Mindannyiunkon túlmutató erő? Csak egyet ismertem. A Szellemvilágot, ahol az őseink, a természeti szellemek és a totemjeink lakoztak. Ők voltak az a felsőbb hatalom, az az erő, amely vigyázott ránk, elfogadta az áldozatainkat, a fohászainkat, és védelmet nyújtott a nehéz időkben – még ha nem is feltétlenül fizikai értelemben. Bár ha azt vettem alapul, hogy embergyerekként túléltem a menekülést, azt hiszem néha úgy is beleavatkozhattak az életünkbe. Persze, voltak rossz szándékú szellemek is, de én egész eddigi életemben csak elvétve találkoztam velük. ~Értem. A Szellemekkel néha nem könnyű. Van, hogy nehéz a kedvükre tenni, vagy egyszerűen csak „rosszak”, mert azok akarnak lenni. De ha szeretnél valamelyikkel beszélni, tudod… én ebben nőttem fel.~ Ha emberi alakban lettem volna, most halvány mosoly játszott volna az ajkamon, de így csak gondolatban-érzésben adtam át a plusz információt; az meg, hogy elfogadta a felajánlásomat csak még boldogabbá tett. Tisztában voltam vele mennyivel idősebb, és valószínűleg én a nyomába sem érhetek, ahogy a segítségem is vajmi kevés lenne, de legalább a kissé hamis érzés megvolt, hogy TALÁN jó lehetek még valamire, és nem csak koloncnak jöttem. A kérdései viszont kissé lelomboztak, és nem azért, mert nem szívesen meséltem neki, csak… csak… ~Nem baj, hogy más, mint én. Imádom, függetlenül attól, hogy mennyi bajba kevert. Nélküle valószínűleg nem lennék most itt. Igazából hálás vagyok neki, hogy olyan, amilyen. Csak néha megfordul a fejemben, hogy vajon Aquene nélkül, vagy nélküled képes leszek-e valaha is uralkodni rajta. Tartok tőle, ha egyedül maradnánk… olyat tenne… tennénk, aminek végzetes következményei lennének…~ Egyszer láttam, mikor valakinek elvették a farkasát. Illetve nem is magát a rituálét, csak utána az embert. Megtört volt, zavart, szótlan, és pár nap múlva eltűnt. Apám azt mondta elhagyta a törzset, de szerintem az Örök Vadászmezőkre távozott. Még a hideg is kirázott a gondolatra, hogy velem, vagy bárkivel, akit ismerek és szeretek, ez megtörténhet. Sosem volt gondom az Őrzőkkel, szerettem őket, de akkor nagyot csalódtam, hogy a hatalmukat erre használták. ~Általában futni szoktam, ha nagyon feszült vagyok. A természet mindig megnyugtat, mert állandó, örök, és oltalmat nyújt. Menedéket.~ Sokszor volt rá példa, hogy mérgemben elfutottam, és egy-két nap múlva bukkantam csak elő. Olyankor az erdőt jártam, barlangban húztam meg magam, és csak hagytam, hogy a csend, a zsongás, a mozgás és a szellemek kimossák belőlem a dühöt, és megtisztítsanak. A bocsánatkérésem úgy úszott el a levegőben, mint egy könnyű, nyári felhő. Csak biccentettem a szavaira, jelezve, hogy megértettem, de ettől még nekem jól esett kimondani. Újból. Viszont a kérdésére űzötten felmorrantam és megálltam. Tanácstalanul szemléltem az erdőt, és szívtam be mélyen az illatát, amely körbefont, rám tapadt mint egy pókháló, és valószínűleg az utóbbi évek alatt beivódott a pórusaimon át a bőrömbe, az izmaimba, mindenembe. Nem tudtam mit mondjak, vagy hogy kellene elmondanom, mert tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, de az érzéseimen nem tudtam változtatni. Bűnbánóan hajtottam le a fejem, és leültem. ~Semmi…~ Halk sóhajként tört utat magának ez az egy szó, és feküdt nehéz súlyával a gondolatfonálra, amely köztünk feszült. Felemeltem a fejem, és a fák hóval fedett ágain keresztül az égre néztem. Éreztem a Szellemek jelenlétét, még itt is, és Aqu közelségét is. Ők tudták milyen harc dúlt bennem állandó jelleggel. Tudták mennyire fájdalmas látnom, ahogy a fehér ember, és a modern világ egyre nagyobb területet rabol el tőlük, tőlünk, és mennyire képtelen vagyok ezt elfogadni. De hogy mondhatnám ezt el pont neki? Ő ebben élt, talán születése óta. Fogalmam sem volt, hogy megértené-e NEKEM mit jelent az, amit az Őrzők fejlődésnek hívtak, és meg akartak mutatni nekünk. Hosszú percekig néztem az eget, mintha csak tanácsot, áldást várnék onnan, végül ismét rá emeltem borostyánszín szemem, és próbáltam olyan szavakba önteni az érzéseimet, amik ha csak egy kicsit is, de átadják, ami bennem van. ~A városok… zsúfoltak. Zajosak. Alig van bennük növény. És minden büdös körülöttük. Elmenekülnek az állatok, és még ők a szerencsésebbek. Vannak társaik, akik csapdába kerülnek, és elpusztulnak, vagy súlyosan megsérülnek, vagy lelövik őket. Egyre kevesebb a zöld, az élhető terület és egyre több a szürke, amit kisajátítanak. Minden, amit használnak hangos, zavaró és idegesítő. Nem figyelnek másra, csak önmagukra. Nem is próbálnak harmóniában élni a természettel. Hatalmas lyukakat fúrnak a földbe, amiben valami zajos dolog mozog. Láttam egy másik nagy valamit is, ami két vonalon futott, és mikor hangot adott, azt hittem lerepül a fejem. Mozgó dobozokban utazgatnak, ami fekete füstöt ereget, és nagyon rossz szaga van, és nem értem miért nem volt jó a szekér. A fehér ember… csak ölni tud. Mióta itt vannak, csak pusztítanak. Nekünk meg… nem maradt semmi.~ Letörten néztem rá, a fülem is lekonyult, és közel álltam a síráshoz. Igazából nem vártam, hogy megértse, mert abban sem voltam biztos, hogy jól mondtam el. Sosem mondtam el még szavakba öntve senkinek, hogy mi a bajom, de így, kimondva, mázsás súlyként nehezedett rám a világ, amit nem ismertem, nem szerettem, és a bűntudat, a félelem, a harag, és a szomorúság ciklonként örvénylett az energiáimban. Úgy éreztem csalódást okoztam neki azzal, hogy elmondtam, csalódást okoztam a Szellemeknek és a családomnak azzal, hogy nem tettem a történtek ellen semmit. De leginkább az bántott, hogy esélyem sem volt változtatni bármin is.
~ Így van, sajnos néha előfordul, hogy nem éppen úgy alakul, ahogyan mi azt elterveztük, pláne, ha egy Szellem is beleszól a dolgokba ~ könnyed volt ugyan a hangom, de rettentő komoly dologról volt itt szó. Jobban mondva nem dolog, hanem valaki, valakik. ~ Ó, igazán kedves tőled, de nem tartom elképzelhetőnek, hogy tudjunk beszélni vele. Tudod, elég agresszív egy Szellemről van szó ~ ennyiből még nyilván nem fogja kikövetkeztetni, hogy miféle Szellemről beszélek. De okos lány, tudtam, hogy összerakja, az pedig, amit így tudott, pont elég lesz szerintem erről az egész problémáról. Bár, ha alakot váltok előtte, akkor valószínűleg már úgyis mindegy, hiszem meg kell tudnia, ki is vagyok valójában. ~ Addig felesleges ezen rágódni, amíg ténylegesen egyedül nem maradsz ~ talán kissé erős ezt így kimondani, de valóban nem túl jó taktika ezen gondolkodni. ~ Egyébként pedig ugye tudod, hogy a Mártírok rendkívül szívós egy népség? Nálunk nagyon sok minden fejben dől el, bár ezt szerintem te is tapasztaltad már. Illetve ott vannak azok az okosságok, amikben kicsiként még hiszünk; ha valamit nagyon szeretnél és nagyon erősen gondolsz rá, akkor valósággá válik. Nos, ha küzdesz azért, hogy még tökéletesebb legyen a harmónia köztetek, ha már előre felkészülsz arra, milyen lesz, ha már Aquene sem lesz melletted, akkor nem érhet majd meglepetés. Ne arra gondolj, milyen végzetes következményeket tehetsz, hanem arra, hogy milyen csodás tetteket vihettek majd együtt végbe ~ kissé hosszúra sikeredhetett a monológom, de nem féltem attól, hogy nem hallgat végig, vagy a szavamba vág, már réges-régen kiérdemeltem nála, hogy tiszteljen és meghallgasson. ~ Igen, ezzel magam is csak egyetérteni tudok. Ha nagyon zaklatott vagyok, én is a természetben keresek menedéket, mindig a régi időkre emlékeztet, amikor minden más volt, amikor minden sokkal egyszerűbb és könnyebb volt ~ sóhajtok fel gondolatban, ahogyan a régi szép időkre gondolok. Jó volna egy szempillantás alatt visszarepülni oda valójában is, annyi mindent másként tehetnénk.. Akkor még nem volt ez a rengeteg teher, mely most mindannyiunk vállát lefelé húzza, a szakadékba, Atyánk után. Bocsánatot kér, pedig nincsen miért, éppen ezért hagyom, hogy elússzon az egész és térhessünk rá valami olyasmire, ami úgy vélem, sokkal nagyobb probléma lehet, mint amiért bocsánatot kért. Megállt és leült, mire én is lassítottam lépteimet, hogy végül visszaforduljak felé és nézzem, ahogyan lehajtja a fejét és bűnbánóan közli azt az egyetlen szót. Nem kérdeztem, nem faggattam, vártam a további magyarázatot, mert bíztam benne, hogy lesz, hogy beszélni fog, hogy elmagyarázza pontosabban, mit is ért a semmi alatt. Amikor pedig belekezdett, türelmesen hallgattam, hogy a végén, amikor befejezi, könnyed léptekkel kerüljek hozzá ismét közelebb. ~ Nem sokszor jársz a városban, igaz? ~ kérdezek rá kedvesen, egy cseppnyi ítélkezés sincsen a szavaimban. Kíváncsian függnek rajta karmazsinjaim, ahogyan enyhén oldalra billentett fejjel nézek rá. ~ Tudod, ha valaki elzárkózva él a rohanó világtól, akkor az bizony elrobog mellette, aztán már csak kapkodhatja a fejét, hogy mégis mi az a mozgó doboz, vagy a két vonalon közlekedő masina. A mozgó dobozt autónak hívják, az utóbbit pedig vonatnak. Rendkívül hasznos tárgyai a mai társadalomnak. Ijesztőnek tűnik, de tudtad, hogy a vonat országokat szel át, ezzel sokkal könnyebbé téve az utazást és a szállítást egyaránt? Az autó nem különben, percek alatt tehetsz meg egy olyan utat, amit gyalog sokkal-sokkal hosszabb időbe telne lesétálni. Ijesztőek, de nem rossz dolgok ezek ~ kezdek bele, miközben letelepszem elé, tekintetemet végig rajta tartva. ~ Tudod, amikor én először hagytam el a biztonságot és menedéket nyújtó falumat, idegen volt szintén a világ, nagy és hatalmas volt, én pedig aprócska pontként szinte teljesen elvesztem benne. Pedig akkor nem voltak autók, sem vonatok még. Én a világgal együtt nőttem fel, ebben éltem és élek a mai napig, bár a változások még mindig szokatlanok nekem is. Képzeld el, amikor először hallottam dudálni egy autót, vagy amikor először szólalt meg a telefon a zsebemben. Kis híján szívrohamot kaptam ~ nevetős hangon meséltem a saját élményeimet a technika fejlődésével kapcsolatban. Aztán leesett, hogy valószínűleg azt sem tudja, mi az a telefon. ~ A telefon egy olyan kis szerkezet, doboz, ami manapság már csak akkora, mint a tenyered és azon keresztül tudsz beszélni egy másik olyan emberrel, akinek szintén van telefonja. Ráadásul nem számít a tér, a világ két különböző pontjáról is tudtok egymással beszélgetni a segítségével ~ nem gondoltam volna, hogy valaha még a modern világ technikai vívmányairól fogok valakinek beszélni, de egy cseppet sem bántam és nem is esett nehezemre. ~ Tudom, hogy mindez ijesztő és rettentő félelmetes, de a fehér ember nem csak ölni tud, nem csak pusztítani. Számos csodás tett is köthető a neveikhez. Nem szabad első látásra ítélni, tudod jól. És általánosítani szintúgy botor cselekedet. Az indiánok között is akad olyan, aki vadabb, mint a többi és nem hiszem, hogy soha, egyikük sem fordult mondjuk a másik ellen ~ tudom jól, hogy biztosan náluk is volt példa ilyesmire, hiszen én magam is indián törzsben nőttem fel, én magam is indián gyökerekkel rendelkezem. Senki sem tökéletes, sem a fehér ember, sem az indián.
Agresszív szellem, aki beleszól a dolgokba, és bármit is mondott vagy tett, ennek a hatása az, hogy Emilie itt volt? Ráncba szaladt a homlokom, miközben vadlóként száguldoztak a gondolataim. Egy szellem általában azért volt agresszív, mert erőszakos halált halt, és bosszút akart állni, vagy azért mert egyszerűen csak unatkozott, és azzal szórakoztatta magát, hogy az embereket bosszantotta, vagy pedig megragadt benne az emberi személyisége, és amíg nem kopott ki, és nem jött rá, hogy meghalt, addig önmaga árnyaként létezett tovább. Viszont, ha Emilie engedelmeskedett neki – már ha ezt tette – akkor ezzel leszűkült a kör, hiszen biztos nem egy ismeretlen szellemnek hajtott fejet. Erőszakos halált halt… Emilie életéről nem tudtam sokat, de ha az éjszakákba nyúló beszélgetéseinket vettem alapul, mikor az Ősökről mesélt nekem, abban volt erőszakos halál. De miért hívta volna ide pont őt Alignak vagy Tupilek? Mi nem tettünk ellenük semmit, azt meg nem akartam elhinni, hogy zavarta volna őket a létezésünk. Na meg ha annyira bosszúéhes volt Alignak, akkor miért várt ennyi időt, és miért nem azokat kereste meg, akik megölték? Ráadásul semmit nem nyert volna azzal, ha olyan kölyköket és leszármazottakat öl vagy kínoz meg, akiknek semmi közük nem volt a halálához, mert ezáltal nem találna megnyugvást. Csak felesleges vérontás lenne. Bár a szellemek is tudtak olykor logikátlanok lenni. De beszélhetett akár a Teremtőjéről is, hiszen nekik tisztelettel tartoztunk és hálával azért, hogy megajándékoztak minket, és akár ez is késztethette arra, hogy szót fogadjon. Csakhogy halvány fogalmam sem volt arról, hogy ki a teremtője, vagy milyen kapcsolatban álltak, arról meg pláne nem, hogy életben volt-e, vagy már meghalt. Nem mintha olyan nehéz lett volna kideríteni a Szellemvilágon keresztül, de sosem akartam a magánéletében vájkálni. Sem az övében, sem máséban. Mindig úgy voltam vele, ami rám tartozik, azt megosztják velem, a többit meg… talán, idővel. Az utolsó lehetőséget eleve kizártam, mert egy vadidegennek biztos voltam benne, hogy nem hajtana fejet. Rossz előérzetem volt, de inkább elhessegettem – egyelőre. Úgy voltam vele, ha majd egyedül leszek, akkor megpróbálom kideríteni pontosan mi is folyik itt. Végül is vesztenivalóm nem volt. Mindenesetre csöndben hallgattam az okítást, minden figyelmemet rá fókuszálva. Végül is igaza volt. Ha teszek azért, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, akkor ezzel megelőzhetem a problémákat. Minden félelmem mondjuk ettől még nem múlt el, de kissé lecsillapodott. Mivel tőle hallottam, így képes voltam elhinni, hogy nem lesz semmi baj. Nem válaszoltam neki, de hálát sugároztam felé, hogy tudja, segített. A nehéz sóhajra kissé félrebiccentettem a fejem érdeklődőn, de nem tettem fel kérdéseket. Nem éreztem szükségét, és valójában - tekintve mennyire homályos képekben beszélt a jóelőbb is - abban sem voltam biztos, hogy választ kaptam volna. Viszont a téma, amire áttértünk, az én szívemet és lelkemet borította sötét fellegekbe. ~Még sosem voltam.~ Csak az önuralmam és az iránta érzett mélységes tiszteletem és szeretetem tartott vissza attól, hogy sértetten felmorduljak már a feltételezésre is, hogy én valaha is betettem volna a lábam egy olyan fullasztó közegbe. Némán, feszülten, és egyre kétségbeesettebben hallgattam, amit mesélt. ~Régebben is megoldottuk a közlekedést, és nem akart senki sem rohanni! Vagy ha siettek, akkor mentek lóháton, vagy épp négy mancson, mint mi. Úgy is könnyű volt, és nem kellett érte felszabdalni Földanya arcát! Ráadásul minden utazás egy kaland volt, egy próbatétel, egy erőfelmérés, ami által közelebb kerülhettünk önmagunkhoz, és a szellemekhez, a természethez.~ Egyre elkeseredettebben és reménytelenül hallgattam az élménybeszámolóját, miközben éreztem, hogy halmozódik bennem a feszültség, egyre magasabbra gyűrűzik, egyre pusztítóbbá válik. Nem érti! Miért nem érti? Miért védi őket? Jó, valahol értettem, az övéi, közéjük tartozott, de farkas is volt! A természet gyermeke! Hogy nézhetett el nekik MINDENT? Szinte már remegtem az idegességtől. A bundám alatt az izmok kőkemények voltak. Megrezzentem olykor, de még tartottam magam és ültem a fenekemen, mert mindezek ellenére, MEGÉRDEMELTE, hogy végighallgassam. Akkor is, ha nem értettem vele egyet, és egyáltalán nem érdekelt mi az a telefon. A magyarázat végére úgy éreztem felrobbanok, és elértem arra a pontra, hogy nem a farkasom volt, akit kordában kellett volna tartani, hanem engem, mint embert, pont ezért Aquene sem tudott velem sokat kezdeni. Éreztem az energiáit, hallottam, hogy csitító szavakat suttog a fülembe, de már túlléptem azon a ponton, amikor még kontrollálni tudtam volna magam. Pedig pont előtte nem akartam sosem ilyen lenni… Vicsorogva pattantam fel, kapkodtam a fejem, és hátráltam tőle, azért, hogy ne essek neki, mert a farkas nem volt hajlandó rá, míg én meg tehetetlenül vergődtem saját fojtogató dühöm epéjében, és a félelem láncai között, amelyet a gondolataim fontak: magam maradok, és csak én látom mennyi mindent áldozott fel a népünk, a föld azért, amit haladásnak hívnak, mert a többiek nem tudják, nem akarják látni, és inkább elnéznek az egész fölött, minthogy tudomásul vegyék. ~Miért nem érted? Miért nem AKAROD érteni, amit mondok?? Nem az a lényeg mit adtak a világnak, amik szerinted csodásak, és megkönnyítik az életet, hanem hogy mindezért cserébe mit vettek el! Tudod, hogy él a népem? Elkerített karámokban, lélekben megtörten, csak tengődve az életben és a szeméthalmokban, a bűzben! Olyan erdőségeket láttam, ahol csak facsonkok álltak addig, amíg a szem ellát! A folyóknak más az íze, nem tiszták! A levegő mérgező, az állatok és a növényzet haldoklik, a Szellemek meg könnyekkel öntözik a másvilág talaját tehetetlenségükben és gyászukban! Hát nem látod? Nem hallod??~ Fájdalmasan kiabáltam és tomboltam. Olyan voltam, mint egy vulkán, amelyből most szabadult el minden eddig mélyen tárolt energia. ~Miért vagytok ennyire süketek és vakok mindarra, ami történik?? Miért nem vagytok hajlandóak belátni, hogy tönkretették a földet, és másra sem vágynak csak az uralkodásra, arra, hogy minél több mindent felhalmozzanak, és csak az önzés vezeti a lépteiket! Miért nem akarod látni, hogy végeláthatatlan halomban állnak az elpusztult tetemek, állatoké és embereké egyaránt, a fejlődés útja mellett, amit annyira dicsértek? Halottak húsából és véréből építkeztek, és te ezt hívod HALADÁSNAK?~ Lassan vedlettem le a bundámat, és változtam át emberré a szeme előtt. Kibontott hajjal, pőrén, ahogy a világra jöttem omlottam térdre előtte, arcomat a kezembe temetve és zokogtam kétségbeesetten, evilági dallamot adva a körülöttem tolongó szellemek hadának. -Miért nem érted? – tettem fel a kérdést ismét, suttogva, erőtlenül, hagyva, hogy a szél tovasodorja a szavakat, mert már nem vártam rá választ.
Csak éledő aggodalmam fokozza a válasz, miszerint még sosem volt a városban. Ebből mondjuk már nem túl nehéz kikövetkeztetni, hogy mi is lesz a probléma forrása, én is átéltem már ugyanezt, csak nem ekkora dózisban, mint Saya. Aggodalmam pedig csak fokozzák a továbbiakban elhangzó szavai. Gondolatban sóhajtva ülök le vele szemben, mert ez hosszabb és nehezebb lesz, mint azt gondoltam volna. ~ Ezzel egyetértek, Leotie. De sajnos a mai világ rohanását már egyszerűen nem lehet megállítani. Hidd el, én is szívesebben visszatekerném az időt oda, amikor lóháton közlekedtünk, vagy a négy mancsunkon, de sajnos nem lehet ~ nem szeretem a modern kor vívmányait, de alkalmazkodom, mert ezt követeli a világ, mert így a legegyszerűbb az élet. No meg persze azért, mert a kényelemhez túlságosan könnyű hozzászokni… Idegessége a bőröm alá kúszott, kaparta a bundám, felborzolta a szőrszálaimat. Nem tetszett, egy cseppet sem és ahogyan csak nőtt benne ez az érzés, tudtam, hogy ki fog belőle robbanni. Hogy a szavaim elkeserítik, hogy nem igazán érti, vagy csak nem akarja elfogadni mindazt, amit megosztok vele. Nem szakítom félbe, amikor belekezd, nem állítom meg, hagyom, hadd zúdítson rám mindent, úgy minden bizonnyal könnyebb lesz utána. Legalábbis ebben bíztam, bár ha ennyire ragaszkodik a saját igazához, valószínűleg mondhatok fűt, meg fát, nem sokat érek majd el vele. ~ Hidd el, sokkal jobban értem, amit mondasz, talán mindenkinél is jobban ~ reagáltam először erre, teljesen nyugodtan. Az energiáim is nyugodtak és kellemes voltak, bár nem piszkáltam velük, mert volt egy olyan sejtésem, hogy az csak olaj lett volna a tűzre, hogy egyáltalán nem kért belőlük. ~ Igen, vannak gonosz és rossz emberek a világon, akik bezárják a népedet, akik pusztítják a világot, akik nincsenek tisztelettel senki másra, csak magukra. De megint csak általánosítasz. Nem minden ember ilyen ~ próbáltam benne nyomatékosítani, hogy nem minden rossz, nem minden pusztul, nem minden mérgezett. Az emberek is tudnak jók lenni, csak észre kell venni a sok rossz dolog mögött a jót is. ~ Szerinted én nem látom? Én nem hallom?! ~ lépek hozzá közelebb, amint alakot vált, magasan tornyosulva fölé, így, emberi alakjában még kisebb volt, mint én, én pedig szerettem volna ezt kihasználni. Nem tűröm el, hogy így beszéljen velem. ~ Mindent látok, mindent hallok, mindent érzek. És mit csinálok? Nem azt, amit te! ~ hirtelen ugrottam meg, hogy magammal sodorva gyűrjem őt magam alá. Nem martam belé, nem bántottam, mindössze mellső mancsaimat feszítettem a mellkasának, ezzel szegezve őt a földhöz. Ha a farkasa esetleg ficánkolt volna a kialakult kellemetlen helyzet miatt, akkor nemes egyszerűséggel energiáimmal feszülve neki kényszerítettem őt is földre. ~ Nem sírok amiatt, ami elromlott, nem sírok azután, ami hiányzik, nem sírok azért, mert a legtöbb ember a pusztulásba kergeti a világunkat, az otthonunkat. Teszek ellene, próbálkozom, segítek, ahol tudok. Észreveszed, látod a problémát, igazán dicséretes, de menekülsz előle, inkább elfutsz, befogva a füledet, eltakarva a szemedet, megtorpansz a város határában ahelyett, hogy bemennél oda és segítenél azoknak, akiknek szüksége lenne rád! ~ nem kiabáltam, mindössze a fojtott düh érződött még gondolaton keresztül is a hangomból. ~ És ha még egyszer egy kalap alá mersz venni azokkal, akik pusztítanak, esküszöm, hogy nem állok meg ennyinél ~ néztem jó mélyen a szemébe néhány hosszúra nyúlt pillanatig, mielőtt leszálltam volna róla. Hátráltam, de nem fordítottam neki hátat, végig rajta tartottam a szememet. Néhány méternyire álltam meg tőle, nem növeltem túl nagyra a távolságot kettőnk között. ~ Nos, játszod tovább a sértett, megalázott kislányt, aki valami olyasmihez ragaszkodik, amit már soha nem lesz képes visszahozni, vagy felkelsz, felnőttként viselkedsz és megpróbálod a lehető legjobbat kihozni ebből a helyzetből? ~ övé a lehetőség, ő dönt. De az biztos, hogyha az előbbit választja, akkor nem tartom fel tovább és botor gondolat volt azt hinni, hogy talán méltó lehet a titkomra, az igazságomra.
Nem használtak a szavak, csak kósza párafelhők voltak csupán lángokkal övezett pokoli dühömben, és emésztődtek fel az elkeseredettség savas gőzében. Tudatosságom trónjára az Ösztön ült, és rángatta drótra fűzött érzelmeim, mint egy komisz bábjátékos. Csak köpködtem a szavakat, a mérget, az epét, amely a hosszú évek vándorlása alatt felgyülemlett bennem, és gennyes sebként tátongott a lelkemen. Szenvedtem. A földért, a szellemekért, a népemért, és a holtakért, akik hegyekben tornyosultak képzeletem és emlékeim határán. Alig pár perc alatt vége lett, s én kártyavárként omlottam össze Előtte, üresen, fáradtan, kimerülten és tanácstalanul. Annyira akartam volna segíteni. De kinek? Hogy? Miben? Az általa vonatnak nevezett dolog majdnem leterített, mint vadász a prédáját. Az elpusztított erdők, mezők helyére nem tudtam újat teremteni, ahogy a városokat sem tudtam semmissé tenni. Ugyan mit tehettem volna én, aki a végtelenben csupán pillanatnyi élettel rendelkeztem, és nem állt hatalmamban megállítani a történéseket. Annyit gondolkodtam már rajta, de egyszerűen nem találtam megoldást. Ártalmatlan árnyként ólálkodtak körülöttem a szavai, míg végre elértek hozzám, ahogy ő is. Hanyatt vágódtam, bele a hóba, mozdulata nyomán, mely könnyedén porzott körülöttem. A hajam szétterült, a szemeim vörösek voltak a sírástól, miközben őt figyeltem, és ámulattal adóztam nagyságának és szépségének. Nem érdekelt, hogy maga alá gyűrt, hogy a mancsai alatt dübörgött a szívem, sőt, örömmel köszöntöttem volna, ha karmát, agyarait belém vájja, de csak a földhöz szegezett, mozdulatlanságra kárhoztatva. Nyitott könyv voltam előtte, leengedtem a pajzsaim, hogy lásson, érezzen mindent, ami bennem él, engem fertőz, mint egy betegség, elpusztíthatatlanul. A Bestiám viszont morgott. Nem tetszett neki a kialakult helyzet. Szabadulni próbált, s a következő pillanatban már vicsorogva feszült az energiáknak, melyek a „padlóhoz” láncolták. Pedig már nem volt kölyök. Bár sem erőben, sem korban nem érhette utol a másikat, de az utóbbi évek megerősítették, önmagához képest mindenképp. Ő volt az, aki vadászott, kutatott, rohant éjt nappallá téve, ha kellett, s megszokta a függetlenséget, az önállóságot, a magányt. Tudta, hogy miatta voltunk még életben, és a magabiztossága, büszkesége nem engedte, hogy harc nélkül fejet hajtson, még ha ez csak gyermeki hadakozás is volt a másik szemében. Nem válaszoltam. Nem AKARTAM válaszolni. Csöndesen és szinte már élettelenül feküdtem alatta, és hagytam, hogy tegyen, amit akar. Most ember voltam, bestiámat ő tartotta rabságban, s ismét Kölyöknek éreztem magam, mint találkozásunk első hónapjaiban, mikor unos-untalan megszöktem tőle a kolostorból. Lám, mégsem változtam annyit, mint reméltem vagy gondoltam. Tágra nyílt szemekkel viszonoztam a pillantását, és hagytam, hogy a fenyegetés bekússzon a bőröm alá, körbezárjon. Bár tudnád mennyire örültem volna, ha most megszabadítasz a szenvedésemtől, nem pedig szembesíteni akarsz a hibáimmal… Hosszú volt az út, elértem a célom, de nagyon elfáradtam, és talán el is vesztem valahol út közben, még ha nem is érzem helytelennek a gondolkodásom és a cselekedeteim. Segítettem én, de honnan is tudhatnád, mikor nem mondtam, mert ez csak csepp a bennem hullámzó viharos tengerben. Pedig erre születtem. Akkor tapasztaltam meg igazán, mikor veled éltem évtizedeken át. Gyógyítani. De hogy gyógyítsam meg azt, amit nem lehet? Bár leszállt rólam, mégsem mozdultam. Nem zavart a ruhátlanságom, sem a hó, amely hidegen karcolta a bőrömet, és vált pocsolyává a hátam alatt. Csak bámultam a távoli égboltot, a fák görbe ágain megülő fehér kupacokat. - Túl mély a seb bennem, amit gyermekként okoztak, és sosem fogok tudni úgy tekinteni a fehér emberre, ahogy TE szeretnéd, ahogy TE teszed. Ettől talán rossz vagyok? Tudod, mire gondolok. Elmondtam, mert bíztam benned. Ott zokogtam a válladon, felnőttként, mégis gyermekfejjel, mert még akkor is legalább annyira fájt, mint mikor megtörtént. Ez azóta sem változott. Azt mondod, próbáljam meg kihozni belőle a legjobbat. Hogy lennének, akiknek szükségük van rám. Hogy adjak esélyt nekik. Lassan tornáztam fel magam, és helyezkedtem törökülésbe. A hajam nedves tincsekben tapadt a hátamra, a szemeimben fájdalmas üresség tátongott, ahogy rá pillantottam. -Legyek könyörületes és megbocsátó, hagyjam elülni, elmerülni a múlt árnyait, és nyissak az újra. Fogalmad sincs mit kérsz tőlem, vagy ha igen, az is talán csak a folyó tükrén kirajzolódó halvány képmása annak, ami bennem van… A fájdalom, a gyász, a lelkembe ivódott rettegés, apám ziháló légzése, a népem halálsikolyai, a halott kispajtások látványa miatti szomorúság, az anyám halála utáni sötét csend… minden ott hullámzott az energiáimban, erősen, letaglózóan, könyörtelenül. -Nem tudok rólad sokat azon kívül, hogy mártír vagy, farkas, idősebb, mint én, és önzetlenül segítesz bárkinek. Ragaszkodom hozzád, tisztellek és szeretlek, de valójában ismeretlen vagy a számomra. Mindig is az voltál. Biztos, hogy te is vesztettél el már olyanokat, akik mindennél és mindenkinél fontosabbak voltak a számodra, így talán megérted: vannak sebek, amiket az idő sem gyógyít be, bármennyire is próbálták ezt velem az Őrzők elhitetni. Még most is olyan érzés, mintha megfulladnék, és ezen csak időlegesen enyhít a természet, amiből szintén egyre nagyobb darabot harapnak ki a démonok. Veled már nincs ilyen gondom, de lássuk be: nem egy életbiztosítás a közelembe jönni, dacára minden önuralmamnak és bennem feszülő segítő szándéknak, és neked is meg kellett küzdened mindazért, amit elértél nálam. Ha neked hónapokba telt, aki farkas vagy, idősebb nálam, mit gondolsz, mennyi esélye van egy egyszerű fehér embernek arra, hogy elfogadjam? Költői a kérdés, nem várok rá igazán választ. -Ugyanaz lenne, mint a kolostorban. Segítettem, meggyógyítottam őket, de sosem fogadtam el egyiküket sem. Nem szóltam hozzájuk, ha nem volt muszáj, és ahogy végeztünk, igyekeztem minél távolabb kerülni tőlük, az általad megszabott határokon belül. De… Elhalkult a hangom. Megszakítottam a szemkontaktust, lehajtottam a fejem, behunytam a szemem, és egy nehéz sóhaj kíséretében lélekben a szellemek és anyám bocsánatát kértem. Olyat készültem kimondani, amellyel igazán nem értettem egyet, amellyel megtagadtam a lényem és a múltam egy részét, és ami ellen minden porcikám üvöltve tiltakozott. ~Megpróbálom. Azért, mert TE kéred, már ha hívhatom kérésnek a leszidást.~
Tudom, hogy mit érez, hogy mi zajlik le benne. Én is átéltem már nem egyszer. Csalódtam, veszítettem, szenvedtem. De itt vagyok. Mert itt kell lennem. Mert én nem adhatom fel, nekem nem adatik meg olyan kényelem és luxus, hogy választhassak. Csendben hallgatom a szavait, leülve vele szemben. Nem megyek továbbra sem el, addig nem, amíg úgy nem érzem, hogy már semmit sem tehetek. Most dönthetek és én téged választalak, Leotie, ezt soha ne felejtsd el. Nem szokásom feladni és ha te is nyitott vagy rá, ha elfogadod a segítő jobbomat, akkor magam után húzlak majd. Nem hagyom, hogy így élj, segíteni szeretnék, remélem látod te is. ~ Igen, pontosan ezt mondom. Mert mi ezt tesszük. Mártír vagy, Leotie. Mi képesek vagyunk arra, amire sokan mások nem. Mi képesek vagyunk a saját vágyainkat háttérbe szorítani, hogy másokon segítsünk, hogy megadjunk nekik valami olyat, amiben nekünk talán soha nem lesz részünk ~ már nem voltam dühös, csendesen, nyugodtan szálltak felé a szavaim. Amikor törökülésbe ült, közelebb araszoltam hozzá, hogy alig egy karnyújtásnyira üljek le ismét tőle. ~ Légy könyörületes és megbocsátó. De nem kell hagynod elmerülni a múlt árnyait. Azok tesznek azzá, ami vagy. Csak az a kérdés, miként viszonyulsz hozzájuk. Hagyod, hogy eltemessenek, hogy pecsétet nyomjanak rád, vagy inkább erőt merítesz belőlük ~ karmazsin tekintetem végig az arcát figyelte. Nem azt mondom, hogy felejtse el a múltját, hogy ne gondoljon arra a rengeteg elveszített életre, társra. Egyszerűen csak hozza ki belőle a legjobbat, mutassa meg, hogy nem volt hiábavaló a haláluk, az elvesztésük. Mutassa meg, hogy milyen erős. Hogy nem hagyja felülemelkedi a démonokat, a múltat. ~ Bizony, vannak olyan sebek, amiket az idő sem gyógyít be, nem egyszer megtapasztaltam már ~ nagyon sok mindenkit elveszítettem már és fogok is még, ha a Tizenhármak nem képesek megegyezni. ~ De ismét csak az a kérdés, hogy mennyire hagyod felülkerekedni a fájdalmaidat, a sebeidet, a múltadat. Erősebb vagy, mint hinnéd, Leotie ~ Mártírok vagyunk, úgy vélem alapjáraton erősebbek is sokaknál. Hiszen nem csak a saját fájdalmunkat, saját terheinket hordozzuk, hanem másét is. ~ Minden kezdet nehéz, Leotie, de közel sem lehetetlen. Félsz, megértem, de neked van egy hatalmas előnyöd velem szemben. Nem kell egyedül végigcsinálnod ~ jelentettem ki határozottan. Itt vagyok és szeretnék itt is lenni, amíg beilleszkedik, amíg megszokja az új életet, amíg megismerkedik ezzel a világgal. Ráadásul nagyon sok vérfarkas él a városban, közel sem kellene egyedül megbirkóznia mindennel. ~ Az máris jobb kezdet, mint a semmi. Nem kell szeretned őket, egyszerűen csak fogadd el, hogy ez megtörtént, hogy itt tart most a világunk és próbáld jobbá tenni. Nem menthetünk meg mindenkit, nem alakíthatjuk át a világunkat, de tehetünk érte, hogy jobb legyen. Ha csak itt, akkor csak itt ~ én már tökéletes kezdetnek venném, ha képes lenne arra, amire a kolostorban. Ha megteszi az első lépést, utána már sokkal könnyebb a másodikat és a harmadikat is meglépni. Ha megismeri őket, még az is lehet, hogy a véleménye is megváltozik majd rólauk. ~ Köszönöm ~ bólintottam aprót. Tiszteltem érte, mert képes megpróbálni. Jelen helyzetben pedig beértem ennyivel. ~ Gyere velem ~ álltam fel, hogy meginduljak a fák között. Először csak lassan mentem, mert vártam, hogy ismét alakot váltson, aztán ha beért, akkor futni kezdtem, viszonylag gyorsan. Jó ideig rohantunk, mire kicsit magasabbra értünk és előbukkantunk a fák közül. A sziklacsúcs kilátó, ahonnan be lehet látni majdnem az egész várost. ~ Nézd meg, ezt a várost itt úgy hívják, hogy Fairbanks. Tudtad, hogy a legendák szerint innen eredünk? Hogy az Elsők itt születtek? Az akkori törzs itt élt, innen indult útjára mindaz, amik, akik ma vagyunk ~ kezdtem először ennyivel. Sokat meséltem neki az Elsőkről régebben, nem tudom már, azt említettem-e neki, hogy Alaszkából származunk. Olyan szívesen mesélnék róla, hányszor álltam itt ifjú fejjel és tekintettem alá, hányszor ropogott a hó a mancsom alatt a mögöttünk elterülő erdőben. ~ Ott, ahol azt a sok világító pontot látod egymás mellett a város közepe felé, úgy hívják, hogy kórház. Orvosok dolgoznak ott, farkasok és emberek egyaránt. Annak szentelték az életüket, hogy embereket mentsenek, nemre, hovatartozásra való tekintet nélkül. Nem sokkal mellette találtható a tűzoltó állomás. Olyan férfiak és nők, szintén farkasok és emberek egyaránt, dolgoznak ott, akik szintén embereket mentenek. Gyermekeket, asszonyokat, férfiakat, hiszen bármikor adódhat olyan baleset, aminek tűz a vége, amikor lehet nem élnék túl, ha ők nem lennének ~ csak a legfontosabb, legnagyobb olyan dolgokat említem, amikről úgy vélem, nem árt, ha már előzetesben tud. ~ Az pedig ott, a város szélén a Denali Nemzeti Park. Azért alapult, hogy megőrizze a természetes élőhelyeket, menedéket nyújtson az állatoknak. Az ember igyekszik megőrizni a szépet és a jót, csak nem mindig tudja, miként kellene ezt tennie ~ nyilván nem ennyivel fogom megszerettetni vele a várost, az embereket, de nem árt, ha tudja, hogy nem csak gonoszság létezik a földön. Igenis vannak jó emberek. ~ Azt mondtad, nem ismersz, alig tudsz rólam valamit. Ez így igaz. Szeretnéd, ha mesélnék? ~ fordítottam felé busa fejemet. Én készen álltam rá, hogy elmondjam neki az igazságot, de csak akkor, ha ő is így volt vele. ~ Előre szólok, megdöbbentő és talán hihetetlen is lesz, de tényleg alig tudsz rólam valamit. Ha elmondom, nincsen visszaút és tudnom kell, képes leszel-e elviselni a titkom terhét ~ nyilván elég rémisztő felvezetés lehet ez így és addig, amíg nem mondok el mindent, csak találgatni tudna legfeljebb. De ha rábólint, nincsen már, mi visszatartana. Ha máskor nem, hát az alakváltásom alkalmával el kell mondjam neki, akkor már inkább most megteszem, amikor a helyet és az időt is alkalmasabbnak vélem hozzá.
Igen. Mártír voltam. Cipeltem magammal, mint súlyos rabláncokat, a múlt terheit, az emlékeket, nem csak a sajátomat, másokét is. Képeket, történeteket, melyek kitörölhetetlenül nyomot hagytak a lelkemben, és az elmémbe égtek. Volt, hogy alvás közben rohantak meg, és pokoli álmokat szenvedtem végig a múltról, jövőről, vagy láttam önnön halálom, ahogy elemészt a fájdalom, és zihálva, csatakosan riadtam fel belőle saját ordításomra. -Már nem tudom hogy kell belőle erőt meríteni Emilie… elfelejtettem. Talán soha nem is tudtam. Olyan mélyen élt bennem a harag azért, amit tettek, amit tesznek, és a vándorlásom során a látottak még csak erősítették is ezt az érzést bennem, hogy talán sosem voltam képes megbocsátani nekik… Tudom, szörnyeteg vagyok… bocsáss meg… Szégyenkezve hajtottam le a fejem, és a lábam által körbezárt lassan olvadó havat szemléltem egy nehéz sóhaj kíséretében. Képtelen voltam elvonatkoztatni a fehér bőrű tömegtől, mert ha rájuk néztem egyből érkeztek velük a halottak képei is. Rengeteg élet, akiknek túl korai volt a távozása. Vándor Sólyom is próbálta ezt már megmagyarázni nekem: hogy a Nagy Szellem sosem tesz semmit ok nélkül, és akik meghaltak, azok elvégezték a feladatukat itt, a földön, de képtelen voltam elhinni, hogy volt, aki csak azért született, hogy halálával szomorúságot ültessen a szerettei, társai szívébe. -Bár igazad lenne… én sokkal inkább érzem magam most fáradtnak és elveszettnek, mint erősnek. Talán igaza volt. Talán nem aknáztam ki sosem teljes mértékben az adottságomat, a fizikai gyógyítást kivéve, mert minden fájdalom és teher elől csak menekültem, ahelyett, hogy szembenéztem volna velük, de mindig tartottam attól, hogy ha egyszer szembekerülök egy Betolakodóval felügyelet nélkül, hamarabb harapnám át a torkát, mint hogy esélye legyen megszólalni. Az, hogy ennyire hitt bennem, és segíteni akart, csak újabb köteleket font körém, és csak még nehezebbé tette a helyzetemet. Azóta, hogy utoljára találkoztunk, még makacsabb lettem, és nem voltam biztos abban, hogy képes leszek megfelelni annak a képnek, amit annyira szeretett volna bennem látni. Valahol biztos ott volt a romok, és a negatív érzelmek halmai alatt, de mire azt onnan előszedem… ennek az útnak nemhogy a végét, még az elejét sem nagyon láttam. Csak a nagy fekete semmi ásított előttem rémületet keltve bennem, amelyben a saját rettegésem tárgyai néztek velem vicsorogva farkasszemet. -Nem tudom, hogy kellene jobbá tenni, vagy én mivel tudnám jobbá tenni… Olyan voltam, mint egy elárvult gyerek, aki tanácstalanul ült a poros útkereszteződésben, és fogalma sem volt, hogy jobbra vagy balra kellene mennie. De nem akartam neki megint csalódást okozni, így ha nehezen is, de rábólintottam a dologra. Mikor felállt, és magával hívott, ismét felvettem bundás alakomat, és követtem hangtalanul, egyetlen szó nélkül, tartva az iramot, már ha hozzám igazította a sebességét. Bár megedzettek az elmúlt évek, azért egy teljes erejű versenyfutásban biztos voltam benne, hogy alulmaradnék. Mikor végre kiértünk a fák közül, megálltam. A lábam előtt terült el a város, és nekem összeszorult a szívem. Legszívesebben hátat fordítottam volna, így inkább leültem a fenekemre, és úgy bámultam Emilie szavait hallgatva. A következő pillanatban viszont már döbbenten kaptam rá a pillantásomat. ~Nem. Csak annyit mondtál, hogy északon, de a hely nevét sosem említetted.~ Visszafordultam a város felé, és most először voltam képes gyűlölet és harag helyett némi kíváncsisággal, csodálattal és hálával szemlélni egy fehér ember által létrehozott települést. Szóval innen származunk. De nem volt időm megemészteni a gondolatot, mert hullottak rám a sosem hallott szavak, amiket nem értettem, vagy csak halvány képem volt arról mit is takarhatnak a magyarázatból. Kórház, orvos… gyógyítók? Tűzoltóállomás… az meg mi? Nemzeti Park… ezt még úgy ahogy értettem, de az energiáim ettől függetlenül zavartan és idegesen hullámoztak körülöttem, miközben én félig értetlenségbe öltözve szemléltem a várost és Emiliet felváltva. Hinni akartam neki, hogy valóban próbálnak tenni a természetért, de bevallom nem igazán ment. Viszont mivel azt mondtam megpróbálom, és esélyt adok neki, nekik, így nem szóltam semmit, csak figyeltem. ~Nagyon!~ csillant fel a szemem, ahogy felvetette, hogy mesél magáról. Mindig is szerettem a történeteit, és most, hogy végre a saját életét is hajlandó lett volna elmondani, szinte ujjongani szerettem volna. Látható volt, hogy az előbbi beletörődő figyelmem hogy fordul át izgága kíváncsiságba. Ez sokkal inkább érdekelt, mint a város. Nem tehettem róla. Felé fordultam, minden figyelmem az övé volt. A felvezetés viszont elég érdekes volt hozzá. Kissé értetlenül biccentettem félre a fejem, miközben elgondolkodtam a szavain. Képes leszek elviselni? A válasz egyértelmű volt. Igen. Azért, mert az Ő titka. ~Rendben.~
~ Alapjáraton szerintem két út van, ha nagyon kisarkítva szemléljük a dolgokat. Vagy hagyod, hogy a haragod, a fájdalmad felülkerekedjen és akkor olyanná válsz, mint ők. Gyűlölöd őket, esetleg kárt is teszel bennük, csak azért, mert ők is ezt tették. Én soha nem voltam a szemet szemért el híve. A másik út pedig, hogy hagyod, erősebbé tegyen ez az érzés, te kerekedsz felül rajta és megmutatod, hogy te jobb vagy náluk ~ persze ez így valóban a két szélső útvonal, de nem egyszer tapasztaltam már ezeket az életben. Saját magamon is, másokon is. Nem véletlenül mondják, hogy sok minden fejben dől el. ~ Fáradt vagy, mert cselekszel és nem ülsz ölbe tett kézzel. Elveszett vagy, mert keresed az igazságot, az értelmet, csak még nem találtad meg. Ezek nem rossz dolgok, Leotie, csak meg kell keresni a jó oldalukat. Minden csak nézőpont kérdése ~ próbáltam vigasztalni, erőt önteni belé. Lehet nem ért velem egyet, de akkor legalább elmondhatom magamról, hogy megpróbáltam. Hogy nem ültem ölbe tett kézzel, vajon mit fog tenni vele a világ. ~ Nem kell egyből világmegváltó dolgokra gondolni, kezdjük kicsiben. Egy mosoly, egy kedves szó, egy apró figyelmesség is csodákra képes, ha kipróbálod. És hidd el, a legtöbb ember igenis hálás lesz érte. Jobb vagy a legtöbbjüknél, hidd el nekem és nem mindenki fog hátat fordítani ~ nem egyszer éltem már meg, hogy az orromra csapták az ajtót, hátat fordítottak, kihasználtak, átvertek. Az élet sajnos ebből áll, de ez itt is, ott is előfordulhat. Senki sem tökéletes, csak az a kérdés, hogy egy elesés után fel tudsz-e kelni, vagy inkább fetrengsz a földön és hagyod, hogy újra és újra átgázoljanak rajtad. Hívtam, jöjjön hát utánam, mert a szavak helyett inkább mutatni szeretnék valamit. Érzem az idegenkedését, hogy legszívesebben hátat fordítana, de az, hogy nem teszi, hogy megpróbálja, már szerintem első lépésnek is betudható. Mesélek neki és érzem a zavarodottságát és idegességét, ekkor esik le, hogy lehet nem is ismeri az elhangzó szavaimat. ~ Ne haragudj, annyira természetesek már ezek a szavak, hogy nem gondolok bele abba, neked idegenek. Ha valamit nem értesz, kérdezz nyugodtan ~ így a biztos, mert ami nekem idegen, arról én lehet nem is gondolnám és ha elég bátor, hogy kérdezzen, akkor így sokkal egyszerűbb. Neki is, nekem is. Aprót bólintottam a válaszát hallva és én magam is leültem. Még azért nem árt kicsit felkészíteni őt előtte, ne érje olyan váratlanul a hatalmas bejelentés, de mivel erre is rábólint, nincsen már, mi visszatartana a meséléstől. ~ Történelmünk, létünk kezdete közel nyolcszáz évvel ezelőttre tehető, azóta rengeteg minden történt. Szájról szájra terjedtek a legendák, változott, alakult a legtöbb, ki tudja, milyen kifacsart történetek születtek belőlük. De mit szólnál, ha azt mondanám, hogy az alapok igazak? Hogy nyolcszáz évvel ezelőtt tényleg élt itt egy inuit törzs, kikből a Tizenhármak lettek kiemelve? Hogy a legtöbbjük állt pontosan ezen a helyen is, szemlélve az alant elterülő tájat? ~ a városról Leotie-ra fordítottam a tekintetemet, felvezetőnek talán ennyi éppen elég lesz. ~ Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, azért vagyok ebben ennyire biztos, mert én magam is ott voltam? ~ nem is folytatom egyelőre, mert nem tudom, miként fog reagálni, őrültnek, bolondnak vél-e majd, vagy elhiszi-e amit mondok? Mindkét eshetőségre megvan a magam folytatása, így hát rajtad múlik, kicsi lány, merre is haladunk majd tovább.
Nem akartam olyan lenni, mint ők. Sosem. Nem volt bennem bosszúvágy, csak harag, de az számolatlanul. Sosem voltam sem egy verekedős fajta, - Ő tudhatta ezt a legjobban – sem egy öldöklős típus – talán ez állt tőlem a legtávolabb – mégis… ha ők kerültek porondra, minden ami én voltam szinte semmivé törpült, és a dühöm kátrányként olvadt rám, mint egy kemény héj, ami megtörhetetlen akadályt állított minden közeledésnek. Elfojtottam egy sóhajt, ugyanis halvány fogalmam sem volt hogy fogok ezen túllépni. Egy mosollyal, ahogy ő mondta? Vagy kedves szóval? Hát… ha sérültek, és meg kell őket gyógyítani, akkor ezzel nem is volt probléma, de különben… Kezdtem kétségbeesni. Annyira megvalósíthatatlannak tűnt az egész részemről. Nem azért, mert nem akartam. Jó, tényleg nem akartam. Legalább magamnak nem akartam letagadni, hogy sok kedvem nem volt hozzá, de most először vetődött fel bennem minden ellenérzésem dacára, hogy mi van, ha valóban tévedek? Ha léteztek olyan fehér emberek, akik megérdemelték a segítséget, a kedvességet. Végül is eddig még a legkisebb esélyt is eldobtam magamtól, mert nem akartam velük és az általuk teremtett világgal foglalkozni. A város fényei földi csillagokként szikráztak. Egyszerre nyűgözött le, és gyűlöltem, mint már oly sokszor utam során. Ha választani kellett volna, hogy ezeket nézzem, vagy a valós kis ékszereket az égbolton, gondolkodás nélkül választottam volna az utóbbit, de el kellett ismernem, hogy mikor már beköszöntött az éjszaka, és viszonylagos csend ülte meg a világító városokat, egész szép volt. Tagadón ráztam meg a fejem. Most nem akartam kérdezni, mert így is tiszta zsibvásár volt a fejemben, pedig Aquene még nem is beszélt hozzám. Ráadásul mikor megemlítette, hogy magáról fog beszélni, az egyből elterelte a gondolataimat az új szavakról. Ha nagyon érdekelt volna, úgysem hagyom, de így… Izgatottan figyeltem, és ahogy gördültek a szavak az elmémbe, úgy kerekedett ki a szemem. Nem bírtam ki, hogy a farkammal ne csapjak egyet-kettőt, felkavarva a havat, mert képtelen voltam nyugton maradni. Mintha visszaforgattuk volna az idő kerekét, és újra a kolostorban lettünk volna. Mindig is érdekelt a népünk eredete, a valóság, nem csak a legendák, és most végre hallhattam az IGAZSÁGOT! Kellett pár pillanat, míg az utolsó kérdését felfogtam, de akkor leesett az állam. Tátott szájjal pislogtam, és próbáltam forgatni a szavakat, hátha félreértettem valamit, de ezt még én sem tudtam. ~Mármint ITT itt? Nyolcszáz évvel ezelőtt?~ ráncoltam a homlokomat gondolatban, aztán rám szakadt az ég.~Te egy vagy a Tizenhármakból Emilie?~ Nagy Szellem! Nem volt okom megkérdőjelezni a mondottak igazságtartalmát, hiszen sosem hazudott nekem, bármennyire is fájt egy-két mondata, most mégis olyan hihetetlennek tűnt az egész. Bár lehet csak azért, mert még sosem találkoztam ilyen idős farkassal, ráadásul évtizedekig voltam mellette, és SEMMI nem tűnt fel. Ámulattal néztem rá hosszú pillanatokig, aztán elszégyelltem magam, ahogy eszembe jutott hányszor viselkedtem vele tiszteletlenül, aztán megint átcsaptak az érzéseim a csodálatba. Már csak azt nem tudtam mit is kellene mondanom, és pláne hogy kellene viselkednem?
Nem is igazán mese volt, amit elé tártam, de feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy alapot teremtsek az igazságnak, az igazi történetnek. Mégis átéléssel beszéltem, úgy, mint akkor régen is, talán éppen azért, mert nem csak legenda volt mindaz, amit megosztottam vele, hanem a valóság. Láttam, éreztem csodálkozását, de semmi meglepő nem volt ebben, hiszen nem mindennap futhat bele a fajtánk olyanba, hogy az Elsők, az Alapítók nem csak a legendák szülöttei, hanem valóban élnek. És itt járnak közöttünk. Mindössze aprót bólintottam az első két visszakérdezését hallva és igazság szerint azért némileg megkönnyebbültem. Mert nem nevetett ki, nem mondta azt, hogy hazudok, hogy ez nem lehetséges, hogy megőrültem. Feltétel nélkül elhitte a szavaimat, éreztem. ~ Igen, Leotie - bólintottam újfent, ezúttal már szavakkal is megerősítést adva a kérdésére. ~ Ezen a vidéken születtem, több mint nyolcszáz évvel ezelőtt és az Eeyeekalduk nevet kaptam, amit azóta is büszkén viselek - ma már mondjuk nem úgy, mint annak idején, sajnos a titkolózásunk és a valódi kilétünk elrejtése szükségszerűvé tette. Ma már amúgy sem túl hangzatos egyik név sem. ~ Talán felmerülhet benned az a kérdés, hogy akkor mégis miért nem indián testben találkoztam veled. Nos, az évszázadok alatt bizony elöregszik a test és a valódi kilétünk titokban tartása végett sajnos nem is volna túl szerencsés ugyanazon arccal járni a világot. A Tizenhármak képesek arra, hogy Őrzők segítségével testet cseréljenek egy olyan mágiahasználóval, aki hajlandó erre az áldozatra. Emiatt lesz az, hogy a mostani külsőm egy cseppet sem hasonlít már arra az asszonyéra, akivel anno megismerkedtél - megyek elébe már a kérdésnek és a majdani alakváltáskor felmerülő csodálkozásnak. Nem tudom, mit mondhatnék még, annyi mindent mesélnék, de nem tudom, hol kellene elkezdenem, így talán egyszerűbb, ha megadom neki a kérdezés lehetőségét. ~ Mindent itt elmesélni rettentő sokáig tartana, szóval.. kérdezz nyugodtan, mi az, ami érdekel, én pedig válaszolok majd.
Tátott szájjal, moccanatlanul hallgattam. Ittam minden szavát és próbáltam felfogni a jelentésüket, de nagyon nehezen ment. Nem a szavak ismeretlensége miatt, sokkal inkább a döbbenet lassította le a gondolkodási képességemet. Hát még amikor megmondta a születési nevét. Még a mancsom is megbicsaklott, így inkább leheveredtem a hóba, a lábai elé. Eeyeekalduk, a Mártírok vérvonal alapítója. Az ÉN ősöm, és még sok másé rajtam kívül. Így már világossá vált, hogy a kolostorban miért csak mártírok voltak. Valószínűleg ő harapta be őket. Az ereje, a kitartása, a sok érzékletesen leírt történet… mindennek EZ volt a magyarázata. A kérdés szinte még meg sem fogalmazódott bennem, mikor már választ is kaptam rá. Testcsere. Ezért nem indián volt. A magyarázat a miértre teljesen érthető volt, bár kissé hihetetlen. De az Alapítók annyival többek voltak nálunk. Ők voltak az Elsők. Azok, akik először kapták meg ezt az áldást, és így a legtöbbet birtokoltak nemzőink erejéből. A legkedvesebbek. Valószínűleg ezért kapták meg a lehetőséget. Én, ha valaha eltávozom az Örök Vadászmezőkre, ott is maradok. De ők visszatérhetnek. Végtelen lehetőségeik vannak. Fogalmam sem volt hirtelen, hogy mit kellene kérdeznem. Konkrétan üres volt a fejem, és egyetlen épkézláb gondolatom sem volt. Csak bámultam rá lelkesen, szinte már imádattal. Kicsit fejbe vertek az információk, így viszont legalább magyarázatot kaptam arra a különleges kötődésre, amit iránta éreztem, és amire eddig nem találtam választ. Aztán eszembe villant az előbbi kifakadásom, és azt kívántam bár megnyílna alattam a Föld. Lesütöttem a szemem, a fejem a mancsomra fektettem, a fülem lesunytam. Az egész testtartásomból sütött az alázat. ~Bocsáss meg az előbbi kifakadásomért. Nem tudtam… neked biztos sokkal nehezebb volt látni mi történik. Annyival többet ismersz a világból, mint én Emilie… ~ Felkaptam a fejem és rá pillantottam kérdőn. ~Akkor nem is Emilie a neved, igaz? Akkor most hogy hívjalak? Hogy kellene viselkednem veled? Egyáltalán mit kellene tennem?~ Hittem neki, hiszen nem volt oka hazudni, viszont kicsit össze is zavarodtam. Egy Alapítóval nem éreztem úgy, hogy helyes lenne úgy viselkednem, mint Emilievel, akit a barátomként, anyámként, alfámként szerettem. Csakhogy még a hallottak fényében sem voltam képes másképp tekinteni rá. Sőt! Csak még inkább nőtt a csodálatom és tiszteletem iránta. Szerettem volna megfelelni neki, de közel sem voltam biztos abban, hogy képes vagyok, vagy valaha is képes leszek rá. Hirtelen eszembe villant, hogy azt mondta ide kellett jönnie a szellemek utasítására. Kissé félrebiccentettem a fejem, és akadozva, zavartan tettem fel a kérdést, ami megfogalmazódott bennem. ~A többiek is itt vannak? Vagy csak neked kellett ide jönnöd?~ Idegesen nyeltem egyet, és a város felé néztem. Nem akartam számonkérni, sem nyaggatni őt, de egyre inkább kíváncsi voltam, hogy mégis mi folyik itt, és nekem ebben az egészben milyen sorsot szánhat a Nagy Szellem, ha ugyan szán. Annyira tehetetlennek és kicsinek éreztem magam, tudva, hogy Ő kicsoda, és ez kicsit elkeserített. Gúnyosan húztam el a számat gondolatban, ahogy eszembe jutott a naiv felajánlás, amit tettem: segítek neki. Ugyan miben tudnék én segíteni neki?
Gondolatban mosolyogtam, nagyon szélesen, ami azt illeti, mert nem ijedt meg, nem kérdőjelezte meg a szavaimat, hitt nekem. És rettentő aranyos volt a reakciója. Amikor leheveredett mellém, én magam is hasonlóan tettem kicsivel utána, fejem nem messze fektetve mancsaimra az övétől. Megértem, hogy sok, látom rajta, súlyos az igazság, tudom jól, nem véletlenül nem hangoztatjuk és csak az arra méltóakat avatjuk be. Vagy akit feltétlenül szükséges. Leotie-t be kellett volna avassam legkésőbb akkor, amikor alakot váltok előtte, de úgy vélem, emellett ő meg is érdemli azt, hogy tudjon rólam, hogy tudja az igazságot. ~ Semmi baj nincsen, Leotie, hiszen nem tudhattad. Teljesen érthető volt a viselkedésed ~ böktem meg a fejemmel kicsit, ne legyen annyira elszontyolodva, hiszen tulajdonképpen semmi rosszat nem csinált. Csak abban igaza van, hogy többet láttam a világból, valószínűleg több fájdalmat és veszteséget is éltem át, mint ő, de ez nem jelenti azt, hogy az ő szenvedése kevesebb, vagy értéktelenebb lenne, mint az enyém. ~ Ma már a Hope nevet viselem, mintegy kicsi jeleként annak, hogy bármennyire csúf világban élünk, valami apró remény mindig akad. Csak meg találni ~ válaszoltam kedvesen, a további kérdései pedig csak még szélesebbre vonták azt a gondolatbeli mosolyt. ~ Ugyanúgy, ahogyan eddig tetted, Leotie. Elvárom, hogy tisztelj, ugyanakkor azt is, hogy próbálj meg úgy kezelni, ahogyan eddig is. Nem kérek semmi megkülönböztető viselkedést, hiszen ugyanaz vagyok, aki száz évvel ezelőtt is voltam. Nem kell másnak lenned azért, mert az vagyok, aki ~ sőt, kifejezetten boldogtalanná tenne, ha az állandó megfelelési kényszer miatt máshogyan kezdene viselkedni, vagy elnyomná a valódi énjét. Tudom, hogy nehéz egyenrangúként kezelni, de szeretném, ha megpróbálná. ~ Igen, a többiek is itt vannak ~ nincs értelme tagadni, hiszen csak azt árulom el, hogy itt vannak, azt viszont nem, milyen testben rejtőznek jelenleg. ~ Közös feladat hívott ide minket. Itt kezdődött minden, itt is kell véget érnie ~ árulom el neki ezt az apróságot is, hiszen minden bizonnyal ez, vagy ehhez hasonló lett volna a következő kérdése. Nem árt, ha tisztában van vele, hogy nem nyaralni érkeztünk a vidékre, komoly feladatunk van. Az már más kérdés, hogy nem mindenki szeretné elfogadni.
Lehet, hogy érthető volt a viselkedésem, mégis nehezen léptem túl a szégyenkezésemen, bár próbálkoztam vele. Valójában csalódtam magamban. Lehet, hogy erősebb lettem az egyedül töltött évek alatt, ugyanakkor az elvadulásomnak elég sok „kézzelfogható” jele volt, többek között a türelmetlenségem mások felé. Elkeseredetten fojtottam el egy sóhajt. Egyszerre tetszettem is magamnak, meg nem is. Mennyivel egyszerűbb volt az életem a törzsben. Csak elbújtam a világ elől, csatangoltam, meggyógyítottam azokat, akiknek szüksége volt rá, és senki nem kért számon rajtam semmit. Ráadásul ott nem kellett szembenéznem azzal, mennyit is változott a világ, pont ezért elfogadnom sem kellett. A nevére elmosolyodtam. ~Remény. Illik hozzád. Mindig reményt adtál mindenkinek, akivel találkoztál. Többek között nekem is. És örülök, hogy nem kell máshogy viselkednem, mert nehezen menne.~ Egy pillanatra elgondolkodtam, aztán hozzá simítottam a fejem, finoman dörgölőzve hozzá. ~Örülök, hogy megtaláltalak.~ Kissé borúsabbá vált a kedélyem, ahogy a válaszát hallgattam, mert őszintén, nem sok jóval kecsegtetett. Félrebiccentett fejjel pillantottam rá, miközben megrebbent a fülem. ~Véget érnie?~ kérdeztem vissza, miközben összeszorult a szívem a gondolatra, hogy el fogom ismét veszíteni. Nem akartam. Most találtam ismét rá, és bele sem akartam gondolni abba, hogy akár most, akár a jövőben ismét nélküle kellene boldogulnom. Képes voltam rá, ez kiderült az évek alatt, viszont minden porcikám tiltakozott már a felvetés ellen is. ~Még csak most jöttem. Remélem ez a vég még hosszú ideig várat majd magára. Lehet, hogy ez önzőn hangzik, de én szeretném élvezni egy jó darabig a társaságodat. Amúgy… mi lesz ezután? Eljöttem eddig, és ne érts félre, örülök neked, de nem tudom, hogy mit kellene tennem, vagy mihez fogok kezdeni. Nem ismerem a világodat. Nekem minden idegen. Évekig a vadonban éltem, és elképzelésem sincsen mit tudnék csinálni egy városban.~ A mumus. Ez volt nekem a város. Nem vártam sem kitörő örömmel, sem lelkesedéssel, hogy akár csak egyetlen mancsomat is betegyem oda, de mivel megígértem, hogy legalább megpróbálom a dolgot, tartani akartam magam hozzá. Csakhogy merőben más mondani valamit, és csinálni. Ráadásul tény és való, nagyon le voltam maradva a világhoz képest, és nem tudtam képes leszek-e valaha is beilleszkedni, vagy egyáltalán közel engedni magamhoz rajta kívül bárki mást. A problémák és megoldásra váró feladatok akkora hegyekként tornyosultak előttem, amiknek még csak a csúcsát sem láttam. Lekonyult füllel, tanácstalanul és szomorúan pislogtam rá. Jelenleg ő volt az egyetlen, aki választ tudott adni a kérdéseimre, és iránymutatóul tudott szolgálni ebben a világban.
~ Köszönöm ~ mosolygós él bujkált a hangomban. ~ Nem véletlenül választottam és nem is csak a körülöttem élőknek van szüksége reményre ~ ismerem be burkoltan, hogy olykor azért nekem sem árt némi kis remény, főleg az utóbbi az időben elkélt belőle. ~ Nem kérnélek ilyesmire. Egyedül csak azt várom el, hogy a titkom az maradjon az én titkom ~ nem hinném, hogy annyira rászorulna a figyelmeztetésre, de jobb az ilyesmire előre tisztázni. ~ Örülök, hogy megtaláltál ~ viszonoztam a dörgölőzését, fejemet téve az övére. Tényleg örültem neki, hogy itt van, hogy utolért, hogy egyáltalán utánam indult és volt olyan kitartó, hogy ne adja fel útközben. ~ Több mint nyolcszáz éve járjuk már ezt a világot, Leotie, éppen itt az ideje, hogy végleg megpihenjünk ~ persze ez közel sem ilyen egyszerű, hiszen meg kell találnom az utódomat, de ebbe eszem ágába sem jutott beavatni őt. Bőven elég ennyit tudnia, nem kell, hogy az én problémáim miatt az ő feje is fájjon. ~ Ne aggódj, nem holnap jön el az a vég ~ böktem meg az orrommal a pofáját, nehogy nekem itt túlságosan elkámpicsorodjon. ~ Majd én megmutatom neked ezt a világot. A várost. Szépen lassan, apránként ~ álltam fel, hogy néhány lépést tegyek a szikla széle felé, ami még így is éppen elég messze volt. Innen csak jobban láttam az alattunk elterülő várost. ~ Éppenséggel van egy üres szoba a házamban, ha gondolod ~ ajánlottam fel neki, hogy szívesen látom. ~ És meg se próbálj mentegetőzni, majd ha beletanultál a dolgokba, akkor talán eleresztelek ~ pillantottam hátra a vállam felett. ~ Először megtanítalak az alap dolgokra, hogy hogyan tudsz boldogulni a városban, ebben a világban. Aztán ha készen állsz, munkába is állhatsz. Van egy vadrezervátum a nemzeti parkban, biztosan örülnének két segítő kéznek ~ vetettem fel neki a gondolataimat, hogy tudja, nem feltétlenül kell elszakadni a természettől, számos olyan lehetőség is van a városban, ahol tényleg önmaga lehet. ~ Mit szólsz hozzá? ~ fordultam felé, immár teljes testemmel. Nem fog repesni a gondolatért, tudom jól, de muszáj megtennie ezt a lépést, ha boldogulni szeretne errefelé a jövőben. ~ Nem kell félned, ott leszek, hogy fogjam majd a kezedet.
Az élet tengere viharosabb, mint bármely nagy víz az óceánon. Kiszámíthatatlan. Már máskor is álltam olyan közel a nagy tenger partjához, hogy azt hittem, végre el tudom hagyni a hánykolódást és partra vetette bálnaként fulladok meg. Nem sikerült. A legutóbbi találkozás megmozdított bennem valamit. Feléledt a remény és újra meghalt, mint már olyan sokszor. De végre valaki más is kimondta azt, amit a szívem mélyén érzek. Nincs értelme. Semminek nincs értelme. Teljesen mindegy. Ha pedig mindegy, akkor be kell fejezni. Egyszer kell egy nagy elhatározáshoz ragaszkodni és végre a földi szenvedés végére fogok érni. Így is tettem, elmentem a helyi barkácsáruházba és megvettem a legtutibb láncfűrészt. Egy mammutfenyőt is ki lehetne vele vágni, abba se törne bele a pengéje, nem csorbulna ki. Az én kis libanyakamnak tökéletes lesz. Nagy beruházás volt, komoly kiadás, de úgy gondoltam, megéri. Az i-re pont kerül. A dobozt körbefóliáztam, hogy véletlenül se lássa meg senki, mit cipelek. Nem hiányzik, hogy ha véletlenül valakivel összefutok, kellemetlen kérdéseket tegyen fel. Az autómig gond nélkül eljutottam és a csomagtartóban utazott az, amitől a megváltást várom. A városban nincs biztonságos hely, nincs olyan környék, amire azt tudom mondani, hogy tutira egyedül lehetek. Kijöttem inkább az erdő szélére. A kocsit leparkoltam egy félreeső részen, a fák közötti helyen, ahol talán nem is annyira szembetűnő. Vérfarkasok még szoktak szaladgálni ilyen helyeken, de azt nem bánom. Ha valamelyik feltűnik és bele akar szólni abba, hogy mit csinálok, akkor még jobb ötletem lesz. Megragadom az idegrendszerét és addig pengetem, amíg el nem szakad a húr. Nem tudhatta, hogy őrző vagyok. Hogy egy fogas penge vagy egy pár karom metszi el az életem fonalát, az már mindegy. Nem tudok azzal foglalkozni, hogy aki megöl, annak hordoznia kell a tettei súlyát és a következmények akár végzetesek is lehetnek. Senkinek se szóltam, nem küldtem sms-t, nem telefonáltam. Nem hagytam búcsúüzenetet. Csak Budról gondoskodtam, megkértem a szomszédomat, hogy néha nézzen rá, amíg én távol vagyok. Egyhetes utazásról hadováltam. Van bennem kétely. Ha mégse sikerül, akkor is ki tudom magyarázni magam. Közbejött valami. De nem szeretném, ha így lenne. Kezemben a nagy pakkal caplatok be az erdő szívébe. A fák sűrűje egyre töményebb, egyre fojtóbb, egyre sötétebb. Már most érzem a halál közelségét. Régóta érzem. Ez az én helyem. Nem kell nekem az élet. Nem tudok vele mit kezdeni. Egy üveg vodkát már benyomtam és arra is felkészültem, hogy ha rendőr talál meg, mit teszek. De nem talált. Elértem idáig. A fejem kótyagosabb a megszokottnál. Még van egy üveg a szatyromban. Kiveszem és jól meghúzom. Hagyom, hogy a fejembe szálljon. Korty kortyot követ és már szédülni kezdek. Hajgumit veszek elő a zsebemből. Hallottam olyan rémtörténeteket a középkorból, hogy egy-egy kivégzés nem sikerült, mert a rőzsétől nem vitte a penge a húst. Összefogom a szép, hátközépig érő koronámat, biztos kézzel tartom és ráhúzom a gumit. Lófarkat alkotok magamra, valahol a fejem csúcsán kezdődik. Ha látnám, azt hiszem, izgatónak mondanám. Más nőn annak látnám. Ma viszont csak praktikus szempontokat veszek figyelembe. Kibontom a dobozt és előveszem a láncfűrészt. Masszív darab. Megsimítom. A használati utasításra nincs szükségem, azt a dobozban hagyom. Egy nagy levegőt veszek, mikor a fűre helyezem a tárgyat. - Biztos ezt akarod, Gloria? Gondold át még egyszer! Hülyeség, ne pofázz annyit! A te életednek nincs értelme. Sosem volt. Skizózok egyet. Talán a pia miatt. Tényleg úgy van, ahogy a végén mondom. Apám gyakorlatilag eladott. Azt akarta, hogy én kikerüljem a mágikus lények világát. A tesóimat a Falkának adta. Ők meg engem akartak elvinni. Ahogy a punk bandákat uraló vérfarkasok is. Erőszak. Testi erőszak, verés, törés, harapás. Megaláztatás. Végül mindenkit elintéztem. Apám életét tönkretettem, a bátyáim meghaltak miattam. Akinél szerelmet kerestem vagy legalábbis vágyat, az is elárult és vele is kibabráltam. Senki nem maradt. Én vagyok magamnak. Ledobom a kapucnis pulóvert, ami rajtam volt. Egy szál pólóban feszítek, nagyon rövid ujjú, szinte hónaljig érő darabban. A tetkóm vége kilátszik. Nem érdekel. Most már nincs titok. Nem tart sokáig. A vodkásüveget jól meghúzom. Amíg még látok benne valamit, addig nem teszem le. Szédülök, a tiszta szesz megteszi a hatását. Direkt nem ettem, már tegnap is kihagytam a vacsorát, ma reggel pedig rögtön a piával indítottam. A géphez nyúlok. Stabil helyzetbe állítom és felrántom az indítóját. Berreg és zizeg. A penge forog, gyilkos erejét beveti. Egyelőre csak a füvet darálja és a leveleket. Térdre ereszkedem. Behunyom a szemeimet. Bemérem a távolságot. Egyszerűen le kell hasalni. Nem bonyolult. Tiszta módszer. Nem kell altató, meg ilyen gyógyszer, olyan gyógyszer. A pisztolyomat magam mellé teszem le. Elhoztam, hátha kell. Nem. Bízom magamban. Végre erős akarok lenni! De nem vagyok. Remeg a testem, a nyakam, a kezem. Félek. Rettegek. Nem fog menni? Az arcom torz vonásokat kezd ölteni. Hát még erre sem vagyok képes? Megint nem megy? Angel komoly hatással volt rám. Részeg voltam, de mikor józanul átgondoltam, rájöttem, hogy az igazság szólt belőle. Szemembe vágta a legféltettebb titkomat. Egy nő, aki megértett engem. És ő is csak szórakozott velem. Annyit érek. mint a tehénszar. Elásnak majd és halált hozó fű terem a szívemen. Miért nem megy? Miért állok itt egyenesen, mereven? Ledobom a kék pólómat is, hadd borzongasson a hideg. Fagyasszon össze, mint egy fél disznót a hentesüzem hűtőháza. Pusztulás, ölelj meg! Hulljon a férgese! Szégyellem magam. Senki nem lát, ahogy zokogni kezdek. Most tör felszínre, amit évtizedek óta elnyomtam. - Picsába... Ha nem sikerül, az szarabb lesz, mint előtte. Megsérülök, nyomorék leszek és magyarázkodnom kell. Will előtt, Keldron előtt. Ki fogják törölni a memóriámat. Nem, ezt nem hagyhatom. Szorítom a fogaimat, már vicsorgok és a kezeim ökölbe szorulnak. Megpróbálok előre dőlni...
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Nem túlzottan nyerte el a tetszésemet az új helyzet, de eszem ágában se lett volna csatlakozni. Egyetlen egy család lett volna, amihez csatlakoztam volna, de oda meg már nem fognak hívni, hiszen mégis csak két vezetőt tettem már el láb alól. Legalább az egyiknek igazán kényelmes halála volt. Sokan azt mondják, hogy álmukban vagy szeretkezésközben akarnak elpatkolni, hát talán a Teremtőm titkos vágyát teljesítettem is. Lassan haladtam az erdőben, hiszen úgy éreztem, hogy muszáj kicsit egyedül lennem és átgondolni azt, hogy most ezek után mihez kezdek, hiszen ha hamarosan nem jelenik meg Lester Anchorageben, akkor vagy nyomozni kezdhetek, hogy merre van, vagy pedig falkatag lett egy vágott szemű miatt. Nem is tudom, hogy melyik lehetőség bosszantott már jobban, hiszen így sokkal nehezebb lesz megkeserítenem az életét. Bár idővel talán még az én életemet is feláldoznám, ha tudnám azt ezer százalékra, hogy akkor ő is követni fog a szellemvilágba, de itt még nem tartottam. Ahhoz túlzottan is jó volt érezni a szellő és a napsugarak simogatását, ahogyan a férfiakkal, vagy éppen a nőkkel szórakozni. Ha már ebben a városban ragadtam, akkor talán a korábban megismert őrzőt se ártana ismét felkeresnem. Hmm, biztosan érdekes lenne az a találkozás is. Rohadtul nem vágytam társaságra, arra meg álmaimban se gondoltam volna, hogy pont itt futok bele egy öngyilkos jelöltbe. Sose rajongtam azokért, akik megölik magukat, a szememben ők túl gyengék voltak, ugyanakkor kicsit talán bátrak is, de az biztos, hogy lúzerek. Nem egyszer kínoztam már meg mást, ahogyan nem egyszer vettem már el életet. Ha az ördögtől tanulsz, akkor ritka az, amikor egy angyal lesz a tanítványból, így talán nem csoda, hogy kicsit talán én is betegebb elme lettem, de ezt meg senki se merné a szemembe mondani, vagy aki igen, az már legtöbb esetben nem él. Amikor megláttam őt, akkor egyértelmű vált számomra, hogy őrző a lányka, de akkor meg mit van úgy oda? Miért nem kér emléktörlést, vagy éppen csak segítséget a fajtájától? De akár egy farkassal is megölethetné magát, de ez… Jahh, ha tudom, akkor hozok popcornt, mert vélhetően a legtöbb szappanopera is megirigyelte volna az alakítását. Rövid ideig meg se mozdultam, csak figyeltem őt, miközben néha tátogtam és az arckifejezésemmel inkább kigúnyoltam őt, de végül nesztelenül mentem közelebb és az egyik közelében lévő fának dőltem neki. - Szerintem a városban nagyobb sikered lenne félmeztelenül, mint itt? Vagy félsz, hogy diliházba vinnének? – kérdeztem meg kissé ironikusan a dolgot, mert egyiket se gondoltam komolyan és az se érdekelt, ha a frászt hoztam azzal, hogy a háta mögül megszólaltam. - Segítsek neked, vagy megy egyedül is? – kérdeztem meg mosolyogva, majd ellöktem magam a fától, ha már felfogta, hogy nincs egyedül a drámájával. – Azt mondják, ha valamit csinálsz, akkor csináld jól, de te… - sóhajtottam egyet lemondóan és pont nem érdekelt, hogy mennyire vacok esetleg a lány. Ahogyan le tudta venni a felsőjét, úgy fel is tudja venni. Nem vagyok az anyja, mert ha az lennék, akkor biztosan nem ilyen lenne. – Bár ha meg akarnád igazán tenni, akkor nem éppen valamelyik szappanopera 2000. részéhez gyakorolnád a bőgést és eme drámai hatást, vagy netán szerepet kaptál? – tettem még hozzá és kicsit közelebb léptem hozzá. Testhez simuló fekete gatya volt rajtam, egy toppal és a hozzádukáló bőrdzsekivel. A cipő meg mi más lett volna, mint egy magassarkú csizma. Az ajkaim pedig pontosan olyan vörösen izzottak, mint amikor legelőször találkoztunk abban a kocsmában. – Szóval igazából mi is történik itt? Először öngyilkosjátékra gondoltam, de mivel bőgsz és nem cselekszel, így ezt kilőném. Hóember se akarhatsz lenni, mert még nincs hó… - elmélkedtem tovább hangosan, de persze egyiket se gondoltam komolyan. Inkább csak húzni akartam az agyát és talán felnyitni a szemét, hogy megpróbálhatja megölni magát, de hamarabb ölném meg őt én magam, mint szerintem ő saját magát, így jobb lenne ezen lapozni.
Nagyon komoly, hogy meg tudtam hozni egyáltalán ezt a döntést. Egy kurva drága kertigépet vásároltam és autóba ültem, kijöttem a világ végére, ami gyakorlatilag a helyi világ közepe. Az erdő mélyén csak kirándulókat lehet találni, olyan szerelmeseket, akik a természet lágy ölében akarnak elmerülni egymás ölében és vadászatra vagy természetközelségre éhes vérfarkasokat. Meg random felbukkanókat. Ha a nyakamat elmetszi egy határozott penge, egyik sem fog érdekelni. Miért nem megy? Miért szarakodom még mindig? Beszélek magamban, szinte egy amatőr színjátszó kört adok elő egy személyben. Nem veszem észre a közönséget. Túlságosan is befelé fordultam. Egészen az utolsó mondatig, az elkeseredettségemben tudomásul vett sikertelenségig nem érzem meg az engem vizslató szemeket. Vagyok annyira degenerált és rezignált, hogy ahogy meghallom a női hangot, teljes valómban forduljak arrafelé. Semmi takarás. Ha végigviszem a pályát, aminek nekikezdtem, a végén nem marad el a jutalom és a szellemvilágba való áthajlás esetén mindegy, hogy ki látta a cicimet és ki nem? Úgy van. - Angel! Kérlek, menj el! Nem szeretnélek bajba keverni! Elolvastam az anyagát részletesen. Az egyik legproblémásabb helyi vérfarkassal volt kapcsolata és ha rajta múlik, lesz is, méghozzá olyan, ami egyikük halálával vagy végérvényesen történő lejáratásával végződik. Múltkor se voltam józan, most talán annyira sem vagyok az. A fejem tompa és felszabadult, így egy mosolyt érdemel meg a nagyon is vonzó nőstény. A lábaira, a nadrágjára téved a tekintetem. Szép lenne utolsó látványként. Most kell távozni. - Ne tégy semmit! Nem szeretnélek bajba keverni. Lehet, hogy már mondtam. Nem tudom. Be vagyok baszva. Ha én magam metszem le a fejemet, az tiszta ügy. Már most belerondított azzal, hogy megjelent. Mint Rocky-nál, itt is meg fogják csinálni a visszatekintést, feltárják a múltat és ha egy vérfarkast látnak a helyszínen, ezt a gyönyörű latin nőt meg fogják vádolni. Én akarok meghalni, másnak nem akarom ezt okozni. Talán azt is megbántam, hogy a tesóimat mind kinyírtam. Összevertek, beharaptak, megaláztak, de talán mégsem ezt érdemelték. Honore, ahogy múltkor nevezte magát, főleg nem ezt érdemli. Játszott velem, szórakozott, a hajamat húzta átvitt értelemben, mégis elültetett valamilyen magot és azt szeretném, ha az nem halna el. Sem ő. Ne illessék oktalan vádakkal. - Ezt már tisztáztuk múltkor. Nem könnyű, bocsáss meg nekem... Mintha ártottam volna neki. Elrontottam egy estéjét. Be voltam baszva, mint állat, de emlékszem a búcsúra. Élvezni kell az életet vagy eldobni. Az utóbbival próbálkozom, de kurvára nem megy. Ideges is vagyok. Főleg attól, hogy rajtakaptak. Előttem berreg a fűrész, olyan hangot ad, mint a fakitermelőknél, akik éppen kemény munkát végeznek. Én is végeztem, sokáig, lelkileg megterhelő melókat vállaltam. Megfordulok és négykézlábra ereszkedem. Már most érzem, hogy nem fog sikerülni, amit elterveztem. Ezek után képtelen leszek nyakkal eltalálni a pengét. Hadd zúgjon, hadd darálja a földet! Egy szál nadrágban csókolom az erdő füvét és zokogok. Hülye picsa. Hülye szőke. Át kéne festenem... - Szarok azok a sorozatok, én is az vagyok. Drágám, te annyira tisztán látsz... Mondd meg, mi a titkod? Hogy tudtál idáig jutni? Nem hiszem, hogy tudnám követni. Komplett hasalást mutatok be, elmerülök az erdő aljnövényzetében. Hasammal, melleimmel és arcommal fedem be a füves-avaros környéket. Az akta arról szólt, hogy ez a csaj belekeveredett az alvilágba és nem volt elég okos ahhoz, hogy ne kapják el. A rohadék pasija, aki egy volt a sok közül, hagyta a börtönben rohadni és nem is látogatta. Tőlem távol áll mindez, inkább én juttattam börtönbe másokat. A szavai igaz módon csendülnek fel. Tényleg nem vagyok képes meglépni az utolsó és egyetlen értelmes lépést. Inkább csak hasalok, könnyekkel áztatva az erdőt. Segít? Nem segít. Senkinek, semminek. Felnézek és végigmérem a csodálatos alakot. Én se panaszkodhatok. A kosáredzések megadták a kellően sportos kontúrjaimat és azóta se romlott a helyzet. De Angelben van valami plusz. - Jó lenne, ha lenne jó. Belemerülnék és szétfagynék. De ne segíts! Kérlek. Nem akarom, hogy neked bajod legyen miattam. Így is eleget ártottam. Neked is, a fajtádnak is. Már tudja, mi vagyok. Nem is értem, hogy volt képes hülye balekot játszani, mikor ilyen intelligens. Miért nem hagyta, hogy korábban fedezzék fel? A családi háttér. Az nálam is sok mindent meghatároz. A tetkóimból már tudja, hogy én békefenntartó vagyok. És én tudom? Ha a sarkamra állnék és megmondanám Willnek, hogy nem megy, elegem van, töröljenek ki és tüntessenek el, mi történne? Megtalálnám azt, amit keresek? A boldogságot, az egyszerű boldogságot? - Nincsem apám, csak egy félrekúró szemétláda. Nincsen anyám, csak egy munkamániás távoli picsa. Nincsenek testvéreim, csak agresszív vérfarkasok. Meg egy halott nagybácsi, az egyetlen, akit tudtam becsülni. Meg egy csélcsap tetoválócsaj és egy vele összejövő mentor. Engem mindenki csak átver. Te is ezt tetted, direkt. Legalább te jól szórakoztál, Angel... Nem nézek fel, inkább mélyebbre fúrom magam a talajba. A szám és az arcom telemegy kosszal, bogárral, mindennel, ami az erdő alján található. Az a hülye fűrész meg csak megy és berreg és zúg és zajong. Már kezdek félni, hogy végül valaki belelép vagy hozzáér és baj lesz. Hangos zokogásba kezdek és megpróbálok feltápászkodni. Odamászom és leállítom. Leülök a fűrész mellé. Könnyes szemekkel nézek a csajra. Reménykedően, vádlóan, hogy ezt is keresztül húzta. Megmentett. Nem akartam. - Mit csinálsz itt? Miért olyan fontos neked az a hím? Jobb lesz valami? Lehet egyáltalán jobb valami? Az életéről kérdezem, de a sajátomat akarom megismerni. Amikor bosszúra szomjaztam, úgy gondoltam, felszabadulok. Elteszem láb alól, akik bántottak. Nem ez történt. Kipipáltam egy feladatot és kész. Hanyatt dobom magam. Nincs tartás. Nincs élet. Nincs halál. Egy növény vagyok, egy gyökér, aki csak vegetál.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
Talán jobb lett volna, ha elsétálok és csak a távolból figyelem azt, ahogyan a hó előtt még a vér piros színe teríti be ezt a vidéket, de valahogy képtelen voltam. Nem azért, mert annyira ágyba akartam volna cipelni ezt az őrzőt, hanem talán részben magamat láttam benne. Oké, én sose süllyedtem még ennyire mélyre, mint ő tette, de attól elveszett volt, ahogyan egykoron én is. Valaki rám talált, magához vett, majd egy két lábon - olykor négy lábon – járó szörnyeteget nevelt belőlem. Szívtelennek gondolnak sokan, ahogyan én is magamat, de nem túlzottan érdekelt sose mások véleménye. Olyan helyen „nőttem” fel, ami úri lánynak nem való és aki a saját Teremtőjét megöli ennyi idősen, vagyis még jóval fiatalabban az vélhetően tényleg őrült és nincs minden rendben a fejében, de ennek a lánynak nem akartam ártani. Talán inkább csak olyasmire szerettem volna formálni, mint amilyen én vagyok. Független, erős nőnek, aki képes akár másokon is áttiporni és a többséget csak bábnak használni. Amikor meghallom az első mondatát, vagy inkább felszólítását, akkor csak megforgatom a szemeimet, mert miért ne lehetnék ott, ahol akarok? Ha nem akart társaságot, akkor inkább a lakásában kellett volna megtennie, de talán titkon pontosan ebben reménykedett, hogy itt valaki rátalál és vagy segít neki, vagy éppen csak megállítja őt. Hmm, én talán utóbbi leszek kivételesen. Arról meg fogalmam sem volt, hogy mit tudhatnak, mert szinte semmit se árultam el magamról. Csak annyit mondtam, hogy egy régi ismerős miatt toppantam be Fairbanskbe egykoron, hogy beköszönjek, de honnan jöttem, vagy miket tettem szerintem az még a falka előtt is titok, hiszen a maffia csak akkor beszél, ha vérdíjat tűzött ki, ha meg így lenne, akkor meg inkább vennék ők a fejemet a két vezér megölése miatt, mintsem másnak adják ezt a lehetőséget. Őrzőkkel meg nem is beszéltem rajta kívül. Azt meg kötve hiszem, hogy az ittas találkánk után fecsegni kezdett volna, amikor ott se mondtam semmit se. - Ez most komoly?! – kérdeztem meg a lehető leggúnyosabban. Nem akar bajba keverni, ez aztán röhejes és kész vicc. Nem tettem semmit se, még a fűrészbe se löktem bele, így akárki nézné vissza a dolgokat, akkor se lenne közöm a gyilkossághoz, vagyis az öngyilkossághoz, ami még talán a tévékben is túl giccsesen hatna. - Talán azért, mert meg se akarsz halni? És miért is kéne nekem megbocsájtani neked? – vontam fel a szemöldökömet és merő gúny könnyedén kihallatszott a hangomból. – Se nem vagyok a párod, se nem vagyok a barátod, igazából semmi közünk egymáshoz, meg miért én bocsájtanék meg neked, ha saját magadnak se tudsz? – pillantottam le kérdőn és ahogyan ott fetrengett a közben csak még szánalmasabbnak tűnt. Én is voltam mély ponton, de talán még az se tett ennyire taccsra. Vannak erősek, gyengék, és harmatgyengék. Vajon farkasként is ennyire gyenge és bőgőmasina lenne? Nem, akkor talán legalább a farkasa erősebb lenne és nem kellene ezt a műsort végignéznem. Lehet tényleg hoznom kellett volna valami nasit és valami kényelmes helyet kellene végignézni. Azt is mondhatnám, hogy páholyból. - Ha elárulnám, talán akkor se értenéd. – mondom neki egy féloldalas mosoly keretében amikor viszont avarba nyomja magát, akkor csak felmorranok vészjóslóan és még a fűrészt is túlharsogom. A legtöbben tudják már, hogy ezek után inkább jobb menekülni, mert könnyedén a kezemben maradhat valaki szíve. Komolyan tiszta szánalmas és unalmas már ez a műsor, de még se rángatom fel onnan. Egyelőre nem, csak figyelem őt, miközben a gúnyos arcmimika továbbra is játszik, meg az unott fej és közben azon vagyok, hogy tényleg ne segítsem át őt a halálba, pedig mennyivel egyszerűbb lenne. - Befejezted? Azt hiszed, hogy csak neked van szar múltad, hogy csak téged ért baj? Téged tett tönkre a családod, vagy éppen az, akiben leginkább megbíztál? Aki mellett nem érezted magad egy elhasznált rongynak? Van egy rossz, hogy nem csak téged értek bajok, csak más talán nem nyavalyog ennyit rajta. Más inkább cselekszik és a gyengeségéből kovácsolja meg az erejét. - léptem hozzá közelebb, miközben lefelé bámultam rá. Az se hatott meg, hogy felülről nincs is semmi rajta. – Valóban kihasználtalak volna? Ha nem teszem azt, amit akkor talán már rég nem is élnél, de ne tagad, valamit elültettem a fejedben, vagy tévednék? – kérdeztem meg egy ravasz mosoly keretében. Ha hagyom, hogy az este tovább folytatódjon, akkor mi lenne? Lenne egy jó éjszakája és ennyi, de ott folytatná, ahol előtte volt, így meg… - A hím tudomásom szerint Fairbanksben van, én pedig az erdőben vagyok. Sétálni jöttem, másrészt meg sose mondtam, hogy fontos számomra. Sok minden lehet jobb, Gloria. – pillantottam rá egy kisebb fejrázás keretében és sóhajtottam egyet. Egészen közel álltam már hozzá, lehajoltam, majd a felsőjét felé dobtam célozva arra, hogy vegye fel. Láthatta azt is, hogy nem lenne célszerű nekem nemet mondani. – Sokan azt hiszik, hogy a halál a legjobb bosszú, ahogyan az hordozza a feloldozást is, de ez nem így van. A halálnál sokkal rosszabb dolgok is vannak, de most ez nem is lényeges. – guggoltam le végül mellé, miközben a gyilkosnak szánt eszközt messzire hajítottam és egy fának csapodva darabokra hullott. Ezek után pedig könnyedén kaptam el a heverő csajt, hogy újra felrántsam, mert elég volt. Nem fogja itt sajnáltatni magát tovább. Ujjaim közé fogtam az állát és mélyen a szemébe néztem. A szorításomat megérezhette, de nem okoztam neki tényleges fájdalmat. – Tényleg ezt akarod? Eldobni az életedet? Hagyni azt, hogy mások eltiporjanak, vagy inkább végre összekapod magad és talpra állsz? Van benned erő Gloria, és halálra se vágysz, így talán ideje lenne észbe kapnod, nem gondolod? Képes lennél áttiporni másokon, élvezni az életet. Láttam azt, hogy erre vágysz, de még se teszel érte… Mintha csak félnél valamitől… – a hangom eléggé kimért volt, talán éles is, mintha csak a lelkét akarnám kettéhasítani, de nem érdekelt. Azt akartam, hogy végre észhez térjen. Mert még egy bőgés, még egy drámai hatás és komolyan megismeri a körmeim élét, hogy érezze milyen az, amikor tényleg fáj valami.
Nem lehet véletlen az, hogy ez a csaj foglalkozik velem. Felbukkant itt is. Nem hinném, hogy követett. Inkább valami sorsszerűség ez. Nem szeretek ebben hinni, de tudom, hogy a szellemek többre képesek, mint gondolnám. Mire jó ez az egész? Miért találkoztunk újra? Otthoni körülmények között nehéz lett volna megoldani, amit ma akartam. Akartam? Tényleg? Átjöttek volna a szomszédok, rámhívták volna a mentőket. Azt nem akartam. Inkább eljöttem az isten háta mögé. És pont itt kell lennie! Angelnek pont itt kell lennie! Ha valaki visszanézi a sztorit, látni fogja, hogy nem ő tette. De ha nem lát el elég régre? Nem szeretném, hogy meghurcolják. Chestertont nem bántam, de őt, Őt ne vádolják feleslegesen! Megszeppenek, amikor azt mondja, hogy nem is akarok meghalni. Érzem, hogy igaza van. Ez egy elbaszott próbálkozás. Nem tudtam megtenni. És nem a fájdalomtól félek. Az a rohadt remény. A nagy csaló, az szórakozik velem. Mégis létezne? - Azt hittem, elcsesztem egy estédet. Igazad van. Magam körül forgok és már kezdek szédülni. Azt hittem. Pedig nem rólam szólt az estéje. Semmik nem vagyunk egymásnak. Még futó kalandok sem. Szórakoztunk, ennyi. Örülök, hogy nem okoztam nagy bajt. Valaminek tudok örülni. Akkor mégsincs értelme annak, amire készültem? Nem tudom. Még korai lenne ezt kimondani. Látom a nőstényen, hogy mennyire lenéz. Igaza van. Én se tartom magamat túl sokra. - Van kedved megpróbálni? Érdekel, hogy ő hogy mászott ki a pöcegödörből? Én csak úszkálok benne. Vagy emésztőnek nevezek egy nem megfelelően tisztított medencét. Nem Angel az első, aki azt mondja, hogy eltúlzom a dolgokat. A morranása nem hat meg. Nem félek tőle. Ha meg akar ölni, abban csak az a rossz, hogy utána ő lesz a vad. Vadászból préda lesz. Ezt azért nem akarom és szerintem ő se. Nem hülye a csaj, erre rájöttem. Csak végtelenül cinikus. Amit elmond magáról, arra nem tudok válaszolni. Igaza van. Ő nem panaszkodik, hanem agresszióval és trükközéssel reagál. Árt másnak, bosszút áll az életen. Én is megtettem, van mögöttem pár akció, ami nem túl illendő, de jól esett. Mégsem elégített ki. Láthatja rajtam, hogy kicsit elszégyelltem magam. Egyébként pedig szarik rá, hogy nézek ki. Múltkor se érdekeltem, csak szórakozott. Ideje lenne tovább lépni. - Te ilyen forrófejű volnál? Örülök, hogy nem keverted bajba magad. Kár lenne érted. Nem magamat féltettem. A depis, életunt őrzőcsajt eltemetnék és senki se hiányolná. De Angelt? Hát...nem tudom, kinek hiányozna. Ha én túlélném, nekem biztos. Paradoxon. Szent és sérthetetlen paradoxon. - Nem úgy értettem. Félrebeszélek. Részeg vagyok, nagyon is az vagyok. Lester Fairbanks-ben van, de arra gondoltam, hogy egyébként, máskor miért olyan fontos? Most nem róla van szó. Feltehetném a kérdést, hogy én miért vagyok olyan fontos, de tudom a választ. Már elmondta, hogy hasonló múltból jövünk. A válaszunk más. Lehet jobb? Angel szájából ez hihetőnek hangzik. Pedig vigyázni kell azzal, hogy mit hiszek el pont neki. Pont most. Közeledik. Nem félek. Nem hiszem, hogy bántana. Ha mégis, azt se bánom. Kész vagyok mindenre. Én nem tudtam megtenni, de ha őt annyira felhúztam, hogy megteszi, hát legyen... De nem, az se jó. Angel kerülne bajba. Azt nem akarom! Nem! Belebújok a pólómba. Reszketek, nagyon fázom. - Próbáltam és tényleg nem ad megnyugvást. Szemeimmel követem a fűrészt. Szépen repül, szépen törik. Ripityára. Eladhattam volna. Nem egy olcsó darab. Franc egye meg, kit érdekel? Nem ez a lényeg. Nem halál kellett nekem. A tesóimnak se. Elrontottam. Mi ad feloldozást? Már tudom. Egy új cél. Ami nincs. Hagyom, hogy a nőstény elkapjon. Kifeszíthet, kínozhat, kényszeríthet. A szemeit nézem közönyösen, de valami kis remény mégis megszületik. Ő olyat tudott nekem mutatni, amit más nem. Szavak nem képesek megválaszolni ezeket a kérdéseket. Pedig nagyon egyszerű. Én tudom, hogy nem a fájdalomtól féltem. Nem attól a pár másodperctől rettegtem, amikor a penge metszi a nyakamat és folyik a vér, még élek, de már halottnak kéne lennem. Nem az utolsó áramütéstől féltem, mikor végül nem vágtam be magam mellé a hajszárítót a kádba. Vártam valamire. Senkinek nem szóltam, nem figyelemfelhívás volt. De minden, amit mondtam és tettem máskor, az volt. - Erő? Erő... Nem tudom őszintén megcáfolni. Mikor éreztem először, hogy be kéne fejezni? Túl sok idő telt el és túl sok mindent értem el azóta. Gyerekek életét mentettem meg. Jelentéseket adtam le, ki tudja, hány élet köszönhető ezeknek? Volt értelme. Most érzem, Angel kiszorítja belőlem a helyes választ. Másokon taposni? Élvezni az életet? Az mit jelent? Félelem. Apám élvezte. Talált másik nőt. Talált egyezményt. Talált jövőt, terveket. Én basztam el az egészet. A tesóim is tettek azért, hogy klassz legyen az életük. Erőszak? Neeem. De? Nem. - Tőled kéne félnem? Te hogy indultál el? Mi volt az első lépésed felfelé? Szeretném tudni. Nem vágok vissza, nem védekezek. Nem varázsolok. Hagyom, hogy szorítson. Válaszokat akarok. Érdekel. Végre valami és valaki érdekel.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
- Néha azt mondják, hogy mielőtt kinyitnád a szádat gondolt végig mit is akarsz mondani. – mondtam neki komolyan, mert már tényleg rohadtul untam ezt az egész helyzetet. Nem értem, hogy mire jó ez. – Sajnálod, azt hitted. Nem unod még? Komolyan lépj már ki abból a kibaszott önsajnálatodból és abból, hogy minden körülötted forog. És mennyi mindent elcseszel. – kedvesség nem volt megtalálható a szavaimban, ahogyan a hangomban se. Nem túlzottan érdekelt az, hogy mennyire simogatom a lelkét, vagy éppen mennyire nem. Sose voltam a kedvesség mintaképe, de vele még a többiekhez képes egészen kedves voltam. Ezen még én is meglepődtem, nem is kicsit. - Talán egyszer elmondom, de jelenleg talán felesleges lenne, amíg nem döntöd el, hogy mit akarsz. – persze most tűnhetek szigorúnak, olyannak, aki szívatja őt és sose mondanám el. Nem szoktam erről beszélni, mert sokszor nem az út a lényeg, hanem az, hogy hova is jutottunk és most milyen életet élünk. Sose voltam szent és sose leszek az. Én inkább mindig is az ördöglánya voltam és az is fogok maradni vélhetően még sokáig. Talán egyszer neki elmondom, ha méltónak látom rá, de jelenleg inkább csak szánalmas volt azzal, amiket csinált vagy éppen mondott. Fura volt látni azt, hogy egy őrző ennyire szétcsúszott és egyetlen egy társának se tűnt fel. Talán nagyobb veszély a sajátjaira, mint a farkasokra. - Forrófejű? Miért is lennék az? – pillantottam rá kicsit meglepettem, hiszen ha az lennék, akkor nem túl sok tervem sikerült volna. Nem vagyok az, sokkal inkább a kígyótermészet vagyok. Nem csoda, hogy kutya, macska helyett nekem egykoron kígyóm volt. Olyan, mint én. Veszélyes és alattomos. Sok tervemhez kellett türelem is, így nem pontosan értem, hogy miből is gondolja ezt. - Ha nem így érted, akkor talán fogalmaz világosabban, vagy ne üsd olyanba az orrod, amibe nem kéne. Ha megtudnád, akkor futnál is jelenteni? – kérdően figyeltem őt, de az ellenszenv könnyedén csillant meg az íriszeimben. Nem gondoltam besúgónak, de ki tudja. Néha a legártatlanabb virágszál a legveszélyesebb. Így okkal kételkedtem abban, hogy vajon mire lenne képes ilyen állapotban. Láttam, hogy ittas, de akkor se túlzottan érdekelt ez a tény. Legtöbb esetben a gyengék menedéke a pia, mintha csak attól várnák a csodát, pedig onnan sose fog érkezni. Az csak ideig óráig talán segít, de az utána lévő pokoli kín sokkal rosszabb is tud lenni, mint előtte bármi más. Amikor ismétli azt, amit mondok, akkor csak sóhajtok és megforgatom a szemeimet. Nem túlzottan érdekel az se, hogy reszket. Magának kereste a bajt, hát most megkapja. Talán a hideg kijózanítja őt. Azt mondják, hogy jót tesz. Nekem régóta nincs szükségem ilyenekre. A farkas létben egy-két dolog kicsit másképpen alakul. Figyelem őt, a kezemmel fogva tartom őt, amikor viszont meghallom az újabb szavait elnevetem magam. Amennyiben látható helyen volt a fegyver felkaptam azt, majd felálltam. Tettem pár lépést, majd a fegyverrel szórakoztam. Láthatta, hogy nem először tartom a kezemben és sok esetben csukott szemmel is össze tudnám rakni, de most nem is ez a lényeg. - Hittem a segítőkézben és a szavakban. Jobban tudták ki vagyok, mint én magam, de talán a legfontosabb az, hogy magad mögött hagyod végre a picsogást és az önmagad sajnálatát és elhatározod azt, hogy mit is akarsz. – feleltem úgy, mintha csak az időjárásról beszélnénk. A fegyver csövén könnyedén siklott végig a kezem, de még mindig nem néztem rá. – Igazán szép darab, tiéd vagy csak a nemes alkalomra vetted? – kérdeztem meg kíváncsian és végre ráemeltem ismét az íriszeimet. Nem túlzottan érdekelt az, hogy melyik szavam, vagy viselkedésem nyerte el a tetszését. Nem azért voltam itt, hogy a kedvében járjak, hanem talán sokkal inkább amiatt, hogy tükröt állítsak elé. Még magam sem tudtam pontosan, hogy a sors mit is akart azzal, hogy találkoznunk kellett és most is nekem kellett megakadályoznom azt, hogy a lehető legostobább módon vessen véget az életének.
- Néha hülyeségeket beszélnek az emberek. Velem is megtörtént, nem gáz. Megint az unalomnál tartunk. Hogy én nem unom-e? Ő nagyon unja. Sajnálom, hogy ennyire untatom. Én a saját életem unom. De nem eléggé. Bebizonyosodott, hogy nem tudok tőle megválni. Az egyetlen logikus lépés az lenne, hogy kilépek és szellemé válok. A kurva életbe, hogy nem sikerült! - Elbasztam, oké. Köszi, hogy rádöbbentesz. Ha Honore azt szereti, amikor behódolnak neki, én talán csalódás leszek. Önként és dalolva, kitárt lábbal állok elé. Megértem, hogy igaza van. A saját traumáimba bonyolódtam bele. Ez az igazi bolondság. Másokról tudomást sem veszek? Csak kicsit. Vak nem vagyok, csak hülye. De nagyon. Leszarom a kedvességet. Amit Honore mutat, az angyali őszinteség. Elég érdekes fogalmaim vannak az angyalokról. - Na, baszd meg... - szólok arra, hogy mégse mondja el a sztoriját. Már tudja, mi és ki vagyok, lehet, hogy ez az oka. Ő lesz az első, akiről nem jelentek? Múltkor se jelentettem, mert be voltam baszva. Most még jobban be vagyok. Már nem érzek se hideget, se meleget. Tudom, hogy nem őrzőhöz méltó a viselkedésem. Még embernek is gáz. Hülye vagyok. - Ha az eszed ellen mész, az vagy. Ez provokatív kijelentés. Lehet, hogy nem igaz. Részegen annak tűnik. Ha egyszer találkoznék Honore-ral józanul...lehet, hogy nem jönnénk ki. Megölne. Azt kéne megpróbálni. Faszt. Nem akarok neki ártani. Aranyos nőstény. - Akartam rólad jelenteni, de túl részeg voltam. Honore, ki is vagy te azon kívül, hogy egy baromi jó nő? Mert sokkal többet nem tudok róla. Senki nem jelentett egy ilyen csajról, egy ilyen kóbor nőstényről. Falkásnak meg durva lenne. Varázsolok egyet, a falkaszagot keresem. Nincs. Lófasz sincs. Jaj, mamám. Nagyon hülye vagyok ma. Honore több élet tapasztalatával rendelkezik, mint én. Azt hittem, nincs nálam rosszabb. Hülyeség. A pisztolyom mellettem hevert, a fűbe pottyanva. Nem örülök neki, hogy Honore kezére került. Azzal még megmenthettem volna magam. Eddig se volt lélekjelenlétem, hogy saját magam ellen használjam. Most lett volna? - Te hallod, amit mondasz? Elmehetnél túsztárgyalónak. Jól beszélsz. Fogalmam sincs, hogy mit akarok. Ő döbbentett rá. Sajnálom magamat, otthon és máshol is, picsogok, ennyi. Nincs bennem igazi erő. Tényleg nem akarok elpusztulni. Nagy csalódás ez. Nézem Honore kezében a pisztolyt. - Az enyém, de tudom, hogy nem fogsz lelőni. Esetleg lábikrán lősz, hogy fájjon, de ne haljak bele. Igazad van. Én se akartam kitörlődni az élet idősíkjából. A szemeibe nézek. Nem bátran, hanem zavartan. Össze vagyok meg vissza. Tudom, hogy ő bulizni szeret. Érzem. Elmosolyodom. Felállok, ha engedi. Két lábra, kitárt karokkal. Szarok a pisztolyra, ami az enyém, de nála van. Nem érdekel. Elűzhetném egy egyszerű varázslattal. Nem akarom. Őt akarom. Magamat akarom. Az életet akarom. Nem a halált. Ma kiderült. Bolond picsa. - A szerelem a legnagyobb faszság. Én jól megszívtam vele. Sose ismertem, aki ismerte, az is átvágott. Ez hülyeség. Gyere! Megfogom Angel kezét. Az erdőbe vezetem. Fogalmam sincs, hova megyünk. Egyre mélyebbre és mélyebbre. Mélyre. Rá se nézek, csak megyek. Azt csinál velem, amit akar. Ha a hóba szeretne beletaposni, az csak azért nem megy, mert nincs jó. A talajjal megismertetheti a fogsoromat.
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
- Gondolj arra, hogy legalább ingyen volt. – szar helyzet, fanyar humor, de tényleg kezd untatni a műsor. Mindenki leülhetne egy kispadra és elkezdhetne bőgni, hogy mennyire pocsék az élete. Mennyien kihasználták átverték és akkor mi van? Talpra kell állni és tenni kell azért, hogy te taposd meg az életet és másokat is. Még akkor is, ha sokan emiatt kegyetlennek gondolnak. Ez van, nagy bumm. Inkább féljenek az emberek tőled, mint kihasználjanak. - Milyen kedves vagy… Érezd magad megtisztelve, hogy még levegőt kapsz. – nem változtattam el a hangom, hiszen az arcom is elárulta azt, hogy nem poénból mondom ezt, hanem tényleg így van. Ne más szabja már meg azt, hogy mikor mondjak el bármit is magamról, de tényleg. Pont egy hisztérikát avatnék be? Ezt ő se gondolhatja komolyan, előbb találja meg a nem létező tökeit, majd utána tárgyalhatunk róla. - Semmit se tudsz rólam, így nem kellene ilyen könnyelmű kijelentésekkel élned. – hívom fel a figyelmét egy aprócska, de annál inkább nem nélkülözhetetlen tényezőre. Semmit se tud rólam, így talán jobb lenne, ha néha cipzárt tenne a szájára, vagy ettől hiszi nagynak és bátornak magát, hogy ittasan kimeri nyitni a száját? Szánalmas. - Az, akinek éppen lennem kell. – feleltem egy féloldalas, de annál inkább sokat sejtető pillantással. Lehet maga az ördög, de akár angyali is, de inkább vagyok előbbi, mint utóbbi, de ezt úgyse kötném az orrára, hiszen semmi kedvem ahhoz, hogy jelentsen bármit. – Miért, ha nem lettél volna részeg, akkor mit jelentesz? Azt, hogy egy farkas faképnél hagyott? Esetleg kihasznált? – pillantok rá kérdőn, hiszen akkor se tudott meg semmit se rólam. Beszélek, de sose magamról. Jól csinálom, hiszen legtöbbeknek fel se tűnik, hogy róluk mindent megtudok, miközben ők rólam semmit se. A szépség és a szavakkal való játék sose jelentett számomra túl nagy kihívást, vagyis régóta nem. - Miért akarnék én ártatlannak titulált ördögöket megmenteni? – pillantottam fel a fegyverről, miközben a fegyver csövén simítottam végig az ujjaimmal. Nem vagyok ennyire jó, mint gondolja. Jobban szeretek kisördög lenni az emberek vállain. - Tudod, a gyors halálnál van rosszabb is. Pontosan tudom, hogy hova kellene kettőt céloznom, hogy ne tud megmenteni magad és szép lassan kiszálljon az élet. Másrészt meg ki tudja, lehet egyszer meggondolom magam. – rántottam meg a vállaimat, majd a fegyvert könnyedén csúsztattam a derekamnál a nadrágomba. – Pontosabban szólva csak a tiéd volt, ha egyszer kiérdemled, akkor visszakapod, addig pedig nálam marad. – nem engedélyt kértem tőle, hanem kijelentettem a dolgot. Pont nem érdekelt, hogy mennyire tetszik neki, vagy mennyire nem. Megpróbálhatja elvenni, használhatja a mágiát, de utána ne csodálkozzon, ha meghal kínkeservesen. - Komolyan amiatt vagy padlón, mert egyszer valakinek a szívedet akartad adni, de ő nem viszonozta? – és könnyedén nevettem el magam, hiszen ez abszurd volt, de mire igazán észbe kaphattam, vagy átgondolhattam volna, hogy még szánalmasabb, mint amilyennek tűnt az előbb, azelőtt magával rántott egyenesen az erdőbe. Egy darabig hagytam, de végül kirántottam a kezemet és nem mozdultam meg. - Hova akarsz menni? Vagy inkább azt kérdezzem mit akarsz tenni? – vontam fel a szemöldökömet és kérdőn pillantottam rá. Nem fogok tovább menni. Semmi kedvem, ahhoz meg még inkább nincs, hogy pont Fairbankshez kerüljek még közelebb.
Ez jó! Mosolyt tud csalni az arcomra. Mondott egy viccet, ami tényleg tetszett és nem csak kivételes udvariasságból adom ennek jelét. Nem az a típus, aki akár pénzért is ad jótanácsokat az életben. Pont azért tetszett a vicc, mert igaz és ez jelent valamit. - Öööh... Még kapok levegőt, de nem esik jól. A fejem begőzölt a piától, plusz ez a fojtós fogás. Tudnék módszert, amivel megpróbálhatnék kiszabadulni, de nem akarok. Ha belehalok, meglesz, amiért jöttem, ha meg nem, akkor mit harcoljak? Sajnálom, hogy megsértettem. Hülye vagyok, bunkó vagyok. Meg kíváncsi, de hiába... Azért valamit válaszolhatnék. - Csak úgy elkaptad a nyakamat. Ez nem indulatból jött? A megérzések is sokat adnak, nem minden a biztos tudás. Az az érzésem, hogy a harag jóbarátja. Nekem nem igazán. Ritkán hoz ki a sodromból bármi. Inkább elmegy a kedvem, minthogy dühöngjek. Ha most fegyelmezni akar és tanítani, akkor is érdekes a módszer. Még érzem a vágyat, hogy jó lenne, ha összeroppantaná a nyakamat. Mit tennék? Mennék utamra vagy küzdenék a sérüléssel? Átkozott bizonytalanság... - Aki valójában vagy, mit szól ehhez? Én ismerem, milyen szerepet játszani. Úristen, belegondolok, hogy mennyi ideig voltam beépített ügynök, egy jómódú család rendes kislánya a szakadt punkok között... Néha azt éreztem, hogy elrohannék, nem érdekel a küldetés, elegem van, önmagam akarok lenni. Vagy az FBI-nál, mikor időnként kiadtam magam tök másnak. Egy idő után elvesztem a szerepek között, a személyiségek között. Aggódnék Angelért? Inkább csak meg akarom ismerni. - Józanul minden más lett volna. Most is. Sokkal jobbat buliztunk volna, mert direkt úgy akartam volna. De ilyen alternatív dolgokat nem tudok pontosra mondani. Amit mondott volna, azt továbbítottam volna, valószínűleg kétkedve. - Nem használtál ki. Egy tündér voltál, akkor is. Érezheti, hogy semmi gúny nincs bennem. Pont úgy gondolom, ahogy mondom. Hozott nekem zsebkendőt. Nem kértem rá és érdeke se fűzödött hozzá. Mikor mással flörtölt, az nem tetszett, de tudom, hogy csak egy ostoba vágyra hallgattam. Nekem nincs esélyem, felesleges azt hinni, hogy van. Honore élvezte a helyzetet, szeret játszadozni, de ezt nem rovom fel neki. - A fűrészt is csak jókedvből zúztad szét... Na, most már ironizálok... Zavar, hogy semmit se tudok. Ha itt lenne a gép, beindítanám újra? Vagy felvenném a fegyvert, a halántékomhoz szegezném és meghúznám a ravaszt? Ha túlélném, meghúznám még egyszer, hogy biztos ne éljem túl? A fenébe is, fogalmam sincs. Angelből kijött a jó szándék, de tagadja. Mert visszaéltek vele. Nem kell elmondania, lerí róla. Nem mondok ki mindent. - Tudom én. Kínhalál vagy csak kínzás, amit túl lehet élni. Ismerek pár módszert. Honore kamuzhat is, de nem hiszem, hogy így lenne. Elég tanulékony. Nézem, ahogy elrakja a fegyveremet. Ha nagyon akarom, később megpróbálhatnám megkaparintani. Felesleges. Szórakozik. Vissza fogja adni. Ha mégsem, szerzek másikat. Nem akarok vele harcolni. - Ühüm. Csuklom egyet. Ez a hirtelen mozgás, meg a fojtó mozdulat nem tett jót. - De most miért nem lőttél? Vagy miért nem fojtottál meg csak úgy? Leragadtam itt. Nem fogja elmondani. Csak az alibi érdekel, hogy mivel tér ki. - Nem. Ez csak egy részlet volt. Az egész családom összeesküdött ellenem, meg a vérfarkasok is. Egy részük. Mások tök könnyen kezelik, nekem nem úgy megy. Selejtesnek születtem. A bátyáim mások voltak, ők vették az akadályokat, az üzletet, hogy eladták őket a Falkának. Én is ajándékot kaptam, mert az őrzőség az, de nem örülök neki és élni se tudok vele igazán. Alantas célokra használtam, bosszúra és mióta túl vagyok rajta, nem találom magamat. Pia kéne. Megyünk, megyünk, Honore hagyja is magát, aztán megáll. Teszek még két lépést, utána fordulok vissza. - Nem tudom. Csak menni akarok és menni. Rohanhatunk is, az még jobb. Távol mindentől, attól a hülye várostól, az emberektől. Megint csuklom egyet, aztán a mutatóujjammal megpróbálom hívogatni. Elkezdek futni, bevetem, amit tudok. Ha most meglátna valaki, nem hinne a szemének, hisz ember nem képes ilyen gyorsan futni. De ez még kevés, megpróbálok varázsolni, hogy még fürgébb legyek. Részegen bármi lehet belőle, de azért megpróbálom! És már megint csuklom. Ez a legnagyobb probléma. Ami nagyon jó érzés!
// 40 pont, Minden vadak lelke - 15 pont, marad 25 //
Angel Honore Gadot
Latro
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 82
◯ HSZ : 159
◯ IC REAG : 139
◯ Lakhely : fagyos Alaszka
◯ Feltűnést kelthet : Erős smink, kihívó öltözködés és jellem
- Indulat? – vontam fel a szemöldökömet, majd egy lemondó sóhaj hagyta el az ajkaimat. Ennyire nem ismerne? Ennyire nem látna át azon, amit lát és tapasztal? Talán tényleg sokkal vakabb, mit hittem, de ha így van, akkor az számomra részben jó, míg másrészt nem értem, hogy miként lehetett belőle őrző. – Ha indulat vezérelne, akkor nem gondolod, hogy több sebből véreznél már? Vagy netán csak ez játék, hogy még inkább elbizonytalanítsalak? – kérdeztem meg teljesen ártatlanul, mert nem voltam indulatos se, de ki lehet hozni a sodromból, viszont ő ettől még egészen messze volt. A feje és a testrészei is helyén voltak, így oka nem lehet a panaszra. - Hmm, aki valójában vagyok? – nevettem el könnyedén magam, miközben a hajam táncra kélt kicsit a szellőnek köszönhetően, kicsit annak, hogy alig észrevehetően megráztam a fejemet. – Másrészt csak azt tudjuk hitelesen adni, ami bennünk rejtőzik, így aki színészkedik, vagy éppen beépül, az is magát adja, legalábbis részben és azt növeszti palántává, vagy egészen terebélyes fává. – reménykedtem abban, hogy annyira még nem dobta el az eszét, hogy ne értse azt, hogy mire is akarok utalni, de aki rosszat játszik, abban a sötétség csírája meglelhető, ahogyan mindenkiben. Csak valaki elnyomja, valaki teret ad, míg más megtanulja kezelni azt, ami benne lakozik, ahogyan én is. - Biztos vagy ebben, hogy akkor másabb lett volna? – ajkaim inkább huncut mosolyra húzódtak, mintsem vészjóslóra. Hiába lett volna józan, akkor se hiszem, hogy sokat kihúzott volna belőlem. Nem szokásom csak úgy fecsegni magamról, csak néha ezt könnyebb, míg máskor nehezebb. Azon az estén egészen könnyű volt. Minél kevesebben ismernek igazán, számomra annál jobb. Akiknek ismernie kell, azok úgyis tudják ki vagyok és legtöbb esetben félni sokkal inkább érdemesebb. - Őrző, aki az ördögöt angyalnak látja, az angyalt meg netán ördögnek? – inkább volt hangos gondolkodás, mintsem választ voltam rá. Fogjuk fel úgy, mint egy költői kérdés, mert azért annyira angyali akkor se voltam. A saját érdekeim sokkal inkább hajtottak akkor is, a szórakozás és minden más, amire éppen vágytam. – Vigyázz, még a végén azt fogják hinni, hogy Alignakkal cimborálsz. – tettem hozzá egy kisebb kacsintás közepette, de jót derülve rajta. Persze arról fogalmam sem volt arról, hogy mennyire fogja komolyan venni, de ha engem angyalnak lát, akkor nem kizárt, hogy őt is annak fogja. - Ha ennek szeretnéd hinni, akkor legyen úgy. - hagytam annyiban a fűrész dolgot. Annak már elhoztam a véget, de ennek a lánynak még mindig nem. Ásítást nyomok el, lehet inkább végig kellett volna néznem, ahogyan a vére borítja a földet, de az annyira snassz lett volna. Ha vérengzés, akkor az is legyen valami nagyszabású és igazán élvezhető. - Egyszer majd talán megérted, ha nem, akkor örökké az én titkom marad. – hangom fagyos, az arcom nem árul el semmilyen érzelmet se. Megtette, nem kell mindent egyből érteni, tudni. Az se kizárt, hogy egyszer még talán inkább magam helyet dobom oda az éhezőknek, vagy csak egyszerűen idővel hátat fogok neki én is fordítani, hiszen talán tévedtem. Nem kizárt, hogy nem is létezik benne az a plusz, amit láttam benne és látok is néha. Még magam sem tudom, hogy mi lesz pontosan. Nem engedem idővel, hogy maga után rángasson, ahogyan nem is felelek arra semmit se, amit mond. Inkább csak láthatja azt, ahogyan a szemeim szinte szikrát szórnak és nem éppen tetszik az, amire készül akar és amit meg is lép. Tényleg tévedtem volna? Tényleg nem lakozna benne erő, olyan, ami bennem szunnyadt egykoron, csak kellett valaki, aki megmutatja azt, hogy miként kapaszkodjak belé és nőjem ki magam naggyá… Pár percig nem mozdulok, aztán hirtelen a ruháim lehullnak, a nyakamban viselt nyakláncon logó medál könnyedén esik a ruhahalmazra. Egy féltve őrzött kincs, amiért bárki kezét leharapnám, ha hozzá merne érni. Pillanatokkal később pedig már nem egy szelíd kezes bárány ölt testet. Nem utána rohanok, hanem kicsit távolabb mellette, hogy utána elé vágjak, majd az egyik dombról ugorva rajta landoljak és a földhöz szegezzem őt. Farkasom arca nem békés, vicsorog, a szája szinte habzik, az első mancsaim mellkasán pihennek, úgy tartva ott, hogy ne tudjon mozdulni. Bestiám pofázmánya egészen közel hajol arcához, miközben a fogaim könnyedén koccannak egymásnak. Az erődbékességét pedig könnyedén tölti be egy dühös farkas morgása. Ha eléggé óvatlan volt, akkor szerencsére lehet, amiért nem mélyesztettem egyből a fogaimat a nyakába. ~ Azt hiszed, ha elfutsz jobb lesz? ~ morogtam elméjébe a szavakat, ha meg szabadulni akart volna a mágia segítsége nélkül, akkor még erősebben tehénkedtem rá, hogy földhöz szegezzem őt. ~Nem lesz jobb, ha elfutsz, mert örökké nem futhatsz Gloria. ~ azzal a lendülettel pedig, ha nem használt rajtam mágiát lemásztam róla, majd egy-két lépéssel arrébb sétáltam, de még utána is egészen támadóállást vettem fel és úgy figyeltem őt. Mintha csak arra várnék, hogy el fog-e futni, vagy maradni fog-e. A döntés az övé, de többé nem megyek utána.
Kezdőlap
