Mint tudjátok, a Staff minden felhasználó IC születésnapját nyomon követni, amit a rendszer ki is jelez. Ebben a topicban lehetőségetek van felköszönteni egymást, amikor aktuális. Linkelhettek képet, zenét, videót, írhattok verset, vagy azt, hogy milyen ajándékkal lepnétek meg IC az ünnepeltet. Ezt tetszőleges módon illusztrálhatjátok is
Aki szeretné IC kijátszani a születésnapi partiját, és esetleg nincs hozzá játékostársa, vagy egy ötletre vágyik, keresse fel az Adminokat. Meglepetésbulikat, esküvőket és halotti torokat is vállalunk! Na de lehet kérni ilyesmiket is, ha van hozzá kedv
A hozzászólást Alignak összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Feb. 09, 2017 3:14 pm-kor.
Alice rendelőjében egy szál vörös rózsa várja, és egy aprócska levél:
" Nézz ki az ablakon! "
Ha kinyitja az ablakot, a rendelő hátsó kis kert részében, a zöld fűben, apró kavicsokból, egy hatalmas szív van kirakva, s a Szív közepében egy apró, fekete kis ékszeres zenedoboz, mely halkan zenél:
Zenedoboz Zenéje
A zenedoboz mellett egy újabb apró levél várja kis gazdáját: " Nagyon Boldog Születésnapot Kívánok Neked!
Van egy szó, mit úgy hívnak, remény, Ha vigyázol rá, ő mindig benned él. Ha szívedbe zárod, ki fontos neked, Bármerre jársz, ő is ott lesz veled.
Velkan "
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Már csak a rózsát meglátva elönti az arcát a pír. A levelet szépen elolvassa, a rózsát kezébe veszi és meg is szagolja miközben az ablakhoz sétál. A szívet és a zenedobozt meglátva teljesen meghatódik. Ilyen kellemes születésnapi meglepetésben még nem volt része. Szépen kisétál a kis kertbe és közelebb sétál az ajándékhoz. Ekkor pillantja meg az újabb levelet, ami azonnal el is olvas. Könnyek szöknek a szemébe a kis versikétől. No de nem kell félni ezek nem a szomorúság könnyei... Pár percre rá a telefonja is előkerül és tárcsázva a számot már a füléhez is teszi a kis készüléket. -Nagyon szépen köszönöm Velkan!
A kosárkában egy gondosan összehajtogatott póló és két bögre lapul, mellettük egy rövidke is üzenet:
Használd őket egészséggel, "megdolgoztál" érte - még ha én többet is öregedtem az alatt a 3 hónap alatt, mint Te. Ui.: Biztos köpenyben is bájosan festenél, de azt majd máskor...
Hattie egy szépen összekészített tálcát kapna, ha itt lenne a szállodában a székhelye, így csupán egy képet tudok neki küldeni a bázisra az ajándékáról, mellékelve hozzá némi magyarázatot...
Levélke:
Kedves Hattie!
Sajnálok mindent, ami mostanában félresikerült közöttünk, azt meg pláne, hogy jó ideje nem találkoztunk. A születésnapi ajándékodat nem tudtam neked elküldeni a jellege miatt, de itt vár rád a szobámban, örülnék, ha eljönnél, és elfogyaszthatnánk együtt egy kiadós beszélgetés keretében, esetleg megnézhetünk mellé valami vígjátékot is, hogy ne csak a komorságról szóljon minden. Legalábbis a részemről.
Miután Eska születésnapját sikeresen elfelejtettem - pedig hogy meg akartam venni a rózsaszín madárpókot neki! - igyekszem számon tartani a Többiek születésének évfordulóit. Nem azért, mintha jobban szeretném őket most, mint régebben. Egyszerűen csak a haza teszi, vagy az, hogy nagyon elememben vagyok. Ilyet még úgyse csináltam soha. Hadd okozzak mindenkinek meglepetést! Nagojut hollétét nem volt kedvem kinyomozni. Smst írtam neki, hogy mikor és hol jelenjen meg. Természetesen én nem mentem el a helyszínre - a személyes ajándékozás azért még mindig messze áll tőlem - de hagytam neki egy csomagot egy kis levélkével. Valahol remélem, hogy értékelni fogja, amit a csomagban talál. A pólót is és a termoszt is Luna és Amos emlékére választottam, szerintem elég jól példázza életünk összefonódó - hah, de remek vicc, találkoztunk vagy kétszer azokban az időkben - szenvedélyét. A méreteit nem volt nehéz eltalálni, ahogy láttam legutóbb, felsőtestügyileg nem tér el az S-estől. Talán XS-es, de mindegy, maximum lezser lesz rajta a viselet, ha ugyan felveszi valaha, amit ajándékoztam neki. A levél nagyon egyszerű, semmi cicoma nincs rajta. Olyan tipikus én:
"Tőlem, Neked, mert csak! Csóka család, béke és szeretet: Tria"
Igaz, már pár hónappal ezelőtt kitaláltam, hogy mivel szeretném meglepni a férjem a… sokadik születésnapja alkalmából, de igencsak iparkodnom kellett, hogy időben elkészüljek vele. Beszerezni, kiválasztani a megfelelő hozzávalókat, megtervezni, elkészíteni… Végül csak sikerült véghezvinni az elképzelésemet, így aztán a nagy napon nem maradt más dolgom, mint becsomagolni… Igen ám, csak azzal nem számoltam, hogy igencsak nagy mérető csomag lesz belőle… Még szerencse, hogy legalább nem nehéz, így annyira nem jelentett kihívást magammal vinni a parkba, ahová Killiannel a találkozót beszéltem meg. Nem úgy a tortát… utólag már rájöttem, hogy szerencsésebb lett volna több kisebbet és kevésbé krémeset csinálni… De mekkora szerencse, hogy idén pont hétvégére esett a születésnapja! Miután mindent összeszedtem, amire szükség lehet, kivételesen hívtam egy taxit – nem kockáztattam meg a torta épségét, amivel annyit bíbelődtem – és úgy indultam útnak. Gyalog szerintem olyan gyors lettem volna, hogy estére se érek oda… Így viszont, már a megbeszélt időpont előtt egy kicsivel megérkeztem és nem volt más dolgom, mint keresni egy szabad padot, hogy lepakoljak, és várni, hogy ő is befusson. Ha sikerül észrevennem, akkor lelkes integetéssel jelzek is neki, hogy ha közelebb ért, egy csókkal köszönthessem. -Boldog születésnapot, jaan. –ölelem meg hosszan, majd miután elengedem, még kap két puszit is mellé. Lehet, hogy 300 felett az ember már nem tulajdonít nagy jelentőséget egy születésnapnak, sőt, sokan már 30-40 felett se, mindenesetre én szerettem megemlékezni az ilyesmiről. -Ezt neked sütöttem. –nyújtom át neki nem túl nagy méretű tortát, dobozban, had bontsa csak ki ő. Kíváncsi vagyok, mit szól a színéhez. -Remélem, hogy szereted a szedret és az áfonyát. –hisz Indiában egyikkel sem sűrűn találkozik az ember. Ott a mangó a mindennapi tucatgyümölcs, ami viszont meg itt olyan ritka, mint a fehér holló... Még szerencse, hogy vérfarkas, így legalább az allergia kizárva – Ó igen, és… ha szeretnéd megkóstolni, hoztam papírtányért meg evőeszközöket is hozzá, biztos ami biztos. –persze ha inkább otthon vágná fel, akkor sem haragszom meg. -És van még egy „aprócska” ajándékom, viszont… ezt csak otthon bonthatod ki. –jegyeztem meg komolyan, mielőtt átnyújtottam volna neki a termetes csomagot – Higgy nekem, sokkal macerásabb lenne kibontva hazavinned… Pláne, hogy még a torta is itt van. – Ki van ez találva, kérem szépen!
Ha hazaérve vagy út közben kibontod azt a bizonyos csomagot – nem, hiába próbálkozol, úgy se fogom hagyni, hogy előttem nézd meg, mit rejt – akkor egy patchwork ágytakarót találhatsz benne. A szabási mintája nem bonyolult, egyszerű, kockás darab, viszont van még valami, ami személyesebbé teszi azon kívül, hogy én készítettem: ha alaposabban is szemügyre veszed, az egyszerűbb, semlegesebb minták között számos indián és indiai népi mintát is felfedezhetsz köztük, illetve olyanokat, amely a két kultúrára, vagy a közös emlékeinkre utalnak… indián sátor, rénszarvas, különböző lótuszmotívumok. Amennyiben széthajtod a takarót, még egy egyszerű születésnapi köszöntőkártyára is bukkanhatsz, mást nem, amikor leesik a földre… Igen, írtam is bele.
Spoiler:
आपको जन्मदिन मुबारक हो! (Aapko janmdin mubaarak ho!) Nem tudom, emlékszel-e még arra a kevés hindire, amit annak idején tanítani próbáltam, mindenesetre még egyszer boldog születésnapot kívánok! „Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.” Örülök, hogy újra beléptél az életembe. Abigail
Magadra vess te idióta vadbarom, amiért nemhogy egy kockányi csokit, de szóbeli felköszöntést se kapsz! Eltűnik, mint lepedő közt a tanga... szépen vagyunk, még mindig. Fogalmam sincs, merre lehet, még kontinenst se mernék tippelni, de nem is ez volt a lényeg. Késő délután volt, mire hegymászásra adtam a fejem, az egyik szirtet vettem célba, messze a farkaslaktól és attól jóval magasabban. Ki szoktam járni ide, messzire el lehet látni, s nem csak az egyéb dolgok, de minden gond-baj is kisebbnek, jelentéktelenebbnek tűnik. Felérve adtam magamnak pár percet, hogy kifújjam magam, aztán alakot váltottam, nagy levegőt vettem és vonyítottan hosszan, kitartón. Aki hallotta, nem feltétlen tudta mire vélni, legfeljebb túlpörgött ösztöneimre fogták, de én tudtam kinek szól, ennyi pedig épp elég. Ha nem is hallja, ha soha nem is fogja megtudni, az se érdekel. Hiszen 247 évvel ezelőtt ezen a napon született, megérdemli az ünneplést!
Boldogat, Jimbo, akármerre járj és ünnepelj is! Kívánom, hogy jöjjön el az idő, amikor mellettem állva a segged nem fog aszott mazsolának tűnni az enyémhez képest. Tupilek segítsen meg ebben!
Alice Danielle Lavant
II. Gyógyító
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 37
◯ HSZ : 613
◯ IC REAG : 616
◯ Feltűnést kelthet : Hiányzik bal lába térd alatt (protézist hord)
Abihez már kora reggel becsöngetnek. Mikor kinyitja az ajtót egy futár áll vele szemben egy nagy dobozzal a kezében, amit át is nyújt neki, majd pár aláírás után el is távozik. A dobozra nagy betűkkel rá van írva, hogy "Óvatosan, törékeny!", illetve egy levél is hozzá van csatolva.
Üzenet:
Drága Abigail! Nagyon Boldog születésnapot szeretnék kívánni! Köszönöm a sok segítségedet és támogatásodat, ami nélkül talán sosem jutottam volna el idáig. kívánom még, hogy még több boldog és gyönyörű éveket tudhass magad után. Szeretettel, Alice
Ha a kíváncsisága győz és kibontja a csomagot újabb dobozokkal találhatja szembe magát. Három különböző méretű van. A legnagyobban egy szép színes szív alakú torta lapul, a középsőben szintén szépen kidíszített teasütemények, míg a legkisebben négy különböző ízesítésű indiai teafüvek.
Az irodádba lépve valószínűleg rögtön kiszúrod az asztalodon terpeszkedő méretes fadobozt. A doboz tetején egy fehér boríték csücsül, ami egy kis kártyát rejt. A doboz teteje könnyen leemelhető. Négy rekeszt alakítottak ki benne, láthatóan egyedi tervezésű az egész. A rekeszek szalmával lettek kitömve, mindegyikbe egy-egy üveg whiskey fektetve.
Üzenet a kártyán írta:
Buon Compleanno Castor!
Szerettelek volna személyesen felköszönteni, de sajnos úgy alakult, hogy idén ezt nem tehetem meg. Mivel nem tudom, hogy melyik fajtát szereted, és nem akartam mellé lőni, ezért inkább rendeltem mindegyikből neked!
Persze ebben az évben sem úsztam meg az ilyen-olyan köszöntéseket születésnapom alkalmából. Mondjuk még mindig sokkal jobb így, mint tavaly, amikor én ajándékoztam meg a díszes társaságot azzal, hogy leléptem a városból, mert egész egyszerűen fogalmuk sem volt arról, hogy kell farkasfalkaként viselkedni. Egy év távlatból sokat javult a helyzet, hála az égnek - legalább ez rendben van, és nem kell Anchorage-ben lógatnom a lábam. Bár szó se róla, remekül telt az a pár nap Emma társaságában. Apropó Emma - megjött az ajándéka. Éppen az irodámból jövök, hogy felvigyem a szobám fürdőszobamentes övezetébe, a Sofia szobája előtt azonban lassítok a lépteimen. Mivel mondhatom, hogy ezen a "fényes" napon egészen jó passzban vagyok, így még kopogok is, ámbár az meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg zavarnám a nőstényt bármiben is. - A whiskyvel kapcsolatban... - dugom be a fejemet az ajtón - Mindegy milyen, csak ártson. Grazie mile. Nem kezdem el feszegetni, hogy hogy szolgál a kedves egészsége meg ilyesmi. Talán nehezen viseli ezt a jelenlegi helyzetet, azt viszont nem tartom szükségesnek a fejébe verni, hogy a hierarchiát igenis vegye figyelembe. Hol élünk? Túlkapások mindenhol vannak, egymás közt lerendezik és kész. Farkasok vagyunk...
AUGUSZTUS 7.
Bízom benne, hogy Emma ma is nálam fog pancsolni, mert úgy sokkal könnyebb a dolgom. Ebben az esetben aljasul becsempészek egy torta mérető fekete dobozt, az a finom keményfedeles fajta, aminek olyan.. sikamlós a tapintása. Aranyszínű szalaggal van átkötve - masni nélkül - a tartalma pedig fürdés utánra ajánlott.
Spoiler:
Jövőre ugyanitt? (Azért utcára ne vedd fel...) Boldog születésnapot, C.
Reményeim szerint a Hegyimentő állomáson találom a fiamat, de mint mostanság oly' sok esemény, úgy ez sem sikerül teljesen olajozottan. Először is: fogalmam sincs, hogy miként kérdezzek rá. Ha nagyon akarnám, akkor mint első gyermekeim egyikét, úgy őt is megtalálnám a vadonban, azonban nem biztos, hogy szeretném megzavarni a nyugalmát azzal, amit el akarok juttatni hozzá. Így aztán a képességemhez folyamodok. Egy fényképet mutatok a hölgynek Keelutról, mire ő csak visszakérdez, hogy "Nicholas?", bennem pedig hirtelenjében játszódnak le olyan folyamatok, amelyekről inkább nem teszek említést. Csak némán bólintok. Némi eszmecsere után - aminek az eredménye, hogy nincs az állomáson - vonakodva ugyan, de kezébe adom a kis alakú borítékot. Megesketem, hogy neki, azaz csakis neki fogja átadni, aztán már ott sem vagyok.
Spoiler:
Fiam,
hónapok teltek el azóta, hogy utoljára kerestük egymást. Aggódom érted, értünk. Meglehet, némileg elragadtattam magam a viszont találkozásunkkor, ha emiatt ért sérelem, úgy nézd el nekem, az utóbbi évtizedben nem találom a helyem a világban. Az egyetlen ajándékot, amit adhatok neked már három évszázada átadtam, a jó kívánságaimon kívül nem marad egyebem, csak a hír: itt vagyok, és ha szükséged van rám, csupán hívnod kell. Idő közben sikerült beszereznem egy mobiltelefont, íme az elérhetőségem, ha esetleg ezt praktikusabbnak véled: ______ Sikerült otthont találnom, már nem a Ranch Motelben élek. Amilyen szerencsés vagyok, úgy két lakcímem is van: íme az egyik (itt hét közben érsz el), valamint a hétvégi tartózkodási helyem. Mindkét helyre szeretettel várlak. Jó volna, ha egyszer el tudnál jönni vacsorára, hozhatsz magaddal valakit, mert nekem mindkét lakcímen van társaságom, de erről jobb szeretnék neked élő szóban mesélni.
Tupilek és Minden Szellemek éltessenek még nagyon sokáig!
K.
Ui.: Remélem, hogy a "problémád" nem okoz túl nagy gondot mostanság.
Elég késő volt már, mire oda jutottam, hogy a szokásos pancsolásomra sort kerítsek, ám ez most azért némileg más volt. Miután végeztem a fürdéssel, a bepárásodott tükörhöz sétáltam, hogy ráírjak egy üzenetet, amit vélhetőleg csak a reggeli tusolás után fog észrevenni Castor, vagy még később, de nem is ez a lényeg.
Spoiler:
Boldog Születésnapot!
Amint ezzel végeztem, kitakarítottam a helyiséget, teljesen haj mentesítve a lefolyót, meg minden ilyesmi, nehogy szó érje ház elejét. Nem szoktam ilyesmit művelni egyáltalán, szóval ez ilyen egyszeri, soha vissza nem térő alkalom. Emellett még a fürdőben hagytam két dolgot, konkrétan a kád szélén, úgyis hamar megleli majd véleményem szerint. Inkább szimbolikus volt, mintsem értékes ajándék, de bízom benne, hogy így is tetszeni fog neki. Legszívesebben persze Anchorage-ba citáltam volna el, de hamar beláttam, hogy nem mindig engedheti meg magának egy Alfa, hogy eltűnjön pár napra.
Spoiler:
Holnap este fürdesz velem? Ha igen, akkor ígérem, utána sem lesz okod panaszra! Emma
Amint ezzel megvoltam, már mentem is a saját szobámba, ő meg majd észleli reggel a meglepetést…
Augusztus 7.
Ma nem voltam hajlandó túl sok mindent csinálni, elvégre, ma hozott a gólya, túl sok mindenre nem számítottam ugyan, de attól még szerettem volna lazítani. Úgyhogy elég sokat időztem a szálloda wellness részlegében, úsztam, szaunáztam, szóval tényleg pihentem. Az estém viszont ugyanúgy zajlott, mint eddig, természetesen befoglaltam Castor fürdőjét, és nyilván rögtön kiszúrtam a dobozt. A kártyán elvigyorodtam, a szövegből elég egyértelműen kiderült, hogy mi lehet a dobozban. Nyilván unja a törülközős belépőimet. Persze azonnal kinyitottam, és elismerően szaladt fel a szemöldököm, bár, tőlem kitelik, hogy az utcára is felvegyek egy ilyen göncöt, de nem fogom megtenni, ennyire azért nem szándékozom nyilvánosan vért forralni. Mindenesetre, amint lefürödtem, és megtörülköztem, már bele is bújtam, hogy eme látvánnyal köszönjem meg az ajándékát. Vélhetőleg nem lesz sokáig rajtam… vagy ki tudja.
Persze ebben az évben sem úsztam meg az ilyen-olyan köszöntéseket születésnapom alkalmából. Mondjuk még mindig sokkal jobb így, mint tavaly, amikor én ajándékoztam meg a díszes társaságot azzal, hogy leléptem a városból, mert egész egyszerűen fogalmuk sem volt arról, hogy kell farkasfalkaként viselkedni. Egy év távlatból sokat javult a helyzet, hála az égnek - legalább ez rendben van, és nem kell Anchorage-ben lógatnom a lábam. Bár szó se róla, remekül telt az a pár nap Emma társaságában. Apropó Emma - megjött az ajándéka. Éppen az irodámból jövök, hogy felvigyem a szobám fürdőszobamentes övezetébe, a Sofia szobája előtt azonban lassítok a lépteimen. Mivel mondhatom, hogy ezen a "fényes" napon egészen jó passzban vagyok, így még kopogok is, ámbár az meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg zavarnám a nőstényt bármiben is. - A whiskyvel kapcsolatban... - dugom be a fejemet az ajtón - Mindegy milyen, csak ártson. Grazie mile. Nem kezdem el feszegetni, hogy hogy szolgál a kedves egészsége meg ilyesmi. Talán nehezen viseli ezt a jelenlegi helyzetet, azt viszont nem tartom szükségesnek a fejébe verni, hogy a hierarchiát igenis vegye figyelembe. Hol élünk? Túlkapások mindenhol vannak, egymás közt lerendezik és kész. Farkasok vagyunk...
Egyelőre túl sok minden nincs, amit kezdeni tudnék magammal. Két hét ágynyugalom. Amikor meghallottam, kedvem lett volna kézen állva elmászni az ablakig, és kivetni magam rajta. Mi a szart csináljak én két héten keresztül ágyban fekve? Ennél nagyobb büntetés nem létezhet egy olyan mozgásmániásnak, mint én vagyok, de komolyan! Verjék ki a fogaim… leszarom… pofozzanak fel… azt is leszarom… de a mozgáskorlátozásnál nincs rosszabb. Az első két nap hisztérikus voltam. Nem a fájdalomtól, a tehetetlenségtől. Nem bírtam elviselni, hogy a négy fal közé… és az ágyba szorultam. Aztán meghallottam - mert unalmamban hallgatóztam – hogy Castornak születésnapja lesz. Fasza. Felköszönteni se fogom tudni.. gondoltam. No elő a tablet… ott kutakodtam ajándék után… nem felejtettem el, hogy régen a whiskey volt a kedvence. Találtam is egy oldalt, de nem tudtam eldönteni melyikből rendeljek neki, ezért találomra kiválasztottam négyet, aztán telefonon megbeszéltem a szállítóval, hogy kerítsenek hozzá valami pofás fadobozt. Mégse csak úgy minden nélkül rakják az asztalára… nem? Tabletezés közben akadtam rá egy oldalra.. ilyen letöltő izé. Megkértem az egyik farkast, hogy dugja már be a kábel másik végét a tévémbe, amit a tablettel összekötöttem. Ha már mindenképp nem tudok kimozdulni, legalább teljenek valamivel a napjaim. Szóval ráfüggtem a sorozatnézésre… pontosabban az Egy rém rendes család című sorozatra. Van egy tucat évada, csomó része… legalább kihúzom vele, amíg az ágyban tespedek. Ölemben egy tál pattogatott kukorica, az éjjeliszekrényemen egy pohár száraz, észak-olasz borvidékről származó bor… én pedig totál rázoomolva a tévémre, ahol a család épp marakodik. - Szabad… - Tömtem egy maréknyit a popkornból a számba. Az ajtóm felé pillantottam, majd elvigyorodtam. Még ha csak ennyi időre is, de azért tök jól esett, hogy Castor benézett hozzám. - Jogos. Észben tartom! Prego! – Vigyorgok rá, majd ahogy távozik, ismét a tévére figyelek. Nem zavar, hogy nem kérdezett a hogylétem felől… ez nem olyan téma, amiről most szívélyesen cseverésznék. De legalább ezek a hülyék a tévében elszórakoztatnak… a napok meg telnek… alig várom, hogy ismét talpra állhassak…
Ha már annak a suttyó Rotsteinnak a leszármazottját is felköszöntöttem születésnapja alkalmából, akkor miért pont a kedvenc kölykömét felejteném ki? Azzal viszont már nagyobb gondban voltam, hogy mégis mivel lephetném meg a leányzót… Amikor legutóbb találkoztunk, még válaszokat akart, megismerni a családját, a gyökereit, az azonban biztos, hogy nem fogok neki könyvet írni a történtekről… részben, mert el se készülnék vele, részben, mert gondolom, nem Todd gyerekkorát szeretné kemény kötésben születésnapja alkalmára (vajon ki szeretné? Lehet, egyszer Castort meglepem vele, hátha tanul belőle valamit), harmadrészt ez egy olyan téma, amiről csak személyesen vagyok hajlandó beszélni. Nem hiányzik, hogy illetéktelen kezekbe jusson. Végül úgy döntöttem, inkább csak egy jelképes kis aprósággal kedveskedek az unokámnak, a többit meg majd megbeszéljük, ha úgy érzi, felkészült rá. Emiatt nem aggódok, talpraesett gyerek, úgy is kérdez, ha kíváncsi. A hotelben egy kis méretű, egyszerű díszítésű ajándékdoboz vár rá, megeskettem a portást, hogy mindenképp átadja neki, ha visszaérkezik. Kibontva a csomagot egy kicsire hajtogatott pólót talál, mely a leszármazottaimat elnézve akár a vérvonalunk „hivatalos egyenruhájának” is elmenne, vagy ha annak nem is, a rajta lévő minta logónak mindenképp. Másfelől valahol együtt érzek vele, tudtommal nincs Fairbanksben más nőstény a családunkból, ezért felfoghatja egyfajta rejtett üzenetnek is – ne hagyja, hogy elnyomják itt a többiek. Amennyiben széthajtogatja a pólót, egy másik apróság is előbukkan az anyag redői közül, egy holdkővel díszített medál, mellé tűzve pedig egy rövid kis levél:
Spoiler:
Kedves Emma!
Először is szeretném sajnálatomat kifejezni, hogy a múltkor neked is el kellett szenvedned az Alfád hitetlenségének az árát. Remélem, nem okozott hosszú távú problémát. Másodszor, boldog születésnapot! Kívánom, hogy még legalább háromszor ennyit ünnepelhess, ha nem többet. Az eddigi találkozásaink alkalmával talán nem tűnt egyértelműnek, de örülök, hogy megismerhettelek. Ha bármire is szükséged van, nyugodtan keress. A szellemek kísérjenek utadon és védelmezzenek a későbbiekben!
Üdvözlettel, S.
Nicholas Strauss
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 360
◯ HSZ : 499
◯ IC REAG : 502
◯ Lakhely : Fairbanks
◯ Feltűnést kelthet : sérülések a testen, tetoválások által elrejtve, a lenyomatuk farkasalakban is látszik
Reményeim szerint a Hegyimentő állomáson találom a fiamat, de mint mostanság oly' sok esemény, úgy ez sem sikerül teljesen olajozottan. Először is: fogalmam sincs, hogy miként kérdezzek rá. Ha nagyon akarnám, akkor mint első gyermekeim egyikét, úgy őt is megtalálnám a vadonban, azonban nem biztos, hogy szeretném megzavarni a nyugalmát azzal, amit el akarok juttatni hozzá. Így aztán a képességemhez folyamodok. Egy fényképet mutatok a hölgynek Keelutról, mire ő csak visszakérdez, hogy "Nicholas?", bennem pedig hirtelenjében játszódnak le olyan folyamatok, amelyekről inkább nem teszek említést. Csak némán bólintok. Némi eszmecsere után - aminek az eredménye, hogy nincs az állomáson - vonakodva ugyan, de kezébe adom a kis alakú borítékot. Megesketem, hogy neki, azaz csakis neki fogja átadni, aztán már ott sem vagyok.
Spoiler:
Fiam,
hónapok teltek el azóta, hogy utoljára kerestük egymást. Aggódom érted, értünk. Meglehet, némileg elragadtattam magam a viszont találkozásunkkor, ha emiatt ért sérelem, úgy nézd el nekem, az utóbbi évtizedben nem találom a helyem a világban. Az egyetlen ajándékot, amit adhatok neked már három évszázada átadtam, a jó kívánságaimon kívül nem marad egyebem, csak a hír: itt vagyok, és ha szükséged van rám, csupán hívnod kell. Idő közben sikerült beszereznem egy mobiltelefont, íme az elérhetőségem, ha esetleg ezt praktikusabbnak véled: ______ Sikerült otthont találnom, már nem a Ranch Motelben élek. Amilyen szerencsés vagyok, úgy két lakcímem is van: íme az egyik (itt hét közben érsz el), valamint a hétvégi tartózkodási helyem. Mindkét helyre szeretettel várlak. Jó volna, ha egyszer el tudnál jönni vacsorára, hozhatsz magaddal valakit, mert nekem mindkét lakcímen van társaságom, de erről jobb szeretnék neked élő szóban mesélni.
Tupilek és Minden Szellemek éltessenek még nagyon sokáig!
K.
Ui.: Remélem, hogy a "problémád" nem okoz túl nagy gondot mostanság.
Mondanom se kell a meglepetést, amikor legközelebb bementem a munkahelyemre. Sok mindent vártam a rám váró esti műszaktól. Pár idiótát, akik már megint éjszaka akarják megmutatni a hegyek között, milyen kemények, de aztán ha elcsúsznak és betörik valamijüket, akkor már rínak... pár hullát, amit el kell takarítani, mielőtt valami turista rátalál és elmegy a kedve az itt tartózkodástól... meg a többi, amibe egy hegyimentő belebotolhat. Annál nagyobb volt a meglepettségem, amikor Laura odalép hozzám és átad nekem egy papírost. Az öltözőben nyitom fel a borítékot és kezdem el olvasni. Mire végzek vele, gondterhelten sóhajtok egyet, miközben leeresztem a levelet. Hátradőlök a szekrényemnek, felnézek a plafonra. Olyan gyorsan képes menni ez az átokverte idő, még nekem is. Túl gyorsan... s én csak ilyenkor döbbenek rá, hogy nem tudok szánni mindenre időt. Újra felemelem a levelet, gondosan átolvasva, memorizálva a legfontosabb adatokat, majd gondosan összehajtom és a zubbonyomba rejtem. Ezt követően veszem kezembe a telefonomat, majd írok egy SMS-t. Küldés, én pedig talpra állok. Ideje indulni. Miközben lassan átvedlek a munkához végzett ruhámba. Na most már legalább tudom, miért nem találtam az öreget a múltkor a motelben. Közben pedig az okos kis szerkezet továbbítja az üzenetemet.
SMS Kilaunnak:
A héten átkéretem magam esti műszakra, keress meg, ha valamelyik éjszaka megfelel neked. Ezt a vacsora dolgot pedig majd megbeszéljük személyesen. Köszönöm, hogy gondoltál rám. Jó volt hallani felőled.
Ne érhesse szó a ház elejét - bár ha érné, akkor is leszarnám. Be akarok vágódni? Lehetséges, mindenesetre az esélyeim csak nem rontok. De most mondja, hogy nem vagyok cuki!
//Sura házához csomag érkezett, nem túl nagy, de nem is a méret a lényeg - bár jó, ha van -, a mellé csatolt kártyán ennyi áll: "Nem 3000 karakter, viszont ha gondolod legközelebb litániát kapsz és minden ráncodhoz külön írok. Boldogat, GroßMutti!
Xavier íróasztalán egy szépen becsomagolt ajándék fekszik. Nincs semmi papír rajta, de egyértelmű, hogy neki lett szánva. Ha kicsomagolja két másik dobozt találhat benne. Az egyik egy díszdoboz, kék-fekete színekben pompázik. Már csak a dobozából következtetni lehet arra, hogy mi is van benne. Ha végül azt is kinyitja egy kék-fekete-fehér csíkos nyakkendőt, egy hozzá illő mandzsettagombot és díszzsebkendőt pillanthat meg. Ez a fajta nyakkendő nem egy olcsó kínai, hanem nagyon is látszódik rajta, hogy egy jó minőségű, pénztárcát nem kímélő darab. A másik doboz az előzőnél valamivel nagyobbacska, de ez még külön be van csomagolva. Míg az előző egy komolyabb ajándék ez inkább viccből került a csomagba. Ugyan is a csomagoló papír alatt egy 3D-s puzzle található meg és nem mást, mint a Fehér-házat lehet kirakni. Ám erre a dobozra már egy kis üzenetet is hozzácsatoltak.
Egy csésze Earl Grey teával a kezembe sétálok be a dolgozószobámba. Mindennek megvan a helye, hacsak egy tollat is elmozdítana valaki, azt is észrevenném, ezért nem meglepő, hogy a csomagot rögtön észreveszem az asztal közepén. Megállok az ajtóban, acélkék szemeim tűnődve pihennek a csomagon, aztán az órámra pillantok, és a dátumjelzésen látom, hogy szeptember elseje van. Meglepődök. Az utóbbi hetek… mit hetek? Másfél hónapunk annyira mozgalmas volt, hogy teljesen el is felejtkeztem közelgő születésnapomról. Úgy tűnik, hogy más nem. Az asztalomhoz léptem, letettem a teáscsészét, és kibontottam a dobozt. A nyakkendős díszdobozok eléggé jellegzetesek, úgyhogy rögtön sejtettem, hogy nyakkendőt kaptam. Felpattintottam a doboz tetejét, majd megnéztem magamnak a nyakkendőt. Elegáns volt, jó minőségű darab… ráadásul volt mellette díszzsebkendő és mandzsetta gomb is. Felnyitott állapotban tettem le az asztalra a dobozkát, majd kivettem a másikat is. Kicsomagoltam a papírból, majd egy mosoly jelent meg az arcomon, miközben leültem a székembe. Sikerült a fiamnak meglepnie, természetesen pozitív értelemben. Ha csak ezt a kis cetlit hagyta volna itt ajándék nélkül, már az is nagyon jól esett volna, hogy számon tartja a születésnapomat, de hogy ajándékokat is vett… talán mégse annyira menthetetlen a kapcsolatunk, amilyennek olykor vélem egy-egy összezördülésünk alkalmával. A teát a számhoz emelve fordítottam meg a kezemben levő dobozt, hogy megnézzem a hátulján levő használati utasítást. Soha életemben nem raktam még ki ilyen 3D-s puzzle-t, de elhatároztam, hogy már csak azért is ki fogom rakni… hiszen a fiamtól kaptam…
Danielnek egy apró csomag érkezik, benne egy régi fotó valamint egy pendrive, mellettük rövid üzenet:
"Halálosan ciki, szóval tedd meg, hogy nem a Pitben hallgatod majd meg kihangosítva, csúcsidőben, mert esküszöm lenyakazlak! D.C."
Hangüzenet:
*zörgés, recsegés, motoszkálás, csend* Felismered a képen a környéket? Már én is csak alig. Tizenkilenc éves korom óta nem jártam Bostonban, de még a környékén sem. A házunk környékéről is csak ennyi maradt, de hogy minek tartogattam eddig... nem tudom. Én... *torokköszörülés, valahol mintha távolban tompán kislányhang hallatszódna* Folyton ide rántasz vissza, a múltba, amit el akarok felejteni, rád nézek, és tudom, hogy ott voltál, hogy te is tudod, amit én, azt, amit rajtunk kívül senki más... Pont ezért félek tőled. Attól, hogy egyszer csak jössz, elárulsz és ezzel elveszed tőlem az egyetlen testvéremet. Mielőtt azt hinnéd, ittam, elárulom, öt éve absztinens vagyok. Csak azért pofázok erről, de gőzöm nincs, mi mást adhatnék ma neked, de nagyon kérlek, ezt eszedbe ne jusson megtartani! *óriási sóhaj* Hálával tartozom neked, Ethan. Már pusztán azért, hogy hajlandó voltál erre az elbarmolt világra születni, és... Tudod, amikor később, az árvaház után rád gondoltam, mindig azt kívántam, hogy csak legyen jó életed. Különb, szebb és boldogabb, mint amilyenre az enyém sikeredett, félig a szüleinknek köszönhetően, félig önhibámból. Reméltem, hogy jó emberekhez kerültél, hogy erős lettél. *hosszú, majd' egy perces csend* Nem hiszem el, hogy annyi év után újra ezt mondhatom, de: Isten éltessen sokáig, kisöcsém! *zörgés, ajtó nyílás* Tökmag, te jössz! *apró lábak sietős lépte, izgatott szuszogás, apró kuncogás* Boldog szülinapot, Danny bácsi!