- Ne nézz rám így - morogtam, inkább bosszankodva, mint dühösen. - Én is el voltam havazva. Most se vagyok lazábban, de ez most nem számít. - A holdtölte óta hogy van a farkasod? - kérdeztem, és rájöttem, hogy tényleg szörnyen elhanyagoltam. Miután eljöttünk, és Leonel inkább hátramaradt Chicagóban, az én felelősségem volt Liu, arról azonban sikeresen megfeledkeztem, hogy ez nem csak az első teliholdjáig tart. Ezért pedig magamon kívül mást nem hibáztathattam és pont. Kicsit lenyugodott, még nem volt a régi, és talán amíg meg nem szokja, vagy le nem veti magáról a nyakörvet nem is lesz. De ha egy kicsit össze tudja kaparni magát, és másra koncentrálni, akkor biztosan jobb lesz. - Sajnálom - mondtam őszintén. - Ez az én hibám is. De hamar túl leszel rajta, ne aggódj! Mentségem annyi, hogy nem szoktam mentorkodni. Mindig a saját előmenetelemmel voltam elfoglalva és utána is azzal, hogy jól teljesítsek, ezért sem szoktam elvállalni egyetlen kölyköt sem, ezért ügyeltem arra mindig kínosan, hogy véletlenül se marjak be senkit a falkába. Szóval más-más téren, de Liuval mind a ketten tanulóidőszakban voltunk, és ha nem is annyira bizonytalanul mozogtam, mint ő, de azért éreztem, hogy ez merőben más, mint amit eddig vérfarkasként csináltam.
Az a pillantás sem volt szándékos, inkább lehajtom a fejem, és nem nézek Duncanre, nehogy még egyszer megtörténjen. Így is magára vette. Hogy hamar túl leszek rajta? Lehet. Ha a következő holdtölténél vége, akkor jó, azt biztos ki fogom bírni. De ha összeszedek valami hosszabbítást, az katasztrófa lenne. Óránként jelentkezni ... el fogok süllyedni a szégyentől minden egyes alkalommal, ha Castor elé kell állnom. Igen, jobb lesz, ha nem kerülünk egymás orra elé a következő hetekben. Elvégre jelentkezhetek másnál is ... Duncan a farkas felől érdeklődik. - Megvagyunk. Az együttműködés jól ment holdtöltekor, és most azt hiszem emiatt sokkal nyugodtabb. De állandóan az erdőben lennék ... úgy húz oda, mint a mágnes a vasat. Amint négy fal közé kerülök, máris újra menne. De az előbbit kivéve nem próbált kitörni. Nem tudom, ez jó-e vagy rossz. Én jónak veszem. Nem tudom, a többieknek mennyi bajuk volt ebből. Nekem csak az első hónapban volt egy-két problémásabb esetem, azok sem tartottak tovább pár percnél. És két esetet kivéve én állítottam le.
Megint felálltam, és kényelmes léptekkel elkezdtem fel-alá mászkálni. Ez amolyan töprengés melletti pótcselekvés volt. - Ha nyugton van, az nem baj, mert gondolom nagyban megkönnyíti az életed - mondtam pár perces hallgatást követően. - De az se lenne jó, ha idő közben ami felhalmozódik benne, az egyben törne ki belőled, mert a fene se tudja, hogy akkor tudnád-e kontrollálni. - Egy pillanatra megálltam. - A büntetésed miatt most ezt hanyagoljuk, de utána rá fogunk állni arra, hogy hetente kétszer-háromszor átváltozz. Ha nem is hosszabb időre, csak pár percre, vagy fél órára, akkor is. Te fejlődsz, de a farkasoddal együtt kell. Kölyökként nem hátrány, ha a bundás nyugton tud maradni, de franc tudja, milyen lesz akkor, ha végre kiszabadulhat. Ráadásul minél előbb szokja meg az átváltozást, és minél hamarabb rövidül le az átváltozás időtartama, annál jobb. - Van valami az erdőn kívül, ami még kell? - kérdeztem, mert én előállhatnék akármivel, ha őt az nem motiválja, nem vonzza, akkor tök fölösleges. És sajnos nem tudom pöccre pontosan kifundálni, hogy mire van szüksége.
Na, Duncan megint mondott valami újat. Szóval gyakorolni fogjuk az átváltozást? Én eddig minden erőmmel elnyomni akartam. Lehet, hogy szó szerint értem a nyelvet, de már nem az első dolog, amit azt hiszem mégis rosszul értelmeztem. Vagy Leo mondta el kicsit homályosan. Vagy én nem emlékszem jól, mert amikor az első eligazítást kaptam, kopogott a szemem az éhségtől, és éppen azzal voltam elfoglalva, hogy nyolc napnyi kihagyás után próbáltam összerakosgatni az agyamat a helyére. - Igen, én sem akarom teljesen elnyomni. Ezért is mentem ki, mert úgy gondoltam, hogy akkor nyugodtabb lesz. De ez mondjuk most nem jött össze. Hogy mi kell még nekem az erdőn kívül? A első gondolatba belevörösödtem. Nem, azt nem. Azt ha megpusztulok akkor sem fogom kitálalni. De van valami, ami kéne. - Mondjuk ... egy-két magas nyakú cucc, amiben edzeni is lehet?
- Ilyen bakik becsúsznak - legyintettem. Próbáltam könnyedebben tálalni neki a dolgot, elvégre nem történt semmi helyrehozhatatlan, vagy katasztrofális. Igaz, ez a szerencséjén is múlott, de a lehordást és a büntetést már megkapta érte. Ha összezuhan, és elmerül a mélabúban, az senkinek sem használ. Főleg neki nem. - Bele fogsz jönni, csak adj magadnak több időt. Senki sem lesz két hónap alatt tökéletes farkas. Sőt... olyan nincs is. Láttam, hogy elpirult, ebből pedig nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy miféle testmozgásra is szüksége van. - Nyugi, ez természetes - mondtam, de nem feszegettem tovább, ha őt ez ennyire zavarta. - A nyakörvet pedig el fogjuk takarni valahogy, és ha látszik, az se tragédia. Az emberek divatnak hinnék, hidd el, az első alkalom után nem is foglalkoznának vele. Elhiszem, hogy nem volt könnyű neki. Nem elég, hogy nemrég lett farkas, de még tök új helyre is került, ami az idősebbeknek is nehéz, nemhogy neki! Lehet, hogy mostanában túl elnéző lettem?
- Kösz, hogy vigasztalsz, de miután leszedtek a lámpáról neked ez a szöveg mennyire jött volna be? - kérdezem. Nem akarok vitatkozni, de azért kezd megjönni a hangom. - Tudom, az sokkal rosszabb volt. Nem akarom összehasonlítani a kettőt. De engem most aligha vigasztal az, hogy még egy ideig ugyanígy el fogok bénázni mindent. És az egy ideig, az lehet, hogy éveket takar. Tudom, hogy van, aki divatból visel ilyesmit, de ez nem az én stílusom, és azt hiszem ez látszik a viselkedésemen is. És ez egy eléggé konzervatív város most még, a szálló meg tele van családosokkal. Az edzésre kissé túlsúlyos háziasszonyok, ideg összeroppanást itt kiheverő üzletemberek, és hasonló kaliberű vendégek járnak. Egyik sem tűnt rocker fazonnak, punknak, csövesnek, vagy nem is tudom minek ... És ez egy négycsillagos szálloda. Itt hazaküldik a személyzetet, ha nem tiszta az egyenruhája, vagy nincs kivasalva. Közben persze motoszkál bennem, hogy valamit figyelmen kívül hagytam. Aztán rájövök mi az. - Mit is mondtál? Mi van az őrzőkkel, és Anne-val?
- Semennyire - ismertem be, és próbáltam kizárni annak az esetnek a képeit, az érzést, ami utána belém kúszott, és megmételyezett. - Türelem, oké? - Márt tényleg nem tudtam mondani. Ha azt mondom, hogy velem sokkal de sokkal több gond volt, mint vele, az se hiszem, hogy kihúzza a gödörből. Úgy tűnt, a nyíltan hordott nyakörv gondolatától is ódzkodott. Hát... annyi szent, hogy Castor büntetései igazán hatásosak. Amikor kezdtem azt hinni - és némiképp örültem is neki -, hogy elsikkadt az Anne-téma, Liunak eszébe jutott. - Drága lányom igencsak népszerű lett. A Protektor szemet vetett rá, tanítani akarják. Érdekes, amióta az elvétele felmerült, egyre gyakrabban utalok rá a lányomként. - Castorral holnap elmegyünk hozzájuk, elvisszük Anne-t, és meglátjuk, mennyire tudunk zöld ágra vergődni. Frusztrált az ügy, de nem tűrt halasztást, szóval minél előbb túlesünk rajta, annál jobb.
Az Anne téma nekem magas, Duncan rövid pár mondatából még azt sem tudom eldönteni, hogy ez most jó hír vagy rossz hír, szóval ezen a vonalon jobb, ha nem megy tovább a beszélgetés. Ezek olyan dolgok, ami a fejem felett zajlanak, és jó is ez így, mert biztos csak marhaságokat mondanék. - Remélem sikerrel jártok! Bármi számít is ez ügyben sikernek, remélem, hogy elérik. - Én igyekszem türelmes lenni Duncan, de amikor egy embernek mondják, hogy legyen türelmes, az általában azt jelenti, hogy valamire órákat, vagy heteket kell várnia, esetleg egy-két évet. Itt meg évtizedekről van szó. És hiába tudom, hogy elvileg a rendelkezésemre áll, nekem ez akkor is nagyon hosszú idő. Amikor megtudtam, mi történt velem, nagyon bántam, hogy akkor elmentem sétálni két meccs között. Aztán volt pár hét, amikor ez az érzés csökkent, és úgy véltem, belesimulok majd az új életembe. Most megint szeretném visszaforgatni az időt, és meg nem történtté tenni ezt az egészet, és ez nem a nyakörv hatása. Az csak egy utolsó csepp volt, ami ezt felszínre hozta bennem. Nem tudom, mikor fog ez újra megfordulni, vagy megfordul-e valaha, vagy rosszabb lesz. Persze, talán ha Duncan támogat, akkor könnyebb lesz.
- Tudom, hogy bosszantó, és idegőrlő - bólintottam. Hogy ne tudnám, Liu még türelmesebb és fegyelmezettebb farkasként is, mint amilyen én voltam emberként, hogy ne tudnám, milyen az, amikor lépten-nyomon fura korlátok, szabályok, de fejlődél majdhogynem nulla. - Próbálj kicsit lazítani, kikapcsolni. Nem tudtam, mit tanácsolhatnék még, téphettem itt a számat estig is, de nem hinném, hogy az most használt volna neki. Úgyis csak csupa felszínes, sablonos mondat jönne most a számra, azokat meg ő is biztosan tudja. Nagyot sóhajtottam és lejjebb engedtem magam a székben. - Tudok valamiben segíteni? Nem volt már ötletem, de ha neki igen... Majdnem mindenre nyitott voltam. Most akadt némi szabadidőm, szóval akár pár órás elfoglaltságot is mondhatott.
Lazítani? Ezt a szót én nem is nagyon ismertem eddig. Sem a harci iskolában, sem utána itt, Amerikába, amíg a rokonaimnak dolgoztam, sem később, amikor pénzért bunyóztam. Egyszerűen nincsenek is nagyon módszereim erre. Ha szabadidőm volt, akkor edzésre költöttem. Mindig is élvezem, és motivált az, hogy ez nem volt hiába. Most inkább tanítok, mint edzek: a hotel vendégeit, Gabrielt, Asht ... Ez sok időmet elveszi, és persze nem lehet úgy elengedni magam, főleg a vendégekkel nem, mintha csak magamnak gyakorolnék. Ash kiborító, Gabriel kevésbé. Tőle határozottan nem kellemes pofont kapni, ha be-becsúszik egy. Csak utána mindig bocsánatot kér ... Ha így belegondolok, igen, lehet, hogy kéne némi kikapcsolódás. De mozgásra ma kivételesen már nem vágyom. Most jöttem meg az erdőből, ahol térdig, vagy magasabbra érő hóban gyalogoltam órákat. Igazából fáradt vagyok, de biztos, hogy nem fogok tudni elaludni még egy jó ideig. - Te mit szoktál csinálni, ha ráérsz, és nem akarsz mozogni már? - kérdezem meg Duncant. Nekem nincsenek erre nézve bejáratott módszereim, de még ötletem sincsen nagyon. Persze mondjuk lehetne dögleni a TV előtt ...
Ez a kérdés talált. Egyrészt, mert mostanában nem igazán fordult elő ilyesmi, másrészt, mert eddig nem igazán gondolkodtam hobbiban. - Lássuk csak... - töprengtem hangosan. - Anne előtt leültem a falkából valakivel inni, vagy kocsmába mentem, meg sztriptízbárba. Anne után inkább vele játszottam, meg tanítgattam erre-arra, mesefilmeket néztünk... szóval bepótlom a gyerekkorom! - vigyorodtam el. Jobban belegondolva, tényleg így volt. - Nincs sok szabadidőm, és azt is vagy Anne-nel, vagy Amberrel töltöm. Azt már nem fejtettem ki, hogy Amyvel mit szoktunk csinálni, szerintem úgyis tudja. Jó, nem kell mindig a legmocskosabb dolgokra gondolni, nem csak abból áll az élet. - De ha gondolod, elnézhetünk a felújítás felé, aztán körbenézhetsz. Nem kifejezetten lazítás, de még nem dolgoznod kéne. És eltereli a gondolataidat.
Amióta Castor a nyakamra rakta ezt a szíjat, most először mosolyodtam el. - Hát te sem vagy valami szakértő szabadidős tevékenységek terén ... Ezen csendben derülök még egy kicsit. Cseberből vederbe. Én most tényleg valami olyasmire vágytam, ami szórakoztat, nem csak elterel. De lehet nem is baj, hogy nincs ilyen. Lehet nem árt nekem, ha még egy kicsit elrágódom a történteken, és magamba szállok. Amúgy is ódzkodom kissé a haszontalan időtöltésektől, attól, ami semmilyen módon nem visz előbbre. De ha jól belegondolok, akkor lehet, ezen is kéne változtatni. Itt nem érek el eredményt azzal, ha a nap 24 órájából 18 helyett húszat töltök gyakorlással, mert a legapróbb fejlődést is években mérik. Csak magamat hajszolom agyon, és a fáradtság nem lesz sikerrel kompenzálva, így csak a frusztrációm nő. Kilátástalannak tűnik ez az egész. Akkor már inkább valami olyasmit kell majd találnom, ami plusz pénzkeresetet nyújt. - Akkor inkább ne a következő pár órára koncentráljunk, hanem a továbbiakra. Ha valami plusz pénzkeresetet szeretnék a majdan előálló üres óráimba belegyömöszölni még, akkor arra nézve, van ötleted? Az az igazság, hogy amióta itt vagyok, jelentősen megcsappantak a bevételeim, és nem elég, amit haza tudok küldeni. És persze ez további aggodalmakra adott okot. Még jó, hogy itt Fairbanks környékén nincsen rokon, mert már a nyakamra küldték volna, hogy mi történt velem. Így is kisebb botrányt okozott otthon, hogy két hónapon belül másodszor költöztem új városba.
A mosolya már jelez egyfajta javulást, talán mégsem menthetetlen a helyzet! Megértem, hogy nem igazán tud mit kezdeni magával, nehéz az elején kikapcsolódást találni. Hiába, ebbe is bele kell szokni. - Plusz munka... - megvakartam a tarkóm. - Körülnézhetsz a városban, hátha találsz valamit, és több sikerrel jársz, mint Amber. A hotelen kívül majd én is tudnék neked munkát adni, az új helyre kell biztonsági őr is. Ezen kívül lehetsz még a hotelben gyerekfelvigyázó, habár... szerintem nem pont erre vágysz - engedek meg egy pimasz mosolyt, aztán tovább kattogok a dolgon. - Hirtelen ennyi jutott eszembe. Azt javaslom, hogy próbálj olyan helyen munkába állni, amit farkas vezet, és a mi falkánk tagja. Így ha probléma adódna bundás feleddel tudsz kitől segítségek kérni, és a teliholdas kimenővel sem lesz gond. Ezen kívül ha hallok, vagy látok munkalehetőséget, szólok. Ezen a téren nem vagyok túlságosan otthon, mivel nekem megvan a magam munkája, így nem szoktam figyelni a különféle álláshirdetéseket, vagy pénzkereset után futkosni. Falkán belül pedig egyelőre csak a hotel akadt, mint vállalkozás. Az orfeum, ha minden jól, és a tervezett ütemnek megfelelően halad, akkor két-három héten belül megnyílik. Addig viszont van még körülötte bőven tennivaló.
Szóval az egyetlen tényleg ajánlott munka, az Duncannél van, mint biztonsági őr. Az érveket hallva nem akarok külsős munkáltatót, valóban. Az még nem nekem való. És szívesen dolgozom vele. Biztonságot fog adni, ha tudom, hogy ott van a közelben. Néha nem is fog ártani, ha néhány rendbontót kicsit megszorongathatok. - Ez egy jó ajánlat, köszönöm. Akkor ez elrendezve. Pár hét és lesz keresetem több a mostaninál. Az este hatos edzés után mehetek is az orfeumba, onnan záráskor vissza, reggeli edzés, és utána az az érzésem, hogy aludni fogok a következő edzésig. Át kell majd állnom az éjszakai életmódra nekem is. - Amíg meg nem nyílik, akkor addig meg a felújításban segítek. Holnap akkor nem érsz rá, de holnapután gondolom kezdhetünk. Mikortól? Nekem reggel hétkor, aztán kettőkor, és végül hatkor van edzésem. A köztes időben tudok ott lenni. A szórakozás és kikapcsolódás elfeledve. Már rég átléptem rajta. Mindig könnyen lemondtam az ilyesmiről, soha nem éreztem pótolhatatlannak, ha nem jutott belőle.
- Nincs mit - biccentettem, és így is gondoltam. - A munkabeosztás kötetlen, én is akkor vagyok ott, amikor időm engedi, az egyetlen, a munkálatok felügyeletére kinevezett falkatag, George. Ha odamész, és én nem vagyok ott, őt keresd. Szerencsém volt, hogy akadt olyan, akire ezt rábízhattam, ha csak akkor haladtak volna munkálatok, amikor én jelen tudtam lenni, talán sose nyitunk meg. Tudtam, hogy ha én nem voltam ott, akkor valamivel lassabban dolgoztak, de a munka haladt, és kikészíteni sem akartam őket. Jól haladtunk. - Nem ígérem, hogy a jövőben úgy tudok rád figyelni, és veled foglalkozni, ahogy azt kéne, ha hanyagollak, szólj rám, rágd a fülem. - Komolyan gondoltam. A mentorkodás kissé új keletű volt nekem. - A te képzésed és úgymond a nevelésed is ugyanúgy a kötelességem, mint a testőrködés. Ha megfeledkeznék róla, nyugodtan juttasd eszembe.
Megrázom a fejem. Ez így nem fog működni - George nem szerepelt azok között, akiknél lejelentkezhetek. Ha te nem vagy ott, akkor óránként vissza kell jönnöm a hotelbe, szóval akár el se induljak. A következő holdtöltéig ez így fog menni. És ha elmulasztom a jelentkezést, akkor tovább is. Úgyhogy már most szólok, hogy ha ott dolgozunk, és lelépsz hirtelen, mert valami más dolgod akadt, akkor velem szúrsz ki szintén. Ha ez neki a kötelessége, akkor rendben, akkor beszéljük meg komolyan! Gyalog az út a hotel és az orfeum között elég hosszú, nem mehetek oda csak úgy vaktában, mert azzal egyszerűen magam alatt vágom a fát. - Szóval ha ez nem megy, akkor inkább maradok a hotelben.
Hát, azt viszont nem tudtam megígérni neki, hogy felboríthatatlan időbeosztást tudok neki felmutatni a magam részéről, de ez akkor sem lehetetlen. - A hotelnek vannak bérelhető járművei, tudsz vezetni? - kérdeztem, mert ha igen, akkor nincs probléma, ha nem, akkor sincs túl nagy, csak kicsit macerásabb lesz az ügy. - A mobil, amit kaptál, még megvan, ha jól tudom. - Ha erre tagadó választ kapok, akkor az első utam innen egy szolgáltatóhoz fog vezetni. Ha nem lehet őt elérni a nap bármely szakában, akkor akár remetének is mehetne. - Nem leszel hotel-szellem, ne aggódj, kiokoskodjuk. Klassz azért, hogy végre ráébredtem, nem csak arra kell figyelnem, hogy én mit barmolok el, hanem arra is, hogy Liu nehogy vakvágányra tévedjen. És nem csak magam miatt nem akartam, hogy nagy gubancba kerüljön a kölyök. Értékes volt, Castor kedvelte, szóval nem lehetett a mentorálását félvállról venni.
Csak megrázom a fejem. Nem, nem tudok vezetni, és most a jogsi megszerzése is ugrott. Telefon? Arra bólogatok, hogy az megvan. Nem szoktam elhagyni a cuccaimat. De ahogy felidézném pontosabban azt, amit Castor mondott, most, hogy az első pánik elmúlt, egyre inkább az az érzésem, hogy az ügy még ennél is bonyolultabb. - Duncan, az az érzésem, hogy az leszek. Nem vagyok benne biztos, hogy kimehetek ... egyáltalán ... még veled sem ... Sóhajtok egy nagyot. - Az a baj, hogy hiába értem a szavakat, nem tudom, pontosan mi van mögöttük. Nem tudom, Castor mit akart ezzel a jelentkezéssel. Lehet, hogy csal a hotelen belül mozoghatok ... és ... - tényleg nagyon összpontosítok, hogy felidézzem, lehetőleg szó szerint, mit is mondott a főnök. - A fene egye meg! Nem emlékszem! - csapok az ágyra magam mellett. - Amikor rám szorította ezt az övet, és közölte, hogy nem vehetem le, annyira megijedtem, hogy amit utána mondott, az már egyáltalán nem világos. És nem tudom most visszamondani sem. És azt hiszem egy csomó mindent nem értettem rendesem, akkor sem, amikor még Leo magyarázott. Mert később kiderült, hogy nem úgy van, ahogy akkor elképzeltem. Ez most megint eléggé kétségbe ejt, mert rájövök, hogy még egy korlát van előttem, és ezt is le kell majd birkóznom. Nem repesek a feladatért. Angolul megtanulni egy elfogadható szinten nem volt nehéz. De itt olyan dolgokról esik szó, amik messze túl mennek a hétköznapi szóhasználaton.
Hát, így tényleg nehezebb lesz. Ráadásul Liu megint kezd kétségbeesni. - Nyugalom - mondtam, és meg kellett állapítanom, hogy mostanában elég sokszor mondtam ezt. - Beszélni fogok Castorral, és megkérdezem, hogy hogy is néz ki pontosan ez a büntetés, aztán ahhoz mérten határozzuk meg a lehetőségeidet. Castor se várhatta el, hogy Liu itt gubbasszon, ha kell, mindenhová magammal ráncigálom, de le kell kötni, különben a fölös energiái felhalmozódnak, és a farkasa előbb-utóbb megelégeli a bezártságot. - Ha pedig valami nem tiszta, kérdezz bátran. - Összeráncoltam a szemöldököm. - Azt hittem Leonel már nagyjából felvilágosított. - Akkora lett volna neki a büntetés utáni sokk, hogy mindent elfelejtett? Vagy sose volt tiszta neki a kép, ami még az előzőnél is rosszabb. Ha az alapokkal sincs tisztában, akkor elég nagy a probléma. Azokkal muszáj mindenképp megismerkednie, máskülönben el fog veszni, és több bajt zúdít a fejére, mint amennyi szükséges és egészséges lenne.
Igen, egyre nagyobb pánikban vagyok. - Mennyi idő telt el, amióta itt beszélgetünk? - teszem fel a kvöetkező kérdést egyre riadtabban. Nekem fogalmam nincs róla, hogy mióta ülünk itt. Mi van, ha már mindjárt letelik az egy óra? És ha már le is telt? - És nem tudsz vele beszélni, mert most vendég van nála. És közben meg már telik az idő. És most nem tudom, mert lehet, hogy az nem elég, hogy itt vagyok veled. Basszus, lehet, hogy már összeszedtem a következő hónapot? Vagy perceken belül összeszedem. - Azt mondta, hogy nálad csak akkor ha ő vagy Patrisha nem elérhető. De mit jelent az, hogy nem elérhető? Ha nincs itt a hotelben? De ő most itt van, csak nem illik zavarni. És fogalmam nincs róla, hogy hol van Patrisha. És ezt máskor sem biztos, hogy fogom tudni ... Hát én ezt nem tudom megcsinálni. Lehet, hogy a hónap nagy részében menni fog, de hogy egyszer se szúrjam el .. - És mi van az edzésekkel? Azok is egy órásak ... és akkor már kicsúszok a keretből ... most akkor tartsak holnaptól csak 50 percest?
- Ha vendége van, akkor nem elérhető, Patrisha után most csak nem kezdesz el futkosni, szóval ne aggódj, amíg itt beszélgetünk nyugodtan letelhet az egy óra. - Hogy a manóba rázzak gatyába valakit, aki ennyire bizonytalan és riadt jelenleg? - A fenébe is, szedd össze magad! - mordultam fel. - Nem lefejeztet, vagy megkínoz, te ahhoz túl értékes vagy! Castornak mostanában velem milliószor több gondja van, mégis itt vagyok! Nem lesz baj, oké? Mereven és egyenesen a szemébe néztem, és valamelyest felszínre engedtem a farkasom, hogy érezze, hogy kicsit csillapodjon, és ne pánikoljon. - Ha gondolod, amint elment a vendég, mindketten lemegyünk hozzá, és ezt megbeszéljük. Ha nem akarsz, nem kell beszélned, dumálok én, és ha valamit kihagynék, akkor figyelmeztetsz.
Nem, a fejem a nyakamon marad, az kétségtelen, de a póráz is. Egy hiba, és ugrott a következő hónap. És elég havonta egy hiba, hogy ez a nyakörv soha az életben többet ne jöjjön le rólam! És most már Duncan is ingerült. Érzem, hogy nyugtatni próbál, és talán el is érne valami eredményt, ha nem veti fel aztán követlenül utána azt a ötletet, hogy beszéljünk Castorral, mert már a lehetőség is, hogy a szem elé kerüljek azonnal duplájára növeli a pánikot bennem. Talán még akkor sem voltam ennyire megijedve, amikor az a farkas megtámadott az utcán. Ha most nem lenne itt Duncan a közelben, most futnék világgá. Nem lesz baj? De most komolyan! Én kedvelem Duncant, de éppen ő mondja, miután közli, hogy vele még 150 évesen is állandóan baj van?! Nem, nem tud most megnyugtatni. Egyszerűen nem. Érzem, ahogy a farkas előtérbe kerül. Nem dühös, ő is rémült. Mint amikor egy állat felfedezi az erdőtüzet, és menekülni kezd. Ő most éppen úgy futna mint én, csak az én lábam még nem mozdult meg. Én nem akartam ezt az egészet! Mért pont velem történt meg?! Mért pont engem mart meg az a szörny? Mért nem élhetem a régi életem? Én nem akarok itt lenni! Nekem ez nem megy! Ez a teljes tagadás viszont a farkast is bőszíti már.Felnyögök, mert a csontjaimban jelentkezik az a bizonyos facsaró érzés és a vele járó fájdalom.
Nagyot fújtam. Az állkapcsom megfeszült, a tekintetem megkeményedett. - Pattanj, megyünk a tornaterembe, az most elvileg üres - álltam fel, és elindultam az ajtó felé. - Mozgás! Elég volt ebből a picsogó kölyökből, aki valahova elkergette egy időre Liut. Az én türelmem is véges, és már azt is éreztem, hogy a farkasa nyugtalankodott. Így, hogy az én hisztis időszakom véget ért, mások pánikját és nyavalygását is nehezebben tűrtem. - Vagy már attól is félsz, hogy kitedd a lábad innen? - morogtam, kezem a kilincsen, s hátralestem a vállam fölött. - Hm, Liu? Valaki csúnyán szól hozzád, szíjat kapsz a nyakadba, és vége? Farkas vagy a fenébe is! És nem egy elveszett anyámasszonykatonája! - A szemem sárgán villant. - De ha az vagy, akkor hívj ki, és hagyd, hogy megöljelek! Nagyon reméltem, hogy ennyire azért nincs maga alatt. - Ha nem... akkor kapd össze magad. Hadd legyek büszke arra, hogy a mentorod vagyok.
Farkas vagyok, csak nem akarok az lenni. Most nagyon nem. Ha nem várná otthon a család a pénzt a halál egy egészen kitűnő alternatívának tűnne most. Pláne, ha már Duncannek is ez fordul meg a fejében. Akkor tényleg valami komoly baj van velem. Az engedelmességet viszont belém nevelték már az iskolában, Ha ő azt mondja, hogy menjek az edzőterembe, akkor oda megyek.Bárhová, csak ne Castorhoz. Amúgy meg ugyan mi van, ha rajtam marad ez a sz@r? Ezek után ugyan mit is érdekel engem? Nem ez a legnagyobb gondom. Eddig sem a nyakörvvel volt baj, hanem a jelentésével, az meg nem tűnik el akkor sem, ha maga a tárgy most rögtön semmivé foszlik. Felkelek, és megyek Duncan után. Ha most jól összever, az legalább megkönnyebbülés lesz, de tényleg. Most, hogy ez az egyszerű feladat is eltereli a figyelmemet a facsaró érzés megszűnik, de harci kedv az nem horgad fel egy csepp sem. Azt, hogy Duncan büszke akar lenni rám, egyszerűen értelmezni sem tudom. Eddig csak az volt a bajom, hogy nem tudtam, hogy megfelelek-e a mércéjüknek. Most már tudom, hogy nem, és mi több, a sajátomnak sem jelen helyzetben. Ezt se jól csinálom. A többieket nem zavarja, ha megbüntetik őket? Mit csinálnak? Visszamorognak? Mi a franc lenne jó? De ha tudnám is ... mit tegyek, ha nem az jön ki belőlem reakcióként?
Kezdőlap
