*Nem rég végeztem a konyhán, merthogy ma is dolgoztam, mint minden normális ember. Szerettem csinálni, azonban azt is mikor vége van. Így a szobámba érve azonnal a zuhany alá vetettem magam. Nem vártam senkit, így nem foglalkoztam azzal, hogy ruhát vigyek magammal. Már egy jó ideje a zuhanykabinban álltam, mikor hallottam, hogy kopognak. Szemöldököm összeszaladt, de már nyitottam is a szám, hogy kikiabáljak.* - Ki az? * Kiugorva a zuhany alól, kaptam fel nedves bőrömre a pamut köntösöm és már hallottam is, hogy valaki belép. Hirtelen még azzal sem foglalkoztam, hogy vizes hajam belecsavarjam egy törölközőbe, már léptem is ki a fürdőből.* - Mi a... * Kezdtem bele, mikor megpillantottam a férfit. Kezeim azonnal összefontam a mellkasom előtt, ezzel kissé jobban összehúzva a köntöst, amit egyébként nem lehetett már. Tekintetem lesütöttem és az arcom pírba borult. * - Mit keres itt Mr. ??? * Hirtelen még a vezeték nevét is elfelejtettem, de hát csak egyszer találkoztam vele. Kellemetlenül éreztem magam és úgy toporogtam ott mint egy kislány. Jézusom, háromszáz fölött vagyok és még mindig. Ezen nem tudok és nem is akarok változtatni. Nem szabadna itt lennie. De azért hallgattam amit mond. A melóra felkaptam a tekintetem és értetlenül néztem a másikra.* - Dr. Chévrier? * Kérdeztem vissza azonnal, ahogy a név elhangzott. Ismertem a nevet és a nővel is találkoztam már egy párszor a kórházban. Mikor a végére ér csak megingatom a fejem és leülök a fotelbe, kissé intve a másiknak is, hogy foglaljon helyet ha akar, a velem szemben lévő fotelben. A feszültségem nem múlt.* - Mi lenne ha legközelebb kopogna és megvárná míg kimegyek? Egyébként meg, ismerem a doktornőt, bár csak hallomásból és egyszer vagy kétszer láttam. Séf vagyok, mert szeretem csinálni. Azonban orvos is és még van egy pár iskolám. De ebben a kettőben dolgozom is, ámbár csak beugrósként és sürgősségi riasztásokra hívnak. Sosem kémkedtem, senki nem kért meg és nem is várta el. De... mit szeretnének tudni róla? * Nem kínáltam meg semmivel, Ő sem jelentkezett be. Szóval hagytam a dolgot. Azonban görcsösen szorongattam a köntösöm nyakát és igyekeztem kerülni a férfi tekintetét. Nem éreztem jól magam, na. Pajzsom csak annyira volt felhúzva, hogy a pontos korom és a vérvonalam elrejtsem. Ez mindig így volt, mindenhol így van. Még a szobám falai között is.*
Való igaz, megvárhattam volna, míg beenged, de nem tettem, mert amiért jöttem, az senkire nem tartozik, a kíváncsiskodó tekintetekre sem. Bratyeszből kiindulva a húga sem lehet az a típus, aki annyira mellre szívja az ilyesmit, de befejezem helyette a mondatot, azaz kérdését. -Fasz? Biológiai szempontból nem fejteném ki, de az is van, lévén hímből vagyok, és kissé tapló, meg ami ezzel jár. Bocs. Marhára nem foglalkozom azzal, hogy egy szál köntösben van a nőstény, nem mustrálni akarom, sőt, nem is rabolni az idejét, csupán pár percről van szó, nem többről. -LaRusso, de maradjunk a Danténál, Vittoria, ha nem okoz problémát. Mivel belevágok a közepébe, egyértelmű, hogy nem célom kiselőadást vagy litániát tartani, és hogy most nem tartottam magam az udvariassági formulákhoz, hát istenem. Nem lenyűgözni akarom, hanem melóügyben keresem, és az egészen más történet. -Pontosan. Kóbor, akárcsak ön, ezért vagyok itt. Lassan Mayáékat is fel kell keresnem, mit tudott meg eddig, hátha folyik valami komoly szervezés a háttérben, vagy sem. Sosem árt, ha több helyről jön infó, nem csak egyre támaszkodik az ember, és ezt a hibát én sosem követem el. -A kopogás megvolt, a második fele nem, elismerem, viszont ha megbocsájt, higgye el, nem szoktam rátörni senkire sem az ajtót, ám jelenleg szerettem volna elkerülni a pletykákra éhes egyedeket. Kimenjek? Kémkedés? Én nem erre kérem, Vittoria, nem érdekel, hogy mit tesz a nap 24 órájában, hanem arra, hogy tudja meg a szándékait. Túl sokáig egy kóbor sem maradhat kóbor. Magyarázkodni nem fogok, megtörtént, megtörtént, persze a pofátlanság netovábbja lenne, ha most kisétálnék az ajtón, és kezdeném előröl az egészet, de képes vagyok rá, ha ennyire óhajtja. Ám csupán ennyiről lenne szó, nem többről, és mást meg amúgy sem akartam tőle, azt meg pláne nem, hogy miattam legyen zavarban. Nem mondom, hogy nem lep meg, de ha ő ilyen, akkor ilyen.
*Dante szavaira csak még jobban vörös lett a fejem és gyorsan ingattam meg a fejem, emeltem fel a kezem jelezvén; ne, ne folytassa.* - Sosem használnék ilyen obszcén szavakat. S nem érdekel, hogy mije van vagy nincs. * Jézusom... hogy lehet valaki ennyire... tuskó? Milyen szavakat használ már... s Norina ezek közt nő fel. Uram ég... hát hova fajul a világ? A pletykákra egyenesen lesápadtam és íriszeim leplezetlenül kaptam a másikra. Ha a bátyám fülébe jut, élve megnyúz, hogy férfi van a lakrészemben és... Ó anyám, hogyan magyarázom meg ezt Carlonak? Viszont hamar visszakerülnek a gondolataim a másik szavaira, vagyis arra a tényre, hogy miért jött.* - Tehát csak annyira kíváncsi, hogyha marad akkor merre hajlik vagy épp tovább akar menni. * Egyszerűsítettem le a dolgot egy bólintással kísérve a szavaim. Aztán lehetett cáfolni ha nem ez volt a helyes meglátás. Sajnálom, nem az agyammal semmi baj nincs, de jobb szeretem tisztán látni a dolgokat.* - Tudják esetleg Dante, hogy mennyi idős a doktornő? * Pajzsom nem csak az én korom takarja, hanem a másikét is kizárja. Szóval erről gőzöm sem volt, de nem véletlen kérdeztem. Azonban a kérdésem egyben válasz is volt, de ha mégsem, azért még mellé raktam.* - Rendben. Ha megtudom, akkor szólok Önnek vagy a bátyámnak. Melyik volna kényelmesebb? *Azért a feszültségem nem múlt s ujjaim továbbra is a térdemen játszottak, kopogtak idegesen.*
Sok mindent gondoltam volna, de azt, hogy egy nem éppen fiatal de Luca képes zavarba jönni. Meglepő, de ez mit sem változtat azon, hogy kimondtam azt, amire gondolt. Szokásom. -Ez obszcén? Vittoria, ha elmondanám a valódi jelentését, lehet, meglepném vele. Tudta, hogy tulajdonképpen ez nem más mint a Mindenható Isten maga? Az f a latinban a 6. betű, míg a rovásírásban a 9. Az ász tag jön be mellé. A számmisztikában a 6-os maga a Mindenható, a 9-es az élet, amit jelképez. Az, hogy mi már esetleg más értelmezésben használjuk? Nem mondhatnám, bár sokaknak fogalma sincs arról, ez miből ered. A rovásírásban az f betű egy mandorlába rajzolt X, ami a Fiút jelképezi a Teremtő Anya terében. Az Ász nem más, mint az Az Fia vagy az Ez Fia az észé... és kit illettek Az vagy Ez jelzővel? A Mindenhatót. Aznál van az ész, az ász maga élőt jelent. Vagyis ha ez ön szerint obszcén, akkor azt hiszem csak a szlengben használatos értelemre gondolt. Sajnálom. Sosem tagadtam, hogy ha kell, nem vagyok éppen udvarias és nem fogok finomkodni, de lehet, tuskó vagy paraszt vagyok, de azért olvasni még tudok, és szoktam is. Bizony az olyan gusztustalannak vélt fasz szócska nem is olyan obszcén, mint azt hiszik sokan, sőt, azt sem tudják, mit mire mondanak. -Valami ilyesmi, nem ártana tudnunk. Túl sok a magányos errefelé, és jobb, ha elejét vesszük annak, hogy szövetkezni kezdjenek csak úgy. Figyelős játék ez, lassan a kóborok kitesznek annyi egyedet, ahányan a falkában vagyunk, tehát egyáltalán nem lebecsülendő dolog az a társaság sem. -Nagyjából 250 környékén lehet, van egy telefonszámunk is, ha gondolja. A kép hátulján találja. Intek fejemmel a kép felé. Egyelőre ennyit tudunk, a többi részletkérdés, most még. -Amelyik jobban tetszik. A bátyjának is jelezheti nyugodtan, mit sikerült kiderítenie, nem hiszem, hogy nagyon tiltakozna ellene. A lényeg, hogy a feladat el legyen végezve, semmi más nem számít. BB-vel váltottunk, ő próbál meg valamit kideríteni erről a Marrey gyerekről, én a kóborról. A bibi az, hogy rajtam sokkal erősebben érezhető a falkaszag, de Vittoriának van rá magyarázata is.
*Meg kell hagyni, hogy Dante fejtegetése minden egyes pillanatban oldotta a feszültségemet és íriszeim érdeklődve szemlélték a másikat s annak mondani valóját. Ki mondta, hogy egy korombeli farkas nem tanulhat és nem érdekelheti az új? Az idióta. * - Be kell látnom, hogy valóban arra gondoltam. Nem mindennapi, hogy valaki... ennyire tájékoztatott s mint azt észrevehette, ezt így én magam sem tudtam... eddig. * Mosolyodtam el halványan és tekintetem a bár pult felé irányult egy pillanatra, de az igazság az, hogy nem hiszem, hogy akad ott a férfi kedvére való.* - Iszik valamit? Viszont, csak alkohol mentessel szolgálhatok. * Jegyeztem meg egy szégyellős mosollyal kísérve. Az igazság az, hogy mikor beköltöztem ebbe a szobába, egyszerűen csak kivitettem az összes alkoholt és meghagytam, hogy véletlen se töltsék fel ilyen italokkal. Nem is tették, még véletlen sem. Utáltam az alkoholt... még ha nem is igazán érdekelt, hogy mások mivel rontják magukat. S egyáltalán nem szokásom vendégeket fogadni, bár ha szigorúan nézem... most sem fogadtam.* - Köszönöm. Majd megoldom... valahogy. Van valami kikötése Dante a feladattal kapcsolatban? * Ha kért valamit, akkor bizony felálltam és miközben töltöttem beszéltem. Ha nem, akkor csak kényelmesen hátra dőltem és ujjaim magam előtt illesztettem össze és a két mutató ujjammal az alsó ajkam ütögettem finoman. Gondolkozom. Eléggé árulkodó volt a mozdulat, s még csak a tekintetembe sem kellett nézni hozzá. Viszont ahogy az utolsó mondatához ért ujjaim megálltak és kissé oldalra biccentettem a fejem.* - Nem tudom. Nem ismerem. De majd eldönti az, hogy ki ér rá... a telefonszámát ha szabad kérnem. Megkönnyítené a dolgom, ha nem a recepción hagynék üzenetet egy újabb randevút kérve. * Mosolyodtam el, toll volt az asztalon egy tartóban, mellette egy tömb, no meg a kép is ott volt... De felőlem aztán a falra is felírhatja, legalább tuti nem hagyom el. Meg kell hagyni, hogy valahol féltem ettől az egésztől, hogy elrontom. Ó anyám, teljesen más úgy beszélgetni valakivel, hogy semmi célom mint, úgy, hogy úgymond feladatba kapom. De majd kiderül, legfeljebb nem lesz elégedett. De most mit kezdjek vele? Nem esek kétségbe. Minden tőlem telhetőt megteszek, aztán majd kiderül.* - Viszont ha megbocsájt... - intettem az ajtó felé - ... szeretnék felöltözni. Ha szeretne még beszélgetni, vagy többet megtudni találkozhatunk lent a bárban. S örömmel venném, ha legközelebb inkább egy sötét sikátorba hívna akár az éjszaka közepén, mintsem, hogy a szobámban keressen. Remélem megérti... * Tudtam, hogy nem. Legalábbis én így véltem, hogy egyáltalán nem fogja megérteni. De az utolsó mondatom pusztán csak udvariasság volt, ha már így nem épp udvariasan tessékeltem ki. Még ha látta is valaki, ez a tíz perc amit itt töltött nem lehet félre értés tárgya. Ha mégis, akkor a teljesítménnyel baj lehet. De ha sokáig itt tartózkodik... nos, az már okot enged rá. Bár ez is... Az, hogy a mai világ mennyire akad fent ezen, nem tudom de nem is érdekel. Magamnak kell elszámolni vele és nem a környezetemnek. *
-Valaki, aki egyébként paraszt módon besétál a szobájába, és látszólag hiányzik belőle mindenféle illem és udvariasság? Elhiszem, elsőre én sem mondanám meg saját magamról, de akkor most már tudja, mit használunk vulgáris értelmezésben anélkül, hogy tudnánk, miről beszélünk. Láthatóan megleptem azzal, hogy még ilyesmire is futja tőlem, de ennek hangot is ad, én pedig csak elmosolyodok a diszkrét megfogalmazáson. Nem, sokan nem nézik ki belőlem, hogy nem csak bunkó énem van, hanem egyéb is, csak ezt ritkán veszem elő, többnyire nincs rá szükség, csak ha tárgyalok. -Köszönöm, nem, nem azért jöttem. Az italt elutasítom, és nem azért, mert nincs alkoholtartalmú, hanem azért, mert eszembe sem jutott az, hogy esetleg bármit is fogyasszak itt. A célom egészen más volt ezzel a látogatással, azt pedig végeredményben letudtam. -Nincsen, örömmel szolgál az is, hogy nem utasítja el a kérésemet. Különleges kívánság, ugyan, minek? A lényegre hagyatkoztam, azt elmondtam, és viszonylag rövid idő alatt a legapróbb részletet is tisztáztam. Amit kellett tudattam, más pedig nincs, nem randevúra készültem. -Legyen, itt a számom. Bólintok, egyszerűbb, ha kihagyjuk a szálloda személyzetét, és mindenki mást is ebből az egészből. Felfirkantom a számot egy zsebemből kihalászott cetlire, remélem, ez így elég, nevet már nem írok rá, felesleges. A burkolt kizavaráson elnevetem magam, nőstény, gondolhattam volna, hogy gyönyörű köntösbe öltözteti azt, hogy húzzak a picsába. -Meg, de azt hiszem, egy mondatban is lerendezhette volna, Vittoria. Elég lett volna annyit mondani, húzzak ki a szobájából, de ne aggódjon, már itt sem vagyok. A betörésért elnézést. Viszlát. Még biccentek felé, és behúzom magam mögött az ajtót, nem akarom én feltartani az öltözködésben. A báros megjegyzését nem reagáltam le, azaz nyitva hagytam a kérdést, vagyis ha tényleg úgy gondolja, ott megtalál később.
*Dante lefordította a szavaim, még csak meg sem kell szólalnom. najó, azt azért igen de egy széles vigyor kíséretében bólintottam a szavaira. Igen, a valaki bizony ilyet rejtett mint ahogy lefestette saját magát.* - Nem sok okom van elutasítani. Pláne úgy, hogy még én magam sem tudom, hogy mit akarok avagy mennyit változott a dolgom a... kiderültek fényében. * Persze itt nem csak Carlo, Benitóra gondoltam. Hanem a Teremtőmre és a kölykömre is. Persze utóbbi kettőről igazán nem tud senki. S nem is szándékoztam kihelyezni a kirakatba. Ezt majd én lejátszom magamban. A számra biccentettem ami annyit takart, hogy; Köszönöm. De azért kicsit előrébb dőltem, hogy elvehessem. S ki is tessékelem, de a nevetésére kissé összeszűkültek a szemeim. De elég gyorsan kiderült, hogy mi volt a tárgya. A megfogalmazásom.* - Majd legközelebb... talán. Viszlát Dante * Ingattam meg a fejem. S nagyon reméltem, hogy nem lesz legközelebb. Semmi kedvem azzal szórakozni, hogy hímeket utasítsak ki a szobámból. Ahogy elment én magam visszamásztam a fürdőbe és neki álltam rendbe szedni magam... *
Mire a megbeszélés véget ért, tulajdonképpen meg is száradtam. Megengedhettem magamnak azt a lazaságot, hogy mezítláb osonjak fel a szobámba...kitekintve az ablakon, valahol messze sejlett az a terület ahová mostanában annyit vágyom. Futni, rohanni Dante mellett, inam szakadtáig, élvezni, ahogyan bundám szőrszálai között süvít a jéghideg szél...magamba szívni az eső illatát...elkalandoztam. Hanyagul dobtam le a köntöst a földre, egy percre kiélveztem, hogy testemet nem béklyózza be a nők életét megkeserítő ruhaköltemények egyike. Itt, csak így voltam szabad.
Meghagytam, hogy a 103-as szobát most ne adják ki senkinek, legalábbis holnapig, van még bőven, és biztos ami biztos meghagytam azt is, hogy kit várok. Nem mintha köze lenne bárkinek hozzá, de jó ha tudják ki és miért van velem, sem a pletyka nem hiányzik, és a paranoiám is csökken kissé.
A telefon csörgésére azonnal reagáltam, sietni azonban nem siettem. Úgy készültem, hogy az megfelelő legyen az alkalomhoz. A hajam lófarokba kötve csapdosta lapockámat, egy farmernadrághoz pedig meghagytam azt a fekete fürdőruha felsőt, amelyikben úsztam. Nyakbakötősségének előnye, hogy amit ezúttal Natannak látnia kellett belőlem, azt maradéktalanul láthatja is. Illetve ha meg tudunk egyezni, és neki akar látni, hát ez igazán nem lehet akadály. Sosem voltam szégyenlős, ám most némiképp feszélyezett a gondolat, hogy így...sosem raktam ki a kirakatba semmit. Végül egy spagettipántos fekete topot hozzácsaptam az összeállításhoz saját kényelmem érdekében. Kényelmes edzőcipő és ennyi. A hotel klímája hála istennek megengedte a nyári lengeséget.
A zár kattan, és nagyjából Natan érkezése után 10 perccel magam is beesek az ajtón, három kopogás után, amivel illik megtisztelni bárkit, aki bent tartózkodik. Az ajtó hangtalanul nyílik, a dallamokat elengedem a fülem mellett és a már bent várakozóra függesztem a tekintetem. Le sem akarom tagadni, hogy mélyen magamba szívom az illatát, fürkészem mozdulatait, íriszeimet az övéibe fúrom... - Örülök, hogy személyesen is megismerhetem Natan. Colette vagyok.... - én nem aggódom, a terület az enyémeké, testőrként pedig nincs félnivalóm senki idegen farkasától. Az érces hang, a magabiztos fellépés azt sugallja: ez a nő nem akárki kölyke volt valamikor.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A kopogásra felemeltem a fejem, fölálltam a székemből, majd a belépő lányt egy fejbólintás kíséretében köszöntöttem. - Üdvözlöm, Miss Emerson! Részemről az öröm! Pajzsom rése nem volt kellően nagy, hogy hullámaimmal végigvizsgáljam, de egy pillantásból megtudtam állapítani, hogy nem mindennapi nővel állok szemben. Nem zavart, hogy ennyire megvizsgál, ez amolyan farkasok közti "szokás". Talán egy halandót zavarná, de engem egy cseppet sem. Sőt! Tekintetét könnyedén álltam, mozdulataiból kecsességet, ugyanakkor erőt olvastam ki. De persze, mindez csak külcsín. Ki tudja, ha harcban látnám, lehet semmire se vinné azzal a magabiztossággal, amit most mutat felém. Végigmértem, s elsősorban nem a ruháját, hanem teste vonalait mértem fel. Hogy mi okból? Mert ez a munkámhoz tartozik. Ahogy testének hullámain táncot járt a pillantásom, már kezdett is kirajzolódni előttem, ahogy végigfut a bőrén a minta. Újból szemeibe néztem, majd az asztalhoz lépve emeltem fel a mintáimat tartalmazó mappát, hogy a kezébe adjam. - Nos, Miss Emerson. Mielőtt belevágunk, szeretnék feltenni néhány kérdést. Ez lesz az első tetoválása? Színes, vagy egyszerű fekete minta legyen? Míg ide felé jöttem, s gondolkodtam a mintáján, néhány kombinációt raktam össze. Arra gondoltam, és így látva önt, azt hiszem nem tévedtem nagyot, mit szólna, ha a Hold, s annak ciklusváltásait a hátára s a lapockáira rajzolnám fel. - közben leülök a székembe, majd a már elém készített másik székre mutatok, ahova le tud ülni, s ceruzát, papírt ragadva kezdem felvázolni a dolgokat. - Tudja, telihold, félhold, stb. stb. Ezt mind, egy kör alakban. Ezt a kört, Yggdrasil, nem tudom, mennyire van otthon a skandináv mitológiában, szóval, Yggdrasil, az Életfa tartaná. Yggdrasil jelképe a világ összekapcsolója, egy kőris fa. Ez tartja, és kapcsolja össze az istenek, az emberek, s a holtak világát. Az ágak a holdakat tartanák. A törzsbe az örök élet jelképe lenne faragva, s a gyökér pedig végigfutna a derekán, egészen előre, a csípőjéig... - felnézek rá. - Mit szól hozzá? A törzs köré fonódhat még más minta is, vagy az ágak közé valami mást rakhatunk... esetleg a holdak mögé vér mocskot. A gyökerek közé koponyákat, stb., bár én úgy gondolom, letisztultabban jobb, és nem kell túlcsicsázni. Csak egyik oldalán menjen előre a minta, vagy mindkettőn? Szavaim a szokásos nyugodtsággal hangzanak, nem aggódom semmi miatt. Egy vendégnél vagyok, dolgozom. Ennyi. - Ha zavarja a zene, csak szóljon. - intek a rádió felé, s várom a válaszait, mert akkor a szerint folytatom a mintát.
Nem titkoltan eresztek el egy félmosolyt, bár ezúttal semmiféle mögöttes tartalma nincs. Se ilyen, se olyan. Akár két ember találkozása is lehetne, de mégsem az...mindig van ebben valami misztikus. Örülük, hogy kész mintával áll elő és annak is, hogy ennyire tudja mi kell nekem. A művészek már csak ilyenek, valamiért mindegyik fejéből azonnal kipattan valami, ahogyan meglátják " vásznukat" Különösen igaz ez a tetoválóművészekre, akiknek olykor a leggyönyörűbb vásznuk van amit ember magáénak tudhat. Akkor amikor én születtem, az én körömben bűn lett volna a tetoválás, most azonban végre, létemnek köszönhetően bármit megtehetek és ezt, igencsak élvezem.
- Igen, ez lesz az első. Régóta érlelődik bennem a gondolat, de valahogy sosem adódott lehetőség. - intek, hogy üljön vissza nyugodtan erre a pár percre. - Kér valamit inni? - pillantok egy kis asztalkára, ahová én már hozattam mindenfélét, lévén nem tudom ásványvizet iszik vagy valami mást, alkohol ezúttal nyilván nem jön szóba, mert dolgozni jött.
- Hmmm...én egyébként is úgy döntöttem, magára bízom magam. Tudja, én rajongok a régi dolgokért, a könyvekért és ezzel együtt a mitológiáért is, legyen az bármely népé. Jól látja, szeretem a letisztult dolgokat, én talán annyit változtatnék, hogy mögötte esetleg fölötte helyezkedjenek el a holdfázisok, a fa ágak közt kicsit rendetlennek érezném, és én, ragaszkodom a rendhez az életemben is. Nyilván több napos munka lesz, vagy esetleg szeretné egyben megcsinálni?
Nos igen, nyilván az emberek sem időben sem fájdalomtűrésben, sem munkatempóban nem vállalnák ezt, de itt és most vajon szó lehet erről?
- Nem, nem zavar, szivesen hallgatom....
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Csendesen hallgatom, majd mikor elmondja, ő hogy gondolja, bólintok, majd újra a papírra siklik a tekintetem. Kezem sebesen jár, a kép pillanatok alatt rajzolódik ki előttem. - Nem, ez egyáltalán nem, bár készüljön rá, hogy 10-11-ig előtt nem fejezzük be. Többször is át kell mennem majd a bőrén. Farkasként nehezebb tetoválást csináltatni. Csak futólag pillantok föl a rajzból, majd bólintok a kérdésre. - Egy colát megköszönök! - aztán már folytatom is. Csendben dolgozom percekig, csak a rádió dallamai törik meg a csendet. Rock a nevem dallamaira kellemes emlékek szöknek a fejembe, s akaratlanul is halkan üti a ritmust a lábfejem a szőnyegen. A satírozás, az árnyékolás... ahogy tölt, felemelem a rajzot magam előtt, a derekára, majd vissza a rajzra pillantok, s aztán folytatom is újra. - Nem mindig jó a rend... néha kell egy kis káosz is. - mosolyodok el, ahogy egy újabb vonalat alkotok a papírra. Ha tudná, mekkora Káosz Csillag díszeleg a hátamon... Hehe. Kell a rend, nem erről van szó. Csupán a Káosz már magában rejti azt. Csak aki arra képes, az találja meg. Kis idő múlva letépem a lapot, az asztalra teszem, majd egy üresre folytatom az újabb vázlatot. És még jó pár papírral így teszek, mire végül befejezem, s a letépett papírokat kupacba rendezve átnyújtom a lánynak. - Az első két vázlat Yggdrasilt ábrázolja. Yggdrasil No. 1.; Yggdrasil No. 2-, bár ha ezekkel nincs megelégedve, akkor készíthetek mást. A harmadik lap a Hold mintája. Az utolsó pedig az Örökkévalóság jelképe, de ha bármelyiken változtatni szeretne, vagy nem tetszik, nyugodtan mondja meg. Ezért vagyunk most itt, és ez most önről szól. Amíg megnézi, a nekem kitöltött colás pohárért nyúlok, hogy néhány kortyot leöntsek a torkomon.
A zene ugyan elnyomja, de alig hallhatóan ott marad mellékzöngeként a papíron sikló grafithegy. Míg dolgozik, én készítek két poharat, én magamnak narancslevet töltök, és ahogy kiejti, számára is kibontok egy üveg colát. Elmosolyodok látva a dolgozó férfit, jómagam rajongok a művészekért, csodálom az alkotóképességüket és irigylem őket azért, ahogyan szabad kézzel szinte a semmiből képesek varázsolni. Natan pohara koppan az asztalon, észrevétlenül nemcsak a fülembe, a lelkembe is mászik a zene. Ugyan a nyelvet nem ismerem fel és a szöveget sem értem, mégis van benne valami... - Talán nem gondolta volna, de szeretem a folk metált, és a hasonló stílusok nemhogy nem zavarnak sőt!
Nyúlok a rajzokért, első pillantásra határozok és az Yggdrasil második verziójára bökök.
- Ez az, ez kell nekem, háttérben a Hold fázisaival, mintha valóban éjszaka lenne. A gyökereket magára bízom, akár teljesen körbe is ölelheti a csípőmet. Úgy gondolom ennyi elég is, ez a két dolog kidolgozva önmagában gyönyörű lesz és az, amire vágytam... mit gondol Natan?
- A rend és annak megtartása az életem része. Mit gondol neki is láthatunk? Hozassak bármit, szüksége van valamire? - igen, testőrként sokkal inkább figyelnem kell, elég baj az, hogy nő vagyok, amennyiben hibázok hamar az orromra koppintanak és akkor hallgathatom , hogy:" én megmondtam...
A szobában átlagos hotelekre jellemző tárgyak vannak, mindig tiszta törölközők, külön innen nyíló fürdőszoba és reggelig a miénk. Hacsak sikoltozásra nem kerül a sor, márpedig ennek vajmi kevés az esélye, csak akkor zavarnak ha kérem. Dante és Rory kóborolnak valahol, nem éreztem szükségét, hogy felhívjam őket egy tetoválás miatt, ettől függetlenül beronthatnak bármikor. Rájuk nem vonatkoznak a szabályok és az sem érdekli őket, ha én kértem valamit, legalábbis akkor nem, ha veszélyt szimatolnak.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
- Ezt örömmel hallom. - mosolyodok el mondatán. - A lemez ilyen vegyes, lesz rajta folk metál is. De mondjuk úgy, számomra a folk metal, olyan... hogy is mondjam. Tudja, ez nem divat. Ez életstílus. S már indul is az újabb dal, Fantasy and Dance nyugtató kezdése mindig mosolyt csal az arcomra. Régen erre a dalra léptem fel a cirkuszban, s adtam elő a tűz mutatványokat, táncokat. Lángolt a vérem, s ezektől a dallamoktól mindig is fog. Amíg a papírokat nézi, a táskából előveszek egy fém szerkezetet, majd összerakva egy kisebb, elöl támasztós szék válik belőle. - Nekem az fontos, hogy önnek tetsszen. - mosolygok rá, s a két kiválasztott lapot félre teszem, a többit pedig a dossziéba pakolom a többivel. Elgondolkodva nézek körbe, mire lehet szükségem, bár semmi hiányt nem érzek. Egyenlőre. - Most neki is állhatunk. Hmm... azt hiszem, nem lesz semmire szükségem. Bár, ha eszembe jut bármi, szólok. Viszont, annyit kérnék, hogy a topot vegye le, illetve, nem tudom, hátul kapcsos melltartó van önön? Mert akkor azt is le kell venni, de természetesen törülközővel eltakarjuk az intim részeket, ne aggódjon. - Persze, ez a szöveg hazugság, mármint, ha nem dolgoznék, nem hagynám ki a lehetőséget, de most más a helyzet. Munka van. És a munka az első. Amúgy meg sose kerüli el a figyelmem a női szépség, és mint minden férfi, én is megnézem az adottságaikat, de most előbb varrunk, s csak aztán otthon, négy fal közt gondolkodunk. - Üljön rá! - mutatok a székre, ha végzett a vetkőzéssel. Azután közelebb húzom hozzá a magam székét, majd a két kezét felsegítem a szék két első támasztékára, így a fejét is nyugodtan ráteheti a kezeire. Kissé előre kell dőlnie, de így a mellkasa, s hasa a szék "támlájához" simul. Kb. úgy kell ezt a széket elképzelni, mint egy masszázs ágyat, csak épp ülni kell rá. Mikor elhelyezkedett, csak figyelmesen nézek végig a hátán, bemérem, kb. mekkorák legyenek a skiccek. - Kényelmes így? - kérdezem, miközben a lapokat elhelyezem a hátán. - Ha nem, csak szóljon, tudok állítani rajta. Vagy ha ágyon feküdne inkább, úgy is jó. Ha nem változtat, szép lassan rajzolom a bőrére, egyenlőre csak tollal a mintákat, hogy később megnézhesse, s ha elégedett, utána géppel esek neki a bőrének.
- Értem mire gondol...én nem divatból és nem életstílus miatt hallgatok valamit, számomra az a fontos, hogy a zen amit hallgatok megnyugtasson vagy épp kirángasson a rosszabb pillanatokból, vagy épp feldobjon jobbakat. Néha csak egy hangszer hangja is épp elég, és annak a jelenléte aki játszik rajta. Nyilván tudja milyen ez -minden lány álma, a tábortűz, a gitár vagy egy keringő dallama a zongorán...olyan elcsépeltek, már-már szokványosnak mondható vágyak, mégis szükségünk van ezekre a pillanatokra és talán épp azért, mert annyira ritkák, annyira mesébe illők. Visszatekintve mindenki megtalálja az életében ezeket a tökéletes pillanatokat egy baráttal, egy szeretővel és sokszor társít hozzá mindenki egy dallamot is. Ilyen vagyok én is... - Ne aggódjon, számítottam a vetkőzős jelenetre - felnevetek és már veszem is le a felsőrészt. Tudom, hogy ez Natan munkájának része, ahogy azt is, hogy ha nem nézné meg azt a rengeteg női testet, ami munkája során elékeveredik, akkor vele lenne baj. Sokat nem kell kapcsolgatni, masnira van kötve a pánt a tarkómon és a hátamon is a fürdőruha. Összekulcsolt karjaim és a tenyerem ugyan takar még valamit, de ennek hamar vége szakad, ahogy a Natan által kért pózba kerülök. Talán meglepheti a kidolgozottság ami elé tárul. Dante gondoskodott az edzésemről, és én jócskán megütöm a Testőröktől elvárt színvonalat, mind erő, mind kitartás szempontjából. Ismét csak ott bújkál a bizonyítási vágy bennem, semmiképpen sem érheti szó az edzettségemet. - Kezdhetjük - adom meg az engedélyt, a szék támlájához fúrom a fejem és még képes lennék elaludni, hisz a skiccelés nem csiklandoz, sőt, meglepően kellemes. Eszem ágában sincs némán tölteni az elkövetkezendő órákat, a kíváncsiskodás sem ártott még meg nekem. - Mióta él Fairbanksben Natan? - nyugalommal tűrök minden érintést, a fájdalom akkor is ritkán vág földhöz ha váratlanul hasít belém, ha pedig önként vállalok valamit, attól egyáltalán nem tartok.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Ha most hosszas előadásba kéne kezdenem a zenéről, szerintem éveket öregedne mellettem. Minden tapasztalatot, élményt, érzés, még a Vérvonalam képességével se tudnék átadni neki, nem hogy beszélni róla. Az életemet mindig is áthatotta a zene, az én részem, Farkasom, természetem vele járója. Gyermekkorom, háborúim, rádiós múltam, világjárásaim, szeretők és gyűlölők sokasága... alig van élet pillanatom, amihez ne kötődne zene. Meg aztán, druidaként a zene Isteneimhez és a Szellemvilághoz is hozzáköt, de azon a kis kölykön kívül nem nagyon akadna manapság, aki ezt megértené. Akadt, de azok már halottak. - Tudom, hogyne tudnám. - mosolygok magam elé. Ha egyszer megadatik, s nem a Valhalla kapui közé kerülnék, hanem újjá születésre ítéltetek, biztos, hogy zenétől terhes életet akarnék, mint amilyet most élek. Csendesen nézem mozdulatait, ahogy vetkőzik. Vonalain kecsesek, mégis, erőről árulkodnak, és felettébb sexy testtel rendelkezik. Edzésben vagy kislány. Méghozzá milyen edzésben! Elismerően füttyentek egyet, persze ez nem illendő dolog, de farkas vagyok, hím farkas, és szerintem azért büszke az adottságaira, legalábbis nem jön zavarba, hogy vetkőzni kell, sőt, büszke arra, amit elért. Hát, lehet is! Nem azért, mintha én nem lennék kondiban, amióta csak Bestiám velem van, életem csak tanulásból, és edzésből állt, meg aztán a kovács mesterséghez is társul az erő és izomzat, de ennek a nőnek a teste! A 10 legszebb vászonom közé kerülne, ha lenne ilyen listám. Szóval, a füttyentésem szerintem még bóknak is elmehet. Öröm lesz dolgozni rajta. Persze, máshogy is szívesen megdolgoznám, de... Natan, dolgozz! Határozottan viszem fel a toll vonásokat, csendben dolgozom, csak a rádió dallamai keringenek körül a szobában, mikor kérdez. Általában a vendégeim halandók, s ők helyettem is beszélnek, így én ilyenkor csak hallgatok, de mikor hasonlóan csöndes a vendég, csak olyankor esik le, hogy milyen némán dolgozom. Persze, ez nem gond, ha dolgozom, akkor dolgozom, és arra koncentrálok. Hiába nő, hiába farkas, hiába gyűrném vele össze a mellettünk lévő ágyon a lepedőt nagyon szívesen, ha dolgozom, akkor semmi más nincs a szemem előtt. - Már egy ideje. De akad még pár felfedezésre váró hely a számomra. Pl. ez a hotel is. - mondom csendesen. Ja, most vagyok először Benn! egy Falka területen, mióta itt vagyok a városban. Persze, most ezt nem úgy mondom, hogy mint egy idegen, felfedezni akarom a területüket, és persze könnyen félre érthet, de szó sincs bennem ilyen dolgokról. Csupán így akartam jelezni számára, hogy ezen a helyen most vagyok először. És hát, egy Falka, még ha dolgozni is megy hozzájuk egy idegen, akkor sem szívlelik túlzottan. Nem hiába van felhúzva a pajzsom. - És ön? Már rég itt él? - kérdezek vissza, ahogy folytatom a rajzolást. - Vagy itt harapták be? Nem fogom bántani, és én se tartok attól, hogy esetleg nekem esne. Farkasok vagyunk, akik hétköznapi dolog miatt kerültek egymással kapcsolatba. Ennyi. Beszélgetünk, és most nincs bennem semmi olyasmi, hogy ártani, titkolózni akarnék neki. Nem vagyok óvatos, pajzsom kis rése nyitott, hogyha esetleg mentálisan beszélne inkább, halljam. Kezem fürgén rajzolja rá a képeket, s egy fél óra se telik bele, mikor kiegyenesedek. - Oké, maradjon még így. - a székemet átviszem a bal oldalára, s a félbehagyott, hosszabb gyökeret kezdem folytatni, amit szép ívekkel rajzolok a derekára. - Jó, most kérem egyenesedjen ki, s egy kicsit húzza lejjebb a nadrágot. Megvárom, míg szabaddá teszi a bőrét. Persze akaratlanul is, de keblein végigsiklik a tekintetem, de nem nézem olyan sokáig, hogy rosszul érintse, vagy zavarba jöjjön, amint készen van, folytatom is a minta rajzolását. Közelebb hajolok a bőréhez, s rajzolok. A medence csontjáig húzom végig a gyökeret, néhány kisebb elágazással, s kecses hullám vonallal fejezem be, hogy aztán újra kiegyenesedjek, s megvizsgáljam, felállok, körbe járom, azután bólintok, hogy menjen a szoba tükréhez, és nézze meg az alkotást.
Szemöldököm összerándul egy aprócskát, amikor Natan elismerése megüti a fülemet. Nem hibáztatom érte, szerencséje van, csak Ő nem tudja. Szinte mindig takarásban van a testem egésze, a ruháim vonalai árulkodnak csupán, hogy amikor sorba kellett állni, nekem kétszer is sikerült, és nem is sajnálták az osztogatni valót. Mutogatni azonban szándékosan sosem mutatok semmit, soha nem is volt szokásom, az üzlet az ami az első, és amit elérek az ne a szépség vagy épp a melltartó kosarának mérete határozza meg. - Nem olyan rég, most érkeztünk a városba, ezért is kérdeztem, ha a Hotelben járt volna arról tudnék - és ebben most minden benne volt, hisz tudhatja, hogy kik érkeztek nemrég a városba, és ha ehhez hozzáadja az előző mondatot, azzal is tisztában lehet most már, hogy nem akárki van a kezei között. -Itt? Nem. - ezzel ennyi is, nem kötöm az orrára hogy háromszázadik évemet taposom. - Nem járt még itt, mégis bemerészkedett a hotelba és nyugodtan dolgozik. Tehát vagy őrült vagy magányos és nincs mitől tartania. Érdekel... Mondatomban leheletnyi a hatásszünet,felállok, gerincem íve tökéletes. Egy percre odalépek a szobabútor ajtaján levő egész alakos tükörhöz. Tenyereim a pár lépés alatt elfedik a kebleim, mindkét oldalról megnézem az eddig elkészült művet, amiben én még nem sokat látok, de biztosan Natan már maga elé képzelte a befejezést. A nadrág lejjebb húzása azonban az egyébként is hiábavaló próbálkozást, hogy bármit is takarjak teljesen feleslegessé tette. Hosszú hónapok óta Natan többet látott belőlem, mint bárki a közelemben. Kezem visszasiklik a helyére, utolsó pillantást vetek a tükörre, majd enyhén kicsavarodva, ha hagyja, elkapom Natan pillantását. Jégkék íriszeim szinte belehasítanak az övéibe. Egy lendülettel szembe fordulok vele, állom a nézését, és bár melleim ismét kitöltik az ujjaim formálta kosarat, egyenesen visszasétálok hozzá...
-...őrült vagy magányos?
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Szavaira csak egy futó mosoly táncol végig a számon. Hehe, ha megtudja, hogy jövök, azt valószínűleg nem csak ő tudná. Ha én azt akarom, akkor az egész város hírt szerez róla. De mivel tisztában voltam, hogy erre két Falka is téblábol, a csend mellett döntöttem. Meg aztán, a vihar érkezését mindig néma csend előzi meg. - Bizonyára. - felelem, meghagyva így őt abban a tudatában, hogy nyeregben van, s csak adja elő nyugodtan a vezetőt. Nem izgat a pozíciója, engem az ilyesmi max az Alfákkal, Atanerkekkel kapcsolatban érdekelt. Meg talán a Suttogók. A többi ilyen hatalmi dolgot magasról letojtam. Az, hogy anno a Falkámban betettek mindenféle helyre, még az sem izgatott túlzottan, max a Farkasok hozzáállásából és közvetlenségéből éreztem, hogy no, itt egy Testőr. Nem lep meg a tömör válasza, nem is várom el tőle, hogy ilyen témában elengedje magát. Ám a folytatásra csak szélesedik a mosolyom, de inkább a rajz utolsó simításaival törődök. Mikor végzek, figyelem mozdulatait, s felettébb tetszik, hogy a testével ilyen finoman bánik. Még ha nem is akarattal, bár... ki tudja? Akkor veszem észre magam, mikor szemei az enyémbe fúródnak, majd visszasétál elém. Keblei takarásban maradnak, de igencsak felcsigázza a képzeletemet ez a kis nőstényördög. Nehéz dolog így... koncentrálni. Koncentrálni arra, amire szeretnék. Nem panaszkodom, szó sincs róla. Tetszik a kiscsaj, és tetszik az is, ahogy előadja magát. Enyhén megdöntöm a törzsem, továbbra is ülve maradok, de egy pillanatra sem fordulok el a magával ragadó pillantásából. Arcom kissé közelebb kerül az övéhez. - Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, mindkettő? - kérdezem még mindig mosolyogva. Nem félek attól, ha ránk rúgják az ajtót, nem félek olyanoktól, akik csak a szájukat járatva hősök. Nehéz megijeszteni egy olyan Bestiát, aki háborúban született, s egész életén át csak a csaták, s harcok éltették. Mindig is szerettem kockáztatni, és ami nem öl meg, abból csak jól jöhetek ki. Persze, lehet óvatosabbnak kéne lennem, hisz a zárt pajzson keresztül még azt se tudom, pontosan milyen erős, mennyi idős... még az is lehet, hogy az Alfa valamelyik játékszerével szórakozom, vagy valamelyik nagyobb korcs kölykével, esetleg pont magával egy nagyobb korccsal. De ez mióta szokott érdekelni engem? - Nos, ha megtenné, hogy visszaül, folytatnám. - nézek még mindig mosolyogva a szemébe.
- Folytassa csak - helyezem vissza magam kényelmesen, immárom lehajtott fejjel, lecsukott szemmel. A nyugalma épp annyira tetszik, mint amennyire idegesít. Az hogy ennyit engedek magamnak, csak annak okán lehet, ahogy Maya is mondja, mert nem volt a falkában, sőt a közelemben sem olyan hím akivel bármit kezdeni tudtam volna az utóbbi fogalmam sincs már hány hónapban. A baj, ami zavart, hogy egész életemben nem volt említésre méltó, de még sajnos nőstény sem. bezzeg Maya, neki jutott bőven a szerelemből... Míg szemhéjamat belülről nézem, hagyom, hogy Natan folytassa, ha akarja skicceléssel, ha akarja fertőtlenítéssel én hagyom dolgozni. - Nem lehet mindkettő. Nem kell mindenkinek tudnia, elég ha legbelül tartozik valahová vagy csak néhányan tudják, de akkor is...a magányosság pedig egyértelmű, bár akkor nem irigylem. Tagadhatja, de mindenkinek szüksége van a "családjára". Miért harcolna egyedül valaki, ha tartozhat valahová? Csapatjátékosnak nevelt Dante, még ha elboldogulok egyedül, akkor is. Natan bárki legyen is, úgy tűnik értékes tagja lehetne egy falkának, hacsak nem az is valahol. Ezt én nem tudom megállapítani. Akár Castorhoz is köze lehet. Sajnálatos dolog, hogy nem hozzánk tartozik. Valamiért jólesik a közelsége és kezdhetnék is vele valamit talán, de így? Akárkivel nem. Első a biztonság, utána jöhet a szórakozás. Nashvilleben még megtehettem, hogy titokban eljárkálok, de a jelenlegi helyzetben, hacsak Dante nem adja áldását egy idegenre, én ugyan elkerülök mindent. Senki sem biztos abban, hogy épp kivel fut össze, bárki lehet informátor...A falka mindenekfelett Colette...ezt tudatosítottam magamban. - Honnan érkezett? Az a baj, hogy maga a helyzet kényes, még akkor is ha munkáról van szó. Választásom nem volt, üzletet kötni nem mehetek mindkét karomon tetoválással, maradtak a jól takarható részek. Eszem ágában sincs kihívni magam ellen a sorsot, mégis Natan előtt ülve, most már lassan a farmernadrág takarása nélkül, nem lesz mit levennem magamról. Hazudnék, ha azt mondanám nem fordult meg a fejemben, hogy alkalomadtán ne gabalyodjak vele össze, de a józanságomat meg kell őriznem. A beosztásom túl nagy felelősséggel jár, hogy pont én legyek az, aki veszélybe sodorja a többieket. Szépen lassan csúszunk át a délutánba, az idő repül, Natan pedig dolgozik, ami eddig nem volt kínos, most kezd azzá válni. A fájdalom ezúttal jól fog jönni, eltereli a figyelmemet, remélhetőleg annyira, hogy míg zenét hallgatva próbálok ellazulni a fejemben nem születnek majd fantáziák, melyek úgysem valósulhatnak meg. A hím tetszése csak ront a helyzeten, de neki van ebben rutinja és könnyebben elvonatkoztat attól, hogy majdnem meztelenül nyújtózik előtte egy nőstény, aki egy rajzolt fa gyökere miatt, most már hátulról a nadrágjába is kénytelen volt belátást engedni. Nem lesz ebből baj, ha nem érzi meg, hogy az én fejemben is megfordult az, ami nyilvánvalóan az övében is.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Mikor újból elhelyezkedik, s lehajtja fejét, a már összerakott gépet veszem kezembe, s az eddig az asztalon pihenő fekete dobozért nyúlok. Kinyitva, ezüst tűk vannak benne, amik ugyanúgy néznek ki, mint egy átlagos tetováló tű, csupán ezüstből készültek. - Megkérdezném, Fakír Vérvonalú-e, Miss Emerson. Csak azért kérdezem, mert akkor olyan tömény ezüst hegyet választok. Tudja, Farkasok tetoválásánál mindig ilyennel dolgozom, így kb. olyan, mintha egy embert tetoválnék. Talán csak annyi, hogy jobban fog fájni a kelleténél. Vagy ha úgy érzi, a normális heggyel is dolgozhatok. Megvárom, mit mondd, s ha nincs ellenére, akkor az egyik erősebb ezüst tű hegyet teszem a gépbe. De mielőtt nagy lendülettel nekiesnék a bőrének, szép óvatosan belemasszírozok a bőrébe némi krémet, amitől zsibbadó érzése lehet. Saját készítésű lazító kenőcs, fertőtlenít (bár Farkasok esetében értelmetlen), s segíti elviselni a fájdalmat. Rutinosan masszírozom a hátát, s simítom bele a bőrébe a kenőcsöt. Gondolataimat a munkára összpontosítom, s igyekszem nem kellemes gondolatokra terelni a figyelmem, mert hát azért tegyük hozzá, nekem is hiányzik, hogy nővel legyek már. Mostanság nem került a mancsaim közé se kurva, se egy éjszakás kaland, se semmi, és már egy ideje érzem, hogy ki vagyok éhezve. A kenőcs finom gyógynövény illata kezdi belengeni a szobát, mintha csak valami füstölőre gyújtottunk volna. Izmai szép lassan elernyednek tenyereim alatt, s mikor érzem, hogy ellazult, s a krém is beivódott, kesztyűt húzok a kezemre, egy apró kendőt veszek kézbe, meg a gépet, s nekiállok a varrásnak. Halkan zakatol a gép, ahogy dolgozom. - Nem tagadom, jó a család. Mármint, ha van. A Falka létnek is megvannak az előnyei. Ha egyedül van a Fenevad, az se rossz. Kinek mi. Tudja, bárki bármit állít, egy lélek legbelül, ahol a legnagyobb háborúkat vívjuk, egyedül van mindenki. Ott senkire se számíthatunk. Mindenki csak saját magáért harcol. A felesleges festéket letörlöm, s utána folytatom újra. Szerettem Californiát, s az ottani Falkámat, szerettem ott élni, szerettem azt az életszakaszom. De elmúlt, nem vagyok köztük, bár ha visszamennék, valószínű, hogy tárt karokkal várnának. Mindenki másképp vélekedik ezekről a dolgokról. Nekem meg igazából mindegy. Bármi van körülöttem, igyekszem kihozni a legjobbat az egészből. Számomra mindegy, hogy miért küzdök. A küzdelem, a harc a lényeg. A magam szórakozása. - Fairbanks előtt Olaszországban tanyáztam. - mondom kérdésére a választ. - Szép hely, bár egy kissé... hogy is mondjam csak. Érdekes népek laknak manapság arrafelé. És ön? Járt már Európában? Az idő csöndesen döcög, én viszont még a colámba se kortyolok bele, folyamatosan dolgozom, hacsak nem kér szünetet. Sokszor van úgy, ha belefeledkezem egy-egy alkotásba, szabályosan rám kell szólni, hogy 5 perc szünet, mert a vendég pihenni szeretne! A derekánál viszont megállok egy kicsit, kiegyenesedek, hogy lássam, eddig hogy állunk. A hold fázisok, a lombkoronák, s a törzs félig kész, már csak be kell fejezni, s aztán jöhetnek a gyökerek. Na, egész jól bírja. Csodásan fest, ahogy így van a székben, s a tetoválás csak még szebbé teszi ezt az összképet. Eljátszok a gondolattal, hogy mögé ülök, s kedvesen csókolok bele a nyakába, míg kezeim a melleire fonódnának... hmm... milyen finom is volna. Meg ami utána következne! Az milyen finom volna. Nem most kéne elvesztenem a fejem. Ha ennyi ideig nem vetettem rá magam a kuncsaftjaimra, talán nem most kéne elkezdenem. És nem pont Falka területen! - Meglehetősen kívánatos, ahogy itt ül. - mondom végül, ahogy ismét bőre fölé hajolok, hogy folytassam. Nem bolond, pontosan tudja, hogy férfiból vagyok, de néha pont, hogy a nyilvánvaló megállapításokkal lepjük meg a másikat. Halkan berreg a gép a kezemben, s óvatosan törlöm a festéket, a rádió pedig egy kedves dallamot énekel: I don't speak human. Mire újból kiegyenesedek, s kinézek az ablak felé, már rég sötét van kinn, s a város éjszakai fényei uralják a környéket. Mély levegőt veszek, s hátra dőlök a székben. - Na... kész a háta. Következik az oldal, csípő, s elöl, a medence csontig. Ha szeretne pihenőt, szóljon. - az ő poharát nyújtom felé, én meg a már szénsavmentes colámba iszok bele. Az asztalra visszatéve a poharat, előveszem a tapaszokat, gézeket, de egyenlőre csak előkészítem, még nem ragasztom le a friss sebeket. A nőre pillantok, várom, mikor folytathatom a munkát.
- Elviselek bármit, csinálja amelyikkel kell, ha hibázna velem gyűlik meg a baja úgyis - mondom halkan, csukott szemmel, ám mégis mosolyogva. Hangsúlytalan minden szó, mégis Natan veheti ahogy akarja. Égeti a bőröm, hiába vártam, hogy majd fáj, mégis váratlanul ért, de annál erősebb fából faragtak, hogy nyüszögjek, mint egy kölyök. Némán tűröm, olykor összeszorítva a fogaimat. - Kedvelem Olaszországot és kedvelem az olaszokat... - hisz a családom nagyobbik fele olasz, imádom mindegyiket, a vehemenciájukat, az erejüket. Talán csak azért párosítom össze az országot és a falkát, mert más olasz ellenpéldát nem ismerek. - Sajnos, még nem jártam ott, talán majd egyszer. Túl sok a munka. Hol fecsegve, hol összeszorított fogakkal hagyom, hogy peregjen a láthatalan homokóra. Igazam volt, a fájdalom eltereli a figyelmet, mégis aggódom. Számítottam rá, hogy nem leszünk egyedül és arra is, hogy haragos társaságunk lesz. Utólag szóltam Raynek, hogy jön Natan és figyeljen ránk. Megéreztem amikor hazaért és beállt Őrnek. Tudtam, hogy mindent hall, tudtam, hogy egy szemvillanás alatt ha kell feltépi az ajtót és Natannak ugrik. Elfelejtetem szólni, hogy tetoválásról van szó, remélhetőleg nem érti félre a helyzetet. Friss vér illata kúszik az orrába, de félelem nem társul hozzá. Ennyi a szerencséje mindenkinek egyelőre. Biztos vagyok benne, hogy amint vége Natan munkájának beráncigál az első szobába vagy az övébe, vagy az enyémbe és akkor megráncigálja a fülem. Natan...Natan...nem látok ugyan a fejedbe, de sejtem, hogy mit akarsz és ha most nem lennénk rossz helyen, rossz időben, akkor igen, megfordulna a fejemben, hogy...de a pokolba is, a szabály, az szabály. Így is megfordul a fejemben, hogy fölötte térdelve gerincoszlopát a padlónak szorítsam. - Ugye tudja, hogy ez nem épp a legalkalmasabb időpont? - olyan egyszerű ez: Natan dolgozok, szépen húzza a vonalakat, törölgeti a lecsorgó véremet, túl egy rögtönzött masszázson, a vetkőzésen, én pedig kényelmesen nyújtózom, olykor összerándulva, amit mondok szinte suttogom. Éberségem nincs oda, csak Natan krémjének illatában fürdök, Ray pedig az ajtó előtt járőrözik. Ő hátradől, én felegyenesedem. Már eszem ágában sincs takargatni, hisz mindent látott, amit lehetett. Az ablakhoz sétálok, hagyom pihenni, inni, amit akar, a poharamat kiiszom és indulok tovább. Ujjaim közé zárok egy ásványvizes üveget a kisebbik fajtából és a holdsarlón csüng tekintetem. - Sajnálom, hogy nem tartozik ide, bár idegen és nem tudok magáról semmit. Jelenleg csak azt sajnálom, hogy minden szabály köt, és ha innen elmegy, lemegyek a konditerembe és inam szakadtáig nyargalok majd a futópadon. Folytassa, legyünk túl ezen... Igen így lesz, az ásványvizes flakon koppan az asztalkán én pedig tökéletes nyugalommal sétálok szembe Natannal, a fáradtságot arra sem veszem, hogy farmerom cipzárját visszahúzzam, hogy ne lássa a csipkét, ami alatta simul. Ráfordulok újfent a székre, ha nem tesz mást. Emberből és farkasból vagyunk mind, ezerszer átrágtuk Mayával, hogy mennyire fájó tud lenni saját börtönöd rácsai közt vergődni. Néha nem elég a futás, az edzés, a verekedés...néha más is kell, de hiába vágysz rá, ha nekifeszülsz is rácsaidnak, azok akkor sem engednek.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Szavaira csak mosolyogva helyezem az ezüst tűt a gépbe. Nem hibázok, ha így tennék, azonnal abbahagynám a tetoválás mesterségét. Ha munkáról van szó, maximalista vagyok. Bár, szívesen megnézném, ahogy nekem esik. Még azt is bevállalom, hogy a karmai közt döglök meg. De megígérhetem, hogy nem hagynám magam. Sőt, vagyok olyan ügyes, hogy kellemes erotikába csapjam át a bunyót. Ügyes gyerek ez a Natan, ügyes gyerek. De csak dolgozom, és egyetlen hibát sem ejtek. A festék, s vér illata kellemesen kúszik orromba, s hála az ezüsttűnek, nem tűnik el a bőrén a minta, sőt, nem is halványodik. Bőre vörössé válik a minta körül, de ezek néhány napon belül lesimulnak. Pajzsom résén át nem érzem azonnal az őrt álló farkas energiáit, ám süket sem vagyok, így a kinti halk neszekre felfigyelek, de nem adom jelét, hogy zavarna a dolog. - A munkából sosem lehet sok. Másrészt, van bőven ideje. - mondom, ahogy újabb adag véres festéket törlök le a hátáról. Na nehogy már egy Vérfarkasnak ne legyen ideje! Csendben figyelem, mikor az ablakhoz sétál. Én is felállok a székből, s kezem "véletlenül" simul az övéhez, ahogy mellé állok, látva a Hold s a város fényeit. Úgy teszek, mintha nem történt volna semmi, a kezemben tartott üdítőbe kortyolok. Kérdésére csak szelíd mosolyra húzódik a szám. - Miért? Mikor lenne alkalmas? - kérdezek vissza. Aztán szemem csendesen siklik végig a testén, hogy aztán az ágyra pillantsak. Hát ennél alkalmasabbat el se tudnék képzelni. Itt áll előttem félmeztelenül, enyhe vér szag lengi körül, van pia, zene... még őr is az ajtó előtt, aki nem hagyja, hogy bárki ránk nyisson. Szemeibe pillantok, Farkasom gyengéden megmorran bennem, ami elégedett hullámokkal kúszik ki pajzsom résén, s alig érezhetően kapcsolódik a nőstény hullámaiba. Figyelem, hogy tovább lép, visszasétálok a székemhez, de mikor újból felém lép, akaratlanul is, de megdermedek. Hagyja, hogy lássam így, és naná, hogy a fejemből a farkamba száll a vér. A csipke sexysen kivillan farmerja alól, mellei kellemesen ringanak, csípője kecsesen lejt táncot szemeim előtt. Nagy a kísértés, te kis nőstény, naná, hogy nagy! Oh, hogy... Igyekszem lehiggadni, s visszanyerni az önuralmam, így leülök a helyemre. - Ha rám hallgat, jobb is mindkettőnknek, ha nem tud rólam semmit. - mondom, ahogy felemelem újra a gépet. Ám a folytatásra felnevetek. - Rend és szabályok. Tudja, ha én elmegyek innen, beülök egy kocsmába, verekedést szítok, miközben a halálos alkohol dózis dupláját beadom a testembe, fogok egy ribancot, felzabálom, s miután haza értem, magára gondolva alaposan kirázom a lompost. És most, ne ugráljon, le lepődjön meg. - mondom kuncogva, azzal mielőtt teljesen ráhasalna újfent a székre, könnyedén a hasára, s a combjára fogok, majd egy könnyed mozdulattal kapom fel, s fordítom meg, majd úgy ültetem le a székbe. Elengedem, majd a támlára egy finom anyagú puha pokróc szerűséget terítek, majd gyengéden lenyomom a támlára. - Nem kenődik így el a minta a hátán, én meg könnyebben tudok dolgozni. - mosolygok rá, azzal folytatom is az oldalánál a varrást. Jó ideig csak mosolyogva folytatom a munkát. Miután a derekánál befejezem, már csak a csípő csontja vár megalkotásra. - De tudja, nem fix a ma esti programom. Szóval, ha lenne kedve hancúroznia egy magányossal ma este, rám számíthat. - pillantok rá, ahogy felegyenesedek. - Most pedig, szintén ne kapálózzon, ne aggódjon, csak befejezem a munkám. - mondom, aztán felállok a székből, elé állok, majd gyengéden széthúzom a lábait, s letérdelek elé. Térdei a derekamat simítják közre, de én csak a skicc fölé hajolok, s varrok tovább. Persze bizsereg mindenem, hisz ha felnéznék két gyönyörű mell dobódna az arcomba, de direkt nem nézek rá, mert tudom, hogy képes lennék, és azonnal a számba venném őket. Vagy épp azokba a csodás ajkakba harapnék bele. A gondolatok cikáznak a fejemben, de továbbra is csak a mintára koncentrálok. A nadrág öv része kissé zavar, így egy pillanatra abbahagyom a varrást, s a lány arcába pillantok, s igyekszem nem rávetni magam. - Egy kicsit lejjebb húzom. Ne féljen, nem használom ki a helyzetet! - szemtelenül kacsintok rá, s ha engedi, mutató, s középső ujjammal lejjebb húzom farmerját. Bőréhez érek, s érzem, mennyire forró, még így a kesztyűn keresztül is. Vajon milyen forró lehet odalenn, a lába közénél... Nem azért a két fillérért, mocskosul járt eddig is a fantáziám, de erre már igazán felkavarodnak hullámaim a pajzs mögött. Észreveszem, hogy a friss sebből, feketés vér csorog végig a medence csontjának vonalán, ám ahelyett, hogy a kezemben tartott kis kendőcskével törölném le, gyengéden hajolok a bőréhez, s nyelvem hegyével felnyalom. Leheletem forró, s mikor felnézek rá, szemeibe pillantok. - Elnézést... nem hagyhattam ki. - mondom, egy csöppet se szégyellve a helyzetet.
- Azt hiszi? Komolyan azt hiszi van időm? Nem nincs, minden energiámat a munkámba és családomba ölök. Az utóbbi időben vajmi kevés lehetőségem volt kimozdulni. Mit is magyarázkodok magának? Semmi dolga, azt csinál és akkor amikor akarja, nem köti ide semmi és máshova sem... az élete haszontalan. - megvetve nézek a szemébe, cseppnyi dühöt csempészek a jeges kékbe, örvénylik a majdnem fekete. Egyik felem irigykedve néz rá, legszívesebben kidobnám innen, takarodjon és ne nyúljon a kezemhez. Eltépem magam az ablaktól, és bár tudom, testőrfelem ott van az ajtó mögött, nem fog bejönni. Számára nyitott könyv vagyok, tudja mit akarok és tudja mit nem. - Ugrálni? Ugyan már...tökéletesen egyformák vagyunk és mégsem. Pont ugyanarra gondol amire én és miért is ne tenné? Hagyom magam, hagyom úgy hogy tegyen arrébb akár egy rongybabát és amikor szembe fordít magával a szék legszéléhez csúszik a fenekem. Felsőtestem megfeszül, szinte egyenes, tökéletes terepet ad a munkához. - Köszönöm. Egész hétre fix programom van. - ki se mozdulok innen javarészt, itt járőrözünk naphosszat és ha nem itt, akkor máshol. Tökéletes. Lenézhetek rá, legalább gondolatban eljátszadozhatok vele, uralkodhatok rajta. Felette. - Nem félek, magától? Ugyan már...nem maga lenne az első magányos, akinek a bundája bánná. - Vállat vonok, talán dühösnek tűnhetek, ám csak leplezem azt az izgalmat amit a jelenlétének köszönhetek. Mayának ebben is igaza lehet, egyszer hagynom kellene, hogy felettem álljanak és ne én nyomjam más mellkasába a tűsarkamat. Megérzem a lecsorduló patakot, a hűvös nyelvét, amitől egész testem libabőrős lett, de hátrahanyatló fejem nem mozdul. Megvárom míg végez, míg elmúlik ízem a szájában, és ha nem tesz más két térdem reflexből zárja kalodába. Ott térdel, én előrehajolok ujjaim kutatják tincseinek fogását, körmeim cirógatják a tarkóját. Ujjaim tincseibe csavarodnak, a föld felé húzom őket...ajkaim a nyakát súrolják, orrom hegye arcélét. Leheletem akár az eleven parázs égeti a bőrét, szándékosan és félreérthetetlenül súrlódik bőröm az övéhez. - Fejezze be és takarodjon...sem itt sem máshol, nem vagyok senkinek ingyen kurvája... - megbúvó farkasaink ugyan hemperegnek már valahol, egymás bundáját tépve fürdenek a Holdfényben és sajnos rá kell jönnöm, hogy ha engednék, akkor inkább itt mint máshol. Megölne Dante, ha idegen helyen hemperegnék egy magányossal. Ösztöneimnek engednék és akkor én is csak egy magányos lennék, aki egy hosszú pillanatig tesz a szabályokra és mindenre amire felesküdött.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
Szavai egyre élesebbek, és dühösebbek, de egy csöppet se kavar fel, hogy így kezd el beszélni velem. Ugyan már, női hiszti, vagy, ahogy most tűnik, csak adni akarja a rámenőst. Ahhoz meg már túl sok nőstény, meg egyszerű nő volt a közelemben, hogy ne lássak át az ilyesfajta dolgokon. Nagy rajongója vagyok az ellenkező nemnek, mondtam már? Sértőnek szánt szavaira csak mosolyogva ingatom a fejem. - Csak azért, mert nem úgy teszek, gondolkodom, ahogy a társadalmi norma elvárja, haszontalannak titulál? Nem kértem, hogy magyarázkodjon. Semmivel nem tartozik nekem. Én csupán beszélgetek önnel. Az meg, hogy véleményt mondd rólam. - vállat vonok. - Rohadtul nem érdekel. Számomra csak egy újabb "én ítélkezhetek, de felettem senki" típusú lélekkel futottam össze, ennyi. De tudja mit? Igaza van! Én azt teszek, amit akarok, béklyók, börtönök, láncok nélkül! Én szabad vagyok! - dühösnek látszó tekintetébe pillantok. - Fenevad vagyok, és tökéletesen tisztában vagyok ezzel! Én élvezem! Hogy haszontalan volna, hogy élvezem az életet? Vagy talán azért tart haszontalannak, mert nem a Falkájáért élek? Vagy mert nem magáért élek? - gonosz, kissé gúnyos mosolyom még szélesebbre húzódik, s nyitottan hagyom a kérdéseket. Nem várok rájuk választ. Domináns vérű nőszemély lehet, ha így beszél velem. De nem zavar. Már hozzászoktam az ilyenekhez, és tudom kezelni őket. Válaszára kissé felnevetek, ahogy folytatom a tetoválást. Egyformák? Ugyan már. Fogalma sincs arról, miken mentem keresztül, ahogy nekem sincs arról, hogy ő mikben vett részt. Bár mégis, talán van hasonlóság. - Csak egy ajánlat volt. - mondom kuncogva. A burkolt fenyegetésre vigyorogva nézek fel rá. - Ne hasonlítson össze, holmi jöttment magányosokkal. Koránt sem vagyok szokványos fazon. Ezt jobb, ha szem előtt tartja, mielőtt a bundámnak ugrana. A derekamra szoruló térdek nem ijesztenek meg, sem az, ahogy előre hajol. Egyenesen tartom magam, halkan lélegzem. Nyugodt vagyok. Ahogy tarkómat kezdi cirógatni, bizseregve fut végig a hideg a hátamon, de ahogy megérzem, hogy húzza a hajam, kissé megdöntöm magam, így mellei a mellkasomhoz nyomódnak. De nem érzem, hogy fájna, csupán élvezem, hogy játszik velem. Lehunyom a szemem, hagyom, hogy arcomhoz simuljon. Illata az arcomba vágódik, szinte fojtogatóan leng körbe. Tincsei csiklandozzák az arcom, s ajkaim gyengéden csókolnak bele a felém kínált nyakba. Bele haraphatnék, lefoghatnám, s tarthatnám a torkát, amíg meg nem adja magát. De nem teszek ilyet, s szavait meghallva, csak belenevetek a bőrébe. - Ki mondta, hogy az? - eltűröm a haját, hogy a szemeibe nézhessek. - Egy nőstény csupán, aki rendet teremt. Én egy hím vagyok, aki a káosszal, felborítja ezt a rendet. - megsimítom az arcát, s közben végig a szemeibe nézek. Gyengéden megfogom az állát, s a szája sarkába apró csókot lehelek. Azután ismét rá nézek, majd elengedem, s lehajolok, hogy befejezzem végre a munkát.
Ő is nyugodt, én is, mondhatni. Az a baj, hogy hosszú ideje gyülemlik bennem mindaz, amit most kiadhatnék magamból...és miért ne adnám? Jelenleg senki nincs a falkában, aki NŐként tekintene rám. Melyik nőstény nem élvezi, ha odafigyelnek rá? Nyugtatom magam, észrevétlen keresem az indokokat, hogyan mondhatnék igent, aztán...döntök. - Értem?! - kacagok fel és őszintén mulattat. - Van aki értem éljen, pont magára nincs szükségem. Nem az a fajta. - legyintek, hagyom, hogy folytassa a munkát, olykor felszisszenek, de csak úgy. Nem érdekel a fájdalom, sokkal jobban foglalkoztat Natan. Elnézve, ahogy dolgozik, végre el kell ismernem, hogy azok közé a hímek közé tartozik, akiket szívesen látnék magam mellett, talán örökre is. A baj csak az, hogy az Ő fajtája nem marad nyugton, sem egy helyben, az én fajtám meg örökre a falkájánál marad. - Gyűlölöm, tudja? Azért, amilyen. Azért mert a rendet, amit én minden erőmmel próbálok fenntartani, maga szétcseszi. Most is. Összezavar. Nekem is van egy ajánlatom... - nem törődve, hogy a munkáját akár tönkre is tehetem, az álla alá nyúlok. Gyengéd erőszakkal kényszerítem, hogy rám nézzen és ezúttal, kertelés nélkül vágom az arcába... - Őszinte leszek, és ezúttal hosszú idő óta az első, aki a legtöbbet kapja belőlem. Nem érdekel kicsoda és azt sem akarom tudni, honnan jött. Ön pont ugyanígy érez. Semmit nem akar belőlem, csupán ágynak dönteni. Tegye meg. Ne kíméljen, bármit amit akar. Még inkább megnyúlok, akár a combomra is támaszkodhat. A fa gyökérzete lassan kirajzolódik véglegesen. Ennyi évvel a hátam mögött megtehetem, hogy őszinte legyek s amíg nem talál rést rajtam, amíg nem érdekli a falka és messzire elkerül úgy egyébként, miért ne? A mi hímjeink is csatangolnak erre-arra, hát itt az ideje nekem is. Ismét csak magamat nyugtatom. Mennyivel könnyebb ez Mayának... Őt nem érdekli, hogy csak egy rovátkával több vagy kevesebb. Ő szabadabb, mint én. Engem meg emészt ez az egész éjszaka, ha másért nem azért, hogy megint találkoztam valakivel, aki nem marad mellettem és ezzel ugyanott vagyok, ahol már rég nem akarok lenni. Csendben maradok, nem akarok kérdezni, nem akarok többet tudni róla. Nem akarom, hogy ez a káosz befurakodjon az életembe. Jobb esetben nem futunk össze még egyszer. - Valaki azt mondta nekem, hogy az élet egyszerű és csak mi bonyolítjuk túl. Én olyan vagyok, aki gyakran túlbonyolítja, pedig ez is milyen egyszerű. Elmélkedésem csak úgy bele a levegőbe szól, nem figyelek rá, hogyan dolgozik, nem akarok rá figyelni. - Tudja mi a baj Natan? Tartok tőle, hogy nyomot hagy bennem. Első perctől fogva nem soroltam volna a jött-ment kategóriába. Ez pedig nagy baj. A minta a végét járja, rég elengedtem az állát, hogy figyelhessen a munkájára. Leficánkoltam a sportcipőmet, és a széken előrecsúszva a lapockájára fontam a lábamat. Nem sietek sehová, akár órák hosszat elelmélkednék így. Szeretem megemészteni a férfiakat, de Natan az emészthetetlen kategóia és ezt Ő is tökéletesen tudja. Talpam végigcsúszik a hátán, a gerincét simogatja, nem vagyok türelmetlen, csak az időt töltöm, amíg dolgozik. - Talán eltúloztam az imént, de mint mondtam, félek. - nincs mit magyaráznom, pontosan tudja miről van szó. Fgalmam sincs mi a jobb, ha bevallom a gyengeségemet vagy inkább az, ha nekitámadok, mint alig fél órája...nem, fogalmam sincs mi lenne a legjobb. Engednem kellene, hogy menjen a kocsmájába és utána haza, de mi van akkor, ha farkasom nem akarja?
Kezdőlap
