Castor valóban egy eléggé pökhendi, nyomulós fickó lehetett még pár hete is, és azt is gondolom, hogy még most is képes ezt a formáját hozni, ha kell. De ha nem kell? Bár Jake-nek megvan az az "istenáldotta" tehetsége, hogy bárkiből képes a legrosszabb formáját kihozni. Ha már egyszer Gabriel is leütötte ... - Bocsánat! Majd szólok neki, hogy legközelebb kisebbet üssön, párnázza ki a placcot, ahová esni fog, és aztán vigye melegebb helyre magát. - felelem kuncogva. - És adjunk be kérvényt közösen, hogy álljon egy nap 36 órából! Én is el tudnék használni simán annyit. Menni fog, ne aggódjon! Jake-ből kinézem, hogy boldogul, megoldja, csak ne aludjon el állva olyan helyen, ahol nem kéne ... mondjuk a szabadban még úgy négy-öt hónapig ... - Elköltözik? Sajnálom. Köszönjük a dicséretet, de még nem minket illet. A szállodát működőképesen vettük át. Majd ha pár hónap múlva sem lesz baj, akkor érdemeljük ki mi az elismerést. De ha elköltözik saját lakásba, akkor még több gond szakad a nyakába, hacsak fel nem vesz egy házvezetőnőt. Biztos megéri? Persze a hotel nem egy olcsó hely, a rendőrfizetés meg nem sok. Feltehetőleg kap majd anyagi támogatást őrzőként is, de akkor sem lehet hirtelen kiengedni a nadrágszíjat, mert akkor meg kenőpénzre, korrupcióra gyanakodnának egyesek. - Addig is, míg Castor megjön, elbeszélgethetünk ilyesmiről, de ha hasznosabban akarja tölteni az idejét, melyet új szűkösre szabtak az önre halmozott feladatok tükrében, akkor nyugodtan álljon neki a munkájának, ami még hátravan, és ha a főnök megjött, majd felkeresi Önt. Nem akarom lekoptatni, de rabolni sem az idejét.
Szerintem Castor egy nagyképű, és gazdag seggfej. Na persze, nekem meg tehetségem van hozzá, hogy mindenkiből kihozzam az állatot. Elismerem, általában nem vagyok közönségkedvenc, de akibe szorult egy kis gerinc, meg emberség, az általában minimális mértékben szimpatizál velem. Lám, hiába tagadják, még a farkasok is bírnak… - Szórakozzon csak rajtam, végtére nem magára hemperedett rá a Terminátor az acélcsontvázával… Jajj, ha most elsüti, hogy ismeri az érzést, mert esténként átéli, én kitérek a hitemből. Cseppet szurkolok, hogy ennél érezze magát sokkal inkább úrinőnek. Ami viszont a kérvény ötletét illeti, csak bólogatni tudok. - Ilyen varázslatról egészen véletlenül nem tud? Vagy olyanról, ami segít túlélni pár hónapot alvás nélkül? Tényleg nagyon jó lenne… Egyébként pedig meg fogom oldani varázslat és boszorkányság nélkül is, csak nem fogom meglátogatni anyámat Húsvétkor, mert sikítva elmenekülne előlem, ahogy akkorra ki fogok nézni… - Ne sajnálja, mélyen az általános vendégszínvonal alatt vagyok. Minden tiszteletem a személyzeté. Mikor sárosan, koszosan, esetleg véresen jövök, akkor sem rebben arcizmuk sem, ha leülök a szép fehér kanapéra. Pedig sejtem, mennyire utálnak. És hogyha elmegyek, akkor több gondom lesz? Ez egész biztos. Hamar ki fog alakulni körülöttem a tipikus zsarulakás atmoszférája. Rendetlenség, egy halom mosott, egy halom mosni való ruha, gyorskajás dobozok a szemétben, és hasonlók, de hát… - Noha nincs időm elkölteni a pénzem, azért rendőrfizetésből élek. Erre a hotelre életvitelszerűen nem futja. Amúgy sem vagyok otthon soha annyit, hogy nagy felfordulást meg koszt csináljak… Még az is lehet, hogy beköltözöm az irodámba a kapitányságon… Legalább megspórolom az odaautózást hajnalonként… A felajánláson futólag elgondolkozom. - Ha fáradt, nem zavarom tovább. De ha van kedve, és meg is teheti, esetleg segíthet nekem. De kérem, csak akkor mondjon igent, ha utána igazat mond… Mesélhetne magukról, még nem tudok túl sokat sem a farkasokról, sem az őrzőkről. Mr. Appletown-nal legfeljebb ha egy órát beszéltem, aztán rohantam helyszínelni, és onnan egyenesen ide… Ha nem mesélhet, vagy nem akar, akkor természetesen ne érezze kötelezőnek, hogy mondjon valamit…
Arra, hogy Gabriel egy terminátor annyira nevetek, hogy kénytelen vagyok visszatenni a teáscsészét az asztalra, ha még inni akarok belőle. - Gabriel egy fejletlen kiscsikó, bár nagyon okos. Ami meg a személyzetet illeti, jobb ha hozzászoknak a sárhoz és a vérhez, mi sem fogunk szebben kinézni néha. - felelem, és letörölgetem a könnyeimet. - Ha sok energiát akar alvás nélkül, arról Liut kell megkérdeznie. Az a srác, amióta ismerem még egy-két kivételes naptól eltekintve nem aludt öt óránál többet, és nem tud mit kezdeni a felgyülemlő energiáival. A mi fiunk ő is, de ezt már előtte is tudta. - előkotrok egy apró szórólapot az edzéseiről. - Tudom, nincs ideje beállni erre is, de egyszer keresse meg, és kérdezzen, hátha tud adni egy pár jó tanácsot! Én nem vagyok fáradt, illetve már megszoktam, hogy az vagyok, és is aktívkodni kell, ahogy Jake is. És jelenleg motivál az otthonteremtés, a falka anyagi körülményeinket stabilizálása. Elgondolkodom, mit mondhatnék Jake-nek, ami elsőre jó képet ad, nem túl sok, és amúgy is megtudná. Ez utóbbi, tekintve, hogy őrző, igazából nem is jelent akkora korlátozást. - Ez itt az őshaza. Itt alakultak ki az első vérfarkasok. A legendával majd biztos megismerkedik, azzal most nem terhelem. Innen terjedtünk szét a világban, de most már minden földrészen vannak falkák. Vérfarkassá válni általában senki nem akar. Van, akit egy falka, vagy egy vérfarkas kiszemel, és szándékosan fertőz meg. Mások valami véletlen folytán jutnak erre a sorsra. Engem például egy titkos hódolóm mentett meg, amikor himlős lettem, és már haldokoltam. Aki vérfarkassá válik, a erősebb, gyorsabb, ügyesebb, mint ember korában, jobbak az érzékszervei, és gyorsan regenerálódik. Cserébe általában indulatosabb lesz, nehezebben tartja kordában az érzelmeit. Ezért a frissen beharapott kölykök szoros felügyeletet igényelnek, hogy ne okozzanak pusztítást maguk körül. Ez nem azt jelenti, hogy ők éjjel-nappal gyilkolásznának, hanem hogy egy-egy erősebb érzelmi hatás kibillentheti őket, és akkor válhatnak veszélyessé. Ezért a fiatalokat ne hergelje, ha egy mód van rá! Ők tényleg nem bírják ezt, még akkor sem, ha később amúgy jó természetű, nyugodt farkasokká válnak. Az, hogy mi sokat harcolunk egymással, annak is az eredménye, hogy a regenerációs képességek miatt nem vesszük annyira tragikusan, ha megsérülünk. A világunk egy külső szemlélőnek néha tényleg brutálisnak tűnik, de ezt hozzá kell számolni. Egy vérfarkast büntetésképpen úgy elverhetnek, amibe egy ember már háromszor belehalt volna, és ő pár napon belül újra teljes erőben van. Az alfa a falka vezetője, akinek engedelmeskedni kell. De az alfa személyétől, és természetétől függ, hogy mennyire kemény kezű, kiknek enged beleszólást a döntéshozatalba, és az engedetlenséget mennyire keményen torolja meg. Mivel sokáig élünk, és nem nagyon öregszünk, a legtöbbünknek hamis papírjai vannak már, a családja rég halott, és a falka az egyetlen támasza, az az új családja. Az idősek bármikor képesek alakot váltani, a fiatalok viszont még inkább az érzelmeiktől függnek. Teliholdkor viszont szinte mindenki átváltozik, és vadászni megy. Ez manapság, ahogy csökkennek az erdők egyre nehezebb feladat. Az álcánk fenntartása sem könnyű, és Gabriel szerint a következő években a helyzet rohamosan fog romlani. Na, ez egy elég velős összefoglalónak sikeredett, de talán nem volt túl zavaros. És Jake majd kérdez, ha valamit nem ért, vagy ennél mélyebben akar tudni.
Gondolom milyen marha vicces lehet neki. A helyében én is tuti remekül szórakoznék, csakhát nem vagyok a helyében, és nem vagyok hozzászokva – valószínűleg soha nem is leszek -, hogy ennyire gyenge legyek valakihez képest, aki ráadásul még lekvárnak is számít a saját közösségében. Igen, őszintén bevallom, legalább magamnak, hogy b@ssza az egómat a dolog. Elvégre nem kevés munka van benne, hogy bármilyen gyanúsítottal szemben jó eséllyel rúgjak labdába, erre tessék… - Maguknak az, nekem sajnos nem… És hogy ennek én mennyire nagyon nem örülök! Mindegy, végtére nem ők tehetnek róla. Majd kitalálok valamit, vagy majd megérdeklődöm az új tankönyveimtől, hogy tehetek-e valamit az ügy érdekében. Majd ismét elhangzik egy megjegyzendő név. Nem baj, megy ez nekem… - Azt hiszem, majd megkeresem. Ha sikerülne négy, négy és fél óra közé szorítani a napi alvásigényem, és egy hét után nem rémisztenék el a képemmel minden normális embert, már az is nagy segítség lenne. Ha az ember pocsékabbul fest, mint egy háromnapos vízihulla, akkor valamiért mindenki feszeng a közelében… Micsoda tapasztalatokat lehet szerezni a zsaruk között, ugye? Gyorsan átfutom a szórólapot, és a zsebembe süllyesztem. Tulajdonképpen ha elég kemény az edzés, akár ezt is csinálhatom ahelyett, amit most szoktam. Végtére si a kondim, meg az erőnlétem a lényeg. - Valamelyik nap majd beugrom hozzá. Tulajdonképpen az edzés fajtája nincs megszabva, még az is lehet, hogy lesz rá időm… Az összefoglalót figyelmesen hallgatom, és fejben jegyzetelek. Nem szeretem igazán a noteszes megoldást, és itt nem kell konkrét adatokat megjegyezni nagy mennyiségben. A többi megy. És természetesen, vannak kérdéseim. - És mennyivel erősebbek, és gyorsabbak általánosságban, mint az emberek? Érdeklődöm, csak hogy legalább viszonyítási alapom legyen. - Igazából igyekszem nem hergelni egyiküket sem, ha nem muszáj, de majd jobban odafigyelek a fiatalokra. Persze nem ártana valahogyan betájolnom a korukat ehhez. Gondolom ránézésre nem lehet megmondani. Például az elmondottak alapján sejtem, hogy maga nem számít fiatalnak, de ránézésre semmiképpen nem saccolnám harminc fölé… A vadászaton röviden elgondolkodom, mielőtt megszólalnék. - Feltételezem teliholdkor sem emberekre vadásznak. Esetleg megpróbálhatjuk még biztonságosabbá tenni a vadászataikat, de ezen a problémán még sokat kell majd dolgoznom, hogy se gyanús, se feltűnő ne legyen, de működjön… Erről pedig eszembe jut még egy téma. - Nézze, szeretném, ha minél gördülékenyebben menne az együttműködés. Értem, és megértem, hogy ezen a szinten maguk rendőrségi szempontból is kicsit más elbírálás alá esnek, és természetesen hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni mindenki érdekében – például, ami a gyilkosság helyszínén vett vérmintákat illeti -, de szeretném, hogyha minél kevesebb ilyenre lenne szükség, és maguk is belátók lennének az ügyben. Értem ez alatt többek között az ittas vezetést is…
- Ne haragudjon, hogy mindenen nevetgélek, nem Önnek szól elsősorban, inkább a helyzetnek, és én is fáradt vagyok. - vetem közbe a morcosabb pillantások miatt, és próbálom sokkal komolyabb arccal végighallgatni a mondandót. - Ne aggódjon, a vadászatot még megoldjuk magunk, főleg itt, ahol annyival nagyobb a szabad, erdős terület. Ami az ittas vezetést illeti ... először is jelen helyzetben a falkatagok csak nagyon ritkán engedhetik meg maguknak a lazítást. Szóval ez nem fog sűrűn előfordulni, szerintem. Persze feltételezem Castor ma is iszik, és nem gyalog fog hazajönni, szóval könnyen ígérgetek én. - De ha lehet, ma ne kérdezzen rá, hogy Castor mivel jött haza az étteremből ... - teszem hozzá megint vigyorra húzódó szájjal - De ezzel el is értünk a másik kérdéséhez. Szerintem egy kezdő kölök is reflexben, gyorsaságban, koordinációban simán leköröz egy vadászpilótát. Majd tegye próbára Liut, ő még csak egy hónapja farkas, és meg fogja mondani, akár mutatni is, mit jelent ez az egy hónap ahhoz a húsz évhez képest, amit előtte edzéssel töltött. Közvetlen vagyok Jake-el, és sokat ajánlok, de ha ő lesz az összekötőnk, nekünk is érdekünk, hogy minél hamarabb képbe kerüljön. Kevesebb bajt fog csinálni, és több hasznot hajt. - Ami az erőt illeti, az is jelentősen megemelkedik már a kezdetekkor, de ez folyamatosan erősödik később is, és sokkal hosszabb ideig növekszik. Mi ketten Castorral a legutóbbi holdtöltén egy medvét terítettünk le, és nem volt igazán megerőltető feladat. Ha tőle kapott volna egyet, az jobban megviselte volna. Ezért is Gabriel intézte az ügyet. Vannak témák, amiket mondjuk úgy nem fejtettem ki. Például a koromat, de ez sem akkora titok. Ami az emberre vadászást illeti ... vannak, akik művelik. Nekem szimpatikusabb a vadászat. És most, hogy az őrzők ennyire a figyelmükben tartanak, ajánlottabb is. - Ami a vérmintákat illeti ... azt mindenképpen óvatosan kell kezelni. De ebben a vérfarkasok mindig is számíthattak az őrzők segítségére. És általában, ahol falka és őrzőcsapat van, ott van emberük a rendőrségen belül. Ez alap. Enélkül nem megy. Nekünk persze itt még nincs, és ez nagy hátrány. Nem könnyű új helyre költözni egy teljes falkával, ritkán kerül rá sor. Amennyiben Öntől is kapunk segítséget az álca fenntartásában, köszönjük. Amint látja, nem az ügy teljes eltussolása a cél. De nem lehet törvényes keretek között megoldani.
- Legalább jó kedve van. Csak tessék. Én majd borogatom a sérült önbecsülésemet ha lesz rá időm… Mosolyodom el végül, merthát ha nem tudok magamon nevetni, akkor régen rossz nekem. Ez olyasvalami, amin aligha változtathatok munkával. A vadászat témát úgy tűnik elnapolhatom, bár ha már egyszer felmerült, a háttérben úgyis futni fog, amíg nem terhelem teljesen túl magam, mert akkor valószínűleg az ehhez való ötletgyűjtés kapcsol ki először. Sóhajtok egyet a következőre, és megdörzsölöm a halántékom… ~Rohadt fejfájás~ - Nem kérdezek rá, nem akarom tudni. Amiről nem tudok, az ugyanis nem fáj, legalábbis egy ilyen kaliberű ügynél. És persze jön a magyarázkodás. Nem érdekelnek a reflexeik! - Nézze, szeretném, ha ebben a kérdésben megértenének engem. Rendőr vagyok, és szeretem a munkámat. Mondhatjuk, hogy a munkám az életem. Most, hogy többet tudok, megértem, hogy Önökkel kapcsolatban nem minden intézhető törvényes keretek között, és hajlandó vagyok segíteni. Eltüntetem a vérmintáikat, félrevezetem a kollégáimat, ha kell, ebben a gyilkossági ügyben, de jelentéktelen ügyekkel nem foglalkozom, ami csak a maguk önfegyelmén múlik. Ez nem fenyegetés, de jobb, ha vérkomolyan veszik mindannyian. - Értem, és megértem, hogy nem akarják leleplezni magukat, nem akarják, hogy az emberek tudjanak magukról, és vadásszanak magukra. Értem, és megértem, hogy miért élnek közöttük, és miért akarnak titokban maradni. De amíg ez nem változik, és közöttük járnak, a törvények kötelező érvényűek magukra is. Nem fogom megtiltani a beosztottaimnak, hogy a falkatagokat megállítsák, szondáztassák, vagy alkalomadtán letartóztassák, és nem csak azért, mert nem tudnám hihetően megokolni a dolgot. Azért sem, mert ennyit megtehetnek maguk is. Bírják ki, hogy ne adjanak okot a kötözködésre. Ha ez nem így lesz, akkor igenis be fogom vonatni a jogosítványaikat, akár valamennyiükét, annyi bírságot fognak befizetni, amennyit összeszednek maguknak, és felőlem még egy-két napot fogdában is tölthetnek, akik ennyire sem képesek. Legfeljebb majd nem teliholdkor. Ez már nem olyan bonyolult dolog, hogy ne tudnám elintézni. Az meg, hogy mennyire örülök, hogy egy olyan farkas is simán körbefut háromszor, míg én a kezemet felemelem, akinek még ott a tojáshéj a seggén, valószínűleg az arcomra van írva… A válasz sem tölt el tulajdonképpen túl nagy örömmel. Ezek szerint egy száz, vagy netán kétszáz körüli farkas már gond nélkül széttép egy Dodge-ot, és még csak le sem izzad közben. Feltétlenül meg kell kérdeznem Mortimert, hogy ezzel hogyan lehet felvenni a versenyt. - A hallottak alapján remélem, hogy Rowen viszonylag fiatal… Mert ha erős, akkor akár az alfáknak is meggyűlhet vele a bajuk, hogyha teszem azt bekattan, és nem engedelmeskedik. - Igen, ezt hamar felfogtam. Nem ragaszkodom a törvényes keretekhez, de a megoldáshoz igen. Persze nekem is van preferált végkifejlet opcióm, de ezzel még várnom kell. Az álcájuk miatt ne aggódjon, elintézem a mintákat, magát pedig megpróbálom teljesen kihagyni az ügyből, amennyiben nem derül ki, hogy mégis volt köze az áldozatok halálához.
Csak pislogok a bírsággal és dutyival fenyegetésre, és először mukkanni sem bírok. Aztán sóhajtok egyet. Nehéz lesz azért Jake-el rendesen kijönni! Én még csak-sak befizetek egy közlekedési bírságot, legfeljebb berendelem Ash-t Gabrielt vagy Liut az edzőterembe és jól megkergetem őket utána. De Castorról nehezen tudom elképzelni. - Nos, ha a kicsik közül valakit bírságolna, kérem, szóljon nekem is. Jelenleg a keresetük nagy részét beadják a falkának ... már amelyiknek már van munkája ... és amilyen büszkék biztos nem szólnának, ha pénzzavarba kerülnek. Liu edzést tart, és látom rajta, minden nap küzd a lelkiismeretével, hogy a családjának mennyit küldjön, és menynit adjon le belőle, és bárki kér tőle különórát, azonnal ugrik, hogy többet keressen. Ash és Gabriel az egyetem felé kacsingatnak, az azért egy elég biztos támasz lenne. De igazán az orpheum és a többi plusz vállalkozás oldalán meg az anyagi gondjainkat. Feltételezem, ha Jake megtudja, mit tervezünk a városba, égnek fog állni a haja. Ezért erről most még nem is ejtek szót. Az ő szava amúgy nem sokat számít, de az is kérdés, Mort menynire fog ennek örülni. Elgondolkodom Rowenen. - E kell keserítenem, de nagyjából olyan erőben van, mint én. Bár korban valamivel fiatalabb lehet. Nem, tudom, ebben Mort tudna többet mondani. Én ma láttam először, eddig azt sem tudtam, hogy a világon van.
A pislogás rossz jel. Ezek szerint lesznek még itt balhék. Nem tudom ép ésszel felérni, hogy miért ekkora dolog nekik ez a vezetés! Pedig az ember azt hinné, ilyen apróságokban képesek együttműködők lenni, ha már minden másban segítenek nekik. Úgy tűnik, túlságosan hozzá vannak szokva, hogy nekik mindent szabad… Sóhajtok egyet. - Rendben, ha a maguk falkájából kap valaki bírságot, vagy egyéb okból valami rendőrségi ügybe keveredik, tájékoztatom magát, vagy Mr. de Lucát. Bár sokkal jobban örülnék, ha legalább próbálkoznának vele, hogy betartsák az alapszabályokat… Szemmel láthatóan nem örülök neki, hogy Rowen hasonlóan erős, mint a béta. Mivel az tiszta, hogy Patrisha meg nem fiatal, így aztán komoly a gubanc. - Már megvan az anyag, amit el kellene olvasnom, csak még nem volt rá időm. A fejem szokás szerint rendesen hasogat, de már nem foglalkozom vele komolyabban, mint hogy időnként megdörzsölöm a halántékom. - Ne haragudjon, de ha Mr. de Luca még nincs a közelben, akkor legalább átöltöznék, míg visszaér...
- Jaj, ne értsen félre, nem fog nap mint nap a mi szabálysértési ügyeinkkel találkozni. Nem űzünk sportot ebből. Szerintem ebből a szempontból a legtöbbünk sokkal szabálykövetőbb, mint a legtöbb amerikai. A legtöbb kihágás nem éri meg a macerát, ami utána jön. Nem hinném, hogy például Liu vagy Gabriel, vagy Ash bajkeverő lenne. - Persze, menjen csak átöltözni, aztán itt várom. Castor, ha megjön, úgyis engem fog keresni. Ha a kedves előbb fut be, legalább tudom tájékoztatni a fejleményekről, és akkor kisebb az esélye, hogy felkeni Jake-et a falra, amikor meglátja. Bár felőlem felkenheti ... Ha Jake távozik, akkor leülök a géphez. Szóval itt van Jake-nél Rowen személyi anyaga. Megkeresem a hotel biztonsági kamerái közül a bejárati ajtóét, és a folyosóét, ahol Jake szobája van, aztán ahogy a férfi mozog, úgy képernyőre kérem őket. Szeretném látni, mit hoz be a kocsiból.
- Nem is sejti, mennyire örülök ennek! És valóban. Szinte már hálás vagyok érte, ha csak egyszerűen nem bonyolítják tovább az életemet. Nekem most még ennyi is elég. - Köszönöm, legfeljebb tíz perc, negyed óra, és itt vagyok… És ehhez valóban marha gyorsnak kell lennem. Először a kocsihoz megyek vissza, de most csak a civilben hordott kabátomat, meg a laptopomat veszem ki belőle, mert a páncélkazettában vannak a legjobb helyen az akták, amíg nem érek rá velük foglalkozni. Az úgyis a csomagtartó borítása alatt van, még egyszer sem próbálták feltörni, pedig Bostonban is használtam már. A szobában bekapcsolom a gépet, és gyorsan lezuhanyozok. A víz felfrissít, és egy fokkal jobban nézek ki a tiszta és gyűretlen ingben-farmerban, mint a megviselt egyenruhában.
Mentem, mint a meszes, hogy minél előbb beérjek a hotelbe. Nem kérdeztem, merre menjek, egyszerűen csak rácsatlakoztam Patrishára, és követtem. Kopogás nélkül nyitottam be az irodába, majd szó nélkül körbenéztem. Nem csalt az érzésem. Jake-nek hűlt helye volt. Bosszúsan hajtottam be magam mögött az ajtót. - Ha lelépett, baromi morcos leszek. Odameneteltem Trishához, hogy legalább kihasználjam, hogy ketten vagyunk. Odahajoltam hozzá, és egy finom csókot nyomtam a homlokára. Rég láttam, úgyis jó lett volna beszélgessünk. De gyanítom, hogy hozzá nem kellett volna úgy rohannom, sőt, még akár társaságban is betérhettem volna, hogy aztán később maradhassunk kettesben. - Miről maradtam le? Kérdeztem felsóhajtva, majd helyet foglaltam a Béta mellett, közel hozzá. Volt abban valami báj, hogy nagyközönség előtt visszafogtam magam vele szemben. Nőtt a sóvárgás, ilyenkor pedig úgy töltött el a közelsége, mintha mágnesként szívnám magamba az erejét, a jelenlétét. Talán ez, és a ma esti kellemes élmény ösztökéltek arra, hogy ne törjek szét valamit, amiért elrángattak Raymond mellől. Kioldottam kissé a nyakkendőmet, és összedörzsöltem a tenyereimet. Kissé áthűlt az idefelé úton, és hiába a kocsi, azért nem fűtött fel harminc fokra egy ilyen rövid út alatt.
Castor még a parkolóban volt, amikor én már tudtam, hogy jön. Éreztem az indulatait, melyek vegyesek voltak, Jake irányába negatív, irányomba pozitív érzelmek sugároztak. Én most igyekeztem nyugalmat sugározni feléje, azt az érzete, hogy nincsen semmi baj. - Mindjárt jön, csak elment átöltözni. Én biztattam, hogy előbb négyszemközt beszéljek veled. Jake-et Mortimer beszervezte ma délután, és megbízta, hogy legyen az összekötőnk a kettős gyilkosság ügyében. Amúgy is ő volt helyszínelni. Már tudják ki volt az, Jake is ismeri, mert volt már rendőrségi ügye. Jake elvállalta, hogy elrendezi a helyszínen vett vérminták ügyét. Azt, hogy veled miért akar beszélni, azt nem tudom. Rowan, egy pszichopata Jake szerint. Ha így van, és Vincent megtűrte a falkájában, és nem korlátozta a mozgását, akkor szerintem bajban vannak odafent. Ennyi volt a rövid összefoglaló. Igyekeztem röviden közölni a tényeket, és úgy hogy pozitív legyen a végkicsengés. Hátha így kisebb lesz a dühroham. Átnyúltam feléje, és megsimítottam az arcát. - Sajnálom, ha megzavartam az estédet. Az simogatás ígéret arra, hogy ha az este tönkre is ment, az éjszaka még lehet nagyon kellemes. Szeretném már most átölelni, és addig csókolgatni, amíg minden bosszúsága elszáll, de még hátra van egy komoly beszélgetés.
A zuhany nagyon jól esett, em-mail-em meg persze megint nincs egy darab sem, szóval nincs miért tovább húznom az időt. Már egy fokkal jobban nézek ki, bár még mindig szörnyen karikásak a szemeim, csodálom, hogy a tükör nem repedt meg, mikor belenéztem. Az egyszerű fehér ing, sötétkék farmer kombináció már egészen elegáns, ha a saját stílusomat vesszük figyelembe. Az irodába igazándiból kopogás nélkül lépek be, mivel eszembe sem jut, hogy kopognom kéne, ha egyszer várnak rám, és sejtem, hogy a vérfarkasok hallásával már a folyosó végéről tudták, hogy jövök. - Jó estét, Mr. de Luca! Köszönöm, hogy időt szakított rám. Bár szerintem inkább én vagyok az, akinek szakítani kellett. Kivárom azt a kis időt, ami elég, hogy viszonozza a köszönést, esetleg megszólaljon, ha akar, és máris a lényegre térek. - Úgy sejtem, valamennyit már tud, de azért én elmondom a lényeget. Mortimer Appletown küldött Önhöz, hogy legyek az összekötőjük a mai kettős gyilkosság ügyében, amíg lezárhatjuk az ügyet. A rendőrségi állásponttal nem untatom, az az én dolgom, és magukat nem érinti, ami pedig a nem rendőrségileg hivatalos részét illeti... Ms. Bennett, és Rowen Allwright összecsapása alatt, illetve inkább a végakkordjaként két civilt meggyilkoltak. Az ügyben természetesen nyomoz a rendőrség, de ebből a vérfarkasoknak nem fog kellemetlensége származni. A vérminták és egyéb nyomok közül csak az önökre nézve veszélyteleneket használják majd fel. És mivel tudjuk, hogy a gyilkos Rowen volt, én személy szerint Ms. Bennett-et szeretném teljesen kihagyni az ügyből. Hacsak nem merül fel egyéb bizonyíték, akkor sem tanúként, sem sértettként, sem gyanusítottként nem fog szerepelni sehol. Remélem ez Önnek így megfelel. Egy kis szünet, talán pár levegővételnyi, majd folytatom. - A hölgyet már figyelmeztettem, de mivel úgy tudom együtt vannak, Önnek is szólok. Az eddigi adatok alapján úgy vélem, Rowen Allwright magukra nézve is súlyosan veszélyes pszichopata, és elképzelhető, hogy rögeszméjévé válik Ms. Bennett a mai összecsapásuk után, ezért javaslom, hogy kiemelten vigyázzanak rá, míg Rowen szabadlábon van. Gyorsan, és zanzásítva ennyi, de ha már itt vagyok, akkor úgyis szépen elő fogok adni mindent...
Még hogy Jake őrző lett? Na ne... Nem gurultam dühbe, de nem voltam elragadtatva sem. Végül is, még jól is jöhetett, ha a dolgok elsimításáról lesz szó. Némán hallgattam a nőstényt, és kissé örültem annak, hogy itt van mellettem, jól van, és hogy odafent szar van a palacsintában. A simogatására elmosolyodtam, le is hunytam a szememet, míg bőre az enyémhez ért. Mikor elvette volna, utánanyúltam, és megpusziltam. - Volt már rosszabb, ne aggódj. Majd mesélek, ha ezt letudtuk. Azért örülök, hogy nem jöttem hiába. Legalább is reméltem, hogy így lesz. Mert ha pusztán ennyiről lesz szó, akkor valakit rövid időn belül meg fogok rángatni, hiszen az bőven elég lett volna, ha mindezt Patrisha adja át. Megvan hozzá a joga, hogy ilyen esetben ő képviselje a személyemet, még akkor is, ha Jake agyáig ez nem jut el. Na nem baj, majd tudatosítom benne. Éreztem a közeledtét, így bármennyire tiltakozott minden sejtem az ellen, hogy eleresszem a nőstényt, meg kellett tennem, és átszerveződnöm az ajtóval szembe. Jake belépett. Szinte engem is fejbe vert, annyira érződött rajta a fáradtság. A tusfürdőjétől már nem voltam annyira elragadtatva. Sőt. Igazából az egész jelenlététől nem voltam elragadtatva... - Mr Westmoreland. Rövid és dacos köszöntés volt. Nem akartam feleslegesen szónokolni, túl akartam lenni ezen az egészen, és nem állt szándékomban már az elején elnyújtani a találkát pár éles odaszólással. Csípőre tett kézzel hallgattam végig kb ugyan azt, mint , amit Pat már elmondott. Amikor elhallgatott, jeleztem, hogy oké, vettem, folytassa. De úgy tűnt, ennyi, nincs folytatás. - Lekötelez, hogy a farkasomat nem kívánja megrendszabályozni. Afelől ne legyen kétsége, hogy ezt mi lerendezzük házon belül. Ránéztem Patrishára. Fogalmam sem volt, hogy mégis mi a francot kezdjek majd vele, de valamit muszáj leszek, mielőtt Mortimer rám telepszik, hogy könnyelműen bánok a farkasaimmal, vagy hogy kivételezek. Ráadásul pont egy olyan ügyben, aminek kapcsán világosan megállapodtunk, hogy rendes gyerekek leszünk. A kettőnk kapcsolatának felemlegetéséről nem feledkezek meg... - Csak azt higgye el, amit a saját szemével lát, Jake. És ha még így is lenne, nyugodjon meg, hogy egy ilyen esetben ez egyáltalán nem számítana előjognak, vagy kegyesebb bánásmódnak. Különben, gratulálok a kinevezéséhez. És köszönöm, értékelem az együttműködését, és az aggodalmát, urai leszünk a helyzetnek. Esetleg tartogat számomra mást is? Mert ha nem, akkor elég csalódott leszek, hiszen egy ilyen ügyben elég, ha a Bétával üzen. Tudja, mi az a Béta, nem? Kérdezem felvont szemöldökkel. Úgy beszélek vele, mintha valóban elismerném, hogy őrzői mivolta tiszteletet érdemel, holott tisztában voltam azzal, hogy jelenleg semmivel sem több, mint akkor, amikor a parkolóban találkoztunk. Jó, kicsivel többet tud, elismerem, de ettől még nagyon remélem, hogy nem száll tele a feje semmi hiú ábránddal, hogy ettől még nem tekerhetem ki a nyakát, ha épp úgy támad kedvem. Persze, csak ha okot ad rá. Ő már nem tartozik a védtelen és tudatlan emberek csoportjába, így nagyobb biztonságban lenne, ha nem lenne beavatott.
Nekem már az is gyógyír a fáradtságra, hogy Castor itt van mellettem. Hazaért, a terhek egy részét elvesz a vállamról. Jake visszaér, és én tudom csak, hogy most jobban néz ki pár fokkal, mint húsz perce. A szócsatába nem akarok beleszólni, ezt a "fiúk" majd lebokszolják egymás között. Mindkettő felnőtt, tudja mit beszél, és megvannak a maguk rigolyái, majd megfarigcsálják egymást. Arra, hogy a rendszabályozást megoldjuk házon belül, csak bólintok. Castor pillantása felém, mintha tanácstalanságot sugározna. Igen, ennek az incidensnek még lesznek kellemetlen utózöngéi. De majd kettesben megoldjuk. Mikor Castor ezen az egy pillantáson túllép, és visszafordul Jake felé, én is neki szentelem tovább a figyelmemet. Roppant kíváncsi vagyok én is, mi az, amit csak Castornak lehet elmondani. Még a végén kiküld ...
Nos, előszöris csak kerestem de Lucát, arról szó sem volt, hogy telepatikusan is ide tudják rángatni, másodszor meg úgy tűnik, mások számunkra fontos és figyelemre érdemes dolgok. Gondolhatja, hogy nem ez a kedvenc hobbim a hét minden páratlan napján este tizenegy és hajnali kettő között. Látja is, sejtem, hogy hullafáradt vagyok, és szeretnék hamar túllenni a beszélgetésen, de ettől nem leszek felületesebb. Remek, már eleve úgy köszön, mintha kötözködnék vele. Hogy én mennyire nem bírom ezt a fickót! A válaszára sóhajtok egyet. - Nézze, Mr. de Luca. Őszinte leszek. Egyáltalán nem kedvelem megát, sőt, mondhatnám, hogy kifejezetten ellenszenvesnek találom, és úgy látom az érzés kölcsönös. De ettől függetlenül nem azért vagyok itt, hogy bosszantsam. Én is sokkal szívesebben tölteném mással az időmet, és fáradt is vagyok. Lehetne, hogy megbeszéljük vita és összetűzések nélkül? Ami pedig a rendszabályozást illeti, értetlenül pislogok rá párszor. - Miért akarnám megrendszabályozni? Vagy maga? Éppen arról beszélek, hogy jelen állás szerint Ms. Bennett teljesen ártatlan, ezért szeretném teljesen kihagyni az ügyből. A jogos önvédelem sem a rendőrségen, sem nálam nem esik büntetőkategóriába. Az pedig a saját lelkiismerete dolga, hogy vajon tudott volna segíteni a civileken, ha akar, vagy sem… A továbbiakra nézve meg, akkor jó, hangsúlyozzuk ki, húzzuk alá, hogy ez nekik alanyi jogon jár, és senki nem tesz nekik szívességet, sőt… Nem érdekel, nem akartam cseszegetni. Hogy lehet valaki ennyire pukkancs?! - Nyugodt vagyok, és nem azért mondtam, hogy megköszönje, hanem azért, hogy tudja, tisztában vagyok vele, hogy nem lepleződhetnek le, és tiszteletben tartom a szabályokat. A figyelmeztetést eleresztem a fülem mellett. Kezd a könyökömön kijönni a felsőbbrendű dumája, és a tenyérbe mászó modora. - Nagyjából tudom mi a béta, bár még alig néhány órája, de nem ez a lényeg, hanem hogy a helyettese jelen esetben azonos a nővel, akit szeret. Az egy dolog, hogy Mr. Appletown magához küldött, de ha az én páromat fenyegetné egy megszállottságra hajlamosnak tűnő pszichopata gyilkos, aki a maguk köreiben is valódi veszélyforrásnak számít, ráadásul egyszer már megtámadta a hölgyet, ezzel is emelve az újabb támadás kockázatát, akkor én egyáltalán nem bánnám, ha erről tájékoztatnának. Főleg, hogy Ms. Bennett annak a típusnak tűnik nekem, aki a nehézségeket hajlamos elhallgatni, hogy ne okozzon továbbiakat Igazából egyáltalán nem érdekel már, mikor tekerheti ki a nyakam. Tőle eléggé fenyegetve érzem magam minden találkozás alatt ahhoz, hogy egyszerűen beletörődjek a konstans fennálló életveszélybe. És hogy mi bosszantja, az egyáltalán nem izgat. Néha bizony meg kell hallgatni azt is, amit nem szeretnénk. - És bár nyilván hallani fogja, megbeszéltem Ms. Bennettel, hogyha a falkájukból valaki rendőrségi ügybe keveredik bármilyen jelentéktelen apropóból, akkor tájékoztatom róla önöket.
Nem kedvel? Na mit nem mondd... Ha így folytatja, még a végén annyira csalódott leszek, hogy szíven szúrom magam, és kiugrok az ablakon. Magyaráz, beszél, magyaráz, és én már nem tudok rá rendőrként tekinteni, mert egy egyre unalmasabb húsdarabot látok csak benne. Amit mondd, abszolút jogos és helytálló. De könyörgöm. Ki? Ki ez, hogy idejön, és megpróbálja megértetni velem, hogy ő most bizony baromira nyílt és rendes? Mindennek fejében még arra is ösztökél, hogy hogyan kezeljem a helyzetet a falkámon belül, s egyenesen párkapcsolati tanácsokkal igyekszik ellátni, hogy miképp óvjam meg szívem hölgyét. Legszívesebben a lábai elé köpnék, csak hogy érezze a törődést, de visszafogom magam. - Nincs szükség arra, hogy személyesen tisztázzuk a szabályokat. Bármennyire is önteltnek hangzik, de én teljes joggal elvárhatom, hogy maga úgy keverje a lapokat a munkahelyén, hogy ne mártson be senkit. De ezt ugyanígy elvárhatja Vincent, vagy Mortimer maga. Azzal, hogy magát kiválasztották, ez kutya kötelessége lett. Igazán kár volt ezért idefáradnia, amikor pihenhetne is. És mennyivel jobb lett volna mindkettőnknek! Én ugyan nem várom el tőle, hogy minden ilyen esetben jöjjön, és lejelentse azt, amit már úgyis tudok, vagy amit záros határidőn belül az érintettektől meg fogok tudni. Az meg már tényleg mindennek a teteje, hogy tőle kellene tanulnom a fehér lovas herceg szerepkört is. - Tudja mit? Mortimer ideküldte, rendben, én tanúsítom, hogy megjelent. De azt hiszem, hogy mindkettőnknek könnyebb lenne, ha most távozna. Tettem egy határozott lépést felé, de távol álljon tőlem, hogy nekiessek. Annyira még nem volt szemét, de az, hogy ennyire tanulatlannak néz, és a nőstényemet is belevonja, valahogy nagyon nem tetszett. - A falkának még mindig én vagyok a vezetője, én irányítok mindenkit, és én vigyázok rájuk, beleértve a Bétát is. Magának volt vagy 25 éve beletanulni a szakmába, én pedig 350 éve űzöm az ipart, úgyhogy engem ne féltsen. Rowennél sokkal rosszabbakat koncoltam már fel, elhiheti. Patrishát és a lelkiismeretét bízza csak ránk, és örüljön annak, hogy Mortimer szolgálatában áll, mert különben azt se tudná, hogy megtörtént a gyilkosság. A szerelmi életem, és az, hogy mennyire aggódok, vagy sem, a továbbiakban az én dolgom. Mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Persze, most biztos megint előjön azzal, hogy miért támadok, amikor ő csak segíteni akart. A gond csak az, hogy ilyen esetekben nem vagyok rászorulva. Attól nem féltem, hogy a magatartásommal aláásom a kapcsolatot a rendőrséggel, tekintve, hogy akármennyire utálhat Jake, Mortimer parancsára minden sz*rt le kell mosson rólunk. Az élet igazságtalan. - Nagyon köszönjük az információkat és a további segítséget. Ha tehetünk valamit Önért, ne restelljen telefonálni. Vagy van még valami, amiről szeretne csevegni? Kapott még ajándékba egy simlis mosolyt, és reméltem, hogy semmiről nem akar beszélgetni, pusztán mihamarább kilőni a pizsit, és nyugtot hagyni végre.
Jake valamilyen szinten Gabrielre emlékeztet engem. Ő ilyen roppant mód korrekt és egyenes. És közben néha úgy vág át a palánkon, hogy még meg is köszönöd. Na, nem, velem még nem tette, de hallottam dolgokat. Majd jobb lesz Jake-el is vigyázni. Castor, a drága hozza a formáját. Ő az úr, a nő az övé és tud vigyázni rá. Ez mondjuk mind semmi, a nő is tud vigyázni saját magára. Még talán Castorra is, ha úgy hozza a helyzet, de csak úgy nőiesen, például ... megteáztatja, ha már nagyon frusztrált vagy nyűgös. Én már csak lehajtott fejjel, suttyomban mosolygok, amíg a fiúk "kié a nagyobb" játékot játszanak. És hát a feltételek koránt sem egyenlőek. Szegény Jake! De amúgy nem a méret a lényeg, és a lelkesedését én igazán becsülöm. Majd megtalálja a helyét.
Nem, nem kedvelem. Sőt, ami azt illeti, egyre jobban utálom. Az a típus, aki tudja, hogy erősebb, és ezért akkora pofát növeszt, hogy csoda, hogy befér vele az ajtón. Úgy megnézném, hogy viselkedik valakivel, aki erősebb nála, vagy akár csak egyenlő ellenfele! Én meg tényleg jószándékú vagyok, és próbálok teljesen korrekt és normális lenni. Köszönöm, hogy nem is próbálja viszonozni. Remélem visszakapja még kamatostul… A válaszra szó szerint kezd megnyúlni a képem, de most mindenki érdekében lenyelem a választ. ~F@szkalap! Szerintem is kár beléd bárki ideje…~ Véleményezem halkan, csendben, és főleg fejben a mondókáját. Legalább a következő mondatával egyetértek. - Nem is nagyon van más választása, mint hogy tanúsítja… Igen, kezd elszakadni a cérna. Ha nekem a fent említettek kutya kötelességeim, akkor neki meg ez. Nehogy már szívességet tegyen vele! Nem hátrálok meg előle, akkor sem, ha fél kézzel el tudná törni a nyakam. - Vigyázzon rájuk, irányítsa őket, mit bánom én?! Ms. Bennett-et kedvelem, az ő biztonsága megéri nekem, hogy maga egy seggfej. Ami meg a korát illeti, gratulálok, 350 év alatt tökéletesen kiállhatatlan tapló lett magából! Azért ez már nekem is sok, főleg a múltkoriakkal együtt. Rendőr vagyok, nem a türelem élő szobra. Engem sem lehet a végtelenségig semmibe nézni, sértegetni, kioktatni, lesajnálni, és cseszegetni. Ha nem harapja át a torkom – bár amilyen instabil jellem már azt sem csodálnám (biztos nála vannak méretproblémák, ha így kompenzál) -, akkor most lépek a távozás hímes mezejére lassan, de biztosan. Ezzel éppen semmit nem haladok előre, csak agyérgörcsöt fogok kapni tőle. - A továbbiakban inkább a helyettesével tartom a kapcsolatot, azt hiszem. További szép estét! Ms. Bennett… Köszönöm, viszont látásra!
Még hogy nem lenne más választásom. Azt hiszem, külön meg fogom kérni Mortimert, hogy a továbbiakban annyira tartsa távol Jake-et a falkánktól, amennyire lehet. Legalább is addig, amíg nem lesz képes arra, hogy egy kicsit a mi fejünkkel gondolkodjon. Én is összeszedtem magam,amikor raportra mentem az öreghez, és ő sem volt velem kimondottan szemét és fölényeskedő. De az meg baromi nagy pech, hogy a fejes zsaru egy kezdő őrző, aki szerintem még mindig nem fogta fel, hogy milyen világba csöppent bele. Ez a hősiesség annyira divatjamúlt már... Még a fiatal farkasok is sokszor esnek abba a hibába, hogy könnyelműen bevetik magukat a nagyközönség elé, és mártírhalált halnak, mert nem érdekli őket, hogy egyébként három perc alatt háromezer darabra lesznek szaggatva. Jake pedig annyira hülye, és annyira zsaru, hogy azt hiszi, hogy ez a macsó, jófiús sármja majd mindentől megvédi. Mert végül is minden filmben túlélik a szépfiúk, nem? Milyen kár, hogy ez a valóság... A hangnem, amit megütött... Nos, azt egy falkabelitől sem tűrtem volna el. Ő már nem minősült halandónak, és azt hiszem, hogy túl elbizakodott még, tehát marhára nem árt meg neki, ha valaki megrángatja egy kicsit. És nem csak a hangnem. Ó, dehogy. Ms. Bennett-et kedvelem, az ő biztonsága megéri nekem, hogy maga egy seggfej. És ebből még csak nem is a seggfejes része... A vad úgy ugrott elő, mintha forró lenne a talaj a talpa alatt, és ennek hangot is adott egy vérfagyasztó hörgés kíséretében, plusz szemem fényébe is belopta magát, és vörösen izzó parázsként égetett lyukat Jake-be. Észre sem vettem, hogy mikor és hogyan, de a kezem már mancs volt, olyan éles karmokkal, mint a legjobb pengék. Az én nőstényemet soha senki nem veheti a szájára, se így, se degradáló értelemben. Adok neki egy kis búcsúajándékot, amit majd becézhet, ölelgethet magányos óráin egy flakon testápoló társaságában... Először egy szemvillanás alatt felszántottam Jake mellkasát a karmaimmal, de minden idegem ellenére ügyeltem, hogy ne legyen halálos a sérülése, de azért kellemesen megérezze a dolgot. Kapott egyet a másik irányból is, és ha azt nem védte ki, akkor egy kereszt alakú négysávos vérző seb érte a mellkasát. Időt nem hagytam neki, legfeljebb a szerencséjén, és a zsarureflexein múlhatott, ha esetleg a kezét kaptam el végül. A karmolászás után belekapaszkodtam ruhája még megmaradt részébe, elemeltem a földről, és a bejárati ajtóhoz vágtam a hátát. - Jól figyelj rám, Őrző! Íme az első lecke: a farkas prédájától és nőstényétől egyszer és mindenkorra tarts-magad-távol! Megértettél?! Ms. Bennett a továbbiakban nem áll a rendelkezésedre, nekem jelentesz, telefonon, galambbal, amivel akarsz! Most pedig takarodj innen! Ahogy tartottam, arrébb léptünk és kinyitottam az ajtót, amin nagy ívben vágtam ki az Őrző Tanoncot, hogy a szembe lévő falon koppant. Becsaptam mögötte az ajtót, és most rajtam volt a sor, hogy nekivessem a hátamat. - Ahhj, Mortimer! Szökött ki gondterhelten a számon, amikor eszembe jutott, hogy mit fog ehhez szólni az öreg. De nem öltem meg, csak megtanítottam neki a leckét. Bár ezt ő nem hiszem, hogy így fogja kezelni... Egyszerűen: ne piszkálja a vadállatot, ha nem akarja, hogy megharapják. Ennyi. Aztán valami történt. Lihegtem, bár soha nem szoktam, ennyi harc után plán nem. Lecsúsztam a földre, teljesen elernyedtem, és hirtelen éles, égető érzés kezdte bántani a mellkasomat. Egy ideig némán tűrtem, aztán felnyögtem, és letéptem magamról az inget, hogy lássam, mi van a mellkasommal. Semmi nem volt. De baromira csípett és fájt... Mi az Isten, öregszem?!
Aj, Jake! Amikor meghallottam, mit mond, már tudtam, hogy itt vér fog folyni, a kérdés, hogy mennyi. Már kerestem is a farkasokat a közelben, csak azt nem tudtam még, hogy takarítani hívjam, vagy mentőszolgálatra. De Castor szédületes mértékű önuralmat tanúsítva csak kicsipkézte Jake-et mint az ünnepi terítőt, aztán kirakta a szűrét az irodából. Amint megtaláltam a legközelebbi farkas elmét, már adtam is az utasítást. ~ Találsz az irodafolyosón egy sebesült férfit. Őrző. Akárhogyan is tiltakozik, autóban pakolod, és elviszed az egyetemi könyvtár hátsó bejáratához, ott kirakod, és visszajössz azonnal. Nem vársz senkire. Ha kell üsd le, hogy nyugton maradjon! Ennyire tellett, mert aztán már minden egyebet felülírt a Castor iránti aggodalom. Mi van vele? Jake nem ütött vissza ... és ha tette volna ... - Castor? Csak a nevét ejtem ki kérdő hangsúllyal, mert pontosabban nem tudom megfogalmazni. Leguggolok melléje, és teljesen tanácstalan vagyok. Farkas nem szokott szívrohamot kapni ...
Nos, legalább az érzés kölcsönös. Én sem szívesen nézem Castor pofáját. Ami meg a kötelességeit illeti, de igen, neki is vannak az Őrzők, az emberek felé, ahogy nekünk is feléjük, és pont. Annak ellenére, hogy mennyire nem tetszik neki, igenis így van. Ugyanis ha lebuknának, akkor bizony lehetnek bármilyen erősek, olyan hajtóvadászat indulna ellenük, ami bizony hamar megtizedelné a vérfarkasokat, és hamar a kipusztulás szélére is sodorhatná őket. Én azért sejtem, hogy milyen világba csöppentem, de sajnos de Luca meg azt nem érti, hogy nem hiszem, hogy ne halhatnék meg. Lehet, hogy éppen ez a lényeg. Nem érdekel, hogy három másodperc alatt háromezer darabra szaggatnak, mert akkor sem fogok egy Castorhoz hasonló seggfej előtt meghunyászkodni. Van, aki úgy akar élni, hogy ne szégyelljen semmit, ha lesz alkalma visszanézni. Persze túl gyorsan mozdul, én pedig ehhez szörnyen lassan reagálok. A hangja is vérfagyasztó, de az lenne éppen a legkevesebb. A sebek, amit a karmai szántanak, kurvára fájnak, még a lélegzetem is elakad tőle, miközben hátratántorodom. A karomat persze azonnal emelem, reflexből, akkor is emelném, ha egyetlen gondolatom sem lenne. Ez is őrülten fáj, a fehér ing cafatokra szaggatva úszik a véremben. Őrülten fáj, és még csíp is, bár ezt most alig érzem. Tetanusz, meg veszettség oltást nekem! És varrótűt, egy nagy adag morfiumot, meg sok whiskyt… Valószínűleg egyszerűen hanyatt esnék, ha nem kapna el. Félig kába vagyok, de tökéletesen felfogom, amit mond. És kurvára elegem van az arcoskodásából. Hogy dögölne meg ott, ahol van! Egy kis szünet állt be a gondolkodásomban, pont addig tartott, míg beleroppantak a megviselt bordáim a hátamban a folyófallal való találkozásba. Persze nem lesz semmi bajuk, de azért kurvára fáj mindenem… Sok véraláfutás, és néhány fasza kis heg, meg jókora vérveszteség. Tiszta hawaii… Persze élből összecsúsztam a fal tövében, de addig egész faszagányosan megoldottam az előttem álló feladatot, hogy négykézlábra vergődtem magam, és előreejtett fejjel, el-elakadó lélegzettel lihegve nézem, ahogy csordogál a vérem a folyosóra… Ez persze nem lesz így jó sokáig, de még egy kicsit… Még egy kicsit igen… Ami azt illeti, az alfának komoly önbizalomgondjai lehetnek, ha ennyire túlreagálja a legapróbb jelét is annak, hogy valakit érdekel Patrisha sorsa. Mindenesetre a harminc másodpercem letelt, úgyhogy első körben becélzom a szobámat, mert nem hoztam ki a telefonomat… Persze csak úgy négykézláb, mert erről a verzióról még elképzelhető, hogy eljutok odáig…
Patrisha üzenete akkor talált meg, amikor éppen visszafelé ballagtam az edzésről Liutól. Kellett pár pillanat, amíg megértettem, és helyreraktam mindent odabenn. Hogy kerül egy sebesült őrző a hotel folyosójára. Persze éreztem az előbb némi fellobbanást Castor részéről, de nem gondoltam, hogy csata van ... de ha csata, akkor mért is kell hazavinni az illetőt? Na, mindegy, ezt úgysem bogozom ki, csak simán meg kell csinálni, amit Pat mondott. Becélozom a folyosót, és odaérve újra itt az alakom, hogy leessen az állam. - Te jó ég, Jake! Magából hogy lett őrző? És mit keres itt? Szondáztatni akar már megint? - lépek oda hozzá, és első körben megnézem, mennyire is súlyos. Hát elsőre semennyire, de még lehet az. - Jöjjön, visszaviszem a főhadiszállásra, mert ez így nem lesz jó. Egy határozott rántással felsegítem, bár ez ellen már a múltkor is tiltakozott. - Ember! Hogy lehet valaki ennyire mazohista? Mért kell mindig Castort vekzálni?
Semmi nemvolt a mellkasomon, de mégis, olyan volt, mintha kiszakadt volna belőle egy darab. Ütemesen nekiütögettem a tarkómat az ajtónak, és közben szívtam a fogam. Pat közelsége jó volt, így legalább leálltam a fejmozgással. Éreztem, hogy Gabe itt van, még pár hangfoszlány is beszűrődött, de a jó francokat érdekelt, hogy innentől mi lesz Jake-kel. - Nem tudom... Mintha... Mintha felnyársaltak volna itt... Ziháltam, és a mellkasomra mutattam. Mi a jó büdös franc van itt? Megnéztem megint, megtapogattam, de nem véreztem, nem volt rajtam semmilyen sebesülés. Te jó ég.. Ha ezt tudom, akkor haza se jövök, és inkább vodkázok Raymonddal. De akkor meg itt pattogott volna ez a tetű, és esetleg még jobban megkedveli Trishát. Hogy az a.... Inkább a Béta kezéhez nyúltam, és megszorítottam. Próbáltam egyenletesen lélegezni, és rá fókuszálni, hogy megnyugtasson, hogy kiradírozza ezt a borzalmat. Hogy fájhat valami, ami nincs is ott? És ennyire?! Elgondolkoztam rajta, hogy felkelek, és megpróbálok úgy tenni, mintha elmúlt volna. De az első próbálkozásom, hogy kitolom magam, kudarcba fulladt. Persze, ha nagyon akarom, akkor ment volna, de jó volt nekem ott az ajtó előtt... Igazából azt hiszem, hogy a fájdalmat eléggé fokozta, hogy pánikba estem, mert ilyen még soha nem történt velem. Semmit nem értettem, és majd szétszakadt a mellkasom. Szégyen, nem szégyen, oda akartam furakodni Trisha ölébe. Amint sikerült egy kicsit, és ott töltöttem pár pillanatot, kinyögtem pár szót. - Most akkor... Nézni fogod az agóniámat? Romantikus lesz... Főleg, hogy azt se tudom, mi a halál van. És sz*r volt, hogy így lát, bármennyire is bensőségessé alakult a viszonyunk.
Még jó, hogy én nem hallom Patrisha üzenetét, mert agárversenyt rendeznék egymagam a szobámig, nehogy belefussak valamelyik ügybuzgó vérfarkasba. Így azonban sajnos lekésem a meglehetősen fájdalmas, és drága, ám utólag roppant csábító menekülés lehetőségét. - Simmons! Nyögök fel elkínzottan, amint meghallom a hangját. - Maga állati vicces… Hagyjon békén, hogy verné ki a ragya mindegyiküket! És igen, ennél már csak cifrábban fogok káromkodni az összeszorított fogaim között, kurváktól és drogdílerektől ellesett parádésan nyomdafestéket nem tűrő szóösszetételekkel. - Komolyan. Maga szerint ez a hobbim? EMBER, ÉSSZEL! A rántást követi a szolid ordítás, bár sokkal erőtlenebb, mint amit teljesen épen tudnék produkálni. Meg aztán rájövök, hogy nem is ember. De mindegy… - A főnöke egy seggfej, és nem tetszett neki, hogy megmondtam a véleményem… Aztakurva,ezrohadtulfáj… Összegzem röviden, de majd ha kapok levegőt, akkor talán folytatom is.
Kezdőlap
