KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
57 TAG 30 FÉRFI 27 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
22 TAG 12 FÉRFI 10 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
11 TAG 7 FÉRFI 4 NŐ
ŐRZŐK
13 TAG 6 FÉRFI 7 NŐ
EMBEREK
2 TAG 1 FÉRFI 1 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Rebecca Morgan Hétf. Szept. 16, 2024 11:01 am
írta  Catherine Benedict Vas. Szept. 15, 2024 7:44 pm
írta  Bianca Giles Vas. Szept. 15, 2024 3:58 pm
írta  Theodora Zoe Morano Szomb. Szept. 14, 2024 11:58 am
írta  Zachariah O. Danvers Szomb. Szept. 14, 2024 9:01 am
írta  Zachariah O. Danvers Szomb. Szept. 14, 2024 8:55 am
írta  Bruno Manzano Kedd Szept. 10, 2024 11:05 am
írta  Alignak Vas. Szept. 08, 2024 6:32 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 08, 2024 6:32 pm
írta  Bruno Manzano Kedd Aug. 27, 2024 4:42 pm
írta  Theodora Zoe Morano Hétf. Aug. 26, 2024 8:56 pm
írta  Alignak Kedd Aug. 13, 2024 6:32 pm
írta  Rebecca Morgan Kedd Aug. 13, 2024 2:44 pm
írta  Theodora Zoe Morano Csüt. Aug. 01, 2024 10:34 am
írta  Jackson Carter Pént. Júl. 26, 2024 8:50 am
írta  Alignak Vas. Júl. 07, 2024 10:58 am
írta  Alignak Vas. Júl. 07, 2024 10:57 am
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Bianca Giles Hétf. Jún. 17, 2024 12:58 am
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:28 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
írta  Alignak Szer. Ápr. 24, 2024 5:55 pm
írta  Rebecca Morgan Vas. Ápr. 21, 2024 10:15 am
írta  Alignak Csüt. Ápr. 18, 2024 8:49 pm
írta  Dakota Miles Csüt. Ápr. 18, 2024 9:57 am
Bianca Giles
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Bruno Manzano
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Zachariah O. Danvers
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Theodora Zoe Morano
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Rebecca Morgan
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Catherine Benedict
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Alignak
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Egon Candvelon
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Kyle Prescott
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
William Douglas
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 

Megosztás

Sangilak erdeje - Page 12 Empty
 

 Sangilak erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12, 13, 14, 15  Next
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7326
◯ IC REAG : 8932
Sangilak erdeje // Szer. Dec. 14, 2011 10:39 pm

First topic message reminder :

Átváltozások, edzések, stb...
Sangilak erdeje - Page 12 550226b95fbf781f94587b416adcbe06


A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 29, 2017 10:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com


Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
SzerzőÜzenet
Horatio Haskell
Amarok
Horatio Haskell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_nvuue7EB111s95j2so1_250
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Okt. 17, 2015 9:42 pm

- Jól látod. Mindenki másban tehetséges. - ez alól a bundásaink sem kivételek. Nem vagyunk egyformák, ahogyan nem tudunk egyformán tehetségesen énekelni vagy a számokkal zsonglőrködni, úgy a farkasaink sem egyformánk teljesítenek jól mindenben. Van akinek ez, van akinek az megy jobban és akkor még nem is beszéltünk a vénvonalaink adta lehetőségekről. Az is olyan, amivel a bennünk élő bestia született, változtatni rajta nem tudunk.
Igyekszem a tőlem telhető legjobban elmagyarázni neki, hogyan is működik a regenerálódásunk és annak a beindulása sérülés esetén.
- Igen. Vagy bármely más szerv, ami az életben maradás alapvető feltétele. - ami nem csak a szív vagy az agy lehet, elég példának okáért a tüdőre gondolnunk vagy valamelyik artériára. De azt hiszem a lényeget így is tökéletesen érti.
- Most még ilyet senki sem vár ilyet tőled, de egy nap majd annak is eljön az ideje, hogy végtagot kelljen visszanövesztened. - nem akarom hazugságokkal hitegetni, akkor sem, ha az igazság kemény és koránt sem kellemes. Valamikor majd kénytelen lesz megtanulni azt is, hogy milyen, amikor vissza kell növesztenie egy nagyobb darabot önmagából, viszont tény, ezzel ő még bőségesen ráér.
A saját karomon mutatom meg neki, hogy mi vár rá is. Tudom, hogy a való életben kb soha nem fordul elő, hogy tiszta és egyenes vágás érje akárhol is, de ez a lényegen vagy a célon semmit sem változtat. Mindegy, hogy egy ilyen méretű és mélységű sebet éles helyzetben kap akárhol a testén, vagy így és itt, ahogy most mutatom neki. A vége ugyanaz, a farkasa megismeri és megtanulja gyógyítani.
- Oké, ahogy akarod. - nem várom el tőle azt, hogy magának tegye meg és azt sem, hogy a későbbiekben bármikor is vagdossa magát. Ez leginkább rá tartozik, hogy mennyire veszi komolyan a regenerálódást. Van, aki csak az összecsapásokra hagyatkozik és az edzéseken történt lesérülésekből való gyógyulásra. Én úgy vélem, hogy így is, úgy is jó, minden kölyök maga válassza meg, hogy miként szeretne fejlődni a Teremtőjével egyetemben. Én maximum csak útmutatást tudok nyújtani.
Megfogom a karját és egyetlen gyors és tiszta vágást ejtek rajta, akkorát és olyan mélységűt, mint magamon is. Az egész talán, ha egyetlen másodpercig tart.
- Mennyire volt rossz egy tízes skálán? - kérdezem meg, ahogy eleresztem.
Vissza az elejére Go down
Sienna Leroy
Naturalak
Sienna Leroy

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 28
◯ HSZ : 391
◯ IC REAG : 327
Sangilak erdeje - Page 12 Fdc5tz
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 2wq5ouh
Sangilak erdeje - Page 12 2jb181u
Sangilak erdeje - Page 12 Wolf-black
Re: Sangilak erdeje // Hétf. Okt. 19, 2015 9:29 pm

- Persze, mi nem tudunk, de van az átharapás is, bár akkor a farkasunk is megváltozik. Az mondjuk borzasztó lehet, ha valaki elveszi tőlünk az eredetit, bár, talán van olyan helyzet, amikor szükséges lehet, de én nem is akarom elképzelni.
Bármilyen is legyen a bennem élő, különösképpen nincsenek vele problémáim, de ha később lesznek, akkor sem fogok ilyenen gondolkodni, inkább majd igyekszem valamiképp elrendezni a helyzetet. Tudom, hogy szeretem, és fontos nekem, nem akarom, hogy bármi baja essen.
- Persze.
Inkább arra gondoltam, hogy ha mondjuk több minden van, ami megsérül, mondjuk a legtöbb belső szervet ideértve, akkor nem árthat, hogyha a szív biztosan működik, máskülönben hiába jön helyre a többi.
- Elég szörnyen hangzik. Egyébként ez kölyköknél bevett szokás? Illetve, nem gáz az, hogy akkor hónapokig csak egy kézzel, lábbal, akármivel tud edzeni? Már, ha tud. Fél lábbal azért nehezen tudom elképzelni, hogy fussak, bár talán farkasként nem lehetetlen, de emberként...
Azt hiszem, túl sokat beszélek, talán nem kellene ennyit elmélkednem, hangosan legalábbis semmiképpen, de mivel már megtettem, különösképpen nem fogom most zavartatni magam miatta. Abból úgysem tanulok, ha csöndben maradok, és a hibás elképzeléseimet gyűjtögetem. Mindenesetre egyelőre nem is akarom elképzelni, milyen borzalmas lehet, ha visszanő a kezünk, lábunk, akár egy ujjunk is, ahogy minden újra felépül, a csontoktól kezdve az összes szövetig... Meg is kell vakarnom a karomat, mert bizony határozottan élénk tud lenni a képzelőerőm.
Csak bólintok, mert igen, így akarom, eszemben sincs elodázni azzal a regenerálódást, hogy magamat nem merem megvágni, mert azzal jelen pillanatban nem haladnék semmire. Szóval marad ez a megoldás, aztán majd idővel talán megbarátkozom ezzel a gondolattal is, bár nem nagyon tudom elképzelni, de a kényszer nagy úr.
Próbálom azért nem elkapni a tekintetemet, mikor megvágja, legalább a kezem marad, azt képtelen volnék csak úgy elrántani, nagyon kínosnak és gyengének érezném magam tőle. Nem mondom, hogy ettől még egy hős volnék, inkább érzem magam gyávának, amiért magamtól nem bírom megtenni. Összepréselt ajkaim fogságában vergődik felszisszenésem, nem kap belőle ő sem, miként terveim szerint remélhetőleg többé már senki. Eleget ordítottam az átváltozásaim során, szeretném már legalább ilyen szinten uralni magam, s ha ez megy, előbb-utóbb talán már a farkasommal is sikerülni fog.
- A vágás maga nem vészes, alig éreztem, de most már azért kezd fájni... Ez mikorra gyógyul be?
Neki iszonyatosan hamar eltűnt, de az én regenerációm egyelőre a béka feneke alatt van, szóval nem vagyok benne biztos, hogy nem fogom még sokáig érezni a seb húzódását. Inkább megkérdezem, akkor legalább fel tudok rá készülni lelkiekben.
Vissza az elejére Go down
Horatio Haskell
Amarok
Horatio Haskell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 422
◯ HSZ : 351
◯ IC REAG : 286
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : ezüst gyűrűk, karkötők, nyaklánc
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_nvuue7EB111s95j2so1_250
Re: Sangilak erdeje // Pént. Okt. 30, 2015 1:57 pm

- Igen, van erre is példa és úgy van, ahogy mondod. – én a magam részéről gyűlölném, ha valaki meg akarna fosztani a mostani farkasomtól, de tény, ami tény, van, amikor az átharapás jól is elsülhet.
- Erről a Teremtőd fog dönteni. Van aki bedobja a kölykökét a mély vízbe, ilyen értelemben (is), van, aki nem. Annak idején tőlem a farkasom farkát tépték le megtapasztalás és regeneráció fejlesztése gyanánt. Az Atanerk elképzeléseit viszont nem ismerem ebben a kérdésben. – az én véleményem az, hogy jobb még a kölyökévek alatt átesni a végtag növesztés megtapasztalásán, de szerintem ebben a kérdésben mindenki máshogyan vélekedik.
- És igen, ha a lábaiddal történik valami, az megnehezíti az edzést egy időre, de a karokkal akkor is lehet foglalkozni, illetve, ha az egyik lábról van szó, akkor a bundásod alakjában még a futás is mehet. – hogy azért válaszoljak a kérdése ezen részére is. De, mint mondtam, ez tőle még messze van, túlságosan fiatal és kétlem, hogy ennyire sokkolnák a saját Teremtője a közel jövőben. Bár nem ismerem igazából a farkast, így fogalmam sincs, hogy milyen.
A vágás tiszta, egyenes, a seb szélei élesek és könnyen „összeilleszthetőek”, a sebüreg pedig tiszta, tulajdonképpen a gyógyulás már megkezdődik, akkor is, ha még nem annyira látványos.
- Húzódni fog, ahogy hegesedni kezd. Az erek összehúzódnak, hogy csökkenjen a vérzés és a véralvadás is beindul. Embereknél egy ilyen vágás esetén a képződő pörk nagyjából hat-hét nap alatt esik le és alatta már gyógyult a seb, a te esetedben egy-két napot saccolnék, de erre egy gyógyító jobban tudna választ adni.* – rég voltam már kölyök és hiába vagyok mentor, kis sérülések esetén a pontos gyógyulási időt nem tudom, mire legközelebb találkozom egy kölyökkel, rendszerint már nyoma sincs a kisebb vágásoknak, karcolásoknak, sebeknek.
- Mára végeztünk, próbáld gyakorolni a mentális kommunikációt, apróságokkal, egy-egy szóval próbálkozz, aztán, ha már megy, akkor lehet emelni a tétet. – mosolyodok el, aztán a kezem nyújtom felé, hogy felsegítsem a földről, ha elfogadja és visszaviszem a hotelbe, haza.

//*ha tévedtem, mea cupla, nagyjából saccoltam be, nyilván Horá tudná a választ, userem meg nem biztos benne Embarassed

És nagyon szépen köszönöm a játékot, bocs, hogy kicsit elhúztam a végét Sangilak erdeje - Page 12 1839924927 <3//

Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7326
◯ IC REAG : 8932
Re: Sangilak erdeje // Hétf. Nov. 02, 2015 8:00 pm

Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_no5ce8kCi41uuir2po1_400
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Willow Nyxon
Tatkret
Willow Nyxon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 234
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 233
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Nov. 07, 2015 11:25 pm



Rocky
és
Willow

Nem érdekelt, hogy mennyire fáj a lábam. A méltóságomat a konyhában hagytam, a lelkemmel, a darabokra szaggatott múltammal, jelenemmel és jövőmmel együtt. Még mankóval döcögtem ki onnan, szorongatva a doboznyi tejet, amit a palacsintához akartam elvinni Paynenek reggelire, de úgy négy nehézkesen megtett lépés után a dobozt nemes egyszerűséggel a falnak hajítottam, s repült utána a mankó is, majd a szinte hisztérikusan lábamról leszaggatott merevítő is. Nem fájt jobban a még össze nem forrt csontom, mint a bensőm, éreztem saját vérem ízét, mert nyelvembe kellett harapjak, hogy ne sikoltsak fel. Nem a fájdalomtól, nem a fizikaitól. Az elenyésző volt ahhoz képest, amit a férfi okozott nekem, akit valaha szerettem. Nem, nem múlt idő. Nagyon nem, de nem óhajtok most máson lovagolni, csak saját sértettségemen. És ő ezt mondta, múltba ragasztott mindkettőnket és nem volt hajlandó megérteni, amit mondtam neki. Csak a rosszat látta és én fel tudnék robbanni.
Visszafordultam, de végül nem a konyha, hanem a Lak kijárata volt az, ami elragadott, majd a fák egyre sűrűsödtek körülöttem, én pedig csak akkor álltam meg, amikor már úgy éreztem, hogy egyetlen rohadt lépést nem tudok tenni, mert nem visznek tovább lábaim.
Nem azért, mert oly messze lennék, hogy belefáradtam a távolságba és a gyaloglásba. Egyszerűen az életbe fáradtam bele, szánalmas vagy sem, ez van és nem tudok mit kezdeni vele. Egy fának tántorodom, hátamba belemar az egyik gally, amit sikerrel letörök. Mit ad isten, éppen lapockámba karmol, onnan karcol ki egy darabot, s érzem orromba tolulni saját vérem szagát. Egy csepp.. két csepp.. szakad a cérna, közel a szakadék széle.
Üresnek érzem magam, csendben vagyok, csendes az erdő is, éjszaka van. A csendbe csak szívem dobban bele, mellkasomból akarva kiszakadni, fülembe dobol minden dübbenése.
- Elég legyen! Elég.. elég legyen!
Kezdem csendesen, hogy a végére üvöltve szaladjanak belőlem tova a szavak, s én két kézzel kapjak saját mellkasom felé, ruhaanyagon keresztül marva saját bőrömbe, mint valami igazi hisztérika. Saját szívemet akarom kiásni a mellkasomból, a vörös karmainak nyomán festődik szép lendületesen karmazsinvörösre mellemen a ruha, ahogy felsebzem egyre mélyebben bőrömet. Vajon ki ment meg magamtól? Nem akarom hallani ezt a dobogást.. nem akarom.. Elég!
Vissza az elejére Go down
Rocky
Vérvonalfő
Rocky

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 324
◯ HSZ : 838
◯ IC REAG : 826
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 24wr02t
Sangilak erdeje - Page 12 Giphy
Re: Sangilak erdeje // Vas. Nov. 08, 2015 12:56 am

// One step closer - Willow & Rocky //

Time stands still beauty in all she is
I will be brave
I will not let anything
Take away
What's standing in front of me
Every breath
Every hour has come to this

One step closer

Még a kabátot kell felvenni és kész, újra a városi, szalonképes énem vagyok. Rohannom kellett, belehempergőzni a hóbuckákba. Nem akartam kikocsikázni a város szélére. Csak ide a közelbe, a testvéreim közelébe akartam eljönni. Épp senki nem akadt partnernek, de ez engem nem szokott zavarni. Társaságban jobb, de egyedül se rossz. Amikor hegyek súlya nyomja a vérfarkas vállát, akkor kellenek ilyen pillanatok. A farkasom kiszaladgálta magát és most már ismét emberi alakot öltöttem. Lassú mozdulattal veszem elő a cigarettás dobozomat. Még három szál maradt benne. Egyet kihúzok és ajkaimmal finoma ráharapok. Nem is tudom, miért szorítom össze a szemöldökeimet, mikor tüzet csiholok a gyújtóból. Anélkül is megy, nem a haragos ábrázat lobbantja be. De jó érzés. A szél csípősen fújdogál, markommal védőburkot kell tartanom, hogy ne oltsa el a tüzet.
Tűz. Úgy érzem, elvesztettem valamikor régen, azóta már csak valami gyengébb energia hajt. A sok szerep, az álcák, az Árnyak élete. Saját magunk árnyai vagyunk és ezt sajnos egyre jobban érzem. Nem lehet igazi arcunk, nem láthatják. Az enyémet túl sokan látták és vissza kell fognom magam. Úgy járni itt, hogy lassan elfelejtsenek és hiányomat majd megszokják, amikor eljön az áldozatok ideje. Nem akarom azt a napot, de csak rosszabbak lehet elképzelni, ha nem működünk együtt. Kimért léptekkel indulok vissza a kapuhoz ily vészterhes gondolatok közepette. Itt alszom ma éjjel, kértem egy üres szobát. Nyugodt nap, egyszerű szombat. Talán csak én járok kint az éjszaka közepén. És akkor hallak valami motyogást. Normál beszédhangot. Üvöltést.
Visszakiabálhatnék jó messziről, ahonnan még az energiáimat nem érezni. Biztos, ami biztos, el is rejtem őket. Mindent, a szagomat is és a pajzsom fullosra van feszítve. Ismerem ezt a hangot, jobban is, mint a többi falkatagét. Kiabáltunk mi együtt is nagyokat. Még arra is emlékszem, hogy pihegett utána, milyen édesen vette a levegőt. A testek jól érezték magukat, szerintem a lelkek is, de az állatok nem. És ők diktálnak, Willow-nál a bundás a főnök, ilyen téren mindenképp. Nehéz napjai voltak, hallottam róla. Kicsit gyorsítok a lépteimen és minden idegszálammal figyelek. Ez a pár szó jelenthet olyat is, amilyet ne jelentsen. Tudom, hogy el kell különülnöm, le kell szakadnom, ha eljön az ideje, de ő fontosabb nekem, mint akármelyik mezei tagunk. Mikor azt mondta, hogy nem, még vártam rá egy darabig. De ezer évig nem akartam, így tovább léptem és ő is. A nyomok viszont olyan mélyek, hogy soha semmi nem fogja betemetni őket. A szépsége se múlt el és a bátorságom se, hogy ne hagyjam veszni azt, ami megkopottabban, de még mindig fényesen ragyog emlékeim polcán.
Amikor már közelebb érek és megérzem a vérszagot, akkor kezdek futásba. Barna bőrcsizmám alatt recseg a hó, mint a korhadt parketta. Ki kell lépnem az árnyékból, mert egyszerűen nincs szívem hideg fejjel végignézni egy ilyen jelenetet, bármi is legyen. Érzem, hogy megsuhint a félelem jeges ökle, de nem terít le. Ahhoz sokkal több kell. Hideg fejjel tudok nézni, de nem tétlenül, hanem megoldást keresve. Szemeim nagyobbra nyílnak, ahogy meglátom, mit művel. Megállok jól láthatóan és kitárom a karjaimat. Számonkérően meredek előre, számat mintha szóra nyitnám, de elsőre mégsem. Lassan halad, nem akarja ő ezt. Elégnek kell lennem a kizökkentéshez. Súlyosabb dolgok történhettek, mint amiről szólnak a hírek... A vérző sebét nézem, aztán leeresztem a karjaimat. Akkorát sóhajtok, hogy a kabáton át is látszik, mekkorát emelkedik a mellkasom. Lassan sétálok felé, fejemet csóválva és a havat bámulva. Közben figyelek, de úgy teszek, mintha most az út lenne a legfontosabb, hogy el ne essek, meg ne botoljak.
- Jól mondod, édes. Ebből legyen elég és inkább a szád járjon, ne a kezed... - szólok halkan és higgadtan.
A nyugalom ragályos tud lenni, tapasztalat és most az az első. A seb beforr, de amíg a lélek tengere háborog, veszélyben a hajó. Külső fül talán mást is meghall és nem vagyok benne biztos, hogy volt alkalma vagy kedve bárkit beavatni. Imádom a nevetését, de most nagyon messze van attól a szerethető hangulattól. Zsebretett kézzel hunyorgok előtte és végignézem az alakját, majd az arcán, a szemei között állapodom meg. Érteni akarom, hogy mi van és ha lehet, tenni ellene, mert túl sok jó arcnak lett baja az elmúlt napokban. Odie a lovai közt sír, Horatio kapott egy fincsi gégemetszést és Darim is kispadra került. Egyik se a mi vérünk, de túl sokan érintettek és fel kell deríteni. Bár igazából ha csak Willow lenne benne, akkor is ezt mondanám. Nem felejtettem ám el, akármennyire lenne is jó...
Vissza az elejére Go down
Willow Nyxon
Tatkret
Willow Nyxon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 234
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 233
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sangilak erdeje // Vas. Nov. 08, 2015 1:49 am

What if I told you
That's its just a front
To hide the insecurities I have

What if I told you
That I'm not as strong
As I like to make believe I am

Jelenleg azt sem venném észre, hogyha valaki bokáig ledobott pajzzsal törtetne-csörtetne felém. Túlságosan lefoglal az, hogy megpróbáljak megsikerülni, szívtelenné válni a szó teljesen szoros értelmében. Nem akarok én meghalni, egyszerűen csak saját őrületemben tobzódva nincs más fegyverem magam ellen, mint a támadás. A vöröst eresztve a barnára, barnát a vörösre, egyik énem energiáit oltva a másikba, közös vérünket ontani, fájni úgy, ahogy semmi sem fájt még.
Rohadt egy dög vagyok, romboló, őrületes szörnyeteg. Én, aki úgy akartam élni, hogy soha ne bántsak senkit, belegyalogoltam mindenbe, ami szent volt valaha, mert azt hittem, hogy elég, ha csak szeretek. De szeretni nem elég. Semmi nem elég.
Egyelőre csak a annyira szaggattam meg mellkasom, hogy nem találtam el semmi fontos eret, a fájdalmat már érzem, a vér szagát is, ragacsos-folyós melegét is, de az a rohadt szív még mindig dobog, sőt. Ahogy egyre jobban kapkodom, egyre inkább zilálok még többet ver, mint valami kalickába zárt riadt madár. És egyszerre olyan, mintha valami hisztérikus erő az elmémet vésné belülről, széttépve a józan eszem üres helyét.
Már nem strigulázom a hibáimat. Minden szívdobbanásom csak azt szórja elmémbe, semmi józanságot. A léptek zaja, a futás nesze majd az enyémtől idegen energia sem akaszt meg, épp csak annyira, hogy pihegve-lihegve igazgassam el zilált tincseim arcomból, lássak is valamit abból, akire felnézek. A látványa egyszerre tölt el csalódottsággal és riadalommal. Mert nem akartam, hogy lássa bárki jelen állapotom, de mégis vágynék rá, hogy lássa ő amit tett velem. Viszont Rocky nem érdemli. Ő nem.. mi nem.. neki..
A hangja, megszokottan kemény szavai máskor mosolyt csalnának ajkaimra, dacízűt, de most nincs semmi, csak a döbbenetem. Így, hogy nem marcangolom saját magam, egyszerre szakad rám tetteim valósága. Merev arccal, kővé válva tekintek le kezeimre, melyeket emleget. Lassan húzom vissza a vörös karmait, s nem marad más, csak a vér, mely ott vöröslik körmeim alatt, bőrömön. Érzem, hogy fáj, nem csak a mellkasom, hanem a combom is, de nem tud érdekelni. Belefagyok ebbe az egészbe.
- Ne gyere közelebb!
Kezdem nagyon keményen, távolságtartón, de a végére magasba szalad hangom, s szinte kétségbeesett sikoly lesz az egészből. Hátrálok előle, megint csak a fának, majd kíntól torzult arccal siklom guggolásba a törzsnek támaszkodva. Nem érdekel, hogy lehorzsolja-e a hátamat a durva kéreg.
- Ne láss így.. nem.. nem akarom..
Tiltakozom, vérmocskos kezeimmel hajamba túrok, térdeimre támasztom homlokom. Nem akarom eltaszítani, de az utóbbi hetekben olyan mindegy volt mit akartam, csak rosszul sült el. Hát most azt mondom, amit nem akarok, lököm, pedig nem kellene, s közben magamba sikoltom mennyire nem akarok itt maradni egyedül. Félek.. félek, hogy nem kelek fel ebből a pokolból többé, ha nem rángat ki valaki, valahogy..
Segíts!
Vissza az elejére Go down
Rocky
Vérvonalfő
Rocky

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 324
◯ HSZ : 838
◯ IC REAG : 826
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 24wr02t
Sangilak erdeje - Page 12 Giphy
Re: Sangilak erdeje // Vas. Nov. 08, 2015 10:23 pm

A túlélés ösztöne bennünk van, de az idei Vörös Hold megmutatta, hogy egyesek képesek megválni az életüktől. Lili számolt be erről és megdöbbentő volt, még tőle is. Willow kísérlete meg borzongató, főleg, hogy több, mint barát. Valaha több volt. Magam se tudom megmondani, mit jelent most, de ahogy meglátom, elfognak a régi érzések. A világunk kifordulóban és ha magamra maradok egy vérvonallal, akkor se fogom elfelejteni, amiket mi ketten átéltünk. Tudom, hogy ő is emlékszik. És nem hibáztatom. Szarul esett, de hát ez van, a farkasa beintett nekem. Ettől még Willow csodálatos nő és ember. Csak más úton járunk egy ideje...
Úgy látszik, egy pillanatra megáll a lejtőn. És elfésüli a haját, hogy szép legyen és rendezett. Meg hogy lásson. Kiszakadt az önsajnálatból és érdekli a világ, kitekint rá a magányos bánkódás szomorú farkasverméből. Helyes. Pont ezért jöttem. Én is a kezeit nézem, amikhez vér tapad. A saját vére. Nem rémlik, hogy valaha tett volna ilyet. Életek megmentésére esküdött fel és kevesen tudnak úgy kacagni, ahogy ő. Hogy mélyen magába néz, de nem lélekben, hanem így, karommal a mellkasába, ez döbbenetesen új. És nem szeretném, ha ez az oldala győzedelmeskedne, mint Mr. Hyde Dr. Jekyllen.
- Miért fenyegetőzöl?
Puszta érdeklődésnél többet nem mutat a hangom. Eddig se mutattam többet, elmentem mellette egy-egy szolid mosollyal ráköszönve és hasonló. Nem is tudom, mikor beszéltünk utoljára. Azt éreztem, hogy nincs rá igény. Lenne, de tőle nincs. Nálam meg jöttek a nők és mentek, mostanában inkább ment, az az egy, akitől csodát vártam. Ha nem jött rá, hogy még van helye a szívemben, az nem csoda. Pont így akartam. Most se mutatok sokkal többet, még ha édesnek is szólítom. Nem esek kétségbe, pedig legszívesebben hordágyra pakolnám és már vinném is. De nem, Árnyként oldom meg ezt a helyzetet, a háttérből sugallva, nem erővel kényszerítve.
- Felesleges harcolni a tények ellen. Itt vagyok, látlak. És tudni akarom, mi vitt rá erre, mikor sérülésből gyógyulsz. Én is megjártam mély völgyeket az elmúlt évben.
Az a sikoly olyan volt, amilyenre még a szakításkor se vetemedett. Meg tudtuk beszélni, nem veszekedtünk. Ösztön. Keresi azt a frekvenciát, ami már elviselhetetlen a fülnek. Amitől menekül a vad is, mert fáj neki. Mmmm. Teljesen kész. Vércsíkot húz a fára, valami még történt itt. Nem figyel és nem érdekli, ha csőstül jön a baj. Kezdi elkapni a testét is az a gonosz madár, ami összecsipkedte a lelkét. Rám sem néz, hanem magába roskadva várja, hogy elmenjek. De az a helyzet, hogy ismerem ezt az oldalát. Az ellenkezőjét mondja, mint amit a helyzetből sejteni lehet. Azért jött ide, hogy egyedül legyen? Ennél sokkal jobb helyek is vannak. Félmegoldás és ha ledobok neki egy kötelet a gödörbe, nem fog rá legyinteni.
- Ugye nem a közellenség szerepét beszélted be magadnak? - mondom, ahogy közelebb megyek és lassan mellé guggolva a vállára teszem a kezem.
Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem az ujjaim körbefonják a kis vállat. Éreznie kell az erős falakat, amik képesek elzárni őt a bántó lelkektől, ha kis időre is. Félig felhúzott, kíváncsi és gondterhelt szemöldökkel nézek rá, a számban pedig még füstöl a cigi, ami mellől kisziszegtem a szavakat. Már nincs sok belőle, úgyhogy elköpöm innen, mögénk, a hóba. Willow, ne szarozz... Tudod, hogy nálam nem csak hülye duma, hanem tényleg széfbe zárom, amit rám bízol. És hallgatásban legalább olyan jó vagyok, mint meghallgatásban. Most már igen, mióta levetkőztem az emberundoromat, hála a sorsnak, a szellemeknek. Tupileknek. Óriásit sóhajtok, mert megint rám tör a hegynyi végzet gondolata...
Megtépázott lélekkel fogok segíteni egy sokkal mélyebbre taszítotton? Igen. És talán én is feljebb jutok, ha ketten megyünk. Együtt. Ha felnéz, most már egy mosolyt láthat rajtam, biztató mosolyt, amivel szavak nélkül kérem, hogy igen, fedje fel a bűnt és a bűnöst. Osszon ki feloldozást búcsúcédulán. A saját érdekében, mert lerí róla, hogy belepusztul, ha nem így tesz... Nincs az a családi, szerelmi, szívügyi dráma, aminek így kellene végződnie. Vagy ha van, én leszek olyan bunkó és felrúgom a forgatókönyvet, mert nem tetszik. Nagyon nem...



No, you never cried to them
Just to your soul
No, you never cried to them
Just to your soul  

Tell me why, tell me why
Tell me why, tell me why
Vissza az elejére Go down
Willow Nyxon
Tatkret
Willow Nyxon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 234
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 233
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sangilak erdeje // Vas. Nov. 08, 2015 11:05 pm

***


Én nem tudtam. Fogalmam sem volt róla, hogy miket tiportam szét magam körül. Azt hittem, hogy megfelelően élem az életemet, hogy segítek és nem ártok senkinek. Úgy véltem, hogy csak az kell neki, amit adtam, hogy nem vágyik a lelkemre, nem akarja azt, ami sötétbe borult. Nem akartam őt is elhagyni, hiszen nem is volt soha az enyém.
Nem hiszek benne, hogy bármik más lett volna, hogyha akkor.. ha ott.. Csak a romokat csinálom magam körül, elhibázott lépéseim köszönnek szembe és nem találom magam. A konyhából ellopott énem darabjai, mint a szétzúzott, megcsonkított puzzle-kép, úgy adják ki azt, ami most vagyok. Esztelen. Hisztériás. Őrült nőszemély.
A kérdés megütköztet, újra kitép abból, ami fojtogat, s ha valahol másutt lennénk, akkor hálás is tudnék lenni neki, így viszont szinte öntudatlan zombiként nézek rá, látom is és nem is látom őt. A fejemet csak megrázni tudom, ennyi az összes, amit elő tudok vakarni előző határozottságom oltáráról, ez fér meg a sikollyal és a kontrollt vesztett támolygásommal. Semmi más.
- Kérlek.. ne..
Rekedten gurgulázik fel a hang a torkomból, a ki nem eresztett könnyek rázzák, a sikoly által megsértett hangszalagok méltatlankodása teszi olyanná a hangomat, mintha nem is az enyém lenne. Bár régen, ha túl hangosan és túl sokat nevettem, akkor rekedtem be így. De más volt, nagyon is az.
Lehajtom a fejemet szinte koppan homlokom térdemen, könyökeimmel is ott támaszkodom arcom mellett, így emelve magasba, tarkóm mögé összekulcsolt, vérmocskos ujjaim. Ahogy megérint, első reakcióm az, hogy odakapok, tántorodnék hátra, de nincsen a fa, így csak a kezét próbálom ellökni magamtól. Viszont amikor csuklóját érik ujjaim, olyan hirtelen és olyan hevesen kapaszkodom belé, mintha már sehol se lenne az, hogy eltaszítani akartam. Megfagyok egy pillanatra, kétségbeesetten, vöröslő, ám könnytelen szemekkel meredek Rocky arcába, hogy a csuklóját végül ne eleresszem, hanem szinte annál fogva rántsam magamat közel hozzá, mellkasár keresve, menedéket benne, arcomat fúrva kabátjának anyagába. Nem érdekel, hogy fáj-e a helyzetváltozás, ha már nem megy el, legalább ne lássa meg tekintetem mélyén ülő, kiüresedett lelkem tükrét.
- Mond meg, ki vagyok.. mondd.. segíts megtalálni.. nem tudom hol van.. hol vagyok..
Duruzsolom levegőt kapkodva, csuklóját elengedve arcom mellé húzom kezeimet, s ha nem tántorodott el tőlem, akkor tenyereim mellkasára simulnak ebben a kicsavart pózban. Nem tisztességes, vele sem tehetem ezt, de megbolondulok, úgy érzem. Nincs most egyetlen logikus gondolatom sem, a büszkén viselt hidegfejűségemet is elhagytam, ellopattam mindent, ami voltam valaha.
Ha tenyerem alatt érezhetem szívének dobbanását, szinte riadtam rezzenek össze. Mit tettem? Mit műveltem magammal? Gyerekes önellenőrzésként nyúlok fél kézzel saját mellkasomhoz, tenyeremet a lassanként gyógyulni kezdő, szaggatott hús fölé helyezve, épp csak elhúzódva Rockytól, hogy aztán a felismerés súlya alatt zuhanjak vissza homlokkal ruhaanyagredői közé.
- Ne hagyj itt..
Gondolom meg magam a remegő kéréssel, de másként új segítséget nem kérek. Fáradt vagyok. És már a mosolyokba vetett hitem is elhagyott..
Vissza az elejére Go down
Rocky
Vérvonalfő
Rocky

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 324
◯ HSZ : 838
◯ IC REAG : 826
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 24wr02t
Sangilak erdeje - Page 12 Giphy
Re: Sangilak erdeje // Hétf. Nov. 09, 2015 7:48 pm

Mikor Nia-val egymásra találtunk, akkor elárultam, mennyire válogatós vagyok. Akárki tényleg nem felelt meg, főleg rendszeres használatra. Willow-val úgy álltunk, hogy a testek nagyon kívánták egymást, de tuti, hogy nem ment volna, ha a lelke taszít. És épp ezért maradt bennem mélyen a véset, ami őt ábrázolja. Nem mondtam el. Nem is akartam, mivel éltük a saját életünket és nem vitt volna előbbre egy ilyen kitárulkozás. De most nem tudok szó nélkül elmenni vagy bunkó lenni. Kemény igen, szinte érzéketlen, de ő ezt is érteni fogja. A páratlan érzelmi intelligenciáját mindig is csíptem.
Persze, hogy továbbgondolja, amit én is továbbgondoltam. És nem ez a lényeg, nem megfejteni kell. Leállt az ellenkezéssel. Mert eleve nem gondolta komolyan és simán kizökkentettem. A fránya büszkeség már sok halált okozott, de most nem teheti meg. És ez a hang, te jó isten...
Minden szónál többet mond, ahogy rámarkol a kezemre. Mint kisgyermek, aki ismerkedik a nagyvilággal és amikor az apja megcirógatja a kezét, ösztönösen elkapja. Körbefonja az ujjaival, mert ragaszkodik hozzá. A fénysugár, ami felfelé vezet. Azt kell átölelni. Arcom rezdületlenül bátorító mosolyra áll és megkérdőjelező hangnemben bukik fel a szemöldököm a gondoktól és gondolatoktól ráncos homlokomon. Mint egy jégkirálynő, akinek kipucolták az agyát és csak a szíve maradt. Egy összetört szív. Az néz most szembe velem vérző kezekkel. Arrébb helyezkedem és nekidőlök a fának, hogy biztos alapot nyújtsak. Nem bízom a véletlenre, átkarolom a nőstényt. Véres leszek, de nem számít. Az ő arca a mellkasomon, bőr alól sír könnyek nélkül, én pedig az eget kémlelem.
- A kérdés benned volt. Ott lesz a válasz is, csak nyitott szemmel nézz!
Halkan és komolyan beszélek. Segítek én, de többet ér, ha valakit megtanítok halászni, mintha adok neki két pontyot. Szinte fuldoklik és rám tapad közben. Szívhatja a véremet, van bőven. És tudom, hogy máskor képes lennék megállítani. Nem lesz ebből presztizskérdés. Támasz kell, különben elesik és nem tudni, mikor virrad rá újra a Nap. Igen, érezheti, hogy a kabát alatt dobban a szív, sőt hevesen ver. A külső nem mutatja, de nagyon is... Milyen érzés most vele lenni? Katartikus. Ennél jobb szót nem tudok rá, nem vagyok képes megfogalmazni, mi mindennel hat meg.
- Holnap már mosollyal fogadod a reggeli kakaó édes gőzét. Majd gondolj erre a pillanatra közben!
Úgy érzem, nem tanítóra van szüksége. Nem erőszakkal kell kihozni. Szelíd útmutatásra van szükség. Úgy kell rávezetni a helyes ösvényre, hogy azt higyje, ő találta meg segítség nélkül. Inspirálom a gondolatait, tudom, hogy menni fog. Mélyen begyalogolt a sűrű, sötét erdőbe és idő lesz onnan kijönni, de egy árny kíséri. Fel sem foghatja, miért oda lép, ahol nem esik el és hogy kacskaringózik pont az erdőszéli bokorzat felé, ami után már csak pár lépés a holdfényes tisztás. Gyere velem, drága, csukd be a szemed és hagyd, hogy a szíved elinduljon a havas aljnövényzeten. A fény felé...


I'm holding on,
I'm hoping on
It's still the same old me inside

Back to the light
Back to the streets that are paved with gold
Back to the light
Back to the land where the sunshine heals my soul

Vissza az elejére Go down
Willow Nyxon
Tatkret
Willow Nyxon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 234
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 233
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sangilak erdeje // Szer. Nov. 11, 2015 9:49 pm

Rescue me

A vörös mindig, mindenbe beleszólt, de nem foglalkoztam vele, nem akartam észrevenni. Utólag pedig kár lenne mindent a bundás nyakába varrni, mert talán legalább annyit - ha nem többet - ártottam én is magunknak, mint ő.
Elkapom Rocky kezét, el akarom lökni, de nem vagyok képes rá. Csak azért szorítom, hogy le ne zuhanjak abba a képzeletbeli szakadékba, amiben nem akarok tanyázni, mert egyszerűen.. egyszerűen nem tudnék kimászni belőle. Mellkasára borulok, kabátja anyagába marok bele, tovább ragaszkodva valami kézzel fogható valóságba és közben összevisszábbnál összevisszább szómassza szakad fel belőlem. Mint aki nincs magánál, olyan vagyok és ez valahol igaz is. Valóban fogalmam sincs arról, hogy merre van az előre vagy a hátra, a józan eszemet pláne nem találom. Olyannyira nem, hogy a vörös pajzsom mélyére menekül, nem kívánva beszippantódni ebbe a tornádóba, amit szétzúzott lelkem kavar.
- Félek.
Csak ennyit tudok nyögni higgadtságára válaszul, s mintegy vakítani kívánva magamat lehunyom a szemeimet. Nem látom, nem tudom. Fogalmam sincs az egészről, arról, hogy miképpen keveredek ki ebből a gödörből. Lassan, minél többet gondolkodom, azt sem tudom hogy sikerül eljussak ide. Tökéletesen üresnek éreztem magam eddig, de lassan újra kitölt a lelki fájdalom.
- Nem akartam, hogy legyen holnap.
Szalad ki a számon a szégyen mondata. Még mindig nem sírok, nem vagyok rá képes, de immáron nem rejtőzöm Rocky elől, felpillantok rá, kibújva ölelésének védelméből, de nem távolodva tőle messzire.
- Szörnyű, nem igaz? Mennyire az.. én.. mennyire vagyok az?
Szeretném tudni a hideg és kendőzetlen véleményét, valamiért úgy érzem, hogy erre lenne szükségem. Tenyereim még mindig mellkasán nyugszanak, mintha támasztékomat csak ott találnám meg, mintha hipnotizált volna a szívdobbanása. Ez a nagy igazság. Ha a vörös nem lenne, akkor.. talán már én sem néznék így rád. Rázz fel, kérlek! Nem tudom merre van a holnapom..
Vissza az elejére Go down
Rocky
Vérvonalfő
Rocky

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 324
◯ HSZ : 838
◯ IC REAG : 826
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 24wr02t
Sangilak erdeje - Page 12 Giphy
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Nov. 14, 2015 9:01 pm

:: Every day I sit and wonder
How my life it used to be
Now I feel I'm going under
Now my life is hard to see

So tell me people, am I going insane? ::


Kellemes időszak volt az, amikor egymásba jártunk. Elég volt, amit adott és neki elég volt, amit én adtam. Tudom, mennyire szeret mindenfélébe belekapni, nem is lepett meg igazán, hogy nem akart már több éjszakát. Ettől függetlenül kedveltem, nagyon is, bár talán sose mondtam. Válogatós vagyok, nagyon válogatós, egynél többször csak azzal járok el, aki különleges, aki valamivel meg tud fogni. Willow bizony nem hétköznapi. Sose fog leesni a képe emlékeim faláról.
Ahogy most itt fekszik rajtam, két kézzel kapálózik összetörve, az rendkívül megindító. Nem fogok vele együtt sírni, mert annál azért erősebb anyagból vagyok, de mélyen megmozgat, hogy a nő, akivel kavartunk, ilyen állapotba került. Darim, lesz mit megbeszélnünk...
- Milyen fellegeket látsz? Milyen csapadékot hoznak?
Arra akarom rávenni, hogy mondja ki, ami némán emészti. Megkönnyebbülés lesz. Nem láthatok a fejébe, de megkérhetem, hogy húzza ki magából a férget, ami kínozza, hadd tapossuk el együtt. Hogy mitől fél, azt lassan el fogja mondani. Nem szabad lerohanni, most hagyni kell, hogy az idő hátán lovagoljon és kivágtázza magából a belső sérüléseit. A külsők begyógyulnak maguktól is...
- És most mit akarsz?
Egy ilyen profi orvost senki nem tudna megmenteni, ha TÉNYLEG ki akarná nyírni magát. Elintézné úgy, hogy mire bármelyikünk odarohanna, ha egyáltalán észrevennénk, már odaát járjon. Mindent tud az emberi testről. Éppen ezért nem tudom komolyan venni a kísérletét. Bizonytalan, elhatározás nélküli próbálkozás volt. Most már segítségért kapdos, itt kuncsorog a mellkasomon, én pedig megfogom a fejbúbját és megsimítom. Ez a drága lobonc, hányszor érezhettem csatakosra izzadva magamon! Kellemes emlékeket ébreszt, bár a mostani helyzet minden, csak nem szexi. Még mindig a feje tetejét simogatom, mikor végre a szemembe tud nézni. Rámosolygok. Bátorító és nyugodt mosollyal figyelem, ahogy messzebb húzódik.
- Szörnyű nőkkel hóban ücsörögni a specialitásom - mondom cinikusan vigyorogva.
Sejtem, mire gondol. Mindannyiunknak vannak dolgai, amik mások számára elfogadhatatlanok. De változhatunk. Én se vagyok ugyanaz, mint tavaly ilyenkor. Ha elkap az idő szele, kifújja a port és feltölti a helyét valami mással. A mosolyból komolyra váltok, szemei közé nézek, kezem pedig a fülére csúszik, majd a kezére, mely mellkasomból szívja az erőt, amire most nagy szüksége van.
- Nehéz meglátni az életet úgy, ahogy valójában jelen van. Mikor túl gyorsan tárja ki az ajtót, szinte be se merünk kukucskálni. Te is tudni akartad, mi van a küszöbön túl. Vagy mégsem? Megint nem tudod, mit akarsz, ez nem újdonság. Előtte is ilyen voltál, ilyen is maradsz.
Hideg szavaim mögött ott bujkál a remény és ez a nő elég intelligens ahhoz, hogy meglássa. Amilyen volt, olyan lesz és a kulcsszó, hogy LESZ. Van jövő, jövő pedig nincs remény nélkül. Nem kell a paranoia, hogy ő mekkora égetnivaló borzalom. Hogy tényleg megőrült-e és az ép elmével már nincs köszönőviszonyban. Drága, ez hülyeség... A szemeit kutatom, a kisírt lélektükröket és szeretnék fényt látni bennük. A régi, mindenen kacagó boldogságbombát, aki virágról virágra röpköd, kiszámíthatatlan és utolérhetetlen. Őt szeretném újra látni itt a fák fagyos tövében, Fairbanks jeges markától körülvéve.
Vissza az elejére Go down
Willow Nyxon
Tatkret
Willow Nyxon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 234
◯ HSZ : 296
◯ IC REAG : 233
◯ Lakhely : Fairbanks
Re: Sangilak erdeje // Csüt. Dec. 03, 2015 10:09 pm

..bring me to life..


A kérdéseit mindig szerettem, volt bennük valami felfoghatatlanul intelligens, bár nem a beszélgetésekről voltak híresek egy időben a találkozásaink a közhiedelem szerint. Mégse csak szex volt, vagyis nem puszta testbe oltott semmi, hanem több. Más. Mert érdekelt annyira, hogy meg akarjam ismerni egy részét. Azt, amelyiket szívesen mutatta meg.
Most viszont csak összezuhantságomban elvesztett logikai érzékkel vergődöm a fellegeket érintő kérdése alatt, megfulladva abban, hogy a válaszom nem jön elő. Butának érzem magam ettől, ami nem kellemes ennyi lelki nyavalya mellett, bár tény, hogy elnyomja a lényem zokogva üvölteni kívánó felét.
- Jégesőt.
Jegyzem meg torokhangon, nem fecsérelve torokköszörülésre az időm. Jéggé fagyok, ezt érzem, s talán jobb is lenne úgy. A szívemet nem csak jégbe, hanem vasba kéne zárjam, elrejtve mindenki elől, hogy mit is érzek. Hogy képes vagyok érezni is egyáltalán. Mert mire mentem vele eddig is? Félreértett vagyok, tönkrement. És nem tudom még mindig, hogy mi az, ami felé haladnom kellene.
- Hazamenni.
Pillantok fel, bele Rocky arcába, hogy egy hosszú sóhajjal kényelmesedjek bele a pillanatba, majd meg is rettenjek attól, amit kimondanom sikerült.
- Nem vihetsz haza! Payne.. nem szabad így lásson. Kérlek szépen, ne engedd, hogy valaha megtudja!
Kapaszkodom riadtan újra a férfi kabátjának gallérjába, ujjaimból kifut a vér a mozdulat hevességében. Vérmocskos ruháim, tépett - bár gyógyuló - mellkassebem aligha tudnám kimagyarázni, a frászt hozni a kölyökre pedig nem szeretném. Védenem kellene. Ehelyett sajnálom magam. Belebolondulok a hirtelen éledő szégyenbe is efölött.
Elkerekedett szemekkel bámulok rá, szavai mögött keresve a kéretlen igazságot. Nagy sóhajjal bólintok, visszabucskázik fejem mellkasára, homlokomat szívverésének támasztom képletesen.
- Sáros lábbal tiportam a szépre vikszelt szobába. A küszöbön túl nincs semmi keresnivalóm.
Pillanatnyi szünetet tartok csupán, megnyugodni próbálok a beletörődésben.
- Maradhatunk még itt.. így egy kicsit?
Kérem végül, s ha nem ágál, akkor elfészkelem magam a közelségében, s abból a hidegségből fonok magam köré leplet, amellyel az iménti szavait intézte hozzám. Ha innen felkelek, felépülök. De nem tudok azonnal pattanni, s szaladni, amerre a vörös lába bírja. Mert ha megtenném, talán megcsúfolnám Paynenek tett "mind visszajövünk" ígéretem.

//Részemről ez a kurta-furcsa lenne a záró, nem akartam kiírni a helyzetből a karit, olyan meghittnek bizonyult így. *.* Köszönöm a megmentést, imádtam Sangilak erdeje - Page 12 1839924927 Sangilak erdeje - Page 12 3358430178//
Vissza az elejére Go down
Rocky
Vérvonalfő
Rocky

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 324
◯ HSZ : 838
◯ IC REAG : 826
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 24wr02t
Sangilak erdeje - Page 12 Giphy
Re: Sangilak erdeje // Vas. Dec. 06, 2015 3:26 pm

These wounds won't seem to heal, this pain is just too real
There's just too much that time cannot erase  

When you cried, I'd wipe away all of your tears
When you'd scream, I'd fight away all of your fears
And I held your hand through all of these years
But you still have all of me



Azt érzem itt a hideg külterületen, hogy Willow számára ez az egész egy nagy meglepetés. Nem feküdt még így a kezemben, nem is láttam ilyen állapotban. Én pedig nem mutattam ki, hogy ilyenkor is szívesen látom, nem csak akkor, ha tele a tartály. Árny vagyok, titkok közt élek és ez megint egy példa, hogy néha kicsit túlzásba viszem. Szegényke. Teljesen fel van kavarodva, mint egy pohár víz, mikor meglökik alatta az asztalt.
- Az előrejelzések szerint nem fogja elverni a termést.
Határozottan és tényszerűen jelentem ki, hogy ennek is vége lesz. Utána pedig Wilow jól ismert kacagásától zeng majd a Lak, újra nyílnak a vidámság virágai. Megkocogtatta a jégeső, véresre verte, de a felhők egyszer elmennek.
- Nem tudja meg, drága.
Megsimítom a fejét. Már amúgy is véres a haja, az én kezemtől nem lesz rosszabb. Tudja, mit akar és azt is, hogy most nincs rá lehetőség. Oké, megértem. Erős nő és annak is akar megmaradni mindenki előtt. Még a legkedvesebbek előtt is. Előttem is szégyellte magát, Payne miatt el is süllyedne. Én hallgatok, az jól megy. Nem fog kitudódni.
A kapkodós mozdulatai éreztén rámosolygok. Aranyos, hogy törekszik, mintha a gallér lenne az életmentő kötél, amin kimászhat a gödörből. Neki most teljességgel az is. Megoldom majd, hogy a nyomok eltűnjenek és Willow rendes helyen tudjon épülgetni. De most még tetten kell érni a pillanatot. Elpirinckázok egy tincset a fülénél és megsimogatom a puha, de egyre hidegebb bőrét. Bólogatok. Ezt magában kell feldolgoznia, most nem a faggatás ideje van.
- Béke van.
Ennyivel zárom le és most már én is csak az eget nézem, ahogy Willow feje a kezeim között nyugszik. Maradunk, persze. Itt nyugalomban lehet és fura, de én is jól érzem magam itt. Egy megtört nő mellett, akinek erőt adhatok. Ha ezek után fel tudja emelni a fejét, már megérte. Nem akárki ő. És hogy mi lesz ezután? A szellemek mit intéznek? Fogalmam sincs, de nem lehet véletlen ez a találkozás sem. Mostanában viszonylag kevés véletlennel találkozom... Időként ránézek, megsimogatom, ha tekintetünk találkozik, kap egy bátorító és tiszteletteljes mosolyt. Másik kezemmel pedig Willow kezét fogom. Így üldögélünk a fa tövében, kéz a kézben, míg az éjszaka ránk nem köszön.

// Én is nagyon köszönöm! Fel a fejjel, kis láma! Smile  :kézcsók:  //
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7326
◯ IC REAG : 8932
Re: Sangilak erdeje // Hétf. Dec. 07, 2015 9:13 am

Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_no5ce8kCi41uuir2po1_400
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Mattias Jake Dillon
In Memoriam
Mattias Jake Dillon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 340
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_inline_nn3ypy1q9I1rpdlxb_500
Re: Sangilak erdeje // Vas. Dec. 13, 2015 2:21 pm


Leah
& Matt


Hetvenhatodik szint. Hajnali öt óra. Megivott kávék száma, három főzet. Egy doboz sör. Kettő doboz pizza és egy lasagna. Kösz kölyök, igazán finomat rendeltél. A főztödből halál tutira nem ennék. De ez mennyei. De ideje lenne máshoz is munkához látni. Vadászni kellene, hogy kielégítsem farkasom igényeit is. Csak fel kell kelni és el kell indulni. Kell. Mindjárt.
Magamra húzok egy farmernadrágot, egy kicsit szakadt, de ez mindegy, ez kell. Úgyis vadászok. Egy fekete póló, bokazokni, kabát, bakancs befűzetlenül hagyva.
Az egyik mobilomat magamhoz veszem, vész esetén csörgetni tudjak valakit. A hűtőre ismét egy felirat kerül.
„Vadászni mentünk, délre hazaérek…vagy Alecnél ragadok.”

Azzal a lendülettel le is léptem, magára hagyva a fiút ki még mélyen alszik. Pontos idő? Fél hat. A folyosón sötétség, haladok tovább, a szomszédok örülhetnek, nem bőgetem a hangszóróimat. Aludhatnak békében. Mert igen…elég hangosan hallgatom a püffélést a játékban. Szórakoztat.
Megyek ki az épületből, ki a szokásos úton, Alecet majd később felhívom, most más dolog hajt. Anchorage belvárosa kicsit most nyugodt. Belső béke… ahogy a játék monológja is irta. Találd meg a belső békét és sújts le azzal az erővel az ellenségre. Elhagyva a külvárost, majd a főutat és a város nyugalmát farkasom izgatottan jár fel s’ alá. Pajti, nyugi, itt még nincs semmi. Főút mellett haladok, kicsit gyorsabb tempót diktálva, majd letérek arról és a fák mellett követe az egyenest. Nem lenne jó lebukni átváltozás közben.
Egy vaskos fának döntöm a hátam, ledobom a bakellót, a felsőket, majd váltok. Bundám megrázva ásom el a hóba és az avar közé a gönceim és rohanok a főút mentén, bent az erdőben. A földre vetem magam és belehempergek a talajba. Morgok is közben, mert jó idekint. Csak nem szeretek magányosan. Hívnom kellett volna a marhákat is.
Josh. Alec.
A hirtelen a jóból felpattanva rohanni kezdtem egy vad vérszaga irányába, kikerülve mindent mi az utamat állta.
Csak rohantam mindenen keresztül, szó szerint vagy képletesen, az teljesen mindegy. Füleltem és szagoltam.
Talán kilométerekkel később álltam meg. Ide-oda forgolódtam. A préda szaga eltűnt, helyette valami más vette át a szerepét. Farkas szag… sok farkas szagának keveredése. El kell tűnnünk innen. A fejem az ég felé kapom, végül a reccsenések irányába, felmorranok kelletlenül, majd teljesen a hang felé fordulok és hátrálok…
Vissza az elejére Go down
Leah Amalia Malpelo
In Memoriam
Leah Amalia Malpelo

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 296
◯ HSZ : 122
◯ IC REAG : 104
Re: Sangilak erdeje // Pént. Jan. 01, 2016 11:09 pm

Mattias Jake | Leah Amalia

A carne di lupo, zanne di cane.


Nem akartam vele vadászni. Nem akartam senkivel vadászni, csakis egyedül. Néha kellett ilyen, néha jó volt kiszabadulni és a dög is jobban érezte így magát. Nem volt társas lény, nem mindig. Sokat éltünk falka nélkül még Chicago előtt ahhoz, hogy pontosan emlékezzen rá, milyen is egyedül és néha - kevesebbszer, mint én - hiányolja azt, hogy maga lehessen. A maga ura. Nem valakinek a kutyájam valakinek a testőre, valakinek a kölyke, valakinek a húga, a beosztottja. Csak maga.
Rohant, s én hagytam magam belesüllyedni az elméjének leghátsó zugába. Élvezte, ahogy a hideg csípi orrát, ahogy a falkaszagba az űznivaló vadak szagmintája keveredik. Nem állt meg, nem pihent, csak akkor dermedt moccanatlanná, amikor figyelt. Vért akart, tépni akart, marcangolni, s tökéletes prédát talált. Rávetette magát a vadra, pofáját a feltépett bőr és hús közé nyomta, élvezte a győzelem és a hús ízét is. Nem kellett osztoznia, csak az övé volt, morgása étkezés közben hát csak a lelkesedésnek és magának szólt, semmi másnak. Hogy aztán egy pillanat alatt hagyjon fel azzal, amit csinált, s kapja fel a fejét valami idegenre.
Pajzsát ledobta, de csak annyira, hogy az idegen bőre alá férkőzhessen, már messzebbről kiszúrva őt. Mert Látó, képes rá. És nem is rossz abban, amire a képessége felvértezi.
Eltávolodik a vadtól, zajt nem ütve húzódik a fák közé, hagyva a prédát vérszaggal tölteni meg a teret. Talán a másikat oda fogja csalni, talán a bőre alatt zsibongató "figyelnek" érzés a hímet óvatlanná teszi majd. Mindenesetre egyelőre csak figyelni szándékozott, nem ugrani rá. Van az a híres szó, vendégszeretet. Ha nem élt volna ennyi évet magányosként falkák mellett, akkor nem ismerné, de így a másiknak - mondjuk úgy - szerencséje van vele. Az első rossz mozdulatig, természetesen.
Vissza az elejére Go down
Mattias Jake Dillon
In Memoriam
Mattias Jake Dillon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 340
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_inline_nn3ypy1q9I1rpdlxb_500
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Jan. 02, 2016 4:46 pm

Nem lesz jó ötlet, ugye te is tudod pajti. Nem figyelsz? Ez falka terület. El kell menni. Azonnal...Érzem én is, más szagot is felénk terel a levegő. Nem csak a frissen elejtett prédát. De... ez nem jelenti azt, hogy mi is meg lennénk hívva!  Mennyünk ki innen. Hajthatatlan. Nem hallgat rám, megyünk még közelebb. Sehol nem látok más farkast, de még a szaga is közelebb van.
A vér szagára egyre jobban felébredő fenevad viszont fejét emeli minderre, márpedig nincs olyan szörnyeteg, amely önként hajolna meg más vagy mások előtt – az ilyesfajta bűnökből megtestesített bestiákat csakis erőszakkal lehet megtörni, vagy sehogy.
A dög viszont – bármennyire is a világ mocskából építette fel és tartja el magát – ismeri az értékeket, melyek inkább állatiasak, ha már az eredőjüket vesszük figyelembe: saját fajtájának védelme.
A következő pillanatban pedig mintha egy kapcsolót pöcköltek volna fel, olyannyira érezhető mind a magatartásában, mind a testtartásában bekövetkezett változás: a farka az ég felé felemelve, izmai támadásra megfeszülve, feje pedig egy vonalban a teste vonalában…
A makacs gondolkodása beszűkíti a látásmódját… de talán azok a döntések, melyeket meghoz valaki napi rendszerességgel, különböző tényezőket érintve, mások szemében helytelennek tűnhetnek, vagy ostobának, feleslegesnek, az azt átélő számára viszont ha másnak nem is, de legalább helyesnek mondhatóak.
Tapasztalatáról árulkodik, hogy nem zavarja meg a környezetet, legalábbis olyan szinten nem, hogy a földön heverésző gallyak meg sem rezzennek, el sem törnek mancsa alatt, így még csak nem is vonja fel magára ellenfele figyelmét. Elkésett már ezzel, előbb észrevett minket.
Én ugyan nem szívesen kerülnék ilyen konfrontációba, de jelen pillanatban sem választási lehetőségem sincs a szituációs elemeket tekintendően, sem pedig akaratom azok definiálására – kitartanom viszont muszáj.
Szívének dübörgése viszont megtölti fejét, kiszorítva a feltételes gondolatokat, fókuszálva ösztöneivel és akaratával a túlélésre.
A harcra.
Bár érzi a fiatalabb mélyre ható tekintetét, azt ő maga nem viszonozza lassan lángba boruló szemeivel. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyengébben próbálna meg tekintetével lyukat égetni az ismeretlen mellkasába, mint amaz az ő fejébe, de nem annyira ostoba, hogy akár csak egyszer is a Halál szemeibe nézzen.
Nálunk az „életben maradni” nem feltétlenül azonos a „sértetlennek maradni” szituációs elemmel.
Végy egy mély levegőt, ugyanis a világ bűzébe ereszkedünk most alá... Mindezek ellenére csupán orrcimpái tágulnak, amint forró levegőt fúj ki rajtuk, alapvetően semmiféle affinitást nem mutatott sem a türelemre, sem a kompromisszumkészségre – főleg olyanokkal szemben, akiket egyrészt megérteni és elfogadni sem képes, nemhogy falkába csatlakozzon hozzájuk és ezzel egyeztetni akaratát velük. Ez a szituáció az irritációs szintjét jóval meghaladja, ami valaha nála az önkontroll jeleként manifesztálódott. De tartja magát, ahogyan azt eddig megállás nélkül tette és tenni fogja...nem tehetünk róla...évtizedekig kerültük a falkákat és az azokba való csatlakozást.
Tisztában van morgásának provokatív jellegével, ahogyan azzal is, hogy ez a territórium, amire tévedt nem épen olyan, ahol lennünk kellene. Mindezek következtében felkészül a legrosszabbra, vagy legalábbis a legvéresebbre. Acélos érdeklődéssel várja a fejleményeket és a reakciókat, miközben folyamatosan figyelemmel követi környezetünket, annak esetlegesen bekövetkező változásait….de hamar dönt… nem vár. Fenyegető morgás és agyarcsattogtatás vegyül frusztráltságába. Bár nem ajtóstul ront a házba, hála a jó égnek, hanem kivár….
Lehet hogy heves, de csak óvja magát, hogy túlélje. Ha menekülőre fogná...az nem mi lennénk...Túléljük haver. Csak egy jelenlétét érzem.
~ Tudod…tegyünk úgy hogy már túl vagyunk a Ki-mit-tudon…
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7326
◯ IC REAG : 8932
Re: Sangilak erdeje // Vas. Feb. 07, 2016 7:14 pm

Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_no5ce8kCi41uuir2po1_400
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Csüt. Feb. 18, 2016 7:07 pm



Philip & Asami


Philip- kunnal megbeszéltünk egy jó kis programot, egész napra gondoltam. Bár nem tudom, mennyire birja mostanában az idősek társaságát… majd elválik. Vagy jókat mulatunk, vagy elküld idővel a sunyiba. Merem remélni az utóbbit nem teszi meg…
Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell. Még őt is kell egy kicsikét, hiszen hiába nem kölyök már, nevelni kell tovább. De most más is érdekel… Payne- chan és Ő között lévő valami…
Ó, Igen, hallottam. És megesz a penész a részletekért. Felnőtt férfi, olyan dolgok nem érdekelnek, nem az anyja vagyok, de azért kíváncsiskodhatok, milyen mély barátságot ápolnak ők ketten. Talán még Payne- chant is elhívom egy kis tanulásra.
Miért szeretek tanítani? Talán azért, mert olyan az egész, mint valami izgalmas halászat. Az ember nem tudja, mit fog, mit emel ki a tenger mélyéből. A válasz érdekel, amit kapok. Olyan izgalmas, ha igazán megértenek.
De most Phil- kunnal szeretnék eltölteni egy szép napot. Reggel fél 7-kor találkozunk.
Hat órára előkészítetem neki egy kis reggelit 2 bentóba készítve. Hétköznapiak, nincsenek túlcsicsázva. Sok mindent tettem bele: Az első: Okonomijaki  egyfajta omlett, káposztával és különböző hozzávalókkal… A másikba rizst tettem és mellé a következőket: nori, főtt tojás, brokkoli szezámmagos szószban, chikuwa répával és uborkával töltve, salátalevél, koktélparadicsom, rántott csirkeszeletek. A bentók összekészítve, beraktam egy kis fehér szatyorba és már indultam is ki, hogy időben összetalálkozzak a Kölykömmel. Tréning ruha és sportcipő van rajtam, könnyed, laza ruha.
A Lakból kiérve mosolyom szélesebb lett, Kölyköm üdén és fitten várakozott, vagy késtem, vagy koraiak vagyunk mindketten, de egyik sem baj. Előtte megállok és meghajolok, szatyor magam elé lógatva.
- Jó reggelt Philip- kun. - felegyenesedve át is nyújtom két kézzel a reggelijét. - Ez a tiéd, mivel tudom mivel tömted teli magad… vagy semmit sem ettél. - kacsintottam rá, majd indulásra készen elhaladtam mellette, oldalba lökve őt játékosan. Farkasom is üdvözölte a kicsinyét, hozzá bújt és megnyalta pár helyen. - Induljunk. - a Bentóhoz jár evőpálcika is, szóval ehet útközben is, vagy ha megálltunk a tökéletes helynél. - Már vártam egy kis edzést veled. Remélem felkészültél. - pillantottam mosolyogva rá, tekintetemben boldogság honolt.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Feb. 20, 2016 11:51 pm

Rég volt már, hogy utoljára egy egész napot csupán a Teremtőmmel töltsek, így nem csoda, hogy finoman szólva is be voltam zsongva, amikor Asami-sannal megbeszéltük a részleteket. Igaz, mikor nem vagyok, ha a közelében lehetek?
A megbeszélt helyre igaz, némi késéssel futok be, hisz véletlenül sikerült kinyomnom az ébresztőm reggel, de szerencse, hogy egészen hamar kapcsoltam... Csak sietve magamra kapkodtam az edzős felszerelésemet meg egy sapkát, azt a müzliszeletet meg, ami még a szobámban markoltam fel, csak a folyosón tömtem be gyorsan, mert mégiscsak kínos lenne, ha edzés közepette egyszer csak megkorgulna a hasam. Mondjuk még így is fennáll a veszélye...
- Jó reggelt, Asami-san! - hajolok meg előtte, üdvözölve, talán 5 percet, ha késtem, és tudom, ez sem illő, de talán még megbocsátható bűn.
- Ami azt illeti... csak egy müzliszeletet. - vallom be, ahogy elveszem a dobozt, hisz tudom, mennyire nem szereti, hogy ilyen össze-vissza eszek.
- Arigatou gozaimasu! Hmm, azt illata valami mennyei. Mi lapul a dobozban? - kíváncsiskodtam, miközben a farkasom hálásan odabújt, dörgölőzött Teremtőjéhez, kiélvezve a részéül jutó köszöntést.
Az evépálcikákat elvéve már nyitom is ki a dobozt, hogy miután még egy mélyet szippantottam az ínycsiklandozó illatokból, jobban megnézzem a szemet gyönyörködtető alkotást. Mert minden japán étel egy kész műalkotás, hogy szinte fáj az ember szíve, hogy elfogyassza, ha pedig mindezt egy olyasvalaki készíti el, aki számára ezek jelenti a hazai ízt... és közel is áll az ember szívéhez, külön öröm. Amíg sétáltunk, fel is csippentettem egy darab rántottát, majd egy kis rizst, és sorban a többi finom falatot is, hogy mire edzésre kerül a sor, kellő energiám legyen.
- Én is vártam, már nagyon! Mással edzeni úgy sem lesz soha olyan, mint veled. Hogy is lehetne? - kérdezek vissza nevetve, és nem arról van szó, hogy annyira fényezni szeretném, bár tény, hogy igazán hálásnak tartom magam azért, hogy ő a teremtőm, de mégiscsak más, amikor két farkast ilyen láthatatlan kötelék köt össze. Arról nem is beszélve, hogy Asami-san módszereit mindig is sokkal kifinomultabbnak tartottam még tark létére is, mint számos más, mentorkodással is foglalkozó falkatársamét.
- Amint a reggeli végére érek, készen állok! Egyébként mit fogunk pontosan gyakorolni? Vadászat? Mentális képességek? Fizikai tréning? Vérvonalképesség? - kíváncsiskodtam, de miattam amúgy nem kellett megállni, ment nekem a séta közbeni falatozás is. Érdeklődve vártam, hogy mivel fogjuk tölteni a napot, attól pedig a legkevésbé sem tartottam, hogy olyasmire kényszerítene a Teremtőm, ami tőlem teljesen távol áll... mint például egy ártatlan emberi élet kioltása, csak azért, mert úri szeszélye úgy tartja, hogy ezen minden kölyöknek át kell esnie.
- Egyébként nagyon finom lett. Mint mindig. Nem is tudom, mikor ettem utoljára igazi, japán ételt, amit nem csak valami amerikai próbál leutánozni. - szaladt mosolyra a szám miközben egy újabb falatot csippentettem volna a bentóból.
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Vas. Feb. 21, 2016 9:55 am

A késése… nos eltekintek felette, mindenki a maga módján bünteti az ilyen kis apróságokat. A hallgatás, mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.
Ebben hiszek. Jómagam is ezt tanultam.
Ugyan nem a Teremtőmtől, hanem a múltamtól. Apámtól és a fivéreimtől.
A büntetés csak akkor használ, ha a jutalmazást is gyakoroljuk. Őt ismerve, pedig igen csak sok minden feltűnhet a mai nap folyamán.  Én nem büntetek, és nem állok bosszút, nem ítélkezek.
Az Istenek dolga a büntetés, Én csak könyörületes lehetek.
- A dobozban? - egy kis kuncogás, majd felelek is rá. - Vajon egy bentóban mi lapulhat? - kérdésére kérdéssel válaszolok, amolyan elgondolkodva az egészen, de ennél többet nem is mondok. Ha már ránéz az ételre, már az is tápláló, de jobban jár, ha meg is eszi. Az energiái megmosolyogtatnak megint. Ez sokkal többet jelent számomra, mint a szavak.
- Minden Mentor más és más tudásra alapoz. Különböző technikák és fortélyok lapulnak a zsebeikben. - na igen… Darren- san, Horatio- san, Ryder- san… mind máshogy értetjük meg a fiatalokkal a helyzetet. - Lehet a gyerekeket könyvből nevelni, de minden gyerekhez más könyv kell. - egészítem ki, így talán már érteni fogja.
Szeretem, mikor a fiú fellelkesül. Mint például most is az.
Elég régóta nem oktattam neki semmit, főleg miután visszatért egymaga japánból. Azóta meg más oktatta… vagy nem oktatta, szóval ki kell derítenem azóta mit vésett fel elméje falára. Szépen haladtunk előre, már a cél is ott lebegett előttem. Kényelmes tempóban haladtunk, én legalábbis nem siettem. Előttünk van az egész nap. Ő meg ehet a maga tempójában. - Hát… amire lesz idő. - fordulok felé, ezzel hátra felé lépegetve. Úgy ismerem a helyet mint a tenyeremet, szóval nem izgulok egy hanyatt eséstől. - Kíváncsi vagyok először is hogy mennyit fejlődtél. Majd úgy megyünk tovább. - kacsintok rá szokásomhoz híven, majd meg is fordulok menetirányba. Ismétlés a tudás anyja. Ahogy mondani szokták.
Amikor határozott cél felé tartunk, nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljünk figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk…
Dicsérete kedves, egy kicsit el is pirultam a dologtól, régóta ez volt az első alkalom, hogy számára készítettem valami finomat. - Köszönöm. Ezek igazán lelket mozgató szavak voltak. - pillantottam rá, lassítottam kicsit, hogy mellém tudjon érkezni, be tudjon érni. - Ha visszatérünk a Lakba, ha lesz kedved, megtanítalak igazán szép Bentót készíteni, ha van kiválasztott hölgyed, akár még neki is alakíthatsz valamit. -  mosolyogtam újfent, hiszen akár már neki is van szerelmi kapcsolata, vagy valami hasonló kialakulóban. Ha elszeretné mondani, nem állom útját, érdekel mi van vele. De nem túrok bele a magánéletébe. Nem szokásom. Sose volt. - A munkád a Hotelben hogy megy? - kérdezek rá, mert igenis érdekel.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Feb. 27, 2016 5:45 pm

- Jó, jó, tudom, hogy valami finomság... - csóválom a fejem, mert azt eddig is sejtettem – igaz, sohasem tudni, de a Teremtőmet nem olyannak ismertem meg, aki egy csinos kis bentósdobozban mondjuk... egy marék papírzsebkendőt vagy száraz rizst nyújtana a másiknak. Inkább csak arra voltam kíváncsi, hogy pontosan mit rejt, de amint megkapom az evőpálcikákat, hamarosan magam derítem ezt ki.
- És ez szerintem nem is baj, hisz mi, kölykök sem vagyunk egyformák. Mint ahogy a tanulásnál általában, gondolom itt is igaz az, hogy mindenkinél más módszer az, ami igazán hatékony, ugye? - kérdezek vissza, a Teremtőmet faggatva. Igazából még magam sem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek... legalábbis a falkán belül, vagy hogy egyáltalán melyik titulus illene hozzám, de egyre gyakrabban fordul meg a fejemben az, hogy talán mentor, aki talán az egészen kicsikkel foglalkozna, de... sok víz lefolyik még addig a Chenán, majd meglátjuk, mit hoz a sors.
- Mindenkinek arra van ideje, amire időt szeretne szakítani. Legalábbis többnyire. - mert kivételek mindig is akadnak, de úgy általánosságban azért egész működőképes ez a meglátás. Azért remélem, hogy minél több mindenre lesz, mert... rég volt már, hogy együtt edzettünk volna, és hiányzott már nagyon, és tudom, hogy előttünk még számtalan idő, és nem kell mindent egy nap alatt bepótolni, nem is lehet, de akkor is!
- Hát, ha túl sokat nem is... visszafelé azért csak nem. - vallottam be, mert tény, hogy nem szakadtam bele az edzésekbe az elmúlt időkbe, inkább csak a nagyival, ha épp a közelben járt, mert amúgy sem vagyunk túl sokan illúzionisták a falkában. Másfelől, bő egy éve még csak, hogy visszajöttem Japánból, az azért annyira nem hosszú idő.
A köszönetére csak szélesen elmosolyodok, mi sem természetesebb, amikor pedig visszakérdez, csak lelkes bólogatásba kezdek, hisz egyből Payne jut eszembe, és hogy ez milyen jó ötlet is lenne ahhoz, hogy felvidítsam egy kicsit, mostanában úgy is olyan kevés időt töltöttünk együtt... Ám mielőtt még tovább agyalhatnék a témán, kapcsolok is Asami-san rejtett kis érdeklődése kapcsán, és egyből némi pír kúszik az arcomra.
- Ó... ezek szerint tehát hallottad? - kérdezek vissza, mielőtt még bővebben mesélnék Payne-ről, bár tekintve, milyen pletyós egy bagázs a hegyi farkascsapat, csoda lett volna, ha ennyi idő alatt nem szerez róla tudomást.
- Az elmegy... nem a legjobb, de lehetne rosszabb is. Szerencsére már annyira nem nehéz, mint amikor visszajöttem, azért hozzá kellett szokni a fizikai munkához. - számoltam be róla két falat között.
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Vas. Feb. 28, 2016 11:24 am

Az erdő. A kedves menedék, a vad kalandozások, és bolondozások világa. A vadászatok területe. A fák társaink a bajban és jóban egyaránt. Az erdő barát, szövetséges. Így volt, és mindig is így lesz. Nem változtat rajta semmi... az sem, ami nemrég történt velünk.
Az hó halkan ropog a lábaink alatt, ahogy lépdelünk egyre és egyre beljebb az áthatolhatatlan sűrűségben. Kérdésére elmosolyodok. - Pontosan. Ahogy azt mondod. - pontosítom meg a szavait, majd folytatom. - Ha neked mondanék valami kellemetlent, akkor te csak elvörösödve hallgatsz, de ha tegyük fel Rachel- channak, akkor ő lehet elküld a sunyiba. Mind mások vagyunk. - fejtem ki a gondolataimat, szokásomhoz híven, hiszen lehet ő másra gondolt, de előfordul, hogy az is megfelelő pontosítás lenne. Szeretnék sok mindent, hiszen elterveztem pár dolgot, de ahogy haladni tudunk, hát úgy alakulnak a dolgok. Nem vagyok hajcsár, ha elfárad az illető, akkor már nem fog annyira az elme, a test meg leblokkol tőle.
Payne- chan és közte alakul valami és én nagyon hiszek bennük. Fiatalok és kiforratlanok. Majdnem egyidősek, egy korosztály. Szóval hiszek kettejükben. - Igen, hallottam részleteket. - persze nem olyanokat, amik hazugságok lennének. Jóban vannak, ennyi, kész. Megvannak.
A munkája pedig… - És más munkáról gondolkodtál? Vagy ezt is szereted? - szereted? Elég gyér kifejezés, csak meg kell csinálni, elvégezni és kész. Azt nem tudom, hogy vannak e társai ebben, vagy egymaga dolgozik egy adott részen. Szívatják e, vagy inkább segítő mancsot adnak e neki? Felnőtt férfi, de mégis gyermek még. Nem a kinézete miatt. Sok más tényező gondoskodik erről. De visszatérve az okításra.
- Rendben, míg reggelizel, addig… kikérdezlek. - falatozhat nyugodtan, csak teli szájjal ne beszéljen, de ezt már tudja. Az illemet. - Lássuk. Mire hatnak az illúziók? - egyszerű kérdés, ezt még a beharapása után elregéltem jó hosszasan és gyakorlatban is megmutattam. Az egyik fánál megálltam és bal kezem felemelve simítottam végig a törzsét. Vén fa már, öregebb nálam is. Pillantásom a fiatalon, válaszát figyelve és mosollyal arcomon fürkészem az övét. Elméjébe mászok, a csengőszót szólaltatom meg… hallja újra azt amit én tanultam még első feladatként 360 éve. - Használd amit megtudtál róla, alakítsd ki saját stílusod szerint, lássam! - vagy halljam, attól függ mit talált ki az évek alatt amit a sajátjának érezhet. Első lecke. Nekem az első leckém a csengőszó és a lepke volt. A mai napig használom. Kíváncsi vagyok az övére. Van időnk, szóval nem kell kapkodnia.
Miközben eszik tud e másfelé is koncentrálni?
Nos... ez is egy lecke.
Most mindketten megtudjuk.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Hétf. Feb. 29, 2016 6:17 am

Csak jót kuncogok a Teremtőm példáján, és a legkevésbé sem veszem magamra azt, hogy a többi kölyökként együtt kezel, hisz hiába vagyok valamivel idősebb, mint ők... legyünk őszinték, egy több száz évet megélt farkashoz képest még akkor is csak kölyöknek számítok, hisz ha az alapokon már rég túl is vagyok, de attól még bőven van mit tanulnom, gyakorolnom, fejlesztenem a képességeimen.
- Azt nagyon is el tudom képzelni, őt ismerve. - adok igazat neki, hisz volt már szerencsém a vérvonalunk legfrissebb képviselőjének a falkánkon belül. És ezzel nincs is semmi baj, én igazából imádom, hogy ilyen sokfélék vagyunk, hisz hogy nézne már ki, ha pont az egyik legkreatívabb vérvonal tagjai lennének olyanok, mint ha futószakagon gyártották volna őket?
Csak aprót bólintok arra, hogy beigazolódtak a sejtéseim, majd egy pár pillanatra el is hallgatok... részben, mert még mindig bőszen nyammogom a bento tartalmát, részben pedig, mert nem is tudom, hol kezdhetném a mesélést. Tudom, az elején illene.
- Igazából Payne már azelőtt is a falka tagja lett, hogy visszatértem Japánból, de csak nem sokkal előtte harapta át Darren. - kezdtem mesélni, két falat között mindig egy kicsit - Elég... nehéz időszakon ment keresztül, így nem akartam én is tovább bonyolítani az életét, de... igazából már az elejétől kezdve olyan szimpatikus volt. Nem olyan miniterminátor mint kölykök többsége a falkában. - vallottam be, hisz ott van Norina, aki csak az edzés végett tépette le a karját az egyik idősebb farkassal, meg Leo, akit kész bérgyilkosnak képezett ki a teremtője, meg még sorolhatnánk.
- És aztán ahogy egyre több időt töltöttünk együtt és jobban megismertem, rájöttem, hogy akár minden percemet képes lennék a társaságában tölteni. - érten lassan a végére, és ha nem is voltam túl konkrét, azt hiszem, Asami-san így is érteni fogja a lényeget belőle – elvégre Japánban nevelkedett.
- Ami pedig a munkát illeti, már keresgélek, nézegetek valami szakma-orientáltabb dolog iránt, múltkor például pár hétig helyettesítettem is a zenetanárt az egyik általános iskolában, de... mást nem igazán sikerült intéznem eddig. - ismertem be, igaz, ez nem jelenti azt, hogy feladnám, csak egyszerűen nem olyan tucatszakmám van, amivel egy nap alatt munkát találhatna az ember.
- Rendben! - bólintottam arra, hogy feleléssel kezdjük a napot, majd ahogy lenyeltem az aktuális falatkát, már válaszoltam is - A kiválasztott személy agyára úgy, hogy az érzékeit manipulálja, téveszti meg. Minél idősebb az illuzionista, annál több érzékre képes egyszerre hatni, és annál komplexebb és hosszabb idejű illúzióra képes. - míg a Teremtőmnek nem okozott gondot, hogy egyszerre akár többre is hasson, addig én örültem, ha egyre sikerült egyszerre... és az sem mindig sikerült, de állítólag a vérvonalunk minden tagjával ez a helyzet fiatalon, úgyhogy annyira nem csüggedek miatta. Én is leszek még nagy és ügyes egyszer.
Ahogy meghallom a csengőszót, elmosolyodok rajta, még a szemeimet is lehunyom egy pillanatra, így élvezve a széljátékot, amikor pedig megkapom a felszólítást, hogy én vagyok a soros, addig a falatozást is abbahagyom. Igaz, az éjszakai sötétben látványosabb lenne a dolog, de Japánban töltött éveim egyik legszebb természeti jelenségét próbálom megidézni a Teremrőm elméjében – a szentjánosbogarak táncát az erdő fái között. Még ha csak alig egy percig tart is, mielőtt elhalványodnának, mint ha sosem léteztek volna.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Sangilak erdeje //

Vissza az elejére Go down
 

Sangilak erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
11 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 10, 11, 12, 13, 14, 15  Next

 Similar topics

-
» Sangilak & Denaali
» Sangilak & Joana

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe-