*Nem hülye, észreveszi a változást a másikon. Szavaiban és valamennyire érzelmeiben is. Lévén abból él meg hogy másokban mondhatni olvas és elnyeri a pénzüket. Az nem nagy szám már, hogy rájöjjön hirtelen az érdeklődés megszűnt iránta. Kicsit fura, de igazából nem tudja érdekelni. Nem szereti a veszett ügyeket túl spilázni. Így mikor nem fogadják a kézfogást inkább csak hátradől. Kicsit nyammog a kérdéseken majd végül válaszol. Nem nem sejti, hogy olyannal beszél akinek köze van az őrzőkhöz. De ha lenne akkor is valószínűleg hasonlóan fogalmazná meg a mondandóját.* -Hát nem tudom, tetszik ez a kis város. Szeretem felkavarni az állóvizet.-*Mosolyodik el pofátlanul, persze fejben abszolút ez is a célja. Befűteni ennek a kis falkaháborúnak. Akinek kicsit több infoja van a farkasok vagy az őrzők közül az mind ismerheti a rossz hírnevét, pont úgy mint a elődje nevét.* -Hát kislány, ha nincs kedved bulizni nem tudok mit tenni.-*Áll fel a pulttól elővéve tárcáját hogy kifizesse a maradék italt. Borravaló is akad mert azért mégiscsak jól érezte magát a diskurzus közben.* -Majd még találkozunk!-*Int egyet mosolya mellett, majd fordul és úgy dönt jobb távozni a helyről.*
Alaposan sikerült túllőni a célon a jelek szerint. Csak egy kis távolságot akartam tartani, majd lassan lekoptatni. Erre a farkas kiszagolta, hogy mi is a helyzet. Ennek pedig nem örülök. Tudnom kell, hogy egyedül jött-e és ha nem, akkor hányan vannak. Aztán meg szólni az őrzőknek. Nem akarom elszalasztani a pasast. Lehet, hogy tényleg bajkeverő, akkor pedig jobb odafigyelni rá. - Szóval, te amolyan igazi rossz fiú vagy? - Érdeklődöm. - Mit is mondtál, kivel érkeztél ide? Vagy magányos farkas vagy? - Tudakolom szándékosan úgy hangsúlyozva, hogy azzal felkelthessem a figyelmét. Tudom, megint rém ingoványos talajra léptem, de mit csináljak. Nem hagyhatom elmenni. Amikor fizetne, a kezét fogom meg a pénzzel együtt bevállalva a látomást.
Tekintetem, - bár rá néz - egy kis időre üvegessé és fátyolosan elrévedővé válik, majd ismét az élet fénye tér vissza belé. - Hé, nem azt mondtam, hogy nincs kedvem. De a pénzt nem lopom. És hidd el, mindkét főnököm egy igazi morcos farkas, ha elkések. Jól éreztem magam veled, szóval ne spirázd túl. Azt hittem, hogy ennél rugalmasabb vagy, ha volt már pultos csajod. - Cukkolom hamiskás félmosollyal. Oké, erre nem kell rájátszani. Attól, hogy farkas még tényleg jól eldumáltgattunk. Ha a farkas ezután is úgy dönt távozik, nem próbálkozom többet. De legalább nyugodt lehet a lelkiismeretem, hogy én mindent megtettem.
*Marasztalják és újfent kérdezik hogy egyedül vagy társasággal jött. Meglepő és kifejezetten kezd gyanússá válni, és ezért nem is reagálja le a kérdést továbbra sem. Inkább úgy tesz mint aki megint csak elfelejtett válaszolni, kíváncsi hogy harmadjára is ráfognak e kérdezni. Ráadásul ez a farkasozás, hát sanszos hogy őrzőbe futott, de nem ijed meg nem is reagálja le igazán. Ha a csaj tudja hogy farkas akkor tudja, ha nem nem. Sose félt az őrzőktől, és amilyen makacs sose fog.* -Inkább hiénák csak a feszes fenekedet akarják nézegetni.-*Mosolyodik el és ül vissza inkább a székre még egy kicsit.* -Nem mondtam, hogy nem vagyok rugalmas. Azt se mondtam, hogy nem látsz többet.-*Folytatja a dolgot hiszen bármikor összefuthatnának. Mér pont most maradjon? Jó mondjuk ez elég könnyű kéne az info a csajnak hogy áll e még mögötte más is.* -De tudod én ma akarok szórakozni, és ha te itt dolgozol tovább, és nem lógsz meg velem akkor bizony unatkozni fogok itt a széken ücsörögve.-*Próbálja kicsit noszogatni a csajt, hátha kell neki az az info vagy bármi más annyira, hogy esetleg meglógjon a munka végéről. De az hogy itt pluszba költse a pénzét és csak társalogjon az nem tűnik túl bíztatónak.*
Oké... érzem én, hogy vér ciki, ahogy itt össze-vissza szerencsétlenkedek. Így azt hiszem inkább jobb lesz befogni. Persze átlát a szitán - mégis melyik hülye ne látná át?! - de azért marad. Talán tudja, hogy nem véletlenül kérdezősködtem és ez az oka. Vagy csak az a tünemény személyiségem. Sanszos, hogy előbbi és jól nézzek a hátam mögé ezután. Nagyszerű! Harmadjára már nem kérdezek rá, a szelektív hallására bízom, hogy mikor óhajtja megválaszolni a duplámat. A farkasos morzekódomra semmi reakció, pedig engem aztán nem fog átverni, tudom mi. Ahogy nyilván ő is sejti őrző vagyok. Még csak tanonc, de szeretem magam már közéjük sorolni.
- Az itteni főnököm nő. - Vetem oda a hiénás megjegyzésre, csak hogy tudja ez a hely is a fajtájáé, miközben újabb vendéget szolgálok ki. Azonban Silasra figyelek azért. - Bár a másikkal a származása ellenére tudnék mit kezdeni. - Vallom be szemtelen vigyor kíséretében. Gondoljon csak azt, amit akar. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól ehhez. Az eddig oly feszes tartásom is felenged varázsütésre, s visszavedlek azzá a pultos lánnyá, akivel olyan jól érezhette magát az előbb. - Akkor? Mi a gond? Türelmetlenek vagyunk és a könnyű prédára repülnénk inkább? Ugyan már Silas, ne mond, hogy nem bírnád kivárni amíg végzek... ha aztán egy sokkal kellemesebb befejezése is lehetne a dolognak. Megérné... - Flörtölök vele, sokat ígérve. Az, hogy ez a sorok között elrejtett ígéret mennyire komoly részemről legfeljebb sejtheti.
- Annyira nem unatkoztál, amíg beszélgettünk. - Teszem hozzá kissé felszaladt szemöldökkel. Ha bár semmi közöm a farkashoz, mégsem veszem jó néven, ha lepattintanak. Még akkor se, ha nem egy könnyű esti légyott a célom, hanem információ róla és azon magányosokról, akikkel a városba érkezett. Inkább bandába való, mint egyedül kóválygó első blikkre nekem. Meg másodikra is. Inkább amolyan bajkeverőnek tűnik, aki keresi az alkalmat, hogy összetűzésbe, bunyóba keveredhessen többedmagával. - És a nevedet hol kaptad? Elég réginek tűnik. Jelent is valamit? Olyan indiános feelingje van. - Somolygok a végén már, valóban a "nagy mozifilmek" jutnak róla eszembe amikbe Szürke toll meg Winnetou meg Old Shatterhand is szerepelt.
*Végleg kényelembe helyezi magát az előbb otthagyott helyén. Sokáig nem szól semmit csak stíröli a lányt. Hogy a teste miatt lesi, hol pedig csak gondolkozik mosolyogva a másik mondatain. Egyszerűen szegény lány kezd annyira átlátszóvá válni hogy már csak ezért is marad. Egyszerűen tuti hogy őrzőbe futott, de valami újoncba, de ugyanakkor ott van az a pajkos kislány is. Dupla élvezet az már biztos, szeretne kicsit eljátszani a kíváncsiskodóval, ugyanakkor érdekli is meddig menne el a lány. Baromi jól fest, és pajkos is, ez az ő zsánere, persze az hogy mennyi infót enged el a másiknak az sok mindentől fog függni. De elég egyértelmű hogy ejtenie kell pár infót hogy fenntartsa érdeklődését.* -Jól van! Nem vagyok semminek elrontója. Maradok, és ha végeztél talán valami gyors szórakozást is találhatunk, csak hogy ne legyen gond a másik melóddal.-*Mondhatni lefixálja a dolgot, és szerencsére túl sokat csak nem kell várnia. Elég kellemetlen lenne még órákat ücsörögni. De hát maradjunk a tervnél csepegtessünk valamit.* -Nem, ami azt illeti görög eredetű a név. De a családom Írországból származik. Én pedig Jerseyből jöttem.-*Hát az első kettő tényleg csak csevegés alapú leginkább az utolsó a lényeg hogy így már köthető valami helyhez és sanszos hogy falkához. A Jersey falka romlottsága miatt eléggé híres lett már, szóval sanszos hogy ő se éppen egy jófiú, bár eddig semmilyen jelét nem is adta ennek.*
- Ezt örömmel hallom. Szeretem, ha valaki bír küzdeni és várni a sorára. Úgy a végén sokkal izgalmasabb.- Mondom somolyogva. Ezt egy határozott, csupa nagybetűs sikernek könyvelem el magamban. ~Fog ez menni, nem is olyan vészes partizánkodni.~ Jegyzem meg magamban. Bár az is igaz, hogy a kutya se kérte és saját szakállamra ok nyomozok. ~Tényleg, ezt lehet egyáltalán annak tekinteni? Végül is csak egy ismeretlen farkassal beszéltem meg az imént gyors numerát. Semmi másról nem volt szó. Legfeljebb burkoltan, utalások formájában.~ A válaszát kissé erőltetettnek érzem, így azért még hozzáteszem: - Nem akarom erőltetni ám. Ha valami könnyű esti kis műsorra vágysz inkább, tiéd a pálya. - Mondom kissé fitymálva amikor a könnyűvérű lánykákra célzok, s talán érződik hangomból is, hogy koránt sem örülnék neki, ha ezek után itt hagyna egy olyanért.
A felbukkanó információkat hallgatom, s nyugtázom, hogy ugyan nem indián a neve, de legalább megtudtam róla ezt-azt. A neve meg elég különleges ahhoz, hogy felkapjam rá a fejem alapból is. Bár így, hogy tudom mi, a korát akartam volna belőni vele. Saccolásban nem vagyok túl jó, de ennyi erővel bármilyen idős lehet. Jersey nem egy fiatal város. Minden esetre leadom a drótot, amint lesz rá lehetőségem. - Szeretem az íreket. Van stepp táncuk, hisznek a koboldokban és többnyire igazi rossz fiúk. Pont nekem valók. Mond csak, te mennyire vagy a zsánerem Silas? - Érdeklődöm tovább flörtölve vele. Igazából ez már ösztönös, semmi görcsösség nincs bennem. És az íreket tényleg szeretem. Flatley és Dublin, meg a Tündérkrónikák forever!
-Neem, szeretem a kihívásokat. Az se jó ha valami túl könnyű. Bár persze ha valami túl sokáig tartana az se lenne az igazi.-*Szóval ő nagyon tudná értékelni ha ez a játék megmaradna közöttük, de azért szeretne happy endinget a végére.* -Hát a családunk az ezerhatszázas évek felénél jött Amerikába. Szóval már eléggé elhalt pár dolog. Sajna step táncot semmiképpen sem tudok nyújtani. A koboldok titkát nem árulhatom el az féltve őrzött titok. De a rosszfiúságom letesztelheted bármikor.-*Vigyorodik el szélesen végiglesve a másikat. Megint csepegtetett egy kis infót neki ha a lány okos. Azt talán megérezheti mennyire lehet idős, de most adott is egy tippet a bevándorlással. Bár nem mondott konkrétumot, ő már itt született de a szülei már várandósan jöttek Írországból. Igazából a lényeget már megtudhatja a lány egy kis nyomozással. Ha a Silas nevű farkasokat keresi ebben a korosztályban tuti rá fog találni. Elég híres főleg egykori mentora miatt, aki miatt ő is meg van figyelve. Illetve háromszázhetven év alatt bőven volt alkalma falkaharcokba belekeveredni komoly károkat okozva. De korábbi kérdések alapján a lány inkább arra kíváncsi most hogy és miért jött ide ami még ott van a tarsolyában. Csak már kicsit több is kéne neki mint beszélgetés. Így lesve a másikat azon filózik, mikor fog már lejárni az a munkaidő.*
Érzem, hogy bizonytalan, hogy nem tudja mit is akar. Menne is, maradna is. Még szerencse, hogy lassan lejár a műszakom. A mobilomat veszem elő - s az infók nagy részét gyorsan lejegyzem -, majd az órára pillantok, lassan 3 óra ideje is van már. Csak meg kell várnom Vanessát, aztán léphetek is. Az információkat gondosan megjegyzem, úgy is csekkolva lesz. Elvégre kamuzhat is. - Vigyázz, mert még a végén szavadon foglak Silas. - Vigyorodok el magam is. Ez van, a rossz fiúk a gyengéim. És most kétszer annyi okom van, hogy meg akarjam ismerni közelebbről. - Lassan lejár a műszakom, ha megjön a váltás mehetünk is. Már nincs sok 3-ig. - Erősítem meg benne, hogy ne akarjon lelépni. Mert látom, hogy itt topog szinte helyben és mehetnéke van. Meg mást csinálhatnéka is, de ez részletkérdés. Még jó, hogy szinte minden férfi a farkával gondolkodik, így könnyű manipulálni őket. Látom a szemében, hogy ő már gyorsítana, így mikor a kollegina megjön, átadom neki a stafétát. - Na, megyünk? Vagy még előtte bulizni is akarsz? - Tudakolom, majd ha a távozás mellett dönt, a fekete bőrdzsekit magamra öltöm, a bukósisakot a hónom alá csapom a táskával együtt és várom, hogy induljunk.
-Jól van, azt már simán kivárom!-*Vigyorodik el és figyeli ahogy megjön a másik jóféle pultos lány. De annyira nem nézi meg mint Christinat. Mondhatni hűséges az egy éjszakás kalandjához. Ha kinézett egy nőt, és elkezdtek flörtölni akkor minek kezdjen el bárki mást is kipécézni? Okkal leste ki és maradt idáig a csaj mellett így most is sétál mellette.* -Hát azt mondtad nincs túl sok időd, nem pazarlom itt hogyha tudsz jobbat. Te vagy hazai pályán oda viszel ahova akarsz.-*Dobja fel a másiknak, igaz kicsit kényes a szitu. A legjobb mindenképpen az lenne ha a nőhöz mennének fel abban van a legtöbb potenciál ami őt érdekli. De simán elvihetné az őrzők székhelyére is kicsit megdolgozni őt. Bár ettől nem fél, de tudja, hogy benne van a pakliban amit el kell ismerni. Ő maga is volt motoros, imádja a motorokat és tetoválásai is kapcsolódnak ehhez az életstílushoz. De ide kocsival jött a városba és még nem újított semmit se. Szóval mikor a nő felül a motorra picit habozik, de úgy dönt lenyeli a békát hogy ma bizony ő ül hátul utasként, persze ennek is megvan a szépsége. Lábai közt már ott van a formás idom amit később kisebb változtatásokkal szívesen látna. Kezei pedig a másik derekára simulnak, egyértelmű hogy nem feltétlen kéne ott kapaszkodnia, de ugyanazt a játékot játsszák mindketten, szinte kötelező letaperolni a lányt.*
Nos, az nem kifejezés, hogy hogy felélénkül annak hallatán, hogy talán percek kérdése és mehetünk is. A bulizást igazából ráhangolódásnak gondoltam, de kivételesen egyet kell vele értenem... 6 órám van kb. amíg kezdenem kell Dustinnál és aludni is kellene egy 4-5 órát azért. Szóval kb. 1-2 óránk van egy röpke légyottra és arra, hogy minél többet kiszedjek belőle. Nem tudom, hogy meddig kell elmennem, de félinfókat nem szívesen adok az őrzőknek. Úgy érzem ezt fontos dolog, s vagyok olyan maximalista, hogy ne akarjam elszúrni. A Harley hála égnek elég nagy motor, simán elfogunk férni rajta. - Haza nem tudlak sajnos vinni. A szüleimmel lakom és nem örülnének, ha beállítanánk hajnalban és felvernénk őket, hidd el. - Felelem, de nem úgy, mintha ciki lenne. Inkább tényként közlöm. A hangsúlyból viszont kiérezheti, hogy több van mögötte, mint amit mondok. Ha nem túl hülye akár még ki is találhatja mi az ábra. Nem hiszem, hogy a szüleim jó szemmel néznék, hogy egy farkassal kavarnék és még haza is vinném. Ebben biztos vagyok, liberalizmus ide vagy oda. - Hol szálltál meg ma éjszakára? Ha nem valami baráthoz érkeztél, mehetnénk hozzád is... - Bizonytalanodom el egy pillanatra. Azért remélem belemegy, mert nem volna rossz szétnézni nála kicsit. Elvigyorodom, amint a derekamra kerül a keze, majd amint megmondja az útirányt vagy címet fejembe nyomom a bukót, gázt adok és elindulok vele szállása felé.
Egyelőre még jócskán a város feltérképezésénél járok, meg úgy dolgozok rajta, hogy megtaláljam a helyem ebben a nagy "családban". Persze a helyem megvan, inkább az a cél, hogy ezt tudatosítsam a népekben. De ma este speciel pont nem ezért jövök a disco-ba és nem is azért, hogy IHB bulit tartsak, mert senki se szeret. Hallottam ugyanis, hogy Tara ennek a helynek a vezetője így szándékomban áll megnézni munka közben a nagyasszonyt. Természetesen már találkoztunk az ittlétem óta, de alkalmunk beszélgetni még nem nagyon volt, márpedig utoljára bő száz éve találkoztunk és tartoztunk ugyanabba a falkába, szóval azt hiszem erre lehet mondani, hogy időszerű. Rám jellemzően egyébként is a többséggel jóban szoktam lenni, kivéve, akikkel nem. Tarát régen pedig kedveltem azt hiszem... úgy rémlik... remélem... mindegy is. Meglátogatom. A pultnál egy üveg sörrel szerelkezek fel és ezzel a lendülettel el is hagyom a földszinti tomboló fiatalságot. Nem mintha ellenemre lennének, lévén jómagam is fiatalosnak tartom magam, de speciel továbbra sem ezért jöttem. A galérián sikerül is egyébként lelnem egy üres asztalt, de még mielőtt nagy elánnal befoglalnám, keresek valami kigyúrt kopasz faszit, aki eléggé kidobóember alkatnak tetszik. Szépen közlöm is vele, ha megvan, hogy én lenni Tarzan, te lenni... mindegy, szóljon a nagyságos asszonynak, hogy egy bizonyos Broderick Grant keresi. Csak ha felfogta és látom, hogy eszerint cselekszik, akkor teszem le magam az üres asztalhoz, lábaimat meg kényelemesen felpakolom az egyik másik székre. Én már el is helyezkedtem, amíg pedig Tara nem érkezik meg, addig kortyolgatok a sörömből.
Tudom, hogy Duncannek is megvan a maga dolga, de muszáj volt kivennem egy szabad estét a gyereknevelésből. Persze nagyon szeretnék most leülni egy üveg (vagy kettő) Jagermaisterrel, és hülyére inni magamat, de félek, ha valamiből túl sokat fogyasztok ma, az kizárólag a meló lesz. Duncan és Chantal rengeteg munkát fektetett az Upperbe míg odavoltam, de ha most jönne egy ellenőrzés, zsigerből visszavonnák a működési engedélyemet. A számlák nincsenek elrendezve, a könyvelés káosz, és és és és.... áh! Leszarom! Azért vagyok itt, hogy ne otthon agyaljak Castoron meg ezen az egész őrületen, hanem itt, ahol legalább nem egy szerettemben teszek kárt, ha megint összeroppanok. Kurva jó úton haladok felé, köszönöm. Őszintén szólva... nem örülök a látogatómnak. Így este 9 után legalább már ügynökök nem zaklatnak kólaautomatákkal, újdenagyonfinom kávékkal, meg a többi önreklámozó szarsággal, amiért most alaphangon kitekerném a nyakukat, és ezt most még komolyan is gondolom. Dehát ha nem ügynök az, akkor elképzelésem sincs arról, hogy kicsoda, mert a név önmagában semmit nem árul el nekem. Kilépve az irodából, kissé megnyitom a pajzsomat - mikor húztam fel? - és kiküldöm az energiáimat letapogatni a diszkó területét, bár amíg nem találtam meg a farkast, és nem sejlik fel a szálloda illata a disco fülledt levegőjében, addig nem tudhattam, ki a vendégem, és hogy hová tartozik. - Brody?! - döbbenek rá hirtelen, hogy ki látogatott meg. A nevét nem, de az arcát már megismerem. Már majdnem megkérdezem, hogy mit akar, mikor rájövök arra is, hogy ő az új béta, nyilván fel akarja mérni a határokat, a terepet, meg engem is. Szóval máris eldöntöm, hogy mindenben partnere leszek, és akkor hamar végzünk. - Szia. - a mosoly elmarad, arra most valahogy nem vagyok képes. Mondjuk ez a hím számára nem lesz újdonság, mert mikor legutóbb találkoztunk, még az előző alfa ágyasa voltam. Todd mellett se volt kedvem mosolyogni. hát most sincs. - Segíts... Utáltuk mi egymást? Mert ha nem, akkor leülök egy kicsit. Vagy szívesebben beszélgetnél az irodában? Beszéd közben jövök rá, hogy már megint rajtam a gyűrű, ami Castortól kaptam, szóval a hátam mögé rejtem a kezeimet amíg megszabadulok tőle, addig remélem, hogy Brody is eldönti, hogy mit szeretne. Én piát, most hogy látom, hogy a hím milyen jó ízűen kortyolja a sörét. És nem vetnék meg egy utcányi heroint se most, hogy van már felügyeletem is hozzá, még ha csak ideiglenesen is. Kár, hogy kiirtottam innen az összes dílert. Nem, őket nem szó szerint.
//kicsit ergya lett, de nah. Tudjuk be annak, hogy szexi vagy, és zavarba hoztál //
Mivel eleve fel se húzom a pajzsomat, így valószínűleg nincs túl nehéz dolga azzal, hogy megállapítsa, milyen tiszta lelkű, békés farkas vagyok a magam negyedezer plusz egy évével. Mondjuk azt nyilván érzem, hogy mentálisan le vagyok tapogatva - ha nem, akkor behaluzom - és így már sejtem Tara közeledtét. Bennem úgy nagyjából csak ebben a percben fogalmazódik meg, hogy amúgy mi nem is tudom, hogy váltunk el. Mivel nem emlékszem fehér zsebkendő lobogtatós, könnyes búcsúra, így valószínűleg közömbösek voltunk, bár franc se emlékszik mi volt száz évvel ez előtt. Arra sem emlékszem, hogy tegnap mit ettem, hagyjuk már. Inkább a csajra bízom majd, hogy hogyan is akar hozzám állni. Amikor rám köszön, csak akkor nézek fel rá felé fordítva az ábrázatomat. Ejj, valaki citromba harapott, ahogy látom, de ez nem töri le az én általános optimizmussal vegyülő jókedvemet, szóval én ettől még mosolygok. Arról, hogy a mosolyom inkább emlékeztet egy perverz mutogatós bácsiéra, meg nem tehetek. Ilyen az arcberendezésem, tessék szeretni érte. - Szia. - Köszönök vissza elégedett képpel és akkor most jön az, hogy a hülye ábrázatommal szépen kivárok. Kivárom, hogy mondjon valamit, vagy hozzám vágjon egy széket esetleg, ha rosszban voltunk, vagy a keblemre boruljon, hogy úgy hiányoztam... hát ebből csak a megszólalás jön össze. Viszont így legalább számomra is egyértelmű, hogy ugyanolyan mély nyomot hagytunk egymásban. Legalább felismerem, már ez is valami. A kérdésre csak számat elhúzva vonom meg a vállaimat, nekem ugyan honnan kéne tudnom, ha ő sem emlékszik? - Ha igen, akkor már biztosan elévült. Nem tartok tőrt a párnám alatt a te neveddel, szóval attól tartok muszáj tiszta lappal indítanunk. Nahát... hogy te évről évre szebb vagy... - Éles váltás, de hát erről szól a tiszta lap, nem? Flörtölhetek fenntartások nélkül, még ha egyértelmű is a hanglejtésemből, hogy pofátlanul udvarias vagyok a kijelentéssel. Egyébként sem akarnék belefolyni és harmadik személy lenni egy olyan kapcsolatban, amit nem értek. De hát na, én ilyen vagyok, tessék újra megszokni. A nem éppen a sörösüveget tartó kezemmel színpadiasan a közeli szabad szék felé mutatok, amelyen sem én, sem a lábam nem vagyunk rajta. Tekintve, hogy a lábam is én vagyok, ez a kijelentés egyébként is teljesen értelmetlen. - Tedd csak le magad ide, nem tárgyalni akarok. Akkor amúgy is jobban kicsíptem volna magam. - Húzom meg kissé, hanyagul a fekete ingem gallérját, jelezvén hogy például ezt biztos nem így viselném. Persze hát felső két gomb ki van gombolva, megvillantva a nyakláncokat, meg a csodás mellkasom csodás felső harmadát, szóval nem, nem üzleti tárgyalásra jöttem. - Na, mesélj nekem, mi a nagy helyzet a Szezám utcában? Ugorhatod az elmúlt száz év eseményeit, mert különösebben nem izgatnak. Viszont hallottam ezt-azt a közelmúltból... - Kicsit megingatom a fejem, csak hogy jelezzem, nem a nő hőstetteiről szóltak a pletykák, hanem azért volt némi negatív színezetük. Szerencsére én pont a hiszem, ha látom típus vagyok.
A fickó éppolyan tanácstalan - már ami az ismeretségünket illeti- amennyire jómagam is volnék, és ez azért valamelyes megnyugtat. Bár lényegében az is tök mindegy lenne, ha befeszülök, vagy ideges leszek tőle, mert ő a béta, nekem meg mélytorokra kell nyelni a tényt akkor is, ha esetleg ellenségem lett volna bármikor is. Értem, és veszem a lapot, szóval azzal amit a végén még hozzáfűz, már ad egy újszerű hangvételt is a beszélgetésnek. Na nem azért, mert azt mondja: szép vagyok, hanem mert nem ragad le a témánál, inkább jelzi, hogy továbblépne. - Oké, akkor itt is megfelel. Miközben helyet foglalok (átellenben a bétával), azon tűnődök, hogy honnan ismerős ennyire az a mozdulat, amivel megpiszkálta a gallérját. A múltból, az oké, ennyit én is felfogok, csak... tudom, hogy van itt még valami ami nem ugrik be... 100 év, az bizony száz év. Az még gombócból is sok, nemhogy évekből! Húha, szóval, hogy így állunk? - Az alfától már kértem kihallgatást, már ha az utóbbi pár hónapos távollétem a kérdés... - az már más tészta, hogy a kihallgatásból egy újabb balhé lett, és semmit nem mondtam neki a történtekről. - Ő küldött, hogy inkább te fejezd be te velem? Azt értem én, hogy haragszik rám Castor - ahogyan én is őrá- de annyira nem vallana rá, hogy mást küld maga helyett. Felbátorodva ezen az elméleten, megelőlegezek egy "nem"-et a saját kérdésemre, és gyanakvóan összeráncolom a homlokomat. - Mondd azt, hogy nem találta meg a hullákat a rendőrség... - mármint azokat, amiket én helyeztem el. Nevezhetnénk tömegsírnak is azt, ami itt van Fairbanksben, de milyen nagyképű lenne az már! Csak 13-14 emberi maradvány lehet ott. Talán 20, ha beleveszem azt az időt is, amikor egyáltalán nem voltam magamnál. - Nehéz idők jártak, túl vagyok rajta... Mármint az idegbajon. - ha nincs ellene kifogása, most előre nyúlok, kiveszem a kezéből az üveget, majd alaposan meghúzom is húzom a sört. Két- három nagy korty múlva adom vissza neki, aztán nagyobbra tárom mentális pajzsomat, és telepatikusan megkérem Chantalt, hogy hozasson fel valakivel még két üveg ilyen gyönyört nekünk.
Amikor Tara leül, továbbra is elégedett mosollyal a képemen kortyolok bele a sörömbe és kicsit letekintek a galériáról ismét egy pillantást vetve a lent táncoló, szórakozó tömegre. Semmi mély, drámai gondolat nem fogalmazódik meg bennem, speciel azt is elvetem, hogy próbáljam felidézni, milyen is volt a nővel a kapcsolatom annak idején. Egyébként is csak egy lényegtelen részlet. Ahogy puhatolózik, meg kérdez, olyan ártatlan értetlenséggel tekintek rá, mintha csak egy kibaszott ma született bárány lennék. Mennyi új információ, itt több hónapos távollétről, meg kihallgatásról... Én csak annyit tudtam, hogy Tara mostanában nincs túlságosan toppon. Na jó, azt is hallottam, hogy elvolt egy darabig, de lényegében most az ő értetlensége világosít fel, hogy igazából beletenyereltem valami érdekesbe. - Teljesen magamtól jöttem, itt dögöljek meg... Mesélsz? - Vonom fel kissé szemöldökeimet, ahogy rátekintek. Tényleg teljesen gyanútlanul érdeklődök, meg végül is ő maga szólta el, hogy több is van a szituáció mögött, mint azt eredetileg gondoltam. Valahogy mindig is jó érzékem volt hozzá, hogy jó kérdéseket tegyek fel. Végül is Tara nem tudhatta, hogy mit takar az ez-az, szóval így azért vicces. - Hullák? - Vonom össze kissé a szemöldökeimet. Egy újabb információ, amit egyelőre nem tudok hova tenni és speciel most már Tara is jobban járna, ha csicseregne és nem hagyná a dolgot a fantáziámra. Most már olyan sztorit tudnék kerekíteni az elejtett mondatok köré, hogy inkább a valóság, mint az én agyszüleményem. Bár nem jellemző rám, hogy valótlanságokat terjesszek, de azt is pontosan tudom, hogy a legjobb szándék is rosszra tud fordulni. Mindenesetre egyre érdekesebb irányt kezd venni ez a beszélgetés. - Attól még kíváncsivá tettél... - Jegyzem meg az utolsó kijelentésére, így már nem ússza meg, hogy ne kelljen legalább egy részét elmesélnie a sztorinak. Amúgy, ahogy látom, hogy nyúl előre, realizálom, hogy mi a célja, így könnyítve a dolgon, felé is nyújtom az üveget. Nincs különösebb problémám vele, hogy beleinna, tessék csak. Persze most már nem kalandozik el a figyelmem, várom, hogy belekezdjen a mesébe.
Amikor azt mondja, hogy magától jött, azt hiszem ezzel párhuzamosan kezdek rájönni, hogy mi a helyzet. - Egyből mély vízbe dobtak, igaz? - kérdezek vissza arra, hogy mesélek-e. Kissé még a fejemet is oldalt döntöm, mint a farkasom, ha valami igazán felkelti az érdeklődését. Vagy csak rólam nem tájékoztatták - lévén, hogy nem is tudhatnak sokat az eddig történtekről- vagy egyáltalán nem kapott tájékoztatást, csak egy listát a falka tagjairól, és most egyesével felkeres valakit egy meghatározott sorrendben. Én is így kezdtem. Ez a helyzet szívás... Nem csak neki, hanem jelen pillanatban nekem is, mert elszólom magam. A legkevésbé sem szégyenkezem a gyilkosságok miatt, így az sem rendít meg különösebben, hogy Brody erről tudomást szerzett. Csak ha tudom, vagy kaptam volna bármily arra utaló jelet, hogy ez a tény még nem épült be a köztudatba, akkor előbb tényleg az alfának szóltam volna. Semmi bajom most még Brodyval, és esküsöm, hogy megakadályozni sem akarom abban, hogy végezze a munkáját, de amikor választ "követel", én arra törekszek, hogy minél kevesebb infót adjak ki a történtekről. ~Meghalt itt néhány ember még mielőtt elutaztam innen... ~ csak gondolatban beszélek, és még előtte letapogatom a disco minden négyzetcentiméterét is, már csak úgy a biztonság kedvéért. ~Eltakarítottam magam után, és szerintem már felfalták őket a vadak... Nem megyek oda leellenőrizni, mert lehet, hogy pont azzal buktatnám le magamat. Brody, ha ez kiderül, az őrzők ki fognak végezni. ~ Az a vicc, hogy éppen ez volt a célom azzal a tömegsírral. Mármint, hogy megtalálják, engem meg felkoncoljanak. Nem volt bátorságom fejbe lőni magam, ezért választottam ezt a másik utat. Mára csupán annyit változott a helyzet, hogy már lenne merszem meghúzni a ravaszt, csak már miértje veszett el. Az életnek és halálnak egyaránt. Nah most húzok egy nagyot Brody söréből, és kérem meg Chantalt, hogy hozasson fel még kettőt valakivel. Nekem Heinekken kell. - Hagy ne kelljen könyörögnöm a diszkréciódért. Így is elég nagy szarban vagyunk mindannyian. Az alfa természetesen tudhat róla. Bár e felől te döntesz... mármint, hogy szükséges-e most felhúzni őt ezzel... - utalok itt a farkasra, akit Castor megölt, és aki miatt nagy eséllyel háborúba indulunk majd mindannyian. Nem kell az én szaromba keverni se a falkát, se senki mást. Mindent csak szépen, sorban. - Magammal hoztam egy embergyereket Chicago-ból. - olyan tárgyilagossággal beszélek Jacobról, hogy abba még a farkasom is felhúzza az orrát, és megsértődik. Na ő most csak kussoljon! Pont ő miatta tartok itt ahol most vagyok. - Ő zabolázza meg a szörnyeteget, és engem is. Tehát a részemről több balhéra nem kell számítsatok. - Szeretném megvonni a vállaimat, de egy hang most azt súgja a fejemben, hogy ez nem az a pillanat amikor ildomos ennyire ellazulni. A bétával beszélek éppen, és hamár az a cél, hogy meglapuljak a falkában, akkor nem ildomos még ezzel is húzni az agyát.
- Igen, és nem szeretem, ha nem ér le a lábam. – Jegyzem meg kelletlenül a kérdésre. A kelletlenség persze nem Tarának szól, hanem annak a ténynek, hogy teljesen igaza van. Azt se nagyon tudom egyelőre, hogy hova kapjak, még szerencse, hogy nem vagyok az a típus, aki elkapkodná a dolgokat, vagy túl stresszes lenne ilyen szituációban. Persze a Távol-Keleten jóval lassabb és nyugodtabb életmódhoz szoktam, elég furcsa is visszatérni ide a nyüzsgésbe, de azt hiszem mindennel meg tudok birkózni. Bár az is elég lenne, ha csak elhinné rólam ezt a falka. Fürkésző tekintettel figyelem a nő arcát, nyilván sokkal egyszerűbb dolgom lenne, ha ismerném, vagy ne láttam volna olyan régen, mert akkor talán még olvasni is tudnék róla. Így viszont némileg el vagyok veszve, szóval arra kell hagyatkoznom, amit mond. Pontosabban, amit gondol. Nem ér különösebben meglepetés, amikor a fejemben hallom a hangját, sőt mi több, a szemem se rebben, a külső szemlélő számára csak csendben ülünk annál az asztalnál. Közben pedig elgondolkozva hallgatom, amit mesél, tényleg elég nagy a probléma, amit felvázolt, főleg, hogy ő is csak feltételezésekre tud támaszkodni. Talán felfalták már a vadak a hullákat, talán nem jutott még az őrzők tudomására, talán sosem derül ki… Mondhatom jól beletenyereltem ebbe. Tőlem már szinte szokatlan mélységgel bámulok magam elé. - Nem szeretem a titkolózást, de talán igazad van. Egyelőre nem kéne neki beszélni erről. – Ezt egyelőre magam elé nézve mondom, de végül feltekintek rá, nyílt tekintettel, azzal a komolysággal, amire csak futja tőlem, még ha a többség szerint néha nehéz is engem komolyan venni. ~ Viszont tényleg nagy szarban vagyunk és örülhetünk, hogy legalább még nem hullámzik. Elmondom mi lesz. Nekem még van egy beszédem a helyi őrzőkkel, mivel új legény vagyok a gáton. Majd kicsit puhatolózok a helyi dolgok felől, ha tényleg olyan ügyes vagy és rendesen eltakarítottál magad után, akkor majd ellegyezgetem a gyanú árnyékát is. Majd megemlítem, hogy láttam a környéken néhány rosszarcú kóbort, vagy valami. Ha minden jól megy, akkor Castornak nem kell megtudnia semmit. Oké? ~ Vonom fel kérdőn a szemöldökeim, szándékosan gondolatban folytatom. Remélem bízik bennem, hogy elhiggye, képes vagyok anélkül beszélni az őrzőkkel, hogy ne fogjanak gyanút. Olyan diplomatikus tudok lenni, mint egy brit könyvelő… ha akarok. Viszont, ha hallok tőlük a sok hulláról az utóbbi időben, vagy bármi ilyesmiről, akkor az egy intő jel. Rám úgyse fog senki gyanakodni, hisz itt se voltam, ráadásul olyan jámbor vagyok, mint a ma született bárány, még ha egyébként ki sem állhatom az őrzőket és méla undorral is gondolok rá, hogy majd még kell velük is beszélgetnem. Arra, hogy már van egy embergyerek is a képben, némileg meglepődök. Ugyanezen értetlenséggel mérem végig a nőt… igen nő és mint ilyen javíthatatlan az összes. Persze, hogy mindegyik arra jut végül, hogy neki gyerek, meg kölyök, meg toronyóra kell lánccal… szörnyű. - Egy sima embergyereket? És mit gondol, mit csinál a pótmamája teliholdakkor? Na meg… honnan szerezted? Gondolom nem a sarki vegyesbe ugrottál le érte… - Hát akkor már hangot is adok az értetlenségemnek, de szavaim minden ellenségeskedéstől mentesek, akármennyire is ésszerűtlen döntésnek is tartom ezt a lépést. Simán csak kíváncsi vagyok, hogy mégis, hogy meg mint, meg egyébként is… Visszaveszem a sörömet tőle és most már én is meghúzom, bár tekintetem le se veszem a nőről. Egyébként ugyanazt kérem, amit ő, nem vagyok válogatós sörök terén.
- Ha elfogadsz egy tanácsot... - hagyok egy rövid szünetet. Ha nem kér tanácsból, azt most még jelezheti, és ha megteszi én elhallgatok, máskülönben folytatom. - Törekedj valamiféle rendszerre, ami szerint haladsz a munkád során, vagy csak a falka megismerésében, különben el fogsz veszni benne. Alakíts ki egy napirendet, amitől csak akkor térsz el, ha rád akar szakadni a világ, és iktass bele napi pár órát amit csakis saját magadra szánsz, illetve a szórakozásra. Rövid távon működhet a 0-24 béta hadművelet, de hosszabb távon kikészülsz tőle. Én két hét után már a hajamat téptem. Igaz, az nagyobb falka volt, de a feladatok nagyjából ugyanazok. A lényeg, hogy szánj időt másra is, ne csak a béta szerepben élj. De ez csak a személyes véleményem. - Miután elhallgatok, és újrajátszom a fejemben, hogy mit mondtam, cinikus ívben szalad fel az egyik szemöldököm. Nem Brodynak szól, ezért még előtte elkapom róla a tekintetemet. A grimaszom inkább saját magamnak szól, mert én az előbb említetteket már Chicagoba menet megfogadtam magamnak, de amint béta lettem, és elkapott a tettvágy, már el is feledkeztem róla. Kapkodni kezdtem, mihamarabb végezni akartam azzal amibe éppen belekezdtem... szal elcsesztem. Kár, hogy engem senki nem figyelmeztetett erre, senki nem mondta el azt se, hogy mi a feladatom. -Szólj ha segítségedre lehetek bármiben... mármint úgy komolyan. Nem udvariasságból ajánlom fel. Nekem nem volt segítségem, tudom mekkora szívás lehet az a poszt.
Váltunk. Nem csak témát, hanem elcsapott tekinteteket is. Míg ő megemészti a hallottakat, én őt nézem, ő pedig egy pontot valahol távol tőlem. Ez ennyire durva lenne? A fejemben nincs akkora súlya a történteknek, mint amilyen komorsággal fogadja Brody. Úgy tűnik nem csak az elmémmel, az értékrendemmel is komoly problémák vannak. Még csak észre se vettem... - Rendben. - bólintok arra, hogy Castor egyelőre még nem értesül erről. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy neki ez mekkora kellemetlenséget okozna, hisz ő is ölt már nem egy ember puszta kedvtelésből. Lehet, hogy elintézné egy vállrándítással, de azt se zárhatjuk ki, hogy megint kikelne magából, mint újabban mindentől, aminek köze van hozzám. Szóval tényleg ne kockáztassunk. Most más dolgok fontosak. A javaslata tetszik ugyan, és ésszerűnek tűnik, csak azt nem értem, miért tenné meg ezt értem. Kissé oldalt döntöm a fejem, így hallgatom az utolsó gondolatait is. Nekem ez valahogy... - Miért tennéd ezt? Puszta felebaráti szeretetből, vagy lesz ennek ára is? - Az utóbbi hónapokban ha valaki szívességet ajánlott nekem, megtépett bundával végeztem, vagy részlegesen csonkított végtagokkal. Bocsássa meg a világ, ha kissé gyanakvó vagyok, már ami az idegeneket illeti... És bár Brody régen is közénk tartozott, jelenleg akkor is csak egy idegen a számomra. Miként én is az vagyok neki.
A gyerekről elképzelésem sincs mennyit merjek elmondani. Nem számítottam ennyi... hogy is mondjam... ellenérzésre? Kételkedésre? értetlenségre? vele meg velem kapcsolatban. Jó, hát azzal tisztában voltam, hogy lesz majd ellentáborom is, de hogy totál egyedül maradok vele... hát erre nem készültem fel. Nem baj, mert így is kitartok az "álcám" mellett, csak így már nem tetszik annyira ez a szerep. Mindig is utáltam, ha utáltak. Változtam, de ennyit azért nem. - Jacobnak hívják, májusban lesz 7 éves, és mindent tud a vér... azaz rólunk. Nem én avattam be őt, amikor találkoztunk, már tudta, hogy mi vagyok... és hogy ki vagyok. Korábban őrzőkkel élt, és ha minden igaz, akkor ő az én vér szerinti ük unokám. Ebben egyébként nem hiszek, még nincs rá bizonyítékom. - végülis akiktől elhoztam, hazudhatták ezt nekem csak azért, hogy ne akarjam megölni... És milyen okos gondolat volt ez részükről! Tényleg végezni akartam a kölyökkel, ha nem teljesítették volna a feltételeimet. Az már más kérdés, hogy nem tudtam megölni, és most valahányszor ránézek, emlékeztet erre. - Majd ha rászánom magam, csináltatok vérvizsgálatot rólunk, de nem fűzök hozzá sok reményt. Ilyen véletlenek nincsenek, tudom. - megjönnek az italok, így végszóra megvonom a vállaimat. Azonban mire elmegy a felszolgáló srác, és megfogom a saját Heinekkenemet, iszonyat zavarba jövök... - Nézd... az előbbi maradjon köztünk... így is idiótának néznek a döntés miatt, hát mit kapnék egy negatív vizsgálati eredmény után... Szóval inkább felejtsük el. - húzok két nagy kortyot az üvegből, aztán jobbnak látom ha témát váltunk. - Te jössz. Miért pattantál meg Chicagoból?
Amikor belekezd, tenyeremet felfelé fordítva intek felé, hogy jelezzem, megkapja a szót. Majd mellkasam előtt összefűzve karjaimat figyelem érdeklődő tekintettel. Szemöldökeim között meg is jelenik az apró ránc, de ez nem rosszallás, ez a koncentráló arcom, tényleg érdekel a tanács, hiszen egyelőre aknamezőnek érzem ezt az egész helyet és falkát. Ki tudja hova kell lépnem, hogy ne robbanjak fel. Miközben Tara beszél, időnként még bólintok is egyet-egyet, hogy lássa, tényleg fel is fogom, amiről beszél. Mikor befejezi már nyitom is a számat, egyik kezemmel is megbontom az eddigi pózt, ugyanis szemlátomást gesztikulálnék. Aztán a kezemet visszasüllyesztem, a számat pedig becsukom, hogy rá pár másodpercre újra kinyissam. - Köszönöm. - Jelentem ki mosolyra húzódó szájszeglettel és ennyi. Nem fogom firtatni, hogy milyen ember vagyok, hogy telik egy napom mostanában. A tanács az tanács, a segítség meg segítség, akármennyire is nem tudok, vagy nem akarok kezdeni vele semmit. Így is elég tacskónak érzem még magam az új közegben, nem kell ezen erősíteni, de a tapasztalat szerint mindig jobban járok, ha befogom a számat. Persze ha rákérdez, nem fogom letagadni, hogy nem vagyok maradéktalanul oda a segítség lehetőségétől, szerencsére túl vagyunk az olyan jellegű problémákon, mint hogy nem őt hívnám el a szalagavatóra, szóval meg tudnánk beszélni, ám Tarával ettől még nem szívesen konfrontálódnék. A kérdés hallatán elsőre csak egyik szemöldököm rándul fel kissé és egy az előzőnél jóval kedélyesebb mosoly jelenik meg a képemen. Milyen kis bizalmatlan itt valaki, de legalább helyes képe van a világ működéséről. - Mindennek ára van. Nem vagyok irgalmas szamaritánus, de nem kérem, hogy feszülj meg ezért a kis szívességért. Csak jegyezd meg és ha úgy látod, hogy valamikor nekem lesz szükségem hátvédre, akkor is emlékezz rá. Ennyi, kultúrkutyák között így megy ez. - Marad a "gyerekcsináló" mosoly a képemen, szerintem borzasztó méltányos és normális a hozzáállásom, remélem nem csak én gondolom így. Hogy úgy nyerném el a falka tagjainak bizalmát, hogy lekötelezem őket? Hmm... Nyilvánvaló volt, hogy nem a humorommal, vagy a kisfiús sármommal fogok osztatlan sikert aratni. Addig még csak félni sem kell tőlem, amíg nem húznak fel, nem akarok én senkinek sem keresztbe tenni, pusztán barátkozok. A gyereket illetően megint felöltöm azt a ráncomat a szemöldökeim között és magam elég bámulva hallgatom a nőt. Kicsit olyan lehet, mintha nem is hallanám, ami azért bunkóság lenne részemről, amikor pont én kérdeztem rá. Csak a végén tekintek fel rá, amikor épp ígérteti velem, hogy nem szólok senkinek. Döbbenet, hogy ez a csaj milyen jól tud titkot tartani. - Persze, hallgatok mint a sír, csak elgondolkoztam, hogy vajon mennyi kis bambino szaladgálhat Palermo-ban, aki a rokonom... Durva. - Állapítom meg bólogatva, ahogy belegondolok. Ha esetleg úgy tűnne, hogy nem veszem elég komolyan a dolgot, az nem a véletlen műve, bár az maradéktalanul komoly volt, hogy nem jár el a pofám. Ilyesmiben nem viccelek. Azért azt remélem, hogy nem minden falkatag kötődik ilyen mértékben a halandó életében elszórt magjaihoz, mert akkor feltétlen be kell ruházni egy gyerekmegőrzőre is. A kérdésre csak egyszerűen vállat vonok, kicsit elhúzva a számat, mintha csak nem is lenne semmi komolyabb oka. Ennyi idő távlatából tényleg nem tűnik olyan nagy cuccnak, tekintve, hogy ott is nagyon jól éreztem magam, ahol az utóbbi 30 évet töltöttem. - Megcsócsáltam egy fiatal őrzőt és a rögtön ítélő bíróság kiszavazott Chicago-ból. Fél percem volt elhagyni az országot. - Elmosolyodok, persze van némi túlzó humor a szavaimban, ez érezhető. Az ok viszont valóban ez volt és végül egy cseppet sem bántam meg, ezért is a könnyed hangvétel. Egyelőre viszont ennyi elég, inkább érdeklődőn nézem a reakciót és várom a kérdést, biztos hagy maga után a dolog néhány kérdőjelet, főleg hogy számomra is érthetetlen a szituáció, amiben voltam.
Az én memóriám sajnos remek egészségnek örvend, szóval biztosan nem felejtem el ezt a szívességet, amit esetleg majd megtesz nekem. Biccentek is rá egyet, mert túlragozni már nem akarom, és vissza is nyelem ami még kikívánkozna belőlem. Úgy mint a "akkor ennek semmi köze nincs a politikához, meg ahhoz, hogy a diszkrécióddal lekötelezd az egyik legproblémásabb láncszemet a falkában". no meg a "de ha nem indokolja a helyzet, akkor ne áldozd értem a bundádat" és hasonló szónoklatokat. Nagy fiú már, én meg egy majdnem vadidegen a számára. Nem fog ő jobban belemerülni ebbe annál amit az ismeretségünk diktál, erre már most mérget veszek. Egyébként ez így is volna rendjén, mert én se törném kezem- lábam egy idegenért. Az, hogy a titkolózásos- gyerekeredetiséges dolgot nem veszi véresen komolyan a farkas, most valahol azért megnyugtat. Nagy eséllyel el is felejti amint kiteszi a lábát az épületből, vagy talán még annál is korábban. Az számomra meg külön öröm volna. Ennek ellenére a farkasom megmozdul bennem, és közli velem az álláspontját... Nem imponál neki, hogy nem vesznek komolyan minket, és az se, hogy immár nem vagyunk többek, mint eszközök a farkasbürokráciában. Akárhonnan nézem, pont ez történt. Brody mindenre helyesel, Brody mindenről hallgat, cserébe meg annyit kér, hogy emlékezzek erre. Ez tulajdonképpen... zseniális ötlet! Nekem meg pont kapóra jön, szóval a farkasomnak meg az önérzetemnek kuss a neve még egy darabig, számomra meg itt a remek alkalom tanúbizonyságot tenni valamiféle együttműködésről. Elvégre a pasi a felettesem, és tulajdonképpen jól csinálja amit csinál. Patrisha hercegnő ennyi idő elteltével már legalább 10 szer dobta volna be az alfa nevét, mert ha nem lesz úgy ahogy őfelségeshercegnősége akarja, akkor majd intézzem el az alfával... Istenem, hogy én mennyire gyűlölöm azt a nőt még így látatlan is... Hogy Brodynak mennyi utódja cirkálhat a világban? No ezt meg én nem veszem olyan komolyan. Szerintem minden kétszáz év feletti hímnek van (vagy volt) legalább kettő-három saját gyereke ebben a világban. Már azoknak akik még nem kötelezték el magukat egy nőstény farkas mellett, illetve nem homokosok. A magas libidó együtt jár ezzel a létformával... - Szerintem ne akard tudni. - ő egészen vidám, nekem viszont csak egy fonnyadt mosolyra telik most, ezzel meg a mondanivalóm szarkazmusát is agyoncsaptam. Néma fogadalmat teszek hát magamban arra, hogy nem próbálkozok ilyesmivel többet. - Egy utód csak hátráltat. Visszafog. A gyenge pontod lesz. Ez a dolguk. - vonom meg a vállam, kortyolok a sörömből, és hagyok eluralkodni magamon némi elégedettséget, mert végre sikerült közölnöm a saját álláspontomat is. Bár esélyes, hogy késő, már így is elkönyveltek idiótának a falkában... ami tulajdonképpen igaz is, mert tisztában vagyok a gyerek minden hátrányával, mégsem akarok megválni tőle. Mikor elmeséli, miért ment el Chicagoból, a végén pedig elmosolyodik, én még kivárok egy fél percet mire rájövök, hogy csak ennyi a történet, nincsen folytatása. - Ez nem tűnik nagy bummnak. - vallom meg az őszintét, ha már ennek jegyében telik ez a beszélgetés. Már úgy a saját részemről biztosan. - Azt akarod bemesélni, hogy néhány őrző azt mondta, hogy menj el, te meg engedelmeskedtél? - vonom fel a szemöldökeimet. A pasas vagy gyáva, vagy engem néz hülyének, vagy csak nem akarja az orromra kötni... Ez utóbbi opciót még meg is érteném. Én kipakoltam neki, mert azt hittem, hogy alapból tudja már, hogy mi történt velem. "Elszóltam" magam, ha úgy tetszik, szóval nekem nem volt választásom, végig kellett mesélnem (majdnem) mindent. Neki viszont van választása. Szóval ha nem akar beszélni róla, én nem firtatom a témát. -Mindegy, nem tartozik rám. - így pedig témát is váltanék. - Mennyire ismered a várost? Ha én nem is próbálkoznék meg idegenvezetéssel, tudok ajánlani valakit aki biztos szívesen segítene neked eligazodni. - van pár kellemes jellemű kölyök a falkában, meg új, beilleszkedni vágyó nőstények, akikről még csak hallottam, de személyesen egyiküket sem ismerem. Talán jobb is így... Ha Brody ráharap a témára, akkor felvázolom neki Ash, Chantal és Aaron elérhetőségeit egy-egy telefonszám formájában. - Ha nincs más Brody, akkor én most visszamennék dolgozni, mert nem lesz örökké bébicsőszöm. Maradj csak nyugodtan, duhajkodj, a ház vendége vagy. - nyújtom koccintásra a sörömet, és ha viszonozza a gesztust, meg is húzom az üveget. - Sok sikert! - köszönök el tőle, és távozok, amennyiben nincs több kérdése hozzám.
A hallgatása belegondolva, igazából egy nagyon okos és felnőtt hozzáállás a nőtől. Igazából azt hittem, hogy nehezebben fogunk zöld ágra vergődni, de persze nincsenek bennem sem olyan tévképzetek, hogy majd egymás kezét fogva futunk a tengerparton, de ezek szerint vele nem lesz gondom és ez megnyugtató. Így akkor ki is használva azt a kis csendet, bele is kortyolok az immár új sörömbe. Ez még hideg, nem úgy mint amit eddig ittam. Meleg sört meg igyon, akinek két anyja van. Arra, hogy ne akarjam tudni mennyi utódom is van, csak elvigyorodok. Ugyan, nem vagyok én olyan kujon, de ha belegondolok, hogy nyilván a gyerekeim is gyerekeket nemzettek... na úgy azért már elég nagy szám lehet. - Neked azért kicsit szivárványosabban kéne látnod, hiszen... nő vagy. - Állapítom meg végül, mintha ezt a tényt hangoztatni kéne. A nők igenis legyenek oda az utódokért, mert az beléjük van kódolva, vagy mi a szösz. Persze nem véresen komoly a megjegyzésem, ott a mosoly a képemen. Egyébiránt én is agyalok, hogy már lassan nekem sem ártana egy utód, persze a normális, harapós módon. Isten őrizz, hogy én egy emberre vigyázzak, arra szerintem még türelmem se lenne. Érdeklődőn figyelem a reakcióját és lényegében arcizmom sem rezdül a visszakérdezésre, sőt szemlátomást elgondolkozok. Persze valóban is mérlegelem, hogy bizonygassam-e a szituációt, vagy meséljek-e a mentalitásomról, hogy egyébként is nehezen maradok a seggemen hosszútávon, de végül gyanútlan ábrázattal ránézek. - Igen. - Válaszolok nemes egyszerűséggel és magamat és őt is megkímélem egy hosszú lélektani sztoritól, ami egyébként hót érdektelen is, tekintve, hogy jó régen volt. Én kéremszépen a mában élek. Persze, hogy a segítséggel ajánlkozik csak kiszélesedő mosollyal tekintek rá. Úgy fest tényleg haverkodni akar, ami nekem végül is a legkevésbé sincs ellenemre, szóval nem is töltök sok időt mérlegeléssel. - Nem igazán, szóval... küldj akit akarsz. - Mondom egy vállvonás keretében, jelezve, hogy nekem igazából mindegy, hogy ki vezet körbe, vagy egyáltalán körbevezet-e valaki. Ha neki ettől jobb, akkor én nem vagyok ellene a dolognak, legalább megismerek plusz egy falkatagot. Mivel mindent megvitattunk, így nincs különösebben ellenemre, hogy távozna. Ha nagyon drámai akarnék lenni, be is dobnám valami reszelős hangon, hogy ez egy nagyszerű barátság kezdete, de milyen klisé lenne már. - Köszönöm. - És még fel is emelem a sörösüvegemet a távozó felé, jelezvén, hogy az ő egészségére is iszok, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre a búcsút követően kényelmesen elücsörgök továbbra is felpakolt lábakkal és ha már így a ház vendége vagyok, akkor - ha végig nem is iszom az itallapot -, de rendesen fogyasztok.
Szaglászás, az megy nekem, anélkül, hogy úgy járna az orrom mint egy idióta nyúlé, nem kell az hozzá, hogy megszerezzük azt, amiért idejöttünk. A feladat adott, körbe kell nézni, itt mi a helyzet, és lehetőleg úgy, hogy 5 perc után ne basszanak ki minket a területről, ha lehet. Persze ezt nem tudom garantálni, mert ha esetleg Dan beszól valakinek, máris áll a bál, akkor pedig egyértelmű, hogy nem fogom a szám elé kapni a kezemet, hogy juj, buta fiú, nem szabad... pedig ezt baromi hitelesen tudom előadni, ha szükséges. Minek megyünk azonnal felfelé? Mert hegyi levegőre vágyunk baszki, azért. Innen aztán a jövő hetet is megfigyelhetjük, és többet hallunk, mint azt bárki gondolná. De ha esetleg úgy tartaná kedvünk, még a csilláron is hintázhatunk, innen sokkal közelebb van, mint lentről. Praktikusság, kérem szépen, praktikusság, kényelem, gyorsaság... meg amit akarunk. A terítők mérete is megfelelő, maximum azzal együtt ugrunk le, ha gebasz van, már ha nem sikerül mellé dobni, mert akkor még gyorsabban érünk le, mint szeretnénk. Egyelőre azonban nem ez a célunk, a céltáblát sem függesztettük ki, csak levágódok a székre, remélve, hogy Dan is követ. A terepet felmértem centi nélkül is, jöhet a csendes megfigyelés... abban jó vagyok, nem kell használnom a lepénylesőmet, ami már önmagában is pozitívum. Ma nem vagyok beszédes hangulatomban, Danny ezt tudja, hiszen ismer, szavak nélkül is megért, ha arról van szó. Menet közben rájövök, nincs nálunk jegy... azaz távcső, pedig kurva jól festenénk egy ilyen színházi darabbal, mondván, az a szemüvegünk, vagy így akarjuk szemlélni az előadást a tánctéren. Meg a frászt. Jobban érdekel, kik ülnek a pultnál, kik mennek az emeltre és hasonlók. Pofáról bárkit beazonosítok, no meg szagról is, ez pedig nekem bőven elég. Aki most igazán érdekel, az az a csaj, akit kivágtak a bolhásoktól, már ha előtolja magát egyáltalán. Kibaszottul érdekel a kapcsolati rendszer, meg esetleg az, mi készül a háttérben. Hm... nem rendeltünk, de hogy én le nem megyek, az kurva élet, még elfáradnak a virgácsaim a lépcsőzésben. Aztán lehet, Danny leadta azt, csak én vontam ki magam a forgalomból, és kezdtem meditálásba, hátha akkor megúszok néhány lépcsőfokot. Ez már részletkérdés, hátradőlök a széken, és mereven figyelek, csak ki ne száradjon a szemem, mert elfelejtek pislogni is abban a rohadt nagy megfigyelésben.
Kezdőlap
//
Amikor azt mondja, hogy magától jött, azt hiszem ezzel párhuzamosan kezdek rájönni, hogy mi a helyzet. 
- Ha elfogadsz egy tanácsot... - hagyok egy rövid szünetet. Ha nem kér tanácsból, azt most még jelezheti, és ha megteszi én elhallgatok, máskülönben folytatom. - Törekedj valamiféle rendszerre, ami szerint haladsz a munkád során, vagy csak a falka megismerésében, különben el fogsz veszni benne. Alakíts ki egy napirendet, amitől csak akkor térsz el, ha rád akar szakadni a világ, és iktass bele napi pár órát amit csakis saját magadra szánsz, illetve a szórakozásra. Rövid távon működhet a 0-24 béta hadművelet, de hosszabb távon kikészülsz tőle. Én két hét után már a hajamat téptem. Igaz, az nagyobb falka volt, de a feladatok nagyjából ugyanazok. A lényeg, hogy szánj időt másra is, ne csak a béta szerepben élj. De ez csak a személyes véleményem. - Miután elhallgatok, és újrajátszom a fejemben, hogy mit mondtam, cinikus ívben szalad fel az egyik szemöldököm. Nem Brodynak szól, ezért még előtte elkapom róla a tekintetemet. A grimaszom inkább saját magamnak szól, mert én az előbb említetteket már Chicagoba menet megfogadtam magamnak, de amint béta lettem, és elkapott a tettvágy, már el is feledkeztem róla. Kapkodni kezdtem, mihamarabb végezni akartam azzal amibe éppen belekezdtem... szal elcsesztem. Kár, hogy engem senki nem figyelmeztetett erre, senki nem mondta el azt se, hogy mi a feladatom. 
//
//
