a könnyek ki akarnak szökni, de erőt veszek magamon és nem kezdek el sírni. Biztosan csak kiröhögne, vagy szánalommal nézne rám. Nem szólalok meg, inkább csak agyalok azon, hogy hova is mehetnénk. Jamie nincs otthon dolgozik, így a lakás üres...De én engedjem be őt oda? Bár ha bármi baj lenne legalább Jamie tudni fog róla.
-Elmehetünk hozzám, bár nem tudom, hogy ez mennyire tetszik Önnek!-Alig hallhatóan mondom neki és csak a mondatom végén pillantok fel rá. Ha ebbe sem megy bele akkor marad az, hogy itt mondok el neki mindent, bár ezt inkább elkerülném. Itt bárki hallgatózhat, figyelhet. Igaz lehet, hogy James sem pont egy olyan ember akinek el kellene mondani, de jelenleg nincs más választásom, ha nem akarom, hogy a karmait, vagy fogait belém mélyessze. Bár talán itt az utcán fényes nappal nem tenné meg, de ennyire azért nem ismerem a farkasokat.
Ám ha netalántán tetszene neki ez a megoldás akkor el is indulok az ellenkező irányba. Igazából most még annyira nem is tudom, hogy merre kellene menni, de majd rájövök idővel, hogy pontosan hol is vagyunk.
Vissza az elejére Go down
Jason Lane Harley
Renegát
Jason Lane Harley

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 257
◯ HSZ : 408
◯ IC REAG : 495
◯ Lakhely : Anchorage (#99ccff)
Sétálóutca - Page 3 Giphy
Re: Sétálóutca // Pént. Jan. 18, 2013 12:44 pm

Elérzékenyedtünk? Na nehogy már... Bár nem buggyannak ki a könnyei, mégis érzem a sós testnedv maró illatát. Elégedetlenül csóválom meg a fejem és felsóhajtok. Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha hagyok neki egy kis időt arra, hogy magára találjon. Arrébb lépdelek, és a mobilomért nyúlok. Felhívom a titkárnőmet, hogy a mai pácienseimet törölje, és egyeztessen velük új időpontot a hét hátralevő idejére. Ez azt jelenti, hogy az egész hetes programom borult, de történt ennél már sokkal rosszabb is velem a történelem során.
Igazából nem szívesen mennék a lakására. Nem azért, mert félek, vagy bármi ilyesmi. Egész egyszerűen tartok attól, hogy rettegni fog attól, hogy visszaélek a helyzettel és bántani fogom. Pedig eszem ágában sincs ilyet tenni. Ha pedig mégis, akkor is inkább szavakkal tenném helyre, mintsem fizikai erőszakkal. Azért adjunk meg egy szintet és ne akarjunk halandó embereken erődemonstrációt tartani.
- Oda megyünk, ahova akarja. De előre leszögezem, hogy nem fogok visszaélni a helyzetemmel, mielőtt ezen kezdene keseregni. Én csak információt akarok, ennyi az egész.
Jobbnak látom ezt tisztázni, amikor irányt váltunk és elindulunk a feltételezett lakhelye felé. Én a magam részéről nem kívánok beszélgetésbe elegyedni vele, egészen addig, amíg nem érünk el a házához. Talán mindkettőknek jobb, ha csendben maradunk. Mondjuk biztos vagyok abban, hogy ha akarnám, jobb kedvre is tudnám deríteni, de ahhoz először az én hangulatomat kellene visszarángatni a normális állapotába. De ez egészen addig nem fog menni, amíg ki nem derül, hogy mi a fene folyik itt.

//Akkor itt zárjunk szerintem, a kövi mehet már hozzád Smile //
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7316
◯ IC REAG : 8924
Re: Sétálóutca // Pént. Jan. 18, 2013 12:51 pm

SZABAD TERÜLET
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Steven McLoyd
Mágus - Mentor
Steven McLoyd

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 71
◯ HSZ : 198
◯ IC REAG : 219
Re: Sétálóutca // Kedd Feb. 12, 2013 8:42 pm

//Előzmény//

– Most már vége, ez a lényeg – mondom, és közben magam is elgondolkodok. Harminc év… mennyire hosszú idő is volt ez. Ez sem tudom hinni, hogy ennyi ideig ép ésszel kibírtam nélküle. Mégis hogyan sikerült? Hogyan nem őrültem bele abba, hogy nincs mellettem? Azt hiszem többel tartozom Ashley-nek az elmúlt évekért, mint azt hinni merném. Ő tartotta bennem a lelket az utolsó évtizedben, nélküle már talán össze is omlottam volna. Évről évre rosszabb volt Kat hiánya.
– Nem hiszem, hogy szétválasztanának – ingatom meg a fejem. Azt azért nem mondom el neki, mit is hiszek én valójában a sorsról. Furcsán hangzik, már-már őrülten, és nem akarom, hogy őrültnek tartson. Márpedig az őrült ötletek a specialitásaim, azokból élek. Na ez tipikusan valami olyasmi, amit meg nem mondtam volna harminc évvel ezelőtt. Ha valaki a képembe tolja, hogy író leszek, valószínűleg körberöhögöm. Mégis, így belegondolva, nehéz jobb munkát elképzelni egy visszavonult kémnek. Sosem reméltem, hogy egyszer hátradőlhetek és egy pipával a számban olvasgathatok, miközben unokák szaladgálnak a lábamnál. Nem is hiszem, hogy ez igazából megadatna nekem a közeljövőben. vagy a távoliban. De legalább az esélyeim jelentősen megnőttek.
Belefeledkezem a csókba. Átadom magam az érzésnek, hagyom, hadd sodorjon, amerre csak akar. Túl régen volt már, hogy utoljára érezhettem az érintését, ajkait az enyémen, kezét az én kezemben. Nem lenne szabad ennyit várni kettő között. Még úgy sem, hogy nem a mi döntésünk volt. Szeretném, ha ez a pillanat soha nem érne véget, de tudom, milyen kegyetlen is az élet. Ezért lelkiekben felkészülök arra, hogy elválik tőlem. Mégis szörnyen rossz érzés. Még jó, hogy nem enged el teljesen.
– Te merre laksz? – kérdeztem, mikor elindultunk. Hiszen én már elárultam, hogy egy hotelban tengetem nyomorúságos mindennapjaimat, de ő nem mondta meg, hogy pontosan merre is éldegél. Pedig jó lenne tudni, találkozhattunk-e már a recepciónál, vagy a város különböző pontjaim szállunk-e meg.
Hagyom közben, hadd húzzon az általa választott irányba. A magam lassú, megfontolt járásával megyek tovább, de ez alkalommal nem a város utcáit figyelem. Nem tudok betelni Katerinka látványával. Annyi év után olyan jó ismét látni.
Vissza az elejére Go down
Katerinka Marinov
Katerinka Marinov

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 68
◯ HSZ : 10
◯ IC REAG : 13
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sétálóutca // Szomb. Feb. 16, 2013 12:18 am

-Legalábbis reméljük az ittenieknek nem áll szándékukban szétválasztani.-
Javítom ki kicsit a mondatát, mert egyetlen egy dolgot megtanultam az életben, hogy mindig van valaki, aki feletted áll. Aki ha azt mondja ugorj, neked szó nélkül ugrani kell. A legszerencsétlenebb eset pedig az, ha nem is tudsz róla, csak egyszer azt veszed észre, hogy már rég zuhansz, a mégcsak nem is szóltak, hogy ugrani fogsz. Ezt is kifejtettem volna Steven-nek, de a csókok belém fojtották a szót, s azt hiszem nem is nagyon tudtam haragudni emiatt.
Már annyira hiányoztak a puha ajkai, ahogy végigszalad a keze az oldalamon, ahogy megsimítja az arcom, az illata, az érintése, egyszóval Ő. Ilyenkor a külvilág kizáródik, mintha kimondták volna a burok mesterszót, csak Ő és én, a többi lényegtelen. Karjaimat szorosan összefonom a nyaka körül, szinte kisgyermekiesen kapaszkodom belé, mintha sosem akarnám elengedni. Minden kis apró porcikám zsongott, és hiába vagyok elméletileg 50 körül, egy csók még mindig képes hatalmas falakat ledönteni bennem.
Viszont tényleg sétálni kéne kicsit, meg főleg beszélgetni, bár a józan eszem úgyis ma szabadnapos, úgyhogy lehet ezt holnapra kéne halasztani, de majd meglátjuk. Ezért elengedem az ölelésből, de összekulcsolt kezekkel megyünk tovább.
-Egyelőre egy kisebb bérlakásom van a belvárosban.-
Válaszolok a feltett kérdésre, ami mondjuk jogos, ha abból indul ki, hogy én is egy hotelben lakom, akár ugyan az a szálloda is lehetne.
-Még pár évig szerintem bőven jó lesz. Két szoba, aránylag nagy fürdő és egy konyha, pont jó méret, ha az ember csak egy kutyával osztozik.-
Pillantok mosolyogva Steve-re, és kihasználom a pillanatnyi csöndet, hogy én kérdezzek.
-Egyébként milyen itt az élet? Még nem nagyon volt módom belekóstolni, úgyhogy fogalmam sincs semmiről.-
Vissza az elejére Go down
Steven McLoyd
Mágus - Mentor
Steven McLoyd

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 71
◯ HSZ : 198
◯ IC REAG : 219
Re: Sétálóutca // Szomb. Feb. 23, 2013 10:26 pm

– Nem fognak, hidd el nekem. Értek az emberekhez. A protektoruk rendes és megértő embernek tűnik. Nála is le kellene jelentkezned egyébként, ha már megérkeztél – mondom csöndesen. Bár az utcán csak kevesen sétálgatnak ebben az időben, mégsem lenne szerencsés, ha esetleg egy farkas fülébe jutna, kik is vagyunk. A nagy részük már valószínűleg úgy is tudja. Csak nem lehet akkora titok, hogy ki Őrző és ki nem az, igaz? Még a kémek is lelepleződnek néha, márpedig egy elvarratlan szálról fel lehet göngyölíteni egy egész hálózatot. Tessék, máris úgy gondolkodok, mint azokban a régi időkben. Mi lesz a következő, elkezdem azt gondolni, valaki a nyomomban van?
Hiába örülök annak, hogy látom Katet, és életben van, és itt van velem, valami mégis beárnyékolja ezt a boldogságot. Úgy települ elmémre, akár egy sötét felleg, és nem hagy megnyugodni. Nem kell sokat gondolkodnom azon, mi is lehet ez. Ashley túlságosan elnémult, és azt sem tudom, mi van velük. Legutóbb, amikor beszéltem vele, éppen elindultak errefelé családostul. nem tudom, hogyan fenyegette meg az apját és az anyját, de valahogy elintézte, hogy felköltözzenek Alaszkába. Viszont már itt kellene lenniük. Megrázom a fejem. Túlságosan hozzám nőtt az a lány, és erre régen azt mondtam volna, hogy kockázati tényező. Ma már azt mondom, hogy család, és a család miatt szokásunk aggódni.
– Még az is több, mint amiből én gazdálkodom – mosolyodtam el kissé. Nem is hiszem, hogy tudnék többé bérlakásban élni. Hiába, immár a tehetősek közé tartozom, és megártott a pénz. Úgy gondolkodom, mint ők, úgy élek, mint ők. Egy lettem közülük, bármennyire furcsa is ebbe belegondolni.
– Az élet itt? – kérdezek vissza, csak hogy összeszedjem a gondolataimat. Nehéz erre válaszolni. – Igazából én magam is csak pár napja vagyok itt. Ez már elég volt arra, hogy belemásszak valami nagy nyomozásba. Szóval azt hiszem, semmiképpen sem unalmas.
A nyomozás felemlegetése eszembe juttatja a lányt, aki úgy nézett ki, mint Ashley, lés ismét összeszorul a gyomrom. Gyerünk, kislány, adj valami életjelet magadról! betegre aggódom magam miattad.
Vissza az elejére Go down
Torbjørn Ragnaldson
Ember
Torbjørn Ragnaldson

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 65
◯ HSZ : 7
◯ IC REAG : 9
Re: Sétálóutca // Szer. Május 08, 2013 4:48 pm

Játék - Zedekiah Eckmann

* - Velkommen. - Üdvözöltem a pultost.
- Á, Torbjørn uram, üdvözöm! - Szólt vissza a pultos. - A szokásosat adhatom?
Rövid hajó, erőteljes fiatalembernek látszott, egy jó ideje már itt dolgozik a reggeli kávéházban, mindig Ő szokott engem kiszolgálni amikor kedvem szottyan és betérek ide egy röpke kávéra.
- Igen, azt elfogadnám. Most ha lehetséges, akkor ne spórolja ki belőle a cukrot, az utóbbitól majd' felfordult a gyomrom, annyira keserű volt az íze. - Válaszoltam a fiatalembernek. Nem volt alaptalan a kérelmem, a tegnap előtti kávéban valamiért elfelejtett annyi cukrot tenni, hogy ne legyen keserű. Még a munkából hazajövet közben is érzetem, ahogyan a gyomrom minden része tiltakozik a keserű ital miatt.
- Rendben és elnézést. - Válaszolt és már készítette is a kávét.
Reggelente mindig kiszoktam menni kicsit sétálni és gyönyörködni a városban, amikor éppen nem vagyok munkában és van egy kis szabadidőm. Hétköznap nem mindig van alkalmam arra, hogy csak úgy a munka után elsétálgassak a városban, mivel nem nagyon van arra már időm. Ha mégis megtenném, akkor holnap meg már rosszabb állapotban lennék, mint akin át ment egy elefántcsorda. Én meg nem engedhetem meg magamnak azt, hogy egy műtét közben elaludjak, de akár egy szimpla papír aláírásakor sem. Nem, ezt nem engedem meg magamnak.
- Parancsoljon, Uram. - És már nyújtotta oda is a kávét. Elvettem a fiatalúrtól, majd megköszöntem tőle majd kifizettem.
A város egyik legszebb részét nézem meg, mint ahogyan mindig is tettem amikor éppen sétálok. Magát az utcát és annak a hangulatát szerettem a legjobban, itt valahogy mindig érdekes emberekkel tudok találkozni. Tekintve a koromat, szót tudok érteni a legtöbb emberrel, mivel a szavakat jól tudom forgatni.
Miközben szürcsölgettem a kávét, nyugodtan sétálgattam az utcákon és folyamatosan néztem az éppen nyitás előtt lévő boltok árusait, amint éppen pakolják az árut a polcokra, takarítanak vagy éppen már húzzák fel a rolót. *
Vissza az elejére Go down
Zedekiah Eckmann
Tark
Zedekiah Eckmann

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 214
◯ HSZ : 31
◯ IC REAG : 35
◯ Lakhely : Ahol éppen a kötelesség
Re: Sétálóutca // Szer. Május 08, 2013 8:25 pm


Torbjørn × Zed

Annak ellenére is, hogy a mai nap reggelén nem hívott a munka, ugyan úgy megtartottam azt a szokásomat, hogy korán kelek, s nem is tudtam volna sokkal tovább aludni, mint szoktam, hiszen a szemeim a szokásos pontossággal pattantak ki nagyjából öt óra magasságában, s mint ahogyan minden alkalommal most is a szokásos tevékenységeimet végeztem el; egy kis mozgás, hogy legyen kellő lendületem a naphoz, majd egy hideg vizes fürdő, ami még inkább felébresztett, ennek köszönhetően általában nem szoktam azt érezni napközben sem, hogy esetlegesen elaludjak, s mivel nem szerettem otthon lopni a napot, valamint tétlenkedni, úgy döntöttem, hogy teszek egy egészségügyi sétát a városban. Megközelítőleg fél órával később, már az utcákat róttam, kényelmes ruházatban, mélyen szívtam teli a tüdőmet a friss levegővel, tekintetemmel lustán figyeltem a még félig-meddig alvó várost, ugyanis alig pár óra múlva ezt az idilli békét már meg sem fogja közelíteni a város nyüzsgése, azonban gondolataim most is szanaszét jártak, s nem igazán tudtam őket kordában tartani, így azt sem vettem észre, hogy a magam temperamentumos lendületével belerohantam egy személybe, szerencsémre még időben elkaptam, mielőtt elesett volna, s hálát is mondtam a teremtőnek, hiszen egy emberi öregembert gázoltam a földbe kis híján, pedig ő csak békésen kávézgatott – sajnos az italt már nem sikerült megmenteni, különben is túl gyanús lett volna.
– Ezer bocsánatát kérem! – Kezdtem bele a szokásos semmitmondó szövegbe, amelyet ilyenkor általában mondani szoktak. – Jól van? – Érdeklődtem felvont szemöldökkel a férfinél, akit egyik kezemmel még most is szorosan tartottam, mikor azonban erre rájöttem, rögvest el is engedtem. – Bocsásson meg a kávéért is, ha gondolja veszek másikat – ajánlom fel rögtön, voltaképpen én magam is szívesen innék egyet, ugyan soha nem voltam az a kávés fajta, hiszen anélkül is ébren tudtam tartani magam.
Közben körbe néztem az utcán, hogy vajon merre is vagyunk, innen már nincs olyan messze a kocsiműhely, ugyanis pár napja az autóm úgy döntött, hogy megadja magát a folytonos alaszkai hidegnek, tegnap este pedig felhívtak, hogy ha tudok, bemehetnék érte, így kapva kaptam az alkalmon ezen a reggelen, révén, hogy nincsen semmi különösebb dolgom.
Vissza az elejére Go down
Torbjørn Ragnaldson
Ember
Torbjørn Ragnaldson

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 65
◯ HSZ : 7
◯ IC REAG : 9
Re: Sétálóutca // Csüt. Május 09, 2013 9:45 pm

* Nagyokat szürcsöltem a reggeli kávémból, miközben a sétáló utcában jártam a várost, nézve a szebbnél szebb épületeket és kirakatokat, bár egyenlőre még kevés volt a kinyitó boltoknak a száma, mert még nagyon reggel van ami azt illette. Majd egy fél vagy egy másfél óra múlva fele ilyen csendes és nyugalmas lesz itt. Bár ha jól kalkuláltam, akkor ilyenkorra mindig a város másik felénél szoktam már barangolni, körbejárom a lehetséges boltokat. Ott már főleg a számítástechnikai boltok illetve az autó kereskedések és szerelők találhatóak. Ismerek ott egy boltot, ami különösen fontos az én munkámhoz. Nem mintha nem lenne meg mindenem ami kell a munkámhoz, de ott kivételesen sok olyan dolgot kapni - meglepően alacsony áron -, ami csak a gazdagabb klinikák engedhetnek meg maguknak. ~ Talán még benézek oda is. Már ha egyáltalán nyitva lesz, mire oda ténfergek. ~ Gondoltam magamban.

Hogy leellenőrizzem az időt, menet közben még előkaptam a mobilomat, hogy megnézzem mennyi az idő. Nem mintha sietnék, de nem volt kedvem a tömegben várakozni, mint a csekkek leadásánál. És miközben én néztem a mobilomat, egy váratlan pillanatban belé botlottam valakibe, aki hála az égnek képes volt megtartani engem és nem hagyta hogy elessek az ütközéstől. Sajnálatomra, a reggeli frissítőm az a földön landolt.
- Goddamn. - Átkozott. Mondtam, miközben megnéztem, hogy mindenem épségben van-e. Annak legalább örültem, hogy a kávémnak egy egy cseppje sem ment a ruhámra, igen nehéz lett volna kimosni. Még ha nem is látszódna, mivel fekete az egész, akkor is borzalmasan sok időt kellene elfecsérelni arra, hogy kimossa a mosógép a foltot a ruhából, ráadásul még meg is sérülne.
Ránéztem az úrra, akibe belé botlottam. Nagyon kedves volt, legalább nem hordott le semmiért amiért belé ütköztem. Bár most hogy így mondja, nem nagyon értem, hogy eredetileg kinek is a hibája volt, de úgy ítéltem meg, hogy mind a kettőnké.
- Ugyan, semmiség, nagyobb ütközéseim is voltak már! - Mondtam a férfinak.
- A kávé miatt meg teljesen felesleges aggódnia, már úgy is a felénél jártam. Remélem maga nem ázott el benne, ha igen, akkor nehéz lesz kimosnia.
Ahogyan éreztem, egész jó kondícióban volt, jó erős volt a szorítása, még nekem is. Persze nem mérhetem már magamat össze egy 20 esztendőssel, de a mai "öregemberként" elmondhatom, hogy nem vagyok az a tunya alkat. De még így is megéreztem. *

Vissza az elejére Go down
Zedekiah Eckmann
Tark
Zedekiah Eckmann

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 214
◯ HSZ : 31
◯ IC REAG : 35
◯ Lakhely : Ahol éppen a kötelesség
Re: Sétálóutca // Szer. Május 15, 2013 9:44 pm



Torbjørn × Zed

– Az én ruhámnak egyáltalán semmi baja – szólalok meg miután végigpillantok magamon, szerencsére mindketten megúsztuk tiszta ruházattal, hiszen gyűlöltem volna mocskos ruhában mászkálni, s nem is tűrtem volna el túlzottan sokáig ugyanis a makulátlan ruházat hozzá tartozott szinte a mindennapi életemhez, szerettem ha körülöttem minden úgy zajlott ahogyan én azt elterveztem, azonban nem ijedtem meg soha sem a váratlan helyzetektől sem, mindig kihívásként fogadtam őket, hiszen hosszú, olykor talán gyötrelmes életem alatt én magam is megtanulhattam, hogy az élet nem mindig úgy alakítja a sorsunkat, ahogyan azt mi szeretnénk.
– Merre tart, ha szabad érdeklődnöm? – Kérdezem udvariasan, valahogy – valamiért, az okát magam sem tudom miért –, de társaságra vágytam, pedig ez nem különösebben volt jellemző, főként, ha emberekről van szó, végtére is mind korban, mind tudásban idősebb lehetek, mint ő, azonban az emberekből mégis árad az a szelíd tudatlanság, amely megkönnyíti a lelkemet, amely jobb kedvre derít, s engem is nyugodtabbá tesz, ami mostanság igazán rám fért volna, végtére is mindenkinek kell egy kis pihenő. – Talán egy darabon mehetnénk együtt – vetem fel az ötletet, ha jónak látja, beleegyezik, ha pedig nem, akkor nem.
Tekintetemmel az öregembert pásztáztam, mindig is furcsálltam a természetet, hiszen lássuk be, hogy míg egy ember leéri egy emberöltő alatt az egész életét –, ami jó esetben is csak nyolcvan év körül van egyes helyeken, máshol még annyi sem, máshol pedig többet –, míg egy vérfarkasnak szüksége lehet, akár több évtizedre is, olykor év századra, hogy mindent megéljünk. Hiszen jó esetben tovább élünk, ezzel szemben viszont egy idő után a napok szinte egyhangúan kezdik követni egymást hosszú időn keresztül, aztán egy napon, minden megváltozik, mind derült égből villámcsapás, majd minden megváltozik, az élet bonyolult lesz, s nehéz.
S míg az öregember válaszára vártam, újra szemügyre vettem a standokat, s végig gondoltam, hogy mi történt velem mióta itt vagyok, rengeteg és egyben kevés minden is, ha emberi életben történt volna, akkor minden bizonnyal az események szinte naponta váltották volna egymást, így azonban meglehetősen sok évig beletelik, jobb is így, hiszen az ember nem tudná nyomon tartani ezt az életet.
– Minden bizonnyal rengeteg érdekességet látott már az életben... – jegyzem meg, mintha csak véletlenül elejtettem volna el, így kezdeményezve némi beszélgetést, bevallom, soha nem voltam jó ebben, azonban nem is akartam elsietni a bemutatkozást ameddig nem tudom, hogy velem tart-e, értelmetlen lett volna.
Vissza az elejére Go down
Torbjørn Ragnaldson
Ember
Torbjørn Ragnaldson

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 65
◯ HSZ : 7
◯ IC REAG : 9
Re: Sétálóutca // Szomb. Május 18, 2013 8:09 pm

* Megkönnyebbülve konstatáltam, hogy a férfi ruhájának semmi baja nem lett a kávétól, hála az égnek. Az lett volna szép, ha csak itt engem lehord, bár csak egy ruha. Sokan viszont ennek ellenére is sokat panaszkodnak a dolgaik miatt, mint például egy óra miatt. Persze nem tagadom, én is elmondanék egy-két keresetlen szót, de nem siránkoznék utána, mert hát felesleges már. Az emberek az önsajnálatukkal képesek saját magukat depresszióba hajtani, ez az a nagy probléma amit mindenkinek ki kellene gyomlálnia magából.
- Rendben. - Ennyit adtam válasznak. Egyáltalán nem lepett meg, amikor azt kérdezte, hogy merre tart az utam.
- Egyenlőre még csak sétálgatok itt, de úgy terveztem a kávém után, hogy lesétálok egy orvosi boltba, a számítástechnikai boltok közelében. Biztos járt már arra, a rengeteg arra járó autóról lehet felismerni, mivel ott található egy-két autószerviz is. - Mondtam a férfinak. Az utca és a bolt nevét még mindig nem tudtam megjegyezni, pedig egy ideje már járok oda. Nem tartom lényegesnek, mivel már megjegyeztem az odavezető utat, így úgy gondoltam, hogy felesleges még az utcanevet is megjegyeznem.
Nem tudtam miért kérdezte ezt az úr, de valahogy úgy éreztem, talán ő is arra tart amerre én. Valamiért úgy éreztem, hogy a társaság most annyira nem esne rosszul, elvégre ha őszinte vagyok, egész héten csak a betegeimmel és a papírmunkával foglalkoztam, kell egy kis társaság az embernek mert nem véletlenül vagyok társasági lény. Nem akaródzott most egyedül sétálni, lehet, hogy egy kis ideig mennénk együtt, utána lefordulna valamerre másfele, de legalább válthatok egy olyan valakivel pár szót, aki nem a problémáiról makog nekem.
- Hát, ha nincs ellenére egy lassú és nyögdécselő öregember társasága, akkor nyugodtan elfogadom ezt az invitálást. - Válaszoltam az úrnak.
Mielőtt elindultunk volna a járdán, a földre esett poharat kidobtam egy közeli szemetesbe. Nem tartozott a kedvenceim közé az a látvány, amikor piszok és rendetlenség van valahol és ez most itt is meglátszott. Ha már leesett a pohár és ezzel ki is ürült, legalább legyen bent a méltó helyén, ne az utcán csak úgy.
Menet közben a férfi - gondolom, hogy megtörje a csendet kettőnk között -, feldobott egy témát. Amit kérdezett, abban igaza volt, hogy sokat láttam, bár furcsálltam, hogy azonnal ezzel kezdi a társalgást. ~ Sebaj. ~ Gondoltam. ~ Lehet, hogy a végén eláraszthatom őt az életem egész történetével. ~ Gondoltam. De mivel nem akartam a beszélgető partneremet untatni, így inkább az őszintét fejeztem ki ezzel kapcsolatban:
- Nem vagyok egy otthon üldögélős fajta ami engem illet, így igaza van Magának. Ez viszont nem zárja ki a legnagyobb érdekességet, amit eddig tapasztaltam: Az itteni emberek valamiért a kelleténél többet szeretnek a problémáikról beszélni és dicsekedni velük, mint azt kellene. Maga az ember az, ami legnagyobb érdekesség az életemben. Amit nem ismer, azt megpróbálja megismerni, ugyanakkor rendkívül tart is tőle, ezért sokszor a félelem eltántorítja őt a cselekedetétől. Ha viszont tovább megy, és a félelem ellentétes vonalában cselekszik, akkor kisülhet nagyobb baj is, mint eredetileg az lett volna. - Mondtam, miközben sétálgattunk egymás mellett.
- Hm, nem mondom, hogy ez nem megbocsájtható, de többször ugyanezt a hibát elkövetni igen nagy balgaságra vall, és a gond ezzel az, hogy sokan ennek ellenére is megpróbálják sokadszorra azt, amit még nem ismernek és a félelem vezérli őket. No, de nem untatom magát, ezekre majd a könyvekben utánaolvas. - Mondtam, majd elhessegettem a gondolatokat.
- Inkább azt mondja meg, hogy merre tart és miért. Idevalósi? *
Vissza az elejére Go down
Zedekiah Eckmann
Tark
Zedekiah Eckmann

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 214
◯ HSZ : 31
◯ IC REAG : 35
◯ Lakhely : Ahol éppen a kötelesség
Re: Sétálóutca // Kedd Május 21, 2013 10:59 pm

Torbjørn × Zed

– Ugyan – vontam meg könnyem mozdulattal a vállamat, miközben szemeimmel az öregembert fürkésztem, igyekeztem rájönni, hogy vajon hány éves is lehet, azonban ennek megmondásában soha nem voltam egy bajnok, így nem is sokáig vesződtem ezzel. – Személy szerint sokkal jobban kedvelem az idősebb emberek társaságát, mint a fiatal suhancokét – felteltem őszintén, könnyed hangsúllyal, nem kellett különösebben igyekeznem azon sem, hogy őszintének hassak, hiszen valóban az is voltam. Ugyan az én szemembe –, ha farkasként néznénk –, akkor ő még igazán fiatal volna, hozzám képest is, pedig én sem vagyok még olyan vén, hiszen tudom, hogy vannak nálam jóval idősebbek is, akik még rám is veszélyt jelentenek, mindenesetre egy emberként élő öregember társaságát szívesen fogadom, mintsem egy fajtám béli ötvenéves fiatalét, akik általában ilyenkor még úgy élnek, mint a legtöbb ember húszas éveik magasságában, vadul bulizni járnak – legalább is a legtöbben, akadnak kivételek, végtére is úgy mondják, hogy a kivétel erősíti a szabályt.
Olykor elgondolkozom, hogy vajon milyen leszek egy pár évtized múlva, esetleg évszázad múlva, de pontos választ soha nem tudok adni, egyrészről, mert nem az a fajta vagyok, aki hiú ábrándokat szövöget, mert – és pontosan itt avatkozik közbe a másrészről, azért nem gondolkozom előre, mert ötven évvel ezelőtt tulajdonképpen még azt sem tudtam, hogy becsatlakozom-e a falkába, mert hosszú ideig tépelődtem, addigi felelőtlen életmódomat fel kellett áldoznom, azért, hogy új célokat találjak – többnyire sikerült is, s nem szívesen mennék vissza abba az életembe sem, amikor még én is ember voltam... Olyan más, farkasként úgy érezhetem, mintha végtelen idő állna előttem, annak ellenére is hogy a napok egybefolynak, olykor még a hetek is csak monoton nyugalommal követik egymást, azonban mindig történik valami, mert történni kell valaminek, ami ideiglenesen, de kilök ebből a harmonikus állapotból.
Ahogy elindulunk egymás mellett kényelmes tempóban sétálok mellette, tulajdonképpen most, hogy társaságra leltem, nem mondhatnám azt, hogy túlzottan sietek, figyelemelterelésre némiképpen nekem is szükségem volt, az öregember hangja pedig valahol mégis csak megnyugtatott, mellesleg a témájával még a figyelmemet is felkeltette, így nem mondhatom azt, hogy az elkövetkező percek esetleg kínos csöndbe torkollanak majd.
– Úgy hiszem az emberrel szinte vele született "rendellenesség", hogy a problémáikról beszélnek, elvárják, hogy együtt érezzenek velük vagy hogy legalább úgy tegyenek és részvétüket nyilvánítsák, esetleg felajánlják a segítségüket – az ember alapvetően társas lény, szüksége van arra, hogy olykor kibeszélje az élet vagy éppen a saját problémáit, remélve, hogy előbb vagy utóbb mindezek megoldódnak, s eltűnnek a fejünk felül, én magam is reménykedtem ezekben, azonban a dolgaimat személy szerint megtartottam magamnak, valamint a problémákban én kihívást láttam, amit szerettem megoldani, szinte késztetést éreztem mindig. – Furcsák vagyunk, mi, emberek, olyan dolgok után vágyunk, amit akarunk is tudni valamint nem is, mindenki bele esik ebbe a problémába. Nem hinném, hogy volna olyan ember, aki még nem esett bele, a baklövéseink tanítanak meg, hogy milyen helyzetekben hogyan viselkedjünk, azonban olykor a félelmeink hiába erősek a kíváncsiságunk mégis nagyobb. – valójában hagyhattam volna a témát nyugodtan, azonban most kedvem volt az ilyesfajta érveléshez, ugyanis az utóbbi időkben kimaradt az életemből, pedig kedveltem az ehhez hasonló társalgást, mégpedig azért, mert nem szerettem csupán egy nézőpontból megközelíteni a dolgokat.
– Elsősorban a kocsimat hoznám el az autószervizből – még most is átkoztam a járművet, hogy ilyen hamar bemondta az unalmast, tekintve, hogy alig pár héttel korábban vettem, inkább bosszantott, de igyekeztem nem törődni ezzel a kis gonddal – örülnék, ha ez volna a legnagyobb. – Utána pedig úgy terveztem, hogy lenézek a kikötőbe, ellenőrizni. – A szokásos napi rutin valóban közbeszólt, újra és újra, de nem bántam ezt a fajta egyhangúságot, jön még kutyára dér, nem szeretnék semmit sem elkiabálni, annak ellenére sem, hogy nem vagyok babonás. – Nem mondhatnám, pár éve élek itt, de ez idő alatt sikerült megtalálnom a helyem. Ön?
– Zedekiah Eckmann – kezemet felé nyújtva mutatkoztam be, így utólag is, ahogy terveztem.
Vissza az elejére Go down
Torbjørn Ragnaldson
Ember
Torbjørn Ragnaldson

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 65
◯ HSZ : 7
◯ IC REAG : 9
Re: Sétálóutca // Vas. Júl. 07, 2013 10:59 pm

* - Valóban? Akkor máris van egy közös nevezőnk. - Mondtam a férfinak.
Részben volt igazam, mivel van egy-kettő ismerősöm aki nálam sokkalta fiatalabb és egész délutánokat vagyok képes elbeszélgetni vele különböző dolgokról, legyen az bármiféle. Interneten néha megtalálom, de az élő beszédet sokkalta jobban kedvelem, eszerint is szoktam "eljárni", találkozgatni is szoktunk az ismerősökkel, legtöbbször az utcákon futok össze velük, amikor éppen sietnek valahova - sokat sietnek -, mint például munkába, barátnőhöz, moziba és egyéb szórakozásra alkalmas helyekre. Ahogy ők mondják, mintha egy "vén motorossal" beszélgetnének, a legtöbb dologra nyitott, mégis nyitott fülekkel és szemekkel jár, a legtöbb mai emberrel ellentétesen. Néha talán túlzásba viszik az "istenítésemet", de jól esik, illetve van benne valami igazság is.
- Hát... - Ráztam a fejemet. - Régebben megfigyeltem már bizonyos kezeléseket az emberek problémáiról, orvosként ezt is részben kötelességem meghallgatni. Túl sokat törődnek a problémákkal, ezzel nem élnek a jelennek. Kevés idejük van, de azt is erre pocsékolják. És fenébe is, én is panaszkodom! - Mondtam, nevetve az irónián. Ott, abban a pillanatban eldöntöttem, hogy azonnal változtatni fogok magamon, mert nem próbálok meg rálépni az önpusztítás és a panaszkodás útjára. Panaszkodással semmit nem ér el az ember, illetve jelenleg éppen aktív társalgást fojtattam egy emberrel.
Amint meghallottam, hogy az autószervizhez megy, azonnal tudtam, hogy egy darabig még együtt megyünk. Az autószervizhez a "legjobb utak" vezetnek, ami azt jelentette ebben a pillanatban, hogy még többet lehet gyönyörködni a tájban és a városban, ezért nem hiszem, hogy most szakítani fogok a megszokott útvonaltól, csak azért, hogy előbb lássak valamit. Ha több lesz az ember, és nem látom ahogyan a város felébred szépen lassan, sebaj. Lesz még nap.
- Á, a kikötő. Van ott egy halász ismerősöm, bár nem mintha arról lenne híres, hogy a legcsendesebb és leghalkabb ember lenne a világfán**. Tudja, be nem áll a szája, ha valamikor valaki - legyen az bármikor és bárki -, kérdez tőle valamit, akkor ágyúval sem lehetne lelőni. Viszont a legjobb hal árúja van. - Mondtam. Nem mintha reklámozni akartam volna a dokkmunkás sapkában és kopott ruhákban járkáló embert, de valóban ez volt az igazság.
Meghallgattam a további mondani valóját. Nem tudtam megmondani rajta, hogy mikor jött, mert ahogyan elnéztem, elég hamar kiismerte a várost, ha már tudja, hogy milyen útvonalakon kell menni ahhoz, hogy időben a szervizhez érjen. Elhittem neki amit mond, nem akadékoskodtam.
- Torbjørn Ragnaldson, Norvégiából. - Fogadtam a kezet. A szorítása erős volt, megint csak meg tudom erősítani az előbbi állításomat: Jó kondiban volt. *

** világfa: Skandináv mitológiában a világ elképzelése. Leegyszerűsítve, röviden: Egy nagy fa az egész, középütt az emberrel, fent az istenekkel és a valkűrökkel, alul pedig a holtak birodalma.
Vissza az elejére Go down
Zedekiah Eckmann
Tark
Zedekiah Eckmann

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 214
◯ HSZ : 31
◯ IC REAG : 35
◯ Lakhely : Ahol éppen a kötelesség
Re: Sétálóutca // Hétf. Júl. 08, 2013 4:27 pm

Utolsó megjegyzésére csak halvány mosoly kúszott az arcomra, bár én nem gondoltam azt, hogy panaszkodna, azonban ha ő így gondolta, inkább ráhagytam, s nem akartam meggyőzni az ellenkezőjéről.
– Úgy hiszem az ember úgy van beállítva, hogy beszéljen a problémáiról, amelyekbe olykor hajlamos belefeledkezni, így ahogyan ön is mondta, nem él a jelennek és inkább csak egyre mélyebbre ássa magát, aztán végül már nem is fog kijutni a problémák tömegkelege alól.
A magam kétszáz évével legalább is így tapasztaltam meg, hiszen rengeteg ember akkoriban is és napjainkban is panaszkodik minden miatt, ki a helyzete miatt, ki pedig valami más miatt, pedig olykor nem is lenen rá okunk, csak éppen az élet úgy hozza, hogy így tegyünk, hogy elmondjuk, ami nyomja a lelkünket, s utána talán könnyebb lesz, viszont később, amikor egyedül marad az ember a gondolataival és a gondjaival, akkor újra elkezdi rágni magát, túl gondolja és újra ott tart, mint korábban, mielőtt beszélni kezdett volna róla, így aztán a probléma –, amit számos esetben talán nem is olyan hatalmas – mégis átveszi felettünk az irányítást... Az élet már csak ilyen, aztán az emberek felett szépen lassan valóban eltelik, s mikor észbe kap, már nem tud élni.
Érdeklődve hallgattam szavait, valóban volt a kikötőben pár olyan halász, aki remek halat szállított a kikötőben lévő étterembe is, azonban csak egyetlen olyan személy volt, akire tökéletesen rá illett a jellemzés.
– Amíg kiváló minőségű halakat szállít, addig nem hiszem, hogy komoly probléma, hogy sokat beszél – a friss hal ugyan itt nem kerül annyiba, mint mondjuk olyan területeken, ahol a közelben nincsen tenger, azonban a jó minőségnek mindenhol megvan az ára, sokan pedig – akik jobb helyzetben vannak – hajlandóak is ennek érdekében áldozni, olykor azonban a szegényebbek is megengedhetik maguknak. – Van sejtésem kire gondol, azonban nem volnék biztos benne, hogy egyre gondolunk... v jegyeztem meg könnyedén, ahogy a mellettem sétáló férfira pillantottam várva az illető nevére, noha a megérzéseim valóban azt súgták, hogy mi is attól a férfitól vesszük a halat, még sem voltam biztos benne, valamint szégyenszemre ugyan, de hirtelenjében a férfi neve sem ugrik be.
– Messziről utazott ide – vontam össze a szemöldökömet, és bár én sem éppen Floridából érkeztem – miért pont ide jött?
Kikerülve egy kisebb tócsát pillantottam a mellettem ballagó férfira, hiszen Norvégia és Alaszka tulajdonságai, ha nem is teljesen de nagy vonalakban mégis csak megegyeznek, s bár jelenlegi otthonunk sokkal északabbra van – ezzel egy egyidejűleg hidegebb is és többet süt illetve nem süt itt a nap – azonban a halászat tekintetében már valóban megegyeznek, hiszen itt is és ott is az a központi kereskedelem forrás.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Sétálóutca //

Vissza az elejére Go down
 

Sétálóutca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 12 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, ... 10, 11, 12  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Mindennapi élet :: Utca-