KezdőlapKezdőlap  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!

Aktuális oldalkaland:

Érdemes követni:
-
AKTÍV KARAKTEREK
57 TAG 30 FÉRFI 27 NŐ
FAIRBANKSI FALKA
22 TAG 12 FÉRFI 10 NŐ
MAGÁNYOS FARKASOK
11 TAG 7 FÉRFI 4 NŐ
ŐRZŐK
13 TAG 6 FÉRFI 7 NŐ
EMBEREK
2 TAG 1 FÉRFI 1 NŐ
VÉRVONALFŐK
9 TAG 4 FÉRFI 5 NŐ

Az előző negyed évben
ezek voltak az oldal kedvenc játékai:

Örökös legjobbjaink:
Az oldal alapítói, Castor, Duncan & Gabe.
A Vérvonalfők megalkotói, játékosai - különösen, akik a "NS 3.0 - Redemption" végéig kitartottak.

írta  Bruno Manzano Tegnap 7:01 pm-kor
írta  Theodora Zoe Morano Pént. Nov. 22, 2024 12:54 pm
írta  Theodora Zoe Morano Szer. Nov. 20, 2024 7:45 pm
írta  Theodora Zoe Morano Hétf. Nov. 11, 2024 8:23 pm
írta  Rowan Macrae Vas. Nov. 10, 2024 12:52 am
írta  Dario Rodriguez Szomb. Nov. 09, 2024 9:14 am
írta  William Douglas Szomb. Nov. 09, 2024 8:39 am
írta  Alignak Szomb. Nov. 09, 2024 7:56 am
írta  Alignak Szomb. Nov. 09, 2024 7:56 am
írta  Alignak Szomb. Nov. 09, 2024 7:56 am
írta  Alignak Kedd Okt. 22, 2024 8:32 am
írta  Alignak Vas. Okt. 20, 2024 5:21 pm
írta  Bruno Manzano Vas. Okt. 13, 2024 9:11 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 06, 2024 5:51 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 06, 2024 5:50 pm
írta  Alignak Vas. Okt. 06, 2024 5:50 pm
írta  Bianca Giles Vas. Szept. 29, 2024 10:25 pm
írta  Egon Candvelon Vas. Szept. 29, 2024 3:01 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 08, 2024 6:32 pm
írta  Alignak Vas. Szept. 08, 2024 6:32 pm
írta  Alignak Kedd Aug. 13, 2024 6:32 pm
írta  Rebecca Morgan Kedd Aug. 13, 2024 2:44 pm
írta  Theodora Zoe Morano Csüt. Aug. 01, 2024 10:34 am
írta  Alignak Vas. Júl. 07, 2024 10:58 am
írta  Alignak Szer. Jún. 19, 2024 3:24 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:28 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Szomb. Jún. 01, 2024 9:27 pm
írta  Alignak Pént. Május 17, 2024 8:07 pm
Bruno Manzano
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Bianca Giles
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Theodora Zoe Morano
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Alignak
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Rowan Macrae
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Zachariah O. Danvers
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Duncan Corvin
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Roxan A. Cruz
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Dario Rodriguez
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 
Abigail Cecile Kenway
Sangilak erdeje - Page 12 I_vote_lcapSangilak erdeje - Page 12 I_voting_barSangilak erdeje - Page 12 I_vote_rcap 

Megosztás

Sangilak erdeje - Page 12 Empty
 

 Sangilak erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7347
◯ IC REAG : 8944
Sangilak erdeje // Szer. Dec. 14, 2011 10:39 pm

First topic message reminder :

Átváltozások, edzések, stb...
Sangilak erdeje - Page 12 550226b95fbf781f94587b416adcbe06


A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 29, 2017 10:15 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com


Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
Sangilak erdeje - Page 12 Empty
SzerzőÜzenet
Mattias Jake Dillon
In Memoriam
Mattias Jake Dillon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 341
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_inline_nn3ypy1q9I1rpdlxb_500
Re: Sangilak erdeje // Vas. Dec. 13, 2015 2:21 pm


Leah
& Matt


Hetvenhatodik szint. Hajnali öt óra. Megivott kávék száma, három főzet. Egy doboz sör. Kettő doboz pizza és egy lasagna. Kösz kölyök, igazán finomat rendeltél. A főztödből halál tutira nem ennék. De ez mennyei. De ideje lenne máshoz is munkához látni. Vadászni kellene, hogy kielégítsem farkasom igényeit is. Csak fel kell kelni és el kell indulni. Kell. Mindjárt.
Magamra húzok egy farmernadrágot, egy kicsit szakadt, de ez mindegy, ez kell. Úgyis vadászok. Egy fekete póló, bokazokni, kabát, bakancs befűzetlenül hagyva.
Az egyik mobilomat magamhoz veszem, vész esetén csörgetni tudjak valakit. A hűtőre ismét egy felirat kerül.
„Vadászni mentünk, délre hazaérek…vagy Alecnél ragadok.”

Azzal a lendülettel le is léptem, magára hagyva a fiút ki még mélyen alszik. Pontos idő? Fél hat. A folyosón sötétség, haladok tovább, a szomszédok örülhetnek, nem bőgetem a hangszóróimat. Aludhatnak békében. Mert igen…elég hangosan hallgatom a püffélést a játékban. Szórakoztat.
Megyek ki az épületből, ki a szokásos úton, Alecet majd később felhívom, most más dolog hajt. Anchorage belvárosa kicsit most nyugodt. Belső béke… ahogy a játék monológja is irta. Találd meg a belső békét és sújts le azzal az erővel az ellenségre. Elhagyva a külvárost, majd a főutat és a város nyugalmát farkasom izgatottan jár fel s’ alá. Pajti, nyugi, itt még nincs semmi. Főút mellett haladok, kicsit gyorsabb tempót diktálva, majd letérek arról és a fák mellett követe az egyenest. Nem lenne jó lebukni átváltozás közben.
Egy vaskos fának döntöm a hátam, ledobom a bakellót, a felsőket, majd váltok. Bundám megrázva ásom el a hóba és az avar közé a gönceim és rohanok a főút mentén, bent az erdőben. A földre vetem magam és belehempergek a talajba. Morgok is közben, mert jó idekint. Csak nem szeretek magányosan. Hívnom kellett volna a marhákat is.
Josh. Alec.
A hirtelen a jóból felpattanva rohanni kezdtem egy vad vérszaga irányába, kikerülve mindent mi az utamat állta.
Csak rohantam mindenen keresztül, szó szerint vagy képletesen, az teljesen mindegy. Füleltem és szagoltam.
Talán kilométerekkel később álltam meg. Ide-oda forgolódtam. A préda szaga eltűnt, helyette valami más vette át a szerepét. Farkas szag… sok farkas szagának keveredése. El kell tűnnünk innen. A fejem az ég felé kapom, végül a reccsenések irányába, felmorranok kelletlenül, majd teljesen a hang felé fordulok és hátrálok…
Vissza az elejére Go down
Leah Amalia Malpelo
In Memoriam
Leah Amalia Malpelo

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 296
◯ HSZ : 122
◯ IC REAG : 104
Re: Sangilak erdeje // Pént. Jan. 01, 2016 11:09 pm

Mattias Jake | Leah Amalia

A carne di lupo, zanne di cane.


Nem akartam vele vadászni. Nem akartam senkivel vadászni, csakis egyedül. Néha kellett ilyen, néha jó volt kiszabadulni és a dög is jobban érezte így magát. Nem volt társas lény, nem mindig. Sokat éltünk falka nélkül még Chicago előtt ahhoz, hogy pontosan emlékezzen rá, milyen is egyedül és néha - kevesebbszer, mint én - hiányolja azt, hogy maga lehessen. A maga ura. Nem valakinek a kutyájam valakinek a testőre, valakinek a kölyke, valakinek a húga, a beosztottja. Csak maga.
Rohant, s én hagytam magam belesüllyedni az elméjének leghátsó zugába. Élvezte, ahogy a hideg csípi orrát, ahogy a falkaszagba az űznivaló vadak szagmintája keveredik. Nem állt meg, nem pihent, csak akkor dermedt moccanatlanná, amikor figyelt. Vért akart, tépni akart, marcangolni, s tökéletes prédát talált. Rávetette magát a vadra, pofáját a feltépett bőr és hús közé nyomta, élvezte a győzelem és a hús ízét is. Nem kellett osztoznia, csak az övé volt, morgása étkezés közben hát csak a lelkesedésnek és magának szólt, semmi másnak. Hogy aztán egy pillanat alatt hagyjon fel azzal, amit csinált, s kapja fel a fejét valami idegenre.
Pajzsát ledobta, de csak annyira, hogy az idegen bőre alá férkőzhessen, már messzebbről kiszúrva őt. Mert Látó, képes rá. És nem is rossz abban, amire a képessége felvértezi.
Eltávolodik a vadtól, zajt nem ütve húzódik a fák közé, hagyva a prédát vérszaggal tölteni meg a teret. Talán a másikat oda fogja csalni, talán a bőre alatt zsibongató "figyelnek" érzés a hímet óvatlanná teszi majd. Mindenesetre egyelőre csak figyelni szándékozott, nem ugrani rá. Van az a híres szó, vendégszeretet. Ha nem élt volna ennyi évet magányosként falkák mellett, akkor nem ismerné, de így a másiknak - mondjuk úgy - szerencséje van vele. Az első rossz mozdulatig, természetesen.
Vissza az elejére Go down
Mattias Jake Dillon
In Memoriam
Mattias Jake Dillon

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 341
◯ HSZ : 162
◯ IC REAG : 138
◯ Lakhely : Anchorage
◯ Feltűnést kelthet : Tattoos
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_inline_nn3ypy1q9I1rpdlxb_500
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Jan. 02, 2016 4:46 pm

Nem lesz jó ötlet, ugye te is tudod pajti. Nem figyelsz? Ez falka terület. El kell menni. Azonnal...Érzem én is, más szagot is felénk terel a levegő. Nem csak a frissen elejtett prédát. De... ez nem jelenti azt, hogy mi is meg lennénk hívva!  Mennyünk ki innen. Hajthatatlan. Nem hallgat rám, megyünk még közelebb. Sehol nem látok más farkast, de még a szaga is közelebb van.
A vér szagára egyre jobban felébredő fenevad viszont fejét emeli minderre, márpedig nincs olyan szörnyeteg, amely önként hajolna meg más vagy mások előtt – az ilyesfajta bűnökből megtestesített bestiákat csakis erőszakkal lehet megtörni, vagy sehogy.
A dög viszont – bármennyire is a világ mocskából építette fel és tartja el magát – ismeri az értékeket, melyek inkább állatiasak, ha már az eredőjüket vesszük figyelembe: saját fajtájának védelme.
A következő pillanatban pedig mintha egy kapcsolót pöcköltek volna fel, olyannyira érezhető mind a magatartásában, mind a testtartásában bekövetkezett változás: a farka az ég felé felemelve, izmai támadásra megfeszülve, feje pedig egy vonalban a teste vonalában…
A makacs gondolkodása beszűkíti a látásmódját… de talán azok a döntések, melyeket meghoz valaki napi rendszerességgel, különböző tényezőket érintve, mások szemében helytelennek tűnhetnek, vagy ostobának, feleslegesnek, az azt átélő számára viszont ha másnak nem is, de legalább helyesnek mondhatóak.
Tapasztalatáról árulkodik, hogy nem zavarja meg a környezetet, legalábbis olyan szinten nem, hogy a földön heverésző gallyak meg sem rezzennek, el sem törnek mancsa alatt, így még csak nem is vonja fel magára ellenfele figyelmét. Elkésett már ezzel, előbb észrevett minket.
Én ugyan nem szívesen kerülnék ilyen konfrontációba, de jelen pillanatban sem választási lehetőségem sincs a szituációs elemeket tekintendően, sem pedig akaratom azok definiálására – kitartanom viszont muszáj.
Szívének dübörgése viszont megtölti fejét, kiszorítva a feltételes gondolatokat, fókuszálva ösztöneivel és akaratával a túlélésre.
A harcra.
Bár érzi a fiatalabb mélyre ható tekintetét, azt ő maga nem viszonozza lassan lángba boruló szemeivel. Ez persze nem jelenti azt, hogy gyengébben próbálna meg tekintetével lyukat égetni az ismeretlen mellkasába, mint amaz az ő fejébe, de nem annyira ostoba, hogy akár csak egyszer is a Halál szemeibe nézzen.
Nálunk az „életben maradni” nem feltétlenül azonos a „sértetlennek maradni” szituációs elemmel.
Végy egy mély levegőt, ugyanis a világ bűzébe ereszkedünk most alá... Mindezek ellenére csupán orrcimpái tágulnak, amint forró levegőt fúj ki rajtuk, alapvetően semmiféle affinitást nem mutatott sem a türelemre, sem a kompromisszumkészségre – főleg olyanokkal szemben, akiket egyrészt megérteni és elfogadni sem képes, nemhogy falkába csatlakozzon hozzájuk és ezzel egyeztetni akaratát velük. Ez a szituáció az irritációs szintjét jóval meghaladja, ami valaha nála az önkontroll jeleként manifesztálódott. De tartja magát, ahogyan azt eddig megállás nélkül tette és tenni fogja...nem tehetünk róla...évtizedekig kerültük a falkákat és az azokba való csatlakozást.
Tisztában van morgásának provokatív jellegével, ahogyan azzal is, hogy ez a territórium, amire tévedt nem épen olyan, ahol lennünk kellene. Mindezek következtében felkészül a legrosszabbra, vagy legalábbis a legvéresebbre. Acélos érdeklődéssel várja a fejleményeket és a reakciókat, miközben folyamatosan figyelemmel követi környezetünket, annak esetlegesen bekövetkező változásait….de hamar dönt… nem vár. Fenyegető morgás és agyarcsattogtatás vegyül frusztráltságába. Bár nem ajtóstul ront a házba, hála a jó égnek, hanem kivár….
Lehet hogy heves, de csak óvja magát, hogy túlélje. Ha menekülőre fogná...az nem mi lennénk...Túléljük haver. Csak egy jelenlétét érzem.
~ Tudod…tegyünk úgy hogy már túl vagyunk a Ki-mit-tudon…
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7347
◯ IC REAG : 8944
Re: Sangilak erdeje // Vas. Feb. 07, 2016 7:14 pm

Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_no5ce8kCi41uuir2po1_400
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Csüt. Feb. 18, 2016 7:07 pm



Philip & Asami


Philip- kunnal megbeszéltünk egy jó kis programot, egész napra gondoltam. Bár nem tudom, mennyire birja mostanában az idősek társaságát… majd elválik. Vagy jókat mulatunk, vagy elküld idővel a sunyiba. Merem remélni az utóbbit nem teszi meg…
Mindenki láthatatlan drágakövet rejt magában, akármilyennek született, s ezt csiszolni, formálni kell. Még őt is kell egy kicsikét, hiszen hiába nem kölyök már, nevelni kell tovább. De most más is érdekel… Payne- chan és Ő között lévő valami…
Ó, Igen, hallottam. És megesz a penész a részletekért. Felnőtt férfi, olyan dolgok nem érdekelnek, nem az anyja vagyok, de azért kíváncsiskodhatok, milyen mély barátságot ápolnak ők ketten. Talán még Payne- chant is elhívom egy kis tanulásra.
Miért szeretek tanítani? Talán azért, mert olyan az egész, mint valami izgalmas halászat. Az ember nem tudja, mit fog, mit emel ki a tenger mélyéből. A válasz érdekel, amit kapok. Olyan izgalmas, ha igazán megértenek.
De most Phil- kunnal szeretnék eltölteni egy szép napot. Reggel fél 7-kor találkozunk.
Hat órára előkészítetem neki egy kis reggelit 2 bentóba készítve. Hétköznapiak, nincsenek túlcsicsázva. Sok mindent tettem bele: Az első: Okonomijaki  egyfajta omlett, káposztával és különböző hozzávalókkal… A másikba rizst tettem és mellé a következőket: nori, főtt tojás, brokkoli szezámmagos szószban, chikuwa répával és uborkával töltve, salátalevél, koktélparadicsom, rántott csirkeszeletek. A bentók összekészítve, beraktam egy kis fehér szatyorba és már indultam is ki, hogy időben összetalálkozzak a Kölykömmel. Tréning ruha és sportcipő van rajtam, könnyed, laza ruha.
A Lakból kiérve mosolyom szélesebb lett, Kölyköm üdén és fitten várakozott, vagy késtem, vagy koraiak vagyunk mindketten, de egyik sem baj. Előtte megállok és meghajolok, szatyor magam elé lógatva.
- Jó reggelt Philip- kun. - felegyenesedve át is nyújtom két kézzel a reggelijét. - Ez a tiéd, mivel tudom mivel tömted teli magad… vagy semmit sem ettél. - kacsintottam rá, majd indulásra készen elhaladtam mellette, oldalba lökve őt játékosan. Farkasom is üdvözölte a kicsinyét, hozzá bújt és megnyalta pár helyen. - Induljunk. - a Bentóhoz jár evőpálcika is, szóval ehet útközben is, vagy ha megálltunk a tökéletes helynél. - Már vártam egy kis edzést veled. Remélem felkészültél. - pillantottam mosolyogva rá, tekintetemben boldogság honolt.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Feb. 20, 2016 11:51 pm

Rég volt már, hogy utoljára egy egész napot csupán a Teremtőmmel töltsek, így nem csoda, hogy finoman szólva is be voltam zsongva, amikor Asami-sannal megbeszéltük a részleteket. Igaz, mikor nem vagyok, ha a közelében lehetek?
A megbeszélt helyre igaz, némi késéssel futok be, hisz véletlenül sikerült kinyomnom az ébresztőm reggel, de szerencse, hogy egészen hamar kapcsoltam... Csak sietve magamra kapkodtam az edzős felszerelésemet meg egy sapkát, azt a müzliszeletet meg, ami még a szobámban markoltam fel, csak a folyosón tömtem be gyorsan, mert mégiscsak kínos lenne, ha edzés közepette egyszer csak megkorgulna a hasam. Mondjuk még így is fennáll a veszélye...
- Jó reggelt, Asami-san! - hajolok meg előtte, üdvözölve, talán 5 percet, ha késtem, és tudom, ez sem illő, de talán még megbocsátható bűn.
- Ami azt illeti... csak egy müzliszeletet. - vallom be, ahogy elveszem a dobozt, hisz tudom, mennyire nem szereti, hogy ilyen össze-vissza eszek.
- Arigatou gozaimasu! Hmm, azt illata valami mennyei. Mi lapul a dobozban? - kíváncsiskodtam, miközben a farkasom hálásan odabújt, dörgölőzött Teremtőjéhez, kiélvezve a részéül jutó köszöntést.
Az evépálcikákat elvéve már nyitom is ki a dobozt, hogy miután még egy mélyet szippantottam az ínycsiklandozó illatokból, jobban megnézzem a szemet gyönyörködtető alkotást. Mert minden japán étel egy kész műalkotás, hogy szinte fáj az ember szíve, hogy elfogyassza, ha pedig mindezt egy olyasvalaki készíti el, aki számára ezek jelenti a hazai ízt... és közel is áll az ember szívéhez, külön öröm. Amíg sétáltunk, fel is csippentettem egy darab rántottát, majd egy kis rizst, és sorban a többi finom falatot is, hogy mire edzésre kerül a sor, kellő energiám legyen.
- Én is vártam, már nagyon! Mással edzeni úgy sem lesz soha olyan, mint veled. Hogy is lehetne? - kérdezek vissza nevetve, és nem arról van szó, hogy annyira fényezni szeretném, bár tény, hogy igazán hálásnak tartom magam azért, hogy ő a teremtőm, de mégiscsak más, amikor két farkast ilyen láthatatlan kötelék köt össze. Arról nem is beszélve, hogy Asami-san módszereit mindig is sokkal kifinomultabbnak tartottam még tark létére is, mint számos más, mentorkodással is foglalkozó falkatársamét.
- Amint a reggeli végére érek, készen állok! Egyébként mit fogunk pontosan gyakorolni? Vadászat? Mentális képességek? Fizikai tréning? Vérvonalképesség? - kíváncsiskodtam, de miattam amúgy nem kellett megállni, ment nekem a séta közbeni falatozás is. Érdeklődve vártam, hogy mivel fogjuk tölteni a napot, attól pedig a legkevésbé sem tartottam, hogy olyasmire kényszerítene a Teremtőm, ami tőlem teljesen távol áll... mint például egy ártatlan emberi élet kioltása, csak azért, mert úri szeszélye úgy tartja, hogy ezen minden kölyöknek át kell esnie.
- Egyébként nagyon finom lett. Mint mindig. Nem is tudom, mikor ettem utoljára igazi, japán ételt, amit nem csak valami amerikai próbál leutánozni. - szaladt mosolyra a szám miközben egy újabb falatot csippentettem volna a bentóból.
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Vas. Feb. 21, 2016 9:55 am

A késése… nos eltekintek felette, mindenki a maga módján bünteti az ilyen kis apróságokat. A hallgatás, mint büntetés hatásosabb, mint egy pofon vagy a szidalmazó szavak özöne.
Ebben hiszek. Jómagam is ezt tanultam.
Ugyan nem a Teremtőmtől, hanem a múltamtól. Apámtól és a fivéreimtől.
A büntetés csak akkor használ, ha a jutalmazást is gyakoroljuk. Őt ismerve, pedig igen csak sok minden feltűnhet a mai nap folyamán.  Én nem büntetek, és nem állok bosszút, nem ítélkezek.
Az Istenek dolga a büntetés, Én csak könyörületes lehetek.
- A dobozban? - egy kis kuncogás, majd felelek is rá. - Vajon egy bentóban mi lapulhat? - kérdésére kérdéssel válaszolok, amolyan elgondolkodva az egészen, de ennél többet nem is mondok. Ha már ránéz az ételre, már az is tápláló, de jobban jár, ha meg is eszi. Az energiái megmosolyogtatnak megint. Ez sokkal többet jelent számomra, mint a szavak.
- Minden Mentor más és más tudásra alapoz. Különböző technikák és fortélyok lapulnak a zsebeikben. - na igen… Darren- san, Horatio- san, Ryder- san… mind máshogy értetjük meg a fiatalokkal a helyzetet. - Lehet a gyerekeket könyvből nevelni, de minden gyerekhez más könyv kell. - egészítem ki, így talán már érteni fogja.
Szeretem, mikor a fiú fellelkesül. Mint például most is az.
Elég régóta nem oktattam neki semmit, főleg miután visszatért egymaga japánból. Azóta meg más oktatta… vagy nem oktatta, szóval ki kell derítenem azóta mit vésett fel elméje falára. Szépen haladtunk előre, már a cél is ott lebegett előttem. Kényelmes tempóban haladtunk, én legalábbis nem siettem. Előttünk van az egész nap. Ő meg ehet a maga tempójában. - Hát… amire lesz idő. - fordulok felé, ezzel hátra felé lépegetve. Úgy ismerem a helyet mint a tenyeremet, szóval nem izgulok egy hanyatt eséstől. - Kíváncsi vagyok először is hogy mennyit fejlődtél. Majd úgy megyünk tovább. - kacsintok rá szokásomhoz híven, majd meg is fordulok menetirányba. Ismétlés a tudás anyja. Ahogy mondani szokták.
Amikor határozott cél felé tartunk, nagyon fontos, hogy az útnak is szenteljünk figyelmet. Az út az, amely mindig megmutatja a célba érés legjobb módját, s útközben gazdagodunk…
Dicsérete kedves, egy kicsit el is pirultam a dologtól, régóta ez volt az első alkalom, hogy számára készítettem valami finomat. - Köszönöm. Ezek igazán lelket mozgató szavak voltak. - pillantottam rá, lassítottam kicsit, hogy mellém tudjon érkezni, be tudjon érni. - Ha visszatérünk a Lakba, ha lesz kedved, megtanítalak igazán szép Bentót készíteni, ha van kiválasztott hölgyed, akár még neki is alakíthatsz valamit. -  mosolyogtam újfent, hiszen akár már neki is van szerelmi kapcsolata, vagy valami hasonló kialakulóban. Ha elszeretné mondani, nem állom útját, érdekel mi van vele. De nem túrok bele a magánéletébe. Nem szokásom. Sose volt. - A munkád a Hotelben hogy megy? - kérdezek rá, mert igenis érdekel.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Feb. 27, 2016 5:45 pm

- Jó, jó, tudom, hogy valami finomság... - csóválom a fejem, mert azt eddig is sejtettem – igaz, sohasem tudni, de a Teremtőmet nem olyannak ismertem meg, aki egy csinos kis bentósdobozban mondjuk... egy marék papírzsebkendőt vagy száraz rizst nyújtana a másiknak. Inkább csak arra voltam kíváncsi, hogy pontosan mit rejt, de amint megkapom az evőpálcikákat, hamarosan magam derítem ezt ki.
- És ez szerintem nem is baj, hisz mi, kölykök sem vagyunk egyformák. Mint ahogy a tanulásnál általában, gondolom itt is igaz az, hogy mindenkinél más módszer az, ami igazán hatékony, ugye? - kérdezek vissza, a Teremtőmet faggatva. Igazából még magam sem tudom, hogy mi leszek, ha nagy leszek... legalábbis a falkán belül, vagy hogy egyáltalán melyik titulus illene hozzám, de egyre gyakrabban fordul meg a fejemben az, hogy talán mentor, aki talán az egészen kicsikkel foglalkozna, de... sok víz lefolyik még addig a Chenán, majd meglátjuk, mit hoz a sors.
- Mindenkinek arra van ideje, amire időt szeretne szakítani. Legalábbis többnyire. - mert kivételek mindig is akadnak, de úgy általánosságban azért egész működőképes ez a meglátás. Azért remélem, hogy minél több mindenre lesz, mert... rég volt már, hogy együtt edzettünk volna, és hiányzott már nagyon, és tudom, hogy előttünk még számtalan idő, és nem kell mindent egy nap alatt bepótolni, nem is lehet, de akkor is!
- Hát, ha túl sokat nem is... visszafelé azért csak nem. - vallottam be, mert tény, hogy nem szakadtam bele az edzésekbe az elmúlt időkbe, inkább csak a nagyival, ha épp a közelben járt, mert amúgy sem vagyunk túl sokan illúzionisták a falkában. Másfelől, bő egy éve még csak, hogy visszajöttem Japánból, az azért annyira nem hosszú idő.
A köszönetére csak szélesen elmosolyodok, mi sem természetesebb, amikor pedig visszakérdez, csak lelkes bólogatásba kezdek, hisz egyből Payne jut eszembe, és hogy ez milyen jó ötlet is lenne ahhoz, hogy felvidítsam egy kicsit, mostanában úgy is olyan kevés időt töltöttünk együtt... Ám mielőtt még tovább agyalhatnék a témán, kapcsolok is Asami-san rejtett kis érdeklődése kapcsán, és egyből némi pír kúszik az arcomra.
- Ó... ezek szerint tehát hallottad? - kérdezek vissza, mielőtt még bővebben mesélnék Payne-ről, bár tekintve, milyen pletyós egy bagázs a hegyi farkascsapat, csoda lett volna, ha ennyi idő alatt nem szerez róla tudomást.
- Az elmegy... nem a legjobb, de lehetne rosszabb is. Szerencsére már annyira nem nehéz, mint amikor visszajöttem, azért hozzá kellett szokni a fizikai munkához. - számoltam be róla két falat között.
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Vas. Feb. 28, 2016 11:24 am

Az erdő. A kedves menedék, a vad kalandozások, és bolondozások világa. A vadászatok területe. A fák társaink a bajban és jóban egyaránt. Az erdő barát, szövetséges. Így volt, és mindig is így lesz. Nem változtat rajta semmi... az sem, ami nemrég történt velünk.
Az hó halkan ropog a lábaink alatt, ahogy lépdelünk egyre és egyre beljebb az áthatolhatatlan sűrűségben. Kérdésére elmosolyodok. - Pontosan. Ahogy azt mondod. - pontosítom meg a szavait, majd folytatom. - Ha neked mondanék valami kellemetlent, akkor te csak elvörösödve hallgatsz, de ha tegyük fel Rachel- channak, akkor ő lehet elküld a sunyiba. Mind mások vagyunk. - fejtem ki a gondolataimat, szokásomhoz híven, hiszen lehet ő másra gondolt, de előfordul, hogy az is megfelelő pontosítás lenne. Szeretnék sok mindent, hiszen elterveztem pár dolgot, de ahogy haladni tudunk, hát úgy alakulnak a dolgok. Nem vagyok hajcsár, ha elfárad az illető, akkor már nem fog annyira az elme, a test meg leblokkol tőle.
Payne- chan és közte alakul valami és én nagyon hiszek bennük. Fiatalok és kiforratlanok. Majdnem egyidősek, egy korosztály. Szóval hiszek kettejükben. - Igen, hallottam részleteket. - persze nem olyanokat, amik hazugságok lennének. Jóban vannak, ennyi, kész. Megvannak.
A munkája pedig… - És más munkáról gondolkodtál? Vagy ezt is szereted? - szereted? Elég gyér kifejezés, csak meg kell csinálni, elvégezni és kész. Azt nem tudom, hogy vannak e társai ebben, vagy egymaga dolgozik egy adott részen. Szívatják e, vagy inkább segítő mancsot adnak e neki? Felnőtt férfi, de mégis gyermek még. Nem a kinézete miatt. Sok más tényező gondoskodik erről. De visszatérve az okításra.
- Rendben, míg reggelizel, addig… kikérdezlek. - falatozhat nyugodtan, csak teli szájjal ne beszéljen, de ezt már tudja. Az illemet. - Lássuk. Mire hatnak az illúziók? - egyszerű kérdés, ezt még a beharapása után elregéltem jó hosszasan és gyakorlatban is megmutattam. Az egyik fánál megálltam és bal kezem felemelve simítottam végig a törzsét. Vén fa már, öregebb nálam is. Pillantásom a fiatalon, válaszát figyelve és mosollyal arcomon fürkészem az övét. Elméjébe mászok, a csengőszót szólaltatom meg… hallja újra azt amit én tanultam még első feladatként 360 éve. - Használd amit megtudtál róla, alakítsd ki saját stílusod szerint, lássam! - vagy halljam, attól függ mit talált ki az évek alatt amit a sajátjának érezhet. Első lecke. Nekem az első leckém a csengőszó és a lepke volt. A mai napig használom. Kíváncsi vagyok az övére. Van időnk, szóval nem kell kapkodnia.
Miközben eszik tud e másfelé is koncentrálni?
Nos... ez is egy lecke.
Most mindketten megtudjuk.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Hétf. Feb. 29, 2016 6:17 am

Csak jót kuncogok a Teremtőm példáján, és a legkevésbé sem veszem magamra azt, hogy a többi kölyökként együtt kezel, hisz hiába vagyok valamivel idősebb, mint ők... legyünk őszinték, egy több száz évet megélt farkashoz képest még akkor is csak kölyöknek számítok, hisz ha az alapokon már rég túl is vagyok, de attól még bőven van mit tanulnom, gyakorolnom, fejlesztenem a képességeimen.
- Azt nagyon is el tudom képzelni, őt ismerve. - adok igazat neki, hisz volt már szerencsém a vérvonalunk legfrissebb képviselőjének a falkánkon belül. És ezzel nincs is semmi baj, én igazából imádom, hogy ilyen sokfélék vagyunk, hisz hogy nézne már ki, ha pont az egyik legkreatívabb vérvonal tagjai lennének olyanok, mint ha futószakagon gyártották volna őket?
Csak aprót bólintok arra, hogy beigazolódtak a sejtéseim, majd egy pár pillanatra el is hallgatok... részben, mert még mindig bőszen nyammogom a bento tartalmát, részben pedig, mert nem is tudom, hol kezdhetném a mesélést. Tudom, az elején illene.
- Igazából Payne már azelőtt is a falka tagja lett, hogy visszatértem Japánból, de csak nem sokkal előtte harapta át Darren. - kezdtem mesélni, két falat között mindig egy kicsit - Elég... nehéz időszakon ment keresztül, így nem akartam én is tovább bonyolítani az életét, de... igazából már az elejétől kezdve olyan szimpatikus volt. Nem olyan miniterminátor mint kölykök többsége a falkában. - vallottam be, hisz ott van Norina, aki csak az edzés végett tépette le a karját az egyik idősebb farkassal, meg Leo, akit kész bérgyilkosnak képezett ki a teremtője, meg még sorolhatnánk.
- És aztán ahogy egyre több időt töltöttünk együtt és jobban megismertem, rájöttem, hogy akár minden percemet képes lennék a társaságában tölteni. - érten lassan a végére, és ha nem is voltam túl konkrét, azt hiszem, Asami-san így is érteni fogja a lényeget belőle – elvégre Japánban nevelkedett.
- Ami pedig a munkát illeti, már keresgélek, nézegetek valami szakma-orientáltabb dolog iránt, múltkor például pár hétig helyettesítettem is a zenetanárt az egyik általános iskolában, de... mást nem igazán sikerült intéznem eddig. - ismertem be, igaz, ez nem jelenti azt, hogy feladnám, csak egyszerűen nem olyan tucatszakmám van, amivel egy nap alatt munkát találhatna az ember.
- Rendben! - bólintottam arra, hogy feleléssel kezdjük a napot, majd ahogy lenyeltem az aktuális falatkát, már válaszoltam is - A kiválasztott személy agyára úgy, hogy az érzékeit manipulálja, téveszti meg. Minél idősebb az illuzionista, annál több érzékre képes egyszerre hatni, és annál komplexebb és hosszabb idejű illúzióra képes. - míg a Teremtőmnek nem okozott gondot, hogy egyszerre akár többre is hasson, addig én örültem, ha egyre sikerült egyszerre... és az sem mindig sikerült, de állítólag a vérvonalunk minden tagjával ez a helyzet fiatalon, úgyhogy annyira nem csüggedek miatta. Én is leszek még nagy és ügyes egyszer.
Ahogy meghallom a csengőszót, elmosolyodok rajta, még a szemeimet is lehunyom egy pillanatra, így élvezve a széljátékot, amikor pedig megkapom a felszólítást, hogy én vagyok a soros, addig a falatozást is abbahagyom. Igaz, az éjszakai sötétben látványosabb lenne a dolog, de Japánban töltött éveim egyik legszebb természeti jelenségét próbálom megidézni a Teremrőm elméjében – a szentjánosbogarak táncát az erdő fái között. Még ha csak alig egy percig tart is, mielőtt elhalványodnának, mint ha sosem léteztek volna.
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Kedd Márc. 01, 2016 1:01 pm

A falka kölykei mind különbözőek. Nincs egyforma sehol. Én is más vagyok a többi Tark között, nincs egyforma személyiség.
A szeretet hűséget jelent a kapcsolatban, a másikkal való együttes növekedés akarását, nem a hibák felfedezésével való azonnali elrohanást. A szeretet a szeretettet első helyre helyezi az életben és olyan cselekedetet eredményez, amely mindig a legjobbat ajánlja fel a másiknak. A szeretet azt jelenti, hogy a legjobbat kívánjuk és adjuk a másiknak, még annál is jobbat, mint amit magunknak adnánk. Ezt az ifjú is jól tudja. Főleg ha egy olyan személy iránt érzi mindazt aki kiérdemli. Helyes út mindig van, mindkét fél számára.
- Segítsek találni valami zenei stílusú munkát? De csak ha szeretnéd. - ha egymaga is megoldja, nem nyúlok bele a dolgába, de ha szeretné, hogy plusz kéz többet fog, akkor igenis segítek neki. Nem erőszakolom rá magam, szó sincs erről. Szeretem őt. Mintha a gyermekem volna. Mindig számíthat rám, amióta megláttam őt akkor nap, már tudtam, hogy az életem részese lesz. Úgy is lett.
Mindaz, ami vagy, ami lehetsz, mindaz, ami valóban boldoggá fog tenni, csak a belső énedből indulhat el. Belülről kell elindulnod kifelé, és nem fordítva, különben olyan vágyakat teremtesz, amelyeknek se vége, se hossza, és úgy jársz, mint a mese hősei. Levágva a hétfejű szörnyeteg egyik fejét, azonnal kinő egy másik helyette. A szörnyeteg nem hal meg addig, amíg szíven nem találják.
- És egyszerre mennyi mindenkire csábíthatjuk erőnket? – kérdezek egy újabbat, melynek jelentése, az előző helyes volt. Hogy ne lenne helyes. Én oktattam. Ez csak ismétlés. Ne de visszatérve a dolgokra. A fiú lelkesedése és nyugalma megtalálja helyét mikor a csengő szó eléri őt. Lelki nyugalom.
Spórol az energiával, takarékosabb lesz a gondolataival és a szavaival. Ezeket kíséri a türelme, a tolerancia, rugalmassága, könnyűség minden vonatkozásban. A csend életművészetet tanít.
Ahogy azt most láthatom is az illúzióval. Csodaszép. Meglehetne őket érinteni, olyan valóságos az egész. - Fantasztikus. - mosolyodom el szelíden a művészete végén. - Ügyes. - hajolok meg előtte tiszteletemet mutatva felé ez miatt.
Felegyenesedve összecsapom tenyereimet. - Rendben. Ez a része jól megy. Láttam, de most hallani is szeretnék. - most újabb illúzióba bocsátom őt, láthatja a hófehér lepkét elszállni előtte, utána egyből a csengő szó lepi el a területet. Harcról még nem beszéltünk, de ez is szóba jön előbb utóbb. Hogyan tudunk egy harcból győztesként kijönni. Főleg ha több ellenfél bukkan fel.
Két illúzió egyszerre egy személyre már nehezebb. Nekem se egyik percről a másikra ment. Évek gyakorlata volt. Most meg? Megy mind az öt érzékre gyakorolt hatás... kellemes.
Ha már jól megy mindkettő, a tekintetem lehunyom és rákoncentrálok és az erdő békességére. - Mit érzel? - érdeklődöm, miután az ő csituló energiáját is megérzem. Eggyé válni a természet békéjével. Harmóniájával. Nehéz, lehetetlen eltanulni, megtanulni. Csak tenni kell érte.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Vas. Márc. 06, 2016 7:37 pm

- Igen! Te jó ég, az nagyszerű lenne! - áll meg az evőpálcika a kezemben egy pillanatra, hisz elsőre szinte el sem merem hinni, amit hallok. Nem-e csak a képzeletem játszik velem? De nem, elég csupán egy pillantást vetnem a teremtőmre, hogy lássam rajta, komolyan gondolta.
- Az igazat megvallva, egy-két próbát már én is tettem, de eddig nem igazán kaptam sehonnan pozitív visszajelzést, vagy nem volt szükségük emberre, vagy... nos, a helyi általános iskolában én helyettesítettem a zenetanárt karácsony környékén pár hétig, amikor lebetegedett, meg elutazott. De sajnos ennyi az összes. - felelem némi csüggedtséggel, hisz azt eddig is tudtam, hogy a zene is a művészélet része, ahhoz pedig sajnos nem csak tehetségre van szüksége az embernek, hanem jókora adag szerencsére is. Vagy protekcióra. Vagy kapcsolatokra... én pedig, egyedül sajnos egyikben sem jeleskedtem eddig.
- Igazán hálás lennék érte. De csak akkor, ha neked nem okoz problémát, vagy nem teher... - tettem hozzá sietve, hisz nem akartam az én nyűgjeim miatt a Teremtőm dolgait nehezíteni, nem rég tért csak vissza ő is a városba, biztos akad számos elintézendő dolga még ahelyett, hogy az enyém miatt fájjon a feje.
Ahogy pedig a magánéleti dolgokat megbeszéltük, lassacskán affelé orientálódunk, amiért itt vagyunk – a tanulásra, vagyis egyelőre csak az ismétlésre, de abból sosem elég, és mindig az ember hasznát szolgálja, így aztán két falat közben készségesen válaszolgatok is Asami-san feltett kérdéseire.
- Egyszerre csak egy személyre, és ez a szám sajnos az évek múltával sem nő. - felelek, s míg egyfelől kár, hogy egyszerre csak egy ember agyába vagyunk képesek belepiszkálni, másfelől megközelítve a dolgot jó hír – így is lesz elég bajom, mire megtanulom, hogyan kell magabiztosan használni az erőnket, egyszerre akár többet is, legalább emiatt nem lesznek plusz nehézségeink.
Végezetül pedig egy egyszerűbb illúzióval bizonyítom azt, hogy hála az égnek, felejteni nem felejtettem a gyakorlati részből sem, legalábbis sokat. Tekintve, hogy most milyen békés és nyugodt minden körülöttünk, lehet, hogy ha egy összecsapás során kéne teljesítenem, már nehézkesebben menne a dolog.
- Hallani is? Húha, egy pillanat türelmet kérek szépen... - kaptam be egy falat brokkolit, hogy amíg elnyammogom, legalább addig is nyerjek némi időt, kitalálni, mi legyen az. A szentjánosbogaraim közben már rég semmivé foszlottak, mint ha sosem lettek volna, hogy alig pár perccel később egy halkan induló, de egyre erősödő dallam csendüljön fel a Teremtőm füle hallatára, és az én elmémben. Akár egy apró zenedoboz, nem túl bonyolult, ellenben kedves és egészen fülbemászó dallam. Igaz, a végéig sajnos nem jutok el, hisz kevés még az én erőm ahhoz, hogy túl hosszasan fenntartsak ilyesfajta illúziót.
- Hmm... békét, azt hiszem. Nyugalmat, harmóniát. - válaszolok némi hezitálás után, miután a Teremtőm példáját követve én is becsukom a szemeimet, a látás kizárásával a többi érzékkel összpontosítva a körülöttünk lévő mindenségre.
- És boldogságot is. Mint aki végre megtalálta a helyét a világban. - fejezem be mosolyogva.
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Márc. 12, 2016 5:15 pm

A fiúnak munkaproblémái vannak, mivel nem akarok belenyúlni a dolgaiba, hát ő dönti el, szükséges e  a plusz kéz. Segítséget kér. 
Segítségnyújtással válaszolok neki. 
Persze, hogy segítek. - Ha hazatértünk, akkor a részletekre is kíváncsi vagyok. - milyen körökben gondolkodik leginkább, merre és hol, kikkel és milyen téren, csak jó bőven, mert úgy tudok elnyúlni én is. És mint mondottam, ez nem probléma. Megtiszteltetésnek veszem, hogy ennyi idősen a segítségemet kéri emberi problémákban is.
Az ismétlés a tudás anyja, ez mellett az újat is könnyen el lehet sajátítani. Az ismeret megelőzi a hitet! Az ismeret nélküli hit: vakhit. A felelet kitűnő, ezzel gond nincs. 
A választott dallam kellemesen hatol füleimbe, még a szemeimet is lehunyom, hogy még jobban átjárjon eme békesség.
A természet nyugalma ránk is hatással van és fordítva. A kölyök szavaira elmosolyodok, energiám békésen körbeöleli ő(ke)t, hiszen mindketten boldogok vagyunk egymás társaságában. Ennyi idő elteltével meg szép. Mindketten megtaláltuk a helyünket és ez fontos dolog. Előre visz, tervezel és hajtasz a sikerért. Mert nem bukhatsz el.
- A harc megköveteli az odafigyelést, kiüríti az elmét, kizárja a világot.
Keményen, bátran, büszkén... ez mindenkinek fontos. Ha harcra kerül sor, akkor mindenképp. Mi nem hibázhatunk, mert olykor az életünk a tét.
Az erdőben csend volt. A szél különös, hideg szelet árasztott magával a fák között, megmozgatva ezzel minden levelet. - Az átalakulás már könnyebben megy… gyorsabban, mint a legelső átalakulásnál, igaz? - érdeklődve figyelem, a bal kezemről feltűrtem a felsőm ujját és oldalra kitartottam. 
Gyere közelebb... közelebb... még közelebb...
Az inak, a csontok változtak, mozogtak, roppantak és nyúltak, tekintetem sziklaszilárdan tartotta a szemkontaktust az övével. A körmök karmokká fejlődtek, hosszú hegyes fekete karmokká, sűrű hófehér szőr fedte be alkarom és vastagabb is lett ez által. - Rajtad a sor. - már csak várni kell, nem megy ez olyan gyorsan, mint nekem. Eleinte nekem is még fájdalmas volt, de kellemes emlékeket csatoltam hozzá és fel se tűnik a dolog. Ami fáj, az nevel. - A fájdalom megköveteli, hogy érezd! Tudod mit kell csatolni hozzá, ugye? – kérdezem azért meg, mert ha nem emlékszik, akkor az energiám újra köré fonja magát kellemes, nyugtató bizsergető érzéssel. - A nagy fájdalom is isten adománya. A szellemeké. - figyelem a fiú minden rezdülését, nem vagyok anyáskodó, de akit szeretek azzal törődök. Nem várok viszonzást érte, de automatikusan kapom meg mindenkitől. Ez tesz erőssé.
Azt hiszem egy kis frissítő most nem ártana, főleg a vadjainknak. Csak folytatjuk más formában a tanulást. A felsőmről a cipzárt lassan húzom le, elfordulok a fiútól és levetkőzök fentről, majd a nadrág is lecsúszik, és már váltok is. Könnyedén és gyorsan. Mancsaim érintik a havat, fehéres homokszínű bundám kitűnik a hó fehéréből, tekintetem a kölyökre vetül és morranok. S közben a bundám is megrázom....
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Kedd Márc. 15, 2016 12:22 pm

- Igenis! - szalutáltam vidáman Asami-san szavaira. Mesélek én, mindenféle elképzelésről, korábbi próbálkozásról, zsákutcákról, amiről csak szeretne, hisz minél jobban ismeri a helyzetet, neki is annyival könnyebb a dolga. Persze sejtem én, hogy ami ideális, meg tökéletes lenne, álmaim állása, olyan úgy sem létezik, valahol majd lentebb kell adni az igényekből, de majd meglátjuk, miből élünk, mik a lehetőségek, meg azokkal milyen téren kell kompromisszumot kötnöm.
A kis dallamom sikerét látva boldog mosoly kúszik az arcomra, akarva-akaratlanul, de örömmel tölt el, hogy sikerült kivívnom Asami-san elismerését, és nincs ezzel másképp a kis bundás sem odabent, ahogy egész békésen sütkérezik a Teremtője energiáiban, mint a cirógató tavaszi napfényben.
- Nem igazán szeretek harcolni... legalábbis a szó szoros értelmében véve. Ha lehet, inkább próbálom mindig elkerülni, a békésebb megoldást választani, de tisztában vagyok vele, hogy vérfarkasként akadnak olyan helyzetek az életben, amikor ez lehetetlen. - jegyzem meg, igaz, ha velem ilyen még nem is sűrűn fordult elő, az csak annak tudható be, hogy vérfarkasként még igencsak harmatos korúnak számítok, az útból, amin haladok, sokkal nagyobb része áll még előttem, mint ami már mögöttem.
- Igen, ahhoz képest már jelentősen gyorsabban és gördülékenyebben. - bólintok Asami-san kérdésére, igaz, az ő, és a korabeliek átváltozásához képest még mindig bőven van hová, vagy épp mit fejlődnöm, de azt majd az idő meg a rutin megoldja. 300 felett már nekem is egy szempillantás lesz az egész, a mostani pár perces folyamattal szemben.
Csak szótlanul figyelem, ahogy kinyújtja a karját, ahogy az izmok, inak finoman megremegve rendeződnek át, felvéve a vérfarkas anatómiájának megfelelő helyüket, mígnem a bunda is mint a frissen vetett fű, úgy serken ki. Amikor pedig befejeződik a folyamat, csak egy bólintással jelzem, hogy rendben. A bentós dobozomnak úgy is a végére érek lassan, csupán egy-két falat van hátra, így miután azt is eltüntettem, és letettem a dobozd egy nagyobb sziklára, magam is feltűrtem a melegítőm ujját, kitartva a karom.
- Ühüm. - bólogatok serényen a kérdés hallatán, miközben serényen kutatni kezdek az emlékeim között. Emlékszem, eleinte mindig inkább a lehető legrosszabb emlékeket akartam felidézni ilyenkor, hisz ahhoz képest, amikor mondjuk édesanyám elhagyott minket, vagy a megvetést apám szemében, hogy vérfarkas lettem, nem őrző, szinte nem is nevezhető fájdalomnak az, amit az átalakulás kíván meg... de időven aztán rájöttem, hogy akármennyire is tűnt jó ötletnek, sajnos nem annyira hatásos, mint Asami-san megoldása a kellemes emlékekkel, így aztán már több éve, hogy inkább az ő tanácsát követem. Ebben is. Marad hát egy kellemes emlék, egészen pici gyermekkoromból, amikor még minden szép és jó volt a családunkban, miközben teret adok a farkasomnak, és ha nem is olyan gyorsan, mint a Teremtőm esetében, de az én karom is lassú átváltozásba kezd. Hasonló, karmos kéz, ám a hófehér bunda helyett nálam némi krémszín árnyalat színezi az alapot, amikor pedig úgy ítélem, hogy végeztem, csak várakozóan fordítom felé a tekintetem. Amikor pedig észreveszem, hogy neki kezd a vetkőzésnek, szólnia sem kell, már fordulok is el, hogy véletlenül se leskelődjek – inkább én magam is nekilátok, előbb a ruháktól szabadítom meg magam, aztán pedig az alakváltást is befejezem. Igaz, mire négy lábú valómban állok előtte, kell némi idő, amíg alább hagy a fájdalom, és újra összekapom magam, nyújtózkodva párat, bele-beleharapva a friss hóba frissítő gyanánt, hogy aztán egy kölyök lelkesedésével szökkenjek oda a tanítóm mellé, hozzádörgölőzve köszöntve ezen valójában is.
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Vas. Márc. 20, 2016 11:03 am

Rengetegen küzdenek önértékelési zavarokkal, nem is sejtve, hogy az életben milyen sok múlik ezen. Ők ugyanis egy csomó dolgot nem mernek bevállalni, kipróbálni, így szó szerint kevesebbet élnek.
Jó szolgálatot tesz ugyan a harag. Mozgósítja a "küzdj vagy fuss" reakciót, ez pedig segít a túlélésben. És védi a sebet. Mindenkinél ilyesmi lép érvénybe.
Majd idővel minden fiatal meg tanulja értékelni a kardot a szívében, melyre hallgatnia kell.
Szelíden nézem, tekintetem le sem veszem róla, érzékeim kiélesedve vannak, a környéket figyelem. Energiám nyugodtan lengi körbe a fiút és az erdő lakóit. 
A bentós doboz kiürül, örülök neki, hogy elfogyasztotta. Ízlett neki, vagy nagyon éhes volt. Emlékeket pörget le lelki szemei előtt, idő kérdése, míg megleli azt a bizonyos egyet, mely igazán kellemesnek hat, hogy átvészelje a fájdalmat. Az idő pörög, de mi ráérünk. Csak nyugodtan, nem kell elkapkodni semmit sem. Azzal nem érünk hamarabb a feladat végére. Szépen megy már ez is szerencsére, kicsit lassan, de biztosan. - Szép. - mosolyodok el őszintén, miközben a szemeibe mélyedek, majd lehunyom azokat, s’ bólintok.
Kissé elfordulok és vetkőzni kezdek, ez most nem ceremóniás, nem imádkozok a szellemekhez és nem hajtogatom ruháimat össze, érzékelem, hogy tanítványom, a kölyköm elfordul és ő is neki áll. De én előbb váltok, már csak várakozni kell, hogy ő is meglegyen. Végtelen türelemmel birok felé, kivárok. Leülök, figyelek. Füleim felé fordulva meredeznek, rezzenek akárhányszor megérzem a fájdalmát. Nyújtózására megnyalom pofám, érdeklődve figyelve minden apró mozdulatát. Hirtelen ér a közeledése, de viszonzom üdvözlését, a füle tövét kicsit megnyalva állok fel. Megiramodok, ezzel átugratva egy kidőlt fát, felemelt fejjel figyelek vissza felé, mi a helyzet ott hátul?
Ha ő is átveti magát mellém, csak büszke fejjel nézek rá. De a tanulásnak még nincs vége.
~ Időről időre egy illúzió igazibb a valóságnál. Mindegy mennyire vagy büszke az erődre, mindig lesz valami, amit nem tudsz legyőzni. - majd bővebben is rátérek erre, előbb lássuk miből is élünk. Lassú ügetéssel előre török, füleim előre meredve figyelik a környezetünket, majd meglapulok hirtelen. A farkam is megcsóválom. ~ Engedd ki a farkast… - pillantok Philre, miután ő is láthatja előttünk úgy 6 méterre a fehér nyulat. Fehér színünk beleolvad a tájba, ahogy a nyuszié is. Csak a kis hímet figyelem, miképp fog hozzá a vadászathoz, mit kezd vele. 
Egyáltalán a valóságot látja e, vagy az illúziót? 
Az utóbbit bejelenteném az igaz és nem egy állatot idéznék, hanem kettőt, az igazi mellé. Találd meg játék. Most csak játszunk.
Egyedül egy nyulat már simán elkap, a szarvassal nem tudom hogyan áll. Az ő idejében én már elkaptam a patásokat, a kisebbet persze. Egy gnúhoz, egy bölényhez azért nem egy farkas kell. Kellenek a figyelem elterelések és a hasonló helyzetek. Azokhoz nem kell illúzió. Vadak vadásznak vadra. Préda.  
Ha megindul és neki áll üldözni a zsákmányát, csak figyelek és meg se moccanok. Körülöttünk megannyi energia érzékelhető. Téli álmot alvó medve, mókus. Baglyok, patások, rókák, szárnyasok.... szép világban élünk.
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Pént. Május 06, 2016 5:32 pm

Még teremtőm dícséretének szűkszavúsága ellenére is elönt némi büszkeség, mielőtt még nekiláthatnánk, hogy megszabaduljunk a ruháinktól, és alakot váltsunk. Igaz, nekem még ez utóbbi fele egész lassan megy, legalábbis a teremrőmhöz képest, de amint befejeződik az átváltozás folyamata, és minden csont, izom a helyére kerül, a bundámat megrázva zárkózok fel hozzá.
Aprót bólintok az oktató szavakra, és akaratlanul is eszembe jutnak a szóbeszédek, amikor egyesek annyira a saját kis álomvilágukba zárkóznak a valóság elől, hogy azt vélik igazinak, a földi létet pedig csupán valami rossz rémálomnak... Ez, és ehhez hasonló gondolatok kavarognak a fejemben, amikor Asami-san lelapul, én pedig szó nélkül, egy fáziskésésnyi idővel követem is a mozdulatát.
~ Látom. ~ - még ha nem is szúrtam ki első pillanatra, de hála a farkas-érzékeknek, nem a látás képessége az egyetlen, amire támaszkodhatunk vadászat során.
6 méter... közel van, nagyon is, és furcsállom, hogy egyáltalán ő merészkedett a közelünkbe, amíg egymásra figyeltünk, vagy attól rémülhetett mozdulatlanná, hogy mi férkőztünk az övébe...
Miután azonban ilyen távolságból sok mindent nem tudok tenni úgy, hogy ne szúrjon ki – lévén, nem örököltem a Teremtőm patyolat fehér bundaszínét, sokkal inkább piszkos, krémesen árnyalt a sajátom, így csak teszek némi próbát, hogy hasonkúszva a hóban kezülítsem meg a tapsifülest.
Amíg fel nem veszi a nyúlcipőt, mert akkor jómagam is felpattanok, hogy a nyomába eredjek, remélhetően minél hamarabb elcsípve és leterítve. Igaz, az emberi felemet nem kínozza éhség, a farkasomnak a legutóbbi telihold óta nem volt lehetősége rá, hogy megtöltse a gyomrát, s akármilyen jámbor jószág is, enni, azt neki is kell.


// Nem tudom, irányítod te a nyuszit, vagy esetleg dobjak, hogy sikerül...? Very Happy  És gomenasai, hogy csak most.... T___T //
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Vas. Május 15, 2016 7:51 am

Persze hogy figyelek rá. Minden érzékem, minden figyelmem az övé. Az egyetlen kölykömé. A területet is figyelem alá vontam, nem akarok látogatókat, illetéktelen behatolókat a területre. Várok, nem akarok elsietni semmit. 
Mert a sietség egyenlő a veszteségekkel. A vesztes pedig tudjuk kik. Vagy ki. Mi nem vagyunk. 
Sosem voltunk, s nem is leszünk. 
Nem a mi köreinkből kerülnek ki. Legfontosabb a belső tartás. Békében kell élni magunkkal. El kell tudni fogadnunk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Nyitottan kell élni, de tudni kell a farkasról, hogy farkas, a kígyóról, hogy kígyó, a bárányról, hogy bárány. Ez hozzátartozik a belső egyensúlyhoz. Ha belenézel egy farkas szemébe, a saját lelkedet látod. Remélem, tetszik, amit látsz. 
Lelapulva figyeljük kölykeinket. Gyerünk Phil- kun. A nyuszi után nagyobb vad jön. Rád vár minden, csak tárd ki elméd és engedd be mind.
Lassan felkelek én is, utána iramodok, hogy a lemaradást csökkentsem. Csak a kíváncsiság. Meg hogy óvjam őket a veszélytől. A nagyobbtól, kóboroktól, meg az ide nem illő természetfeletti ellen.
Követem útjukat, de nem avatkozok bele. 
Ez az ő játéka. Nem az a teremtő vagyok, aki mindent magának akar. Nem. Előbb mindenki más érezze jól magát, aztán jöhetek én. Hiába a korom, a tapasztalatom és származásom. 
Az olykor mit sem számít. Nem vetekedhet a szívvel.
Akár utolérte és elkapta a nyulat, vagy ellógott előle én mellette állok meg és büszkén figyelem őt. Ne add fel kölyök... mindig jön egy új  lehetőség. Nekidőlök testének és belenyalintok szőrébe. Pillantásom a tekintetét keresi. 



/Dobj rá nyugodtan      Sangilak erdeje - Page 12 3358430178 /
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Vas. Május 15, 2016 2:25 pm

A nyúl megered, én pedig mint ha valami agár-futóversenyen lennék, olyan tempóval startolok utána, hogy csak úgy porzik utánunk a hó. Remélem, valódi a nyúl, vagy ha csak illúzió, egy falkatársam sem látja a kis edzésemet, mert elég hülyén mutathatok, ha ekkora lelkesedéssel kergetem a... semmit. De ha így is van, nem foglalkozok vele, nem hiszem, hogy nagy szégyen lenne, ha bedőlök a Teremtőm tökéletes illúziójának – mindenesetre biztosan kisebb, mint hogy egy hús-vér nyuszi kifog rajtam, így nem is telik sok időbe, hogy utolérjem a tapsifülest, és egy jól irányzott ugrással vessem rá magam, egyetlen, tiszta mozdulattal harapva át a torkát, a lehető legrövidebbre fogva a szenvedését.
Mert hiába vagyunk ragadozók, vadászok, attól számomra a gyilkolás nem öröm vagy kikapcsolódás, hanem „szükséges rossz”, legalábbis a farkasom szempontjából, csak azért teszem, hogy ő élhessen. Nem azért, hogy pusztán kedvtelésből szórakozzon.
Ahogy a nyuszi néhány utolsó rángással elernyed a fogaim közt, elengedem egy pillanatra, csak hogy a vérét lenyaljam a pofámról, majd újra rámarva emelem fel, hogy dolgát jól végzett vadászkopó módjára térjek vissza vele a Teremtőmhöz, a lábai elé terítve, akárcsak valami ajándékot, felajánlva. Közben lustán csóválom a farkamat, ahogy nekem dől, úgy pedig egészen belelkesedik bundásabbik felem, hálásan dörgölőzve a nagyobbhoz némi elismerésért. No meg a tekintetét keresve, mit szól a korábbi teljesítményemhez, apró felajánlásomhoz? Ha a falka legjobb vadásza nem is lettem a távolléte alatti időben, legalább visszafelé nem fejlődtem az már biztos.
~ És most hogyan tovább? ~ - kérdeztem kíváncsian, miközben türelmesen vártam. Elfogadja tőlem a nyuszit, esetleg együtt fogyasztjuk el, vagy amíg ő falatozik, rám vár valami következő kihívás, amit teljesítenem kell?
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Pént. Május 20, 2016 4:08 pm

Üldözd a vadat, üldözz bármit, ami a fogadra való lehet, csak mértékkel. Türelemmel, ugyanis a végén mindig azok járnak jól, akik türelmesek. Drága Kölyköm, ezt jól jegyezd meg. 
Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha. Figyelemmel kísérem a gyors elkapást, a nyuszink nem szenved sokat, a kölyök ügyes és hamar végez az elkapással. Tudná ennél gyorsabban is, de nem várom el tőle jelenleg a gyorsaságot. Majd ha ennél is élesebben megy majd a vadászat és nagyobb áldozaton. Most ennyivel is megelégedek. A jó ember, mint Philip-kun, abban különbözik egy banditától, hogy apróságok miatt nem válik vadállattá… 
Az a faj, amelyik nem ismeri a félelmet, elpusztul. Mi az évek alatt rendkívül jól alkalmazkodtunk és tudjuk mikor jön el egy felsőbb akarat, hogy megmutassa, igen, Tőle kell rettegni! De most még kitartók vagyunk és ehhez ez jól jön. Leülök és hallgatózok, füleim ide oda forognak koponyámon. A természet, a maga ravasz módján, egyszerű. Csakhogy éppen ezek az egyszerűségek nem mutatkoznak meg nekünk közvetlenül. Ehelyett a természet rejtvényeket hagy a detektíveknek, hogy megfejtsék azokat. Én is csak hinni tudok, hinni a holnap szépségében. Rápillantok a fiatal hímre, ki épp felnyalábolja pofájába az áldozatát és elém baktat vele kellemes energiájával. 
Ez pedig vonz magához, ezért hozzá dőlök, egyelőre nem foglalkoztat a nyúl, amit elém rakott le… pillantása elért, mosolyog a tekintetem is, ahogy ennyire lelkes még mindig. Maradj mindig az! Boldog, mert ez jár, kijár Nekünk. 
Figyelj csak, ha mindig nem is, de Veled leszek, bárhová is tarts. A nyúlra pillantok, rátaposok két első mancsommal, hogy visszatartsam a tépő-húzásoktól, leszakítom a hátsó combját, amivel jön némi plusz rész az oldalából, amit elkezdek rázni, mint a rongyot szokás, azzal pedig hátrálok, kisebb morgást hallatva, majd lerakva a hóba figyelem, mit is kezd a Kölyköm a maradékkal. ~ Ha végeztél, haza megyünk. Nagyon szép munka volt. ~   dicsértem meg röviden, nem fogom a végtelenségig gratulációkkal ömleszteni. Tudja jól, hogy a maga kis suta módján remek munkát végzett. A szememben pedig példamutató kölyök. Mert még az, hiába mászott ki a titulus alól. Neki láttam a letépett rész elfogyasztásának, végül egy kis bundarázással megtoldva mindezt, indultam vissza a Lak felé. Pillantásommal követtem Philipet, egy morranás, aztán előre szaladtam. 
Verseny hazáig?


/ Sangilak erdeje - Page 12 3358430178  Köszönöm a játékot Sangilak erdeje - Page 12 2644565045  , egy élmény volt még úgy is, hogy ilyen hosszúra csúszott!  Sangilak erdeje - Page 12 3358430178 /
Vissza az elejére Go down
Philip Abraham Harwell
Falkatag
Philip Abraham Harwell

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 44
◯ HSZ : 216
◯ IC REAG : 188
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Dgp3lk
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_n3t1wi7DtC1qg8dzlo8_r1_250
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Május 21, 2016 12:35 am

Szerencsére eddig sosem volt különösebb konfliktusom senkivel sem a falkában, sőt, egész jól kijöttem a többséggel, lévén, gyakorlatilag közöttük cseperedtem fel kisiskolás korom óta, mégis... azóta valahogy sokkal boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, mióta a Teremtőm is újra velünk van. Még ha nem is találkozunk minden, már a tudat is megnyugtató, hogy ha szükségem lenne rá, csupán néhány percbe telne csupán, hogy újra mellette teremjek.
Akárcsak most, ahogy a zsákmánnyal együtt térek vissza hozzá, büszkén, hálásan felajánlva számára a legjobb falatokat elsőként a zsenge nyúlhúsból. Hiszen nélküle nem lennénk most itt, mindanélkül az örökség, támogatás és türelem nélkül, amit tőle kaptunk.
A maradék mellé leheveredve magam is neki látok a falatozásnak, még ha nincs is sok ideje, hogy emberként a vadászat előtt tömtem meg a hasamat... A farkast is táplálni kell, nem csak az embert, engem meg egyébként is jó étvággyal áldottak meg az égiek, így aztán nem is hagyom kárba veszni a vacsorát, ha már az életét áldozta értünk.
~ Arigato! ~ - válaszolok boldog farokcsóválás kíséretében, mert igenis jól esik még ennyi év után is... pláne, hogy ahogy telnek az évek, egyre kevesebb az újdonság, amit farkasként el kell sajátítani, egyre kevesebb lehetőség adódik hasonló pillanatokra – kár lenne hát veszni hagyni.
Amikor végzünk, jólesően nyújtózkodok egyet, mielőtt leráznám a havat a bundámról, mire azonban észbe kapok, egy morranás, és már le is hagyott a Teremtőm... én pedig, némi fáziskéséssel indulok utána, mindent beleadva kapkodva a csülkeimet, hogy utolérjem. Nem is tudom, mikor siettem utoljára ennyire haza...


[i]// Én is köszönöm! Sangilak erdeje - Page 12 3358430178 És akkor jöhet a folytatás is... Very Happy //
Vissza az elejére Go down
Alignak
Admin
Alignak

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ HSZ : 7347
◯ IC REAG : 8944
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Május 21, 2016 12:42 am

Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_no5ce8kCi41uuir2po1_400
Vissza az elejére Go down
https://northstar.hungarianforum.com
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Május 21, 2016 7:22 pm

 
Ryllis  & Asami
 
 
A Világ a feje tetejére fordult, amióta a VH befejeződött, mindenki felébredt a kómából. Azóta pedig mindenki ki, illetve befordult önmagából…önmagába. Kezd minden zavaros lenni, nekem pedig megoldások kellenének. Ami most kevéske van. De nem adhatom fel… A Kölyköm összeveszett a barátnőjével, most nem tudom pillanatnyilag hányadán állnak, de majd ha eljön az ideje, újra egyek lesznek. Vagy így vagy úgy. A Mentorkodás pedig nem áll meg részemről, vannak új kölykök a területen. Épp a Hotelből érkeztem vissza, a kölyköknek adtam egy kis leckét, aztán igyekeztem ide vissza a Lakba, hogy rendezzek egy két apróságot. 
De természetesen teljesen másfelé lépdeltem. Farkasom felfigyelt a legújabb kölyökre, mely egyedül van és nyugodt, a maga módján. Hiszen eddig eléggé hadelhadban állt mindenkivel. Most meg?
Ez is a VH-ra fogható?
Hát attól nekem nem lesz sem jobb, sem rosszabb, hogy tudok minden eseményről a világban, ha tenni úgysem tudok érte vagy ellene. 
Szóval ezt a részt nem fejtegetném, hogy a prücsök körül mi történt, nem tudok minden kölyökről, illetve a múltjukról. A jelenük érdekel és az hogy képesek a fejlődésre és a befogadásra. Ha nem… elbuknak. A szó szoros értelmében!
Az erdő felé sétáltam, egyszerű melegítőfelső és farmernadrág, sportcipő kombóban, a kis nőstény energiáit onnan éreztem, ott telepedett le és őrizte a fák rejtélyes susogását. 
Farkasom kémlelte a kis csöppséget a paratérben, szokásához híven kellemesen, ölelte közre energiájával a lurkót, majd én is megérkeztem a nő mögé néhány méterre. - Ryllis –chan. - szólaltam meg halkan, ahogy felém fordul, úgy hajolok meg és ezzel köszöntöm őt. 
Furcsállhatja ő még ezt, nem ismer, de majd megszokja. 
Ez nálam olyasmi, mint férfiaknál a kézfogás, nőknél az ölelkezés. 
De már halhatott rólam. Ha nem, hát most megismerhet, ha szeretne.
Ráadásul a származásom is különleges itt Északon...
Felegyenesedve lépdelek mellé az erdőt figyelve, farkasom pedig a kölyök mellé csüccsen, elég idős már ahhoz, hogy kezelni tudjon egy ekkora vad, szeleburdi pöttömöt. 
- Asami Ayu vagyok, örülök, hogy megismerhetlek végre. Már halottam pár szót rólad a többi mentortól. - pillantok rá, az arcára, a tekintetébe, majd vissza az erdőre. A csendjét hallgatva, majd abba burkolózok én is pár pillanatig.
- Elméd, mint a víz, ha felbolygatják, nagyon zavaros lesz, de amikor lecsillapodik, akkor a válasz önmagától megmutatkozik. Érzed te is ezt a békét Ryllis-chan? - érdeklődöm az erdőt kémlelve, farkasom a kölyökre pillant végre bátorítóan, kedvesen, ösztönzőn.
Vissza az elejére Go down
Amaryllis Margaret Lux
Naturalak
Amaryllis Margaret Lux

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 165
◯ IC REAG : 123
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_o4ca7eSi6J1uuir2po9_r1_250
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_ntan7rhpKK1shn04do1_500
Re: Sangilak erdeje // Vas. Május 22, 2016 3:22 pm

Asami & Ryllis

*Egyre nagyobb meggyőződéssel érzem, hogy jól jövök ki az egyenlet végén. A kezdeti dühöt, kétségbeesést, elkeseredettséget fokozatosan váltotta fel az elfogadás, majd Wasilla után a teljes megbékélés. Azelőtt kinevettem, aki ajándéknak titulálta a harapást, most már egyet is tudok érteni vele. Nagyot fordult a világ! S ennyit számít az idő. Nem tudom, hogy várhatta el bárki, hogy azonnal tapsikolva örvendjek a helyzetnek - nyilván nem is tették meg, bölcsen kivárták -, de eljött az a nap is, amikor már nem a kényszerpályát látom magam előtt, hanem ébredéskor már örömmel találgatom, vajon mit fog tartogatni számomra a nap.
És nem azért, mintha kesztyűs kézzel bánnának velem, vagy éppen én magammal. A fájdalom hozzá tartozik ehhez az élethez, ez is olyasmi, amit lassan, de biztosan meg fogok szokni, s egyre inkább el tudom viselni. Akár magamnak okozom, akár mások nekem - értem van, s nem ellenem. Persze, ha épp levegőt se kapok a kíntól, akkor nehéz ilyen belátónak lenni, de amikor ellebben szemem elől a megpróbáltatás vörös köde, akkor képes vagyok visszabillenni az elfogadás állapotába.
Azt hiszem, Wasillának köszönhetem. Az volt a nagy fordulópont számomra: nagy felismerések - és igen, nagy megpróbáltatás is, ha azt vesszük, hogy egy héten keresztül kómában hevertem. Paradox módon ahelyett, hogy ez félelmet oltott volna belém, csak megerősítette bizalmam, ha nem is magam, de a többiek felé. Hiszen gondoskodtak rólam akkor, amikor kellett, pedig fogalmuk sem lehetett róla, a kiütöttek magukhoz térnek-e egyáltalán... persze, Willowtól nem is vártam mást, de mint kiderült, a városban is ez volt a helyzet, a falka pedig egyetlen egységként zárt össze a bajban, s védte minden tagját, akit kellett. Ha nem lennék már én is része a közösségnek, irigy lennék rá. De része vagyok, s ez mámorosan jó érzés. Életem első közössége, ami igazán befogadott. Persze, susog a kisördög, hogy nyilván csak azért, mert még mindig nem ismernek eléggé, s majd ha ez igazán megtörténik, magamra maradok, mint mindig... igyekszem nem hallgatni rá, és nem okot adni, hogy mintegy önbeteljesítő jóslatként az én viselkedésem szolgáltasson okot a kivetésemre. Persze, ilyen izgáa és agresszív kölyökkel bennem elég nehéz, de... próbálok vele is zöld ágra vergődni. Egyelőre nem sok sikerrel, de ne legyen a nevem Amaryllis, ha feladom.
Ülök a fák között, az egykor tanult meditációs gyakorlatokkal próbálkozom ismét. Nem mintha mennének. Már emberként sem sikerült soha olyan szintű elmélyülést produkálnom, mint amilyet apám elvárt volna, így, egy izgága farkassal a belsőmben meg teljesen esélytelen, de ha csak a relaxációig eljutok, már eredményesnek ítélem a próbálkozást. A lótusz nekem már rég nem menne, maradok szimplán a törökülésnél, két tenyerem lazán a térdeimen nyugtatva, hátamat az egyik fa törzsének vetve. Mély lélegzetvételekkel szívom magamba az erdő illatát, s hagyom szabadon cirkálni a kölyköt, hadd élvezze ki a helyzetet. Amíg nem akar előtörni belőlem, addig nincs okom gátat vetni semminek az egyedüllét perceiben. Úgyis többször hangsúlyozták már nekem a természetközeliséget, meg annak fontosságát... az elmúlt bő tíz évben jócskán eltávolodtam ettől a szemlélettől, hát van lemaradásom, amit be kellene pótolnom. Próbálom minél több élőlény jelenlétét, neszezését meghallani és befogadni, minél többféle hangját felismerni a szélnek... és próbálom nem felhúzni magam a kudarcon. Meglepően jól megy, ez utóbbi legalábbis.
A boldogan lihegő kölyök váratlanul pattan fel, nyugalma úgy illan tova, akár füst a viharban, elhúzódva, de támadás nélkül, tétova morgással és vicsorral fogadja a körünkbe érkezőt. Nem kellemetlen, nem támadó a másik közeledése, energiái is a nyugalmat sugározzák, de - ahogy Nessa oly találóan megfogalmazta - az egész világgal hadban álló szürkebundást nem olyan egyszerű megnyugtatni. Az is nagy eredmény, hogy nem támad azonnal, miként az első hónapokban tette. Leül, bár fogát továbbra is villogtatja, ugrásra készen, de tőle higgadtnak számító pózban várja ki, mit hoz a helyzet, s kell-e bizonyítania, milyen kemény legény leány ő a gáton. Én pedig kissé meglepetten nyitom tágra szemeim és pillantok fel, nem számítottam rá, hogy bárki csatlakozni fog hozzám. Gondolom, ilyen fényes délelőttön - Vajon mennyi lehet az idő? Kora délután már? Teljesen elveszítettem időérzékem - mindenki munkáját végzi valamerre, lett légyen az a városban vagy a Hotelben. Azonban nem mondhatnám, hogy kellemetlenül érintene. Pedig nem ismerem, ezért idegesnek illenék lennem, mégsem vagyok. Kis részben azért, mert felismerné vélem Willow elbeszéléseiből. Gondolom, nem sok keleti vonásokkal bíró farkas tapodja Alaszka havasait, vagy igen?
- Asami-san - hajolok meg ültömben, bár a felálláshoz lusta vagyok, pedig az illem azt diktálná, remélem elnézi nekem. A megszólítás hangsúlya felfelé kunkorodik, így téve kérdéssé a kijelentést. Nem vagyok benne biztos, de legfeljebb kijavít, nem bűn tévedni. A relaxáció is teszi, hogy kábé annyi aggodalom szorult belém ebben a pillanatban, mint egy benyugtatózott teknősbékába. A kölyök már más kérdés, az húzódik, hátrál visszafelé a nagyobb bestia elől, esze ágában sincs hagyni, hogy túlságosan megközelítsék. Leülni mellé legfeljebb csak akkor lehet, ha előbb mozdulatlanságra késztették az övénél jóval erőteljesebb energiákkal, de akkor úgy is kell majd tartani, hogy ne kezdjen menet közben pattogni.
- Én is örvendek, Amaryllis Margaret Lux - viszonzom a bemutatkozást mosolyogva, bár nyilvánvalóvá tette, hogy tudja kilétem, de így tiszta a helyzet. - Gondolom, csupa rosszat? - biccentem félre a fejem kíváncsian. Beszédtéma voltam a mentorok között? Nem gondoltam volna, hiszen nem alkottam semmi kiemelkedőt, azt hiszem. Persze előfordulhat, hogy teljesen rosszul ítélem meg a helyzetet és magamat is - farkasszempontból ilyen ifjan semmi csodálkoznivaló nem lenne abban sem.
Mondjuk a következő megszólalásí még meglepőbb. Míg én azon filozofálok, hogy vajon fel kell-e állnom és kinyújóztatnom elmerevedett combizmaimat, ő olyan költői képpel lep meg kérdés formájában, hogy elsőre csak pislogok, s kell néhány másodperc, míg felfogom egyáltalán a mondandó lényegét. S még ugyanennyi, míg megrágom a válaszlehetőségeimet. Igen - nem hazugság, pillanatnyilag valóban békésnek érzem magam, s ennek jegyében teltek az elmúlt órák a fák között. Nem - a kölykömre semmiképpen sem igaz, ő a békét még hírből sem ismeri. - Félig - válaszolok tehát ekként, kíváncsian, megfelelek-e a próbán. S közben nyögve talpra tornászom magam, a végén a fatörzsbe kapaszkodom. Ahogy sejtettem, a térdem elsőre össze akar csuklani alattam, a vérkeringésnek nem tett jót ez a pozitúra hosszú órákon át, rendszeres jóga ide vagy oda. A gyomrom is megkordul, jelezve, hogy a hajnali fél hatkor elköltött reggeli nem két perce volt. - Vagy most haikut kellett volna faragnom? Bocsánat, az a fajta megfogalmazás kissé idegen tőlem - vallom be a nőnek, ahogy felötlik fejemben a gondolat. Elméletben persze egyszerű, csak szótagszámoknak kell megfelelni és természeti képet szerepeltetni a versecskében, de azt hiszem a gyakorlatban ettől még nem lennék rá képes. S különben sem egy sinto szentélyben vagyunk! - Mi járatban erre, Asami-san? - értem ez alatt ezt a facsoportot is konkrétan, meg azt, hogy miért nem a Lakban vagy a Hotelben üti el az idejét. Kétlem, hogy engem keresett volna... vagy mégis? Willow küldte volna, hogy foglalkozzon velem, vagy valamelyik mentor? Gondolom, hamar ki fog derülni.*
Vissza az elejére Go down
Yoshizawa Asami Ayu
Falkatag
Yoshizawa Asami Ayu

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 389
◯ HSZ : 143
◯ IC REAG : 120
◯ Lakhely : Fairbanks, Farkaslak
◯ Feltűnést kelthet : Japán megjelenés
Sangilak erdeje - Page 12 Sexau8
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Május 28, 2016 3:44 pm

Tiszteletlenség amit elkövet, nem teszem szóvá, honnan is tudhatná? De nem fogok szóvá ejteni, ha szeretné, majd úgy is előhozakodok ilyen terű oktatással is.
A bizonytalansága eljut a fülemhez, aprót becsukott szemekkel bólintok. A megnevezés helyes. Nem várom el a -sama jelző hozzátételét. Azt nem itt, hanem a szülőhazámban fogadom csak el. Az ott élőktől, a japán családtól.
Kérdése megmosolyogtat, ez olyan kölyöknyelv lehet, mindenkitől ilyesmit hallok, ha jövök azzal, hogy hallottam rólad.
- A jó és a rossz nem két külön világ, hanem ugyanannak a dolognak a két oldala, és tényleg minden csak azon múlik, épp milyen megvilágításból nézed. - adok választ neki, amolyan Asamisan. Az újaknak még mindig furcsa lehet, hogy nem úgy beszélek, hogy a kérdésére válaszolok, hanem egy másik kérdéssel válaszolom meg azt. Vagy épp úgy, hogy gondolkodjanak is kicsit a válaszon, főleg a kérdésen. Az élet egészen olyan, mint a rossz regényekben. De kissé olyan is, mint a jó regényekben. Kérdésére csak elnevetem magam, majd elmosolyodva, szelíden pillantok a nőre. - Nem. Nem hiszen hogy menne, de ez igazán kedves volt. - nem, nem szólom le Ryllis- chant, de nem mindenki tud úgy érdeklődni, hogy mindenre választ kapjon. Ehhez pedig hozzá szokik majd, mint a többiek az évek alatt a Lakban.
- Az élet nem mese, történnek jó és rossz dolgok is, és csak rajtunk múlik, élünk-e a felkínált lehetőségekkel. Igen, mi döntjük el, hogyan alakítjuk a történetünket. - pillantok egész mélyen a lány íriszeibe, majd be pillantást nyerek a fák közé. Kérdésére választ is adok. Csak nem épp, ahogy azt szerette volna.
- Mit látsz, mit érzel, ha az erdő mélyére látsz? – pillantásom átsiklik a fiatalra, majd oldalra billentett fejjel megválaszolom a kérdését is. – Szeretnék tanítani valamit. 
Vissza az elejére Go down
Amaryllis Margaret Lux
Naturalak
Amaryllis Margaret Lux

KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 35
◯ HSZ : 165
◯ IC REAG : 123
◯ Lakhely : Fairbanks
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_o4ca7eSi6J1uuir2po9_r1_250
Sangilak erdeje - Page 12 Tumblr_ntan7rhpKK1shn04do1_500
Re: Sangilak erdeje // Szomb. Jún. 04, 2016 12:20 am

*Igazából tudom, hogy fel kellene állnom, de mindeddig elég lazán kezelték a falkában az udvariasságot - mindenki tegeződik, és hasonlók -, hogy valóban nem gondolom nagy hibának ülve maradásomat. Na meg úgyis kijavítanak vagy rám szólnak, ha bármit rosszul csinálok, így viszonylag nyugodt vagyok e téren. A bólintást nyugtázom, a Willow által mesélt "személyleírások" eszerint működnek még akkor is, ha ez az első alkalom, hogy ténylegesen találkozom a nővel. A feleletére viszont csak pislogok egyet lassan, aztán még egyet. Nem az én tempóm ez, nem ehhez vagyok szokva... vakkantsanak nekem egyszavas utasításokat egy felvágandó balesetees felett, vagy hadarjanak el egy történetet automatából vásárolt kávé felett, az tartozott a mindennapjaimhoz. Bár tény, hogy az elmúlt hónapokban lelassultam, lehiggadtam kicsit, már nem vészhelyzetek sorozatából áll az életem (még akkor is, ha csak a mosogatásról volna szó), ráérek kicsit szemlélődőbb lenni. De a keletiek zenje azért még így is távol áll tőlem. Így aztán igencsak meg kell rágnom magamban a szavakat, mielőtt kibökném őket, s még akkor kissé hülyének érzem magam miattuk. - Ezt ábrázolja a jinjang szimbólum is, nem? A feketében ott a fehér, a fehérben a fekete, és dinamikus körforgásban vannak egymással - pillantok fel rá ismét óvatosan. Készen vagyok arra is, hogy bólint és szó nélkül hagyja, arra is, hogy ismét valami kissé misztikus (vagy csak simán coelhósan lebutított, az én szintemnek megfelelő) bölcselettel áll elő, de azt sem zárom ki, hogy leteremt, amiért előadom, mintha értenék hozzá, közben meg nem. Hát igen, hivatásom és addigi életcélom elvesztését az önbizalmam is megsínylette, nem vitás.
- Ha az lenne az elvárás, akkor minimum megpróbálnám. És biztos béna lenne, de összehoznék valamit. Azért örülök, hogy nem kell szótagokat számolgatnom - vigyorodok el a végére végre. Nem az én világom a költészet, soha nem is volt. Ahogyan az sem, hogy egyszerű és udvarias, semmitmondó kérdésre, amire egy angol bizonyosan csak annyit felelne hogy "fine, thanks", rögtön az élet milyenségét taglaló választ kapok. Megerőltetem magam, és nem tátom el a számat, nem kerekítem el szemeimet, fegyelmezem vonásaimat. Oké, hát akkor ez egy ilyen beszélgetés lesz, nem úszom meg. Én vagyok a kölyök, nyilván meg kell próbálnom legjobb tudásom szerint alkalmazkodni... S ha nem lesz elégedett az eredménnyel, lelke rajta. - Ami azt illeti, én szívesebben hasonlítom kártyapartihoz. Leosztják a lapokat, és hozzuk ki belőlük a legtöbbet, amit lehet. Rossz lapokkal is lehet nyerni, meg jó osztással is veszteni, az már azon múlik, kinek a kezébe kerülnek - kezdem magabiztosan, aztán az fokozottan kikopik a szavakból, a végét már szinte csak mormolom elhalkultan, miközben ő a fákat fürkészi. Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán akarja, hogy beszéljek. Mondjuk mi másért jött volna ide? De a farkasokat sokszor nem értem. Nem csoda, már az embereket sem értettem, ez meg négyzetre emelt nehézségi szint. S ha már farkas, a kölyök továbbra is tartja a tisztes távolságot, felborzolt szőrrel mutatja magát nagyobbnak, mint amilyen. Ha rajta múlna, már nem lenne itt, de sajnos az én lomha testemhez van kötve, amit nem igazán csíp. Azt meg pláne nem, hogy én nem húzom el a csíkot, amint valaki megközelít minket, vagy nem díjazom, hogy lebunyózza a helyzeteket. Félek, sosem kerülünk egy hullámhosszra vele...
- Az erdőt - vonok vállat, tökéletesen értetlenül a kérdésére. - Mi mást kellene? - nézek vissza zavarodottan. Szeretne tanítani valamit... na, ez legalább olyasmi, ami ellen szemernyi kifogásom sincs, el is mosolyodom. - Igazán nagy szerencse, hogy én pedig szeretnék tanulni - jegyzem meg, miközben arrébb szenvedem magam, hogy ha leül, jusson neki a fa törzséből, aminek nekidöntheti hátát.*
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom

KARAKTERINFORMÁCIÓK
Re: Sangilak erdeje //

Vissza az elejére Go down
 

Sangilak erdeje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
12 / 15 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 7 ... 11, 12, 13, 14, 15  Next

 Similar topics

-
» Sangilak & Joana
» Sangilak & Denaali

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
◯ North Star FRPG :: Játéktér :: Fairbanks :: Hegyvidék - White Mountains :: A hegyi farkasok területe-