Egyik szemöldököm a homlokom majdhogynem legtetejééig szaladt, amint Sedna szavai eljutottak az agyam azon részébe, ami képes volt feldolgozni a kapott információt. Azt hiszem az az idióta grimasz is mindent elárult a gondolataimról, amit hamar elsöpört a nevetés. Hát én csípem ezt a nőt! Tényleg, kifejezetten szimpatizáltam vele, hogy ennyire tud oldódni, pedig hát nem hittem volna... De ez csak jó pont. Egy elég giga nagy jó pont! - Csak azt lenne jó tudni, hogy miért pont a fülemet? Van valami vonzó kisugárzása ezt megértem... - piszkáltam meg egy kicsit, előre pöckölve. - De hát azért jobb, ha a helyén fityeg, mint sem a nyakadban. De értékelem anyai szeretetedet, felettébb elsimítja a lelki krátereimet. - ravasz kis, szélhámos vigyor szaladt fel ajkaimra, amint követtem mozdulatait a vízben. Hihetetlen, hogy nem fakad ki... Ez már ellent mondd a természet rendjének! Áh, dehogy. Csak azt a szinte már lehetetlen jelenséget támasztja alá, hogy még akadnak olyanok ezen a felfújt bolygón, akik nincsenek befásulva. Akikben még pezseg az élet. - Nem mondtam, hogy nyanya... De én kérek elnézést, hogy nem neveztelek így... - színpadias átéléssel adtam elő a mondatot, miközben felálltam a medence szélén. - Ésss igen, ha belegondolok... Az már nem, hogy perverz lenne, de kapcsoló orientált is. - még jó... úgy kapkodnék a távirányító után, mint a szél. Már ha tényleg azokra a rozzant kis mamókákra gondolunk, akik drága szentjeim, édesen kötögetnek maguk előtt egy kis sálat az unokának, majd hirtelen felugorva a fotelből, már-már filmbe illő lezserséggel rántják le magukról a mamarucit, és a piros szerkóban futni kezdenek a tenger felé, lobogó őszes kis hajjal... meg öhh... egyebekkel... Hjajj... és mindezt persze lassítva!! Hol az a kapcsoló...? - Bocsássa meg néni kérem alássan, hogy magára vetetettem egyetlen egy pillantásomat is, égjen ki a retinám! - áhh elröhögtem... A végét legalábbis... - Vagy már ezek szerint kiégett? - vágtam halál komoly, töprengő arcot, majd újra nevetésbe torkolltam. Persze, hogy kiégett, mert cseppet se tűnt Sedna néninek... még csak a közelébe se volt, egy ilyen mami dolognak. Hát ez egy ilyen nap úgy fest... De azt hiszem még mindig jobb, mintha idegeskednék, sőt! Amikor partot ért és kellően megrázta hosszú tincseit, nem hogy a vízből, de még a hajából is jutott néhány, ami odacsapódott hozzám. Hát, köszi. A megnevezésen csak elvigyorodtam, amint párszor áthúztam ujjaimat fejem tetején, megpihentetve végül azokat a tarkómon, én magam is körbe pillantva az uszoda lehetőségeit próbálva felmérni. - Van itt egy büfé... De szerintem dobhatnánk egy szenyát, valami falatozónál, vagy valami ilyesmit, aztán beülhetnénk iszogatni. Amennyiben bírja a néni gyomra még az alkoholt... - ártatlan arcot vágtam, de a vigyor megfeszítve vonásaimat átvette a helyét a kisfiús pofimnak. Pedig egész helyesre sikeredett a mimikám... Mhhh... - Kedv van-e? Vagy a Baywatchos "szotyi mamik" inkább csak a büfés menzát csípik? - már nem bírtam abbahagyni a hülyéskedést, és csak remélni mertem, hogy nem vág fejbe a következő pillanatban...
Igen, bevallom alássan feladtam. Innen már nincs visszatérés, ez a gyerek menthetetlen... - Olyan kisugárzása van a fülednek fiam, mint a csernobili atomreaktornak robbanás után... - vágtam rá, már nem is tudom, hogy gunyorosan, haragosan, vagy fáradtan, esetleg beletörődően. ~ Hihetetlen milyen fogok pörög ez a gyerek... ~ - Mellesleg a lelki krátereidnek annyi. Nem akarom porba zúzni liliomszállelked, de azoknak már tényleg minden mindegy... - ráztam a fejem lemondóan, habár a végét elvigyorogtam. Azt hiszem olyan infantilis lettem ettől a sráctól, hogy nem is tudom már majd máshogy kezelni. Esküszöm, ezentúl elég lesz, hogy szembe jöjjön velem az utcán és röhögőgörcsben fogok kitörni. A nyanyás dolgon már nem lovagolok tovább, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy valahogy úgysem jönnék ki jól a dologból. A nénikés félpornóra meg már nem is reagálok. Viszont kezdem érteni, hogy miért nem értem a férfiakat... Egyesek szerint egyszerű lelkek, szerintem csak követhetetlenek és betegesek... csak így spontán. Jah, és nem bírom elviselni a rigolyáikat, meg egyéb hülyeségeik... Tehát nem azért nincs pasim, mert antiszociális vén vérfarkas vagyok, csak egyszerűen bonyolult ügy ez nekem, na.... - Már az agyad is, nem csak a retinád. - sóhajtottam fel, habár a mosoly még mindig ott bujkált a szájam sarkában. ~ Lehet, hogy rettenetes, de azért bírom a kölyköt, legalább van stílusa. ~ Közben figyeltem mellette ücsörögve, ahogy feltérképezi az uszodát, majd végighallgattam amit mond és csak egy vállvonogatással feleltem rá elsőre. - Nekem igazából mindegy. És csak a saját gyomrod féltsd öcsi, Sedna néni már jó kétszáz éve vodkán nőtt fel az orosz télben, szóval te csak ne féltsd az én gyomromat, elvégre úgyis te dőlnél ki előbb. - közöltem fensőbbséges mosollyal. Nem tudom mennyire vállaltam volna be egy nagy iszogatást pont ezzel a sráccal, de a gyerekes énem bizonyítani akart. Mondjuk igazából rémisztő volt belegondolni. Elképzeltem magunk pár üveg vodkával később... nem, az univerzum itt robbant apró darabokra, előbb szűnt meg a tér és az idő, minthogy egy ilyen borzalmas képet közvetítsen... De nem bírtam magammal, muszáj volt. - Tehát jelöld meg a helyet és az időt cowboy, úgyis te leszel az, aki az árokban végzi. - közöltem fennhéjázó-vigyorgó fejjel. - Lefordítva csecsemőnyelvre, részemről belefér egy kaja, és mivel kezd elegem lenni a világból, és már régen nem ittam egy jót, így szívesen az asztal alá iszlak téged is fülespacsirtám, ha be mered vállalni. - vigyorogtam mint a torkosborz... izé, mint a fakutya... ~ Huh öregem, ezt tényleg kimondtam? isten irgalmazzon a lelkemnek... ~
Úgy tűnik Sedna eléggé belemelegedett a szemtelenkedésbe, mert kellően osztotta nekem a lapot, de azt kell, hogy mondjam, még így is viccesnek találtam, mint sem sértőnek. A fülemnek egyébként semmiféle ilyen típusú kisugárzása nincs, ami csernobilra emlékeztető lenne, de a "bókot" értékeltem, egy kaján vigyorral az arcomon. Egyébiránt pedig, ha őt arra emlékezteti, hát üsse kavics, nekem nincs vele gondom. - Ezt így azért nem mondanám, de kedves tőled, hogy ledegradáltad a lelki folyamataimat. - elnevettem magam, dehogy vettem sértésnek. Ha az is lett volna, amúgy se hatott volna meg. Végtére is, leszámítva egy-két dolgot, valóban mindegy már annak a tátongó kráternek... Azt hiszem, innentől kezdve az ismeretségünk megpecsételődött. Még egy ilyen hibbant, szórakozott farkasa nemigen lesz... Persze, ez az egyik oldal... A jobbik. A másikat nem szívesen mutogatnám meg neki, ezek után. Elég utálatos tudok lenni, sőt jóformán igazi bunkó. De nem érzem úgy, hogy ezt színpadra kéne futtatni vele szemben valaha is, bár ki tudja mit hoz még a jövő... - Az agyam? Annak semmi baja. Vagy tán zavar, hogy jól érzem magam? - vontam feljebb bal szemöldökömet, sunyi mosollyal ajkaimon. Nem hazudtam, hiszen tényleg így volt. És ahogy elnéztem, ő is kellően jó kedvében volt a társaságomban, aminek csak örültem. - Ohha, kemény egy nő vagy. De elhiheted, hogy az én gyomromat sem kell félteni. Igaz nem vodkával mérgezem, de a mennyiséggel sose volt gondom, szóval a kidöglést bízzuk a továbbiakra. - magabiztosan vágtam rá, tudtam, hogy mik a határaim. Egyébként se akartam a sárga földig leinni magam vele, csak egy kis kikapcsolódás. Iszogatunk, a fejünkbe száll, elszórakoztatjuk egymást a sok agyatlan baromsággal, és annyi. Nem kell egyből egymás hányásába fetrengenünk, elég érdekes lenne... És kevésbé sem volna kedvemre való jelenség. - Van a város mellett egy fogadó, egész jó a kaja, és pia is akad, talán ismered. A Három Medvére gondolok. - kicsit komolyabbra vettem a figurát, de hamar fel is hagytam vele. - És Sed... Nem vagyok agyilag retardált, felfogtam a cowboyos szövegedből is, hogy mire gondolsz. Viszont el kell keserítselek, semmi alá nem fogsz leinni, nem hogy az árokba kötnék ki. - nevettem fel kedélyesen, miközben elindultam az öltöző felé hátra menetben, hogy még pár szót invitálhassak hozzá. - De, ha te fejeled be az asztallapot, kiröhöglek! - vigyorogtam továbbra is, fejemet megrázva. - Tíz perc múlva odakinn? - azzal a választ megvárva tűntem el az öltöző gyomrába, hogy gyorsan lezuhanyozva magamról a klóros vizet, felöltözzek és elhagyjam az uszodád.
* Már odakint... *
Hát igen, nők... Addig készülődnek, hogy néha azon gondolkozom, vajon ebből az időből mennyi az, amennyit tényleg az öltözködés, smink meg mianyámnyálára fordítanak, és mennyi az az idő, amit arra pazarolnak el, hogy még huszonötödjére is megnézzék magukat a tükörbe... Szerintem ők se tudják... Amennyiben Sedna is kiért, úgy ellöktem magam a járgányomtól, aminek eddig támasztottam magam, felé lépve egyet. - Bevállalod a motort, vagy inkább sétálsz? Vagy ömm.. saját kocsival tolod? - mosolyodtam el a kérdést követően, amint a Ducati Vyper felé léptem, lábaimat átdobva rajta, rámarkolva a bukósisakomra, várva a reakcióját. Sose volt autóm. Nem kedvelem őket annyira, ezzel legalább sose kerülök dugóba, és egyébként is imádom. Már néha túlságosan is...
Arra csak felhorkantok, hogy nem fog berúgni. Jó, mondjuk igazából ő sem kölyök már, szóval persze hogy bírja a piát, csak az a baj, hogy nehéz már úgy gondolnom rá, mint egy idősebb normális farkasra azok után amennyi hülyeséget összehordtunk itt egymás hegyére hátára. - Igen, ismerem azt a helyet, habár nem vagyok törzsvendég, de élek már itt annyi ideje, hogy ismerjem az efféle helyeket. - vontam vállat könnyedén. - Mellesleg tudom hogy nem vagy retardált fiam, abban a gonosz kis koponyádban mindössze túl sok elvetemült gondolat kering, hogy normálisan viselkedj. - vontam meg immár csak mosolyogva, nem hülyén vigyorogva a nagy következtetést. Közben már nagyban baktattunk az öltözők felé. Igazából a srácból még azt is kinéztem volna, hogy a női öltözőt választja, mert úgy viccesebb átöltözni alapon, de szerencsére ezt végül megúsztam. Az ajtóban a szívemhez kaptam, mint valami zs kategóriás színésznő. - Még hogy én lefejelni az asztallapot? Kikérem magamnak! Aztán csak biccentettem és elmosolyodtam. - Oké, tíz perc múlva kint. ~ Vagy majd amikor odaérek... ~ Azzal vigyorogva bevonultam én is az öltözőbe. Nos nem igazán kocsmázáshoz öltözködve jöttem ide, de mostmár nem volt mit tenni. Tíz perc pont elég volt ahhoz, hogy felkapjam a szürke farmerom, hasonlóan depressziós felsővel, egy barna csizmával és rá egy nagy fekete kabátot. Kissé érdekesen fogok festeni kocsmázás közben, de még mindig jobb, mintha rózsaszín blézerben lettem volna, na nem mintha olyan fel lehetne rám adni... Még öt percig számítottam, ami nem volt túl nagy csúszás, csak öt perc, de sejtettem, hogy infantilis farkasom elkönyveli, hogy én mennyit kések... mert öt perc aztán a világ! Kint
Végül öt perces csúszással ki is jutottam, Olen természetesen már ott is várt, szerintem ő kb két perc alatt elkészült az öltözéssel. Ami bántja az önérzetem, mert én sem totojázok sokat, de azért egy kis idő az kell. Vetettem egy elismerő pillantást a motorra, aztán el is döntöttem, hogy ma teljesen őrült leszek. - A kocsim itt áll nem olyan messze, de most nincs kedvem beülni. Ha egy ilyen gyönyörű motort felajánlanak, azt muszáj elfogadni. - vigyorodtam el. Odaléptem és végigsimítottam a kis szépségen. Majd felültem én is Olen mögé, ha ő már megtette, majd hagytam, hogy ő vezessen s csak élveztem a száguldozást. Egészen amíg el nem értünk a Három medve fogadóba.
Van abban valami jó, hogy az örd... izé, őrzőkkel cimborálok. Ha névvel kéne kifejeznem ezt a előnyt, akkor Robbie-t említeném meg elsőként, a városi uszoda éjjeli őrét. E mellett még több mellék állása van (amit a három gyermeke meg is indokol), csak kedden, csütörtökön, és ma, azaz vasárnap van szolgálatban. Múlt héten panaszkodtam neki, hogy mennyire szeretek úszni, de milyen nehéz emberi tempót tartani egy zsúfolt uszodában. Szóval én vezettem rá, de végül mégis ő tett ajánlatot arra, hogy belóghassak ide éjszaka úszni egyet. Ez a napszak amúgy is kedvezőbb az én munkám mellett. Vasárnap meg úgyis túl nyugis napokat élek, szóval kell nekem a víz, hogy leszívja minden életerőmet. Így hát most ez következik. Sorban a második alkalommal. Itt Alaszkában nem szokás kikapcsolni éjszakára a medence fűtését, ezért kifejezetten jól is esik a kint tomboló mínuszok után belépni a 27 °C -os vízbe. Nem állok meg örömködni, mert csak 2 órát kaptam (reggelre fel kell száradnia utánam mindennek), tehát éppen csak megmártózom a vízben, aztán elrugaszkodok a medence peremétől és úszni kezdek. Gyorsan, nagy lendülettel, ahogy jó, és ahogy szeretem.
//Röpke lett és bénácska. Majd még alakul ez, sorry //
//Szerk: képcsere//
A hozzászólást Tara O'Ryan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Márc. 21, 2013 12:37 am-kor.
Mi lenne jobb egy vasárnap esti kikapcsolódásnál, mint egy kis úszás egy teljesen üres medencében? Na jó most nem lesz teljesen üres, mert Robbie állítása szerint a mai estén egy másik farkas is igényt tart az uszodára. Engem ez csöppet sem zavar, bár azért titkon reménykedem abban, hogy nem egy betolakodóval fogok találkozni. Nem szeretném, ha a mai este tragédiába torkollana. Miután az öltözőben átveszem a fürdőruhámat a nagy medencéhez sétálok ahol már nagyban élvezi a kellemes vizet az idegen farkas. Az illata nem ismerős és szerencsére a betolakodókhoz kapcsolódó illatot sem érzem rajta. Egy újabb elveszett farkas lenne? -Szép estét! Remélem nem baj, ha én is csatlakozom. Ígérem nem fogom zavarni, de úgy tűnik sikerült mind a kettőnknek ugyan azt az estét kiválasztani.-Egy nagyon halvány mosoly kúszik az arcomra, de csak pár másodpercig mutatom meg. A törölközőm leteszem az egyik padra, majd a medence végéhez sétálok. Nem fogok a lépcsőn lemenni, az túl lassú. Én jobban szeretek ugrani, így most sem teszek kivételt. Természetesen arra nagyon is ügyelek, hogy a másik nősténytől messzebb ugorjak bel, nehogy végül egy kisebb baleset okozója legyek. Medence széléhez lépdelve összezárom lábaimat, majd elrugaszkodom a fölről és egy szép íves fejessel már benn is vagyok a vízben. Nem állok meg egy hosszt így egy huzamban rögtön le is úszok, majd csak a medence másik végénél állok meg.
Úgy a tizedik boldog hossznál tartok mikor megérzem az ismeretlen ismerős farkas energiáit. Ismeretlen, mert nem találkoztunk még korábban, és ismerős, mert érzem rajta a hegyi falka jellegzetességeit. Úgy kimondottan nincsen bajom a társasággal, de a farkasom megint kinyitja a szemeit, és megszaglássza a levegőt, mert kettőnk közül ő az aki a bizalmatlant játssza. Szerintem ez már nem is domináns hanem deviáns viselkedés, meg paranoiás. Na nem mintha nem tudnám, hogy ezen a környéken jobb ha óvatos az ember, de ez mégiscsak egy uszoda az isten szerelmére. - Hali. - köszöntöm én is az idegent, úgy roppant szűkszavúan, mert nem tudom, hogy mit mondhatnék erre. Kizavarni nem lehet, mert nem az enyém a hely, és épp ezért nem kezdhetek el itt kakaskodni sem a területért, akármennyire is tetszene az a farkasomnak. Nem mellesleg bőven elférünk mindketten, és hát nah... nem kell érveket keressek arra, hogy miért nem csinálok semmit azért, hogy kisajátítsam ezt a böszme nagy medencét, és miért ne folytassam én is az úszást, amiért végülis ide jöttem. Végezhetnék elég hamar, aztán mehetnék dolgomra... A fene se tudja mennyi ilyen "mentség" jellegű gondolatmenet kúszik át az agyamon, mire rájövök, hogy tulajdonképpen a dominanciáját bizonyítani akaró farkasomat győzködöm, nem pedig saját magam, és már nem is úszok hanem a medence szélébe kapaszkodva méregetem a pancsoló nőstényt. Ki tudja mennyi idő után akkor cselekszem először tudatosan, amikor a helységbe éppen belépő Robbie-t akarom fejbe dobni a kezem ügyébe kerülő strandpapuccsal. - Te rongy! - röhögöm az őrzőnek, és szentségelek is egyet, mert az nemes egyszerűséggel elhajol a feléje röppenő papucs elől. - Legközelebb küldd rám, az alfájukat, bameg! - repül felé a másik papucs is (még mindig nem esik le, hogy nem is a sajátomat dobálom, hanem a másik nőstényét) most a testére célzok, a farkas erejével, ééés keményen gyomorszájon találom. - Nahvégre! Hogy sikít a jó őrző?! - Részemről nem komoly, csak cukkolom (hogy őt, vagy a nőstényt, azt nem tudom még), szóval vigyorgok, és egy kicsit Robbie is miközben kétrét görnyedve, a hasára fogva mormol nekem egy "Elmész te a p*csába"-nt. Igen, ő az a típus aki szeretetből boxol bele a válladba úgy, hogy attól lezsibbadjon a fél oldalad, de cserébe ő is ugyanezt várja ám el tőled. No most éppen egy ilyen baráti távboxolást mutattunk be. - Akkor most dobd szépen vissza a papucsokat, mert nem az enyémek. - ha úszik még a nőstény, ha nem, erre már fel kell kapnia a fejét. Én morcos lennék (mit morcos? Tombolnék!) ha az én tulajdonommal dobálózna valaki más, és kicsit azt remélem, hogy a csajszi is begurul; vagy csak indokot ad arra, hogy én megtehessem. A farkasom meg is tapsolna érte. (Hosszú napok állnak mögöttünk, nah. Feszültek vagyunk...)
Miután beugrottam a vízbe csak az úszással foglalkozom és mikor a mi kedves őrzőnk Robbie is megérkezik nem reagálok semmit. Hallani hallom amit beszélget a másik nősténnyel, de szemforgatáson kívül mást nem teszek, csak folytatom az úszást. Nem értem miért olyan nagy gond, hogy eljöttem én is úszni. Nem fogom letámadni, vagy ilyenek. Csak egy farkas. Amíg nem húzzak ki a gyufát, vagy nem ad okot a bántásra akkor nem fogom megtenni. Azért elég jól tudom már irányítani az érzelmeimet, a farkasomat. Azt a pillanatot még elkapom, mikor a nőstény megdobja a férfit egy papuccsal, de azt nem fogom fel még, hogy az nem is az ő lábbelije, így nem is foglalkozom az üggyel, míg nem hangosan ki nem mondja azokat a bizonyos szavakat. Mielőtt bármit mondhatnék közelebb úszom hozzá, de a tisztességes távolságot megtartom, majd felállok a vízben és úgy pillantok rá komor tekintettel. -Talán legközelebb előbb körül kéne néznie, hogy mivel kezd el dobálózni. Amúgy nem értem mi baja a fajtámmal. Tudtommal okkal nem szoktunk más farkasokat megtámadni. Ez inkább a másik klánra jellemző.-Mostanában sok mindent lehet hallani a betolakodókról. Nem elég, hogy megölték Vincentet, de még az egyik őrzővel is végeztek. Komolyan mondom, hogy kezdem nem érteni őket. Csak maguk alatt vágják a fát. Persze nem azt mondom, hogy a mi falkánk tökéletes, hiszen csak elő kell venni Jamest és Darrent...Azt hinné az ember lánya, hogy ilyen idős farkasok már nem csábulnak el az emberi húsra...És nekik kellene példát is mutatniuk, de igazából ebbe nem szólhatok bele. Gondolom megkapták a büntetést és kész. Nem várom meg a nőstény reakcióját inkább csak hátrálok egy kicsit és már folytatom is az úszást, hiszen azért jöttem ma ide.
- Te nem érted, hogy mi bajom a fajtáddal - egyébként semmi bajom- én meg azt nem értem, hogy jön ez most ide. Úgy tűnik, kvittek vagyunk. - vonom meg a vállaimat amolyan én-nem-értem-ám-miről-beszél-világosíts-már-fel-légyszi-légyszi ívben. Persze értem én abból, hogy a közelebb úszással is tisztes távolban marad, hogy a csaj bizony szubmisszív, afféle omegája a közösségének, így pedig a "bősz felháborodás" fogalma valószínűleg kimerül nála ebben az egyetlen röpke monológban. Lehet hogy tényleg az úszást akarja folytatni, de azzal a hátráló mozdulattal nem nagyobb teret biztosít magának, hanem engem erősít meg az előbbi gondolatmenetben. Ez a néhány mozdulat ugyanis a meghátrálást, a visszavonulást jelenti a fajtámnak. Az én domináns farkasomnak ennyi is éppen elég. Ha ő volna a porondon, most odalépne hozzá, lenyomná fejét a földre -azaz most a medence aljára- és behódolásra késztetné a nőstényt. Elnyomom. A farkasom lehet vérbeli alfa, de nekem (avagy az embernek) az Upperben merül ki minden vezetői ambícióm. Elég nyűg az is. - Láttad ezt Robbie?! Most mondd meg, miért ne színezzem a szuka vérével vörösre a medencét? - költői kérdés volt, és részemről még mindig csak cukkolnám, hergelném a nőstény. Feszíteni kicsit a húrokat, hátha elpattannak. Szóval részemről lehet sértő a tartalom, de a hangszínem közel sem arról árulkodott, hogy véresen komolyan gondoltam amit mondtam. Inkább játékos. Már ha az én sima hangom csendülhet ilyen színben úgy egyáltalán. - Mondjuk azért, hogy ne rúgjanak ki az állásból... Három éhes gyerekem van otthon Tamarabaszdmeg. Ne most játsszad már az eszed. Te meg oda se bagózz rá, Isa. Csak ugat, de nem harap. - Áucs! - felröhögök azon, hogy milyen vicces ez a Robbie fiú, aztán felrugózom magamat a medence szélére és leülök. Kellemes meleg van idebent, szóval itt tervezek megszáradni is. Az úszásnak már úgyis lőttek, bár azt nem tudom megmondani, hogy az idegen nőstény, vagy a farkasom cseszte-e el az örömömet.
A szavaira inkább nem mondok semmit, úgy tűnik nehéz a felfogása, de nem lehet ezzel mit csinálni. Megerőltetni nem fogom magam miatta. Bár az is igaz, hogy ha így folytatja nem fogok jót állni magamért és most még arra is képes lennék, hogy letámadjam őt. Csak a mi őrzőnk látná, igaz az sem pozitív és az ő munkáját sem akarnám veszélyeztetni, de még mindig jobb, mintha az emberekkel teli utcán esnénk egymásnak. -Ne félj Robb ennél nekem több kell ahhoz, hogy kiboruljak. Egy ostoba szuka szavai nem izgatnak engem. Ha ennyire járatni akarja a pofáját, hát legyen.-Fordulok a férfi felé, miközben reagálok a szavaira. Nem áll szándékomban magamra haragítani a másik nőstényt, de nem is fogok hízelegni neki. Ha ő így beszél hozzám, rólam akkor ne várja el, hogy én ne viszonozzam ezt a stílust. Ha az erdőben lennénk és átváltoztunk volna lehet, hogy már egymásnak estünk volna, hiszen ott sokkal több mindent megengedhetünk magunknak. Mondjuk megölni akkor sem akarnám, mert azért pár gúnyos szó nem ad okot rá. Az, hogy megölték az egyik falkatagunkat az igen, de bolond sem vagyok és tudom, hogy én is veszítenék. Lehet, hogy már nem vagyok egy fiatal farkas, de vannak nálam sokkal erősebbek is és ha még élni szeretnék pár évet inkább nem kezdeményezek semmi harcot. Az más kérdés, ha védekezés képen megyek bele.
Húha! A szuka visszaszólt. Bár van abban valami "elzavart kölyökkutya érzés", ahogyan messziről, úszkálva beszél vissza, nem pedig velem szemben, fröcsögve a szavakat, ahogy azt egy igazi farkas tenné. Lemondóan sóhajtok, mert ezzel nem az van, hogy nem tudok mit kezdeni, hanem annyira szánalmas, hogy nem is akarok. A gyengébbet bántani nem érdem, és különbenis csak fokozná a farkasom étvágyát, ha most belefojtanám a vízbe a nőstényt, nem pedig csillapítaná azt. Majd keresek a harchoz egy hozzám méltó partnert, ez a szuka nekem kevés. Hozzám kevés. Robbie ezt nyilván nem tudja, nem érti, mert felváltava járatja barna tekintetét rajtam és a másik nőstényen. Nevetnem kell rajtuk, habár ez részemről megint az a fölényeskedő stílus, amit nagyon utálok, most mégis önként tör fel belőlem. Sokáig visszhangzik még elhaló nevetésem. - Szerinted ezek után nekiesnék? Ugyanmár... Egy vízipisztoly nagyobbat szól nála. - rúgok bele a vízbe úgy, hogy a hullámai, a felcsapódó víz a szukát kapja telibe. Neki ez már úgyse számít, mert eleve vizes, de nekem elég ahhoz, hogy demonstráljam magamnak az erő- és a szellemi- fölényemet, Robbienak pedig azt, hogy beértem ennyivel. Eztán magamra tekerem a törölközőmet, és felállok. (A mozdulat közben "véletlenül" belelököm a nőstény papucsait a medencébe.) - Szívjunk el egy cigit, 'mer sose kapunk tüdőrákot. - Mondod te... - morogja az őrző, de azért már tartja is nekem a cigis dobozt. - Mondom én! - vigyorgom miközben elveszek egy szálat amit meg is gyújtok útban a gépház felé, ahol majd elfüstöljük.
Nem foglalkozom a nősténnyel én annál éretebbnek gondolom magam, mint hogy most a gyerekes kis cselekedeteire bármit is reagáljak. Van aki szereti fitoktatni az erejét és talán ebben az esetben a nősténynek igaza is van. Lehet, hogy alulmaradnék, hisz nem ismerem őt és idősebb is nálam, bár igaz nem sokkal. Lehet, hogy egyszerűen le tudnám nyomni és csak kis sérüléseket szenvednék. Bármi megtörténhet, de azt hiszem ez nem fog kiderülni, vagy legalább is most nem. Az, hogy az erdőben esetleg egymásnak esnénk senkit sem zavarna. Az arcomba fröcskölő víz csöppet sem zavar, továbbra is folytatom az úszást. Látom a szemem sarkába ahogy a papucsomat belöki a medencébe, amire csak szemet forgatok. Ettől aztán tényleg nagyon megbántott. Nem is tudom, hogy hogyan éljem túl ezt a traumát. Szerintem egy fél óráig még biztosan áztatom magam és csak az után vonulok el az öltözőbe, hogy megszárítkozzak és visszavegyem a ruháimat. Mielőtt elmennék Robbetól elköszönök és megköszönnöm neki a lehetőséget. Jó volt kicsit egyedül úszkálni és még a másik nőstény sem tudta elrontani nekem ezt a kis élvezetet.
Ráérő szabad idő, hallelujah, tehát itt az idő, hogy bevessem magát a városi életbe, és körbenézzek, mi mindent találok még itt. Első viszont egy kiadós úszás, az edzőtermet már megjártam, na de le is kell vezetni. Ideje, hogy a pár napot amit kihagytam, azt behozzam, hiszen nem jöhetek ki a formából, és nem azért, mert mert most a nők miatt aggódom, hanem az életvitelem a fő oka. Eltunyulni tilos, az életem múlik rajta, ha megteszem, kondiban kell maradnom, akár tetszik, akár nem. Az öltözéssel hamar végzek, még egy telefonszámot is szerzek közben, majd felhívom a hölgyeményt, ha úgy adódik, most viszont a medencére koncentrálok, és megpróbálok olyan pályát választani, ahol nem nyugdíjas tempóban, és fulladozva úsznak. Egy tűnik ilyennek, azt nézem ki magamnak, azért megvárom, hogy a hölgy eltávolodjon, nehogy ütközés legyen a vége. Felmérem a távot, és mielőtt sípolnának, hogy ugrani merészelek, csak lazán beereszkedek, hogy saját tempóban induljak neki, és ússzam le az adagot. Nem tűzök ki túl sokat, nem versenyre készülök, csak kicsit lazítani. Nekilátok a kirótt távnak, közben elgondolkodom az eddigi napokon, és azon, hogy merre tovább? Nagyjából tudom, mi hol van, azt is, mely helyeket érdemes számon tartani, a többi majd elválik. Annyira ezzel vagyok elfoglalva, hogy nem is figyelek arra, esetleg túlságosan megközelítettem az előttem lévőt, így egyenesen beleúszok. -Mi a tököm? Á, elnézést, nem így terveztem. Megállok, átgázolni mégsem gázolhatok át a hölgyeményen, az azért kicsit erős lenne. Mivel nem zavarunk senkit, nyugodtan támaszkodom meg a kötélen, megvárva, hogy a lány vagy elússzon, vagy ha beszélgetni szeretne, akkor megtegye. Botor lennék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel a látvány, mert meg kell hagyni, igencsak szemrevaló. -Esetleg nincs kedve meginni egy üdítőt velem, kiengesztelésként? A nevem Leo. Ha már így belerongyoltam, akkor ez a minimum, és miért is ne? Ki tudja, mi sül ki az egészből. Ugyan a fejadagom ugrott, de ez legyen a legkevesebb, majd bepótolom később, időm mint a tenger.
Nem szeretek az edzőtermekben izzadni miközben mindenki téged bámul és az izompacsirták meg próbálják bizonygatni egymásnak, hogy ő sokkal erősebb. Talán háromszor voltam egy edzőteremben, de mind a három alkalommal teljesen kiborultam az ottaniaktól. Ennyire ostoba népséggel is ritkán találkozik az ember főleg a férfiak terén. Szerintem az izzadsággal az agyuk is távozott. Viszont azért mozogni is kell, ha nem akarom, hogy teljesen legyengüljek, így a kinti futás mellett az úszás mellett döntöttem. Amikor a suli és a meló mellett van időm az uszodát is meglátogatom egy-két órára. Suli után ma is úgy döntöttem, hogy meglátogatom az uszodát. Mind a mellett, hogy megmozgat kikapcsol. Ilyenkor teljesen visszavonulhatok és ellazulhatok. Nem gondolok sem az iskolára, sem a munkára. Csak élvezem a békét. A bikinim sima barna színű, nincs semmi minta rajta, vagy mindenféle dísz. Sokaknak biztosan nem tetszene, de engem ez hidegen hagy. Nem divatbemutatóra jöttem. Aki szexis, díszes ruhákat akar látni az keresse fel a pláza cicák klubját. Nem ugrom be a vízbe, csak leülök a medence szélére, majd megkapaszkodva a perembe belemerülök. A víz kellemesen hideg. Kell egy kis idő míg teljesen megszokom, majd már indulok is. Azt észlelem, hogy utánam egy valaki szintén elmerül a vízben, de igazából nem foglalkozom vele. Ő jön mögöttem neki kell ügyelnie arra, hogy ne jöjjön nekem és úgy tűnik erről ő meg is feledkezett. Egy erősebb lökést érzem a lábamnál, amitől azonnal megállok és megfordulok. Mérges tekintettel pillantok a férfira aki azonnal bocsánatot is kér, majd elhív kávézni? Nah ez széép! Miért kell nekem az összes ilyen pancsert megtalálnom? -Hát ezt én sem! Azért vigyázz legközelebb. Egy idős néni lehet, hogy rosszabbul járt volna. Ha olyan gyors tempóban akarsz úszni, akkor ajánlom a hátsó részeket. Az majdnem mindig üres és pont az olyanoknak alakították ki, mint Ön.-Tudom, hogy ő magázott, de nem izgat. Nem látszik sokkal öregebbnek nálam.
*Lábaim verték az ütemet, ahogy szólt a rádióban a zene. Balász csak este érkezik hozzám, szóval no probléma. Nyugodtan lehet jó kedvem, hisz úgy is jön. Mindennap jön. Bár nem tudom, hogy ez most hízelgő vagy épp idegesítő, de mi tagadás, szerettem mikor ott volt. Leo meg… ma úszni ment vagy mi a szösz… Nekem sem ártana, de most komolyan törött karokkal? Vicces volna, tekintve, hogy még megrántani sem tudtam a vállam, nem még úszni. De itthon sem maradhatok… * - Hé Karókám… Gyere velem. * Szóltam az újonnan szerzet, Corvintól kölcsönzött biztonságisnak, aki még a nevét sem árulta el, annyira megragadt a feladatában. Igazából megfordult a fejemben, hogy Corvin megfenyegette, hogy nem szólhat hozzám, csak azért, hogy megkeserítse az életem. Mondjuk, elég bénán, de végül sikerült egy törölközött bedobnom, no meg egy bikinit. Senki ne kérdezze, hogy végül hogyan fogok átöltözni, de a lényeg, hogy menni fog. Mert mennie kell.* - Zárd be légyszi az ajtót. * Ó bizony ismertem ilyen szavakat is, csak épp nem sűrűn használtam. De nem azzal kéne önmagam adnom, aki a testi épségemért felel. Még a végén figyelmetlen lesz, merő véletlenségből és bajom esik. *
Az uszodába érve egyből az öltözőbe mentem, természetesen a díszkíséretem meg várt az ajtó előtt. Bent meg épp a takarító nő mosott fel. Ó hát nem vagyok én szégyenlős, meg is kértem, hogy segítsen átöltöznöm. Kiröhögött. Hát ez kész… mostanában mindenki röhög rajtam. Bár nem csoda… én is röhögnék magamon, ha épp nem én érezném a fájdalmat. Ami egész szépen kíséri a napjaimat. NA de azért segített, és így már teljes valóban, bikinben sétáltam be az uszoda részre, egyenesen a medencékhez. Nem meglepő, de egy szám szólt a hangszórókból. Énekelve haladtam előre, mit sem foglalkozva azzal, hogy kéne egy úszó sapka. De könyörgőm, a fenekem alá ért a hajam… nincs az a sapka ami megmarad ezen a hajkoronán, másrészt, nincs olyan ember akinek meg engedtem volna, hogy hozzá érjen. NAjó, de akadt de akkor is. * -"This flower needs somewhere to go No room to grow All these dusty roads I got two tickets and a dream 8:15 I'll save you a seat" * Szállt az ajkamról a szöveg, vigyorogva, miközben kiszúrtam Leot egy nővel. Csak a szemeimet forgattam meg, hogy már megint csajozik. Pedig számomra még csak szépnek sem tűnt a lány. De hát ízlések és pofonok, van akinek bejön az agyontetovált fleening. Nekem nem. De szemeim vidáman táncoltak, végre kimozdultam otthonról. Ideje volt, csak a karom van eltörve, de abból mindkettő és ezek most is a mellkasom előtt voltak rögzítve. Csodás látvány lehettem… Najó, alapjaimban jól nézek ki, táncos vagyok vagy mi a szösz, oda meg azért illik kinézni valahogy, de azért ilyen kézzel elég bizarr is lehetett a látvány. De még így is magamon éreztem a fürkésző tekinteteket. De ez nem érdekelt most sem, ahogy eddig sem. Ja igen, a biztonsági őr meg aztán ott volt mögöttem, mint egy jó kutya követett mindenhova. Frusztráló volt, de ez van.* - Drágám, a kislányt a bébicsőszre hagytam, mit szólnál ha segítenél egy kicsit? Nekem is jár a szórakozás. * Vigyorodtam el pofátlanul? Gyerek? Ugyan már… nincs nekünk olyanunk még külön, külön sem együtt meg végképp nem. De na ezt rajtunk kívül vajmi kevesen tudják. De egy fix… a nő, aki vele van nem. Azonban elkaptam a leányzó szavait és felkacagtam.* - Ugyan, hagyd csak… javíthatatlan bénázó. Csak három dologban jó, de abban profi. *Kacsintottam a lányra, még mindig kintről nem véletlen kétértelműen megfogalmazva. Szex, Zene és fegyverek. Ebben a háromban tökéletes Leonard. De nem részleteztem, az utolsót amúgy sem mondtam volna el, kitaláltam volna valami mást. Hisz héé… hozzám is ért, és még csak nem is hazudnék. De csak annyit tettem, hogy leültem a medence szélére és lábam a vízbe lógattam, elég béna mozdulat volt meg kell hagyni. De nem csúsztam el, nem estem bele… fél siker. Ha Leo segít akkor a csak rábízom magam, ha nem, hát nekem innen is jó. De legalább nem vagyok a négy fal között.*
Egyszer vagyok udvarias, akkor is félreértenek, szuper. Ez a lány kikbe futott bele eddig, azt nem tudom, de az arcára van írva, hogy már megint egy pasi van a közelében. Mégis mit vár tőlem? Elnézést kértem, és bocsánatkérésemet egy üdítővel is szerettem volna megpecsételni, na de ha félreért, arról én nem tehetek. A medencében, a víz kellős közepén még én sem szoktam csajozni, és most sem ez volt a tervem, mégis ki az az állat, aki ennyire paraszt módon akar valakit becserkészni? Én nem, az biztos, sokkal kifinomultabb módszereim vannak erre, ekkora tapló soha nem vagyok, megadom a módját, ha arról van szó. -Hidd el, én sem így gondoltam, belemerültem a gondolataimba, nem figyeltem a tempómra. Előtte felmértem, jól úszol, akkor nem érlek utol... tévedtem. Mielőtt félreértenél, az üdítőt nem randi meghívásnak szántam, hanem tényleges bocsánatkérésnek. Inkább ezt is előre leszögezem, mielőtt még a fejemhez vágja, és ha már letegezett, akkor én is megteszem. Azonban ismerős hangok ütik meg a fülemet, tudhattam volna, hogy Eve egy percet sem képes a fenekén nyugton ülni. Egyelőre nem fordulok meg, csak akkor, amikor megszólít. Majdnem felröhögök a megjegyzésén, és nem veszem zokon, hogy ezzel beleköpött a levesembe, lévén tényleg nem akartam felszedni a csajt, még ha meg is állapítottam, hogy a látvány maga nem rossz. -Drágám, dehogynem, viszont ha nem úszom le a tegnap esti vacsorádat, akkor azt vágod a fejemhez, hogy eltunyultam. Nem tehetem meg. Gyerek... csak az van nekünk kettőnknek, több is, hogyne. Mégis áldom az eszéért, mert most kihúzott egy kínos szituációból, amikor nem igazán tudtam volna megmagyarázni a hölgynek, hogy nem akarok tőle semmit. A medence széléhez úszom, könnyedén ülök fel Eve mellé. -Gyere. Hadd mutassam be életem értelmét, ő Eli, Eli a hölgy nevét nem tudom, azt nem mondhatom hogy 4-es pálya 25m, mert ott úsztam bele véletlenül. Az én hibám volt, nem figyeltem a tempóra, és utolértem. Hollywood-i 32 ott van, ahogy vigyorgok, szépen festhetünk egymás mellett, így 3-masban. Eve kezei eltörve, mintha minden nap agyonütném, vagy agyhelyen, és egy olyan nő, akivel itt kerültem közelebbi ismeretségbe... vagyis a lábával. Még mindig kérdőn nézek a lányra, hogy akkor most elfogadja a meghívásomat, vagy sem? Semmi hátsó szándék nincs bennem, persze ha ő úgy ítéli meg, akkor nem tudok mit tenni. -Megkérdezhetem, ki varrt ki? Szépen dolgozik, jó a vonalvezetése, az árnyékolása, profi. Fordulok ismét Grace felé, mert ugyan tetovált nőket sokat láttam, de a felének olyanok voltak a varrásai, hogy inkább hagytam a fenébe az egészet. Nem volt egyedi, nem volt stílusos, csak egymásra pakolt, értelmetlen valamik.
-Igen gondoltam és ez kedves tőled, de igazán nincs szükség erre. Balesetek sajnos mindig történnek és senki sem sérült meg. Majd legközelebb mind a ketten jobban odafigyelünk.-Bár most inkább csak a férfi hibája volt. Tudom nem mutatkoztam be neki, de nem igazán látom értelmét neki főleg, hogy nagy eséllyel ma fogom látni őt utoljára. Nem szándékozom vele most leállni trécselni. Úszni jöttünk ide. Az elmenésemet meggátolja egy latin nő, aki először a férfihoz intéz pár szót. Nah ezek szerint akkor ők ketten ismerik egymást. Remek! Akkor talán tényleg ideje lenne tovább evickélnem. Nem hiszem, hogy pont egy gyertyatartóra lenne szükségük. A nő utalásaira nem reagálok semmit. Bevallom túlságosan nem érdekel engem, hogy miben is tehetséges. De az jó, ha boldogok egymás mellett. -Grace!-Mutatkozom be végül, mikor a Leoként bemutatkozott férfi erősen utal arra, hogy igen valóban illene elárulnom a nevem. Nem tudom mit fog ezzel kezdeni, de ha ennyire akarja. -Szia Eli!-Köszönök oda azért a nőnek is, miután megtudtam az ő nevét is. Kezdem egyre kényelmetlenebbül érezni magam kettejük között. A férfi kérdésére a karjaimra pillantok, majd vissza fel rá. -Több ember műve ez, de leginkább Karen. Talán ismerős lehet a név...Van a városban egy tetováló szalonja, ami a nevét hordozza.-Lehet, hogy látta már az üzletet kívülről. Nem reklámozni akarom, de most egy név sokat nem mondhat neki. -Akkor ezek szerint téged is érdekelek a tetoválások?-Huu ezt a béna szöveget...De mégis mit mondhatnék nekik? Mosolyogni rájuk meg nem akarok, mint egy bolond.
*Leo válaszára a mosolyom vigyorrá szélesedet. Nem is tudok főzni. De ez most mellékes, ha már így vagyunk, akkor akár főzhettem is volna neki. Tényleg, én miért nem főztem? Ja igen, be van gipszelve a kezem. * - Eltunyulni? Ennél is jobban? Az kéne még… lecseréllek két fiatalabbra, te meg sörözhetsz a karosszékben. * Kacsintottam rá. Ugyanis Leo velem egyidős, és két tizenkét és fél évessel nem mennék semmire. Sőőőt… nem vagyok gyerek pesztra. Pontosan jó nekem ez az egy nagygyerek. Ó de még milyen jó… imádtam. Ahogy oda jött és megtalálta a helyét mellettem, fejem a vállára döntöttem és már nem is érdekelt az őr, meg semmi igazából. Ámbár tekintetem a leányzón függött. Leo szavaira elmosolyodtam.* - Ugyanmár… * Nos még mindig jobban járt Grace, hogy csak véletlen futott össze Leoval és nem Ő volt a cél. De nekem nem hazudna, szóval a csaj nem egy meló és lássuk be, véletlen neki megyek cucc már lejárt csajozási izé. Ámbár én beismerem, hogyha téves következtetést vonok le, azért mert elkaptam egy képet. A nő nevére csak biccentettem, de nem szóltam. Hűhaaa… tetoválások és egy semmit mondó válasz. Igazán érdekes téma, csak nehogy ásítanom kelljen… nem tudnám eltakarni a szám, hogy udvarias is maradjak. Nah de no… nem szól szám, nem fáj fejem. S ha csak Leo nem mászott el, végig a vállán pihentettem a fejecském, ha már nem tudtam a dereka köré fonni a karjaim. A víz lehűtötte a bőrét és ez nekem nagyon is kellemes volt. Imádtam mikor nedves a másik. Pláne a hajával játszadozni. Nah de hagyjuk is, hogy én miket szerettem a másikban, a másikon vagy épp vele csinálni. Nem mondom, széles volna a lista, de még hosszú is. Egy apró puszit leheltem a vállára, miközben kissé oldalra fordítottam a fejem. De nem akartam ám a szemébe nézni. Nem azért, mert túlságosan elvesznék bennük, az már megvolt… hanem mert az enyémben ott csillogott a fájdalom halvány szikrái. Lüktetni kezdett a kezem. Ja igen… asszem elfelejtettem bevenni a fájdalom csillapítóm. Na most már mindegy. Inkább a lábaimmal játszottam a víz felszínén, de ügyelve arra, hogy ne fröcsköljem le a nőt. Kell a frásznak egy hiszti roham… most még csak kivágni sem tudnám a nyelvét. * - Nem tudom hogy vagytok vele, de én éhes vagyok. * Ami pech, tekintve, hogy egymagam nem tudok enni. De szavaim megis erősítette a pocak(lakóm) morranása is.*
-Főleg én, lévén én voltam aki nem hozott magával szemüveget. Még ezt is képes vagyok elviccelni, pedig na, a lány nem úgy néz ki, mint aki nagyon vevő lenne bármi ilyesmire, de ne ítéljünk elhamarkodottan, ha egyszer nem ismerjük. Viszont a medence széle csak biztonságosabb, vagyis elméletben senkit nem tarolok le, hacsak Eve-t nem lököm a vízbe véletlenül, de nem tervezem. Még felázik a gipsze, és akkor még a medencét is takaríthatom. -Édesem, az már liliomtiprás, ha engem lecserélsz ilyen felállásban. Karosszékben sörözés? Erről jut eszembe, hol a távirányító? Na és a tévé? Biztosan normálisnak nézünk ki, de kit érdekel, hogy mit gondolnak rólunk mások? Nekünk jó így. Eve és a főzés, pláne ilyen trendi szerelésben, ahogy most van. Ahhoz nem kell agytrösztnek lennem, hogy a két nőstény már alapjáraton sem kedveli egymást, pedig még nem is találkoztak, pedig mit nem adnék egy igazi női bunyóért. Mondjuk iszapbirkózás, na az már felkeltené az érdeklődésemet, de mielőtt szemmel ölnék meg egymást, inkább átölelem a kislányt, ahogy mindig is, ha így odabújt hozzám. -Ugyanmár, ugyanmár, ez így volt. Ismersz. Ennyire amatőr nem vagyok, hogy így próbáljak csajozást kezdeményezni, nem vagyok már gyerek, aki hajhúzással mutatja ki, mennyire szereti a társát, akit utána elás a homokban. -Örvendek, Grace. Karen? Igen, ismerem. Portrékban profi, árnyékolása zseniális, egyedülálló. Érdekelnek persze, de még nem találtam olyan művészt, aki meg tudta volna valósítani az elképzeléseimet. Válogatok, és ugyan vannak szép tetkók, de az enyém egyedi lesz, és Eve tudja, miről beszélek. Azt nem tű fogja okozni, ahogy eddig sem, na de ezt nem kötöm a lány orrára. Ettől függetlenül már eljátszottam a gondolattal, és képben vagyok a legjobb művészek terén is, de az az én szakmámban maga a halálos ítélet, na de miért ne lennék bevállalós? Eve megjegyzésére bólintok, most, hogy úsztam pár hosszt, persze, hogy kajás vagyok. -Csatlakozom, drágám, pótolnom kell a hatalmas energiaveszteséget, amit a medencébe mászás, az onnan ki evickélés okozott. Grace? Veünk tartasz? Még nem ugrom fel, mert akkor félő, Eve tényleg a vízben köt ki, és akkor vizes lesz a haja, meg úgy mindene, és leolvad a gipsze, aztán nem szexis lesz, hanem rücskös. Még ülök, és várom, mit reagál újdonsült elgázolt ismerősöm.
Figyelem a számomra lökött párost. Nem is tudom felfogni, hogy miért is jöttek külön, nah meg a nő mit keres a medencék közelében, ha gipszbe van téve a keze? No mindegy. Már megtanultam, hogy nem kell megérteni a legtöbb ember logikáját, mert lehetetlen. Miközben figyelem őket elengedem a „kötelet” és ha már vízben vagyok akkor kihasználom az időd, még ha most nem is úszok, hanem csak lebegek. Karen munkáját jól ismerem nem kell leírnia nekem, de jó hallani, hogy mások is ilyen jól tudják, hogy hogyan is dolgozik. Nem hiába megy olyan jól az üzlet és már nem egy újságban jelent meg a neve. -Még nem volt?-Vonom fel a szemöldököm. Nah ez már sokkal érdekesebben hangzik! A kaja ötletére igazság szerint inkább elköszönnék, de így hogy felkeltette az érdeklődésemet a tetoválás iránt már inkább csatlakozom hozzájuk. -Mivel nagyon kíváncsivá tett így csatlakozom, ha valóban nem gond nektek!-Azzal oda is úszom a medence szélére, tenyereimet a földre helyezem és már ki is nyomom magam vízből, majd egyik térdemre támaszkodom és már ki is kászálódtam a vízből. -Kérnék öt percet amíg átöltözöm és megszárítom kicsit a hajam. –Mert azért így fürdőruhástul nem szeretnék leülni kajálni főleg nem csurom vizesen. A törölközőmet magamra tekerem, belebújok a papucsomban, majd miután megbeszéltük a találkozóhelyet el is vonulok az öltözőbe. Ahogy azt mondtam öt perc alatt valóban elkészülök. Nem viszem túlzásba, nem vagyok az a fajta nő, aki képes órákat a tükör előtt állni és készülődni. Persze ez nem azt jelenti, hogy csöppet sem érdekel a külsőm, de egy ilyen helyen mondjuk a sminknek semmi értelmét nem látom.
-Itt is vagyok!-Most már én is kezdek éhes lenni, aminek a gyomrom is hangot ad., de ami igazán érdekel az a férfi elképzelése a tetoválásról. -Mesélnél nekem arról a bizonyos ötletedről? Tudja én is tetováló művész vagyok. Igaz Karenhez képest még kezdő, de eddig egy vendégem sem jött vissza panaszkodni.-Nah meg az, hogy Karen mellett dolgozom is elárulja, hogy nem vagyok zöldfülű kezdő.
- Csak akkor követhetsz el bűnt, ha be is bizonyosodik. * Kacsintottam a férfire. Naná… mindent be kell bizonyítani, megesik az ilyesmi. Ahogy az is, hogy nem mindig sikerül. Ez miért volna másképp a liliomtiprással? Semmiért. Ámbár nekem még csak nem is az estem a fiatalok, szóval ez abszurd, ámbár szavaim igazak. * - A szobámba felvittem, megnézed? * Pislogtam rá ártatlan szemekkel, akarom mondani mű ártatlan szemekkel és ajkaim szegletébe egy halvány mosoly húzódott. Naná… hogy nem a tv lenne porondon a szobámban. Az alvás inkább. Még mielőtt itt félreértik nekem. A szavaim meg azért vannak, hogy félre lehessen érteni. Ez van. S ami azt illeti, kevés olyan nő van, akivel én jól kijövök. De uram bocsánat, ha szóra se méltatnak, akkor minek jó pofizzak? Még ha a víznek intéztem volna a szavaim, megértem, hogy kuss van. De hogy ennyire ignoráljanak… nos megesik, ámbár most először. Tök jól elvagyok én itt Leo karjai között, hisz Ő a lényeg. Mindig is Ő volt. Szóvak csak az ölelő karok között hallgattam a tetoválást és annak művészetét. Egészen addig, míg a pocakom nem jelzett, hogy éhes, no meg a karjaim, hogy fájnak. Leo csatlakozására elmosolyodtam, de a nő szavaira csak megvontam a vállaim. Nekem aztán mindegy, egyek, az a lényeg. Bár nem terveztem messzire menni. Az úszoda küldő részén található egy büfé. Nekem tökéletesen megfelel. 5 perc? Szárítással együtt? Hát vazz… ez jó. De hát biztos speedezik a hajizéja. De nekem aztán mindegy. Mielőtt csatlakoznék az öltözőbe nyomok egy puszit Leo arcára és szúrósan nézek a drága testőrömre, aki eddig is ott álldogált felettünk. De akárhogyis nézem, bizony várniuk kellett rám. Egyrészt én nem tudom öt perc alatt megszárítani a hajam, úgy, hogy még fel is öltözök. Másrészt pedig… nem is kellett ilyennel foglalkoznom, azonban elvolt törve a karom. Szóval bizony megint a takarító néni segítségére szorultam. Voltam én aranyoskámtól kezdve minden, azonban mégis ez volt az egyetlen ami úgymond feldobta a napom. Tipikus nagymama. Ahogy kiértem Leora pillantottam. S pontosan láthatta, hogy fájdalmaim vannak. Az arcomon nem látszott, tehát a nő semmit nem vet észre belőle. De a férfi már ismert egy ideje. Jó ideje. Persze megvártam, míg a Grace befejezi, s csak aztán szólaltam meg.* - Édes, mit szólsz egy kis Carbonara – Spagettihez? Rosa azt főzött ma. Fejébe vette, hogyha haza jössz, akkor biztos éhes leszel és ha már én nem tudlak ellátni, akkor legalább valaki lakasson jól. * Mosolyodtam el halványan. Hátha nem szólnak, hozzám ám legyen, azonban így… nos pech vagy sem, de nem szeretem az idegeneket az otthonomba. S ha tudtam volna, akkor a hasamra simítom a kezem. Mert hát… nem tudom. Ösztön, mely jelzi, hogy tényleg éhes vagyok. Remélem, hogy csak ennyi. De hova eszek ennyit?*
-Oké, akkor másképp kérdezem. Mit kezdenél te két gyorstüzelővel? Most komolyan? Vigyorognom kell ezen, eleve tudom, hogy a kislány nem rajong a kölykökért, tehát ez a veszély akkor sem fenyegetne, ha esetleg lenne köztünk valami, azaz egy párt alkotnánk, akkor sem. Az már egészen más kérdés, hogy nem vagyok féltékeny típus, mert aki menni akar, úgy is megy. Az ötletre visszakacsintok, kihagyhatatlan ajánlat. -Naná, este lesz valami rugby, azt látnom kell. Vagy lefestetted a képernyőt? Biztosan meccset néznék hasonló helyzetben, de bizony most ezt tenném, vagy aludnék, mert mi mást tennék? Oké, foglalkoznék a fegyvereimmel, ez is benne van a pakliban, mert a társaim, nem hanyagolhatom el őket. Na de ezt Grace-nek nem kell tudni, ha kell marha hitelesen tudjuk előadni, hogy ténylegesen közünk van egymáshoz. Pedig nincs, csak ökörködünk, mint mindig, évek óta. Bólintok, én semmit nem bánok, de hogy 5 perc alatt elkészül? Komolyan mondom, kész főnyeremény ez a csaj, azért is mérem az időt. Ilyet még nem láttam, hogy az 5 perc valóban annyi legyen, persze női időszámítással a fél óra is 5 perc, csak hatszor. Eve arcára viszonzom a pusziját, és én is eltűnök az öltözőben, hogy utána természetesen a lányokra várjak. Nem engednek be a női öltözőbe, ez van, a kislány kénytelen másként megoldani az öltözködést, de nem elveszett, menni fog neki. -Á. Valahogy senkinek a munkája nem tükrözi azt a stílust, amit én keresek. Egy fickó van, akinél azt láttam, majdnem 30 évnyi tapasztalat után, hogy na igen, ez bejön. Amit én keresek, az más, mint a megszokott. Az egyszer biztos, de nem ezekre a testtorzításokra gondolok, ami mostanában őrület lett a piacon, annak nem sok értelmét látom. Ugyan elég lenne csak néhány ellenfelemet megkérnem, ejtsenek rajtam vágásokat, de szisztematikusan, és máris kész az egyedi "tetoválásom", tinta nélkül. Kifizetődő, olcsó, és az aztán maradandó, a lézer sem szedi ki. -Nézd, nálam egy tetkó azt jelenti, hogy az a jel az életemről szól. Lehet szidni, de azzal nem értek egyet, hogy magamra varratok éppen valami aktuálisat, és 5-10 év múlva már az a múlt, és rég nem az az, amire azt mondanám, én vagyok. Nekem ezek az anyuci, apuci, gyerek, emlék stílusok nem jönnek be. Nálam egy tetoválás egészen másról szól. Sosem értettem az ilyesmit, az az igazság, bár lehet, én vagyok maradi, vagy nevezzenek aminek akarnak. A kiskutyám képe és ilyesmi... baromi jól fog festeni 100 éves koromban, nem mondom. Hű, milyen előrelátó vagyok... máris 100 évet jósolok magamnak? Kemény... easy rider, öcsém. Eve-re pillantok, nem kellenek szavak ahhoz, hogy értsem, mit miért mond. -Hm... szuper ötletnek tartom. Grace, ne haragudj, a meghívást majd bepótoljuk, és beugrom a szalonotokba is, de most azt hiszem, muszáj mennünk. Örültem a találkozásnak, majd beugrom a szalonba, ha neked is megfelel. A kislánynak fájdalmai vannak, de nem óhajtom kiteregetni, ha már ő maga is leplezni próbálja. Persze az, hogy éhes, és ennyire, felettébb furcsa, mégsem szólok egy szót sem. Grace-től elköszönök, és a célom az, hogy minél előbb hazavigyem Eve-t, hogy bevehesse a fájdalomcsillapítóját. Sejtem, hogy egy darab sincs nála. Ha nem tartanak vissza, akkor el is indulok, a testőr nem érdekel, én vezetek.
A meghívást elfogadom, így vissza is vonulok átöltözni. És, hogy miért fér bele öt percbe? Mert nem állok neki teljesen megszárítani a hajam, ha úgy is itt maradunk még lesz ideje bőven megszáradni és ahhoz, hogy felvegyem a ruháimat sem kell több óra. Leo szavaira összeráncolom a homlokon. Nem értem, miért kezd el erről beszélni. Egy szóval sem mondtam neki, hogy egy hello kittyt akarok felvarratni rá, vagy valami orbitális nagy b*romságot. -Ehm...Én sem szeretem, ha valaki egy hirtelen jött ötlet miatt varrat fel valamit magára. Az ilyeneket általában rövid időn belül megbánják. Én egyiket sem bántam meg az enyémek közül, ahogy te is mondtad nekem ezek örök érvényűek. Mellesleg meg én azt varratom fel amit kérnek tőlem! Nem fogok leállni vitázni a vendéggel. Nem értem, hogy most miért jöttél ezzel. Ezt most úgy mondtad, mintha nem tudnám, hogy mi egy valódi tetkó lényege.-Mindegy is ezen inkább nem akadok fenn. Inkább elkezdem szemügyre venni a büfé választékát és már épp kiválasztottam mikor Leo csaja az otthoni koszról kezd el dumálni. Ez most ugye csak vicc? Ilyen pofátlan embereket sem láttam még. Így faképnél hagyni, miután kirángatnak a vízből. Mondhatom szép. Ha ennyire zavarok akkor miért nem lehetett volna szólni? -Hát sziasztok!-Többet nem is tudok mondani nekik. Az, hogy ilyen módon ráznak le nem valami illedelmes, de hát mit várok el a mai világtól? Kevés ember ismeri a rendes etikettet, és még a végén téged néznek ostobának, ha próbálsz illedelmesen viselkedni. Nem várom meg, hogy eltűnjenek a szemem elől. Mivel csak „miattuk” ettem volna itt, így én is fogom magam és hazamegyek. Ha ezt tudtam volna nem csatlakozom hozzájuk és még úszkálok egy keveset a medencébe. Most biztosan egy jót röhögnek magukban....
Kezdőlap
// 
Húha! A szuka visszaszólt. Bár van abban valami "elzavart kölyökkutya érzés", ahogyan messziről, úszkálva beszél vissza, nem pedig velem szemben, fröcsögve a szavakat, ahogy azt egy igazi farkas tenné. 
// 
//
//
