Érdekel is engem, hogy szülte a világra ezeket a bazári majmokat az a jó édes anyjuk. Ha szerbek, akkor szerbek, akiknek már akkor sem volt túlságosan jó hírük, amikor még Itáliában éltem. - Csak hívjon, ha unatkozna. Szerintem mindketten tudjuk, hogy ezt pont annyira gondoltam komolyan, mint ő azt, hogy mennyire élvez a társaságomban meginni egy pohár italt. Azért mosolygok, mert a helyzet így kívánja meg. A kézfogást ugyanazzal a természetességgel intézem, mint ahogy az érkezéskor, és úgy veszem, hogy akkor innentől nekem nincs dolgom, majd a Protektor elintézi. Helyes. Épp elég szar kavarog az életteremben enélkül is. Fizetni meg én fogok, mi? Hát persze, hogy én fogok. De talán ennyit megér nekem, hogy levegye a munkát a vállamról.
- Kérem, adjon már egy húszast! - köhögött utánam az a kukabúvár, amelyik már három napja zaklat. - Már adtam egy rágót. - morogtam a vállam fölött visszanézve rá. Na, szó se róla, nem vagyok elítélő, de már kezdem unni ezt a manust. - Maga szerint mit kezdhetnék egy rágóval?! - csattant fel, még én is elhittem, hogy komolyan kérdezi. - Mondjuk, nem is tudom... megrághatja. - intettem egy szálútét, és befordultam a sarkon. Esküszöm, ha visszafelé még itt fog koldulni kap egy ötöst. Addig meg örülnék, ha leszakadna. És aránylag így is lett, mondjuk még kézzel lábbal próbált két métert utánam vetődni, de sajnos ezt benézte, hát még a betont. Idejében meg is sajnálom, de most fontosabb dolgom van. A kaszinóhoz igyekeztem. A motort ledobtam egy kulturáltabb utcában, így lehet kicsit furcsán festhettem egy sisakkal a markomban; de mikor érdekelt, hogy mit gondolnak rólam?
Nos, az addig tök rendben van, hogy alapvetően vannak üzleteim, de az nem elég. Kocsikat meg egyelőre nehézkesen raknék össze... egy yachton. Viszont a kaszinót nem kell házhoz vinni. Így esett, hogy minden bejelentkezés nélkül, aki mer az nyer alapon, betértem a GoldenWolf-ba. Belépve a bakancsom érdesen megsúrolta a míves padlót. - Kisebb küszöb már tré lenne, mi? - jegyeztem meg, csak úgy magamnak, biccentve az ajtónálló farkasnak. Reméltem, hogy nem fog meg és rak ki egyből. De egyelőre úgy tűnt, hogy különösebben nem hatja meg, hogy befelé nyomulok. A pajzsomat féltávig tekertem, és határozott léptekkel indultam meg a pult felé. Relatíve még korán volt, nem sokan nyüzsögtek, legalábbis nem láttam, és nem is éreztem sok téblábolót a helységben. - Üdv. - vágódtam közvetlen a pultos elé. - Érdeklődnék. Van jelen olyan személy, akivel állás ügyben tudnék konzultálni? - csak tárgyilagosan, egyenesen. Nem kell körítés, a bablevest is magában eszem. - Egy pillanat. - és fordult is sarkon. Addig komótosan nekilöktem a csípőmet a pult oldalához, kissé kifelé fordulva, egyik könyökömmel feltelepedve a márványozott fedlapra. - Pár perc és lejönnek Önhöz. Addig fáradjon hátra a hátsó boxokhoz. - ért vissza, elég gyorsan, ami azt illeti. Csak lazán biccentettem, megpaskolva a pultot még, majd már lendületesen indultam is meg, hátra. Kezeimet egyelőre belefúrtam a zsebeimbe, ahogy félúton andalgósra vettem a figurát, ezt követően pedig le is fékeztem az ottani pult mellett. Némileg azért félre álltam, mielőtt az ott serénykedő muksónak kedve lett volna megszólítani. Míg vártam az italkínálatot fürkésztem. - Ejha. Vannak árak. - vontam fel jobb szemöldökömet, halk sóhajjal nyugtázva a látottakat.
Miért iszik, aki nem bírja? Nos, ugyanilyen csavaros kérdésbe készültem mélyreható tanulmányutat indítani jómagam számára, ám probléma felvetés másképp hangzik. Miért akar egy kóbor vérfarkas falkatulajdonban lévő helyen dolgozni? Oh, hogy a városból mindenki mást kiszorítottunk csekély kivétellel? Szomorú. Csekély kivételek egyikeként kelletlenül kúszik elő tudatom mélyéről a gyalázatos pénzbehajtás éjjele, amit Messer Kenway volt oly' kedves és maradandó élménnyé varázsolt számomra. Arcátlansága pedig megtorlatlanul maradt, ami igen rosszul esett, tátongó sebként él még mindig lelkem vérmocskos vásznán. Ám e seb elenyésző csekélység az áprilisi feltámadás minden ésszerűségre cáfoló csodája mellett. Ezen az estén azonban - leghőbb reményeim szerint - mindössze Alec Bess-szel kell csupán foglalkoznom. Az irodámba invitálás halvány szikrája sem pislákol bennem, ha mindenféle jött-mentet beengednék oda, lehetetlenné válna érdemi munkát végeznem a sok kosztól. Kényes vagyok a privát szféráim tisztaságára, s ezt szerencsére az itt dolgozók is hamar megtanulták. A falka itt dolgozó tagjainak kínos lett volna egyébként, ha még felvilágosításra szorulnak. Mintha nyakkendőm volna, úgy igazítom meg könnyedén pajzsomat, a mögül kémlelek ki, s pusztán falkához tartozásom mivoltát engedtem a másik tudtára, amikor helyet foglalok vele szemben. - Buonasera! Üdvözlöm, a Golden Wolfban - köszöntöm nyájasan, mosolyomban azon semminemű jókedv vagy kedvesség nem lakozik. Udvarias formula, semmi több, láthatatlan maszkomon sehol egy repedés. - Remélem a kínálat nem némította el, s lesz olyan kedves, hogy elárulja, miben reménykedve jött el ma este hozzám. - Szenvtelenül csevegek, mintha nem volnék tisztában a hely borsos áraival, amik természetesen a minőséget is tükrözik. A hangom, várakozó arckifejezésem, kényelmes testtartásom pedig a kimerítő, részletes feleletadásra való várakozást.
Érdeklődve figyeltem a felém tartó alakot, azon tanakodva - érthető okokból: magamban -, hogy csak szerintem ennyire viseltes a képe, vagy csak átmosta azt valami ideiglenes monszun?! Mit számít? Nem azért vagyok itt, hogy a fizimiskáját bíráljam, nyilván elég nyomott hangulata van, vagy szimplán betaláltam őt egy kelletlen helyzetben. Hát, mondjuk ez sem érdekelt... - Üdv. - löktem el a csípőmet a pulttól, hogy a legközelebbi asztalhoz ledobjam magam. Persze, udvariasan - igen, engem is meglep - hagytam őt helyet foglalni, és bár a kézfogás egyelőre váró listás, ez a legkevésbé sem tűnt már fontosnak. Pláne nem nekem... - Annyira nem ütött szíven, ezen kár aggódnia. - utaltam az árakra; és még némi mosolyt is felfuttattam a képemre, csak hogy lássa: nem vagyok sem idióta, sem faszkalap. Viszont, tetszett, hogy nem kellett kertelni, meg lefutni pár mentet előjáték gyanánt. Mindig is utáltam az ilyesmit; így bizton állíthatom, hogy ennek kifejezetten örültem. - A remény, kicsit túlzó. Ajánlat, amivel ha kedve tartja él, ha nem akkor nem is várakoztatom tovább. - kulcsoltam össze ujjaimat az asztal tetején. - Munkát keresek, ez gondolom nem új információ. És bár tudom, nem árt promóznom magam, ne vegye sértésnek: nem szeretném. - semmi fennhéjázás. Egyszerűen csak nem akartam körbe-, fényesre nyalni a hátsó felét. Amúgy sem a szavaim számítanak, hanem az, hogy mit tudok, és mennyire jön be neki a képem. - Blackjack osztó voltam Vegasban, pár évig. A ház nyert, többnyire. Ha mégsem, az csupán az arányos ráta miatt volt, na meg a kedv fenntartása érdekében. Nyilván. - igen, ha valamihez értek a csempészeten kívül, az: ez. Méghozzá elég jól megy a trükközés, ha az érdek megkívánja. - A számolókkal sincs gond. Hamar elcsípem őket. Voltaképpen egyből, aztán jöhetnek értük alsó végről a biztonságiak. - hogy megnyerhetem-e a puszta tényközléssel, azt nem tudtam. De úgy voltam vele, nem fogok zsákba macskát kínálni. Ilyen vagyok. - Ha van üres hely, netán hiány az ilyen részlegen... szívesen dolgoznék itt. - tettem még hozzá, lezárva ezzel a kiselőadást. Minden további kérdését, esetleges eltessékelését egykedvű, mégis érdeklődő arckifejezéssel vártam.
Halvány mosollyal engedtem el a megjegyzést, miszerint kár aggódnom. A legcsekélyebb mértékben sem éreztem rá hajlandóságot, mi több, igen kevés dolog létezett e földön, ami engem aggodalommal volt képes eltölteni, azok iránt pedig őszinte csodálattal adóztam grandiózus teljesítményük okán. Ugyanilyen arckifejezéssel fogadtam az ajánlattételt is. Igazán bájos, amikor valaki úgy jön be ide, mintha nyeregben lenne. Azt azonban értékeltem, hogy nem díszítette felesleges sallangokkal a mondandóját, messzemenőkig untam azokat, akik érezhető széptevéssel igyekeztek megtéveszteni. Végighallgattam, nem szóltam közbe, arcom rezzenéstelen, a kezdeti kellemes kifejezés ül rajta a megszokott mosollyal. - Ha ez mind így van, Vegas sokat vesztettel önnel - kezdtem hátradőlve. - Úgy hiszem, nem lepem meg a következőkkel: a GoldenWolf a falka tulajdonában áll, a farkas alkalmazottak pedig kivétel nélkül a falka tagjai - mondtam halkan, ám nem suttogva. Ügyeltem rá, hogy illetéktelen fülek mindezt ne hallhassák, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy Messer Bess minden szavamat tökéletesen hallani fogja azon egyszerű oknál fogva, hogy hozzám hasonlóan nem ember. - Ön a városban nem kívánt elemnek számít, ugyanakkor könnyen változhat a széljárás, ha partner ebben. Két út áll jelenleg ön előtt: csatlakozik a falkához, vagy ingyen dolgozik nekem. Kóborként fizetséget vár öntől a falka, amennyiben meg akarja kaparintani a megtűrt státuszt, máskülönben szabadon levadászhatóvá válik a szemünkben. - Távol álltam attól, hogy riogassam, illetve fenyegessem, az ilyesmi kicsinyes és hozzám méltatlan eszköz. Ugyanakkor mindenki jobban jár, ha mielőbb tisztázásra kerülnek a "jogai", valamint a helyzete. A vezetés egyik tagjával sem találkozott még, így egyelőre én ítélem meg őt a legfajsúlyosabban, s rothad szívemre venném, ha rosszul, alaptalanul ítélném meg. Egyelőre nem bocsátkozom a munkát illetően részletes elvárás leírásba és követelmény boncolásba, mindenek előtt a fent sorolt viszonyt szeretném tisztázni vele, ugyanis ehhez mérten kaphat apanázst, vagy épp dolgozhat ingyen. Mindig is csodáltam a bolondokat, akik képtelenek voltak megtömni a saját zsebüket ostobaságból, vagy szívjóságból, gyávaságból, mert képtelenek voltak elkérni a munkájuk értékét. - Nos, hogyan tovább, Messer?
//Bocsánat, hogy eddig megvárattalak és köszönöm a türelmed! ö.ö <3//
Persze, hogy nem lepett meg. Tisztában voltam vele hova jövök, és mit ajánlok. Úgy tűnik, ő fogta meg a másik végét. De még ezzel sincs baj, értek én a falka nyelvén, és ismerem azt a megszállott egyeduralmat is, amit magukkal hoznak. Csak megingattam a fejem, az arcomra engedve egy félmosolyt. - Világos, Mr. Santoro. - bólintok, habár cseppet sem tetszik, amit mondd; de erre is számítottam. Sőt. Nem ő az első helybéli, aki a csatlakozással "fenyeget". Hát jó. Végül is: ő üzletember, én meg egy semmirekellő kóbor. Ugye. Legalábbis a szemében; már csak azt volna jó eldöntenem, hogy a megadott lehetőségek közül kaparjak-e egy harmadikat. Gondoljam át? Felesleges... Húzzak el? Nem, azt nem. Amíg nem találom meg Joana-t, egy lépést nem teszek sem hátra sem előre. Én ugyan pénzt akartam magamnak, kis mellék keresetet, de... jobbára: az is megteszi, ha egyszerűen csak "fizetek" az itt tartózkodásomért, nem? - Talán megérti, ha a csatlakozást illetően még nem hajtanék fejet. Nem maguk ellen van kivetni valóm, szó se róla. Egyszerűen még nem biztosított az itt maradásom. Kérem - mélyen ástam magam a tekintetébe - nézze el, ha egyelőre nem ezt az opciót választom. Idővel, esetleg. Amint meghatározottá válik az itt létem. - nem csűrtem, nem csavartam. Nem tűnt ostobának, szóval nyilván leszűrte: nem vagyok biztos az itteni letelepedést illetően. Mondjuk maradni szeretnék, ennek nagyobb is a százaléka, viszont ameddig nem érzem teljesen biztosnak magamat ebben, addig semmiképp se állok semmilyen csürhe oldalára. Pláne nem úgy, hogy lehet egy hét múlva meg hírem-hamvam se lenne. Szóval ez még várakozó státuszban van. - Ellenben, nekem így is jó. Ingyen dolgozom, szívesen. Cserébe elnézik feltételezem, hogy az utcáikat koptatom. - határozottan beszéltem, de cseppet sem voltam nagyképű. - Remélem, ez Önnek is megfelel így, a továbbiakban pedig részemről fenntartható az esély, hogy az alfájuk elé járuljak. - nem tud rólam sokat, ez tiszta sor. Viszont így legalább lesz ideje felmérni mennyire is vagyok rájuk veszélyes. Semennyire, egyébként. De ami talán ennél is fontosabb: arra is idővel rájöhet, hogy a falka sokat nyerhetne velem. Ha úgy alakul. - Akkor? Megállapodhatunk egy próbaidőben? - emelkedem fel lassan, hagyva időt a hímnek is a reagálásra...
Értékeltem a szóhasználatot, a hangnemet, hogy mindezek alapján tökéletesen tisztában volt a helyzetével, valamint ennek megfelelően azzal is, hogy hol a helye. Örömteli, mikor az ész megcsillan, ebből tudhatom, hogy nem kell ostobákra pazarolnom becses időmet, amiből ugyan bőven mértek nekem, ám eszemben sincs elkótyavetyélni. - Amint ilyesmire hajlandóságot érez, feltétlen jelezze - szúrtam apró megjegyzésemet szavai után. A lehetőség állandó jelleggel adva van, én pedig távol állok attól, hogy bármily módon a nyomában loholva lessem, mikor áll be változás hozzáállásában. Úgyis észlelem az ilyesmit, ám jobb szeretem a kényelmes megoldásokat, így nagylelkűen felajánlom a korlátlan színem elé járulást. - Ahogy távozási szándékát is. Kellemetlen feleslegesen várni a munkaerőre, ráadásul szívemen viselem a másokkal való viszonyomat, szeretem megőrizni az ismeretségeket, méghozzá minél pozitívabb fényben. A haragosok, büntetnivalók nyűggel és fejfájással járnak. - Amennyiben kifogástalan munkát végez, természetesen szabadon járhat-kelhet a területeinken, azonban ha probléma adódik önnel, értelemszerűen szigorúbb elbírálás alá fog esni, mint egy falkatag. - Lásson tisztán, az utólagos számkérés és értetlenkedés mindenkinek roppant kínos. - Emellett mivel én leszek a munkáltatója, elsősorban én tartozom majd felelősséggel önért, épp ezért a közös együttműködés érdekében áldásos a jó viszony. Távol álljon tőlem a cimborálás, úgy vélem, ezt hozzáállásomból eddig képes volt kiolvasni, hagytam, hogy így legyen, mert ahogy sok mást, ezt sem szeretem hosszan taglalni. Szociopata vagyok, számomra az ilyesmi kivitelezhetetlen, hiányát sem érzem. - Természetesen. Jövő héten kezd, addig is járjon be, ismerkedjen a környezettel, a többi alkalmazottal. Megírjuk a szerződését is, utána pedig számítunk a munkájára. Tekintettel a mibenlétünkre és annak velejáróira, ha valami közbejönni olykor, ami miatt nem tud bejönni - példának okáért épp a fél lábát kénytelen visszanöveszteni -, értesítsen. Remélem, hogy ilyesmire nem sűrűn fog sor kerülni, az levon az értékéből - fejeztem be egy mosollyal körítve, miközben jómagam is felkeltem. Hús vagy, eszköz, egy megtűrt. Másnál szívből jövő szívélyesség fogadott volna talán, te azonban a GoldenWolfot választottad, vele pedig engem. Én pedig nem az őszinte szeretetemről váltam híressé. - A holnapi találkozás reményében, Messer - nyújtottam kezet búcsúzóul, mintegy megpecsételve röpke megállapodásunkat, s amennyire nem akadt több kérdése, útjára bocsájtottam. Megvártam, míg eltűnt a színről, csak ezt követően sétáltam be a férfimosdóba kézfertőtlenítés céljából. A világ téboly, minden rothad, minden mocskos. Undorító.
//Ha nincs más, akkor köszönöm szépen a játékot és a türelmet és bocsánat, hogy eddig húztam és hogy Dom ennyire Dom. :'''DDD <333 //
Kezdőlap
//
//
