Jó program a páros futás, vagyis ez kimerül abban, hogy megint kísérőt keresett, mivel Castort nem kérheti meg arra, hogy hé, gyere már ki velem futni. Az hülyén jönne ki, de gy is talált valakit, aki vele tart, azaz ott van valahol a környékén. Ő viszont rohan, egyenesen felfelé, ahogyan eddig is tette már nem egyszer, nem kétszer, egyre jobban terheli a lábát, mert a sérülése már a múlté. Szerinte, de ez most bőven elég. Tehát sprintel felfelé, már messziről hallja a károgást, és amint felér, ledobja a táskáját, a hang forrását keresi, utána néz a férfire. A hosszú haj... bizony megzavarja, de be kell látnia, hogy ezt az alakot nem is ismeri. -Szép varjú, szia! Mintha ő lenne a szemed, akárcsak Odinnak a hollói. Végigméri a férfit, a bőrkarkötőkön megakad a tekintete. Varjú, bőr karkötő, és szimbólumok. Oké, Ravennek nem volt hollója, de volt tolla, viszont neki is voltak karkötői... önkéntelenül fogja kezébe a nyakláncot, amit tőle kapott, azaz ráhagyott. A nyakát merné rá tenni, hogy ennek a fickónak is köze van a keltákhoz. Nagyon nem zavartatja magát, leül a földre és kinyitja a táskáját, és egy adag gumicukrot halászik elő belőle, amiből meg is kínálja a férfit. Ugyan nem tűnik barátságosnak, de annyi baj legyen, ez sem fogja elüldözni innen. Itt legalább nyugalom van, tehát nézelődik, és a varjút figyeli, vagy éppen ezt az alakot maga mellett nem sokkal, de a bemutatkozással még vár.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Ahogy közvetlenül meghallom a léptek forrását, enyhén végigfut a hideg a hátamon, hisz érzem magamon a pillantását. Fura illatokat hoz magával, ettől függetlenül még mindig nem nézek felé. Szavai azonban meglepnek. Mi van? Szép varjú? Mint Odin hollói? Honnan a fenéből szedi ezeket? Morrighan károg egyet a dicséretre, de még mindig nem jön le az ágról. Én pedig csak bosszankodok miatta. Nem feltűnő madár fajta, de az már igen, ha egy ember mellett van, ezért is röppent el mellőlem, de ez a kis jövevény szinte azonnal felismerte, hogy a madár hozzám tartozik. Eeeh, ilyenkor gondolkodok el azon, vajon minek is tartom magam mellett ezt a kukorica zabáló tollgombolyagot, ha még elrejtőzni sem képes rendesen? Szinte érzem magamon, ahogy végigmér, s ezután rá emelem a tekintetem. Nem érint túl kellemesen, ha így mustrálnak, ám valami furcsa dolgot olvasok le a lány arcáról, ahogy engem néz, s keze a nyakában lévő medált szorongatja. Leül mellém, mintha valami teljesen közvetlen haverja lennék, matat a szatyrában, és egy csomag gumicukrot vesz elő, és felém nyújtja. Most őszinte leszek, mióta szoktak vadidegen kislányok, vadidegen férfiak mellé ülve, gumicukrot kínálgatni? Most komolyan? Van bátorsága a kis csajnak. Vagy ha veszek a csomagból, utána pénzt kell adnom neki? Vagy mi? Még mindig kétkedően nézek a csomagra, mire Morrighan, aki eddig is élénken figyelte az édes illatot árasztó, zörgő zacskót, most felbátorodva röppen a zacskóhoz közeli vállamra, s próbál a zacskóból csippenteni. De egy gyors mozdulattal elkapom a csőrét, mielőtt belekontárkodna az édességbe. Morrighan ijedten csapkod a szárnyaival, de mivel nem engedem, egy idő után abbahagyja a szabadulás szándékát. Kiveszek a zacskóból két-három szemet, majd elengedem a madár csőrét, és felé nyújtom, mire félénken csipegeti az édes szemeket. - Kezdesz elszemtelenedni. - mondom komoran, mire kissé felborzolja a tollát, így fejezve ki sajnálatát. A lányra pillantok, s az arcát fürkészem. Nem látok rajta ijedtséget, megszeppenést, sem meglepetést. Túlságosan is nyugodt ahhoz képest, hogy kölyök. Mert hát kölyök, legalábbis a szaga ezt árulja el. Még mindig nem nyitom ki előtte a pajzsom, Morrighan viszont miután befejezte az étkezést, érdeklődve néz a lányra a vállamról. - Köszönd meg! - mondom a madárnak, mire átugrik a lány vállára, s fejét a lány arcához simítja, majd ott is marad. Ez mondjuk szokatlan tőle, de hát mit csodálkozom, bizonyára érzi a másikban a fiatal farkast, ezért barátkozik. Hmm... tényleg, most hogy belegondolok, Morrighan most először találkozik rajtam kívül vérfarkassal.
Vakmerő, így is lehetne fogalmazni, hiszen egy teljesen idegen férfi mellé ült le úgy, mintha ezer éve ismerné. A külseje hasonlított valakire, aki már nincs, és ahogy a varjút figyelte, annyira egyértelmű volt, hogy az idegenhez tartozik. Egy ilyen madár félénk, nem jön csak úgy ember közelébe, így nem, kivéve, ha nem vele van, és ki mászkál ilyen társsal, ha nem egy olyasvalaki, aki valamelyik ősi kultúrát követi? Ezt azért még ő is tudja, hiába fiatal. Hobbiból senki nem fog egy fekete varjút választani, ez biztos. Ugyan az idegen távolságtartó és hűvös, de a madara nem, és amikor előveszi a zacskót, hát persze, hogy ő is kér belőle. Nevetni kezd rajta, igaza van, neki is jár, ha a társának is. -Nem, csak tudja, hogy tőlem nyugodtan elfogadhatja, mert levágtam, hogy ő nem magányos madár, van társa. Figyeli a szerencsétlen vergődését, amíg el nem engedik és a boldog csipegetést is, amikor végre kap a nasiból. Leteszi a földre, ha kér még, vegyen csak, akárcsak a férfi, nem sajnálja. A madár érdeklődve nézi őt, ő pedig ugyanígy nézi a párost. Van valami ebben a fickóban, de hogy miért kellett vele összefutnia, az rejtély. Lehet, pont a varjú miatt? Majd kiderül, de nem úgy fest, mint aki megijedt volna bármitől is, sőt. A karkötőket figyeli, az azon lévő jeleket, és próbálja beazonosítani őket. Ha benne vannak Raven jegyzetében, akkor egészen biztos, hogy felismeri őket.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A lány szavaira nem felelek, Morrighan viszont a felajánlott édességbe igencsak szívesen csipeget. Leröppen a lány válláról, s a földre tett zacskóból majszolgat tovább. Ch... áruló kis dög. Ezért még csúnyán kapni fog otthon. Na mindegy. A város felé pillantok, de valamiért nem szabadulok attól az érzettől, hogy a lány engem néz. Egy idő után felé fordítom a tekintetem. A karkötőimet nézte. A jobb kezemen egy egyszerű kelta fonatot ábrázolt, a szélein a víz hullámainak jelképével a karkötő. A balon viszont az örök élet összegabalyodó, káoszba fulladó, mégis egységet alkotó jelképe díszelgett. Kezemet a csuklóimra fontam, így eltakartam előle a jelképeket. - Mi olyan érdekes? - kérdeztem az arcát vizsgálgatva. Volt valami furcsa a lányban, amit nem tudtam, egyszerűen képtelen voltam beazonosítani. Még sosem éreztem ilyet, egyetlen farkas, vagy halandó közelében sem, és ez baromira zavart. Ha valami druida rajongó, akkor most azonnal elhúzok innen. Manapság ez annyira új és "menő" dolog a generációk közt, hogy egyszerűen hányok tőle. Fogalmuk sincs a kelták múltjáról, szokásaikról. De mert emeltek néhány követ, ezért máris lehet szeretni őket. Vártam a válaszát, de Morrighan ekkor a térdemre röppent, s követelőzően károgott egyet. Kénytelen voltam elengedni a kezem, s megsimítottam a fejét. Jobb tenyeremben a tetoválás, tűz kelta szimbóluma tárult fel egy pillanatra, ahogy megsimogattam a madár fejét.
Tudja, hogy az idegen egyre kellemetlenebbül érzi magát, mert mindent alaposan megnéz rajta, de ha egyszer fura, hogy ugyanolyan karkötői vannak, mint Ravennek, vagyis hasonlóak, és ő is hordja, na meg egy varjú a társa, akkor naná, hogy megteszi, mert csak úgy, kedvtelésből ilyesmit nem hordanak az emberek. Főleg nem egy hím, aki szerint ez az egész buzis. Mert már ezt a verziót is hallotta, de szerinte ilyet csak az mond, aki tudatlan. A madár pedig kap az alkalmon, és vígan nassol a zacskóból, főleg, hogy most nincs megtiltva neki. Okos madár, hihetetlenül okos, mert lehet, falatozik, de közben nagyon is figyel mindenre, ami körülötte történik. A férfi nem válaszol, de ez nem különösebben zavarja, nem lehet mindenki olyan közvetlen, mint az, akire egy pillanatig gondolt botor módon, hogy őt látja. Mégis fura ez a hasonlóság, és ezt nem tudja hová tenni. A karkötőket nézi egészen addig, amíg el nem takarják őket előle. -Hirtelen azt hittem, hogy az vagy... aki már nincs köztünk, a hosszú hajad megzavart. A karkötőidet néztem egyébként. A víz elem van az egyiken, akkor gondolom, ez az egyik elemed, ami közel áll hozzád, és a tűz lesz a másik, amelyikkel együtt dolgozol, ugye? Neked is van bodhranod, vagy valamilyen hangszered? Nekem most készült el az első dobom, de hogy ő az, vagy esetleg még várat magára az, amelyiket a társamnak mondhatom, na azt még nem tudom. Még mindig nem tudja, ki az idegen, de azt igen, hogy nem véletlenek ezek a szimbólumok, a varja sem. Ahogy a madár károg egyet és megsimogatja a fejét, észreveszi a tűz jelét is a tenyerében. Fiatal, könnyen gondolhatja azt róla ez a férfi, hogy csak lelkes és mert hallott valamit, akkor beleugrott, mert ő marha ügyes lesz. Hát nem erről van szó, na de ezt a felnőttek nem nagyon értik. Raven tudta, de az más. -Azt hiszed, hogy itt van egy idióta kislány, aki lelkesen rajong valamiért, amiről azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák, igaz? Ez nem így van. Sejti, hogy a férfi mit gondolhat, ismeri a kortársait, aki fejetlenül vágnak bele mindenbe, mert azt hiszik, mindez játék. Hát nem az, csak erre későn döbbennek rá, amikor már megvan a baj. Ugyan a druidával csak kevés időt tölthetett együtt, mégis sokkal többet tanult, mint addig bármikor, és olyan képek jöttek elő, amiken elcsodálkozott. Már érti, miért tudta alapból azt, hogyan is kell a kávához nyúlnia, a bőrhöz, holott elméletben akkor csinálta először.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A szó áradat, amit hirtelen rám ereszt úgy ér, mint egy kisebb hideg zuhany. Bár már így világos, miért is bámul ennyire. Volt valaki az életében. Akire ezek szerint hasonlítok. Eeeh, talán most büszkének kellene lennem? Mikor felnéz, valami furcsa csillogást vélek felfedezni a tekintetében. Hallgatom a fecsegését, és egyre inkább azt érzem, mintha valami lelkidokit játszanék. Mégis mi a franc...? Végül kissé ingerülten szakítom félbe. - Kislány, nem tudom, mégis mi jár a kis kobakodban, de ide figyelj. Rossz játszópajtást találtál magadnak. Nincs bodhranom, a víz nem az elemem, meg amúgy is, mi a fenét hordasz itt össze? Fogalmam sincs, mi a frászról beszélsz! Nem érdekel mit gondolsz, mit hiszel! Hogy én mit hiszek, az meg már nem tartozik rád. Felállok a földről, a varjút elhessentem a térdemről, de Morrighan makacsul a kobakomra száll, és keményen rákoppint a csőrével. Ilyet nagyon ritka alkalmakkor tesz, hogy szembe szegül velem, és ez, hogy most megteszi, haraggal tölt el. Újfent elhessentem, mire a kölyök vállára telepszik, és hangosan károgni kezd. - Itt hagylak, ha most hisztizni fogsz! - mutatóujjammal fenyegetően mutatok a varjú felé, aki bár elhallgat, a lány fejére száll, és onnan mered rám. Mégis mi a franc esett Morrighanbe? Egy hosszú pillanatig csak nézek hol a varjúra, hol a lányra, és próbálom eldönteni, mégis mit kezdjek velük? - Jó, egyedül is haza találsz. - intézem szavaimat talán mindkettő felé, majd elindulok a lépcső felé. Még hallom, ahogy Morrighan károgni kezd, s szárnyaival csapkod a levegőben, de nem érzem, hogy felém tartana.
Az idegen tényleg hűvös, és olyan, mintha titkolna valamit, direkt, és elutasítóan viselkedik, holott egyszerűen tudja, hogy az,amiket visel, azok nem holmi passzióból vannak ott. Valamiért azonban elzárkózik attól, hogy bármit is mondjon, no de ez nem csoda, hiszen nem is ismeri. Amikor félbeszakítják, és majdhogynem dühösen reagálnak a szavaira, csak elmosolyodik. Ez a fickó tele van haraggal, csak nem tudja, miért. Nem várja, hogy bárki is tárt karokkal fogadja, de eddig is küzdenie kellett, most is azt kell tennie, hát akkor rajta lesz. Mosolyogva nézi, ahogy a férfi kap egy barackot a madártól, és amikor feláll, hogy elinduljon, a madár rátelepszik, nem mozdul onnan. -Tudom, hogy miben hiszel. Lehet, hogy tényleg kicsi, és még azt is elfogadja, hogy valaki hobbiból hordjon ilyen karkötőket és pont bőrből, na de az, hogy ott a tetoválás a tenyerében, azt nem fogja a véletlen számlájára írni. A varjú nem mozdul, csak károg az idegennek, majd biztosan azt fogja mondani, hogy a madár hülye. -A madarad mást mond, ő nem rejtegeti az igazságot. Tudja, hogy tudom, és tudja, hogy nem tartozom azoknak a kölyköknek a táborába, akik játszadoznak, mert az milyen menő. Felsóhajt, megérti a férfit is, hiszen vadidegen, mégis miért bízzon meg benne? Nem, a nyakláncot nem mutatja meg neki, még nem. Azt sem véletlenül kapta meg, és azóta sem veszi le. -Ha nem így lenne, ő távolabb repült volna, nem jön ide, hanem elbújik, és addig ott marad, amíg el nem megyek, de nem ezt tette. Engedte sejtetni, hogy ő hozzád tartozik. Szép is lenne, ha ez a fickó elmenne a varja nélkül, bár a madár utána repülne kis idő múlva, na de akkor is. Még ilyet. "Figyelj az apró jelekre!" Ezt tanulta, és ezt teszi.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A mosolya még ingerültebbé tesz, és még inkább úgy érzem, hogy valami különleges van a kölyökben, de föl nem bírom fogni ésszel, hogy az micsoda. Ahogy nézem őt és Morrighant mintha valami giccses dark képeslap oldalát bámulnám. Utoljára a druida tanítóm Gerador beszélt ilyen türelemmel, s magabiztossággal. Ez pedig igen ritka dolog, hogy egy kölyök természetéből köszönjön vissza rám. Nem, ez egyszerűen lehetetlen. Elindultam a lépcső felé, bár az első foknál megálltam, mikor eljutottak hozzám utolsó szavai. Morrighan most elárult előtte, ez tény és való, de... Visszapillantottam a kölyökre, és a varjúra. Kinyújtottam a kezem. Morrighan láthatóan nem tudta, mit tegyen, maradjon a lánnyal, vagy repüljön, végül az utóbbinál döntött, s a karomra röppenve pihent meg. Ekkor elkaptam az egyik farktollát, majd egy gyors mozdulattal kitéptem a helyéről. Morrighan fájdalmasan felkárogott, de továbbra is a karomon maradt, s ezután a szárnya alá dugta a fejét. - A varjú okos madár, de ugyanakkor mégiscsak egy madár. Az eleséged érdekelte, semmi több. Egy jól nevelt kutya is megnyalja egy idegen kezét, ha az szeretettel viseltetik iránta. A vállamra tessékeltem a varjút, mire bátortalanul oda ugrott a kezemről. Megsimítottam a begyét, de csak egy halk morranást hallatott, s fejét megint csak szárnya alá rejtette. - Tudod, bármennyire is bizalomgerjesztőnek hiszel, a máz semmit nem ér. Amint láthattad, nem tűröm az ellentmondást. És nem érdekel, mire következtetsz egy varjú viselkedéséből. Különben is, nem tanították az iskolában, vagy a Beharapód nem említette, hogy ne állj szóba idegenekkel? Vészjóslóan léptem oda hozzá, és néztem le rá. Pajzsom félig kinyitottam, hogy így jobban ráérezhessek a hullámaira, de valami olyanra bukkantam, ami ledöbbentett. Farkasom morranva rázta meg bundáját, s járta körbe a kölyköt. Nem tudom mi ez, ez a... mintha valami olyan lenne a lány lelkében, amit nagyon hosszú ideje nem éreztem már másban. Morrighan károgása zavart fel gondolataimból, s az farkas hullám, mely bár távol érződött, mégis jelen volt. Egy idegen farkas. Visszahúztam lassan Fenevadam, s bezártam a pajzsot. Gondolom a kölyök kísérője lehet. Ez igazán eszembe juthatott volna, hogy ezek nem egyedül mászkálnak szerteszét. A kölyök szemébe néztem. Valami húzott, és taszított egyszerre benne, és nagyon zavart, hogy nem tudtam rájönni, mi ez.
Mosolyog, mert nincs oka arra, hogy ellenséges legyen, ahogyan az idegen, és nem azért, mert annyira naiv lenne vagy fiatal, hanem azért, mert egyszerűen a megérzéseire hallgat. Azok sosem hagyták még cserben, és most az súgják neki, jó helyen jár, ez a férfi hasonszőrű, illetve olyan, mint ő. Persze mit nem adott volna érte, ha annyira barátságos és nyílt mint Raven, de nem keresheti őt mindenkiben. Ez az idegen morcos, vad, ellenséges és antiszociális, így fogalma sincs, mikor lesz hajlandó beszélgetni vele. Nem most, az tisztán látszik. A madara hezitál, hívja a társát, végül odaszáll hozzá. A férfi szavaira még szélesebb lesz a mosolya. Farkasa óvatosan közelíti a férfiét, ő is érzi, agresszív vele, nem lehet csak úgy odarongyolni. -A varjú okos madár, de sosem lesz olyan szelíd, mint egy kutya. Megmarad a vadsága és szabadsága, csak kompromisszumokra hajlandó akkor is, ha fióka kora óta van a társa mellett. Ne őt büntesd azért, mert valamit közölt veled. A madár jelzett, egyértelmű jelet adott, a férfi mégsem hajlandó arra sem, hogy egyáltalán meghallgassa. Nem akart ő semmit sem mondani, csupán keresi azt a valakit, akire Raven célzott, miszerint nem marad egyedül. Görcsösség nincs benne, ha itt lesz az ideje, akkor megtalálja, de a bibi, hogy tudja, megtalálta. -Ha abból indulnék ki, mennyire vagy bizalomgerjesztő, hidd el, itt sem lennék. Viszont nincsenek véletlenek, a madarat kimagyarázhatod, a karkötőidet is, de a tetoválást azt nem. Senki nem varratja magára a tűz szimbólumát csak úgy. Megrázza a kis fejét, amikor az idegen elé lép, nincs benne nyoma félelemnek vagy ijedtségnek, csak a férfit figyeli. Mivel előtte, illetve felette áll, így a nyakláncot is láthatja rajta, azt nem takarta el, hiszen nem azzal van elfoglalva, mit láthat a másik vagy mit nem. Ahogy lejjebb engedi kicsit a pajzsát, már biztosan tudja, azaz megerősítést nyer a megérzése, ő az, ő az akit keresnie kellett, akivel találkoznia kellett, nem más. Ha elutasítja, akkor még tanulnia kell ahhoz, hogy elfogadja, de nem fog hisztériázni, az is nagyon nagy dolog, hogy már tudja, kit kell majd felkutatnia ismét.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A szavai úgy vernek visszhangot bennem, mint a párizsi Notre Dame harangjai. Nem, ilyen nincs. Nem felelek a szavaira, nem is reagálok semmivel, de ahogy oda lépek hozzá, s nézem őt Morrighan ismét izgágává válik a vállamon. Nem értem ezt a dögöt. Esküszöm, haza érünk, és feltűzöm szélkakasnak a ház tetejére. A hullámaim úgy vizsgálják, s érintik meg, mintha egy értékes porcelánváza lenne, amit életemben nem láttam, de az ő hullámai úgy illeszkednek az enyéimhez, mintha mindig is ahhoz tartozott volna. A kölyök bár óvatos, s farkasom is csak méregeti, s fenyegetően viseltet iránta, mégis, úgy húz magához, mintha csak a saját véremből való volna. A hideg fut végig a hátamon, s ekkor érzem meg a másik idősebb farkas hullámait, s zárom el magamat a kölyöktől. Üresség vesz körbe a pajzs mögött, ahogy eltéptem magamat a másik hullámaitól. Istenek, miféle ostoba játékot űztök velem? A lány fürkésző pillantásába tekintettem, s ekkor vettem észre a nyakában a medált. Morrighan károgott, de nem törődtem vele, leguggoltam a lányhoz, s szemem ezüstösen villant fel, ahogy felismertem a medál jelképét. A kezem önkéntelenül nyúlt a fémdarab felé, mintha valaki irányította volna a kezem, hogy érintsem meg. De mielőtt valóban megfogtam volna a medált, visszarántottam farkasom, s a kezemet is úgy rántottam vissza, mintha égetően forró dologhoz akartam volna hozzá nyúlni. Pedig a forróság, s a tűz nem idegen tőlem. A lány mosolya értetlenséggel tölt el. Sejtem... dehogy sejtem, tudom, miért érzem azt, amit. És azt is, miért beszél így velem a lány. De ez lehetetlen. Morrighan hangja és bátorsága ismét visszatért, s károgva röppent fel a levegőbe, s kecses szárnycsapásokkal írt le a levegőben, a fejünk felett néhány kört. Néztem a köröző madarat felettünk, aztán a lányra meredtem, majd lassan felálltam mellőle, de nem léptem el. Feltettem volna pár kérdést, számtalan és számtalan kérdés tolult gondolataimba. Figyeltem a szemeit, azokat a furcsa élénkséggel csillogó szemeket. Valami olyanra bukkantam ebben a lélekben, amit Gerador óta nem tapasztaltam. És ez valahol bizonytalansággal töltött el. De miért? Ez csak egy kölyök, aki talán többet olvasott a kelleténél erről a témáról. Kapott egy nyakláncot valakitől. Na és? Valakire hasonlítottam a múltjából, véletlen egybeesés! És erre a lélek dologra is akadhat magyarázat. Talán az Őrzők... igen, csakis az ő kezük lehet ebben a dologban, vagy valamelyik Falka Suttogója. Igen, talán ez a kölyök egy Falka Suttogójának fattya... De ez... Ennyi véletlen egybeesés? Natan, ezt te sem gondolhatod komolyan. Morrighan. A gondolataimat s a kavargó érzéseimet egy megkeményedett arc mögé rejtettem, s tekintetem a még mindig a levegőben köröző varjat figyelte. Végül feltettem egy kérdést: - Honnan szerezted, azt a medált? Nem tudom mit várok feleletként. Fogalmam sincs, egyáltalán miért nem mozdulok el a lány mellől. Miért fordultam vissza hozzá? Érzékeim a környezetet fürkészik, figyelem, ha netalán megjelenik a kísérője, leléphessek, de ugyanakkor a lányra is koncentrálok.
Nyugodtan ül továbbra is, a varjú helyette is beszél, és mivel az idegen visszalép hozzá, csak azt jelenti, ő is tudja, hogy mi a helyzet, csak valamiért nem akarja elhinni, elfogadni. Igen, ő nem felnőtt, és nem is így tervezte, vagy szerette volna, hogy történjen minden, nagyon jól megvolt Ravennel, mégis az volt megírva, hogy külön kell folytatniuk. Tudja, hogy a férfi felismeri a medált, azaz azt, amit ábrázol, neki is olyanja van, de látja a szemein is. Nem takarja el, az a medál nagyon sokat jelent neki, és nincs miért takargatnia. Aki érti, érti, aki meg nem, az csupán annyit lát, hogy van valami a nyakában és kész. Nem húzódik el akkor sem, amikor az idegen meg akarja érinteni, ám valamiért nem teszi meg. Farkasa is nyugodtan csóvál, amin maga is meglepődik. Mintha teljesen természetes lenne, hogy egy felé fenyegetően közelítő hímmel szemben így viselkedjen. A madár viszont ismét felélénkül, boldogan repked, nem akar elbújni, sem visszahúzódni, valamit ismét jelez. Nem ismeri a varjút, de ő is sejti, hogy mi az, amit közöl. Igen, neki ezt a férfit kellett megtalálnia, és úgy tűnik, ennek az ellenséges idegennek pedig vele kellett találkoznia. A férfira emeli a tekintetét, nem kell, hogy kérdezzen, most nem, hiszen ennek még nem jött el az ideje. Neki is, az idegennek is emésztenie kell az egészet, bár ő boldog, mert nem hitte volna, hogy ilyen hamar rátalál arra, akire Raven célzott. Nem marad egyedül. Eleve nincs egyedül, hiszen a druida energiáit még mindig érzi, és mindig is érezni fogja, de fizikai valóságban bizony ez a férfi az, aki esetleg majd elfogadja. Ez elég valószínű, persze ez attól függ, mekkora csatát kell vívnia érte. Meg fogja tenni. A kérdésre elmosolyodik. -Nem szereztem, kaptam. Pontosabban olyasvalaki hagyta rám, aki maga viselte, akitől rengeteget tanultam, aki mellett szinte a legtöbb kérdésemre választ kaptam... eddig. Raven Sutteré, a druidáé volt ez a lánc, ő adta nekem. Nem titkolja, kitől kapta, vagyis hogyan jutott hozzá, mert nincs miért. Nem lopta, nem elkunyerálta, és tudja, hogy nem kapta volna meg, ha Raven nem ítéli meg úgy, hogy megérett rá.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A kölyök feleletére rá pillantok. Nem sokat mondd a név, bár hajdani tanítóm mesélte, hogy akadt pár hozzám hasonló Fenevad Írországban, akik tanulták a druida tanokat. Sose gondolkodtam el azon, vajon miért nem találkoztam akkoriban más "tanítványokkal". Talán csak azért, mert egyrészt nagyon kevesen vagyunk, másrészt meg Gerador és én nem igazán fedtük fel, mik is vagyunk valójában, még a "testvéreink" előtt sem. A lány nyaklánca azonban egy igen ritka értékű, és a druidák közt is igen nagyra becsült jelkép. Minden druidának megvan a maga jelképe, és elhivatottsága, de csak az igen tapasztalt, és jártas tudásúak választják maguknak az Ezüst Kereket. Az örök körforgás, s az istenek ciklus váltásának jelképe, mely az Univerzum rendjének, s az Élet s Halál egyensúlyának ábrázolása. Még a halandók közt is ritka, aki fölfogja, vagy tudja, mi ez a jelkép. Manapság Wicca hívők is használják, de ez a jelkép örökké kelta, s pogány jelkép marad, ezen nem változtat semmi. Hasonló az én Káosz Csillagomhoz a hátamon, kivéve, hogy ez inkább kerék, s az én jelképem szárainak vége nyílhegyben végződik. És teljesen más életfelfogásra ad alapot. De mégis, az, hogy egy druida egy gyermekre hadjon valamit, annak nyomós oka kell, hogy legyen. Pláne, ha a saját jelképéről van szó. Egyáltalán van fogalma erről a kiscsajnak? Másrészről meg... rá hagyta? Szóval az illető ezek szerint elhunyt. Nem tudom mit gondoljak. Viszont így, sok minden magyarázatot nyer. Egy druida tanítványa nem marad sose egyedül, ezt a Másvilágiak és az Istenek is pontosan tudják. És valamilyen úton módon mellé rendelnek egy tanítót. A tudás nem marad elhanyagolandó állapotban, ahhoz az ilyen lelkek túl értékesek. De ez, képtelenség. Csak mendemondákat hallottam ilyenről, hogy egymáshoz egyengették a lelkek útját, de ez... Mintha rákényszerítenének arra az égiek, hogy a kölyökkel foglalkozzak. Márpedig se isten, se ember, se semmilyen nagy lélek nem kényszeríthet ilyesmire. Különben is, mi olyan kivételes dolog lehet a kölyökben? Semmivel nem szolgált rá a szememben erre a tisztségre. Semmivel! - Morrighan, ideje indulnunk! - szóltam rá a madárra, aki erre a lány lába elé szállt le a porba, majd fekete szemeivel nézte a kölyök arcát. - Nem tudom, mit gondolsz, vagy vársz. De ki kell, hogy ábrándítsalak. - mondtam komoran a lány szemeibe nézve - Bármit is rejtessz magadban, nem érdekel! Tegyél le a reményeidről! Morrighan keserűen felkárogott, de a szemem szigorúan rávillant, így megmutatva egy pillanatra a Bestiát, s erre a varjú elhallgatott. A fák felé vettem az irányt, egy pillanatra se néztem vissza a párosra. Ki kell szellőztetnem a fejem, ez a kölyök totál összezavar. Mély levegőt vettem, majd bevetettem magam a fák közé, s futva törtem meg az erdő néma csendjét. Morrighan felpillantott a lányra, majd kedvesen belecsippentett a nadrágjának szárába. Utána néhány szárnycsapással felemelkedett a levegőbe, majd ő is eltűnt a fák lombkoronái között.
//Itt most rád bízom, hogy utána mész, vagy sem. Ha nem, akkor a következő egy záró lesz tőlem, ha igen, akkor folytatjuk. //
Látja, hogy a medál mennyire megdöbbentette a férfit, még mindig nem akarja elhinni, hogy nála ilyesmi lehet, pedig de. Ezt kapta örökségül, illetve sok mást is, de ez a lánc Ravené volt, egyes egyedül az övé. Tudja, hogy mit ábrázol, mit jelent, egyszer majd neki is lesz sajátja, amikor elég érett lesz arra, hogy megtalálja a jelét, de addig még hosszú az út, ő az elején jár. Ugyan sosem beszéltek róla, de pontosan tudta, hogy Raven mennyit tud, és lazán használhatná azt amikor csak akarja, de nem tette meg, soha nem használta a saját érdekeire. Nagyon is tudja, hogy az a lánc mit jelent, mit "ér", illetve mit mutat kifelé, de számára azért fontos, mert akitől kapta, az a személy volt a lényeg. Nem marad egyedül... az lehet, viszont az is, hogy nem most fog dűlőre jutni az idegennel, mert olyan ellenséges, amilyet még nem nagyon látott. Érti a viselkedését, hiszen nem fiatal, és ha eddig esetleg nem futott össze az övéivel, akkor naná, hogy ez döbbenetet vált ki belőle, és inkább bezár mint egy sündisznó, mert nem akarja elhinni. Mégis hogyan bizonyítsa be, hogy nem csak egy holmi lelkes rajongó, hanem tényleg ez az ő világa? A tűz lehetne hirtelenjében az egyetlen, de ha most nekiáll annak, hogy bizonygassa, nem véletlenül futottak össze, az meg nagyzolásnak tűnhet, azt meg nem szeretné. A varjút figyeli, aki elé száll le, azaz most egymást figyelik egészen addig, amíg a férfi indulásra nem szólítja fel a madarat. Csak ekkor emeli tekintetét a férfire, a szavaira pedig ismét elmosolyodik. -Én nem kértem senkit, hogy mellettem legyen, hogy mit szeretnék elérni, majd az idő eldönti, alkalmas vagyok rá, vagy sem. Raven bízott bennem, ez pedig bőven elég ahhoz, hogy soha ne adjam fel, és ha egyedül kell küzdenem, akkor egyedül fogom megtenni. Csupán örültem annak, hogy van valaki, akivel talán elbeszélgethetek, mert ő érti, miről van szó, nem úgy, mint a többiek. Egy szóval sem mondta vagy könyörgött azért, hogy valaki a kezét fogja, és igen, hirtelen megzavarta a férfi külseje, és amikor meglátta a varjút és a karkötőit, reménnyel töltötte el, hogy itt van egy hím, aki nem nézi hülyének, és pontosan tudja, miről beszél. Morrighan... szép név. -Ezek szerint tojó. A harc istennőjéről kapta a nevét, akit sokan kegyetlennek tartottak, holott csak holló alakban jelent meg sokszor, az volt a szent állata is. Szia Morrighan, Norina vagyok. Mosolyogva mutatkozik be a madárnak, legalább neki, ha már a férfi indulni készül, és a madarat is hívja. Ám az csipkedni kezdi a nadrágja szárát, ő pedig feláll, felsóhajt, és elindul az idegen után. Ha már egyszer rátalált, akkor lehetőleg nem óhajtja már most szem elől téveszteni.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A felhangzó léptek zaja, mely a hátam mögött hangzott fel, s Morrighan bátorító károgása dühvel koronázta meg az amúgy is felborzolt kedélyeimet. A varjú lemaradt, hogy a lány közelében maradhasson. Az eszem megáll! Mindjárt a kölyöknek ajándékozom, és aztán meg leshet! A kölyök szavai ettől függetlenül helyesen hangzottak, legalábbis helyén volt a tudása. Leszámítva, hogy Morrighan istennő és testvérei valóban kegyetlenek voltak, elvégre a harc, s a háború isteneiről van szó. Sokszor károgó varjakként jelentek meg a csatatéren, hogy aztán elragadhassák a kiszemelt harcosokat.Testvérei Macha a Holló, s Nemain az Őrjöngés istennői. De Morrighan... ő volt a legkegyetlenebb. S ő az én istenem is. Elvégre megannyi csata és harc keresztezte az utam, évszázadokon át. Ahányszor vért ontottam az áldozat is volt egyben Morrighan tiszteletére. De most? Most mégis mit kezdjek ezzel a levakarhatatlan gyerekkel? Nincs jobb dolga? Az egyik sűrűbb aljnövényzettel, s fákkal benőtt terepen megálltam. Végül az egyik tölgy törzsének dőlve vártam be őket. Morrighan úgy szálldosott a kölyök felett, mintha csak vezetné. Agyam eldobom! Ez csak egy kölyök, te tollcsomó, vedd már észre! Összefontam a mellkasom előtt a kezeim. - Na jó, miért is követsz engem? Igazából valahol sejtettem a választ, de ezt nem akartam elfogadni. Nem, és nem és nem! Még hogy babycsősz legyek, elég volt egyszer egy Falkában a kölyköket pesztrálni. Persze, valahol tudom, hogy ez a kölyök nem az edzési tudásra szomjazna, és nem is a vérfarkas etikettjére. Benne más lakozik.
Hihetetlenül elutasító egy hím az idegen, azt már rég levágta, szerencsétlen madara hiába próbálkozik a kettejük lévő szakadékot csökkenteni, a férfi nem nagyon hajlik semmire. Érthető. Lehet, ilyesmire nem számított, de ő sem. Raven azt mondta, napok, hónapok, évek, nem tudni, de ez őt is váratlanul érte most. Egyszerűen érzi, hogy az idegen sokkal többet tud annál, mint amit elárul, ahogyan ránézett, a medálra a nyakában, a varjú... ezek nem véletlenek. A varjú pedig kettejük között marad, mintha megint azt mutatná a társának, hogy jelenleg helytelenül cselekszik, és nyissa már ki a szemét. Okos madár, mondta ő. Persze mégis hogyan közölje most a férfivel, hogy Raven mit mondott, és tudja azt, hogy őt kellett keresnie, vele kellett most találkoznia? Sehogyan, ezt a fickót nem érdekli semmi, rideg, ellenséges és elutasító, pedig ő is tudja, látta rajta. Nevetni kezd, így trappol az idegen után, aki csak bevárja őt is, Morrighant is. Milyen rendes, nem rohanta át az erdőt, és csak érdeklődik a maga módján, ha megállt. A másik törzsnek dől, szemben a férfival, és érdeklődve figyeli, de a mosolya az még mindig ott van a kis arcán. -Miért vagy ennyire elutasító? A tagadás könnyít valamit, vagy csak késleltet bizonyos dolgokat? Azért, mert fiatal vagyok és nem felnőtt, az az oka mindennek? Nem akarod elhinni, hogy... szóval Raven azt mondta, nem maradok egyedül. Lehet, napok múlva, de az is, hogy csak évek múltán felbukkan valaki, aki olyan, mint ő. Nem mond többet, de igaz, évekkel számolt és meglepte az, hogy belefutott ebbe a férfibe csak úgy. Ő is jobban örülne annak, ha olyasvalakivel találkozik össze, aki normális, közvetlenebb, barátságosabb, és nem olyannal, aki rideg, ellenséges és tagadó. Két lehetőség van, vagy téved, vagy pedig küzdenie kell azért is, hogy ez az idegen elhiggye róla, hogy ugyanazon az úton jár, mint ő maga, csak még nagyon az elején. Téved... az előbb végiggondolta, lehet, de az érzései sosem csalnak, márpedig érzi, hogy ez az idegen az, a másik druida.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Közelebb léptem hozzá. A mosolya még inkább felhergelt. A szemei úgy csillogtak, amitől Farkasom felborzolta a bundáját bennem, s úgy éreztem, át kellene harapnom a kölyök torkát. Mintha üldözne, de ez a szempár nem az övé, hanem a benne rejlő Bestia s az az mögött rejlő lelkek szempárja. Egy idegen, mégis ismerős szempár. A hideg futott végig a gerincemen. Morrighan közénk szállt le az avarba, hol a lányra pillantott fel, hol rám. Mélyet sóhajtottam végül. Kinyitottam a pajzsom, hogy energiáim ismét az övébe fonódjanak. Úgy éreztem, mintha egy űrt töltene be, amiről még magam se tudtam, hogy van bennem. Ahogy Farkasom a Kölyök köré fonódott, azt vettem észre, hogy a haragom elpárolgott, helyette nyugalom és türelem veszi át a helyet. Szavaira leguggoltam elé, s végig a szemeibe néztem. - A tagadás védelem.- szólaltam meg. - A kor nem számít, ha valamiben jó vagy. De ha veszélybe sodorsz ezzel másokat, az azt mutatja, hogy ostoba és öntelt vagy. És ugyanez van akkor is, ha épp a saját életedet sodrod veszélybe. Szavaim komolyan csengtek, mégis úgy éreztem, ezzel most okíttom. Egy idegen farkast követ, holmi megérzés miatt, vagy mert egy régi tanára ezt hitette el vele. Itt mutatkozik meg, mennyire gyermek, ugyanakkor érettebnek tűnik a korosztályánál. Talán igaza lehet. Nem tudom, de most majd kiderül. Felemeltem a kezem, amelybe a tűz mintája volt tetoválva. Tenyeremet felé tartottam. - Add a kezed! - mondtam komoran, de mindvégig a szemeibe néztem. Ha valóban az, aminek mondja magát, akkor ezen a próbán mindkettőnknek át kell esnie. Ha valóban egy druida tanította, és én vagyok, akit keres, akkor... akkor nem fordíthatok hátat. De ha ez nem így van, és elbukik, akkor vagy istenesen elverem, vagy sürgősen ide kell érnie a kísérőjének, hogy ne essen baja a gyereknek. Ha megfogta a kezem, átkulcsolom az ujjai között az ujjaimat. A mozdulataim ösztönösek, végig a tekintetébe nézek.
Leül a fa tövében, úgy sokkal kényelmesebb, és a varjút figyeli, aki igen lelkesnek mutatkozik, és még véletlenül sem tágít közülük. Magyaráz a társának folyamatosan, ezen is képes mosolyogni. Aztán a férfire néz, és ahogy leengedi a pajzsát... hasonló energiái vannak, mint Ravennek, ugyanolyan egységet érez, mint vele, és ez érdekes. Tudja, hogy nem téved, bármennyire is veszélyes játéknak tűnik az, amit éppen tesz. Na de nem vágott volna a férfi után és nem is szólalt volna meg, ha nem látja meg a karkötőin lévő szimbólumokat, valamint a tetoválást a tenyerén. Az utóbbi volt a döntő. -Ezt értem, ahogyan azt is, hogy bárhonnan lehetett volna a medál, de láttad, érezted, amit én is. Tudod, ha nem látom a tetoválást a tenyereden, akkor hidd el, nem mondok egyebet, és nem jövök utánad. De ezt, a tűz jelét csak úgy senki nem fogja magára varratni, mert éppen tetszik neki. Annak jelentősége van. Senki nem hallotta, miről volt szó, annyira lüke nem vagyok, de ha mellényúltam, és nem téged kell, hogy keresselek, akkor meg már olyan mindegy, nem? Sosem szólalt volna meg, ha nem érzi azt, amit, azt is tudta, a kísérője messze van ahhoz, hogy hallja miről is beszélnek. Szokott figyelni az ilyesmire, nem fog könnyelműsködni csak azért, mert megcsillant egy reménysugár. Persze mindent a fejébe vés, nem véletlenül tudják azt kevesen amit Raven tudott, igaz, nem is értenék, de ez a legkevesebb. Ők képtelenek elszakadni az anyagi világtól, csak abban élnek, és fogalmuk sincs, milyen lehetőségek vannak, mennyire nem a pénz mozgat mindent. Ez csak egy tévhit. -Tessék. Előrenyújtja a kezét, az szinte elveszik a férfiéban, hát na, nem csak azért kisebb, mert nőstény, sajnos nem biztos, hogy nagyra nő majd, de ez sosem zavarta. Megfogja a ezét, ha ez ad bizonyítékot arra, hogy a megérzése jó volt, akkor ez, le sem veszi szemét az idegenről. Az is lehet, elbukja, de ez eszébe sem jut, mert annyira érzi, hogy ez nem így van.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Crashed Ahogy hallgatom a lányt, s szemeit figyelem, önkéntelenül is eszembe jut Gerador. Amikor először találkoztam az öreggel, ő is hasonlóképp viselkedett velem, mint ahogy én most a kölyökkel. Pedig ő még nem is volt vérfarkas. Sem Őrző. Csupán a lelke volt olyan hatalmas, mint amilyen egy druidáé lehet. Csak sejtésem van arról, mi következik abból, amire készülök. Mikor Gerador engem beavatott, akkor a föld repedt meg körülötte, s lángba borult a fél erdő. De amikor Jeanal mértem össze erőmet, akkor abból vihar kerekedett. Nagyobb, mint amit eddig valaha is láttam. Nem tudom, a kölyökből mire számítok, de meg kell próbálnom. Keze a kezemhez simul, kicsinek tűnik, de úgy kulcsolom át, hogy ne tudja kirántani a kezét, ha esetleg megijedne. Bár nem szorítom, és arra sem számítok, hogy esetleg megrémülne. Morrighan némán oda ugrabugrál a lábunkhoz, de most csöndben figyel csupán, hisz tudja, mire készülök. Még ha én nem is vagyok teljesen tisztában azzal, mégis mit gondoljak. Teljesen leengedem a pajzsomat felé, energiáim szinte fojtva fonják át, s kapcsolódik össze vele. Farkasom a kicsi fölé magasodik. Nem engedem ki a Bestiát, de hullámaim felkavarosnak, ahogy lelkének rezdüléseit megérzem, vérének áramlása olyan, mint az enyém, szívverése olyan egyenletessé válik, amilyen az enyém. Már volt tapasztalatom olyannal, akinek a lelke szinte egyesült az enyémmel, de pont, egy kölyök? A szemem ezüstösen villan fel, Fenevadam pedig a kicsit hívja, hogy törjön elő a lányból. Olyan erővel csapnak felé a hullámaim, hogy még engem is meglep, és érzem minden egyes lelki rezdülését. Furcsa érzés. Végül enyhe, égető fájdalmat érzek a kezem felől, melyek kezdenek karmokká válni. Ahogy megpróbálom elengedni a kezét, apró lángnyelv jelenik meg a tenyerünk közt. Kékes vörös színben táncol, s úgy érzem, mintha hozzáláncolná az ujjaimat a kölyök kezéhez. Halvány lángnyelv indul el a kis gömbből, s fonja körbe a lány és az én karomat. Még mindig érzem, hogy éget, de nem bánom, sőt... A szívem egyenletes lüktetése visszhangzik a fejemben, s hallom az ő szívdobbanásait. Nem tudom, hogy a lány ezt hogy éli meg, de sejtem, hogy az "egyesülés" hasonló élményében részesül. A lelkemben dallam szárnyal fel, olyan érzés, mikor Fenevadam megszületett a lelkem mélyén. Határtalan nyugalom és szabadság érzet uralkodik köztünk, a lány elméjébe pedig Vérvonalam képességével önkéntelenül is bepillantást nyerek. Gyermekkori képeket látok, örömöt, szomorúságot, életet és halált. Közben az én életem képei is megjelennek előtte. Háborúk, csaták, vadászat, rég elfeledett arcok, képek, érzések, bukás és felemelkedés. Nem tudom, meddig vagyok így előtte, de arra leszek figyelmes, hogy amikor kinyitom a szemem, homlokom az övéhez ér, karomba végződő bal kezem, a mögötte lévő fa törzsébe mélyed, a keze pedig továbbra is a tenyeremhez simul. A lángok, s a tűzgömb jele csak az égési sebet hagyta maga után,mindkettőnk tenyerében. Elhajolok tőle, kiegyenesedek, s érzem, ahogy Bestiám is visszahúzódik. A hullámaim nyugodtak, de ahogy elszakadok tőle, szinte ismét azt kívánom, hogy érezzem azt az összefonódást, amit az előbb. Még mindig nem értem, miért vonzz így magához, de ezt most el kell fogadnom. Az istenek s ezek szerint a volt tanítója is így akarja. Hisz nem hiába fonták össze lángok a kezünket. Morrighan örömittasan röppen a fejemre, s csapkod néhányat a szárnyával. Lazítok a kezeimen, s elengedem a lányt, s a fát is. Kiegyenesedek, s elemelem róla a tekintetem. Fenevadam visszahúzódva figyel, de pajzsomat szabadon hagyom a kölyök előtt. - Valóban azt szeretnéd, hogy segítsek? - nézek rá, Morrighan vidámságára ügyet sem vetek. Ha a kölyök elfogad tanítójának, én pedig őt tanítványnak, azzal nagyon-nagy bajokat is húzunk egymás nyakába. Persze hiába mondunk egymásra nemet, ha az égiek máshogy tartják jónak.
Elmondott mindent, nem fogja tovább ragozni, hiszen nincs miért, most már csak ismételni tudná saját magát, és azt meg nem szeretné. Egyrészt idegesítené az idegent is, de saját magát is, így inkább egy szót sem szól, csak érdeklődő tekintettel figyeli a férfit. A kezét előrenyújtja, csak sejti, miért ez következik, de nem visszakozik, szeretné tudni, hogy vajon a megérzése ismét helyesnek bizonyult, vagy sem. Az idegen leengedi a pajzsát, furcsa érzés, és nem azért, mert így érzi az energiáit, hanem az, amit abból érez. Az ereje nem vitás, na de az, hogy olyan, mintha passzolna az övéhez? Mintha egy és ugyanaz lenne? Érdekes érzés, mégis megnyugtató, ilyet pedig soha nem élt még át. Hirtelen égni kezd a keze, mégsem rántja el, nem ijed meg tőle, de a bestiája kifelé jönne, ahogyan ott az irodában is. Érzi, hogy a férfi elhúzná a kezét, de abban a pillanatban lángnyelv csap fel a tenyereik közül, mely igencsak forró és égeti a bőrét, de kitart, mert lehet, fáj, de mégis olyan hullám ez, amit nem akar megszakítani. Meglepődik azon, hogy teste átveszi a férfi rezgéseit, a szívdobbanását, mindent tisztán hall, a karja már nem kar, hanem karmokban végződő mancs, a láng pedig már körbeöleli a karjaikat, egyre magasabbra csapva. Mérhetetlen nyugalom önti el, emlékképeket lát, de ezek nem csak az övéi, hanem az idegené is, melyektől meg kellene rettennie, hiszen Ravent ismerte, de ezt a férfit kicsit sem, és mégis bekövetkezik az, amire sosem gondolt volna. Amikor vége szakad, és a férfi "elszakad" tőle, csillogó szemekkel néz fel rá. Nem tévedett, most már biztosan tudja, hogy nem tévedett, és kicsit sem érdekli az égés nyoma meg az azzal járó fájdalom, egyszerűen mosolyog, a varjú örömére pedig nevetni kezd, hát ezt akarta megértetni velük, csak nem figyeltek oda rá... azaz az idegen nem törődött azzal, mit üzen neki Morrighan. -Igen. Nem kérek sokat, amit tudok, magam is megpróbálom megoldani, csak... csak annyira az elején tartok még, hogy nem mindig tudom, két lehetőség közül mit válasszak. Ravennek igaza volt, de hogy ilyen hamar? Meglepő, hiszen ha ezt leszámítva őket kettejüket összezárnák egy hétre, onnan valaki nem jönne ki élve, annyira különböznek első látszatra.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Ahogy próbálom összeszedni a gondolataimat, a lány tündöklő szempárjába nézek. Morrighan örömtánca nem hat meg, nem tudok vele örülni. De nem is vagyok mérges, csupán nem tudom hová tenni az iménti tapasztalatokat. Tisztában vagyok vele, hogy nem a "véletlen" kevert erre a vidékre, ez már bizonyos. Az istenek háború hírével kecsegtettek, erre az ölembe hull egy druida tanítványa. Sóhajtok. Hát, ez nem lesz könnyű menet. Morrighan károgva röppen Nori vállára, ahogy a lány csilingelő kacaja felhangzik. Kibontom a hajamat, és beletúrok, a vállamra, s hátamra omló sörénybe. Farkasom a kölyök közelében telepszik le, nem megy közvetlenül mellé, egyenlőre tartja a távolságot. Utoljára ilyen egyesülést talán a legvadítóbb, leghevesebb sexuális kapcsolatom során éreztem, vagy egy vérfürdőtől terhes vadász éjszakán, mikor elborult az agyam, s Fenevadam teljesen az irányítása alá hajtott. Nem gyakran, az a lényeg. Ahogy nevet, önkéntelenül is elmosolyodok rajtuk. Morrighan játékosan felcsippenti a lány egyik tincsét, s kedvesen húzigálja. Nem tudom mi ütött belém, de a lány energiái teljesen felborítottak. Végül szavaira bólintok. Hát, akkor amiben kell, segítek. - Rendben. Amihez úgy gondolod, szükséged van segítségre, abban mancsot nyújtok. Még állva maradok, figyelem a kölyköt, és a játszadozó Morrighant. - A neved Nori ugye? - kérdezem. Bár az emlékképek során felvillant egy-egy név, azt hiszem ez az övé. - Ahogy láttam az emlékeidet, gondolom a bodhran készítésnél tartasz. De mást nagyon még nem nagyon tanultál. Persze, lehet, hogy tévedek. De általában ilyenben nem szoktam. Hacsak nem hamisítja meg az emlékeit.
A varjú örömét nem hagyja figyelmen kívül, a vidám károgás és az, hogy a tincsével játszik, minimum jutalmat érdemelne, de csak gumicukor van nála még mindig. Előveszi a zsebéből, és az idegenre pillant, ha engedi, akkor kitesz a földre pár darabot, Morrighan hadd eszegesse. Még mindig furcsa érzések kavarognak benne, mert olvasta Raven jegyzeteiben, hogy létezik ilyesmi, de elképzelni sem tudta, milyen lehet. Most már tudja. Lehetne félelmetes, ijesztő, de nem így éli meg, bár történhetett volna másképp is, ez is igaz. Ismét a férfire pillant, kibontott hajjal nem is tűnik olyan morcosnak, mint egyébként, de még mindig távolságtartó, amit nem csodál. Ő is az lenne, lehet. Farkasa tovább csóvál barátságosan, és kicsit közelebb kúszik a másikhoz, de nem nagyon, éppen csak annyira, hogy még jobban szemügyre vehesse. -Köszönöm. Nem fogja sokat zargatni a férfit, szó sincs róla, ő egészen más ember mint Raven volt, ezt is nyugtázta már, nincs ezzel semmi baj. -Igen. Igaz, csak Morrighannak mutatkozott be, pont akkor, amikor az idegen egyszerűen eltűnt a fák között, de valahogy nem érezte úgy, hogy ennek jelentősége lenne. Ráaggatott címke, amit a szülei találtak ki, nem fontos. Ettől még nem biztos, hogy ő az, akinek elképzelték, vagy megpróbálták nevelni, sőt, tuti, hogy nem, hiszen akkor nem lépett volna le arról az útról, amire szánták. -Azt befejeztem, az avatás jönne most, azt még nem tettem meg. Nem, nem volt rá idő, hogy többet mutathasson, viszont azt hiszem, a legtöbbet mégis azzal tanultam, hogy megértsem azokat a dolgokat, amikre éveken keresztül nem találtam választ, akkor pedig már minden jött magától. Egy idézést sikerült még megcsinálnom, mert... mert muszáj volt beszélnem Ravennel. Eddig jutott. Azóta folyamatosan olvas, a kis port amit még együtt készítettek, a dobba tette, megfestette, és olvas ezerrel. Egyedül nem vágott bele semmibe, mert nem játék, és ő nem játszani szeretne.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Csendben figyeltem, hogyan játszanak, s mikor a lány gumicukorral kínálta Morrighant, s rám nézett, csak biccentettem, hogy rendben. Morrighan erre leröppent a földre tett falatokhoz, és már mohón csipegetett is. Körbe pillantottam, érzékeimmel vizsgálgattam a környezetet, nincs-e olyan a közelben, akinek semmi köze az itt történtekhez, de egyenlőre csak ketten voltunk a fák rejtekében. A lány arcát fürkészem, de csak lelkesedést, és örömöt olvasok le róla. Nagyon várhatott, és nagyon biztos a dolgában, ha ennyire nyugodt. Persze ez nem baj, csupán érdekes. Nagyon ritka természetre vall. A lány igenlő feleletére Morrighan felemeli a fejét, majd károgva pillant felénk. - Norrrri!!! - kiáltja, amire letérdelek a fűbe, és megsimítom a fejét, miközben újból nekiáll az édességnek. Felnézek a lányra, aztán egy halvány mosolyt eresztek felé, még ha nem is sikerül túlzottan bizalomgerjesztőre. - Nos, Nori, akkor ezek szerint, az égiek akarata sikerült. Melléd tereltek, hogy rám találhass. Illő lenne, hogy eláruljam a nevem, de azt hiszem, anélkül is megtalálsz. Vagy ha nagyon ragaszkodsz hozzá, szólíts Káosznak. Még nincs annyira benn a bizalomkörön, hogy tudjon rólam dolgokat. Bőven elég az is, amit elárulok neki. Hallgatom szavait, és kissé meg is lepődök, milyen sok mindenen túl van már. Persze, az átélt próba után, nem kellene csodálkoznom, hiszen ez benne rejlik. - Közel állhatott hozzád, az előző tanítód. - mondtam, ahogy figyeltem a szemét. S ekkor hangom szilárdan csengett, arcomra komolyság, céltudatosság telepedett. A kölyök szemeibe fúrtam a tekintetem. - Ha tanulni szeretnél, és valóban szükséged van a segítségemre, akkor keményen neki kell állnod! Nem tudom, milyen volt az előző mestered, csak sejtem. De az nem elég. Én nem leszek bátorító, sem könnyelmű, precizitás, és teljes fegyelem az, amit elvárok. Ha elbuksz, felállsz. Ha nyafogni kezdesz, ott hagylak, vagy megütlek. A benned lakozó tudást felszínre kell hozni, de ez csak akkor lehetséges, ha évek munkáját és fegyelmét fekteted bele. Én máshogy tanítok, ezt vésd az eszedbe! Segítek ha kell, de nem tűröm, ha ellenszegülsz! Csak és kizárólag téged okítlak, mindig egyedül leszel, ha velem vagy, senki nem kísérhet! Ezt a tudást nem sokan értik, és nem kell megértetni sem a kívülállókkal! Te tanulsz! Az, hogy hogy oldod meg, hogy kísérő nélkül gyere, a te bajod! De ha nem vagy ott a megadott időpontban, a megadott helyen, nincs több segítség! Ha csak megsejtem, hogy más tudtára adod, hová jársz, mit teszel, nem segítek, de akkor egy igen dühös Fenevadat is a nyakadba kapsz! Ha megértetted, és így is elfogadod, hogy tanítsalak, akkor áll az alku! - felé nyújtom a kezem, ha beleegyezik, kezet rázhassunk. Farkasom figyeli a kölyköt, hullámai megerősödnek felé, ahogy a várakozás elönt bennünket. Morrighan is abbahagyta a majszolást, csendben figyel. Fenevadam a kölyök felé tolja az orrát, de egyenlőre csak némán figyel, hullámai várakozóan lengnek körbe minket.
A varjú barátságos, ellentétben a társával, és amikor még kimondja a nevét is, ismét nevetni kezd. Valahogy eszébe sem jut azon elgondolkodnia, miért hitt ennyire a megérzéseiben annak ellenére, hogy sosem hagyták még cserben. Tévedhetett volna, ez is benne volt a pakliban, és tessék. Talán szerencsés, mert soha senki nem akarta kiölni belőle azt, ami kiskora óta ott van benne, és lehet, ennek köszönhető az, hogy most sem csalta meg. -Igen Morrighan, Nori. Furcsa, hogy egy varjú gumicukrot egyen, és ennyire mohón, de láthatóan ízlik neki, persze nem szeretné megmérgezni, nem ornitológus, hogy tudja, pontosan, mennyire árt neki, de bízik a madárban. Ha neki nem kell, akkor ott fogja hagyni. -Nem, nincs szükség névre, azt hiszem. Az nem fontos. Megtalálja a férfit, akárhol legyen is, hiszen érzi az energiáit. Ha teljes napig kell bolyongania, hogy ráleljen, akkor is megteszi, mert tudja, hogy nem fogja eltéveszteni, ha szükséges. Ehhez nincs szükség névre, egyáltalán nincs. -Igen, vele szavak nélkül is értettük egymást, pedig nem sokáig voltunk egymás mellett, csak pár hónap adatott meg. Olyan szeretettel beszél Ravenről, ami meglepheti a férfit, és mégis mosolyog, mert tudja, ő ott van, azokkal, akikhez tartozik. Hosszú-hosszú évtizedeknek kell eltelnie ahhoz, hogy ismét találkozhassanak fizikai valójában is, de ki fogja várni, ezt már akkor eldöntötte, amikor bekövetkezett a tragédia. Hallgatja a férfi mondandóját, nem ijeszti el vele, csak bólint néha hozzá, teljesen világos. -Lehet, még fiatal vagyok, de azt hiszem eddig is így éltem. Azt mondták, hogy van egy korlát, én akkor is azon voltam, hogy azt átléphessem. Ha nem sikerült elsőre, ment másodikra, ha akkor sem, akkor ment harmadikra. Nem adom fel, ha küzdeni kell, akkor küzdök.Tudom, hogy nagyon hosszú út áll előttem, és soha nem fogok mindent tudni, mert olyan nincs, de ez nem zavar. Azt is tudom, hogy ezt az egészet sokan nem értik, mert annyira leragadtak az anyagi világban, elfelejtették a múltat, és elképzelni sem tudják, hogy amit ők életnek hívnak, az nem az, amikor azt hiszik, mindent elértek, tulajdonképpen semmit sem értek el, csak visszakerültek a gödör legaljára, és képtelenek kimászni onnan. Nem tudják, mi az a felelősség, mi az, amikor tudnak valamit, és soha de soha nem használhatják fel saját érdekeikre, de az a tudás sokkal hatalmasabb minden egyébnél. Áll az alku. Elgondolkodva felel, tényleg nem érti az emberek többségét, a társadalmukat, akik csak hajszolják a pénzt, és fogalmuk sincs arról, mit jelent az igazi szabadság. Minden átmenet nélkül nyújt kezet, és vágja rá az igen feleletet. Lehet, ez megdöbbentően hat, de pontosan tudja, hogy az idegen miről beszél. Ha kell kilóg, nem probléma, megoldja, mert ez az ő útja, és hiába hiszi azt Brad is, hogy ez csak egy hóbort, téved, nagyon nagyot téved... bár lehet, ott az idézésnél már rádöbbent erre.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Morrighan károg egyet, mikor az utolsó szem is lecsusszan a torkán. Azután hálásan Nori vállára röppen, s ismét károg egyet, ahogy a lány kacag. Legalább ők kijönnek egymással. Elgondolkodok, rákérdezzek-e a mesterével kapcsolatos dolgokról, de inkább nem teszem. Nekem nincs közöm hozzá. De ahogy beszél róla a lány, meggyőz arról, hogy nagyon közel állt hozzá a druida. Bár amilyen erős lélekben a kölyök, nem csodálom. Ahogy hallgatom, úgy egyre szélesebb mosoly kerül a képemre. Jól van kislány, hát akkor legyen. Mikor kezet fog velem, csak elégedetten vizsgálom az arcát. Farkasom megsimítja a kölyköt energiáival, orrát a kicsi orrához érinti, ő így pecsételi meg az egyezséget. Morrighan elégedetten borzolja fel a tollait, látva a történéseket. Vérvonalam képességével mutatok egy erdő mélyi tisztást, mely azt hiszem, mindkettőnk számára ideális gyakorló hely lesz. ~ Két hét múlva találkozunk itt, pontban este 11-kor. Hozd el a bodhranod, és meglátjuk, mit hozunk ki belőle. Ha készen állsz rá, felavatjuk. Elengedtem a kezét, majd elléptem tőle. Morrighan elröppent a lánytól, s az én vállamra telepedett. Összefogtam a hajam, majd búcsúzóul intettem felé. - Viszlát kölyök! Azzal elindultam futva, folytatva az edzést. Furcsa érzések kavarogtak bennem, ahogy Morrighan felröppent a levegőbe, s a magasból követett tovább. Farkasom nyugodtan ölelt körbe, de a gondolataim a kölyök körül forogtak. Bár tisztában voltam azzal, mit vállaltam a nyakamba, valahol örültem, és bosszankodtam miatta egyaránt. Nos, meglátjuk, mit hozunk ki ebből az egészből. Ha elbukik, akkor az úgyis ki fog derülni. Ha alkalmas az útra, akkor segítek neki. Minden erőmmel.
Farkasa egyre közelebb kúszik a férfiéhez, még mindig csóvált, de továbbra is óvatos. Ő pedig Morrighant nézi, ahogy boldogan csipegeti a gumicukrot majd elégedetten száll a vállára. Nem nyúl hozzá, egyelőre nem, majd ha a varjú jelzi, eljött az ideje, csak akkor. Addig megelégszik azzal, hogy egyáltalán közeledik hozzá, és a maga módján barátkozik. Sokat nem gondolkodott a válaszon, hiszen nem volt miért, és abban a pillanatban a nagy farkas az övéhez nyomja az orrát, mire a kicsi megnyalja a pofáját. Lökött még, ő így fejezi ki az örömét, ez van. A képre bólint, nem fogja eltéveszteni, nyugodtan tűnik. ~Ott leszek. A helyszínt megjegyzi, tudja hol van, nem fog eltévedni, míg odaér. Végül elengedi a férfi kezét, a megállapodás megpecsételtetett. Feláll, indulnia kellene neki is. -Viszlát! Morrighannak is int, aztán visszasétál a kilátóhoz, hogy leszökdécseljen a lépcsőn. Érdekes, tényleg nem hitte volna, hogy ilyen hamar találkozik valakivel, pontosabban azzal, akit keres, akit Raven említett, de azért örül neki. Hasonlítatni nem fog, teljesen értelmetlen, nem keresheti mindenkiben a druidát, hiszen mindenki más és más. Ahogy ez az idegen is. Ellentéte Ravennek, szinte mindenben, a pozitívuma a varjúja, Morrighan, mert ő meg édes. Viszont a kérdés ott motoszkál benne, képes lesz ezzel a férfivel úgymond együtt dolgozni? EZ a jövő zenéje, majd elválik.
Kezdőlap
//
//
