Erdős hegyoldal

Erdős hegyoldal // Csüt. Dec. 15, 2011 6:40 pm

First topic message reminder :

A Hegyvidék erdejének folytatása, amelyet az Országút hasít ketté.

Erdős hegyoldal - Page 10 White_mountains-1024x640

Re: Erdős hegyoldal // Szer. Ápr. 09, 2014 10:00 pm

Amikor megszólal rá pillantok. Egy darabig csendben nézem, majd megfordulok, s egy éles füttyszó hagyja el a szám. Morrighan károg, majd a sziklán hagyott pólómért száll, karmos lábaival fölkapja, majd néhány könnyed szárnycsapással hullajtja el a fejem felett. Elkapom, majd a vállamra dobom, a ruhadarabot, majd ellépek a nő mellett, s csak intek a fejemmel, hogy jöjjön. Elindulok azon a vonalon, amerről jött. Nem hagyott sok nyomot maga után, ami arra utal, jó vadásszal állok szemben, de az illata nekem bőven elég, hogy megtaláljam a helyet, hogy honnét jött.
Ahogy sétálok a fék közt, hátra se pillantok, követ e, valahogy tudom, hogy jön. Halkan dúdolok, ám énekem átvált más dallamokba. Finoman, egy-egy pillanatra érintem meg a fák törzsét, a nő illatát követve. Nem veszem elő képességem hatalmát, pedig igencsak szeretném. Hirtelen megállok, majd a nőre nézek. Széles mosoly látszik arcomon.
- Kedves Torin, ha már siet, volna kedve egy kis... futóversenyhez? - Morrighan a legközelebbi ágra száll, károg egyet, majd elsuhan a fejünk fölött, hogy szinte érinteni tudnánk, én pedig választ se várva, indulok neki, mint a golyó a puskából. Elmémben egy ismerős, erdei dallam születik, Valravn - Koder På Snor s kel életre, én meg kurjantva engedem szabadjára Bestiám hatalmát. Gesztenye barna szemeim ezüst színbe váltanak, s csak azt érzem, hogy a Szelek fiai, s leányai arcomat simítva segítik száguldásom. Érzem, hogy az erdő belém költözik, a fák velem futnak, hagyom, hogy érzékeim egybeolvadjanak Gaia anyánkkal. Éneke hív, s én csak szaladok utána. Átugrom egy kidőlt facsonkot, s mosolyogva pillantok a nőre, hisz ő is ott száguld mellettem. Hirtelen egy könnyed mozdulattal nyúlok felé, mögé kerülök, s se perc alatt kapom föl a karomba, olyan ügyességgel, hogy még Unalaq farkasai is megirigyelnék. Könnyű volt, illata beterítette az elmém, majd ahogy futottam vele tovább, pillantottam meg egy nagyobb csoport egyszerű mogyoró bokrot. Arra száguldottam, majd ahogy odaértem, dobtam bele a puha növények közé, átugrottam a nőt, majd utat törve magamnak a növények közt szaladtam tova.
- Hajrá, felkelni, veszíteni fog! - kiáltottam nevetve vissza a vállam fölött, s tovább rohanva igyekeztem tartani az előnyömet.

Re: Erdős hegyoldal // Csüt. Ápr. 10, 2014 5:12 pm

Amikor felkap felvisítok, de nem azon a fülsiketítő kislányos módon, de épp elég játékosan és meglepődötten. Amikor a hátsómra érkezem felszisszenek, majd bosszúsan nézem, ahogy elszáguld. Azonnal pattanok, és kihasználva a lejtőt nagy ugrásokkal kezdek közelíteni felé. Az egyik ugrás rosszul sikerül és szemmagasságban találom magam egy vaskos faággal. Gyorsan megragadom és átfordulok rajta, a lendületet kihasználva pedig a hím elé pottyanok. Majdnem megbotlok, de visszanyerem az egyensúlyom - ezt az időt kihasználva a másik mellém kerül és fej-fej mellett futunk.
- Kedves, Uram! Azt hiszem ezt nevezik csalásnak. - tettetem a megsértődött úri hölgyet. Már nem is nagyon zavar, hogy vadidegen (és még a nevét sem tudom).
Kölyöknek érzem magam, borostyán világít a szemem, érzem a bundám, a sörényem, és az izmaim. Élvezem testem ügyes mozgását, az erdő vadságát, a szívem üvöltését. Végül fékeznem kell, nehogy kirohanjak az elszáguldó kocsi elé. Nem tudom melyikünk nyert, mindenesetre gyors csekkolom, hogy jó irányba jöttünk-e és ha igen, hol van Lucy és a Hegy? De nem látom őket semerre. Végül is nem fizettem a fuvarért, de azért még jó, hogy kivettem a csomagom...

Re: Erdős hegyoldal // Szer. Ápr. 16, 2014 4:16 pm

Hátra pillantok, s látom, hogy már száguld is. Lábaim felverik a még itt hagyott, tél maradékaként előbukkant, már száraz leveleket. Meglepetésemre hirtelen előttem terem, szemeink összetalálkoznak, s ha most mocsok lennék, meglökném, hogy kibillenjen teljesen az egyensúlyból, de inkább kikerülöm, s tova iramodok. Fej - fej mellett haladunk, minden porcikám üvölt a Szabadság felfoghatatlan érzetével. Élvezem. Szavaira felnevetek.
- Drága Hölgyem, ha nem vette volna még észre, Ön Loki egyik nagy kebelbarátjával fut versenyt. Mégis mit vár? - arcomra játékos mosoly kerül, ezüst szemeim huncutul villannak rá.
Megfeszülök, ahogy hirtelen megérzem az aszfalt nem éppen erdőbe illő bűzét. Hirtelen elkapom a nő grabancát, s visszarántom, mielőtt kiszaladna a kocsi elé. Nem mintha bármit is ártana neki, de szerintem a sofőrnek feltűnne, hogy a kocsi ripityára tört, Torinnak viszont semmi baja. A halandók ostobák.
- Na, győzött volna. - nevetek, ahogy mély levegőket veszek, hogy lenyugtassam felpörgetett testemet. Az illat felhő itt van, bár oldalt megállt autót nem látok sehol.
- A sofőrje itt hagyta? - kérdezem kissé felhúzott szemöldökkel.

Re: Erdős hegyoldal // Szer. Ápr. 16, 2014 5:08 pm

- Úgy tűnik - válaszolom. - Nem fizettem, ő meg nem akart lemaradni a családi ebédről... vélem.
Leülök egy közeli kőre és kifújom magam.
- Loki kebelbarátja, mi? - vigyorgok.
Fülém mögé igazítok egy szökevény hajtincset.
Úgy vélem majd szépen elsétálok, vagy épp elfutok a városig. Nekem gyerekjáték végül is. Aztán már csak szállást kell találnom, amíg nem találok egy lakást, amit bevehetek.

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Ápr. 27, 2014 2:12 pm

Kissé megingatom a fejem. Ezért ne bízz a halandókra semmit. Nézem, ahogy eltűri a tincsét. Az én grabancom finoman esik le a vállamra. Már megszoktam, hogy nem ér le a derekamig. Bele kéne vizelnem az Alfa és Béta whiskyébe. Valahogy nem jött be a fodrász műveletük.
De hát ez az Omega sorsa.
- Ne vigyorogjon, Loki nem mindig segít, sokszor velem is kicseszik. - fintorgok, de viccnek szánom.
Morrighan kecsesen száll rá a vállamra. Mosolyogva megsimítom a begyét, majd a nőre pillantok. Közelebb lépek hozzá, majd elveszem a táskáját, a vállamra dobom, s elindulok az út mentén a város felé.
- Jöjjön, pár kanyarral arrébb van az autóm, beviszem a városba. Van szállása? - kérdezem, hátra sem pillantva.

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Ápr. 27, 2014 7:52 pm

Kedvesen nézem a madarat, és vágyom rá, hogy megérinthessem. Mikor felkapja a táskám halkan felmordulok, hiszen tulajdonomról, az ÉN területemről van szó. De amint megemlíti a kocsit, elnézően nézek rá, majd felállok, hogy kövessem.
- Őszintén szólva, még nincs. Nem találtam - válaszolom őszintén.
A vállán nézem a hollót. Gyönyörködöm benne és úgy látom, ő is kedvel. Mondjuk ez nem új nekem. Hiszen az állatok engem nem szoktak amúgy se utálni.

Re: Erdős hegyoldal // Kedd Ápr. 29, 2014 10:11 pm

Morrighan, mintha érezné a nő vágyát, elröppen tőlem, s az ő vállán helyezkedik el. Felborzolja kissé a tollát, fekete szemei érdeklődve figyelik a nőstényt.
A morgásra csak Bestiám borzolja fel a szőrét, én magam viszont nem is törődök vele. Nem igazán hatnak meg az ilyesfajta fellépések farkasoktól, legalábbis ilyen esetben. A zsebemből előkotorászok egy cigarettás dobozt, majd egy szálat kiveszek a számmal, majd elővéve öngyújtómat, lángra lobbantom a végét. Az égő szegfűszeg illata kellemesen cirógatja érzékeimet. Meglepődve pillantok a nőstényre a vállam felett. Nincs szállása? Hát, pedig egy "elköltözésnél" nem az az első?
Végül is, nem az én dolgom.
- Van néhány motel a város kisebb negyedeiben, ahol mindig akad szállás. Ha mást nem, egy ideig ott megtudja húzni magát.
Morrighan halkan berrent, én viszont tekintetemet újra előre fordítom. Kicsit lassítok hosszú lépteimen, hogy mellém érhessen. A következő kanyar után már látni a vadőrségnek kitaposott erdei utat, melynek bejáratánál a fák árnyékában a terepjáróm pihen. Kinyitom az autót, berakom a táskát az ülésem mögé, s mielőtt beszállnék, fölveszem a pólómat.
- Nyugodtan szálljon be, Morrighan majd ellesz az ölében. - mosolygok rá, s várom, hogy beszálljon a sofőr ülésen kívül egyetlen egy darab ülésre, az anyósoldalon.

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Május 11, 2014 12:34 pm

Megsimogatom a madár állát, majd beülök az ülésre. Nem adok magyarázatot, miért nincs szállásom, azt megtartanám magamnak.
A madár az ölembe ül, és tovább simogatom. Megmelengeti a szívem és mosolygok rajta.
- Egy motel jó lesz. A cuccaim majd később jönnek utánam, miután találtam lakást.
Nézem az utat, közben elgondolkozom. Végül az aszfalt helyett a hegyeket és az erdőket nézem. Megnyugszom.
- Hogy hívnak? - jut eszembe, hogy még nem tudom a srác nevét, így, hogy megtudtam a hollóét.

Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Május 12, 2014 4:40 pm

Ahogy zötyögve elindulunk, pillantásra sem méltatom a friss párocskát. Morrighan a Vérfarkasokhoz mindig is könnyebben közeledett, mint az egyszerű emberekhez, s talán ezért fog egyszer töltött varjú sültként kikötni valami idősebb bolhás korcs asztalán. Lehúzom az ablakot, hogy az utasteret ne a cigarettám füstje töltse ki. Egyenletes ütemben haladunk a város felé, de nem rohanok, én se szeretem itt hagyni az erdőt. Csak biccentek szavaira, inkább azon gondolkodom, vajon mégis mi céllal érkezhetett ide.
Én anno azért jöttem, hogy háborúba bonyolódjak, a Falkák háborúiba, amit végül egyesüléssel védtek ki, s csupán a magányosok levadászása maradt az egyetlen "öröm" forrásunk. Jó, más ügyletek is lefoglalnak minket, de most komolyan... Semmi új nincs a Hold alatt!
Pattogok én, az Omega, de hát mindig is szerettem kimondani azt, amit gondoltam. Ez fog a sírba vinni. A tegeződésre fordítom kissé felé a fejem, ahogy kizökkent gondolataimból.
- Hívj csak Nat-nek. - mondom egy mosolyt is megeresztve felé. - Mi a foglalkozása Miss Oak?
Nem vagyok túl bő beszédű, de hallgatóságnak tökéletes vagyok.

Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Május 12, 2014 9:15 pm

- Etológusként jöttem át az itteni egyetemre. Sajnos szállást nem tudtak biztosítani - válaszolom büszkén a munkámra. Bár emberi szakértelemmel megmagyarázhatatlan lenne Morrighan reakciója. Örülök, hogy sikerült meglepnek sofőröm a tegeződéssel. Onnan, hogy rágyújtott elvesztette minden tiszteletem. Hogy cigizhet valaki, aki így szereti a természetet? Legalább bevisz a városba és segít szállásra lelnem. Morrighant simogatom, ami kimondottan nyugtató érzés. A motor zúgását hallgatva újra megfogadom, hogy soha nem lesz jogosítványom, mint eddig mindig, ha autóba kellett ülnöm.
- És neked? - kérdezem vissza végül.

Re: Erdős hegyoldal // Szomb. Május 31, 2014 9:02 pm

Egy gúnyos grimasz sikeredik a pofázmányomra, majd elnyomom a kocsi hamutáljában a csikket. Nem voltál túl körültekintő, kislány. Ez hiba. Bár ki tudja, volt nekem is olyanom, mikor híd alatt voltam kénytelen aludni. Van ez így. Elismerően biccentek a foglalkozását illetőleg, nem mintha ezzel nőtt volna a szememben, csupán ki kell valahogy fejeznem, hogy nem alszok.
Bestiám mégis élénken vizslatja a másikat, pajzsom résén át érezni, hogy feszül, bármikor kész támadásba lendülni, de vár. Nincs okom megtámadni, mégis bennem motoszkál a kísértés, hogy megtegyem. Bizonyára azért, mert egy ideje ki vagyok éhezve a nőkre... Natan, ne a farkaddal gondolkozz! Egy frászt! A húsa kéne...
Kissé megrázom a fejem, s tovább figyelem az utat.
- Tetoválóművész vagyok. De sok más dolgot is ügyködtem már. Változatos az effajta tárházam. - mosolygok.
Újabb kanyar következik, s elhajtunk a vadőrségi behajtóutak mellett, s a turistáknak kitett útbaigazító táblák is egy re sűrűbbekké válnak, végül a város is felbukkan, ahogy az egyik dombtetőre érünk.
- Nem egy szokványos város, az biztos. - mondom inkább csak úgy magamnak.

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Jún. 01, 2014 1:46 pm

Érzem, hogy kezd feszült lenni a légkör. Mindenesetre kész vagyok arra, hogy bármikor rám vetheti magát és egy frappáns mozdulattal kiküldjem a szélvédőn. Lehet, hogy ő egy falka tagja és rosszul járnék. De mindennek megvan a határa... amúgy is megoldanám valahogy.
Hagyok egy kis rést a pajzsomon és épp csak annyit engedek ki, hogy biztosan meggondolja, hogy engem akar-e vacsorájának.
- Pont azért jöttem ide... mert nem szokványos - válaszolom, de a részleteket megtartom magamnak.

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Jún. 01, 2014 11:55 pm

Megérzem, ahogy rést nyit, s Bestiám a másik hullámait érezve szinte fojtogatóan kúszik be a nőstény pajzsa mögé, megragadva a hullámokat. Akaratos, szemtelen, az cseppet se érdekli, hogy ezzel kihúzhatja a másiknál a gyufát. Talán pont ez az, amit nem kellett volna, hogy a pajzson rés nyíljon. Idősebb, de ez nem mintha túlzottan meggátolna abban, ha esetleg neki esnék. Fenevadamat feszesen láncra verve tartom magamban, attól mert ő éhes, még nem feltétlenül lesz uralma is. Azért ezt már megtanulja egy magamfajta. Finoman húzom vissza Bestiámat, hullámaim körbelengik még a lányt. Morrighan felém fordítja kis fejét, s kissé feszengve fészkelődik Torin ölében.
Nyugi, kis barátom, nem kell aggódnod. Nyugodt vagyok, és amíg én az vagyok a Fenevad nem fog kitörni. De attól még hagyhatom, hogy szórakozzon.
- Csak meg ne bánja, Miss Oak. - mosolygok titokzatosan. -
- Előadásokat is fog tartani az egyetemen? Szívesen beülnék hallgatónak. - váltok témát.

Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Jún. 02, 2014 11:22 am

- Meglehet... ha arra kérnek.
Kezdek feszült lenni, annyira de nem akarok balhét. Szép lassan visszazárom a pajzsom. Alig várom, hogy kiszállhassak. Nem kellett volna beülni az autóba.
A holló simogatásával próbálom magamat is megnyugtatni. Ha nő a feszültség, akkor annak nem lesz jó vége.
Kinézek az ablakon, el a hegyekbe és hol volt, hol nincs a feszültség. Mintha kaptam volna egy hideg zuhanyt, ami lenyugtatott volna. Csak annyi történt persze, hogy egy pillanatra kizártam a mellettem ülő delikvens jelenlétét. Próbálok így maradni és csak akkor tudomásul venni zavaró jelenlétét, ha az nagyon szükséges.

Re: Erdős hegyoldal // Csüt. Jún. 05, 2014 11:25 am

Tovább forognak a kerekek, s közben csak magamban kuncogok a nő reakcióján. Nem vagyok hülye, érzem, hogy távolodni próbál, vagy legalábbis kizárni engem gondolataiból. Nem ez az első példa, hogy egy nő megpróbál semmibe venni.
Bekapcsolom a rádiót, amiben megindul a lemez. Nem az ő nyugtatására, sokkal inkább azért, hogy szóljon valami a motor zúgásán kívül. Faun - Butterfly dallamai szólalnak meg, s Bestiám halk, nyugodt morgással adja tudtomra, hogy jó dallamok szállnak. Ujjam halkan kopogja a ritmust a kormánykeréken, s mire észreveszem magam, már dúdolom is az éneket. A lehúzott ablakon beszálló friss hegyi levegő elfeledteti velem a gondokat. A város szmogja az, ami végül orromba kúszik, s az utca zajai szűrödnek be az ablakon, az erdő csicsergése helyett.
Néhány kanyar, utca, kereszteződés, s egy kisebb motelnél állok meg, amit legközelebb ismerek az egyetemhez. Leállítom a terepjárót a parkolóban, majd úriember módjára viselkedek, s kiszállva a kocsiból, a másik oldalra battyogok, kinyitom az ajtót, s a kezemet nyújtom a hölgynek.
- Ez lenne az. - mondom az épület felé pillantva. - Innen könnyen eltalál az egyetemre is.
Ha elfogadta a segítségem, kiveszem a táskáit, majd azokat cipelve, elindulok a bejárat felé. Persze, nem az én reszortom segítséget nyújtani idegen Wagabondoknak. De a nő druida, ehhez kétség sem fér. És ezt nem hagyhatom figyelmen kívül.

Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Jún. 09, 2014 7:53 pm

Elfogadom a segítséget. A recepción foglalok és bejelentkezek.
- Köszönöm a fuvart és a segítséget. - jegyzem meg és már alig várom, hogy eltűnjön a közelemből.

Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Jún. 09, 2014 10:02 pm

Ameddig lehet, segítem bevinni a cuccait, s a levakarhatatlan mosolyom kíséretében intek búcsút neki. Nem fogom elfelejteni, s valami azt súgja, ő se engem. Minden esetre a Falka úgyis tudni fogja, hogy itt van.
- Még találkozunk. - búcsúzom, s igen. Ez tény, s ígéret egyben.
A kocsimhoz lépve még visszanézek, s látom, hogy a recepción intézkedik. Nézem kecses vonalait, vállára omló fürtjeit, s csak Morrighan elégedetlen károgása zavar közbe.
- Mi van? - kérdezem ingerülten, s közben beszállok. - Inkább kuss a neved, te áruló dög! Nem ez az első, hogy nőstényekkel összefogva ellenem fordulsz.
Beindítom az autót, s közben csak hallgatom, hogy madaram hogy duzzog. Ideje visszamenni a Hotelbe.

// Köszönöm a játékot, várom a következő találkozást! Wink

//

Re: Erdős hegyoldal // Hétf. Júl. 28, 2014 1:10 pm

Re: Erdős hegyoldal // Szer. Szept. 03, 2014 9:12 pm

Nyuszó & Cukorborsó round2

Nyuszó otthagyott a picsába. Ribanc... szerelmes vagyok! De ezt nem fogom megköszönni. Mindenki ott sipítozott, sikonyált, és öt percen belül a mentő is befutott. Jah, ott maradtam, mert így is elég nagy feltűnést keltettem, nem hiányzott, hogy a félrehajigálásukkal még több rivaldafényt kapjak. Szóval jött az a kurva mentő, engem meg elvittek, egyenesen a kórházba, ahonnan az első adandó alakalommal megpattantam. Viszont még ez is késő volt valamilyen szinten.
Összevarrtak, bazmeg! Közben meg álmélkodtak a nagyokosok, hogy fú milen jól bírom a strapát. Hát baszod, Troll vagyok, nem faszomsegge Pszichó, még jó, hogy bírom! Továbbra se tanultam meg többre tartani a mentális hókuszpókuszra építő vérvonalakat, ez van.
Egy hetembe került, hogy újból teljes fenségességemben pompázhassak, addig kábé remete életet éltem. Oké, leszarom, ha letépik faszom-herém, de attól még nem mutogatom, hogy hé, nézd má', töketlen vagyok! Viszont az első adandó alkalommal, ahogy újra felállt a bré, recskáztam egy jót, aztán mentem dugni.
Nyuszó ezért még kapni fog, ezért tényleg! Az egy dolog, hogy bezúgtunk a csőbe mindketten és én szoptam a levét, de hogy utána képes volt otthagyni csak úgy! Az mindennek a teteje! Jóban-roszban, erről szól a házasság, és kurvára leszarom, hogy még csak a bigém se. Szolidarithatott volna, ha már a heréim adtam érte. Oké, nem érte, de részletkérdés!
Elzúztam kajálni. Szét akartam tépni valamit és mivel a falkába kerülésemen tuti nem lendítene elő, ha mondjuk egy falkás, vagy az Alfával lepacsizott magányost kapnék el, így inkább maradtam a vadaknál. Bááááár, lehet az éttermes produkcióm se hatott építően. Na mindegy.
Nem akaródzott alakot váltanom, ami azt illeti. Ahhoz le kellett volna vedlenem, ami nem gáz, viszont farkas alakban nem lehet bagózni, ami viszont már nem pálya. Bah, kajás vagyok, repülhetne azért a sült galamb!
Elmásztam egy bölénycsordáig és kieresztettem füstként maró energiáimat, a barmok meg egyből tisztára be lettek sózva, egyem meg őket! Szó szerint. Valaki nem akarja nekem felhajtani az egyiket, de komolyan? Hátrányos helyzetű, zacsinövesztésből épp csak felépült vérfarkas vagyok, ennyi se jár, hogy bassza meg a világ?
Leültem egy fa tövébe. Elszívom ezt a szálat és rászánom magam, az a drabális állat úgyis a fogamra való, mert van akkor fasz, hogy azt hiszi, semmi sem árthat neki és kicsit kivált a csordából. Ó, pajtás, sz az utcsó napod, élvezd ki!

Re: Erdős hegyoldal // Szer. Szept. 03, 2014 10:26 pm

Cukorborsó & Nyuszó II.

Esküszöm, rég szórakoztam olyan jól, mint a múlt héten, de mentségemre legyen mondva, senkinek sem pofáztam el a dolgot, mondjuk csodálkoztam volna, ha nem szivárog ki az eset híre az étteremből. Egyébként, még azt sem mondhattam volna, hogy nem ez volt a legromantikusabb dolog, amit valaha tettek miattam. Mennyire hízelgő már, ha valaki kasztrálja magát arra a hírre, hogy randiznék. Még mindig megfulladok a gondolattól, sok mindent láttam már röpke évszázadaim során, és igen, volt olyan, akinek én téptem le a tökét, de akkor állatot, aki a sajátját, még nem volt alkalmam ismerni.
A vacsorát azért sajnáltam, éhes voltam…
Már épp a megszokott kis helyemhez értem volna, ahol ledobom a textilt, hogy megvillantsam hószín bundámat, amikor megéreztem a szagát. Meg a bagóét. Paraszt. Mély sóhaj kíséretében indultam hát tovább, mert ugyebár, efféle szórakozást vétek lenne kihagyni, nemde? Még egy kurta vigyort megengedtem magamnak, mielőtt kiléptem a fák közül, néma, ragadozók súgta lépteimmel nem zavartam fel semmiféle bölényt, jól elvoltak azok, legalábbis egy darabig, az már kétségkívül zavarta őket, ahogy a két ragadozó energiáit észlelték. Erre mondják, hogy pech. Mindenesetre én nem voltam kajás, ezúttal nem követtem el azt a hibát, hogy éhesen indultam el otthonról.
Igen, igen, még csak meg sem fordul a fejemben, hogy a múltkori után nem kéne az agyára másznom, egyrészt kurvára visszakapom, másrészt lehet nekem fog esni, nem a jóféle értelemben, azt meg most mellőzném. Nem szeretem, ha szétkapnak, mármint, úgy istenesen, márpedig ő tutira képes lenne rá. Miért van az, hogy az erős, valamirevaló hímek mind dohányoznak, és mellé még iszonyat nagy arccal megáldott gyökerek is? Nem mintha én maga lennék a szentlélek, de legalább látványnak nem vagyok utolsó.
- Hogy szolgál az egészséged? Feláll már?
Tudom, tudom, genya vagyok, de ezt egyszerűen nem lehetett kihagyni, és nem is ringathatta magát abba a hitbe, hogy ezt a témát kerülni fogom. Azt is nyugtáztam magamban, hogy a kérdésemmel elég csúnyán vissza lehet élni, de élek a gyanúval, hogy egyszerűen nem gerjed rám, csak szeret az idegeimen táncolni. Hát ezt örömmel megadom neki, és még vissza is kap belőle egy csinos adagot.
- Erőt gyűjtesz a vadászat előtt? Ez elég tré…
Ohh, ha tudná, milyen lesz száz év múlva… én mondjuk remélhetőleg addigra már a föld alatt leszek, akar a halál még százat lehúzni, ötszáz után engem lehet temetni. Nem voltam szívbajos, nem fogom a konfliktuskerülőt játszani, úgyhogy egész közel álltam meg, teszem azt, kirúghatta volna a lábam, ha úgy tetszik. Lenéztem rá, mintha valamiféle felsőbbrendű lény lennék, de az ilyesmit már rég leszartam. Ha egy kölyök ugat, pofán verem, kivágom az ablakon, hasonlók, de az idősebbek közt már nem foglalkozom a dominanciával. Egyszerűen csak jól esett kvázi a helyzet magaslatán lenni, bár sejtésem szerint ez nem sokáig lesz így.

Re: Erdős hegyoldal // Szer. Szept. 10, 2014 12:40 pm

Már majdnem a cigim végére értem, amikor megéreztem Nyuszó energiáit. Morcosan fújtam ki a füstöt és úgy néztem a közeledőre, mintha maga volna az antikrisztuska.
- Miért, most már rácuppannál? - kérdeztem flegmán, és egyelőre ülve maradtam, bár azért baszta a csőröm, hogy lenéz így rám, de a bölények még mindig jobban lekötötték a figyelmem. Besértődtem, jah.
Arra, hogy tré az erőgyűjtésem, elnyomtam a csikket és felálltam - nem, nem úgy... még?
- Megadom a módját, a kaja ennyit megérdemel. - Végigmérem, szinte gusztálom. - A desszert már tudom.
Vetkőzni kezdtem, a mozdulataim megszokottságról, kurva nagy hanyagságról árulkodtak, közben végig tartottam a szemkontaktust, mert miért ne? Zavarba jönni csak a kis szűzribik szoktak, avgy már azok se, én meg se szűz, se ribi nem vagyok, az meg hótra nem érdekel, hogy mit szól vagy nem szól ehhez a sztriphez, nem neki csinálom. Ha nem érdekli, baszhatja, hogy idejött, ha érdekli... akkor meg túl jó vagyok hozzá full érdemtelenül, de nem mondom, az érdeklődés legcsekélyebb szikrájára is lecsapnék. Jövök neked Nyuszó, nem is kevéssel.
Amikor már ott előtte egy szál faszban, rámarkoltam a dákómra.
- Látod, megvan, ép és egész - ráztam meg kicsit, de maszturbálni nem kezdtem. - Kaja után kiverem rád, ha szeretnéd - kacsintottam pofátlan vigyorral a képemen, majd elindultam kényelmes léptekkel a bölények felé, a cuccaimat meg ott hagytam, ahova lehánytam magamról.
- Jössz? - pillantottam hátra a vállam fölött, s habár éreztem, hogy a bennem élő farkas mocorogni kezdett, a szemem kék maradt, mert épp úgy tartotta kedve. Képes leszek kék szemű farkast játszani, úgy néznék ki, mint valami elbaszott házi eb!
Jah, vadászni hívtam, ha már itt van, csináljon is valamit, a cirkuszi porondmesterség egy dolog, ott is vezényelek amúgy, nem én pattogok, mint egy hülyegyerek, itt se fogok műsorozni.
- Vagy ennyire berozsdásodtál?
Cukkoltam egy kicsit mert megtehettem, csapjon le, ha nem tetszik. Csak gyorsan döntsön, mert kajás vagyok, és nem mellesleg befagy a valagam! Zacsivisszanövesztés után nem szeretném jégkaparózni a hátsó fertájam.

Re: Erdős hegyoldal // Szer. Szept. 10, 2014 11:40 pm

- Most már? Cukorborsó, hét ezt a vonatot már legalább kétszer hagytad elmenni…
Nyalom meg ajkaim szegletét, jelezvén, hogy ezen a ponton meglehetősen sántít a kérdése. Így, közel az ötszázhoz nekem a férfi már csak arra kell, másra minek? Ha meg arra sem jó, hát akkor aligha akad bármiféle érdeklődésem az irányába, van ez így. Nem vagyok én nagyigényű, tényleg, de hát, ha nem, hát nem. Viszont van valami döglesztően fantasztikus abban, ahogy szívja a vérem, meg én az övé, mint valami drog, nem lehet betelni vele. Ez a durci bejött, és vettem a bátorságot, hogy beleborzoljak a hajába, miként egy suhanccal teszik. Nem erről volt szó, egyszerűen megszoktam, hogy amit meg akarok tenni, azt megteszem.
- Igen? És mi lenne az?
Nem mintha ne lenne rá egy elég erős tippem, tekintve ezt a majd felfallak vizslatást, de elég sok mindent lehet egy magamfajtával kezdeni, a paletta igen színes. Nem találgatnék.
Vetkőzik, remek, s még fizetnem sem kell érte, sokat gyakorolja, a mozdulatok elárulják, fájhatott neki az elmúlt hét, egyem a kicsi szívét. Felvont szemöldökkel, amolyan csak ennyit tudsz stílusban néztem vissza rá, jeges, kék, semmitmondó tekintetembe aligha kúszott át bármiféle érzelem. Elég sok pasit láttam már, vetkőzni is, nem fogom szépíteni, egy büdös ribanc vagyok, bár mióta ebbe a koszfészekbe evett a fene, már inkább apácának mondanám magam… Ettől függetlenül… khm… hát most mit mondjak? Nem mondanék nemet, de nem fogom a rajongó csitrit előadni. Ha akar valamit, majd tesz érte, ha nem akar, akkor meg eleve tök fölösleges túllihegni ezt a kis műsort
- Hát, ha ez minden vágyad.
Rántom meg flegmán a vállam, ha hokizni akar előttem, tegye csak, engem ezzel nem fog zavarba, kényelmetlen helyzetbe hozni, ahhoz túl sokat éltem már, de szerintem a múltkori eset kapcsán erre már ő is rájött. Azért a seggét megnéztem, mikor elvonult, és sóhajtva vágtam csípőre a kezeim, amikor visszanézett.
- Mivan, óvoda kiscsoport? Már akkor sem dőltem be az ilyesminek. Nem mintha jártam volna oviba…
Sóhajtottam fel. Nem sok kedvem volt itt szórakozni az átváltozással, meg összevérezni magam, hogy utána hosszú percekig kaparjam le hószín bőrömről a rászáradt vért. Nem olyan szexi a rózsaszín fürdővíz, na… Ilyen kedves invitálásra nem mondunk nemet, elvégre, mégiscsak letépte a zacsijait miattam, hát a minimum, hogy nagy romantikusan vadászok vele egyet, szóval menet közben vedlettem le magamról a ruháimat, lévén még fel óhajtottam venni őket, bár én leszartam a reakcióit, elég öntudatos nőstény voltam ahhoz, hogy ne foglalkozzam mások véleményével. Meg kurva jól is néztem ki. Erről ennyit.
Mondjuk, nem nudiztam sokat, ha már vadászunk, akkor ne a seggünket meresszük, és napoztassuk a kellemes alaszkai ősz beköszöntének tiszteletére. Át is változtam, nini, egy kék szemű elbaszott házi eb. Csak épp akkora, mint hat másik, de ez már igazán nem számíthat sokat. Fogtam, és elkezdtem becserkészni a dögöt, jobban mondva, inkább a drága Cukorborsó felé terelgettem, elvégre, neki most bizonyára helyre kell állítani a kis egóját a kukacát ért sérelem miatt. Ne mondja nekem senki, hogy nem vagyok fair… tudok én kedves lenni is… néha. Na jó, nem, igazából, én úgy sejtem, hogy baszni fogja a csőrét, hogy segítek neki, és nem hagyom, hogy megmutassa, hogy mekkora fantasztikus hím egyed is ő…

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Okt. 12, 2014 6:40 pm

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Nov. 09, 2014 2:49 pm

Jyo & Duane

Az egész heti hajtás után Duane és barátnője, Judy beterveztek egy kis környezetváltozást. Tényleg csak egy kicsit, egy könnyű, vasárnapi, félnapos kirándulást. Egész héten hajtottak, a nő az iskolai ügyekkel, dolgozatokkal foglalkozott. Ezen kívül úgy néz ki, osztályfőnöki feladatai is lesznek majd és arra is kellett készülnie. Emellett pedig az Őrző edzések, gyakorlóórák, amik természetesen a kubainak is hozzátartoztak a napi rutinhoz. A nő a mágiában jeleskedett inkább, Duane pedig a harcban, mindketten sokat foglalkoztak a fejlődéssel. Mert fejlődésre szükség van.
De kikapcsolódásra is. Szombaton még volt dolguk, sütés-főzés, aztán vendégség, ezért tolták ki vasárnapra a túrát. El akartak jönni a városból, messze a pöfögő autóktól és a komor vasbeton falaktól. Judy a természetben mindig csodálatosan érezte magát és az életet is úgy érzékelte, ahogy mások csak ritkán. Erővonalakat látott, a hegyeket is szervesnek érezte, hozzá közel állóknak. A hegyoldal erdős része tökéletes választásnak bizonyult. A kocsival, Duane furgonjával leparkoltak az országúttól nem messze és nyakukba vették a meredélyt. Sportosan öltöztek be, Duane sérga ballonkabátba, világosbarna nadrággal és túrabakancssal, Judy pedig rózsaszín-sárga-tulipánpiros mintás női kabátban, világoszöld nadrággal és sötétbarna bakancssal. A hátukon egy kisebb zsákot vittek, benne esőkabáttal, pléddel, étellel-itallal, elsősegély-felszereléssel, zseblámpával, a hagyományos kiránduló cuccokkal. Először csak másztak, törtek egyre feljebb, hogy a testmozgás és a tobozillatú farengeteg kiragadja őket a szürke, zaklatott hétköznapokból és felemelkedjenek egy kényelmesebb, meghittebb állapotba. Vidáman szedték a lábukat, aki megpillantotta őket, harmóniát érezhetett rajtuk. Az ilyen esetekre mondják, hogy még az isten is egymásnak teremtette őket.

Re: Erdős hegyoldal // Vas. Nov. 09, 2014 4:06 pm

Duane és Jyotsana

Szégyen vagy nem, az elmúlt pár napban teljesen elhanyagoltam a munkámat, ennek ellenére még annál is kevesebbet voltam otthon, mint amennyit egyébként. Amikor pedig a húgom, Unalaq megkérdezte, hogy minden rendben van-e, tőlem szokatlanul szűkszavú válasszal zártam le a témát – fontos dolgom van, de ha vége, ígérem, mindent elmesélek.
Hogy miről is van szó? A múlt ismét visszaköszönt az életembe, felelőtlen európai beharapásaim képében. Igaz, a legtöbb leszármazottamat, akiknek köze volt az 1800-as évek környéki rabszolga-kereskedelemhez, sikerült levadásznom, azonban így is akadtak olyanok, akik kicsúsztak a karmaim közül, s a mai napig sikeresen elkerülték a megérdemelt büntetésüket. Eddig.
Miután megneszeltem, hogy egyikük, egy bizonyos Gerold Bernhard névre hallgató hím a város környékén ólálkodik, nem voltam rest, szimatolni kezdtem utána. Szerencsére már rég nem abban a testben éltem, amiben még annak idején beharaptam, s nem is abban, amelyikben később a testvéreire vadásztam – jelen kinézetem teljességgel idegen számára, így aztán a legkisebb gyanú nélkül elegyedtem beszédbe vele a héten, hogy kiderítsem, élt-e a lehetőséggel, hogy megváltozzon a történtek után, avagy a mondásnak lesz igaza, miszerint egy farkasból sohasem lesz bárány?
Pechjére az utóbbi bizonyult igaznak, így aztán, miután megtudtam, hogy a múltbéli bűnei mellett manapság sem hagyott fel a bűnözéssel… Az emberrablás nem szép dolog, szerencsétlenségére azonban nálam rosszabb áldozatot keresve sem találhatott volna magának… Nem tudom, pontosan hová igyekezett, de miután már majd’ egy órája úton voltunk, meguntam, hogy tovább játsszam a túsz szerepét, és fordítottam az események állásán – alig egy órával később már térdepelt előttem a hóban, az életéért könyörögve, miután felfedtem magam előtte, ki is vagyok valójában? Milyen kár, hogy már előtte eljátszotta az utolsó esélyét is…
Gondoskodtam róla, hogy lassú, fájdalmas halált haljon, akárcsak azok, akiket korábban ő fosztott meg az életétől, ezzel egyetemben azonban arra is ügyeltem, hogy még csak véletlenül tudjon segítséget kiadni, kiabálni, vagy meneküléssel próbálkozni… Átszúrt tüdővel és törött csontokkal mondjuk egyik sem túl könnyű, legyen akármilyen jó is a regenerációja.
Úgy terveztem, hogy egy darabig maradok, biztos, ami biztos, nehogy valaki mégis a segítségére siessen, érzékelve az eltűnését, ekkor azonban olyan történt, amire magam sem számítottam – kirándulók. Tupilekre mondom, miért?! Miért pont most? Miért pont itt, ahol egyébként a hónap átlagosan 30 napjából 29-ben a madár se jár? Ráadásul őrzők…
Mindegy, ha már így alakult, hát legyen. Annak ellenére, hogy csurom vér volt a ruhám, kisimítottam róla néhány gyűrődést, majd eloszlatva a naiv képzeteket, hogy hátha nem vesznek észre, én magam indultam meg a kiránduló pár elé…

» Arborétum rész - erdős terület

Erdős hegyoldal

Erdős hegyoldal

Similar topics

Similar topics