A válasz erőből indított elhárító rakétaként próbálja lerombolni az igényeimet, amiket én abszolút jogosnak érzek. A nevét megosztotta velem, de titulus helyett csak annyit árult el, hogy a szállodában lakik. Most komolyan,egy turistával egyezkedjek évekre szóló jelentőségű ügyekben?
~ Mennyivel egyszerűbb lenne, ha a szállóvendég titulusnál valami konkrétabbról lebbentenéd le a fátylat... ~közlöm vele, hogy nem győzött meg.
A fizikai erőviszonyokkal tisztában vagyok, de senkit nem tesz vezetővé csupán az a tény, hogy öreg és erős. Azért meg kell dolgozni, szorgosan kell kapálni a Falka termőterületén és lehet, hogy Lucas ezt meg is tette, de a harapófogó is kevés neki, hogy világra jöjjenek azok a szavak, melyekkel ezt leírhatná. Már most dominanciaharcot folytatunk, a természete világos. Olyan, mint az enyém és ezért lesz nehéz, kevésbé örömteljes a folytatás.
~ A testi erő csak része, fontos része, de akkor is csak egy része a farkasnak, ezt tudom. Különben akármelyik idős arccal leszerződhetnék, nem? Ha neked nagy szavad van a Falkában, mit kell azon titkolni? ~
Nem érdekel, hogy szerinte nincs jogom kérdezni, hanem lecsapott füllel kellene leülnöm a hóba és figyelmeznem szavaira. Ezt még nem érte el és ha ilyen ablakbedeszkázós technikát alkalmaz, nem is fogja. Azt nem szeretném, hogy egy túlzottan önfejű bundáskenyér miatt hiúsuljon meg, amit tervezek a városban. Továbblapátolok az evezőkkel, hátha csendesedik a víz.
~ Kérjük, vigyázzanak, az ajtók zárulnak? Nem is csilllogó uniformisokat, kiáltozó bajszos tiszteket és tiszteletlövéseket vártam, csak azt, hogy aki elémjön, arról tudjam, kicsoda. ~
Lehet, hogy ha nem olyan feje lenne, mint aki tizenéves korában megrekedt a testi fejlődés szintjén, akkor komolyabban tudnám venni, de ha nagyapámnak négy kereke lett volna, akkor David Papa helyett személygépkocsi lett volna a neve, szóval ezen felesleges rágódni. A vonat után integethet a peckesen virító állomásfőnök úr, igaza van. Én erre még nem rántom elő a zsebkendőt, más módja is akad a konszenzusnak. Lucas is így látja, csak ijesztget, de az állásinterjú 2. körébe vágunk bele. Figyelek, mert nem tartom kizártnak, hogy ez valami helyi szabvány, ami alapján elbírálják a megjelenő ismeretlen farkasokat, ahogy az is elképzelhető, hogy tényleg rangot kapott, arra pedig annyira büszke, hogy el se mondja. Mert ezt illik tudni és aki nem tudja, az üljön vissza a farkasiskola 1. osztályának padjába? Úgy döntöttem, hogy kap választ, de lejtőről indítva, hogy kellő lendület és megalapozottság járjon a nyomaiban.
~ Hogy legalább egyikünk mondjon valami tényszerűt is, pár szemelvény az életrajzomból: 21 évig voltam falkatag Minneapolis-ban, az ottani Alfát, Bernard Sullivant nagyra becsültem és elismertem. Igen, képes vagyok a tekintélyt meglátni egy arra érdemesben, nyugodtan leellenőrizheted, ha ennek szükségét érzed. A Fülöp-szigetekre mentem, mert az őseim onnan származnak és meg akartam ismerni az országot. Ott tanultam az egyetemen és közben Dasmarinas városában éltem, ahol tény, hogy a Falka rendkívül liberális volt, de 15 évet eltöltöttem a társaságukban mindenféle probléma és összetűzés nélkül. Ezeket az Alfádnak akartam elmondani, de egyáltalán nem titok, úgyhogy megosztom veled is, ha nem untatlak nagyon. ~
Rávigyorgok evés közben és folytatom. Ha ő tényleg komoly tisztséget tölt be, akkor meg kell hallgatnia és amúgy se hatna, hogy inkább a csajával végezne kellemesebb karbantartó gyakorlatokat vagy hogy bárhová máshová hajtanák a szíve lángjai. Idehívott, hogy megbeszéljük a lehetőségeket, akkor én elvárom, hogy folytathassam, mivel nem mondtam egyértelmű nemet.
~ Szó, mi szó, ahhoz a Falkához nem csatlakoztam. A megállapodásunk úgy szólt, hogy amíg a financiális érdekeik nem sérülnek miattam, járhatok-kelhetek a város területén a legnagyobb nyugalomban. Volt egy csapat falkatag, aki támogatta a helyi felkelést, ami kormányellenes akciókkal foglalkozott, velük szorosan együttműködtem például és jó pénzeket hoztunk a Falka széfjébe is. Mikor tanárként helyezkedtem el, már nem kívántam ebben részt venni, a felkelők (tisztán emberi csoport, nem tudtak semmit arról, hogy milyen lények vagyunk) ezt nem akarták hagyni, egyre agresszívabbak voltak, én pedig eljöttem az országból, mert közellenség lettem a felkelők között és másokat, a Falka tagjait, hozzájuk közel állókat is veszélyeztettem volna. Különben még ott lennék. Arról hallottam, hogy itt nem ilyen engedékeny az Alfa, se a Falka és ez egyébként szimpatikus is, mert közelebb áll a valódi természetünkhöz! Szóval arra hajlandó vagyok, hogy a megtűrt állapotért cserébe az itt tartózkodásom évei alatt a Falkának segítsek olyasmikben, amiket említettél, külsős partnerként együttműködve. ~
Nem felejtettem el, hogy kitől várom a végső áment, ami után zsebre tehetem az ittlétem nyugalmának ajtajához illő kulcsot. Elmondtam a történetemet és azt, hogy mit vállalok. Most pedig várom, hogy igazolja a tekintélyét vagy továbbítsa a beadványomat az illetékes vezetőhöz, amint azt hivatali környezetben mondani szokás. Az az érzésem, hogy túl jót táncoltam az idegszálain sarkantyús csizmában, emiatt pedig még futunk pár kört a stadion körül, mielőtt bemennénk és a tényleges realitás talajára lépnénk. Várom a sonkamesterhez méltó kötözködős kérdéseit és a negatív véleményeket. Nekem tiszta a lelkiismeretem és ha ő nem enged át a kapun, keresek mást. Nem fogok üres kézzel, csalódottan távozni, hanem harcolok a lehetőségért és majd rájön, hogy nem vagyok az elviselhetetlen és kompromisszumokra képtelen farkas, akinek most lát. Vagy ha sokáig húzzuk ide-oda a kötelet, akkor nálam elszakad. Ezt nem kéne, most tudatomnál vagyok és így gondolom, de ismerem magamat és a potenciális lehetőségek között ott leselkedik a Bestia kitörése a ketrecből. A csirkesült közben elfogy a tányérról és már a tejet kortyolgatom a válaszra várva.

~Bizonyára, de kérdem én, én mégis mennyivel tudtam meg többet a Dr. előtagodból? Őszintén, semmivel sem, már ami téged, mint farkast fémjelez.~  
Nem hinném, hogy én vagyok az, akinek minden gond nélkül elő kellene hozakodnia a posztjával, különösképpen úgy nem, hogy a helyzet szempontjából egyáltalán nem kellene, hogy számítson. Örüljön, hogy valaki fogadja, és beszél vele, úgy hiszem, ennek maradéktalanul eleget tettem, ám az nálunk nem játszik, hogy minden utcáról betérő ki tudja ki fia-farkasa rögtön megkapja, amit akar. Elég mókás visszagondolni arra, hogy én magam mennyi időt vártam, míg az akkor Alfa, a drága Todd, foglalkozni óhajtott velem. Nem mintha akartam volna, én kurvára nem vágytam falkára akkor, mikor megöltem a Teremtőmet, az egyetlen személyt, aki valóban érdekelt. Akkor. Mára ez a szám azért már megduzzadt.
~Féltékeny is vagyok.~
Ó, de utálom, hogy a fejembe látsz, te szemét. Nem is értem, hogy nem bolondultam meg, mióta védőszellemként osztja nekem az igét, mindenesetre olykor jót derülök rajta, már magamban, a vonásaimat remekül uralom.
~Nem kell titkolni, de szeretem, ha nem beszél velem szemben magas lóról valaki, akinek nincs oka rá.~
Szerintem nagyon is jól tudja, hogy átlépte a határt, és én meg vagyok annyira mély igazságérzettel rendelkező kis gyökér, hogy ne daloljak csak úgy, mint egy édes kis pacsirta. Úgy hiszem, ha nekem bizonygatnom kellene, hogy nem fölöslegesen verem a farkammal a csalánt, hát akkor neki sokszorosan illene ezzel a hozzáállással, de kezd nem érdekelni a dolog.
~Tudod kicsoda vagyok, bemutatkoztam, többet én sem tudok rólad, vagy tán tévednék?~  
Szögezem le, de úgy hiszem, fölöslegesen jártatom a számat, makacs egy pára ez, hát felőlem aztán kötheti az ebet a karóhoz, lovagolhat a szavakon, meg akármi máson, nem számít. A lényeg, hogy rohadtul mindegy, ki fogadja, ha akarunk valamit egy falkától, egy minimális tiszteletet azért tanúsítsunk már, és dobjuk a kukába legalább addig a leereszkedő, kioktató stílust, máskülönben értelme nincs. Még szerencséje is van, hogy nem Dante vagy Castor futott bele, mert egyik sem a béketűrő stílusáról ismert, Castor irodájában már bőven a vére folyna, láttam én már cifra dolgokat kevesebb miatt is.
Figyelmesen hallgatom, mert ez a dolgom, és mert valóban érdekel, nem véletlenül nem pofáztam el eddig semmit neki, és ha nem kezdett volna bele, nem pazarlom rá tovább az időm, nem, nem egoista pöcs vagyok, hanem túl szoros az időbeosztásom. Ellenőrizni nem fogom, egyrészt, nem vagyok az a végtelenül kukacos fazon, bármennyire is tűnhetek jelenleg annak, másrészt pedig ha hazudna, az bűzlene. Elhiszem én, nincs ezzel semmi gond, mint ahogy azzal sem, hogy bennem nem látja, hát istenem. Tudom, hogy nézek ki kívülről, nem ő az első, és nem is az utolsó, aki a tisztelet halovány szikrájára sem tart érdemesnek emiatt.
~Nem untatsz.~  
Folytassa csak, a létező összes figyelmem az övé, lássa csak, vagyok annyira tisztelettudó, hogy meghallgassam, akármennyire is nem jelent semmit a személye számomra, talán így marad, talán nem, elválik. Csajom nincs, se kutyám, se macskám, se aranyhalam, de a kis belső démonon szívesen öntözne némi szeszt a sima kis kobakjára, hogy aztán megnézzük, miként ég. Nem hallgatok rá, szokás szerint. Mire a végére ér, bólintok egyet, jelezvén, vettem, és Castor mindezt úgy ahogy van, vissza fogja hallani tőlem. Most én kezdek pofázni, ne mondja azt, hogy nem kap cserébe semmit.
~1725-ben születtem, 1750-ben ért az a megtiszteltetést, hogy vérfarkassá tettek, 1842 óta vagyok ennek a falkának a tagja, kezdetben mezei, bosszantó kis gyökérként, aki leszarta a világot, és túl nagy pofája volt, majdnem akkora, mint neked. 1913-ban egy lökött, füvezős hippi átharapott, azóta sem láttam, akkor még nagyobb lett a pofám. Az Alfám megunta a dolgot, és közölte, hogy öcsisajt, mostantól testőr vagy, oldd meg, ahogy tudod. Megoldottam. Benőtt a fejem lágya, blablabla, közben eltelt jó sok csúnya évtized, aztán 1980-ban majdnem elpatkoltam az Alfámat védve. Na, azóta vagyok Vezető Testőr és Mentor, de ez utóbbi annyira nem releváns a helyzet szempontjából. Remélem, kellőképpen kimerítő voltam, Alfai igazolásom sajna nincs a dologról. Az Alfám Castor de Luca, a szálloda igazgatója, rajta és a Bétámon kívül nekem senki sem parancsol. Emellett jogom van bárkit befogadni a falkába, amennyiben vállalom érte a felelősséget, valamint a megtűrt státuszt is tálcán kínálhatom az arra éhezőnek.~
Technikailag ugyan csak Castornak tartozom elszámolással, de tisztelem Dantét is annyira, hogy ne óhajtsak mindenáron kardoskodni ellene. Részemről mindent elmondtam, és nem érdekel a továbbiakban, ha nem hiszi el, szíve joga, a tény attól még tény, nem hazudok, bár ezt még arra is foghatná, hogy a korkülönbség távlatából tán nem szúrná ki.
~Amennyiben kapok elérhetőséget, úgy továbbítom azt az Alfámnak, akinek eztán szíve joga eldönteni, hogy akar-e veled esetlegesen szót váltani, vagy sem, és csak akkor hív, ha kellesz, de addig falka részről békén leszel hagyva, erről biztosíthatlak. A megtűrt státuszt megkapod.~
Egyszerű csereüzlet, nincs ezen mit rágni-nyelni tovább, ha segít, maradhat, egyszerű, mint a szorzótábla, ha mást is akar, az már más tészta, mindenesetre arra mérget vehet, hogy én nem fogom Castort riadóztatni egy városban letelepedni kívánó kóbor miatt. Ha csatlakozna, esetleg, de akkor sem most, az angol királynő kedvéért sem ugrasztanám az Alfámat azonnal…

//Védőszellem//

A válasz látszólag tárgyilagos, azonban felsejlik mögötte a sértettség és az önérzetesség. Lucas-ban kigyulladt a figyelmeztető lámpa, hogy nem ismerik el és hadakoznia kell. Ezt én is jól ismerem és az ő korában hasonlóan fogok reagálni vagy vadabb módon. Két domináns találkozása gyakran megrázó, ezt tapasztaltam és majdnem a túlvilágra kaptam egy csak odaútra szóló menetjegyet legutóbb, mikor ilyenbe futottam bele. Nyugodtan elmondhatta volna később is, hogy milyen posztot tölt be, nem értem, miért fukarkodott Harpagon módjára kispórolva a titulust, mikor kisebb szintű főnökként említette magát. Nem is az érvekről szól már ez a polémia, hanem arról, kinek van nagyobb mentális farka, meggyőző ereje. A tekintélyek csatájában történnek a pengeváltások, ezért is léptem fel úgy, ahogy, mert bántotta a csőrömet (ami akkor lenne, ha nem farkasember, hanem mondjuk tukánhibrid lennék), hogy hódolatról beszél, mintha egy betlehemi birkaőrző lennék a kis Jézus jászolánál mósuszillattól ámultan térdepelve.
~ Azt én is szeretem. ~ közlöm a probléma nyilvánvaló okát, amin már túl sokat lovagolunk és gyenge gebeként hamarosan kirogy alóla a lába, onnantól pedig a neve Hason-ló lesz, mint abban az esetben, mikor cifrábbra szeleteltek egy díszparadicsomnál is.
Most untam meg, ezen a szekrényen átugrom a haladó szellem dobbantójáról és belekezdek az életutam hosszúságában rövidített összefoglalásába, hogy előrántsam a zsebemből a latban többet nyomó tényeket a szócsatározás után.
Az ellenállás csak a stílusomnak szól, nem a szándékomnak és az eltökéltségemben kijelentett célomnak. Lucas türelmesen meghallgat, csak a Bestiát kell a motivációs ostorral orron csapni, hogy húzza már vissza azt a vicsorgóan nyáladzó pofáját a rácsai mögé. Ez a türelmes hallgatás például már nagy erény a szememben, hiszen az igazi hatalom birtokosai nem a hirtelen, felháborodásból hozott döntéseikről híresek. A Teremtőm azt mondta, én ettől messzebb állok, mint az Univerzum két széle egymástól, de a közelítés nem lehetetlen vállalkozás. Lucas-nak elmesélhetem hát az egyszerű ordasmesét, amiben nincs gonosz mostoha, csak Zöld Sárkány, de azt se így hívják. Biztos vagyok benne, valahogy érzem rajta, hogy a lényeg mögötti tartalmat is meg fogja látni. Az erő mellett valahogy átsejlik az intellektus fénye is, eszembe se jutott, hogy egy betontömbhöz hasonlóan erős és okos farkassal állnék szemben. Nem, az esze a helyén van, nem ment nyaralni, itt hagyva ezt a fagyos várost, hanem azzal uralja az indulatait, amiket én megpiszkáltam egy viszketőporral behintett idomárpálcával.
Tény, hogy élveztem az idegrendszer mozgósítását és az eredmény magáért beszél. Az integráló hajlam híre valósnak bizonyul, még ilyen felvágott nyelvű kóbort se hajtanak ki, mint illuminált kertészlegényt az apácazárdából. A beszámolóm hatott és Lcas is előkapja az évszámos fiókjából a maga históriáját, amire pedig én figyelmezek koncentráló értelemmel. Sose voltam élő hazugságvizsgáló, nem tanultam és talán ki is hagyta belőlem a teremtő az ilyen nüansznyi finomságok felismerésének összetevőjét. Nem olvasok az anyajegyek rezdüléséből és a hajszálak emelkedéséből. Én az érdekek alapján szoktam elbírálni, mennyire lehet igaz, amit elibém raknak ezüsttálcán avagy fatányéron. Lucas már éreztette, hogy őt ugyan nem hatná meg, ha a hőn áhított nagyfőnökhöz el sem jutnék a keresetlen szavak miatt és hogy őt el kéne ismernem úgy is, hogy nem alapozza meg a tekintélyét. Nem szorul rá, hogy most bizonyítsa, mégis megteszi, ezért igaznak érzem és amit hallok, az egy morcos személyzeti vezetővel kardoskodó álláskereső mellett is szépen mutató karriertörténet lenne, vérfarkasként pedig elismerendő. Ennyi, erre vártam, egy letaglózó bemutatkozásra. Kellett a petting is, azzal vált teljessé a kép, a vázlatot jelentette a vitánk, amire már rá lehet kenni az ecsettel az olajat és íme, elémtárul egy tiszteletreméltó ős portréja.
~ Köszönöm, igazán impresszív bemutatkozás! A drogos hippik amúgy közös halmazt alkotnak az ellenségeink körében. Engem még emberkoromban juttatott a rács mögé egy békétől véres szájú műindián LSD-bajnok. ~
Ha a telepatikus üzengetéssel lehet hangsúlyokat közölni, akkor őszinte elismerést hallhat a fejében a sorok mögé. Az érzéseim is ezt támasztják alá. Széttárta végre a zsalugátert és az elém vetülő látvány meggyőzte a körülményes, kopasz fejemet. Castor de Luca nevét megjegyzem, vele még lesz egy beszélgetésem és ha minden jól megy, kölyökképű Billy fog elévezetni, amikor eljön az idő. Mert azt nem hagynám ki, minden eddigi lakóhelyemen eljutottam az Alfáig, sőt mikor Donna letelepedett, ott is kihajtottam, hogy a pasay-i falkavezér fogadjon minket.
Az ígéret szintén meggyőzőnek hangzik. Bevethetne titkos fegyverként egy olyan csavart, hogy bosszúból elhiteti velem, megtűrt vagyok, aztán a névjegyem az Alfa asztala helyett az első útbaeső kukában landol, gondosan pedig rádob még egy ketchupban tocsogó fasírtos szendvicset is, hogy senki ne lássa meg és véletlenül se kerüljek ki a szeméttelepről, aminek aztán az lenne a következménye, hogy a high-life hétben ringatva mozgok a városban, mint pöfögő dízelmozdony a kijelölt útvonalon és a végzet utolér, mint hazug embert a sánta kutya, ha elég sokáig keresi. Mégse gondolom, hogy így tenne, egyenesebbnek tartom. A harappófogó fontos eszköze a kommunikációnak Lucas esetében, de a gerinc csigolyái kidomborodnak a hátán és nem várok tőle egy ilyen hátbaszúrást. Egyenest a szeme közé szúrna, ha támadni kívánna, ez a benyomásom róla és az ilyen jellemek nekem szimpatikusak. A kiskamasz megnőtt a fejemben és ha nem fogom a szeplőtelen ábrázatát magam előtt látni még sokszor, akkor még nagyobbra nő majd. A testi hibáról nem tehet, az velünk születik és operáltasson magának műarcot az, akinek két teremtője van, de nem vérfarkas! Elröppentek a megvetés fiókái, már csak pár toll maradt utánuk a fészekben, azokat majd kisöprögetem.
A telefonszámomat fejből mondom el, ha Lucas be akarja írni a készülékébe. Ha a szép új világ eme villogó, berregő és zenésen csörgő találmánya már Huxley börtönszerű látásmódját idézi és a Vezető Testőr jobb szereti a papír és toll rusztikusságában praktikus manővereit, nekem az is megfelel. A Teremtőm a Farkaslak vezetője Minneapolis-ban, átlát egy egész gazdaságot több farmmal, nyilvántartással, remek kereskedő és sokoldalú ember, de a "gombos számozás", ahogy ő mondja, olyan valami, ami helyett inkább a trágyát hordja talicskával. Csak levelezek vele, különleges esetekben vezetékes telefonon elérem. Nem újdonság nekem, hogy egy idős farkas lemaradt és a globális technológiai robbanás helyett még az angol ipari forradalom korszakában leledzik. Szóval ha Lucas-t vagy de Luca-t taszítja a mobilirányú kommunikáció, akkor előveszem az erre a célra hozott papírlapot és tollat, majd a nevemet és telefonszámomat ráfirkantom és a férfi elé teszem, amit kért.
~ Tessék! Ha netán nem sikerülne a kapcsolatfelvétel eme módja és kikapcsolt avagy nem vízbe mártott, csak lemerült telefon állja útját a füstjeleknek, vagy bármi más miatt nem ér el, akkor visszahívom, amint lehetőségem adódik rá. Megtartom a szavamat. Ez ígéret az ígéretre, de igaz. ~
Az érzéseimet úgy láthatja, mintha csak nylonba lennék csomagolva és meggyőződhet szavaim helytállóságáról. A kétszínűség és bűntársai nálam nem szívesen látott vendégek, így amit ígérek, azt megtartom és nem úgy, ahogy az állam megtartja a kampányidőszakban ígért pénzeket.
~ Köszönöm a letelepedési engedélyt! A bevándorlási hivatallal közölni kívánom még azt a fontos tényt, hogy a helyi egyetemen fogok tanítani. Te egyébként mivel foglalkozol? ~
Úgy érzem, az ütközet elmúltával már rátérhetünk könnyedebb témákra is. Neki talán már elege van a nyelvelés nyelvészet doktorából, de én megismerném közelebbről is. Sokat elárult az élettörténete és nem csak róla. A feladatokban még adódhatnak nehézségek, de azt érzem, hogy az itt tartózkodásom során a Falkát meg fogom szeretni, ha ilyenek állnak az élén, mint Lucas. Nem kiütéssel győzött, hanem pontozás alapján, de a lényeg az, hogy a végén kinek a karját emeli magasba a bíró és kire néz fel csillogó szemekkel a táblahordó valetkisasszony.

Én elsősorban sosem arról voltam híres, hogy nekiugrok bárkinek, mint bolond tehén az anyjának, vannak jó páran, akik megteszik helyettem, olyanok is, akiknek határozottan nem kellene, ám mások portáján én csak annyiban söprögetek, amíg a falkát érinti. A többi olyannyira nem számít, elvégre, a saját kis dolgaikkal kapcsolatban annyi szarba nyúlnak, amennyibe csak szeretnének. Épp ezért lássa, nem csak azért nagy az arcom, mert ott van bennem egy idős dög, hanem minden tekintetben több van bennem, mint amit a külső alapján megelőlegeznének nekem. Örökös harc, bevallom, kicsit már unom, de a doktor bácsi a maga nemében tökéletesen szórakoztató figura, már ha épp nem akkora az arca, mint a Bécsi kapu. Meglehet, szorult belé annyi intelligencia, hogy rájön, semmire sem megy, ha csak követel, de nem ad. Elmondhattam volna első körben is, hogy ki vagyok, persze, de miért is kellene megtennem, ha még a szándékaival sem vagyok tisztában?
~Börtön? Ahogy látom, te is bővelkedsz érdekes történetekben. Alkalmasint majd talán elregélheted ezt is.~  
Őszinte leszek, nem bánnám, mert ahogy ez a fazon előadja magát, az esküszöm, mindent visz, nem ismerek más olyan egyedet, aki ilyen szinten játszana a szavakkal, bár nem meglepő, ha már nyelvészetből doktorált.
Van nálam telefon, de egyszerűbb írásban lefektetni a dolgokat, egyrészt azért, mert a telefonomban annyi tetves szám van, hogy ha akarnám sem, találnám meg a legfrissebbeket, nemhogy rájöjjek, ki az isten haragját akarok én felhívni. Castor és a testőrség tagjai gyorshívón vannak, meg a húgom, és Nora, de mással csak akkor beszélek, ha ő hív. Való igaz, hogy ilyen téren jobban értékeltem a levelezés gyönyöreit, nem szeretem, ha a fülemben sistereg a telefon alapzöreje, amit halandó meg sem hall, de egyébként eszméletlenül zavaró, ha engem kérdezne bárki.
~Köszönöm, és vettem. SMS-t ne írj, utálja, jobban, mint a telefonálást. Biztosra veheted, hogy keresni fogunk.~  
Jól gondolja, nem vagyok az a gerinctelen fajta, aki ezt az egész eseménysort nemes egyszerűséggel átugorná, és kidobnám rögvest az elérhetőségeit a kukába. Sok balfaszságot elkövettem már értem során, de nem vertem át soha senkit, az nem én vagyok. Nem egy egyszerű lélek, már csak kétséget kizáróan domináns mivoltából sem, de minden vakvágány ellenére korrektnek tűnik, és nem hazudik, az már facsarná az orrom egy ilyen fiatal egyed tekintetében.
~Akkor azt hiszem, nem árt tudnod, hogy tömve van őrzőkkel a hely, bár ha már jártál ott, ez valószínűleg feltűnt. Azért nem vállaljuk a felelősséget, ha nekik keresztbe teszel, az csak falkatagoknak jár.~  
Bár tény, hogy ők is csúnyán megjárják, mint legutóbb Natan, de őket legalább mi feszítjük keresztre, nem pedig a mágiahasználók.
~És amennyiben még szeptemberben is itt leszel, egy feladatot már tudok is neked. Ez azonban még várat magára, és előtte beszélnem kell a hímmel.~  
Igazság szerint kölyök, de ez most nem lényeges, azt tudom, hogy Connor szeretne egyetemre járni, márpedig akkor nem árt valaki, aki szükség esetén közel van, és megakadályozza, hogy kurva nagy baj legyen. Igaz, bármelyik fiatalabbnak tetsző falkatagot simán be lehetne íratni, hogy hajrá, de ha van más megoldás, akkor ez felettébb felesleges volna. Az oké, hogy az Őrzők ott vannak, de talán kellemesebb lenne a kölyöknek, ha egy fajtárs is virít az egyetem területén.
- Valamint, ha meggondolnád magad a csatlakozást illetően, keress bátran.  
Csúsztatok elé egy névjegykártyát, mert ki tudja mi a lótúróért, de a tűzoltóságon kötelezővé tette a főmufti, és hiába közöltük, hogy tök fölösleges, elvégre a tűzoltóságot így is-úgyis hívja az, akinek szüksége van ránk, nem tágított. Biztos túl sok maradt meg az állami pénzből, vagy az idei naptár bevételeiből. Nevetséges, komolyan, engem konkrétan megfenyegetett, hogy kirúg, ha nem megyek el a fotózásra. Nem mondom, fogtam a fejem rendesen.
~Tűzoltó vagyok. Nyilván nem olyan fennkölt, mint nyelvésznek lenni, de bírom, és jól csinálom.~  
Mint amúgy közel mindent, amivel komolyan szeretnék foglalkozni, de ezt nem fogom taglalni, és azt sem, hogy mi a valós oka annak, hogy tűzoltó lettem mostanra.
- Jól laktál? Rohadt jó desszertek vannak egyébként, ajánlom azokat is, már ha megengedi a koleszterinszinted, vagy a vallásod, vagy tudom is én micsodád.  
Kénytelen vagyok belevigyorogni, mert az tuti, hogy komolyan nem gondolom a szavaimat, egyszerűen csak sosem lehet tudni, ha már alkoholt nem iszik, bármi lehet a süteményekkel is…

~ Vagy bv, ahogy az ottani szállóvendégek hívják. Nyeretlen 18 éves koromban kidobóként dolgoztam és jött egy öltönyös csapat akkora pupillákkal, mintha levágták volna a szemhéjukat. Ez nem volt a fehér holló kategóriája akkoriban, a pszichedélia tavaszán csak úgy nyíltak az ilyen fül mögé tűzött virágok. Az egyik öltönyösön volt egy rém gagyi, műanyag fejdísz. Vágod azt a típust, aminek a felpróbálása is minimum skalpolást vonna maga után? Na, olyannal érkezett a rockklubba. Ráadásul vadabb látomásai voltak, mint amiket a hollywoodi forgatókönyvírók szülnek az íróasztal mögött. Elneveztem Golyóstollnak, ő meg kissé túlreagálta és ki akart filézni. Nem hagytam, hogy valamelyik vendégnek baja essen egy önjelölt hasfelmetsző hippi miatt, úgyhogy lecsaptam, mint Zsugás Jimmy a treff hetest, a rendőrök meg kiosztottak nekem egy különszobát 2 évre az agyrázkódásos eszméletlenségért és a szilánkos kartörésért cserébe. ~
Most már könnyedén gurul ki belőlem a történet, mint vetőmagos talicska a fészerből, mert az idő jobban gyógyítja a sebeket, mint a nyers hús. Pedig többször a padlón éreztem magam a priusztól, amit a lehető legkorábban szereztem meg fiatal felnőttként. A lényeg, hogy mindig eggyel többször álljunk fel, mint ahányszor elestünk és én már állok egy ideje. Ezt pedig a családomnak köszönhetem, ők tanítottak meg arra, hogy soha nincs vége a dalnak és mindig van tovább, csak fel kell emelni a fejemet és a jövőre nézni. Lucas kérése számomra parancs volt. Persze. Nem parancs, csak szívesen szövegeltem, mint mindig.
A papírt átadom és úgy látom, hogy megkötöttük az íratlan szerződést. Ennek nagyon örülök, mert voltak kétségeim és a forrásban lévő kugligolyó, ami a nyakamra nőtt, majdnem elsöpörte a lehetőségeim bábuit. Bólintok egy vigyorit, hogy ez igazán elfogadható kitétel. Még kapóra is jön, mert a másik oldalon ott vagyok én, aki nem nagy híve az sms-ezésnek.
~ Én meg SMS-t írni utálok, úgyhogy szerva itt, csere ott, ez tökéletes lesz így! ~
Az Őrzők. Na igen, Purcell elmondta nekem, hogy farkasként nyilván a Falka lesz az első sánc, amit be kell vennem, de utána számítsak arra, hogy minden lépésemre két pár szem fog jutni, mivel ott akarok tanítani, ahol a tetkós népség fészket rakott. Az Őrzők valahol a senkiföldjén helyezkednek el az én világomban, akkor csúsznak át a gyűlöletesek közé, mikor barikádot építenek az utamra. Dasmarinas-ban akkor volt erre példa, mikor az ellenem bosszúhadjáratot folytatók ellen kezdtem én is leszámolásba a felkelők ellen. Azt már nem hagyták, addig viszont éldegeltünk egymás mellett és itt is ezt tervezem. Az ösztön még közbekiabálhat hadbahívó szavakkal, de nem szándékom direkt felrúgni a hangyabolyukat.
~ Oda még ezután fogok menni és már figyelmeztettek, mielőtt idejöttem, de köszönöm az óvó intelmet! Terveim szerint még hosszú évekig itt leszek, úgyhogy várom azt az őszeleji hívást. ~
Ha őszről van szó, akkor nem a felvételin kell megdobni kicsit a pontszámokat, hiszen addigra ez már rég eldől. Gondolom, egy hallgató útjait kell majd egyengetnem. Tanárként szigorú vagyok, a legszigorúbb, amellett, hogy ott is dobálom majd a humorbonbonokat. A vizsgán az megy át, aki tud, az viszont akkor is, ha amúgy a trágyával egyenértékűnek tartom emberileg. Szakmailag nem játszom a mimózát, aki pofára osztályoz. A Falka kérése más téma lesz, de az tuti, hogy nem kényeztetem nagyon az illetőt, mert ha diák, akkor tanuljon, ezt tőlem is hallani fogja.
Átveszem a névjegyet. Meggondolni nem szoktam magam ilyen fontos lépésekben, úgyhogy szerintem most se kerül erre sor. A Falkám a családom és az én szívem Minneapolis-ban dobog, ahová vágyom is vissza, mint őrkutya a takarítás alatt álló házikójába. Megfelel nekem a külsős partner státusz. Az egyetlen kivétel, ami szóba jöhet, az az, hogy esetleg szívemhez fog nőni az itteni farkasközösség. Az érzelmek pedig képesek megbéklyózni engem is, hiszen a marcona külső ellenére egy darab gránitnál sokkalta több érzés szorult belém és ismerem a duhaj örömöt ugyanúgy, mint a harcos hűséget és a maró gyűlöletet. Ez viszont nem holnap történik meg és nem is két hét múlva, hanem évek hosszú folyamának sodrása mossa ki az ellenállást belőlem, ha olyan a fairbanks-i Falka.
~ Az komoly harci feladat, a locsolótömlő nemes fegyverével lefejezni a tűzokádó sárkányt. Minneapolis-ban szép nagy biofarmokon gazdálkodtunk és egyszer lángra kapott az egyik a nyári melegben. Ott aztán küzdöttek a pirosruhás vitézek! Ez már csak urbánus legenda, de a rekeszizmokat megdolgoztatja, úgyhogy elmondom: a parancsnokukról az a hír terjedt, hogy megszállott és mikor otthon megszólal a telefon, lecsúszik az ereszcsatornán, mert azt hiszi, bevetés van. ~
Az kemény csata volt, emlékszem és noha nem néztem végig, mert a mi földünkön akkor is volt munka, a füstöt és az ott lábatlankodó egyenruhásokat napokig kerülgették a többiek. Muszáj volt beengedni őket a falkaterületre, mert kellett a szakértelmük, ha nem akartunk az égetéses földművelő technikára átállni. Én nem beszéltem velük, de Barney barátom, aki mindig mindenhol ott van, lepacsizott a tűzoltókkal és tőle származik a történet is.
- Desszert? Gyümölcstál esetleg. Annál sokkal cukorteljesebbet nem tolerál az edzéstervem - mondom végre szóra nyitva a számat is, mert a végén még bebüdösödik és amúgy is fura lehet két fickó az asztalnál, aki csak egymást bámulja változó arckifejezéssel.
Most éppen vigyorogva, mert mulattató, mikor feltűnik az embereknek, hogy én rendszer szerint táplálkozom és kapom a jobbnál jobb kérdéseket, hogy megtértem, fogyókúrázom vagy gasztroblogger vagyok. Amióta farkas lettem, nehezedett az étkezés, mert sokkal többre van szükségem, hogy tartsam a formámat. El szoktam járni vadászni, erdőkbe, tavakra, rétekre, amit találok és részt veszek a város környéki állatok populációjának megnyirbálásban. Ezzel sehol nem voltam egyedül, a fajtánk vadászik, nyilván itt is. A body-s étkezést viszont tartom, kerülöm a zsírban tocsogó csodákat meg a glükózban és fruktózban térdig álló édességeket. A gyümölcstál még jó lehet, rá is nézek az étlapra. A többit majd máshol pótolom, erdőmélyi nyúltanyán vagy belvárosi büfében, ahogy jön. Nem ragadok le ennél az étteremnél, elvégre nem csirizezték ide a nadrágomat. Intek a pincérnek és rendelek egy gyümölcstálat abból a fajtából, aminek az összetevői mind illenek az étrendembe. Ezt még befalom, aztán tovább fogok állni.
- Lucas, neked még egy kis hab a tortára? - kérdezem arról, hogy ő nem rendel-e valamit.
Jobb úgy enni, ha nem csak én tömöm a majmot, hanem a másik is kanalaz legalább valami kis csekélységet és nem csak a tar fejbúbomat bámulja számottevő érdeklődéssel.

~Szép karrier, az biztos. Nevetséges, hogy az ember a munkáját sem végezheti nyugodtan, mert bedugják a rácsok közé. Igaz, meglehet, kicsit túlzásba estél. Dühkezelési problémák? Vagy csak az addig ütném, amíg mozog tipikus képviselője volt? A leírás alapján biztosan.~  
Én magam sem vagyok szent, sosem voltam, sosem leszek, több élet szárad a lelkemen, mint amit elbírok, olyanoké is, akiknek nem kellett volna még meghalnia. Nyomasztó, de visszacsinálni nem tudom, a múlt elmúlt, nem hagyhatjuk, hogy betemessen. Ettől még olykor kísért, az enyém szó szerint is, még szerencse, hogy kedves első Teremtőm nem szándékozik gonosz szellemként rám telepedni, sőt, ha lehet, még jobb fej, mint azelőtt, vagy sokat felejtettem, míg nem volt velem.
~Tudod mit? Én azt mondom, büszke lehetsz arra, hogy ezután felálltál, sokan nem képesek rá.~  
Sittesből nyelvész, mindenképpen becsülendő, hogy rácáfolt az elvárásokra, statisztikákra, feltételezésekre, és lett belőle valaki. Olyannyira, hogy egy farkas meglátta benne a fantáziát.
~Akkor ezzel nem lesz probléma.~  
Én a technika összes létező vívmányával hadilábon álltam, és az egyre gyorsabban fejlődő világban nehezen követtem a lépést. Nekem már a sok biztonságtechnikai cucc is megfeküdte a gyomromat, de hát basszus, én nem a mai kor kölyke vagyok, az biztos. Pláne, hogy utcagyerek voltam, árvaházi töltelék. De jó is, hogy azok az idők elmúltak, visszagondolva csoda, hogy én sosem hűsöltem sehol.
~Ezt jó hallani. Mármint, a naprakészséget, és reméljük, a terveid szerint alakulnak a dolgok.~  
Tudjuk mi azt jól, hogy az esetek nagy részében ez nem szokott összejönni, túl sok minden van, ami befolyásolja az életünket, mindig történik valami, és elakad a fogaskerék, aztán mire sikerül orvosolni a hibát, sokszor építkezhetünk elölről. Ettől még jelenleg, a meglepő kóborszám kivételével viszonylag nyugis most a helyzet, a szerbek éppen meglepően csöndesek, szóval nem kerülget a szívroham senkit, de attól még ott van az az aprócska tény, hogy derült égből üt legnagyobbat az a villám.
A sztorija hallatán kikerekednek a szemeim, és csak azért nem röhögöm el magam, mert kicsit nehéz lenne megmagyarázni, hogy mit röhögök ebben a nagy kussban, kész szerencse, hogy el vagyok látva önuralommal.
~Azért ezt a helyzetet megnézném magamnak, nem hiszem, hogy faarccal végig lehetne követni az eseménysort.~  
Azért, találkoztam én már pár elmeroggyanttal, de ilyesmit még nem sikerült tapasztalnom, azt kell mondjam, hogy kár.
~Apropó, Minneapolis… Hogyhogy nem mentél vissza? Nem véletlen gondolom, hogy máshol nem csatlakoztál falkához, és itt sem akarsz.~  
Ez egy olyan tisztáznivaló, amit még sorra kell vennünk, hogy nyugodt szívvel elereszthessem, nem szoktam félmunkát végezni, bár nem gyakran csípek fülön magányosokat sem. Nem felderítő vagyok, olykor a véletlen játékának hála, miképp most is, összejön a dolog, és akkor már nyilván nem fogok egy felderítőt, vagy kanguyakot-kangunartot riasztani, hogy csacsogjál már ugyan vele, engem éget a munka.
- Fura egy hapsi vagy te hallod, de legalább szórakoztatóan fura. Ne aggódj, gondolom a banán meg a szőlő nem játszik, elvégre azok a legcukrosabbak.  
Szerintem egy hétig azon fogok – magamban – röhögni, hogy találkoztam egy farkassal, aki diétázik. Hatalmas.
- Nem kösz, én majd vérforraló módon zabálok valami egészségtelent menetközben a további dolgomra.  
Rohadt ritka, hogy rendesen leüljek kajálni, legutoljára tavaly év végén étkeztem rendszeresen a romantikus falkás együtt kajálások alkalmával. Meg aztán, minek fizessek itt bármiért, amit odafenn ingyen megkapok, nem mintha ne lenne elég szép összeg a bankszámlámon, egyszerűen csak nem tartom praktikusnak.
- Edd meg nyugodtan, addig még meresztem itt a kölyökképemet, hogy ne kössön beléd még valaki, aztán húzok.  
Már említettem az előbb, hogy dolog van, bár nekem mindig akad valami tennivalóm, szóval ez nem meglepő. Úgyhogy, ha elfogyasztotta, akkor egy üdv Fairbanksban után lekezeltem vele megint, és engedtem útjára, aztán mentem én is.

//Köszönöm szépen a játékot! Hatalmas a karakter, grat hozzá! Még egy zárót kérnék tőled is, mert a Minneapolist illető kérdésre mindenképpen érdekel a válasz! //

~ Összetett a kérdéskör, mert azon kívül, hogy csűrdöngölőt járt az idegszálaimon, veszélyeztette a vendégeket. És az se használt a megítélésemnek, hogy mikor kihallgattak, a nyomozó nyakát is ki akartam tekerni. Akkora fülei voltak, hogy simán fogta velük a műholdas adásokat is! Le akart már csapni rám egy ideje, mert olyan körökben forogtam, amikre a hatóság vadászott, de mindig csak kisebb halak akadtak a horogra. Szóval lehet dühkezelési problémának nevezni, igen. ~
Azért ami manapság megy ezen címszó alatt, az kabaréba illő. A zakatoló nyomtatók és statisztikafüggő felettesek között elsorvadó lelkű irodistákat kiviszik a roncstelepre, hogy az özönvíz előtti Rolly Royce egyetlen hiányzó üvegét még kiüssék egy gigantikus kalapáccsal vagy bowlingozni mennek és a csoportvezető fejét képzelik oda a bábukra, hogy jól odacsapjanak a fémgolyóval. És akkor majd John Smith 13 biztos sokkal nyugodtabban ül hétfőn a táblázatai elé... Ezt én nem tudom komolyan venni. Ha ilyen helyen kéne dolgoznom, a kocsironcs helyett a főnököm kapná a sallert tőlem. Ezért sem dolgozom irodában. Az egyetem más, ott tekintély vagyok és szabad fegyelmezni, testi erőszakra pedig még nem volt szükség eleddig. A feletteseimmel nem igazán volt gondom és remélem, hogy itt se olyanok ülnek a fő helyeken, akiknek a hobbija a gyufa kihúzása, mert akkor bizony én meg is gyújtom, amit kihúznak. Ha elgurul a gyógyszer, elég vad módszerekkel rohan megkeresni az ösztönlényem.
~ Büszke is vagyok rá! ~ közlöm gondolatban és kihúzom magam. ~ Amint a remek tanítómestereimre is, akik segítettek, hogy ne maradjak pocsolyában fetrengő, sebzett vadkan. ~
Egy szolid mosoly a válasz a jókívánságra. Ismerem az állatot és a gyereket, ami bennem él hátulgombolós attitűddel. Mindig elő akar jönni és komoly energiákat kell megmozgatnom, hogy az orrát megseprűzve visszafenyegessem a kennelébe.
~ Igen, biztos nem sírontúli a hangulat ott, ahol a lánglovagok ilyeneket mesélhetnek. Minneapolis-ban túl sok ember emlékezetében élek tisztán és üdén. Elismert sportoló voltam, 1978-ban, a beharapásom évében megnyertem az ottani pankrátor bajnokságot, amit a tévében is közvetítettek, szóval az én fizimiskámmal ott nem taníthatnék az egyetemen. Hivatalosan halott vagyok, full illegálban ténykedtem már Kölyökként is. Az ottani Farkaslakban nem kellett volna tartanom a felismeréstől, az egy zárt közösség, de a gyümölcstermesztést 5 évig álltam csak, utána vonzott a szellemi kihívás. Abban maradtunk az Alfával, hogy külföldre megyek tanulni, tanítani és kivárom a generációváltást. Ha jól sejtem, te is jót sejtesz: Minneapolis-hoz húz a szívem, az ottani Falkám a családom, ezért sem akartam csak úgy tagsági kártyát váltani Dasmarinas-ban vagy itt. ~
Lucas nyílt kérdésére kiterítem a lapjaimat, mert nekem többet ér a szemtől szembeni, bátor kiállás, mint az ügyeskedő pókerarc. A történetemet így is rövidítettem, mert hajlamos vagyok nagy kitérőket tenni és mire a végére érnénk, a pincér kimerülne a túlóráktól, én meg az egy ültő helyemben mozdulatlanul történő meséléstől. Folytathatjuk még, a névjegyét zsebre tettem, sőt remélem is, hogy találkozunk máskor is, mert ez a tűzoltó korrektnek tűnik emberként is, vérfarkasként is. Ha ő a Falka zömének képviselője és ilyenek vannak többségben, akkor megtaláltam El Dorado-t. A rózsaszín szemüveget persze nem teszem a fejemre. Egyrészt nem is illene a marcona külsőmhöz, másrészt fiatal farkasként is tudok annyit, hogy mindenhol vannak renegátok, lázadók és kóborként inkább a sintért hívnék rám, minthogy normálisan kezeljenek. Figyelni fogok, de reménnyel felvértezve teszem ezt. A fura fickók már csak ilyenek. Tele vagyok kontraszttal meg szövődményekkel, amik a múltamból sarjadtak ki.
- Ezt elismerésnek veszem. Van itt fitness gyümölcstál, az jó is lesz.
Nem hinném, hogy szabadalmaztatni kéne a vérfarkas bodybuilder diétát. A világban biztos él még valahol másik olyan, mint én, de nem lehet túl népes a csapatunk. A diéta nem gyengeség. Aki már próbálta betartani, az pontosan tudja, mennyi odafigyeléssel jár. Én egyszerűen tartani akarom a kontúrjaimat, hogy a rámtetovált sziklavárból ne váljék rozzant kalyiba az összeeséstől. Lucas most már testőrként áll ül itt. Összekoccintottuk a nagyítóinkat, majdnem hajbakaptunk azon, hogy ki találja meg előbb az aprócska közös nevezőt. Meglett és most már a védelmét élvezem. Ez kellemetlen érzés, amit még jó 150 évig hordoznom kell. Emberként a legerősebbek közé tartoztam, farkasként minden újrakezdődött és még középiskolás szinten járok az erőkategóriát tekintve. A nagyobb "gyerekek" megtaposhatnak, mint borász a töppedt szőlőszemeket és ez nagyon barátságtalan gondolat. Nem akarom azt érezni, hogy rászorulok kölyökképű Billy, avagy Dávid segítségére, pedig esélyes, hogy ez előkerül majd, ha másik falkatagokkal is találkozom és a nagyító után inkább karmokkal és fogakkal keressük egymásban azt a bizonyos, mélyen megbúvó közös nevezőt. Addig is elfogyasztom ezt a gyümölcstálat és a végén elégedett vigyorral rázunk kezet, hogy elköszönés után ki-ki menjen a maga útjára és az ősök ereje kísérje Fairbanks utcáin.

// Én is köszönöm, a segítségnyújtást és a játékot is!  :cheers:     //

Már egy kis idő eltelt azóta, hogy találkoztam Egonnal és mondtam neki, hogy hagyja az egészet, találkozok majd én az egyik testőrrel. Sohasem késő. A hotelba még nem is jártam, csak kívülről láttam a termetes méretét, ezért nem tudom, hogy miként fogok megtalálni egy vérfarkast, AKI magának az Alfának a testőre. Bár egyszerűbb lesz az, ha csak várok a előtérben, valószínűleg fel fog tűnni nekik egy magamfajta idős Mártír, akivel korábban még nem találkoztak, főleg ha a pajzsom nem húzom fel olyannyira. Valószínűleg hamar meglelem akit, vagy akiket keresek. Bár jó lenne, ha csak egy lenne. Annyira nincs ma kedvem a társasághoz, hogy hihetetlen. Viszont jobb most túlesni rajta, mint később. Már így is elég ideig vártam erre a kis találkára.
Meg is indulok hát a reggeli kávém után a szálloda felé. Kíváncsi vagyok erre a Castorra. A személyiségére. Nem tudom még mindig, hogy be fogok-e hódolni neki, vagy maradok a magam ura. Ezt majd a beszélgetésünk eldönti. Bár az is kérdéses, hogy mikor fogad engem. Mindenesetre kíváncsian várom, hogy megismerhessem. Az Alfákkal akikkel találkoztam nincsenek túl jó emlékeim és élményeim, legfőképp ezért is várom a találkozást már vele. Talán kellemeset csalódok. Vagy ugyanolyan lesz mint a többi, akinek fejébe szállt a hatalom. Noha ez a falka egész rendezettnek tűnik, már amennyire látom a helyzetet. Akárhogy is, mindez még a jövő kérdése.
Belépek a hotelba. Körülnézek miközben lassan beljebb sétálok. Pajzsom pont annyira van leengedve amennyire szeretném. Korom, vérvonalam tökéletesen érződik, így hát türelmesen várok. Miközben ezt teszem, kényelmesen helyet foglalok az egyik ülőgarnitúrában és elkezdek olvasgatni.

Halál nyugodtsággal olvasom az egyik kezembe vett magazint, miközben teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez már erősen falkaterület, ahol járok. Mindenesetre, nem hiszem, hogy a vesztemre akarnának itt törni, mert azt már régen megtehették volna. Na meg csak olyan 3-4 hetet késlelkedtem az ideérkezésem óta. Belefér talán még. Eddig legalábbis nem kerestek meg semmivel, ami talán így is van jól. Nem biztos, hogy annyira díjaztam volna. De most itt vagyok és ha minden jól megy, mire elmegyek innen, már az Alfa is tudni fog a szándékaimról.
Érzek egy felém közeledő, nálam jóval fiatalabb Vérfarkast. Talán ő az egyik Testőr akiről Egon nem beszélt? Lehetséges. Mindegy is. Ha nem az, akkor pedig szól majd az illetékesnek. Mikor biztos leszek benne, hogy elég közel jár, az irányába pillantok. Vajon több szót is tud olaszul ezen az egyen kívül? Mert akkor akár azon is elbeszélgethetnénk. Bár amilyen régen használtam anyanyelvemet… Visszarakom a helyére az újságot, aztán pedig felállok. Akármennyire is úgy tűnik, hogy lenézem őt, ez nem így van. Egyszerűen csak közel 40 centivel magasabb vagyok nála.
- Edward Crane. - Bólintok aprót, aztán pedig megköszörülöm a torkomat. Karba tett kézzel pedig a kérdésre is válaszolok.
- Nos, egyik közös barátunk, Egon Candvelon mondta, hogy ide jöjjek, amennyiben csatlakozási szándékomat akarom megosztani az Alfával, Castor de Lucával. Viszont ez a szándék sem teljesen biztos. Először szeretnék beszélni vele és megtudni, mégis kinek kellene behódolnom. Mindez megoldható lenne? - Szegezem is oda neki a kérdést. Egy ideje már a városban tartózkodom, de hát jobb később, mint soha. Kíváncsian várom a válaszát, miközben kicsit oldalra döntöm a fejemet.

Nem repesek a boldogságtól a mai nap miatt. Több okból sem, de a kötelesség akkor is az marad, ha nem szívesen hajtunk fejet előtte. Nem örültem sosem, ha a falkatagok vétkeztek, ha büntetni kellett, volt, hogy saját örömömre tettem, de az más, az nem falkaügy, csak az én bizniszem. Ez… Túlságosan súlyos most ahhoz, hogy foglalkozni akarjak vele. Yetta már túl régen van a pincében, ami azt illeti, már a városban sem kellene lennie az egyezségünk szerint, nem néz ki túl jól, de lehetne sokkal rosszabb. Nem példát statuálni akarok rajta, csak éreztetni, hogy mi az ára annak, ha az én vendégszeretetemmel visszaél valaki. Mondhatjuk, hogy a szabadságának korlátozása, és a saját mocskában való leledzés a büntetése egy része, minden bizonnyal a kellemesebbik.
Elgondolkodva lépek ki a liftből, hogy öltönyöm gombjait megigazítva induljak fogadni az Ikkumát. Nem szívélyes viszontlátást, de nem is személyes, nekem nincs bajom velük, de én és a falka jelenleg két különböző értékítéletet képviselünk, és az önös érdek nem számít ebben a kötelékben.
Könnyedén simulok bele az átlagos itt jellemző forgatagba, szemet sem szúrok, maximum az energiáim, amikor kilyukadok a hím mellett, lazán feltéve a karomat a pultra.
- Darren. Nem tudom mire vélni, hogy itt időzöl, szabad bejárásod van az épületbe, ez nem változott.
Hogy mi igen, az már más kérdés, mindenesetre egy biccentéssel megtoldom a szavaim, ellenőrzöm, hogy egy darabban van-e, aztán intek, hogy menjünk. Nem itt fogjuk megbeszélni a dolgokat, az biztos.
- Nem kérlek, hogy avass be a történtekbe, csak azt remélem, megérte.
Nem fogja, én tudom, vélhetőleg ő is sejti, hogy bánhatja majd azt a napot, vagy ki tudja, én nem látok a fejébe, nem tudom, mit tart jónak, avagy rossznak a kapcsolatát illetően. A lift előtt megállok, türelmesen várok, míg leérkezik, majd előzékenyen intek Darrennek, szálljon csak be. Előzetes elgondolásom szerint, és vélhetőleg az ő megdöbbenésére nem lefelé megyünk, hanem felfelé. Mi tagadás, azért szeretném, ha feszengene némileg az értetlenség okán, vagy mert még nem láthatja Yettát, de a nagy egymásra találásuk előtt lefektetném a játékszabályokat.
A negyediken áll meg a lift, s rögvest intek, menjünk csak, Castor irodája éppen üres, megfelel a célra, nem használom gyakran, de ezúttal engedélyt kaptam rá, úgysem láttak sok jót azok a falak az ittlétünk óta.

- Nem ellenségek vagyunk.
Fűztem hozzá a szavait, tudomásom szerint még a falka tagja, következésképpen semmi okom másként kezelni. Az természetesen más eset, ha úgy gondolja mostanra, nem csak átmenetileg hagyna itt bennünket. A nyugtalansága fura mód elégedettséggel tölti el a dögöt odabenn, ki büszkén feszít, mint mindig, de nem mozdul, nem dolga a másikat megszorongatni. Azt kívánom, bár nekem se lenne, hogy üdvözölhetném egy egyszerű kézfogással, és elintézhetnénk ennyivel, hogy visszajött. Egyszerűbb, és kevésbé fájdalmas lenne.
- Tulajdonképpen érdekel.
Nem azért, mert annyira pletykás egy alak lennék, belőlem a jó isten se szed ki valamit, amit nem akarok elmondani, de Bétaként nem árt tisztában lennem a dolgokkal, mindent a lehető legalaposabban körüljárni. Darren után még ezzel az Olennel is találkoznom illene, fogok is, de előbb a nagyobb falat, noha valamilyen szinten vele sem lesz egyszerű, hisz a Nacrosh vezetéknév kétségkívül szemet szúrt az esetében.
- Adjunk hivatalos keretet a dolgoknak, elmondom, mire jutottam, ennyi az egész, nem lesz hosszú, fájdalmas sem, fizikailag semmiképpen, és utána mehetsz Yettához.
Állapítottam meg a bizalomgerjesztő jelző kapcsán. Tudom, hogy nem a legszebb dolog tőlem, hogy fokozni vágyom a feszültséget, de az egekre, legalább legyen nagyobb a füst, mint a láng, noha így sem hiszem, hogy bárki pozitívan csalódna.
- Zene füleimnek.
Derűs azonban nem voltam, sőt, áradt belőlem valami keserű kéretlenség, a bizonyosság, hogy ezt én magam sem akarom, én kész voltam adni Yettának egy második esélyt, ha másért nem, hát a nagyra becsült, és sokak által szeretett Ikkumánk lelki békéjének üdvéért, de mindketten olyan szépen beintettek az elgondolásomnak, hogy jobban nem is lehetett volna.
- Foglalj, kérlek helyet.
Nem volt éppenséggel a maga teljességében kérés, nyilván szándékomban állt fizikailag is alacsonyabbra helyezni magamnál, nem azért, mert jól esett, hanem mert kettőnk közül én voltam az, aki az ítéletet kimondja, ő pedig a bűnös, aki meghallgatja. A farkasom büszkén, hátsóján ülve feszített, várva, ha esetleg dolga lenne.
- Amit mindenekelőtt le szeretnék szögezni: Yetta nem miattad van bezárva. Közvetve igen, de úgy vélem, egy ideje már épp elég felnőtt nő ahhoz, hogy tudatában legyen a tetteinek.
Igaz, Darren távozása gurította el a gyógyszerét, de hiszem, hogy attól még nem volt kötelező baromságot csinálni, főleg úgy, hogy megtűrt vendég nálunk, az én kontómra ráadásul, tekintettel arra, hogy én vállaltam érte a felelősséget. Nem gyakran fogom megtenni a jövőben ezt senkiért, az egyszer teljesen biztos.
- A büntetésednek két része lesz. Az egyik szerintem adja magát, nem hiszem, hogy meg fog lepni. A jövőben zéró tolerancia lép életben az esetleges be nem jelentett távozásaid kapcsán, és ha igényed támadna falkaterületen kívül tartózkodni, arra engedélyt illik majdan kérned. Mint ahogy jelenleg is így működik ez, és meg is kaptad volna, ha idő kell bármire. Nem lett volna sokkal tisztább? Nem kellett volna megbánnod. Értem, hidd el, tényleg megértem, hogy néha tele van a pincétől a padlásig minden, de a kötöttségeink olyan korlátok közé szorítanak, amiket viselnünk kell annak érdekében, hogy ez az egész működjön. Sokat adtál a falkának, Darren, ezt tudjunk mind, és nem akarok sok mindent elvenni tőled egy hiba miatt, de sajnos itt nem csak te vétkeztél.
Az asztalra lazán felültem ugyan, de feszültség zsizsegett az én bőrömön is, amint gondterhelten megvakartam a tarkómat, halk sercegésre bírva a rövidre vágott szálakat.

Lehetne rosszabb is, kimondhatnám, de nem teszem, szerintem mindenki jobban jár azzal, ha én intézem a dolgokat, nem pedig az Alfánk. Castor Yettával kapcsolatban egy cseppet sem toleráns, én meg a saját bőrömet vittem a vásárra, amikor engedélyeztem neki a maradását, de úgy véltem, nem nagyon tud olyat alakítani egy hónap alatt, ami oldalba rúgná a megállapításunkat. Sajnos tévedtem, egy ideje már a pince rabja, bár senki sem hinné el nekem, de számomra is rendkívül kellemetlen ez az egész, fakír vagyok szintén, de olyan szerencsétlenség még nem ért, hogy bezárva legyek ennyi ideig. Elképzelni is épp elég szar.
- Én megtettem, ami tőlem telt, Darren.
Ennyi, nem több, fordítja, ahogy akarja, éppen meg is ölhettem volna a nőstényét, ha egy elmebeteg faszkalap vagyok, akinek elgurul a gyógyszere az ilyesmitől. Nyilván akkor még vezető testőr sem lehettem volna, nemhogy béta. Egyszerűen mocskosul utálom, ha idiótát csinálnak belőlem, és sajnos részemről ez a falkaügy mellett még személyes is. Kár volt hinni abban, hogy van értelme a második esélynek.
Sejtem, hogy a farkasa nem díjazza a büntetés ezen részét, tulajdonképpen még egy nem közülünk való sem értékelné túlzottan, de számunkra egyszerűen súlyosabb, ezért ez az első napirendi pont. Másért is, de azt nem én fogom kikristályosítani senki fejében, bármennyire is fejeztem ki a jóindulatomat korábban a szőkébbik fakír felé, halálosan fölösleges volt. A haragom még most is újra meg újra fellobban, és az egész szaron az sem segít, hogy jó eséllyel a drága anyámapám nekem fog feszülni a döntésem miatt. Mondjuk pont teszek rá, ha tetszik, ha nem, ez falkaügy.
- Köszönöm.
Inkább a jövőre vonatkozik, hisz szeretném hinni, hogy így lesz, ugyanakkor tökéletesen biztos vagyok benne, hogy nem feltétlenül lesz ez ennyire egyszerű, csak jó volna, ha némi komplikációval kevesebb lenne az élet.
- A második fele...
Kezdtem bele, nem esett jól, nem akartam betartani senkinek, de sajnos a saját érdekeimet is néznem kell, márpedig egy gyenge bétát, aki eltűri, hogy telibe köpjék a vele kötött egyezséget, a kutya nem fog tisztelni.
- Fogalmam sincs, milyen szinten újdonság számodra, hogy Yetta rendkívüli ingert érzett arra, hogy felgyújtsa az asztalosműhelyedet a távozásod éjszakáján. Már újjáépítették a Tria nevezetű közös, mérhetetlenül kedves ismerősünkkel...
Horkantam fel ezen a ponton, nyilván szemernyit sem az, tud ő, ha akar, de az esetek 99,9 százalékában nem akar.
- Tekintettel arra, hogy a magánvállalkozásodról van szó, elsősorban téged ért kár, noha részben a falkát is megkárosította ennek révén. Az egyezségünk része volt, hogy nyugton marad, és nem csinál balhét. Yetta adott szava a szememben már semmit sem ér, a tiéd igen, és jó volna, ha ez így is maradna. A büntetésed második fele tehát az, hogy ítélkezz te magad Yetta Nacrosh felett a téged, és a falkát ért sérelem okán. A büntetése többé részét már megkapta.
Hagyok pár pillanat szünetet, nem hiszem, hogy túl súlyos lenne a dolgok ezen része, de még csak nem is ez a probléma, ezt bárki túlélné, őszintén teszek arra, mivel bünteti, úgysem fogom leellenőrizni, azaz, nem ezt fogom.
- November 11-e van, 11 óra 39 perc. Yetta itt tartózkodási engedélye már napokkal ezelőtt lejárt.
Azt mindenki döntse el maga, hogy egy utolsó szemét vagyok, amiért megvártam ezzel Darrent, vagy valamilyen kifacsart módon igyekszem kedvezni nekik, amolyan kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad módon.
- Egészen pontosan 24 órád van onnantól kezdve, hogy belépsz a pinceajtón Yettához, hogy kiródd rá a büntetésed, elvégezd, emellett pedig a te tiszted tudatosítani benne azt is, hogy nem szívesen látott vendég a továbbiakban a területünkön. Onnantól kezdve Yetta Nacrosh fején vérdíj lesz, ami csakis akkor fog lekerülni onnan, ha az Alfánk másként dönt, következésképpen nem árt arról is gondoskodnod, hogy holnap ilyenkor már ne legyen a város környékén.
Nem fogok senkit utána küldeni, mert nem vagyok olyan görény, hogy az általam városba engedett problémáról ne én magam gondoskodjak, ha úgy adódik. Adja az ég, hogy ne kelljen megtennem.

Rágott a pillanat terhe, azóta teszi, hogy ő elment, és megtudtam, mit csinált Yetta. Szerettem volna, ha csak annyit kell mondanom, hogy jól van Darren, legközelebb kétszer meggondoljuk, elmehetsz-e valahová, de nem csupán ennyiről volt szó. Mérhetetlenül durván munkált bennem a kötelességtudat, és a szándék arra, hogy valakinek jó legyen, ha már az én magánéletem ilyen elbaszott. Nem is létezik tulajdonképpen. De sajnos nem ez számított, Bétaként túl sok minden volt, amit figyelembe kellett vennem, és mások lelkének ápolása nem tartozott a feladatkörömbe. Ironikus, alig nevezte ki, máris a nyakamba szakadt az egész, aminek hála úgy érzem, kurvára nem érte meg elvállalnom, és hogy kapja be Dante, amiért máshol akadt dolga. Vagy tovább megyek, hogy én vagyok erre az egészre a legalkalmasabb. Hát nem tudom, pedig még Leah is büszke rám, tisztában vagyok vele, hogy tettem egyet, s mást a falkáért, de eme poszt elérése csak a távlati terveim között szerepelt, ugyanakkor nem akaródzott visszautasítani sem a lehetőséget.
Biccentést eszközöltem én is, legalább nem kell fölösleges köröket futnunk ezzel kapcsolatban. Noha egyébként sincs sok magyaráznivaló rajta, és ironikus módon nem is mondhatnám, hogy nem értem meg a gyújtogatási ingert bárkiben is, rohadtul szeretnék már lángokba borulva látni valamit úgy, hogy én okoztam azt, és attól tartok, hogy az egyre feszültebb légkör, és a fokozódó nyomás miatt előbb-utóbb elpattan bennem a cérna.
Figyeltem a reakcióit, haloványan sejtettem, hogy beletenyereltem valamelyest a közepébe, de nyilván mindketten sejthették, hogy nem hagyhatom ki a képletből az egymáshoz fűződő viszonyukat, mert sanszos, hogy egymással lehet a leginkább büntetni őket. Egyáltalán nem élvezem ezt, ha tehetném, futni hagynám őket, de nem dughatom homokba a fejem, nem lehetek én a jó arc, hogy minden szar utána az én hátamon csattanjon.
Azzal is tisztában vagyok, hogy mit jelent a kapcsolatuk tekintetében a büntetés, illetve, hogy Yetta már közel sem megtűrt személy ebben a városban. Mocsok érzés lehet, tudom, valahol az agyam hátsó zugában felrémlik egy múltbeli eset, amikor én voltam a magányos, a megtűrt, és ezért nem közeledhettem valaki felé, aki ebben az életben először és utoljára képes volt megragadni azt az oldalam, amit nagyon régen elnyomok magamban. A mi szerencsénk azonban az volt, hogy esélyünk sem volt bármit kialakítani, ők viszont már egy pár, és rühellem, hogy nekem kell közvetve elszakítanom őket egymástól. Még ha időlegesen is, de ha olykor el is hagyhatja majd Darren Fairbanks területét, az nem lesz gyakran, közel sem olyan gyakran, hogy elég legyen, bár elgondolásom szerint, ha szeretünk valakit, nem létezik az elég kifejezés. Arra meg a nullánál is kevesebb esélyt látok, hogy Castor megenyhüljön a nősténnyel kapcsolatban valaha…
A szavaira nem mondtam semmit, ugyanakkor némi döbbenet észlelhető volt a vonásaimon, el nem induló félmosolyból egy erőtlen biccentés lett csupán. Örülök, hogy legalább látja, nem célom túlzásba esni, de alább sem adhatom, az arany középutat nehéz meglelni, és még csak azt sem mondhatom, hogy biztosan sikerült, de igyekeztem. Nincs okom nem elfogadni a kezét, hasonlóképpen rászorítottam, és bíztam benne, hogy sikerül ezt az egészet a lehető leginkább problémamentesen végigvinni. Nem akadályoztam azonban tovább, menjen, tegye a dolgát, aztán kezdjen a maradék idejükkel azt, amit akar, abba már aligha akarnék beleszólni.
Olen Nacrosh. Szép lesz… kíváncsi leszek, meddig akarna maradni majd annak fényében, ami a húgát érheti, ha nem hagyja el a területet idejében, vagy egyáltalán nem áll szándékában megtenni. Nem hiszem, hogy kedvelni fog, de a kedvelhetőség nem is tartozik a feladatkörömbe. Igazságos próbálok lenni, de sokszor ez is csak arra elég, hogy kitörölje vele az ember a hátsóját. Elhagytam az irodát, a feszültségkeltés, és büntetésosztás már aligha része a napom további programjának…

//Én is köszönöm! <333//