*Jesse kérdésére bólintottam. Igen, ismerem Dylant. Már ha lehet azt annak nevezni, hogy mindent megtettem azért, hogy magamra haragítsak egy farkast csak azért mert bal lábbal keltem fel. Szóval... a lényegen nem változtat ismerem. Jessenek azonban felajánlom azt, hogy ugyan menjen át Balázshoz és máris kész.* - Ó hát akkor már te tudod, írj neki egy sms-t és mehetünk biliárdozni egy sör mellett. * Vontam meg a vállaim, annak ellenére, hogy én nem ihattam. Kiváltom egy gyümölcslével vagy épp kólával ami most is volt a kezemben. De nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy a vásárlást elódázzuk. Viszont megjegyzésem pontosan igaz mind a két hímre és ezen halványan felkacagok.* - Remek... három antivásárlós egyén megy és vesz egy fehér szőrgombócot. A feladat adott... mit kaptok cserébe? * Kérdeztem meg vigyorogva már menet közben. Ha ennyire nem szeret egyik sem vásárolni akkor valami nagy cuccnak kell lennie mögötte. Jessénél ráfogom arra, hogy a kedvese de Dylan... nos... lehet, hogy háremben élnek. Mindenesetre én bepróbálkozok Jessenél mégegyszer, mert az úgy járja, hogy én jól járjak. De elég könnyen elintézi a dolgot, szóval hagyom, most. Majd később. Így inkább megrohamozom őket egy adag tippel.* - Holnap sem készültem. * Vigyorodok el Jesse lottózási ajánlatára. Nem, nem készültem lottózni. De Dylan szavaira figyelek. Többek közt. Igyekszem azért a két férfit is figyelemmel tartani, meg a környezetem is. Szóval, megvagyok áldva azzal, hogy közre fogtak. De nem feszélyeztet, annak ellenére sem, hogy egyikben sem bízok.* - Ohohóó... a látszat csal Dylan... attól még mozdulhatsz rá. Elbújsz? Na azt nem... szenvedni is társaságban jó. - vigyorodtam el pofátlanul - Igen, Jesse azért van. De ne felejtsd el, hogy az emberek arcára van írva amit gondolnak. Szóval hiába fogja be... Ti úgy is érzitek, nekem meg van szemem. * Vontam meg a vállaim könnyedén. Egész jól kiismertem magam az emberek között és tudtam olvasni a jelekből, ezt már Jesse tudja, egyszer bizonyítottam neki, még ha nem is épp ez volt a szándékom. Dylan meg... nem tudom hova rakni, de a lehetőségre és Jesse kontrájára gonoszan villantak a szemeim.* - Rózsaszín nincs. De van nálam egy vérvörös, selyem szalag. Szívesen a nyakadba kötöm, sőt... fejpántot is csinálhatok belőle. De kérem vissza mert Corvin kinyír... * Nem én hordtam, vagyis azt ami nálam van nem. A fellépő ruhákhoz kellett szín és anyag mintának. Szóval a főnök a fejem veszi, ha épp meri ha nem lesz meg a ruha vagy másmilyen lesz. Viszont hallatszott a hangomon, hogy kicsit sem tartottam a férfitől. * - Ott azaz üzlet... * Mutattam az irányba, az utca végén ami egy jó 5 perc séta még.*
//Bocsi. Ha írtok mind a ketten, akkor valaki szóljon légyszíves. Mint a példa mutatja elsiklottam ez felett.//
Micsoda buli ez a város, nincsenek kötöttségek, nincs itt Jared meg az idióták, csak a fater valamerre, aki lehet, meggyepált, de akkor is behúztam neki párat, és erre irtó büszke vagyok. A franc gondolta, hogy az öregem farkas és nem is az a fiatal, na de erről miért kussolt mindenki? Mi lett volna, ha elmondja, hogy Noah, ne rohanj fejjel a falnak? Semmi, megmondom én. Fejjel mentem volna a falnak, mint mindig, vagyis eddig bármikor, akármi történt is, én mentem, mert nekem aztán senki ne akarja megmondani, mit tegyek. Tegnap is mi volt? Semmi, megtaláltam azt a tetvet, aztán ennyi, meg megismertem azt a Jennyt, na az jó bőr, az tényleg dögös bige, és még nem húztam meg? Ja hát nem, mert olyan agyrázkódásom volt, hogy minden forgott és jobb volt, ha nem mozgok. Valami faházban voltam, na nem sokáig, mert meg is léptem onnan rögtön, engem aztán be ne zárjon már senki, nehogy már úgy legyen. Ma meg már alig van pár bajom, hála Jared vérvonalának, a regenerációnak, azt az egyet megtanultam, már ami baromi fontos volt állítólag, és az volt, mert kellett az állandó verekedéseim mellé. Most meg itt vagyok, a folyópart melletti parkolóhelyen, egy üveg kólával a kezemben lődörgök, hátamon a táskám, és figyelem az erretévedőket. Azt már vágom, faternak van valami falkája, eddig oké, na de én oda be nem lépek, azért nekem ne is könyörögjön. Eddig nem foglalkozott velem ő sem, akkor ezután se tegye, csak írja alá a rohadt papírokat és itt se vagyok, nehogy balhét okozzak már neki. Jared meg már tuti valahol a közelben van, tehát ideje lesz meglépnem innen is, mielőtt beér, vagy tényleg találok valami frankó bandát, ahol letelepedhetek, és nem vesznek semmibe sem. Nem kérek én védelmet, semmit se, csak legalább a gyámügy hagyjon már békén, meg a zsaruk, a többi már nem érdekel. Na de hogy veszem rá fatert, szabadítson már ki abból a nyomorult intézetből, ahonnan megpattantam, az jó kérdés. Még én bizonyítsak neki, mi? ÉN bizonyítsak, nem, nem ő, aki előadta a nagyhalált, hogy ha tudja, akkor így, meg akkor úgy, nem. ÉN bizonyítsam be neki, hogy érdemes vagyok arra, elismerjen. Hát én mentem összeszarom magam. Kötött volna csomót a farkára, akkor aszondom, igaza van, de így? Legyen már az én hibám, hogy betalált, tutira én kértem a spermáját, hogy megtalálha azt az egy állat petesejtet és befészkelje magát, legyek már ezért is én a hibás, háh, idióta gyorstűzelő. Levágom magam az egyik padra, lesz időm gondolkodni, a táskám velem van, hogy ha kell, azonnal felszívódjak innen. Érezni fogom ha gáz van, ahhoz már kifinomult szimatom van, mikor jönnek értem, vagy mikor keresnek, addig meg minden oké.
Basszus, hogy a jó büdös életbe kerültem ide? Fogalmam sincsen.. Oké, akkor megpróbálok szépen visszaemlékezni. Azt tudom, hogy beugrottam az O’Connors-ba, mert amikor Darrennel és Odie-val pár napja ott jártunk – egek, azt sem tudom, mikor is volt –, ott maradt a pulcsim. Na persze annyira nem is érdekelt az a ruha, hiszen farkaséknál azért olykor elég fogyóeszköz az ilyesmi, de éppen arra vitt az utam és egy kocsmába miért ne térhetnék be? Igaz, még csak késő délután volt, de inni bármikor lehet! Nem igaz? Hát dehogynem. Szóval betértem szeretett kis kocsmámba, a pulcsit persze nem találtam, az is lehet mondjuk, hogy nem ott hagytam el. Elég sokfelé jártunk aznap éjszaka, de sebaj, szerintem túlélem. Az viszont már más kérdés, hogy egy drágalátos fiú páros egyből meginvitált, hogy csüccsenjek le melléjük, meghívnak egy körre. Mi tagadás, helyes hapsik voltak, szóval miért is ne alapon elfogadtam az ajánlatot. Arról pedig nem én tehetek, hogy abból az egy körből jóval több lett, de szegény csórikámék nem sokáig bírták. Először az egyik, majd a másik dőlt ki, nekem pedig csupán eszméletlen jó kedvem kerekedett. Ott hagytam őket, mert miért is ne, majd ha magukhoz térnek nézhetnek egy nagyot, hogy mekkora összeg kerekedett ki a végére, de az már nem az én gondom. Az én problémám sokkal inkább az, hogy mi a fenéért nem emlékszem arra, hogyan kerültem ide? Basszus, most vagy a pia ártott meg ennyire, vagy pedig vénülök és romlik a memóriám. Mindkettő lehetőség borzalmasan hangzik, úgyhogy inkább bele sem gondolok… Először is, helyfelmérés, mégis hol a búbánatban vagyok? Folyó.. igen, ez megvan, ez máris jó kezdés és ohlálá, mintha ott egy parkoló lenne. Na tessék, megfújok egy kocsit és máris hazafurikázom magam, kész, probléma megoldva, nem pattogok tovább ezen. Már mintha eddig annyira pattogtam volna, máskor is előfordult már a dolog és mindig halál nyugodtan sikerült megoldani a problémákat. Helyzetfelmérés.. telefon megvan és ami a legfontosabb.. cigi. Szinte felsóhajtok, amikor a kezembe akad a doboz, elő is húzom, nekem erre most szükségem van, viszont amit elhagytam az az öngyújtóm. Ó, hogy az ég szakadna le! Lehunyom a szemem és mély levegő, csak nyugalom. Oké, akkor kerítsünk valakit, aki segítene nekem megoldani a problémát. Jé, ott az egyik padon egy magányos kis csóka üldögél, tökéletes lesz. Ráadásul kis ordaska, pompás. A lépteimet felé irányzom, nem kertelek, egyből ledobom magam mellé a padra, nem éppen a zavaromról és a tutyimutyiságomról vagyok híres. - Bocsesz, van tüzed? Térek egyből a tárgyra, ajkaim között ott a szál, egyenesen a srácra nézek, hm, egészen csinos darab, no de most nem ezért vagyok itt, nekem most s.o.s.-be tűzre van szükségem, kell az a cigi, de nagyon, szóval nagyon remélem, hogy emberemre farkasomra akadtam és sikerül megoldani a problémát.
Ülök a padon és folyamatosan nézelődök, sosem lehet tudni, hogy mikor csapnak le rám, bár esteledik, így a szürkület az én oldalamon állhat, kivéve ha a falka ért ide. Figyelem a mozgást, és kiszúrok egy kicsit labilis lábakon álló nőstényt, mert az bizony, nőstény a javából, és micsoda nőstény, hűűű az anyját. A pofátlan méregetés nem marad el, ezt nem tudom megállni, és nem is akarom, mellé olyan bájvigyort eresztek meg, hogy még magamtól is undorodni tudnék, de nem, nem teszek le róla, mert én most csajozni fogok. Akkor is, ha nincs esélyem, mert nekem mindig van esélyem, hiszen olyan ártatlan, elveszett kölyök tudok lenni ha kell, hogy nincs az a nőstény akinek nem esik meg a szíve rajtam. Van valamerre cuki énem is, muter barátnői is megmondták, akkor meg hol a probléma? Sehol, olyan nincs. Csak figyelem a nőstényt aki nagyon keres valamit, és zseniális logikával ki is találom, hogy ha cigaretta van a szájában, akkor tűzről lehet szó, de az meg nem kerül elő, és a következő pillanatban máris felém tart. Sokat nem szarozik, már le is vetődött mellém a padra, most vagy a cigire van kiéhezve, vagy másra, de nekem mindegy, bármelyik jöhet... elsőre. -Nem, nem esz a bocs, de van. Kólát is kérsz? A zsebembe nyúlok, pár másodperc után előszedem az öngyújtót és felé nyújtom a kólával együtt. Így is lehet ismerkedni, és én előadom a picit jó fiút, mert tüzet adok, nem várom meg, hogy elvegye és maga tegye meg. Kólával azért nem itatom meg, ha nem muszáj, bár úgy még sosem smároltam senkivel sem, az is lehet, nem olyan szar dolog. -Segíthetek hazajutni? Csinos hölgy este egyedül, kísérő nélkül, még ha nem is védtelen... Hú de szar duma, már csak az hiányzik a végéről, hogy itt áll a verdám, valamelyik, akármelyik, mert nekem aztán tök nyóc, melyiket kötöm el, jogsim sincs, nem hogy kocsim. Megoldható kérdés, itt még úgy sem csináltam semmi balhét, leszámítva a fatert, de az személyes ügy.
Persze, hogy egyből ledobom magam, nem fogok én szarozni azzal, hogy megkérdezzem, leülhetek-e, mert akármit is mondott volna, úgyis leültem volna, mert le akarok és ez nekem bőven elég, nem kell ide engedély. Különben is, ez nem az ő padja, hogy besértődjön azon, hogy leteszem mellé a fenekem, arról nem is beszélve, hogy elég ránézni a fejre és máris egyértelmű, hogy sokkalta jobban örül annak, hogy letelepedtem mellé, mint én. Mondjuk azt a bájvigyort szívesen letörölném a képéről, de most nem érek rá ilyenekkel foglalkozni. Nekem tűz kell, de most és azonnal. A humora szar. Legalábbis amit először megmutat belőle. Ki az a degradált majom, aki képes egy egyszerű „bocseszt” így szétbontani és ilyen béna módon válaszolni nekem? Egy pillanatra megmerevedek a mozdulatban és úgy nézek rá.. egyértelmű az arckifejezésem: most ezt komolyan gondoltad? Csak azért, mert ez szerintem baromira gáz volt. Mindenesetre azért haloványan elmosolyodom és még a fejem is megcsóválom, ismét szavak nélkül fejezem ki magam: kölykök.. De lényeg a lényeg, nyúlnék az öngyújtóért, de a fiúcska úriembert játszik és maga gyújtja meg a szálat, nekem aztán olyan mindegy, jó így is, úgy is, elégedetten szívom meg a cigimet, még a szememet is lehunyom, majd lassan fújom ki a füstöt. Mennyei. Nyújtom a srác felé a dobozt, de ismét nem szólalok meg, csak a szemöldököm kúszik magasabbra, kér-e belőle, vegyen csak nyugodtan. - Nem, kössz. Nem kell a kóla, vagyis.. de, mégiscsak jó lenne, ha jobban belegondolok, baromira régen nem ettem már.. Na jó, reggel, de az nekem már régen volt, azóta a sok pia. Bakker és minden ingyen volt! Na de a lényeg, a kólában legalább van cukor, azzal pedig kibírom egy darabig. - Na jó, mégis. Nyújtom a kezem, remélhetőleg odaadja, de ha nem, az sem gond, akkor majd elveszem. Oké, ez már lehet tényleg az övé, de az ilyesmi engem hol szokott érdekelni? Sehol. Azt a dumát hallva.. na ne már, ez most komoly, hogy nekem nyomja le ezt? Elvigyorodom, mert azért azt meg kell hagyni, mókás egy krapek, ahogyan próbálkozik. - Mondd csak, ez a duma tényleg bejön a pirulós csajoknak? Hihetetlen, milyenek a mai világ lányai.. Bezzeg az én időmben! Na jó, ez szintén nagyon hülyén hangzott, de azért akkoriban is mások voltak a dolgok, nem is kicsit. Újabbat szívok közben a cigiből, az pedig nem érdekel, hogy esetleg a srácra fújom a füstöt, ha nem dohányzik, akkor szívás, így járt, de nem nézem ki belőle, hogy az ilyesmi zavarná.
Ahogy a nőstény levágódik, én egyből láb közé veszem a padot és felé fordulok, mert muszáj, mert dögös nőstény, szemrevaló, és én azokat mindig megnézem. A béjvigyort meg elhagyom, ez nem megy nekem hosszú távon, és utálom is, ami alapból jön, az a kisfiús, mert az megy, és bőszen gyakorlom is. Azt hamar levágom, hogy ez a nőstény nem kedveli a szóvicceket, így abbahagyom, azért nem akarom rontani az esetleges létező és nem létező esélyeimet, amúgy sem tudok úri lovagot játszani sokáig, az nem én vagyok. Tüzet adok, aztán zsebre is vágom az öngyújtót, nekem is az az egy van csak, de cigi az nem kell. -Köszi, nem. Én is nemet mondok, ő is a kólára, ha nem, hát nem, több marad nekem, azért nem fogok sírva fakadni, mert megúsztam egy vedelést. Épp elpakolni készülök az üveget, mire kitalálja, hogy mégis kér. Imádom, mindig ez van, mert olyan határozottak. -Máshol is így döntesz? Először nem, aztán meg mégis? Azért annak előnye is van, csipázom az ilyet. Szemtelen vigyorom nem is akarom leplezni, olyan egyértelmű, mire gondolok, na mert mire gondolnék? Hím vagyok, fejlődnöm kell, és imádok kefélni, ez akkora bűn? Legalább nem gyűjtök pornóújságokat meg nincs tele a falam meztelen nőstények képeivel. Az is valami. Oké, az előző dumám még nekem is szar volt, idióta próbálkozás, persze tudhattam volna, hogy egy meglett nőstény ezen maximum röhög egy sort. -A frászt, csak nem akartam úgy kezdeni, hogy szia szexi szöszke, pedig nem hazudtam volna. Ha meg most felállok, hogy bemutatkozzak, akkor rajtad kötök ki, mert nem állok biztos lábakon, ami azért nem lenne ellenemre, de lehet, te nem értékelnéd. Nem kedvelem a pirulós csajokat. És rám fújja a füstöt, ami nálam akkor is azt jelenti, hogy nem vagyok ellenszenves, ez jó. Ha ezt fater látná... na, ilyen nőstényt kerítsen magának, ilyet, ne a mutert. Nem vagyok antidohányos, csak most nem kívánom valahogy, de a füstön csak vigyorogni tudok, ez nekem felhívás keringőre, maximum pofára esek.
Ha nem kér, akkor nem kér, el is pakolom a dobozt a zsebembe, legalább több marad nekem. Mekkora mázli, hogy az öngyújtót hagytam el és nem fordítva. Cigi nélkül jelen pillanatban lehet még meg is pusztulnék. A srác felém fordul, nekem egyelőre totál kényelmes így is, kissé lecsúszva ülök a padon, egyik lábamat átvetve a másikon, a szabad kezemet, pedig a bőrkabátom zsebébe vágom. Eszméletlen kényelmes így. Csak akkor kapom elő a mancsom, amikor meggondolom magam és mégiscsak úgy döntök, hogy kérek abból a kólából. Úgyhogy nem is vagyok rest pár kortyot legurítani, nem zavartatom magam amiatt, hogy máséból iszok, a kislánykák szokták szarul érezni magukat, ha netalán többet isznak, mint amennyit kellene. Hát őő.. ez nálam szerencsére nem így működik. - Köszi. Csavarom rá a kupakot és dobom is vissza az üveget, hogy utána újabbat szívhassak a cigimből. Tény, hogy jobban örültem volna, ha valami töménnyel kínál, de sebaj, egyelőre beérem ennyivel. A kérdést hallva széles mosoly kúszik ajkaimra és nem éppen a szende fajtából. Na tessék, máris egy csajozós Casanovára akadtam. Pompás! - Nem mindig vagyok ám ilyen határozatlan. Afelől nem is kételkedtem, hogy a srácnak tetszene az ilyesmi, imádok szórakozgatni, pláne az ilyesmi fiúcskákkal. Persze nem vagyok én olyan, hogy beinduljak a nálam jóval fiatalabbakra, de ha felkínálkozik egy kis lehetőség a játszadozásra, akkor hülye lennék kihagyni. - Pedig azt hittem ilyen szöveggel szeded fel a kiscsajokat, akik máris elolvadnak egy-egy ilyen bók hallatán. Pimaszul vigyorodom el, láttam már elég kiscsajt, akiknek elég annyi, hogy valaki azt mondja, milyen szép a szemük és tessék, máris elájulnak a nagy szerelemtől. Pedig csak ki kéne nyitniuk a szemüket, na de bakker, azt hiszem nem nekem kellene megnevelnem a mai fiatalságot, nem is lenne türelmem hozzá és úgyis csak tizedelés lenne a vége. - Mitől remegnek a lábaid, fiú? Csak nem zavarba jöttél? Cukkolom, hogyne cukkolnám, ajkaimon is pimasz vigyor terül el, ahogyan ismét mélyet szívok a cigimből. nem tűnik olyan srácnak, akit olyan könnyű zavarba hozni, szóval igazándiból csak azért sütök el ilyesmit, hogy húzzam az agyát, vajon mennyire hirtelen haragú? De hát, ha nem áll biztos lábakon, akkor nálam csakis az az eshetőség léphet fel, hogy valamiért remegnek a lábacskái, persze lehet, hogy mellélövök, de ez van, velem is előfordulhat ilyesmi. - Nem? Pedig nagyon finom a húsuk. Újabb slukk, ebből is megy bőven a fiúra, habár nem egészen szándékos a dolog, de nem gyakran szokott érdekelni, merrefelé száll a szürke felhő, ha éppen felé fordítom a fejem, akkor óhatatlan, hogy jut belőle neki is. Hogy ezt minek könyveli el, az viszont már nem rám tartozik.
Kicsit közelebb tornázom magam a nőstényhez, azért a kólát nem akarom csak úgy odadobni, tisztességesen átadom. Miközben iszik, megint végigmérem, és pajkos vigyorral szemlélem az idomait. Remélem, hogy nem akar máris faképnél hagyni, tök segítőkész lennék, hazavinném, most egy kocsit elkötni semeddig sem tart. -Piám is van, csak nem hangoztatom. Vodka, meg némi whisky, kérsz? Valahogy zúgó fejre nem akartam azt inni, és nem is szoktam túl sokat, de vésztartalék az mindig van nálam, mert sosem lehet tudni, mikor kell. Jobb vagyok, mint egy barom csempész, csak én táskából „árulok”, nem kabátból és kocsiból. -Tuti? Pedig tök szívesen segítek dönteni, arra nem volt még panasz. Újabb szemtelen vigyor, maximum pofán csap, túl fogom élni, más érzékenyebb nőstény is tette már meg, de a belevalók sosem. Igaz, azok meg anyám prosti barátnői voltak, de az akkor sem veszít az értékéből, nem barátnőt keresek, csak partnereket. Vagy miket. -Á, olyanokkal én nem kezdek, nem éri meg. Picsognak, előadják, hogy mekkora nagylányok, aztán meg jön a juj, meggondoltam magam. A határozott, érett nőstényeket kedvelem, akik tudják mit akarnak, ha csak egy éjszaka erejéig is. Az már igen, az már döfi. Fiatal és pofátlan vagyok, igen, nagy a szám is, ezért van mindig balhém, bunyóm, egyebem, de ezt imádom, míg az állóvízbe belehalok. Végiggondolom, soha nem volt olyan nőstény az életemben, aki velem egyidős lett volna, és nem lett volna idősebb, de ők legalább sosem akartak megtartani, kioktatni, vagy ilyesmi. Remeg a lábam, hát jah, még érzem a tegnapi balhé végeredményét, de majd elmúlik. -Ilyen nősténytől ne tenné, mint te? Viccelsz? Akinek nem remeg a lába a látványtól, az impotens faszkalap. Megláttalak, és azt mondtam, az anyját micsoda nőstény, na kiscsákó, ezt még az unokáidnak is mesélnéd. Egyébként Noah vagyok. Aha, mert majd elmesélem, hogy meggyepáltak, és lehet, állati jó a regenerációm, de még érzem a verést, aha, mert majd ilyesmit elmondok, soha. Még a végén azt hiszi, hogy fatökű lepkevadász vagyok, pedig nem. -Aha, arra jók, másra nem igazán, tehát h nem kajálni akarsz, gyorsan felejtsd el, mert idegesítőek. Bólintok, ebben van valami, mert más hasonlítási alapom nincsen, csak az, hogy kajáltam már fiatalt, de még véletlenül sem dugtam meg, mert akkor már halott volt, és nem is tetszett egyik sem.
- Komolyan? És te kólával kínáltál elsőre? Még a fejem is megcsóválom, nem lesz ez így jó, kérem szépen, mikor van pia is, engem kólával kínálni.. nem szép, tényleg nem szép. Mindenesetre elvigyorodom, a whisky az hívogató, na jó, mind a kettő, ha pia, akkor az nálam szinte mindegy, hogy micsoda. Most mégis visszautasítom, valamiért nem akarok ezúttal túl sokat inni, szükségem van a józan eszemre, másrészt pedig egyedül nem fogok piálni, már csak az kellene, azt nem szeretem. - Azt elhiszem, hogy szeretsz dönteni. Hasonlóan pimasz vigyor jelenik meg a képemen, mint a fiúén, az utolsó szót egy picikét ráadásul furán is ejtem ki, a lényeg a kétértelműség. Mert nem egészen biztos, hogy én a kétes, bizonytalan esetek kimenetelének eldöntésére célzok, mást is lehet dönteni, jobban mondva fel, avagy ledönteni, utóbbi esetben a lábáról. Na igen, pontosan ilyesmire gondolok, ennek fényében használom a sunyi kis kétértelműséget. - Nem is kell, sajnos ők nem tudják, mi a jó. Vonom meg a vállam, soha nem értettem az ilyen kis picsogós libákat, miért jó az a sok hiszti és nyávogás, de hát ők tudják, nekik mi a jó, én ebbe nem fogok beleszólni. Nekem jó a saját életem és ahol csak lehet, ott kerülöm a mindennemű találkozást az ilyen kis tyúkokkal. Szerencsére nem sokszor látom őket, hála az égnek. Az pedig, hogy Noah csak dumál és dumál, most egy kicsit sem zavar. Szimpatikusnak tűnik, úgyhogy semmi probléma, amíg nem férkőzik túlságosan az intim szférámba, addig én sem harapok, csupán játszadozom vele, mert vele jó és mert vele lehet. - Mindig ennyit jár a szád? Továbbra is vigyorgok, ami egyértelműen utal arra, hogy engem nem igazán zavar a dolog, pusztán kíváncsiskodom, tényleg ennyit dumál-e, vagy csak akkor, ha valakit fel akar szedni. Bár az is lehet, hogy direkt arra játszik, tömjem be valamivel.. na jó, ez még gondolatnak is vicces. - Sarah. Mutatkozom be magam is, biccentek is mellé és most állok neki először, hogy kicsit jobban tanulmányozzam a fiú arcát. Nem hiszem, hogy pofátlan lennék, vagy túlzottan zavarná, ha meg igen, az akkor sem érdekel. Még egy pillanatra egy egészen picit a homlokomat is összeráncolom, mert be kell valljam, hogy nagyon is ismerős a fizimiskája, pedig még tuti nem láttam sehol, a múltam egyik alakja sem lehet, hiszen rettentő fiatal. Mindegy, csak kiderül, sőt, lehet neki is állok kideríteni. - Helybéli vagy, vagy most érkeztél, netalán csak átutazóban? Ismerkedjünk címszó alatt, hátha meg is tudok róla valamit, amúgy sem árt kicsit tájékozódni, még a végén meglepetés ér és hatalmasat koppanok majd. Még azt is ki tudnám nézni, hogy Yvonne keze van a dologban és ezzel is csak meg akar szívatni, bár ki tudja. Mindegy is, nem pattogok ilyesmin, várom a választ, miközbn újabb slukkot szívok a cigimből.
-Ahaaa, me az volt a kezemben, aztán meg nem biztos, hogy mindenki értékeli, hogy tömény is lapul még itt bent. Meglapogatom a táskámat, és ha a nősténynek nincs ellenére, márpedig nincs, előhalászom a két üveget, amit kettőnk közé pakolok a padra. Ha kér, kér, ha nem, nem, én azért meghúzom a whiskyt, ennyi belefér. -Há még jó, nincs is attól jobb, szaaal, ha úgy érzed, hogy azonnal kell valaki, akkor... akkor itt vagyok. Nem aprózom el, azonnal felajánlkozom, hogy a nőstény tudja, nem csak a pofám nagy, és én nem fogok elfutni, ha esetleg kettyinteni akarna... bármikor. Az igazat megvallva ahogy végignézek rajta, szívesen felpróbálnám, nem lenne ellenemre a dolog. Tetszik, hogy érti, mire céloztam, na jó, nem volt nehéz, de ugyanolyan szemtelen vigyorral nézek rá, ahogyan ő rám. -Ugye? Kislányok, maradjunk ennyiben, nem a zsánereim. Még mindig vigyorgok, jelzésértékű, ez a nőstény bejön, mert nem kis liba, hanem érett, dögös, belevaló, és nem lekezelő, mert kölyök vagyok. Anyám barátnőit is ezért kedveltem, meg a falka egyes nőstényeit is, még ha balhé is volt belőle, mert megtettem azt, amit a nagy dög hímek nem. Ilyen az élet, nem foglalkozol a nőstényeddel, lenyúlják a kezedről, van ilyen. Kár, hogy ezt nem nagyon vették be, illetve nem számított enyhítő körülménynek, amikor kiderült, pedig nekem volt igazam. -Jajajaja, többnyire, persze ha zavar, az sem baj, ha elhallgattatsz, vagyis lefoglalod, nem fogok tiltakozni. Simán belököm a tutit, nem mintha arra számítanék, hogy akkor most hirtelen lesmárol vagy ilyesmi, pedig az maga lenne a mámor. Kicsit rámenős vagyok, azt is tudom, de nem fogom titkolni, hogy tetszik ez a nőstény és kész. Zavarom, akkor felképel vagy lepattint, abban is volt részem már, annak a Jennynek is csak lekezelő megjegyzései voltak, aztán kiderült, fater húga, mintha ez megbotránkoztatott volna. Nem vérfertőzés, vagy de? Van hímje, az sem szokott érdekelni túlzottan, de ha nem, hát nem. -Hűűűű, szép név, találó. Hercegnő... hmmm... remélem, ha van hímed, így is bánik veled. Mit nem adnék érte, ha nem lenne senkije, ááááá, az meg totálisan nem érdekel, hogy hány éves, mert nem fontos. Nem vagyok jó fiú, azt is tudom, meg talán fiatal is vagyok, de az idővel előny lehet, nem éppen hátrány. Még véletlenül sem húzódom el, amikor stírölni kezd, csak a kisfiús mosolyom marad a képemen. Csibészes vagyok? Az hát, de mégis milyen legyek, amikor még csak most válok férfivá? -Á, dehogy, most jöttem fater után, eddig nem itt éltem. Asztalos a városban, vagy mi. Hogy én mekkora köcsög vagyok, de mekkora... simán közlöm kiről van szó, előzetes ismereteim alapján nem sok műhely van errefelé, de mindezt úgy adom elő, mintha én aztán kurva büszke lennék Northlake-re. Meg egy frászt. Azért remélem, ez nem kizáró tényező, mert ha az, én tényleg kinyírom.
Oké, legyen, ha már mindent kipakolt kettőnk közé a padra és ráadásul ő is meghúzta az egyiket, akkor ezer örömmel veszem el az üveget, hogy egy kisebb korttyal öblítsem le a kóla jellegzetes ízét. Elégedetten csettintek a nyelvemmel, jóféle és ezt már jobban szeretem, mint az előbb ivott szénszavas löttyöt. - Köszike, azt hiszem megjegyzem. Sőt, ha a telószámod is megadod, akkor még könnyebben el tudlak érni, ha szükségem lenne rád. Olyan pimasz vigyort eresztek, amit még Joker is megirigyelne tőlem, a hanglejtésem csevegő, ám valahol mélyen.. akármennyire is vonzó az ajánlat, azért nem felejtem el, hogy Noah.. hány éves is? Húsz körülire saccolom, de semmiképpen sem több huszonötnél. Kinézetre az anyja lehetnék, a valódi koromat figyelembe véve pedig inkább bele sem gondolok. Szóval ez amolyan kis színjáték, öröm szórakozni olyannal, aki vevő az ilyesmire, sőt. Mindenesetre a telefonomat előhalászom és ezer örömmel elmentem a telószámát, ki tudja alapon. - Az enyémek sem.. Fordulok el a fiútól szinte most először, hogy letelepedtem mellé, persze az üvegből egy újabbat kortyolok, megvárom, míg elül az ital okozta égő érzés a torkomban és a cigimből is szívok egy slukkot. A rámenőssége nem zavar, sőt, szeretem, ha egy hím, tudja, mit akar, arról pedig igyekszem nem tudomást venni, hogy Noah még csak fiú. - Mondtam én egy szóval is, hogy zavar? Foglaljam le a száját? Hohó, az még kicsit odébb van, bár ha továbbra is nyomja a sódert, lehet szükség lesz rá. Az tuti, hogy letaglózná egy időre, kíváncsi lennék a fejére, de ezt egyelőre még nem próbálom ki, majd ha nagyon úgy hozza a dolog. Újabb slukk és amikor elkezdi ecsetelni, hogy milyen szép a nevem, az még okés, de amikor kiejti a száján, hogy hercegnő, hát nem sokon múlik, hogy fuldokolni kezdjek a füsttől. Egy határozott mozdulattal nyomom el a csikket a pad támláján, csavargatom meg párszor, majd nemes egyszerűséggel elhajítom. Megnyalom az ajkaimat és ránézek a srácra, kicsit felé is fordulok, egyik kezemmel támaszkodva meg a pad támláján. - Tisztázzunk valamit, fiacskám. Tudom, hogy a nevem ezt jelenti, de akkor sem kell hangoztatni, különben tuti nem állok jót magamért. Semmi idegesség, vagy düh nem érződik a hangomban, arcomon is olyan nyugodt, bájos, kedves arckifejezés ül, hogy tutira nem ettől fog rémeket álmodni. Nem is ez a célom, a nyugodtság is elég hatásos tudni lenni olykor, de most sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy nem vagyok hercegnő és felesleges köröket fut azzal, ha a nevemet dicsérgeti. Nem kérek a popsinyalogatásból, még akkor sem, ha csak poén. No persze én sem nyeltem karót, legalábbis most nem, vicces a helyzet a maga módján, pláne ha a fiúcska nem veszi komolyan a szavaimat. Kapni fog akkor, az viszont biztos, ám elég rám nézni, hogy tudja, tutira nem a fejét fogom letépni… A következő szavait hallva meg.. még szerencse, hogy nem iszok, mert sugárban köpném ki a piát – tiszta pazarlás volna. Na ne már, hogy Darren fia legyen… Legalábbis ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy van itt a városban egy asztalos, akit Darrennek hívnak.. Bingó! Noah Dére hasonlít, de eszméletlenül, tényleg mintha kiköpött mása lenne, nem is értem, hogy nem jutott eszembe elsőnek a dolog. Szép, mondhatom, pláne azok után, ahogyan megismerkedtem a szóban forgó hímmel. Széles mosolyra húzódnak ajkaim, tipikusan arra a félére, amikor látszik rajtad, hogy menten kitör belőled a nevetés. - Northlake fia vagy? Egek.. Hátradőlök a padon, még a szemem is megforgatom, továbbra is vigyorogva, miközben újabb cigiért kezdek kotorni a zsebemben és ha megvan, bízom benne, hogy a tüzet is megkapom.
-Megadom, nem kérdés, de ugye meg is csörgetsz, hogy én is tudjam a tiédet? Noah néven mentsd. Diktálni kezdem, még ellenőrzöm is, hogy jól írta-e, aztán tartom az enyémet és várom a hívást. Nem ma jöttem le a falvédőről én sem, még szép, hogy nem teszem el a ketyerémet, mint aki jól végezte a dolgát. A nevemet azért elmondom, tudjon azonosítani is, de nem sok embert ismerek, aki ezzel a névvel rohangál. Legalábbis Kanadában. -Csúúúúcs, újabb közös pont. Micsoda öröm, ez a nőstény nem a nőstényeket kedveli, hanem a hímeket, már ha jól veszem ki a szavaiból. Arra nem szeretnék gondolni, hogy esetleg ez csupán annyit tesz, hogy a kislányokat nem, de az idősebb nőstényeket meg igen... ááá, az nem lehet, az egyszerűen kizárt. Érzem, hogy ez a nőstény márpedig a hímekért van oda. Itt vagyok, még ha kicsit fiatalabb kiadásban is, de itt, és évek múlva ez mekkora előny lesz majd, alig várom, bár ő talán nem kezel le a korom miatt. -Még nem, de sosem lehet tudni, mikor unod meg. Abban meg már csak bízhatok, hogy ugyanarra gondolsz, mint én. Amire én gondolok, az az, amit nem fejtek ki, csak vigyorgok tovább olyan szemtelenül, hogy csak na. Ebből csak a gyp-s nem tudja, mi jár a fejemben, na de mégis másjárna? Biztosan nem egy esküvő, nem őrültem én meg, nekem az is megteszi, ha egészen mást teszünk... néha. Ha meg az üveget akarja lenyomni a torkomon, nem leszek boldog, de az is benne van a pakliban, igaz, eddig csak hím tette meg, amikor éppen paprikás volt rám. Ahogy kiakad azon, hogy a neve jelentését kimondom hangosan, azon is vigyorogni kezdek. -Akkor változtass nevet, mert tényleg csak azé mondtam, mert ezt jelenti, nem másé. Vágtam, hogy nem kedveled az ilyen nyálas vakert, itt van. Ha azt hiszed, hogy azért dicsértem meg, mert be akarok vágódni, hát nem. Egyszerűen tetszik ez a név, ennyiiiii. Most miért érdemlek csúnya nézést? A velem egykorúak többsége megmondani sem tudná, mit takar a neve, és akkor tessék. Azért, mert ki merem mondani? Megjegyeztem, hogy rühelli, nincs ezzel semmi gond, bent van a buksimban, nem fogom elfelejteni. A Sarah név meg tényleg szép, ezzel mi a baj? Én szeretem, ha más nem, akkor nem. Megvonom a vállam, és kortyolok az üvegemből. Aztán jön a hirtelen hangulatváltozás, mindez miért? Mert kimondom, hogy a fater asztalos. Fene. Kár, hogy nincs több műhely, de ahogy a nőstényt figyelem... azt hiszem nem csak olyan futó kapcsolatuk van, vagyis nem megrendelés miatt találkoztak. Ez óriási. Itt fogok lehidalni, tényleg itt, hát van olyan ebben a városban, aki nem ismeri az öregemet? Remélem. -Hja, valami olyasmi. Ismered? Na más se hiányzik nekem, mint az, hogy a nőstény jóban van a faterral, ez lenne a hab a tortán, de valami azt súgja, hogy sajnos erről lesz szó. Ennyire szerencsétlen nem lehetek, de tényleg nem, morcosan szívok a cigimbe, amit közben meggyújtottam, és olyan automatikusan nyújtom át a tüzet a nősténynek, mintha már rég tudtam volna, hogy ő is rá fog. Nem, ösztönös mozdulat volt, nálunk mindig ment tovább a tűz, aztán visszaért a jogos gazdijához, aki zsebre is vágta, mielőttlába kélt. Nos, én is erre várok, azaz a kezem még mindig Sarah felé nyújtom. -Ha most azt mondod, hogy a falkájához tartozol, vagy oda tartasz, akkor... akkor kifekszem. Bár egy dolog miatt jó lenne, akkor sűrűbben látnám, már amíg itt vagyok. Azt még véletlenül sem árulom el, hogy elméletben fater falkájának lettem a tagja, mert még mindig kínos. Akaratom ellenére... egyelőre nem látom a jó oldalát, hacsak azt nem, hogy a falkám kihúzható a listáról, mint üldöző.
- Persze! Szóval amint elmentettem a számot, máris csörgetek, tessék, már a számcserét is lezavartuk, könnyen és gyorsan ment. Szuper. Újabb közös pont, ismét egy szuper. Bár, azt hozzá kell tennem, hogy a kislányokat nem csípem, a nőstényekkel egyelőre semmi gondom. Bár az azért túlzás lenne, hogy vonzódom is irántuk, inkább pasi párti vagyok, de nem felejtkezek el a múltkori találkozásomról Emmával, amikor is a hokimeccsen még a kivetítőre is felkerültünk. Nem volt az sem rossz, hiába csak egy csók volt. - Efelől ne legyenek kétségeid. Pimasz kis mosoly, ezúttal nem ér a fülemig, noha elég egyértelmű lehet.. tutira ugyanarra gondolunk, legalábbis elég gáz lenne, ha nem így lenne.. Majd jön a név-mizéria, mert jelen pillanatban máshogy nem is tudnám felfogni, de hééé, nem is néztem csúnyán. - Nem a jelentés alapján választottam anno nevet, sőt, akkor még nem is tudtam, mit jelent. Vonok vállat, mert jelentsen bármit, nem igazán érdekel addig, amíg nem kezdenek el hercegnőzni. Az meg, hogy van-e hímem.. hát, direkt nem válaszoltam, úgy meg senki ne bánjon velem, mint egy hercegnővel, mert akkor abban a pillanatban mutatom meg, mennyire vagyok én hercegnő. - Jól van, akkor legalább biztos lehetek benne, hogy nem fogod elfelejteni. Kacsintás, tereljük csak elfele a témát a nevemről, már így is túltárgyaltuk. Legalább tetszik neki, királyság a tetőfokon. - Igen, volt már szerencsém találkozni vele. Ismét elvigyorodom, mely egyértelműen jelzi, hogy se nem rendelés ügyében történt a találka és nem is kutyasétáltatás közben futottunk össze. Viszont ahogy bemorcizik, most rajtam a nevetés sora, persze nem kezdek hahotázni, csupán szélesen vigyorodom el. Nos, elég egyértelmű, hogy nem túl jó a viszonyuk. Viszont kapok tüzet, ez már jó pont és a másik is rágyújt, szuper. Csapom is a tenyerébe a gyújtót, amint fellángol a szálam. A kijelentését hallva még a szám is elhúzom. - Oké, akkor nem mondom. Na ja, elég gáz.. Behódoltattak, akaratom ellenére. Kellett nekem piásan a házamba invitálni azt a két piás lököttet, akiket persze azért szeretek, de na, akkor is. Na meg kellett nekem felugranom a fehér bundás hátára. Pech.. Pedig csak lovagolni akartam a farkas hátán. Hátán! Na jó, máshol is, de az már más kérdés. - Miért, téged is becserkészett?
Hű az anyját, mindjárt megbizonyosodok arról, hogy ez a nőstény nem akar átvágni, mint sz@rt a palánkon, és tényleg megcsörget. Mentem is a számát, mert nehogy már ne, arra meg azért sem gondolok, hogy az övé eldobható, egyszer használatos és ilyesmi. Én egy dologra figyeltem, kikapcsoltam a gps-t is, de nem titkoltam, hova jövök, csak itt tűntem el a szemek elől kis időre. -Éééés, mentve is. Még meg is jelölöm, már a nevet, nem a nőstényt, de kap egy kis jelecskét, mert csak. Utána az üvegemmel foglalatoskodok, öblítek kólával... de gáz ez a lötty, és ezt iszom, amikor nem is lehetne, hát jó. Nincs szezon, pihenőn vagyok, ennyi belefér, de hogy jutok én vissza Kanadába úgy, hogy ne kapcsoljanak le közben, azt még nem tudom. -Nekem olyanom sosincs. Nem, nem nagyképű vagyok, meg az arcom hatalmas, csak magabiztos. Nem vicc. Mint mindig, mert az vagyok, és voltam is, amióta csak az eszemet tudom. Nem így lenne, már rég lebuktam volna, elkaptak volna, és nem hokiznék. Na oda nem nem lehet úgy felmenno, hogy mi van akkor, ha... ott ilyen nincs. Felmész, gólt lősz, aprítasz, és kész. Ezen vagyok én is, persze ésszel, már ha adatott valamennyi, akkor illik használni is. Egóm is van, de sebaj, kell a túléléshez, ezt Quebecben megtanultam azonnal. Erősebb farkas baszik, és én bizony keféltem, ha nem ment erővel, ment fifikával. -Én nem választottam, kaptam.Szerinted úgy festek, mint aki maga a megtestesült nyugalom és béke? Hát pont ellekezőleg, egy percig sem ülök meg a seggemen, ha nyugi van, az idegesít. Elröhögöm a választ, mert akinek nálam több balhéja volt ennyi idő alatt, az hazudik vagy festi magát. Kizárt. Napi szinten van valamim, mert nem bírom megállni, hogy ne legyen. Ma még nem alkottam, tegnap igen, akkor faternak ugrottam neki. -Én ugyan nem, főleg ha.... A mondatot félbhagyom és pofátlanul pillantok a nőstényre, kisfiús mosollyal. No igen. Ha esélyem adódik arra, hogy esetleg ne csak csevegő partner legyen a másik, akkor még azt is megjegyzem, amit nem akarok, mindent. -Ahogy elnézem, jól sikerülhetett, deeeee... én jobb vagyok nála. Az a vigyor az arcán, hát ennek nem örülök, de sebaj, azért is lazán rálicitálok az öregemre. Jobb vagyok, de jobb ám, csak még eddig nem volt szerencsém megmutatni senkinek, mert nem. Az egyik parkoló kocsi felé pillantok, majd visszafordulok a nőstényhez, és újból meghúzom az üveget. -Hűűűű... ahogy hallom, nem igazán akartad. Kvittek vagyunk. Hja, meg se kérdezett, csak döntött, szóval... elméletileg a falkájához tartozom, de csak elméletileg. Nem ám többet beleképzelni, még véletlenül se, én nem is vagyok ott, nem is lakom ott, és így elviselhető az egész. Most már érdekel, hogy Sarah hogy keveredett be a falkába, ha nem is igazán akarta? Tippem van, a piára pillantok, na de fater ezzel visszaélt volna? Ez milyen már?
Miért akarnám átverni? Nem áll szándékomban és most még folytatás sincsen, hogy „még”.. Szimpi gyereknek tűnik, akkor meg? Azért én sem vagyok mindenkivel köcsög, bár lehet annak tűnök, de akit kedvelek – és ez azért elég nagy szónak számít nálam –, azt nem fogom átverni. Elmentve mindkét telóban, királyság van a tetőfokon, de tényleg. Ha alkalmi partner kell, tessék, máris tudom, kit hívjak, pöpec. Persze ezt max csak részegen játszanám be, az az igazság, ha kellőképpen elvesztem a tudatomat, mert azért oké, hogy általában magasról teszek a legtöbb dologra, de mégiscsak több, mint háromszáz év a korkülönbség kettőnk között. - Oké. Szeretem, ha valaki magabiztos. Ismét elmosolyodom, bejön az ilyesmi, végre nem egy olyan hímnek csúfolt valaki, aki csak hebeg és habog, hanem megmondja, amit szeretne. - Hm, most hogy így mondod… Egyik kezemmel még az állam is elkezdem simogatni, félrebiccentem kicsit a fejem, picikét összehúzott szemek és így szemlélem a fiút. Végül megcsóválom a fejem, még a számat is elhúzom. - Való igaz, egy cseppet sem szolgálsz rá a nevedre. Méghogy nyugalom és béke? A nagy frászkarikákat, ez pont annyira illik rá, mint rám a hercegnő. Na tessék, ha már itt tartunk, újabb közös vonás. - Ezzel a kisfiús mosollyal baromira megtévesztő vagy, tudsz róla? Nem foglalkozom a pofátlan pillantással és a félbehagyott mondattal, nagyon is értem én a dolgokat, de egyelőre még türelem.. ahogyan a mondás is tartja… Türelem rózsát Sarah-t terem. Vagy nem, de ez majd eldől. A kijelentését hallva, miszerint ő jobb az apjánál.. hát kész, nem tudom megállni, még fel is nevetek. - Hát, lehet egyszer kipróbálom.. Most rajtam a pimaszul vigyorgás sora, nincs is ennél jobb dolog a világon, mint most itt játszadozni a fiúval. De hogy mi lesz ebből később.. na jó, nem tudnék pontos választ adni. - Hallod, egyre több a közös vonásunk… Mosolyogva forgatom meg a szemeimet, őt is akarata ellenére hódoltatták be? Engem is. Őt se kérdezték? Engem se. Ő is csak elméletileg tag? Én is. Váov. Én sem ott lakom, megvan a magam kis kuckója. Apropó, erről jut eszembe, lehet ideje volna elindulni haza. Elszívom még a cigimet, pár nagyobb slukk, egy kis whisky, ami után elégedetten nyalom meg a számat és újból ugyanúgy nyomom el a csikket a pad támláján, ahogyan az előbb tettem. Lassan állok fel, még nyújtózkodom is egyet, tökéletes látképet biztosítva így a fiúnak. - Van esetleg kocsid? Ideje volna hazaindulnom.. Azt hiszem, nem kell sokat gondolkodni, mi lenne az összefüggés a két mondat között. Igen, jó volna, ha Noah hazavinne, beinvitálni lehet nem fogom, de legalább tudni fogja, hol lakom. Na tessék, ismét egy lépés a játszmában, örülhet majd a feje. Van-e kocsija? Jó volna, mert nem szeretnék sokat kutyagolni, de ha nincs, az sem gond, akkor egy kis kellemes séta és meg is van oldva a dolog.
Tudom, hogy Sarah jóval idősebb tőlem, de sosem érdekelt, mindig idősebb nőstényeim voltak, a fiatalok valahogy nem érdekelnek. A pszichomókus szerint anyakomplexusom is van. Csoda? Az anyám sose volt anya, mi ezen a meglepő? A dokinak meg nincs nemi élete, frusztrált, idegbeteg, egyértelmű, persze nem volt lelkes, amikor ezt a képébe vágtam, és javasoltam, hogy a kezeit is váltogassa néha, mert éles lesz a kontraszt. -Igen? Lehet, kölyök vagyok, de nem anyuci szoknyája mellett edzőttem. Inkább a barátnői mellett, sokkal érdekesebb volt, dögös bigék, ártatlan kisfiú... simán nyerő szériám volt. -Ugye? Mondom én, a névválasztást elszúrták, de sebaj, nem érdekel. A név maga az ember, aha, idióták. Majdnem eltalálták, csak kicsit lőttek mellé, úgy pár földrésznyi távolságban. -Nem, de ez a sajátosságom. Többnyire ilyen a mosolyom. Baj? Nekem bejön, de azt még senki nem mondta, hogy ez megtévesztő lenne, inkább aranyosnak titulálták. Azt azért nem taglalom, mikor szoktam bevetni, magától értetődő, mint például most is. -A számomat tudod, bebizonyítom. Arra felfigyelek, hogy nem mond mást, csak azt, hogy egyszer kipróbálja... ezek szerint tudja, milyen faterral? Akkor is jobb vagyok nála, kész, ennyi. -Miért? Téged is? Mekkora tré már, ez mekkora? Na ezen felháborodok, úgy látszik az öregemnél ez a divat, nem kérdez, akarata ellenére mindenkit behódoltat. Gusztustalan. Sarah sem tartja magát falkatagnak, meg nem is ott lakik, ez tök jó, legalább valakivel tudok beszélgetni, aki normális. -Az nincs, de megoldom. A táskába teszem a piákat, a cigit, mindent, és afelé az autó felé indulok el, amit már a jó előbb is figyeltem. Gyerekjáték lesz feltörni, pillanatok alatt meg is teszem, se riasztó nem szólal meg, sem más, mehetünk is.
- Nem is gondoltam, hogy egy picsogó kisfiú vagy, aki hisztizni kezd, ha valamit nem kap meg. Ó, dehogy, elég csak ránézni, vagy végiggondolni, miről is beszélgettünk az elmúlt percekben. Sokkal inkább tűnik olyasvalakinek, aki elveszi azt, ami kell neki, vagy töri magát kicsit, hogy megszerezze. Nekem nem is kellene picsogós kisfiú, még mázli, hogy Noah nem az. - Minket tutira nem a nevünk határoz meg. Vigyorodom el szélesen, mert hogy én hercegnő legyek, az ki van zárva. Ahogyan Noah sem igazán sugározza a nyugalmat és a békét. Pff, ha meg az eredeti nevemre gondolok.. lehet a szüleim más útra szántak, de elég korán felhagytam a nemes cselekedetekkel. Ez van. - Dehogy! Mondtam én egy szóval is? Továbbra is mosolygok, elég szélesen, miért lenne baj a megtévesztő mosoly? Engem nem zavar, felőlem mosolyoghat így, igazán bájos külsőt kölcsönöz neki. Aranyos, na, ezt nekem is be kell ismerjem, bár így, hogy tudatában vagyok, mire fel ez a cuki mosoly villantás.. Még murisabb a dolog, azt meg kell hagynom. - Eléggé felpiszkáltad a kíváncsiságom.. Még kacsintok is mellé, a mondatomat pedig félbehagyom, mi sem természetesebb, de valószínűleg Noah-nak sem kell sokáig törnie a fejét, hogy rájöjjön, miféle folytatást szántam volna neki, pláne azzal a kacsintással. Előbb-utóbb úgyis minden kiderül, csak győzze kivárni. - Egy alkoholgőzös este eredménye. Mosolyogva sóhajtok, még a szemeimet is megforgatom, kellett nekem… Igazándiból nem csak Darren-t kell okolnom miatta, elvégre én akartam felülni a bundás hátára, kellett nekem erőltetni, szóval magamnak is köszönhetem a dolgot. Ez van, én annyira ki akartam próbálni! Csak azt nem vettem bele a számításba, hogy Atanerk valószínűleg nem fogja szó nélkül tűrni, hogy lovagoljak a hátán. Tessék, meg is lett az eredménye. Aztán meg csak bámulok, ahogyan feltöri az egyik kocsit és mit ne mondjak, még egy plusz pontot is jóváírok neki. Nem gondoltam volna, hogy képes lesz elkötni egy kocsit, de engem aztán nem zavar, ezer örömmel pattanok be mellé, hogy aztán elmondva a címem fuvaroztassam magam haza, hacsak Noah-nak nincsen más terve, elképzelése.
-Ja, olyat nem szoktam. Kell, akkor elveszem, vagy megszerzem. Nálunk ez megszokott dolog volt mindig is. Vagy megtetted, vagy lemaradtál mindenről. Elvigyorodok, a régi szép emlékek, amikor minden napra kijutott a balhéból, de ott aztán szó szerint vették a farkastörvényeket, az tuti. A hierarchia egy dolog, de ha nem tettél meg mindent a sikerért, eltapostak simán. Na ez az, amit én nem vártam meg soha, inkább vállaltam, hogy ha elkapnak, akkor verekedés lesz belőle, aztán a végén verés. Jared őrjöngései... hiányoznak. -Nem, de nem foglalkozom vele, csak jót röhögök azon, hogy mi volt az őseim vágyálma, és mi lett belőle. Pont az ellenkezője annak, amire vágytak. Szegény muter, mindig azt hitte, hogy egyszer majd lehiggadok, nem leszek problémás kölyök, de tévedett. Azt hiszem olyan mozzanata nem is volt az életemnek, mikor ne lett volna valami, maximum akkor, amikor megszülettem. -Még nem, de akkor jó. A nőknek eddig bejött. Mindenki aranyosnak titulálta, és egyből óvni akartak mindentől... meg ilyesmi. Persze tovább vigyorgok, mert nem kell részleteznem, ez mit jelent, de azt elismerem, hogy ami az elején nem volt tudatos, a végére az lett. Mármint a helyzetkihasználás, mert a kisfiús mosolyom az tényleg velem együtt nőtt fel, és sosem múlt el. -Mertem remélni... Ilyen pofátlan választ, ennyire egyértelmű célzást... na ez is csak tőlem telik ki, és akkor is bejátszom, ha ezért egy marha nagy tasli a felelet. Nem, még mindig nem a nagyképűség beszél belőlem, csak a magabiztosság, mert ha egyszer kijelentettem, hogy bizony nem vagyok kezdő bizonyos területen, az úgy is van. Erre pedig mi lehetne a legjobb bizonyíték, ha nem az, hogy a falka nőstényeire simán rástartoltam otthon, és sosem maradtam egyedül. -Ezzel visszaélt? Azért ez gáz, na. Felháborodítónak tartom, hogy fater ezt megtette, bár nem tudom, mik a részletek, de akkor is kihasználta a helyzetet, ezt pedig nem tudom elfogadni. Elpakolok, aztán a már régóta kinézett verdát egyszerűen feltöröm, megvárom, míg Sarah is beszáll, aztán indítok is. Szegény mondja a címet, de jobb, ha navigál, mert fogalmam sincs arról, mi hol van a városban. Azért odafelé menet is kipróbálom a kicsikét, tép rendesen, megérte a kockázatot. -Tényleg haza akarsz menni? Ezt nem akarom elhinni. Vagy ennyire fáradt vagy? Kihívó vigyor, nehogy már tényleg az legyen a mese, hogy aludni akar, mert ezt nem hiszem el. Na jó, de mert elég nyúzottnak tűnik, most pedig már azt is tudom, hol lakik, tehát maximum errefelé fogok csövezni.
- Ismerős, az én apám is így nevelt. Bólintok, szintén őszinte kis mosollyal ajkaimon, a sok régi emlék.. Bár nekem nem volt minden nap balhé, bár a testvéremmel szerettünk az apánk idegein táncolni, nem egyszer keveredtünk emiatt balhékba, de az már jó régen volt, nem is akarok most túlságosan belemerülni a nosztalgiázásba. - Na ja, nekem is elég belegondolni, milyen utat jelölt ki számomra az apám és máris elfog a nevethetnék. Gúnyosak a szavaim, ám ez nem Noah felé irányul, hanem az apám felé, brr, ő és a nagy tervei.. Gondolatbeli szemforgatás. Tessék, lássa csak meg, hová jutott. Ja, bocsi, a földben rohadva már semmit nem lát. Hát, ez van, aki a kicsit nem becsüli.. Vagy sokat akar a szarka.. És még sorolhatnám a közismert frázisokat a helyzet ecsetelésére, de már megint ez a csúnya múlt, a fenének kell mindig eszembe jutnia, csak elrontja a hangulatot. Úgyhogy hess, hess, csúnya, fekete felhőcskék, máris szebb lesz a napom. - És én sem gyarapítom a kivételek sorát. Ismét egy kacsintás, tessék ám értékelni, hogy nekem is bejön ám a kisfiús mosoly, bár nekem nem az az első gondolatom, hogy akkor most babusgatni fogom és óvni mindentől. Höhh, egyáltalán nem gondolnám, hogy szüksége lenne ilyesmire. Akkor mégis mire lenne szükségem? Szerintem tök egyértelmű és csak vigyorogni tudok a gondolaton. - Ismered a mondást, nem? A remény hal meg utoljára. Pofátlan vigyor az én részemről is, habár egyre inkább hajlok afelé, hogy oké, legyen, akkor most próbáljuk ki a dolgot, mert hát miért ne? Mindkettőnknek csak előnye származna belőle, én pedig nem vagyok semmi rossznak az elrontója. Hogy pofán csapom? Egek, dehogy.. Tökre megkedveltem a srácot, csípem, hogy ilyen szókimondó és nem virágnyelven közli velem, mit is szeretne. Király, bírom az ilyen srácokat. - Ő is részeg volt, úgyhogy igazándiból nem. Hm, hogy is mondjam... Ez volt a büntetésem, mert rossz lány voltam. Olyan ártatlan, angyali arcot vágok, mielőtt szélesen elvigyorodnék, hogy lehet most potyognak az angyalok lefelé a felhőcskékről. De most mit tagadjam azt, ami akkor este volt? Jobb, ha tőlem tudja meg, mert tényleg ez az igazság. Én akartam pacizni Darren hátán, hát megszívtam, mert nem volt olyan jó ötlet felugrani egy Atanerk hátára. Ez van, így jártam. Már igazándiból beletörődtem a dologba. Meg is lesz aztán a kocsink, egyáltalán nem zavartatom magam, hogy lopott verdával furikáztatom a hátsómat, sőt, ez is egy plusz pont Noah-nak. Az a kihívó vigyor meg.. Oké, fiacskám, te akartad. - Hát, ha tudsz valami jobbat, akkor elképzelhető, hogy az alvás még ráér később is. Hasonlóan pimasz és széles vigyor, miközben az arcát fürkészem, oldalasan helyezkedve el az ülésen, hátamat az ajtónak döntve. Kit érdekel az út, amikor van jobb látnivaló is.
-Az utca törvénye. Más megközelítésből nézzük a világot, a végeredmény mégis ugyanaz. Sosem értettem a burokban nevelkedőket, mintha vakok lettek volna, aztán meg lestek, amikor beleszaladtak egy hatalmas pofonba. Én is belerohantam, de egészen más miatt, és ez az emlék széles vigyort csal a képemre. Mit számít néhány törés és monokli, amikor kiosztasz jó pár pofont te is? Tetszik, hogy Sarah hasonlóképpen látja ezt az egészet, pedig ahogy hallom, neki teljes családja volt, nem úgy, mint nekem. -Azt nem tudom, fater mit szeretett volna, csak anyámat. Ő nem egészen erre gondolt, de sosem kérdeztem meg, csak láttam rajta, hogy nem így képzelt el. Elröhögöm magam, mert ha belegondolok, anyám egy ribanc volt, mégis mit várt? Otthon ülő kölyök lesz belőlem? Már azt is csodának tartotta, hogy egyáltalán a tanulmányaimmal simán haladok, és nem hogy nem buktam meg, de kitűnő vagyok. Ezt én is. Azt már azért nem állítom, hogy nem ugyanazt művelem, mint ő, csak nem kérek lóvét érte, és nem lövöm magam, ja, és nem hímekkel kefélek. -Az jó, de azért nehogy elkezdj ölelgetni, nem szorulok védelemre, nem anyát keresek. Pimasz megjegyzésem nem marad el, pedig nem bántásnak vagy sértőnek szánom, de ha most elkezdene sajnálni, meg úgy kezelni, mint egy kamaszt, akkor kiábrándító lenne. A pszichomókus szerint anyakomplexusom is van, azért érdekelnek az idősebb nőstények, de mekkorát téved. A hülyéje nem vágta a sivár szerelmi életével, hogy egy érett nőstény nem kéreti magát, nem beszél mellé, és jó az ágyban. Én is tőlük tanultam, bár anyám révén mákom is volt, nem kellett keresgélnem, volt aki beavatott mindenbe. Amikor kiderül, egy rugóra jár az agyunk, és nem repülök métereket a pofátlanságom miatt, még inkább vigyorgok. -Hajaj, de nálam mindig életben marad, sosem vesztem el. Lehetnék férfi prosti is, olyan simán felkínáltam magam Sarahnak, hogy anyám zokogna, ha hallaná, de nehogy már ne tegyem meg, mázlim is lehet, nem? Akárhonnan nézem, igen dögös nőstény, ráadásul szőke, a gyengém, plusz van mit kitennie, és ki is teszi, amiről elég nehéz elszakítani a tekintetemet. Impotens az a hím, aki erre nem így reagál, vagy nem indul be egyből a fantáziája. Nekem beindult rendesen, igenis szívesen kényeztetném, töltenék vele egy éjszakát. Faterről nem igazán jók az első benyomásaim, és ez rátesz egy lapáttal, de a végén ismét vigyorgok. -Rossz lány... akkor itt az párod, mert én a rossz fiú. Indításul nekimentem. Mit szépítsem? Nem voltam részeg, ő sem, én pedig csak revansot akartam, bár a fene se gondolta, hogy van köztünk vagy 300 év, és van egy falkája. Na ez a gáz. Most meg már tök mindegy, megváltoztatni nem tudom, ráadásul azzal a Jennyvel is összeugrottam, de legalább tudják, hogy nem vagyok túl ártatlan meg leraknak a sarokba és ott maradok típus. Az éjszaka azért nem túl meleg, Sarah pedig menne, én meg nem hagyom, hogy egyedül mászkáljon. Azért szorult belém némi illem, az más tészta, hogy ehhez kocsit kell lopnom, de ez sem okoz gondot, majd visszahozom még reggel előtt. Amint megállunk, leállítom a kocsit és felé fordulok, kihívó vagyok, így is mérem végig, kicsit szemtelenül de nem annyira, hogy átlépjem a határt. -Hogyne tudnék. Szívesen felmelegítenélek, hogy ne átfagyva kelljen nyugovóra térned. Micsoda diplomatikus megfogalmazás, ez is ritka tőlem, de mégsem akartam azt mondani, hogy "Sarah, kefélni akarok veled". Pedig de, és tudom, hogy tudja, én meg akkor is tartom, hogy jobb vagyok, mint fater. Be akarom bizonyítani neki. Tetszik, hogy ilyen, tudja, mit akar, és nem megy el a lehetőségek mellett, és nem is rizsázik. A combjára csúsztatom a kezemet, amolyan jelzésértékűen, de nem, nem a kocsiban gondoltam, annyira tapló nem vagyok, hogy egy lopott verdában az ő háza előtt kockáztassuk a lebukást. Van errefelé motel is, vagy ilyesmi, ha szükséges.
- A frászt! Dehogy kezdenélek ölelgetni, nem vagyok az a babusgatós típus. Bár gondolom ez már lejött neki, de akkor meg nem értem, miért is feltételez rólam ilyeneket. Nem sértő és egyáltalán nem bántó a kijelentése, a fene fogja úgy kezelni, mint egy kamaszt és a sajnálgatás sem az én stílusom. Úgysem erre van szüksége, de ha erre lenne, akkor is rossz helyen keresgélne. - Az nem olyan nagy baj. Vonom meg a vállam, az szerintem csak jó, ha valaki képes még remélni, én sajnos már képtelen vagyok erre. Három és fél évszázad elég hosszú idő és rengeteg olyan dolog történt, melyek jócskán megváltoztattak és amelyek szépen lassan kiölték belőlem a remélés képességét. Jobb is, így legalább nem érhetnek akkora csalódások. Elmondom, miért is ne mondanám el, hogy mi történt közöttünk Darrennel. Persze ez így elég dióhéjban való taglalás volt, a részleteket amúgy sem kell tudnia, így is elég, hogy Odie mindent végignézett. Nem vagyok egy szívbajos nőstényke, szóval az egy cseppet sem zavart, mert megérte. - Nocsak, gondolom nem te voltál, aki nyertes keveredett ki a dologból. Nem becsülöm alá a fiút, de köztük is van azért.. hm, nem tudom pontosan, de a háromszáz év korkülönbség nagyjából helytálló, legalábbis szerintem. Szóval elég egyértelmű lehetett a csetepaté végkimenetele, a dolog viszont kérdést vet fel bennem. Noah annyira merész, hogy ezt vállalva ugrott neki az apjának, vagy csak szimplán annyira forrófejű, hogy eme tényezőre fittyet hányva esett neki Darrennek. Bár jobban belegondolva annyira mindegy, most úgysem az számít. Hamarosan már egy lopott kocsiban robogunk hazafelé, mely nemsokára begördül a házikó elé, leáll a motor, én pedig szemben találom magam Noah kihívó tekintetével. Annyira.. vicces ez a helyzet, jobb szót nem tudok rá mondani. Egy huszonéves kiskölyök próbál befűzni, csodaszép barokk körmondatba építve azt, hogy mit is szeretne. Tisztában vagyok vele, teljes mértékben, hogy mik a céljai, de annyira jól esik vele játszadozni, hogy azt elmondani sem tudom. - Micsoda jó szándék… Most rajtam a pimaszul vigyorgás sora, persze nem fogok egyből rábólintani, még kiélvezem a helyzetet és azt, hogy végre van kivel szórakozgatni kicsit. Amikor a combomra csúsztatja a kezét, a tekintetemmel követem a mozdulatot, majd íriszeim visszasiklanak az arcára. Huncut kis mosollyal az arcomon hajolok hozzá közelebb, miközben az egyik kezem az övére teszem, arra, amelyik a combomon pihen. Persze most jönne a roppant romantikus jelenet, amikor megcsókolom, de pff, az nem én lennék, ha engednék az ilyen gejl dolgoknak. Egész egyszerűen csak közelebb hajolok, ám mielőtt elérném a célt, változtatok kicsit és csupán egy gyengéd puszit nyomok az arcára. - A kisfiúknak már régen alukálniuk kellene. Egészen a fülébe suttogom a szavaimat, majd elhajolok, nyitom az ajtót, hogy egész egyszerűen kiszálljak a kocsiból – persze csak ha nem történik valami olyasmi, ami megtöri ezt a sorrendet és a cselekvéseimet. - Jó éjt, pöttömke. Húzom még kicsit az agyát, amikor visszahajlok, hogy búcsúzzak tőle. Kéretem magam? Talán így is lehetne nevezni, de sokkal inkább a játszadozás szóval illetném mindezt, amit a fiúval csinálok. Innentől mondjuk rajta múlik, utánam jön-e, vagy sem, mindenesetre én egyelőre végeztem.
-Na még jó hogy. Nehogy már itt nekem elkezdjen gügyögni is, mert még kiábrándulok belőle, na de nem olyan nősténynek tűnik, és én sem vagyok cukorborsó, akit félteni kell, vagy babusgatni, mint egy életképtelen egyedet. -Á, néha azt tartott életben, semmi más, meg az, hogy ezután csak jobb lehet. Végül be kellett látnom, hogy nem is. Saját magam okoztam a galibákat, ha kellett, de azért vicces, hogy alig vagyok 20 éves, és több strigulám van, mint egy komoly bűnözőnek. Már akiknél kivertem a biztosítékot. Lehet, ebben van tehetségem? A franc tudja, de a baj mindig megtalál és én is őt, kézenfogva járunk. Vigyorogva hallgatom, mit művelt faterral, aztán amikor visszakérdez, az a vigyor még szélesebbé válik a képemen. -Nem éppen, de egy ütést még így is bevittem. A többit meg hagyjuk, levert, mint vak a poharat. Vagy valami ilyesmi történt, de a lényegen nem változtat, ez van. Fater sokkal idősebb, ezzel nem számoltam, de elöntötte a szar az agyamat, mindenképpen revansot akartam venni. Nem jött össze, azaz nem úgy, ahogyan elterveztem. Azt azért akkor sem mondom ki, hogy semmi esélyem sem volt, de Sarah úgyis sejtheti, hiszen ismeri Northlake-et, szépíteni sem fogom, mert annak sincs semmi értelme. Benéztem, ennyi. Most viszont egészen máson jár az agyam, és nem is nagyon titkolom, csak visszafogom magam, és nem közlöm a nyers valójában, hogy mire is pályáznék, ha lehet. -Apróságnak tűnik, de sokkal több annál. Még jó, hogy, hát a fene akar aludni, még korán van, majdhogynem szó szerint. Persze az utalásom ezt támogatná, de na, ennyit el lehet viselni tőlem is, nem? Mégsem ajtóstól rontottam a házba, csak a combját simítottam végig, és érett nőstény ő ahhoz, hogy tudja, mi az ábra, legalábbis nálam. Azt már csak remélni tudom, hogy nem pattint le, hanem elfogad "alvóstársnak." A huncut pillantásból tudom, hogy vette az adást, és mint egy jó nőstény, még hergel is. Imádom, tényleg imádom. -Akkor lehet, tényleg nem kellene már hazamennem. Vigyorogva felelek, bár az arcrapuszi más esetben igencsak kiábrándító lenne, ám nem most. Nem tartom fel, mikor kiszáll, de csak azért, hogy én is megtegyem rögtön. Az autó most nem érdekel, de mielőtt bármit teszek, szépen letörölgetem az ujjlenyomataimat, remélve, hogy koolyabb nyomot nem hagyunk. -Képes lennél itt hagyni az utca kellős közepén? Felkísérnélek inkább, nehogy ellopjanak út közben. Utána indulok, esélyem talán van arra, hogy ne egyedül éjszakázzak, azért az most nagyon csúnya lenne, és különben is, hogyan bizonyítanám be, hogy jobb vagyok, mint fater? Az, hogy mi történik ezután, az már az éjszaka homáylába vész, és nagy valószínűséggel senkinek semmi köze hozzá, csak kettőnknek. Vagy nem.
Annyira, de annyira jó idő van! Természetesen alaszkai viszonylatokban, mert hát ennél azért jobb időt is el tudnék képzelni a futásra, de na! Legalább a havat nem hordja. Gyakran futok, nem csak azért, hogy edzésben tartsam magam, és fejlesszem az állóképességem, hanem azért is, mert kikapcsol. Tök jó érzés. Ritka az olyan nap, mint a mai. Nem kell bemennem a Holiday Innbe sem, és mára Will se osztott be, szóval az egész nap az enyém. Elég fura álmom volt éjjel, reggeli közben azon pörögtek a gondolataim, azért is döntöttem úgy, hogy a mai napomat futással indítom, talán kicsit kiszellőzik a kis fejecském. Szóval felrángattam a lábaimra a kissé elnyűtt, de annál kényelmesebb futócipőimet, bélelt fekete futónadrágomat, amin almazöld színű sávok futnak combmagasságban, feldobva ezzel a fekete anyag egyhangúságát. A vízlepergető anyagból készült kabátom is a nadrág stílusát adta vissza. A hajamat egy copfba kötöttem a fejem búbjára, a nyakamba pedig egy.. a szivárvány minden színében pompázó sálat kötöttem, hogy ne fázzon meg a torkom. Rózsaszín fejhallgatóból szólt a zene, ami messziről becsapós látványt nyújthat, mert plüss anyag borítja, és kiköpött olyan, mint egy fülvédő. Pedig szól belőle a zene, és ó! Nem is akármilyen! Az mp3 lejátszóm egy őskövület, khm… vagyis nem mai fialás. Izé.. szóval nem modern.. de a strapát azt bírja! Pár éve már megvan, ezért a rajta levő zenék száma szép lassan bővül. Nem törlök róla semmit, mert nosztalgiázásként jó újra hallgatni a régi kedvenceket. Bergenben jártunk egy évig a tesókáimmal Salsázni… annyira, de annyira imádtam! Nem is törtem rajta a buksimat, hogy mennyire hiányzik ez a táncnak nevezett őrület, de most hogy felcsendült a dal… az egyik kedvenc Salsás dalom, hirtelen megrohant a vágy: Táncolni akarok. Most! Lassítottam a futólépteimen, inkább tűntem már egy megkergült kecskének, ahogy ugrándoztam, mint egy komoly.. légzésére, és lépéseire figyelő futónak, de hát ki a csudát érdekel? Ahogy lopva körbenézek, megállapítom, hogy senki sincs itt. A tánc szerintem olyan, mint a biciklizés. Ha egyszer már megtanultad, soha nem felejted el. Valahogy én is így vagyok most a Salsával. Csak úgy jönnek maguktól a mozdulatok, és a lépések. Nem vagyok profi táncos, az távol áll tőlem, de normál körülmények között, normál esetben nem vallanék szégyent egy parketten. Ja, hogy most nem parketten vagyok? Kérem.. nekem az fel se tűnik! Lelki szemeim szépen felhúzzák körém egy táncház jellegzetes képét, teljesen magával ragad a ritmus. Elkapom Frida csuklóját, majd berántom magammal a táncolók sűrűjébe.. a fejecskémben. A valóságban persze nincs a közelemben se Frida, se Fiona.. csak egy kerekes szemetes árválkodik az út szélén, amit nagy lelkesedésemben a „füleinél” fogva elkapok, és táncba hívom a járda közepén. Fergeteges móka veszi kezdetét.. és azt hiszem nem csak a saját napomat dobom fel ezzel a majomkodással, hanem azét is, aki ezen a reggeli órán épp erre jár…
Kezdőlap
