- Nem mindig azért történnek a dolgok, mert úgy kell lenniük. *Jegyzi meg kicsit félvállról, arra, hogy Sedna biztos azért falkavezér, mert ez így van jól. Pontosan tudja, hogy sok olyan dolog történhet, ami máshogy alakítja a dolgok menetét, mint ahogy menniük kellene. Mondjuk nem ismeri a nő történetét, így ez csak egy egyszerű megjegyzés marad, mindenféle Yoda-s bölcsességérzet nélkül. Pusztán tapasztalat. Nem áll neki kibontani a megjegyzését, ha Dustin nem érti, majd kérdez. Feleslegesen ritkán jártatja a száját. Arra sincs nagyon mit mondania, hogy milyen ronda dolog elvenni mások területét. Dustin tudhatja, hogy a manchester-i falka lényegében egy előző maradványa, amit szépen leöltek, szóval ha valakinek, hát neki pontosan van fogalma arról, milyen csúnya dolog ez. Így csak egyet bólint rá, ebben is egyetértenek. Szinte már bosszantóan egy rugóra jár az agyuk. Régen ez nem zavarta, de most, hogy nem akar még egyelőre bizalmat szavazni a kölyöknek, kifejezetten zavaró.* - Sedna biztosan örülni fog. Kellenek az életerős farkasok a falkába. *Állapítja meg tárgyilagosan, valószínűleg nehezére esne azt mondani, hogy ő örül neki. Az életerős farkas pedig nem dicséret, hanem egyszerű tény, mindketten azok, lévén Sura leszármazottai, ők akár a jég hátán is túlélik. Mint ezt a mostani példa is remekül mutatja, mert minek lehetne Alaszkát nevezni, ha nem épp a jég hátának? Arra pedig, hogy a hívás kapcsán milyen érzések is fordultak meg Dus-ban, már inkább lemászik a motorházról és nyújtózkodik, majd a kölyökhöz fordulva, nemes egyszerűséggel vállon veregeti.* - Túl sokat gondolkozol... *Közli simán, apró, árnyalatnyi bujkáló mosollyal. Tisztában van vele ugyanis, hogy most egy kicsit szemét ez tőle. Mondjuk a humorán mindig is volt mit csiszolni, nem egyszer félreérthető. Most is nehéz belőni, hogy mennyire őszinte, de talán mindegy is. Őt hívta és kész. Majd a kölyköt megkerülve indul el a vezető ülés felé, az ajtó egyébként még mindig nyitva van, úgy ahogy hagyta, szóval arra támaszkodva várja még meg a kérdést. Értelemszerűen indulna már amúgy, nem véletlen ez a helyváltoztatás.* - Magát a falkát még nem, de az előző vezetőjükkel volt szerencsém összefutni. De elvileg lesz egy gyűlés, majd ott meglátom őket. Amúgy indulhatunk. *Csak úgy hozzáteszi, mintha csak a téma szerves része lenne. Bármennyire is jól elbeszélgettek, itt éjszakázni, azért nem akar. Ha pedig Dustin intézkedik, akkor ő is szépen beül a saját kocsijába, hogy legalább kormányozza a lerobbant verdát, ha már mást nem tud vele kezdeni.*
Lenne rá precíz válaszom, de inkább nem kötözködöm, elvégre van benne igazság. Bár véleményem szerint, a dolgok bárhogy is történnek, azért alakulnak úgy, mert úgy is kell lenniük. Legyen az jó vagy rossz... Bárki is írja a sors könyvét, valami feljebbvaló, vagy te magad... Minden addig tart, ameddig tartania kell, és minden akkor kezdődik, amikor annak el kell indulnia. Én így látom, így reális. Persze vessen meg kővel, akit ez zavar... Nem ágálok én az ellen sem, amit José mondd. Hiszen valóban akadnak olyan szituációk, amikor bármennyire is mást látunk benne és mást szeretnénk, akkor sem úgy lesz alakítva. De innen megint csak visszakanyarodhatnék oda, hogy eszerint megint csak úgy kellett lenni! Ördögi kör... - Akkor megválthatom a jegyem. - mosolyodtam el, mélyen elraktározva a szavai erősségét. Elvégre ezzel még, ha nem is szándékosan, de megint csak elismert. Bár, ha nem is engem, de a vérünket mindenképp. Ami miatt vagyunk azok, akik. Sokáig nem tudtam hogy is kell használnom ezt a valamit, ami mozgatórugóként lüktet bennem, de tisztán emlékszem, hogy José sokat dolgozott rajta, hogy menjen. Most már érzem minden idegszálamba a lehetőséget, és a hasznát. S fel is tudom használni. - Látod, ez lehet. De még mindig jobb, mintha felelőtlen lennék... - mosolyogtam, mert nem is tehettem mást. Egyrészt mert kontaktot teremtett, másrészt meg... hát, most na. Igaza van. Mégis jobb szeretem, hogy átrágom a dolgokat hegyiről-tövire... mintsem meggondolatlanul cselekedni... Sokat tanultam az ötven év alatt, erre mindig újra és újra ráébredek... Végig néztem, amint bedobta magát a kocsiba, és talán ideje is volt haladni. Holnapra nagyszabású terveim vannak! - Részemről is mehetünk. - a falkára nem reagáltam, hiszen ami érdekelt, arra választ adott, így jobb híján megindultam a Camaro felé Grosso társaságában, majd felizzítottam a motort. Akkor hát haladjunk... Óvatosan kanyarodtam ki az útra, megtartva a sebességet, hogy még véletlen se történjen semmi probléma, meg sem állva a maszek műhelyig...
Kutya szóba sem jöhet, de egy macska, az már esélyes, azt könnyebben el lehet rejteni, mert nem kezdi el ugatni azt aki elmegy az ajtónk előtt, és könnyebben is lehet letakarítani az ágyról és a többi. Hogy miért is állok most itt a kocsim mellett a cigim szívva és a telefonom böngészve? Pár napja Rose megsebesült, egy mocskos magányos farkas, szinte felszeletelte a mellkasát és kevés híjján szelte ketté a szívét is, akkor mikor Balázs oda hívott az orvosihoz megfogadtam, hogy ha épségben kikerül onnan, akkor megkapja a kutyát amivel annyi ideje nyúz, viszont a helyzet változott kutya nem jöhet a Hotelbe, sőt a macska is necces, de megtartom a szavam. Igaz nem mondtam ki neki szóban, de magamban megígértem, hogy megkapja. Szóval, emiatt tettem le itt a kocsim és böngészem a telefonomon, hogy merre lehetne macskát venni neki, vagy valami ilyesmi. Az állat menhely szóba sem jöhet, a legtöbb kutya meghülyül a farkas szagtól, és sok macska is, nekem egy kölyök kell, ami még meg tudja szokni és elfogadni a szagunkat és nem fog kiugrani az ablakon, ha felerősödik a farkas szag, és esetleg a morgás is megjelenik a képben. A cigim a számban van, bal kezemben a telefonom, és azt böngészem, majd jobb kézzel kiveszem a szálat és kifújom a füstöt, aztán újra a készülékre nézek és böngészek tovább, találok is egy állatkereskedést a Google segítségével, csak az utcát nem tudom, merre van, van a telefonomban gps, csak elfelejtettem töltőre tenni, autós töltőt meg még nem vettem hozzá. A net használat is már nagyon öli az akkut és már hisztizik, hogy 24%-on áll és rövidesen le fog merülni. Vágok egy grimaszt a figyelmeztetésre és utána megnézem újra a címet, ahol az állatkereskedés áll, közben próbálom belőni merre is lehet, de a város azon része számomra ismeretlen, nem szoktam arra ténferegni, mivel semmi olyan nincs ott, amire szükségem lenne. A hegyiek se ott fordulnak meg sűrűbben, így minek is mennék arra?
A hozzászólást Jesse Northfolk összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 10, 2013 1:02 pm-kor.
* Minden egyes nappal, csak nőt a farkasom hiánya. Az enyém, mégis messze volt. Néha beszéltünk telefonon vagy esténként neten, váltottunk pár sms-t, de ennyi. S lássuk be, hogy bár terhes vagyok, de szükségem van a páromra. Na mindegy, a világ ettől függetlenül nem állt meg. Dolgoztam, így, hogy már az Orfeum megint áll. Volt dolgom bőven, pláne, hogy a munkásaink fele megijedt a gyújtogatás miatt és volt aki felmondott. Ma azonban nem volt kedvem otthon maradni napközben és természetesen szóltam Farkasomnak, hogy járok egyet a folyón. Nem mintha itt bármi bajom eshetne, de a fegyvereim most sem hagytam otthon. Csizmában és a csuklómon is megtalálható volt, csak mint mindig. A lábaim egy vékony farmerbe voltak bújtatva melynek a szára a csizmámba volt tűrve. Felsőm egy lezser égszinkék, kissé kivágott felső volt, mely takarta az állapotom, ami már lassan az 5. hónapban jár. Hajam összefogva ezúttal, s csak sétálgattam miközben figyeltem a környezetem is. S pont ez volt az oka, hogy kiszúrtam Jesset, még mielőtt megéreztem volna. Összevont szemöldökkel néztem, hogy mégis mit bogarászhat annyira elmélázva, mikor úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzá. A szokásos két lépést megtartva, mosolyogva tekintettem rá.* - Szia Jesse. Vársz valakit avgy keresel valamit? Kissé nagyon elvoltál gondolkozva ahogy nézegetted a telefont. * Böktem a keze felé és csak vártam, miközben meg is magyaráztam, hogy miért zaklatom épp. Jó, nem épp szó szerint, de az most mindegy. A lényeg, hogyha tudok, akkor segítek a másiknak. De most... most megálltam, hogy ne kérdezzek rá, hogy mi a helyzet a Farkasommal. Mindennap beszélek vele, nagy baj nem lehet. Vagyis az van, továbbra is, de még a megoldást nem találtuk meg. S nagyon kezdtem arra hajazni, hogy lesz ami lesz alapon inkább kérek egy időpontot az Alfától vagy miként megy ezaz izé arra felé. Kisugárzásom a maga módján vidám és közvetlen ahogy az szokott lenni, az övtáskám a csípőmön a kezemben pedig egy üveg kóla. Balázs rá szoktatott.*
A hozzászólást Evelyn Klyer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Aug. 10, 2013 2:52 pm-kor.
Tippem sincs, hogy meddig fogom épp ésszel bírni ezt az összeláncolósdit, de azért még bízok abban, hogy nem fog minden egyes nap elgurulni az agyam, ha csak arra kell gondolnom, hogy "nem engedhetem el a mellém kiosztott emberke kezét". Igazából nincs nagy gondom a dologgal, csak tényleg az a helyzet áll fenn, hogy se jobbra se balra egyedül, csak párosával. Mint a kisgyerekek, mikor elhívják egymást a wc-re, hogy várja meg és a többi. A Norinás hetet meglepő módon könnyen tudtam kezelni, és engem is meglepett az, hogy jól viszonyultam a kis csajhoz már ha csak arra gondolunk, hogy soha nem voltam kölyök centrikus. Sőt! A legjobb tudásom szerint kerültem el őket, nehogy valamelyik megint túlzásba vigye az "őszentségetökéletességét", amit én a hátam közepére se kívántam soha. Volt is belőle némi összecsapásom, de jelenleg nem ez a fő témánk, ugyanis Jesse bejelentette, hogy ő márpedig elmegy venni Rose-nak egy macskát. Macskát! Értitek? Egy szőrös gombócot, ami ott fog nyávogni, vedleni, rohangálni a hotelban. Még a bolháit is szét fogja pergetni, hogy aztán az belém költözzön át. És ha ez még nem lenne elég, akkor kénytelen vagyok elmenni vele, mivel senki nincs rászorulva arra, hogy szembekerüljön Castor haragjával, amiért nem teljesítjük úgy a feladatait, ahogy azt ő kiszabta, szabályba foglalta. Igyekszek a legjobb tudásom szerint nem morogni és prüszkölni, mint egy göthös macska... macska, már megint. Így csak lemondó tekintettel bámultam ki a szélvédőn, miközben Jesse vezette a járgányát, igaz fingja nem volt - és persze nekem se - hogy hol találunk itt kisállat kereskedést. Így egy parkolóban állapodunk meg, hol ő nekiáll szörfölni a neten, hátha gyorsabban kiderítheti. Viszont én még csak nem is veszem a fáradtságot, hogy kiszálljak a kocsiból, helyette megállás nélkül váltogatok a zenecsatornák között, hátha találok valami kedvemre valót. De akárhányszor átfutom, mindig ugyan azokba botlok. Tudjátok, mint a hűtő téma. Akárhányszor kinyitod, és reméled, hogy benne terem valami, mégse történik meg, ugyan úgy kong az ürességtől. Csak akkor húzom vissza az ujjaimat a gombokról, mikor egy közeledő alak jelenlétére kapom fel a fejem. Tény, hogy nem kezdődött jól az ismerkedős időszakunk, de jelentem, nekem semmi bajom a nővel. És jobban is teszem, nem szeretnék BB kezei közé kerülni miatta. Így kinyomva a rádiót már szállok is ki a kocsiból. - Elionore - biccentek oda a nőnek üdvözlésem jeleként, majd Jesse felé fordulok. - Na? Találtál valamit, vagy jön majd a szimatolás? - intézem hozzá a kérdésemet inkább kíváncsian és izgatottan, mint undorodva a gondolattól, hogy hamarosan egy macskákkal teli boltba kell bevágtáznom.
Dylant kénytelen voltam magammal cibálni, mivel a hétre össze vagyunk kötve, de csak átvitt értelemben, a mostani helyzetre tekintettel, Castor utolsó utasítása az volt, hogy ebben a hónapban mindenki párosával jár, ha muszáj kimennie a Hotelből. Nem repesett a boldogságtól, mikor bejelentettem neki, hogy hova és miért megyünk el, de valahogy nem tudott érdekelni, Caleb biztos bevágott volna valami beszólást és cseszegetjük egymást a kocsiban, de Dylan és én hallgattunk egész úton idefelé. Nem nagyon ismerem még őt, keveset beszéltünk, csak a kötelező minimumot a Végrehajtók eligazításán, vagy ha valami miatt kellett, nem nagyon nyitottam felé, úgy voltam, minek, mivel ha van valami és úgy küldenek ki úgy is Caleb jön velem, elvégre ő a cimborám, és ismerjük, kiegészítjük egymást a harcokban. Most viszont változtak a dolgok, és úgy fest ideje megismernem, a másik Végrehajtót is. A telefonom, akkor vág ki a böngészőből, mikro Eli feltűnik előttem, és megérzem az illatát, nem csak a fehér liliomot, de a fegyvereit is, és egy fél mosoly kúszik a képemre, mikor rám köszön és felé pillantok. - Eli, szia. – Dylannal ellentétben azt hiszem, mi éppen vagyunk olyan viszonyban Elivel, hogy hívhatom így is, elvégre többször találkoztunk azt Arms Trade-ben, meghívott engem és a párom is egy vacsorára, szóval, azt hiszem, kezdünk összebarátkozni. – Kifejezetten keresek egy állatkereskedést. Rose-t érte egy kis baleset, és úgy gondoltam beadom a derekam, és megkapja a macskát. – Válaszolom meg, hogy miért is kell nekem az az állatkereskedés, megelőzve a következő kérdést, majd Dylan felé fordulok, ahogy hallom kiszállni és azt, hogy ő is a nevén szólítja BB kedvesét. Nocsak, ők ketten úgy fest ismerik egymást. Milyen kicsi is Fairbanks? - Van egy cím, csak a telefon behalt. Ki ismeri? – Elmondom nekik a címet, Fairbanks azon része számomra nem ismerős, szóval, lövésem sincsen hogyan is juthatnánk el oda, így nem bánom, ha valamelyikük tudja és elnavigálnak oda. Hírtele felindulásból jött, hogy veszek egy macskát a páromnak. Akkor mikor BB felhívott, és szembesültem vele, hogy a feleségem élete nem sokon múlott, meghűlt bennem a vér, 150 éve velem van, és mindig vigyáztam rá, sosem volt komolyabb baja, és most egyszer csak hirtelen ránk zuhan, hogy akár ő is meghalhat a jelenlegi helyzetek miatt, így azt gondoltam, nem ellenkezem tovább a macska tekintetében, megkapja tőlem, had legyen boldog.
A hozzászólást Jesse Northfolk összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 19, 2013 4:04 pm-kor.
*Miközben várom Jesse válaszát, megbontom a kólám és iszok is belőle. Még mindig nem a kedvencem, de van ilyen. De ez mit sem változtat azon, hogy várom a választ és figyelek, csak mint mindig. Az érzékeim persze jeleznek, de én marha azt hittem, hogy csak Jesset jelzik. De hát van az úgy, hogy nem lesek be egy kocsiba, ami előtt állnak. Oké, ez hiba. Tudom, agyamra ment a terhesség és nagyon remélem, hogy nem tesz többet ennyire figyelmetlenné. Hisz, akár más is lehetett volna a kocsiban. Bah... utálom, mikor ennyire figyelmetlen vagyok. Azonban mikor kiszáll a férfi és köszön, csak felszalad a szemöldököm de ajkaimon továbbra is a mosoly terül el, mely ott volt korábban is.* - Hello Dylan. * Köszönöm neki, mert hát... jóóóó... az én hibám volt, hogy olyan csúfosan indult a dolog legutóbb, de na... nem lehetek mindig csupa báj és kedvesség. Amúgy sem vagyok az. Szóval ugorjunk is, mondjuk Jesse válaszára amire elnevetem magam. Nevetésem könnyed és vidám, csak mint mindig ha épp nem keserít meg valami.* - Nyafogás? Hát részvétem... remélem nem lányom lesz. De különben pár hónapja kapott BB egy macskát Tőlem, csak merő jó indulatból. - Sunyi tekintetem elárulhatta a hímeknek, hogy nem épp szeretetből kapta a házikedvencet a férfi. - Mért nem cicázik ott? Bizonyára hálás lenne ha megszabadulna a kis vakarcstól. * Ingattam meg a fejem, bár az utóbbi időben úgy tünt, hogy eléggé megszerette. De ez van... nem épp úgy sült el a kicseszésem a férfivel ahogy azt reméltem. Persze ezt már nem bántam, de akkor bosszantott a dolog. A cím hallatán, már vigyorogtam.* - Én tudom... ott vásároltam Én is. Szóval szívesen tartok útbaigazítást és segítek is. De előre szólok, hogy a vásárlás nem tartozik az azon dolgok közé, amiért oda meg vissza vagyok. Remélem könnyebben választasz mint a nők. *Vigyorogva ugrattam a férfit és megis indultam a parkolóból kifelé, a megfelelő irányba. Reméltem, hogy velem tartanak és nem kell noszogatnom egyiket sem. Persze, figyeltem, hogy a két hím közül egyik se kerüljön a hátam mögé. Pech mi, hogy ilyen paranoiás vagyok? Nekem nem, de Ők legalább nem nézegetik a fenekem. * - Cserébe mondjuk adhatnál pár leckét. Bár megjegyzem, hogy azóta tanultam és már egész jól boldogulok a lőfegyverekkel is. De a jó pap holtig tanul. Szóval beadod végre a derekad? * Tekintetem melyet a férfire emeltem elárulhatta, hogy ez a "cserébe" nem komoly. Csak egy alap, egy újra próbálkozáshoz. Hisz, ha megint nemet mond, akkor is segítek, de na... sosem adom fel és ez talán jó tulajdonság. Tekintetem fel emeltem Dylanre, mert hát nem nőtt épp kicsire. De még mindig kisebb mint Balázs, szóval nem különösebben zavart a dolog.* - Te macskák szakértője avagy állatorvos vagy, vagy épp csak a kedvenc elfoglaltságod a vásárlás esetleg Jesse stírölése a fétised? * Vigyorogtam a férfire, hogy ne legyen olyan csendben még akkor sem ha csak egyszer találkoztam vele. Hát ha nem vevő az ugratásra, nos azt hiszem egy újabb béka amit le kell nyelnie, de nem ismertem. Közben persze elővettem a telefonom és írtam egy sms-t Balázsnak, hogy Jesse-vel és Dylannel megyek macskát vásárolni. Megfogja nyugtatni, hogy Jesse itt van. Gondolom. Nem tudom, de a lényeg, hogy a helyzet jelentés meg volt, ahogy az szokott. De ennek ellenére továbbra is figyeltem a környezetem, kitüntető figyelemmel a két farkasra. Na nem bók nekik, csakhát az ördögnek azért karikás a szeme, mert sosem alszik.*
Ha vásárlásra kerül a sor, akkor az elsők között hajítom ki Chrystalt a verandára, hogy fogja magát és húzzon el, vegye meg amit kell mert, hogy én még csak véletlenül se fogok menni, az is biztos. Ma se voltam másként ezzel és már mondtam volna Jesse-nek, hogy mi lenne ha inkább mi kitekintgetünk egy kocsma felé, és a húgomat küldenénk el macskát venni, de inkább nem álltam neki ötletelni. A végén még kaptam volna egy tockost azért, mert nem engedem, hogy megsérült párjának vegyen egy doromboló szőrkupacot, hanem helyette egy korsó sört ajánlok fel. No nem is baj, egyszeri alkalom lesz - remélem - és nem fogok belepusztulni. Őszintén szólva meglep, hogy most nem azt az elítélő, morcos kifejezést látom a nő arcán, mint amikor a kitermelőtelepnél voltunk. Így sokkal imponálóbb, és még csak nem is áll szándékomban egyik pillanatról a másikra a nyakának ugrani. Felvont szemöldökkel hallgatom, ahogy elmondja a címét az állatkereskedésnek, s egy pillanatig a parkoló túloldalára meredve igyekszek felidézni magamban Fairbanks térképét. Tény, hogy pár éve már itt vagyok, de még nem vettem a fáradtságot arra, hogy minden helyét megnézzem. Első sorban mert se időm, se affinitásom nincs hozzá és az se túl meglepő szerintem, hogy nem macskákat meg hörcsögöket akarok venni magamnak... amúgy is, nem laknék jól velük, ez egész biztos. Végül csak elhúzom a számat. - Fogalmam sincs... nem jó a név memóriám - vallom be. Se fotografikus memóriával nem rendelkezek, se olyannal, ami elraktározza az össze hallott nevet, ez esetben címet. És általában nem is nagyon nézem meg az utcaneveket amik ki vannak táblázva, csak emlékezetből megyek ide-oda. Aztán vagy eltévedek, vagy nem. Elionore megjegyzése hallatán elmosolyodok. - Úgy érzem, hogy akkor ez egy piszok élvezetes nap lesz - nem vagyok rest ezt a tőlem telhető legvidámabb - nem vidám, inkább fancsali flegmaság - hangnememben kijelenteni. Se a nő, se én nem vagyunk oda a vásárlásért, és, hogy őszinte legyek Jesse se tűnik olyan embernek, aki vigyorogva, szökdécselve közlekedik a sorok között. Végül ahogy Elionore bejelenti, hogy ő tudja hol a kereskedés, én már el is indulok utána, nem tökölök túl sokáig. Nem haladok kifejezetten mellette, megtartom a biztos pár lépés távolságot - eddig csak Hazel volt az, akinek engedtem ezt megszegni - kérdésére viszont felhorkanok. - Úgy nézek én ki, mint aki macskaszakértő lenne? Vagy aki rá van mozdulva Jesse-re? - vonom fel a szemöldökömet, de eltitkolni se tudom a szám szélén megjelenő mosolyt - amúgy épp annyira vagyok oda a vásárlásért mint te, szóval szerintem én csak megbújok majd a háttérben. Mellesleg el se tudom képzelni, hogy mit fog szólni az eladó, ha meglát minket. Mondjuk még mindig ehetőbb sztorit lehet kitalálni, mint abban az esetben, ha Jesse és én együtt, "édes kettesben" mennénk be. Igaz a tréfa kedvéért lehet benyomnám a pár oktávval magasabb hangot - vakarom meg a tarkómat, s némi gúnnyal Jesse felé pillantok.
- Ezek szerint ismeritek egymást… - Nézek egyikről a másikra, miközben a kocsit lezárom és a riasztót is aktiválom rajta, aztán zsebre vágom a kulcsokat, és figyelem őket. - Valóban, fel sem tűnt, hogy van egy macska is BB közelében, bár a macskaszőr gyanús volt, néha a pólóján, de az akárhonnan oda kerülhetett… - jegyzem meg, miközben cigit halászok elő a zsebemből és egy szálat a fogaim közé harapok, hogy rágyújthassak. – Gondolom, mert nem tudja. – Közben elgondolkozom azon, hogy lehet, egyszerűbb lenne BB-vel üzletet kötni, ha nem kell neki a macska, és akkor nekem sem kell keresnem egyet Rose-nak. - Kifejezetten utálok vásárolni, így nem fogok tökölni órákon át, egy fehér vakarcs kell, aminek van bundája is. – Kifújom a füstöt, aztán Dylan felé fordulok. – Nekem mondod?! – Jegyzem, meg a társamnak aztán elindulok Eli mellett előre, ő tudja hova is megyünk, nekem meg fogalmam sincsen róla, a városnak ezen a részén nem szokásom járni, és állatboltot még sohasem kerestem fel. Hogy mit meg nem teszek a nőmért?! - Meglátom még. – Csak ennyivel intézem most el. - Ne menj ma lottózni. – jegyzem meg a nőnek, miközben a másik oldalán sétálok, jelenleg úgy helyezkedtem, hogy Eli közöttem és Dylan között legyen, miközben sétálunk. Mi ketten megtudjuk magunkat védeni egy hegyivel szemben, de Eli már nem, bár a nőben van spiritusz ezt nem kétlem, de még is csak egy ember a vérfarkasokkal szemben. Amúgy is, BB kiakadna, ha a nőjének valami baja lenne, miközben én is a közelében vagyok. - Édes kettes mi? – Nézek fel a társamra, mivel még innen is felfelé kell néznem rá. Azt hiszem a Végrehajtók között én vagyok a legalacsonyabb, mindegyik magasabb nálam, ez van, csak ekkorára nőttem a tankok között, de érek annyit, mint ők. – Mit szólna? Az a dolga, hogy eladja, amit árul a gondolatait meg megtartsa magának. – Vonom meg a vállamat, és Dylan következő mondatára, egy fél mosollyal forgatom meg a szemeimet. – De akkor köss egy rózsaszín kendőt is a nyakadba. – Villantom rá a tekintetem, miközben a cigimbe szívok éppen bele.
*Jesse kérdésére bólintottam. Igen, ismerem Dylant. Már ha lehet azt annak nevezni, hogy mindent megtettem azért, hogy magamra haragítsak egy farkast csak azért mert bal lábbal keltem fel. Szóval... a lényegen nem változtat ismerem. Jessenek azonban felajánlom azt, hogy ugyan menjen át Balázshoz és máris kész.* - Ó hát akkor már te tudod, írj neki egy sms-t és mehetünk biliárdozni egy sör mellett. * Vontam meg a vállaim, annak ellenére, hogy én nem ihattam. Kiváltom egy gyümölcslével vagy épp kólával ami most is volt a kezemben. De nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy a vásárlást elódázzuk. Viszont megjegyzésem pontosan igaz mind a két hímre és ezen halványan felkacagok.* - Remek... három antivásárlós egyén megy és vesz egy fehér szőrgombócot. A feladat adott... mit kaptok cserébe? * Kérdeztem meg vigyorogva már menet közben. Ha ennyire nem szeret egyik sem vásárolni akkor valami nagy cuccnak kell lennie mögötte. Jessénél ráfogom arra, hogy a kedvese de Dylan... nos... lehet, hogy háremben élnek. Mindenesetre én bepróbálkozok Jessenél mégegyszer, mert az úgy járja, hogy én jól járjak. De elég könnyen elintézi a dolgot, szóval hagyom, most. Majd később. Így inkább megrohamozom őket egy adag tippel.* - Holnap sem készültem. * Vigyorodok el Jesse lottózási ajánlatára. Nem, nem készültem lottózni. De Dylan szavaira figyelek. Többek közt. Igyekszem azért a két férfit is figyelemmel tartani, meg a környezetem is. Szóval, megvagyok áldva azzal, hogy közre fogtak. De nem feszélyeztet, annak ellenére sem, hogy egyikben sem bízok.* - Ohohóó... a látszat csal Dylan... attól még mozdulhatsz rá. Elbújsz? Na azt nem... szenvedni is társaságban jó. - vigyorodtam el pofátlanul - Igen, Jesse azért van. De ne felejtsd el, hogy az emberek arcára van írva amit gondolnak. Szóval hiába fogja be... Ti úgy is érzitek, nekem meg van szemem. * Vontam meg a vállaim könnyedén. Egész jól kiismertem magam az emberek között és tudtam olvasni a jelekből, ezt már Jesse tudja, egyszer bizonyítottam neki, még ha nem is épp ez volt a szándékom. Dylan meg... nem tudom hova rakni, de a lehetőségre és Jesse kontrájára gonoszan villantak a szemeim.* - Rózsaszín nincs. De van nálam egy vérvörös, selyem szalag. Szívesen a nyakadba kötöm, sőt... fejpántot is csinálhatok belőle. De kérem vissza mert Corvin kinyír... * Nem én hordtam, vagyis azt ami nálam van nem. A fellépő ruhákhoz kellett szín és anyag mintának. Szóval a főnök a fejem veszi, ha épp meri ha nem lesz meg a ruha vagy másmilyen lesz. Viszont hallatszott a hangomon, hogy kicsit sem tartottam a férfitől. * - Ott azaz üzlet... * Mutattam az irányba, az utca végén ami egy jó 5 perc séta még.*
//Bocsi. Ha írtok mind a ketten, akkor valaki szóljon légyszíves. Mint a példa mutatja elsiklottam ez felett.//
Micsoda buli ez a város, nincsenek kötöttségek, nincs itt Jared meg az idióták, csak a fater valamerre, aki lehet, meggyepált, de akkor is behúztam neki párat, és erre irtó büszke vagyok. A franc gondolta, hogy az öregem farkas és nem is az a fiatal, na de erről miért kussolt mindenki? Mi lett volna, ha elmondja, hogy Noah, ne rohanj fejjel a falnak? Semmi, megmondom én. Fejjel mentem volna a falnak, mint mindig, vagyis eddig bármikor, akármi történt is, én mentem, mert nekem aztán senki ne akarja megmondani, mit tegyek. Tegnap is mi volt? Semmi, megtaláltam azt a tetvet, aztán ennyi, meg megismertem azt a Jennyt, na az jó bőr, az tényleg dögös bige, és még nem húztam meg? Ja hát nem, mert olyan agyrázkódásom volt, hogy minden forgott és jobb volt, ha nem mozgok. Valami faházban voltam, na nem sokáig, mert meg is léptem onnan rögtön, engem aztán be ne zárjon már senki, nehogy már úgy legyen. Ma meg már alig van pár bajom, hála Jared vérvonalának, a regenerációnak, azt az egyet megtanultam, már ami baromi fontos volt állítólag, és az volt, mert kellett az állandó verekedéseim mellé. Most meg itt vagyok, a folyópart melletti parkolóhelyen, egy üveg kólával a kezemben lődörgök, hátamon a táskám, és figyelem az erretévedőket. Azt már vágom, faternak van valami falkája, eddig oké, na de én oda be nem lépek, azért nekem ne is könyörögjön. Eddig nem foglalkozott velem ő sem, akkor ezután se tegye, csak írja alá a rohadt papírokat és itt se vagyok, nehogy balhét okozzak már neki. Jared meg már tuti valahol a közelben van, tehát ideje lesz meglépnem innen is, mielőtt beér, vagy tényleg találok valami frankó bandát, ahol letelepedhetek, és nem vesznek semmibe sem. Nem kérek én védelmet, semmit se, csak legalább a gyámügy hagyjon már békén, meg a zsaruk, a többi már nem érdekel. Na de hogy veszem rá fatert, szabadítson már ki abból a nyomorult intézetből, ahonnan megpattantam, az jó kérdés. Még én bizonyítsak neki, mi? ÉN bizonyítsak, nem, nem ő, aki előadta a nagyhalált, hogy ha tudja, akkor így, meg akkor úgy, nem. ÉN bizonyítsam be neki, hogy érdemes vagyok arra, elismerjen. Hát én mentem összeszarom magam. Kötött volna csomót a farkára, akkor aszondom, igaza van, de így? Legyen már az én hibám, hogy betalált, tutira én kértem a spermáját, hogy megtalálha azt az egy állat petesejtet és befészkelje magát, legyek már ezért is én a hibás, háh, idióta gyorstűzelő. Levágom magam az egyik padra, lesz időm gondolkodni, a táskám velem van, hogy ha kell, azonnal felszívódjak innen. Érezni fogom ha gáz van, ahhoz már kifinomult szimatom van, mikor jönnek értem, vagy mikor keresnek, addig meg minden oké.
Basszus, hogy a jó büdös életbe kerültem ide? Fogalmam sincsen.. Oké, akkor megpróbálok szépen visszaemlékezni. Azt tudom, hogy beugrottam az O’Connors-ba, mert amikor Darrennel és Odie-val pár napja ott jártunk – egek, azt sem tudom, mikor is volt –, ott maradt a pulcsim. Na persze annyira nem is érdekelt az a ruha, hiszen farkaséknál azért olykor elég fogyóeszköz az ilyesmi, de éppen arra vitt az utam és egy kocsmába miért ne térhetnék be? Igaz, még csak késő délután volt, de inni bármikor lehet! Nem igaz? Hát dehogynem. Szóval betértem szeretett kis kocsmámba, a pulcsit persze nem találtam, az is lehet mondjuk, hogy nem ott hagytam el. Elég sokfelé jártunk aznap éjszaka, de sebaj, szerintem túlélem. Az viszont már más kérdés, hogy egy drágalátos fiú páros egyből meginvitált, hogy csüccsenjek le melléjük, meghívnak egy körre. Mi tagadás, helyes hapsik voltak, szóval miért is ne alapon elfogadtam az ajánlatot. Arról pedig nem én tehetek, hogy abból az egy körből jóval több lett, de szegény csórikámék nem sokáig bírták. Először az egyik, majd a másik dőlt ki, nekem pedig csupán eszméletlen jó kedvem kerekedett. Ott hagytam őket, mert miért is ne, majd ha magukhoz térnek nézhetnek egy nagyot, hogy mekkora összeg kerekedett ki a végére, de az már nem az én gondom. Az én problémám sokkal inkább az, hogy mi a fenéért nem emlékszem arra, hogyan kerültem ide? Basszus, most vagy a pia ártott meg ennyire, vagy pedig vénülök és romlik a memóriám. Mindkettő lehetőség borzalmasan hangzik, úgyhogy inkább bele sem gondolok… Először is, helyfelmérés, mégis hol a búbánatban vagyok? Folyó.. igen, ez megvan, ez máris jó kezdés és ohlálá, mintha ott egy parkoló lenne. Na tessék, megfújok egy kocsit és máris hazafurikázom magam, kész, probléma megoldva, nem pattogok tovább ezen. Már mintha eddig annyira pattogtam volna, máskor is előfordult már a dolog és mindig halál nyugodtan sikerült megoldani a problémákat. Helyzetfelmérés.. telefon megvan és ami a legfontosabb.. cigi. Szinte felsóhajtok, amikor a kezembe akad a doboz, elő is húzom, nekem erre most szükségem van, viszont amit elhagytam az az öngyújtóm. Ó, hogy az ég szakadna le! Lehunyom a szemem és mély levegő, csak nyugalom. Oké, akkor kerítsünk valakit, aki segítene nekem megoldani a problémát. Jé, ott az egyik padon egy magányos kis csóka üldögél, tökéletes lesz. Ráadásul kis ordaska, pompás. A lépteimet felé irányzom, nem kertelek, egyből ledobom magam mellé a padra, nem éppen a zavaromról és a tutyimutyiságomról vagyok híres. - Bocsesz, van tüzed? Térek egyből a tárgyra, ajkaim között ott a szál, egyenesen a srácra nézek, hm, egészen csinos darab, no de most nem ezért vagyok itt, nekem most s.o.s.-be tűzre van szükségem, kell az a cigi, de nagyon, szóval nagyon remélem, hogy emberemre farkasomra akadtam és sikerül megoldani a problémát.
Ülök a padon és folyamatosan nézelődök, sosem lehet tudni, hogy mikor csapnak le rám, bár esteledik, így a szürkület az én oldalamon állhat, kivéve ha a falka ért ide. Figyelem a mozgást, és kiszúrok egy kicsit labilis lábakon álló nőstényt, mert az bizony, nőstény a javából, és micsoda nőstény, hűűű az anyját. A pofátlan méregetés nem marad el, ezt nem tudom megállni, és nem is akarom, mellé olyan bájvigyort eresztek meg, hogy még magamtól is undorodni tudnék, de nem, nem teszek le róla, mert én most csajozni fogok. Akkor is, ha nincs esélyem, mert nekem mindig van esélyem, hiszen olyan ártatlan, elveszett kölyök tudok lenni ha kell, hogy nincs az a nőstény akinek nem esik meg a szíve rajtam. Van valamerre cuki énem is, muter barátnői is megmondták, akkor meg hol a probléma? Sehol, olyan nincs. Csak figyelem a nőstényt aki nagyon keres valamit, és zseniális logikával ki is találom, hogy ha cigaretta van a szájában, akkor tűzről lehet szó, de az meg nem kerül elő, és a következő pillanatban máris felém tart. Sokat nem szarozik, már le is vetődött mellém a padra, most vagy a cigire van kiéhezve, vagy másra, de nekem mindegy, bármelyik jöhet... elsőre. -Nem, nem esz a bocs, de van. Kólát is kérsz? A zsebembe nyúlok, pár másodperc után előszedem az öngyújtót és felé nyújtom a kólával együtt. Így is lehet ismerkedni, és én előadom a picit jó fiút, mert tüzet adok, nem várom meg, hogy elvegye és maga tegye meg. Kólával azért nem itatom meg, ha nem muszáj, bár úgy még sosem smároltam senkivel sem, az is lehet, nem olyan szar dolog. -Segíthetek hazajutni? Csinos hölgy este egyedül, kísérő nélkül, még ha nem is védtelen... Hú de szar duma, már csak az hiányzik a végéről, hogy itt áll a verdám, valamelyik, akármelyik, mert nekem aztán tök nyóc, melyiket kötöm el, jogsim sincs, nem hogy kocsim. Megoldható kérdés, itt még úgy sem csináltam semmi balhét, leszámítva a fatert, de az személyes ügy.
Persze, hogy egyből ledobom magam, nem fogok én szarozni azzal, hogy megkérdezzem, leülhetek-e, mert akármit is mondott volna, úgyis leültem volna, mert le akarok és ez nekem bőven elég, nem kell ide engedély. Különben is, ez nem az ő padja, hogy besértődjön azon, hogy leteszem mellé a fenekem, arról nem is beszélve, hogy elég ránézni a fejre és máris egyértelmű, hogy sokkalta jobban örül annak, hogy letelepedtem mellé, mint én. Mondjuk azt a bájvigyort szívesen letörölném a képéről, de most nem érek rá ilyenekkel foglalkozni. Nekem tűz kell, de most és azonnal. A humora szar. Legalábbis amit először megmutat belőle. Ki az a degradált majom, aki képes egy egyszerű „bocseszt” így szétbontani és ilyen béna módon válaszolni nekem? Egy pillanatra megmerevedek a mozdulatban és úgy nézek rá.. egyértelmű az arckifejezésem: most ezt komolyan gondoltad? Csak azért, mert ez szerintem baromira gáz volt. Mindenesetre azért haloványan elmosolyodom és még a fejem is megcsóválom, ismét szavak nélkül fejezem ki magam: kölykök.. De lényeg a lényeg, nyúlnék az öngyújtóért, de a fiúcska úriembert játszik és maga gyújtja meg a szálat, nekem aztán olyan mindegy, jó így is, úgy is, elégedetten szívom meg a cigimet, még a szememet is lehunyom, majd lassan fújom ki a füstöt. Mennyei. Nyújtom a srác felé a dobozt, de ismét nem szólalok meg, csak a szemöldököm kúszik magasabbra, kér-e belőle, vegyen csak nyugodtan. - Nem, kössz. Nem kell a kóla, vagyis.. de, mégiscsak jó lenne, ha jobban belegondolok, baromira régen nem ettem már.. Na jó, reggel, de az nekem már régen volt, azóta a sok pia. Bakker és minden ingyen volt! Na de a lényeg, a kólában legalább van cukor, azzal pedig kibírom egy darabig. - Na jó, mégis. Nyújtom a kezem, remélhetőleg odaadja, de ha nem, az sem gond, akkor majd elveszem. Oké, ez már lehet tényleg az övé, de az ilyesmi engem hol szokott érdekelni? Sehol. Azt a dumát hallva.. na ne már, ez most komoly, hogy nekem nyomja le ezt? Elvigyorodom, mert azért azt meg kell hagyni, mókás egy krapek, ahogyan próbálkozik. - Mondd csak, ez a duma tényleg bejön a pirulós csajoknak? Hihetetlen, milyenek a mai világ lányai.. Bezzeg az én időmben! Na jó, ez szintén nagyon hülyén hangzott, de azért akkoriban is mások voltak a dolgok, nem is kicsit. Újabbat szívok közben a cigiből, az pedig nem érdekel, hogy esetleg a srácra fújom a füstöt, ha nem dohányzik, akkor szívás, így járt, de nem nézem ki belőle, hogy az ilyesmi zavarná.
Ahogy a nőstény levágódik, én egyből láb közé veszem a padot és felé fordulok, mert muszáj, mert dögös nőstény, szemrevaló, és én azokat mindig megnézem. A béjvigyort meg elhagyom, ez nem megy nekem hosszú távon, és utálom is, ami alapból jön, az a kisfiús, mert az megy, és bőszen gyakorlom is. Azt hamar levágom, hogy ez a nőstény nem kedveli a szóvicceket, így abbahagyom, azért nem akarom rontani az esetleges létező és nem létező esélyeimet, amúgy sem tudok úri lovagot játszani sokáig, az nem én vagyok. Tüzet adok, aztán zsebre is vágom az öngyújtót, nekem is az az egy van csak, de cigi az nem kell. -Köszi, nem. Én is nemet mondok, ő is a kólára, ha nem, hát nem, több marad nekem, azért nem fogok sírva fakadni, mert megúsztam egy vedelést. Épp elpakolni készülök az üveget, mire kitalálja, hogy mégis kér. Imádom, mindig ez van, mert olyan határozottak. -Máshol is így döntesz? Először nem, aztán meg mégis? Azért annak előnye is van, csipázom az ilyet. Szemtelen vigyorom nem is akarom leplezni, olyan egyértelmű, mire gondolok, na mert mire gondolnék? Hím vagyok, fejlődnöm kell, és imádok kefélni, ez akkora bűn? Legalább nem gyűjtök pornóújságokat meg nincs tele a falam meztelen nőstények képeivel. Az is valami. Oké, az előző dumám még nekem is szar volt, idióta próbálkozás, persze tudhattam volna, hogy egy meglett nőstény ezen maximum röhög egy sort. -A frászt, csak nem akartam úgy kezdeni, hogy szia szexi szöszke, pedig nem hazudtam volna. Ha meg most felállok, hogy bemutatkozzak, akkor rajtad kötök ki, mert nem állok biztos lábakon, ami azért nem lenne ellenemre, de lehet, te nem értékelnéd. Nem kedvelem a pirulós csajokat. És rám fújja a füstöt, ami nálam akkor is azt jelenti, hogy nem vagyok ellenszenves, ez jó. Ha ezt fater látná... na, ilyen nőstényt kerítsen magának, ilyet, ne a mutert. Nem vagyok antidohányos, csak most nem kívánom valahogy, de a füstön csak vigyorogni tudok, ez nekem felhívás keringőre, maximum pofára esek.
Ha nem kér, akkor nem kér, el is pakolom a dobozt a zsebembe, legalább több marad nekem. Mekkora mázli, hogy az öngyújtót hagytam el és nem fordítva. Cigi nélkül jelen pillanatban lehet még meg is pusztulnék. A srác felém fordul, nekem egyelőre totál kényelmes így is, kissé lecsúszva ülök a padon, egyik lábamat átvetve a másikon, a szabad kezemet, pedig a bőrkabátom zsebébe vágom. Eszméletlen kényelmes így. Csak akkor kapom elő a mancsom, amikor meggondolom magam és mégiscsak úgy döntök, hogy kérek abból a kólából. Úgyhogy nem is vagyok rest pár kortyot legurítani, nem zavartatom magam amiatt, hogy máséból iszok, a kislánykák szokták szarul érezni magukat, ha netalán többet isznak, mint amennyit kellene. Hát őő.. ez nálam szerencsére nem így működik. - Köszi. Csavarom rá a kupakot és dobom is vissza az üveget, hogy utána újabbat szívhassak a cigimből. Tény, hogy jobban örültem volna, ha valami töménnyel kínál, de sebaj, egyelőre beérem ennyivel. A kérdést hallva széles mosoly kúszik ajkaimra és nem éppen a szende fajtából. Na tessék, máris egy csajozós Casanovára akadtam. Pompás! - Nem mindig vagyok ám ilyen határozatlan. Afelől nem is kételkedtem, hogy a srácnak tetszene az ilyesmi, imádok szórakozgatni, pláne az ilyesmi fiúcskákkal. Persze nem vagyok én olyan, hogy beinduljak a nálam jóval fiatalabbakra, de ha felkínálkozik egy kis lehetőség a játszadozásra, akkor hülye lennék kihagyni. - Pedig azt hittem ilyen szöveggel szeded fel a kiscsajokat, akik máris elolvadnak egy-egy ilyen bók hallatán. Pimaszul vigyorodom el, láttam már elég kiscsajt, akiknek elég annyi, hogy valaki azt mondja, milyen szép a szemük és tessék, máris elájulnak a nagy szerelemtől. Pedig csak ki kéne nyitniuk a szemüket, na de bakker, azt hiszem nem nekem kellene megnevelnem a mai fiatalságot, nem is lenne türelmem hozzá és úgyis csak tizedelés lenne a vége. - Mitől remegnek a lábaid, fiú? Csak nem zavarba jöttél? Cukkolom, hogyne cukkolnám, ajkaimon is pimasz vigyor terül el, ahogyan ismét mélyet szívok a cigimből. nem tűnik olyan srácnak, akit olyan könnyű zavarba hozni, szóval igazándiból csak azért sütök el ilyesmit, hogy húzzam az agyát, vajon mennyire hirtelen haragú? De hát, ha nem áll biztos lábakon, akkor nálam csakis az az eshetőség léphet fel, hogy valamiért remegnek a lábacskái, persze lehet, hogy mellélövök, de ez van, velem is előfordulhat ilyesmi. - Nem? Pedig nagyon finom a húsuk. Újabb slukk, ebből is megy bőven a fiúra, habár nem egészen szándékos a dolog, de nem gyakran szokott érdekelni, merrefelé száll a szürke felhő, ha éppen felé fordítom a fejem, akkor óhatatlan, hogy jut belőle neki is. Hogy ezt minek könyveli el, az viszont már nem rám tartozik.
Kicsit közelebb tornázom magam a nőstényhez, azért a kólát nem akarom csak úgy odadobni, tisztességesen átadom. Miközben iszik, megint végigmérem, és pajkos vigyorral szemlélem az idomait. Remélem, hogy nem akar máris faképnél hagyni, tök segítőkész lennék, hazavinném, most egy kocsit elkötni semeddig sem tart. -Piám is van, csak nem hangoztatom. Vodka, meg némi whisky, kérsz? Valahogy zúgó fejre nem akartam azt inni, és nem is szoktam túl sokat, de vésztartalék az mindig van nálam, mert sosem lehet tudni, mikor kell. Jobb vagyok, mint egy barom csempész, csak én táskából „árulok”, nem kabátból és kocsiból. -Tuti? Pedig tök szívesen segítek dönteni, arra nem volt még panasz. Újabb szemtelen vigyor, maximum pofán csap, túl fogom élni, más érzékenyebb nőstény is tette már meg, de a belevalók sosem. Igaz, azok meg anyám prosti barátnői voltak, de az akkor sem veszít az értékéből, nem barátnőt keresek, csak partnereket. Vagy miket. -Á, olyanokkal én nem kezdek, nem éri meg. Picsognak, előadják, hogy mekkora nagylányok, aztán meg jön a juj, meggondoltam magam. A határozott, érett nőstényeket kedvelem, akik tudják mit akarnak, ha csak egy éjszaka erejéig is. Az már igen, az már döfi. Fiatal és pofátlan vagyok, igen, nagy a szám is, ezért van mindig balhém, bunyóm, egyebem, de ezt imádom, míg az állóvízbe belehalok. Végiggondolom, soha nem volt olyan nőstény az életemben, aki velem egyidős lett volna, és nem lett volna idősebb, de ők legalább sosem akartak megtartani, kioktatni, vagy ilyesmi. Remeg a lábam, hát jah, még érzem a tegnapi balhé végeredményét, de majd elmúlik. -Ilyen nősténytől ne tenné, mint te? Viccelsz? Akinek nem remeg a lába a látványtól, az impotens faszkalap. Megláttalak, és azt mondtam, az anyját micsoda nőstény, na kiscsákó, ezt még az unokáidnak is mesélnéd. Egyébként Noah vagyok. Aha, mert majd elmesélem, hogy meggyepáltak, és lehet, állati jó a regenerációm, de még érzem a verést, aha, mert majd ilyesmit elmondok, soha. Még a végén azt hiszi, hogy fatökű lepkevadász vagyok, pedig nem. -Aha, arra jók, másra nem igazán, tehát h nem kajálni akarsz, gyorsan felejtsd el, mert idegesítőek. Bólintok, ebben van valami, mert más hasonlítási alapom nincsen, csak az, hogy kajáltam már fiatalt, de még véletlenül sem dugtam meg, mert akkor már halott volt, és nem is tetszett egyik sem.
- Komolyan? És te kólával kínáltál elsőre? Még a fejem is megcsóválom, nem lesz ez így jó, kérem szépen, mikor van pia is, engem kólával kínálni.. nem szép, tényleg nem szép. Mindenesetre elvigyorodom, a whisky az hívogató, na jó, mind a kettő, ha pia, akkor az nálam szinte mindegy, hogy micsoda. Most mégis visszautasítom, valamiért nem akarok ezúttal túl sokat inni, szükségem van a józan eszemre, másrészt pedig egyedül nem fogok piálni, már csak az kellene, azt nem szeretem. - Azt elhiszem, hogy szeretsz dönteni. Hasonlóan pimasz vigyor jelenik meg a képemen, mint a fiúén, az utolsó szót egy picikét ráadásul furán is ejtem ki, a lényeg a kétértelműség. Mert nem egészen biztos, hogy én a kétes, bizonytalan esetek kimenetelének eldöntésére célzok, mást is lehet dönteni, jobban mondva fel, avagy ledönteni, utóbbi esetben a lábáról. Na igen, pontosan ilyesmire gondolok, ennek fényében használom a sunyi kis kétértelműséget. - Nem is kell, sajnos ők nem tudják, mi a jó. Vonom meg a vállam, soha nem értettem az ilyen kis picsogós libákat, miért jó az a sok hiszti és nyávogás, de hát ők tudják, nekik mi a jó, én ebbe nem fogok beleszólni. Nekem jó a saját életem és ahol csak lehet, ott kerülöm a mindennemű találkozást az ilyen kis tyúkokkal. Szerencsére nem sokszor látom őket, hála az égnek. Az pedig, hogy Noah csak dumál és dumál, most egy kicsit sem zavar. Szimpatikusnak tűnik, úgyhogy semmi probléma, amíg nem férkőzik túlságosan az intim szférámba, addig én sem harapok, csupán játszadozom vele, mert vele jó és mert vele lehet. - Mindig ennyit jár a szád? Továbbra is vigyorgok, ami egyértelműen utal arra, hogy engem nem igazán zavar a dolog, pusztán kíváncsiskodom, tényleg ennyit dumál-e, vagy csak akkor, ha valakit fel akar szedni. Bár az is lehet, hogy direkt arra játszik, tömjem be valamivel.. na jó, ez még gondolatnak is vicces. - Sarah. Mutatkozom be magam is, biccentek is mellé és most állok neki először, hogy kicsit jobban tanulmányozzam a fiú arcát. Nem hiszem, hogy pofátlan lennék, vagy túlzottan zavarná, ha meg igen, az akkor sem érdekel. Még egy pillanatra egy egészen picit a homlokomat is összeráncolom, mert be kell valljam, hogy nagyon is ismerős a fizimiskája, pedig még tuti nem láttam sehol, a múltam egyik alakja sem lehet, hiszen rettentő fiatal. Mindegy, csak kiderül, sőt, lehet neki is állok kideríteni. - Helybéli vagy, vagy most érkeztél, netalán csak átutazóban? Ismerkedjünk címszó alatt, hátha meg is tudok róla valamit, amúgy sem árt kicsit tájékozódni, még a végén meglepetés ér és hatalmasat koppanok majd. Még azt is ki tudnám nézni, hogy Yvonne keze van a dologban és ezzel is csak meg akar szívatni, bár ki tudja. Mindegy is, nem pattogok ilyesmin, várom a választ, miközbn újabb slukkot szívok a cigimből.
-Ahaaa, me az volt a kezemben, aztán meg nem biztos, hogy mindenki értékeli, hogy tömény is lapul még itt bent. Meglapogatom a táskámat, és ha a nősténynek nincs ellenére, márpedig nincs, előhalászom a két üveget, amit kettőnk közé pakolok a padra. Ha kér, kér, ha nem, nem, én azért meghúzom a whiskyt, ennyi belefér. -Há még jó, nincs is attól jobb, szaaal, ha úgy érzed, hogy azonnal kell valaki, akkor... akkor itt vagyok. Nem aprózom el, azonnal felajánlkozom, hogy a nőstény tudja, nem csak a pofám nagy, és én nem fogok elfutni, ha esetleg kettyinteni akarna... bármikor. Az igazat megvallva ahogy végignézek rajta, szívesen felpróbálnám, nem lenne ellenemre a dolog. Tetszik, hogy érti, mire céloztam, na jó, nem volt nehéz, de ugyanolyan szemtelen vigyorral nézek rá, ahogyan ő rám. -Ugye? Kislányok, maradjunk ennyiben, nem a zsánereim. Még mindig vigyorgok, jelzésértékű, ez a nőstény bejön, mert nem kis liba, hanem érett, dögös, belevaló, és nem lekezelő, mert kölyök vagyok. Anyám barátnőit is ezért kedveltem, meg a falka egyes nőstényeit is, még ha balhé is volt belőle, mert megtettem azt, amit a nagy dög hímek nem. Ilyen az élet, nem foglalkozol a nőstényeddel, lenyúlják a kezedről, van ilyen. Kár, hogy ezt nem nagyon vették be, illetve nem számított enyhítő körülménynek, amikor kiderült, pedig nekem volt igazam. -Jajajaja, többnyire, persze ha zavar, az sem baj, ha elhallgattatsz, vagyis lefoglalod, nem fogok tiltakozni. Simán belököm a tutit, nem mintha arra számítanék, hogy akkor most hirtelen lesmárol vagy ilyesmi, pedig az maga lenne a mámor. Kicsit rámenős vagyok, azt is tudom, de nem fogom titkolni, hogy tetszik ez a nőstény és kész. Zavarom, akkor felképel vagy lepattint, abban is volt részem már, annak a Jennynek is csak lekezelő megjegyzései voltak, aztán kiderült, fater húga, mintha ez megbotránkoztatott volna. Nem vérfertőzés, vagy de? Van hímje, az sem szokott érdekelni túlzottan, de ha nem, hát nem. -Hűűűű, szép név, találó. Hercegnő... hmmm... remélem, ha van hímed, így is bánik veled. Mit nem adnék érte, ha nem lenne senkije, ááááá, az meg totálisan nem érdekel, hogy hány éves, mert nem fontos. Nem vagyok jó fiú, azt is tudom, meg talán fiatal is vagyok, de az idővel előny lehet, nem éppen hátrány. Még véletlenül sem húzódom el, amikor stírölni kezd, csak a kisfiús mosolyom marad a képemen. Csibészes vagyok? Az hát, de mégis milyen legyek, amikor még csak most válok férfivá? -Á, dehogy, most jöttem fater után, eddig nem itt éltem. Asztalos a városban, vagy mi. Hogy én mekkora köcsög vagyok, de mekkora... simán közlöm kiről van szó, előzetes ismereteim alapján nem sok műhely van errefelé, de mindezt úgy adom elő, mintha én aztán kurva büszke lennék Northlake-re. Meg egy frászt. Azért remélem, ez nem kizáró tényező, mert ha az, én tényleg kinyírom.
Oké, legyen, ha már mindent kipakolt kettőnk közé a padra és ráadásul ő is meghúzta az egyiket, akkor ezer örömmel veszem el az üveget, hogy egy kisebb korttyal öblítsem le a kóla jellegzetes ízét. Elégedetten csettintek a nyelvemmel, jóféle és ezt már jobban szeretem, mint az előbb ivott szénszavas löttyöt. - Köszike, azt hiszem megjegyzem. Sőt, ha a telószámod is megadod, akkor még könnyebben el tudlak érni, ha szükségem lenne rád. Olyan pimasz vigyort eresztek, amit még Joker is megirigyelne tőlem, a hanglejtésem csevegő, ám valahol mélyen.. akármennyire is vonzó az ajánlat, azért nem felejtem el, hogy Noah.. hány éves is? Húsz körülire saccolom, de semmiképpen sem több huszonötnél. Kinézetre az anyja lehetnék, a valódi koromat figyelembe véve pedig inkább bele sem gondolok. Szóval ez amolyan kis színjáték, öröm szórakozni olyannal, aki vevő az ilyesmire, sőt. Mindenesetre a telefonomat előhalászom és ezer örömmel elmentem a telószámát, ki tudja alapon. - Az enyémek sem.. Fordulok el a fiútól szinte most először, hogy letelepedtem mellé, persze az üvegből egy újabbat kortyolok, megvárom, míg elül az ital okozta égő érzés a torkomban és a cigimből is szívok egy slukkot. A rámenőssége nem zavar, sőt, szeretem, ha egy hím, tudja, mit akar, arról pedig igyekszem nem tudomást venni, hogy Noah még csak fiú. - Mondtam én egy szóval is, hogy zavar? Foglaljam le a száját? Hohó, az még kicsit odébb van, bár ha továbbra is nyomja a sódert, lehet szükség lesz rá. Az tuti, hogy letaglózná egy időre, kíváncsi lennék a fejére, de ezt egyelőre még nem próbálom ki, majd ha nagyon úgy hozza a dolog. Újabb slukk és amikor elkezdi ecsetelni, hogy milyen szép a nevem, az még okés, de amikor kiejti a száján, hogy hercegnő, hát nem sokon múlik, hogy fuldokolni kezdjek a füsttől. Egy határozott mozdulattal nyomom el a csikket a pad támláján, csavargatom meg párszor, majd nemes egyszerűséggel elhajítom. Megnyalom az ajkaimat és ránézek a srácra, kicsit felé is fordulok, egyik kezemmel támaszkodva meg a pad támláján. - Tisztázzunk valamit, fiacskám. Tudom, hogy a nevem ezt jelenti, de akkor sem kell hangoztatni, különben tuti nem állok jót magamért. Semmi idegesség, vagy düh nem érződik a hangomban, arcomon is olyan nyugodt, bájos, kedves arckifejezés ül, hogy tutira nem ettől fog rémeket álmodni. Nem is ez a célom, a nyugodtság is elég hatásos tudni lenni olykor, de most sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy nem vagyok hercegnő és felesleges köröket fut azzal, ha a nevemet dicsérgeti. Nem kérek a popsinyalogatásból, még akkor sem, ha csak poén. No persze én sem nyeltem karót, legalábbis most nem, vicces a helyzet a maga módján, pláne ha a fiúcska nem veszi komolyan a szavaimat. Kapni fog akkor, az viszont biztos, ám elég rám nézni, hogy tudja, tutira nem a fejét fogom letépni… A következő szavait hallva meg.. még szerencse, hogy nem iszok, mert sugárban köpném ki a piát – tiszta pazarlás volna. Na ne már, hogy Darren fia legyen… Legalábbis ebben a pillanatban tudatosul bennem, hogy van itt a városban egy asztalos, akit Darrennek hívnak.. Bingó! Noah Dére hasonlít, de eszméletlenül, tényleg mintha kiköpött mása lenne, nem is értem, hogy nem jutott eszembe elsőnek a dolog. Szép, mondhatom, pláne azok után, ahogyan megismerkedtem a szóban forgó hímmel. Széles mosolyra húzódnak ajkaim, tipikusan arra a félére, amikor látszik rajtad, hogy menten kitör belőled a nevetés. - Northlake fia vagy? Egek.. Hátradőlök a padon, még a szemem is megforgatom, továbbra is vigyorogva, miközben újabb cigiért kezdek kotorni a zsebemben és ha megvan, bízom benne, hogy a tüzet is megkapom.
-Megadom, nem kérdés, de ugye meg is csörgetsz, hogy én is tudjam a tiédet? Noah néven mentsd. Diktálni kezdem, még ellenőrzöm is, hogy jól írta-e, aztán tartom az enyémet és várom a hívást. Nem ma jöttem le a falvédőről én sem, még szép, hogy nem teszem el a ketyerémet, mint aki jól végezte a dolgát. A nevemet azért elmondom, tudjon azonosítani is, de nem sok embert ismerek, aki ezzel a névvel rohangál. Legalábbis Kanadában. -Csúúúúcs, újabb közös pont. Micsoda öröm, ez a nőstény nem a nőstényeket kedveli, hanem a hímeket, már ha jól veszem ki a szavaiból. Arra nem szeretnék gondolni, hogy esetleg ez csupán annyit tesz, hogy a kislányokat nem, de az idősebb nőstényeket meg igen... ááá, az nem lehet, az egyszerűen kizárt. Érzem, hogy ez a nőstény márpedig a hímekért van oda. Itt vagyok, még ha kicsit fiatalabb kiadásban is, de itt, és évek múlva ez mekkora előny lesz majd, alig várom, bár ő talán nem kezel le a korom miatt. -Még nem, de sosem lehet tudni, mikor unod meg. Abban meg már csak bízhatok, hogy ugyanarra gondolsz, mint én. Amire én gondolok, az az, amit nem fejtek ki, csak vigyorgok tovább olyan szemtelenül, hogy csak na. Ebből csak a gyp-s nem tudja, mi jár a fejemben, na de mégis másjárna? Biztosan nem egy esküvő, nem őrültem én meg, nekem az is megteszi, ha egészen mást teszünk... néha. Ha meg az üveget akarja lenyomni a torkomon, nem leszek boldog, de az is benne van a pakliban, igaz, eddig csak hím tette meg, amikor éppen paprikás volt rám. Ahogy kiakad azon, hogy a neve jelentését kimondom hangosan, azon is vigyorogni kezdek. -Akkor változtass nevet, mert tényleg csak azé mondtam, mert ezt jelenti, nem másé. Vágtam, hogy nem kedveled az ilyen nyálas vakert, itt van. Ha azt hiszed, hogy azért dicsértem meg, mert be akarok vágódni, hát nem. Egyszerűen tetszik ez a név, ennyiiiii. Most miért érdemlek csúnya nézést? A velem egykorúak többsége megmondani sem tudná, mit takar a neve, és akkor tessék. Azért, mert ki merem mondani? Megjegyeztem, hogy rühelli, nincs ezzel semmi gond, bent van a buksimban, nem fogom elfelejteni. A Sarah név meg tényleg szép, ezzel mi a baj? Én szeretem, ha más nem, akkor nem. Megvonom a vállam, és kortyolok az üvegemből. Aztán jön a hirtelen hangulatváltozás, mindez miért? Mert kimondom, hogy a fater asztalos. Fene. Kár, hogy nincs több műhely, de ahogy a nőstényt figyelem... azt hiszem nem csak olyan futó kapcsolatuk van, vagyis nem megrendelés miatt találkoztak. Ez óriási. Itt fogok lehidalni, tényleg itt, hát van olyan ebben a városban, aki nem ismeri az öregemet? Remélem. -Hja, valami olyasmi. Ismered? Na más se hiányzik nekem, mint az, hogy a nőstény jóban van a faterral, ez lenne a hab a tortán, de valami azt súgja, hogy sajnos erről lesz szó. Ennyire szerencsétlen nem lehetek, de tényleg nem, morcosan szívok a cigimbe, amit közben meggyújtottam, és olyan automatikusan nyújtom át a tüzet a nősténynek, mintha már rég tudtam volna, hogy ő is rá fog. Nem, ösztönös mozdulat volt, nálunk mindig ment tovább a tűz, aztán visszaért a jogos gazdijához, aki zsebre is vágta, mielőttlába kélt. Nos, én is erre várok, azaz a kezem még mindig Sarah felé nyújtom. -Ha most azt mondod, hogy a falkájához tartozol, vagy oda tartasz, akkor... akkor kifekszem. Bár egy dolog miatt jó lenne, akkor sűrűbben látnám, már amíg itt vagyok. Azt még véletlenül sem árulom el, hogy elméletben fater falkájának lettem a tagja, mert még mindig kínos. Akaratom ellenére... egyelőre nem látom a jó oldalát, hacsak azt nem, hogy a falkám kihúzható a listáról, mint üldöző.
- Persze! Szóval amint elmentettem a számot, máris csörgetek, tessék, már a számcserét is lezavartuk, könnyen és gyorsan ment. Szuper. Újabb közös pont, ismét egy szuper. Bár, azt hozzá kell tennem, hogy a kislányokat nem csípem, a nőstényekkel egyelőre semmi gondom. Bár az azért túlzás lenne, hogy vonzódom is irántuk, inkább pasi párti vagyok, de nem felejtkezek el a múltkori találkozásomról Emmával, amikor is a hokimeccsen még a kivetítőre is felkerültünk. Nem volt az sem rossz, hiába csak egy csók volt. - Efelől ne legyenek kétségeid. Pimasz kis mosoly, ezúttal nem ér a fülemig, noha elég egyértelmű lehet.. tutira ugyanarra gondolunk, legalábbis elég gáz lenne, ha nem így lenne.. Majd jön a név-mizéria, mert jelen pillanatban máshogy nem is tudnám felfogni, de hééé, nem is néztem csúnyán. - Nem a jelentés alapján választottam anno nevet, sőt, akkor még nem is tudtam, mit jelent. Vonok vállat, mert jelentsen bármit, nem igazán érdekel addig, amíg nem kezdenek el hercegnőzni. Az meg, hogy van-e hímem.. hát, direkt nem válaszoltam, úgy meg senki ne bánjon velem, mint egy hercegnővel, mert akkor abban a pillanatban mutatom meg, mennyire vagyok én hercegnő. - Jól van, akkor legalább biztos lehetek benne, hogy nem fogod elfelejteni. Kacsintás, tereljük csak elfele a témát a nevemről, már így is túltárgyaltuk. Legalább tetszik neki, királyság a tetőfokon. - Igen, volt már szerencsém találkozni vele. Ismét elvigyorodom, mely egyértelműen jelzi, hogy se nem rendelés ügyében történt a találka és nem is kutyasétáltatás közben futottunk össze. Viszont ahogy bemorcizik, most rajtam a nevetés sora, persze nem kezdek hahotázni, csupán szélesen vigyorodom el. Nos, elég egyértelmű, hogy nem túl jó a viszonyuk. Viszont kapok tüzet, ez már jó pont és a másik is rágyújt, szuper. Csapom is a tenyerébe a gyújtót, amint fellángol a szálam. A kijelentését hallva még a szám is elhúzom. - Oké, akkor nem mondom. Na ja, elég gáz.. Behódoltattak, akaratom ellenére. Kellett nekem piásan a házamba invitálni azt a két piás lököttet, akiket persze azért szeretek, de na, akkor is. Na meg kellett nekem felugranom a fehér bundás hátára. Pech.. Pedig csak lovagolni akartam a farkas hátán. Hátán! Na jó, máshol is, de az már más kérdés. - Miért, téged is becserkészett?
Hű az anyját, mindjárt megbizonyosodok arról, hogy ez a nőstény nem akar átvágni, mint sz@rt a palánkon, és tényleg megcsörget. Mentem is a számát, mert nehogy már ne, arra meg azért sem gondolok, hogy az övé eldobható, egyszer használatos és ilyesmi. Én egy dologra figyeltem, kikapcsoltam a gps-t is, de nem titkoltam, hova jövök, csak itt tűntem el a szemek elől kis időre. -Éééés, mentve is. Még meg is jelölöm, már a nevet, nem a nőstényt, de kap egy kis jelecskét, mert csak. Utána az üvegemmel foglalatoskodok, öblítek kólával... de gáz ez a lötty, és ezt iszom, amikor nem is lehetne, hát jó. Nincs szezon, pihenőn vagyok, ennyi belefér, de hogy jutok én vissza Kanadába úgy, hogy ne kapcsoljanak le közben, azt még nem tudom. -Nekem olyanom sosincs. Nem, nem nagyképű vagyok, meg az arcom hatalmas, csak magabiztos. Nem vicc. Mint mindig, mert az vagyok, és voltam is, amióta csak az eszemet tudom. Nem így lenne, már rég lebuktam volna, elkaptak volna, és nem hokiznék. Na oda nem nem lehet úgy felmenno, hogy mi van akkor, ha... ott ilyen nincs. Felmész, gólt lősz, aprítasz, és kész. Ezen vagyok én is, persze ésszel, már ha adatott valamennyi, akkor illik használni is. Egóm is van, de sebaj, kell a túléléshez, ezt Quebecben megtanultam azonnal. Erősebb farkas baszik, és én bizony keféltem, ha nem ment erővel, ment fifikával. -Én nem választottam, kaptam.Szerinted úgy festek, mint aki maga a megtestesült nyugalom és béke? Hát pont ellekezőleg, egy percig sem ülök meg a seggemen, ha nyugi van, az idegesít. Elröhögöm a választ, mert akinek nálam több balhéja volt ennyi idő alatt, az hazudik vagy festi magát. Kizárt. Napi szinten van valamim, mert nem bírom megállni, hogy ne legyen. Ma még nem alkottam, tegnap igen, akkor faternak ugrottam neki. -Én ugyan nem, főleg ha.... A mondatot félbhagyom és pofátlanul pillantok a nőstényre, kisfiús mosollyal. No igen. Ha esélyem adódik arra, hogy esetleg ne csak csevegő partner legyen a másik, akkor még azt is megjegyzem, amit nem akarok, mindent. -Ahogy elnézem, jól sikerülhetett, deeeee... én jobb vagyok nála. Az a vigyor az arcán, hát ennek nem örülök, de sebaj, azért is lazán rálicitálok az öregemre. Jobb vagyok, de jobb ám, csak még eddig nem volt szerencsém megmutatni senkinek, mert nem. Az egyik parkoló kocsi felé pillantok, majd visszafordulok a nőstényhez, és újból meghúzom az üveget. -Hűűűű... ahogy hallom, nem igazán akartad. Kvittek vagyunk. Hja, meg se kérdezett, csak döntött, szóval... elméletileg a falkájához tartozom, de csak elméletileg. Nem ám többet beleképzelni, még véletlenül se, én nem is vagyok ott, nem is lakom ott, és így elviselhető az egész. Most már érdekel, hogy Sarah hogy keveredett be a falkába, ha nem is igazán akarta? Tippem van, a piára pillantok, na de fater ezzel visszaélt volna? Ez milyen már?
Kezdőlap
