2223 South Cushman Street

A város keleti széléhez eső olcsó motel, közvetlenül a Richardson Highway mellett. Egy, kettő és négy fős szobák bérelhetők.

Lehajtott fejjel hallgattam Killian szavait és valahol újra elszégyelltem magam azért, hogy néha ennyire elvakultan ítélkezek felette… Annak ellenére, hogy az elmúlt több mint két hétben egyfolytában körülötte kavarogtak a gondolataim, meg próbáltam „megemészteni”, hogy nem csak hogy vérfarkas, de az egyik legidősebb is mind közül, még mindig sikerül megfeledkeznem róla néha… Mire a végére ér, már bánom is, hogy az előbb úgy kiakadtam, hisz igaza van valahol… Ha már én is több mint 800 éve járnám a világot, valószínű, hogy én is másképp vélekednék a dolgokról, pláne, ha tényleg ennyi mindent átélek, és a saját bőrömön tapasztalom meg, hogy mindegy mit teszek, úgy is ugyanaz lesz a végeredménye magamra nézve… Mindenesetre a kemény bő 50 évemmel még nehéz ebbe beleélnem magam…
Ahogy a lakáskérdéses véleményem után megérzem a kezeit a karomon, csak óvatosan felpillantok rá, a szavai hallatán pedig finoman bólintok egyet, beletörődően. Megértem, amit mond, el is fogadom, csak… azt hiszem, tényleg jobban járunk, ha egy darabig inkább hagyjuk a témát. Nem mint ha nem szeretném tudni, hogy hol találom majd meg, ha egyszer kiköltözik a motelből, csak… a korábbi kis szóváltásunk után én sem vagyok biztos, hogy melyik verziónak örülnék a legjobban – mindegyiknek ugyanúgy megvan az előnye is, mint a hátránya.
Amikor a feleletem után válaszként megrázza a fejét, ismét hatalmas kő esik le a szívemről, ma este ki tudja, már hányadszor… Még egy megkönnyebbült sóhajra is futja tőlem, mire lerogynék az ágy szélére, hogy ismét könnyítsek a lelkemen előtte. Már épp folytatnám, amikor csitítgatni kezd, így aztán végül csak szusszanok egyet, amíg odacsüccsen a lábam mellé. Hagyom is a könyöklést, helyette csak az ölembe ejtem a kezeimet, hogy ne zavarjanak a kilátásban.
-Akkor úgy tűnik, kvittek vagyunk. –felelem halkan.
Ahogy a lábamat kezdi simogatni, az én kezeim a térdemnek támasztott feje felé indulnak, hogy újra élve régi hóbortomnak, a haját kezdjem babrálni. Kész tragédiaként élném meg, ha egyszer úgy döntene, levágatja, bár azt hiszem, ez nem pont itt Alaszkában fog megtörténni.
-Hm? –pillantok rá kíváncsian, amikor a nevemen szólít, ám elég folytatnia, hogy a következő pillanatban meg is álljanak a kezeim. Biztos, hogy jól hallottam, amit hallottam? Talán kissé értetlenül nézhetek rá, de ahogy folytatni kezdi, kíváncsian hallgatom és lassan kezd is összeállni a kép, hogy mire szeretne kilyukadni.
-Óóó… vagy úgy. Motelszobákban. Hát ez… nagyon romantikus helyszín, tényleg. –felelem, közben pedig próbálom visszafojtani a mosolygást. Ahogy ismét közbenézek a szobában, és meglátom a rózsamintás ágytakarót, a rószaszínes árnyalatú padlószőnyeget a kis aranyozott bútorkilincsekkel, üvegasztallal meg nagy méretű tükörrel, valahogy nem igazán megy a dolog. Vajon van olyan csatornájuk a tv-ben, ahol non-stop romantikus filmeket meg szappanoperákat adnak? Na jó, most már megkomolyodok. Legalábbis megpróbálok, inkább Killianre figyelek a továbbiakban a szoba berendezései helyett, lassan bólogatva a szavaira.
-Jajj, te… Rendben, vigyázok, köszönöm, hogy így előre figyelmeztettél. Ez azért aranyos volt. -mire a végére ér, nem bírom megállni, hogy ne nevessem el magam, és adjak egy csókot a homlokára – amennyiben még mindig a térdemen pihenteti az állát, ha egy kicsit „segít” és feljebb emelkedik, akkor inkább az ajkai felé közelítek.
-Hogy közben azért a kérdésedre is válaszoljak, igen, örömmel. Lehet, hogy tényleg szerencsésebb lesz így, legalábbis az utolsó két találkozásunk alapján mérlegelve… 11 év az hosszú idő. – Igaz, az relatív, hogy kinek mi számít „hosszú időnek”, de ha úgy nézzük, hogy így is több, mint kétszer annyi, mint amennyi időt együtt töltöttünk Indiában…  Sok minden történt azóta, ráadásul mindketten változtunk, még ha nálam talán annyira nem is nagy ez a változás, mint mondjuk nála.
-De mit ne mondjak, azért érdekes lesz… – mint néhány mai filmben, azzal a kis különbséggel, hogy nálunk senkinek sincs emlékezetkiesése, vagy hasonló. Az elején biztos furcsa lesz majd ez az egész, hogyan fogjuk tudni megoldani, vagy mennyire értette szigorúan Killian az „újra megismerkedést”, de majd elválik.
Épp, ezért, mielőtt még megszegnék valami „szabályt”, vagy belerondítanék itt az elképzeléseibe, közelebb húztam magamhoz a táskámat, hogy keresgélni kezdjek benne, majd pár pillanattal később egy közepes méretű fémdobozt húzzak elő belőle.
-Nem tudom, hogy randevúknál mennyire illő az ilyesmi, de… inkább odaadom most, pláne, hogy már a legutóbb is akartam, csak elkerültük egymást… – nyújtottam felé, hogy megmutassam a tartalmát, ami nem más, mint egy adag csokis keksz – Mivel már pár napja hurcolászom magammal, esélyes, hogy néhány keksz kicsit összetört benne, de remélem, azért még ízleni fog. – mosolyodok el halványan, aztán le is rakom a dobozt az éjjeliszekrényre.
Azt 5 év alatt sem sikerült kiszednem belőle, hogy mi a kedvenc süteménye, mindenesetre az emlékeimben úgy él, hogy ezt szerette. Hátha ez sem változott az óta.
-És… Mikor szeretnél legközelebb találkozni? Vagy lehet, az jobb, hogy mikor tudunk? –tettem fel óvatosan a következő kérdésemet, mert bár ha rajtam múlt volna, akkor szívem szerint már holnap, vagy inkább haza se mentem volna, de sajnos nem csak rajtam múlt – ott volt a munkám, ott voltak a tanoncaim, az őrzői kötelességeim, hogy Kodáról ne is szóljak. Ettől függetlenül mondjuk át tudtam úgy szervezni a napjaimat, hogy minden nap találjak szabadidőt, de ez még mindig csak az én oldalam volt, azt pedig nem tudhattam, hogy Killiannek hogy telnek a napjai mostanság.

Csak halkan és egyetértéssel morranok, hümmentek egy aprót arra, hogy kvittek vagyunk. Tényleg azok volnánk? Kötve hiszem. Ah Teremtőm, miért kell nekem mindig mindent visszaeredeztetnem egészen a kezdetekig, egészen odáig, hogy egyáltalán egy pillantást vetettem rá Delhiben? Minden nap minden egyes percében (főleg az elmúlt két hétben) úgy érzem, hogy mindenért én vagyok a felelős, és még ha a jelen helyzetben el is ragadtatom magam, Abigail számomra nem tetsző reakciói pusztán azért születhetnek meg és formálódhatnak szavakká, mert akkor én megtettem azt a lépést, amit talán nem kellett volna. De hogy is gondolhatok erre? Boldoggá tettem őt, azt hiszem. Olyan éveket adtunk egymásnak, amikért az emberek java része éhes állatként kaparja a földet, és ahelyett, hogy hálás lennék ezért, semmi másra nincs ingerenciám, csak a mardosó önvádra és arra, hogy valamiképpen módot találjak arra, hogy kijavítsam a hibáimat.
Imádom, ahogy cirógatja a hajamat. Sosem volt ez másképpen, talán anyámra emlékeztet a mozdulatsor, de az már nagyon-nagyon régen volt. Jóval azelőtt, hogy farkassá váltam volna, hogy Elsővé váltam volna. Eszembe sem jut Ő édesanyámhoz hasonlítani, mégis az otthon békéjét és a szeretetet, a feltétel nélküli elfogadást juttatja eszembe. És ez a harmónia, még ha veszekedés is előzte meg, sokkal ösztönzőbben hat rám, mint bármi más, ezért a randevús ötletemet is némileg bátrabb hangvételben sikerül prezentálnom.
- Héj, még be sem fejeztem! - csattanok fel a moteles megszólalására játékosan - És különben is, ha akarom, akkor még romantikusabbá tehetem, mint egy nászutas lakosztályt.
Nem, nem duzzogok, de hát egy ilyen filmes klisét, egy ilyen mozzanatot kihagyni úgy, hogy pont egy motelszobában vagyunk, méltatlan lett volna nem felhozni egy olyan (állítólag) kreatív valakinek, mint amilyennek engem tartanak. Tartottak. Tartanak a legendák.
Nevet, és elnevetem magam én is. Végre! Hiányzott már, nagyon-nagyon hiányzott, hogy mosolyogni lássam. A csókját lehunyt szemekkel fogadom.
- Igazán nincs mit. Jobb vigyázni az ilyenekkel...
Teszem hozzá vidám hangon én is, az érdekesség felemlegetésére hetykén vonom meg a vállam.
- Meglehet, de úgy vélem, hogy unalmas semmiképpen sem lesz.
Azért be kell vallanom, kissé izgulok miatta, de... Azt hiszem, hogy minden okom megvan rá, nem igaz? Élénk tekintettel figyelem a mozdulatokat, amikkel a táskájában kutat, és játékos gyanúval méregetem a dobozt, miközben a szavait hallgatom. Amikor kiderül, hogy egy doboz keksszel ajándékoz meg, igazság szerint nem akarom, hogy lássa, mennyire mélyen érint a dolog, és hogy mennyire jól is esik valójában az, hogy készített nekem valamit, így megpróbálom elütni néhány heves és gyors megszólalással, amint átveszem a dobozt.
- Ne aggódj, morzsákkal is beérem. - próbálom megnyugtatni, és bár viccnek szántam, azért valahol mégis keserűen igaz. Ki is kapok egy félbetört kekszet, megkeresem a másik felét és jó szülő módjára Abi szája felé közelítem, közben pedig magamba tömöm az eredetit - Tupilekre, ha tudnád, mikor ettem ilyesmit utoljára...
Nyammogok jóízűen a süteményen egy sort, és próbálom felidézni a régi szép időket, és muszáj rádöbbennem, hogy az utolsó édességem minden bizonnyal szintén Abigail munkájából kerültek a számba és a gyomromba. Ha lenyeltem a falatot, diszkréten leporolom az ujjaimra tapadt, apró szemcséket, aztán feltérdelek hozzá, hogy hálás csókot nyomjak az arcára, mert megérdemli, közben pedig egy diszkrét és halk köszönömöt suttogok a fülébe. A kérdésére viszont a legnagyobb természetességgel válaszolok.
- Most. Holnap, holnap után és azután... - tűnődök el mohó sóvárgással azon, hogy mikor szeretnék újra találkozni, de aztán némileg elkomolyodva folytatom - Hát, nézd... Most, hogy már van az izé - a mobiltelefon - gyakorlatilag bármikor el tudjuk érni egymást. Nem hiszem, hogy olyan elfoglalt lennék... Illetve várj! A holnap nem jó. Már van egy találkozóm az egyik leszármazottammal... - szívem szerint nem mennék el, de mivel Hattie-t nem tudom elérni, és mivel ez a kötelességem és a szívem mélyén szeretnék is találkozni vele... Azt remélem, hogyha megpróbálom egyensúlyban tartani a kötelességemet a magánéletemmel, akkor talán lehet némi esélyem a kegyesebb ítélkezésre a Szellemek részéről - Ami biztos, az az, hogy ma haza foglak kísérni. - pillantok fel rá egészen kisfiúsan, ám mégis határozottan - Meg persze az sem mindegy, hogy milyen a beosztásod. De azt szeretném, ha minden alkalom különleges lenne, ezért szükségem lesz bizonyos előkészületekre. Beszéljük meg, mikor érsz rá a héten. Oh, és ez persze nem azt jelenti, hogy csak a randevúkon találkozhatunk... Ha szükséged van rám... - inkább be sem fejezem a mondatot, csak utalok arra, hogy ne legyen rest keresni - Mit gondolsz... Tizenegy év, tizenegy különleges randevú?
Te jó ég. Ötletek százai cikáznak a fejemben, és fogalmam sincs, hogy milyen koreográfia szerint rendezzem össze őket, hogy a lehető legjobb és legszebb lehessen, de jelen pillanatban annyira motiváltnak érzem magam, mint... Talán még soha.

-Jól van, jól, van bocsánat! –emelem fel a kezem védekezően, ahogy Killian „rám szól”, de azt már végképp nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak szüntelen, ahogy hallgatom.
-Igen, magam is úgy hiszem, azt hiszem, mindkettőnkkel sok minden történt az óta... Bár azt sem erről, sem az előző találkozásról sem mondhattuk el. –jegyzem meg, meg bár elég idegőrlő volt a köztük eltelt idő, meg maga a viszonttalálkozás is elég érzelmek kavalkádja volt, de mégis, végkimeneteltől függetlenül senki sem mondhatja rá, hogy unalmas lett volna.
-Jajj, már… -csóválom a fejem a morzsák hallatán, mert azokat speciel Koda szokta kapni, mint lelkes konyhai segítő, aki minden hasonlót nyom nélkül eltüntet.
Ahogy a szám felé közelít a fél keksszel, kicsit közelebb hajolok, hogy óvatosan ráharapva elvegyem – bár neki készítettem, de ha már ilyen figyelmes, akkor eszem ágában sincs megbántani, meg egyébként is… mindig megvan a különös, meghitt varázsa annak, ha két ember együtt eszik. Persze arra azért figyelek, hogy a keksz nehogy eltörjön közben, szépen is néznénk ki, ha „rámorzsáznék” egy első fejére… Még akkor is, ha az ő szájából hangzott el alig néhány másodperccel ezelőtt, hogy a morzsákkal is beéri.
-Nos, ha úgy nézzük, hogy én készítettem… akkor tényleg rég. Ha csak mint sütit… akkor is? –pillantok le rá kíváncsian.
Ahogy „megköszöni” az „ajándékomat”, csak csendben elsuttogok egy szívesent. Örülök, hogy végül mégis a táskámban felejtődött a doboz… Mert bár amikor legutóbb jöttem, még jó ötletnek tűnt, hogy süssek valami apróságot, csak úgy, kedvességből, de aztán egy párszor sikerült elbizonytalanodnom, hogy nem-e túl gyerekes elképzelés, vagy olyan nemtudom… Kicsit tartottam tőle, hogy hogy fog reagálni a múltkoriak után, de szerencsére alaptalannak bizonyult a félelmem. Sőt…
-Ha gondolod, akkor hozok máskor is. Szeretek sütni, viszont kis adagot lehetetlen, annyit meg úgy sem bírnék megenni, úgyhogy egy részét mindig elosztogatom a szomszédok meg a kollégák között. –teszem még hozzá, hisz tényleg nem tart semmiből, hogy mostantól néhány szeletet neki csomagoljak be.
Aztán tovább haladunk a következő találkozónk időpontjának megbeszéléséhez, én pedig csak mosolyogva hallgatom. Ó, ha tudná… hogy mennyire boldog lennék, ha tényleg minden nap tudnánk találkozni, ha csak néhány percet is… De ha jól sejtem, az egyikünknek sem menne, hogy miután találkozunk, 5 perc után már el is köszönjünk egymástól, hogy akkor holnap… nem igaz? Másfelől, elég fárasztó lenne hosszú távon az ilyen életmód…
-Igaz, nem kell feltétlen idáig sétálnom minden alkalommal. –feleltem egy szemforgatás kíséretében, mert egy párszor elsétálni semmiség, de napi szinten… Igencsak át kéne szervezni a dolgaimat, hogy utána mindenre maradjon időm. Aztán kiderül, hogy annyira azért ő sem ráérős, mint arról első körben volt szó, nekem pedig ismét halvány mosolyra húzódik a szám – Rendben, a legjobbakat hozzá! –felelem bíztatóan, és valahol a szívem mélyén most nagyon büszke vagyok rá, hogy nem próbálja meg háttérbe szorítani miattam… miattunk a kötelességeit – Érdekes helyzet lehet, hogy a világban járva bármikor a leszármazottaiddal futhatsz össze. Vagy neked nem? Látni, hogy ki mivé cseperedett, mire jutott, milyenné vált… Sokan vannak? Vagy másokkal is találkoztál már itt Fairbanksben?-feleltem eltűnődve, és önkéntelenül is a nagyszüleim jutottak eszembe, mint a családunk legidősebb tagjai… Ahogy a gyerekeket, unokákat, dédunokákat figyelték egy-egy családi összejövetelen… Valahol azért szívet melengető érzés lehet.
A kijelentését meghallva már épp tiltakoztam volna, hogy ugyan, nem kell miattam fáradnia, meg amúgy is, az neki milyen nagy kitérő lenne, de… végül csak egy hálás köszönömöt mondtam neki. Nem is igazán szerettem ennyire későn egyedül mászkálni a városban, másfelől meg legalább még annyival több időt egymás mellett tölthetünk.
Aztán csak hallgatom, ahogy hangos ötletezésbe kezd, s csak néhány apró bólintással jelzem, hogy rendben – ne aggódjon, akár telefonon, vagy ilyen kis látogatások formájában, de mindenképp számíthat arra, hogy mindenképp fog még látni, hallani, a napokban. Ami pedig a randevúkat illeti, először csak meglepetten pislogok az ötlete hallatán, mint aki el sem akarja hinni, amit hall.
-Húha… Lehet ilyen ajánlatra nemet mondani? –tettem fel a költői kérdést, mert még szép, hogy nem, pláne azok után, hogy – Ennyi randevúnk szerintem Delhiben sem volt annak idején… -jegyzem meg eltöprengve, minden negatív felhang nélkül – Látom, tényleg komolyan gondoltad. Jó újra ilyen kis lelkesnek látni. –tettem hozzá kedvesen, és teljesen őszintén is gondoltam. Ahogy sikerült az előbbi kis veszekedésünket tisztázni, azóta már-már olyan volt a hangulat, mint ha nem is Fairbanksben, hanem Delhiben lennénk, és az elmúlt 11 év meg sem történt volna… könnyed, játékos, meghitt.
-Ami pedig a beosztásomat illeti… hétköznaponként reggel 10-től délután 6-ig szoktam dolgozni, meg még mellette heti 2-4 alkalommal benézek az egyetemre, meg a tanoncokat tanítom, vagy segítek nekik a vizsgafelkészüléssel. Az mindig menet közben dől el, hogy épp mire van szükség… Nem tudom, hogy miket tervezel, de talán a hétvége a legnyugodtabb, amikor a nap bármelyik szakaszában ráérek. Hétköznap sajnos csak este, munka után… -feleltem, aztán ennek fényében már ő tudja, hogy pontosan mivel is szeretne készülni, vagy ahhoz milyen időpont illene, mindenesetre engem sikerül kíváncsivá tennie vele.
-Killian, kérdezhetek valamit? –néztem le rá, közben pedig próbáltam elcsípni a tekintetét – Téged nem zavar… vagy inkább nem bánod, hogy őrző lettem, és nem mondjuk vérfarkas? –tettem fel óvatosan a kérdést, nem mint ha bármi jelét adta volna rá korábban, de ettől függetlenül még kíváncsi voltam a véleményére. Pláne, hogy ahogy mesélte, az előző feleségét is szerette volna beharapni, a tervek szerint, még ha aztán másképp is alakultak a dolgok. Nálam viszont, őrző lévén, ez már lehetetlen lenne – Ha mondjuk ember lennék… -folytattam lassacskán, de azért valahol féltem is, rákérdezni… hisz úgy sem történhet meg, akkor meg nem mindegy? Lehet, hogy az, mégis érdekel valahol, így aztán, hacsak nem találta ki magától a kérdés végét, akkor most befejezem - …akkor megpróbálnál vérfarkassá változtatni?

Most valahogy képes vagyok mosolyogni akár a múltkori találkozás, akár a mostani veszekedés hullámain, újból képes vagyok látni, hogy minden pusztán megközelítés kérdése. Nem mondom azt, hogy nem szégyenlem magam egy-egy tettemért vagy megszólalásomért, de mégis, egy ilyen könnyedebb, vidámabb hangulatban már nem látom annyira tragikusnak, mint majd fogom akkor, ha Abigail már nem lesz itt velem, és újra rám fog telepedni a magány jótékonynak cseppet sem nevezhető leple. Teljesen természetes minden gesztusom és mozdulatom, ahogyan a süteménnyel kezdek szeretetteljes játékba, és észre sem veszem, hogy pillanatok alatt mennyire erőteljesen sikerült feleleveníteni a régi életünk hangulatát. És mivel teljesen elveszek ebben az állapotban, igazság szerint a kérdésére adandó feleletem sem válik megkeseredetté. Pusztán tényként közlöm, elmesélem, mert ez vagyok én, ebben vagyok jó, és most egyáltalán nincs kedvem borongós merengéssel szakítani meg a beszélgetést.
- Már csak mint sütit... Szerintem az volt az utolsó süti, amit még Delhiben csináltál. Süteményt csak akkor eszem, ha jó kedvem van.
Mosolyodok el féloldalasan arra utalva, hogy most bizony az van, és remélem, hogy még sokáig az is marad. Persze egészen biztos, hogy nagyon sokáig lesznek még vad és nehéz pillanatok, nem várok csodát. Én azt hiszem, hogy pontosan tudom, hogy mire kell számítanom.
- Ó, ne aggódj egy percig se! Nagyon szívesen segítek elpusztítani a maradékot.
Bár remélem, hogy emiatt nem fog rám megorrolni egyetlen szomszédja vagy kollégája, esetleg Koda... Az hiányozna nekem, hogy összeveszek a kutyával. Egy pillanatra megjelenik előttem egy olyan szituáció, hogy Abigail büntetésből engem küldene ki a kertbe, Kodát pedig beinvitálná a lakásba, mondván rossz voltam és ezért ma kint kell aludnom. Fogalmam sincs, hogy miért jutnak eszembe ilyen képek, minden esetre valahol mulatságosnak találom.
- Nem is akarom, hogy te gyere. Egyrészt, mert lássuk be, nem egy királyi lakosztály. Másrészt én sokkal gyorsabban és kevesebb fáradtsággal mászom fel hozzád akár a hegyek közé is.
Meglehet, hogy nem vezetek autót, mégis csak farkas vagyok, az Elsők egyike, számomra gyalogszerrel eljutni egyik pontról a másikra sokkal kevésbé megterhelő, és sokkal gyorsabb, mint bárki másnak. Na jó, talán Tipvigutnál nem vagyok gyorsabb, de hát senki sem lehet tökéletes.
Ha tudnám, hogy büszke rám, akkor minden bizonnyal felpattannék, felemelném és körbeforgatnám a szobában, de ennek hiányában csak mérhetetlenül hálás vagyok azért a toleranciáért, amit most felmutat.
- Köszönöm. - jól esik a biztatása, mert azt hiszem, hogy még magamat is össze kell szednem kissé - Nem hiszem, hogy túlságosan sokan lennének. Itt egyelőre csak kettővel sikerült találkoznom, egyik ráadásul a saját Kölyköm is, bár nem volt túlságosan szívmelengető a találkozás. - hajtom le kissé a fejemet, hogy a tekintetem a szemei helyett a nadrágja anyagát fixírozza a combja környékén. Többet egyelőre nem mondok, nem szeretném kiadni Keelutot és a problémáit az Őrzőknek, még nem, mert megígértem neki, hogy a segítségére leszek, mielőtt valaki úgy döntene - teljes joggal -, hogy keményebb intézkedésekre van szükség vele kapcsolatban.
- Eddig az a tapasztalatom, hogy mindenki kissé... sérült. Valamilyen úton-módon. Nem tudom, talán ez is örökletes, csak nem tudtam róla.
Erőtlenül felkacagok, mert ahhoz már túl sokat gondolkoztam ezen, hogy tudjak tartani egy bizonyos szintű álcát azzal kapcsolatban, hogy végeredményben ez mennyire aggaszt valójában. Mert eléggé, és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék ellene.
A randevúk leszervezése épp eléggé tereli el a figyelmemet, és ha nagyon őszinte és önző akarok lenni, akkor ez most sokkal jobban érdekel az utódaim sorsánál. Sokszor kell még figyelmeztessem magam arra, hogy tartsam meg az egyensúlyt, és még eléggé gyakorlatlan vagyok a dologban.
- Nagyon remélem, hogy nem lehet. - figyelmeztetem álcázott nevetéssel - Azért remélem, hogy nem lesz terhedre a lelkesedésem, tudod, eléggé... Sok dolog felgyűlt az évek alatt.
Ezzel arra utalok, hogy ugyebár, amíg ő teljességgel halottnak hitt, nekem megmaradt az élők vágyakozása, megannyi külön töltött éjszaka, és a remény, hogy valaha minden vágyamat és fantáziaképemet még talán esélyem lehet kettőnkkel kapcsolatban valóra váltani. Félő is, hogy át fogok esni a ló túloldalára, bármennyire is vagyok teljes egészében tudatában annak, hogy nem kellene.
Figyelmesen hallgatom az időbeosztását, és egyrészt elképedek azon, hogy mennyi mindent csinál az életben, és ezért kicsit el is szégyenlem magam, hogy voltaképpen nekem meg semmi dolgom nincs. És persze másfelől csodálatra méltónak tartom és büszke vagyok rá azért, mert ennyire lelkiismeretes és odaadó a hivatásait illetően.
- Hacsak nem vagy olyankor túlságosan fáradt, nekem este is jó. Én akkor ébredek fel igazán. - lévén ragadozó vagyok, az Álmok pedig egyébként is éjszaka születnek - Ha mást nem, majd beülök egy sarokba, amíg otthon vagy, és nézlek, amíg alszol.
Magam sem tudom, hogy ez mennyire komoly felvetés a részemről, csak arra akartam vele célozni, hogy lényegében nekem minden több, mint tökéletes, amiben egy légtérben lehetek vele, érezhetem az energiáit és a két szememmel láthatom, hogy él és biztonságban van.
- De akkor majd igyekszem hétvégére időzíteni minden olyat, ami esetleg kötöttebb vagy időigényesebb.
Mert azért annak sem feltétlenül örülnék, ha bármivel sietnünk vagy kapkodnunk kellene. Vagy ha ezek miatt az alkalmak miatt nem tudná magát kipihenni rendesen, esetleg elszenderedne egy-egy közös program során. Amit persze nem bánnék, de nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni.
Amikor jelzi, hogy kérdezni szeretne valamit, őszinte érdeklődéssel és pislogással emelem rá a tekintetem.
- Hogyne! - adom meg hivatalosan is az engedélyt arra, hogy kérdezzen, ha esetleg bátortalan volna. Aztán elkezdi, lassan és tagoltan, és eleinte nem is igazán értem azt, hogy pontosan ez miért kellene zavarjon vagy hogy mi a lényeg ebben az egész kérdésben.
A szám fokozatosan szárad ki, mint a homokos part aszály idején, az arcomra pedig valamiféle féltő aggodalom ül ki. Elveszek az emlékekben, az érzésekben, a jövő bizonytalanságában. Egyből azt feltételezem, hogy itt most Giselle-ről van szó, és nem tudom, hogy mit felelhetnék. Hogy azt akarja-e hallani, hogy igen is ki akarnám sajátítani egy életre, vagy arra, hogy megkérdezném a véleményét és nem döntenék helyette... Vagy azt, hogy nem tennék ilyet soha...
A kezdeti sokk után egyenes válasz helyett csak előre hajolok, a karjaimmal átkarolom a derekát, a fejemet pedig az ölébe fúrom, a hasfalához szorítva a saját testemet. Nem, nem akarok arra gondolni, hogy vége lesz, ámbár azt el tudom hinni, hogy egy hosszú szép és boldog élet után könnyedén engedném át őt a Szellemvilágba, tudva, hogy ez az élet rendje és csak reménykednék benne, hogy újra találkozhatunk. De így nem, én nem...
- Meg. - brummogom az ölébe a fogaim közt szűrve a választ - Büszke vagyok rád, amiért Őrző vagy, talán nálatok jobban senkit sem tartok többre ezen a világon... - és még csak nem is hazudok - De ha tehetném, én... Igen, átváltoztatnálak. Mert azt akarom, hogy velem maradj.
Ebben talán lehet egy falatnyi érdek, hiszen ha a kapcsolatunk a nagyon távoli jövőben megromlana, a Teremtő-Kölyök kapcsolatot soha nem tudná eltépni, és mivel én biztos vagyok benne, hogy soha nem akarnám elhagyni, ezzel maradásra bírhatnám néhány évszázadig. De túlságosan önző vagyok, és ezzel a gondolattal nem is merek szembenézni, rávágom a lelkem vasajtaját és eltemetem olyan mélyre, hogy még én se találjak rá.
- Persze ha ettől boldogtalan lennél, valószínűleg nem lennék rá képes. De ne haragudj rám azért, mert... hozzád akarok tartozni.
Eddig minden kötelékünk felbonthatónak tűnt ebben a világban, és ez egy olyan alternatíva lenne, ami örökre összekötne bennünket, de... Erre soha, de soha nem lesz lehetőségem. Azt hiszem, hogy ezt még nagyon nehéz lesz megemésztenem.

//100. reag *_* //

Killian szavait hallva hirtelen nem is tudom, hogy mit érezzek… egyrészt boldogságot és megnyugvást, hogy jó kedve van, másrészt, ha a másik oldalról közelítem meg a mondandóját, akkor ezek szerint elég nyomorúságos 11 évet tudhat a háta mögött, és ez valahol nekem is fáj, hogy szenvednie kellett. Tudom, már mondta, hogy hogy telt ez az időszak az életében, de mégis, amikor az ilyen apró kis megjegyzések között is ugyanez köszön vissza… az még jobban tudatosítja az emberben, hogy tényleg így történt.
-Jajj, te… Akkor ezen mindenképp változtatni kell! Majd kicsit rendszeresítjük a sütizést… -felelem kedvesen. Ezen ne múljon… magam sem szeretném szomorúnak vagy boldogtalannak látni, így aztán igyekszem minden tőlem telhetőt, hogy ne történjen meg. Sőt, ha így már az ok is meglesz a sütemény-fogyasztáshoz, akkor ha szeretné, készítek én neki minden napra valami édességet, amilyet csak megkíván.
-Hékás, nem maradék! –annak inkább azt hívnám, ami esetleg nagy ritkán 4-5 nap után marad belőle, egy kevés, félszáraz valami… azt pedig semmiképp nem tudom elképzelni, hogy azt kapja ő – Inkább csak fölösleg… Nem tudok keveset készíteni, én pedig nem eszek annyit belőle… De akkor számítok rád! –teszem hozzá nevetve, és legalább mint valami apró kis reménymorzsa, a korábbi „elutasítások” után melengeti a szívem, hogy legalább ezt elfogadja, sőt… még örömet is okozok vele.
-Ez esetben köszönöm. –mosolyodok el, hogy szeretne megkímélni a felesleges kitérőimtől, de azért én sem hagyom annyiban a dolgot – Akkor majd kitaláljuk, hogy majd mikor, hol találkozzunk, így, hogy van telefon, már nem lesz probléma. Egyébként meg… tény, hogy tényleg nem egy királyi lakosztály, de számít ez valamit? Ha melletted lehetek, azt hiszem, az zavar legkevésbé, hogy hol vagyunk… -kezdem finoman simogatni az arcát, miközben kicsit részletesebben is kifejtettem – Vagyis… valamit igen, legalább magunk vagyunk, nem odakint fagyoskodunk órákon át, meg hasonlók, de… remélem érted, mire gondolok. Ha esetleg a városban, egy parkban, vagy valahol a városon kívül szeretnél találkozni, nekem egyáltalán nem probléma, ahogy az sem, ha inkább otthon, vagy ilyen helyen szeretnél. Majd kitaláljuk.
A leszármazottakra terelődik a szó, én pedig csak csendben hallgatom, ahogy mesél. „Csak” kettővel? Vajon hány leszármazottja lehet összesen, ha egy ilyen kis városban, két hét alatt már két leszármazottjával is találkozott?
-Ugyan már… ne butáskodj! –feddem meg hitetlenkedve, ahogy meghallom, miket feltételez a leszármazottairól – Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Senki sem tökéletes… Nem okolhatod magad minden ballépésük miatt… Attól, hogy a te vérvonaladhoz tartoznak, még mindegyiküknek saját élete, akarata, döntései vannak, amivel a sorsukat irányították… -magyarázok tovább csendesen, és eszem ágában sincs kioktatni, sőt… csak azt sem szeretném, hogy mások hibái miatt magát okolná, feleslegesen. Nagy teher az ilyesmi, és így is van elég gondja enélkül is. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne segíthetne nekik jó útra térni – Ismered a mondást… „Senki sem születik rossznak, mások teszik azzá”, esetleg a körülmények…
És azt hiszem, ez rá is igaz jelen helyzetben… Az elmúlt 11 évben lehet, hogy Killian „rossz” volt, de ha úgy nézzük, ez is számos külső tényező eredménye. Azok alapján, amit mesélt, és amilyennek Delhiben megismertem, tudtam, hogy valójában nem rossz. Lehet, hogy időbe telik, amíg visszatalál a régi önmagához, én mindenesetre bízok benne.
De aztán, ahogy témát váltunk, csak újfent meg végigsimítok az arcán, ahogy hallgatom… A szavaira azonban csak kissé felvonom a szemöldökömet, mert ez így elég homályos megfogalmazás.
-Majd igyekszem nem lefárasztani magam. –jegyzem meg nevetve, hisz ismert… ha rajtam múlik, akkor már éjfél előtt aludni szoktam, hogy reggel már hajnalban kelhessek, nem volt ez másképp Delhiben sem – Talán még mindig szerencsésebb, mint reggel, munka előtt találkozni… Részben neked sem kéne olyan korán kelned, másrészt kicsit kevésbé behatárolt az időtartam. Ha este találkozunk, akkor mást nem, reggel kicsit tovább alszok. Fordítva sajnos nehezebb eljátszani. És hékás! Az én szokásom volt reggelente nézni, ahogy alszol… -feleltem fejcsóválva – Egyébként meg, ahelyett, hogy a sarokból figyelnél, inkább bújnál oda mellém.
Azt hiszem, mindketten jobban díjaznánk – ha valamit kegyetlenül rossz volt megszokni, miután eltűnt, az pont az újra egyedül alvás volt, azok után, hogy azelőtt mennyire bújós voltam. Meg egyébként is… Azt hiszi hagynám, hogy ha már nálam van, a sarokban kuporogjon? Még szép, hogy nem…
A hétvégére időzítésre csak bólintok, így, hogy tényleg nincs még csak elképzelésem se, hogy mikkel készül, ez lesz a legbiztosabb.
Aztán végül csak sikerül kiböknöm a kérdést, ami foglalkoztatott, igaz, mire a végére érek, már kicsit meg is bántam, elég csupán egy pillantást vetnem Killian arcára. Most ő az, aki úgy bújik, mint ha soha többé nem akarna elengedni, én pedig bár elsőre kissé meglepődök a hirtelen reakcióján, szótlanul fogadom, sőt… még magamhoz is ölelem, amennyire tudom, közben fél kézzel a fejét, esetleg hátát simogatva. Már kezdek attól félni, hogy mégsem fog válaszolni, ám akkor megszólal, én pedig kíváncsian hallgatom.
-Csssss. –csitítom finoman, amikor azt feltételezi, hogy haragudnék rá- Te ne haragudj rám, ha… esetleg régi „sebet” téptem fel a kérdésemmel… -veszem át a szót csendesen. Nem számítottam rá, hogy ennyire rosszul érinti a kérdés, lévén, hogy csak egy egyszer „mi lett volna, ha…” feltételezés volt, és úgy sem fog bekövetkezni. Legalábbis ebben az életemben lehetetlen, ami a következőben vár… Killiannel ellentétben az én emlékeim nem maradtak meg halálom után, ha újjá is születne a lelkem, mindent előröl kezdhetnék.
-Köszönöm. –suttogom hálásan, úgy mindenért… azért, hogy büszke rám, azért, hogy ennyire ragaszkodik, hogy… ha lehetne, átváltoztatna. Ha lehetne… Kár, hogy ezzel már elkéstünk. Már akkor, Delhiben is késő lett volna.
-Killian… Hogy haragudnék ilyesmiért? Pont rád? –kérdeztem vissza, bár igazából kérdést sem vártam rá, hisz ha tehettem volna, én is magam mellett szerettem volna tudni, amíg csak élek… Nálam ugyanis esélytelen volt az olyan visszatérés, mint a vérvonal alapítóknál… Így igazából akárhányszor is találunk vissza egymáshoz, a kérdés kimondatlanul is ott fog lebegni a levegőben – mikor?
-Inkább én tartozom hálával, amiért ennyit vársz rám…
Nem tudom, hogy pontosan milyen lehetett az átlag életkor akkor, amikor a „hasonmásommal” találkozott annak idején, de gondolom, hogy 40-50 évnél biztosan nem több… Ha úgy nézzük, embereknél már a duplája a normális, őrzőknél pedig nagyjából a négyszerese… Ami még mindig évszázadokkal kevesebb, mint jó esetben egy vérfarkasnál.
-Én is szeretnék veled maradni, minél tovább… és bár nem tudom, hogy milyen lehet a vérfarkas lét, de… ha az időtartamot és a kettőnk közötti köteléket nézzük, tényleg az lenne a legideálisabb, igaz, biztos annak is meglennének a maga nehézségei. Ha… esetleg… olyan szerencsénk lenne, hogy egy következő „életemben” is megtaláljuk egymást, akkor ne hezitálj, mielőtt még késő lenne. –motyogtam halkan, találgatva, bátortalan tanácsot osztogatva… hisz én sem tudhattam, mit hoz a jövő, vagy valóban igaz-e a kis mese, amit az újratalálkozásunkkor meséltem neki a két félre szakadt, és egymástól eltaszított lelkekről, akik folyton egymást keresik…
-De ne szaladjunk ennyire előre az időben! Kérlek… Nem akarom, hogy miattam szomorkodj, hisz még csak most találtunk újra egymásra! – nem akarom, hogy már az én esetleges halálom ténye vessen árnyékot a mindennapjaira, pláne, hogy sokáig terveztem élni! -  Ha minden jól megy, akkor még több mint száz évig melletted lehetek. Lehet, hogy a végére még meg is fogsz unni… -tettem hozzá erőtlen nevetgéléssel, csak hogy kicsit jobb kedvre derítsem, ha már megint sikerült legyilkolnom a hangulatot. Ha sikerül, akkor most le is fejtem a kezeit a derekamról, hogy kibújjak az öleléséből, de csak annyi időre, amíg lehuppanok mellé a földre, hogy így ölelhessem át a nyakát, odabújva, megszeretgetve, mint ha sosem akarnám elengedni. Pedig hamarosan kénytelen leszek… ahogy az órára siklott a tekintetem, egy pillanatra nekem is sikerült lefagynom, hogy hogy elszaladt az idő…
-Szívem szerint még maradnék, de már így is sokkal tovább időztem, mint azt eredetileg terveztem. –sóhajtottam kedvtelenül, jelezve, hogy nekem lassan nem ártana hazafelé vennem az irányt, ha reggel időben be akarok érni… Hogy őszinte legyek, majdnem akkorra futott be Killian, mint amikor indulnom kellett volna. – Nem baj, ha lassacskán készülődünk?

part I.

Elnevetem magam. Kivételesen tényleg nem állt szándékomban rossz érzést kelteni benne vagy lelkiismeret-furdalást ébreszteni benne a sütemények kapcsán, de azért látom rajta, hogy szerencsére nem zuhant teljesen magába a morzsák és a maradék kifejezések miatt. Elégedett mosolyra csitul végül a nevetésem.
- Igazából teljesen mindegy, hogy minek nevezed. A lényeg úgyis az, hogy te készíted és ez nekem jó. Nem, ne aggódj, nem kezdem el, hogy nem akarok plusz terhet a nyakadba róni! - szabadkozom már jó előre - A végén még el fogok hízni.
Bolondozom egy cseppet. Végső soron voltam már testesebb alakban is, amikor Martin fizimiskáját kellett felvennem. Nem mondom, hogy nem lehet így élni, de a dolgaim miatt még arra sem volt elég időm, hogy legalább néhány kilót lefaragjak arról a testről. Túl sokat kellett szerepelnem hozzá, hogy csak úgy eltűnhessek az erdőben.
Ahogy végigsimít az arcomon, kénytelen vagyok egy kicsivel hosszabbra nyújtani a pislantásomat, mint az normális lenne, hiszen hiába ülök itt, végső soron a lábaira tapadva, ennyi év után - meg egyébként se - kérje tőlem senki, hogy érjem be ennyivel, hogy vegyem természetesnek és elégedjek meg annyival, amennyi eddig kijutott.
- Túlságosan klisés volna azt mondanom, hogy nekem teljesen mindegy, hogy hol találkozunk...? Gyanítom, hogy igen. - válaszolom meg a saját kérdésemet, ettől függetlenül még így gondolom - Azt már mindenképpen tudom, hogy kint is és bent is szeretnék majd lenni. És így, hogy nagyjából negyven fok körüli a testhőmérsékletem, szerintem tudod, hogy mi a teendő, ha esetleg fáznál.
Cukkolom kissé, és bele is harapok az alsó ajkaimba röpkén, futó utalással. Aztán azért igyekszem megemberelni magam ebben a nagy felüdülésben, mert azért nekem is vannak... Egyrészt ösztöneim, másrészt vágyaim, harmadrészt olyan gátjaim, amikre igazából nem is gondoltam még soha, de úgy érzem, hogy ez egyre aktuálisabbá válik. Mindent a maga idejében! Úriember vagyok mások előtt, magam előtt sem viselkedhetem másként.
Hallgatom, amit a leszármazottaim kapcsán mesél és minden szavával egyetértek. Illetve a farkasom egyet ért, az emberi felem pedig mondaná, hogy "de...", csak azért is, mert alapvetően szeretem magam hibáztatni mindenért, főleg olyankor, ha ez legalább motivál arra, hogy jobb legyek, hogy jobb dolgokkal kössem le magam. Az idézett mondására kissé elhúzom a számat, de nem azért, mert megbántott vele, hanem azért, mert ezzel teljes mértékben tudok azonosulni.
- Én már csak abban bízom, hogy ez fordítva is működik. - utalok arra, hogy mások közelsége és a körülmények a rosszból is képesek jóvá tenni - Nem csak magam miatt, hanem mert talán úgy én magam is képes leszek többe adni a rászorulóknak ahelyett, hogy még jobban a földbe döngölöm a maradék boldogságukat is.
Néha hiányzik az az éretlen fiatalember a fenyő árnyékából, aki még a leghatalmasabb tragédiában is meglátta a mesék hősét. Mert a jó mindig győz, a hős mindig hatalmas medvéket meglovagolva vonul be a faluba, és mert a szerelmesek minden történetben utat találnak egymáshoz. Csak amikor az élet rendre mindezek ellenkezőjével szembesít, a megkopott hiten kívül az embernek nem sok kapaszkodó marad.
- Hogy te mennyit használod a hékás szót! - pillantok fel rá mímelt csodálkozással, közben pedig úgy érzem, hogy soha az életben nem kívánhatnék többet annál, mint amit az előbb hallottam. Hogy inkább bújnék mellé ahelyett, hogy csak nézem. És bár nem tudom, hogy az elkövetkező percek milyen meglepetéseket tartogatnak, a szívem egészen a mellkasomnak feszül, és forró csókot lehelek a combjára - Oda fogok.
De még mennyire, hogy oda fogok. És az biztos, hogy napokon keresztül egy percet sem fogok aludni, mert vétek lenne egy pillanatot is átaludni akkor, amikor a karjaimban tarthatom. Megoldom majd másképpen, ebben biztos vagyok. Azt már azért nincs merszem fennhangon közölni, hogy majd esetleg én lefárasztom, mert már megint túlságosan beleélem magam dolgokba, pedig minden látszat ellenére egyelőre elég vékony jégen táncolok.

part II.

Nem, tényleg nem akarom lehangolni vagy újra rossz hangulatba fullasztani a beszélgetés, elpocsékolni az együtt töltött értékes pillanatokat arra, hogy megint saját magamat sajnáljam. Hogy gyászoljam azt, ami már meghalt, de amit újra a kezeim közt tartatok. Persze azért mindennél jobban megnyugtat most, hogyha erősen koncentrálok, hallom a légzését, ahogyan a szíve pumpálja a friss vért az ereiben száguldani. A válaszaira, a kérdéseire nem tudom, hogy mit feleljek, annyira zavaros és terhes az egész, ráadásul még butaságokat is beszél. Hogy ne várnék rá? Elképzelni sem tudom, hogy mégis mire kellene várnom rajta kívül még ebben az életben, háromszáz éve csak várok, és ez már annyira a részemmé vált, hogy talán lehetnék és Kilaun, a Várakozó.
- Nem tudom Abigail, én sokszor nem tudom, hogy mivel okozom éppen fájdalmat... - csóválom meg a fejem - Valakit farkassá tenni nem egy olyan döntés, amit csak úgy félvállról vesznek az "áldozatok", amennyi csoda, annyi kín jár mellé, és nem tudom, hogy valaha is ki akarlak-e tenni mindennek, attól függetlenül, hogy az általam ismert utak közül ez lett volna az egyetlen, amivel egy életre magamhoz köthetlek... - nem vagyok tudálékos, egyszerűen tisztában vagyok azzal, hogy milyen életet adhatok az arra érdemeseknek, és lám, Keelutból is vérszomjas ragadozó vált, holott emberként ez olyannyira távol állt tőle - Te a magad tökéletességében vagy Te. Ezért tudok várni rád, sőt, ez nem is tudás vagy akarat kérdése... Egyszerűen csak ez van. Mintha semmi más dolgom nem lenne a világon azon kívül, hogy melletted legyek.
Én ezt annyira igaznak érzem, mint azt, hogy az ég tavasszal kék, ragyogó kék, és pont annyira hazugság is, hiszen ha ezt rajtam kívül más is így gondolná, akkor a szellemek játéka nem érne utol, hanem hagyná, hogy éljek Hagyta volna, hogy felneveljem a gyermekeimet, hagyott volna házat építeni Indiában, és még sorolhatnám.
Elszorul a szívem és a torkom, amikor arra kér, hogy ne hezitáljak. A következő életében... Létezhet ilyen? Valóban igaz ez a mese? Meglehet, hogy ő valóban Giselle is... valahol, egy másik létsíkon? És hogy ez már valóban a harmadik egyesülésünk az évszázadok forgatagában? Nem tudom, csak azt, hogy ha még háromszáz év múlva újra rátalálnék, fogalmam sincs, hogy lenék-e elég bátor ahhoz, hogy újra lépjek, hogy újra rátaláljak. Nem tudom neki őszintén megígérni, hogy ez valóban így fog történni. Egyszerűen csak felnyúlok, hogy a tenyeremet az arcára simítsam, és hosszú pillanatokig csak elvarázsolva meredek á, a hüvelykujjammal lágyan simítva az arcbőrét és még magam sem tudom eldönteni, hogy mit érzek, hogy a mérhetetlen öröm vagy a keserű vég gondolata-e az erőteljesebb. Hogyha egyszer vége lesz, akkor nekem nem marad másom, csak a puszta remény, hogy talán majd még egyszer...
- Szeretlek. - közlöm vele olyan erőteljes tónusban, ami egyfelől kifejezi, hogy jelenleg ezt az egyet tudom neki szentül megígérni, másrészt pedig érzékelteti, hogy nem várom, hogy megismételje - És ezen egyetlen élet vagy halál sem tud változtatni. És szeretném, ha tudnád, hogyha... - akad el kissé a hangom - Hogyha egy nap nem térek haza, az nem azért lesz, mert én azt akartam.
Kissé meginog a szemkontaktusom, és nem tudom, hogy ezt miért éreztem fontosnak megosztani vele. Aztán ahogy kibújik a fogásomból, minden gondolkodás nélkül támogatom a mozgásban, hogy mellém kuporodhasson, de még mielőtt bármit mondhatna, kihúzom magam, és úgy csókolom meg, mint talán még soha. Ebben már nincsen semmi félszeg reménykedés vagy óvatosság, félelem az elutasítástól. Az egész lelkem benne van, az az összetartozás, ami minket összeköt és az erről gondolt teljes bizonyosságom. Az enyém, érzem és tudom, legyen szó a múltról, a jelenről vagy a jövőről, bárki mondhat bármit, ez mindig is így lesz, és kész. Mert erről szól a mi történetünk.
- Soha nem unnálak meg. - nyúlok az arca felé, hogy a mutatóujjammal játékosan megpiszkáljam az orrát - Ne mondj olyasmit, amit te sem gondolsz komolyan.
Nem tudom, hogy miért halkítottam le a hangom ennyire, de elmosolyodom, mert nem érzem azt, hogy bármi okom lenne mindezek után másképp cselekedni. Hagyom, hogy elvesszünk egy kissé az ölelkezésben, egymás érintésében és jelenlétében, és csak az zökkent ki ebből kissé, hogy azt jelzi, talán ideje volna nyugovóra térni.
Nem baj, ha ma este nálad alszom?
Fordítom felé a tekintetem kérdéssel felelve a kérdésére, és féloldalas mosollyal jelzem, hogy egyébként nem baj, ha készülődünk. Egy csókot nyomok a homlokára, felkelek és a kezemet nyújtva felsegítem őt a földről, és már veszem is a kabátomat. Engedelmes vagyok, nem akarom, hogy még rám kelljen várnia, a válaszától függetlenül ugyanolyan lelkesedéssel tárom ki előtte az ajtót, ha már elkészültünk, hogy útnak indulhassunk, ha szeretne.

-Rendben, ne is! –felelem én is vidáman arra, hogy hagyja a mentegetőzést, ellenben a következő megjegyzését hallva nem bírom megállni, hogy kissé oldalra dőlve, komolytalanul túljátszva ne nézzem meg jobban magamnak, sőt… még finoman oldalba is bökdösöm az ujjammal, megvizsgálva azokat a leendő zsírpárnákat – Ahogy elnézlek, jó sok sütit kell végigkóstoltatnom veled, mire eljutunk odáig. –szállok be én is a bolondozásba, most már kicsit bátrabban, mint korábban, egyáltalán nem tartva attól, hogy a mostani hangulatban félreértené, és esetleg gúnyosnak érezné.
-Jól van, jól van, értettem! –felelem a szavaira, hogy neki sikerült ilyen tömören megfogalmaznia azt, amiről én milyen hosszan magyaráztam… mindenesetre annak örülök, hogy a találka helyszíneken sem fogunk összeveszni. Amikor azonban kapom az újabb csipkedős megjegyzést, nem bírom megállni, hogy ne vágjak teljesen komoly képet a válaszhoz – Persze, hogyne! Indulás előtt öltözzek fel rendesen, mert tőled úgy se fogok tudni kabátot kunyerálni, lévén, anélkül is vígan megvagy… -igaz, hogy a végéig sajnos már nem tartott ki a nagy komolyságom, ettől függetlenül azonban még reagáltam a maradékra is – Ne aggódj, tudom jól. Ha tudnád, hányszor megfordult a fejemben, hogy azok közül, akik errefelé laknak, milyen szerencsések azok, akiknek vérfarkas a párja… -utalva ezzel arra, hogy kell jobb indok az összebújásra annál, hogy „hideg van”? Az itt az év szinte minden napján elmondható – Álmomban hittem volna, hogy egyszer én is közéjük fogok tartozni… -jegyeztem meg kissé elmerengve – Azt pedig örömmel hallom, hogy kinti és benti programok is szóba jöhetnek. Azzal kapcsolatban szabad kíváncsiskodnom, hogy mikkel készülsz, vagy milyen helyszínekre gondoltál? Vagy maradjak türelmes és majd meglátom? –kérdezgettem tovább, ha már említette, hogy ilyen sok randevút szeretne… megszervezni.
-Miért ne működne? Csak higgy benne, bízz magadban! –kezemmel a keze felé nyúlok, majd ha engedi, akkor bátorítóan meg is szorítom, hogy tudja, rám is számíthat – Azt hiszem, sok mindenkinek érdeke, hogy „működjön”, így aztán nem egyes egyedül kell megbirkóznod ezzel az egésszel. –felelem, mert bár nem tudom, milyen viszont ápol a testvéreivel, de ha tényleg testvérekként tekintenek egymásra, akkor ők sem akarhatják, hogy egy társuknak „rossz” legyen, nem igaz?
-Bocsánat! –kapom a kezem a szám elé, amikor a szóhasználatomra utal – Egyébként ez most tisztára úgy hangzott, mint ha anyukámat hallottam volna… -feleltem egy szemforgatás kíséretében, hisz tanár lévén nem egyszer rám szólt, akár a nyelvtani hibák miatt, akár a sok szóismétlésért… vagy amivel épp sikerült „kiakasztanom”. Azért valahol furcsa belegondolni, hogy a „temetés” óta nem találkoztam a szüleimmel sem, csupán telefonon tartjuk a kapcsolatot. Ó, hogy mennyire hiányoznak ők is, de sajnos az is valószínű, hogy már nem igazán lesz alkalmunk újra találkozni. Vagyis… akár holnap felülhetnék valamelyik gépre, hogy meglátogassam őket, de mégis mivel magyaráznám nekik, hogy évek óta nem öregszem? Hogy őrző vagyok? Amilyen idősek, félő, hogy a végén még szívrohamot kapnának…
Killian csókja rángat vissza a valóságba, mielőtt még elmerülhetnék itt a családi dráma egy másik „medrében”, így azonban csak egy hálás mosollyal pillantok rá, amiért megment az önmarcangolástól. Mondjuk arra is kíváncsi lennék, vajon az említett helyzetben meddig bírnánk tartani magunkat, hogy az összebújás valóban „csak” összebújás maradjon? Így, ennyi külön töltött év után? Vagy egyáltalán mennyit kell még várnunk ahhoz, hogy legalább az összebújásig eljussunk? Azon után, hogy talán egy órája sincs még, hogy említette, egy barátjánál fog lakni, addig meg marad itt a hotelben…
 
Hallgatom, közben pedig csak az arcvonásait figyelem, amíg mesél.
-Tudom… -sóhajtom csendesen, bár ez a tudás lehet, hogy inkább közelebb áll a „képzelem”-hez. Hisz míg időnként farkasokkal is foglalkozó orvosként számtalanszor belegondoltam, mi mindennel – jóval, rosszal egyaránt – járhat a farkas lét, magam sosem tapasztaltam. Se az átváltozásokkal járó fájdalmat, se azt a szigorú hierarchiát, ami szerint élnek, vagy az időszakos harcokat, amire kénytelen-kelletlen de bizonyos időközönként mindegyikük belekényszerül… Ha most kéne választanom, nem tudom, képes lennék-e feladnom az őrző létet, mindent, amit eddig elértem, hogy a nulláról kezdjek mindent… Bár már maga a feltételezés is butaság és lehetetlenség, hogy valakiből, aki őrző, vérfarkas váljon.
Persze az nem kerüli el a figyelmem, hogy míg az előbb Killian azt válaszolta, hogy megpróbált volna vérfarkassá változtatni, ha olyanok lettek volna a körülmények, most mégis hezitál, egyértelmű, hogy mennyire fél és bizonytalan ő is a kérdésem kapcsán. Hogy melyik lenne a helyes döntés? Létezik egyáltalán ilyen, amikor minden lehetséges „forgatókönyvnek” számtalan befejezése lehet, ráadásul csak hosszú távon derülne ki a valódi eredmény? Épp ezért, mert minden ilyen képlékeny és bizonytalan, nem is nagyon tudok semmi okosat hosszá fűzni a témához, akármennyire is szeretnék.
Ahogy az arcom felé nyúl, közelebb hajolva simulok bele a tenyerébe, lehunyt szemekkel, mint valami dörgölőző kiscica, s csak néhány pillanattal később nyitom ki újra a szemeimet, a tekintetét keresve, kiolvasva belőle az érzéseit… Vajon mire gondolhat éppen?
A vallomásával sikerül meglepnie egy kicsit, ám nem a mondandójával, csupán a hirtelen témaváltás miatt. Ettől függetlenül viszont ettől az egy apró szótól hasonló volumenű boldogság kerít hatalmába, mint annak idején, amikor megkérte a kezem, meg friss házasokként belevágtunk a közös életünkbe. Még akkor is, ha valószínű, hogy előbb vagy utóbb úgy is újra el kell válnunk egymástól, hisz vérvonal alapítóként nem teheti meg, hogy évekig hátat fordítson a kötelességeinek, ez már többször is bebizonyosodott. Egyfelől bizonytalanságot érzek, hogy mennyi ideig maradhatunk még együtt, mielőtt eljön az újabb elválás pillanata, másfelől viszont nem akarok előre gondolkozni és a jövő, vagy akár a holnap problémái miatt rágódni… hisz itt van mellettem! Még csak épp, hogy „visszakaptam”, miért is rettegnék amiatt, hogy mikor veszítem el újra, ahelyett, hogy inkább megbecsülnék minden együtt töltött percet?
-Tudom, hogy nem azért lesz… -nyugtatom meg csendesen, majd lassan közelebb hajolok hozzá, homlokomat óvatosan a homlokának támasztva – Így, hogy már ismerem az igazságot, én pedig szeretném, ha tudnád… ha elfogadnád, hogy várni fogok rád. Hogy keresni foglak… és ha lehet, akkor követlek. –suttogom csendesen, óvatosan válogatva a szavakat.
És mindezektől csupán egyetlen dolog tántoríthat el, ha valami véletlen folytán előbb távozna a Szellemek világába, mint én, de ennek olyan kis esélyt adok, hogy nem is tartom lényegesnek, hogy hangosan is kimondjam. Bár nem tervezem, hogy „jó feleségként” szolidaritásból követem a halálba, hisz őrzőként még akkor is sok feladat vár rám szerte a nagyvilágban, de az esetben beletörődnék, hogy lemondjak a kereséséről – lévén, hogy mire visszatérne, addigra jó eséllyel az én időm járna le – azt viszont nem tudom megígérni, hogy addig se fogom várni, mert… egyszerűen képtelen lennék rá.
Minden érzésemet beleadva viszonzom a csókját, mint ha nem is egy egyszerű csók lenne, hanem egy ígéret, egy eskü ami mindennél erősebb, amit ezen a világon eddig csak ismertem, egy bizonyítéka annak, hogy mennyire komolyan is gondoltuk az imént kimondott szavakat… Hogy egymáshoz tartozunk, hogy történjen bármi is, ha esetleg a sors újra el is szakítana minket, újra visszatalálunk egymáshoz. Mert mi más lehetne erősebb kötelék, mint maga a szeretet?
-Remélem is! –felelem csendben nevetve, ahogy az orromhoz ér, de közben már neki is látok a fészkelődésnek, hogy minél kényelmesebben bújhassak oda hozzá, elveszve az ölelésében, megfeledkezve minden gondról és bajról, mint ha semmi sem létezne rajtunk ívül. Se idő, se tér, csak Ő, és az érzés, hogy annyi év után újra hallhatom, érezhetem a szívdobogását.
Nagy erő kell ahhoz, hogy végül, a maradék józan gondolkodásomat összekaparva meg tudjak szólalni, hogy milyen későre is jár, és nekem mennem kéne… Azt hiszem, ha nem hallottam volna a kérdését, akkor életem leglassabb készülődésének lehetett volna szemtanúja, csak hogy legalább néhány perccel elnyújtsam az együtt töltött időt. Így azonban csak sietve megrázom a fejem.
-Egyáltalán hogy merülhet fel benned a gondolat, hogy baj lenne? –csóválom a fejem hitetlenkedve, de már nyújtom is a kezem, hogy elfogadjam a segítségét. Aztán jöhet a kabátom, a táskám… és azt hiszem, más nincs is. Vagyis… a doboz sütire még vetek egy pillantást, de végül hagyom a helyén. Jó helyen van az itt, megvárja Killiant, amíg visszatér, ha meg olyan szerencsém lenne, hogy hosszabban időzik nálam, majd készítek neki másikat – ennyi veszteséget örömmel bevállalnék az ügy érdekében. Még felkapom a telefonját, hogy mellette elhaladva a kabátzsebébe csúsztassam. Még lábujjhegyre emelkedve nyomok egy gyors csókot az arcára, mielőtt kisétálnék az ajtón, de aztán, ha bezárta az ajtót, akár indulhatunk is. Ha már mindketten ilyen gyorsan elkészültünk… egyébként is, még a hazafelé úton is bőven lesz időnk beszélgetni, vagy akár hazaérve is, mást nem, reggel majd eggyel több kávéval indítjuk a napot.

A bökdösésére finoman rezzenek össze, persze nem az ijedtségtől, hanem azért, mert hát... bökdös. Tűrhetném akár sziklaszilárd testtartással is, de az milyen játék volna?
- Szóval girnyónak tartasz...? - kérem ki magamnak fennhangon - Akkor mondd azt, hogy eddzek többet.
Nyilván nem tehetek róla, hogy Michael nem vitte túlzásba a testépítést, de ha őszinte akarok lenni, nekem ez is teljesen megfelel. Életemben egyszer voltam csak igazán "kigyúrt", de akkor is azért, mert egy életerős, nemes törzsi harcost áldoztak fel azért, hogy visszarángassanak a halálból. Ami azt illeti, Zach sem volt egy izompacsirta.
- Hordok kabátot. - korrigálom, és a ruhadarab felé bökök, amit az ágyra hajítottam, amikor beléptünk - Kevesebb a furcsa tekintet, ugyebár.
Csak pulóvert nem szoktam. De azt úgysem látja senki, nincs mi miatt szabadkoznom. Egészen elnézően mosolyodom el erre a páros megjegyzésére. Aranyos, ahogyan végső soron realizálja magában, hogy nem is áll olyan távol tőle a dolog, mint azt eddig gondolta.
- Itt persze jó. De amikor Afrikában feltámasztottak, hetekig meg akartam halni. Mármint... A melegtől. Is.
Most, ebben az állapotban képes vagyok továbbra is lazán venni a saját nyomoromat. Mennyire örülnék neki, ha ez mindennapos lehetne!
- Meglepetés lesz. De persze mindenről időben értesülsz majd, ne aggódj. Addig meg próbálj meg nem hamar megöregedni.
Érdekes különben, hogy ezek a mondások már az én fiatal koromban is megvoltak a maguk módján, csak mi kissé másként fejeztük ki őket. Mondjuk azért valahol jó, hogy alkalmazkodtam a környezetemhez, és remélhetőleg nem olyan a szójárásom, mint annak idején. Legalább is nem annyira.
Némán bólintok és szorítom meg Abigail kezét, amikor a biztató szavakkal próbál némi lelkesedést ütögetni belém. Még el is szipogom magam, bár nem kívánok sírva fakadni, egyszerűen csak nem tudok mit mondani. Nem tudom, hogy köszönhetném meg azt, hogy ennyire mellettem áll.
- Végre.
Teszem hozzá végül a magamét. Életem leghosszabb tíz éve volt ez teljesen egyedül, önmagában többnek tűnik, mint a maradék 820 másik. Ahogy aztán az édesanyjára terelődik a szó, először elvigyorodom, után pedig elkomolyodom kissé.
- Jól vannak...? - mármint a szülei - Tartod még egyáltalán velük a kapcsolatot?
A válasza függvényében felvetődik bennem a gondolat, hogyha egyszer... Szeretne találkozni velük, én szívesen "gondoskodom" arról, hogy ez lehetséges legyen. Hatalmamban áll elkendőzni az olyan apróságokat, mint az, hogy szemmel láthatóan egy napot sem öregedett. Persze ehhez tisztában kellene lennem a körülményekkel, és egyáltalán azzal, hogy mutat-e valamilyen hajlandóságot a dolog iránt, esetleg... és remélem, hogy így van, de még mindketten élnek.
Ha tudnám, hogy milyen gondolatok járnak a fejében, minden bizonnyal zavartan kapnám el róla a tekintetem, mert... Mégis. Még akkor is, ha úgy tekintünk az együttlétre, mint a lelkek egyesülésére, ehhez a testen át vezet az út, és... Mennyire... Elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy olyan férfi előtt csupaszítsa le a testét és lelkét egyszerre, aki ránézésre teljesen idegen tőle? És vajon ez a test mennyire felelne meg az ilyen jellegű célokra...?

- Olyan igazságtalan a létünk, Abigail... - fakadok ki még egy utolsó sóhajjal - Alapvetően megszegjük a természet törvényeit. Minden hit alaptételét. Négyszögletű kerekek vagyunk az élet körforgásában. Én is... meg akarok halni. Rendesen. Tudni akarom, hogy egyszer vége lesz. Mert így nem számít igazán semmi, az állandóságban minden drágakő fénye megkopik. - remélem, hogy nem érti félre, mert végső soron inkább a hétköznapi dolgokra értek mindent, a napsütésre, az étel ízére, az idő megfelelő beosztására, amit már soha nem kapunk vissza és tudjuk, hogy véges - Olyan jó lenne, ha nem kellene azon gondolkodnom, hogy vajon egyszer be kell-e harapjalak vagy sem. Ha csak foghatnám a kezed, és úgy élhetnék le még ötven évet, hogy aztán egy reggel nem kelek fel többé, és ha vissza is térek... Nem így. És nem ide. Emlékek nélkül. És nem a valóságra ébredés fakasztana üvöltő zokogásra, hanem az, hogy egy anya méhéből a rideg világra kerültem. Ezért nem akarok végső soron megint meghalni, mert tudom, hogy egy villanás alatt szállna el száz, kétszáz év, és én megint nem értenék semmit, és továbbra sem tudnám, mit keresek itt.
Nem tudom, hogy ezt miért mondom neki pont itt és pont most, de egészen bugyután érzem magam tőle. mindig ez van, amikor hallható szavakká formálom az engem emésztő gondolatokat. Gyerekként is ezért voltam kívülálló. Ami a fejemben egy logikus egésznek és teljesen helytállónak tűnik, az kimondva ezer sebből vérző, vergődő szófolyam csupán.
A homloka az enyémhez nyomódik, és ettől elfog egyfajta spirituális érzés, ámbár egyesek szerint a lélek a köldök tájékán lakik, én mégis a fejjel azonosítom, és ettől válik számomra meghitté a mozdulat. Lehunyom a szemem és úgy hallgatom a válaszát.
- Elfogadom.
Szeretném elfogadni. Aztán ki tudja, hogy milyen helyzetbe fogok kerülni, hogy tűztől és vastól menekülve kell-e magam mögött hagyjam ezt a várost vagy csak puszta unalomból. A körülmények lehetséges, hogy befolyásolni fogják majd ezt az elfogadást, de erre nem akarok gondolni. Most nem.
Ő remél, én pedig biztosra veszem, de ezen aztán igazán nem fogunk összeveszni, főleg nem az eltelt idő veszekedései fényében. Majd a tapasztalat meggyőzi őt, ide kevés lenne további erősködés.
Mielőtt azonban nekiesnénk a készülődésnek, kölcsönös kérdés-párbajjal azt hiszem, dűlőre jutunk az ott alvásomat illetően. Zavartan elmosolyodom a visszakérdezésére, aztán megvonom a vállamat. Nincs több kérdésem, ami lenne, az túl erőltetett volna.
- Inkább vagyok óvatos, mint elhamarkodott. Legalább is amikor lehetőségem van arra, hogy gondolkozzak, mielőtt megteszek valamit.
Persze azért mosolygok, mert miért is ne tenném, és egyúttal egyre forrósodó izgalom fűti fel a testemet az este gondolatától. Valóban nem lenne szükségem arra a kabátra, de felveszem, ha már egyszer azt mondtam, hogy igenis hordok kabátot. Lekövetem a tekintetét, ami a dobozra siklik, aztán még egyszer hálásan pillantok fel rá. Aztán én vagyok az, aki utána nyúl, és a kezébe kapja a sütemény maradékát.
- Igazán goromba dolog lenne egyedül hagyni őket... Legfeljebb visszahozom, ha marad.
Idő közben a mobiltelefonom is a zsebembe kerül - milyen aljas! -, egy apró csók pedig az orcámra, ami tovább fokozza a jókedvemet. És talán első alkalommal cseppet sem rossz érzéssel zárom be a szobát. Ha kijutottunk az utcára, ahol már nem kell a vékony ajtórések közt lavíroznunk, úgy Abigail keze után nyúlok, és a legnagyobb természetességgel és szeretettel kulcsolom au ujjaimat az övéi közé, és úgy gondolom, hogy ebből a helyzetből pusztán egyetlen dolog hiányzik ahhoz, hogy teljes tökéletességnek bélyegezhessem. A gyűrűink.

::hangulatzene::
 
//  400. reag ^^ Csak most, csak neked!  //

Az ellenkezésén felnevetek. Tudtam ám egyébként, hogy esze ágában sincs girnyónak titulálni, de ezt a kedves piszkálódást nem szívesen hagytam volna ki.
- Én már voltam kövér! Négy évig talán...
Töprengek, de egyébként lehet valami abban, amit mondott. Mármint, az anyagcserével kapcsolatos gondolatában, na meg persze abban, hogy a farkaslét okozta tudattalan mozgáskényszer is rásegít kissé. Az izomzatunk úgy fejlődik, mint a villám, a zsír pedig ideális esetben pont annyira van jelen, amennyire az az életben maradáshoz feltétlenül szükséges.
- Mondanám, hogy majd ötven év múlva meglátjuk, de gyanítom, hogy nem sok újdonsággal fogok tudni szolgálni számodra. Hacsak nem intézel nekem új testet.
Új testet találni meglepően könnyű, főleg ha felfedem magam egy egész protektorátus előtt. Nem értem, hogy miért érzik megtisztelőnek, de legalább senkinek sem kell meghalnia ilyenkor. Na nem úgy, mint a feltámasztásnál.
Csak egy szelíd arckifejezéssel reagálok a szavaira a meleget illetően. Volt időm hozzászokni. Nem mondtam, hogy lehetetlen, egész egyszerűen elmondhatatlanul megterhelő és kényelmetlen.
- Akkor már elmúltam 800... Plusz az időm nagy részében farkasom sem volt.
Teszem hozzá, már csak azért is, mert akár ez is lehetett valamiféle magyarázata annak, hogy pontosan miért viseltem hétköznapi ember módjára az ottani időjárást.
Megnyugtatással tölt el a tény, hogy még életben vannak a szülei, bár az nem ad okot a vidámságra, hogy lassan a halál küszöbét tapossák. Szomorkodni legfeljebb csak Abigail miatt szomorkodnék, hiába űzött velem csúfos és megalázó tréfát a Halál, még mindig úgy gondolom, hogy ez nem több, mint egy utazás következő állomása. Mindig csak annak nehéz, aki itt marad. De ebben a helyzetben nekem pont ez számít. Korábban is ez számított...
- Nyáron elhívhatnád őket. Vagy túl megterhelő lenne számukra ennyit utazni? - pislogok rá, közben pedig szórakozottan és finoman nyomkodom, mozgatom Abigail kézfejét és ujjait - Meg tudnánk oldani a... - nyelem el kissé a mondatot - felmerülő problémákat.
Lehet, hogy úgy érzi, hogy ez egy lehetetlen küldetésnek minősülne, de ahogy arra már ő is utalt, az idővel való versenyfutás már megkezdődött, és sajnálatos módon én nem tudom azt garantálni, hogy bármelyik pillanatban elhagyhatom a várost. Amikor megtettem - idefele jövet táncikálva a határon -, csak a tetoválásom izzott, de így... Ki tudja, talán kómába esem, vagy a szó visszafordíthatatlan értelmében megőrülök, és kínok kínjait fogom átélni az engedetlenségemért.

Miközben beszélek, sőt, egyenesen kifakadok, figyelemmel kísérem minden apró érzelmi változását, ami végbemehet rajta esetleg. A farkasom érzékeivel tapogatózom, akár egy antenna, úgy nyelem magamba a rádióhullámokat. Nem várok semmit, nem mondok már semmit, amit nem érzek fontosnak. Az emberi kapcsolatoknak alapvetően létezik egy olyan szférája, ahol már nem is kellenek szavak, ahol csak mindent elront már, ha valaki szóra nyitja a száját. Hát még a farkasoknál, akiknek a hallása és a beszéde idővel teljesen másodlagossá válik a többi érzékelésmóddal szemben. Így hát egyáltalán nem haragszom azért, mert most nem próbál vigasztaló szavakkal szebb álmokat duruzsolni a fülembe, mindketten tudjuk, hogy erre nem lehet mit mondani. Ha lehetne, már rég megoldottam volna az életem örökké csaholó kérdéseit is.

Talán a kézfogásom meglepi vagy legalább is gondolkodóba esik tőle, de amíg nem érzem azt, hogy szíve szerint elhúzódna, nem eresztem el. Emlékszem arra is, hogy mit sikerült olyan úriemberhez méltatlanul a fejéhez vágnom, és arra is, hogy India mennyire más volt, de ha csak arra gondolok, hogy egy ilyen este után, 11 keserű évvel a hátam mögött mi a legtermészetesebb dolog egy ilyen helyzetben, akkor csak erre tudok gondolni. Ettől függetlenül úgy szemlélek ki a pajzsom mögül, mint egy bokor mögött meglapuló őrkutya, mindenre készen állva, résen vagyok a legkisebb mozgolódásra is. Ha baj van, legfeljebb majd gyorsan eleresztem. De néhány ember aprócska auráján kívül semmit és senkit nem érzek, ezért nem is igazán szégyenlem magam vagy éppen féltem Abigail jó hírét.
Elkószálni a világért sem terveznék, és ha tudnám, hogy még ha csak viccből is, de megfordul a fejében ilyesmi, azonnali tiltakozásba kezdenék. De persze Kilaun tervez, a Szellemek végeznek alapon nem sok beleszólásom lenne, de igyekszem nem kivívni az ellenszenvüket. Nem mintha eddigi életemben ez lett volna a célom, ugyebár...

Ujjaink, akár a fonál, úgy gabalyodnak egymásba - s mondhatnánk, hogy bűnös az érintés, most mégis érzem, szüksége van rá. Talán nekem sem árt, hogy nem csak adok, hanem el is veszek tőle egy falatnyi életet. A karomon egészen a nyakamig szalad fel a hűs nyugtalanság, hogy aztán a gerincembe oltsa magát és ott zizegjen, hajtson előre a célom felé.
Hozzá hasonulok, némán vagyok jelen mellette az út hátralévő részében, de mégis olyan elevenen pislákol lelkemben az akarat, hogyha a Vak lenne itt, érezne, tudom. Sejtelmes a lét, megkaptam tálcán őt, mindkettőt, de hogy pontosan miért, azt még nem bogoztam ki, még nem állt össze egy egésszé mondaz, amit tennem kell, amit tenni akarok. És azt sem tudom, hogy ennek a két halmaznak akad-e egyáltalán valamiféle metszete, s ha igen, akkor abban lesz-e olyasmi, ami igazán ínyemre való.

A motelhez érve nehéz eleresszem, de meg kell tennem. Törékeny vállán simít végig öt hosszú ujjam - várj itt -, suttogom mézédesen, míg a recepcióssal váltok néhány szót. Hitelkártya, számok és egy név, igen, erről vonja le a menedék bérét, s ha megtudom, hogy visszaél bármivel, hát megfeszítem a háztetőn, s bár ezt nem kötöttem zsíros krumpliorrára, mégis tudom, hogy látja, tudom, hogy érzi: jobb, ha nem tekint holmi átutazó játékszernek.
Kulcs csörren, 113-as szoba, első és egyetlen emelet, leghátul. Hosszú szabadtéri folyosón terelem Jó Pásztorként a lányt, nyitom ki előtte a mennyek kapuját, s eresztem be a minősíthetetlenül puritán szobába. De legalább meleg van, fedél ível védelmet a feje fölé.
- Mit gondolsz, jó lesz?
Kérdezem szelíd törődéssel, ahogy megállok előtte, végigmérem a halogénizzók fényében még egyszer, és próbálom magamban elfogadni a gondolatot, hogy az a jó érzés, ami a mellkasomat feszíti, pusztán az ördögi sakkjátszmában való nyerésre állásból fakad, nem pedig szeretetből, és törődésből fakadó jótettből. Az nem lehet, az nem én vagyok.
Hanyag mozdulattal dobom le a kabátot egy üres székre, leülök az ágy szélére, semmivel sem törődve veszem kezembe a mobiltelefonomat. Ráérős és elegáns mozdulatokkal lapozom végig a névjegyzéket, alig akad még benne valami itt, ebben a városban.
Megtorpanok, nehezebb lesz, mint hittem. Érzem, hogy némi türelmetlenség költözik a gyomromba, de hamar elhessegetem.
- Vacsorázzunk, gyere. - mutatok magam mellé az ágyra - Pizza? - ha bólint, folytatom - Sonka, kukorica... Hjaj, kedves Laura.
Sóhajtok fel mosolyogva, emelem a szabad kezem, hogy végigsimítsak az arcán. Mennyivel egyszerűbb volna, ha egy szót hallanék a fogaid közül...
- Írd le nekem, mit szeretnél.
A kezem lecsúszik az orcájáról, újra fogom az övét, meleg a szorítás, amivel biztatóan fogom meg az apró kézfejet, majd útjára engedem.
Megrendelem a vacsoráját, kettőt kérek - egyet számára, egyet pedig saját... éhségem elnyomására. Palacsinta lesz a desszert.
A telefon befejeztével mély lélegzetvételt követően elnyúlok az ágyon, félig ülve, nyújtott, egymást keresztező lábakkal.
- Maradj itt, amíg nem találunk valami jobbat számodra. Ahogy tudlak, meglátogatlak, jó lesz? - hagyok némi szünetet - Menj, fürödj meg, kedvesem. Tiszteljük meg a vacsorát ennyivel. És ezt az új kezdetet is.

(alapozás)

Igazán jót tett, hogy kissé higgadtabbra vettem a figurát a mexikóival kapcsolatban. Persze mondanom sem kell, hogy voltaképpen a hirtelen felindulásból elkövetett példastatuálásaim is igen hatásosra szoktak sikeredni, azonban nem vagyok senki szórakozásának eszköze - egyelőre -, tehát nem célom senkit boldoggá tenni azzal, ahogyan ezt az ügyet kezelem.
Danténak meghagytam, hogy a hotelben várakozzék, felügyelve a többieket. Mivel időm volt, mint a tenger, néhány dolgot egészen filmszerűen találtam ki a saját szórakoztatásom céljából, de erről majd később.
Dominicnek meghagytam, hogy szerezzen be a vénasszony kosztümje mellé egy igazán elegáns sofőri felszerelést, külön kérésem volt, hogy a tányérsapka se maradjon el, anélkül hiteltelennek éreztem volna az egészet. Arról nem is beszélve, hogy az én autómat fogja vezetni, és ha már ez a nemes és megtisztelő lehetőség az ölébe hullott, akkor dolgozzon meg érte.
A Hotelnél helyet foglaltam a hátsó ülésen, elegáns, szürke öltönyben, cseppet sem vittem túlzásba, csak a szokásos formámat hozva. Este nyolc felé járhat az idő, úgy hiszem. Borzasztóan kényelmetlenül érzem magam hátul.
- Ez legyen nálad. De ne legyen szem előtt addig, amíg nem szólok.
Nyújtok előre egy nagyjából cipősdoboz méretű fa ládát, ami magasságra jóval alacsonyabb, mint a cipőnek való, inkább széles, mint lapos. A tömör anyag borotyán selyemkendővel van letakarva, egészen sajátos atmoszférával díszítve fel a tartalmát. Egyéb iránt olaszul beszélek, szeretek a földijeimmel a közös anyanyelven kommunikálni.
Az úticélt már előre egyeztettük úgy, ahogy az ügy sablonos részleteit is. Van ez a mexikói, aki valakinek a feje ügyében lábatlankodik a városomban, ám jobban izgatta az, hogy... finoman fogalmazva inzultálja a falkám tagjait. Az ilyesmit nem fejeltjük el megköszönni, ugyebár. Részleteket az Emmára való tekintettel nem mondtam.
~ Ha megtennéd, hogy érte mész... De tudod, csak lovagiasan.~
Elképzelésem sincs, hogy milyen karaktert talált ki ma estére, de biztos vagyok benne, hogy le fog nyűgözni. Még mindig olaszul folyik a társalgás, a pajzsom nem húzom fel teljességében, hiszen először is meg kell győződnöm arról, hogy egyáltalán itt találom-e a hímet vagy mehetünk, és kevésbé elegánsan feltúrhatjuk valamelyik kocsmában. Én minden esetre a hátsó ülésen várok, teljes nyugalomban pihentetve a combomon mindkét kezemet.

(akkor már folytassuk XD)

In nomine Patris et Fili et Spiritus Sancti. Amen.
Avagy, ha amico mio azt mondja, hogy feladat van, akkor nincs tréfa, a maximumom maximumát kell nyújtanom, ez esetemben annyit tesz, hogy nem csupán pontosan, minden részletre kiterjedő figyelemmel helyezem magam készenlétbe, de még gyorsan is. Vadászat lesz! A tudat kéjesen vonagló selyem módjára simít végig gerincem mentén, föl egészen koponyámig, hogy beegye magát rendíthetetlen nyugalmam alkotta védfalaim mögé. Csábító.
A kért öltözék minden kiegészítőjével szerzem be, hogy a megadott időpontra már a hotel előtt parkolva várjam az Alfát, a viccekből jól ismert, s majdnem olyan komikusra alakított Jean szerepében. Friss maszk, jellememtől azonban nem oly' távoli, így aligha lehetett vele probléma.
Átvettem a ládát, s egyelőre magam mellé fektettem az anyósülésen, nem kérdeztem, mi célja, vagy mi lapulhat benne, tudásszomjam majd a megfelelő pillanatban kerül csillapításra, ebben biztos voltam.
- Ahogy kívánod - bólintottam lassan, szemem sarkából vetve hátra rá egy pillantást. A szolga nem nézhet ura szemébe, én viszont nem szolga vagyok... csupán a külvilág felé, erre az alkalomra. Olaszul feleltem természetesen, nem sértettem azzal, hogy eltagadom tőle anyanyelvünket, amit úgyis szívfájdítóan ritkán van alkalmunk használni.
Elindultunk a célállomás felé, az Audi halkan dorombolt, s ha valaki is úgy hitte, ez puha, zökkenőmentes vezetés ennél az autónál azt a hatást érte, mintha egy ragadozó járta volna a város utcáit... Nos az jobb, hogy nem sejtette, kik ültek benne. Se egy hirtelen rántás, durva fékezés, vagy heves gázfröccs, jó ütemben, de elegánsan érkeztünk meg az én ízlésemnek meglehetősen pórias motelhez. Önszántamból, munka nélkül aligha tenném be ide valaha is a lábam.
Az Árnyak leple elfedett, beburkoltam farkas mivoltomat, háromszáztíz évesen, azon éveit taposva is még kényelmesen embernek érzékelhetett mindenki, fölötte pedig szárnyát éppcsak bontogató farkasnak. A láda egyelőre a járműben maradt.
Kiszálltam, megigazítottam öltönyömet, ami inkább zubbonyra emlékeztetett - már értem, jó anyám miért nem szánt sose kocsisnak -, majd könnyű, nesztelen léptekkel elindultam.
~ Ez csak természetes!
Saját sejtelmes ködömön át kémlelve kutattam fel a hímet, s álltam meg a megfelelő ajtó előtt. Megigazítottam kesztyűimet - egy kis rántás egyiken, egy kis rántás másikon -, majd kopogtattam, s vártam.
Amennyiben ajtót nyitott a signore, barátságos ám udvariasan kimért mosolyt kerítettem arcomra, remélve, hogy valamely rejtés oknál fogva nem kezd azonnal menekülésbe. A legkevésbé se voltam fogócskázós hangulatban, a rohanás fárasztó, nem beszélve izzadásos eredményéről, ami kellemetlen testszagot vonz maga után. Egy szóval: taszít.
- Jó estét, uram! Kérem bocsásson meg a zavarásért, de megtenné, hogy velem fárad? Mr. de Luca szeretne váltani önnel pár szót. Odalent várja.
Biztosan bizalomgerjesztő lehetett a szituáció számára, ám mertem remélni, hogy ha ahhoz elég karakán hím, hogy Emmával konfrontálódjon, úgy Castorral is mer... tárgyalni. Valójában azt bátorkodtam remélni, hogy nem szorulok fizikai erőszak alkalmazására, mélyen bántana, ha első alkalommal tönkre lenne téve legújabb maskarám.

Elgondolkodom rajta, hogy talán rádiót kellene kapcsolnom, mert hiszen ki tudja, mennyire nyúlik el a várakozás. Vagy hogy hány darabban érkezik meg a mexikói, bár ha valami rejtélyes oknál fogva Dom eszébe jutna a véres cafatokat betenni a kocsiba, kénytelen lennék valami radikális és tisztátalan lépéssel reprezentálni számára, mennyire nem volt jó ötlet a megmozdulása.
Nem, nem kapcsolok rádiót. Az nem volna udvarias, még a végén azt éreztetném a mexikóival, hogy untat vagy hogy annyira sem becsülöm, hogy ne osszam meg a figyelmemet közte és egy Sinatra sláger közt. Elmélyedek hát a belső csendben, amit megtámogat a kocsiban uralkodó tompaság, az est feketéjébe olvad a bennem élő Bestia bundája, és nem látszódik benne semmi más, csupán egy vörösbe hajló, parázsló szempár.
Csak a szemem sarkából érzékelem a mozgást kintről, egészen hamar sikerült eljutnunk idáig és ahogy látom, a mexikói is egészben van. Megvárom, hogy Dominic gálánsan ajtót nyisson az úrnak, becsukja mögötte aztán elfoglalja kirendelt helyét a kormánynál.
Ahogy orromba kúszik az Emmára tapadt hímszag, a gyomrom egészen összerándul, félelem helyett ideges undort köpnék fel, ha nem lenne kellő önuralmam ahhoz, hogy fapofával tekintsek a visszapillantótükörbe, így véve fel a szemkontaktust a mexikóival.
A magam részéről hosszú másodpercek kínos csendjével igyekezem megajándékozni a hímet, megtagadva tőle azt a szívességet, hogy bármit közöljek vele, hogy akár egyetlen szeletet is kaphasson a húsomban lakozó hatalomból. Lusta mozdulattal várom meg, hogy az esetleges félrenézése esetén elvehessem a szemem a tükörről, hogy lassú és finom mozdulattal megütögessem Dom ülésének hátát: indulhatunk. Csak szépen és nyugodtan, ahogyan idefele is jöttünk, én nem sietek sehova.

Ahogy sikerül kijutnunk a motel parkolójából valamiféle egyenesebbnek nevezhető főútra, újfent elcsípem a tükröt, talán alkalmanként a fekete szempárt is, amihez az idegen test többi része tartozik. Az már csak rajta áll, hogy mikor és mennyire kitartóan viszonozza ezt a gesztust, de azt akarom, hogy érezze: bármit is tesz ebben a városban, semmit sem tehet úgy, hogy ne lássam, ne halljam, szemem és fülem van mindenhol. Egy jó érzésű embert talán feszélyezne egy hasonló szituáció, bár én tőle nem igazán remélek semmit. Ha szólna is valamit, nem veszek tudomást róla, még úgy sem, hogy a pajzsom éppen annyira zár, hogy az esetleges gondolatait még engedjem bejutni a sajátjaim közé.

- Jean, legyen szíves kérdezze meg a vendégünktől, hogy hogy utazik, zavarja-e esetleg a légkondícionáló berendezés, esetleg óhajt-e zenét hallgatni.
Hallatom a hangom most először, egészen baráti és kellemes a mély basszus, bár sok éves szivarozásról és megszámlalhatatlan gallon whisky elfogyasztásáról árulkodik.

Nem igazán értettem, miből feltételezte, hogy farkas volnék, mikor Eska áldásának hála az ő korosztálya számára még tökéletesen el tudtam adni magamat embernek, s ezt az esetek többségében el is követtem. Nem maradt hát más számomra, mint amico miora fogni bukásomat. Arcátlan feltételezés, tisztában vagyok vele, ám semmi sem tapos jobban viráglelkembe, mintha belerondítanak szépen felépített előadásomba. Gazie Dio, hogy Jean csupán egyszeri szerepe, kiforrottabb alteregó esetében kénytelen volnék kardomba dőlni.
Előre megyek, mert nincs okom mitől tartani, amennyiben újdonsült barátunk hátba támadna, úgy a halálos ítéletét írná alá. Castor a közeli Audiban várakozott, a maxikóinak esélye se volna megmenekülni.

Az autóhoz érve kinyitottam az anyósülés felőli ajtót, majd a vendég beszálltakor becsuktam azt, megkerültem a járművet és én is beültem. A dobozra gondosan ügyeltem. Az előre megbeszélt hely felé indultunk, ugyanolyan elegáns tempóban, mint ahogy ideérkeztünk. Semmitől sem zavartatva magam vezettem, a legkisebb zavar se érződött felőlem. A mexikói számára emberként festhettem továbbra is, energiáim tekintetében, amico mio pedig ismert már annyira, hogy tudja, aligha akad bármi is, széles e világon, ami ki tudna zökkenteni végtelenül egyhangú nyugalmamból.
- Ahogy kívánja, uram - biccentettem aprót Castor utasítására, majd ugyanolyan kellemes tónusban szóltam a vendégünkhöz is. - Jól utazik, monsieur? Esetleg zavarja a légkondicionáló, vagy óhajt zenét?
Elképzelhetőnek tartottam, hogy jelen helyzetben színtelen, körülményesen udvarias megszólalásaink cseppet sem nyugtatták meg a signort, épp ellenkezőleg. Bár abból ítélve, milyen nyugalommal fogadott... nem tűnt ideges, félős fajtának. Nos, a bátorság dicséretes dolog, kiderül, hogy eme csodás éjszakán mire megy majd vele...

Apró bólintással nyugtázom, hogy minden a lehető legnagyobb rendben és kényelemben zajlik. Ha nem lenne a helyzetnek szinte tapintható súlya, talán nehezemre esne nem elmosolyogni Dominic újabb alakítását. Azonban - hála a körülményeknek - rezzenéstelen arccal viselem el, ahogyan szerepet játszik.
Megesküdni ugyan nem mernék rá, de szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy tökéletesen be tudom azonosítani, pontosan milyen kaliberű is ez a Carlos néven futó mexikói kóbor. Az a fajta elegáns gyilkos, akit nem lehet holmi felületes ismeretség alapján bármivel is megfenyegetni vagy megtörni. Aki gúnyosan mosolyog, miközben felmetszik a hasfalát és csak azt kérdezi: ennyit tudsz? Valaki, aki élvezi a feszültséggel átitatott helyzeteket, szereti és állja a próbát és ez a fajta magatartás talán még imponálna is, ha nem velem szemben alkalmazná és ha nem az én tányéromba piszkított volna bele Emma kapcsán.
Nem tagadom, én is viselkedtem hasonlóképpen az elmúlt évszázadokban, de talán az öregség vagy a sziklaszilárd hatalom teszi: az én türelmem véges. És ha valamihez nincs türelmem, nem szeretem a körülményeskedést, gyorsan és kíméletlenül fejezem be a kényes ügyletet, mert a probléma megszüntetése sokkal előrevalóbb számomra, mint az, hogy milyen Oscar-díjas alakítással teljesítem be édes bosszúmat.
Amit a szemeivel művel, jelen helyzetben jóval több, mint provokáció. Számomra túlmegy minden írott és íratlan határon, és az izgalmas feszültségkeltésben lelt élvezetem tökéletesen másodlagosnak tűnik ahhoz képest, amilyen - egyelőre leplezett - indulat hasít bele a gyomromba. Néhány pillanat néma csendet adok magamnak, hogy meggondoljam magam.
Letelt.
Nem gondoltam meg magam.
- Igazán irigylésre méltó képessége van, Carlos. - nyomom meg a keresztnevet, amellyel a sajátomat merészelte bemocskolni, ám a hangom még mindig nyugalmat tükröz - Ha megengedi, én is mutatnék Önnek valami egészen elképesztőt.
Kérek szinte engedélyt, és bízom abban, hogy Dominic eléggé kiismert már ahhoz, hogy leállítsa az autót. Ha nem úgy, illedelmesen megkérem Jeant: legyen szíves félrehúzódni.
A vérvonalam sajátos képességével három és fél évszázadnyi villámtempót diktálva egyetlen szempillantás alatt szállok ki a kocsiból, tépem fel az anyósülés ajtaját, s rángatom ki onnan a mexikóit. Torkát tépve kísérlem meg hasonló sebességgel az autó hátuljához reptetni, majd cseppet sem kímélve sem a flasztert, sem pedig a testi épségét, a csomagtartóval egy vonalban építem bele a hímet a betonba. Ha sikerül, úgy fényesre tisztított bőrcipőm utcamocskos talpával lépek a fejére, felpillantva intek Domnak: nem tetszik, ahogy parkol. Legyen kedves kissé tolatni.
- Maga lassan tanul, senor. - közlöm vele egyszerűen és bízom benne, hogy már engedelmesen nyeli a hozzá egyre közelebő kipufogóból áradó gázokat - De akkor elmondom, ha eddig nem lett volna nyilvánvaló. Nem szeretem, ha baszakodnak velem, mi capisce?
Nem sürgetem, végső soron az egyelőre továbbra is biztatóan intő kezem Dom felé továbbra is azt jelezheti, hogy tolathat nyugodtan, és majd csak akkor fékezzen le, ha én azt mondom. Ami leghamarabb akkor lesz, amikor az Audi gumija már intim közelséget igyekszik ápolni a mexikói koponyájával.

Oldalvást se kell pillantanom, hogy tudjam, kedves vendégünk mikor szakította el amico mio türelmének kurta szálát. Több éves tapasztalat, valamint magasan fejlett empátiám segített ebben... no meg persze a szavai.
Az eddigi tempó szerint parkoltam le, se túl gyorsan, se túl lassan, egy oktató zokogott volna gyönyörűségében. A motort nem állítottam le, mindazonáltal halk sóhaj kíséretében süppedtem a kényelmes ülésbe, mit sem zavartatva magam a mellettem zajló eseményektől. A mexikói hirtelen eltűnt mellőlem. Leellenőriztem a kesztyűim, kicsit megigazgattam őket. Hallottam a betonba csapódást. Leporoltam egy alig észrevehető, ám zavaróan jelen lévő porszemet sötét felöltőmről.
Tekintetem a visszapillantó tükörre siklott - Castor nem volt megelégedve az általam választott hellyel - szinte sajnálom a vendégünket -, így hát kénytelen voltam tolatásba kezdeni.
- Következő alkalommal javaslom, hozzunk magunkkal egy kölyköt is, uram - mondtam alázatos nyugalommal, mintha csupán annak adtam volna hangot, hogy legközelebb kevesebb borravalót kap a pincér, mert kevés a porcukor a francia krémesen.
A mocsok feltakarításának rémes képe jelent meg lelki szemeim előtt. rendkívül megfontoltan tolattam, semmi esetre sem szerettem volna, ha önhibámból küldjük e pórul járt lelket a másvilágra, hogy hátra maradt cafatjait végül én helyezzem végső nyughelyre.
Könnyedén megálltam, amint azt intette. Agyvelő, csontok, vér, arról nem is beszélve, hogy a hátsó kerék is alapos pucolásra szorulna később. Túl sok munka, amiktől előre fáj a fejem.

Más körülmények között talán még mókásnak is találnám Dominic megnyilvánulását, azonban ez a helyzet jócskán távol esik attól a bizonyos helyzettől, hiszen egyetlen aspektusában sem felel meg a könnyed humor melegágyának. Csak erre az egy pillanatra tekintek fel Dominic felé, át a hátsó ablakon, mert ebből a szögből máshogyan nem megy.
- Nekem te ne javasolgass semmit, ha mocsok lesz, te fogod felkaparni, ha pedig derogál, mehetsz utána te is.
Hörren oda a farkasom, ebben a helyzetben maximális engedelmességet várunk el mindketten, nem holmi ribancos kényeskedést. És bár tudom, hogy Norina mennyire megszállottja az emberi test maradványainak, inkább őt nem jutalmaznám, helyette büntetve ezzel Dominicet.
A dühödt morranás csak egy keményebb odataposást vált ki belőlem, aztán amikor meghallom a fejemben a mexikói hangját, feltartott kézmozdulattal jelzem Dominic felé, hogy álljon meg.
A korábbihoz hasonló gyorsasággal lépek le róla, ragadom meg újfent a hímet, és más körlmények közt egészen romantikusnak is betudható mozdulatsorral préselem neki a csomagtartónak, bízva abban, hogy nem horpasztotta be a gerince, mert akkor még morcosabb leszek.
- Megmondom én, minek van itt az ideje, senor... - rántok egyet a gallérján - Jól figyeljen ide, mert csak egyszer mondom el. Minden testrészét, amivel bármelyik falkatagomat próbálja majmolni, le fogom tépni és megetetem magával. A dobozt! Még ma.
Kiabálok előre, bár erre semmi szükség nincs, hiszen csend van, és remek hallással bírunk mindahányan. Ha előttem van, könnyedén csapom fel a tetejét, és veszem ki belőle az egyik tartalmát. Ugyanis több is akad.
De ez a legnagyobb, fából készült, vékonyabb fajta késmarok vastagságú, a végén ezüstözött pecséttel, dombornyomott C-betűvel a végén.
Jelen körülmények közt teljességgel mindegy lenne, hogy melyik után nyúlok, de ez van legfelül, és egy pillanattal később, ha minden jól megy, már a mexikói bal szemgödrébe süpped, mint forró kés az olvadt vajba, megfosztva ezzel fél szeme világától, égetve, gyomorforgatóvá sütve minden felületet, amihez csak hozzáér.
- Kíméljen meg a diskurzusaitól még tíz percig. Gondolkozzon el azon, hogy kivel mit csinált, lesz rá lehetősége.
Ha sikerül, arrébb rántom őt az útból, felnyitom a csomagtartót, és nemes egyszerűséggel megkísérlem bevágni a hímet, rácsapva a fedelet is. Oh, még egy gondolat...
- Nem ajánlom, hogy bármit összemocskoljon odabent, az emberem nem szereti szemgolyódarabkákat.
Ezzel hagyom magára, hogy bevetődjek az anyósülésre és jelezzem Domnak, hogy húzzunk a célállomásra, amilyen gyorsan csak lehet.

Leghőbb vágyam finnyásan felhúzni az orrom, elvégre Testőr vagyok, nem pedig bejárónő, takarító még kevésbé. Bőségesen elég alantas munkát végeztem még emberként, uram irgalmazz, hogy a kétszázon túl is eféle megalázó szolgamunkával keressek akár egy percnyi betevőt is. Álcáim egyikében ideig-óráig szórakozás reményében természetesen teljesen más, ám falkakörökben... Rettenetesen sokat romlana a renomém.
Jeanként teljesítvén szolgálatom:
- Bocsásson meg, uram, úgy lesz, ahogy óhajtja - mondom érzelemtől és gúnytól mentes hangon, lenyelve minden esetlegesen kikívánkozó, további megjegyzést zilált idegzetére. A legalávalóbb módja volna halálomnak, ha az Alfám mancsa által végezném a saját ostobaságomból kifolyólag - e kétes megtiszteltetést inkább másoknak hagyom.
Következő utasításai közül a dobozra vonatkozónál fonta körém a kísértés édes-hosszú ujjait, ám továbbra is megálltam mindennemű feleselést, vagy szándékolt lassúságot. Amico mio tyúkszemére tapostak, nem óhajtottam aranyér-érzetet is kiváltani nála, sejtésem szerint arra még érzékenyebben reagált volna, hím lelkek ápolásában pedig nem rendelkeztem olyan sok tapasztalattal, hogy az megállja a helyét egy maximálisan felbőszült de Lucával szemben.
Fürge, hibátlan mozdulatokkal veszem magamhoz a dobozt és szállok ki a járműből, hogy annak farához sietve Castor elé nyújtsam.
Rezzenéstelen arccal szemléltem, ahogy bélyeg sütés címén megfosztotta egy időre a fél szemétől a kóbort. A - nagy valószínűséggel üvöltő - hím végül a csomagtartóban köt ki, amit egy semmitmondó sóhajjal nyugtázok. Legalább többet nem kell megállni.
Beültünk ismét, Castor ezúttal az anyósülésre, hogy nagyjából negyed órányi kocsiút után a lehető legközelebb parkoljak le a Naturalak-völgyhöz.

//Értékeljétek, hogy türtőztettem magam a jelenlegi avatarképeitek mellett! Nagyon nehéz volt!!!!! >___< //