Van nálam elég fájdalomcsillapító Rose számára, por állagú amit folyadékban kell feloldani, hogy hamarabb hasson, és van injekció is, ha az lenne szükséges, de úgy gondolom a por is hatásos lesz majd, ezeket is előkészítettem. Majd egy hatalmas adag kávéval, kivonultam, dohányozni az erélyre, hogy ne a szobát füstöljem tele, nem sokat aludtam, sőt szinte semmit sem. De addig nem is akarok, még Rose magához nem tér, és nem tudok vele beszélni. Aggódom érte? Pokolian! Mióta velem van ilyen komoly sérüléseket nem kapott, meg kellett volna kapnia, de elmaradtak az életmódunk miatt a folytonos menekülések miatt. Két szál cigit szívok el, és megiszom a bögrém, mire vissza belépek a szobába, és bezárom a tolóajtót. Fontolóra veszek egy zuhanyt és a törölközők közé nyúlok be, mikor meghallom Rose hangját, így ezt az ötletem hagyom is a fenébe. - Mindjárt…- Szólalok meg, és felbontok egy üveg ásványvizet, bögrébe töltöm neki, beleszórom a fájdalomcsillapítót, és elkeverem és kap bele egy szívószálat is. - Nagyjából, másfél napot. Idd meg, van, venne fájdalomcsillapító, után majd kapsz kávét is, Belles hamarosan benéz és megnézi a sebeidet. Hogy érzed magad a fájdalmon túl? – Kérdezem meg tőle, ahogy az ágyhoz lépek és oda adom neki a bögrét a vízzel. Majd letelepszem az ágyra és figyelem őt, finoman nyúlok és simogatom meg az arcát, a karmolásokat elkerülve, mert nem akarom, hogy az is fájjon neki.
Ahogy hallom Jesse hangját, feljebb tornázom magam az ágyon, hogy legalább félig üljek, másképpen nehezen menne még az ivás is. Nagyon fáj az oldalam és a vállam, ezek szerint az törhetett el és a karom sem éppen olyan, mint lenni szokott. Igyekszem nem felkiáltani - sem halkan, sem pedig hangosan -, de azt hiszem az arcom párszor eltorzul, ahogyan igyekszem legalább az ép oldalamra feküdni, vagy helyezkedni. Közben Jesse vizet tölt nekem és valamit beletesz. Nem tudom még mit, bár tippem van rá, és mint kiderül, jól is gondoltam, mert fájdalomcsillapítót tett bele, ami most életmentő nekem. - Kösz. - el akarom venni a bögrét, de végül Jesse kezében marad, mert a törött vállam miatt sem megtámasztani nem tudom magam, sem a bögrét megtartani. Így aztán csak a szívószálhoz hajolok és lassan kortyolok a vízből. Nagyon jól esik. Kényelmesen támaszkodok az ágyban a párnáknak és ebben a félig fekvő helyzetben nem olyan nagyon kényelmetlen, szóval most egy kis ideig biztosan így maradok. - Nagyjából, mint a mosott rongy. Már úgy értem, mintha az lennék. Vagy mint akit összerágtak és kiköptek. És fáj mindenem. Nagyjából így, fizikailag. Egyébként pedig... - szusszanok egy rövidet, mielőtt folytatnám a dolgot. - Alig van valami, amiben egyetértek Castorral. De azt tudom, hogy segíteni akar. Vagyis... nem ölt meg sem téged, sem engem, és nem kergetett el. Szóval feltételezem, hogy akarja, maradjunk és, hogy erősebb legyek. - foglalom össze és várom, hogy hasson a gyógyszer. - És te? Hogy vagy? - nem fizikailag, hanem inkább egyébként, hogy van, mert tudom, hogy ez az egész őt is megviseli, nagyon is. Lehunyom a szemeimet egy pillanatra, ahogy megsimogat finoman és el is mosolyodok mellé halványan. - Néztem már ki szebben is... - húzom el kicsit a szám. Sejtem, hogy most, hogyan is festhetek...
Kikeverem neki a fájdalomcsillapító koktélt, a gyógyszertárban szereztem be Rose-nak, egy kicsivel megtoldottam az árat és a gyógyszerész kérdés nélkül kiadta nekem. Mind a ketten jól jártunk, ő a gyógyszer háromszorosát tehette zsebre én meg elvihettem két doboznyit belőle, hogy legyen elég adag a következő időszakra, amit Rose át fog élni, ugyan így szereztem be még kötszert is, hogy legyen készleten nekem is, hogy ne mindennel Belleshez kelljen rohangásznunk. Előzékenyen vettem Rose számára szívószálat is, és pár plusz párnát is, én aki utálok vásárolni, most ezt is megtettem a kényelme érdekében. Mondjon bárki bármit, nem érdekel, szeretem a páromat és sokat jelent nekem. Elkeverem neki a vízben a fájdalomcsillapítót, és leülök mellé az ágyban, amikor nem tudja elvenni a bögrét, akkor közelebb nyújtom neki, és megtartom, a szívószállal együtt, hogy ihasson belőle. Arcom kifejezéstelen, csak a tekintetemben van benne az aggódás, pajzsom pedig fent van teljesen. Bár egy résnyire még is csak lenyitom, érzem a fájdalomtól zavaros energiáit. - az egészet idd meg, most, ne várj vele. – Szólalok meg, és megvárom, hogy ki igya a bögre tartalmát, a kedvencébe kevertem ki neki a fájdalomcsillapítót, majd ahogy ezzel meg vagyunk a bögrét kézben tartva felkelek, és az asztalhoz megyek, hogy a tálcáról ételt hozzak oda neki. Foszlós és finom kalácsot teszek a tányérra egy kis lekvárral megkenve, és egy kistálban gyümölcsöt is viszek oda, amit addig is az éjjeli szekrényreteszek le. Csak miután vissza ültem mellé, és közelebb húzódva, egy falat kalácsot nyújtok, neki akkor válaszolok. - Úgy is nézel ki…- szólalok meg. – Akarja, hogy maradjunk, nagyon is jó szolgálatot teszel neki, és most kevés a végrehajtó is… - aztán egy aprót biccentek, mivel mindannyian, akik ott voltunk, akarjuk, hogy Rose erősebb legyen. – Megvagyok. – Ennyivel lezárom a kérdéskört, hogy én hogyan is érzem magamat jelenleg és ez az egész után. Hosszú lesz ez az időszak mind a kettőnknek. - Majd elmúlik, és olyan lesz, mintha sosem történt volna meg…Rólam sem mondanád meg, hogy annak idején, néhány alkalommal, le lett tépve a lábam vagy a karom, vagy voltam már kibelezve is…- megvonom a vállam, és még egy falat kalácsot nyújtok neki.
Kezdőlap
