Véred még a bőrömön, mellkasom egyre kevésbé szaggat, egyre inkább ütemesen emelkedik, bár még így is kell legalább félóra, hogy a szívem a saját ritmusát járja, és ne a Tiedét, amit olyan könnyen felvett. Combom remeg még, hozzád simítva tartom, hogy érezd. Maradsz, marasztallak míg férfiasságod bírja, míg a tested el nem engedi az enyémet. Elszunnyadnék éppen, de ajkaid a homlokom visszataszítanak a valóságba. El tudnál viselni, ha szuszogásodat még órákon át hallgathatnám, ha megriadva a kora reggeli neszekre még édesen aludnál mellettem...de nem fogsz soha, nem akarok erre gondolni. Ha elmentél, ha farkasom csalódottan heveredik le a földre és magányosan nyüsszen. Megragadom a karjaidat, dacos pillantással csavarlak bele a vérbordó selyembe. Egy pillanatig ott tartalak még, végigsimítok rajtad, még kapaszkodok a legutolsó szalmaszálba, azután elengedlek, már nem foglak, nem tartalak erővel. Az ágyban ülve térdeimre ejtem az államat. Figyelem, ahogy egyre távolabb kerülsz, szétszórt ruháid után nyúlsz, azután én is otthagyom az ágyat, még meztelenül felkucorodok az ablakba, résnyire nyitom. A jéghideg levegő majd felébreszt, lehűti a szobát uraló perzselő forróságot. Nem nézlek már, csak a Holdra koncentrálok, mintha arra számítanék, hogy segít, hogy majd ragyogása elszakít a magányos gondolatoktól. Valójában csak rontok a helyzeten, ezüst fénye mostantól sziluettedet jelenti, mindaddig míg túl nem leszek ezen az éjszakán. Összeakarom szedni magam, el akarlak zavarni, kidobni innen, a szobából, az életemből, hogy minden olyan tökéletesen egyszerű legyen, mint eddig volt. ~ Köszönöm ~ gondolatban jutok el idáig, kimondatlanul szól ez neked, de csak Rayhez jut el. testőrpárom mindvégig figyelt, szó nélkül hagyta, hogy egy magányos hemperegjek falkaterületen, és hiába tudom, hogy felelősségre von, hiába tudom, hogy még elszámolni valója lesz velem, akkor is köszönettel tartozom neki. Társam az Őrségben, testvérem a falkában, nem ismer még túl jól, mégis tudta, hogy ma éjjel erre volt szükségem. Vészhelyzet hiányában rég máshol jár majd, mire kinyílik az ajtó. - Nem találkozhatunk többet. - jelentem ki máris, tudva, hogy így lesz a legjobb. Nem ismersz, soha nem fogsz és én sem ismerlek. Amire vágytunk megkaptuk, és nyugtatom magam minden másodpercben, hogy ennél nem kell jobban bonyolítani. Persze, ha újra eltelik néhány év, majd talán, ha a Sors úgy akarja. Kiveszem belőled ami kell, ahogyan Te is teszed velem. A gyönyört, a jót, a szépet, utána neked marad a Káosz, és nálam helyreáll a Rend. Nem kell, hogy elzavarjalak, érzed a családom óvó auráját, érezted amikor beléptél ide. Fogalmam sincs mit mondjak, illatod az orromban marad, érintésed a bőröm égeti most is. Ha elmész a szobában nem marad nyomod, csak bennem és ez sokkal több, mint bármi amit valaha éreztem. Ha nem maradsz, nem bánthatlak meg és Te nem okozhatsz csalódást nekem. Jobb lesz, ha nem mondok semmit, mert nem lehet. Éreztél, a Tied voltam, egy szilánk a lelkemből a Tiéd marad mindig. Nehezen engedlek el, de könnyedén mondok le Rólad. Fájdalmasan szűkölő nőstényem addig néz a távolodó hím után, míg el nem tűnik szem elől. Ő már tudja, hogy minden így volt tökéletes.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Hagynám, hogy ajkaim elidőzzenek még egy darabig homlokán, hogy érezzem, magamba zárjam még amíg tehetem, illatát, mozzanatait, lélegzetét. De váratlanul tör ki, s szorít le ismét az ágyhoz, mintha megrémítettem volna, pedig pontosan tudom, hogy szó sincs erről. Nyugi kislány... Nincsen baj, tudod jól. Megsimítom arcát, hiába tart erősen, Farkasom óvón simít végig rajta. Simítására, homlokomat az övéhez érintem, halvány mosoly táncol szám sarkában, majd gyengéden kapaszkodok ajkaimmal ajkaiba. Figyelem, hogy eltávolodik, s felhúzott térdeire helyezi fejét. Egy darabig nézem így alakját. Legszívesebben magamhoz vonnám újra, visszabújtatni a takaró alá, megölelni, karjaimban tartani, az idők végezetéig. Valamiért rosszul érint pillantása. Elfordítom róla tekintetem, majd szép lassan kimászok az ágyból. Lassan magamra öltöm a ruháimat, ahogy farmeremet húzom fel, akaratlanul is, de harapásának nyomán végigsimítok tenyeremmel. Azután folytatom az öltözést. Pólóm két cafatban tépve kerül a táskába, be a vázlatok, papírok, a gép, s végül az összehajtogatott szék mellé. Amíg a szobában vagyok, hullámaim finoman ölelik körbe, gyengéden cirógatják, s fonódnak még a lány érzelmeibe. Tudom rezdüléseiből, hogy mit érez, mire gondol. Pontosan ezért kerülöm pillantását. Farkasom morog, nem akar még elszakadni, de pontosan tudjuk, hogy nem lehet másként. Mielőtt bőrkabátomért nyúlnék, az ablakban ücsörgő alakjára pillantok. Végül mögé lépek, lassan a Holdra pillantok, aztán vissza rá. Finoman érintem meg meztelen hátát, mely most már képzeletem alkotta vonalait hordja magán. Azt hiszem, senkinek nem állna ilyen gyönyörűen, mint neki, ez a minta. Mögé állok, karjaim átfonják, feje mellkasomnak dől, államat tincsei közé helyezem. Lehunyom a szemem, magamba zárom mindazt, ami itt történt, mindazt ami köztünk történt. Eldobni...? Elfelejteni? Ugyan. Ilyesmit senki nem tenne ezek után. - Tudom. - mondom egyszerűen. Valamit kaptam. Valamit itt hagyok. És talán majd évek, évszázadok múlva. Újra ránk köszönt ez az éjszaka. Így van rendjén. Csönd ölel körbe, nem szólok semmit, csak halk légzését hallgatom. Farkasom szelíden hajol a nőstényhez, fejét, a másik fejéhez simítja, hogy aztán ellépjen, elhúzódjon, hogy engem átölelve, velem tartson. Még egy utolsó, erős szorítás, amibe minden szenvedélyem beleadom, egy apró csók a vállára, s ellépek, hogy felvegyem a kabátom. Minden itt marad vele a szobában... Minden eltűnik velem, ha kilépek az ajtón. Olyan lassúnak tűnnek a mozdulatok. Táskám a hátamra vetem. Pajzsom ismét felhúzom úgy, mint ahogy ide beléptem. Még utoljára felé pillantok. Vigyázz magadra kicsi lány... Nem mondom ki, nem küldöm felé mentálisan. Csupán szemeim árulkodnak háborgó lelkem furcsa mozzanatáról, amit nem értek, amit nem tudok hová tenni, hogy pontosan mit érzek. Bolhásom elszakadt a nősténytől, hiányolja, nekifeszül a pajzsnak, s azon az apró résen próbál vigasztaló hullámokat küldeni a nősténynek. De elzárom azt az apró rést is, s elfordulok Colettetől, el Farkasától, el a szépségétől, el szempárjától, aminek egész éjjel a rabja voltam. Vérének ízét még mindig érezni vélem a számban. Halkan kattan a kilincs, némán lépek ki rajta, s csukom be magam után az ajtót. Csönd és némaság köszönt a folyosókon. A lifthez lépve nyomom meg a gombot. Várok. Bestiám dühösen leng körbe, amiért elszakítottam a nősténytől. Oly nehezen megszerzett prédája után vágyik. Sajnálom öregfiú. Ez ezzel jár, tudod jól. A lift ajtó kinyílik, én belépek, s levisz az emeletekről az aulába. Némaság fogad, csak a takarító mos föl épp, meg a recepción egy, még kissé álmos hölgy int felém. Odasétálok, kezembe nyom egy borítékot. Kibontom, kiveszek belőle néhány dolcsit, de a nagyobb összeget visszaadom. A nő értetlenül bámul rám, s mielőtt mg akadékoskodna, csak intek, és már kinn is vagyok a hideg, éj/reggeli levegőn. A terepjáróhoz lépve még utoljára felnézek a Hotel ablakaira. Nem intek, nem jelzek senkinek. De magamon érzem a pillantást. Aztán beülök az autóba, majd eltűnök, a Hotel közeléből. Valószínű, hogy jó hosszú időre...
Megvan a maga hátulütője annak, ha valaki éjjeli szórakozóhelyet üzemeltet és szereti is rajta tartani a szemét. Esetemben ez annyit tett, hogy hajnali fél négy, négy magasságában esek vissza a hotelbe, ha minden jól ment adott este, és bizony, amikor mások kelnek, én akkor fordulok a másik oldalamra, halkan horkolva. Igazán nincs nagy alvásigényem, azt a keveset viszont szeretem megkapni, különben kurvarossz világ lesz. Na már most egy rakás dolog amúgy is megkavaródott, mert megkavartam, így ott tartok, hogy intenzíven továbbképzem Sebastiant, hogy hamarosan átvegye a Golden ügyes-bajos dolgait, mint ügyintézőm, miközben a helyet Duncan Corvintól megveszi Federico de Luca. Jah, az autószalon tervem kiiiiicsit módosult, miután rájöttem, hogy az álnevemet nem használhatom Anchorage-ben majd, viszont az orfeum elég jó hely ahhoz, hogy egy de Luca a magáénak mondja. Családi néven csorba nem esik, a civil álcám meglesz, s azzal, hogy lelépek, annak se áll majd fenn a veszélye, hogy valaki megretten, hogy úr isten, hát az előd meg az utód olyan, mint két tojás. Ha ez megtörténne... kísérteties hasonmása leszek magamnak. Fárasztó a kamu-élet kiötlése és elsimítása. Na most épp ezek miatt kibaszottul zabos tudok lenni, amikor délelőtt fél tizenegy környékén azt hallom, hogy valami emeletekkel lejjebb dübörög! Ezt egy ember nem észlelné, de farkasként nehéz fölötte elsiklani. Nem kellett volna már sok szunya amúgy, de akkor is! Ne egy szaros vendég szabja meg nekem, hogy meddig alszok, mert kivágom! (Jó, nem, mert azért meg engem vágnának ki, de a szándék megvan, s mint tudjuk, az a fontos. Szar duma.) Ráadásul ez nem egyszeri ricsaj volt, hanem folyamatos, így pár másodperc után már talpon voltam és trappoltam az ajtó felé. Menet közben magamra rángattam egy fehér, elnyűtt pólót, szerencsére nadrággal nem kellett vesződnöm, mert Anne óta melegítőnadrágban alszom. Lecsörtettem az emberek szintjére - alászálltam a Mennyekből -, és egyenesen az agyrobbantó zaj forrása felé törtettem, mint egy bősz kos, hogy aztán ököllel bedörömböljek rajta. Ha nem hallották meg odabent, akkor pár másodpercnyi várakozás után egyszerűen benyitottam. Hát hol nem szarom én le, hogy mire toppanok be!?
Amióta csak megérkeztünk használhatatlan vagyok és ez viszonylag enyhe kifejezés. Ez a kis kiruccanás részemről hát a picsa gondolta, hogy ez ilyen fárasztó tud lenni. Nagyon szépnek és könnyűnek látszott első látásra a monitoron, mikor kirajzolta azt a sötétkék csíkot Los Angeles és Fairbanks között az útvonaltervező, de... már Frisconál a tököm ki volt a vezetéssel. Siennát ismerem már vagy tíz éve, de csak most kellett szembenézzek azzal a ténnyel, hogy nem mindenkinek van jogosítványa. Hiába téptem a pofám, hogy a kanadai rendőrök sem mások mint az otthoniak és azok is szeretik a pénzt, úgyhogy vezessen nyugodtan, mintha a falnak beszéltem volna. Portlandnél meg úgy el lettünk terelve, mint a kamaszfiúk figyelme a pornófilmről, szóval hiába sikerült a menetidőt a GPS által tippelt hatvan óráról eltévedések és elterelések és megállások nélkül leredukálnom negyvenegyre, mégiscsak közel háromezer mérföldet voltam kénytelen levezetni. Sisikém meg nem volt az a felemelő társaság, szóval egyedüli örömömet abban leltem, hogy a megállók alkalmával húztam a kutasok idegeit és persze mikor Sisi nem figyelt, vagy éppen figyelt és fel akartam bosszantani, akkor jócskán beletapostam a gázba. Szóval az elmúlt pár napban azt a Plázázós, minimálisan pasizós kis kilengést leszámítva semmit nem csináltam. Kissé ugyan unom magam, de a kimerültségnek most nagyobb a hangja. Nem is értem Siennát, hogy a búsban tudott ilyen hamar munkát vállalni, bár ő is végigülte velem ezt a negyvenegy órát, de nekem kellett száz százalékban toppon lennem, főleg százhúsz mérföld felett. Tehát ez a nap is pontosan úgy indult, mint a többi. Olyan tíz körül magamhoz tértem, lecsörögtem a recepcióra és rendeltem egy kávét meg valami reggelinek valót. Aztán újra átadtam magam a lazításnak, amely most is egy kád forró vízben teljesedett ki valami barackvirág illatú fürdősóval. A szoba ajtaját nem zártam kulcsra, hogy a szobapincér be tudja hozni a reggelim és az életet és épp gondolatokat jelentő kávét. Nagyon nem akartam, hogy az ajtó elé lebassza. Még csak az kellene, hogy valami bolhás korcs beleengedje a nyálát a kajámba. Szóval az ajtó nyitva én meg a kádban áztatom a fenekem és a kulturált lazításhoz még egy feltételnek meg kell lennie. Ez a feltétel olyan kétharmad hangerővel hallgatott Ozzy Osbourne, neki is a korai munkássága. Meg sem hallom a dörömbölést és azt sem, hogy benyitna valaki a lakrészembe, csak a hirtelen kelt légmozgás és az, hogy a fürdő párája elindul kifelé a résnyire nyitva hagyott ajtón enged arra következtetni, hogy nem vagyok jelen pillanatban egyedül. -Tegye csak le az asztalra! - kiáltom ki, hiszen szent meggyőződésem az, hogy a reggelim érkezett meg. Még egy nyújtózás a kádban és magamra kapok egy törölközőt. A tipikus szállodai hófehér darab, amelyet minden bizonnyal a férfiak találtak fel. Ágyékkötőnek ideális méretű, viszont egy felnőtt nő nem képes úgy magára teríteni, hogy az mindenhol a közerkölcsnek megfelelő mértékben takarjon. Orvosi tudásom ugyan hiányos, de úgy sejtem, hogy mellről hamarabb fázik meg az ember, így kebleim azok, amelyeket majd teljes egészében takarja a fehér flotir és fenekem majd kétharmada marad fedetlenül. Nem mintha bármit is számítana. A szobapincér gondolom elhúzta már a belét és úgyis csak pár percet leszek a hűsebb levegőn, hiszen a kádban zabálás az egyik olyan dolog, amit különösen kedvelek. Ha pedig a szemközti lakásból kukkol valaki... Istenem, lesz egy jó napja.
Tegyem az asztalra? Oké. Odatrappoltam a lejátszóhoz, kitépem a konnektorból a vezetéket, hogy egyből elhallgasson a dübörgő zene. A biztonság kedvéért letéptem a fejet a végéről, hogy ne mostanában lehessen visszadugni és újból bömböltetni, ha aksis is volt, akkor attól is megszabadítottam. Szagból éreztem, hogy nő van a rendbontás mögött - naná, minden baj mögött az áll -, szóval a lábammal türelmetlenül dobolva és a morcosnál is mocosabb képpel vártam, hogy a királylány kifáradjon a fürdőszobájából. Azért ez mi csóróság! A vendégnek külön fürdő, nekünk meg folyosónként egy, kivéve Castort. Sürgősen felújítási javaslatot kell benyújtani, bár én minek pattogjak, amikor úgyis hamarosan elhúzom innen a belem? Kiszambázott egy szál törülközőben. Hol élt ez eddig? Tuti nem zűrös helyen, mert akkor legalábbis szkafanderben mászott volna elő a fürdőből, nem ilyen kis pőrén, bassza meg. Mellkasom előtt összefontam a karom és úgy néztem rá, mint aki képes lenne szemmel legyilkolni - véreres, kialvatlan szemmel. - Igazán hálás vagyok az ébresztőért, de nem kértem, majd ha igényt tartok rá, ígérem, szólok, addig meg próbálj úgy zenét hallgatni, hogy mások is vannak ebben a flancos hotelben rajtad kívül és nem díjazzák a koncertezést házon belül. Finom voltam és nőies. Még csak nem is káromkodtam. Fizető vendéget csak végső esetben küldünk el az anyukájához, ez a vendéglátós szakma már csak ilyen szolgai - rohadt idegesítő és amúgy néha én se értem, mi a frásznak Goldent nyitottam szeszfőzde helyett mondjuk. Ledobtam elé a meggyalázott vezetéket, aztán felőlem kezdhetett hisztizni.
A zene pontosan abban a pillanatban hallgat el végleg, mikor magamra tekertem a törölközőt. Áramszünet? Nem, az nem lehet, hiszen a fürdő sárgás hangulatfénye továbbra is ontja magából fényét. Amint kilépek a szobába ott találok egy ismeretlen férfit, akin az öltözködéséből igen szembetűnő, hogy nem a várva várt szobapincér. A kávé tehát várat még magára, de a felébredést a fickó nem várt jelenléte is elősegítheti. A szemei, vagy ebben a szent pillanatban ébredt, vagy valami mocskosul be van tépve. Ez a felismerésem várat még magára, de nem kell sokat várnom, hiszen a mondandója, a nagy tanító célzatú hegyi beszéd egyértelműsíti számomra, hogy az előbbiről lesz szó és ezt a szerencsétlen flótást jó alaposan felébresztette a lazító zeném. Elsőre csak pislogok kikerekedett szemekkel és a hideg levegőtől lúdbőrössé váló lábakon állva. Most itt lenne a helye egy alapos elpirulásnak. Egyrészt amiért ily ledéren lát egy ismeretlen az ellenkező nem képviseletében, másfelől pedig azért, amiért kivertem szemeiből az álmot.... Még mit nem! Nissy Kelevrát nem abból a fából faragták, hogy egy ilyen dolog miatt őzike szemekkel bocsánatot kérjen, mint ahogyan abból a fából sem, hogy egy ilyen esetben egyáltalán csak egy halovány gondolata felmerüljön annak a lehetetlenségnek, hogy én lennék a vétkes. Ezen jellemhibával felvértezve, amit tegyük hozzá sohasem fogtam fel hibaként szűkítem be szemeim és vágom csípőre a kezem, mint aki egy anyai pofonban kívánja részesíteni rosszcsont gyermekét. Tekintetem követi a földre hulló vezetéket, hogy aztán újra a pasi szemeibe fúrja magát aki olyan diadalittasan hajtotta végre eme tettét, mintha csak a hidra fejét metszette volna le. -Mégis mi a lószart csinálsz??? - hangom erélyes és kissé emelt is – Nem lett volna egyszerűbb egy „Kérlek halkítsd le”???!! Neked sem volt gyerekszobád bazdmeg! A nyíltnál is nyíltabban mérem végig a macinacis fószert. Ez minden bizonnyal a háló-öltözete lesz. Az én szememben ez igencsak szánalmas. A nem pucéran alvó férfi nem férfi a szememben, bár biztosan nem egy szál himbilimbiben jött volna és állt volna bosszút a zeneszerszámon, vagy igen? Ezeken az északi népeken nem fogok kiigazodni soha. A röhej az egészben, hogy egyéb körülmények között még alkalmas is lett volna a fickó egy kis játszadozásra, de kellően felcseszett ahhoz, hogy ne a pihenésem és nyugalmam meggyalázóját lássam most. -Két lehetőséged van... - pillantok végig újra a férfin és a következő szónál tekintetem megragad egy jól észlelhető pillanatra alhasi tájon – picikém! - jelentem ki mély meggyőződéssel és semmi más alternatívát nem tűrő hangon. -Az egyik, hogy ezt most szépen megjavítod! A másik, hogy hívom az igazgatót. Te okoztál kárt, térítsd is meg azt! Mégis hogy gondolod, hogy idetojsz a szobám kellős közepébe???!! Lehuppanok egy közeli fotelbe és keresztbe vetem lábaim egymáson, hogy eme kényelmes helyzetből figyelhessem a reményeim szerinti megadást és a nagy villanyszerelést.
Ó, remek felbukkant a királykisasszony! Pontosabban fúria, már ahogy rám meredt, nem mintha én sokkal kedvesebb belépőt produkáltam volna, vagy egyáltalán rózsásabb hangulatban lettem volna, de részletkérdés. - Gondoskodok a kényelmemről szerinted mit csinálok? - kérdeztem vissza. Hülye kérdésre hülye kérdés válaszul. Rém felnőtt vagyok kialvatlanul... - Nem, nem volt. De szar nekem, hüpp-hüpp. Végigmért, hát végigmérem én is - tényleg tiszta dedó az egész -, de inkább úgy, mint aki azon töpreng közben, hogy vajon melyik csont eltörése fájna neki a legjobban, vagy egy teliholdas éjszakán milyen sikolyok közepette rohanna lélekszakadva a nyomában loholó éjfekete ordas elől. Igen, ez utóbbi kép már határozottan mindkettőnknek ínyére volt. Felcseszett na, amúgy se nehéz esetemben az ilyesmi, de ilyenkor duplán tapló tudok lenni, mint alapjáraton. Amikor a lehetőségeimről kezd beszélni, magasra szalad a szemöldököm. Na ne mondd, kiscsillag! A pillantása pedig... meg akar halni. Öngyilkos merénylő a hotelben és erről komolyan senki sem tudott eddig? Ejnye. Végül csak felröhögök, amikor előadja magát és lehuppan. Semmi öröm nincs a nevetésemben, száraz és gúnytól maró. Odasétálok hozzá, a fotel karfáján megtámaszkodva hajolok le hozzá, hogy szinte a képébe mászva sziszeghessem felé a szavakat összeszorított fogaim át szűrve. - Jobbat tudok. Majd te szépen megjavíttatod magadnak és legközelebb normális hangerőn hallgatsz zenét nem úgy, hogy az egész épület belezeng és többé véletlenül se futunk össze. Ez az egyik. A másik, hogy kifizetem ezt a szart, de ha még egyszer bárminemű kis összetűzésem lesz veled, elintézem, hogy azt kívánd, bár soha ne fordult volna meg a fejedben egyáltalán bekapcsolni ezt a vackot.
Nincs most már egy szemernyi kétely bennem. Ez a balfácán lumpolt valahol éjszaka és most, mikor már a nap majdnem delelőn járt próbálta kipihenni a tegnap fáradalmait. Talán másnapos és hasogat a feje amelyre tény és való nem a legmegfelelőbb gyógykezelés Ozzy Osbourne, de úgy kell neki. Igaz a mondás, hogy aki éjjel legény, nappal lepény! -Kényelmed? Én sem tettem mást! - mordulok vissza rá. A gyerekszoba hiányát tekintve pedig csak azt ne várja, hogy sajnálkozzam és könnyeket ejtsek érte. Valami favágó fattya lehet, mi más és gyerek korában a kutyák is csak akkor játszottak vele, ha bekenték disznózsírral. Most meg megbámul? Az eszem megáll! Mégis mi a szart vár azok után, hogy modortalanul kitépi a falból a lejátszót. Most mi a szart vár? Esedezve kérjek bocsánatot, mert tegnap őkelme részegeskedett és most nem tud csicsikálni vagy mi? Dobjam le a türimet és hagyjam, hogy legeltesse rajtam a szemét? Lófaszt neked! Ennek megfelelően a türcsi marad és leülök a fotelba. Most meg mit csinál? Mi a szart akar? Nem gyengén mászik bele a személyes terembe. Képe szinte érinti arcom és amit mond... ha eddig nem lettem volna felcseszve hát most! Nem voltam én ehhez hozzászokva. Odahaza nem akadt ember, aki visszapofázzon nekem, a macinacis tag meg pont ezt teszi. Mit visszapofázik, egyenesen megfenyeget! Na ne, engem senki ember fia nem fenyegethet! Tekintetem az övébe fúrom, szemeim pedig villámokat szórnak. Ha egy pillantással ölni lehetne most olyan kínok között fetrengene lábaim előtt, hogy a sokat látott középkori hóhérok is elfordulnának, oly borzalmakat még ők sem láttak soha. -Ki...ki... kifelé! - szinte sikítom eltorzult hangon. Vizes vállam az övének nyomom és próbálom ellökni és így felkelni eddigi ültömből. Persze kétséges, hogy ez sikerül. -Idejössz, berontasz, rongálod a berendezést és most azzal fejeled meg, hogy fenyegetőzöl? Ki a faszom vagy te itt? Honnan veszed egyáltalán a bátorságot? Takarodj a szobámból, vagy istenemre úgy tökön rúglak, hogy az életben nem adod át a selejtes génjeid!
Majdnem hangosan felröhögtem, mikor Dom közölte, hogy valakit ki kéne faggatni. Közöltem vele illedelmesen, hogy nagyon hülye, és menjen a picsába. Természetesen vigyorogva. Naná, hogy viszonozta a gesztust, még illedelmesebben. Aztán jó hogy mentem, mert ki, ha én nem, a munkamániás némber… Már gurultam is szép kis kerekeken, mert azonkívül, hogy nem érzek semmit mell alatt-tól, már alig volt bajom, na jó a vállam rohadtul fájt, de most legalább tudtam valamiképp közlekedni, nem úgy, mint tavaly. Legurultam hát az alsó szintre, először a bongyorkához gurultam be, de hamar kiderült, hogy nem őt keresem, és egyébként is Lucas szaga volt, akkor meg fölösleges erőlködnöm, nemde? Végül kopogtam a másik farkas szagtól erős vendégszoba ajtaján, s ha kinyílt, már indultam is be, ha nekem kellett kinyitnom, azt sem bántam, van nekünk csini kis mindent nyitó kulcskártyánk. Tudom, nem fair, dög dolog, és egyébként is, de na, én nem épp a fair hozzáállásomról vagyok ismert. - Szia, te vagy Angel? Csacsogok felé vidáman, a kedvem nem is lehetne jobb, nem is értem, megszállt valami kisangyal, vagy valami ilyesmi. Mosolygok ezerrel, és már-már azt hinném, beszívtam, holott azt sem tudom mikor láttam utoljára vicces cigit. - Emma Ridley, a falka egyik kanguyakja. Nem tudom, mennyire vagy képben, nagyjából arról van szó, hogy az én feladatom megtudni, miért érkeztél a városba. Magyarázom tovább, elvégre, most valahogy szeretném mielőbb tisztába rakni a dolgokat, mehessek mielőbb tova, mert éteri vágyam támadt arra, hogy meglepjem Cassiet némi palacsintával, és talán viszek a nagyinak is majd, ha leszek végre olyan állapotban, hogy „elrabolhasson”. - Hoztam némi gyógyászati segédeszközt, ha valamidet át kellene kötni. Tettem le a dobozkát az ágy végére, hát, ilyen bűbáj is rég voltam valakivel, akit faggatnom illenék, de na, változnak az idők. - Szóval, javaslom, essünk túl rajta mihamarabb, annál kevesebb ideig idegesítelek. Mosolyodtam el, mert állapotom ellenére talán kissé túlpörgöttnek tűnhetek, de ez legyen a legnagyobb baja, komolyan. Még mindig jobb ez a változatom, mint a megszokott.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Biztosan mindenki részben a sebeit nyalogatja, ahogyan kicsit talán én is. Pedig nem voltam olyan fajta, nem egyszer okoztam saját magamnak is már sérülést, ahogyan a Teremtőm. Szerencsétlen eléggé szadista volt, de túl vak volt, s túlzottan szeretet, végül ez okozta a vesztét. Néha kell fejeknek is hullania, hogy előrébb legyünk. vagyis előbbre jussunk. Nem túlzottan tetszett az, hogy itt kell lennem, de sok felé nem is mehettem volna, illetve nem is nagyon tudtam. Nem lett volna semmi baj a szobával, de az, hogy falka által volt lakva… Nos, maradjunk annyiban, hogy nem volt túlzottan bizalomgerjesztő számomra. Fogalmam nem volt, hogy meddig kell még itt dekkolnom, hiszen Celeste üzenete eleve váratlanul ért, de ha engedélyt kapok arra, hogy mehessek, akkor majd felhívom őt egy fuvarért. Az sose árt. Egyedül amúgy se tudnék elmenni. Amikor valaki kopogtat, akkor meglepődök, hamar megérzem azt, hogy farkasról van, így egy apró sóhaj szökik ki az ajkaimon. Talán most jött el a pofavizit ideje? - Pillanat! – szólalok meg sietve, hiszen ne törje már rám az ajtót, viszont baromi lassan tudok csak menni, így jó pár perc eltelik, mire elverekedem magam az ajtóig egy-két szentségelés közepette, de végül sikerrel járok. - Szia, igen, én vagyok. Fáradj beljebb, vagyis inkább gurulj beljebb… - pontosítanom a dolgot, hiszen eléggé meglepődtem, amikor megláttam, hogy tolókocsiban ül a nőstény. Amikor pedig beljebb jött, akkor sietve csukta be az ajtót, majd pedig a legközelebbi ülőalkalmatossághoz elvonszoltam magam és ott foglaltam helyet. Nem volt kedvem túl sokat bénázni ilyen sérülésekkel. - Igen, tudom. – mormogok az orrom alatt, s ahogy fészkelődöm egy picit fel is szisszenek. Tiszta szívás ez az emberi tempós gyógyulás. De tényleg, viszont ahogyan egyre inkább szemügyre veszem a nőstényt egyre inkább olyan érzésem támad, mintha szívott volna valamit. Túl kedves, bár az első fogadtatás után minden nem pusztításos dolog kedvesnek hathat már… - Mindenkivel ilyen kedvesek vagytok, vagy csak a történtek miatt? – kérdezem meg tőle, miközben kicsit feljebb szaladt a szemöldököm, mert nehezen tudtam elhinni, hogy egy kóborral ennyire kedvesek legyenek. Illetve ebben azért volt egy burkolt köszönöm is. Nem szokásom nyíltan kimondani. - Egy régi ismerőst jöttem meglátogatni, de kissé másképpen sült el a dolog. – utalok itt a történtekre és a sérüléseimre. – Lio-nak hívják az illetőt. – mondom automatikusan. Nincs ebben semmi titkolni való, hiszen tényleg meglátogatni jöttem őt, a látogatás módja meg teljesen más dolog.
- Okééé. Szólok be egész derűsen, komolyan, mintha megszállt volna a kisangyal, vagy valami hasonló. Alapesetben tutira nem várnám meg, de jelenleg valahogy nem okoz gondolt, hogy némi méltóságot meghagyjak egy magányosnak. Egy ideig én is közéjük tartoztam, és talán még most is úgy lenne, ha nem gabalyodom össze Castorral. Viszont közben azért ellenőrzöm a manikűrömet, hisz ha már a lábaim nem működnek, és kénytelen vagyok jobbára ülni vagy feküdni, kiélvezem, hogy a kezeim legalább működőképesek. Sanszos, hogy a csaj is láb ügyileg hadirokkant, szóval máris szimpatikus. - Köszi. S már gurulok is, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Igazság szerint nincs is bajom a tolószékkel, pedig tutira utáltam volna tavaly, nem is értem, meg azt sem, hogy nem vagyok elviselhetetlen boszorkány, és Cassie szeme még egyszer sem lábadt könnybe miattam, vagy viharzott ki idegesen. - Veled mi történt? Szétlőttek? Itt valami szerszám a gerincembe, vagyis nem az enyémbe, de én is megszívtam… A többi ahhoz képest nem gáz, legalábbis azoktól tudnék járni. Mintha országos cimborák lennénk, de úgy vagyok vele, hogyha jó arc vagyok, valószínűleg mindketten hamarabb szabadulunk. Utálnék leküldeni hozzá valaki izomagyat, aki kiverné belőle az infókat. Nem is szoktunk, általában a magányosoknak sem érdeke az, hogy rosszban legyen a falkával, míg hozzánk vezeti őket sorsuk. - Nem, attól függ, milyen az illető, de rólad még nem tudok semmit, szóval próbálok normálisan hozzád állni. Meg valamiért eleve képtelen vagyok felcseszni magam úgy szinte bármin, ezt viszont eszemben sincs megosztani vele, úgysem ismer, nem tudja, valójában mennyire kuriózumnak számít ez nálam. - Hát jah, a Vörös Hold közbeszólt, ha engem kérdezel, a lehető „legjobbkor” jöttél. Mutatom is ujjaimmal a macskakörmöket, mert hát valljuk be, ennyire jól időzíteni tudni kell. Ami engem illet, hasonlóan szerencsés időszakban jöttem, egy hónappal korábban talán, de már akkor is élvezhettem a Vörös Hold áldásos hatását. Akkor mondjuk nem haltam meg majdnem, de azóta kétszer igen, idén meg egész jól megúsztam. - Lio? Magányos ő is? Ha igen, az gáz, mert még életemben nem hallottam róla, de az is lehet, hogy csak te ismered így. Na szóval, megtaláltad már? Illetve, ha megtalálod, ugye nem valami eszement vérgőzöd sorozatgyilkosos móka jön? Mert ha igen, azt lehetőleg városon kívül intézzétek. Plusz, meddig is maradsz? Ha elintézted, amit el kell, mész, esetleg tovább élveznéd az egészséges hegyi levegőt, és a lehetőséget a majd egész évben megfagyásra? Ezen azért majdnem elröhögöm magam, mert hát valljuk be, Fairbanks maximum hideg fanatikusoknak lehet csalogató, én a részemről rühellem, hogy alig vehetek fel miniszoknyát, mert befagy a hátsóm. - Illetve, nem tudom, mennyire szeretnél intim közelségbe kerülni a falkával, mert sajna van pár feltétele, hogy a területünkön ringasd a csinos hátsód. Amolyan bocsesz, ez van jelleggel húztam el a számat, én aztán vágom, milyen ez, de konkrétan én olyan ultimátumot kaptam, hogy vagy csatlakozom, vagy elhúzok a városból, akkor még nem volt meg, amiért jöttem, így nem léphettem csak úgy le, most meg már nem is akarok.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
A köszire csak bólintottam egyet, de már nem feleltem semmit se. Fura látványt volt egy tolókocsis farkas, de várhatón én is abba fogok kerülni, ha el akarom hagyni majd ezt a helyet, hiszen most is majdnem jó párszor megismerkedtem a földdel, miközben az ajtóig eljutottam, de szerencsére mindig sikerült valamiben megkapaszkodni. - De gondolom az is eléggé hamar meg fog gyógyulni és kitartást neked! – mosolyodom el, hiszen nem tűnik túl fiatalnak se, illetve kicsit talán ismerős energiákat is érzek, mint amiket akkor éreztem, ha egy hozzám hasonló vérvonalú személlyel találkoztam, de ez most csak puszta tipp volt, hiszen a fájdalom rendesen elnyomott sok mindent bennem. – Igen, több helyen is, meg még egy ezüstkarmot is sikerült benyelnem. Igazán érdekes és egyedi köszöntés volt ez a város részéről. – érezheti, hogy nem hisztizni akarok ezen, meg nem is akadok ki. Inkább tényleg érdekes, hogy ez történt. Természetesen nem túlzottan tetszett, de hát sokszor nem mi döntünk és ideje tovább is lépni eme köszöntésen. - Pedig kezdtem azt hinni, hogy valami speciális szert osztogattok és kihagytok egy ilyen mókából. – nevetem el magamat ártatlanul. Ha rajtam múlik, akkor teljesen nem is fog ismerni a nőstény, mert nem hiszem, hogy utána túlzottan vendégszeretőek lennének. Az alvilágot és a maffiát nem lehet csak úgy magunk mögött hagyni. S nem is áll szándékomban, hiszen rossznak lenni jó érzés. Sőt, igazán remek érzés, de nem bántom azokat, akik nem ártottak nekem, vagy nem kerül célkereszt a hátukra. - Igen, azt vettem észre, de legalább most nem lehet azt mondani, hogy tuti elillannék. – s legyintek is mellé ártatlanul. Eléggé humoros a csaj, s ez tetszik. Végre nem egy karót nyelt személy, hanem tudja, hogy mi fán terem a beszélgetés és a jókedv. Ez pedig jó dolog. Tetszik és szórakoztató is. - Tudomásom szerint az. Legalábbis nem nézném ki belőle, hogy falkához akarna tartozni. – rántom meg a vállaimat, majd egy pillanatra elgondolkozom azon, amit mond. – Hmm, talán ti Lester néven ismerik a hímet. Azt hiszem ez volt a legutolsó neve, legalábbis ezt mondták nekem. – teszem hozzá egy kisebb vállrándítás közepette, hiszen tényleg mondták, de az már más kérdés, hogy én jártam utána a dolgoknak. Ez maradjon az én titkom. – Ohh, olyannak gondolsz, mint aki csak úgy kitépne egy-egy szívet? Nem, ettől nem kell tartanod, bár az ő részéről nem tudok garanciát vállalni, viszont régebben egészen élvezte a közelségemet. – s egy sokat sejtető pillantással nézek a nőstényre. Biztosan levágja a dolgot, de nem kívánok vele ilyen értelemben se újra összegabalyodni. Inkább elhitetni vele. Tisztára mókás lesz. Már rám fér egy kis szórakozás. – Szerintem még maradnék, ha csak az nem jár azzal, hogy csatlakozzak. Éltem falkában, de jelenleg nem ismerlek titeket, így annyira arra még nem hajlanék. – pillantok rá komolyan, hiszen felesleges kerülgetni a forró kását. - Ezt sejtettem és milyen feltételek vannak eme zord és érdekes vidéken? – kérdezem tőle kíváncsian, hiszen tényleg érdekel. – Esetleg inni kérsz? – kérdeztem tőle kíváncsian és barátságosan. Neki nem akarok ártani, Lionak meg annál inkább, de azt is kígyó módjára, nem pedig vérengzésbe torkolva.
- Áhh, pár hét, és Alignak sírján fogok táncolni. Már táncolnék, ha tudnám, hol van. Vonok vállat, hülye pöcs. Szívből gyűlölöm azért, hogy minden évben szórakozik a fejemmel, de túlzottan nem óhajtok már belemászni ebbe az egészbe, mert sok értelme nem nagyon lenne. A helyzet az, hogy amíg nem jön rá senki, mit lehet ellene tenni, megvagyunk lőve. Külön jó lesz egy ideig távol lenni a falkától, és a nagyival tölteni az időt, most úgy érzem, kell egy kevés pihi, úgysem vettem ki a tavalyi két hetemet, szóval igazán mehetek… a másik meg, Castornak úgyis el fogom mondani, pontosan hová megyek, nem leszek messze, és ha kellek, jövök. - Ohh, igen, Fairbanks mindenkit tárt karmokkal vár... Kissé ironikus felhorkanásomat újabb mosoly követi, bár mostanra szerintem már senkinek sem kell meglepődnie, aki betéved a városba, igencsak közkincs lehet már a Vörös Holdak ténye. - Nem, én egyébként sem élek ilyesmivel. Legyintek, noha valami van a levegőben, de ezt egy magányossal akkor sem áll módomban megosztani, ha egyébként szimpatikus. - Nem mintha amúgy árny lennél, szóval erre viszonylag kevés esély lenne egyébként is, elég menő arcok vannak nálunk, ha engem kérdezel. Tudom, nem kérdeztél, nézd el nekem, szokásom akkor is pofázni, ha senki sem kíváncsi rá. Ez ritka, lévén alapállapotomban is elég szellemes némber vagyok, csak sokszor kevésbé kedves, de ezt sem szükséges tudnia. Én magam is egész jól elvagyok, bár ez valószínűleg csak addig lesz így, amíg válaszol a kérdéseimre. - Áhh, Lester, hát ő tényleg nem akar, ellenben igencsak tovább nyújtózkodik, míg a takarója ér. Az viszont már nem az én tisztem, hogy rápirítsak, és nem is fogom megtenni. A falkatulajdonokból már így is ki van tiltva, pedig nekem rendkívül szimpatikus volt a szellemes kis nőcsábász, de ez nem jelent tulajdonképpen semmit. - Ne vedd magadra, de nekem úgy tűnt, sok mindenki közelségét élvezi vagy élvezné. Legyintek, egy férfinál ez sokszor lótúrót sem jelent, de nem is tűnik álmodozó tinilány típusnak, szóval nem féltem a szívét, nem mintha bárkiét félteném úgy egyáltalán, nem az én műfajom. - Nem feltétlenül jár azzal, de úgy veszem, hogy a jövőben talán fontolóra vennéd. Nem, ez nem jelent a szememben ígéretet, de a nem egyértelmű nem mindig egy másik lehetőség, amit illik számon tartani. - Ohh, nos, ha van pénzed, fizethetsz, ha nincs, kérhetünk tőled olykor szívességet, és nem árt, ha valamihez értesz is, ami hasznos a számunkra. Cserébe békén leszel hagyva, amíg nem keltesz túl nagy feltűnést, nem okozol problémát, nem károsítod a tulajdonunkat, meg tulajdonképpen bármijét a falkának. Ecsetelem nyugisan, én aztán ráérek, s ha már inni kínál, legyen az bármi is, egy bólintással el is fogadom, de egyébként meglehetősen komolyan koncentrálok a válaszára, lévén az egész beszélgetésünknek ez a veleje.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Nőstény szavain elnevetem magamat, egészen szórakoztató és szimpatikus egyed. Talán még látjuk egymást, mert jelenleg még úgy érzem, hogy az ő társaságát szívesen venném. Bár szimpibb lenne, ha nem lenne falkatag, de hát nem teljesülhet mindig minden. Már azért is hálás lehetek szerintem, amiért őt fogtam ki és nem valami karót nyelt tagot. - Lehet, hogy a város szlogenjét ezentúl veled kellene íratni. Vagy akár lehetne az is „Ha éhezők viadalát szeretted, akkor ezt a helyet imádni fogod. Gyere látogass el hozzánk.” – tettem még hozzá pontosan annyira komolyan, mint amennyire ő mondta korábban ezt az egészet. Jó érzés volt végre valakivel társalogni, még ha nem is voltam az ilyen fajta dolgoknak híve, de már kezdett unalmas lenni a plafon bámulása. - Ohh, ezt jó tudni. – akkor őt se fogom sose semmilyen szerrel megkínálni, nem mintha a drogdílerek szintjére akarnék leereszkedni. Sose vonzott az a fajta élet. - Az valóban nem vagyok, szerencsére. – sose vonzott az a fajta vérvonal. Én tökéletesen megvagyok azzal, amit kaptam a sorstól, vagyis a Teremtőmtől és jobban hasznát vettem, amikor előtört rajta a beteg énje… - Az sose baj, ha valaki szeret beszélni, mármint akkor nem, ha lényeges dolgot mond és nem unalmas. Milyen értelemben érdekesek? S amúgy vannak olyanok, akik a kívülállókkal is barátkoznak, vagy inkább elhatárolódtok tőlünk? – kérdezem meg kíváncsian, hiszen az információ mindig jól jön és tényleg érdekel, hogy csak megfigyelnek minket, vagy néha azért össze is lehet akadni barátságosabb falkatagokkal, míg mások inkább hercegnőt és herceget játszanak csak azért, mert egy falka áll mögöttük. A többes számot meg szerintem annyira nem kell magyaráznom, mert vélhetően nem egyedüli kóbor vagyok itt. Biztosan akad más is, de vélhetően kevés, ha ekkora hatalma van a falkának. - Ismered őt személyesen? Mármint milyen értelemben? – pillantottam a nőstényre kíváncsian, hiszen ha fecseg, azzal csak nekem kedvez, de nem tűnt ostobának, hogy elszólja magát olyanról, amiről nem illene. - Ne félj, nem fogom, nem hozzámenni akarok, csak beköszönök neki. S az sose baj, legalább kifárasztják és az ágyam megússza a zúzást. – nevettem el a dolgot és kacsintottam játékosan a beszélgetőpartneremre, hiszen tényleg nem érdekelt az, hogy kivel fekszik össze, vagyis részben igen, de nem olyan értelemben, mint sokan gondolnák, de ez legyen csak az én titkom. - Csak nyugodtan, de nem hiszem, hogy a közeljövőben. Előbb még megismerném az itteni életet és hasonló dolgok. – felelek könnyedén, majd szép lassan feltornázom magam és elbotorkálok az italos pultig. Közben hallgatom azt, amit mond. Amikor pedig kitöltöttem az italokat, akkor elindulok felé, egy pillanatra megbotlok, de szerencsére sikerül talpon maradnom és az ital se megy ki. Még szerencse, hogy nem raktam teli a poharat, végül átnyújtom a vendégemnek és végül inkább leülök, mielőtt esek egy hatalmasat. - A fizetést szívesen vállalom, így csak mondjátok meg, hogy mennyit és hova kell fizetni majd. – nagy előnye van, ha a családod csak úgy hullik és rád marad a vagyonuk. – Talán majd szolgáltatásaimat is felajánlhatom, de egyelőre szerintem legyen a fizetség, aztán majd eldől, hogy maradok vagy nem, ha igen, akkor pedig miben tudnék segíteni. – nem hiszem, hogy ezt annyira zokon vennék. – Te is itt élsz? – mutattam körbe a hotelre célozva, mert talán később még szívesen összefutnék vele, ha végre mind a ketten tudunk már szaladni és táncolni.
- Simán. Na az még hiányozna, csini kis aréna, ahol mindenki meg akar ölni mindenkit. Micsoda pusztítás lenne… elképzelni sem akarom. Erre azért nem kicsit lohad le a hangulatom, valljuk be, közel sem egyszerű így egyik évből a másikba menni, lassan már mindenki tart az áprilistól, s most, hogy elvesztettünk valakit, valahogy még súlyosabban telepszik a vállainkra ez az egész. - Attól függ, milyen hatásköre van egy illetőnek, és milyen kapcsolatba keverednek, de ne haragudj, ezt nem ragozhatom, bármennyire is vagy szimpi számomra. Ha egyszer netán majd csatlakozol, mindenképpen beavatlak. Halt már meg testőrünk azért, mert magányossal kufircolt. Nőstény lévén rögtön rásütötték, hogy szégyent hozott apjára és a falkára. Én azóta is túlzásnak tartom, de nem vagyok alfa, hála a magasságosnak, jó szar lennék benne. Ezenkívül még csak jó példa sem vagyok a felvetett kérdésre, mert én magányosként az alfával bújtam ágyba, igaz, neki aztán nem is állt szándékában hagyni, hogy falkán kívül létezzek, vagy búcsút inthettem volna Fairbanks városának. Ez viszont senkire sem tartozik, és azóta sem dicsekszem vele senkinek, hogy én a lábam szét tételével kerültem ebbe a falkába, már csak azért sem, mert saját szándékból eszembe sem jutott. Azóta pedig úgy hiszem, épp eleget tettem le az asztalra ahhoz, hogy megbecsült tag legyek, és a viszonyunk sem bukott ki rögtön. Azóta meg már… nos, többször emlegetett a nőstényeként, szóval mondhatjuk, hogy monogám kapcsolatban élünk. De ez sem publikus információ. - Naná, vele is elcsacsogtam, mint veled, de nagyon igyekezett bedumálni magát a bugyimba, noha tippre mindenkivel ezt teszi. Azóta nem volt szerencsém hozzá, pedig egészen szórakoztató egy hím, annyi szent, noha sajna az már nem játszik, hogy bárkivel csak úgy hetyegjek, meg aztán, engem tökéletesen kielégít Castor. - Igazából, amíg nincs túl nagy balhé, vagy inkább semmilyen ne legyen nyilvánosan, senkit sem érdekel, mit művel magányos magányossal. Senki magánéletébe nem szokásom belemászni, most sem fogom megtenni, semmi értelme nem lenne, van enélkül is elég tennivalóm. - Tégy úgy. Néha majd bizonyára összefut egyikünkkel másikunkkal, s ha meggondolta magát, hát jöhet majd a mehet. Különösképpen nem szokásunk erőltetni semmit, az összeolvadáskor kaptak utoljára ultimátumot a magányosok, mennek vagy maradnak, noha meglehet, lassan megint szerét kellene ejteni valami hasonlónak. Nekünk is a fejlődés, erősödés a célunk. - Köszönöm. Tartom felé a poharamat, hogy koccintsunk, s ha ez megtörtént, már kortyolok is bele, és egy szuszra el is tüntetem az egészet, ha inni kell, akkor nem szokásom elhúzni a dolgot, akármi is legyen a poharamba. - Rendben, majd a részletekkel kapcsolatban egyeztetünk még mindenképpen, és úgyis fog zörögni nálad valaki, hogy esedékes a havi apanázs. A pontos összeget nem tudom, behajtani sem szoktam senkin, ahhoz még elég kicsi vagyok. - Igen, itt. Na és te úgy egyébként merre? Csak ama egyszerű tény okán, hogyha kellenél, hol keressünk. Jöhet a telefonszámod is. Ki tudja, még akár fel is hívom majd egyszer, ha nagyon unatkoznék, egész kellemes egy nőszemélynek tűnik.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Szavaira csak bólintok, hiszen nem lenne szép látvány, ez tuti. Főleg azok után nem, ha már most ennyi sérülést nyeltem be én is. Bár tény, hogy csöppet se szólhattam bele a dolgokba, inkább csak premier plánból nézhettem végig azt, ahogyan a testemet szétzúzatja Alignak. - Rendben van, kíváncsian várom. – kacsintottam a nőstényre szórakozottan. Nem kell senkinek se tudnia azt, hogy azért csöppet se vagyok ártatlan, de valamilyen szinten szerintem egyik farkas se az. Mégis csak egy bestia él bennünk, de az is tény, hogy azért én sokszor örömet leltem már abban, hogy másnak szenvedést okozhattam, de most kivételesen nem. Ártatlanokat nem szokásom csak úgy megkínozni vagy elvenni az életét. Ahhoz már azért tényleg kattantnak kell lenni. De azért kíváncsi lennék arra is, hogy miként keveredett a falkába, de ezt úgyse árulná el és ezt teljesen megértem. - Igen, akkor azt hiszem egy személyre gondolunk. Mindig is imádott a női bugyikba beférkőzni, de tudod valahogyan kompenzálnia kell a hiányosságokat. – hangom ártatlanul csendül, hiszen ezek szerint a nősténynél nem járt sikerrel, de másnál igen és nekem ez számít. Nem áll szándékomban túlzottan megadni neki azt, ami várható lesz esetleg egy esetleges találkozónál. Inkább szórakozni akarok vele, s szép lassan belülről tönkre tenni. A testi sebek előbb vagy utóbb beforrnak, viszont a megrongálódott léleké sose, bármennyire is erős egy farkas. - Ezt jó hallani, viszont hallottam egy másik városról is, bár lehet nem tartozik rád, de Anchorage-ról lenne szó. Igaz, hogy magányosoké? S ha valaki nem falkatag, akkor minden szó nélkül átruccanhat oda esetleg megnézni magának azt a helyet is és az ottani fogadtatást? – kérdezem meg tőle kíváncsian, hiszen nem lelépni akarok, inkább csak összefutni egy nővel. Wendy nagyon is érdekel engem, hogy mi szél fújtja őt Lio-hoz, vagy inkább fordítva. Szívesen elfecsegnék vele, hiszen vélhetően rajta keresztül is vezethet a bosszúm útja. Egy újabb bólintással felelek csak, hiszen tudom mikor nem kell már szavakat pazarolni egy-egy dologgal, témával kapcsolatban. S most se akarok túlragozni semmit se. Megmaradunk a felszínnél, nekem annál jobb lesz. - Nincs mit! – mondom barátságosan, majd koccintok vele. Én és a barátok. Nem éppen jellemző rám, vagy éppen nem hangoztatom sose, ha valaki elég közel kerül hozzám. Meg ha az ember nem ragaszkodik senkihez se, akkor könnyebben oltja ki bárkinek is az életét. Az is egy fajta művészet szerintem, csak sokan nem tudják értékelni a halál művészetét. Kár. - Rendben van, s mindjárt leírom neked. Városhatárban találtam kéglit amúgy, az erdőhöz közel. Jobb szeretek a természet közelében élni, mint a város belsejébe. – S azzal a lendülettel felfirkáltam egy cetlire a címet és a telefonszámot. – Remélem még látlak, egész jó arc vagy, meg nem tűnsz annyira angyalinak se. – s ezt most nem úgy értettem, ahogyan rám lehetne sütni ezt a dolgot, hanem inkább olyannak, aki nem szívbajos és szereti esetleg élvezni az életet is.
- Az ügyben nem nyilatkozhatok, hogy akadnak-e hiányosságai, lévén aligha tapasztaltam meg bármit vele kapcsolatban. Kifejezetten hidegen hagy egyébként a téma, egyébként sem vagyok szexuálisan frusztrált, tekintettel arra, hogy tökéletesen kiegyensúlyozott a szexuális életem. Úgyhogy a Lesteréhez hasonló jelzések a kapható lenne rám témakörben süket fülekre lelnek, noha nem ő volt az első, és nyilván az utolsó sem, akinek gusztusa támad rám. - Igen, Anchorage más néven a Farkasok Svájca, ha függetlenséget akarsz, jobb neked ott. Az ide-oda járkálást viszont egyik részről sem díjazzuk huzamosabb ideig. Más persze, ha a munka szólít oda, és más, ha csak brahiból mászkálsz, ami alapján simán feltételezhetnénk, hogy besúgó vagy valamelyik oldal felé.. Határozottan nem egyedi eset lenne szerintem, de mostanság ilyet még nem tapasztaltam, ami azért valamilyen szinten egészen örvendetes, persze ami engem illet, szerintem a magányosok felől túlságosan is nagy a csend, és nem vagyok benne biztos, hogy ez jót jelent. - Ezt aláírom, sokkal kellemesebb a természet közelében éldegélni. A hotelt csak azért viselem el, mert itt él a falka, és benne olyanok, akiknek bírom a fejét, na meg Castor. Cassie úgyis oda jönne vele, ahová csak én akarom, lévén a kölyköm, és egyelőre nem áll meg a saját lábán. A cetlit megnézem, és a biztonság kedvéért megcsörgetem még most, egyrészt, így tudhatja a számom, nem esnék kétségbe úgysem, ha így lenne, lévén nem titok, maximum nem veszem fel, ha nem érek rá. Ez persze nem garancia arra sem, hogy nem cserél rögtön telefonszámot, a mai világban ez tökre nem esélytelen dolog, de reményeim szerint nem csak a levegőbe beszélt. - Ohh, na hát angyali az csöppet sem vagyok, és egyébként, az érzés kölcsönös. Nos… továbbítom a vezetőség felé a dolgaidat, majd utána megcsörgetlek, de szerintem simán elhúzhatsz, sőt… javaslom, hogy tedd meg, hidd el, magányosként nem akkora móka itt időzni. Szólt ekképp a búcsúm, s azzal már indultam is kifelé. Egy feladat pipa, most már csak el kéne kérnem magam egy kis időre, lévén Sura él, tehát jelenésem van nála, ami abszolút nem kötelező érvényű a szememben, hiszen nagyon is kedvelem, szívesen találkozom vele, meg aztán, egyébként is rettenetesen kíváncsi vagyok, mit az, amit akarhat. A falka mellett szerintem neki is jeleznem kell majd az itt létét, bár vélhetőleg sokkal jobban értesült nálam, de inkább kétszer halljon valamit, mint egyszer sem.
Kezdőlap
//
