- Mégis hogyan? * Vontam fel kérdőn a szemöldököm, szinte már érdeklődő fényekkel a tekintetemben. Ejha… képes valami felkelteni az érdeklődésem és nincs köze a szexhez és a vásárláshoz. Haladok-haladok, de hogy merre. Azonban azt örömmel fogadom, hogy nem tetszik neki a tettem és nevetve ingatom meg a fejem. Miközben lágy hangom betöltötte a helységet.* - Ejnye-ejnye… te sem gondoltad komolyan, hogy majd hagyom, hogy játszadozz velem. * Fordultam meg és ahogy leültem már csak csillogó tekintettel feleltem neki. Oké, én szeretek irányítani, azonban nem szeretem ha irányítanak. S maga már az, hogy így próbált hatni rám is az. Meg most komolyan, kétszáz fölött tud olyat parancsolni ami új? Valószínűleg igen, azonban ahhoz ismernie kéne. De nem ismer, ami jelenleg csak az előnyömre van, hisz nem ez lesz az első kéjgyilkosságom ilyen alkalom, hogy csalódást okozok számára. S ez… ez bizony valamilyen szinten boldoggá tett. * - Azt is lehet élvezni… csak tudnia kell uralkodni és behódolni. * Vontam meg egyszerűen a vállaim. Az érem mind a két oldalában volt és van is részem. George keze alatt, bezony képes vagyok behódolni. Az ok az mind-mind lényegtelen, azonban tudok uralkodni is. Úgy, hogy a másiknak is képes legyek örömet okozni vele. A fájdalmat és a kéjt csak egy röpke határ választja el. Tudni kell táncolni ezen úgy, hogy a el ne szakadjon de mégis össze mossa a kettőt. Persze ha épp úgy van kedvem. Ha nincs… nos, nekem úgy is jó. Közben persze apránként bele ittam a poharamba. * - Milyen gonosz vagyok… * Pislogtam a másikra kiskutya szemekkel pár pillanatra, mikor közölte, hogy elvettem a játékát. De aztán már egy halvány mosoly is kúszott az ajkamra. Igen, az voltam, gonosz. De élveztem. Éreztem a parancsát, naná. Hisz ha akartam volna is rabul ejtett ezzel a dologgal. De nem ittam a poharamba, így viszont láthatta, hogy önként állok fel a mentális kényszerítés nélkül is. A szemeibe nézve kezdtem el finom ujjaimmal kigombolni a blúzom. Lassan, végig… S ahogy megvolt, csak egy kecses mozdulattal csúsztattam le a vállaimról. Az anyag halk surrogással csúszott végig a karomon, míg nem a földön állapodott meg. Lehajolva, s így kissé előtérbe helyezve a dekoltázsom hajoltam le kikötni a csizmám és nem egyszerűséggel tettem meg a másikkal is, hogy a nadrágom is sorra kerüljön.* - Talán segíthetnél… * Ámbár közel sem ilyen finom mozdulatokkal értettem a dolgot, de ha nem jött, akkor a kezem megtalálta a nadrág gombot és kecses mozdulattal toltam le és alatta felbukkant fekete selyem alsóm, a csipke szegélyű comb fixem amelyek szinte virítottak hófehér, Alaszkai bőrömön. Bizony, nem a föld napos oldalán születtem, ámbár testemen , bőrömön hiba nem volt. Ha lett volna, már nem élnék. A nadrágom is földön landolt, ahogy kecsesen kiléptem belőle. Egy mosollyal tettem fel a lábam a köztünk lévő asztalra, hogy a combfixem is finoman levegyem, miközben finoman végig simítottam a combomon. Ha segített, akkor rajta múlt minden. Azonban egy cseppnyi ellenérzést sem érezhetett belőlem egyik esetben sem. S kéken szikrázó szemeim sem eresztették az övét. Persze, ha nem barangoltak el az övéi mástájakra. *
*Oké. Kezdhetném a napommal, de lássuk be, hogy mindegyik ugyan olyan silány az elmúlt napokban, hetekben mióta nem találkoztam Farkasommal. Van eleje, van vége a kettő között meg dolgozom. Akkor is, mikor nem kell. Vagy épp Farkasokkal megyek el macskát vásárolni. A fakitermelő telephez eltévedni. No meg meló közben, Corvinhoz egyeztetni. Most valóban elmondhatom, hogy a nap huszonnégy órájából 16-ot az Orfeumban voltam, 4-et még dolgoztam otthonról és négyet pedig aludtam. Már ha azt a vergődést annak lehet nevezni. Bizony az álmaim nem merültek el a semmiben és szűntek meg létezni. De ezeken valóban nincs mit ecsetelni, annak ellenére, hogy napi szinten értekeztünk. Ma reggel azonban küldtem Balázsnak egy üzenetet. Ugyan tudtam, hogy tegnap volt a szülinapja, de nem véletlen nem köszöntöttem fel.
"Délutántól foglaltam egy szobát a Hotelben. A 103-ast kaptam, ha jó neked is, akkor négyre ott vagyok. Vigyázz magadra. Eli"
Délelőtt és délután elintéztem mindent az Orfeumban ami fontos volt, vagy épp nem tűrt halasztást. Azonban szóltam Duncannak, hogy ma éjjel Övé a front, szóval lesz szíves nem csak a lábát lógatni, mert szeretnék egy kis magánéletet is magamnak. De azt a gúnyos, féloldalas mosolyát legszívesebben ököllel töröltem volna le, miközben szívta egy kört a vérem azzal, hogy mi lenne ha nem engedne el vagy épp nem érne rá. Nos, nem éppen szofisztikáltan közöltem vele, hogy milyen szívességet is tegyen és hogyan.. mert hát útmutatást is kell adni a gyereknek. De a lényeg, hogy a megbeszélt időpont előtt fél órával a magassarkúm vert visszhangot a folyóson, ahogy a recepción átvettem a mágneskártyát a szobához. Egy könnyed nyári ruha volt rajtam, mely már kicsit sem takarta azt, hogy az ötödik hónapban vagyok, de ki sem emelte. Viszont egyre macerásabb elrejteni az ilyen ruhákban a pengéim. Ebben sem tudtam, bár a táskámban ott volt két penge, de na.. az ott van és nem kéznél, így egy kicsit feszült voltam és meg sem álltam a szobámig. Ahol bizony már ott várt, a behűtött üdítő amit kértem, no meg a kóla Balázsnak. Enni egyenlőre nem rendeltem, hisz azt sem tudtam hogy meddig maradok. De csak a fotelbe ültem le és vártam a másikat, miközben ujjaim finoman simogatták a hasam. Igen, ez szokásommá vállt újabban és nem egyszer tettek már rá célzást, pedig a munka helyemen igyekszem kissé eltakarni. Barna hajam kiengedve omlott a hátamra, miközben a tarkómon csak egy csattal volt összefogva. Barna íriszeim fáradtan, mégis izgatottan várakozón meredtek előre és a karikák már úszógumik is lehetnek a szemem alatt, no meg olyan sötétek, hogy lazán ráfoghatnám, hogy bevertek. Jó kedvem volt, de ettől függetlenül a kialvatlanság nem épp tesz széppé, ahogy az aggodalom sem, de hát az doktornő azt mondta, hogy minden rendben. A táskámból korábban az asztalra raktam egy kulcsot, amivel jelenleg szemeztem.*
Az sms-t megkaptam s mielőtt annyit üt a mutató egy csomó mindent elkel intéznem. Egész pontosan meg kell néznem, hogy hol van a pince amit kaptam. Sokat számít a fekvése és az elhelyezkedése is. Bízom benne, hogy ezzel Dante is tisztában van. Szóval megnézem magamnak a helyet és tetszik. Már tudom is minek hol lesz a helye. Azonban nem érkeztem üres kézzel. A borokat melyeket kaptam mind elhoztam. Egyelőre még nincs hova letenni vagyis még nincs meg a helyük, de leteszem őket az erre a célra kialakított fa tartóban. A pohár készlet és a boros készlet is itt kap helyet. Nagyon rendes volt tülök, hogy gondoltak rám. A farkasos és a magyaros is nagyon tetszik. Majd kell valami asztal ahova rakhatom, de mindent szép sorjában. A hely pedig tökéletes. Miután készen vagyok a hotelbe indulok, mert találkozom lesz. Azért átöltözök s azt a pólót veszem fel, melyet Norinától kaptam. Fekete s rajta egy farkas ami éppen előpróbál bújni. Nagyon eltalálta, mert a három közül ez tetszik a legjobban. Biztosan sokat lesz rajtam. Négy óra előtt pár perccel keresem fel a szobaszámot. Két fekete szatyorral a kezembe. Elég méretesek, de nem látni mi van benne. Koppantok kettőt a tömör felületen s lenyomom a kilincset. Nem várok választ, csak nem akartam betörni, mert a végén egy kés landolna bennem. Ahhoz pedig most semmi kedvem nincs. Egy pillanatra megfagyok amint meglátom öt. Elég régen nem találkoztunk és már nagyon hiányzott. A szívem kalimpálása jelzi, hogy még élek s nem lettem szobor. Nem csak az enyémet hallom dübörögni, hanem a kicsit is. Erős, de még milyen erős. Ezt jó hallani is nem csak olvasni, hogy jól vannak. A nőn járatom végig a tekintetem, hogy van e rajta valami felületi sérülés, de nem látok semmit. Ez megnyugtat. Lépek kettőt és a csomagokat letesz a földre, majd a kedvesem elé lépek. Gondolom már áll, de ha nem akkor majd most, mert magamhoz vonom. Érezni akarom, közelről is. Érezni akarom, az illatát mely annyira hiányzott, ahogy a lénye is. A karjaimat köré fonom. - Hiányoztál Hangom halk s mintha kissé meg is remegne. Persze ezt nem vallanám be, mert még is csak én vagyok a férfi és a vezető testőrök egyike is. Jelen esetben pedig a falka egyik feje, bár ezt én nem kértem, csak így alakult. Nem vágyom Castor helyére és a fenének van kedve ennyi mindent elviselni. Hotel, falka és magánélet. Nem egyszerű maradjunk ennyiben, de most nem ezért vagyunk itt. Mondjuk azt nem tudom, hogy miért kérte a találkozott, már mint van valami fontos oka vagy csak látni akart? Nem tudom bár már egy ideje én is gondolkodtam azon, hogy ide hívóm, csak lefoglalt más dolog. Mindegy is. Engedek a szorításon s keresem a tekintetét. - Még mindig nagyon csinos vagy. Jegyzem meg s annak ellenére, hogy karikás a szeme és fáradt valóban szépnek látom. Nem akarom elengedni, de van egy olyan érzésem, hogy kénytelen leszek, ha beszélgetni is akarunk. Mondjuk én inkább mást választanék. Ajkam, keresi az övét s ha megtalálja, akkor egy kicsit sem finomkodok. Mohon, követelőzően veszem el azt ami nekem jár vagy az enyém! Feltámad bennem a birtoklási vágy és a farkasom megakarja jelölni, annak ellenére, hogy ember. Ösztön! Sajnos már nem érezni rajta a szagunkat, így teljesen érthető ez a reakció részünkről. A kezem életre kél s nem zavar a hosszú ruha sem. Ha kell leszakítom róla, ez soha nem okozott gondot. A vágy, ösztön kezd felül kerekedni rajtam s csókom egyre durvább lesz, ahogy az érintésem is. A nőt ledöntöm a fotelba, ha csak nem ütközök ellenállásban. Reménykedem benne, hogy nem s megkapom, mert erre vágyik minden porcikám és a farkasom is ezt akarja.
*Kissé magamba merülve és D. Linet szavain elgondolkozva vártam, hogy megérkezzen. Nem hittem, azt, hogy késik, tudtam, hogy én érkeztem korán. De lássuk be, ha eddig kibírtam nem ezen a pár percen fogok türelmetlenkedni. Az ingerre nem kaptam el a fejem, egy farkasokkal teli hotelben vagy épp bárhol ahol tömve vannak, már megszokott volt. Csak a kopogásra figyeltem fel és már egy széles mosollyal fogadtam, miközben felálltam a fotelból és alaposan végig járattam a tekintetem rajta. Basszus, mint akik évek óta nem találkoztak, pedig csak pár hétről van szó. A csomagok érdekeltek most a legkevésbé. Na jó nem. Már nagyon vártam, hogy mikor teszi le és sétálhassak oda hozzá. S mikor ez megtörtént meg is tettem, s ahogy a karjai közé vont én magam a nyaka köré fontam a sajátom és egy picit lábujjhegyre állva fúrjam az arcom a nyakához. * - Te is nekem... de szomorúan veszem észre, hogy még senki nem mosott össze a mosásban.* Ugrattam a magassága miatt mint mindig és nem is én lennék, ha ezt a "nagy romantikát" nem poénkodom el. De a másik is nagyon jól tudja, hogy nem zavar a dolog, mondhatni, szeretem, hogy eltudok bújni mögötte, előtte és a karjai között annak ellenére, hogy nem 150 centi vagyok. * - Te meg még mindig kopasz... * Jegyzem meg még mindig a nyakába bújva, szinte suttogva a szavakat melynek végén egy apró puszit lehelek a nyakára. S bár tudtam, hogy az emberek nem érzik, de nem akartam eltávolodni Tőle. Hadd áradjon csak megint újra az illata belőlem. Amennyire veszélyes volt ez, annyira szerettem volna, hogy tudják; Már van párom. S nem más, mint Ő. Szerettem, s ehhez szavak sem kellett. De aztán kicsit elhúzom a fejem, hogy a szemébe nézhessek és az ujjaim a tarkóját cirógatják miközben a testem továbbra is neki dől, bár már inkább a hasam. Ajkai közeledésére nem kell unszolni engem sem, elébe megyek és a rám jellemző vehemenciával veszem el, azt ami az enyém; Őt és mindent amit adni akar és vele jár. Ujjaim a tarkóján szorulnak meg, ahogy vadságát viszonozva tartom stabilan, hogy véletlen se húzódjon el. A ruhám valószínűleg tépni nem kell, ha a hátán lévő szalagot meghúzza, akkor a masni kioldódik és lazább lesz, így simán elég ha a vállamnál letolja a pántjait és az már a földön is landol. Szabad kezem a hátára siklik, a pólója alá és még mielőtt ledöntene veszem is le róla. Fogaim az alsó ajkaiba marnak, ahogy elhúzódom tőle és tekintetem ismét megtalálja a másikét. Korábbi aggodalmam sehol sincs, csak a boldog és vágyakozó csillogás, melybe éhség vegyül. Nem egészen ezért jöttem, de várható volt, hogy nem sokáig fogjuk türtőztetni magunkat. S ami azt illeti ezt egy kicsit sem bántam, hisz míg így van, addig kíván. Nem, a megcsalás meg sem fordult a fejemben így azaz opció fel sem merült bennem, hogy addig jó míg így van mert azt jelenti, hogy nem nézett más felé. Szépen is néznénk ki, ha nem bíznék benne. Ahogy a fotelbe kerültem, ujjaim azonnal az övéhez nyúlok és húzom közelebb, ahogy előttem áll. Ki is bontom és míg ujjaim azzal és a nadrágjával bajlódnak, ajkaim a hasát veszik birtokba, egészen a csípőjéig. Mikor letolom a nadrágját, csak feltekintek rá, miközben ajkaim mosolyra húzódnak és én magam pedig felegyenesedek, hogy helyet cserélhessek vele és minden finomkodást mellőzve lököm le a fotelbe, hogy aztán kényelmesen helyet foglalhassak rajta, persze vele szemben. Már ha nem akad más ötlete a másiknak, bár a fotel is elég sok lehetőséget nyújt. De ha sikerült akkor bizony ismét az ajkaira, nyakára tapadok, hogy kedvére tehessen a másik és ismét birtokba vehesse azt, ami az Ővé.*
Nem tudom szavakban leírni, mennyire örülök annak, hogy itt van s lefoglalta a szobát. El sem tudja képzelni, hogy mennyire hiányzott már. Persze ott a telefon, meg az internet, de teljesen más érezni valakinek az illatát s a selymességet a bőrében. Soha nem hittem a távkapcsolatokba és még nem is volt. Mondjuk ember nőm sem. Új dolgokat tapasztalok meg csak egyben nem vagyok egészen biztos, bár ahogy látom ez a kételyem is elillan. Nem s akarok most azzal foglalkozni, mert itt van s más nem számít. Magamhoz szorítóm, bár ügyelek arra, hogy a gyerek, azért benne maradjon. A bőröm pezseg az érintésétől s ez is hiányzott. A megjegyzése mosolyt csal az arcomra, amin nem kell csodálkozni. Szinte mindig képes rá. - Nem hagytam magam. Jobban szeretem a magaslati levegőt. Válaszolok neki és tudom, hogy nem cserélne le egy alacsonyabbra, mert akkor nem tudna elbújni. Teljesen jók vagyunk mi így. Én szeretek lenézni rá, ő pedig fel. Kit érdekel a magasság kérdés? Egyikünket sem! A lényeg, hogy megint együtt vagyunk hús vér alakban. Ez pedig többet ér mint egy üveg kiváló minőségű bor... A következőmegjegyzésén is vigyorognék, ha nem fagyott volna rá a mosoly. Válaszolni inkább az ajkaimmal fogok, az sokkal kellemesebb. Ellenkezés nincsen, ezért élvezhetjük egymás társaságát, testét s mindent mely ezzel jár Épp annyira akarja mint én, ha nem jobban. A ruhát nem tépem le róla, hanem kibontom mint egy ajándékot. Nem tudom van e másik nála, de szerintem felkészült. Mindig is az volt, így nem lepne meg, ha előkerülne egy másik szerelés. Az ruhám is lekerül s nem vagyok rest felfedezni a másik testét, bár minden egyes vonását ismerem, még is olyan mintha ezer éve nem tapintottam volna meg. Aztán felülre kerül s nagyon is kényelmes ez a póz, így eszem ágában sincs, változtatni. Elengedem magam s teljesítem férfiúi kötelességem. Adok-kapok. Csillog a szemem akár csak egy kis csillag az égen. Zihálok, de ennek ellenére nem sok kedvem van elengedni a másikat, ezért nem is teszem. Nekem kényelmes, ha neki nem, akkor majd leszáll rólam és elhelyezkedik. A fejemet felé billentem. Nehéz most megszólalni, s talán nem is kell. - Közös fürdés? Nyögöm ki még is csak. Nincs jobb mint egy forró zuhany és ha már ebben a szobában vagyunk, akkor ki kell élvezni a hatalmas kabin adta lehetőségeket. Legalábbis szerintem. Válaszától függően indulok el egyedül vagy vele. Én minden esetre összeszedem addig is a ruháimat s egyenesen a fürdőbe viszem be. A vizet megengedem s egy gyors fürdést produkálok ahogy szoktam. Ha ketten vagyunk akkor lassabb, mert megmosom a hátát és ahol akarja. Miért ne tenném? Csak az alsógatyámat veszem fel s az innivaló után nyúlok. A kis előre látó. - Kérsz te is? Öntök magamnak és neki is ha kér, természetesen. A pohárral a kezembe ülök a fotelbe, ahol az imént valami mást csináltunk. A farkasom is boldog, hiszen a szeretett nőt, sikerült neki ismét megjelölni. Boldog mindenki nem? Mily idilli...húzom el az ajkam a gondolatra. Inkább elfekszem a kanapén. Ha leült mellém akkor az ölébe hajtom a fejem, ez az első alkalom, hogy ilyen közelről hallgatom a szívverését a gyereknek. Talán mostanra barátkoztam meg vele vagy a fene sem tudja, de ez most nem olyan fontos. - Amúgy van valami oka, hogy itt vagyunk? Nem fejtem ki mire gondolok, hiszen azt hiszem erre nincs szükség. Mondjuk már ez a mámor elég indok lenne, de teljesen más miatt kérdezem. A kezemet felé nyújtom, ha még nem ült volna le mellém. Valahogy vágyom arra, hogy a közelükben legyek. Természetesen öt nézem. Mind a két lábamat a karfának támasztom s a poharamat a földre helyezem le.
*Válaszára csak egy széles mosoly terül el az arcomon és ez felért egy "helyes" válasszal. De válaszok helyett inkább tettük azt, amit az ösztöneink diktáltak és követeltek meg, mind a kettőnktől, még ha nála erősebb is. Egyáltalán nem ellenkeztem én semmivel, csak az számított, hogy minél hamarabb érezhessem de szerencsére ezzel nem voltam egyedül és a másik sem volt épp huzakodós kedvében. Másban viszont annál inkább... Viszont kicsit érzékenyebb lettem, így mikor kissé durvának véltem, vagy fájt a mohósága és ezzel az ereje szóltam. Merthát... azért van a szám nem? Nem hagytam lutrizni vagy hogy Ő maga vegye észre, még a végén félre értené. De ennek ellenére továbbra sem voltam porcelánból és a szomszéd szobában reméltem, hogy nincsenek. Csak ott pihegtem, míg közben a fejem a vállán pihent és kezem, csak lazán pihent a vállán, ahol bizony volt egy pár karmolás nyom is, de nem sokára elfog tűnni, tudtam jól. Azonban a fehér liliom és a természetes illatom egy ideig nem fogja magáról levakarni. Hisz ha az ő illata rajtam van, akkor bizonyára ez fordítva is igaz csak én nem érzem mert nem elég jó a szaglásom. A csendben azonban, melyben a szívdobogását "hallgattam", ami már inkább minősült érzésnek laposakat kezdtem el pillogni. Jó volt így... * - Öh... muszáj? * Mármint nem a közös fürdés, hanem maga a fürdés. Csak azért kérdeztem, mert semmi kedvem nem volt felállni és ezzel eltávolodni Tőle. Pontosan jó volt így, hogy éreztem a teste melegét és a karjait. De mindennek ellenére egy puszit nyomva a vállára másztam le róla és indultam meg vele a fürdőbe. A ruhámmal nem bajlódtam, majd kint felveszem. Csak a hátamat kértem meg, a többivel egyenlőre boldogultam. Ciki lesz mikor már a hasamtól nem tudom megmosni a lábam a zuhanykabinban. Mázli, hogy nekem otthon kádam van. Ha kellett neki, ha nem segítettem megmosni a hátát. Szerettem ezt csinálni, annak ellenére, hogy alapjaimban nem szeretem a túl sok fizikai kontaktust. De Balázzsal más ez is, mint szinte minden. Mikor végeztünk csak magamra tekertem a törölközőt és követtem kifelé a fürdőből. Én azonban kapásból a kanapéra ültem és hajtottam a fejem a fejtámlára. Nem kapkodtam el az öltözködést, ismerve a másikat legalább még egyszer le fog kerülni, ha két óránál többet bír maradni. Ha meg éjszakára is, akkor az maga a mennyország. Minden értelemben. * - A rostos léből... a szénsavastól magas a savam. Kicsit sok kólát ittam mostanában... * Bizonyára a másiknak is feltűnt, hogy rá szoktatott, hisz ez nem az utóbbi pár hétben derült ki. Ha megkaptam a poharam, akkor bizony szinte egy szuszra ittam meg. Szomjas voltam. De hát mostanában mindig vagy iszok, vagy eszek még meló közben is. Ahogy látom a szándékot, hogy feküdne, már úgy is helyezkedem, hogy kényelmesen elférjen és a feje a ölemben legyen. Kezem pedig a hasára fektetem, ott kényelmes, ahogy így fentről nézek a szemeibe mosolyogva. Hát na, mindig ott volt ha velem volt. A kérdésére azonban már nyitnám is a szám, hogy válaszoljak de valami megakadályoz benne. Csak összeráncolom a szemöldököm.* - Beszélj. Mindegy miről... csak egy kicsit. * De ha felakart kelni onnan ahol volt, akkor csak a vállára tettem a kezem, hogy maradjon. Azonban, ahogy ismét beszélni kezdet, megint éreztem. Kezem a másikéért nyúlt és a hasamra fektettem. Ámbár nem lehetett igazán érezni, de Én éreztem belülről és a másiknak sokkal jobban az érzékei, kifinomultabbak így azt a picit biztos megérzi, ahogy hallhatja is.* - Megmozdult... beszélsz és mozog... * Szemeim naná, hogy megcsillannak, ahogy a másikra nézek. Pontosan tudja Balázs, hogy már pár hete megkellet volna mozdulnia lévén, hogy mondtam neki. No meg azt is, hogy aggódom azért mert nem mozgott és a Doktornőt is zaklattam ez miatt, aki megpróbált megnyugtatni, hogy csak lusta a csemete de ez normális és majd mozog majd eleget, ha akar és majd akkor azt fogom kívánni, hogy bár ne tenné.* - Egyébként több oka is van. Hiányoztál és úgy éreztem, hogy már megbolondulok egyedül a házban. Másrészt pedig a minap volt a szülinapod. Szándékosan nem köszöntettelek fel, mert nem érkezett meg az ajándékot. Ma hozták meg. Ott az asztalon a kulcs. Ugyan olyan A8-as mint ami volt, fekete és a felni is ugyan olyan, remélem. Bár hülyének néztek mikor megcsináltattam. A különbség annyi, hogy masszívabb tanulva a boltod ügyéből. Azaz golyóálló, ezért késett. Másrészt pedig alá kéne írnod a számlákat, hogy letudjam könyvelni, a szerződést és a beszerzési papírokat. Lévén, hogy szállítót váltottam, mert azt előző kezdett fejetlen lenni. De azt már meséltem, mikor Jesset zaklattam miatta. És még mielőtt megeszed a fejem, igen kifizettem, a munkálatok folynak mert nem akartalak ilyennel zaklatni és úgy sem tudtunk találkozni, hogy az utalások miatt folyton a nyakadon legyek. De a számláknál összesítve van minden, ha fáj a hiúságodnak utald át az én számlámra az összeget. Öh... így hirtelen ennyi az oka. Szóval Boldog Szülinapot. * Vigyorodtam le rá. A kulcs viszont ott volt az asztalon egy fekete dobozban. De nem volt rajta se masni, se semmi. Még egy kártya sem. Itt vagyok személyesen, akkor meg minek az?* - Ja és hoztam neked ultrahang képeket megint, meg egy három D-s felvételt. * És tényleg ennyi amiért kerestem. Remélem nem hagytam ki semmit.*
Teljesen érthető, hogy érzékenyebb bizonyos dolgokra, így mikor kinyitja a száját visszább veszek. Soha nem okoznék neki olyan fájdalmat, melyet nem szeretne. Amúgy is ketten vannak. Dupla figyelmet érdemel. A kérdésre elmosolyodom, s végig simítok az arcán. Most egyre gondolunk, mert nekem sem sok kedvem van felkelni, elengedni. Viszont fürdeni kell, így keserű szájízzel indulok meg mellette. A hátát megmosom, s az enyém sem maradjon ki. Élvezem, ahogy hozzá érhetek vagy éppen fordítva. Fürdés után töltök magunknak innivalót. Neki a rostosból. - Nem egészséges Csak ennyit fűzök hozzá. Nekem nem árt a szénsavas nedű s már elég régóta azt iszom. Szerintem jobb mintha söröznék lépten nyomon. Nem arról van szó, hogy azt nem szeretem, inkább arról, hogy alkoholt tartalmaz. Nem vagyok valami nagy ivó, csak ha okom van rá. Én pedig nem olyan fajta vagyok, aki gyárt valami okot, ha éppen minden rendben van. Figyelem, ahogy az egészet megissza s amint a pohár üres lesz, töltök még neki. Nem venném a lelkemre, ha szomjan halna. A fejemet az ölébe hajtom s úgy figyelem a másikat. Látom, ahogy ráncosodik a homloka, s ezért kérdőn nézek rá. Mikor azt mondja, beszéljek még, eleget teszek a kérésének. - Úgy néz ki, hogy a cicát sikerül végre elpasszolnom. Jesse felesége szeretne egyet és nekem amúgy sincs időm vele foglalkozni, így gondoltam ott jobb helyen lenne. Nem nekem való a macskanevelés. Nem jövünk ki valami fényesen és igazából sokra sem tartom őket, mert csak akkor „kedvesek” ha akarnak valamit. A kezem a pocakjára siklik, hiszen tisztán hallom ahogy megmozdul benne a gyerek. Sajnos még nem érezni, legalább is a bőrén, de hamarosan az is látható s érezhető lesz. Mondta, hogy nem mozog a gyerek, pedig már kéne neki. Tessék, most megmozdult a hangomra. Valami fura érzés kerít a hatalmába, amit nem tudok beazonosítani. Ilyet nem éreztem még soha. Örülök, hogy megnyugszik és annak is, hogy valóban csak lusta a pici, akár csak az apja. Ámbár azt nem tudom, hogy mennyire voltam izgága, csecsemőkoromban, de felnőtt fejjel az vagyok. - Tényleg lusta, gondolom ezért sem mutatja meg a nemét. A kezem ott marad a hasán s hazudnék ha azt mondanám, nem érdekel a neme. Nagyon – nagyon remélem, hogy fiú lesz. Én legalább is, azt szeretnék, bár ha nem jön össze, akkor is fogom szeretni. Fura nekem így erre gondolni, hiszen nem sok mindenkit szeretek, főleg úgy, hogy nem ismerem. Azt hittem bennem nincs apai ösztön, most pedig kezdek rájönni, hogy tévedtem. - Még nem is beszéltük meg mi legyen a neve. Gondolkodtál már rajta? Kérdezem meg kíváncsian, mert ezt a témát eddig kerültük, hogy szándékosan vagy sem, azt én sem tudom. Egyszerűen nem volt ennyire kézzel fogható a helyzet. A név pedig fontos, mert egész életében azt használja, illetve csak addig, míg meg nem változtatja pár évtized vagy évszázad múlva. Még szép, hogy idővel farkas lesz belőle, de az még nagyon messze van. A kérdésemre is választ kapok, amire figyelek. Kicsit meglepnek a szavak, mert én úgy emlékszem nem mondtam neki, hogy mikor van. Én nem tudom az övét. - Honnan tudtad meg? Kérdezek rá, mert érdekel. Aztán csendben maradok s amint a kulcshoz ér, a fejemet az asztal felé fordítom. Vett nekem egy kocsit? Ugyan olyan felnivel? Hűűű, ez nem kis dolog és szerencsésnek érzem magamat. Én még „transzban vagyok,” és nem hagy időt felocsúdni, csak beszél. A szavak eljutnak hozzám, de valahogy nem vetnek lábat az agyamba. Az meg van hogy a bolttal kapcsolatban beszél, valami számlákról s utalásról, de ez érdekel mosta legkevésbé. A kezemet elveszem a hasáról s felülök. - Öööö... köszönöm! Hajolok közelebb s ismét birtokba veszem az ajkait. Hogy másképp tudnám neki megköszönni az ajándékot, azt hogy foglalkozik a bolttal, mikor én leszarom és hogy van nekem? Egyelőre nem találok jobb módszert, minthogy a csókomtól égen az ajka, a nyaka, a melle, a hasa, ....., a lába. A törölközőt, pedig így kénytelen vagyok lebontania testéről, mert most én kényeztetek s nem várok cserébe semmit. Egészen addig nem hagyom abba, míg nem hallom azt a bizonyos hangot a torkából felszakadni, melyet úgy szeretek. Kicsit túl teng bennem a vágy, de ez legyen a legnagyobb hibám. Valószínűleg a kényeztetés közben mondja, hogy hozott nekem képet, de valahogy az nem tud lázban hozni. Ellenben a finom bőre annál inkább. Hogy lesz e második menet? Valószínűleg igen, csak az a kérdés, hogy most vagy később. Tőle függ, mennyire elégszik meg a nyelvem játékával. Szerencsére egész este ráérek, bár a telefonomat nem kapcsoltam ki. Amúgy sem vagyok messze, max felszaladok és elrendezem a dolgokat, aztán visszajövök hozzá. Erre most nem akarok gondolni. Amint végzek/ végzünk ismét zihálva kelek fel s már az alsómat sem húzom vissza, már ha lekerült. Inkább csak élvezem a pillanat adta örömöket s úgy helyezkedem, hogy kényelmes legyen mind a kettőnknek a fotel/kanapé. Most mondhatnám, hogy tényleg hiányzott, de nem vigyük túlzásba a szavakat, mert a végén elkopnak. - Átutalom holnap az összeget. Azonban arra szeretnélek kérni, hogy ha készen lesz az üzlet, akkor tedd ki a zárva táblát. Nem tudok most azzal foglalkozni. Egy üres üzletbe csak nem tör be senki. Jegyzem meg komolyan. Egy időre zárva tartok, addig, míg nem rendeződnek a falka ügyek. Erről pedig eszembe jut, amit mondott Jesse. Ezt is megakartam már kérdezni egy ideje. A bőrén kezdek el játszani, úgy, hogy végtelen jeleket rajzolok rá az ujjammal, ott ahol érem. - Jesse mondta, hogy leckét akarsz tőle venni... én nem bánom. Kissé keserű a szájízem, mert jobban szeretem volna, ha engem kér meg, de talán tőle mást is tanulhat. Nem vagyunk egyformák így a lövési stílusunk is más. Az nem lehet baj, ha mondjuk a kettőt ötvözi.
*Arra, hogy nem egészséges csak megvonom a vállaim, nincs mit ezen forszírozni, tudtam én is. Ahogy az energia ital és a kávé kombóm sem, de valahogy ki kell húzni a napokat nem? Viszont beszéltetem, mert valami furcsa van odabent és én lazán ráfogom arra, hogy csak bélmozgásom van, de ez nem az... valami sokkal elevenebb. S ez bizony boldoggá tesz, az már kevésbé amit Balázs mond.* - Vegyen magának egyet. - jegyzem meg epésen, de aztán csak sóhajtok. - Jó, oké, befogtam. Te tudod, hogy mit kezdesz vele. Amúgy sem azért kaptad mert épp bókolni akartam. * Hagytam rá a dolgot. Ha elakarja passzolni akkor tegye. Lelke rajta, hogy mit kezd a kis szőrcsomóval. Ámbár nekem egészen úgy tűnt, hogy megszokta a kis vakarékot.* - Hát... eddig nem mozgott. De ha úgy fordul akkor már lehet látni. De ahhoz, hogy mozogjon úgy tűnik kellesz Te is. De én nem szeretném megtudni. Nekem mindegy, hogy milyen. * Osztottam meg, bár ettől függetlenül ha tudni akarja, jöjjön el aztán a doktornő biztos elmondja neki. Na mindegy, nincs ideje vizsgálatokra rohangálni velem Londonba. Amit nem bánok épp és nem is neheztelek miatta. Legalább nem kell látnia mikor Amy nyakát kitekerem ha még egyszer találkozok vele. Viszont a kérdése nagyon gyorsan visszaröppent a gondolataimból és csak meglepve pillogok rá.* - Öh... nem. De ezt könnyen megoldhatjuk... ha fiú, akkor megkapja a neved meg a keresztapja nevét és elvan intézve. Ha lány... az pech mert akkor Duncan lesz, talán az anyám nevét vagy nem tudom. Nem gondolkoztam ilyesmin. Neked van ötleted? * Kérdeztem vissza, hisz elég hülyén éreztem magam amiért nő létemre nem gondolkoztam ilyesmin. De lássuk be, nem is kerített hatalmába azaz eszméletlen izgatottság. Szóval ugrottam is arra, hogy miért vagyok itt. Na ugyan miért... bizonyára megakartam nézni, a hosszú haját, kifésülni és befonni.* - Anne kifecsegte, mert engem kérdezett meg, hogy minek örülnél. De azt mondtam neki, hogy rajzoljon neked valami szépet. * No meg a fülébe súgtam, hogy vegyen neki egy plüss farkast. De hogy mit tett a csöppség azt nem tudom, azóta nem láttam. De nyilván nem fogom a hímnek kifecsegni, hogy a kislánynak mit tanácsoltam. Csak az egyiket, mert az olyan gyerekes és nem árt, hogyha felkészül rá. Bár már lehet, hogy már meg is kapta. De én csak beszélek és beszélek és beszélek, ja és beszélek csak mint mindig és egy szuszra darálom le neki az összes dolgot amiért itt vagyok, aztán eméssze meg olyan sorban ahogy felfogja, akarja vagy épp tudja. De azt hiszem, hogy idő kell neki hisz fel kell és az ajkai engem találnak meg. Hmm... egész jó idő töltés míg felfogja, hogy miről beszéltem az imént. S nekem eszemben sincs tiltakozni, ámbár furcsa ez a fajta kényeztetés, de hát nem vagyok én ünneprontó, nem lehet mindig csak vadnak lenni. A változatosság jó és a testem is jelét adja annak, hogy kedvére való a dolog. S teljesen igazam volt, hogy még nem öltöztem fel. Ujjaim a buksijára siklik, miközben elhelyezkedem alatta, hogy kényelmesebb legyen neki és nekem is... Elég gyorsan juttat el arra a pontra, hogy ne elégedjek meg annyival amit ad, de mindképp visszafogom magam egy ideig s csak az ujjaim marnak a vállába, azonban mikor hangom tölti meg a kis nappali helységet, csak fordulok egyet, hogy viszonozzam. Nem kell elvárni és nem is azért teszem, hanem szimplán azért mert akarom. Érezni és azt is, hogy neki is jó legyen. Így bizony kicsit oda figyelek minden mozdulatomra, de korántsem finomkodok csak épp csípőtől lefelé, egy kicsit... Mikor végzünk, csak elnyúlok a kanapén mellette és ha hagyja, akkor hozzá is bújok és a szívverésével párhuzamba hallgatom a szavaira melyre ráncba szalad a homlokom.* - Azaz üres, nem üres. Vagyis még igen, de már a rendeléseket leadtam, a korábbiak fejében, hogy ugyan azok megtalálhatóak legyenek. Egyedül a biztonsági rendszert kell helyre rakni. Abban még nem intézkedtem, de ha megmondod, hogy kivel csináltattad felkeresem és elintézem azt is. Fura, hogy nem találtam róla számlát a boltban. Egy nagy ellenőrzésen azt is megnézik. Szóval, elárulod, hogy melyik céggel csináltattad? De ha kész van, persze kirakom a táblát. * Mentem bele, de azért azaz üres, nem üres. Szóval kell a biztonsági rendszer. Szóval azt hiszem, hogy jó volna tudnom még akkor is ha zárva akar tartani. De aztán Ő tudja, azonban remélem nem sejtette azt, hogy fél munkát csinálok. Dun irodájából eltudom intézni a dolgokat, hisz a boltnál nem kell jelen lennem. Viszont ahogy felhozza Jesset, már széles mosoly van az ajkaimon, pedig nem tudom, hogy mit akar. De a végére egészen le is hervad. * - Nagyszájú... különben meg, igen, szerettem volna. Azonban még mindig azon a véleményen vagyok, hogy nem vagyok egy két éves kislány, akinek kell a szülői engedély. Szóval ezért nem említettem. Nem akarom, hogy miattad segítsen tanulni. Azt akarom, hogy önmagam miatt tegye meg. Az, hogy beleegyezel olyan, mintha csak azért tenné mert téged kedvel, falkatársad vagy bármi. Ezért ne... ha emberként képes látni bennem valamit, amiért rábólintok, akkor repesek az örömtől és hálás leszek neki. Márpedig sosem maradok adós. De így ne Farkasom... * Nem ismertem Jesset, tehát nincs kizárva, hogy teljesen félre asszociálok, de attól függetlenül még áll az amit mondtam. Oké, nem evett meg elsőre mert Balázs a párom. De azért ne segítsen, mert Ő a Kedvesem. Segítsen azért mert lát bennem valamit, tehetséget vagy a franc tudja... De ha rosszul látom, Balázs úgy is rám cáfol.*
A gyerek jelét adja annak, hogy bizony minden rendben van vele és ez megnyugvásra késztet minket. Jó tudni, hogy nincs baj a gyerkőccel. A macskáról beszélek neki, de úgy tűnik nem igazán tetszik neki, hogy el akarom ajándékozni a szőrmókot. - Ne légy durcás, a macskának is jobb lesz. Ebben biztos vagyok és amúgy már eldöntöttem. Egyébként sem tudok elképzelni a gyerekem közelében egy szőrcsomót. Nekem annyira nem mindegy, mert ha már gyerekem születik, akkor legyen csak fiú. Egy csomó mindent tudnék neki tanítani és szerintem tök jól kijönnénk. Egy lánnyal kicsit más lenne a felállás. Ha eljön az idő, akkor majd kiderül, hogy milyen lesz a neme, azonban nem árt ha választunk neki valami nevet. - Nem akarom, hogy a Balázs nevet viselje. Ámbár annak örülnék, ha valami Magyar lenne. Keresztapja? Ö, és kire gondoltál a személyt illetően? Vallásos vagy? Az anyukád neve nekem tetszik, így az számomra elfogadható. Már csak valami férfi neven kell akkor gondolkodni, de gondolom nem most akarunk ezeken végig menni. Nem tudom, honnan tudhatta meg a születésnapomat, mert nem mondtam neki. Nem tartom annyira fontosan, így 250 felett. Csak arra emlékeztet mennyire repül az idő. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem örülök az ajándéknak. - Csípem a kis lányt. Csak ennyit mondom, s nem fűzöm hozzá azt a gondolatot, mely követte volna a mondatott: Jobban mint az apját. Semmi kedvem nincs Corvinról beszélni mert ezerszer jobb dolgom is akad. Mondjuk kényeztetni a másikat. Hagyom, hogy mellém feküdjön, s a feje, a mellkasomon pihenjen. Sokkal előrébb van a boltom, mint ahogy én azt gondoltam. Aminek örülnöm kéne, de valahogy még sem tudok. Hiszen most minden olyan tevékenység, mely magánjellegűek mondható s kiesik a területen kívül, azt bizony fel kell függeszteni. - Silent Phantom Security a cég akivel csináltattam a rendszert és Bradley Glover-t keresd. Tudni fogja mire van szükségem, mert ugyan azt szeretném. A rendszerrel nem volt baj, bár lehet kéne valami robbanás elleni vacak is. Nem értek hozzá. Vonom meg a vállamat egy kicsit, mert valóban nem konyítok az ilyen dologhoz. Jesse kerül szóba s én egy kicsit másképp látom ezeket a dolgokat mint ő. Nem akarom megsérteni és hajaj, ebből megint vita lesz. Sóhajtok egyet. - Drágám ezt már mondtam neked egyszer. A farkasok már csak ilyenek. Még ha nem is mondják ki, de nem biztos, hogy miattad fognak segíteni. Egyfajta árnyékként lebegek a fejed fölött, de ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet érsz. Sok köztük a számító és lehet, hogy ma segítenek a szép szemedért vagy az enyémért, de holnap kérnek valamit cserébe. Most nem Jessére gondolok, csak úgy általánosságba. Nem bíz meg minden farkasba, ha lehet. Jó tanácsnak mondanám inkább, mint kioktatásnak. Kíváncsian vagyok, hogy miként csapodnak nála a szavaim. Felülök és a a szatyorhoz lépek. Először csak az egyiket áll a szándékomba megmutatni neki. Az ágyra helyezem azokat a baba holmikat amiket kaptam. Pelenka, cumi, ruha, illetve egy kép, melyen három farkas látható. - Ezt el kéne vinni hozzád. A többi mellé amit még Londonba vásároltunk. Amúgy kérdezni akartam, hogy lesz e gyerek szoba vagy ki kell bővíteni. Ha igen, a költségeket szeretném én állni. Ezt pedig a gyerekszobába szeretném, hogy lássa a pici. Mutatok a képre. Beszéd közben pakolom ki a másik szatyrot is, mely jóval nagyobb mint az előző, igazán zsáktáska vagy mi a tökömnek hívják. Igazából kibontani kell nem pedig kipakolgatni, mert csak egy valami van benne. A bicikli, darabokban. - Ezt is kaptam, bár ezt a gyereknek adom, ha fiú lesz, majd átfestetjük vagy valami. Nevetem el magamat. Poén az egész s így legalább egyelő a számla. Szeretjük egymást húzni a srácokkal, de ez soha sem baj.
*Hékás, olyan vagyok amilyen akarok. De csak a szemöldököm vontam fel kérdőn, amolyan; Mért ne? néma kérdést alkotva. De nem igazán akartam sem pufogni, sem mást ez miatt. Mint mondottam volt, azt csinál amit akar. Legalábbis a macskával. Lehet, hogy másra már nem vonnám meg ilyen könnyedén a vállaim, mint erre jelképesen.* - Miért nem szeretnéd? Különben meg, ha magyart szeretnél nem ártana valami olyat, amit kitudok mondani. Különben becézni kell szerencsétlent... A keresztapa meg... ezen sem gondolkoztam. Ámbár én szeretném, hogy Leo legyen. De az éremnek két oldala van és gőzöm sincs, hogy neked van-e jelölted. Nem merengtem ilyesmin. * Leo... márha előkerül persze még ebben az életben. Ha nem, hát én kiásom, kifeszítem és beszélek helyette. De persze egy halott keresztapával nem megyünk semmire. Azonban Leo él. Élnie kell. Érezném ha már halott volna, így is olyan mintha kiszedtek volna belőlem egy darabot. Mondjuk úgy, hogy ő volt a józan eszem és mióta nincs mellettem felborult minden. Oké, szentimentális vagyok. De hiányzott. Ez a hiány pedig még most is mardosott, ahogy a remény is bennem élt, hogy él. Ami mindig ott volt, de csak akkor került felszínre, ha említettem. Olyankor volt kézzel fogható a hiánya. Bár vicces, hogy jó pár évet lehúztunk egymás nélkül és most hogy tudom, hogy eltűnt mégis más. Anne-re csak szeretettel mosolygom, de nem kommentálom, hogy Balázs kedveli. Azt a kis vacakot nem lehet nem szeretni.* - Robbanás elleni vacak? Nyírd ki az összes ellenséged és a dolog megoldva. Ilyen nem hiszem, hogy van. Riasztók oké, de építtessek egy acél bunkert? Kissé feltűnő lenne... de majd megemlítem neki, aztán ki okoskodom vele, hogy jó legyen. * Bólintottam és bár még nem írtam fel a nevet, de bizonyára megfogom tenni. De most csak fekszem itt, vele, mellette és részben rajta. Sokkal jobb, mint cetlikkel foglalkozni, amúgy sincs baj a memóriámmal.* - Pontosan tudom. De más az, hogy nekem segít valaki és tőlem várja a viszonzást vagy nekem segít valaki miattad és majd téged talál meg. Különben meg... Jesse is ilyen, csak Ő jobban álcázza magát. Nem tudom, hogy hol van köztetek de ügyes... sőt... hidd el, nem véletlen őt találtam be, hogy segítsen. S nem vagyok naiv... pontosan tudom, hogy mindennek ára van. Ehhez farkasnak sem kell lenni, az emberek és én is ilyen vagyok. És nem bízom minden farkasban... sőt... emberben sem. Három ilyen személy létezik és egyik sem Jesse vagy az Apám. * Ó de még mennyire, hogy nem. Leo, Dun és Ő. Aztán kifújt a dolog. Ámbár néha azaz érzésem, hogy ez a három akarom mondani a három közül kettő is csak hiba, amit nem engedhetek meg magamnak. Nyilván nem Leora gondoltam... De nem voltam sem dühös, sem agresszív a szavai miatt. S még csak kevesebbnek sem éreztem magam. Legalábbis nem ilyenkor. Na akkor már igen, mikor arról van szó, hogy mit tárjunk az Alfa elé. De az más... és ez is. Szóval csak nyugodtan válaszoltam a szavaira. Figyeltem, ahogy fel kell és elment és én pedig fázni kezdtem, szóval vissza is bugyoláltam magam a törölközőbe, mintha ez védhetne bármitől is. De csak néztem, hogy miket pakol ki és az arcom minden kisugárzása egy nagy kérdőjel volt.* - Babaváró bulit tartottatok és kihagytatok vagy mi a szösz? * Kérdeztem a sok baba cuccra tekintve, amin viszont mindenképp megakadt a tekintetem az a kép volt... Fel is emelkedtem, hogy az ágyra sétáljak és elmélázva néztem. Gyönyörű.* - Mi? Ja, nem. Vagyis... igen, lesz gyerek szoba... de nem kell kibővíteni. Három szoba van a házban. Leo-é mellettem és a folyosó másik végén egy vendég szoba. De szerintem Leot átköltöztetem ha hazaér és csak a saját hálóm kell egybenyitni a másikkal egy ajtóval. Szóval nem nagy meló. De a rém álmaim mellett nem tenne jót a gyereknek ha mellettem van... * Igen kissé elkalandoztam a képben, mintha egy enyhe célzás vagy utalás lenne. S ha Balázs hagyta, akkor fel is emeltem és finoman simítottam végig rajta... Azonban íriszeim Balázsra emeltem. Nem kellettek szavak, hogy tudja mire gondolok. A kérdés adott volt; Ez lehetséges megoldás lenne? Ámbár nem tudtam, hogy mivel jár...*
- Nem akarom, hogy majd egyszer esetleg gondolja legyen, amiért ugyan azt nevet hordja mint az apja. Egy idő után, úgy is változtatni kell nevet. Az enyémet sem tudod – vonom meg a vállamat – Igazából nem feltétlen kell neki Magyar keresztnév... Van jelöltem, az Alfám. Azt hiszem ebből lesz majd egy kisebb harc köztünk, mert nekem annyira nem tetszik, hogy egy ember legyen a keresztapja. Jobban szeretném, ha egy erős farkas állna mellette, akkor is, mikor az apja már nem lesz. Nem ismerem nagyon Leo-t, sőt mi több még egy kicsit sem, így nem tudom, mit adhat a gyereknek. Igazából nem is tudok mit rátenni arra a mérlegre, amivel versenyezni lehet. Nem mintha bármi is képes lenne legyőzni az alfámat. - Ha ez ennyire könnyű lenne... nem kell egy egész, de mondjuk, az irodám lehetne holtbiztos. Múltkor is azon keresztül menekültem s örültem volna, ha egyben marad. Minden nem lehetséges s így is örülhetek, hogy épp bőrrel megúsztam. A hangját hallgatom, miközben beszél. Mindig is tetszett s ez most sem változott. - Én csak megemlítettem drágám. Hangsúlyozom ki a drágám szót a mondat végén. Okos dolgot mond, s annak igazán örülök, hogy csak három személybe bízik, annak meg végkép, hogy nem kedvel minden farkast. kipakoltam mindent amit kaptam és a gyerekkel volt kapcsolatos. Elég sok mindent összehordtak és már most félek mi lesz ha megszületik. Remélem nem terveznek elszállni, bár nekünk annyival kevesebbet kell majd venni. A kérdésre rápillantottam. - Engem is kihagytak belőle. Ezeket mind a szobám ajtaja előtt találtam. Vonom meg a vállamat. Figyelem ahogy a képet nézi és hagyom, hogy megemelje vagy azt csináljon vele amit szeretne. A pajzsomat lejjebb tolom s érzem ahogy megváltozik benne valami. Mintha remény szaga lenne. Inkább visszahelyezem, mert nem szeretek benne kutatni, most sem fogok. Figyelmesen hallgatom a szavait és sóhajtok egyet. Valamit kezdeni kell ezeket az álmokkal s csak ideiglenes megoldás, hogy én ott vagyok vele. Eszembe jut az apja szavai s a beszélgetés, melyet erről folytatunk Londonban. Talán igaza van az öregnek, de kényszeríteni akkor sem szeretném. Túl fájdalmas lenne számára. Agy turkászhoz pedig nem küldhetem vagy tán még is? Úgy sem mondana neki semmit ahogy ismerem. - Ha beszélni akarsz róla valakinek, akkor tudod, hogy számíthatsz rám. Ezt ki kellett mondanom, mert így sokkal jobban érzem magamat. Persze nem csak önzőségből mondtam neki. Lehet neki is könnyebb lenne, de nagylány, tudja, mit akar vagy szeretne. Tessék itt a ki nem mondott kérdés is és azt is tudom, hogy szeretné, hiszen erre már jó párszor célzott, sőt beszéltünk is már róla. Ahogy rám néz, a szívem is megdobban egy kicsit. - Nem véletlen kerültél az utamba, így semmi sincs kizárva. Mosolyodom el, mert biztos vagyok abban, hogy oka van amiért, megismertem, beleszerettem s gyerekem lesz tőle. Nem hiszek a véletlenbe. A cuccokat vissza rakom a szatyorba, mert az ágy most egészen másra kell. Amint üres Elire lesek majd a fekhelyre. Nem gondolkodom sokat s már ott is vagyok illetve vagyunk. Mondtam, hogy ráérek egész este és ki kell használni az alkalmat, hogy együtt lehessünk. Én csak reggel fogok lelépni ez egészen biztos. legalább lesz egy éjszakája amiben pihenni is tud és rémálom mentes lesz.
*Még mielőtt reagálhattam volna a keresztnevekre vagy akár csak megkérdezhettem volna, hogy mi az eredeti neve, bedobta a slussz poént a kereszt apasággal kapcsolatban. Én mondtam Leonardot, akire nem csak a saját életem de még a kicsiét is rábíztam volna minden dilemma nélkül, Ő meg benyögte az Alfáját. Szemeim csak résnyire szűkültek és kerestem a logikát ebben.* - Lássuk csak... Te azt az embert szeretnéd keresztapának aki épp megakar ölni... engem és a gyereket is. Nagyon humoros kedvedben vagy. A vicces, hogy tudom, hogy ezt nem viccnek szántad. Mellesleg a gyerek is CSAK egy ember... Keresztszülő, aki egyébként tesz az emberekre, tápláléknak nézi... desszertet akarsz belőle csinálni a vacsorára? * A pumpa fokozatosan ment fel bennem, minden egyes szavammal és azzal, hogy próbáltam megérteni, hogy ezt most miért akarja.* - Hagyjuk... előbb éljem túl a drága keresztapát aztán majd visszatérünk rá.* Túrtam a hajamba szusszanva egyet, de ez sem befolyásolta azt a leheletnyi gúnyt mely a hangomban volt. Komolyan mondom ez nekem magas. De nem kicsit. Majd talán egyszer megértem, de az nem ma lesz, ha csak nem akar mindenáron veszekedni a másik. Ha lehet én kihagynám a mai programból.* - Jó. Majd Mr. Gloverrel egyeztettem aztán jelentem, hogy mi van. * Feleltem még mindig ingerültebben a kelleténél. Amiről mi sem tanúskodott jobban, mint elsötétült íriszeim és az, hogy a "jelentem" szót használtam. Nem szoktam, mert ha szigorúan nézzük nem vagyok az alkalmazottja és semmi olyasmije akinek jelentenie kéne, mert ez parancsra ad okot. Ami nem volt. De na... nem birok egyik pillanatról a másikra lehiggadni, örülök, hogy nem kiabálok. Jesseről esik szó, ami némiképp visszavesz a vehemenciámból lévén, hogy azzal nem megyek semmire és ésszel próbálom meg elmondani a másiknak, hogy nem vagyok sem hülye, sem naiv... annyira.* - Jól van és köszönöm... az engedélyt. De ha nem baj, nem úgy indítom a következő találkozást, hogy; Hé Jesse... el távot kaptam és engedélyt. Mehetünk? * Húztam el a számat. Na nem, tőlem nem fogja Jesse megtudni, hogy Balázs úgymond megengedte. Meg egy frászt... nem kell, hogy segítsen Balázs miatt. Segít majd más... ennyire egyszerű. HA nem, hát az pech... majd haza jön Leo és segít. Viszont jobb ha tudja, hogy nem kockáztatom a kicsi épségét azzal, hogy mellettem tartom éjszakára és külön szobája lesz, ha már így rákérdezett. Viszont a lehetőségre csak felkapom a fejem és ijedten nézek a szemeibe.* - Nem... nem tudok mit mondani. Egy csomó ostoba baromság... jól vagyok. Csak a kicsit védem. * Viszont az ismertek tudatában már nem is olyan ostoba baromság az amit álmodok. De nem baj... én jól vagyok. Mert ügye jól vagyok? Mondja már valaki, hogy jól vagyok. A kicsi meg jól lesz, ha külön szobája lesz és ha megélem, meg Ő is. Sok a ha... szóval hagyjuk is. A kérdésemre egy számomra kitérő választ kapok amire csak a szám húzom el.* - Viszont semmisem biztos. * Sóhajtottam lemondóan és inkább az ágyba másztam vele. Éhes is voltam, álmos is, fáradt is... Őt is akartam. A sorrend meg már mellékes volt, ahogy épp jól esett mindkettőnknek. A reggel még messze van...*
BB-ékkel egyeztettünk, így abban maradtunk, lezavarjuk a kiadott feladatokat, már azokat, amik elmaradtak. Ezért azonnal a hotel emelete felé veszem az irányt, hogy megkeressem a legalkalmasabb farkast a feladatra. Vagyis céllal jövök ide, de ahogy kopogok, már nyitom is az ajtót, belépek, és be is zárom magam mögött. Paraszt vagyok, legyek, de ha lehet, nem tenném közszemlére, hogy kihez jövök, nem mintha annyira tartani kellene a pletykáktól. -Szevasz, Ria! Rád törtem, tudom, de lenne egy meló, amire te lennél a legalkalmasabb, mivel még nem vagy falkában. Ezt a nőt kéne megtalálnod, illetve megtudnod róla egy-két dolgot. Faye Elizabeth Chévrier. Gyerekorvos, tehát a kölyköket szereti, ez fix, és itt melózik a kórházban, mint az osztály főorvosa. Itt egy kép róla, egyelőre ennyit tudunk, nagyon még nem volt idő arra, hogy utánanézzünk. Szóval nem kertelek, infó kéne. Bele a közepébe, így kell ezt, minek rizsázzak órákat arról, hogy jaj de örülök annak, hogy látom, amikor kb. 4 órája találkoztam össze vele a konyhán? Gyűlölöm a felesleges köröket, jobban kedvelem, ha valaki egyenes, és nem fut nyolc kört, mielőtt kinyögi, mit akar. Azt hiszem ez a mondókámon is érezhető. Persze még mindig elhajthat, mint a magzatvizet, de jobb ötletem nincs. Rajtam érződik a falka szaga, és most jobbnak látom, ha ez nem túlzott. Riának van rá magyarázata, hiszen a hotel séfje, de nekem mégis mi? Bocs, itt vannak a haverok, aztán sokat járok ide tekézni? Olcsó kifogás lenne. A nőstényre pillantok, a képet átadom neki, a többi rajta múlik.
*Nem rég végeztem a konyhán, merthogy ma is dolgoztam, mint minden normális ember. Szerettem csinálni, azonban azt is mikor vége van. Így a szobámba érve azonnal a zuhany alá vetettem magam. Nem vártam senkit, így nem foglalkoztam azzal, hogy ruhát vigyek magammal. Már egy jó ideje a zuhanykabinban álltam, mikor hallottam, hogy kopognak. Szemöldököm összeszaladt, de már nyitottam is a szám, hogy kikiabáljak.* - Ki az? * Kiugorva a zuhany alól, kaptam fel nedves bőrömre a pamut köntösöm és már hallottam is, hogy valaki belép. Hirtelen még azzal sem foglalkoztam, hogy vizes hajam belecsavarjam egy törölközőbe, már léptem is ki a fürdőből.* - Mi a... * Kezdtem bele, mikor megpillantottam a férfit. Kezeim azonnal összefontam a mellkasom előtt, ezzel kissé jobban összehúzva a köntöst, amit egyébként nem lehetett már. Tekintetem lesütöttem és az arcom pírba borult. * - Mit keres itt Mr. ??? * Hirtelen még a vezeték nevét is elfelejtettem, de hát csak egyszer találkoztam vele. Kellemetlenül éreztem magam és úgy toporogtam ott mint egy kislány. Jézusom, háromszáz fölött vagyok és még mindig. Ezen nem tudok és nem is akarok változtatni. Nem szabadna itt lennie. De azért hallgattam amit mond. A melóra felkaptam a tekintetem és értetlenül néztem a másikra.* - Dr. Chévrier? * Kérdeztem vissza azonnal, ahogy a név elhangzott. Ismertem a nevet és a nővel is találkoztam már egy párszor a kórházban. Mikor a végére ér csak megingatom a fejem és leülök a fotelbe, kissé intve a másiknak is, hogy foglaljon helyet ha akar, a velem szemben lévő fotelben. A feszültségem nem múlt.* - Mi lenne ha legközelebb kopogna és megvárná míg kimegyek? Egyébként meg, ismerem a doktornőt, bár csak hallomásból és egyszer vagy kétszer láttam. Séf vagyok, mert szeretem csinálni. Azonban orvos is és még van egy pár iskolám. De ebben a kettőben dolgozom is, ámbár csak beugrósként és sürgősségi riasztásokra hívnak. Sosem kémkedtem, senki nem kért meg és nem is várta el. De... mit szeretnének tudni róla? * Nem kínáltam meg semmivel, Ő sem jelentkezett be. Szóval hagytam a dolgot. Azonban görcsösen szorongattam a köntösöm nyakát és igyekeztem kerülni a férfi tekintetét. Nem éreztem jól magam, na. Pajzsom csak annyira volt felhúzva, hogy a pontos korom és a vérvonalam elrejtsem. Ez mindig így volt, mindenhol így van. Még a szobám falai között is.*
Való igaz, megvárhattam volna, míg beenged, de nem tettem, mert amiért jöttem, az senkire nem tartozik, a kíváncsiskodó tekintetekre sem. Bratyeszből kiindulva a húga sem lehet az a típus, aki annyira mellre szívja az ilyesmit, de befejezem helyette a mondatot, azaz kérdését. -Fasz? Biológiai szempontból nem fejteném ki, de az is van, lévén hímből vagyok, és kissé tapló, meg ami ezzel jár. Bocs. Marhára nem foglalkozom azzal, hogy egy szál köntösben van a nőstény, nem mustrálni akarom, sőt, nem is rabolni az idejét, csupán pár percről van szó, nem többről. -LaRusso, de maradjunk a Danténál, Vittoria, ha nem okoz problémát. Mivel belevágok a közepébe, egyértelmű, hogy nem célom kiselőadást vagy litániát tartani, és hogy most nem tartottam magam az udvariassági formulákhoz, hát istenem. Nem lenyűgözni akarom, hanem melóügyben keresem, és az egészen más történet. -Pontosan. Kóbor, akárcsak ön, ezért vagyok itt. Lassan Mayáékat is fel kell keresnem, mit tudott meg eddig, hátha folyik valami komoly szervezés a háttérben, vagy sem. Sosem árt, ha több helyről jön infó, nem csak egyre támaszkodik az ember, és ezt a hibát én sosem követem el. -A kopogás megvolt, a második fele nem, elismerem, viszont ha megbocsájt, higgye el, nem szoktam rátörni senkire sem az ajtót, ám jelenleg szerettem volna elkerülni a pletykákra éhes egyedeket. Kimenjek? Kémkedés? Én nem erre kérem, Vittoria, nem érdekel, hogy mit tesz a nap 24 órájában, hanem arra, hogy tudja meg a szándékait. Túl sokáig egy kóbor sem maradhat kóbor. Magyarázkodni nem fogok, megtörtént, megtörtént, persze a pofátlanság netovábbja lenne, ha most kisétálnék az ajtón, és kezdeném előröl az egészet, de képes vagyok rá, ha ennyire óhajtja. Ám csupán ennyiről lenne szó, nem többről, és mást meg amúgy sem akartam tőle, azt meg pláne nem, hogy miattam legyen zavarban. Nem mondom, hogy nem lep meg, de ha ő ilyen, akkor ilyen.
*Dante szavaira csak még jobban vörös lett a fejem és gyorsan ingattam meg a fejem, emeltem fel a kezem jelezvén; ne, ne folytassa.* - Sosem használnék ilyen obszcén szavakat. S nem érdekel, hogy mije van vagy nincs. * Jézusom... hogy lehet valaki ennyire... tuskó? Milyen szavakat használ már... s Norina ezek közt nő fel. Uram ég... hát hova fajul a világ? A pletykákra egyenesen lesápadtam és íriszeim leplezetlenül kaptam a másikra. Ha a bátyám fülébe jut, élve megnyúz, hogy férfi van a lakrészemben és... Ó anyám, hogyan magyarázom meg ezt Carlonak? Viszont hamar visszakerülnek a gondolataim a másik szavaira, vagyis arra a tényre, hogy miért jött.* - Tehát csak annyira kíváncsi, hogyha marad akkor merre hajlik vagy épp tovább akar menni. * Egyszerűsítettem le a dolgot egy bólintással kísérve a szavaim. Aztán lehetett cáfolni ha nem ez volt a helyes meglátás. Sajnálom, nem az agyammal semmi baj nincs, de jobb szeretem tisztán látni a dolgokat.* - Tudják esetleg Dante, hogy mennyi idős a doktornő? * Pajzsom nem csak az én korom takarja, hanem a másikét is kizárja. Szóval erről gőzöm sem volt, de nem véletlen kérdeztem. Azonban a kérdésem egyben válasz is volt, de ha mégsem, azért még mellé raktam.* - Rendben. Ha megtudom, akkor szólok Önnek vagy a bátyámnak. Melyik volna kényelmesebb? *Azért a feszültségem nem múlt s ujjaim továbbra is a térdemen játszottak, kopogtak idegesen.*
Sok mindent gondoltam volna, de azt, hogy egy nem éppen fiatal de Luca képes zavarba jönni. Meglepő, de ez mit sem változtat azon, hogy kimondtam azt, amire gondolt. Szokásom. -Ez obszcén? Vittoria, ha elmondanám a valódi jelentését, lehet, meglepném vele. Tudta, hogy tulajdonképpen ez nem más mint a Mindenható Isten maga? Az f a latinban a 6. betű, míg a rovásírásban a 9. Az ász tag jön be mellé. A számmisztikában a 6-os maga a Mindenható, a 9-es az élet, amit jelképez. Az, hogy mi már esetleg más értelmezésben használjuk? Nem mondhatnám, bár sokaknak fogalma sincs arról, ez miből ered. A rovásírásban az f betű egy mandorlába rajzolt X, ami a Fiút jelképezi a Teremtő Anya terében. Az Ász nem más, mint az Az Fia vagy az Ez Fia az észé... és kit illettek Az vagy Ez jelzővel? A Mindenhatót. Aznál van az ész, az ász maga élőt jelent. Vagyis ha ez ön szerint obszcén, akkor azt hiszem csak a szlengben használatos értelemre gondolt. Sajnálom. Sosem tagadtam, hogy ha kell, nem vagyok éppen udvarias és nem fogok finomkodni, de lehet, tuskó vagy paraszt vagyok, de azért olvasni még tudok, és szoktam is. Bizony az olyan gusztustalannak vélt fasz szócska nem is olyan obszcén, mint azt hiszik sokan, sőt, azt sem tudják, mit mire mondanak. -Valami ilyesmi, nem ártana tudnunk. Túl sok a magányos errefelé, és jobb, ha elejét vesszük annak, hogy szövetkezni kezdjenek csak úgy. Figyelős játék ez, lassan a kóborok kitesznek annyi egyedet, ahányan a falkában vagyunk, tehát egyáltalán nem lebecsülendő dolog az a társaság sem. -Nagyjából 250 környékén lehet, van egy telefonszámunk is, ha gondolja. A kép hátulján találja. Intek fejemmel a kép felé. Egyelőre ennyit tudunk, a többi részletkérdés, most még. -Amelyik jobban tetszik. A bátyjának is jelezheti nyugodtan, mit sikerült kiderítenie, nem hiszem, hogy nagyon tiltakozna ellene. A lényeg, hogy a feladat el legyen végezve, semmi más nem számít. BB-vel váltottunk, ő próbál meg valamit kideríteni erről a Marrey gyerekről, én a kóborról. A bibi az, hogy rajtam sokkal erősebben érezhető a falkaszag, de Vittoriának van rá magyarázata is.
*Meg kell hagyni, hogy Dante fejtegetése minden egyes pillanatban oldotta a feszültségemet és íriszeim érdeklődve szemlélték a másikat s annak mondani valóját. Ki mondta, hogy egy korombeli farkas nem tanulhat és nem érdekelheti az új? Az idióta. * - Be kell látnom, hogy valóban arra gondoltam. Nem mindennapi, hogy valaki... ennyire tájékoztatott s mint azt észrevehette, ezt így én magam sem tudtam... eddig. * Mosolyodtam el halványan és tekintetem a bár pult felé irányult egy pillanatra, de az igazság az, hogy nem hiszem, hogy akad ott a férfi kedvére való.* - Iszik valamit? Viszont, csak alkohol mentessel szolgálhatok. * Jegyeztem meg egy szégyellős mosollyal kísérve. Az igazság az, hogy mikor beköltöztem ebbe a szobába, egyszerűen csak kivitettem az összes alkoholt és meghagytam, hogy véletlen se töltsék fel ilyen italokkal. Nem is tették, még véletlen sem. Utáltam az alkoholt... még ha nem is igazán érdekelt, hogy mások mivel rontják magukat. S egyáltalán nem szokásom vendégeket fogadni, bár ha szigorúan nézem... most sem fogadtam.* - Köszönöm. Majd megoldom... valahogy. Van valami kikötése Dante a feladattal kapcsolatban? * Ha kért valamit, akkor bizony felálltam és miközben töltöttem beszéltem. Ha nem, akkor csak kényelmesen hátra dőltem és ujjaim magam előtt illesztettem össze és a két mutató ujjammal az alsó ajkam ütögettem finoman. Gondolkozom. Eléggé árulkodó volt a mozdulat, s még csak a tekintetembe sem kellett nézni hozzá. Viszont ahogy az utolsó mondatához ért ujjaim megálltak és kissé oldalra biccentettem a fejem.* - Nem tudom. Nem ismerem. De majd eldönti az, hogy ki ér rá... a telefonszámát ha szabad kérnem. Megkönnyítené a dolgom, ha nem a recepción hagynék üzenetet egy újabb randevút kérve. * Mosolyodtam el, toll volt az asztalon egy tartóban, mellette egy tömb, no meg a kép is ott volt... De felőlem aztán a falra is felírhatja, legalább tuti nem hagyom el. Meg kell hagyni, hogy valahol féltem ettől az egésztől, hogy elrontom. Ó anyám, teljesen más úgy beszélgetni valakivel, hogy semmi célom mint, úgy, hogy úgymond feladatba kapom. De majd kiderül, legfeljebb nem lesz elégedett. De most mit kezdjek vele? Nem esek kétségbe. Minden tőlem telhetőt megteszek, aztán majd kiderül.* - Viszont ha megbocsájt... - intettem az ajtó felé - ... szeretnék felöltözni. Ha szeretne még beszélgetni, vagy többet megtudni találkozhatunk lent a bárban. S örömmel venném, ha legközelebb inkább egy sötét sikátorba hívna akár az éjszaka közepén, mintsem, hogy a szobámban keressen. Remélem megérti... * Tudtam, hogy nem. Legalábbis én így véltem, hogy egyáltalán nem fogja megérteni. De az utolsó mondatom pusztán csak udvariasság volt, ha már így nem épp udvariasan tessékeltem ki. Még ha látta is valaki, ez a tíz perc amit itt töltött nem lehet félre értés tárgya. Ha mégis, akkor a teljesítménnyel baj lehet. De ha sokáig itt tartózkodik... nos, az már okot enged rá. Bár ez is... Az, hogy a mai világ mennyire akad fent ezen, nem tudom de nem is érdekel. Magamnak kell elszámolni vele és nem a környezetemnek. *
-Valaki, aki egyébként paraszt módon besétál a szobájába, és látszólag hiányzik belőle mindenféle illem és udvariasság? Elhiszem, elsőre én sem mondanám meg saját magamról, de akkor most már tudja, mit használunk vulgáris értelmezésben anélkül, hogy tudnánk, miről beszélünk. Láthatóan megleptem azzal, hogy még ilyesmire is futja tőlem, de ennek hangot is ad, én pedig csak elmosolyodok a diszkrét megfogalmazáson. Nem, sokan nem nézik ki belőlem, hogy nem csak bunkó énem van, hanem egyéb is, csak ezt ritkán veszem elő, többnyire nincs rá szükség, csak ha tárgyalok. -Köszönöm, nem, nem azért jöttem. Az italt elutasítom, és nem azért, mert nincs alkoholtartalmú, hanem azért, mert eszembe sem jutott az, hogy esetleg bármit is fogyasszak itt. A célom egészen más volt ezzel a látogatással, azt pedig végeredményben letudtam. -Nincsen, örömmel szolgál az is, hogy nem utasítja el a kérésemet. Különleges kívánság, ugyan, minek? A lényegre hagyatkoztam, azt elmondtam, és viszonylag rövid idő alatt a legapróbb részletet is tisztáztam. Amit kellett tudattam, más pedig nincs, nem randevúra készültem. -Legyen, itt a számom. Bólintok, egyszerűbb, ha kihagyjuk a szálloda személyzetét, és mindenki mást is ebből az egészből. Felfirkantom a számot egy zsebemből kihalászott cetlire, remélem, ez így elég, nevet már nem írok rá, felesleges. A burkolt kizavaráson elnevetem magam, nőstény, gondolhattam volna, hogy gyönyörű köntösbe öltözteti azt, hogy húzzak a picsába. -Meg, de azt hiszem, egy mondatban is lerendezhette volna, Vittoria. Elég lett volna annyit mondani, húzzak ki a szobájából, de ne aggódjon, már itt sem vagyok. A betörésért elnézést. Viszlát. Még biccentek felé, és behúzom magam mögött az ajtót, nem akarom én feltartani az öltözködésben. A báros megjegyzését nem reagáltam le, azaz nyitva hagytam a kérdést, vagyis ha tényleg úgy gondolja, ott megtalál később.
*Dante lefordította a szavaim, még csak meg sem kell szólalnom. najó, azt azért igen de egy széles vigyor kíséretében bólintottam a szavaira. Igen, a valaki bizony ilyet rejtett mint ahogy lefestette saját magát.* - Nem sok okom van elutasítani. Pláne úgy, hogy még én magam sem tudom, hogy mit akarok avagy mennyit változott a dolgom a... kiderültek fényében. * Persze itt nem csak Carlo, Benitóra gondoltam. Hanem a Teremtőmre és a kölykömre is. Persze utóbbi kettőről igazán nem tud senki. S nem is szándékoztam kihelyezni a kirakatba. Ezt majd én lejátszom magamban. A számra biccentettem ami annyit takart, hogy; Köszönöm. De azért kicsit előrébb dőltem, hogy elvehessem. S ki is tessékelem, de a nevetésére kissé összeszűkültek a szemeim. De elég gyorsan kiderült, hogy mi volt a tárgya. A megfogalmazásom.* - Majd legközelebb... talán. Viszlát Dante * Ingattam meg a fejem. S nagyon reméltem, hogy nem lesz legközelebb. Semmi kedvem azzal szórakozni, hogy hímeket utasítsak ki a szobámból. Ahogy elment én magam visszamásztam a fürdőbe és neki álltam rendbe szedni magam... *
Mire a megbeszélés véget ért, tulajdonképpen meg is száradtam. Megengedhettem magamnak azt a lazaságot, hogy mezítláb osonjak fel a szobámba...kitekintve az ablakon, valahol messze sejlett az a terület ahová mostanában annyit vágyom. Futni, rohanni Dante mellett, inam szakadtáig, élvezni, ahogyan bundám szőrszálai között süvít a jéghideg szél...magamba szívni az eső illatát...elkalandoztam. Hanyagul dobtam le a köntöst a földre, egy percre kiélveztem, hogy testemet nem béklyózza be a nők életét megkeserítő ruhaköltemények egyike. Itt, csak így voltam szabad.
Meghagytam, hogy a 103-as szobát most ne adják ki senkinek, legalábbis holnapig, van még bőven, és biztos ami biztos meghagytam azt is, hogy kit várok. Nem mintha köze lenne bárkinek hozzá, de jó ha tudják ki és miért van velem, sem a pletyka nem hiányzik, és a paranoiám is csökken kissé.
A telefon csörgésére azonnal reagáltam, sietni azonban nem siettem. Úgy készültem, hogy az megfelelő legyen az alkalomhoz. A hajam lófarokba kötve csapdosta lapockámat, egy farmernadrághoz pedig meghagytam azt a fekete fürdőruha felsőt, amelyikben úsztam. Nyakbakötősségének előnye, hogy amit ezúttal Natannak látnia kellett belőlem, azt maradéktalanul láthatja is. Illetve ha meg tudunk egyezni, és neki akar látni, hát ez igazán nem lehet akadály. Sosem voltam szégyenlős, ám most némiképp feszélyezett a gondolat, hogy így...sosem raktam ki a kirakatba semmit. Végül egy spagettipántos fekete topot hozzácsaptam az összeállításhoz saját kényelmem érdekében. Kényelmes edzőcipő és ennyi. A hotel klímája hála istennek megengedte a nyári lengeséget.
A zár kattan, és nagyjából Natan érkezése után 10 perccel magam is beesek az ajtón, három kopogás után, amivel illik megtisztelni bárkit, aki bent tartózkodik. Az ajtó hangtalanul nyílik, a dallamokat elengedem a fülem mellett és a már bent várakozóra függesztem a tekintetem. Le sem akarom tagadni, hogy mélyen magamba szívom az illatát, fürkészem mozdulatait, íriszeimet az övéibe fúrom... - Örülök, hogy személyesen is megismerhetem Natan. Colette vagyok.... - én nem aggódom, a terület az enyémeké, testőrként pedig nincs félnivalóm senki idegen farkasától. Az érces hang, a magabiztos fellépés azt sugallja: ez a nő nem akárki kölyke volt valamikor.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A kopogásra felemeltem a fejem, fölálltam a székemből, majd a belépő lányt egy fejbólintás kíséretében köszöntöttem. - Üdvözlöm, Miss Emerson! Részemről az öröm! Pajzsom rése nem volt kellően nagy, hogy hullámaimmal végigvizsgáljam, de egy pillantásból megtudtam állapítani, hogy nem mindennapi nővel állok szemben. Nem zavart, hogy ennyire megvizsgál, ez amolyan farkasok közti "szokás". Talán egy halandót zavarná, de engem egy cseppet sem. Sőt! Tekintetét könnyedén álltam, mozdulataiból kecsességet, ugyanakkor erőt olvastam ki. De persze, mindez csak külcsín. Ki tudja, ha harcban látnám, lehet semmire se vinné azzal a magabiztossággal, amit most mutat felém. Végigmértem, s elsősorban nem a ruháját, hanem teste vonalait mértem fel. Hogy mi okból? Mert ez a munkámhoz tartozik. Ahogy testének hullámain táncot járt a pillantásom, már kezdett is kirajzolódni előttem, ahogy végigfut a bőrén a minta. Újból szemeibe néztem, majd az asztalhoz lépve emeltem fel a mintáimat tartalmazó mappát, hogy a kezébe adjam. - Nos, Miss Emerson. Mielőtt belevágunk, szeretnék feltenni néhány kérdést. Ez lesz az első tetoválása? Színes, vagy egyszerű fekete minta legyen? Míg ide felé jöttem, s gondolkodtam a mintáján, néhány kombinációt raktam össze. Arra gondoltam, és így látva önt, azt hiszem nem tévedtem nagyot, mit szólna, ha a Hold, s annak ciklusváltásait a hátára s a lapockáira rajzolnám fel. - közben leülök a székembe, majd a már elém készített másik székre mutatok, ahova le tud ülni, s ceruzát, papírt ragadva kezdem felvázolni a dolgokat. - Tudja, telihold, félhold, stb. stb. Ezt mind, egy kör alakban. Ezt a kört, Yggdrasil, nem tudom, mennyire van otthon a skandináv mitológiában, szóval, Yggdrasil, az Életfa tartaná. Yggdrasil jelképe a világ összekapcsolója, egy kőris fa. Ez tartja, és kapcsolja össze az istenek, az emberek, s a holtak világát. Az ágak a holdakat tartanák. A törzsbe az örök élet jelképe lenne faragva, s a gyökér pedig végigfutna a derekán, egészen előre, a csípőjéig... - felnézek rá. - Mit szól hozzá? A törzs köré fonódhat még más minta is, vagy az ágak közé valami mást rakhatunk... esetleg a holdak mögé vér mocskot. A gyökerek közé koponyákat, stb., bár én úgy gondolom, letisztultabban jobb, és nem kell túlcsicsázni. Csak egyik oldalán menjen előre a minta, vagy mindkettőn? Szavaim a szokásos nyugodtsággal hangzanak, nem aggódom semmi miatt. Egy vendégnél vagyok, dolgozom. Ennyi. - Ha zavarja a zene, csak szóljon. - intek a rádió felé, s várom a válaszait, mert akkor a szerint folytatom a mintát.
Kezdőlap
//
