- Jah, szerintem is maga vagy a főnyeremény, nem tudom, hová tettem az eszem, mikor le akartalak pattintani. Természetesen tudom, épp akkor volt a helyén, de hát ugye, nem mindig alakulnak úgy a dolgok, mint ahogy szeretnénk, de valami jóságos tündérkeresztanyukám odafenn biztos úgy gondolta, hogy nekem ma szórakoznom kell egy jót, aztán a nyakamba sózta az ürgét. Kivételesen még csak agyfaszt sem kapok tőle, úgyhogy mondhatni, teli találat, de nem, akkor sem fogom neki kiverni a kocsiban, ha már telecigizte nekem. Valahogy így már nem olyan komfortos. - Ne bókolj, cukorborsó! Vigyorodom el, igen, a ribanc már sokkal inkább testhezálló, elvégre, nem vagyok olyan cuki és selymes, mint egy kis tapsifüles, bár, a selymessel a farkasom lehet tiltakozna, ő bizony igazán szép példány, noha valószínűleg kézveszteség lenne egy kósza simítás ára. - Jaja, mert ha lenne, nem te ülnél a kocsimban. Oké, tetű vagyok, na és? Igazából, még meg se néztem jobban a fizimiskáját, meg hát, nem is pont az a lényeg számomra egy hímben, de a többit később, most fáj a fejem. Kurva légzsák, inkább kiszáguldottam volna a szélvédőn, az tuti sokkal izgisebb lett volna. A következő kocsimban nem lesz, az fix. - Rúdtánc tanfolyamra drágám, meglepetés lett volna… tudod... Karácsonyra. Anyád. Vergődök ki a kocsimból, és baszki, tényleg tropa, szerintem ezt még megjavítani se nagyon érdemes, de azért majd elvitetem, hátha akad olyan, aki képes csodát művelni. Kicsit kóválygok, de nagy nehezen sikerül elvergődnöm az út széléig, bár a franc tudja, miért nem változom át, és húzok el a fák közt hazafelé. Na jó, tudom… ez a birka túlságosan szórakoztat ahhoz, hogy csak úgy meglépjek. - Kerítsünk? Tudtam, hogy csak a leendő motelszobádba akarsz berángatni, hogy úgy használj, mint egy darab húst, mert mindig csak AZT akarod… Meg a cigidet… Adom elő a hisztérikát, de hát, azt hiszem, még meg is lennék sértődve, ha ezek után nem akarna berángatni sehova. Elvégre, igazán kedves sofőr vagyok szerintem, elhoztam, cigizhetett is a kocsimban, és ama rejtett kívánságát is teljesítettem, hogy bele akar rohanni egy fába. - Oké. Fehéret vagy sárgát? Egy kamionnyi biztos elég lesz, akkor talán nem mászol ki. Vigyorogtam rá, majd elpislogtam a távolba, egyelőre nem láttam fényszórót. Visszapillantottam a hímre, majd elröhögtem magam. - Úgy állsz ott, mint aki arra vár, hogy megszállja a szentlélek. Én maradok ott, ahol vagyok, nem fogok keringőzni vele az út közepén, ahhoz azért már nincs kedvem, hogy elcsapjanak, mert vakok és szerencsétlenek. - Szerintem nagyobb sikerünk lenne, ha levetkőznék, de eddig én melóztam, úgyhogy maradj csak ott, hátha beléd csap a villám. Elnézem még egy ideig, mondjuk, amíg meg nem unom, de szerencsére nem kell sokáig unatkoznom, mert már látszik is a távolban két fehér pontocska, így talán lesz fuvarunk. Vagy inkább autónk, mert ha női a sofőr, én bizony kivágom, mint macskát szarni, ha pasas, akkor talán a csomagtartóban még maradhat.
- Én se, nyuszó, én se, kész szerencséd, hogy rámenős vagyok! - Máskülönben nem ülnék itt, az pedig tragédia lenne, természetesen az ő szemszögéből. Éééés csattantunk egy nagyot, hát ez fantasztikus volt, és micsoda szerencse, hogy közben egyikünk se harapta le a nyelvét, vagy vesztette el az eszméletét, különben nem csacsoghatnánk tovább ilyen üdítően. - Rúdtánc, karácsonyra? - Naná, hogy felcsillant a szemem! - Hát ezt be fogom vasalni. - Kikecmeregtem a kocsiból. Az a dráma, amit levág, miközben én, mint "családfenntartó" megyek az útra rendkívül hatékonyan stoppolni, hát az... annyira tipikus és nőcis és feleséges, hogy egy pillanatra a hideg is kiráz, ez valami szörnyű! Ha eddig nem az ellenkezőjét mutatta volna, szerintem még be is veszem a műsort. - Ez mind így van, nyuszó - pillantottam hátra a vállam fölött egy pofátlan vigyor kíséretében és kacsintottam. - Alig várom, hogy riszálj nekem! Megálltam az úton és vártam, miközben a halálozásom lehetőségeimen kattogtam, persze hangosan, mert úgy kell, mert így nyuszó tud rá válaszolni, reagálni és lecsapni a magas labdát. - Fehéret. Az az ártatlanság színe, én meg olyan ártatlan vagyok, mint a ma született bárány - mosolyogtam kis bájosan, és a szempilla rebegtetésemet is láthatta, mert csessze meg, eltörött a napszemüvegem! A szemem meg mézszínben játszott, mert épp olyan kedve volt, hogy én ezt mennyire utáltam! A röhögésére felvontam a szemöldököm és megint rá néztem, hogy vhaj most mi vicceset tettem! Megtudtam. - Cserélhetünk. Szerintem ha cickót villantasz, egyből megáll nekünk az üdvhadsereg is. - Egyre gondoltunk. Mondom én, hogy EZ szerelem! Összepasszolunk, mint a kocsi, meg a kitört ajtaja, mint a bűz meg a sajt, mint a döghús és a legyek, mint a far meg a kas, mint strici meg a kurva. - Imádlak, bébi! - dobtam egy csókot, és lám, örök szerelmünk kihirdetésekor jött is a felmentő sereg, egy egész pofás kocsi képében, Na jó, ezt megszerezzük, vagy így, vagy úgy, nem érdekel, de az enyém lesz!
[Elgázol a kicsi kocsi, vagy megáll nekünk? Páros: elüt, mint a szart; páratlan: megáll nekünk.]
- Jah, megfogtam az isten lábát. Horkanok fel, nem mellőzve a pofavágást sem, holt biztos, hogy a fazon egoizmusban a párját ritkítja, eskü, még nálam is jobb, márpedig ez nagy szó. - Cukorborsó, hidd el, nem akarod bevasalni, akkor már tényleg menthetetlenül belém szeretnél. Szép baleset lenne, de szerintem még mindig nem született erre a bolygóra olyan férfi, aki képes lenne gyöngéd érzelmeket táplálni irányomba. Elviselhetetlen egy ribanc vagyok, na, tudom én ezt, de cserébe legalább én sem bírok elviselni senkit. Hogy ez mennyire jó biznisz, azt döntse el mindenki maga. - Várj csak édes, abba talán bele fogsz őszülni, ha már eddig nem sikerült. Jó, hát, marhára nem nagy teljesítmény elérni, hogy én riszáljam a hátsóm, mert hát ami jó, azt mutogassuk kérem, én meg szeretem felajzani a népet. Mondjuk, ezt a pasast a jelek szerint nem nehéz, és még csak nem is erőltettem meg magam. Hümm, egyszer lehet tényleg ki kéne próbálnom azt, hogy mi a hatása annak, ha tényleg el akarok csábítani valakit. Dögös fehérnemű a ballonkabát alatt, bódító parfüm, stb… stb… Ilyet még úgyse nagyon csináltam. - Hát, ha nem mondod, erre bizony rá nem jöttem volna. Akkor nem inkább nebáncsvirág kellene a sírodra? Szerintem a színe is jobban illene hozzád… Tudod, olyan finom, kellemes, szelíd… Én meg tündérkeresztanya vagyok, persze. Basszameg, ez kajak a szempilláját rebegteti. Valamitől nagyon csúnyán bemarhatott a repülőn, vagy túlságosan beütötte a fejét az ütközéskor, és elment a maradék józan esze is, már ha volt neki egy csepp is. - Szerintem is, de most rajtad a sor, hogy megtudjuk, hasznos vagy-e. Kacsintottam, nem, nem villantok én cickót, amilyen hideg van, rögvest meredeznének a bimbóim, ez a marha meg azt hinné, hogy neki örülök ennyire. - Tudtam én… szikrázóan szellemes személyiségem szárnyalása betette nálad a kaput. Aztán csatt. Na, ha én nem is, ez tuti beteszi nála… én meg röhögök, mert hát, belepusztulni nem fog, úgyhogy ez tulajdonképpen vicces, bár bizonyos viszonylatban annyira azért mégsem. - Na, ebből se lesz ma dugás. Barom…
[A sofőr rájön, hogy elütött valakit, és végül mégis megáll, hogy embert vacsizhassunk, vagy tovább hajt, és kénytelen leszek vérdonorként funkcionálni. Páros: embert, Páratlan: ez Heine szerencsnapja]
- Ó, nem annál jobb cuccot fogdostál - pillantottam rá egy pofátlan vigyorral körítve és dobtam neki egy csókot, vigyoromat pedig csak tetézte, hogy szerinte a rúdtáncától végleg belezúgnék. Hát felőlem kipróbálhatjuk, igazi kihívás lenne mindkettőnknek, egy fasza kis kihívás. Én beleőszülni a várakozásba? Kizárt, nincs az az isten, előbb váltok alakot és kezdek el a cél felé rohanni, minthogy én sokáig tűrjem, hogy várakoztatnak. Pofátlan népség, hogy nem terem itt egy kocsi egyből, ami elvisz minket. Bólogattam a nebáncsvirágra, az tökéletesen illeni fog hozzám, rokonlelkek vagyunk, mindketten törékenyek, szépek és csodálatosak, emellett bűn minket bántani, ez így van, kérem szépen. Na de én kiálltam a placcra, hogy kocsit fogjak, mert én vagyok az úr a háznál, bomba párosunk cukorborsó fele, szóval megmutatom én, mit tudnak a zöldségek! Például elcsapatni magukat...
Az a vadbarom kis köcsög jött, és elütött, mint a szart cukorborsót! A szélvédője is belerepedt, ahogy átbucskáztam a kocsin, aztán nyekkenve földet értem, hát ez kurvajó! Még fel se tápászkodtam, de már morogtam, hát velem így senki ne bánjon, mert a beleinél fogva akasztom fel legközelebbi fára, karácsonyi angyalka gyanánt! Újabb zúzódások itt-ott, borda, sípcsont repedt, de engem azért keményebb fából faragtak, ilyen könnyen nem török és már regenerálódok is, szóval pajtikám, most geci rosszul tetted, hogy megálltál, fél perccel korábban kellett volna megnyomnod azt az elbaszott féket! Tuti sárga a szemem, bár ha nem is az, az ipsének akkor is van oka összefosni magát mivel eléggé gyilkos tekintettel közeledek felé, szerintem gondolatban pont most bánta meg, hogy megállt és kiszállt. - Nyuszókám, szedd ki a kocsidból, ami esetleg kell és cuccolj át, megvan az új csodakocsink! - morogtam farkasommal a hangomban. Baszki, még a cigim is elrepült! A cigim! El akart iszkolni, de nem hagytam, mivel úgyis mindjárt megdöglik nem fogtam vissza magam, a farkasom sebességét használva kaptam el, aztán ha nyuszó is befutott mellénk, akkor az ő lábai elé löktem. Eléggé félt, a szaga töményen töltötte be a levegőt, mire elégedetten szippantottam, ez esküszöm jobb, mint a bagófüst, kár, hogy nem olyan tartós. Megvártam, amíg négykézláb küzdötte magát, aztán láblendítés fel, és olyan erővel vágtam a sarkam a gerincébe, hogy kész, puszi, lehet kajálni. Én minden esetre rágyújtottam. - Kajás vagy? - Jah, ezt lehet előtte kellett volna megkérdeznem, de ki nem szarja le? - Ha nem, akkor tüntesd el, én hozom a verdát. Terepjáró, zsír!
Barom. Komolyan… mindenesetre továbbra sem bírtam ki, hogy magamban ne szórakozzak rendkívül jól, de azt azért nem állt szándékomban engedni, hogy mindez megjelenjen az arcomon is. Szerintem eljönne a világvége, ha én folyamatosan mosolyognék. Aztán elcsapják, ami valamilyen szinten édes elégtétel a számomra, csak kár, hogy közben mondjuk nem viszik el a fél fejét, hogy ne tudjon annyit pofázni. Na jó, lehet kussban kevésbé lenne szórakoztató jelenség, tudja a bánat, inkább nem próbálnám ki, még a végén unatkoznék. - Szerintem most vizelt a gatyájába… Jegyeztem meg flegmán, elhúzva az orrom, amikor ez a majom felkelt, a sofőrben meg vélhetőleg megállt az ütő. Tényleg, még a nevét sem tudom, de nem is érdekel, ez így olyan romantikus, hogy mindjárt belehalok… Nyuszó és Cukorborsó, hát komolyan. Meg aztán, most már úgysem hívnám a nevén, szóval hullára mindegy. - Ez a többes szám simogatja a lelkem, Cukorborsóm! Persze, legalább annyira, mint amennyire a gyomromat ingerli, hogy egy kiadós okádás közepette a világra köpje tartalmát. Fujj. Na mindegy, amíg csak feltevés szintjén marad mindez, én ugyan nem bánom kifejezetten, házasodni azt hót ziher, hogy nem fogunk, az már tényleg a világegyetem utolsó napja lenne. Maximum fogadásból, de azt is csak úgy, ha utána rögtön válunk. Na, annak legalább volna értelme. - Szerintem a dugi vodkám elég lesz, egye fene, a 10 pontos esésért kapsz egy kicsit. Annyit tettem, hogy a könyveket átpakoltam a csomagtartóba, mert azt nem fogom egy lopott verdában cipelni, túlságosan is könnyű lenne visszavezetni hozzám. Majd ha elvitetem a járgányom, akkor meglesznek azok is. Vagy nem, de jelenleg ez most annyira nem is érdekel. - Hello, legalább valami szépet látsz az utolsó pillanatban. Kacsintottam az ipsére, majd meghúztam a vodkás üveget, ami a csomagtartóból került elő. A pótkerék helyére kell valami értelmes is, nem? A félelmére a hószín bundásom már jött is, kísérteties fénnyel töltve meg a szemeimet, de csak a halálát akartuk, kaja most nem kellett, jól volt tartva az öreglány, én nem vicceltem ilyen téren sosem. - Hát baszki, nem erre… nekem vannak igényeim. Újabb fintor, majd megfogtam a pasas karját, és odavonszoltam a kocsihoz. - Húzzunk vele a folyóhoz, ott majd elúszkál magának, nincs kedvem ásni. Vágtam be a csomagtartóba, mert az teljesen biztos, hogy nem fogok a saját kocsim közelében eltüntetni egy hullát, nem ettem én meszet… Jó lesz neki a folyóban, a kutya nem fogja megmondani, hogy hol és ki ölte meg. Talán arra rájönnek, hogy ember keze nem lehet a dologban, de sok sikert ahhoz, hogy rájöjjenek, melyik bundás tette. - Nesze, igyál… Nyomtam a kezébe az üveget, miután elfoglaltam az anyósülést… hogy én mennyire utálok itt ülni. Mindenesetre, tekintettel a jármű terepjáró mivoltára, én bizony felvágtam a lábaim előre, hogy kényelmesen hátradőlhessek. Aztán meg, menjünk, ahova akar, nekem aztán marhára mindegy, vélhetőleg én már úgyis a farkasomat használva fogok hazajutni.
- Remélem mellé a beleit is kiszarta! - mordultam cseppet sem finoman és nőiesen, bár mikor voltam finom és pláne nőies? Költői kérdés természetesen. Kiköptem némi vért és megmozgattam magam, zúzódások, repedt csontok, azt hiszem, az orsócsontom el is tört, de teszek rá, holnapra semmi baja már - kösz, Sura! -, ami meg begyógyul vagy visszanő, azért mi a halálnak aggódjak? Nem mintha az aggódás szokásom lenne, szerintem azt a szülőcsatornában elhagytam, ezért is járják meg, akik velem kezdenek. Tök mindegy, hány éves vagy, milyen vérvonalú, ha nincs mivel megfogjanak, nincs mivel megfékezzenek, megállíthatatlan lehetsz. Mindenki saját magának generálja a gátakat, na én ezt iktattam ki teljes egészében az életemből. Szegényes az érzelmi világom brü-hü-hü... Na de most nekem villantanom kell Nyuszó előtt, mert nem bírnám ki, ha nem mutathatom meg, milyen szépen ölök semmit érő kis emberfajzatokat. Más verseket ír és csokrokat küld a nősténynek, aki bejön neki, én fejeket szaggatok le érte, szerintem eredetibb és kevésbé elcsépelt. A gyilkolás rendben meg is van, annak rendje és módja szerint, miután Nyuszó odariszálta magát hozzánk és még pontot is adott az esésért. Elkényeztet, én mondom, a végén pocakot eresztek, ha így folytatja. Átpakolászta a könyveit - könyvnek ilyen kalandos élete még nem volt, mint ezeknek a köteteknek, az is ziher -, és meghúzta a vodkát, amiből még mindig szíves örömest ittam volna én is, de hát baszki a zsugori szukája még a Cukorborsójának se ad! - Tudom-tudom, Nyuszó, neked rám van igényed, de tudod, a késleltetés fokozza a dolgokat - kacsintottam. A folyóra felcsillant volna a szemem, ha nem lenne kutyahideg, még a meztelen fürdőzést is felajánlottam volna, így viszont csak vállat vontam. - A te reszortod, én nem megyek a folyóhoz, nekem a Három Maci kell és csókollak, édesem. Figyeltem, ahogy bepakolta a hullát és vigyorogtam. Szívem szottya lesz ez a nőstény, én mondom: golyót taperolt, lesmárolt, fuvarozgat, fának hajt, nem rinyál egy gyilkosság miatt... Csak nehogy a végén tényleg szívecskés leveleket küldjek neki - úgy, hogy se a nevét, se a címét nem tudom. Bedobtuk magunkat a szélvédőtlenített kocsiba - nem lesz gond a szellőzéssel -, és meg lettem kínálva. - Ó, Nyuszó! - csillant fel a szemem, ezer wattos vigyort villantottam, és már ittam egy nagy kortyot. - Ez jobb, mintha szerelmet vallottál volna - adtam vissza az üveget, aztán hátramenet, fordulás és irány a cél felé. Elkocsikáztunk a fogadóig, a tragacs egész jól bírta, én pedig voltam olyan pofátlan, hogy kipattantam és átadtam a halottaskocsit Nyuszónak. Az ablakba könyökölve néztem vissza rá, míg ő valószínűleg a vezetőülésre csusszant. - Rothadó szívem kuglófos csücskének egyetlen mazsolája szakad meg, hogy most szétválnak útjaink, de ne aggódj, a lelki társak és az Igaz Szerelmek mindig megtalálják egymást - tettem a mellkasomra a kezem, mint egy nagy romantikus poéta, aztán pofátlan vigyorra húztam a szám és kiegyenesedtem. - Jó hullaeltüntetést! - dobtam még egyszer és utoljára csókot neki, aztán némiképp az elgázolástól és a korábbi fába rohanástól rozogán berozogáztam a fogadóba.
//Ne haragudj, hogy így lecsaptam a végét! :/ Nagyon élveztem a játékot, köszönöm szépen, és remélem lesz majd következő, Nyuszó! //
- Hát, nem tudom. Amennyit bagózol, nem vagyok benne biztos, hogy ízletes falat lennél. Jegyzem meg szemrebbenés nélkül, bár tény, hogy bekóstolnám, de attól még neki ezt nem kell tudnia. Aki egy kicsit is szórakoztat, azzal már szívesebben töltöm az időmet ilyen-olyan formában. - A csókolózás divatjamúlt, Cukorborszó, inkább nyald meg a talpam, vagy valami hasonlót. Vonok vállat, ha nem, hát nem. Én felelősségteljes, ki tudja még meddig Amarok lévén majd jól eltüntetem a hullát kocsistul a folyóban, valaki meg akkor agyalhat majd rajta, hogy makkant meg csórikám. Szerintem elég lesz párszor belevernem a fejét a szélvédőbe, hogy bármely jóérzésű patológus ne akarja nagyon boncolgatni, mitől is törhetett el szerencsétlen gerince… vagy franc tudja már, mi történt vele. Pont leszarom. - Örvend a borsónyi szívem, mert kurva szar költő vagyok, szóval verset ne is várj. Sokat azért nem kap, de szerencsére nem is telhetetlen, és visszaadja az üveget magától, nem nekem kell drága cseppeket pazarolva kitépni a kezéből. A Három Medvénél átvágódok a vezetőülésre, és mintegy mellesleg újabbat kortyolok a vodkámból. Mit érdekel engem, hogy hogy néz ki ez a járgány, és bármelyik zsaru leintene… Arra mondjuk figyelek, hogy ne lássa senki a kocsit, le is kapcsolom a lámpákat, mert az igazán nem hiányzik, hogy valaki kiszúrja a rendszámot. - Ha léteznek istenek, remélem a továbbiakban megóvnak tőled. Jegyzem meg kurtán, elvégre egészen elszomorodott a kis lelkecském, hogy nem rángat be a motelszobába és présel bele az ágyba, vagy falba, fürdőkádba, kurvára mindegy. A vodka után ez lenne a minimum. No de ez van, értek én a szép szóból, a csúnyából meg pláne. - Kösz, neked meg jó elgázosodást. Azzal már indítottam is, még mindig lámpák nélkül, hogy elintézzem ezt a hulla kérdést, aztán hazahúzzak. Ideje… A könyvekkel nem tudom mi lesz, farkasalakban nem biztos, hogy nagyon akarom cipelni, de ezt majd még meglátom akkor.
Felvezetés: Az ásatásokhoz érkezik egy kisebb kutatócsoport létszámbővítés céljából, a gépük azonban már vagy 20 perce késik. Ráadásul pont ma kell kijönni eléjük a reptérre, amikor Nagojut farkasai érthetetlen okoknál fogva mintha sztrájkba kezdtek volna. Natan pedig egy elkavarodott szállítmány ügyében jár erre, amit nem hajlandók kipostázni a részére, mert feltartják itt a reptéren. Hallatlan. A folytatás pedig hihetetlen. Időpont: 21:20 Civilek száma: 16 civil
Türelmetlenül sétálok körbe-körbe, sosem voltam az a fajta, aki egy helyben tud órákat ülni. Márpedig legalább két órája várok és kezdem azt hinni, hogy Miss Strauss csak szívatott ezzel az egésszel, hogy engem küldött ki. Biztosan lett volna hat másik ember, akit szalajthatott volna! Meh... Taszítanak a modern, üveges falak, a fémszínű berendezés és az egymástól kimondatlanul is viszolygó idegenek. A kisgyerek, aki félve méregeti a mellette ülő nénit, a csaj, aki csak azért is odébb húzódik a táskáival, mikor mellé áll az a kopasz nagydarab pasas. Én nem ilyen személytelen világban nevelkedtem és éppen ezért mai napig képtelen lettem volna így állni másokhoz. Bizalmatlanul igen, de nem félve, viszolyogva, mintha leprás lenne a másik... Ez az este egyébként is annak rendje és módja szerint el volt cseszve... A farkasaim bizalmatlanul méregettek a bokrok fedezékéből, mikor eljöttem otthonról. Mióta ide érkeztem, nem fordult még elő ilyen és ez némi kétkedésre adott okot lelkemben. Pontosan tudtam, még évszázadok múltával is, hogy minek az estéje van ma. Hogyan is felejthetném el, mikor ezen a napon nemcsak Teremtőm, de testvéreim felé is megtagadtam a nevemben rejtő végzetet: az irántuk táplált hűségemet. Vagy éppen azt bizonyítottam? Akkor úgy éreztem, hogy helyesen cselekszem. Ma már nem vagyok ebben egészen biztos. Talán fel kellene keresnem azt a jelképes sírt, amit Alignaknak tulajdonított az utókor az évek során. Talán a Szellemek közül valaki választ adhat... De mindenek előtt az kellene, hogy befusson végre az a nyamvadt gép én pedig elszabadulhassak erről a terminálnak csúfolt üvegkalitkából.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A mai nap jobbat ígért, de az a hülye a telefonban kihúzta nálam a gyufát. Már hetek óta vártam az új megrendelésekhez az ezüstöt, meg néhány újabb szerszámot, erre a Hotelben bevezetett telefonomon keresnek a reptérről, hogy hát bocsesz, de nem postázzuk ki, te seggarc, gyere ide érte, nyenyenyeee. Valami igen suhanc senkiházival kellett beszélnem, mert úgy vágta hozzám a dolgokat, mintha valami szar darabbal beszélne. Alaposan sikerült kihoznia a sodromból, (márpedig ez nem sokaknak sikerül), s eldöntöttem, ha törik, ha szakad kiherélem a gyereket, másrészt pedig elhozom a jogos tulajdonomat onnét. Ennyit a felhatalmazott hatósági repteresekről, ostoba hugyagyú halandók! Szórakozzatok a... Nem éppen türelmesen léptem be este negyed 10 előtt néhány perccel a reptér várójába. Pajzsomat félig leengedtem, hogy megtalálhassam a telefonos ürgét, s igencsak furcsa dolgot kellett észrevennem. Úgy csapott arcon az a hatalmas információ hullám, hogy egy pillanatra totálisan megfeledkeztem arról, miért is jöttem ide. Megdermedtem, lefagytam, mint egy kőszobor. Oké, hogy több, mint 2 hónapon át nem láttam, hallottam semmit, de ez még nekem is túlzás volt. A hangok, szagok, káoszos áradata belepte az agyam minden egyes zugát. Az emberek izzadt parfüm szaga, az étel, amit majszoltak, a rágásuk, csámcsogásuk, a beszéd, a suttogás, a zene, amit hallgattak, a hangos bemondó, a gépek kattogó, tekergő zajai, sőt, a kinti reptéren álldogáló repülők zajai, és a csomag és kerozin szállító autók zötykölödését is hallottam. S a szívmorajlás... minden egyes ember szívdobbanását hallani véltem, az üvegen a mászkáló legyet is láttam. Mi a franc történik velem? S ekkor ott, ahol álltam, a fejem fölött kattant valami. Felnéztem, s azt láttam, hogy az órán a nagymutató a 20-asra ugrik. A Bestiám felvonyított, lelkem bezárt zugában, s akkora fájdalommal tört fel, hogy meglepődni se volt időm, A pofámba martam, letéptem arcomról a húst, ruhám foszlányai véresen hulltak a földre. Valaki felsikoltott a közelemben. Olyan érzés és Vérőrület fogott el, mint sok-sok éven át a háborúkban. De ez nem volt teljesen olyan. Harag, gyűlölet vezette az éhségem. Valami olyan megmagyarázhatatlan erő, amit eddig még soha életemben nem tapasztaltam. Bosszú. Csak ez járt a fejemben. Megtorlás. Téboly... Káosz... Ezüstös Bestiám teljes pompájában állt a halandók előtt, s éhezett. Vért akart. De nem akármilyet. Hátán a Káosz csillag, mellső mancsában a tűz kelta motívuma rajzolódott ki. Felvonyított a megfagyott csendben, s arra fordította pofáját, ahol a nő megállt. Megvagy! A te húsod ízére fáj a fogam. A véred kell! Az életedet akarom Nagoyut! A félelem szaga körbelengte az egész helyiséget, ez erősítette, s mikor előre lendült Fenevadam, csak a Célpont maradt, senki más. Közte, s a nő közt halandók szétszóródva álltak, ám mikor a Bestia támadásba lendült, teljesen kitört a pánik. Mindenki menekülni akart. Egy nő a Farkas mellett akart elszaladni, mert más menekülési útja nem maradt, ám szerencsétlenségére a karmos mancsok egy könnyed mozdulattal hasították fel, s a belsőségei egy pillanat múlva már a padlóra ömlöttek. Még egy darabig próbált a fal mellett eltántorogni, ám néhány lépés után összeroskadt, a falon hagyva véres kéznyomát. A következő áldozat egy szerencsétlenül elesett fiatal diák fiú a karmos mancsok alatt végezte. A Bestia súlya összetörte a gerincét, s tépett ki egy adag húst a hátából, halálsikoly jelezte kimúlását. A vér szaga teljesen elborította a Bestiát. Többet akart. Egyet akart. A harmadik áldozat a Célpont előtt félelemtől ledermedt fiatalasszony. A Szörny kitátotta borotvaéles fogakkal teli állkapcsát, hogy véget vessen mindkettőjük nyomorult életének.
Pajzsom fedezékét csak minimálisan élveztem, nem mutatva többnek magamat négyszáznál. Talán ennek, talán valami másnak köszönhetem, hogy gyorsan reagálok, mikor még szinte csak előszelét érzem a kitörni kívánkozó fenevadnak a helyiségben. Tekintetem őrült mód keresi a tulajdonosát a bundásnak, ezzel együtt pedig elkövetem azt a "hibát", hogy megállok, mintegy lecövekelve az üvegfal mellett. Nem kell sokat keresnem, az emberek sikoltozása egyből odairányítja figyelmemet a farkas felé, aki úgy fest, hozzám hasonlóan felfigyel a másikra és célirányosan tart felém. Mi a fene? Persze, kapásból "lecsapom" pajzsomat és megpróbálom energiáimat kiterjesztve uralni a Fenevadat, de... semmi. Semmi?! - Tejóég. - Szalad ki a megrökönyödött sóhaj ajkaimon - ekkor már a második embernek támad a vérengző farkas neki. Tekintetem idegesen jár körbe, amit elcsípem, az egyedül a piros poroltó mellettem és a vészcsengő gombja - életidegen ez a szín a fémes berendezés mellett, de azt hiszem, ezúttal előnyére vált a helynek a sivárság. Legalábbis remélem, mert a gomb felé tartok. Magamat is meglepem az irammal, amivel oda nyúlok, gyorsaságom már-már vetekszik Unalaq gyermekeiével. Meglepetések tárháza ez a mai este úgy fest, bár gondolkozni nem nagyon gondolkozok - nincs rá idő ugyanis. A poroltót lekapva töröm be az üveget és szólaltatom meg a vészcsengőt, hátha gyorsan kiürül az egész épület. Egészen elégedett lennék magammal a hirtelen jövő ötletért, ha nem épp az előttem levő nőn akarna keresztülgázolni a megtermett hím. Az egyetlen eszembe ötlő lehetőséget léptem meg: amerikai focistákat kenterbe azért nem verő erővel, de kellő lendülettel löktem félre a nőt és toltam a farkas pofájába a poroltós palack tartalmát. - Fusson! - Kiáltottam és ezzel együtt én is hátrálásba kezdtem a folyosó irányába. Csak remélni tudtam, hogy a helyzet (és a szemeibe, tüdejébe, gyomrába bekerülő jelentős mennyiségű por) megzavarja annyira a vérgőzös fenevadat, hogy növelni tudjam a távolságot kettőnk között.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A Bestiám frontálisan telibe kapja a poroltó tartalmát. A lelkem mélyére bezárva, tébolyodottan láncra vert ez a titokzatos erő, képtelen vagyok ellenállni, nem tudok uralkodni magamon. Farkasom prüszkölve, hörögve fordítja el pofáját, felköhögi a port, de ahelyett, hogy ez lehűtené, csak még dühösebbé teszi. Védekezésképp csap egyet a levegőbe, s ezzel a lendülettel a hátába karmol a menekülő asszonynak. Megáll egy pillanatra, hogy kitisztuljon a torka, a frissen kiserkenő vér illata józanítóan hat rá, de érzékei a Célpont köré fonódnak, szinte fojtogatóan kutatnak utána. Marján feláll a szőr, a padlóba mélyednek ezüstös karmai, ahogy a Célpont és a vér illata beteljesíti elméjét. Az elesett nő fölé tornyosodik, majd egy könnyed mozdulattal tép ki a hátából egy pofányi adag húst. Az asszony vonaglik még a karmai között, de hamar elveszti érdeklődését a préda iránt, újra a Célpont felé fordítja, immáron véres pofáját, s marján felálló szőrrel, fogakat kimutatva indul meg a távolodó nő után. A szaga, a szívverése, a léptei zaja, zihálása, mind, mind csak még inkább felcsigázzák a Vérőrültet.
Milyen szemét dolog már ez a karma... Direkt félrelöktem szerencsétlen nőt kettőnk közül, látva, hogy nem ő az elsődleges célpont és még meghátrálásra is késztettem egy palacknyi mennyiségű porral a vérengzőt, erre kit talál meg első körben a két menekülő nő közül? Persze, hogy nem engem! De ha már így alakult, nem fogom megvárni, míg szétszedi a sérültet - tovább futok a folyosón otthagyva a vérengzőt nemes egyszerűséggel. Az emberélet nekem vajmi keveset jelent már, s mivel megpróbáltam megmenteni (most meg már a hulláját minek?) a lelkiismeretemmel is békésen karöltve fogok tudni aludni. Közeledve a vastag, vészkijárat feliratú fémajtó felé - csak ne legyen zárva, kérlek Szellemek... - rá kell jönnöm, hogy nehézkes lesz a poroltóval a kezeimben kinyitni azt, így egy pillanatra fordulok csupán hátra, hogy a közeledő felé hajítsam azt emberfeletti ügyességről téve tanulságot. Mozgó célpontra, némi - egyre csökkenő - távolságból olyan pontosan találom fejbe a farkast, hogy csak úgy koppan a nehéz fém a koponyáját elérve. És most nincs itt Unalaq, hogy ezt lássa, fenébe! Aztán megkísérlem feltépni az ajtót és az ki is nyílik. A kérdés már csak az, vagyok-e olyan fürge és ügyes, hogy becsukjam azt magam után, mielőtt a farkas elér engem és a fémajtót egyaránt.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A hús íze még mindig Bestiám száját uralja, de ez a fölfoghatatlan, különös hatalom tovább rántja, hajtja a Célpont felé. Meg kell ölni, meg kell halnia, testének, csontjainak ízére vágyom és KOPP!!! A következő szitu úgy nézhet ki külső szemmel, mint egy rossz Bolondos Dallamok rész. Koppan a poroltó a kobakon, a farkas kiterül, s egy szép, csúcsos piros púp kinő a fején, szemei x alakot öltenek, a nyelve kiöltve. És Röfi vihetné haza a kandalló elé szőnyegnek... De ehelyett megszédül, s 1 helyett 4-et lát mindenből. Egy darabig zsong a feje, ám pár pillanat kell csupán ahhoz, hogy az Exit ajtóval bajlódó zajokra terelődjön a figyelme. Chulyin érzékeire hagyatkozva veszi fel újra az iramot. A hang és az illat úgy csalogatják, mint vadászó ebet, a sérült zsákmány. ~ Nem menekülhetsz el Nagojut! - Alignak kiáltása csapódik a nő elméjében. Az ajtó becsukódik, de az utolsó pillanatban, mielőtt kintről a zár is ráerősítene, Fenevadam akkora erővel ront neki a fémajtóknak, hogy kiszakítja a keretből, a fém megadja magát a bezúzó erőnek, s mindkét oldal kiszakad a helyéről. Az ajtók hatalmas csattanással zuhannak a földre, s Bestiám a nőre ugrik, letaszítva így őt a földre. Vértől csöpögő nyálam a bőrére esik, s magamba szívom az illatát. ~ Emlékszel, mit mondtam neked? Ahogy a Hold nem éri utol soha a Napot, úgy a Kölyök sem kerekedhet soha Teremtője fölé, naiv gyermek! Szokásos ezüst szemeim helyett egy olyan idegen szempár mered a másikra, ami számára azonban nagyon is ismerős lehet.
Ne kérdezze senki, mióta foglalkozok azzal, nyitva van-e egy ajtó vagy sem... időt nyerni épp jó lehet, ha nem én tépem ki tokostól, hanem ott van közöttünk. Igaz, mindössze csak addig jutok, hogy a nehéz fém ne teperjen maga alá, mikor a fenevad nekifeszül, és mint valami konzervdobozt, úgy zúzza szét az egész szerkezetet, átrongyolva az előcsarnokba, ami kettőnknek még kellemesen nagy, ha a civilek nem tűntek volna el, akkor viszont roppant kényelmetlen lenne. Odakint a kifutópálya, hatalmas terek... És nekem esélyem sincs az üvegajtón kizúgva menekülni, mert a másik maga alá temet, mancsaival szegezve a padlóra, karmaival nem csak ruhámat, de vállamat is átlyukasztva. Fájdalomtól torz arccal vergődök alatta - legalábbis míg meg nem hallom azt a régről ismerős hangot, ahogy a nevemen szólít. Tekintetemben a riadtságnak helye sincs már - világos pillantásom egyszerre vádló és értetlen. ~ Nem lehet... te nem lehetsz... ~ Ő. Elkapom arcomat, hogy ne a szemembe csorgassa már a nyálát. Az ragacsos forróságként éri nyakamat, én pedig elfintorodom akaratlanul is. ~ Mégis megtörtént! ~ Sziszegem csak a szavakat még gondolatban is, hiszen nem vagyok abban a helyzetben, hogy vígan dobálózzak felé mindenfélével. El se hiszem igazán, hogy ő az, amíg a vöröslő szempárral nem találkozik ártatlan zöldje tekintetemnek. ~ Nem kellett volna úgy történnie, ahogy, ezt te is tudod! Megvolt a lehetőséged rá... ~ Fakadok ki és ezzel együtt úgy döntök, ideje kiegyenlíteni a helyzetet, hiszen ez nem ő. Oké, az ő szelleme, de nem az ő teste, nem az ő farkasa. Csak egy szerencsétlenül járt helyi lehet. Szóval egyenlítek: váltok. Alatta. És ezzel együtt amint négy mancsos láb áll rendelkezésre, lerúgom magamról, lehetőleg az üvegablak/ajtó irányába, átdobva őt - ki, a hideg éjszakába.
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A Fenevad vicsorogva morog rá, a kiserkenő vér, mely gyermekéé, a bosszúját még inkább felhevíti. A hitetlen tekintetre még közelebb hajol hozzá, melynek eredménye, hogy karmai még inkább Nagojut vállába mélyednek, gúny és megvetés érződik hullámaiból, melyek pofon szerűen csattannak a másikon válaszként. ~ Mire, hogy olyan gyarló senkik kezére jusson az örökségem? Nézd meg mivé lettetek! Csak egy rakás szerencsétlen báb vagytok, akiknek fogalma sincs arról, mi van a kezükben! Te Nagojut, te sem vagy jobb, vagy több a testvéreidnél. Vajon elmondtad nekik, vagy csendben sunnyogva meglapultál a titkoddal a háttérben, mint egy kis féreg? Hogy elárultad a saját testvéreidet? Alignak haragja és gyűlölete, bosszújának mérhetetlen őrülete fojtogatja a nőt. Ha volt is szándéka afelől, hogy meghagyja régmúlt segítőjének életét, ez az esély most elröppenni látszik, hisz a másik átalakul, s lerúgja magáról a Farkast, aki kitép a vállából egy adag húst, ahogy kiszakadnak karmai a sebből. Az üveg megadja magát a súlynak, s Bestiám puffanva landol a reptér betonján, üveg szilánkok szakítják fel bőrét, de már talpra is ugrik, s dühösen csörtet vissza, s ugrik neki a nősténynek. Fejét a harag, s a gyűlölet irányítja, nem számít senki, és semmi. Teljes erőből ront neki, mellső karmaival a nőstény két oldalába vág, mint a bokszolók, mikor egymásnak esnek. Teljes testsúlyával nyomja, állkapcsával a másik pofájába próbál harapni.
A hozzászólást Natan Vreth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 27, 2014 12:24 pm-kor.
Összeszorított fogaim közül fájdalmas nyögés, szusszanás szakad fel, ahogy a másik vértől gőzös pofával közelebb hajol. Farkasomat hergeli az embervér illata, de szerencsére (?) nyolcszáz év megtanított rá, hogyan kezeljem és tartsam kordában... A rám nehezedő test súlya ellen azonban nincs semmiféle praktikám. Még kettőt mozdul és lehet, egyszerűen megfojt, kiszorítja tüdőmből az oxigént. Szép halál lenne, még ha - most már tudom - nem is végleges. ~ Ha nem kényszerítetted volna ki a halálodat, esélyed lett volna mindezt befolyásolni, megelőzni nem gondolod? ~ Most komolyan fejtsek ki neki ilyen alapvető ok-okozati és időbeli kérdéseket? Nem jut annyi levegő az agyamhoz, de ha ezen múlik... Váltok és lerúgom magamról a "terhet" nem kis megkönnyebbülést hozva el tüdőmnek ez által. Fenyegető morgás közepette ordítok fel, ahogy a vállaimba vájt karmok mély nyomokat hagynak maguk után, de nincs idő sebnyalogatásra. Felpattanok - ez nem volt annyira jó ötlet elsőre - és kissé meginogok a csontjaimba maró fájdalomtól... Esélyem sincs támadni, de nem is tenném meg valami különös oknál fogva - ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lennék résen. Ész nélkül tör előre a másik... mancsait vészjóslóan tárja ki és ez az a pont, amikor elrugaszkodom, kihasználva azt, hogy szemből támad. Termetem kisebb valamivel a híménél, így nem nehéz beakasztanom állkapcsa alatt a sajátomat (legalábbis szeretném azt gondolni, hogy tulajdon ügyességem az oka és nem a vérvonalcserével kapott precízség segített a dologhoz), éles fogaimmal torkát fogva meg fenyegető morgás közepette, melybe némi fájdalmas nyüszítés is keveredik, mikor oldalaimon szánt végig karmaival, de a torkát nem engedem... ~ Neked akartam jót, a Szellemekre! Azt akartam, hogy élj! ~ morgom felé, s ha nagyon szabadulna, akkor bizony rántok kettőt a torkán, nem szakítva (még) ki helyéről azt. ~ Még a verést is vállaltam volna érted, de nem érdemelted meg... Te magad választottad a Halált és ha kell újra és újra pokolra küldünk mindannyian! ~
// Elsőre azt hittem, elgépelés de... NagoJut. ^_^ *elhúz a náci-énje* //
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
A lélek mélyére bezárva lenni nem épp kellemes dolog. Nem azt mondom, hogy nem történt már meg velem, de tudatában voltam legalább annak, ki kényszerít rá. Most viszont úgy érzem magam, mint aki a vaksötétben láncokba csavarva feszül neki egy irdatlan ezüst ajtónak. Újra és újra nekicsapódok, ahogy próbálok kitörni, hogy legalább a Farkasom tetteivel tisztában legyek. Eressz ki!!!! A szavak nem különösebben hatják meg a Bestiát, azonban a másik torokszorító mozdulatát nem kerülheti ki. Karmos mancsai végigszántanak a másikon, de nem tépi ki, hanem mint valami kapaszkodót, használja a másik bordacsontjait. Gyermeke utolsó mondatai azonban, mintha megdermesztenék. A vörös szemek Nagojut szemeibe szinte beleforrnak. ~ Örök körfogás ez, gyermek. Én nem tagadom meg aki vagyok, ahogy ti sem fogtok fejet hajtani előttem, s mindez, az én büntetésem. Mindannyiunk büntetése. Mintha a düh, őrület és káosz kavalkádján át valami olyan, régmúlt apró hullámfoszlány sejlene fel, amely valamikor, réges-rég összekötötte Alignakot minden gyermekével. Ami egy Beharapót összeköthet kölykeivel. Alig észrevehető, de elegendő arra, hogy a karmos mancsok szorítása a bordáknál enyhüljön, s a Nagojutnak nekifeszülő test ereje is, mintha visszahúzódna.
// Javítva, és millió Elnézést!!! *küld egy csokor virágot és egy csomag csokit Naginak* //
Ahogy megakasztja bordáiban a karmait, úgy felmorranok figyelmeztetően. Nem akarom átharapni a torkát... ez nem az ő teste. Ennek a testnek gazdája van, szeretné még használni nyilván, köszöni szépen. De tényleg erről van szó? Tényleg ezért nem szedtem még le a fejét a nyakáról, mikor az első lehetőségem megadatott rá? Vagy egyszerűen csak nem lennék képes megölni azt, akitől a farkasomat kaptam? Elvégre akkor... évszázadokkal ez előtt sem tettem oda úgy magamat, mint mondjuk Sangilak. A farkasaimat küldtem előre gyáva módon. Hanem a szavak és ahogy enyhül a teher testemen, csontjaimon, az megkongat valamiféle vészharangot elmémben. Azt mondja, amit hallani akarok... ~ Mássz ki a fejemből! ~ Morgom és ezzel együtt indulatosan hajítom el a hímet, neki a falnak, hogy az adja a másikat, ha nekem nem sikerült volna a méretbeli különbségekből adódóan kellő lendülettel megindítanom. Figyelmem nem lankad, szinte várja a visszatámadást, igaz, már nem állok olyan biztos lábakon, csatakos a véremtől is a bundám. Most, hogy kikerültek azok a karmok érzem csak igazán, hogy merre is jártak bennem. Szúr, fáj és kényelmetlen minden lélegzetvétel. Mintha a csontjaimmal legózott volna és nem jó sorrendben rakta volna össze őket.
// El van nézve. :* *ad a csokiból majd az észhez térő Natannek.* //
Natan Vreth
Falkatag
KARAKTERINFORMÁCIÓK
◯ Kor : 266
◯ HSZ : 420
◯ IC REAG : 449
◯ Lakhely : Alaszka Fairbanks/ Munkahely: Karen's Tattoo Salon
◯ Feltűnést kelthet : Orr piercing, bal fülben fülbevaló, Két tenyerében kelta motívumú tetoválások, Hátán egy Káosz csillag tetoválás, Mellkasán karom hegek, Teste minden pontján apróbb forradások
ERESSZ KI!!! Üvöltöm a mélységből, s mintha a börtönöm megadná magát. Alignak szemei vörösen felizzanak, ahogy gyermeke eldobja magától. Dühösen felüvölt, de a test súlyának nem állhat ellent a fal sem. Betörik, port és törmeléket na meg persze egy hatalmas dizájn szempontjából oda nem illő lyukat hagy maga után. Ennyit a repülőtérről... A por lassan szakadozik fel, s a Bestia morogva áll fel, vér folyik lassan a torkából, s vörös szemei Nagojutra merednek. Kilép a lyukon át, bundája a marjánál felborzolódik, ám ekkor a Fenevad zavarodottan visszahúzódik. Összegörnyed, mintha belül hatalmas fájdalmai lennének. Az elmém kitör, a láncok engednek, s lelkem béklyóival magamhoz rántom vértől mocskos Farkasom. A fájdalom, mely elmémbe fúródik mindeközben, olyan, mintha a képességemet saját magamon alkalmaznám. Korbács, golyó, penge s a világon létező összes fájdalomeszköz, mintha a bőrömbe fúródna. A Bestiába kapaszkodom, s visszarántom lelkem mélyére, melynek eredménye, hogy mire végre feltudok eszmélni a döbbenetből, a sebek fájdalmai jutnak el agyam központjába, no meg a tény, hogy egy szál semmiben állok egy sebesült hatalmas Farkas előtt, körülöttünk betört ablakok és falak... Bizonytalanul lépek felé egyet, s óvatosan felemelem a kezem. Zúg a fejem, igazából azt se tudom mit teszek, csak érzem, hogy Bestiám ezüst szemeivel nézek rá, s a sebekből folyik a vér. Valahonnét sziréna szót hallok. Mi történt? Mi folyik itt? Miért... S még annyi kérdés cikázik át a fejemben. - Ki...? - akarok kérdezni, de végül elakad a hangom. El kéne tűnni innen, minél előbb. Bizonytalanul, s fáradtan nézek a másikra, fogalmam sincs, ki, vagy mi ő, de rajta is látszik, hogy nem a legjobb formáját mutatja. Továbbra is nyújtom felé a kezem, s segítség nyújtásnak, (vagy az kérésének?) lehet ezt tekinteni. Bár fogalmam sincs, mi értelme...
// Köszönöm a játékot, igazából rád hagyom Nagi a döntést, hogy írjunk még egy "eltűnős" reagot, vagy elég-e ennyi? Bár ha ezek után még jön egy "Üldözőbe vettük a sebzett Farkast és a pucér férfit" jelenet, én benne vagyok! //
Oslo, New York, Montreal, Edmonton, aztán Fairbanks. Ha csak New Yorkig kellett volna eljutnom, no para, sima út, minden átszállás meg további repülés nélkül, de természetesen Fairbanks a Nagy Alma közelében sincs, szóval... Utálok repülni. Jobban mondva: egy út még oké, de valahogy nem az én világom, akkor inkább hajó, séta, még vezetni is jobban szeretek ennél, pedig aztán azért se repesek. Nem félek, tériszonyom sincs, egyszerűen hagyjanak a repüléssel! Ha nem lett volna sürgős és nem Jenny kéri, lehet inkább átúszom az Atlanti-óceánt, tök menő lettem volna! Ehelyett repülés. Lehet lerendezem a támogatási dolgomat, aztán megyek is, tényleg nem tudom, jelenleg nem is akartam ezen agyalni, ahogy máson se. És mivel nem agyaltam, pontosabban próbáltam ezt messzire elkerülni, így belülről mardosott a kelletlenség. Fogalmam sincs, mit akarok, röhejes. Emiatt pedig tulajdonképpen teljesen mindegy, hol vagyok, akár az űrben s keringhetnék - hm, vajon sikerülne új égitestté válnom? Beficcennék a sarkcsillag mellé. Fogalmam sincs, mennyi időzónát léphettem át, de mire ereszkedni kezdett a gép a végcélom felé, már másnapos mosott szarnak éreztem magam, aki mellesleg azt a kevés cuccát is, amije volt, Norvégiában hagyta. Ez a gépről leszállva esett le, amikor rájöttem, hogy hiába megyek a batyuk felé, nekem ott nem teremne babér több órás várakozás és fötrés után se. Ami belefért a zsebembe - papírok, kápé, mobil -, azt hoztam csak magammal. Megvakartam a tarkóm, aztán vállvonva az orromra biggyesztettem a napszemüvegemet, de nem azért, mert olyan vakítóan sütött volna a nap - este erre elég kicsi a sansz, még akkor is félhomály van este, ha épp a nem-megy-telejesen-a-nap időszakot éljük. Franc se akarta mutogatni a szeme alá gyűlt koffereket, ennyi hiúság belém is szorult. Álmosan megvakartam a hasam és elnyomtam egy ásítást, majd a kijárat felé indultam, út közben pedig felhívtam Jennyt. Mivel dunsztom nem volt, mikor fogok ténylegesen befutni, nem fárasztottam azzal, hogy előre jöjjön értem eddigre meg addigra, ha már ennyit utaztam, tudok még várni keveset. Miután felhívtam, legalább volt időm meglátogatni a mosdót, megjelöltem a területem, és megmostam az arcom, hátha segít alapon. Nem igazán. Szóval vettem két kávét, egyet magamnak - olyat kértem, ami egy lajhárból is gepárdot varázsol, szerintem nem olyat kaptam -, egyet Jennek.
Az emberek 99%-ához képest erősen alul öltözötten - szakadt farmer, bakancs, ujjatlan felső, dzseki, az is nyitva - várakoztam a parkolónál, hátamat a hideg falnak döntve. Nem értem, mit fagyoskodik mindenki, szerintem tök jó idő van. Oké, aláírom, a származásom, zömmel északi életem és a farkasom miatt ez a klíma nem épp kihívás... Kuba az volt. Akkor löktem el magam a faltól, amikor megláttam Jennyt bekanyarodni. Arcomra azonnali, önkéntelen és őszinte mosoly kúszott, nem túl széles, de boldog. Örültem, hogy megint láthattam. Léptem is hozzá, ahogy kiszállt a kocsiból. - Szia, húgi! - öleltem magamhoz fél kézzel, miután a két poharat egymásra tettem, hogy ne legyen gond ezzel a gesztussal. - Nem tudom, mennyire van rá szükséged, de jobb, mint a bor - nyújtottam felé a kétpoharas tornyot, hogy a felsőt elvehesse. Ekkor már nem tudtam elnyomni az ásításom. - Mikor akarsz Castorozni? Mintha csak afelől érdeklődtem volna, hogy egy legutóbb félbehagyott legóvárat mikor fejezünk be. Nyugodt voltam, farkasom hűvös energiái elkényelmesedve lengtek körül. Jennynek sem egy idegbetegre volt szüksége, bennem pedig elülni látszott a kezdeti sokk és felindultság. Aggódtam érte, hogyne aggódtam volna, ez már olyan természetesen ment, mint a levegővétel, hiszen a testvérem és a legjobbat szeretném neki.
Kezdőlap
//
Köszi! 
// 
