A White Mountains National Recreation Area területén található apró menedékház. Bárki betérhet és megszállhat benne, amolyan "becsületkassza" jelleggel: ne vigyél magaddal semmit, amit nem fontos, de ha meg is teszed, hagyj magad után valamit! Főként szerszámok, a favágáshoz, vadászathoz szükséges eszközök találhatók a kabinban, "csináld magad" elv alapján eszközöket biztosít mindenki számára egy nyugdot, hóvihart-túlélő éjszakához.

- Halmozom az élvezeteket, mindhárom egyszerre. Miért, felcsapsz ápolónőnek mellém? -felelem a legnagyobb nyugalommal a kérdésére, és ha esetleg nemleges választ kapnék, már azzal a lendülettel seprem is arrébb a kacsóját a homlokomról, csak ne tapizzon, kérem szépen. Milyen udvariatlan dolog már? Amúgy meg nem értem, hogy miért van mindenki így elcsodálkozva egy-egy bocsánatkérésemen, kár pazarolni rájuk a szót, annyira nem tudják értékelni...
- Elfelejtettem volna szólni, hogy másnap reggel edzésem lesz? Hoppá… bárkivel megesik az ilyesmi, nem igaz? Javíts ki, ha tévedek, de ha emlékezetem nem csal, te se nagyon vesződtél búcsúüzenettel, mielőtt angolosan távoztál volna. -vontam vállat, mondhatjuk, hogy egyenlítettem a számlát, szóval nem értem, mire fel a pattogás. Nem én voltam az, aki kettőnk közül előbb játszotta be, hogy csak úgy szó nélkül kisétál a másik életéből. Amúgy meg még szép, hogy megsértette, bár úgy se vallanám be se neki, se magamnak, és előbb döglenék meg, mint hogy hangosan beismerjem. Mondjuk szar ügy, ő 19, én meg egy híján 20, szóval gondolom, nagy logika neki sem kell hozzá, hogy kisakkozza, mert félelmetes, hogy mennyire hasonló személyiséggel áldott – vagy épp vert – meg minket a sors.
- Ha ennyire kíváncsi vagy, miért nem keresed meg te magad? -kérdeztem vissza a „billog” kapcsán, ezúttal azonban már kihallatszott a hangomból némi sértett él, zsebre teheti az őzike tekintetéért cserébe, amit a kérdés mellé kaptam ajándékba tőle.
- A hülye is tudja, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel csap be be magas vagy elektromos dolgokba, és tekintve, hogy körülöttünk az erdőben milyen magas fák vannak, elektromos készülék meg a mobilomat leszámítva szerintem több kilométeres nincs, kétlem, hogy pont ide csapna be. Vagy téged találna el. -közlöm nemes egyszerűséggel, egy grimasszal jelezve felé, hogy ez bizony elég sovány kifogás volt részéről, igazán előállhatna valami hihetőbbel, mert egy ovis még megkajálja az ilyesmi, talán egy kisiskolás is, de abból a korból már mindketten rég kinőttünk.
- Ó, ne aggódj, inkább szokásuk füstbe menni, mint valóra válni. -legyintek a kérésére, mellesleg amúgy se tudja, hogy mik az álmaim, szóval had ringassa magát tévképzetekbe.
- Ejha, nem is tudtam, hogy lehetnek bolháitok. Már megérte ide jönnöm, ma is tanultam valami újat! -csapok a térdemre vigyorogva, tovább táncolva az idegein, de aztán hagyom, had álljon be a hideg zuhany alá, ha már annyira ez szíve vágya.
- Hát most na… -vonok vállat a szavaira, amikor pedig megemlíti a teát, már a gondolatától is megborzongjak, hogy én olyasmit igyak.
- Köszi, de inkább kihagynám, még mindig nem szeretem. Gondolom, a forró kakaó nem opció helyette, úgyhogy mindegy. - Amíg együtt voltunk, addig se láthatott soha se kávét, se teát inni, már akkor is kézzel-lábbal tiltakoztam mindkettő ellen, csodálkozom is, hogy feledhette el. Többnyire mindenki csak csodálkozik rajta… A csapvízre meg most annyira nem fáj a fogam, tekintve, hogy nem sokkal ezelőtt áztam bőrig az esőben, így azonban csak megfordulok ültömben, hogy Prim mozdulatait kövessem a tekintetemmel, miközben a tűzhely körül tüsténkedik.
- Te? A falkához? -kérdezek vissza csodálkozva, na nem mint ha annyira lenézném bármelyiküket is, de emlékeim szerint, akárhányszor keresztezték egymást az útjaink, sosem volt a falka tagja. Ez kezd érdekessé válni - Miért? Történt valami, vagy ennyire a fejedre szálltak? -kérdeztem rá konkrétabban a témára némi aggodalommal a hangomban, mert érdekelt, hogy mi állhat a döntése hátterében, még úgy is, hogy legutóbb úgy váltunk el, ahogy. Na jó... mindig úgy váltunk el, ahogy. Egyáltalán miért vette fontolóra a dolgot?
- Most őszintén, minek nézel engem? -nézek rá némileg sértett tekintettel a kérdése miatt, de aztán egy sóhajt követően megereszkednek a vállaim - Na jó, tudod mit? Inkább ne válaszolj, nem vagyok rá kíváncsi.
Mindenesetre azért valahol mulattató, hogy nagyvárosi létemre mindenkinek az az első reakciója, hogy fél napig nem bírnám ki egyedül a vadonban, mert azt se tudnám, mi-hogy-merre-mennyi. Meglepődnének, ha tudnák, hogy azért van bőven tapasztalatom ilyen téren is, tekintve, hogy a Moszkva-közeli családi nyaralónk is kint van a nagy semmi közepén, és nem volt olyan év, hogy ne látogattunk volna el legalább 1-2 hétre.
- Sebaj. Látom, sokáig bírtad nélkülem. -húzódik kamaszos vigyor a képemre a kis botlása után, ahogy pont az én vállam szolgál támaszul számára, bár már magában az is megmosolyogtató az a tény, hogy az „ügyes” vérvonala ellenére mégis milyen ügyetlen tud lenni néhanapján.
- Gyere, huppanj le nyugodtan. Van hely bőven. -felelem, majd arrébb is húzódok, hogy amennyiben kedve tartja, ő is odaférhessen a tűz mellé - Már csak egy zacskó pillecukor kéne, és teljes lenne a boldogság. -felelem némi túlzással, bár az talán neki sem újdonság, hogy az édességekre mindig vevő vagyok.

Régebben azért másképpen halmoztad az élvezeteket. – mondom egy sunyi mosoly keretében, illetve egy sokat sejtető pillantás keretében. Majd egy kisebb nevetés keretében megszólalok. -  Miért még mindig szereted a jelmezeket? – kérdezem tőle játékosan és egyáltalán nem komolyan, majd végül elveszem a kezemet a homlokáról. Lehet, hogy régebben nem volt ellenére az, ha bárhol megérintettem őt, de azért mind a ketten változtunk és a mi múltunk csöppet se egyszerű.
Van olyan nő, aki beveszi ezt az edzés dumát? Meg se próbáltál utána megtalálni, de biztosan miatta volt az egész. Amúgy meg azok után, amit a fejemhez vágtál nem csoda, hogy én léptem le először. Szerinted nem fájt? Szerinted érzéketlen farkas vagyok?   – szólalok meg kissé sértetten. Lehet nem áll jogomban felhozni újra azt a dolgot, de kár lenne tagadni, hogy mindig is úgy éreztem, hogy az egyik exe túl fontos maradt számára.
Ohh, bocsánat, hogy nem vettem a fáradságot levelek megírására, de tudtommal nem igazán rajongtál az ilyen dolgokért, vagy esetleg félreértettem volna?  – kérdezek vissza kicsit se kedves hangnemben. De fura dolog látni azt, hogy mennyire hasonlóak vagyunk, és mennyire nem vagyunk képesek túllépni a múlton, legalábbis a közös részén. Egyikünk őszvér, míg a másikunk szamár. Mind a ketten részben megsérültünk akkoriban, még ha képtelenek is vagyunk beismerni. Ha nem így lenne, akkor most ebből semmi se került volna szóba.
Nem értem, hogy mire ez a sértettség, hiszen magadnak köszönheted. Te hoztad ki belőlem a rosszabbik énemet, de legalább ha másban nem is, de ebben első voltál. – mondom neki egy vállrándítás keretében, mert nem érzem úgy, hogy erről akarok vitatkozni. Tisztában volt már akkor is, hogy mennyire szarul érintett engem, hogy megtámadtam őt. Egy darabig szinte kerültem őt, mert félte attól, hogy nagyobb kárt is tennék benne. De most még ez a szennyes is terítékre került. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő.
Élvezed, hogy kötekedhetsz? Ha így folytatod még a végén egy harapás nyom lesz a következő tetoválásod. – mondom neki bosszúsan, de nem engedem el őt a pillantásommal. Egy pillanatra még az egyik kezem is ökölbe szorul, de sokkal inkább azért, hogy a következő dühös ági játék miatt össze ne rezdüljek.   - Nem tudtam, hogy ekkora vétek az, ha valaki félti az életét. Lehet a fába csap bele, de ha így halad, akkor lassan a szél fákat fog kidönteni és nem szerettem volna az egyik alatt végezni.  – teszem hozzá egy kisebb sóhaj keretében, mintha azzal is csak magamat szeretném nyugtatgatni, mert a végén tényleg olyat teszek, amit nem akarok.
Talán nem vagy elég kitartó és annak köszönheted, hogy az álmaid nem válnak valóra. Vagy egyszerűen túl csalfa vagy…   – jegyzem meg mellékesen, még akkor is, ha nem éppen rám tartozik az, hogy éppen milyen búbánat nyomja a szívét. Nem lelkizés miatt vagyok itt, hanem amiatt, mert menedéket kerestem és semmi több.
Tudod nem terveztem azt, hogy egy igazán finnyás „úriemberrel”  – idézőjelet is rajzolok a levegőbe, amikor kiejtem azt az egy szót –  hoz össze a sors az erdő mélyén. –Mondom neki egy kisebb szemforgatás keretében, hiszen ez nem valami luxusszálló, így nem értem, hogy mit várt. A tea inkább a mened való, mint a forró csoki. – De van még gyümölcslevem, ha nem érzed túl gyerekesnek ezt is. – szólalok meg kissé sietve, majd amikor magamon érzem a tekintetét, akkor zavaromban a hajammal kezdek el babrálni.
Miért lepődik meg ezen mindenki ennyire ? Ha azt mondanám, hogy az őskorból előkerült egy kölyköm, akkor megérteném, de ilyen soha nem lesz… - a végére szinte teljesen elhal  a hangom, hiszen ezt az egy dolgot utáltam mindig a farkas létben, hogy nem lehet saját gyereke a nősténynek.  Ostobán hangzik, de mindig arról álmodtam és beharapni valakit soha nem lesz ugyanolyan, de végül sietve kapom fel a fejemet és újra őt figyelem a föld helyett. –  Nem szálltak a fejemre, hiszen mindig is ügyesen tüntettem el a nyomait, ha nem így lenne, akkor már szerintem nem élnék. Túl sok ember tyúkszemére léptem már. – mondom egy kisebb sóhaj keretében, hiszen ennyire ügyetlennek ő se gondolhat. Lehet a vérvonalam ellenére is képes vagyok néha megbotlani, de az már teljesen más tészta. – Egyszerűen csak hiányzik az állandóság az életemből. Tudom, hogy hamarabb lehetnék a menekülés példaképe, mint a letelepedésé, ahogyan azzal is tisztában vagyok, hogy a kapcsolatok szakértője se vagyok, de hiányzik… - vallom be neki őszintén és reménykedek abban, hogy ebből most nem fog gúnyt űzni. Eleve nem viccnek szántam, hanem ezek tények, de ugyanakkor rettegek feladni a szabadságomat, mert mi van akkor, ha csak vágyok rá, de képtelen vagyok valójában úgy élni? Na, meg az se mellékes, hogy ennyire nyíltan még soha se mondtam ki senkinek se.
Megadóan felemelem a kezeimet, hogy rendben értettem, inkább nem mondok semmit se. Pedig biztosan jó pár dolgot fel tudnék sorolni, hogy milyennek nézem. Tény, hogy lenne benne jó és rossz dolog is, de a végén szerintem nem köszönné meg.
Úgy érzed, hogy pótolhatatlan vagy és álmatlan éjszakákon csak rád gondoltam? – kérdezem tőle mosolyogva és egy kisebb kuncogás keretében. Fura, hogy az előbb majdnem megettük egymást, most meg szinte mosolygunk és nevettünk. Még annak ellenére is, hogy a feszültség tapintható. Amikor arrébb csúszik, akkor leülök mellé és a kezemet kinyújtom kicsit el is feledkezve arról, hogy nem régen még valahogyan forró teát akartam csinálni. Amikor pedig a pillecukrot említi, akkor egy kicsit hátrébb dőlök és a táskám felé nyúlok. Hamarosan pedig kihúzok belőle egy zacskót, de a nyújtózkodásnak a törölköző megadja magát, de szerencsére még idejében kapom el, mielőtt még bármit is megmutathatna. Sietve megigazítom azt, majd megkötöm újra, majd utána egy zacskó landol az ölében. –  Nos, ez a kívánságod teljesíthető. Gondoltam majd valahol rakok egy kis tábortüzet, vagy ha nagyon megéheznék, akkor még így is jól jöhet. - mondom neki magyarázatképpen, hogy mit is keres ez a táskámban.
Miért érzem azt, hogy nem igazán vagy boldog? És most nem csak amiatt mondom, mert szemmel láthatóan nem igazán örülsz a társaságomnak, hanem a szemeidben ott van még mindig az a fura és szomorú csillogás. – szólalok meg kicsit bátortalanul, hiszen régebben se szerettem firtatni ezt a dolgot, de legfőképpen azért nem, mert ilyenkor még inkább úgy éreztem magamat akkoriban, hogy soha nem leszek elég jó, mert mindig azt az ismeretlen lányt fogja szeretni.
Nos, valamerre van nyárs vagy valami? -– kérdezem utána sietve, hiszen nem akarom se felbosszantani, mivel szemmel láthatóan még egy darabig itt fogunk lenni és addig valahogy ki kell bírnunk anélkül, hogy megölnénk egymást.

|| Bocsánat a hosszúsága miatt.

- Más időket élünk. -állapítom meg rettentő bölcsen, a jelmezes megjegyzést meg inkább meg sem hallottam. És most sem az érintéssel van a bajom, hanem a drámával, ami tálalva van mellé.
- Jah, akad. Amúgy meg tök minden mit mondok, ha nem akarod, úgy sem fogod elhinni, szóval kár a gőzért. Mellesleg, tényleg volt edzésem aznap reggel. -vontam vállat nemtörődöm módon, egyik fülemen be, a másikon meg kiengedve ezt a mártírkodós dumát, amit Prim vág le az egész mellé. Zsizsik, nem mártír.
- Ezt most fejezd be, Prim, mert nem hiányzik megint ugyanaz a cirkusz, amit már nem egyszer végigjátszottunk. Ha nem jönnél mindig ugyanezzel a hülyeséggel, én se vágtam volna semmit a fejedhez. Csodálkozol, hogy nem jelentkeztem? A hátam közepére se kívántam ezt az egészet. -bukott ki belőlem, kicsit talán nyersebben fogalmazva, mint az illő lett volna, de nem tehetek róla, ilyen voltam, pláne, ha valaki ennyire görcsösen és megszállottam hajszol olyasmit, ami ráadásul még csak nem is igaz.
- Király, ebben még úgy se voltam soha senkinek első. Hurrá? -feleltem cinikus hangon, aztán ahogy meglátom a hirtelen nemtörődöm viselkedését, nem bírom megállni, hogy ne csapjam le az újabb magas labdát - Na mi van? Az előbb még te kérdeztél rá, most meg már ez is az én hibám? Tudod mit? Ne kímélj, had jöjjön az is, de csak ha én dönthetem el, hogy hová kérem. -vágtam vissza, akarta ezt is a halál, mint ha olyan nagy dicsőség lenne – nem csoda, hogy a tetoválásommal is próbálom takarni, amennyire lehet.
- Könyörgöm, vérfarkas vagy. Emberfeletti gyorsaságod van, érzékeid, reflexeid, páratlan ügyességed… Elég Darwin-díj gyanús halál lenne, ha egy rád dőlt fa lenne a végzeted. -csóváltam a fejem hitetlenkedve, mert még embernél se nagyon tartottam valószínűnek az ilyen balesetet, tekintve, hogy a fák is elég sűrűn voltak. Ha egy ki is dőlne, szerintem el se jut a talajig, mert előbb akad fenn egy másik fán.
- Jah, biztos… -morgom az orrom alatt, mert ha én nem számítok kitartónak, akkor kíváncsi vagyok ki érdemelheti ki ezt a címet. Ami meg a csalfát illeti, még fel is röhögök kínomban… Hát ez még viccnek is jó, de tényleg. Ó, ha tudná, mennyire téved. Apropó, ha már tévedés.
- Elég defektes vérfarkas lehetsz te, hallod-e, ha ennyi év alatt még mindig képtelen vagy felismerni, hogy mikor hazudnak neked… őrző vagyok, nem egy több száz éves bundás, szóval igazán tudhatnád, hogy nem szokásom hazudni. -sőt… még akkor is az igazat mondom, ha sokkal jobban fáj a másiknak az őszinteségem, vagy pont emiatt tartanak érzéketlennek, de… a hazugság akkor is hazugság, és köszönöm, abból nem kérek – és nem is állítok.
- A finnyás úriember akkor lenne találó, ha orosz kaviárt kértem volna valami burzsuj sznob francia pezsgővel. Vagy levágnék egy hisztit, hogy de csak a kedvenc bögrémből vagyok hajlandó meginni… -forgattam a szemeimet, mint ha olyan hú-de-nagy-extra-világmegváltó dolgot mondtam volna, amúgy is csak poénnak szántam.
- Nem kérek. -hárítottam el durcás kisgyerek módjára a gyümölcslevet, ahogy meg szóba kerül az „őskorból” előkerült kölyök, az végképp felteszi a pontot az i-re, és nem bírom megállni, hogy ne röhögjek fel kínomban, még ha nem is annyira Primnek, mint magamnak szól a dolog… Még nem is tud róla, te jó ég… Ha eddig ment folyton a hiszti a féltékenykedése miatt, akkor ezután mi lesz? Égszakadás, földindulás, lehet, hogy már annak az előjele ez a vihar is?!
Arra, hogy annyira még sem vészes a helyzet a falkával, csak némi megkönnyebbüléssel bólintok, ahogy pedig szóba kerül az állandóság, együtt érző mosoly kúszik a képemre, eszemben sincs gúnyolódni. Ó, te, ha tudnád, én is mit meg nem adnék azért…
- Ezt sem én mondtam. -vigyorodok el az álmatlan éjszakás megjegyzésére, ám aztán némileg komolyabban folytatom - A gondolat pedig akármennyire szívet melengető is lenne, de sajnos senki sem pótolhatatlan. -vallom az élet nagy igazságát, igaz, néha sikerül elbizonytalanodnom ezzel kapcsolatban.
Szorítok némi helyet a tűz előtt, ám ahogy a táskája felé kezd nyújtózkodni, csak kérdő tekintettel fordulok felé, hogy aztán meglepetten pislogjak a pillecukorra. Az a kilazuló törölköző meg adott egy egész jó kis ötletet, de majd, később…
- Istennő vagy. -jön az őszinte csodálat részemről, ahogy kézbe veszem az édességet, majd nem vagyok rest lecsapni a lehetőségre - Mondd csak, abban a varázslatos, mindent rejtő női táskádban nincs véletlenül valami ital is? Szerintem ránk férne… -teszek egy próbát, ha nincs, hát nincs, ha meg mégis… hát én a végén még megint beleszeretek, pedig tudom, hogy pár hétnél tovább úgy se bírnánk elviselni egymást ezúttal sem. Aztán meghallom a kérdését, és ha eddig felé-felé is pillantottam, most hirtelen sokkal érdekesebbnek tűnik a kandallóban táncoló lángokat tanulmányozni meredten, mint ha meg sem hallottam volna a kérdést. De meghallottam… és vérfarkas, szóval úgy se tudnám átverni ennyivel, nem hogy őt, egy közönséges embert, se szóval valamivel később csak megszólalok.
- Ennyire látszik? -nevetek fel csendesen, keserűen, ahogy újra elcsípem a tekintetét néhány pillanatra, majd ismét a tűznek szentelem a figyelmemet.
- Ha már az előbb az állandóságot említetted… -kezdek bele végül, hogy némi magyarázattal szolgáljak, ha már ilyen jó érzékkel trafált bele a témába - Finoman szólva is összecsaptak egy kissé a fejem felett a hullámok az elmúlt időszakban. Nem szeretem a változásokat… az olyat nem, amihez semmi közöm, csak a külső körülményeknek meg más emberek hülyeségének köszönhető, és nekem nincs más választásom, mint elfogadni, mert úgy sincs beleszólásom. Amint valami állandóság kezdene kirajzolódni, biztos, hogy történik valami, ami megint fenekestől felforgatja az ember életét. -írtam körbe, hogy nagyjából mi volt a fő gondom, azonban egyelőre ennyiben is hagytam a dolgot. Ha neki ennyi is elég a tudathoz, hogy igaza volt, hát legyen sikerélménye, de végképp nem szeretném a saját problémáimmal untatni, pláne, hogy már semmi elszámolással nem tartozunk egymásnak.
- Hagyd, megoldom anélkül. -legyintek a nyárs kapcsán, meditáltam még reggel, indulás előtt, meg amúgy sincs kedvem nekiállni keresgélni, szóval amíg kibontom a pillecukros zacskót, addig magamban meg is idézem a Szellemkéz varázslatot, hogy aztán egyszerre 4-5 szemet repítsek a levegőbe vele a mágia erejével, és mozgassak lassan a lángok fölé pirulni, hogy amikor elkészültek, Prim elé lebegtessem őket, aztán meg én is bekapjak párat a következő kör előtt. Meg csak úgy poénból – bosszúból a törölközős trükkért, amikor épp nem a cukrokat mozgatom a szellemkézzel, akkor Prim törölközőjét is kioldjam-lazítsam. Hála az égnek nem mágiaérzékeny a szentem, így kíváncsi vagyok, vajon hány kör után tűnik fel neki, hogy érdekes mód mindig pont akkor enged el az a fránya törölköző, amikor épp egy pillecukor sem pirul a lángok fölött.

Pár pillanat erejéig még le is fagyok, hiszen a szavai igazán meglepnek. Csak állok ott, mint valami szerencsétlen, akinek most öntettek hideg vizet a nyakába, ami talán annyira régen meg is történt. De szerintem egy pillanatra akár úgyis festhetek, mint aki kővé dermedt. Figyelem őt, de alig, hogy ajkaim elválnak egymástól, hogy utána szavakat formálja, de végül még se jön ki egyetlen egy hang se a számon, így sietve csukom be. Idegesen a hajamba túrok, mert elhiszem, hogy semmi kedve nincs ehhez, mert nekem se, de egyszerűen néha túl hirtelen robbanok és hamarabb mondok ki dolgokat, mint végig gondolnám.
Akkor se akartalak bántani és ezt te is tudod, ahogyan azzal is tisztábban lehetsz, hogy soha nem lennék képes bántani téged szánszándékkal. – mondom neki kicsit enyhébben, de alig hallhatóan. őt fürkészem a tekintetemmel és újra egy pillanatra visszarepülök a múltba és látom magam előtt, ahogyan megtörténik az, ahogyan kétségbeesem, majd ahogyan egyszerűen csak elrohanok, mert úgy éreztem magam, hogy veszélyes vagyok ránézve. Gyűlöltem magamat azért, hogy nem voltam képes visszafogni a bennem lakozó bestiát. Életemben nem fordult ilyen elő velem, csak akkor. Sokáig az utcákat jártam, már hajnal is volt, mire visszakeveredtem oda, hogy megnézzem minden rendben van-e vele. Nem vagyok szívtelen, még ha ő ezt is hiszi rólam. S a múlt emlékének köszönhetően egy pillanatra még a hideg is kiráz.
 Lehet, hogy Zsizsikék vagyok, de tudod rohadt idegesítő az, amikor állandóan van benned egy vészcsipogó, vagy csak egyszerűen a farkas éned figyelmeztet a veszélyre, arra, hogy éppen honnét jön a pofon. Bármennyire is furán hangzik, de nem mindig hallgatok rá, szeretek néha tényleg csak egy egyszerű ember lenni, mondhatni önfejű lenni és megpróbálni úgy élni, látni a világot, ahogyan az emberek teszik. Néha mindenkinek szüksége van arra, hogy emlékezzen arra, hogy milyen is volt akkor az élete, amikor még minden normális volt és talán igazán boldog. . – mondom neki egy szuszra és még szorosabban fonom össze magam előtt a karomat, mintha attól tartanék, hogy hamarosan darabokra hullok. Emberként se volt tökéletes életem, de legalább olyan emberek vettek körül, akikre számíthattam és nem hazudtak a képembe. Aztán jött egy idegen, meghódított rávett a farkas létre, majd kiderült, hogy minden apró rezdülése hazugság volt. – Ne érts félre, mert tényleg szeretek farkas lenni, de akkor se tudom minden egyes percemet aszerint élni. . – teszem hozzá szinte már motyogva. Mintha nem is neki szánnám, hanem sokkal inkább magamnak megerősítésképpen. Mert sokat köszönhettem ennek az énemnek is, új lehetőségek nyíltak meg előttem és ezért mindig is hálás leszek, de néha már picit sok. Talán emiatt történt az Oroszországban, emiatt kerültem bajba úgy, hogy majdnem ott hagytam a fogamat, mert túl makacs voltam, túl önfejű, de ő erről nem tudhat, hiszen soha nem meséltem neki. De akkor is valakit az élet a közelembe sodort, hogy megmentsem. Nem értem, hogy miért élek túl minden egyes veszedelmes dolgot… Egyszerűen nem értem…
Ohh, szóval én vagyok a defektes? Legyen, elismerem, hogy nem vagyok mintabarátnő vagy pár, de legalább igyekeztem még annak ellenére is, hogy megvan annak az oka, hogy olyan vagyok, amilyen... – mondom neki sietve és kicsit sikerül újra túlzottan felcsattannom. A kezem ökölbe szorul, majd lassan kifújom a levegőt és mielőtt még bármit mondhatna, újra megszólalok. –  Ha valaki fontos lesz valakinek, akkor nem veszi észre a hazugságokat, mert bízik benne, mert hinni akar benne, de néha pontosan emiatt sérül meg az ember és emiatt nem tud megbízni a következő ilyen személyben, mert fél, hogy talán túl vak lesz megint, hogy észrevegye. S megint egyszerűen otthagyják, mintha soha se létezett volna, mintha ő csak egy aprócska porszem lenne egy hatalmas sivatagban…–  - mondom neki komolyan és egy pillanatra se veszem le róla a szememet, mondhatni már farkasszemet nézek vele. Biztos vagyok abban, hogy őt is már valaki megbántotta, megtörte, hiszen mindenkinek megvan a maga keresztje és hiába próbálja hátrahagyni, mert nem lehet. Örökké velünk marad, csak egyszerűen megpróbálunk vele együtt élni.
A finnyás úriember dologra meg inkább már nem is reagálok semmit se, hiszen nem lenne értelme. Nem akarok többet veszekedni, de úgy érzem, hogy nem most fog abbamaradni az. Lehet a benti vihar csillapodni fog, de az se kizárt, hogy idővel újra erőre kap. Bár reménykedek abban, hogy nem fog újra erőre kapni a köztünk lévő vita. Fura dolog, hogy hasonlítunk, de mégis szinte képesek vagyunk megölni egymást, amikor szinte megértjük azt, hogy a másik mit miért tesz vagy mondhat.
Látom a durcás kisfiú éned még mindig megmaradt. – mondom neki egy halovány mosoly keretében, hiszen régről jól ismertem ezt az arcát is és mindig képes volt részben akár ezzel is megmosolyogtatni. Fura, tudom, de ez van. Majdnem száz éve élek, így bőven volt lehetőségem arra, hogy fura dolgokat lássak, így nem ezen fogok fennakadni. Amikor meghallom a röhögését, akkor sietve kapom fel a fejemet és érthetetlenül nézek rá. Nem értem, hogy mi ebben olyan vicces és már éppen rászólnék, vagyis inkább beszólnék neki, amikor felismerek valami fura érzést ebben a „nevetésben”. Mintha sokkal inkább kínjában nevetve, de akkor ez azt jelenti… Lenne egy gyereke? Soha nem említette, de lehet már én komplikálom túl a dolgokat,így sietve rázom meg a fejemet, hogy minél távolabb űzzem ezeket a gondolatokat…  Figyelem őt és mintha válaszok után kutatnék abban a hangban, abban a pillantásban és az arcára „írt” dolgokból, de nem megy.
Csak gondoltad, vagy tévednék? – kérdezem tőle kicsit cukkolva őt, de már mosolyogva. Majd lassan bólintok arra, amit mond. – Ebben van igazság, de szerintem nem teljesen. Mindegy, hogy mi történik, mert bizonyos emberek mindig velünk maradnak és senki se képes elvenni tőlünk azt, amit egykor jelentettek számunkra. – teszem hozzá egy kisebb habozás után, mert lehet, hogy megtalálhatod más személyben a barátot, a szerelmet, vagy a családot, de ha egyszer volt számodra már egy fontos személy, akár egy vérszerinti testvér, akkor őt pótolni senki se fogja tudni pótolni. Még akkor se, ha az idegenből esetleg testvér lesz vagy több. Eme gondolatra az ujjaim a karomra siklanak és lassan végig húzom a kezemre tetovált betűkön. Három betű, de mégis többet mond számomra, mint bárki sejtené. Ha esetleg túlzottan letérnék újra az útról, akkor mindig segít visszatalálni ahhoz, aki valójában vagyok.
Elkuncogom magamat, amikor megszólal a pillecukor után, majd megrázom a fejemet.
Vigyázz még a végén megárt a dicséret nekem, de jó látni, hogy még mindig képes vagyok ilyen hatást kiváltani belőled.  – mondom neki őszintén, majd sietve rázom meg a fejemet. – Az nincs, mivel egyedül inni sose szerettem igazán, de korábban láttam valamit. – teszem hozzá sietve, majd mit sem törődve semmivel egyszerűen csak felpattanok és újra az egyik szekrény előtt állok és kiveszek egy alig megkezdett italt. Lehet, hogy sok értelemben kicsit elcseszett vagyok, de a szimatom és a látásom legalább igazán remek. Pillanatokon belül pedig újra visszaülök mellé. – b]  Ez megteszi? . [/b] – kérdezem tőle kíváncsian, hiszen ha jobb idő lesz, akkor akár majd lehet pótolni ezt a készletet, mert annyira messze nincs a várostól és nem hiszem, hogy most utoljára jöttem volna az erdőbe kirándulni.
Ismersz, hogy tudok olvasni az arcvonásaidból. . – szólalok meg halkan és közben őt figyelem. Egy pillanatra még a kezemet is megemelem, mert átfut az agyamon, hogy ahogyan régen, úgy most is végig simítani az arcán, de végül meggondolom és úgy teszek, mintha csak a hajamat akartam volna megigazítani. Nem értem, hogy mi van velem, de pontosan tudom, hogy még mindig van valami, ami a régi szép időkre emlékeztet a sok viharos pillanat ellenére, illetve valami, ami kicsit megváltozik legbelül minden egyes perccel, pedig nem szabad. Csendesen hallgatom őt és figyelem őt abban a fura fényjátékban, ami a tűznek köszönhető. Nem szólalok meg, nem szakítom félbe, hiszen látom rajta, hogy nem éppen könnyű neki erről beszélni.
Talán csak rossz helyen keresed az állandóságot? – kérdezem meg óvatosan, hiszen nekem is sok lehetőségem lett volna arra, hogy megtaláljam, feladjam azt a szabadságot, amiben egészen eddig éltem, de fura módon mégis pont most és pont erre a helyre esett a választásom. Biztos vagyok abban, hogy nem véletlen, hiszen ennek köszönhetően botlottam mondhatni minden egyes utcasarkon ismerősbe. –  Nem tudom, hogy mi történhetett, mire jöttél rá itt, de még mindig szívesen meghallgatlak, ha el szeretnéd mondani. – mondom neki őszintén, miközben óvatosan pillantok rá. Nem fogok semmit se erőltetni, de néha segít az is az embernek, ha csak beszél arról, ami nyomja a szívét. De részben érzem, hogy legbelül félek a választól is, hiszen a korábbi nevetése még mindig ott cseng a fülemben és mi van, akkor, ha a megérzésem jó, vagyis ha nem tévedek? Legalább az ő vágya, álma teljesült, ha nem is éppen úgy, ahogyan eltervezte.
Ohh, igaz is. Elfelejtettem, hogy magához Merlinhez van szerencsém. – szólalok meg kuncogva és sokkal inkább csak húzni akarom őt, mint bántani. Figyelem azt, amit csinál és még mindig nehéz elhinnem azt, hogy ez nem csak a könyvek világában létezik, hanem a valóságban. Pontosan úgy, ahogyan a farkasok is. Elveszek egy-két darabot, amikor elém lebegnek, majd picit megfújom és sietve bekapom. Valójában részben ő szoktatott rá, mert előtte nem igazán volt részem ilyen dologba. Mindenkorban, minden ember mellett történik valami újdonság az ember életében. Amikor pedig újra meglazul a törülközöm, akkor megint sietve kapok oda és igazítom meg. Nem értem, hogy mi a manó lehet vele, hiszen ennyire feszes nem lehet és nagyon nem is mozgok, hogy meglazuljon. Gyanakvóan pillantok a mellettem lévő személyre, de végül eme gondolatokat is elég hamar elkergetem, majd amikor a következő adaggal is készen lesz, akkor játékosan elveszem mindent és kicsit incselkedve nézek rá. Egy darabot felé nyújtok és engedem neki, hogy elvegye, majd szép lassan a többit elkezdem enni, de végül megszólalok, hiszen ennyit amúgy se bírnék ennyire gyorsan megenni és melegen jó.
Nos, mit kapok cserébe, ha adok belőle? – kérdezem tőle kíváncsian, de persze játékosan, majd pedig elkezdek felé nyújtani egyet, de mielőtt még bekaphatná – már ha megpróbálja elvenni az ujjaim közül - elrántom előle és ártatlan mosoly keretében kapom be a pillecukrot, majd pedig az utolsó előtti darabot csípem az ujjaim közé ebből az adagból.

|| Semmi baj és nagyon tetszett.

Csak mondom és mondom a magamét, miután megint rekordidő alatt telt be az a bizonyos képzeletbeli pohár, és hiába látom Prim reakcióját, mégis képtelen vagyok befogni a szám. Mert… mert egyszerűen megint ő kezdte ezt az egészet. Miért kell folyton felemlegetni a múltat? Azt a múltat ami kettőnk előtt történt bármelyikünkkel, ha az valamelyik félnek kellemetlen?
- Tudom, hogy nem szándékos volt. -szusszanok végül kissé megenyhülve, mert ennyi rosszindulatot azért nem feltételeztem belőle, csak… csak hát amikor a vérnyomások az egekben, egyszerűen képtelen vagyok befogni a szám, aztán lám, meg is lett az eredménye.
A farkasával kapcsolatos vallomását hallgatva egy pillanatra megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy ezek szerint nem boldog így, hogy vérfarkas lett? Legalábbis nagyon úgy tűnik, csupán az utólag hozzátett kis kiegészítése tompít némileg a dolgon, ettől függetlenül azonban nem bírom megállni, hogy ne reagáljak a hallottakra.
- Nem mondom, hogy tudom, milyen érzés vérfarkasnak lenni, mert nem… maximum elképzelni tudom, de az úgy sem fedi le a valóságot. De… azt elhiszem, hogy néha nehéz lehet. Valahol csodállak érte, hogy ilyen jól tudod kezelni az egészet, szerintem nekem fele ennyire se menne. -ez az önuralom része legalábbis, tekintve, hogy milyen robbanékony hangulatú tudok lenni, szerintem nem keveset fájt volna a Teremtőm feje miattam, ha valaki kiszemelt volna kölykének. Bár amennyire hasonlítunk, azt hiszem, talán Prim is sejtheti, hogy mivel akadt volna a legnagyobb gondom, sőt… megkockáztatom, hogy talán még ő is hasonlókkal küzdött anno.
- Könyörgöm, ne keverd a szezont a fazonnal, mert egy szóval sem mondtam ilyesmit… Az, hogy nehezen szűröd ki más energiából azt, hogy hazudik vagy épp igazat mond, nem jelenti azt, hogy rossz lennél a párkapcsolatokban… Csak… Úgy tűnik, kettőnkkel nem működik ez az egész hosszú távon. -feleltem, mert attól, hogy nálunk nem olyan, amilyennek lennie kéne, lehet, hogy mással minden gond nélkül olyan boldog lenne, mint amilyenek mi voltunk Mimivel, még egyszer, valamikor régen… Valahol azért szar érzés beismerni, hogy azóta se éreztem még csak hasonlót sem, senkinél, hiába próbáltam olyan elszántan keríteni valaki mást a helyére.
És jobbkor nem is jöhetett volna Prim véleménye a téma kapcsán, a kettőtől együtt pedig finoman szólva is lefagytam, miközben rezzenéstelen tekintettel álltam a pillantását. Ó, Prim, ha tudnád…
- Ha gondolatolvasó lennél, se lehettél volna találóbb… -felelem csendesen, beismerve, hogy pont ez az én nagy bajom is, és talán pont ez az, amiért már vele sem tudott ez az egész úgy működni, ahogy kellett volna… vagy működhetett volna, ha valahol egy másik világban teljesen kimaradt volna minden, Naomival kapcsolatos az életemből. Így viszont…
- A te bizalmadat ki játszotta el? -kérdezek vissza óvatosan, hisz ha már ennyire találóan sikerült megfogalmaznia, gondolom, valamilyen úton-módon egy csónakban evezhetünk ilyen téren, és ő is emiatt az illető miatt változott meg úgy, ahogy.
- Van, ami sosem változik. -felelem egy vállvonás kíséretében arra, hogy durcás kisfiús a viselkedésem, de közben azért már kamaszos mosolyra görbül a szám, mert na… Szerintem ezt sosem fogom kinőni.
A kölyök-téma kapcsán nagy a kísértés, hogy magam is felfedjem a lapjaimat, de azt hiszem, őrültség lenne pont azután bedobni azt a témát, hogy nagyjából kezdenek csillapodni a kedélyek kettőnk között, és van rá esély, hogy ne porcelándobálással teljen az este, miközben egymással perlekedünk… Így inkább hallgatok, jön is helyette az újabb csodás téma, pótolhatatlan-e valaki?
- Persze, tudom, van ez az „amíg az emlékeinkben él a másik, addig sosem hal meg teljesen” blablabla, de na… hát én nagyon remélem, hogy kivételesen nem lesz igazad. -nem akarom, hogy pont Naomi legyen pótolhatatlan számomra, mert… mert az rohadtul nem lenne fair az élettől. Ebbe egyszerűen képtelen vagyok beletörődni, hogy így lenne. Biztos lesz majd valaki más, akit még jobban is fogok szeretni, csak türelem kérdése az egész…
- Hát na… -felelem vigyorogva, mindig is imádtam az édességet, ha meg történetesen egy üveg mogyoróvajat rántott volna elő a retikülből, szerintem örömömben a nyakába is borultam volna. De aki a kicsit nem becsüli, ugyebár… így aztán örülök én a pillecukornak is, amikor pedig felkel és a szekrényhez siet, csak kíváncsian leskelődök utána.
- Óóó… tökéletes! -felelem elégedetten, miután elveszem tőle az üveget és alaposabban szemügyre veszem, hogy mi is van benne. Határozottan jobb, mint a tea! Viszont egyelőre leteszem magam mellé, és nekiállok pillecukrot pirítani a kandalló lángjai felett.
- Irigylem ezen képességedet, komolyan! …és kár, pedig annyit gyakoroltam a pókerarcot az utóbbi időben. -tettem hozzá a korábbiakhoz képest már jóval kedélyesebben, miközben a tűz mellett ücsörögve magam sem értem, miért, de ismét megered a nyelvem, mint ha valahol a lelkem mélyén szeretném „meggyónni” Primnek, hogy miért vagyok jelen helyzetben olyan elcseszett, amilyen… Mielőtt még azt hinné, akár legkisebb mértékben is az ő bűne.
- Nagyon úgy tűnik… és nem csak rossz helyen, de egyenesen a legrosszabb helyeken. -kontrázok rá a szavaira, amikor pedig finoman jelzi, hogy folytathatom, néhány hosszú pillanat erejéig ismét hallgatásba burkolózom, azon vacillálva, hogy mondjam? Ne mondjam? Egyáltalán mennyit áruljak el abból, amiket az utóbbi időben megtudtam és megint kirántották a talajt a lábam alól? Pedig a tíz évvel ezelőtti után nem hittem volna, hogy lesz még ilyen valaha is…
- Kiderült, hogy mindenki, akiben vakon megbíztam, szemrebbenés nélkül a képembe hazudott, és olyan dolgokat titkoltak el, amiket soha nem lett volna szabad. Nos… most buktak felszínre a titkok, és azt sem igazán tudom, így, ennyi év távlatából mihez kéne kezdenem vele. És ami a legszebb, ha nem Fairbanksbe jöttem volna, hanem egy másik Protektorátuson kötök ki, jó eséllyel soha nem szereztem volna tudomást róluk… -próbáltam körülírni a problémát úgy, hogy túl konkrét dolgokat se áruljak el, de azért ettől függetlenül valahol Prim számára is érthető legyen a maszlag.
- Nos, Merlin még mindig menőbb, mint Harry Potter… -teszem hozzá végül mosolyogva, csak hogy kicsit oldjuk ezeket a nagy komoly témákat.
A pillecukrok szépen pirulnak a lángok felett, az esőcseppek még mindig megállás nélkül kopognak a tetőn, odakintről pedig egész sűrűn szűrődik be egy-egy villámlás fénye a zsaluk között, hogy az elmaradhatatlan mennydörgésekről már ne is beszéljünk. S miután az első adag megsült, már röptetem is a következőt, ám arra végképp nem számítok, hogy Prim aljas mód lenyúlja az összeset.
- Na azért… -veszem el tőle a nekem nyújtott darabot, hogy egyből a számba dobjam, hogy aztán lazítsak egyet a törölközőjén. Ám amikor a következő felém nyújtott pillecukornál kiderül, hogy csak játszik velem, és még azelőtt elkapja a kezét cukrostól-mindenestől, hogy esélyem lenne megkaparintani…
- Óóó… szóval így játszunk? Hát legyen! Mit szeretnél cserébe? -kérdezem nagylelkűen, mert miért ne? Sok mindent úgy se tud, lévén egy szál törölközőben ücsörgünk még mindketten.
Viszont ha már játék, ahogy az utolsó előtti darabot az ujjai közé csippenti, én azzal a lendülettel hajolok oda hozzá, hogy egy figyelemelterelő csókkal fogjam be a száját, nehogy véletlenül még egy szem édességet elpusztítson a szemem láttára - amennyiben pedig bejött a csel, úgy igyekszem megkaparintani a maradék két szemet, hogy aztán ezúttal én legyek az, aki az egyiket elfogyasztja a másik szeme láttára.
- És akkor most visszapasszolva a kérdést, én mit kapok, cserébe az utolsó szemért? -emeltem fel az említettet, ügyelve arra, hogy nehogy elcsaklizhassa a kezeimből. Az meg más téma, hogy még mindig van legalább egy fél zacskónyi pirításra váró pillecukor a másik oldalamon. Nem tehetek róla, ha játékról van szó, szerintem menthetetlen vagyok…

Miért mondtam el neki a farkas léttel kapcsolatos érzéseimet? Fogalmam sincsen, ahogyan a legtöbb dologról nem tudom, hogy miért mondom vagy teszem mostanában. Mintha talán nem is a falkához való csatlakozás lenne a legnagyobb a gondom, hanem sokkal inkább az, hogy saját magammal is meg kell küzdenem. Vajon, ha jó lett volna a viszonyom végig a beharapómmal, akkor másképpen éreznék? Vajon, akkor másabbnak látnám ezt az életet, nem tekinteték néha rá úgy, mintha átok lenne? Nem hiszen, talán a múlt emlékei idővel megkopnak, szinte elfelejtjük azt, hogy milyen is volt az életünk, de nekem valahogy soha se ment és nem is hiszem, hogy fog. De az is tény, hogy már nem tudnám a farkas énem nélkül élni az életemet. Megszoktam, megtanultam irányítani, de ugyanakkor túl sok mindent köszönhetek neki és egyszerűen csak nem lehet azokat a dolgokat elvenni.
Sokáig nekem se ment, de aztán valaki rávilágított a lényegre. Azóta meg szép lassan megtanultam kezelni. Bár azért a kölyökéveim nagy részében remek mesterem is volt. De legfőképpen a kölyök éveim végén, utána lévő időszakban kaptam a legnagyobb segítséget.  – vallom be, de nem nézek Jacksonra, hiszen hamar meglátná azt, hogy ennek ellenére mekkora gyűlölet lakozik bennem a beharapómmal kapcsolatban, de ez most nem tartozik ide, nem akarom terhelni, hiszen mindenkinek megvan a maga keresztje. Mi segít abban, hogy robbanáskor is megpróbálja minden erőmmel féken tartani a bennem lakozó bestiát? A véres esték, hajnalok, ami jó pár héten keresztül az életvitelemhez tartozott. Túl elevenen él bennem egy-egy sikoly, egy-egy könnycsepp, de akkoriban még se számított egyik se…
Talán csak túlzottan ragaszkodunk mind a ketten a múltunkhoz, s emiatt olyan a jelenünk, amilyen. Azt hiszen túlzottan hasonlítunk. – szólalok meg egy kisebb habozás után, amikor ő is felcsattant vagy legalábbis olyasmi. Nem a közös múltunkra gondolok, hanem az előtte lévő dolgokra. Válaszok után kutatunk. Meg akarjuk érteni, hogy mi miért történt velünk, de ugyanakkor valamennyi a másik fél múltja is érdekelt minket, mintha abban reménykedtünk volna, hogy ott találunk válaszokat, megoldásokat a saját problémánkra, miközben csak annyi kellene, hogy elengedjük, ami volt. Elfelejtsünk mindent és egy új füzetet nyissunk az életünknek. Egy olyat, amit semmi se szennyezz be, de ez túl nehéz. Mert a múltunk miatt vagyunk azok, akik most is itt ülnek. A múltunk változtatott ilyenné és nem más.
Figyelem őt, nem mozdulok meg és nem is szólalok meg egy jó darabig, csak nézem őt. Mintha „pofon” vágták volna őt a szavaim. Állom a pillantását, azt amiből oly sok mindent képes vagyok kiolvasni. Nem tudom, hogy másnak is nyitott könyv e ő vagy csak számomra, mert szinte ismerek minden egyes érzést, mert minden egyes nap azok ellen küzdök. Csak egy apró zavart mosoly ül ki az arcomra a szavai hallatára, hiszen lehetnék gondolatolvasó, de attól még nem biztos, hogy képes lennék megérteni az érzéseit, de így viszont igen. A kérdését hallva sietve kapom el a fejemet. A kezemet az ölembe rakom és azt figyelem. Habozok, hiszen nem igazán szoktam erről beszélni. A legtöbb történetben pedig nem is a pontos információ hangzik. A legtöbben csak azt tudják, hogy a beharapóm volt, akihez gyengéd érzelmeket tápláltam, de még mennyire erős érzéseket.
A vőlegényem. – csúszik ki a számon, hiszen tényleg a mennyasszonya voltam a beharapómnak, de így utólag belegondolva örülök annak, hogy soha nem került sor az esküvőre. Egy aprót az ajkamba harapok és az előttünk táncoló tűzre siklik. Figyelem, ahogyan táncol, mintha a lelkemet nyaldosó lángok elevenedtek volna meg előttem, végül pedig lassan folytatom tovább a dolgot, hogy jobban megértse, a színfalak mögé láthasson. – Emberként ismertem még meg. Kitartott mellettem és a húgom elvesztése miatt érzett gyászomból ő rángatott ki. Egy idő után pedig beleszerettem és elhittem, hogy ő ugyanígy érez. – nevetek fel keserűen, de nem mozdulok meg. – Ő avatott be a farkas létbe és miatta mondtam igent a beharapásra. Ő lett a beharapóm is, majd pedig a mennyasszonya lettem, de aztán a kölyök éveim vége felé meghallottam egy beszélgetést. Ő ölte meg a testvéremet, vagy legalábbis köze volt hozzá. Ekkor robbantam először igazán. A fájdalom, a megtörtség és a veszteség egyszerre tört meg.– közben teljes mértékben magam elé bambulok, mintha az események éppen lejátszódnának a lelki szemeim előtt. – Neki rontottam, de nem bántott, viszont meg se állított. Volt valami fura a pillantásában, de többé már nem érdekelt. Egyszerűen csak elrohantam. Kölyök voltam és egy őrült bestia jó pár héten keresztül. A pokol kutyája valóságos volt. A rémtörténetek életre keltek. – s ökölbe szorul a kezem, hogy visszafogjam a borzongást, ami a saját tetteim miatti undornak köszönhető. – De aztán valaki rám talált. Nem ölt meg a tetteimért, nem ítélt el. Egyszerűen csak harcolt és láthatóan valamennyire sikerrel járt, hiszen még élek és már nem vagyok annyira őrült se, mint voltam. – a mondtat végére elhal a hangom. Lassan a hajamba túrok, majd pedig Jacksonra pillantok. Fura, hogy régebben egy pár voltunk, de a legnagyobb démonomról soha se tudott. -  Ekkor játszották el a bizalmamat. Ez az én történetem. – nézek rá rezdüléstelen arccal. Megtanultam már, hogy miként tudom leplezni az érzéseimet és ez most sincsen másképpen. Nem akarom, hogy lássa a megtörtséget, a veszteség fájdalmát vagy esetleg a bennem lakozó bosszúszomjat.
S ez nem is baj. – mondom már egy apró mosoly keretében, hiszen még a korábbi dolog, téma eléggé intenzíven él bennem. Nem olyan dolog, amit csak úgy egy csettintésre el lehet felejteni. Még akkor se, ha több évtizede történt. A bizalom volt a világ összes korában a legnagyobb kincs. Legalábbis szerintem és egy bizalmatlan ember élete eléggé keserű tud lenni.
Reméljük, de az emlékek idővel halványulhatnak, de neked kell elengedni az emlékeket ahhoz, hogy szép lassan kikerüljenek a képből és egy újabb fejezetet tudj nyitni az életedet könyvében. – válaszolok neki őszintén. Az egyik legnehezebb dolgot kell megtenni ahhoz, hogy újra esélye legyenek valakinek a boldogsághoz. Meg kell tanulni megbocsájtani, újra bízni valakiben, közel engedni és a múlt árnyait pedig tovább engedni a széllel, hogy messzire röpítse tőlünk.
Imádod az édességeket, de még se árt meg neked soha. A nők ölni tudnának ilyen génekért. – mondom viccelődve, hogy kicsit újra kezdjük kievickélni ebből a komoly és borongós hangulatból, ami egyre inkább kezd emlékeztetni a kinti időjárásra, de amikor újra dörögni és villámlani kezd, akkor egy pillanatra megint újra összerezdülök, miközben reménykedek abban, hogy a féltve őrzött titkomra nem fog rájönni. Sokak szerint vicces, míg szerintem nem az. Valami miatt ezt soha se nem nőttem.
Ha valaki hasonlót élhetett át, mint te, akkor könnyebb olvasni az illető arcáról és előttem szerintem soha nem húztál túl nagy falakat, vagy csak tényleg könnyedén olvasok a pillantásodból. – szólalok meg mosolyogva, majd sietve hozzáteszem. – Még pár évtized és neked is menni fog. Jó pár évig volt szerencsém gyakorolni. – mondom mosolyogva, hiszen ez nem akkora tudomány. Egyszerűen csak oda kell figyelni a partnerre, de nem csak meghallani azt, amit mond, hanem az arcának a rezdüléseit is.
Csendesen hallgatom azt, amit mond. Nem szakítom félbe, csak ott vagyok, ahogyan egy barát tenné. Meghallgatom őt, de minél több minden elhangzik, annál inkább úgy érzem, hogy nem tudja kimondani ténylegesen azt, ami történt vagy csak engem akar megkímélni, de mitől? Nem értem. Figyelem őt, mintha tényleg képes lennék belelátni a fejébe, pedig nem.
Talán okkal tette. Lehet nem volt választása… - szólalok meg óvatosan és újra a tűzet figyelem. – Nem akarlak faggatni, hiszen ha részletesen elszeretnéd mondani, hogy mi történt, akkor bármikor megtalálsz. Valószínűleg okkal történt, okkal kellett megtudnod az igazságot. Talán azért, hogy könnyebben el tud fogadni azt, ami a múltban történt. Hogy végre megértsd, hogy miért történt az, miért játszotta el valaki a bizalmadat és miért hagyott ott úgy, mintha csak egy haldokló növény lennél. Adj időt magadnak és hidd el szép lassan jobban meg fogod érteni és menni fog az, hogy elegenged őt. – teszem hozzá még mindig csendesen és higgadtan.
Miért is? Legalább Harry Potter beszélte még a kígyók nyelvét, meg a világot sötétségbe borító gonoszt is legyőzte. –mondom nevetve és cukkolva, hiszen Merlin tényleg jobb, mint Harry Potter.
Megrázom a fejemet nemlegesen, hogy nem fogunk ilyet játszani, mert én kérdeztem hamarabb. Ravasz mosoly keretében figyelem őt, majd picit közelebb hajolok hozzá.
Én kérdeztem hamarabb, s mivel annyira irigyled a képességemet, akkor itt a lehetőséged arra, hogy gyakorold és olvass rólam, vagyis hogy kitalált azt, hogy mit kérnék cserébe. – mondom neki kicsit incselkedve vele, mert én aztán elvagyok a pillecukrokkal. Kicsit nem árt meg neki, ha szívom a vérét, vagyis húzom az agyát. Figyelem őt, majd cukkolva őt bekapom az egyiket és jó látványosan ízlelem meg, miközben szinte már elolvadok a mámortól, de ez mind csak a játék része. Majd újra rápillantok és az ujjaim közé veszem az utolsó előtti darabot is.
Ami pedig ezek után történik teljesen váratlanul ér. Még akkor is, ha tudom, hogy semmit se jelenthetett csak egy csel volt, hogy megszerezze a maradék két darabot a készek közül, de akkor se számítottam rá. Most én fagyok le pár pillanat erejéig, csak ülök ott, mint valami idióta, majd egy aprót megrázom a fejemet, de újra egy újabb égzendülés történik, aminek következtében a testem automatikusan reagál, összerezdül, de legalább segít észhez térni.
Mit te mit adnál egy falatnyi bodogságért, vagyis édességért? – kérdezek vissza játékosan, miközben közelebb hajolok hozzá, majd játékosan az ujjammal másodpercek töredéke részéig cirógatom az arcát. Szerettem a saját eszközeit bevetni ellene, hiszen ő is visszakérdezett az előbb, így egyértelmű volt, hogy én se fogok egyből választ adni neki, hogy mit adnék cserébe. – Amúgy meg én már tettem érte. Nekem köszönhetően van pillecukrunk, illetve miattam lett hozzá innivaló is, amivel le lehet öblíteni majd. – mondom neki ártatlanul, majd pedig bevetem az őzike nézésemet az utolsó pillecukorért.

Hallgatom Prim válaszát a kérdésemre, de őszintén szólva van egy olyan érzésem, hogy csak kötelességből mondja, amit, hogy elaltassa az aggodalmaimat, ennek ellenére nem állok le kukacoskodni vele, mert úgy se lenne semmi értelme. Ha valami más is van még a dolgok mögött és úgy gondolja, hogy nem tartozik rám, vagy csak egyszerűen nem akarja megosztani, akkor úgy is erősködnék akármennyire, csak még jobban elzárkózna a dolgok elől – gondolom én… mert hasonló helyzetben én is így reagálnék.
- Lehet… pedig én nem ragaszkodni akarok hozzá, hanem végre teljesen magam mögött hagyni, megszabadulni tőle… a baj csak az, hogy az nem enged engem, akármennyire is  szeretném. Már nem… -csóváltam meg a fejem, hisz ki akar a múltban rekedve leledzeni? Én biztos, hogy nem, de azon információk fényében, amiket nemrégiben Naomitól volt szerencsém megtudni, már akármennyire is szeretném, lehetetlen küldetés az egész.
Kellett nekem kérdezősködni! Ha az előbb szinte pofon vágtak Prim szavai, akkor most egyenesen sokkolnak ahogy megtudom, az ő esetében ki volt a vétkes elkövető. Komolyan, ha ez az egész beszélgetés ilyen irányban halad tovább, még a végén sírni támad kedvem… Az pedig csak a hab a tortán, hogy ezt megosztotta velem úgy tűnik, a történtekbe is beavatást nyerek, én pedig csak ülök, mint akit leforráztak, miközben hallgatom.
Azzal tisztában voltam eddig is, hogy a farkasok háza táján kicsit keményebben megy a játék, mint nálunk, őrzőknél, ahogy az a sejtésem is igaznak bizonyult, hogy Prim bizalmát is csúnyán eljátszotta valaki, valahogy a múltban, de hogy a kettő ilyen mód kapcsolódjon össze, arra aztán legvadabb álmaimban sem számítottam. Nem is igazán tudok mit felelni, ami igazán illene, hisz ehhez képest az én esetem mondhatni, semmiség, hisz nem halt meg senki, nem folyt vér, meg semmi ehhez hasonló súlyosságú dolog nem történt, de mégis…
- Értem… Én… én nem tudtam. -feleltem csendesen, hisz még csak hasonlóról sem esett szó soha annak idején köztünk. Bár tekintve, hogy az első találkozásunk alkalmával eleve nem is számítottunk rá, hogy ebből egy több hétig is elhúzódó kapcsolat lesz…? Talán, ha ez a mostani beszélgetés akkor esik meg köztünk, minden másképp alakult volna, de így csak egyre súlyosbodó veszekedéseket szült, mígnem hol ő, hol én menekültem előle.
- Reméljük. -értettem egyet vele - Mert úgy tűnik, az újabb fejezet már megnyitotta magát az életem könyvében, kár, hogy nem épp olyan formában, mint arra számítottam. -sóhajtottam, hisz ha minden igaz, nem elég, hogy megtudtam, van egy lányom, lassan ő is bekerül az életembe… nem mint akinek eddig hittem, a kollégáim kislánya és az iskolai tanítványom, akire néhanapján vigyáznom kell, ha a szülei nem érnek rá, hanem valóban, mint a lányom. Kíváncsi vagyok, melyikünk hogy fogja venni az akadályokat…
- Ami pedig az édességeket illeti, azért neked se lehet panaszod az anyagcserédre. -nevettem csendesen, mert szerintem egy csöppet sem változott, mióta a legutóbb elváltak az útjaink - Amúgy nem tudom… lehet. Vagy csak a sok mozgás teszi, bár tény, hogy az elmúlt egy évben azt jócskán hanyagolnom kellett… -húzom el a számat, s ha azt nézzük, hogy ha pár kilóval talán több is vagyok, mint a balesetem előtt, de egyáltalán nem vészes a dolog, lehet, mégis Primnek van igaza, és inkább a génjeimnek köszönhetem a dolgot.
- Jó… meg azt se felejtsük el, hogy vérfarkas vagy. Van egy különleges radarod mások érzéseire… -teszem hozzá, mert szerintem akármennyit is gyakorolok, a büdös életbe nem leszek soha olyan jó az ilyesmiben, mint ő… Arra meg, hogy ilyen nyitott könyv vagyok a számára, legszívesebben a tenyerembe temetném az arcom és elsüllyednék… úgy Kínáig. Nem szeretek ennyire nyitott könyv lenni…
Miután az előbb ő vallott, most rajtam a sor, hogy a tűz mellett ücsörögve lassan megosszam vele a múltam legfájdalmasabb terhét, csak szépen, apránként… mert ha valamiről, hát erről aztán végképp nem igazán beszéltem bárkivel is, sőt… ilyen részletességgel szerintem még Beth-nek se meséltem soha a történtekről, hisz amikor szó esett róla, semmit nem tudtam Naomi szemszögéből…
- Okkal tette, és hiába állítja, hogy nem volt választása, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, mert igenis volt választása… -kötöm az ebet a karóhoz makacsul, majd ahogy előhozakodik azzal, hogy okkal tudtam meg azt, hogy mi történt, csak egy keserű nevetés kíséretében rázom meg a fejem. Lehet, hogy csak én értelmezem félre a szavait, de…
- Csak azért tudtam meg, mert sarokba szorítottam, válaszokat követelve… -fújtam ki a levegőt, mert annyira tipikusan rám vall az ilyesmi, hogy nagyon - Nem tudom, hogy ha másképp alakul, elmondta-e volna valaha… - Mimi, az a bizonyos exem, akinek a nevét bár sosem árultam el Prim előtt, de arra igencsak jól ráérzett, hogy volt valaki… Sőt, ha pontos akarok lenni, szerintem soha egy árva szót nem bírt kiszedni belőlem róla, mert minél jobban próbálkozott, faggatott, én már csak azért se árultam el, amire annyira kíváncsi. Eddig… Mert az előbbi vallomása után egyszerűen úgy éreztem, hogy úgy fair, ha én is felfedem a lapjaimat…
- Meg akartam kérni a kezét. -kezdtem valahol a történet elején, mert ahhoz, hogy a mostani helyzetet megértse, a múlttal sem ártott valamilyen szinten tisztában lenni - Lehet, hogy olyan fiatalon őrültség volt egyáltalán ilyesmire gondolni, de akkor hol érdekelt az ilyesmi? Szerettük egymást, tökéletes volt az összhang, rengeteget nevettünk és bolondoztunk, és ha jól emlékszem, talán még egy árva hangos szó nem hangzott el soha köztünk, nem hogy veszekedtünk volna… Szóval képzelheted, mint a tündérmesékben. Vagy legalábbis valami hasonló…-kezdtem bele, ahogy a mellettünk heverő italért nyúltam, de egyelőre csak az ujjaimmal doboltam a palack nyakán mintegy pótcselekvésként, miközben tovább meséltem - Még a gyűrűt is kiválasztottam, de végül nem lett semmi az egészből. Mint derült égből villámcsapás, egyik napról a másikra a semmiből azon kaptam magam, hogy vége, ennyi volt. A szerelmem közölte, hogy idő közben másba szeretett bele, akitől babát is vár… Szóval képzelheted. -húztam el a szám, azt hiszem, ismert már bőven annyira, hogy ne kelljen nagy képzelőerő ahhoz, hogy levágja, hogyan is érinthetett ez az egész, vagy miképp reagáltam a történtekre. Így már talán az is érthetővé válhat Prim számára, hogy miért fagytam le annyira, amikor a bizalom, a hit, és a hazugságok kapcsolatát boncolgatta, amire olyan vak az ember bizonyos esetekben - És akkor most képzeld el azt, hogy úgy tíz év távlatából újból találkoztok, és megtudod, hogy valójában az egész egy nagy hazugság volt. Hogy valójában nem volt semmilyen félrelépés… hogy van egy lányod, akiről korábban még csak nem is tudtál… és hogy ebben az egészben ráadásul a szüleid is asszisztáltak, hogy még csak véletlenül se szerezz tudomást róla. Hogy neked jó legyen… Hogy ne ez tegye tönkre a sportolói karriered. -ugrottam a múlt dolgairól a jelenre - Tökéletes iskolapéldája annak, hogyan basszunk el egy hazugsággal három életet. És ennyit arról, hogy féltették a karrierem, miután tavaly volt egy balesetem, most azt is cseszhetem, szóval… hurrá? -vagy valami olyasmi, mindenesetre részemről ez volt a végszó, itt a mese vége. Megragadtam az üveget, és ha már eddig csak őrizgettem, most aztán nem voltam rest meghúzni, rejtsen akármit is – annyira azért mondjuk bíztam Prim szaglásában, hogy nem fog egy üveg ecettel vagy hipóval megkínálni…
- Ami meg a kígyók nyelvét illeti, az számít, hogy beszélek oroszul? Annak is kellően világuralomra-törő hangzása van… -nevettem fel némi keserű éllel még az előző téma kapcsán, de aztán megembereltem magam, bőven elég volt ennyi lelkizés mára. Inkább evezzünk valami vidámabb vizekre!
- Ó, drágám, ellenem ez nem fog működni. -jegyzem meg magabiztosan, amikor a saját fegyveremet próbálja bevetni ellenem, így inkább úgy döntök, fordítok a játék állásán. Vagyis mindjárt, csak előbb kiélvezem azt a pillanatnyi cirógatást tőle, amitől szinte reflexből kúszik a képemre egy halvány, hálás mosoly. Mert ki nem szereti az ilyesmit?
- Tudod mit? Meggondoltam magam. -ejtettem az édességes zacskót az ölébe, hogy aztán én is közelebb hajoljak hozzá, farkasszemet nézve vele. Vagyis… előbb vetettem egy sokatmondó pillantást a törölközőjére, mielőtt bekaptam volna az utolsó szem pillecukrot és visszatértem volna a szemkontaktushoz. Nem sokkal azelőtt, hogy újból felcsendült volna egy égdörgés.
- Itt a cukrod. És az ital is. Kérem vissza a törölközőmet. -No, erre ugyan mit lép? Remélem, még nem felejtette el, hogy kitől is csente nem sokkal ezelőtt.

Hallgatom a válaszát és egy pillanatra elgondolkozom azon, amit mond. Mert vajon tényleg annyira el akarta engedni? Mert nekem sose tűnt úgy, de lehet tévedtem. Se nem vagyok jós, se nem vagyok tökéletes, hogy mindent megfejtsek egy-egy tettből vagy éppen cselekedetből. Egy pillanatig habozok, de végül mégis megszólalok és remélem, hogy nem fogja félreérteni és nem fog a harmadik világháború erről kezdődni, vagy a mi csatánkban ez legalább a századik lenne.
Tényleg így van? Mélyen legbelül el akarod őt engedni vagy egy részed még mindig szereti őt, s talán egy hangyányit reménykedik? – kérdezem tőle meg ezt a két kérdést. Ha erre is határozottan ki tudja mondani, hogy tényleg el akar felejteni mindent, akkor elhiszem, hogy úgy van, de máskülönben csak talán csak menekül előle, miközben reménykedik abban, hogy egyszer csak jobb lesz. Egyszer képes lesz teljesen elfelejteni és esélyt adni valakinek, hogy kitöltse azt a tátongó űrt, ami a szívébe költözött. Egyszer remélem, hogy ő is meg fogja találni a számításait.
Nem sokszor mondom ki azt, hogy mennyasszony voltam, mert lehet, hogy boldog dolgokra kellene emlékeztetnie, de még se arra emlékeztettet. Hanem sokkal inkább a hazugságokra, a sok átverésre és arra a színjátékra, amiben sok évig tartott az illetékes személy. Amikor minden a felszínre került, akkor eléggé zavaros lett a dolog és szép lassan rájöttem arra, hogy nem voltam több neki, mint egy egyszerű bába, csak egy újabb állomás az életében, akit élvezett és kihasznált, de semmi több. Kész csoda, hogy legalább a beharapás után tanított és segített nekem valamennyire. De legalább nem gyarapítom az elvált nők társaságát, illetve legalább az e fajta hivatalos kötelék se köt össze azzal a borzadállyal. Egyedül a farkasom…
Nem akartam sokkolni, de ő kérdezte és úgy éreztem, hogy sok idő után jogában áll megtudnia az igazságot. Vajon, ha már akkor beavatom a dologba, akkor változtatott volna a dolgon, azon, ami köztünk volt? Talán, de soha se akartam azt, hogy emiatt valaki másképpen nézzem rá. Mindenkit meggyötör az élet és a földre terít, de mindenkit másképpen. Mindig is értett ahhoz az élet, hogy a reményt a lehető legaljasabb módon lopja el az emberektől, mert visszaszerezni, újra felépíteni a reményt és a bizalmat valakinek az irányába az egyik legnehezebb dolog. Amikor pedig megszólal, megrázom sietve a fejemet, majd hosszú idő után újra rápillantok.
Nem tudhattad, mert sose mondtam. Kevesen tudják, hogy nem csak hirtelen fellángolás miatt volt szorosabb kapcsolat köztem és a beharapóm között, de rég volt és idővel az emlékek még halványabbak lesznek. – mondom neki komolyan. Nem akarom, hogy sajnáljon vagy másképpen tekintsem rám. Sem ő, se más nem tehet erről. Én voltam túl vak, hogy nem láttam át az álarcán és bolond módjára belesétáltam a csapdájába. De egyszer mindennek vége lesz, de már néha az is megfordult a fejemben, hogy a beharapóm iránt érzett gyűlöletnek köszönhetően nem tudtam teljes mértékben elfogadni a farkas énemet, de ez annyira ostobának tűnik, hogy mindig elvetem.
Lehet, hogy nem olyan formában kezdődik az új fejezeted, mint szeretted volna, de minden okkal történik. Lehet, hogy még nem jöttél rá arra, hogy mi az ok, de idővel hidd el tudni fogod, s látni fogod azt, hogy annyira nem is rossz az az új fejezet. – mondom neki komolyan, mert szemmel láthatóan nem éppen örül annak, ami történt. Minden rosszban van valami jó és minden okkal történik. Én se értettem sokszor azt, hogy mi miért történik velem, vagy miért kellett olyan sötét napokat is átélnem, de aztán rájöttem, hogy miért. Még ha nem is tudok azoktól a démonoktól szabadulni, de ennek köszönhetően sikerül távol tartanom magamat attól, hogy újra olyat tegyek.
Valóban, ahhoz képest, hogy majdnem 100 éves vagyok, még se vagyok egy véncsorosznya. A gének csodákra képesek. – mondom neki mosolyogva, de tudom, hogy ez csak amiatt van, hogy beharaptak. Kíváncsi vagyok arra, hogy miként is nézhetek ki idősen és talán egyszer meg is élem azt. Addig pedig be kell érnem azzal, hogy még sokáig a fiatalságommal kell együtt élnem. – Miért nem kezded el újra a sportot? Emlékszem, hogy régen mennyit jelentett neked. Mindig képes volt magával ragadni, beszippantani és megnyugtatni. Mondhatni kikapcsolt téged. – mondom neki barátságosan, hiszen nem egy meccséhez volt már szerencsém és tisztán emlékszem arra, hogy miként viselkedett olyankor.
Ami néha már roppant idegesítő tud lenni, de sokszor köszönhetem ennek a képességemnek azt, hogy a fejem a nyakamon maradt. – mondom neki egy halovány mosoly keretében, majd egy apró bólintás is társul hozzá, hogy igaza van. Nem valószínű, hogy valaha is olyan profi lesz, mint én. De attól még gyakorolhatja, mert a végén még neki is jól jön. Sajnáltam azért, hogy képes vagyok ennyire olvasni a rezdüléseibe, hiszen én se szeretném azt, ha valaki csak úgy olvasna bennem.
Feljebb szökik a szemöldököm a szavai hallatára, de még mielőtt megszólalnék és mondanék neki erre valamit inkább csendben maradok és várom azt, hogy folytassa. Ha legalább megtudom, hogy miben lett volna a leányzónak választása, akkor vagy megtudom cáfolni Jackson elképzelését erről vagy csak egyetérteni tudok, de legalább végre fellebben arról a titokról a fátyol, ami annyiszor a fejéhez vágtam. Vagyis azt, hogy még mindig azt a lányt szereti.
Csendesen várom azt, hogy a történet folytatódjon, majd amikor egyre több részlet kerül a felszínre kikerekednek a szemeim és egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni. Megakarta kérni, én kezemet már akkoriban meg is kérték. Fura, hogy mennyire hasonló a történetünk… De még mindig vágok közbe. Csak ülök ott és figyelem a tűzjátékát, vagy pedig a mellettem helyett foglaló férfit. A vonásain látszik, hogy neki se könnyű erről beszélnie, ahogyan nekem se volt, de mégis jó érzéssel tölt el, hogy végre beavatott, elárulja az igazságot.
Egyre inkább lefagyok és kezdem megérteni, hogy ezért se volt egyszerű neki se. Éreztem már akkor, ahogyan mesélte, hogy a lány nem mondhatott igazat. De egy fiatal szerelmes férfi nem fog kételkedni abban a lányban, akit szeretett. S hirtelen úgy érzem, hogy Jackson fájdalmát tökéletesen átérzem, de ahogyan egyre több démon kerül elő az este folyamán kezdem úgy érezni, hogy lassan minden jókedv el fog tűnni és semmi más nem marad, mint a fájdalom esetleg egy-két könnycsepp. De bármennyire is nehéz lesz, nem fogok utat engedni azoknak a fránya könnycseppeknek. Nem és kész. Soha nem sírtam mások előtt és ez nem most fog megváltozni. Akkor inkább szenvedek belül még hosszú ideig. Szeretném megölelni őt, hogy kifejezzem azt, hogy mennyire sajnálom és megértem az érzéseit, de még se megy. Egyszerűen lefagytam és mozdulni elfelejtek, néha még a lélegzetvétel is kimarad, de legalább bebizonyosodik, hogy igazam van. Volt valaki, akit annyira szeretett, hogy nehéz dolgom lett volna kitörölni őt Jackson emlékei közül, de inkább nem mondom ki hangosan. De aztán folytatódik a története és a jelenbe csöppenünk, de ekkor már nem bírok lakatott tenni a számra.
Van egy lányod? – nézek úgy rá, mint aki alig akarja elhinni ezt az egészet. Pedig pontosan tudom, hogy soha nem lenne képes ilyet kitalálni. Csak pislogott, mint akit most lőttek le és az életéért evickél, vagy mint akit a mocsár kezd el nyerni. Ha azt hittem, hogy több váratlan pofon a mai napon nem érthet, akkor tévedtem. Tudomásom szerint ő soha nem vágyott arra, hogy gyereke legyen, én meg ábrándoztam róla és az élet játékban természetesen fordítva történt meg végül.
Még mindig azt hiszed, hogy ezek után volt választása? – kérdezem tőle kíváncsian, mert ha igen, akkor önfejűbb, mint hittem. Hogy képes egy szülő ilyen mértékben tönkre tenni a gyerek életét? Miért nem hagytak választási lehetőséget neki?
Találkoztál vele? – kérdezem meg óvatosan a lányára utalva. Reménykedtem abban, hogy nem akar majd kisétálni a leányzó életéből, mert ha igen, akkor képes leszek megkeresni őt és seggbe rugdosni. Egy gyereknek szüksége van a szülei, de egy lánynak főként az apjára. De őt se ismerem, így nem tudhatom, hogy ebben az esetben mi is a helyzet.
Sajnálom, nem tudtam, hogy valamennyire egy cipőben evezünk. – csúszik ki végül eme mondtat az ajkaimon. Pedig tudom, hogy ez se képes helyre hozni az életét.
Igen, ebben igazad van. Tényleg eléggé világuralomra-törő hangzása van. – válaszolok neki oroszul. Elvisnek köszönhetően tanultam meg kicsit ezt a nyelvet. Nem mondom, hogy tökéletesen beszélem, de 4 év alatt rengeteg mindent ragadt rám. Megesik, hogy kutakodnom kell a szavak után, de legalább beszélem és meg is értem.
Szomorú kisgyerek fejet vágok, amikor mondja, hogy ellene ez nem fog beválni, hiszen régen se jártam sok sikerrel ilyen téren.
Meggondoltad magad? – nézek rá kíváncsian, majd amikor a pillecukros zacskó az ölembe landol, akkor csodálkozva pillantok rá és kérdően. Állom a pillantását, miközben minden erőmmel azon vagyok, hogy megfejtsem mi is járhat a buksijában. Egyáltalán nem tetszik az, ahogyan a törülközőmre siklik a tekintete, majd amikor újabb égi játék hangzik fel, amibe még a ház is „beleborzong” én is kicsit összébb húzom magamat, hiszen annyira igyekeztem, hogy megfejtsem őt, hogy arra már esélyem se maradt, hogy leplezni tudjam a viharhoz fűződő viszonyomat.
Nem a tiéd a törülköző, te is csak találtad és további jó álmodozást, mert nem kapod vissza. – mondom neki szinte suttogva, miközben kicsit közelebb hajolok hozzá. De a fejemet még mindig nem fordítom el.
Ha annyira akarod, akkor szerezd meg, de tisztességes játék keretében. – mondom neki komolyan, hiszen mágiával könnyen menne, de az, hogy saját maga hámozná le, azt már nem hiszem, mert nem hagynám neki. Végül pedig megfogom az üveget és én is meghúzom a tartalmát.
Amúgy meg hagynád, hogy megfázzak? – kérdezem tőle ártatlan pillantások keretében, hiszen a ruhánk még mindig vizes, mert nem sokkal hamarabb érkezhetett ő is, így felesleges lenne elcsennem a pólóját cserébe.

What happens to a man when
He spills his heart on a page and
He watches words flow away then
His feelings lie on the page alone
There waiting
For someone who cares to read them

…mint az official Jackson-lelkizős zene

Minek az embernek ellenség, amikor ilyen „barátai” vannak? Ahogy meghallom Prim kérdését, elsőre teljesen elszörnyedek a szavaitól, és bár annyira messzire nem gurult a gyógyszerem, hogy egyből kirobbanjon a harmadik világháború, de azért egy rám oly jellemző „ha szemmel ölni tudnék…” féle pillantással megajándékozom cserébe.
- Nem. -rázom meg a fejem határozottan, aztán rájövök, hogy gyakorlatilag egy élő hazugságvizsgáló ücsörög mellettem, és talán az sem lehet egyértelmű számára, hogy mire vagy hogyan is értettem, így aztán pontosítok némileg.
- Vagyis… Na jó, talán egy kicsit. Egy egészen icipicit. -vallom be végül, elvégre Connort is kiosztottam múltkor amikor nekiállt pattogni nekem Naomi kapcsán - És épp ezért akarom mélyen legbelül végleg elengedni. Mert ez az egész kapcsolat már úgy halott és reménytelen, ahogy van. -zárom le ezt a témát részemről örökre, hisz ha bármi közünk is lesz még egymáshoz pozitív értelemben, az kizárólag Maya miatt lesz, az ő érdekében.
A tényre, hogy Prim valamikor menyasszony volt, magam sem értem, miért sokkol ennyire… talán mert hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy a külső ellenére nem velem egy korosztály, hanem akár a dédnagyanyám is lehetne kor alapján? Nem tudom… Ahogy azt sem, hogy mennyivel fogadtam volna jobban azt, ha rögtön a találkozásunk elején szerzek tudomást minderről – bár belegondolva, ki osztana meg ilyeneket alig néhány hetes ismeretség után?
- Akkor ezért vonakodtál attól is annyira, hogy a farkas alakodban mutatkozz előttem? -kérdeztem vissza óvatosan, hisz emlékszem, mennyit győzködtem ezért is, pedig tényleg csak a kíváncsiság hajtott. Azt álmomban sem gondoltam volna, hogy pont az egyik korábbi kapcsolatának köszönheti azt is, hogy vérfarkas lett…
- Lehet. Remélem, hogy igazad lesz. -bólintok a biztatására, mert valamennyire biztos igaz, de egyelőre még marhára nem úgy látom a helyzetet, ahogy pedig témát váltunk és a kinézete kerül szóba, csak elmosolyodok.
- Szerintem téged még 500 évesen is fiatalabbnak fognak nézni, mint most engem. A vérfarkas gének képesek csodára… -meg az őrző tetoválások, bár azokhoz is vérfarkas esszencia szükséges, szóval azt hiszem, valahol bennük lehet a titok.
- Hogy miért, hogy miért… -sóhajtok fel aztán nehézkesen, ahogy szóba kerül a sport, és szórakozottan beletúrok a vizes tincseimbe, ahogy válaszolok - Mert nem tudom. Legalábbis úgy, mint régen… Kikapcsol és megnyugtat most is, de tavaly nyáron az egyik meccsen eldurvult a „kicsi-a-rakás” játék, de annyira, hogy én egy roppant csúnya nyílt töréssel fejeztem be a meccset, és sajnos se az emberi, se az őrzők gyógyítói képessége nem ér fel a ti regenerációtokkal. Edzek, néha játszok, meg fokozatosan próbálom terhelni, de még nem bír annyit a térdem, mint a baleset előtt. -mozgatom meg az említett lábamat, mert így külsőre pár apró heget leszámítva semmi nyoma nem maradt annak, hogy mennyit turkáltak benne a sebészek tavaly nyáron. Vagy hogy mennyit jártam utána gyógytornára vele…
- Nos, ebben az esetben örüljünk neki, hogy van. Bár személy szerint a regenerációs képességedet szívesebben ellopnám kölcsönbe, ha egyáltalán lehetséges lenne az ilyesmi. -teszem hozzá, most, hogy már a balesetemről is tud, azt hiszem, nem lehet bonyolult összekapcsolni a dolgokat, hogy miért is… Bár belegondolva, azt akár örökre is megtartanám, ha lehetne, biztos jó hasznát venném a mindennapokban is. Egy-egy húzósabb edzés után rövidebb ideig tart az izomláz, meg hasonlók, ugyebár.
Aztán, miután Prim múltjának árnyairól lerántottuk a fátylat, jöhet az én történetem is, igaz, csak szépen lassan, ráérősen, óvatosan, hisz korábban nem igazán volt rá példa, hogy bárki előtt is ennyire nyíltan beszéltem volna a történtekről. Jó, persze, Beth, de az meg inkább hajazott dühös, csalódott kirohanásra, mint normális mesélésre. Azért valahol hálás vagyok Primnek, nem csak azért, mert meghallgat, hanem azért is, hogy nem szakít félbe… nem hiszem, hogy onnantól akár egy szót is mondanék többet erről az egészről.
- Igen, van… legalábbis úgy tűnik. Illetve nagyon remélem, hogy csak az az egy, és senki más nem fog beállítani azzal, hogy heló, van még egy… –találgatok, hisz lévén, hogy Maya még New Yorkban van, az apasági tesztig még nem jutottunk el, igaz, anélkül is elég jók az esélyeim… Mit jók! Ha azt nézzük, hogy Maya egyáltalán gyógyszer mellett megfogant, akkor ahhoz képest az esélyeim a teszt kapcsán valahol az egekben… Majd meglátom, a kisasszony hogy fogadja a dolgot, aztán annak függvényében meglátjuk, hogy az első közös családi programunk helyszíne a kórház lesz, vagy sem.
- Még mindig azt hiszem. -felelem magabiztosan Prim kérdésére, de látva az arckifejezését, egy kicsit bővebben is kifejtem, miért kötöm még mindig az ebet a karóhoz ilyen rendületlenül.
- Prim… Képzeld el, hogy most valaki besétál azon az ajtón, és a kezedbe ad egy fegyvert, azzal a céllal, hogy lőj le. Nem számít, hogy nem tudod használni, még az ujjadat is ráilleszti a ravaszra, hogy csak meg kell húznod azt, hogy elsüljön a fegyver.  Te pedig megteszed. Volt választásod? Igen… mert dönthettél volna úgy, hogy nem lősz, vagy ha igen, akkor szándékosan félre, esetleg szólsz, hogy esélyem legyen egyáltalán kivédeni. Vagy nemes egyszerűséggel közlöd, hogy más kényszerít, nincs más választásod. Attól, hogy az egyik lehetőség rosszabb mint a másik, még van választásod. Ki a bűnös ebben  az esetben? Az, aki a fegyvert a kezedbe adta és kényszerített, vagy te, amiért meghúztad a ravaszt? Értelem szerűen mindketten, viszont te vagy az, akinek vér tapad a kezéhez…-vázoltam a véleményemet. Értem én, hogy Naomi esetében is hasonló volt a szitu, egyik lehetőség rosszabb mint a másik, de jelen véleményem szerint akkor is sikerült a lehető legrosszabb mellett döntenie. Azt meg már inkább nem is fejtegetem, hogy az elmúlt 10 évben is lett volna bőven ideje bevallania a történteket, hisz míg ő viszonylag könnyen el tudott bújni a világ elől, addig az én életem mindig is sokkal nyomon követhetőbb volt a számtalan cikk és tudósítás, riport miatt. De mint a mellékelt ábra mutatja, nem tette.
- Igen, bár akkor még nem tudtam, hogy bármi közöm lenne hozzá. Tavaly került az egyik őrző társam családjához, miután egy vérfarkas rátámadt és törölni kellett az emlékei egy részét. Ha tudtam volna, hogy valójában az én lányom… akkor biztos nem jöttem volna el New Yorkból… -magyaráztam akaratlanul rácáfolva ezzel Prim ki nem mondott félelmére, de hát ugyebár nem tudtam… Honnan kellett volna? Még csak az sem jutott eszembe, hogy valójában mennyire hasonlít Naomira a gyerekkori képein, mert legyünk őszinték, New York a világ egyik legnépesebb városa, fogadni mernék, hogy él egy rakás másik vörös hajú kislány, aki hasonlítana. Pláne, amilyen szemem van az ilyesmikhez, vörös haj, szeplők, hasonlít. Meg mégis, mennyi esély volt arra, hogy pont a mi kirendeltségünkhöz kerül? Bár belegondolva, milyen gyakorisággal válnak valóra 1% körüli esélyű dolgok az életemben, lehet el kéne kezdenem lottózni.
- Annak, aki egyáltalán nem beszéli a nyelvet és egy árva szót sem ért belőle. Egyébként kimondottan lágy és kellemes hangzású tud lenni, meglepő módon. Vagy csak azért érzem így, mert nincs vele problémám. -válaszoltam szintúgy oroszul, de aztán vissza is váltottam az angolra, elvégre Primnek mégiscsak egyszerűbb azon a nyelven kommunikálni, mint ezen.
- Honnan tudod, hogy nem valami hegyi tóhoz készültem fürödni és hoztam magammal azt is? -cáfolom meg azon nyomban a kérdését, amikor meg a tisztességes játékkal áll elő nekem, még fel is kacagok jókedvűen.
- Bizonyítsd, hogy csalok, drágám. Bizonyítsd, ha tudod! -felelem még mindig vigyorogva, hisz bizonyíték nélkül könnyű bárkire is ráfogni a dolgot, ellenben megnézem, hogy mégis hogyan tudná bizonyítani azt, hogy mágiát használtam, úgy, hogy nem mágiaérzékeny. Az, ha játék során kihasználjuk a másik gyenge pontját, nem csalás, hanem stratégia.
- Vérfarkas vagy, képtelen vagy megfázni. Előbb kapok én tüdőgyulladást azért, mert eláztam… -felelem, majd vetek egy pillantást a ruháinkra, amikből… igen, még mindig csöpög a víz. Te jó ég, meg fog ez száradni valaha is?!
- Amúgy még mindig vicces, hogy ennyi idős vérfarkas létedre szégyenlősebb vagy mint én. Vagy hogy félsz a vihartól. -súgom oda neki némileg közelebb hajolva, de aztán visszadőlök a helyemre és visszaszerzem a pillecukrot is, ott folytatva a sütögetést, ahol az előbb abbamaradt.
- Azt hitted, hogy nem vettem észre? Azt nem mondom, hogy már a legelején, de eléggé feltűnő, hogy szinte minden égdörgésre összerezzensz. -állapítom meg diplomatikusan, minden támadó vagy gúnyos felhang nélkül. Kíváncsi vagyok, ehhez van-e bármi hozzáfűzni valója.
- Mesélsz nekem a fiatalkorodról? Bármit, amit szeretnél, vagy úgy érzed... Tekintve, hogy mekkora korkülönbség van köztünk, gondolom teljesen más volt az élet akkoriban, mint most…-dobtam be egy újabb témát a közösbe, hisz ha már korábban is felmerült ez a kor-téma, igaz, akkor a kinézet kapcsán. Szerettem másokat hallgatni, miközben mesélnek.

Kíváncsian várom a válaszát. Még annak ellenére is, hogy részben sejtem, hogy mi lesz a válasza. Ismerem már annyira, hogy tényleg tudja olvasni a vonásaiból, meg az idő és a másik részem is sokban hozzájárul ehhez. Amikor meglátom a pillantását, akkor egy bocsánat kérő, illetve egy ártatlan pillantás keretében nézek rá. Aztán elhagyja az első szó az ajkait, akkor egy pillanatra feljebb szökik a szemöldököm, de még mielőtt megszólhatnék, folytatja tovább és kicsit kifejti bővebben.
Vagy csak magaddal akarod elhitetni, hogy az a jobb és a könnyebbik utat választod emiatt? Lehet kivételesen a nehezebbik utat kellene választanod és harcolnod? – kérdezem tőle minden kedvesség és kertelés nélkül. Sokan néha kegyetlennek tartanak amiatt, hogy kimondom azt, amit gondolok minden habozás nélkül. De sok esetben sokkal jobb ilyenek lenni, hiszen sokszor az emberek maguknak se merik bevallani a dolgokat, így kell valaki, aki szembesíti őket vele.
Magam sem értem, hogy miért mondtam el neki azt is. Talán végre csak ki akartam mondani. Elmondani valakinek az egyik legnagyobb titkomat. Magam sem értem, de mindegy is, hiszen már visszavonni se tudom. De annyira nem bánom azt se, hogy nem akkor derült ki egyből. Túl viharos volt minden és ez a „hír” szerintem nem javított volna semmim. Legfeljebb annyin, hogy érthető lett volna, hogy miért tudok bízni annyira nehezen.
Igen, mert féltem attól, hogy esetleg elegendő egyetlen egy másodperc és megöl téged. Túl szeszélyes és vad a bennem lakozó bestia. - mondom neki egy kisebb habozás után. Fura dolog bevallani azt, hogy a bennem lakozó farkas nem teljesen tartozik hozzám. Túl sok rossz dologra emlékeztet és talán túl fiatalon sérültem meg, így esélyem se volt teljesen megtanulnom uralni őt. De kár is ezen rágódni, hiszen megtaláltam a módját, hogy mivel tarthatom távol az újabb bekattanástól magamat és csak ez számít. A többivel pedig továbbra is meg fogok birkózni, ahogyan eddig is tettem.
Csak ne kutasd, hanem ússz az árral és kockáztass. – teszem még hozzá, amolyan lezárásnak. Mert néha tényleg nem kell kutatni a jobb, szebb életet, hanem sodródni kell az árral és engedni azt, hogy egy új mederbe sodorjon minket.
Lassan bólintok arra, amit mond, de több inkább nem pazarolok rá. Tény, hogy fiatalnak fognak nézni, de azért őt se kell majd félteni. Az őrzőknek is megvan a maguk módja,hogy miként képesek lassítani az öregedést.
Sajnálom, ezt nem tudtam. – mondom neki komolyan, majd egy halovány mosoly jelenik meg az arcomon. – Mindig is kitartó voltál, s ha már most képes vagy tovább adni a tudásodat másoknak, edzésre járni és néha még játszani is, akkor biztosan előbb utóbb sikerülni fog az is, hogy a híres és hírhedt játékos visszatérjen. Így legalább mások is esélyt kapnak rövid időre a nyerésre. – mondom neki barátságosan, mert emlékszem arra, hogy ő volt a nagyász. Mindenki őt dicsérte az egekig és nem véletlenül. Szinte képtelenség volt ellenük győzni, de ennek ellenére mindenki úgy drukkolt a meccseken, mintha ez nem lenne tény. Ha pedig esetleg másokat is edz, akkor azok a csemeték, ifjoncok igazán szerencsések lehetnek, mert egy legenda tanítja őket.
Ha kölcsön tudnám adni, akkor hidd el, hogy megtenném. – mondom neki együtt érzően, mert biztos vagyok abban, hogy nagyon hiányozhat neki a sport. Régebben láthattam, hogy mennyit jelent számára és ez szemmel láthatóan továbbra se változott az életében. Csak a körülmények változtak, aminek köszönhetően még se tud akkora szenvedéllyel élni a hokinak, mint szeretne.
Mindig is jobb hallgató voltam, mint beszélő. Nem szerettem csak úgy elmesélni a múltam árnyait, vagy éppen démonaimat, amik képesek a jelenemet is befolyásolni vagy éppen álmatlan éjszakát okozni. Meg se fordul a fejembe, hogy közbe vágjak, vagyis egyszer, amikor azzal sokkol, hogy van egy gyerek, de inkább kivárom a történetének a végét, mert ahogyan ő, úgy én se akarom félbeszakítani, mert utána már nem biztos, hogy olyan „könnyedén” végig tudná mondani, mint most. Na, meg bunkó se akarok lenni. De azt hiszem az se mellékes, hogy sikerül úgy lefagynom, ha akarnék se tudnék megszólalni.
Szóval nem hiszed el teljesen, hogy igazat mond azzal kapcsolatban? – kérdezek vissza még mindig óvatosan, mert tényleg nem akarok tolakodó lenni, de elég hajmeresztő lenne, ha erről is hazudna a lány. A lelépés dolgot még mondhatni megérte, de erről nem érteném, hogy miért hazudna bárki is. Úgy érzem, hogy nem könnyedén tudhatta meg, így kötve hiszem, hogy hazudna a lány arról, hogy ki is valójában az apja a kislánynak. Eleve nehéz lehetett évekig ilyen titokkal élni és biztosan megkönnyebbülés, hogy végre elmondhatta.
Komolyan, még hogy a férfiak nem kötik ebet a karóhoz. Megforgatom a szemeimet arra, hogy még mindig azt hiszi, de újra megelőz. Csendesen hallgatom azt, amit mond és egy pillanatra el is gondolkozom az egészen, mert valljuk be, nem hülyeségeket beszél össze. Valóban az én kezemhez tapadna a vér, de mi van akkor, ha nem csak az ujjamat rakja rá a ravaszra az illető, hanem ő is húzza meg, de az én kézlenyomatom marad csak ott?
S mi van akkor, ha tényleg nem volt más választása? Ha tényleg belekényszerítették a helyzetbe és legvégül valójában nem is ő húzta meg a ravaszt, hanem csak az ő ujjlenyomata maradt ott? – szólalok meg sietve és még mindig a nedves hajamba túrok, de legalább már nem csöpög belőle a víz. Szép lassan tényleg kezdünk megszáradni, vagyis remélem, hogy mire a vihar is elül, addigra a ruhánk is meg fog száradni. Nem akarom a lányt a védeni, mert fogalmam nincs, hogy kiről lehet szó. Egyetlen egy őrző lánnyal találkoztam az itt tartózkodásom alatt, így érthető, ha egy kisebb megérzés őt sugallja, de nem is akarok most ezzel törődni. Felesleges lenne, mert semmin se változtatna már az, ha megtudnám.
Még egy utolsó kérdés, ha elárulja időközben, mármint eme évek alatt változtatott volna valamin? Vagy esetleg ugyanúgy hibásnak tartottad volna, ahogyan most és ugyanúgy kaptál volna egy okot arra, hogy még inkább haragudj rá a tette miatt, s így könnyebb legyen kiölnöd azt az apró érzést, ami még mindig reménykedni akar vele kapcsolatban? – kérdezem tőle kíváncsian. Talán most messzire mentem, de túl sok mindent láttam már és túl sok mindent éltem már meg, így érthető, ha kicsit másabban látom a világot és a dolgokat. Ahogyan azzal is tisztában vagyok, ha egy pindurka remény is van, akkor néha még azt is meg kell ragadni és nem pedig lenni, hogy teljes mértékbe kiöljük magunkból.
Talán okkal történtek így a dolgok. Esélyed volt már megismerni őt, egy kisebb részt kapni belőle, így valamennyire már ismered őt. Most egy újabb esélyt kapsz, hogy bepótold az az időt, amit távol töltött tőled.  – szólalok meg egy kisebb habozás után, mert lehet, hogy én látom tévesen a dolgokat. De abból, amit elmesélt én ezeket tudom levonni. Lehet, hogy néha már túlzottan látni akarom a pozitív dolgokat a világban, az eseményekben. Megtalálni azt, hogy a világborzalmai ellenére még mindig van jóság és jó dolgok ebben a világban. De egyszerűen az se kizárt, hogy amiatt van, mert keresem újra a reményt, hogy hinni tudjak és visszataláljak a régi önmagamhoz.
És gondolom véletlenül pont két egyforma törülközőt raktál be ennek örömére. Illetve ha nem tévedek, akkor a hegyi tavak kicsit másabb irányba vannak. – mondom neki egy kisebb mosoly keretében, de még mielőtt a nevetését meghallanám, hozzáteszem. –Meg tudtommal úriember vagy, így csak nem vennéd el egy védtelen nő törülközőjét. – s az arcomon még mindig mosoly bujkál. Jó érzés az, hogy képesek vagyunk még eme komoly dolgok után is bolondozni, de talán így jobb is, mert a végén egyszer tényleg valaki előtt megmutatnám, hogy milyen az, amikor könnyek keretezik az arcomat.
Szerintem elég bizonyíték az, ha csak úgy leesik rólam a törülköző és te még a közelemben se nagyon voltál. –mondom neki egy kisebb nevetés keretében. Lehet, hogy nem vagyok mágiaérzékeny, de vak se vagyok. S tisztában vagyok azzal, hogy csak úgy eme dolgok nem esnek le az emberről. Főleg, akkor nem, ha nem is nagyon mozog bennük.
Képletesen értettem, de igazad van, akár még bundás barátodat is bemutathatom neked újra. – mondom neki egy újabb ártatlan pillantás keretében, de inkább nem akarom próbára tenni a szerencsémet. Régóta nem engedtem már ki és úgy érzem, hogy most se lenne a legjobb ötlet.
Talán azért van így, mert nőből vagyok, s ezt a kor se befolyásolja. S a legtöbb nő nem olyan magamutogató, mint a férfiak. Komolyan nem is értem, hogy a hímeknek miért lételemük ez, mert lassan kezdem úgy érezni, hogy valamit kompenzálni akartok olyankor.  –szólalok meg egy kisebb szemforgatás keretében és egy kicsit iróniával fűszerezve, de amikor meghallom a második mondatott, akkor egy pillanatra megfagyok és a tekintetét fürkészem. Fura, hogy nem csinál ebből valami viccet szokásához híven. Csendesen hallgatom a folytatását az észrevételének, de legbelül azért egy kisebb önelégült mosoly megjelenik, hiszen egészen hosszú ideig tudtam leplezni előtte, még a közös hetek alatt is.
Gyerekkoromtól kezdve félek a vihartól és bármennyire is ciki, ezt az egy dolgot nem sikerült kinőnöm, de a legfurább az, hogy ebből nem csinálsz viccet. – válaszolok neki habozás nélkül, majd újra a készülő pillecukrokat kezdem el figyelni, mert egy pillanatra az is átfutott az agyamon, hogy talán tényleg lázas és amiatt van.
Valóban másabb korszak volt és egyáltalán nem szívet melengető időket éltek az emberek. Világok harcoltak egymással, vérszennyezte az utcákat, miközben a nap se ragyogott már olyan fényesen, mint előtte vagy most. 1920. nyarán láttam meg a napvilágot és a világ csak egyre őrültebb lett. – hiszen ha máshonnan nem is, de a történelemkönyvekből mindenki ismeri azt az időszakot, de valahogy még a legtöbb könyvben leírt dolgok is tündérmesének tűnnek a valósághoz képest. – Abban a korban felnőni nem volt mindig könnyű, de az otthon melege, a szüleim határtalan szeretete és gondoskodás bármit képes volt elfelejtetni velem. Nekik köszönhetően volt gyerekkorom, ha máshol nem is, de a házunk biztonságot jelentő falai között. De a legrosszabb az volt, amikor meg kellett tanulni mekülönböztetni, hogy melyik égi harag valójában mit takar. Egy újabb bombát vagy esetleg csak az égiek dühös játékát, amivel esetleg rá akarnának szólni az emberekre, hogy fejezzék már be ezt az egész értelmetlen háborút, miközben a vért szép lassan lemosta az utcákról. – majd egy pillanatra benyálazom az ajkaimat, mert úgy érzem, hogy teljes mértékben kiszáradtak. Végül pedig még az üveget is meghúzom, mintha csak kellene valamit csinálnom addig, amíg újra nem folytatom. – De én szerencsés voltam, mert megtapasztaltam azt, hogy milyen szeretve lenni és milyen viszonozni azt. Aztán évekkel később egy újabb ajándék ért minket, mert megszületett a húgom. Sose fogom elfelejteni, hogy mennyire boldog voltam. Minden egyes időmet vele töltöttem és vigyáztam rá, de egyszer hibáztam és el is veszítettem őt. Viszont a világ továbbra se csendesedett, hiszen árváknak próbáltunk segíteni vagy éppen sebesülteknek. Mire felnőttem megtapasztaltam mindent. Milyen a szeretet, az elvesztés, a kétségbeesés és a reménytelenség is. – fejezem be végül, mert nem hiszem, hogy kíváncsi, arra is, hogy szinte gyerek fejjel csöppentem bele abba, hogy sebesülteket lássak el. Segítsek rajtuk, ha már a testvéremen képtelen voltam segíteni és sose leszek képes megbocsájtani magamnak azt a hibát.
A tiéd milyen volt? Milyenek voltak a szüleid, a barátaid? – kérdezem tőle kíváncsian, mert az ő gyerekkora is teljesen másabb lehetett. Nagyon is érdekel, hogy Jackson mitől olyan, amilyen. Sokszor befolyálsolja a későbbi jövőnket az, hogy mik érnek minket gyerekkorunkban, illetve a neveltetéstől is. Mert nem mindegy, hogy „gyerekként” már esetleg valamennyire megtanulsz lőni és borzalmas dolgokon próbálsz változtatni, életeket menteni, vagy ezek egyszerűen kimaradnak az életedből és csak a boldog családi élet jut.

Lehet, hogy ha máskor találkozunk, egész könnyen elbizonytalanodtam volna ettől a kérdéstől, hisz az esetek többségében szívesen választom a nehezebb utat, nem tehetek róla, a harc csak felpörget. Most azonban akaratlanul is eszembe jut a pár héttel ezelőtti kis incidensem Connorral, az ott elhangzottak, és így már meglepően könnyű válasszal szolgálnom a nő számára.
- Sajnos akármennyire is lenne szép, ha nem így lenne, de egy kapcsolat mindig két emberes dolog, ha pedig az egyik felet egyáltalán nem érdekli, akkor kár belé minden energia. Mondd, Prim… te küzdenél akkor, ha tudnád, hogy a másik fél mindenki másért képest volt harcolni, aki fontos volt számára, ellenben érted a kisujját sem mozdította? Ugye, hogy nem… -csóválom a fejem, mert én aztán biztosan nem. Na nem mint ha eddig annyira összetörtem volna magam emiatt… Tessék, ahogy Prim nem köntörfalaz, úgy én sem fogom cukormázba csomagolni a véleményem. Ha pedig megkérdezni, hogy honnan vagyok olyan biztos benne, akkor egy vállvonás kíséretében közlöm, hogy informátor vagyok, hallok ezt-azt a városban.
- Egyetlen másodperc? Ennyire azért nem kell lebecsülni engem sem… -mosolyodtam el halványan, mert értem én, hogy kettőnk közül ő az erősebb, meg röhögve megenne reggelire ha akarna, de azért én sem adom olyan könnyen az irhámat. Meg oké, hogy még javában tanonc voltam, de bőven tudtam már olyan varázslatokat, amivel hátráltatni tudtam volna. Arról nem is beszélve, hogy ha esetleg még hokiütő is akad a közelben, akkor meg egyenesen legyőzhetetlen vagyok.
- Jó, de ha az ár olyan gyenge, hogy nem lehet vele úszni… Akkor csak kell néha kutatni is, nem? -zárom le én is a témát a magam részéről, csak hogy enyém legyen az utolsó szó. Nem tudom, mit is kéne kezdenem ezzel az egész helyzettel, vagy egyáltalán hogyan tovább, tényleg nem…
- Semmi gond, honnan is tudhattad volna? -legyintek a bocsánatkérésére, elvégre azóta nem is találkoztunk, azt meg nem vártam el egy percig sem, hogy az újságokból kövesse a pályafutásomat, pláne, miután legutóbb én sétáltam ki az életéből minden szó nélkül. Én se követtem volna az övét, ha tudtam volna se.
Ellenben ahogy dicsérni kezd, nem bírom megállni, hogy ne vigyorodjak el, mert hát na, valahol mégiscsak cirógatja az egómat, hogy ilyen szépeket szól rólam, ahogy pedig meghallom az utolsó mondatát, nem bírom megállni, hogy ne nevessek fel jóízűen.
- Úgy legyen, úgy legyen… Én is tervezem a visszatérést idővel, csak ugyebár nem megy olyan gyorsan, mint terveztem. Szóval használják ki a lehetőséget a többiek, amíg tudják. -szólok hozzá én is a témához, mert azért terveim szerint egy-két éven belül illene újra pályára állni. Jó dolog az edzősködés, de az ráér majd akkor, ha kiöregedtem a játékból, meg egyébként is… több tapasztalattal a hátam mögött biztos edzőként is jobban szuperálnék, mint jelen helyzetben.
- Tudom. És… köszönöm. -mosolyodok el hálásan, hisz ha átadni nem is képes a képességét, a gesztust mindenesetre értékelem részéről. Valahol jó érzés, hogy minden történtek ellenére azért még ilyet is hallani a másiktól, és nem azon megy a harc, hogy ki fojtsa meg előbb a másikat egy kanál vízben.
Aztán visszatérünk az egész Mimis témára, én pedig csak elhúzom a szám az újabb kérdése hallatán.
- Egyszer már csúnyán becsapott, mi a garancia, hogy nem teszi meg megint? Pláne, hogy miután a képlet is azt mutatja, nem igazán tudok eligazodni azon, hogy épp mikor hazudik, vagy mond igazat nekem. Inkább legyek óvatos és gyanakvó, mint hogy megint pofára esés legyen belőle. -felelem annak ellenére, hogy elég sanszos, hogy ez most igaz lesz… De ha már Prim azt kérdezte, hogy „teljesen” elhiszem-e, akkor képtelen lennék nyugodt szívvel rávágni, hogy igen, hisz az a kis hang még ott motoszkál az elmém egy sötét zugában és nem hagy nyugodni. De mi van akkor, ha…?
- Sokat az sem változtat a dolgokon. Ennyi erővel akár a homlokom közepére is nyomhatták volna a fegyver csövét, a végeredményen nem igazán változtat. -vonok vállat, s csak utólag fordul meg a fejemben, hogy a homlokon lövés talán még sem illusztrálja kellően a történteket, elvégre akkor ott lett volna vége a történetnek részemről. Most viszont marhára nincs vége, sőt, ha úgy nézzük, csak lőtt sebbel kínlódva próbáltam elkerülni az elmúlt 10 évben. Pech, hogy csak eddig sikerült.
- Nem tudom, Prim, az mennyiben változtatott volna a dolgokon. Mondhatnám, hogy teljesen másképp reagáltam volna, de ezt sem állíthatom biztosan, mert… mert nem tudom. De talán ha nem 10 év múltán bukik ki ez az egész, hanem maximum néhány héten, hónapon belül, vagy legalább látom, hogy tett némi erőfeszítést azért, hogy megpróbálja helyrehozni a történteket, idővel szerintem úgy is megbékéltem volna. Pláne ha tudom, hogy nem önszántából cselekedett. De így, egy évtized múltán… -emelem a plafon felé a tekintetem, hisz egy bizonyos időn túl mit számít az, hogy mikor árulta volna el? Csak egyre rosszabbodott volna a helyzet, mígnem egy ponton túl szerintem már annyira belefásultam volna, hogy egyáltalán nem is érdekelt volna az egész, jöhetett volna akármilyen szívszaggató történettel, gyerekkel, vagy bármivel. Ha úgy nézzük, talán pont a legrosszabbkor időzített, hisz mindkettőnk életét számtalan feszültségtől kímélte volna meg, ha már eljutok odáig, hogy teljesen hidegen hagy az egész.
- Ha valamit, hát az elmúlt időt semmi sem képes pótolni vagy visszahozni. Lehet, hogy van egy 9 éves lányom, de akárhogyan is nézzük, ez már sehogy sem lesz olyan, mint ha mellettem… mellettünk nőtt volna fel. Oké, hogy különösebben sosem égetett a vágy, hogy apa legyek, de ha már így alakult, akkor inkább lett volna része az életemnek, mint hogy ennyi idő után csöppenjen bele csak úgy… Még csak azt sem tudom, hogy ő hogyan fogja fogadni a hírt! Pláne úgy, hogy már korábban ismertük egymást. Fogadok, hogy az lesz az első reakciója, hogy miért hazudtam és titkoltam előle, pedig ez aztán tényleg nem az én saram, hogy így alakult. -közlöm a véleményemet az egész gyerektéma kapcsán, tudom én, hogy nem kívánságműsor, az életben szinte semmi nem az, de mégis… Most nem jobb lett volna mindenkinek? Vagy legalább megpróbáltuk volna, és ha nem ment volna, legalább mondhattuk volna, hogy „de adtunk neki egy esélyt”.  Nem így…
- Sosem tudhatod, és az nem lehet, hogy eltévedjek az erdőben? -kontrázok vissza a törölközős téma kapcsán, de ahogy közli, hogy úriembernek tart, csak megadóan emelem fel a kezeimet.
- Ön nyert, hölgyem. -adtam meg magam, mert ezek után öngól lenne bármit is mondani, úgy is csak magam alatt vágnám a fát vele. Azért valahol pozitívum, hogy van olyan exem aki így vélekedik rólam, abba inkább nem is merek belegondolni, Naomi mi mindennek hordhatott el néhány elmúlt röpke kis találkozásunk alatt. Biztosra veszem, hogy szép színes lenne a lista.
Hagyom azért, had mondja még a magáét, csak csendben somolygok a bajszom alatt, miközben nekilátok tovább sütni a pillecukrokat, mielőtt még elmúlna a varázslat hatása. Lusta vagyok kimászni ilyen időben a viharba, hogy valami nyársaláshoz alkalmas vesszőt vadásszak, pláne, hogy megint bőrig áznék és megint ott állnék ahol nem sokkal ez előtt.
- Azok után, hogy meghallgattad az én félelmeimet és te sem poénkodtad el a dolgot, elég nagy bunkóság lenne, ha így reagálnék, nem gondolod? -kérdezek vissza, még ha valahol tényleg furcsának is találom a dolgot, de aztán ahogy mesélni kezd, hamar kiderül, hogy honnan is eredeztethető ez az egész. És ha eddig még nevettem is volna a dolgon, azok után, hogy megtudom, a háború zajaira emlékezteti, a legkisebb késztetést sem érzek arra, hogy viccet csináljak belőle. Pláne, hogy én csupán elbeszélések alapján tudom elképzelni, milyen is lehetett így felnőni.
- Ó, szóval nyáron van a születésnapod? Ezt nem is tudtam. -szólok közbe csupán egy pillanatra, hisz a mi útjaink pont nem akkoriban keresztezték egymást, és nem is nagyon került szóba röpke kapcsolatunk alatt a téma. Mindenesetre, most megjegyeztem. Ahogy az ital után nyúl, miután végzett, pár frissen pirított pillecukor is ott lebeg előtte, készen, majd miután a maradékot elpusztítottam, az utolsó pár szemet is útjára küldöm a lángok fölé.
Bár érdekel, hogy milyen hiba végett veszítette a húgát, sejtem, hogy ez kényes téma lehet számára, így inkább nem bolygatom a dolgot. Talán, majd egyszer, ha úgy érzi, hogy szeretné megosztani velem, akkor ezt is megtudom.
- Az enyém… Nos, a tiédhez képest kimondottan veszélytelen, és talán unalmas… Én 1987-es vagyok, májusi… -kezdtem a legelején a dolgot, ha már ő is innen indított - Nem tudom, a sport világában mennyire vagy jártas, apám világ életében sportriporter és –közvetítő volt, anyu meg műkorcsolyázó, úgyhogy így ismerték meg egymást, meg ebből kifolyólag nálunk sem volt kérdés, hogy a húgommal valahogy a sport felé fogunk orientálódni. Már persze miután kiderült, hogy van érzékünk is hozzá. Ja igen, mert hogy nekem is van egy húgom, szerintem eddig még nem említettem előtted. Amúgy meg edzés edzések hátán, versenyek miatti utazások, díszestek és fogadások egymás hátán… Így elmondva kissé talán monotonnak és unalmasnak tűnik, de én szerettem. Néha azért hiányoznak azok az idők, minden sokkal egyszerűbbnek tűnt. -vonok vállat,  hisz nagyjából ennyi röviden összefoglalva, hacsak nem megyünk bele konkrétan egy-egy emlék felelevenítésébe, de az életem nagy drámáit már úgy is hallhatta tőlem nem sokkal ezelőtt. Majd lesz jobb is, remélem.

A válasza igazán meglep, de pontosan tudom, hogy miről beszél. Fura is lenne, ha a múltam fényében nem tudnám, mert tökéletesen megértem, de még mindig nehezen tudom elhinni azt, hogy a lány kapásból belement volna a dologba. De biztos én se lehetek, mert teljesen más az, amikor az illető szemében látod azt, hogy igazából csak egy eszköz voltál számára, egy kellemes időtöltés, illetve egyszerűen semmit se jelentettél neki.
Nem, nem hiszem, de lehet, hogy korábban harcolt, csak te nem tudsz róla. – mondom egyre halkabban, mert ez csak egy tipp és semmi több. Nem tudom, hogy mi történt pontosan. Csak azokból az információkból építkezem, amiket most megtudtam. De néha az információkból és az elbeszélésekből nehéz megismerni valakit. Sok esetben az a jó, ha személyesen találkozunk az illetővel, mert akkor a hazugság „illatát” is képesek vagyunk megérezni.
Nem becsüllek le, de tudom, hogy miket tettem Jackson és semmi se lesz képes velem elfelejtetni azokat a napokat. – szólalok meg még mindig alig hallhatóan. Nem őt becsülöm le, mert biztos vagyok abban, hogy remek őrző, de azt is tudom, hogy mire képes a bennem lakozó nőstény. Lehet, hogy egy időre meg tudna fékezni, de az elég idő lenne ahhoz, hogy mentse az életét? Még a gondolatra is kiráz a hideg, így inkább sietve száműzöm az elmémből azokat a párizsi időket és eme gondolatot.
Valamelyik ország híreiben láthattam volna. Biztos vagyok abban, hogy sok helyen írtak rólad vagy rólad szóltak a hírek. –mondom neki sietve, hiszen egyértelmű, hogy onnét tudnom kellett volna. De valahogy direkt nem kerestem az újságok sportrovatát. Büszkeségem miatt vagy más miatt? Nem tudom, de azt tudom, hogy miatta volt. Amúgy se szerettem túlzottan újságok lapjait bújni, mert a legtöbb cikknek a fele hazugság, így mi értelme lenne elolvasni őket? Ha valami nagyon érdekelt, akkor arról az információt valamilyen módon mindig megszereztem. Eléggé kitartó tudok lenni és ezt már sokszor bizonyítottam az életem során, csak valahogy soha nem a számomra fontos emberek felé. Ilyen téren kicsit fura vagyok, vagy csak szimplán még mindig a múltam démonai tartanak láncra verve, de egyszer ez is változni fog. Legalábbis reménykedek benne.
Amikor meglátom a mosolyát, akkor egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy jobb lett volna megtartanom magamnak a véleményemet. Mert biztos vagyok abban, hogy a nem éppen pici egóját sikerült megint fényesítenem. De utólag mindig is okosabb az ember.
Legalább akkor ebben se csalt a megérzésem, hogy még fogunk rólad hallani olyan értelemben. Az újságok biztosan örülni fognak és versenyezni azért, hogy kihozza majd le hamarabb a cikket. – mondom neki mosolyogva. De szerintem edzőnek is remek lenne. Egy-egy komolyabb sérülést évek múltával se szabad félvállról venni. Reménykedtem abban, hogy sikerül az álmát valóra váltania és később se lesz gondja a sérülése miatt.
Ránézek egy nincs mit nézéssel, mert tényleg nem lenne nagydolog. Lehet, hogy általában megszoktuk egymást ölni és a legtöbb esetben egy-két tárgy is elszokott törni, de ennek ellenére, amikor a vihar nem tombolt mindig jól megértettük a másikat. Ezért se értették néha az emberek körülöttünk azt, hogy miért megyünk állandóan szét, de ők nem látták azt, ami a színfalak mögött zajlott.
Mert szerintem ennyi év után és ilyen eltűnés után nem lenne olyan nő, aki képes lenne erről hazudni. – válaszolok neki habozás nélkül, majd amikor meghallom az újabb kijelentését, akkor megrázom a fejemet és kezdem úgy érezni, hogy mindegy mit mondok, mert nem fogunk egyetérteni, de ez ne is baj. Ő ismeri pontosan a helyzetet, én pedig most már csak, mint kívülálló veszek részt ebben. Legalábbis olyan téren, hogy meghallgatom Jackson-t. Tudom, hogy ezzel nem váltom meg a világot, de talán neki is könnyebb lesz most már kicsivel, hogy legalább beszélhetett róla valakinek és ismer annyira, hogy tudja, hogy soha nem fogom továbbadni senkinek se.
Az még nem fordult meg a fejedben, hogy ő próbálta a tudtodra adni, de akiknek köszönhetően végül elment, azok eltűntették azokat a nyomokat is? Tudom, hogy kissé talán filmbe illő dolog ez, de láttam már hasonló dolgokat, láttam azt, hogy szülők mit meg nem tesznek a gyerekükért, miközben tévednek. Ők azt hiszik, hogy jól cselekednek, de közben nem. – ebből szempontból szerencsés voltam, hogy soha nem avatkoztak a szüleim a szerelmi életembe, de az is igaz, hogy először olyan személybe szerettem bele, akibe nem kellett volna és annak a perzselésnek a nyomait a mai napig viselem. De az is tény, hogy előbb vagy utóbb minden hazugság kiderül és pont olyankor, amikor nem kellene. A lehető legrosszabb és legváratlanabb helyzetben csap le az igazság szele, ami képes eléggé felforgatni az emberek életét, akár csak egy hurrikán.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és tudom, hogy igaza van. Fura dolog az élet, illetve az is, hogy egy-két esemény és történés mennyire gyökeresen képes az emberek viselkedését, gondolkodását megváltoztatni.
Azt hiszem kifogytam a bölcsességekből. – szólalok meg egy kisebb nevetés keretében, majd pedig komolyan folytatom a dolgot. – Én tényleg remélem, hogy sikerül helyre hoznotok a dolgokat, mert szerintem valamennyire még mindig fontos számodra az illető. De ha vele nem is, akkor én drukkolni fogok azért, hogy a lányoddal sikerüljön megbeszélni ezt az egészet és elfogadja azt, hogy az édesapja vagy. Illetve remélem azt is, hogy sikerül kialakítanotok azt a híres apa-lánya kapcsolatot. – teszem hozzá őszintén, mert emlékszem, hogy mennyire fontos szerepe volt az én életemben is az édesapámnak. Ő volt az, akinek sokszor a karjai között álomba szenderültem, mert kicsiként ugyanúgy rettegtem a fura hangoktól, mint később a húgom. Úgy éreztem, hogy édesapám karjai között nem érthet semmilyen baj és nem is tévedtem, mert a legtöbb lány csak ábrándozik olyan szülőkről, mint amilyen nekem és Joy-nak kijárt.
Mily meglepő.  – mondom egy kisebb kuncogás keretében, hiszen biztos voltam abban, hogy azzal a kijelentésemmel már nem fog vitába szállni. Tény, hogy tényleg tud úriember módjára is viselkedni és több illem szorult belé, mint a legtöbb vele egykorúba, vagy a mai fiatalságba, de attól még ő se egy angyal ilyen téren, de lehet csak a vitáink miatt gondolom ezt.
De az lenne, de régebben nem túl gyakran érdekelt. Imádtad kifigurázni a dolgaimat vagy éppen viccelődni rajtuk. – válaszolok neki mosolyogva, mert bármennyire is volt idegtépő ezek a dolgai, pontosan annyiszor csalt mosolyt is az arcomra velük. Ritka volt az, amikor ezek a húzási miatt törtek ki a személyre szabott háborúnk, mondhatni az ördögi kálváriánk.
Te nem kérdezted, én meg nem mondtam. – mondom még mindig egy kisebb mosoly keretében, mert számomra mindig az lesz a születésnapom, amikor először betettem a „lábamat” erre a világra. Találkoztam már olyan farkassal is, aki inkább a farkassá válásának a napját választotta a születésnapjának. Ez szerintem már igazán egyénfüggő, de így legalább van még egy dolog, ami az emberi és kicsivel szelídebb énemhez köthető.
Elveszek pár pillecukrot és lassan elkezdem elfogyasztani. Végül picit fészkelődni kezdek, majd csendesen figyelem őt és hallgatom azt, amit mond. Nem is tudtam, hogy van húga. Még egy közös dolog az életünkben, de valószínűleg az ő testvére nagyon is él. Nem szólok közbe és valóban az életemhez képest, gyerekkoromhoz képest igazán mennyeinek hangzik az ő története. Majd az utolsó mondanám kicsit elmosolyodom.
Gyerekfejjel minden egyszerűbb és nincs olyan, amire azt mondanánk, hogy nem tudunk túl jutni. Akkoriban még az akadályok se számítanak, mert azt hisszük, hogy mindent képesek vagyunk legyőzni. – szólalok meg mosolyogva és jó kedvűen. Ha megkínál az utolsó pillecukor adaggal, akkor megrázom a fejemet. Nem vagyok túl nagy édesség mániás, így ennyi is éppen elég volt, amennyit már kaptam belőle.
Fura nem, hogy ennyi idő után pont itt találkoztunk és több mindent tudtunk meg a másikról, mint amikor együtt voltunk? – szólalok meg kicsit hangosan gondolkozva, miközben a tűzjátékában elveszem. Figyelem azt és eszembe jut újra a gyerekkorom. A boldog pillanatok, amikor a kinti borzalom ellenére is bent, a ház falai között zene, nevetés és jókedv hangja szólt. Az esti történetek, amire legtöbbször elaludtunk a testvéremmel, de reggel mindig a puha ágyunkban ébredtünk. Fura, hogy a jó dolgok és a rossz dolgok mennyire kéz a kézben járnak.
Szóval mindig is hívatásos sportoló szerettél volna lenni? Soha nem ábrándoztál másról? –kérdezem tőle kíváncsian, ha már a gyerekkorról beszélgettünk. Majd sietve még hozzá teszem. – Miért pont a hoki? – nem éppen veszélytelen sportról van szó és amint kiderült, az édesapja nem hokis volt, így azt se mondhatjuk, hogy folytatta a hagyományt.
Testvéred is itt van? – csúszik ki az újabb kérdés az ajkaimon, s ha igaz lenne a mondás, akkor én már egy vénség lennék a kíváncsiságom miatt.

- Lehet, nem tudom, nem voltam ott. De ha azt nézzük, hogy túl sok minden nem jutott el hozzám belőle, túl eredményes nem lehetett. -vonok vállat. Talán majd egyszer megkérdezem az érintettet, már ha hajlandó beszélni róla, és nem fakad megint sírva csupán a kérdéstől. Ki tudja, talán még pozitívan csalódnék benne ennyi idő után.
Prim szavaira csak szótlanul bólintok, miután ennyire elhalkult, gondolom, ismét kényes vizekre eveztünk, amit eszem ágában sincs még inkább felbolygatni, így csak hagyom, annyiban, hogy aztán a sporthírekre átnyargalva szóljak hozzá a témához.
- Szerintem maximum valamelyik amerikai sportcsatornán. Vagy esetleg egy kanadain, máshol nincs olyan nagy kultúrája a hokinak, meg egyébként sem valami nevesebb versenyen történt, hogy mindenki kövesse. -legyintettem, és őszintén szólva elképzelésem sincs arról, hogy miket közöltek a hírek arról a mérkőzésről. Anyámat ismerve biztos eltett emlékbe minden cikket róla amit talált, mint nagyjából a pályafutásunk minden eseményéről, már csak azért is, hogy a nagyiéknak megmutassa, de engem különösebben sosem vonzott ez a gyűjtögetés… Meg egyébként is, elég bajom volt a sérüléssel, nem akartam még az újságokban is a saját szerencsétlenségemről olvasni, csak még jobban felidegesítettem volna magam rajta.
- Szeretnék visszatérni, és eddig úgy tűnik, hogy nem is lehetetlen, szóval… úgy legyen, Prim. -mosolyodok el a jókívánsága hallatán, bár ez úgy is olyan dolog, ami majd idővel elválik, hogy bírja a lábam. Mindenesetre lassacskán, talán majd ősztől megkezdem a komolyabb edzéseket, hogy mennyire bírom a terhelés.
- Én sem tartom valószínűnek, de te vagy a nő, Prim, te ismered jobban a saját logikátokat… Legyen igazad. -hagyom annyiban végül. Majd… majd meglátjuk, hogy tényleg az volt-e, vagy csak újra vakon és naivan beleszaladtam egy újabb hazugságba.
- Ennyire azért nem bonyolult a hírközlés, pláne napjainkban… Azt meg kizártnak tartom, hogy a szüleink azóta is ott koslassanak a nyomában, nehogy véletlenül kitudódjon a dolog, tekintve, hogy már elmondta, meg ahogy nekem tűnt, egy ideje már ő is a szüleitől távol él. New Yorkból idáig csak nem ér el a kezük… A szülőket meg inkább hagyjuk. Remélem, én soha nem leszek olyan, mint a mieink… -felelem dacosan. Nem mint ha minden tekintetben rosszak lennének, sőt… ellenben ezt a hazug tagadást még mindig nem bírtam lenyelni részükről.
- Akkor igyunk! -emelem az üveget Prim felé az elfogyott bölcsességek hallatán, előbb a hölgyek, vagy ha nem, akkor majd kezdem én a sort. Kár lenne veszni hagyni, ha már úgy is bontva van… Majd hozunk másikat, ha legközelebb erre járunk.
- Köszi. Én is remélem, bár talán a kislánnyal jobb a helyzet ilyen téren. -mert egyrészt barátokként váltunk el, és nem úgy, hogy többet látni se akarjuk egymást, másrészt a gyerekek talán egy fokkal megbocsájtóbbak, mint a felnőttek. Remélem. Azt hiszem, az a csöpp lelkemnek is nagy megkönnyebbülés lenne, ha legalább ez zökkenőmentesen menne. De miért érzem azt, hogy úgy sem fog?
- Szeretem én azt most is, csak épp a mostani helyzet nem igazán alkalmas hozzá… -hagytam annyiban a dolgot, bár ha ennyire hiányérzete van, kezdhetem megint rágni a fülét a hülyeségeimmel, meg cukkolni a mindenféle apró kis szokásaival, félelmeivel, amíg meg nem bánja a dolgot.
¬- Ott a pont. De ha mindent megkérdeznék, ami érdekel, vagy amit nem tudok, szerintem egy órán belül inkább menekülnél ki a viharba, mint hogy tovább elviselj. -vigyorogtam rá, hát még ha nem pár óra időtartamban gondolkozunk, hanem hosszú távon, napokban, hetekben… Mint annak idején is. Amúgy sem túl hosszú kapcsolatunk azt hiszem, siralmasan rövid véget ért volna.
- Az. Sokkal… Bár, mondani most is mondhatjuk bármire, hogy menni fog, semmi akadály nem számít, csak sajnos a kivitelezés közben rádöbbenünk, hogy ennyire még sem egyszerű… -felelem, miközben magam is elpusztítok néhány pillecukrot, amikor pedig Prim visszakérdez, csak egyetértően bólintok.
- De, bár azt is hozzá kell tenni, hogy amikor együtt voltunk, volt bőven más elfoglaltságunk… Amúgy én se hittem volna, hogy megint találkozunk. Vagy hogy így találkozunk… Bár ezek után kíváncsi vagyok, a következő milyen lesz. -gondolkozok hangosan, majd miután végeztem a sütögetéssel és elfogyott az utolsó pillecukor is, csak hátradőlve a padlón macskásan nyújtózkodok egyet, mielőtt belevágnánk fiatalkorunk sztorijaiba.
¬- Nem, nem mindig… amikor még kissrác voltam, akartam tűzoltó is lenni, meg pilóta, meg űrhajós, meg muskétás, meg indián, meg tudja még a búbánat, mi minden… Amúgy komolyabbra fordítva a szót, még gimisként határoztam el egyszer, hogy bevonulok katonának, de anyám hamar kiverte a fejemből az ötletet, úgyhogy  jah, utána maradt a sport. -idéztem fel a régi időket, amikor még majdnem naponta változott a mi-leszek-ha-nagy-leszek téma - …és miért pont a hoki? Anyum műkorcsolyázó volt, meg a rokonságban is akadnak még korisok, de… a gyorskorcsolya nekem túl monoton, a műkorcsolya meg pasiként…? Brrr… Magamat el nem bírnám képzelni, meg nincs is sok tehetségem ezekhez a mindenféle ugrásokhoz-pörgésekhez, szóval maradt a hoki. Eleinte csak energia-levezetésképp, aztán meg miután kiderült, hogy némi érzékem is van hozzá, már komolyabban is. Tetszik benne a kihívás, hogy olyan összetett. -magyaráztam egész fellelkesülve a témán, mint mindig, amikor a jégkorongozás került szóba, bár igyekeztem nem belemenni olyan részletekig, hogy a másik halálra unja magát mellettem. Néha sikerült, néha kevésbé.
- Neeem, nincs. Eddig New Yorkban volt, már amikor épp nem a versenyek miatt utazott, mert ő viszont anyu után szintén műkorcsolyázó lett, de most épp ő is szünetelni kénytelen… Anchorage-ban van kórházban, szóval egy időre én is átváltottam ingázó életmódra. Ha épp belefér az időmbe, akkor hétvégente meg szoktam látogatni, bár mit ne mondjak, lassan kiengedhetnék lassan, mert kezd fárasztó lenni a távolság. -húztam el a szám a végére, de hogy ne csak én beszéljek megállás nélkül, hanem én is megtudhassak Primről pár újdonságot, ezért már kíváncsiskodtam én is, nehogy már azt higgye véletlenül, hogy csak az ő „bűne”.
- És te? Volt valami álom-szakmád, amikor fiatal voltál? Vagy miket dolgoztál korábban? Mert attól, hogy én fényképészként ismertelek meg, gondolom, nem csak ennyiben merül ki a lista. Szép is lenne…  Tényleg, gondolom fotósként sok helyen megfordultál már… Mi volt a legemlékezetesebb hely, ahol jártál? Vagy mi a következő hely, ahová szívesen elutaznál? -faggattam én is érdeklődve.

Csak bólintok arra, amit mond, de miután elváltak az útjaink még egy darabig Amerikában maradtam, de mégis szinte becsuktam a szememet és a fülemet is ilyen téren. Nem a legjobb szokásom, de ez van. Illetve nem sokkal később pedig inkább újra útra kéltem, mert úgy éreztem, hogy még mindig nem találtam meg azt a helyet, amit képes lennék otthonomnak hívni és hosszabb ideig lehorgonyozni. De egyszer ez is változni, alán nem is olyan sokára.
Oké, nem vagyok könnyű eset és nem könnyű mellettem kibírni, de attól még nekem is van szívem, így egyértelmű volt, hogy tényleg azt kívánom, hogy Jacksonnak sikerüljön visszatérnie és az álmát valóra váltania. Eleve nem vagyok haragtartó se, kivétel egy személlyel szemben, de az már nem harag, hanem sokkal inkább ölési vágy, gyilkosság.  Jobb is nem gondolni rá, se a múltam azon részére.
Kicsit megforgatom a szemeit arra, amit mond. Mert tény, hogy én vagyok a nő, de azért szerintem már jó párszor sikerült nekem is bebizonyítanom azt, hogy nem vagyok az-az átlagos fajta. Nem könnyedén lehet rám mondani azt, hogy tipikus női tetteim vagy logikám van. Sőt, szerintem néha már inkább őrült gondolataim és tetteim vannak, de ennek ellenére még mindig ott vannak a női megérzések is és reménykedtem abban, hogy most se hagynak cserben, ahogyan eddig se tették.
Elmosolyodom a szavain, még annak ellenére is, hogy semmi vicces dolog nincs benne. De talán annyira nem is a szavai, hanem sokkal inkább a durcás viselkedése csalt mosolyt az arcomra.
Egy szülő sok mindenre képes a gyerekéért. Főleg, ha valami iránt megszállott és sose tudhatod, hogy kinek a keze meddig ér el, de valóban egyszerűbb a hírközlés a mai világban, mint például az én koromban volt. De lehet, hogy addigra elhitte már azt, amit egyes emberek mondtak neki, hogy neked jobb nélküle. – szólalok meg sietve, majd a következő pillanatban szerintem megint falba verném a fejemet. Azt hiszem igaz a mondás, hogy a lányok imádnak beszélni, még akkor is, ha már nem kellene. Vagyis szemmel láthatóan annak ellenére, hogy azt mondtam nincs több bölcsesség sikerült mégis még valamit hozzáfűznöm a világhoz. De egyes emberek kultúrára fogják az ehhez hasonló szülői oltalmat, de ez egyszerűen nem az. Ez már inkább az, amikor a gyereke helyett akar dönteni a sorsról, amit mindenkinek magának kellene kitaposnia.
Biztosan nem leszel olyan, mint ők voltak. .  – mondom neki egy biztató mosoly keretében.
Erre a fura találkozásra?  – kérdezek vissza, majd szinte meg se várva a válaszát elveszem tőle, majd pedig meghúzom az üveg tartalmát, majd pedig visszaadom neki. Nem igazán szokott megártani a pia. Gyorsan regnálódok. Na, meg egy üveg két embernek nem valószínű, hogy megártana.
Reméljük a legjobbakat, hogy vele könnyebben fog menni ez a helyrehozós dolog. . - teszem hozzá újra egy biztató mosoly keretében a dolgot, majd pedig annyiban is hagyom a dolgot. A következő megnyilvánulására csak megforgatom újra a szememet, majd egy kisebb habozás után újra elveszem az üveget, hogy megízleljem annak a tartalmát. Annyira nem is rossz, sőt, egészen kellemes a hatása és még az utóíze se annyira borzasztó, mint egyes italoknak szokott.
Miért nem teszel próbára. Lehet, hogy én is változtam és sokkal jobban elviselem az ilyen faggatásokat, mint régebben.  – szólalok meg egy kisebb kuncogás keretében. Azért az én türelmem se határtalan, de ma már ért sok meglepetés. Főleg a vele való találkozás óta, így azt hiszem vesztenivalója nincs.
Talán nem egyszerű, de pont ettől lesz egy különleges varázsa. Szeretem azt, amikor nem hullik minden az ölembe. Jó néha a határaimat tesztelni, kísérletezni. – válaszolok egy kisebb vállrándítás keretében, majd kicsit felhúzom a lábaimat, de figyelek arra, hogy a törülköző ne mutasson túl sokat. Pedig nem egyszer látta már azt, ami alatta lappang.
Egy halovány pír jelenik meg az arcomon a szavai hallatára, mert az tény, hogy sose kellett minket félteni és el tudtuk ütni az időt. Végül mosolyogva pillantok rá…– Akkor talán több ruha lesz rajtunk… – mondom neki egy kisebb nevetés keretében, mert fura módon, ha egymás közelébe kerültünk és négy fal vett körül minket, akkor egészen könnyedén tűntek el a ruhák rólunk. Még ha most nem is amiatt, de amilyen pelyhem van biztos vagyok abban, hogy még az ellenkezője is megtörténhet annak, amit mondtam.
Egyre szélesebb mosollyal figyelem őt és próbálom elképzelni, hogy milyen is lehetett kicsinek. Biztos vagyok abban, hogy mindenki oda volt érte és legszívesebben minden anyuka a sajátjáénak mondta volna. Majd amikor meghallom, hogy katonának szeretett volna lenni, akkor egy kisebb csodálkozás ül ki újra az arcomra. – Miért szerettél volna katona lenni? – kérdezem őt kíváncsian, hiszen a mai világban ritka az, amikor egy-egy fiatal katonaságra akarja adni a fejét. S édesanyja beszélte le róla? De miért. Tény, hogy veszélytelen hivatásról van szó, de általában a szülők büszkék a gyerekükre, hogy a hazájukat akarja védeni… De ezt inkább megtartom magamnak. – Pedig biztosan remekül mutattál volna azokban a testhezálló ruhákban.  – szólalok meg kuncogva, majd egy aprót az ajkamba harapok, hogy a szavait magamba fojtsam, illetve a nevetésemet is sikeresen elfojtsam. Ezek után pedig próbálom végig hallgatni minden közbeszólás nélkül. Majd amikor végére ér, akkor szólalok csak meg. - Szóval mondhatni szerelem volt első látásra, mármint a sportiránti szenvedélyed. Az tény, hogy jobban tetted, hogy emellett döntöttél. – mondom neki még mindig jó kedvűen, majd hamarosan pedig már a testvéréről mesél. Fura, hogy ő még nem kérdezett rá az enyémre, hogy pontosan mi történt és miért nincs itt velem. Ha rákérdezne elmondanám neki? Talán, hiszen bízom benne, ahogyan ő is bennem.
Akkor a Carter testvérek közötti kötelék elég erős lehet. Melyikkötők vállalt szolidalítást a másikkal?  – kérdezem tőle egy halovány mosoly keretében. Mert valószínűleg a testvére is a sportban sérülhetett le, de ebben én magam se vagyok biztos. Egyszerű tipp. Így a kérdésem szerintem igazán helytálló. – Anchorage, remek hely. Gyönyörű az a környék is és kedvesek az emberek. – szólalok meg egy nagyobb mosoly keretébe és egy pillanatra Rhyd jut az eszembe. Emlékszem az első találkozásra és arra is, hogy képes volt elviselni és mesélni erről a városról. –  Talán még a végén én is ott fogok kikötni, de ez még szerintem nem mostanában fog kiderülni. – jegyzem mellékes, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogy egyetlen egy telefonbeszélgetés mennyire képes megváltoztatni az ember életét. S természetesen jó értelemben.
A fotózás számomra inkább hobbi, de a legtöbb munka számomra az volt. Azt mondják, hogy azok az igazán szerencsések, akik azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek csinálni. Így ha másban nem is voltam eddig szerencsés, ebben az voltam. – szólalok meg egy kisebb csönd után. – Különféle fotós voltam. Néha esküvőkön készítettem képemet, míg máskor a természetet járva kaptam lencsevégre azt, hogy milyen világba élünk és mit írtunk ki annyira serényen. Aztán egyszerűen valahogy elkavarodtam sportfotósnak és ennek köszönhetően ismertelek meg.  – majd egy kisebb hitetlenkedő nevetés közben folytatom, hiszen pont az egyik hobbimnak köszönhetően ismertem meg őt. – De régebben arról álmodoztam, hogy szeretnék gyerekekkel dolgozni, de miután történt velem egy-két dolog jobbnak láttam, ha erről az álmomról lemondok, vagy legalábbis nem maradok a közelükben túlzottan sokáig. A háború idején pedig voltam ápoló is. Sebesült katonákat láttunk el a pincénkben.  – mondom picit már halkabban, mert szerintem azokat a szörnyűségeket sose fogom elfelejteni. – Azóta meg már volt unalmas titkárnős állásom is. Na, azt annyira nem csíptem. Tudod, nehezen ülök meg a fenekemen sokáig. Illetve ott volt a másik hobbim is, amik annyira már nem illegálisan. Legyen szó autóversenyekről, vagy éppen motorversenyekről, de néha még egy-egy illegális verekedésen is részt vettem. – majd óvatosan rápillantok. Nem sokan gondolnák ezt rólam, illetve egy nőnek talán nem is akkora dicsőség, de valahogy jó érzés volt néha kicsit kiengedni a bennem lakozó dühöt és kockáztatni, a határaimat tesztelni. –  De szerintem találóbb lenne, ha azt mondanám, hogy mindig sodrottam az árral és sikerült közben megtalálnom valami hobbimnak beillő munkát. Még bárokban is dolgoztam és egy-két helyen igazán élvezetes meló volt. Illetve az évek alatt egészen jó szakács is lett belőlem, de még lenne min csiszolnom, viszont sose nyitottam semmi hozzákapcsolódó üzletet. Pontosan amiatt, hogy állandóan úton van és sose lehetett tudni, hogy a következő hajnal hol fog érni.   –  s közben őt fürkészem. Szerintem még jó pár dolgot fel tudnék sorolni, de talán ezek a munkák voltak számomra a legkedvesebbek.
Van olyan dolog, amit szeretnél még megtenni, de eddig sose volt bátorságod hozzá, vagy csak egyszerűen lehetőséged? Tudod amolyan bakancslistád…  – kérdezem tőle kíváncsian és egy pillanatra újra szemügyre veszem őt. Emlékszem az első találkozásunkra is. Pontosan annyira véletlen volt, mint az is, hogy én kaptam meg azt az állást és ennek köszönhetően eljuthattam arra a meccsre.

- Valóban. Sosem képzeltem volna, hogy a saját szüleim képesek lesznek valaha ilyesmit eltussolni előlem. Könyörgöm, a saját unokájukról van szó… -csóváltam a fejem mogorván, a többit meg inkább elengedem a fülem mellett, mert határozottan könnyebb, mint beismerni, hogy valóban Primnek lehet igaza.
- Remélem. Majd elválik. -felelem a szülős témára, mire Prim már ki is kapja a kezemből az üveget, ám nem kell sokat várni, én is leöblítem a torkom az alkohollal… kár, hogy poharat nem kerítettünk hozzá, így koccintani se tudunk, de annyi baj legyen, legalább mosogatni sem kell. Igaz, elég lenne kirakni az esőre őket, tekintve, hogy szakad még mindig…
- Erre a fura találkozásra. -húzom meg én is az üveget, majd vetek rá egy pillantást, hogy mennyi ital maradt még benne, és őszintén szólva meglepődök egy csöppet, hogy milyen kevés… Mondjuk ha eleve azt nézzük, hogy nem volt teli, no meg sztorizgatás közben is iszogattunk, annyira nem meglepő. Mindenesetre nagy berúgás tuti nem lesz belőle.
- Óóó, vigyázz, mit kívánsz, mert a végén még valóra válik és akkor már késő lesz panaszkodni. -jegyzem meg nagy bölcsen, elvégre informátor vagyok, faggatom én holnap hajnalig megállás nélkül, ha azt szeretné. De legalábbis megjegyzem ezt az ajánlatát, majd később visszatérünk rá.
- Azt mondod? -nevetek fel Prim ruhás megjegyzésére, pláne ha azt nézzük, most hogy nyitott rám… Erre inkább nem fogadnék, inkább mesélek, majd válaszolok a kérdésére is.
- Nem tudom, talán mert nagyapám is az volt fiatalabb korában. Mindig rengeteg érdekes sztorit mesélt róla, én meg imádtam hallgatni, szóval gondolom ez is rájátszhatott. Meg gondolom ez is ilyen pasis hülyeség, mint hogy a lányok meg fiatalabb korukban mind balerinák szeretnének lenni. -vontam vállat, de tekintve, hogy Primnek milyen kellemetlen emlékei vannak a háborúkról, inkább nem részleteztem tovább a témát, mert gondolom, nem igazán villanyozta volna fel úgy, mint engem.
- Fúj, azokban a flitteres borzadályokban… Brrr. Tuti nem. -el sem akarom képzelni, és nincs az a pénz hogy én ilyesmibe bújjak, valahogy a csajok sokkal jobban mutatnak a műkoris ruhácskáikban, mint amiket a pasiknak készítenek. Ezerszer inkább a jégkorongos harci felszerelés, még ha sokkal ormótlanabb is.
- Igen, az az. És nem is bántam meg egy percig se. Bár… na jó… Amikor épp az izomláztól haldokolsz egy kád hideg vízben, két zsák jégkocka társaságában, olyankor volt, hogy a hátam közepére sem kívántam ezt az egészet, de nagyjából addig tartott mindig az érzés, amíg újra pályára nem léptem, aztán egyből tombolt a szerelem. -osztok meg egy apró kulisszatitkot a sportemberek világából, ahogy pedig szóba kerül Erin, megrázom a fejem.
- Mondhatnánk, hogy ő, mert én sérültem le előbb, de az ő sérülése nem a sportnak köszönhető… Vagyis valahol biztos az is kihatott rá, de nem edzés vagy verseny közben történt a baj. A szíve rendetlenkedett, de már túl van a műtéten meg az életveszélyen, egyelőre tart a rehabilitációja… -fejtem ki hajszálnyit bővebben a dolgot, bár eleget ülök mellette hétvégenként ahhoz, hogy ne tartozzon a kedvenc témáim közé erről beszélni, akkor is, ha mindenki jobbulás kíván és szurkol neki. Talán mert valahol félek, hogy akárcsak nála, úgy nálam is bármikor bekövetkezhet egy ilyesmi, minden előzetes jel nélkül.
- Nocsak… csak nem történt valami? -kérdezek vissza az anchorage-i költözés pedzegetése hallatán, mert a szavaiból úgy vettem ki, hogy van itt még valami, amit nem említ, és ami valószínűleg vonzóbbá teszi számára a várost, mint a szép környék vagy a kedves lakók.
Aztán hallgatom, ahogy a fotós karrierjéről mesél, és azzal mélységesen egyet tudok érteni, hogy nincs is jobb, mint amikor a munkád egyben a hobbid is… hisz akkor nem is igazán munka, hanem szórakozás az egész, nem igaz?
- Csodálkozol? Tudod te, milyen ritka a női fotós a sport területén? Mondjuk sportközvetítő vagy riporter sincs túl sok, jégkorongnál legalábbis… Gondolom a nőiesebb sportoknál inkább. -mondjuk a műkorinál, na, ott nem igazán tapasztaltam ilyet.
- Mi történt? -kérdezek rá kíváncsian, hogy mégis mi okból mondott le a gyerekekkel való munkáról, ha ez volt az álma? Ismer már annyira, hogy tudja, csöppet sem haragszom meg, vagy erőltetem a dolgot, ha kellemetlen számára a téma, csupán érdekel. És amúgy is ő ajánlotta fel, hogy kérdezgessek nyugodtan.
- Ejha… azért szép vegyes a paletta. Ehhez képest az én listám egész kurta, először sportoló, aztán tesitanár, most meg edző… -jegyzem meg, de aztán ahogy szóba kerül a motorverseny meg az illegális verekedés, csak megszeppenten pislogok rá.
- Ez most komoly? Ott is mint fotós voltál, vagy te szálltál ringbe…? -faggatózok tovább, mert ha igen, akkor - Nem is tudtam, hogy tudsz motorozni… Hallod, akkor valamikor igazán elmehetnénk valami motoros túrára a környékre! Ha már New Yorkban úgy sincs sok lehetőség ilyesmire. -dobok fel egy újabb javaslatot a későbbi programok tekintetében, ő úgy is Anchorage-ba készül, én meg gyakran megfordulok arra.
- Ó, akkor azért tudtál olyan jól főzni… Amúgy büszke lehetsz rám, már egész jól megy azon receptek elkészítése amit még te tanítottál anno nekem. -feleltem vigyorogva, elvégre nem sokkal azelőtt kezdtem el barátkozni ezzel az egész főzőcskézős témával, mielőtt találkoztunk. Mert bár szeretem a gyorskaját, de ha már sportoló az ember, hosszú távon sajna nem túl szerencsés a dolog, anyámhoz meg csak nem fogok naponta visszajárni kajálni… pláne, hogy ő sem főz naponta, meg tekintve, hogy őt is jobban érdekelte a sport mint a gasztronómia, sosem volt egy nagy konyhatündér.
- Hmm… Ez jó kérdés. Végül is, akad pár dolog… -töprengek hangosan, a plafonon követve a tűz fényjátékát, miközben az agyam tornáztatom pár lehetséges válaszért - Inkább az idő a szűk keresztmetszet, nem a bátorság, de… a vadvízi evezés az mindig is tetszett, egyszer ki akarom próbálni… Meg a szörföt is. Meg valami franciaországi bortúrára is szívesen befizetnék, bár az úgy az igazi, ha társaság is van mellé. -magyaráztam tovább, de jelenleg a húgomon kívül nem igazán akad olyan a közelben, akit szívesen magammal vinnék egy ilyen túrára, tekintve, hogy milyen antialkoholista a drága… Az extrém sportokat meg gondolom, egy doki sem ajánlaná neki szívműtétet követően.
- És neked van bakancslistád? -passzolom vissza a kérdést, mert ha már annyira hasonló személyiséggel lettünk megáldva – verve az ég által, akkor érdekel,  nála mik ezek az életcélok. Hátha én is kedvet kapok valamihez!
- Amúgy ha már olyan lelkesen felajánlottad az előbb, hogy kérdezgessek, hát íme! Csak bírj követni… -meg ne csapj le, ha nagyon unnád - Mi a kedvenc színed? És szerencseszámod? Melyik évszak a kedvenced? Kedvenc virág? Eső vagy hó? Tea vagy kávé? Fekete vagy fehér? Kutya vagy macska? Napfelkelte vagy naplemente? Reggel vagy este? Bagoly vagy pacsirta? Arany vagy ezüst? Cserepes vagy vágott virág? Mozi vagy otthoni filmnézés? Bor vagy pezsgő? Modern vagy klasszikus zene? -zúdítom rá az első adag kérdést, kérdéspárt, csupán annyi időt hagyva közöttünk, hogy egy-egy szóval vagy mondattal válaszoljon rá, aztán már kapja is a következőt…

Csendesen hallgatom az újabb megjegyzését, de inkább csak pillantással mondom azt, hogy sajnálom, illetve én se értem, hogy miként képes egy nagyszülő megcsinálni ezt a fiával és az unokájával.  A világ igazából sose lesz másabb. A háború mindig fellelhető lesz, az emberek még mindig képesek olyat tenni, amit senki se gondolna, de ugyanakkor a más emberek életének a romokba zúzása se halt ki az elmúlt évek alatt. Sőt, egyre inkább profibbak lesznek benne.
Legalább megtapasztalom azt, hogy milyen az, amikor valakinek a rémálma valóra válik. –szólalok meg csöppet se komolyan. Ha valamire nem akarok válaszolni, akkor nem is fogok. És erre már ő is rájöhetett. Hiába a könyörgések, mert az olyanok még inkább nem szoktam meghatni. Pontosan úgy, ahogyan nála se használ a könyörgés vagy bármi hasonló dolog. Legalábbis én nem igazán jutottam olyankor előrébb. Bár kicsivel több ital azért jól jött volna, hiszen olyankor azért kicsit jobban megered a nyelve, de annak ellenére is, hogy a vihar egyáltalán nem akart csitulni, a kunyhón belül már annál inkább csendesedett. Néha még mindig képes voltam összerezzeni egy-egy dörgés hangjára, de igyekeztem kizárni és nem emlékezni arra, hogy mi miatt nem tudtam még mindig kinőni ezt a dolgot és miért kísért végig ez a félelem több évtizeden keresztül.
Mindegy, hogy mit mondok, hiszen a jövő kiszámíthatatlan és úgy érzem, hogy sok meglepetést tartogat még. –mondom neki mosolyogva, hiszen tényleg érdekesre sikeredett az újabb találkozásunk. Az első se volt annyira megszokott, de ez talán már sose fog változni.
Ezt nem is tudtam, hogy a felmenőid között is volt hokis. Ő is annyira sikeres volt, mint te? – kérdezem tőle továbbra is kíváncsian. Mert tényleg érdekel, hogy miért választotta ezt a dolgot, illetve a családja is. Rövid ideig a részese lehettem. Bár az is tény, hogy nem sokan ismertek. Nem vertük nagydobra és a történtek fényében szerintem érthető is. – Én sose szerettem volna balerina lenni. Lehet kicsiként fejre ejtettek. – mondom neki mosolyogva, hiszen tényleg a legtöbb csemete a lányok közül arról ábrándozik, hogy balerina legyen. Táncolhasson, különböző ruhákba bújhasson és elvarázsolja a közönséget, miközben a saját álomvilága válik valóra.
A ruhára tett megjegyzésére csak újra lenevetem magamat, de nem mondok már semmit se. Teljes mértékben megértem a reakcióját, mert megesik az is, amikor én döbbenek le egyes hímneműek viseletén. Na, olyankor néha úgy érzem magam, hogy én ehhez túl öreg vagyok, hogy megértsem.
Sajnálom és remélem hamarosan meggyógyul. Neked pedig kitartást ehhez a sok zűrzavarhoz, ami az életedbe csöppent egyszerre. – szólalok meg együtt érzően. Hirtelen a saját gondjaim szinte eltörpülnek az övéi mellett. Nekem mi a legnagyobb gondom? Egyszerűen csak próbálom kitalálni azt, hogy merre is tovább és mit kellene tennem. Csatlakoznom vagy csak magam mögött hagyni ezt az őrült ötletet és valahol máshol megkeresni, fellelni azt, amire annyira vágyok.  
Biztosan történt valami, de akkor arról nekem is elfelejtettek szólni. – szólalok meg egy kicsit húzva őt, de ekkor még fogalmam sem volt arra, hogy pár nappal később véglegesen el fog dőlni az, hogy abba a városba költözöm és magam mögött hagyom ezt a helyet, de remélhetőleg az embereket nem. – Ha nem csatlakozom a falkához, akkor nem hiszem, hogy lenne bármi olyan dolog, ami miatt egy ennyire összetartó falka közelében kellene élnem. Az ismerőseimmel anélkül is tudok találkozni, de ez még a jövő nagy kérdése, hogy merre is fog sodorni a szél. – fejezem be kicsit már elmélkedve, hiszen ekkor még tényleg nem tudtam azt, hogy mi lesz és miként fogok dönteni.
Sose vonzottak ilyen téren a női sportok. Sokkal izgalmasabb egy-egy férfiak által űzött sportot megfigyelni. Na, meg azért néha kell egy kis szemlegeltetés is. – még mindig nevetve beszélek, hiszen tényleg nem is értem, hogy miként kötöttem ki a hokisoknál, de egyáltalán nem bánom. Ennek köszönhetően ismertem meg őt is. Még akkor is örülök ennek, ha néha a hátam közepére se kívántam őt. A következő kérdése meglep és egy pillanatra habozik is, hogy elmondjam vagy ne. Ha megtudja, akkor legalább esélyt kap arra, hogy egyre inkább át lássa a korábbi dolgok miért történtek. Végül megköszörülöm a torkomat és a tűzre pillantok.
Mint említettem a kölyök éveim felé magamra maradtam, megtörve és dühösen. Farkasként éltem szinte minden egyes napomat, miközben szinte minden fajta érzelem megszűnt létezni. Olyan vert át, akinek nem lett volna szabad. – kezdek bele a mesébe csendesen, de nem nézek rá. Egyel kevesebb vagy több fekete foltot ismer, meg rólam már szinte nem számít. – Főként az erdőben éltem farkasként, mintha az emberei alakom és énem nem is létezett volna. S mivel szinte semmi se számított, így olyanokat bántottam, akiket nem lett volna szabad. De még időben rám talált valaki, így a fejem a helyén maradt. Viszont azóta is félek attól, hogy egyszer újra kicsusszan a kezeim közül az irányítás és a múlt megismétli önmagát. Te és a farkasod egyek vagytok, de valahogy még se. Mintha a lelked picikét kettészakadna. – fejezem be a dolgot szinte már suttogva. De még mindig nem tudok ránézni. Lehet, hogy őrültnek gondol minden egyes szóért, de nehéz átadni egy olyan érzést, amit szinte csak a farkasok képesek érezni. De talán azzal a pár szóval is tökéletesen tudtam a tudtára adni, hogy egy örök harc dúl bennem, míg a szerencséseknél nincs ilyen.
Több ideje élek, mint te, így még szép, hogy több mindent is próbáltam ki. Szerintem bele is őrültem volna abba, ha folyamatosan ugyanazt kellene csinálnom. – mosolyogva pillantok rá. Tényleg sose bírtam túl sokáig ugyanazt csinálni. A fotózásban az a jó, hogy elég sok fajta területen szükség van fotósokra, így ez az egy dolog szinte állandóan jelen volt az életemben.
Véresen komoly. – mondom neki komolyan és még a kezemet is felemelem, hogy tényleg nem hazudok. – Nos, mind a kettő, de legtöbbször inkább én szálltam ringbe. Jó érzés volt kicsit kiadni magamból a feszültséget és emlékeztetni magamat arra, hogy nem vagyok törhetetlen, illetve a vérvonalamnak köszönhetően tökéletes volt. – teszem hozzá mosolyogva. Tudom, hogy sokan nem gondolnál rólam, de sose állítottam azt, hogy nem vettem részt olyan dolgokba, amikbe egy hölgynek nem illene. – Ez remekül hangzik. Örömmel! – szólalok meg kissé lelkesen, de idejét se tudom már annak, hogy mikor motoroztam egy jót és ha van társaság, akkor még jobb. Igaz, nem olyan lesz, mint az őrült futamokon, de még mindig jobb lesz, mint ha egyáltalán nem lenne rá lehetőség.
Tényleg főzted azóta őket? – fordulok felé egy kisebb csodálkozás keretében, mert nem gondoltam volna, hogy tényleg megfőzte volna azokat az egyszerű ételeket, amiket megtanítottam neki egy-egy jobb napunkon. – Ezt örömmel hallom. Egyszer szívesen megkóstolnám.
Csendesen hallgatom a válaszát, illetve figyelem őt, miközben az emlékei között kutat. Majd egy kisebb mosoly, vagy éppen döbbentet ül ki az arcomra.
Vadvízi evezést még sose próbáltam, de biztosan hatalmas kaland lehet. – szólalok meg egy kisebb habozás után. – A szörf pedig képes rabul ejteni az embert. Amúgy miért pont francia borvidékeket szeretnél meglátogatni? – kérdezem tőle kíváncsian. Érthető, hogy ennél kicsit leragadtam, hiszen mégis csak a szülőhazámról van szó és arról a helyről, ahova időközönként vissza-visszatérek.
Szeretnék egyszer még visszatérni Kínába, s újra bejárni azokat a vidékeket, amik annyira magukkal ragadtak, de ugyanakkor szeretném kipróbálni a budding jumpingot is és….. és még szeretnék megtanulni gitározni. – válaszolok neki habozás nélkül, de még eléggé sok olyan dolog van, amit szívesen megtennék. Szeretnék egyszer valami marandót is alkotni, akár az által, hogy gyerekeket tanítok vagy éppen egy-egy főztömmel varázsolom szebbé az emberek életét.
Egy kisebb nevetés hagyja el ajkaimat, majd fészkelődni kezdek és úgy helyezkedem, hogy felé forduljak, miközben próbálok felkészülni az özönvízszerű kérdésekre.
Kék és piros. Tizenkilenc.  - szólalok meg sietve, s szinte levegőt alig tudok venni, mert úgy rohamoz meg kérdésekkel, de én meg készségesen válaszolok rájuk. – Rózsa… kék rózsa, ami tudom, hogy ritka és nem természetesen, de nagyon szép. – fűzöm tovább picit ezt a választ, mert sokan nem értik meg ezt a dolgot, de valami miatt engem képes elvarázsolni eme színe a rózsának. Még akkor is, ha nem éppen a természetesség melletti elveimet erősíti meg. – Mind kettő. Tea. Hmm, fehér. Kutya, de igazából mind a kettőt szeretem. – majd a következő kérdésen újra elgondolkozom, hiszen mind a kettő csodaszép és ezzel kicsit megfogott. – Ha lehet, akkor azt mondanám, hogy mind a kettő.  Azt hiszem, hogy az este. Bagoly. Ezüst.– szólalok meg erre minden habozás nélkül. – Cserepes, mert az tovább él.  Otthoni filmezés és inkább bor. Hangulattól függ. – s a mosoly még mindig ott ül az arcomon. Majd pedig mielőtt még egy újabb kérdést sort zúdíthatna rám én csapok le rá.
Motor vagy kocsi? Könyv vagy film? Egy éjszakás kaland vagy komolyabb dolog? Horror vagy vígjáték? – fogalmam nincs, hogy miért tettem fel ezt a kérdést, de most már mindegy.  – Sport vagy tanulás? Szórakozás vagy inkább magányos este? Eső vagy hó? Napfelkelte vagy naplemente? Reggel vagy este? Mozi vagy otthoni filmnézés?– majd egy két kérdést a sajátjai közül is neki szegeztem, de még ekkor se értek véget a kérdéseim. - Volt már olyan, hogy egy telefonbeszélgetés előtt elpróbáltad, hogy mit fogsz mondani? Miért? Ha választhatnál, hogy holnap reggeltől legyen egy új tulajdonságod vagy képességed, mit szeretnél? Háziállatot szeretnél vagy sose? – na ezek se voltak éppen túl „kedves” kérdések, de nem éreztem úgy, hogy túl nagy gondod csinálna belőle.

- Ne is mondd... egy időre azt hiszem, bőven elegem lett egy jó időre a meglepetésekből. -szusszantam egyet, és azt hiszem, sejtheti, hogy nem épp a viszonttalálkozásunkhoz hasonló meglepetésekre gondoltam...
- Akadt, bár akkoriban még teljesen más volt maga a játék. Mármint... a szabályok nem változtak túl sokat, csak koránt sem fordítottak ekkora figyelmet a védőfelszerelésekre, aztán jóval hamarabb leamortizálódtak az emberek.  Amúgy nézőpont kérdése, sikeresnek sikeres volt, csak épp nem itt Amerikában, hanem a tengeren túl, Európában. -magyaráztam tovább, aztán ahogy említést tett rá, hogy sosem szeretett volna balerina lenni, csak megcsóválom a fejem - Ezen miért is nem lepődök meg? Amúgy meg, ha fejre is ejtettek, vérfarkas vagy, abból úgy is rég kikupálódtál azóta. -bököm oldalba játékosan, mielőtt még Erinre és ismét a kellemetlenebb témák felé kanyarodnánk.
- Köszi és... köszi. Igyekszem, igyekszünk. -jegyzem meg miközben keserű mosolyra húzódik a szám, mást nagyon úgy se tudunk mint elfogadni és kihozni a lehető legtöbbet belőle, na meg türelmesnek lenni. Sajnálni meg mindenki sajnálja, de hát ilyen az élet, sajnos néha ilyen dolgok is becsúsznak. Még mindig határozottan jobb a helyzet, így, hogy legalább időben beértek vele a kórházba, mint ha mondjuk túrázás közben lett volna rosszul, én meg azóta egyke lennék.
- Ne is mondd, nekem is előszeretettel felejtenek el szólni ilyenekről... -csóválom a fejem, bele se merek gondolni, hogy hogyan tovább, vagy mi minden fog még kiderülni, a nyakamba zuhanni az aktuális megoldásra váró problémák mellett, de nem is akarok gondolni rá... inkább figyelek Primre, a jövővel kapcsolatos terveire.
- Nem irigyellek ilyen téren. Biztos nem lehet egyszerű helyet találni a világban ha önálló akar maradni az ember, tekintve, hogy szinte már minden nagyobb városnak van saját falkája... Pff, nagyobb? Fairbankset még csak nagynak se mondanám, aztán látod, mennyien vagytok itt is! -teszem hozzá, továbbra is vallva a nézetet, hogy New York után ez nem is város, csak egy nagy falu... ahol mindenki ismer mindenkit. Tudom, tudom... én csak ne hasonlítgassak semmit New Yorkhoz, tekintve, hogy az meg Amerika egyik legnépesebb települése.
- Ha már szemlegeltetés, nem is értelek, miért nem a gimnasztika, az úszás vagy a vízilabda mellett kötöttél ki a jégkorong helyett. Ott nincs a sportolókon 15 rétegnyi védőfelszerelés és látványosnak is kellően látványos... -teszem hozzá vigyorogva, bár azt meg kell hagyni, azért csúnya esések, verekedések, balesetek azért ott is előfordulnak. Na de melyik sportban nem?
- Mindig azok tudnak a legjobban átverni, akik a legközelebb vannak hozzánk, mert tőlük számítunk rá legkevésbé. -fűzöm hozzá csendesen, ahogy mesélni kezd a farkasáról, a farkasként töltött napjairól, és bár valahol értem a dolog problematikáját, teljesen átérezni mégsem tudom, maximum elképzelni, milyen lehet - lévén én sosem voltam, vagy leszek vérfarkas.
- Nem lehet egyszerű. Mint amikor ketten osztoztok ugyanazon a testen. -jegyzem meg töprengve - Egyébként nem hinném, hogy újra megtörténne ilyesmi, vagy ha mégis, hamar kezelni tudnád a helyzetet, átvennéd az irányítást. Mégis, hány évtized telt el azóta, hogy kölyök voltál? Sokkal tapasztaltabb vérfarkas vagy, mint akkor voltál. -nem kérdezem, tudom, hisz ha nem így lenne, már rég nem lenne az élők között. De itt van, és nagyon is él - Szóval... fel a fejjel! -mosolyodtam el halványan, ahogy felé fordultam, ám ha nem is kereste a tekintetemet, legalább bátorítóan megszorítottam a kezét.
Aztán ismét vidámabb téma felé váltunk, komolyan, mondom, olyanok vagyunk mint valami elcseszett hullámvasút, váltogatva a vidám és szívszaggató témákat...
- Wow... azt eddig is tudtam, hogy vagány csaj vagy, de hogy ennyire! -nevetek fel jóízűen - Nem mint ha valaha ilyesmire vetemednék, de ha mégis, majd emlékeztess, hogy még csak véletlenül se akarjak ringbe szállni ellened. Nehezen viselném, ha úgy lemosnál a pályáról, hogy esélyem se lenne ellened. -vigyorogtam tovább, majd miután megbeszéljük, hogy majd valamikor megejtünk egy motortúrát a környéken, csak bőszen bólogatok a kérdésére.
- Naná! Azt mondjuk nem mondom, hogy mindig tökéletesen sikerült, vagy hogy beállok Jamie Oliver vagy Gordon Ramsey után a sorba, de már egész elfogadhatóan megy a főzőcskézés. Szerintem. Majd... ha már nem az egyetemen lakok, hanem sikerült valami elfogadhatóbb lakhelyet keríteni a városban, te is véleményezheted, chef. -amíg az alagsorban lakok a többi őrzővel, addig már csak azért se, mert egyrészt a kutyámat se vinném oda, ha lenne, nem hogy egy barátomat, másrészt vérfarkasokkal amúgy sem szokás ott házibulizni... A tervezés meg úgy is tervbe van véve, csak még nem jutottam el odáig, hogy valami eredménye is legyen.
- Ha már olyan világhírű a borairól, akkor csak nem lehetnek rosszak, nem igaz? -válaszolok egy költői kérdéssel arra, hogy miért éppen francia...
- Jártál Kínában is? -kérdezek vissza némi meglepettséggel, azon meg már nem is csodálkozok, hogy őt is vonzzák az extrém sportok, még ha nem is épp ugyanazok keltették fel az érdeklődésünk.
Aztán egy rögtönzött ötletnél fogva már zúdítom is rá a kérdésáradatot, egy-egy kérdés között hagyva némi szünetet a válaszra is, hogy ez csupán csak egy szó, vagy néhány mondat, azt pedig rábízom, bár ha nekiáll ódákat zengeni mindegyikről, akkor valószínű, hogy nem fogom megvárni - ez van! Közben pedig szorgalmasan raktározom a memóriámba a válaszait, hisz ki tudja, mikor veszem még hasznát valamelyiknek?
Van olyan válasza, amit jól tippeltem magamban, ahogy olyan is, aminél teljesen másra számítottam, de pont ez a szép benne, azt hiszem. Ellenben amikor elfogynak a kérdéseim, és ő veszi át a kérdésosztó szerepét, sikerül meglepnie, de ha már ő is ilyen készségesen válaszolgatott, én sem leszek ünneprontó - ellenben most már feltornázom magam ülő helyzetbe, és iszok egyet, mielőtt nekilátnék a válaszoknak.
- Motor. Így, hogy egyedül vagyok, sokkal gyorsabb és praktikusabb. -persze ha az elmúlt tíz évben megnősültem volna, meg lenne egy szakajtó gyerekem, akkor kizárásos alapon úgy is az autó maradna, de egyik sincs, ugyebár - Könyv, olvasni jobban szeretek mint filmezni. Komolyabb dolog, és hangulatfüggő. A horror meg a vígjáték is jöhet, ha jó. Szintén is-is, elvégre valahol a sport és a tanulás sem létezik egymás nélkül. -minden nap tanulunk valami újat, tanulunk a hibáinkból, jobbak leszünk, meg még lehetne ódákat zengeni róla - Szórakozás, hó, és naplemente, de csak mert nem szeretek korán kelni. Reggel, és társaságtól függ. Mindkettőnek megvan a maga hangulata. -arról nem is beszélve, hogy a moziban pech, ha sikerült legalább egy-két kisgyerekes családot kifognod és a gyerek végigbőgi a filmet, az otthoni filmnézés után meg takaríthat az ember... már ha egyáltalán a film végére jutnak.
- Maximum átgondoltam, hogy mit akarok mondani, elpróbálni soha. Megöli a spontaneitást és sokkal erőltetettebb az egész... És ha választanék, akkor minimum olyan regenerációt szeretnék, mint egy 300 éves vérfarkasnak. Háziállatot meg... Eddig is megvoltam nélküle, nem tudom, hogy mennyire lenne időm foglalkozni vele a munkám mellett. Jobb nekik nélkülem. -arról nem is beszélve, hogy ha úgy nézzük, akkor a csapattársak, vagy éppen a diákok is mekkora állatok tudnak lenni, így meg aztán köszönöm, de túl sok is van körülöttem.
- Ha választhatnál, hogy melyik korban élnél szívesen, melyik lenne az? Megváltoztatnál valamit magadon, akár külső, vagy belső tulajdonságról van szó? Ha egy lakatlan szigeten utaznál, mi lenne az a három dolog amit magaddal vinnél?  Vagy ha már három, ha kifognád a mesebeli aranyhalat, miket kívánnál tőle? -faggattam tovább kíváncsian, még ha kicsit túl is léptünk az egy-szavas válaszok témakörén, de annyi baj legyen - Tervbe van véve, hogy valaha férjhez menj? Ha újjászülethetnél, bárkiként, vagy bármiként, ki vagy mi lennél? Kedvenc étel? Vagy épp kedvenc ital? Kedvenc Disney film és miért? Szerinted melyik rajzfilmfigurára hasonlítasz leginkább, akár külső vagy belső tulajdonságokat tekintve? Ha nyernél a lottón, mihez kezdenél? Vagy ha épp szuperhős lehetnél, milyen képességet szeretnél? -érkezett az újabb csokornyi kérdés részemről.

Nem igazán merültem még el sose a sportok múltjában. Meg eleve pár sporton kívül eddig nem volt szerencsém kipróbálni, ha meg fényképezni kellett, ahhoz meg nem kell mélyre hatóan ismerni egyes sportokat, hiszen olyankor is általában a pillanatban megélt dolgokat próbáljuk megörökíteni. Legalábbis én igyekeztem az örömet, a szomorúságot és a reményt megörökíteni. Még akkor is, ha nem sokat lehet látni a hokisokból, de a testbeszédük sok mindent elárul, ahogyan a szavuk is.  Miközben ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, csendesen hallgatom azt, amit mond. Néha bólintok, hogy figyelek és értem is azt, amit mond. Legalábbis ma is tanultam ilyen téren egy új dolgot.
Mert már ismersz, hogy sose voltam igazán angyali teremtés. – szólalok meg egy kisebb nevetés keretében, majd egy újabb nevetés hagyja el az ajkaimat, majd amikor oldalba bök, akkor mosolyogva pillantok rá és sietve kapom el a kezét. – Héjj, nem szép dolog böködni. – a hangom játékosan cseng, majd a kicsit hosszú hajába túrok, mintha csak össze akarnám kócolni őt, de az szerintem már nehezebb lenne. Sőt, képtelenség ekkora hajjal.
Együttérzően pillantok rá, de inkább nem mondok már rá semmit se. Nem akarom firtatni ezt a dolgot. Szemmel láthatóan nem beszél róla könnyedén, én pedig tiszteletben tartom az érzéseit. Még akkor is, ha külön nem kért rá meg, de a szemei többet nem mesélnek. Sokan tapintatlannak gondolnak, mert néha tényleg olyan tudok lenni, mint egy buldózer és semmit, senkit se kímélek. De van olyan, amikor nem szabad lakatott tenni a szánkra, viszont ez most nem olyan helyzet volt.
Tényleg nem egyszerű, de mélyen legbelül még mindig reménykedek abban, hogy egyszer megtalálom azt a helyet, amit az otthonomnak hívhatok. S úgy érzem, egy kisebb hang azt súgja, hogy nincs is olyan messze már, mint gondoltam. De számomra már az is meglepő volt, hogy hirtelen már rövid időre egyhelyben akarok maradni. – szólalok meg egy kisebb nevetés keretében, majd a Fairbanksos megjegyzésére még nagyobb nevetésben török ki. Egy aprót az ajkamba harapok, hogy megpróbáljam elfojtani a nevetést, de eléggé nehezen majd. Amikor sikerült végre kicsit „lehiggadnom”, akkor újra megszólalok. – Vigyázz, mert a végén ha meghalják az itteniek, hogy falunak hívod, akkor lehet jobb, ha menekülsz. Persze, a legtöbb helyhez képest tényleg kicsi, de mégis itt találkoztam eddig a legtöbb farkassal egy helyen. – a mondandó elején még egyáltalán nem voltam komoly, de a végére végül megtaláltam a komoly hangomat. Mert itt tényleg „ijesztően” sokan vannak. S ez csöppet se nyugtatja meg az embert.
De abban semmi poén nincs, legalábbis számomra. Itt legalább érheti meglepetést az ember, amikor leveszitek a sisakot, majd amikor lekerül rólatok a védőszerelés. Meg itt legalább a testbeszédetek beszélt egy-egy érzésetekről és nem az arcotok. Lehet, hogy hülyén hangzik, de hidd el ennek is megvan a varázsa, hogy nem egyből láthatsz mindent.– majd pedig felé fordulok egy sokat sejtető pillantás keretében. Nekem több látvány is kijutott, mint jó pár szurkolónak. Cukkolva őt újra és újra végig mérem őt, mintha csak a múltban lennénk, de ez is pontosan annyira játékos tett, mint a legtöbb dolog most köztünk.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és tudom, hogy részben igaza van, de pontosan ez itt a lényeg, hogy nem teljesen. Nem csak az évtizedek számítanak, hanem az is, hogy ki mennyire kerül összhangba a farkasával és legbelül valami megtört azon a napon, amikor a valóság végre a felszínre került.
Igen, tapasztaltabb vagyok, de ő egy bestia. Talán még nálam is rosszabb. Megtanultam uralni, de sose volt tökéletes összhang közte és köztem. Részben amiatt, hogy attól kaptam a farkast, aki utálok, illetve mivel kölyök éveim végén jártam, így akkoriban valami megtört legbelül. – kezdek bele kicsit merengve, miközben a tűzet figyelem újra és a megfelelő szavakat keresem, hogy át tudjam neki adni azt, ami legbelül lezajlik. – Képzelj egy törött tükröt, amik illeszkedhetnek tökéletesen egymásba, mert tökéletesen kiegészítik egymást, de előfordulhat az is, hogy egyes helyeken kitört egy-egy apró darab, így rés keletkezik és máris nem lehet újra egybe illeszteni tökéletesen. – végére újra ránézek. Talán így érthető az, hogy köztem és a farkasom között nincs minden rendben, s emiatt vagyok még óvatosabb minden egyes alkalommal, de eddig sikerült uralnom, kicsit talán szelídíteni rajta, de még mindig nem olyan tökéletes az összhang, mint a legtöbb farkasnál.  – Köszi, igyekszem, hiszen eddig se volt más választásom. – mosolyogok rá, majd amikor megfogja a kezemet, akkor egy köszönömöt elmormogok szinte csak tátogva, vagy csak túl halkan. Jó érzés, hogy úgymond „mellettem” van és meghallgatott.
Szóval jól vigyázz, mert a végén még két vállra fektetlek! – szólalok meg bolondozva és újra nevetés tölti be rövid időre a helységet. – Régebben nem zavart, ha én kerekedtem felül. – teszem hozzá ártatlan pillantás, de annál inkább sokat sejtető mosoly keretében, majd végül sietve megszólalok. – Rendben, elékeztetni foglak. Pedig biztosan érdekes menet lenne. Még azt is megígérném, hogy nem adnék bele apai-anyait. – s közben végig őt nézem. Végül a hajamba túrok, ami még mindig kicsit vizes. Felhúzom a lábaimat, hogy törökülésbe ülhessek, majd pedig megigazítom a törülközőmet.
Boldogan bólogatok arra, amit mond, hiszen tényleg kíváncsi lennék, hogy ő miként készíti el azt a pár ételt el, amit tanítottam neki. Bárkinek bármilyen kaját megtaníthatsz, de sose lesz teljes mértékben olyan, mint a tiéd. Az emberek mindig egy kicsit belecsempésznek magukból is akaratlanul. Főleg az íz világukból.
Ha pedig én találnék hamarabb otthont, akkor meghívlak és mint egy remek házigazda megengedem, hogy főz rám. – szólalok meg még mindig mosolyogva, de ezt meg mondjuk, sose engedném. Ha valaki vendég nálam, akkor egyértelmű, hogy én főzök és nem ő.
A boraik tökéletesek, ahogyan az a vidék is magával ragadó. Franciaország remek hely. – mondom neki egy kisebb mosoly keretében, majd sietve hozzáteszem. – De sose hagyatkozz egy olyan ember szavára ilyen téren, akinek az a szülőhazája.
Igen, elég sok helyen jártam és sok helyen összeakasztottam a nem létező bajszomat olyanokkal, akiket az ember leginkább elkerülne. – válaszolok egy kisebb vállrándítás keretében. Túl sok helyen jártam és elég csak a rossz emberek neve alatt a Maffiára, vagy a Yakuzára gondolni.
A következő pillanatban már egy seregnyi kérdéssel találom magamat szemben. Próbálok minden egyes kérdéssel egy-egy szóval válaszolni, de nem mindig jön össze. Néha kap egy-egy mondatott is, de nem ragozom túl. Most nem mesélésnek van itt az ideje, majd amikor kifogy a kérdésekből vagy csak levegőt akar kapni, akkor én támadom be a kérdéseimmel. Néhány saját, míg van közte olyan is, amit mondhatni visszadobtam neki is. Közben pedig figyelek minden egyes válaszát és próbálom, elraktározni, hogy később esetleg, ha szükséges, akkor feltudjam használni az új információkat. Természetesen nem rossz értelemben.
Hmm, talán az 1600 évesben, Franciaországban. – szólalok meg egy kisebb töprengés után, mert erre a kérdésre tényleg nem számította. – Igen, lenne olyan dolog, amit megváltoztatnék, de az inkább belső tulajdonság. – végül már csodálkozva fordulok felé és nevetve szólalok. – Nem ér ilyen kérdéseket feltenni. – de a hangom játékosan cseng. – Ha lenne számomra fontos személy és vele jönne, akkor őt. Ha nem, akkor könyveket, innivalót és szerintem ennyi. Eléggé találékony tudok lenni és amúgy se tudnék három dolgot kiválasztani, így jobb kettőnél megállni. Hmm, ha kívánhatnék, akkor azt kívánnám, hogy a húgom újra éljen, ha kellene, akkor mind a három kívánságomat erre használnám fel – szólalok meg kicsit halkabban. – Ha viszont még maradna két kívánságom, akkor azt kívánnám, hogy végre megtaláljam meg azt, amit a lelkem mélyen legbelül keres, legyen szó az otthonról vagy éppen az anyaságról. Harmadikra meg azt kívánnám, hogy a számomra fontos emberek boldogok legyenek és az álmaik, a vágyaik teljesüljenek. – Most nem sikerült túl rövidre fognom, de talán nem akkora baj. Remélhetőleg nem fog megenni érte.  A következő kérdését halva egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, hiszen ő pontosan tudja, hogy mennyasszony már volta a beharapóm lévén. – Azt hiszem igen, de ez még nem mostanában lesz. Tigris, vagy pedig olyan személy, aki segíthet másokon. Levesek és tészták. Hmm, tea. Ez nehéz kérdés, mert kettő van. – szólalok meg nevetve, de végül egy kisebb habozás után megszólalok. – Ariel, s szerintem, aki látta az nem kérdezi, hogy miért. Talán Mulán, de lehet tévedek. Elajándékoznám, ha nyernék. – válaszolok neki egy kisebb kuncogás keretében. Van elég pénzem, míg másoknak szüksége van rá. – Ezt passzolom. Nem tudom, hiszen a jelenlegi életem is kicsit már olyan. – miközben beszélek egy kicsit újra fészkelődni kezdek, majd felé fordulok, s egy pillanatra a kinti viharra terelődik a figyelmem, de az újabb égi játéknak köszönhetően újra kicsit összerezdülök.
Szerinted melyik mesebeli szereplőre hasonlítok? – kérdezek vissza kíváncsian, hiszen tényleg érdekel a véleménye. – Legcikisebb dolog, amit tettél? Illetve amin rajta is kaptak? Játszottál már olyan játékot, amiben vetkőzni, vagy hasonló dolgot kellett csinálni? Az öltözőben,amikor mindenki öltözködik,meg szoktad nézni, hogy néz ki a többiek teste-vagy fel sem pillantasz,mert ezt kellemetlennek tartanád? – Nos, azt hiszem én már nem volta olyan kegyes, de hogy levegőt hagyjak neki, ha még maradt az üvegben, akkor iszom belőle. – Szívesebben lennél lány? Volt már olyan, hogy valakivel összeverekedtél egy lány miatt, vagy legalább veszekedtél, amolyan kakasviadal formájában? Kedvenc alkohol? Kedvenc nyelv? Szerencseszámod? Lovaglás vagy tevegelés? Melyik országba utaznál el szívesen? Milyen nyelven tanulnál szívesen? - majd pedig kíváncsian vártam a válaszait.

- Igen, tudjuk, kettőnk közül én vagyok a kisangyal, a szárnyaim már meg is vannak hozzá, már csak glóriát kell szerválnom valahonnan. -ragoztam tovább a témát, természetesen az őrző tetoválásaimra utalva. Azon meg, hogy elkapja a kezem, különösebben nem akadok fenn, már támadnék is a másikkal, amikor meg ő dönt úgy, hogy a hajamba túr.
- Héhéhéhééé! Ezért fésülködtem én reggel?! -kérdezek vissza, bár annak már az eső is rég elmosta a nyomát, nem hogy Prim ujjai, szóval nagy kárt nem tud tenni benne, már amúgy is rég megszáradt ennyi idő alatt.
- Szurkolok, hogy megtaláld! És hallgass a megérzésedre, többnyire be szoktak jönni, csak az emberek félnek hinni benne. De gondolom, nálatok meg még kifinomultabb ez az egész érzék... -elvégre mégiscsak vérfarkas, listát lehetne írni róla, mi mindenben jobbak egy átlagos embernél, vagy épp őrzőnél - Egyébként nincs ebben semmi meglepő. Néha az is kell. -mármint a nyugalom, valami kis béke szigete az állandó vándorlásban, utazgatások közepette.
- Szerintem New Yorkban is volt legalább ennyi vérfarkas... Csak mivel sokkal de sokkal nagyobb a város, lakos számra meg területre is, jobban eloszlott és nem volt olyan feltűnő. Mint itt... hogy egy falura jut két falka ami mára már összeolvadt, meg egy szatyor kóbor. -feleltem töprengve, igaz, pontos számadatokat egyikhez sem tudtam volna mondani.
Aztán ahogy a poénokról meg a meglepetésekről kezd mesélni, meg hogy mit rejt a mez az egyes sportolók esetében, csak hozzáértően bólogatok, amolyan "na persze, persze..." stílusban, hogy aztán amikor elhallgat, vigyorogva átveszem tőle a szót.
- Ó, arra gondolsz, mint például amikor kiderül, hogy valójában őrző az illető, nem pedig közönséges ember? Valld csak be, hogy arra te sem számítottál! -viszonzom a sokat sejtető pillantását, mert hát na, ez a szép az informátor létben, hogy szinte minden esetben, amikor lelepleződünk, bundás barátaink a padlóról kaparják fel az állukat a csodálkozástól, vagy ha azt nem is, néhány döbbent pislogás minimum szokott lenni. Pedig akkor még csak tanonc voltam, amikor mi találkoztunk, szóval nem is nyújtott teljes "körű" rejtőzködést a tetoválásom, de volt olyan szerencsém, hogy pont egy nem-mágiaérzékeny farkast fogtam ki magamnak...
Aztán ismét rá és a bestiájára terelődik a szó, és ahogy hallgatom, csak néhány apró bólintással jelzem, hogy figyelek - a tükrös példája tényleg szemléletes, bár az összhang hiányának megemlítése már nem ad sok jóra okot... Az sosem jó.
- Azért remélem, hogy idővel sikerül rátalálnod a tökéletes összhangra. -kívánom szívből, mielőtt még elengedném a kezét. Lehet, hogy semmit sem tudok segíteni neki ebben, de remélem, azért tudja, hogy ha kell, azért számíthat rám mindazok ellenére, ami a múltban történt köztünk. Meg amúgy is, mondhatni, egállal zártunk, hisz egyszer én léptem le szó nélkül, egyszer meg ő, szóval legalább ilyen téren haragra semmi ok.
- Jó, hát könnyű úgy, hogy eleve a hátamon fekszek. Sőt... csalás! -ágálok itt a két vállra fektetés ellen, aztán ahogy folytatja, már én sem bírom megállni nevetés nélkül - Ó, vagy úgy... Az valóban nem, de eddig nem is ilyen értelemben volt róla szó. Amúgy meg kac-kac, becsülj csak le, nekem annál jobb, majd meglepődsz, mennyi mindent tanultam a legutóbbi találkozásunk óta! -vágok vissza arra, hogy a végén még kegyelemből hagyna itt győzni. Meg még mit nem... Ha már ő is néz, nézem én is őt, miközben ficereg, én meg arról számolok be épp, hogy főzőtudományom milyen szinten áll jelenleg.
- Cöhh.... hát ezt nevezem nagylelkűségnek. De tudod mit? Egye fene, abba is beleegyezek, egy feltétellel - ha a mosogatásba besegítesz. -na igen, mert ha a főzést meg is szerettem, a mosogatást szerintem amíg élek, addig se fogom soha...
- Miért ne? Inkább adok egy helybéli véleményére, mint az utazási irodák meg a média feltupírozott véleményére. -vonok vállat a borok kapcsán, bár nem csak erre vonatkozóan, akár utazás alatt is, legyen szó bármilyen étteremről, vásárlásról, szórakozóhelyről vagy épp látnivalóról. Mert aki ott él, mégiscsak jobban ismeri a helyeket, nem igaz?
- Ó, la renaissance française? -kérdezek vissza még a feltápászkodás közepette meglepetten a válasza hallatán, összekaparva kevéske gimiben felszedett franciatudásomat. Utána azonban már záporoznak is tovább a kérdések részemről, közben pedig figyelmesen hallgatom, miket válaszol... Azért valahol megmosolyogtató, hogy most egy nap alatt talán több mindent megtudunk a másikról, mint annak idején az alatt a néhány hét alatt...
Csöppet sem zavar, hogy némelyik kérdésre bővebben kifejtve válaszol, elvégre nem mindent lehet egy-két szóval megválaszolni. Aztán, ahogy egy újabb csokornyi kérdést tudunk magunk mögött, ismét hagyom, had vegye át a kérdező szerepét, ha szeretné. Naná, hogy szeretné... Miért is nem lepődök meg rajta?
- Mulan? Szerintem inkább Suzyra. Tudod, az a cocker spániel kutyus, szép nagy barna szemekkel. -és nem azokkal a húzott ázsiaival, bár ha a temperamentumot nézzük, akkor meg sanszosan inkább a kínai leányzó a találóbb.
- Sajnálom, de esküt tettem, hogy soha, senkinek nem beszélek erről. -emelem fel a kezem, mint ha kiscserkész volnék, igaz, sosem voltam, de Primnek sem feltétlenül kell tudni ilyesmikről, úgy sem sok szó esett korábban a gyerekkorunkról - Annyit azért megsúgok, hogy a néptánchoz volt köze, a többit azonban a fantáziádra bízom. -teszem hozzá vigyorogva, nem hiszem, hogy különösebben gond lenne vele, régebben legalábbis nem volt.
- A sulis osztálykirándulások klasszikus üvegezései meg vetkőzős pókerei érnek? Mert akkor igen. -kérdezek vissza, egyúttal meg is válaszolva a kérdést , bár ahogy meghallom a következőt, már tudom, hogy arra is valami hasonló reakció fog érkezni részemről - Miért, ti, vérfarkasok egymás között hogy viselkedtek hasonló szituban? -tudomisén, falkás edzések, közös vadászat előtti alakváltás, meg társai - Egy idő után hozzászokik az ember, aztán nem is foglalkozik vele igazán. Nem is bámuljuk egymást különösebben, nem is feszélyez. -vonok vállat, igaz, amikor őrző lettem, aztán időről időre sorra kerültek fel az újabb tetoválások a hátamra, a többiek is szóvá tették, bár a legnagyobb érdeklődést ott is az váltotta ki, hogy milyen fogadást veszítettem, hogy rászántam magam ilyesmire...
- Pfff, dehogy lennék! Isten őrizz, jól érzem magam a bőrömben. És igen, előfordult már ilyesmi, a legutóbbi úgy két hete, bár mentségemre szóljon, azt aztán végképp nem én kezdtem! -emelem fel a kezem megadóan, ahogy megemlítem a Connoros incidenst - Vodka, esetleg bor... orosz! A mezszámom, a 77. A tevegelés, az viccesebb, bár az elefántháton utazás se utolsó! Hmm... Franciaország, ha már szóba kerültek a jó borok, mellesleg a következő jégkorong VB-t is ott rendezik. És húha, most így hirtelen nem is tudom... elvagyok a mostaniakkal is, de ha nagyon választani kell, akkor valami északi lenne, mondjuk a finn. -mondok egyet hasraütés szerűen. Ennyi erővel akár a kínai is lehetett volna, hisz tényleg nincs semmi konkrét ilyen téren.
- Volt már valaha olyan, hogy álmodtál valamit, és aztán később valóra vált vagy bekövetkezett? Na és neked mi volt életed legcikisebb vagy kínosabb esete? És... voltál valaha is hűtlen párkapcsolat alatt? -szúrom oda a kérdést, ha már pont ő volt az, aki annak idején ilyesmivel vádolt engem. Agyam eldobnám, ha kiderülne, fordított helyzet volt...
- Mi a legnagyobb őrültség amit más kérésére elkövettél? Szerinted egész éjszakára kitart a vihar? Csak mert idő közben ránk esteledett és nem úgy tűnik, mint ha hamar abbamaradna... -csempésztem közbe némi pillanatnyi helyzetjelentést, mielőtt folytattam volna - Milyen pizsiben szoktál aludni? Ha nem itt lennél, most mit csinálnál? Na és te, szívesebben lennél fiú? Vagy ha már itt tartunk, hogy viselnéd ha egy reggel pasiként ébrednél? Mi volt a legcikibb gúnyneved vagy beceneved? Ha te választhatnál magadnak vérvonal-képességet, melyik lenne a nyerő? Milyen számodra a tökéletes férfi? -jött az újabb adag kérdés részemről, miközben hátul a kezemmel megtámasztva magam vártam a válaszait. Teljesen össze-vissza, ami a témát illeti, de legalább kevésbé monoton.

Ez volt az a pont, amikor már nem bírtam visszafogni magamat, vagyis a nevetésemet. Egy kisebb nevetés „roham” keretében hallgattam azt, hogy ő neki már csak a glóriája hiányzik. Még szerencse, hogy masszívan megépítették ezt a házat, mert lehet különben már rég ránk szakadt volna a plafon, vagy megrepedt volna.
Néha el kell térni a jófiús és lenyalt hajtól is, nem gondolod? Illetve szerintem így határozottan jobb. – szólalok meg mosolyogva és ártatlan pillantás keretében, miközben egy pillanatra se hagyom abba a cukkolását és a játékos piszkálódásokat szavakkal, de szerencsére ő is olyan, mint én. Az ilyeneket nem veszi magára, ahogyan én se, ha fordul a kocka. Sőt, néha igazán tud fordítani az ilyen helyzeteken is.
Lassan bólintok arra, amit mondok, de már nem mondok semmit se. Számomra fura ez az érzés. Túl sok évtizeden keresztül bolyongtam a világban. Néha kicsit megálltam, mintha végre megtaláltam volna az „otthont”, de igából nem így volt. Legfeljebb voltak olyan helyek, vagy személyek, akiket az élet azért sodort az életembe, hogy hosszabb ideig részesei legyenek és valami olyat mutassanak meg, olyan dolgot adjanak vissza, amiről már azt hittem, hogy örökre elveszítettem. Mindenki okkal kerül az életünkben, csak néha sokkal szövevényesebb az élet, így első pillantásra nem mindig tudjuk megmondani az okot.
Népszámlálást is fogsz tartani? – kérdezem tőle viccelődve, majd lassan bólintok újra, hiszen igaza van. New York ehhez képest… Mondjuk azt, hogy hatalmas és tényleg ott is rengeteg farkas élhet, de nagyobb a hely, jobban eltudnak vegyülni. Ez a város meg már lassan olyan, mintha senki más nem élne itt csak farkasok és szép lassan az emberek is eltűnnének a képzeletbeli süllyesztőben. Bár, ha tippelnem kellene, akkor biztos vagyok abban, hogy nem kevés őrző tartózkodik itt. Ahol sok a farkas, ott sok az őrző is…
Nem csak erre értettem, de valóban nem számítottam, hogy a mez alatt egy őrzőre fogok bukkanni és egy hasonló alakra, mint amilyen te vagy. – szólalok meg mosolyogva, hiszen tényleg nem számítottam erre, ahogyan arra se, hogy pár hétig az életünk szorosabban fog összekapcsolódni, mint azt bárki is előre megmondta volna. Tény, hogy nem volt könnyű egyikünknek se, de a sok vita és a rossz dolgok ellenére is még mindig úgy gondolom, hogy Jackson remek személy és miután lecsillapodtam az utolsó találkozásunk után azt kívántam, hogy egyszer találja meg a boldogságot, de szemmel láthatóan nem csak számomra nehéz megtalálni, hanem számára is.
Köszönöm! – mondom neki barátságosan, de nem akarok erre több szót fecsérelni. Én pontosan tudom, hogy kicsi az esélye annak, hogy egyszer tökéletes összhangba kerüljek a farkasommal, legalábbis a jelenlegivel. A korábbi sebeket nem lehet csak úgy eltörölni, de minden egyes farkasként eltöltött percben simán fel lehet szakítani, hiszen a farkasom is hasonlít rá és túl sok minden arra az időre emlékeztet, amit egyszerre szeretnék kitörölni az elmémből és örökre megtartani, hogy távol tartson a fájdalom, s attól, hogy újra elkövessem ugyanazokat a hibákat.
Van olyan, amikor eleve önként dől a hátára, csak végül nem azt kapja, amiben reménykedik. – s a hamiskás mosoly továbbra se tűnik el az arcomról, majd kíváncsian hallgatom a szavait és talán egy kisebb hitetlenkedő pillantás keretében. – Akkor a motorozás mellett erre is sort kerítünk egy kietlen tisztáson vagy talán jobb lenne azt mondani, hogy kimegyünk a hóra és lerendezzük a dolgot.– szólalok meg nevetve és továbbra se engedem el őt a tekintetemmel.
Tudod, érted bármit. - szúrom közbe egyáltalán nem komolyan, amikor szóvá teszi a nagylelkűségemet. – Besegítek, de nem egyedül fogom megcsinálni… - csapok egyből le a szavaira, hiszen a besegítés az nem azt jelenti, hogy csak nekem kell elmosogatni. Na, meg egy mosogatás is jó móka lehet, ha olyan az ember társasága. Igen, képes vagyok még azt is néha elhülyülni és olyankor mindig megfordul a fejemben, hogy belőlem lehet kifelejtette az élet a komolyságot, de aztán szerencsére bebizonyítja azt is, hogy nem így van. Mert ha kell akkor tudok komoly is lenni.
Mert a helybéliek mindig elfogultak. Főleg egy olyan bestia, mint én. – mosolyogva pillantok rá, hiszen a sok rossz emlék ellenére is imádom azt az országot és még a várost is. S általában egészen jól viselem, amíg nem találkozom a családomra emlékeztető dolgokkal, legyen szó akár a régi házunk fényképéről is valamelyik poros kirakatban… Túl élte a háborúkat, a bombázásokat, s aztán egyszerűen csak a tűz felemésztette. Senki se értette, de nem is kell. Vége van, csak ezt nekem is végre el kellene fogadnom…
Oui! – válaszolok sietve és közben követem a mozdulatait, majd végül elkapom a tekintetemet és a tűzet kezdtem el figyelni. Nézem azt, ahogyan a falakon táncra kell a játéka, s azt, ahogyan képes megbabonázni az embert és a színének a játékát.
Készségesen válaszolok a kérdéseire, hiszen miért is ne tenném? Tény, hogy nem az a típus nőstény vagyok, aki másról se tud beszélni csak magáról. Sőt, szívesebben beszélek általában más dolgokról, mint magamról, mintha attól tartanék, hogy akkor valaki igazán kiismerhet és újra esélyt adok arra, hogy vak legyek és átverjenek, de ennek ellenére se sikerül mindig fenntartanom a jól felépített „páncéljaimat” és „falaimat”.
Hmmm, nem is értem, hogy miért mondod ezt. – nézek rá a lehető legcukibb nézésemmel, amitől talán lehet még a jég is képes lenne megolvadni, legalábbis egyesek szerint. Én ilyenekkel nem igazán törődtem az elmúlt évek alatt, vagy talán nagyon ritkán tényleg szánszándékkal bevetettem, hogy elérjem a célomat.
Hitetlenkedve pillantok rá, hogy tényleg ezzel próbálkozik, amikor lemerném fogadni, hogy sose volt cserkész, de nem baj, majd a „fagyi még visszanyal”, ahogy mondani szokás. De persze az elmémben már rengeteg fajta dolog megjelenik, de biztos vagyok abban, hogy egyik se annyira remek ötlet, mint ami valójában történt.
S felnőttkorban? – csapok egyből le a válaszára, hiszen iskoláskorában szerintem mindenki játszott hasonló dolgokat, mint az üvegezés. Szerintem a mai fiatalság nem is nőne fel eme játék nélkül. – Szintén, de eddig életem során nem túl sok farkashoz volt szerencsém, vagyis olyan értelemben, hogy hosszabb időre keresztezte volna az életemet. – válaszolok neki barátságosan. Ha esetleg egy-egy futókaland miatt találkoztam egy-egy farkassal, akkor se vártam meg általában azt, hogy a reggel mellette leljen. A farkasokkal való edzés, falkás dolgok meg kicsit kimaradtak az életemből, vagyis szinte csak az életem elejét tarkította ilyen dolog. Mosolyogva hallgatom a válaszait, nem szólok már közbe, hanem tényleg, ahogyan meg van írva a nagykönyvben úgy hallgatom minden egyes válaszát, miközben továbbra is elraktározom a dolgokat róla és néha még az is átfut az agyamon, hogy mi miként lehettünk együtt olyan rövid ideig, ha szinte alig ismertük a másikat. Azt hiszem ez is azt bizonyítja, hogy az élet sose lesz egyszerű és imádja még inkább bonyolítani a váratlan eseményekkel az emberek életét.
Igen, volt és nem is egyszer. Ha te se árulod el, akkor én se fogom. – szólalok meg egy féloldalas mosoly keretében.  – Tudod én is voltam cserkész, ahogyan te is. – teszem hozzá kicsit viccelődve, hiszen pontosan tudhatja, hogy ez egyáltalán nem igaz, mert ő se volt az. – Lehet, hogy sok mindenben nem vagyok minta személy, de sose voltam hűtlen. Ez az egy dolog számomra mondhatni „szent”. Sose lennék képes valakit ilyen szinten bántani. – a hangom hirtelen komolyra vált. Mindenkire másképpen hat az, ha átverik. Rám olyan módon hatott, hogy idővel nem voltam rest kiélvezni az életet „minden lehetséges” értelemben, de ha kapcsolatba voltam valakivel, akkor mindig is hűséges voltam, de az is tény, hogy egy kezemen megtudnám számolni azt, hogy mennyiszer voltam valakinek a párja.  
Kissé alulöltözve megfordultam az egyik város utcáin. – szólalok meg egy kisebb habozás után. Kellett nekem fogadnom, de ha veszítek, akkor mindig teljesítem azt, amit kell. Azt hiszem ennél nagyobb őrültség nem nagyon volt az életemben. A következő kérdését megjegyzem, de még nem válaszolok, hiszen pontosan érzem, hogy még lesz pár kérdés. Majd később visszatérünk rá. – Ha még emlékszel, akkor eléggé lenge öltözetben vagy semmit nem szoktam viselni alváshoz. – nézek rá mosolyogva, hiszen szerintem abban a pár hétben is volt ideje megtapasztalni ezt. – Illetve, ha úgy hozza a helyzet, akkor szeretem mások pólóját, atlétáját lenyúlni alváshoz.  – teszem hozzá még mindig jókedvűen és mosolyogva. – Talán igen, legalább akkor megtudnám, hogy miként is gondolkoztok. – szólalok meg ördögi mosoly keretében. – Tuti, hogy frászt kapnék és eleinte meg akarnám ölni azt az embert, aki ezt művelte velem, de miután lenyugodtan, szerintem kihasználnám a benne rejlő lehetőségeket. – megrándítom a vállaimat. – Rozi / Rosie, utálom, ha így hívnak, de valaki meg pontosan élvezi és így hív. – picit megforgatom a szemeimet. A gúnyneveket inkább nem is mondok, de az is tény, hogy mivel magányos vagyok, így nem is igazán emlékszem arra, amit még jó pár évtizede rám akasztottak. Az ilyenek könnyedén leperegnek. – Hmmm, ez fogós kérdés, de látók vagy talán a villámok vérvonalát választanám… - szólalok meg egy kisebb elmélkedés közepette, majd pedig visszatérve a korábbi kérdésére válaszolok. – Nem ismerem ezt a vidéket, de szerintem reggelig vagy legalább hajnalig ki fog tartani. Csak nem álmos vagy, vagy esetleg ilyenkor már felszokták lőni a pizsidet? – kérdezem tőle mosolyogva és egyáltalán nem komolyan, majd pedig nyújtózkodom egyet, hiszen kicsit már elgémberedtem.
Sose szerettél volna még a nők fejébe látni, mármint megérteni a gondolkodásunkat? Előfordult olyan, hogy egy plüss társaságában hajtottad állomra a fejedet? Ha választhatnál, akkor Őrző vagy farkas lennél inkább, vagy csak egy egyszerű ember, aki semmiről semmit se tud? – szólalok meg végül egy kisebb szünet után, majd lassan körbe pillantok a helységben, hogy vajon van-e itt egyáltalán valami ágyszerűség, de aztán újabb kérdés hagyja el az ajkaimat. – Ha veled történne meg, hogy női testben ébredsz, akkor milyen testben szeretnéd élvezni azt a napot, vagy esetleg az egészet a szobádban gubbasztva töltenéd el? Tábortűz vagy szórakozóhely? Meddig mennél el egy lányért? Volt már olyan, hogy valami oknál fogva női ruhába bújtál? – majd pedig félig ülő, félig pedig fekvő helyzetbe tornázom magamat, mert kicsit már elültem az ülőgumóimat.

- Hééé,  mi az, hogy lenyalt?! Kikérem magamnak, nem is az! -csattantam fel, vagy ha mégis, akkor az eső miatt, de a végére már én is elnevettem magam, aztán meg csak hagytam, had alkosson Prim a frizurámmal. Azzal a nagy sokkal ami van, ha már szerinte így jobb.
- Nagyszerű. Tükröd nincs véletlen, had csodáljam meg a végeredményt? A végén még felfogadlak fodrászomnak. -ragozom tovább a témát, miután abbahagyta a hajam piszkálását, aztán miután kitárgyaltuk a New York - Fairbanks lakossági különbségeket, látványosan elgondolkozok a felvetésén.
- Hallod, ez nem is rossz ötlet. Hol is hagytam a noteszem? Te leszel az első akit bejegyzek, szóval büszke lehetsz magadra! -lesek jobbra-balra, a nem létező könyvféleséget keresve, de hiába, nem találok egyet se, ami akár kicsit is hasonlítana. Pedig legalább egy-két könyvet igazán hagyhattak volna itt.
- Alakra, mint alkatra, vagy alakra, mint személyre-személyiségre? -kérdezek vissza pontosítás végett, hisz nekem nem volt egyértelmű, hogy melyikre is gondolt pontosan. Amúgy meg na, hát nincs még egy ilyen, mint én...
Amikor viszont leáll kötekedni amiatt, hogy elnyújtóztam a kandalló előtt, csak megcsóválom a fejem.
- Nem kell mindent túlmagyarázni, Prim. -meg felfújni - Amúgy meg ha már lehet választani, inkább a jégre mennék, ott egy fokkal otthonosabban mozgok. Apropó, még nem is kérdeztem, amúgy tudsz jégkorizni? - nem is értem, hogy maradhatott ki a new yorki együttélésünk alatt pont ez a kérdés, amikor többnyire mindig az elsők között szoktam lenni, amit megérdeklődök a másiktól.
- Értem bármit? Ó, milyen kedves... Ha már így állunk, akkor kapok hátmassázst? -vetettem be az elárvult kiskutya tekintetet, hátha azzal sikerült meggyőzni, amikor pedig szóvá tette, hogy nem fog egyedül mosogatni, csak csalódottan sóhajtottam. Én megpróbáltam, kár, hogy ő is ugyanolyan élvezettel forgatja ki a másik szavait, meg keresi a kiskapukat, mint én... Megtanulhattam már volna.
- Csodálkozol? Szerintem mindenki így van a szülővárosával... vagy a hazájával. - felelek, és tekintve, hogy Franciaországot milyen sok téren dicsőítik, kétlem, hogy csak a lakói általi túlsztárolásról lenne szó.
- Pont ezért. -mosolyodok el magam is, ahogy beveti az őzike tekintetét, és azt kell mondjam, én is azok táborát erősítem akik úgy tartják, hogy ezzel a nézésével még a jeget is képes lenne megolvasztani... Ne felejtsem el távol tartani a koripályámtól, mert különben még bajok lesznek. Vagy mert tényleg elolvad a jég, vagy mert az én figyelmemet tereli el, és összetöröm magam...
- Felnőtt korban, ugyan már... akkor valahogy a vetkőztetős játékok érdekesebbek mint a vetkőzősök, nem gondolod? -kérdezek vissza, és ha nem kapcsolt, hogy miért is lazult meg folyton a törölközője az este folyamán, hát most segítek neki kapcsolni a kettőt...
- Azért vicces, hogy majd száz éves vagy, és kevés farkassal találkoztál... Én még csak 10 éve vagyok őrző, de már több ilyen is akadt. -jegyzem meg töprengve, ha nem is feltétlen párra értve, hanem olyanra, akivel valamilyen úton-módon összefonódott az életünk. Például a dokim...
- Hát jó. Akkor majd egyszer, ha több ital áll rendelkezésünkre és sikerül kellően leitatnunk a másikat, majd vallunk. -kocogtattam meg az immár kiürült üveg oldalát - Aztán ha eleget iszunk, akkor röhögünk egy jót a másikon, másnapra meg úgy se emlékszünk majd semmiből... -gondolkoztam hangosan ahogy tovább vigyorogtam, aztán már jön is a díjnyertes hűség-kérdés, és meg kell emberelnem magam, hogy ne szóljak közbe... De sikerül, megvárom amíg a végére ér, hogy aztán sokkal komolyabbra véve a figurát, kérdezzek vissza:
- Nos, Mademoiselle Travelyan, ha ön így látja, akkor miért volt olyan nehéz azt feltételezni, hogy más is hasonlóan vélekedik? -kérdezek vissza csípősen, elvégre ő volt az, aki anno a fejemhez vágta, hogy hűtlen vagyok. Na mindegy, ha már egyszer túltettük magunk a vitán, ne gyilkoljuk le megint a hangulatot...
- Ohohóóó... és melyik városban? -kérdezek vissza egyből, plusz egy kérdés, amikor pedig a pizsis kérdésre is válaszol, csak vállat vonok. Változhattak a szokásai az elmúlt időben, nem?
- Igen, arra emlékszem... -csóválom a fejem a pólóelcsenésre, a többit meg csak vigyorogva hallgatom egészen addig, amíg szóba nem kerül a beceneve.
- Most miért? a Rosie szerintem aranyos. -jegyzem meg, bár személyes vélemény, lehet, hogy nála valami kellemetlen emlék is közbejátszik, amiért nem szereti. Bár ha azt nézzük, hogy én meg a Jackie-re harapok hasonlóképp, ha a húgomon kívül bárki így hív... pedig állítólag az is aranyos. Jah... Így a harminchoz közeledve pláne. Hallgatom tovább, aztán egyszer csak az én pizsim kerül szóba.
- Azt aztán lőhetik, mert nálam sem változott a helyzet ilyen téren. Az az egy amit még pár éve vett poénból a húgom karácsonyra, szerintem még mindig a szekrény aljában dekkol. -és ha rajtam múlik, még jó ideig ott fog, mert lehet, hogy Erin szerint jópofa a Mickey egeres pizsama, én nem osztom ezen véleményét. Amúgy se szerettem soha a pizsamában alvást.
- De, egy kicsit. Sosem voltam olyan jó alvó, de a balesetem óta meg még az elalvás is nehezen megy ráadásként. -osztom meg vele, bár tény, voltak olyan időszakok, amikor kimondottan nyugodtan tudtam aludni. Valamilyen szinten biztos pszichés eredetű is a gond, de hogy nem fogok vele dilidokihoz menni, az egyszer biztos. Így is többet fordulok meg orvosi rendelőkben, mint egy átlag ember.
- Reggelig? Csodás... -sóhajtok végül, és ha tippelnem kéne, se tudnám megjósolni, hogy be fogok-e aludni idő közben, vagy megint álmatlan éjszakám lesz. Bár azt hiszem, amíg így röpködnek a kérdések-válaszok, addig nemigen fog álom jönni a szememre.
- De, kétségtelenül hasznos képesség lenne. Lehet, hogy a regeneráció helyett mégis inkább ezt kéne választanom? Egyszerűbb lenne az élet... vagy nem. -tudja a búbánat, de úgy se osztogatnak az égiek mindenféle szupererőket csak úgy a két szép kék szemünkért, szóval kár túldramatizálni a dolgot.
- Előfordult, amikor nem volt kéznél párna... A semminél még egy plüssmedve is jobb. -mert az még Primnek is emlékezetes lehet, hogy milyen sok párnával aludtam mindig is - És... vonzó lehetőség a vérfarkas léttel járó sok extra is, de... azt hiszem, maradnék őrző. Ember nem lennék azok után, hogy már tudok a világ ezen szeletéről. Meg... Ha vérfarkas lennék, nem kéne itt a visszatérésemért küzdenem, de az az igazság, hogy akkor meg a kölyökléttel járó nehézségek miatt lennék kénytelen szüneteltetni a játékot, mert ahogy te is láttad, néha eléggé el tudnak durvulni a dolgok a pályán... Az meg kissé feltűnő lenne, ha 20-30 évvel később toppanok be, folytatni a karrierem. Az őrző lét tetszik. -fejtem ki egy kicsit bővebben, mielőtt ugranánk a következő kérdésre - Erre pedig csak azért nem válaszolok, mert te sem nyilatkoztál álmaid férfijáról.  Ez van. -tártam szét a kezeim megadóan - Régebben a szórakozóhelyeket jobban csíptem, de öregszek, már a tábortűz, vagy kandalló előtt-mellett ücsörgés jobban bejön. És ajj... ez milyen kérdés már? Attól függ, hogy mennyire fontos számomra, vagy mennyire áll közel hozzám. Nyilván nem vagyok szeretetszolgálat, meg ha valaki eljátssza a bizalmamat, akkor se reméljen sokat tőlem a későbbiekben, de aki fontos számomra, azokért szinte bármit. -fejtem ki egy kicsit bővebben, mielőtt szó érné a ház elejét, amikor pedig a női ruhák kerülnek szóba... te jó ég.
- Volt... Olyan többször is, hogy összekeveredtek a ruhák mosás után, aztán véletlenül húgom ruhái kerültek az én szekrényembe. Igaz, ő úgy egy fejjel alacsonyabb tőlem, meg nem vagyunk épp egy súlycsoport, szóval egész hamar fel szokott tűnni ilyen esetben, hogy valami nem okés... már a karomon elakad a pólója... Múltkor meg az egyik barátomtól kaptam kölcsönbe alvósruhát, miután úgy esett, hogy nála maradtam éjszakára. Mire ellenkezhettem volna, hogy de van nálam, már előkereste, szóval... -vontam vállat, igaz, sima póló volt, nem valami szupernőies ruha, szoknya, harisnya, vagy hasonló darab, de hát na, ennyire részletesen ő se kérdezte. Inkább örüljön, hogy nem merült ki a válaszom annyiban, hogy jah, volt.
- Mi az első emléked, amire emlékszel? Mit tartasz az eddigi legfontosabb eseménynek az életedben? És mi a leggonoszabb dolog amit valaha csináltál? És mi a legszörnyűbb dolog, amit egy ember elkövethet? -vittem el kicsit filózósabb irányba a beszélgetés folyamát - Hiszel a túlvilágban? És hiszel abban, hogy néha fel kell magunkat áldozni a valami nagyobb, fontosabb cél érdekében? Te képes lennél rá? Jut eszembe, még ezt se kérdeztem soha... van valami babona, amiben hiszel?  -fattagóztam tovább, majd ha mindenre válaszolt, mielőtt még esélye lett volna újabb kérdést feltenni számomra, gyorsan odaszúrtam még egy aprócskát-  Énekelsz nekem valamit?

Sose voltam rest szívni a vérét, vagy húzni őt. Még akkoriban is ezt tettem, amikor még nem voltunk egy pár. Riporterként se kegyelmeztem neki, de ő pontosan tudta azt, hogy mit mondok komolyan, s mit szánok csak poénnak. Mintha egyszerűen őt képtelenség lett volna átverni.
Tükör? – kérdezek vissza játékosan, majd elkezdek körbe pillatani, végül pedig játékosan pillantok rá, majd újra szemügyre veszem a frizuráját. – Nincs, így kénytelen leszel egy bestiának hinni és az ő tanácsaira hagyatkozni ilyen téren. – a hangom játékosan cseng és játékosan figyelem őt. Rég volt már az, amikor ennyire felhőtlenül élveztem bárkinek is a találkozását. A legtöbb esetben ott lebegett a múltan történtek, de fura módon a kezdeti vihar csillapodni kezdett, vagy legalábbis itt bent. Mind a ketten elharaptuk a nyelvünket, majd pedig megpróbáltuk azt, ami régebben annyira nem ment. Normális hangnemben beszélni a másikkal és megérteni, figyelni arra, amit mond, vagy éppen érez.
Viccelődve kihúztam magamat, majd a büszkeségtől dagadó „mellemet”, vagyis mellkasomat kitoltam kicsit, majd végül nevetésben törtem ki. Pontosan még mindig annyira volt bolondos, mint régebben és örültem annak, hogy ebben nem változott a történtek ellenére se, - s most nem csak a múltunkra gondolok-, hanem arra is, amik vele történtek azóta.
Nem mondták még, hogy túl kíváncsi vagy? Még a végén a tetoválásaid se fognak megóvni a ráncosodástól. – szólalok meg mosolyogva, majd a nyomatékosság kedvéért egy pillanatra még meg is érintem az arcát, mintha csak ráncokat keresném. De aztán végül a kezem újra visszaesik az ölembe és választ adok a kérdésére. – Mind a kettő. – mit titkoljak ezen? Tényleg meglepődtem minden értelemben, amit az alak szóra lehet érteni ebben az esetben. Nos, ez van.
Megforgatom a szavai hallatára a szemeimet, majd újra a tűzjátékát kezdem elfigyelni. Néha még az is barátságosabbnak tűnik, mint egy-két ember, végül a kérdésére sietve rázom meg a fejemet. – Sose próbáltam még. Nem volt olyan személy, aki megpróbálta volna megtanítani nekem ezt a sportot. – szólalok meg egy kisebb mosoly keretében, hiszen korcsolyázni tudok, ahogyan snowboardozni is, illetve síelni, de ez valahogy kimaradt életemből.
Hééj, nem ér ez a kiskutya nézés. – szólalok meg nevetve és játékosan a kezemet a szemeim elé helyezem, hogy ne lássam eme nézését, végül pedig közelebb hajolok hozzá és egy apró puszit nyomok az arcára. – Cserébe mit kapok, vagyis nekem miért érné meg? – kérdezem tőle kíváncsian és játékosan, majd sietve ülök vissza a korábbi helyemre, újra felvéve a kisebb távolságot közöttünk. Amikor meghallom a sóhaját, akkor inkább újra a kandallóra pillantok, hogy ne lássa a mosolyomat. Mert a végén már tényleg az arcomra fog fagyni eme mosoly.
Egy aprót az ajkamba harapok, hiszen régebben is volt, hogy ellene bevettem, de ritkán. Nem szeretek visszaélni, de a megfagyott dolgokat szeretem kiolvasztani, hanem is azért, mert szerelemről lenne szó, de a sok fájdalom ellenére és a magányos életem ellenére is szeretek mások életébe egy-egy mosolyt csempészni, de ezt meg jól titkolom. Néha meg a titkok mezejének az ajtaját lehet kinyitni egy ilyen nézéssel, az pedig kell az életben maradáshoz.
Attól függ, hogy milyen szempontból nézzük. Biztos vagyok abban, hogy a közönség képes élvezni azt is, ha valaki saját magát vetkőzteti, de tény, hogy bulisabb mást vetkőztetni. – mondom neki barátságosan és jókedvűen, hiszen pontosan tudom, hogy minek köszönhetően lazult meg a törülközöm, legalábbis most már még biztosabb lehetek a megérzésemben.
Magányos voltam, legtöbb esetben kerültem a farkasokat. A legtöbb helyen a farkas egyenlő a falkával, én meg köztudottam egyik falka tagja se voltam, így nem csoda, ha nem ápoltam túl sok viszonyt a fajtársaimmal. Na, meg néha bulisabb kicsit másokkal együtt lógni. – rántom meg kicsit a vállaimat. De az is tény, hogy más okból is kerültem a legtöbb farkas társaságát. Farkasoknál nehezebb megállapítani azt, hogy mikor hazudik. Főleg, ha idősebbekről van szó. S elég volt egyszer ostobának lenni.
A következő kérdésére válaszolni akarok, de végül inkább minden hang nélkül csukom be a számat és az egyik tincsemmel kezdek el babrálni, miközben a szavak után kutatok. – Pont azért, mert egyszer már átvertek. Furán hangozhat, de tényleg fontos voltál, de ugyanakkor féltem attól, hogy előbb vagy utóbb pontosan meg fogja magát ismételni a múlt valamilyen formában. Vagy az, ami velem történt a kölyökéveim végén vagy az, amikor egyszerűen csak én sétálok el, mert a szívem vágyott az ismeretlenségre vagy mert nálam jobban is megkaphatsz. – szólalok meg egy kisebb habozás után. Nem várom el, hogy megértsen, de talán a történtek fényében annyira nem is lehetetlen az, hogy megértse a dolgot, hogy miért vágtam a fejéhez. – Bíztál bennem? – kérdezek vissza végül óvatosan, hiszen ő neki is meg volt a múltja, amiről mit se tudtam és aminek köszönhetően többször is neki támadtam szavakkal…
Államtitok Mr. Carter. Egyszer talán elárulom, de azt ki kell érdemelni. – szólalok meg hamiskás mosollyal, hiszen szerencsére semmilyen videó nem készült. Na, meg ki se tiltottak az országból, de legalább mi jól szórakoztunk. Rég volt és még én is fiatal, s még a későbbi évekhez képest is felelőtlen voltam. Élveztem az életet.
6]]Akkoriban annyira nem bántad.[/i] – nézek rá kíváncsian, hiszen legjobb tudomásaim szerint annyira nem bánta, hogy azokban járkálok vagy alszom. De lehet csak jól leplezte.
És ha úgy mondják, hogy R-O-Z-I ? – kérdezek vissza betűzve a nevet, hogy értse melyik formáját nem szeretem annyira. Biztos vagyok abban, hogy van olyan
Nem próbáltad még valami természetgyógyászhoz elmenni? Azt mondják, hogy ők csodákra képesek, de a baleset óta miért? Még mindig erős fájdalmaid vannak? – pillantottam rá aggódva, hiszen egyáltalán nem örültem annak, hogy nem igazán szokott aludni. Farkasoknak kicsit könnyebb a dolguk, hiszen kínozzuk magunkat napokig, aztán meg képesek vagyunk úgy aludni,mint akik fejbe vertek.
Ennyire ne örülj a társaságomnak. – szólalok meg sietve. Ő legalább nem ijed meg egy-egy nagyobb égi hangtól, zajtól, ahogyan én. Meg ennyire talán nem is vészes ez a bezártság. Lehetne rosszabb is, ha például újra kitörne a nem tudom én hányadik világháború az életünkben.
Csendesen hallgattam azt, amit mond és néha egy aprót bólintottam, hogy figyelek. Kíváncsi voltam, hogy mit fog választani, de talán mélyen legbelül éreztem, hogy ő boldog a jelenlegi életével is, vagy legalábbis azzal, hogy Őrző. Én nem tudnám elképzelni az életemet őrzőként, de talán már emberként se annyira. De az még mindig közelebb áll hozzám, mint az őrzők világa. Legalábbis, amit tudok róluk.
Ohh, szóval ennyire érdekel, hogy milyen álmaim férfija? Miért vagy ennyire kíváncsi rá? – kérdezem tőle kíváncsian, hiszen tényleg érdekel, hogy miért hozta fel ezt a témát. A puszta kíváncsiság szerintem ehhez kevés, illetve nem tudom, hogy hirtelen mit mondanék, hiszen elég csak Elvis-re, vagy Jacksonra gondolni, mert külsőre nem igazán hasonlítanak egymásra. Talán rám tényleg igaz, hogy főként valaki a belső tulajdonságaival tud megfogni és utána jöhet a külső, amivel képes lehet „megbabonázni”, de sose érzem azt, hogy egy bizonyos férfit kerestem volna. Na, meg nem is nagyon kerestem vagy ábrándoztam ilyenekről. – Ez csak egy egyszerű kérdés. – szólalok meg sietve, majd kíváncsian várom a válaszát. Érthető, de szerintem attól még, hogy valaki eljátssza a bizalmunkat, nem tudjuk kiölni a szívünkből. Legalábbis szerintem, mert ahhoz már valami hatalmas vétket kell elkövetnie az illetőnek.
Szóval már aludtál hölgy ismerősöd pólójában. Legalább valami cuki rózsaszínt kaptál? Ha igen, akkor mond, hogy van róla fénykép. – s újra előbújik a cuki nézésem. A legrosszabb az egészben az, hogy eléggé élénk a fantáziám és simán el tudom képzelni azt, ahogyan reggel öltözik és a ruha nem jön rá, vagy azt, ahogyan egy csajos felsőben mászkál. Eme gondolatoknak köszönhetően egy kisebb kuncogás hagyja el az ajkaimat.
Édesanyám mosolya és hangja. – szólalok meg mosolyogva, hiszen ezt az emléket szerintem senki se tudná elvenni tőlem. Csöppség voltam még, de valahogy mindig erre emlékszem a leginkább, amikor a lehető legrégibb emlékképeim után kutatok. – Ez nehéz kérdés. Azt hiszem a testvérem megszületését, elvesztését és a farkassá válásomat. – szólalok meg egy kisebb habozás után. Nem tudnék választani. Lehet, hogy nem mindegyik túl kedves pillanata az életemnek, de a legfontosabbak. – Amikor ártatlanokat bántottam...– sütöm le a szemeimet, hiszen ezt már sejthette a múltamról szóló történetekből. -  Hmm, mások bántalmazása, kihasználása. – szólalok meg egy kisebb elmélkedés közepette. – Hiszek abban, hogy van a halál után is még valami, te? – kérdezek vissza egyből. Az, hogy túlvilág vagy egy új élet. Nem tudom, de valami létezik, mert a halál szerintem részben csak egy új kezdet. – Igen, hiszek abban. Lehet, hogy nem világot megrengető dolog miatt, de szerintem néha kell, s igen képes lennék. –a hangom határozottan cseng. Sok mindent megéltem már és hiszek abban, hogy lehetnek olyan dolgok, amikért képes lennék feláldozni magamat. – Hirtelen nem ugrik be, hogy lenne bármi babona, de lehet már a vénséggel jár. – nézek rá egy kisebb mosoly keretében, majd a következő kérdésére csodálkozva pillantok rá. – Biztos vagy ebben, hogy ezt szeretnéd? –kérdezek vissza automatikusan, de még mielőtt válaszolhatna újabb kérdést teszek fel neki, miközben felállok, mert az ülésből is megárt a sok. – Te választasz vagy én választok? – kérdezem tőle kíváncsian, majd pedig lassan az ablakhoz sétáltam és egy darabig figyeltem azt, ahogyan az esőcseppek egymással versenyt futnak, hogy melyikük él le hamarabb és zuhan a földre. Végül neki dőlök a falnak, összefonom magam előtt a karomat és onnét figyelem őt. – Hiszel a második esélyben? Van kedvenc meséd, filmed, sorozatod? Mi az a dolog, ami nélkül elképzelni se tudnád a napodat? – kérdezem tőle egymás után a kérdéseket, szinte kibúvót se adva neki. – Van olyan dolog, amit bánsz, hogy nem tettél meg korábban? Ha utazhatnál az időben, a múltba, vagy a jövőbe mennél? Ha nyernél egy jutalomkirándulást és te dönthetnéd el, hová utazzál, mit választanál? Miért? Volt már olyan, hogy egy ismerősödet megkérted, hogy jásza el a barátnődet, hogy lerázz valakit? – közben kíváncsian figyelem onnan őt, miközben a kinti idő még mindig farkasordító lehet.

- Tükör? Ugyan már, hogy ne lenne? A szemeid. -legyintek, azzal közelebb is hajolok hozzá úgy fordulva, hogy pont szembe kerüljek vele és farkasszemet tudjak nézni - mert igaz, hogy a szem a lélek tükre, de tekintve, hogy milyen sötét íriszei vannak, egész jól tükröződnek is benne a dolgok. Bezzeg az én szürkés-kékemmel nem sokra menne senki ilyen téren.
- Tudod mit? Bízok az ízlésedben, szóval ha azt mondod, hogy jó, akkor hiszek neked. -huppantam végül vissza a helyemre, amikor meg azzal jött, hogy túl kíváncsi vagyok, csak egy kiskölykös vállrándítással tudtam le a dolgot.
- De, egy párszor. Miért, tán baj? Informátor vagyok, szar ügy lenne, ha nem lennék az...  -kérdezek vissza, amikor pedig a ráncokkal jön nekem, azt hiszem, azoktól ráérek még később rettegni - Ó, hát ahogy elnézem az idősebb kollégákat, majd elég lesz 100 fölött stresszelni magam az ilyesmivel. A 80 feletti kollégáim simán fiatalabbnak tűnnek mint a szüleim. -magyaráztam, elég akár Savannah-t megnézni a példa kedvéért, de ott van Camie is, meg még sokan mások. Ha már mindenkinél ez a helyzet, azt nem igazán lehet a jó génekre fogni. Arra, hogy az arcomhoz ér, csak elmosolyodok, de aztán már mondom is tovább - Egyébként is, folyton azzal jön mindenki, hogy milyen kölyökképem van, pár ráncba még nem fogok belehalni.
Aztán Prim válaszol az én kérdéseimre is, én meg csak vigyorgok egy sort magamnak, mint a bolondgomba.
- Hát, ha a rendes korcsolyával nincs bajod, akkor szerintem ez is fog menni elsőre. Csak ne próbálj meg úgy fékezni a jégen, mint az aszfalton, mert abból szép nagy zakózás lesz. -jegyzem meg, tekintve, hogy a görkoriknál többnyire a sarok részen van a fék, a jégkorcsolyáknál meg korija válogatja... a műkorcsolyáknál épp, hogy elöl van, ha van, a hokikorikon meg egyáltalán nincs, lévén, csak akadályozna, mert másképp szoktunk lefékezni.
- Nos, ha egyszer kedvet kapsz hozzá, akkor van olyan ismerősöd, aki meg tudja tanítani. Egész jó pályánk van Fairbanksben. - ajánlottam fel, mert lévén, én voltam a helyi edző, bármikor bejárásom van a Carlson Centerbe. Sokszor én is munka után, vagy este szoktam bemenni gyakorolni, amikor már hivatalosan zárva vagyunk, és senki nincs a pályán.
- Miért ne érne?! Ha már ilyen adottsága van az embernek, kár lenne nem kihasználni... -tolom el a kezét a szeme elől, mert ez viszont csalás! Amúgy meg attól, hogy ő nem szívesen él ezen képességével, én biza nem vagyok rest bevetni a cél érdekében, ha úgy hozza a szükség. A puszira ellenben szélesen elmosolyodok, mert nocsak, nocsak... nem számítottam ilyen kellemes meglepetésre tőle az este folyamán.
- Az előbb még arról volt szó, hogy értem bármit, most meg már azzal jössz, hogy mit kapsz cserébe?  Csak én érzek ebben némi ellentmondást, vagy csak szimplán ennyire érdekember vagy? Ha már így felhoztad, mit szeretnél cserébe? -tettem fel nagylelkűen a kérdést, aztán ha nem érzem fairnek, akkor vagy alkudozunk egy sort piaci kofák módjára, vagy ennyi volt.
- Jó, a közönség előtt... életem, az egy másik szakma, azt meg most ne keverjük ide. -forgatom a szemeimet, mert a fenébe már, jégkorongozó vagyok, nem chippendale fiú. Te jó ég, még belegondolni is rossz.
- Érdekes egy farkas vagy te, hallod-e... Oké, hogy vannak magányos farkas típusok, de úgy tudtam, hogy inkább társasági lények vagytok. Ha még valaki sokáig falkában élt és ott érte sok negatív tapasztalat, arra azt mondom, hogy oké, miért kerüli ennyire és ódzkodik a gondolatától, de így... -csóválom a fejem, bár ez csak az én véleményem, nyilván nem vagyok vérfarkas, csak találgathatok a téma kapcsán. Aztán ahogy szóba kerül ez a hűség-hűtlenség témaköre, már épp visszavágnék valami nagyon okos bölcsességgel, de már azelőtt annyiban marad a lendület, hogy akár egy szót is szólhatnék... Mert elég hülyén venné ki magát, ha úgy okoskodnék itt neki, hogy közben meg én is hasonló csónakban evezek, és ugyanilyen okból nem bírok egyről a kettőre jutni. Inkább csak hallgatok, mint hogy bort igyak, vizet prédikáljak.
- Bíztam. - Reméltem. ...hogy nem olyan vége lesz ennek is, mint az összes korábbinak, de aztán csak nem bizonyult ez a kapcsolat sem túl tartósnak - Még most is bízok, különben most nem ülnénk itt. -tettem hozzá némi fáziskéséssel, hisz tudja, milyen csökönyös tudok lenni, és ha nem így lenne, inkább fogtam volna magam és indulok vissza a szakadó esőben, azzal se törődve, hogy rám sötétedik és esetleg eltévedek, megsérülök, vagy netalántán lebetegszem másnapra. De nem így történt, itt vagyok, mint láthatja.
- Még hogy államtitok! Ugyan már, és mégis, melyik államé? -akadok ki a játszadozásán, mert tényleg, húzza itt az agyam szánt szándékkal, ahelyett, hogy találomra mondana valami porfészek nevenincs településnevet, amiről azt se tudom, hogy hol van, de legalább megnyugodnék...
- Mondtam én egy szóval is, hogy bánom? Nem bánom én most se. -vonok vállat, pláne, hogy jó ideje nem is együtt alszunk, szóval felőlem akár Minimackós jelmezben is ágyba bújhatna ki tudja hogy merre, az sem zavarna különösebben. Amikor azonban újrabetűzi, hogy pontosan melyik becenévvel van gondja és miért, csak egy halk "óóó"-val adom tudtára, hogy így már értem.
- Hát, így tényleg valami csodálatos. Legalább annyira, mint amikor az orosz ismerősök és rokonok orosz fonetikával próbálják meg kimondani a nevem. Mert a "dzs" hang nekik nem igazán megy, de kreatívan "d+zs" kombóval helyettesítik a Jackson-ban, némi akcentussal megnyomva. Brr... néha még mindig szaladgál tőle a hideg a hátamon. -rázom meg a fejem, hála a jó égnek, hogy legalább a nagyszüleim vették a fáradtságot, hogy megtanulják normálisan kimondani.
- Természetgyógyászhoz még nem. Annyi sarlatán meg szemfényvesztő van abban a szakmában, hogy még nem vagyok annyira kétségbeesve, hogy ilyesmihez folyamodjak. Ellenben sebész meg gyógytornász látott egy pár. -felelem a dokis téma kapcsán, ami meg a fájdalmat illeti, megrázom a fejem - Nem is épp amiatt, alapból nem fáj, meg bírok menni, meg minden... olyankor rossz, ha túlerőltetem, vagy ha épp front jön. Szerintem inkább annak tudható be, hogy nehezen alszok el, hogy... hogy mondjam? Egészen fiatal koromtól kezdve megszoktam, hogy sokat mozgok, szinte nem volt olyan nap, hogy ne edzettem, gyakoroltam volna, aztán most, hogy ez megváltozott, egyszerűen nem fáradok el annyira a nap végére. -próbálom körülírni, hogy szerintem mi lehet a gond, aztán lehet, hogy igazam van valamennyire, lehet, hogy közelében sem járok az igazságnak. Majd idővel elválik, ha lesz valami változás.
- Jajj már, nem azért mondtam. Te is tudod, hogy ha nem örülnék neki, már rég odakint lennék. -löktem meg a vállát játékosan, mielőtt még belefeledkezhetnénk a további kérdésekbe.
- Ennyire nem, inkább azzal keltetted fel a figyelmemet, hogy kifelejtetted, aztán meg szándékosan nem akarsz válaszolni rá. Tudod, ami gyanús, az mindig sokkal érdekesebb. -vigyorogtam rá, mert először pusztán kíváncsiságból tettem fel, de így, hogy ennyire húzza-halasztja a választ... ha a kedvenc film kérdéssel játszaná ugyanezt, akkor is ugyanígy makacskodnék, hogy megtudjam tőle a választ.
- Nem, nem cuki rózsaszín volt. Bár hogy őszinte legyek, már azt is elfelejtettem, hogy milyen színű volt... -jegyeztem meg töprengve, amikor azonban fénykép iránt érdeklődik, csak megrázom a fejem. Dehogy van, cuki nézés ide vagy oda... Ha fényképet akar, olvasson sporthíreket, vagy amiket még ő készített anno New Yorkban, mert amúgy előszeretettel pusztítom családi és ismerősi berkeken belül az olyan fotókat, amik rólam készültek és amin mások csak jót röhögnének.
Aztán már záporoznak is tovább a kérdéseim, amikor pedig visszakérdez, hogy én hiszek-e a halálban, csak vállat vonok.
- Hangulatfüggő... van amikor igen, van, amikor nem. -felelem nemes egyszerűséggel, mielőtt bedobnám a következő kérdést, mert tényleg nem tudom. Azt se állítanám biztosan, hogy hiszek, azt sem, hogy egyáltalán nem.
- Igen, maximális mértékben. Legyen a kedvenc dalod. -mosolyodok el cinkosul arra, hogy melyikünk válasszon - én megadtam a témát, ő tudja, hogy melyik is az a dal, kettő az egyben, és egy újabb apróságot megtudok róla az eddigi számtalan "mi a kedvenc..." típusú kérdés után.
- A második esélyben igen, a harmadikban és sokadikban már nem. -kezdek válaszolgatni a kérdéseire, amíg felkészül lelkiekben az éneklésre, vagy legalább kitalálja, hogy mit ad elő nekem - Kedvenc mese... Amikor egészen kicsi voltam, a nagyszüleimnél mindig egy Cheburashka nevű mesét néztem, ahányszor adták a TV-ben, tök mindegy, hányszor láttam már korábban. A Disney filmekből meg A róka és a kutya volt a kedvencem. Nem túl ismert, de kimondottan aranyos és elgondolkodtató történet egy róka és egy vadászkopó barátságáról. Filmből annyira nagy kedvenc nincs, de azok egész jók szoktak lenni, amiknek valami sport a témája. Mint a Csoda a jégen. Sorozat meg... A Mythbusters ér? -mert ha nem, akkor más most így hirtelen nem jutott eszembe... annyira nem vagyok nagy sorozatozós.
- Hmm... Amikor el volt törve a lábam, minden bajom volt, hogy egész nap ágyhoz voltam kötve, meg szinte semmit se mozoghattam, úgyhogy azt hiszem, a sport. -feleltem némi töprengés után, amikor pedig szóba került, hogy bánok-e valamit, amit elmulasztottam a múltban, csak bólintottam. Van...
- Is-is? Előbb a múltba... aztán ha nem sikerülne megváltoztatni amit szeretnék, vagy nem úgy sikerülne, ahogy akkor meg a jó távoli jövőbe. Hogy tudjam, mire számítsak a későbbiekben. -magyaráztam nagy vonalakban, mert nem igazán akartam konkretizálni a dolgokat, azt hiszem, a ma esti beszélgetésünk után jó eséllyel ő is kikövetkeztetheti, hogy mi állhat a háttérben.
- Párizsba. Ott lesz a következő jégkorong VB. Jössz velem? -vigyorodtam el, de amint meghallottam a következő kérdést, már ráztam is a fejem.
- Kamubarátnő? Te jó ég, dehogy... Lerázom én anélkül is azt, akinek nem szimpatikus a társasága. -mondtam komolyan, ilyen alja húzásokhoz inkább nem folyamodnék, tiszta gáz.
- Követtél már valaha is bárkit azért, hogy kémkedj utána? Van bármi kabalád, amit mindig magadnál hordasz? Vagy van bármi, amit gyűjtesz? Tudomisén, receptek, fotók, kagylók, ékszerek, plüssmacik, vagy bármi... Mi volt az eddigi legsúlyosabb sérülésed? Mi a kedvenc női és  férfi neved vagy neveid? És ha már nevek... vérfarkas vagy, mi alapján szoktál álneveket választani magadnak? Vagy milyen álneveket használtál eddig... ? Miben tartod magad a legtehetségesebbnek? És... mi az a kérdés, amitől rettegsz, hogy nehogy véletlenül feltegyem neked? -vigyorogtam rá szemtelenül, erre vajon mit fog lépni?

A kijelentésén kicsit meglepődök, de mire észbe kaphatnék, addigra már szinte csak pár centi választja el az arcunkat és mélyen a szemeimbe néz. Mondhatni már farkasszemet nézünk, de ez még se teljesen olyan, mint ama játék, amit így neveznek. Végül, amikor visszaül a helyére, akkor újra a tűzet kezdtem el fürkészni csendesen, miközben hallgatom őt.
Köszönöm a bizalmat. – szólalok meg játékosan arra, hogy elhiszi nekem azt, hogy így jó a haja. Fura, hogy őt még sose láttam igazán rövid hajjal, hiszen a legtöbb férfi a nyár beköszöntésére levágatja a haját, de ő nem. Nem is tudom, hogy milyen lenne „kopaszon”. Egy biztos, hogy fura és szokatlan.
Nem mondtam, hogy baj. Néhány embernek igazán jól áll a ránc. – az ajkaim mosolyra húzodnak, majd lassan bólintok arra, amit mond. Szerintem nálam még száz év múlva se kell ilyen miatt aggódnom, hiszen még mindig úgy nézek ki, mint aki most lépett be az egyetemre, vagy maximum úgy, mint egy friss diplomás. Régóta fiatal vagyok, ami néha jó, de néha meg elég pocsék, amikor elkérik állandóan a személyidet. Na, az már tényleg bosszantó tud lenni ennyi évesen. – Akkor emiatt van néha borostád, hogy ne legyél annyira kölyökképű? – kérdezek vissza kíváncsian. Na, nem mintha rosszul állna neki, de legalább lenne egy magyarázat erre a dologra is.
Majd valaki elkap. Na, meg nincs olyan csont, ami ne forrna be hamar. – rántom meg a vállaimat játékosan. Talán őrült vagyok, de néha tényleg szerettem kicsit összetörni magamat. Lehet, hogy gyorsan gyógyulok, de olyankor legalább még inkább érezhettem azt, hogy nem vagyok halhatatlan, csak hosszú életű.
Akkor majd, ha úgy hozza az élet megjelenek, mint derült égből a villámcsapás, hogy taníts meg. Bár annyira könnyű sportnak sose tűnt, mint például amilyen a korcsolyázás. – s miközben beszélek őt figyelem. Mindig is szerettem új dolgokat megtanulni és biztos vagyok abban, hogy nem leszek rest ezzel a lehetőséggel élni. Eleve jó tanár lehet és biztos vagyok abban is, hogy jó mulatság lenne.
Mert, amikor így nézel, akkor szerintem nincs olyan élőlény, aki képes lenne nemet mondani neked. – szólalok meg mosolyogva, s óvatosan pillantok rá, hiszen a kezeim nem sokáig adtak menekülési utat eme nézése ellen, majd egy kisebb kuncogás hagyja el az ajkaimat a válaszára. Nem gondoltam komolyan a korábbi kérdésemet, csak szeretem őt húzni és kicsit kíváncsi természetű vagyok. – Érdekembernek gondolsz? – kérdezek vissza egyből, majd megrázom a fejemet mosolyogva. – Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy mit mondasz rá. Nem vagyok érdekember és talán egyszer megkapod azt a masszást az este folyamán, vagy később. – a hangom higgadtan cseng, de a szemeim elárulnak, hogy igazán jól szórakozom a dolgon, de ugyanakkor meglepett, hogy esetleg megfordulhatott a fejében az, hogy érdekember lehetek.
Kisebb kuncogásban török ki a szavait hallva, hiszen nem úgy értettem a közönség szót, hanem baráti társaságra értettem. Lehet, hogy az ember felnő, de attól még képes őrültségeket csinálni. Elég csak a vetkőzős pókerre gondolni és a hasonló dolgokra. A játékok részben változnak, részben nem az idő múlásával, de a lényeg végülis ugyanaz marad.
Átvert egy farkas, így csodálkozol, hogy nem a szokványosok közé tartozom? – kérdezem vissza csodálkozva. Nem egyszer kaptam már meg, hogy fura farkas vagyok, de sose érdekelt ez a dolog. Legalább nem vagyok átlagos, egyedi vagyok és kicsit fura is. S a fura nem jelent minden esetben rosszat, illetve nem hiszem, hogy valaha ilyen téren változni fogok. Számomra a bizalom a legnagyobb kincs és ha túl sok farkas venne körül, akkor biztosan eddigi életem során bediliztem volna, mert attól tartottam volna, hogy mikor hazudik valamelyikük. De ez mára már azt hiszem kicsit változott, mert most már végre egyhelyben szeretnék maradni, csak még azt nem tudom, hogy miként. Falkatagként vagy nem, de ezt még van időm eldönteni vagy a sors dönteni fog helyettem.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és amikor azt mondja, hogy bízott bennem, akkor kicsit még szarabbul érezem magamat, amiatt amiket tettem vagy mondtam neki korábban. Fura, hogy öltük szinte egymást és miként támadtam neki, amikor most meg úgy beszélgetünk, mintha a múltunk meg se történt volna. Nem szólalok meg, csak a padlót fürkészem, hiszen erre mit lehetne mondani? Hogy sajnálom, de azt meg már valószínűleg ő is tudja, de szerencsére hamarosan már sokkal inkább békésebb dolgok felé sodródik a beszélgetés.
Sohaországé! – szólalok meg ártatlan pillantással, majd egy kisebb kuncogás is elhagyja az ajkaimat. – Szerintem nincs olyan dolog, amiért képes lennék elmondani. Még a végén valami abrakadabra dolgot bevetnél és előkerülnének a gondosan eltűntetett nyomaim, vagy az esetleges dokumentációk. – szólalok meg mosolyogva és kicsit bolondosan, hiszen tényleg nem olyan dolog ez, amivel az ember csak úgy büszkélkedik és annál jobb, minél kevesebben tudnak róla.
Sietve rázom meg nemlegesen a fejemet, hiszen kár lenne erre több szót vesztegetni. Régebben nem tette szóvá, hogy bánná azt, hogy a felsőit előszeretettel sajátítottam ki, most meg már mindegy is, hiszen már külön ágyban ér minket a hajnal.
Akkor azt hiszem te szerencsétlenebbül jártál ilyen téren. Bár ők legalább amiatt mondják így, mert másképpen nem tudják. De egy valaki meg direkt mondja nekem úgy a nevemet, mert tudja, hogy a falra tud kergetni vele. – szólalok meg egy kisebb fejcsóválás keretében, de tényleg érdekes lehet úgy kimondani a Jackson nevet és hamarosan már a fejemben ki is mondom úgy, ahogyan neki szokták és egy kicsit még a rideg is kiráz tőle, hiszen tényleg eléggé fura hangzása van úgy a nevének.
Csendesen hallgatom azt, amit mond és néha aggódva pillantok rá. Legjobb emlékeim szerint régebben mindig is jó alvó volt, így érthető, ha most arra gondoltam egyből, hogy esetleg a balesetének köszönhető ez a nem jól alvás dolog, de nem vágok a szavába. Kíváncsian hallgatom azt, amit mond,s néha picit elmerülök a gondolataimban a szavainak köszönhetően, majd egy aprót bólintok. – Ha gondolod, akkor szívesen edzek veled. Ígérem, óvatos leszek és talán segít a felépülésben is, illetve talán jobban elfáradsz, így az alvás is könnyebben menne. Persze, ez csak egy felvetés, hiszen a rosszul alvás hosszú távon nem kifizetendő, még a végén emiatt lesz valami bajod. – szólalok meg picit aggódva, majd a végére újra a tűzre terelődik a tekintetem. Nem akarom, hogy tolakodásnak vegye, de ha tudok segíteni, akkor neki szívesen segítenék, ahogyan még egy-két embernek is. Nem vagyok jótündér, de azért belém is szorult jóság és hasonló érzések.
Mosolyogva pillantok rá, amikor meglöki a vállamat, majd bólintok, hogy valóban. Ennyire már ismerem, hogy ez igaz.
Nem tudnám leírni azt, hogy milyen az álmaim férfija. Hülyén hangzik, de számomra a belső tulajdonságok a fontosabbak, ha azzal képes valaki elvarázsolni, akkor ott már nehéz azt mondanom a szívemnek, hogy ne dobbanj olyan ütemben, vagy olyan ritmusra. Természetesen a külső se mellékes, de számomra nem az elsődleges. Általában az emberek szemét nézem meg és ha azzal képes elbűvölni, akkor már kezdem érezni a vesztemet. – kezdek bele egy kisebb habozás után, hiszen tényleg nincs olyan, hogy csak szőke és kék szemű vagy barna hajú és barna szemű legyen az illető. – Szeretem azt, ha magasabb nálam, ha van humora és nem olyan, mint az átlag. Mondhatni van benne egy kis plusz, ami már a kisugárzásában is fellelhető. Aki képes olyannak elfogadni, amilyen vagyok és ne akarjon megváltoztatni. A változás magától jó, s nem attól, ha erőltetik. – majd egy pillanatra újra csendbe burkolózom és kutakodom tovább a szavak után. – Ne legyen önimádó, meg Mr. Piperkőc se. Ne akarjon csak a négy fal között élni, hanem élvezze az életet, ahogyan én is tettem világéletemben. – végül pedig megrándítom a vállaimat. Azt hiszem ennyi lenne a lényeg. A szerelem amúgy se akkor ér minket, amikor mi akarjuk vagy nem úgy, ahogyan megálmodtuk, hanem váratlanul csap le az emberre és sok esetben úgy, hogy sose gondoltuk volna azt, hogy pont ő lesz az illető. – Szóval most te jössz. – szólalok meg egy kisebb csend után, hiszen ő se válaszolt a korábbi kérdésemre.
Miért nem szereted, ha fényképeznek? – kérdezem meg végül kíváncsian, hiszen emlékszem, hogy régebben se volt könnyű dolgom lekapni őt. Mintha mindig direkt a fényképezőgépek elől menekült volna, majd amikor összejöttünk, akkor se volt könnyű akár egy közös képre rávenni, vagy a sporteseményeken megörökítenem őt.
Egy kisebb sóhaj hagyja el az ajkaimat, amikor persze rám marad a dal választás is, majd pedig újra az ablak felé fordulok pár perc erejéig, mert nem tudom, hogy mit énekelhetnék. Eleve nem túl gyakran mutatom meg a hangomat a világnak, így még inkább fura ez a helyzet és szerintem még Jackson se hallott énekelni, de az se kizárt, hogy rosszul emlékszem. Végül a falnak dőlve újra felé fordulok és kérdésekkel halmozom el, hogy időt nyerjek a dal kiválasztásában.
Csendesen és mosolyogva hallgatom őt. Nem zavar, hogy kicsit bővebbre engedi a válaszokat. Eleve már nem olyan kérdéseket teszünk fel, amikre lehetséges lenne egy-egy szóval válaszolni, de minél több választ kapok, annál inkább érzem, hogy közeledik az éneklés ideje,de még mindig nem tudom, hogy mit kellene…
Ér.  – válaszolok röviden, majd kíváncsian figyelem őt. Majd a következő válaszát hallva, csodálkozva pillantok rá. – Tényleg szeretnéd tudni azt, hogy mit hoz a jövő? Mi alakítjuk a jövőnket, így…- kezdek bele, de inkább elharapom a mondat végét. Valahogy én sose szeretném tudni azt, hogy mi fog történni. Legyen meglepetés.
Örömmel megyek, ha addigra nem találsz más kísérőt. – szólalok meg mosolyogva és boldogan, hiszen a szülővárosomról van szó, de ugyanakkor a démonaim melegágya is ott található.
Igen, de meg volt az okom rá. – szólalok meg. Nem féltékenységből, hanem azért, hogy másokat megmentsek, vagy csak információhoz jussak az életben maradáshoz. -  Igen, van. – majd a tekintetem a táskámra siklik. – Egy aprócska faragás. Egy kisfiútól kaptam, akit még Havanna-ban ismertem meg. Olyan számomra, mintha az öcsém lenne és sok mindent köszönhetek neki. Sose tudtam tőle megválni. Sőt, egyszer még az életemet is kockáztam azért a bábuért. – válaszolok komolyan. Lehet, hogy furán hangzik, de tényleg sose lennék képes megválni attól az ajándéktól. – Receptek és talán a plüssöket gyűjteném, ha végre képes lennék egyhelyben maradni. Az, amikor majdnem meghaltam, ha nem talál rám Oroszországban egy farkas. Rossz bárba tévedtem és nem lett túl szép a vége.  – nem sokszor mesélek az Oroszországban történtekről, de az tény, hogy egyedül Elvisnek köszönhetem azt, hogy akkor életben maradtam. – Az eredeti nevem Primrose Lavigne, az egyetlen állnév, amit az irataimban is használtam az a mostani nevem Primrose Trevelyan. És a régi családtagok nevét vettem fel, vagyis a családnevemmel. A keresztnevemet sose lennék képes megváltoztatni. – vallom be neki a dolgot. Túl sok emlék köt ahhoz a névhez és segít abban is, hogy emberi maradjak. – Az utolsó kérdésre te se gondolhattad, hogy válaszolni fogok. – szólalok meg mosolyogva, hiszen ennyire még nem őrültem meg. Majd újra az ablaküvegen végig futó esőcseppeket figyelem. Az ujjamat végig húzom, ahogyan egy cseppet követek, majd egyszer csak elkezdek dúdolni. Nem tudom, hogy mit fogok még mindig énekelni, de végül lehunyom a szemeimet és idővel ajkaim elvállnak egymástól és az énekem tölti be a teret.

Il y a des mots qui brûlent mes rêves
Tant d'interdits sur mes lèvres
Que je n'avoue pas

J'ai tant de plaisirs qui se taisent
Tant de désirs qui se plaisent
A rester sans voix
J'ai devant moi la vie que je n'ose pas
Au fond de moi l'envie que je laisse la
J'entends chanter dans mes nuits
Les mots que l'on ne dit pas

Végül lassan megfordulok és Jacksonra pillantok. Nem tudom, hogy miért pont ezt éneklem. Egyszerűen, amikor az első dallamok elhagyták az ajkaimat, akkor se tudtam, hogy még mi lesz. Figyelem őt, majd pár másodperc erejéig újra lehunyom a szemeimet és úgy folytatom, de tényleg csak pár másodpercre. Illetve, ha azt látom, hogy nem érti,– bár legjobb tudásom szerint érti a franciát is –, akkor átváltok angolra és úgy folytatom tovább a dalt.


Il y a des silences qui font mal
Quand les sentiments se voilent
Des non-dits qui la serrent

Malgré les regards qui condamnent
Mes idéaux portent mon âme
Vers les mots qui espèrent

J'ai devant moi la vie que je n'ose pas
J'entends chanter dans mes nuits
Les mots que l'on ne dit pas

Je sais rien n'est parfait
Je sais tous mes rendez-vous manqués
J'aurai la vie que je voulais
Oser chanter dans mes nuits...
Les mots que l'on ne dit pas

J'entends les mots..
Les mots que l'on ne dit pas
L'envie que l'on ne vit pas
La vie que l'on ose pas

Oser le mot
Les mots que l'on ne dit pas
L'envie que l'on ne vit pas
La vie que l'on ose pas..

La vie que l'on ose pas
Les mots que l'on ne dit pas..

Amikor pedig vége a dalnak, akkor egyszerűen csak ott maradok a falnál és őt figyelem. Nem mozdulok meg, hiszen nem jut eszembe hirtelen semmi kérdés se. Ugyanakkor hirtelen megszólalni se tudnék.

Angol szöveg

Ha nem baj, akkor nem, azt meg, hogy hogy állnak a ráncok, majd meglátjuk ha odáig jutok egyszer...
- Részben. -felelem a borosta-kérdésre, miközben megvakargatom az állam - Részben meg a lustaság miatt. - hisz kényelmesebb hetente egyszer rászánni magam, hogy megváljak tőle, mint napi szinten pepecselni vele, másfelől úgy sincs senki olyan az életemben jelenleg, aki panaszkodna - panaszkodhatna miatta, hogy esetleg szúrok...
- Számíthatsz rám. Amúgy meg van védőfelszerelés is, ha kell, szóval amiatt se kell aggódnod, hogy összetörnéd magad. -teszem hozzá mosolyogva, azokban meg művészet úgy esni, hogy csonttörés legyen a vége, vagy bármi komolyabb. Nekem is csak azért lett olyan csúnya sérülés belőle, mert ott szándékosan durván játszott az ellenfelem, és valószínűleg az volt a célja, hogy játékképtelenné tegyen...
- Várlak szeretettel! Mást nem, ha pont valamelyik edzés közepén sikerül betoppannod, beállítalak a diákjaim közé játszani. -vigyorodtam el, mert legnagyobb eséllyel mégiscsak a Carlson Center környékén tud elcsípni, lévén, az egyetem őrzői részére úgy sem engednék be... Annak meg elég kicsi az esélye, hogy a városon kívül fussunk össze, mint például most is.
- Ne aggódj, szerintem ügyesen megbirkózol vele. Már csak a vérvonalképességed miatt is. -legyintettem a félelmére, azok után, hogy tud korcsolyázni, én egy percig sem kételkedtem abban, hogy a jégkorcsolyával különösebb problémája adódna.
- Nincs olyan aki képes lenne nemet mondani? Mégsem kaptam tőled egyenes választ, csak egy talánt, vigaszdíjnak... -csóválom a fejem, ám amikor fennakad az érdekemberes megjegyzésemen, csak egy szemforgatással reagálok - Ugyan már, miért kell mindent olyan komolyan venni? Tudod, hogy nem úgy gondoltam... -igyekszem tisztázni a félreértést, és bár gondolom, hogy nem pont ezen fogunk megint összeveszni, de na...
- Téged legalább egy farkas vert át. Engem egy tinilány... -szállok be az önsajnáltatásba, aztán lehet versenyezni, hogy melyik a gázabb. Szerintem az, hogy egy nagy és erős farkas ver át, még mindig kevésbé ciki, hisz úgy hazudnak neked, ahogy nem szégyellik, mert megvan minden képességük arra, hogy elrejtsék az igazat... Ezzel szemben egy tinédzsernél semmi ilyenről nincs szó. Hát na, durván bekajáltam anno Mimi hazugságát, ahogy a nagy könyvben meg van írva, mit szépítsük rajta...
Amikor megemlíti Sohaországot, végképp nem tudok mivel vitába szállni, így csak jóízűen nevetek vele együtt, még akkor is, amikor az abrakadabra dolgokkal hozakodik elő.
- Óóó, hogy ezek szerint meg is lett örökítve? Akkor ne aggódj, csak idő kérdése, és majd a nyomára bukkanok. -jegyeztem meg derűsen, elvégre a mágiával olyan dolgokra is képesek voltunk, amit mások talán álmukban sem gondoltak volna.
- Gondolom azért, mert tudja, hogy nem szereted. Vagy mert jól szórakozik azon, ahogy puffogsz miatta. -mosolyodok el, hisz jól ismertem ezt a fajta fordított pszichológiát, sajnos rajtam is legalább ilyen jól működik... Hajjaj, de még milyen jól!
- Tényleg? -bukik felszínre az őszinte meglepettségem, de nem akarom, hogy esetleg félreértse a dolgot, így aztán hamar korrigálom is magam - Vagyis... az nagyszerű lenne, tényleg! Már ha neked nem okoz problémát, vagy belefér az idődbe, mert a világ minden pénzéért sem szeretném, ha teher vagy kellemetlenség lenne a számodra, vagy bármi hasonló. Mondjuk nem tudom, hogy mennyit fog segíteni, mert edzeni azért így is szoktam, igyekszem visszatérni idővel a sporthoz, de valószínű, hogy a több mozgás jobban lefáraszt. -gondolkoztam hangosan, bár így hirtelen nem tudtam, hogy pontosan milyen edzésre gondolt, de ha csupán annyiba merül ki az egész, hogy néha eljárunk együtt futni, részemről már az is rendben van.
Már reménykedtem benne, hogy megfeledkezik róla, én is adós vagyok egy kérdésével, egy álmodik a nyomor... Nincs nekem ilyen mázlim, ha már múltkor a triumvirátusunkkal megúsztam a válaszadást, úgy tűnik, most nincs menekvés.
- Reméltem, hogy megúszom a dolgot, de akkor lássuk... 1.70 magas, világos bőr, hosszú, vörös haj, zöld szem, szeplők Azt hiszem, olyan jól összefoglaltad a dolgot, hogy én sem mondhattam volna szebben, ugyanez a helyzet, csak nőben, meg ha lehet, inkább alacsonyabb legyen, mint magasabb. -vigyorodtam el, remélve, hogy nem egy hatalmas taslival fogja díjazni a válaszomat, de hát na... Ettől a kérdéstől tényleg falra tudok mászni. Mert nem mindegy, hogy milyen álmaink párja? Úgy sem fogunk ugyanolyat találni soha, szóval legalább akkora hülyeség ilyesmin pörögni, mint a számtalan mi-lett-volna-ha... jellegű nosztalgiázáson.
- Passz... annyira sosem voltam oda érte, bár már egész hozzászoktam. Mondjuk ha játék közben fényképeznek, az különösebben nem zavar, mert úgy se arra figyelek, meg sokkal természetesebb, de amikor a képembe nyomják a fényképezőgépet,  hogy na mosolyogj, attól egyenesen rosszul vagyok... -vontam vállat. Még ha nem is menekültem kimondottan a kamerák elől, de ha épp Prim akart valami közös képet készíteni, nem volt ritka, hogy szándékosan bemozdultam, grimaszoltam, vagy bohóckodtam el a dolgot másképp, ha már nem volt lehetőségem a "menekülésre"
- Másfelől... igaz, hogy a szép emlékeket is megőrzik, de ha teszem azt együtt vagy valakivel, és nem bizonyul hosszú távúnak a dolog, elég szívszaggató tud lenni évekkel később, ha véletlenül kezedbe akad valamelyik kép. Valószínűleg ez is közrejátszik benne. -vallom még be a közös képekkel kapcsolatos aggodalmaimat, mert... elég az emlék, nem hiányzik, hogy még emlékeztessen  is mellé, hogy ami akkor jónak tűnt, mégsem működött.
A többi kérdésre már szépen sorban válaszolgatok, ha már az egyik korábbit úgy eltrollkodtam, legalább ennyi had legyen.
- Mást nem annyiban igen, hogy megéri-e a sok fáradozásom, és képes leszek-e még valaha folytatni a jégkorongozást verseny szinten... -mert igaz, hogy valamilyen mértékben rajtam is múlik, de ha olyan szerencsétlen a sérülés, akkor a fejem tetejére is állhatok, akkor se fogok tudni soha újra játszani... És ez bizony már nem csak rajtam múlik.
Ahogy szóba kerül Prim, mint lehetséges kísérőm, csak szélesen elmosolyodok, információ elraktározva, igaz, sok víz lefolyik még addig a Chenán... meglátjuk, akkor mi lesz a helyzet, de ha mégis ő jönne velem végül, már csak annyiból is szerencsés lennék, hogy nem fájna a nyelvtudás miatt a fejem - no meg egy igazi helybélitől ismerhetném meg magát a várost...
Csak hallgatom a válaszait, dobálom a kérdéseket, olykor pedig egy-egy meglepett pillantással adózok a válaszának... Mint például a faragás, vagy az eredeti neve kapcsán, ahogy arról sem volt tudomásom, hogy egyszer már egészen közel állt a halálhoz.
- Nem hát... de egy próbát megért! És... úgy sem árulod el, ha megígérem, hogy nem fogom feltenni? -dobtam be még egy próbálkozást, hátha sikerül meghatnom, de ha nem, akkor én sem erőltetem tovább a témát. Majd ha elalszik, megpróbálok kifaggatni álmában, hátha az bejön, aztán ha kérdezi, ráfogom valami őrzős hókuszpókuszra a dolgot....
Már várnám az újabb kérdéseket, de úgy tűnik, ennyi volt a nagy lendület, mert Prim inkább a kinti időjárásnak szenteli a figyelmét, így aztán néhány pillanattal később én is inkább a piszkavas után nyúlok, hogy megbolygassam az idő közben parázzsá égett rönköket, meg rakjak némi utánpótlást a tűzre. Elvégre hangulatosabb a kandalló fénye, mint lámpát gyújtani, bár így hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy van-e itt áram egyáltalán... Lehet, hogy csak egyszerű olajlámpás akad valahol.
Csak akkor hagyom abba a tűz piszkálását, amikor a vihar zajain át meghallom Prim hangját, ahogy dúdolni kezd, én pedig mentem abbahagyom eddigi tevékenységemet, hogy neki szenteljem a figyelmemet, kíváncsian várva, vajon melyik dalra esik a választása?
Bár be kell valljam, korábban még sosem hallottam ezt a dalt, de kimondottan tetszett, fülbemászó dallama volt olyannyira, hogy nagyjából a felénél már én is becsatlakoztam, hol dúdolással, hol csak a dallamot doboltam a kezemmel a padló deszkáján. Énekelni nem mertem, lévén a szöveget sem ismertem, meg amúgy sem volt épp toppon a francia nyelvtudásom, meg inkább nem rondítottam volna bele a pocsék akcentusommal... Bár a szövegnek nem értettem minden szavát, azért úgy-ahogy a lényeg, azt hiszem átjött, már amennyire figyeltem... Úgyhogy azt se bántam, ha angolul megpróbálkozik vele, igaz, tudtam, hogy eredetiben biztos kétségtelenül jobban hangzik.
Ahogy véget ér a dal, én is elhallgatok, csendben figyelve, hogy vajon hogyan tovább, de miután ő csak szótlanul néz a falnak dőlve, én meg ücsörgök még mindig a tűz előtt gubbasztva, végül én vagyok az, aki megtöri a csendet.
- Angol vagy orosz? -teszem fel csupán ezt az egy aprócska kérdést, majd ha választ, akkor annak megfelelően kapja a folytatást: vagy a mostani borongós-időjáráshoz remekül passzoló angol nyelvű dalt - kár, hogy eddig nem kezdtünk el kísértetsztorikat előadni, pedig tökéletesen para lenne hozzá a hely és az idő is - , vagy egy kimondottan híres és népszerű orosz népdal formájában, ami hangzásra talán neki is ismerősen csenghet. Vagy ha kell, akár eléneklem neki mindkettőt, ha már ő is dalolt nekem, meg meghozta a kedvem hozzá - gyereknap, többet úgy se sűrűn lesz ilyesmi.